|
2018-12-11 13:21:15, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.
Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.
Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.
Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.
Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.
Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.
A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.
Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.
A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.
A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.
Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.
Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.
Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.
Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.
Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.
Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.
Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".
Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.
Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.
Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".
Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.
Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.
Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.
Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.
Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.
ELŐZŐ LECKÉK!
A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.
Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.
Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.
Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.
Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.
Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.
A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.
Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.
A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.
A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.
Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.
Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.
Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.
Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.
Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.
Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.
Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".
Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.
Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.
Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".
Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.
Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.
Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.
Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.
Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.
ELŐZŐ LECKÉK!
A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.
Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.
Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.
Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.
Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.
Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.
A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.
Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.
A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.
A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.
Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.
Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.
Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.
Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.
Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.
Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.
Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".
Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.
Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.
Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".
Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.
Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.
Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.
Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.
Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.
ELŐZŐ LECKÉK!
A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.
Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.
Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.
Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.
Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.
Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.
A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.
Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.
A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.
A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.
Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.
Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.
Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.
Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.
Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.
Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.
Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".
Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.
Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.
Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".
Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.
Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.
Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.
Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.
Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.
ELŐZŐ LECKÉK!
A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.
Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.
Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.
Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.
Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.
Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.
A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.
Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.
A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.
A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.
Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.
Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.
Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.
Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.
Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.
Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.
Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".
Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.
Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.
Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".
Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.
Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.
Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.
Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.
Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.
ELŐZŐ LECKÉK!
A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.
Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.
Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.
Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.
Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.
Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.
A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.
Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.
A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.
A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.
Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.
Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.
Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.
Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.
Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.
Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.
Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".
Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.
Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.
Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".
Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.
Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.
Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.
Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.
Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.
ELŐZŐ LECKÉK!
A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.
Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.
Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.
Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.
Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.
Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.
A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.
Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.
A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.
A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.
Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.
Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.
Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.
Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.
Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.
Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.
Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".
Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.
Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.
Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".
Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.
Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.
Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.
Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.
Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.
ELŐZŐ LECKÉK!
A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.
Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.
Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.
Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.
Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.
Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.
A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.
Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.
A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.
A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.
Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.
Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.
Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.
Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.
Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.
Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.
Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".
Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.
Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.
Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".
Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.
Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.
Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.
Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.
Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.
ELŐZŐ LECKÉK!
A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.
Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.
Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.
Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.
Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.
Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.
A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.
Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.
A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.
A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.
Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.
Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.
Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.
Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.
Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.
Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.
Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".
Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.
Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.
Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".
Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.
Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.
Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.
Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.
Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.
ELŐZŐ LECKÉK!
A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.
Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.
Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.
Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.
Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.
Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.
A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.
Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.
A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.
A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.
Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.
Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.
Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.
Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.
Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.
Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.
Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".
Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.
Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.
Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".
Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.
Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.
Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.
Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.
Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.
ELŐZŐ LECKÉK!
A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.
Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.
Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.
Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.
Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.
Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.
A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.
Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.
A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.
A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.
Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.
Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.
Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.
Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.
Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.
Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.
Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".
Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.
Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.
Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".
Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.
Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.
Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.
Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.
Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.
ELŐZŐ LECKÉK!
A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.
Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.
Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.
Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.
Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.
Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.
A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.
Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.
A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.
A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.
Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.
Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.
Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.
Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.
Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.
Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.
Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".
Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.
Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.
Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".
Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.
Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.
Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.
Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.
Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.
ELŐZŐ LECKÉK!
A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.
Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.
Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.
Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.
Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.
Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.
A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.
Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.
A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.
A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.
Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.
Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.
Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.
Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.
Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.
Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.
Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".
Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.
Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.
Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".
Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.
Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.
Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.
Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.
Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.
ELŐZŐ LECKÉK!
A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.
Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.
Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.
Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.
Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.
Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.
A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.
Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.
A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.
A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.
Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.
Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.
Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.
Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.
Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.
Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.
Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".
Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.
Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.
Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".
Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.
Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.
Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.
Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.
Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.
ELŐZŐ LECKÉK!
A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.
Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.
Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.
Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.
Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.
Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.
A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.
Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.
A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.
A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.
Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.
Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.
Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.
Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.
Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.
Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.
Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".
Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.
Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.
Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".
Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.
Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.
Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.
Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.
Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.
ELŐZŐ LECKÉK!
A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.
Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.
Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.
Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.
Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.
Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.
A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.
Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.
A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.
A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.
Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.
Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.
Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.
Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.
Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.
Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.
Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".
Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.
Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.
Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".
Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.
Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.
Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.
Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.
Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.
ELŐZŐ LECKÉK!
A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.
Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.
Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.
Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.
Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.
Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.
A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.
Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.
A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.
A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.
Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.
Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.
Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.
Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.
Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.
Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.
Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".
Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.
Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.
Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".
Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.
Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.
Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.
Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.
Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.
ELŐZŐ LECKÉK!
A jelenlegi életkörülményeid építőkockák és nincs benne semmi hiány. Mert a hiány nem létezik, csak is a ,,van", maga a létezésed is azt tükrözi, hogy valamiből fel vagy épülve. A hiányból nem tudod az igényeidet kielégíteni, mert a semmiből nem lehet házat építeni.
Ha az igényed arra utal, hogy nincs semmid, de szeretnél valami mást, akkor a semmivel foglalkozol, amiből nem fogsz tudni megélni.
Csak úszol az árral, pont olyan irányba ahová nem szeretnél eljutni, vagy a többiek a kezedbe adnak olyat, amit nem szeretnél megfogni. Így tudatosan jönnek azok a kötelező dolgok az életedbe, ami mások igényeit elégíti ki, neked viszont semmi közöd hozzájuk.
Persze, hogy azt állítod, hogy mindenkinek mindene megvan, neked viszont semmid.
Lemondasz magadról, a saját építőköveidet adod oda másnak úgy, hogy nem is tudsz róla. Ha odafigyelsz a saját igényeidre, akkor megláthatod azt, aki vagy és azt, akiből további építményeket húzhatsz fel, a saját és nem más igényeit kielégítve.
Öngyilkosság a semmire építkezni, mert az olyan, mint amikor a levegőbe építed a háztetőt, alapok és tartófalak nélkül. Próbálod fenntartani, reménytelenül mivel természetellenes, a gravitáció lehúzza a tetőt falak nélkül.
Hiába van igényed szép tetőre, falak nélkül leesik és összetörik a legjobban felépített háztető is. Az erőlködés közben elfogy az energiád és leejted az igényeidet, az álmaid pedig összetörnek.
A háztető nem tud csak álmokból építkezni, mert hiába kerül a fejed fölé, ha Te, mint építőkocka nem vagy jelen az álmaid alatt. Nélküled az álmaid megvalósításához fűződő igényed is semmissé válnak és reménytelenül darabokra törnek a szemed láttára.
Az érzelmi kötődésed az igényeidhez az, ami felhúzza az falakat, vagy lerombolja azokat. Az igényeid lehetnek a félelem alapjai, de a boldogság igényével, mert mindenkiben ott van az igény a boldogságra, az örömre, de a félelmek azok, amik gátolják azoknak a megvalósítását.
A félelem mindig ígérget. Soha sem tekint a jelenre, mint lehetőségre, mindig a múlttal és a jövővel foglalkozik. Elmondja mire volt régen igényed és azt is boncolgatja, mire lehet majd igényed, de soha nem utal arra a helyzetre, amiben most vagy. Így lehet a leginkább felismerni, amikor természetellenesnek, félelemmel telinek éled az életedet.
A jövő reményével, a múlt ítéletével, nem juthatsz egyről a kettőre, mert ha valamit tehetsz, azt csak ma teheted meg. Holnap is ma lesz, de akár most is változtathatsz érzelmileg, mert az első lépés mindenféleképp az érzelmi hozzáállásodon fog múlni.
Az érzelmi igényeid azok, amik egyik pillanatról a másikra képesek befolyásolni a kézzelfogható körülményeidet is. A fizikai igényeket mindig valamilyen más érzelmi állapot képes megváltoztatni.
Így ha továbbra is bizonyítékokat gyűjtesz arra, hogy jól érezd magad, kiadod önmagadat a kezedből az érzelmeiddel és vársz valami olyan áttörésre, amiért semmit nem teszel.
Lehet, hogy belebotlasz, mert más is képes motiválni, de így csak bukdácsolsz a lehetőségeid között, a ,,talán"-ra alapozva a jól megérdemelt változást.
Érzelmileg néha fent leszel, néha pedig lent, de a lényeg az, hogy tudatlanul és a körülményeidre reagálva, nem pedig önállóan, önmagadtól szabadon, pont úgy, ahogy szeretnéd.
Az igényeid egyértelműen a tudatos érzelmekkel tudnak megvalósulni, amikor nem csak reagálás és következmény vagy, hanem előidézője a reakcióknak és alapja a változásoknak. Én valamikor félelmekkel, de ,,baromi nagy" igényekkel indultam el.
A ,,baromi nagy" egy olyan jelző, ami valóban akkora volt, hogy természetellenesnek éltem meg.
Tele olyan félelemmel, ami a háttérben húzódott meg. Nem tudtam róla, hogy minden mozdulatomat a félelmeim irányítják, mert bizony évekig nem csináltam csak egy olyan tetőt magamnak, ami aztán rendszerint a fejemre esett.
Elindultam, mert az igényem megvolt valami másra, mint amit nap mint nap éltem, de mivel elfelejtkeztem arról, hogy mit kezdhetek a környezetemmel, folyamatosan kalandoztam az időben és elindultam az ábrándjaimmal a nagy semmibe, azzal a kívánsággal, hogy ,,majd egyszer megtörténik".
Több mint fél évig csak néztem a telefonomat, de senkinek nem kellettem, annak ellenére, hogy Budapesten, milyen sok ember él.
Az igényem a ,,kell"-re megvolt, de a félelmeim mintha sokkal többet jelentettek volna számomra, mint az, hogy eltüntessem az álmaimat, és elkezdjem élni őket. Nagyon hűen visszatükrözi az akkori énemet, hiszen ,,segítséget" nyújtani csak olyan tud, aki nem kiáltozik segítségért. Én még kiáltoztam, én is a gödör fenekén ültem ijedten, mert a változás megrémített.
Egy körforgásba kerültem, mint amikor a kutya kergeti a farkát. A félelmeim a folyamatos fejlődést mondatták velem, mert ami nincs kész, az nem tudja azt nyújtani, ami mások igényeit ki tudná elégíteni. Halogattam, folyamatosan készültem, de a félelmeim azt diktálták: ,,nem vagyok még kész".
Toltam magam előtt a ,,tökéletesen kész"-t, pedig készen voltam, megértem a feladatra már évekkel ezelőtt is, csak épp nem tudtam róla.
Így olyanok voltak számomra a kész feladatok, mintha nem is léteztek volna soha. A félelmeim túlságosan is hangosan kiabáltak, így elhalkult minden olyan ténylegesen fontos dolog, ami által elindulhattam volna.
Olyat szerettem volna odaadni másoknak, amit magamban sem ismertem el, amim pedig nincs, mert nem tudok a jelenlétéről, azt nem tudom odaadni másnak sem. ,,Segíteni" csak az tud, aki nem szorul segítségre és van valami olyanja, amit odaadhat.
Te is készen vagy, csak nem veszel tudomást arról, amid van. Az igényeid a mozgatórugói az egésznek. Lendületet adnak, de ameddig nem ismered el az építőkockáid, addig csak a kezedet mozgatod, de a tartófalat nem pakolod fölfelé.
Olyan mintha a tégláid láthatatlanok lennének és beleképzelnél a semmibe nehézséget, szenvedést és rettegést. Én is beleképzeltem az életembe minden olyat, ami csak a fejemben született meg akadályként. Így ami a fejedben van és tudatosítod mi az, azon változtatni is tudsz.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Család |
|
|
|
Címkék: megvalósításához, életkörülményeid, természetellenes, bizonyítékokat, megváltoztatni, körülményeidre, hozzáállásodon, mindenféleképp, környezetemmel, körülményeidet, elfelejtkeztem, megvalósítását, változtathatsz, visszatükrözi, építőköveidet, reménytelenül, kézzelfogható, elindulhattam, beleképzeltem, változásoknak, beleképzelnél, láthatatlanok, ábrándjaimmal, öngyilkosság, lehetőségeid, folyamatosan, jelenlétéről, egyértelműen, következmény, érzelmeiddel, mozgatórugói, építményeket, megvalósulni, mozdulatomat, építőkockáid, befolyásolni, jelenlegi életkörülményeid, igényeidet kielégíteni, igényed arra, semmivel foglalkozol, kezedbe adnak, kötelező dolgok, saját építőköveidet, saját igényeidre, semmire építkezni, levegőbe építed, gravitáció lehúzza, tetőt falak, legjobban felépített, erőlködés közben, álmaid pedig, fejed fölé, ELŐZŐ LECKÉK,
|
|
Offline
