|
2018-02-11 16:01:10, vasárnap
|
| |
| |
...... .........
Lourdes-ban gyógyít a Szűzanya
A francia Lourdes városa a Pireneusokban, a spanyol határ közelében fekszik. Itt élt az elszegényedett molnár helyi molnár François Soubirous és népes családja. Legidősebb lánya, Bernadett 1844-ben született, míg szülei dolgoztak, rendre ő vigyázott a kicsikre, vagy az állatokra. Tanulatlan, de áhítatos lány volt, rózsafüzérét mindig magánál hordta, és gyakran imádkozott.
Egy napon, 1858. Február 11-én az akkor 14 éves Bernadett, 12 éves húga, Toinette és egy 13 éves barátnőjük, Jeanne Abadie rőzsét gyűjteni ment a massabielle-i szikla közelébe. Hideg, ködöd és borongós idő volt, amikor a sekély folyóhoz értek, Bernadett megállt, hogy levegye cipőjét és zokniját - ahogy édesanyja meghagyta neki, nehogy a lábbeli átázzon, a lány pedig megfázzon.
Eleinte szentelt vízzel védekezett
Ekkor lemaradt a többiektől, mikor egy fuvallathoz hasonló hangot hallott. Amikor másodszor is felhangzott, a lány körülnézett, és a közeli barlangban meglátott egy gyönyörű nőt.
Hófehér ruhában állt, derekán kék öv, mezítelen lábain egy-egy sárga rózsa, kezében rózsafüzér volt. Bernadett imádkozni kezdett, és látta, hogy a gyönyörű női alak is ezt teszi némán. Mindez percekig tartott, de a jelenésből a másik két lány semmit nem érzékelt.
- Második alkalommal már Bernadett “kereste a találkozást", de felkészült - egy üveg szenteltvizet vett magához, és anyja határozott tiltása ellenére két társával együtt visszament a barlanghoz. Ott buzgó imádságba kezdtek, mire a hölgy ismét megjelent. Ismét csak Bernadett látta, és menten elkezdte rá szórni a szenteltvizet: “Ha Istentől van, maradjon, ha nem, távozzon!"
A titokzatos hölgy mosolygott, a lány szórta a vizet és imádkozott, majd a jelenés ismét eltűnt. Február 11. és július 16. között a Szűzanya, mert természetesen ő volt a titokzatos hölgy, 18 alkalommal jelent meg a lánynak.
Imádkozz a bűnösökért
A harmadik alkalommal szót is váltottak. Bernadett történetének ekkor már híre ment a városban, több felnőtt is elkísérte, papírral és ceruzával a kezében küldték be a barlangba. A kislány illedelmesen előadta, amire megkérték, hogy írassa fel a hölggyel a nevét.
Nem szükséges - jött a válasz, majd a nő kért: Legyen olyan jó, és jöjjön tizenöt napon át ide a barlanghoz Mikor a lány ezt megígérte, a hölgy azt mondta: “Szeretném, ha sokan jönnének erre a helyre". A kislány még ekkor sem tudta, hogy Szűz Máriával találkozott. Egyre többen tartottak vele, a hatodik jelenés azt mondta Bernadettnek: “Imádkozz a bűnösökért!". Nyolcadik alkalommal már vagy két-háromszáz ember volt tanúja, ahogy Bernadett a térdén csúszik, megcsókolja a földet, és motyogja: bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat - mert ezt kérte tőle a hölgy.
Forrást fakasztott a kislány
A következő napon kísérői úgy vélték, a lánynak elment az esze. Ásni kezdett a barlang padlóján, a felbugyogó sáros vízből pedig inni próbált. Minél mélyebbre ásott, annál bővebben folyt a víz, negyedik próbálkozásra inni is tudott belőle. Pedig nem ment el az esze, a Szűzanya közölt vele.
Leányom, egy utolsó titkot bízok rád amely reád és csak reád vonatkozik, és amit senkinek sem mondhatsz el. Most igyál, és mosakodj meg a forrásnál és egyél a fűből, amely ott nő - és a barlang egy bizonyos pontjára mutatott.
De mi a hölgy neve?
A lányt szülei, a rendőrség, az ügyész és az iskolaigazgató is faggatta, de mind arra a következtetésre jutottak, hogy tényleg lát valamit. Naponta egyre népesebb kísérettel kereste fel a barlangot, ivott a vízből és evett a fűből. A tizenkettedik jelenésnek volt először szemtanúja felszentelt pap, Dezirat abbé így emlékezett vissza: Milyen tökéletes béke, micsoda nyugalom! Milyen fennköltség! Lehetetlen, hogy egy gyerek ilyesmit kitaláljon: olyan szinte, természetes, és kedves! Mintha a paradicsom küszöbén álltam volna!
tizenharmadik alkalommal a hölgy ismét kért: “Mondd meg a papoknak, hogy építsenek ide egy kápolnát. Azt szeretném, hogy az emberek körmenetben jöjjenek ide." Bernadett tolmácsolta is a kérést, de a plébános előbb a hölgy nevét akarja tudni, amit az továbbra sem árult el a lánynak, csak mosolygott a faggatózásán.
- A harmadik jelenéskor megjósolt 15. találkozáson, 1858. március 4-én már 10 ezres tömeg tolongott a barlangnál, a rendőrség a környező településekről kért erősítést. Majd 20 nap szünet következett, mert Bernadett egyszerűen nem érezte az ellenállhatatlan késztetést, ami eddig hívta.
Március 25-ének hajnalában viszont ismét felkereste a helyszínt, ahol a hölgy már várta, és a negyedik kérdésre végre a nevét is elárulta:
Én vagyok a Szeplőtlen Fogantatás. Ezzel a Szent Szűz megerősítette IX. Piusz pápa alig négy éve kihirdetett dogmáját, miszerint Mária életének első pillanatától fogva mentes volt az áteredő bűntől, és a megszentelő kegyelem állapotában volt.
Csodás gyógyulások
Bernadett csak ekkor, művelt férfiakkal való beszélgetések után értette meg, hogy a Szent Szűz jelent meg előtte - azt ugye mondanunk sem kell, hogy bármilyen tömeg is kísérte, a jelenésekben mindvégig egyedül ő részesült. Ezután a lány még kétszer látogatott el a barlanghoz, egy alkalommal az elragadtatás ideje alatt keze 15 percig ért egy gyertya lángjába, de nem szenvedett égési sérülést. A forrás feletti sziklára bazilikát emeltek, fürdő is épült, ahol a bűnbánó zarándokok tisztító fürdőt vehetnek. A Bernadett útmutatásával elkészült a Lourdes-i Szűzanya szobra, amelynek különféle másolatai ma már a világ minden táján megtalálhatók. Ez a forrás ma is bőven tör elő a földből, amit zarándokok százezrei keresnek fel évről-évre. A forrás vizétől ezrek gyógyultak meg megmagyarázhatatlan módon, elsősorban paralízis, tuberkolózis (TBC), rák és szembetegségek esetén tartják hatásosnak. Az egyház 67 esetet ismer el hitelesen csodás gyógyulásnak.
A Lourdes-i jelenések természetfeletti jellegét XIII. Leó pápa hivatalosan is elismerte 1891-ben. Az első jelenés napján, február 11-én pedig az egyház a betegek világnapját ünnepli 1993 óta, célja, hogy ,,Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a betegeknek, segítse elő a szenvedés megértését".
Lourdes Szűzanya a gyógyító
...... ......
/Forrás: 24.hu/
Akkor odajött hozzá egy leprás, és térdre esve így kérlelte: ,,Ha akarod, meg tudsz tisztítani engem." Jézus megkönyörült rajta. Kinyújtotta kezét, megérintette, s azt mondta neki: ,,Akarom, tisztulj meg!" Amikor ezt kimondta, azonnal eltűnt róla a lepra, és megtisztult. Erélyesen ráparancsolt, és azonnal elküldte őt e szavakkal: ,,Vigyázz, senkinek se szólj erről; hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld föl tisztulásodért, amit Mózes rendelt, bizonyságul nekik." (Lev 13,49) De az, mihelyt elment, híresztelni kezdte a dolgot, úgyhogy Jézus már nem mehetett nyilvánosan a városba, hanem kint a puszta helyeken tartózkodott; és hozzá gyülekeztek mindenfelől.
Magyar Kurír
Igenaptár
OLVASMÁNY Mózes harmadik könyvéből
Az Úr ezt mondta Mózesnek és Áronnak: ,,Ha egy embernek a bőrén duzzadás, kiütés vagy fénylő folt keletkezik, bőrleprára lehet gyanakodni. Vezessék Áron paphoz, vagy az ő fiai közül valamelyik paphoz. Az ilyen ember leprás és tisztátalan. A pap nyilvánítsa tisztátalannak, mivel leprája van. A leprás, akit a betegség megtámadott, szaggassa meg ruháját, a haját hordja kibontva, a szakállát takarja be, és kiabáljon: »Tisztátalan, tisztátalan!« Ameddig a betegsége tart, addig tisztátalan, s mivel tisztátalan, lakjék elkülönítve, tartózkodjék a táboron kívül."
Ez az Isten igéje.
Lev 13,1-2.44-46
VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Te vagy, Uram, menedékem, * a szabadulás örömével veszel körül engem. 6. tónus.
Előénekes: Boldog, akinek az Úr megbocsátotta bűneit, * akinek betakarta gonoszságát.
Boldog az, akinek vétkét az Úr fel nem rója, * kinek lelkében nincsen álnokság.
Hívek: Te vagy, Uram, menedékem, * a szabadulás örömével veszel körül engem.
E: Bűnömet eléd tártam, * nem rejtettem el vétkem előled.
Így szóltam: † ,,Gonoszságomat megvallom, Uram," * és te megbocsátottad vétkeimet.
H: Te vagy, Uram, menedékem, * a szabadulás örömével veszel körül engem.
E: Vigadjatok és ujjongjatok, igazak, az Úrban, * és örvendezzen minden tiszta szívű.
H: Te vagy, Uram, menedékem, * a szabadulás örömével veszel körül engem.
Zsolt 31,1-2.5.11
SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből
Testvéreim! Akár esztek, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére. Se zsidót, se pogányt, se Isten egyházát ne botránkoztassátok meg, mint ahogy én is mindenkinek kedvében járok. Nem azt keresem, ami nekem hasznos, hanem ami másoknak van javára, hogy üdvözüljenek. Legyetek követőim, mint ahogy én Krisztus követője vagyok!
Ez az Isten igéje.
1Kor 10,31-11,1
Imádság
Urunk, Istenünk! A bűn elszakít bennünket tőled és az Egyház közösségétől. A bűnöktől való szabadulást egyedül te adhatod meg nekünk. Lelkünk bűneitől nem szabadulhatunk meg saját erőnkből. Ha bűnbánatot tartunk és a szentgyónásban megvalljuk bűneinket, ez a cselekedet annak a kifejezése, hogy szeretnénk helyreállítani a megsértett kapcsolatot veled, a mi irgalmas Atyánkkal és az Egyház közösségével. Amikor bocsánatot nyerünk vétkeinkre, te visszafogadsz bennünket a szeretet közösségébe. Urunk, megvalljuk bűneinket, és alázattal fordulunk hozzád: bocsáss meg nekünk!
Elmélkedés: C. Horváth István Sándor
Irgalomból fakadó tett
Jézus nyilvános működésének első napjait Márk evangélista meglehetősen sűrítve közli. Az események gyorsan következnek egymás után. Jézus meghívja az első tanítványokat, kiűzi az ördögöt egy megszállottból, betegeket gyógyít, köztük Péter anyósát, majd pedig sietve továbbindul, hogy máshol is tanítsa az embereket. Ezek után az evangélista kissé lelassítja az események menetét, több időt szentel azok bemutatására. A leprás ember meggyógyítása már ezt a jellegzetességet hordozza magán, hiszen itt már a beteg és Jézus beszélgetését is közli. Természetesen a korábbi gyógyítások alkalmával is beszélhetett Jézus a gyógyulni kívánó személyekkel, csupán az evangélista nem rögzítette ezeket. Most végre nagyobb jelentőséget tulajdonít e párbeszédeknek, hiszen belőlük megismerheti az olvasó a betegek indítékait és hitét, amelyek tanulságként szolgálnak számára.
A leprás ember meggyógyítása az első olyan csoda, amely már egészen részletes. A bibliai időkben mindenféle súlyos bőrbetegséget leprának neveztek, ezek abban a korban gyógyíthatatlannak számítottak. A leprás beteg a zsidó törvények szerint tisztátalan volt, azaz nem vehetett részt az istentiszteleteken, valamint nem érintkezhetett a társadalom többi tagjával. Ennek nyilvánvalóan elsősorban egészségügyi oka volt, ilyen módon igyekeztek megakadályozni a betegség terjedését, a további fertőzéseket. A beteg elszigeteltségének valós helyzetét jól jellemzi, hogy egyedül megy Jézushoz, őt tehát nem a rokonai vagy a barátai viszik, mint némely más esetben. Ez egyúttal az akkori leprás betegek helyzetét is jelzi, senki nem törődött velük, senki támogatására nem számíthattak.
A történetben szereplő leprás, amikor Jézushoz ér, azonnal térdre borul előtte és így adja elő kérését. Leborulásában észrevesszük az alázat, a gyenge ember alázatát a hatalommal rendelkező Isten előtt. Szavaival azt fejezi ki, hogy hisz, mégpedig feltétel nélkül hisz Jézus gyógyító hatalmában, erejében. Ezt mondja az Úrnak: ,,Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem!"
Nem mehetünk el szó nélkül amellett, ahogyan az evangélista jelzi Jézus reakcióját. Az Úr még nem mond semmit, nem kérdez semmit, nem tesz semmit, hanem ,,megesett rajta a szíve." Több ez, mint szánalom vagy együttérzés. Ez irgalom, amely teljes mélységében átérzi a beteg nyomorúságát. Irgalom, amellyel Isten fordul az ember felé. Irgalom, amely képes szabadulást hozni annak, aki hisz. Irgalom, amely Isten ingyenes ajándéka. Irgalom, amely nem szavakban, hanem cselekedetekben nyilvánul meg. Ez az irgalom indítja Jézust arra, hogy csodát tegyen a leprással, megszabadítsa őt betegségétől.
A gyógyító érintés után Jézus kettős parancsa következik. Ez egyrészt azt tartalmazza, hogy az immár meggyógyult ember menjen el a paphoz, akinek a törvény által biztosított feladata, hogy egészségesnek nyilvánítsa őt és ezzel visszafogadja, visszaengedje a társadalomba, az egészséges emberek közösségébe. A parancs másik része arra irányul, hogy a beteg ne beszéljen senkinek arról, hogy mi módon gyógyult meg, kinek köszönheti a leprától való megszabadulását.
Jézus szándéka azonban meghiúsul, mert az illető mindenkinek híreszteli, hogy Jézus tett vele csodát. Cselekedetében ne azt lássuk, hogy megszegi Jézus kifejezett parancsát, hanem azt, hogy Isten országa nem marad rejtve: aki megtapasztalta Isten irgalmát, az hirdetni fogja azt, s ennek köszönhetően növekszik az Isten országa. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Női szentek bemutatás |
|
|
|
Címkék: jellegzetességet, ellenállhatatlan, természetfeletti, cselekedetekben, megszabadulását, következtetésre, cselekedetében, helyreállítani, megbocsátottad, érintkezhetett, tisztátalannak, megakadályozni, elszegényedett, tisztulásodért, településekről, szabadulhatunk, korintusiakhoz, iskolaigazgató, párbeszédeknek, szentgyónásban, megtapasztalta, szembetegségek, megszállottból, szenteltvizet, megbocsátotta, megszabadítsa, tizenharmadik, egészségesnek, természetesen, tizenkettedik, bőrbetegséget, visszafogadja, beszélgetések, megerősítette, visszaengedje, visszafogadsz, francia Lourdes, spanyol határ, elszegényedett molnár, massabielle-i szikla, sekély folyóhoz, lábbeli átázzon, lány pedig, fuvallathoz hasonló, lány körülnézett, közeli barlangban, üveg szenteltvizet, hölgy ismét, titokzatos hölgy, lány szórta, jelenés ismét, harmadik alkalommal, François Soubirous, Jeanne Abadie, Szűz Máriával, Szeplőtlen Fogantatás, Szent Szűz, Lourdes-i Szűzanya, Lourdes Szűzanya, Magyar Kurír, OLVASMÁNY Mózes, Vezessék Áron, VÁLASZOS ZSOLTÁR, SZENTLECKE Szent Pál, Horváth István Sándor,
|
|
Offline
