|
2019-02-22 17:28:34, péntek
|
| |
| |
- Kukac-sors - Váradi Zita előadásában
Videó Link
Megtudhatod most, ha e tárgykörben kutatsz, mért él a föld alatt a rút esőkukac.
Rágódott rég egy kérdésen a földigiliszta:
Mért utálja őt az ember, hiszen olyan tiszta?
Nem volt képes felelni rá sok oktalan állat, hogy terem az emberszívben undor és utálat.
Végül megsúgta egy csendes esti órán a svábbogár, azaz német ajkú csótány:
- Hör mal zu! Én tudok esztet! Nekem van a lakás srévizavi a ház mellett, bei dem szemétrakás.
Én látok, ha spacírozni pemászok a házba: tetejüktől talpukjáig fel vannak ruházva.
Hogyha téged nézlek, so én magamnak is restellem.
Nem szégyellsz te magad, du Schwein, így anyatojt mesztelen?!
Nix toll, nix szőr, csupasz potroh mutogatja!
Muszáj neked strimfli húzni, egy ink meg egy katya!
- Ingem, gatyám sosem lesz, én ezt meg nem érem!
- Szólt a kukac, s föld alá vitte a szemérem.
- Káka tövén
Körös-körül rút ingovány.
Itt sohasem úszik sovány csolnak,
mit habok locsolnak.
Evezhetnél bármily daccal,
nem bírnál e sűrű zaccal.
Ha lép a láb, cuppan a láp.
Elsüllyedsz bokáig,
aztán meg tokáig,
s ott sínylődsz sokáig,
míg a gáz és a láz
a tested rázza, s leigázza.
A víz szinte kásás.
Benne zöldell nád, sás,
a sok kígyó, béka,
és madár hajléka...
Káka tövén, - tolla töltő -
Ül magában s költ a költő.
- Foci meccs
Huszonkét esztelen, félmeztelen egyén, egymás hátán-hegyén nyüzsög lenn a pályán.
Mások mája táján taposnak, és, ha elég laposnak lát a bíró minden egyest,
megítél egy tizenegyest.
S mert a szegény feje tizenegyest kirótt, a fele közönség átkozza a bírót!
De senki sem csendes a nagy embertömbből, mert a másik fele harsány éljent bömböl.
Ezalatt a meccsen néhány sípcsont reccsen, szerteszét vér freccsen.
Fel sem veszi egy sem a fetrengő játékost.
Fontosabb a játék most.
A vad középcsatár átgázol a bekken. Úgy esik az össze, hogy csak meg se nyekken, azután a labdát megcélozza jól: goóóóóóól
Egy alacsony néző, ki oda nem lát át, ordítva paskolja a szomszédja hátát: vegye le a kalapját, mert szétverem alapját, azt a kerek tököt!
S feje felé bökött.
Erre az:
Ó! Te gaz!
Engem sértegetni mersz-e?
- Persze -
Mind a ketten szólnak egy-két havernak:
- Gyertek, fiúk segíteni, ha vernek!
Jöttek is mind verekedni, úgyis kezdtek berekedni.
Buzgón verekedtek, bíz' nem voltak restek!
S időnként a gyepre elnyűtt testek estek.
De a két okozót rejti már a bozót.
S merre egy rést leltek, gyorsan elszeleltek.
A többit azután alig egy-két nappal, a derék rendőrség verte szét kardlappal.
Le a kalappal!
- Lóverseny
De sok deli mén a pálya peremén.
Csupa finom formás!
Egyre fogam fenem én!
Húszat tettem tétre, erre a sötétre.
Másik húszat helyre, itt e helyre pejre.
Helyén van már mind itt!
S az indító indít.
Most galopp, majd vágta, mert oldalba vágta lovát a lovasa vasa a hasán, most érnek a kanyarba
nyargalva???
De nézni ezt nem élvezet.
Nem látszik, hogy melyik vezet, egy ember ordít nyersen: csalás ez a verseny!
Verseny ez a csalás: ordítom fordítva, s kezemben a ,,Turf"-ot fordítom ordítva.
Odanézek, s bennem háborog az ebéd legelöl látni a legsilányabb gebét, s én csak nézem, nézem elmerengőn: így tehát elúszott mind a negyven pengőm!
Negyven kerek pengő, ez hatalmas vagyon!
Üssenek agyon
- Tenyérjósnál
Amit önnek jósolok, talán nem mind jó dolog, de mindazt, mit nekem elmond ez a tenyér, elmondok őszintén egy pengő ötvenér'.
Durva, nagy vonások szelik át a tenyerét: ön nehéz munkával keresi kenyerét.
Modora goromba, felfogása nehéz, sőt nagyobb bajt is mond énnekem el e kéz:
Ön gyengeelméjű! Ütődött! Ön hülye!
Tenyérből jósoltat, s kezén a kesztyűje!
- Villamoson
Utazunk egy zsúfolt villamosnak csúfolt szekéren.
- De kérem!
Ön lábamon ácsorog s kalapjáról rácsorog az eső a vállamra s a sálamra!
Vegyen egy új sálat!
- Állat! -
Mondja a másik úr.
Durr!
Pofon volt a válasz.
- Na ettől szétmállasz! -
De nem mállott.
Talpra állott.
S az illetőt hasba rúgta:
- A pofonért itt a nyugta! -
Az meginog és megszédül s leül, hol már a szomszéd ül.
Felbődül a szomszéd:
- Most meg engem nyom szét! -
Vad haraggal és erővel fejbe vágja esernyővel.
Kezében a fél ernyője, másik fele meg elnyűve.
Kiveri az asszony fogát, ki egy kosár tojást fog át.
Az csak éppen egyet sikolt, mint egy gyermek feltapsikolt.
Nem nézi a bűnös ki volt, tojást kap ki a kosárbul s a kopasz úr feje sárgul.
De csaló a tojásüzlet!
A kocsiban szörnyű bűz lett.
Vigaszt nyer az asszony, ráfér: nem volt kár azért a zápért, az igazság nyert befolyást: egy zápfogért egy záptojást.
A kopasznál, - meghökkentő, - se rongydarab, se zsebkendő.
S mer' a haj nem vetett gátat, elérte a lé a hátat.
És mint minden ilyen helyre, legyek szálltak rá a fejre
Már érezték némelyek, hogy a gyomruk émelyeg.
De elsőnek, - a sors bosszul, - épp a bősz úr lett most rosszul.
Megszédült. Na! Most lefekszel!
Ám egy végső, hős reflexszel behúzta a féket.
A fejemmel léket ütöttem az ablakon s vakon, mint katona, ha egy házba beront, elfoglaltam ájultan a peront.
Órák múltán tértem észhez.
Mi közöm volt az egészhez?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
Címkék: földigiliszta, tenyérjósnál, feltapsikolt, legsilányabb, embertömbből, emberszívben, gyengeelméjű, félmeztelen, elszeleltek, szétmállasz, elsüllyedsz, villamosnak, tizenegyest, meghökkentő, előadásában, középcsatár, megtudhatod, szemétrakás, tárgykörben, elfoglaltam, elmerengőn, megcélozza, sértegetni, verekedtek, szomszédja, kardlappal, villamoson, evezhetnél, esernyővel, tojásüzlet, szégyellsz, tetejüktől, rongydarab, spacírozni, reflexszel, megszédült, föld alatt, emberszívben undor, csendes esti, lakás srévizavi, tested rázza, bíró minden, szegény feje, fele közönség, nagy embertömbből, másik fele, meccsen néhány, fetrengő játékost, játék most, labdát megcélozza, alacsony néző, szomszédja hátát, Romhányi József, Váradi Zita,
|
|
Offline
