Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/26 oldal   Bejegyzések száma: 258 
Kölcsey Ferenc: Bú kél velem. . .
  2017-07-26 07:54:54, szerda
 
  Kölcsey Ferenc:

Bú kél velem. . .


Bú kél velem, bú jár velem,
Ki ránt fel kebléből?
Adj egy rózsát, hű szerelem,
Hajad szép fürtjéből!
Egy rózsát adj, hű szerelem,
Bár tövises lészen,
Tán ha kínját elviselem
Majd öröm vár készen!

Mért nyög, miért az esti szél
Bokor ernyőjében?
Mért fürdik a rózsalevél
Harmat hűs cseppjében?
Azért nyög, hajh, az esti szél,
Mert én sohajtottam!
Harmatcsepped, rózsalevél,
Szememből ontottam!

Fészkén az árva fülmile
Ha párját siratja,
S búját énekben zengi le,
Lágyul-e bánatja?
Ó zengenék úgy éneket
Egyik éjről másra,
S bércet, völgyet, fát, köveket
Indítnék sirásra!

Szűn a zápor, s szivárvány ég
Fenn sötét felhőkön,
Vándorsorsom túlhalad még
Borongós időkön.
Adsz egy rózsát, hű szerelem,
Bár tövises lészen,
Tán ha kínját elviselem
Majd öröm vár készen.
 
 
0 komment , kategória:  Kölcsey Ferenc  
Szemlér Ferenc: Csoda
  2017-07-26 07:53:10, szerda
 
  Szemlér Ferenc:

Csoda


Amerre mész, sötét
fák hajlanak,
haboskék lesz az ég,
megáll a nap,
kinő a fű s eléd
teríti szőnyegét
s tölgy lesz a lusta makk.

Amerre mész, csobog
a lomha víz,
susog a sás, csipog
a csöppnyi csíz
s a föld szunnyad legott,
ha rásímul csukott
szép ujjad, mind a tíz.

Erdélyi Helikon 1941.
 
 
0 komment , kategória:  Szemlér Ferenc  
ifj. Szász Béla: Apa és fiú
  2017-07-26 07:52:33, szerda
 
  ifj. Szász Béla:

Apa és fiú


A férfi erős vala, küzdeni termett,
Ős-erdei tölgynek könnyen hiheted,
- Izmos vala, bátor a szöghajú gyermek,
Fiatal, de erős hajtás a fa mellett,
Mit a tölgy koronás törzsöke véd.

S mégis mi hamar elmentek örökre,
Oda, honnan vissza még senki se' jött.
- Villám szakadott-e az ágra, a tölgyre,
Vagy szörnyű vihar, mi derékba' letörte?!
- Megölé beteg és gyönge szivök.

Előbb a fiú ment. Tél száll le a tájra,
S a vak éjnek ezer gonosz árnya kisért.
S föllobban az éjben fegyver-csöve lángja,
Fölretten az alvó, döbbenve, zajára . . .
- Ki tudja miért tette, miért??

Követte az apja, - nem szűnve sóhajjal
Megnézni naponta a síri-lakot,
Mit már a tavasz betakart üde galylyal.
- Benéz a szobába mosolyogva a hajnal,
S ott fekszik az ágyon a néma halott.

Elmentek örökre, - nem bírva a harczot,
Mit nékik, eléjök az élet ada.
- De hajh! hova mentek, kínokba' viharzott
Szívének az ifjú talált-e vigaszt ott,
Talált-e nyugalmat az édes apa? !

- - Künn a temetőben, a melybe' pihennek,
Szép őszi virágdíszt öltött a halom,
Egy hang se' zavarja az ünnepi csendet.
Ott alszik a férfi s a szög-hajú gyermek.
- Ott, ott a vigasz s az örök nyugalom . . .

Vasárnapi Ujság 1911. deczember 3.
 
 
0 komment , kategória:  ifj. Szász Béla  
Felszeghy Dezső: Májusban .
  2017-07-26 07:51:37, szerda
 
  Felszeghy Dezső:

Májusban .


Te fénysugár a nap szeméből
Langyos szellő kék messziségből,
S te is mosolygó ifjúságom,
Hol madár dalolt minden ágon
És lomb a fán, virág a réten;
Tavasz a szívben, földön, égen -
Ragyogó május kedves álma,
Be tovatűntél meszszeszállva !

Hol vagy álom ? ! . . . A május itten
Mosolyog föld, ég, - kikeletben,
De már a napsugárnak csókja
Csak égetni jár homlokomra ;
A magasból lengő szellő
Nyomán nem vágy kél, - csupa felhő;
Virág illatja, a dal hangja :
Mind ifjúságomat siratja !

Ébredést látva jobban érzem,
Hogy nékem nincsen ébredésem.
Hiába fény s az égbolt kékje,
Nem biztatnak a reménységre.
Nem hozzák vissza azt a régit,
Elmúlt időknek szép emlékit:
Ábrándot, vágyót, ifjuságot,
A múltból annyi gyermekálmot !

A mint így könnyeken át nézem,
Káprázat kél a fényességben.
Napsugár csókja már nem éget,
Érzek a csókban melegséget.
Hervadt reményből virág nyílik,
Szellők, mi szép volt, — elregélik
S ragyogó május édes álma
Rászáll szelíden szempillámra.

A hit, az ábránd visszatérnek,
Megtartanak a reménységnek.
Nem sírnak többé a virágok.
Nevetgélnek, mig köztük járok.
A mult feltámad fényre, dalra,
Véremet ifjú lázba hajtja . . .
S bár engem megcsalsz is vele, -
Légy áldott, május kék ege !

kolozsvari_lapok_1899.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Boér Miklós: A romok .
  2017-07-26 07:50:14, szerda
 
  Boér Miklós:

A romok .

Nórának. -

Ledölt a büszke fal
S a bástyákról régen
Virágos szemledél
Leng lobog a szélben.
Bársonyos zöld moha
Fedi be a romot -
S a szétszórt köveken,
Mint temető felett:
Búgó szellő zokog . . .

A zajos berekben,
Hol czitera zengett,
Daliás levente,
Szép asszony merengett:
Most minden oly csöndes,
Oly borongó sötét,
Mintha ráontaná
A néma nagy erdő
Minden, minden ködét !

Szent romok ! . . . Bús árnya
A dicső nagy múltnak !
Veletek bűn, erény,
Fény, dacz porba hulltak !
Csak bástyáid állnak
Büszkén törve égre,
Mint kiégett szívben
Az aranyos idők
Beszédes emléke . . .

A küzdés, az élet :
Elmosódott lábnyom;
Történet, szerelem:
Tündérmese, álom ! . . .
Míg a roppant idő
Némán tovább forog :
Ezekről beszélnek,
Ezekről mesélnek
A porladó romok . . .

A mi szerelmünk is
Rom már - úgy-e lelkem !
Egy szertefolyt álom
Két hamvadó lelken !
Csak az égre törő
Bástya áll fenn büszkén.
Az emlék, elhalt üdv
Örök tanúsága.
Szürke romok üszkén ! . . .

kolozsvari_lapok_1899.
 
 
0 komment , kategória:  Boér Miklós  
Tass József: Könyörgés
  2017-07-26 07:48:29, szerda
 
  Tass József:

Könyörgés


Hüs cseppet óhajtván
Sikolt a zord máglyán
Szívem. Oh mily szörnyű kín
Mardossa csontjaim?
Házamnak roncsain
Sírok s tépem fürtjeim.
Hurcolni mi lehet
Sors ennél nehezebb?
Mikor szünnek könnyeim?

Térdeplő zsámolyom
Szögeit számolom.
Sebeim ki köti be?
Ki kinál kenyeret?
Ki épít fedelet
Csonka kamrám fölibe?
Szívemben - bús parázs,
Szünik a látomás.
Fejemet hó lepi be.

Odvából üzött vad,
Fuss hozzám, sorsodnak
Osztályosa hadd legyek.
Patak lángot vessél,
Eső tüzet essél,
Csalán szúrjad testemet.
Ah - döngetni boltot,
Holott szél sikoltott
S villám - többé nem lehet!

Mosolygó szerelem,
Vidulni kellemen
S rózsát fűzni - haragos
Csillagom tilt. Ékes
Nyoszolyám az éhes
Vágy, mint párduc, aranyos
Karmaival nem veszt.
Lám a tüske kedvesb
Lelkemnek s a tarajos

Szikla. Piros vérem
Által, mely a késen
Folyt, mint patak, csorduló,
Megáldom a kínnak
Rózsáit, a kínpad
Gyötrelmét, mely forduló:
Törzset dönt az orzó,
Ám a csonka torzó
Rügyet hajt, mely dagadó.

Árvaságba esvén
Igy várom az estém.
Tűzből vetem ágyamat.
Izzó vas a székem,
De izzóbb az éhem,
Fogam kavicsot harap.
Malasztomat hordván
Ordíthat az orkán.
Titkos felhő nyújt falat.

Hideg kő, mely csonka
Tagjaimat hordja,
Ajkaimat im a szent
Alázatban égve
Rádhullatom félve:
Szívem titkos jelt eseng.
Tengelyét az árnyas
S jobb akolnak szárnyas
Kézzel reád emelem.

Nyugat 1920.
 
 
0 komment , kategória:  Tass József  
Somogyvári Gyula: Édes
  2017-07-26 07:47:08, szerda
 
  vitéz Somogyvári Gyula:

Édes


Néha most már el-elréved
két szeme a messzeségbe.
Szelíd gond ül homlokára
- valakinek jöttét várja,
hogy ott legyen az ölébe. -

Néha most már titkon, csendbe,
varrogat egy kicsi inget,
dalol hozzá anyás-lágyan...
S ilyenkor a kis szobában
drága sejtések keringenek...

Aztán csókkal vállamra hull,
apró keze elbecézget,
borzolgatja kóc-hajamat...
s érzem, hogy a szíve alatt
lélegzik egy bimbó-élet...

1921.
 
 
0 komment , kategória:  Somogyváry Gyula  
Gyurkovics Tibor: Magány
  2017-07-26 07:45:55, szerda
 
  Gyurkovics Tibor:

Magány


Tudsz-e már egyedül aludni
szemhéjad ránca közt
az ismétlődő örökös sötétet 
figyelve mint a szél pörgette szöszt
Tudsz-e odabúvóckodó
lábak nélkül magadban melegedni
mikor a paplan súlya
jelzi életed értelmét hogy ennyi
Tudsz-e kihűlt szobádban homorítva
a fel nem kelő csillagokba nézni
magadba ejtve mint a csecsemő
s elhagyatva mint kiterített férfi?
Eszed lejár homlokod vízköves
szobád falát ujjal se tudod érni
tombol a nyár a  nyárnak vége lesz
s a nyárözönben telt szájjal nevetsz
hogy fogaidat a nap fénye éri
mint szádba ömlő melegsárga szesz
- mert akkor végleges.
 
 
0 komment , kategória:  Gyurkovics Tibor  
Jékely Zoltán: Apátlan éjszakák.
  2017-07-26 07:45:08, szerda
 
  Jékely Zoltán:

Apátlan éjszakák.

I.

Tar lett a fa az út legelején,
amely csörömpölőn a parkba fut.
Már nem nyithatjuk ki a vaskaput,
halomba gyűlt előtte a levél.

Csend-lábu macskánk is csörögve jár,
itt is, ott is nagy levél-hekatomba;
meghengeredik benne a betyár,
akárcsak én nemrég, gyerekkoromban.

Akkor jöttek nagy halálfejü lepkék,
peregve, mint szélvert falevelek,
megtelepedtek az ajtó felett,
hogy sohase felejtsük el az estét.

Kattogva zárták lenn be a kaput,
hogy nyugovásunk istenes legyen,
egyet lobbant a lámpa s elaludt.
Sírt-rítt az ősziféreg a hegyen.

II.

Fasor-csatornáján a hold-kanú
ilyen mélyen valaha kóborolt-e?
Szinte fejjel éri a halkszavu,
park útjain járó Stefan George.

Üres szeme kútmélyekből világít,
táltos macskánk látja és megriad.
Borzolt sörénnyel ablakon bemászik
s kurrogva tűnik el az ágy alatt.

A szekrényben széltelenül zizegnek
régi sírokról tépett levelek,
holt bútorok testében megremeg
örök lelke medvés rengetegeknek.

Az aragonit váza öble búg
madárhangon: hupupa, hupupa,
Dante odvas fejében altatók
szólnak, úgy mint valaha apuka.

Déd tükriben egykorú asszonyok
keresik viruló arcuk hiába,
foszló köntösük utolsót suhog,
mikor kivágódnak az éjszakába.

Nagymama itt maradhat hajnalig.
Milyen sokat áldoz még mindig értem!
Most is mit tesz: miért, miért nem,
szedegeti hajam hullt szálait.

III.

Fák öbliben lábbog a hold-kanú,
a mi apánk künn a világba jár.
Néha meginti ujjal halszagú
gót piacok ködében a halál.

És akkor sorra kiejti nevünket,
hadd tudják meg az idegen falak,
s úgy gondol ránk idegen ég alatt,
mint kik időben is nagymessze tűntek.

IV.

Egyik országocskából másba: hipp-hopp,
s tengerre száll, mint bátor kapitányok;
Kastélyok mélyiből csak hallja: kip-kop:
Hamlet, a halfejfl királyfi jár ott.

Zuzmó-bozontos éjjeli fenyők
hárfáznak rá, úgy mint pogány korukban;
Langelinie táncol a hold előtt
és megriadva lila mélybe cuppan.

Sebeslő viz boltíves kőhidán
jámbor halakat néz és meg-megáll.
Az alkonyból, mint nagy, görcsös madár,
feléinog Andersen Krisztián.

V.

Mi aluszunk, arcunkkal napkeletnek,
mint kalotaszegi kopjás halottak.
Ilyen nyugtalanul csak az aludhat,
kit a messzeségből nagyon szeretnek.

Csak aluszunk. Nagy pillangók lebegnek
fejünk felett, lepkék pillanganak.
Ledögönyözve feküszünk a tespedt
sötétségben, akár föld alatt.

Az óra baktat, űzi az idő,
üget a kis lovacska benne, klik-klak,
az ajtó alján kibúvik és itthagy,
az idő itthagy s vissza sose jő.

A kapuban nagymama hívogat,
a háznép hallja és elébe fut.
De nem bírjuk kinyitni a kaput!
Vissza viszi a fekete fogat.

VI.

Villák víg népe mind az ablakoknál.
Előttünk zúg vitézlő iramú,
kéklő patak s lehorgonyozva ott áll,
ihol, kapunkban áll a hold-kanú!

Ki a határon túl még nem jutottál:
szegény fejem, most nyitva áll az út!
Hold-csolnakon Sindbád ha utazott.
Szökj fel hamar, indulj, láss, okosodjál.

Ó, hány patak vár, hol még nem fürödtél,
Ó, hány fa, melybe nem vésted neved,
hány ismeretlen színű s ízü köd, szél,
s micsoda nagy, idegen lányszemek!

Villák víg népe mind az ablakoknál,
hajnalos szélbe száll búcsúszavuk -
de kilenc kígyó őrzi a kaput:
megfojtanának, ha kilopakodnál.

Erdélyi Helikon 1937.
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Szabó Lőrinc: Csók
  2017-07-26 07:43:33, szerda
 
  Szabó Lőrinc:

Csók


Egy csók: a szem
kezdte, vagy a szív, -
mint néma kiáltás
ömlött ki a szánkra:

valamit akartunk
mondani, biztos,
egyet, ugyanazt,
s nem volt idő rá:

egy csók: a szemből
indult, vagy a szívből
s ajkunkra húzta
éhezni a lelket:

valami forró
csordult ki belőlünk,
édesen,
mint méz a virágból:

és már csak a két száj
élt, összetapadva,
két meztelen állat,
és ette a csókot.

1928.
 
 
0 komment , kategória:  Szabó Lőrinc  
     1/26 oldal   Bejegyzések száma: 258 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 258 db bejegyzés
e év: 1924 db bejegyzés
Összes: 28355 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3129
  • e Hét: 24325
  • e Hónap: 163057
  • e Év: 1015600
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.