2018-04-15 07:49:26, vasárnap
|
|
|
|
|
|
Benedek Aladár:
Apám is meghalt !. . .
Apám is meghalt! . . . Ez a sorsa
Mindennek, a mi született !
Ennek fájdalmát elviselném.
Más az, mi lesújt engemet !
Szenvedni, át sok, hosszú éven,
Mert lelkünk tán az emberekbe' hitt . . .
- Bús az élet ! s kinek vigasz kell:
Forgassa éltem lapjait !
Apám is meghalt ! . . . Oh e hangban
Ezer panasznak húrja rezg !
S rá föltámadnak a megholtak,
S mi rég volt, újra lenni kezd . . .
Előterem egy kis család, hol
Kedv, öröm, fény és boldogság lakik
- Bús az élet ! S kinek vigasz kell:
Forgassa éltem lapjait !
Apám is meghalt. - Oh ez eszme
Nem egy érzésnek nyit utat,
Mert végigvisz egy hosszú élten,
S mi történt, mindent megmutat:
A gyermekkor tündérvilágát !
A vad ifjúság dús ábrándjait ! . . .
- Bús az élet! S kinek vigasz kell:
Forgassa éltem lapjait !
Apám is meghalt, - Ne higyjétek,
Hogy ezzel minden mondva van !
Gyászos dolog ! de oh e gyásznak
Panasza hosszú s untalan !
Hiú szerelmek, hűtlen álmok
Újulnak fel e gondolatra itt . . .
- Bús az élet ! s kinek vigasz kell:
Forgassa éltem lapjait !
Apám is meghalt. - Oh mi sok kép
Kél föl e szóra, istenem !
A szenvedély első viharja,
Mely előtt nincs gát, félelem !
A válás a családi tűztől . . .
A hő tettvágy, mely mindennel szakit ! . . .
- Bús az élet ! s kinek vigasz kell:
Forgassa éltem lapjait !
Apám is meghalt. - Látom, a mint
Hogy óvja ég az ő fiát, ki
A távolban sanyarg talán . . .
Igen ! sanyarg, küzd s - elbukik, hogy
Sár lepje fennkölt halántékait . . .
- Bús az élet ! s kinek vigasz kell:
Forgassa éltem lapjait !
Apám is meghalt. - Emlékszem jól:
Mint sirt, hogy anyám meghala;
Mig élt: kevésbre méltatá őt.
S most ? "égnek volt ő angyala !"
Már ekkor kész volt a nyomor, mely
Mind mélybre ásta mérges karmait ! . . .
- Bús az élet ! s kinek vigasz kell:
Forgassa éltem lapjait !
Apám is meghalt. - Miként jött meg
Nemrég', elhozva nyomorát !
Testén rongygyal s lelkébe' váddal,
Hogy ilyen örökséget ád. -
Adhatott volna jobbat is, de
A tapasztalás mind későn tanit ! -
- Bús az élet ! s kinek vigasz kell:
Forgassa éltem lapjait !
Apám is meghalt. - Béke rája !
Mit rám hagyott, azt viselem!
Kegyetlen biró a világrend !
Ez küzd, ez harczol ellenem.
Áldás a sírra ! . . . Köny ? .. . az nincs már !
Csak sértett becsvágy s megtorlásra hit ! . . .
- Bús az élet ! s kinek vigasz kell:
Forgassa éltem lapjait !
Apám is meghalt ! . . . Leverő kép !
Mi gyötrelemmel gúnyt vegyit . . .
Egy gyönge múltért annyi kín s bú,
Mit szenvedett ez öreg itt ! -
S neki mégis volt, volt bizalma . . .
. . . Én folytatom, jó öreg ! álmaid . . .
- Bús az élet ! s kinek vigasz kell:
Forgassa éltem lapjait !
Vasárnapi Ujság - 1870. május 29.
|
|
|
0 komment
, kategória: Benedek Aladár |
|
Címkék: tündérvilágát, gyötrelemmel, halántékait, megtorlásra, föltámadnak, tapasztalás, gyermekkor, elviselném, gondolatra, szenvedély, szenvedett, ábrándjait, panasznak, végigvisz, boldogság, kegyetlen, világrend, megholtak, örökséget, rongygyal, emlékszem, emberekbe, szenvedni, vasárnapi, higyjétek, mindennek, szerelmek, mindennel, született, folytatom, fájdalmát, tettvágy, forgassa, előterem, adhatott, nyomorát, érzésnek nyit, hosszú élten, gyermekkor tündérvilágát, szenvedély első, családi tűztől, távolban sanyarg, tapasztalás mind, gyönge múltért, Benedek Aladár, Vasárnapi Ujság,
|
|