Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/21 oldal   Bejegyzések száma: 208 
Rimanóczy Ildikó: Türelem
  2017-02-20 06:56:42, hétfő
 
  Rimanóczy Ildikó:

Türelem


Nem adhattam még neked
az első fényre feltörő mosolyom,
mikor jóízű reggeleken
ujjam arcodon oson,
és álomittasan,
ha szemed felragyog,
füledbe súgom: boldog vagyok...
Ó, nem!
Ezt még nem tudhatod...

Nem érezhetted még, milyen,
ha álmodban hozzád ér kezem,
és sóhajod
tarkómon megpihen, s majd napközben,
ha emlékem megtalál,
sietsz haza,
mert tudod, hogy otthon újra vár...
De nem!
Még emléked sincs velem...

Nem hallhattad még
a csend-szimfóniát, mikor
ujjongva szárnyal a lét,
s múltja terhét
ledobva, fénylőn a mába lép,
mikor színek töltik be lelked,
s érzed,
hogy egy vagyok veled...
Jaj, nem!
Talán boldog sem voltál még...

Nem adhattam még mást
neked, csak illúziót,
azt, amelynek óriás szárnyai
beterítik
a szürkén ébredező várost,
csendben repülök most
forró árnyékodba,
és várok rád türelmesen...
Csak várom...
hogy álmodj velem...
 
 
0 komment , kategória:  Rimanóczy Ildikó  
Pável István: Erotikus álom
  2017-02-20 06:55:15, hétfő
 
  Pável István:

Erotikus álom


hosszú körmű ujjak görcsösre gyúrnak fáradt izmot
húsba érve tépnek-vésnek utat mutatva a parttalan szenvedésnek
rajtam fehér mész az élmény már-már elemészt
nem akarom de gyilkos karok az ágyról felrángatnak

pihenni sem hagynak
pedig még maradnék
hisz lépni sincs elég erőm
de valami hátulról belém döf
nógat hogy menj
ó nem Isten a tanúm
éled a gyanúm
mégsem mész
de tejszínhab finom édes
takarja csüggedt meztelenségem
hátulról ami taszít ami lök
két csodásan duzzadó húsgömb
micsoda öröm ahogy égetik bőröm
az izzó s így jó bimbók
nincs helye rajtuk lepelnek
mik irigyen akármit elfednek
formás női kezek
a hab alatt hozzám érnek
megkeresik a férfinép lényegét
erősödő vitézségem boldogan emeli fejét az ég felé
engem elönt a szégyenérzet
míg végre csillagok fénye égeti izzó szemem
már nem is hittem hogy ilyen is lehet
 
 
0 komment , kategória:  Pável István  
Tolnai Lajos: Oh jaj be csöndes . . .
  2017-02-20 06:53:10, hétfő
 
  Tolnai Lajos:

Oh jaj be csöndes . . .


Oh jaj be csöndes szívverésed,
Ti édes fájó érezések,
Hát elhagytok már engemet ?
A szenvedés, szerelmi bánat,
Mik annyi szép reményt adának
Itt hagyták ifjú szivemet!

Kétségbesés , harc, kínos élet,
Ne hagyjatok az égre kérlek ,
Hisz még olyan ifjú vagyok !
Nem a nyugalmat vágyom én még.
Más az, a mit én kérve kérnék :
Adj istenem kínt, bánatot!

Zokogjak , sírjak , esdekeljek ,
Érezzem át a szerelemnek
Kínját, mézes búbánatát.
S kínom árja ha dúl fölöttébb ,
Mint a beteg a hajnal jöttét:
Lesem lánykám egy mosolyát.

Oh szép napok ! oh jertek , jertek ,
Legyek még egyszer újra gyermek ,
Ábrándos ifju, mint valék ;
Ragadjon el a hold sugára,
A zöld bokron ülő madárka ,
Mely búsan zengi énekét.

Oh vagy a tó, mely már kiszáradt,
Soha többé az meg nem árad,
Föl nem zúdúl hullámival?
Az a pár csöpp , mi van még benne -
Ott szárad végkép elepedve ,
S elkerüli villám , vihar.

Hölgyfutár 1861.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Vörös Liliom: Édes-keserű
  2017-02-20 06:51:24, hétfő
 
  Vörös Liliom:

Édes-keserű


A bent rekedt szó, mint félrenyelt morzsa
halálra gyötör. Belém sírja vágyát...
De én, aki tudja, mi lesz a sorsa,
mélységeimben vetem be az ágyát.

Nem nyugszik meg. Át csöndviharon, vészen
kipréseli magát. Hozzád menekül.
Bár maradt volna. Most zokogva nézem,
hogy félúton hal meg árván, egyedül.
 
 
0 komment , kategória:  Vörös Liliom/Kovács D/  
Nagy László: Tündér a tűzben
  2017-02-20 06:48:54, hétfő
 
  Nagy László:

Tündér a tűzben


Barna rengetegben,
fényes ezüsthajszál,
jaj, megijesztettél,
majdnem megríkattál.

Fényes ezüsthajszál,
elárultál engem,
ragyogod világgá:
gond között hempergem.

Most kitépve hajlongsz,
elégetlek máglyán,
göndörödő táncot
jársz a gyufa lángján.

Tűzre vetett tündér,
kék füstben repülsz el,
s visszajössz fejemre
ezüst förgeteggel.

Hiába égetném
hajam lángra hajtva,
csak a pernye volna
kondorodó barna.
 
 
0 komment , kategória:  Nagy László  
Thali Kálmán: Kandallómnál.
  2017-02-20 06:47:24, hétfő
 
  Thali Kálmán:

Kandallómnál.


Itt ülök a kandallónál,
Éjfélóra, ballgatagság.
Körül csak az óra perceg,
Percenése egy-egy század . . .
Némán nézek a tüzfénybe ,
Majd a falra, hol az árnyak -
Kandallóm, s lobogva égő
Gyertyám lángjának árnyai
Olyan gúnyosan táncolnak ...
Röpke árnyak , lenge lángok,
Ne gúnyoljatok engemet:
Hisz én tüzimádó vagyok ,
Lángban keresem az éltet!

S bebámulok a lángokba,
Gondolkozom a jövőről,
És eszembe ötlik a múlt.

Édes hazám fényes múltja,
Te ragyogsz úgy lelkem előtt;
Ragyogsz, égetsz, miként e láng.
Alakjaid, - mint e lángé -
A világtörténelemnek
Éjszakáját földerítik.
Hadd lássam ez alakokat
Színről színre, óh hadd lássam !
Hadd beszéljek lelkeikkel !
S előveszem krónikámat . . .

Hol nyissam föl ? Mit olvassak ?
Nagy Árpádnak , bölcs Kálmánnak ,
Vagy dús Lajosnak fénykorát ?
Mátyás király dicsnapjait;
Vagy a martyr Rákóczinak
Honért siró búbánatát ? . . .
- Hol nyissam föl e szent könyvet ?
Bízzuk ezt a véletlenre.
Hol magától felütődik.
- Úgy sejti azt az én lelkem -
Történetünk azon lapja
Újra meg fog valósulni;
Fölnyitja a - jövő keze . . .
S szétbocsátott krónikámat
Olvasom , hol épen fölnyilt;
S ama lapon vértől bámult
Betűkkel ez év van írva :
E z e r ö t s z á z és t i z e n n é g y .
...... ........... ........... ........... ........... .........
Hajh, ez az év ! hajh ez a gyász !
Láng és vér, és vész , pusztulás.
Egy óriás alakról szól
E lapon a történelem,
Ki a szegény vértizzadó ,
Elgyötrött nép vezére lőn.

Azok a nagy gőgös urak
Egykor gúnyt űztek belőle :
Hiszen csak a nép fia volt!
Igaz, hogy mig ök dobzódtak
Mámor és a lány ölében:
Addig ez a szegény paraszt
Hideg sátorban didergett,
S hideg acél pallosával
Osztotta a hideg halált
A hon esküdt ellenének.
Mig azok a fényes urak
A külföldet bálványozták,
S jártak bíbor- és bársonyban,
S a szegény hont fölsegélni
Nem adtak egy árva fillért:
Addig ez a bitang paraszt
Hő vérével merte védni
Azt a hazát, a mely neki
Nem adott csak - szolgaságot . . .
Míg ők drága borban úsztak :
Ez úszott a török vérben,
S mégis mikor diadallal
Visszatérne: kinevették . . .
Hiszen csak a nép fia volt !

És a meggyalázott féreg
Fölemlé az ő fejét,
És a gyönge féregből nagy,
Irtózatos sárkány leve,
Mely vért ivott , s tüzes száján
Lángot szórt, és ezen lánggal
Felgyújtotta az országot . . .
Gőgös urak reszkessetek!
Az eltiprott nép fölzúdúl,
Fölzúdúl, és boszút kiált . . .
Gőgös urak, jaj ! a népnek
Boszúja - az rettenetes !!
Halál, halál, gyász , pusztulás ;
Negyvenezer zsarnok fejét
Nem kard : kasza vágja ketté . . .
Palotákat lángtüz emészt,
Termekből kél jajsüvöltés . . .
Irtóztató ! Irtóztató!
Az a kikacagott vitéz :
Nézzétek , óh mivé leve !
A könyért ö vérrel fizet,
Ő a boszú vészangyala.
...... ........... ........... ..............
S midőn magát kitombolá :
Jött a szomszédország hada,
Legyőzte és elfogta őt.

"Izzó vastrónba üljön , és
Fejére izzó koronát!
Testét tüzes fogóvasak
Szakgassák és kiéhezett
Pórcsőcselék harapja szét!"
- S ő tűrt minden kint; egy vonás
Nem változott el arcain ;
Mint szent martyr ült trónusán;
Melynek vasából rabnyügöt
Vérének aztán, s a szegény
Népet megláncolák, miként
Szűk bódéjában az ebet.
...... ........... ........... ..........
Megborzadok , s betészem a
Gyászkrónikát; de lelkemen
Mind újra átvonulnak a
Most olvasott kor képei:
A véres árnyak, a leölt
Gőgös ; honvesztő zsarnokok,
A lángban álló paloták ,
A fölzúdúlt nép , a boszút
S halált kiáltó hadvezér,
A mint sötét zászlóit a
Zúgó szélben meglengeti,
És dörgő szóval hivja föl
A népet véres boszúra.

Elmerengek, s a jövőről
Gondolkozván , hosszan nézek
Kandallómnak lángtüzébe;
És az a tűz azt ropogja,
És az a láng azt lobogja :
Hogy most furcsa korban élünk !
Mélyen eltemetett eszmék,
Csak kikelnek sírjaikból,
S kiről azt hittük, hogy régen
Meghalt: újra föltámadhat. . . .

Hölgyfutár 1861.
 
 
0 komment , kategória:  Thaly Kálmán  
Szász Gerő: Télen
  2017-02-20 06:44:54, hétfő
 
  Szász Gerő:

Télen


Kis hópelyhek hulldogálnak,
S elboritnak halmot, völgyet;
Zúzosak a lombok , ágak ,
Patak vize már nem csörtet;

Fehér fátylat. .. Álom-é ez,
Mely elringat, elpihentet;
Vagy a halál, mely bevégez,
Mely megdermesz egy életet ? !
- Hogyha álom : lessz-e valjon
Ennek majd fölébredése;
És ha halál: a sirhalmon
Föltámadás valjon kél-e ?

A tudósok úgy oktatnak,
Árulván a bölcsességet:
Hogy van vége ez álomnak ,
S álom után szebb az élet; -
A halálról is beszélnek ,
Áldozván a tudománynak:
Meghalunk egy jobb életnek . . .
- Kis hópelyhek hulldogálnak. -

Egy jobb élet... ! Milyen lessz ez ?
Magyarázva nem találom;
S gondolkozván : elhagy, elvesz
Hitem , e hü , jó barátom.
- Ki jött vissza a halálból,
Hogy tanítson, mi lesz ott túl ;
Széttépve volt-e a fátyol,
Mely a sirra reáborúl ?!

Oh, vak vagyok, mint a féreg,
Bolyongva a kétség utján . . .
Csupán egyet tudok, érzek ,
Bármi vár a halál után :
- Hogy életem nagy célt érne,
Ha e tiszta, fehér hóra
Kiömlene szivem vére,
A szabadságért harcolva.

Hölgyfutár 1861.
 
 
0 komment , kategória:  Szász Gerő  
Sárhelyi Erika: Január
  2017-02-20 06:42:32, hétfő
 
  Sárhelyi Erika:

Január


A tavasszá szelidült januárra
Hirtelen dermedt rá a téli fagy.
Ablakok arcán az éj mély álma
Hideg csókolta jégvirágot hagy.

Feszes rügy gubbaszt magába szállva,
- Szökni vágyva kikeletbe indult -.
Most zúzmara-bilincs kattan rajta,
Szívében a dal lassacskán elcsitult.

S ahogy két tenyér közt a lehelet
Bújik, úgy óvja hatalmát a tél.
Házak falához simulva vinnyog,
Jajveszékel a januári szél.

(2005. január 20.)
 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika  
Marien: Könnyek a szélben
  2017-02-20 06:41:35, hétfő
 
  Marien:

Könnyek a szélben


Néztem a hajló fákat a szélben
s hogy fájhat-e táncuk, vagy
engem szorít e különös ének.
Esőt reméltem hűsítőn - könnyekért
cserébe - lágy andantét e szilajra
komponált zenében.
Csituló sóhaj helyett lelkem
húrján is feszített,
s én álltam, hogy érzéseimbe
túrjon vad kezével - sírtam a fákért
a szélben, s egy távoli dalért
mit hallani véltem;
azonos ritmus dobbant a táj ölében
- bennem volt és belőlem tépett.
 
 
0 komment , kategória:  Marien Rezes Anna Mária  
Dutka Ákos: A kemencém falára.
  2017-02-20 06:40:21, hétfő
 
  Dutka Ákos:

A kemencém falára.


42-őt írtunk kilencszáz után.
Muszkabomba hullott akkor Pest-Budán,
Mikor e kemence épült s Weiner úr
Két héten keresztül lankadatlanul
Borral locsolgatta minden téglaját.
Hogy lélek is hevítse ezt a kis szobát.
Égjen is hát benned mindig földi tűz,
Mely betegséget, gondot pokolba űz.
Tűztorkod azonban ne legyen falánk.
Gazdád szívében úgyis égi láng
Derűje fűti majd e kis lakot.
Mely neked s néki új otthont adott.

Budapesti Szemle. 1943.
 
 
0 komment , kategória:  Dutka Ákos  
     1/21 oldal   Bejegyzések száma: 208 
2017.01 2017. Február 2017.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 11 db bejegyzés
e hónap: 208 db bejegyzés
e év: 508 db bejegyzés
Összes: 26949 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1904
  • e Hét: 5279
  • e Hónap: 69611
  • e Év: 168264
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.