|
2019-01-26 00:55:13, szombat
|
| |
| |
2019. január 23. szerda, 18:35
Eredmények és kihívások: mit jelent az ökumené a 21. században? - az Evangélikus.hu portál az ökumenikus imahét alkalmából különböző felekezetű püspököknek tette fel e kérdést. Székely János szombathelyi megyéspüspök válaszát adjuk közre.
.........
Az ökumené nem pusztán és nem is elsősorban emberi erőfeszítések eredményeként fog létrejönni. Az Egyház egysége ajándékként, odafentről valósulhat csak meg. Egy olyan csodaként, amelyet hálás szívvel befogadunk.
Természetesen ehhez innen alulról, a mi emberi oldalunkról elő kell készíteni a talajt. Utat kell készíteni az Úrnak, az egység csodájának és kegyelmének. Ebben az előkészítésben, úgy gondolom, sok nagy lépés történt. Óriási eredménynek tartom a mentalitás megváltozását. A katolikusok a protestáns testvéreket nem kerülendő, veszélyes személyeknek tartják, hanem keresztény testvéreiknek. És ez ugyanígy van megfordítva is.
Felismertük, hogy a szakadásban mindkét oldalnak volt felelőssége, bűne. Felismertük, hogy az elszakítottság ideje mindkét oldalt torzította. Mi, katolikusok úgy véltük, hogy a hitünk legfontosabb tételei azok, amelyek megkülönböztetnek a protestánsoktól. Ahogyan Don Bosco fogalmazta: a katolikus hit lényege három fehér titok: a pápa, a Szűzanya és az Oltáriszentség. Elfelejtettük, hogy a hitünk llényege nem ez a három fehér titok, hanem Isten szeretete, aki úgy szerette ezt a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda érte (Jn 3,16). A hitünk lényege a Szentháromság titka, a megváltás, az isteni kegyelem, az örök élet ígérete, a szeretetparancs. Ha a protestánsok a világiak szerepét hangsúlyozták, akkor mi a papság fontosságát. Ha a protestánsok az igét, akkor mi a szentségeket. Ha a protestáns fél a kegyelmet, akkor mi a jó cselekedeteket. Az elszakítottság állapota mindkét felet torzította.
Az ökumené útján tanulunk egymástól. Mi, katolikusok megtanultuk újra a Szentírás központi fontosságát. Az élő igét, amelyből minden keresztény embernek nap mint nap táplálkoznia kell, amely a kereszténység legfőbb zsinórmértéke. Újratanultuk azt, hogy a Szentírás és az imádság a nép nyelvén, anyanyelven kell hogy megszólaljon. Újratanultuk, hogy a kegyelem előbb van a jó cselekedeteknél, és a jó cselekedetek a megkapott és átélt kegyelemből születnek. Újratanultuk, hogy a pap, a lelkipásztor mellett a világban élő keresztény is kapott apostoli küldetést az evangélium hirdetésére, az Egyház építésére. Mindezekért nagyon hálásak vagyunk a protestáns testvéreinknek.
Bízunk abban, hogy protestáns testvéreink újratanulják az Eucharisztia titkának nagyságát, amelyről Krisztus ezt mondta: ,,aki engem eszik, általam él" (Jn 6,57). Felismerik, hogy a házasság isteni mű Jézus szavai szerint: ,,amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza" (Mk 10,9). Felismerik, hogy a péteri szolgálat jézusi eredetű, és elengedhetetlen az Egyház egységének megőrzése szempontjából.
Hálát adunk mindazért, amit kaptunk az ökumené útja során egymástól. Készítsük tovább az utat, hogy érkezhessen a fentről jövő kegyelem, az egység csodája!
Forrás: Evangélikus.hu
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Dr. Székely János püspök |
|
|
|
Címkék: protestánsoktól, szeretetparancs, cselekedeteknél, elengedhetetlen, elszakítottság, cselekedeteket, testvéreinknek, előkészítésben, oltáriszentség, elfelejtettük, erőfeszítések, természetesen, megváltozását, szempontjából, eredményeként, hangsúlyozták, kereszténység, szentháromság, zsinórmértéke, testvéreiknek, újratanultuk, legfontosabb, cselekedetek, újratanulják, protestánsok, szentségeket, megyéspüspök, megszólaljon, táplálkoznia, eucharisztia, személyeknek, szombathelyi, lelkipásztor, felismertük, megfordítva, ajándékként, ökumenikus imahét, olyan csodaként, egység csodájának, mentalitás megváltozását, protestáns testvéreket, szakadásban mindkét, elszakítottság ideje, hitünk legfontosabb, hitünk llényege, három fehér, hitünk lényege, isteni kegyelem, örök élet, világiak szerepét, papság fontosságát, elszakítottság állapota, Székely János, Ahogyan Don Bosco, Merényi Zita, Magyar Kurír,
|
|
Offline
