2018-01-14 15:19:14, vasárnap
|
|
|
Néha úgy érzem
magam, mint gyermek,
születnek bennem
távoli tervek,
s nem rendelkezem
időm felett,
a homokórám
pereg-pereg...
Alkonyi szellő
árnyakat kerget,
szállnak fölöttem,
mint könnyes felleg.
Kérdezem tőlük,
mi fáj nekik?
Nehéz a szívük,
azt üzenik...
Néhány évtized
előttem áll,
futhatok friss, új
álmok után.
Bár a zeniten
túl vagyok én,
elbukni késő,
él a remény...
Debrecen, 2017. 12. 23. |
|
|
0 komment
, kategória: versek |
|
Címkék: rendelkezem, homokórám, születnek, árnyakat, szállnak, kérdezem, fölöttem, futhatok, debrecen, előttem, évtized, könnyes, gyermek, elbukni, alkonyi, zeniten, remény, szívük, néhány, kerget, felleg, tervek, vagyok, felett, bennem, távoli, üzenik, szellő, nehéz, álmok, friss, nekik, tőlük, magam, pereg, érzem, Szuhanics Albert,
|
|