Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/22 oldal   Bejegyzések száma: 218 
Újvári Elek: Ne kívánd azt . . .
  2017-03-24 07:05:17, péntek
 
  Újvári Elek:

Ne kívánd azt . . .


Ne kívánd azt, hogy megcsókoljam újra
Ajkad, mely nem a hajdani;
Annak, mi örök eletet jövendölt,
Füstként el kelle szállani !
Az a néhány szó, mely hűséget esküdt,
S mi engem boldogíthatott:
Rég elfeledve nálad, - míg szivemben
Egy viharos éjt alkotott !

Ne kívánd azt, hogy újra megszorítsam
Oly érzelemmel kis kezed,
Mint hajdan; mert támasztanám fel
Azt, mi oly hamar elveszett?
Miért háborgatnók eltűnt szerelmünk
Emlékeit s nyugalmamat ? . .
Nekem e boldog, napfényes világból
Csak néhány sötét folt maradt !

Ne kívánd, hogy bámulva nézzem újra
Szemeid hajnal-csillagát;
Sugárai szívemnek puszta kérgén
Varázszsal nem hatnának át.
Csak annyit olvashatnék ki belőlük:
Mennyországom volt egykoron
E szép szemek világán elmerülni, -
S mostan pokoli fájdalom !

Ne kivánd azt, hogy véled újra szálljak;
Jobb, ha örökre hallgatunk . . .
Mi egy boldog életnek eltaszított
Bolyongó árnyai vagyunk !
Mi nem szerethettük e földön egymást,
Szétváltunk, - s élve meghalánk !
De megbocsátva Isten: ott a mennyben
Örök szerelem vár reánk !

Pápai Lapok 1875.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Csuka Zoltán: Új tavasz siratása
  2017-03-24 07:03:32, péntek
 
  Csuka Zoltán:

Új tavasz siratása


Egyetlen megmaradt, harsogó zendülés, tavasz,
zúgj szét a földeken s pattanó erdők tengerén,
égnek induló síkságok feltörő hullámain
emeld magasra az elhullott lobogót,
élet, élet, mi élni akarunk.

Higgyétek el, nem magam siratom,
s nem magamért szól ez az ének,
csüggedő fejjel, ahogy lobbanva nézem:
zöld lázban hogy ver ki a fák testén ezer bimbó,
s illatos blúzok alól hogy lüktet elő
frissen és duzzadón a kemény leánytest;
nem magam siratom, hanem őket,
őket, akik ellen új és vad merényletet készít elő
sok sötét s konok fej -
a rügyező fákat s mai hitben új életnek induló világot.

Értük a könnyem, amely gúny és fájdalom között
sistergőn égeti a szemeim sarkát,
értük és ez új tavaszért,
amely fölött
- óh, süketült poéták, van-e köztetek még, aki hallja? -
rettentő pusztulás szelei szüntelenül sikongnak.

Békéscsaba, 1935 tavaszán

Kalangya 1935. április.
 
 
0 komment , kategória:  Csuka Zoltán  
Kapás Lajos: El-eljárok . . .
  2017-03-24 07:02:47, péntek
 
  Kapás Lajos:

El-eljárok . . .


El-eljárok ablakodnál.
Mikor a nap meghúnyni száll . . .
Tolvajmódra, lopva járok.
Ne lássanak ott meg mások.
S fölnézek az ablakodra.
Tudja Isten, mi vonz oda !?
Tudja Isten, miért, hogyan,
Örömben-e, fájdalomban ?

Becsukod az ablakodat;
Kaczagásod az útra hat.
S oly hidegen nézesz énrám.
Olyan büszkén, olyan némán.
Nem is tudod, - minek tudnád?
Ez a kaczaj mennyi bút ád . . .
Nem is tudod, nem is sejted . . .
Nincs is neked szíved, lelked !

Ne csukdd be az ablakodat.
S ne is hallasdd kaczajodat;
Még meg tudnák az emberek,
Hogy te gyűlölsz már engemet.
Pedig, hidd, hogy újra támad
Lelkemen mély sötét bánat ;
Hidd : szeretlek, érted égek . . .
Miért is láttalak meg téged !

Váczi Hírlap (1887. november 13.)
 
 
0 komment , kategória:  Kapás Lajos  
Bodor Aladár: Pacsirta szállt . . .
  2017-03-24 06:57:43, péntek
 
  Bodor Aladár:

Pacsirta szállt . . .


Pacsirta szállt a palánkra,
Be szomorú a nótája,
Megérzik a síró dalon,
Hogy valami bántja nagyon.

Volt idő, hogy nem értem meg,
Mi fájhat úgy kis szívének,
Rég volt már ez, nagyon régen,
Tudj' Isten, most úgy megértem! . . .

kolozsvari_lapok_1899.
 
 
0 komment , kategória:  Bodor Aladár  
Vida József: Gyászvitézek
  2017-03-24 06:56:56, péntek
 
  Vida József:

Gyászvitézek

I.

Megszünt a csatazaj, a kardok csörgése,
Csak távolról hallik lovak nyeritése,
Mellyek urok nélkül
Elszáguldhatának a harcz mezejéről.

Nem maradt egy hant sem az augsburgi téren,
Melly ne fürdött volna drága magyar vérben;
Elmult bajnokoknak
Halovány hullái halmokat alkottak.

Husz ezeret ölt le ellenség boszúja,
Husz ezer az áradt Lech vizébe fúla.
Könyezett az ég is...
És vegyesen ömlött a csatában vér, viz.

Csak heten maradtak élve: gyáva férgek,
Kik hős társaikkal együtt halni féltek,
Inkább választottak
Dicső halál helyett rút szégyent magoknak.

S szólt a győztes Otto: ,,kegyelmezek néktek,
Hogy véreiteknek a hirt megvigyétek;
De megbélyegezlek,
Hogy hitele légyen otthon beszédteknek."

S meg lőn bélyegezve a hét gyáva harczfi...
Jobb lett volna nékik dicsően meghalni,
Mint fülek s orr nélkül
Térni haza mostan a harcz mezejéről.

Rokonaitok, ha a hazába értek,
Ölelő karokkal jőnek-e elétek,
Mondva: hozott Isten!...
Szánalom- és örömkönynyel szemeikben!?...

Ne térjetek vissza a szabad hazába,
Nem türetik ott meg, a ki halni gyáva;
Ki sem vár hon rátok,
Menjetek bujdosni, nincs többé hazátok. -

II.

Megindul a hajó Magyarország felé,
Mellyre őket Otto, a győztes ülteté.
Zugnak a hullámok, . . . .
Mintha a Duna is neheztelne rájok.

Feltünedeznek már a Kárpát hegyei,
Mellyeknek ormait csillámló hó fedi;
A csonka vitézek
Feléjök olly búsan, bánatosan néznek.

Mit érez a rab, kit visznek bitófára?
És ők mit éreznek a hon látására?!. . . .
Megrendül a szivök:
A jövendőtől nincs mi jót remélniök.

,,Álljatok meg!... mi hir?... de ne feleljetek,
Könnyes szem, véres arcz beszél helyettetek.
Hol a magyar sereg?
S egyedül titeket haza mért küldtenek?!"

,,Ki a honért, ha kell, elvérzeni gyáva,
Legyen rút rabszolga szép Magyarországba';
Legyen csuszó féreg,
Ki honát, nemzetét becstelenité meg!"

,,Nincs többé vagyontok, nincsen szabadságtok,
Sujtson benneteket a nemzeti átok!
Nem ontjuk véretek:
A világ csufjára megvetve éljetek!" -

Kemény az itélet, rettentő az átok:
Becsületszerető nemzet volt birájok;
Nagy a büntetések;
Czudar gyávaság volt az elitélt vétek!

Vasárnapi Ujság (1856. junius 15.)
 
 
0 komment , kategória:  Vida József  
Boér Miklós: Nem lehet az igaz.
  2017-03-24 06:54:27, péntek
 
  Boér Miklós:

Nem lehet az igaz.


Nem lehet az igaz, hogy Te - áldó Isten -
Jelen vagy mindenütt.
Hiszen fölfognád a gyönge nöi kart, ha
A szívre sebet üt.
És a férfi lelkét álmokba ringatja . . .

Ott lennél, a mikor lángot gyújt szemével
Isteni remeked -
S mint bolyongó szél a hímes pillangóval,
Tova tűnnél vele, -
Csitítgatva édes csalogató szóval. . .

Elvennéd a bűbájt, mit rápazaroltál
Teremtő jókedvvel,
S mint pajzán gyermeket úgy fenyítenéd meg :
Édes szeretettel; -
De azért, de azért soha nem vernéd meg!

Akkor is ott lennél, a mikor mosolyog,
Hazug esküt mondva -
És a férfí vágyát, életét, küzdelmét
A szivéhez fonja
S nem hagynád kihűlni lángoló szerelmét . . .

Aztán, a ki igaz, a ki hü: azoknak
Óvnád, védnéd lelkét ;
Örök ifjúsággal, örök mosolygással
Százszor átölelnéd -
S nem hagynád hervadni hervadó virággal . . .

- De mégis jelen vagy lángban sugarakban,
Ölelésben, csókban ;
Erő vagy, mosoly vagy csillagos szemeken,
Egy dalban, egy szóban, -
Te, örök Istenség: élet, üdv - szerelem!

kolozsvari_lapok_1899.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Szegvári: A lányka panasza. 
  2017-03-24 06:53:13, péntek
 
  Szegvári:

A lányka panasza. 

(Schiller) 

Az erdő zúg, búg. 
Jő s megy a felleg ; 
Ül a bús lányka 
Zajgó víz mellett. 
Hab habra rohan ki elébe 
S ő sóhajit küldi az éjbe. 
Könnytől nedves bús szeme fénye. 

" A szív halott lett. 
A világ puszta, 
A vágynak adni 
Többé mit tudna ! 
Óh kegyes Szűz, segíts, jelenj meg ! 
Enyém vala üdve a mennynek 
Enyémek a szerelem s élet. " 

... Künnyűit a szem 
Hiába ontja. 
A holt fel nem kél 
A siralomra. 
De mondd: mi ad enyhet a sebre ? 
S én lehozom azt az egekből ... 

"Könnyűit a szem 
Óh hát hadd ontsa, 
ha ő fel nem kél 
A siralomra ! 
A dúlt kebel vigasza, enyhe, 
A szerelem üdvét elvesztve ; 
A szerelem kínja, fájdalma. " 

Váczi Hírlap(1887. oktober 23.)
 
 
0 komment , kategória:  Szegvári  
Sajó Sándor: Vasúton.
  2017-03-24 06:52:08, péntek
 
  Sajó Sándor:

Vasúton.


Magyar vasútnak szegény vonatján
Utaztam május szép vasárnapján ;
Susogó, zengő erdőből jövet
Virágot hoztam, dalt, fényt, örömet.

Kakukfűillat, csattogó madárdal . . .
Nótázó kedvem alig bírt magával ;
Repült a vonat, mint könnyű lehelet,
Vidáman vitte vidám kedvemet.

És nyilt az ajtó, - s rám borult az ősz :
Koldulva jött egy béna, csonka hős . . .
Irgalmat koldult, egy kis kenyeret
S elvitte menten minden kedvemet.

Dal nélkül, szárny szegetten ültem,
Nagy magyar gyásztól terhesülten ;
Vánszorgón, sírva döczögött a vonat :
Nem bírta, szegény, a bánatomat . . .

Budapesti Szemle. 1922.
 
 
0 komment , kategória:  Sajó Sándor  
Mardi Miriam: Peregnek a szavak
  2017-03-23 09:42:57, csütörtök
 
  Mardi Miriam:

Peregnek a szavak


Préselt virágszirom az emlék
illata lassan tűnik
s vele kopik a szépség
egy nap elfárad a vágy, félek
száraz virágom szétporlik végleg
és többé
,,sem emlék, sem varázslat"
nem lesz mely védene
mint vakolatdarab
- hiányzol -
peregnek a szavak
 
 
0 komment , kategória:  Mardi Miriam  
Horváth Piroska: Orationi . . .
  2017-03-23 09:41:11, csütörtök
 
  Horváth Piroska:

Orationi . . .


Hosszú abszol(útnak) végén
árnyfolttá váltak az évek,
üvegkalitkája mélyén
kolostorcsendben a lélek,

ökölbe szorult a marok,
nem kapaszkodik már tovább,
egymásra simuló lapok,
már a percek sem tétovák,

a múlt pereg, hitkarc serceg
tompa létceruza alatt,
üzenet szólt minden percnek,
majd a létpapír elszakad,

lélekcsavar kopott, rozsdás,
foghíjas, néma kiáltás,
egy jeltelen kötés-oldás,
szívablakból nincs kilátás,

szürkébe fordult végtelen,
egy csont - sovány árnyfolt dereng,
tévúton cammog - félelem
gubbaszt és vigaszért eseng,

néma sikoly szikkadt ajkán,
jégrózsák már mind kinyíltak,
remény lebben lélekkarfán,
pizsamáján kopott csillag,

kezét fogom - láthatatlan,
gépritmusra fénybe táncol,
rögös az út - járhatatlan,
lélekzene zeng, már távol,

az öntudat zihál, rezdül,
görcsösen kap ürességbe
semmi után - hiszi szentül,
elér most a mindenségbe,

ráfeszült a hús a csontra
és a vázra - véznasága,
hajlott háta, görbe botra -
megríkatott némasága,

horizontra viszi álma,
pilleteste messze suhan,
hangtalanul tova száll, ha
mennie kell, óvd meg Uram!

2015. február
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Piroska  
     1/22 oldal   Bejegyzések száma: 218 
2017.02 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 8 db bejegyzés
e hónap: 218 db bejegyzés
e év: 807 db bejegyzés
Összes: 27245 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3486
  • e Hét: 31680
  • e Hónap: 114997
  • e Év: 315006
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.