|
2019-02-22 18:02:22, péntek
|
| |
| |
- Körkérdés a kutyához
Magyar kuvasz:
- Úgy tudja, ezt nálunk meg sem engedik?
Csaholhatok reggelig!
Magát rosszul informálták, azt hiszem, mert ugatni szabad nálunk, csak harapni nem.
Orosz lajka:
- Hogy ne nőjön! Nincs rá keret.
Vakkantgatom csak a felet, mert látom, már mértéktartó.
Nem nyikkanok, ha már sarló, s ha még a kalapács is felkúszna, halkan - csóválnám a farkam.
Német juhász:
- Hogy miért? Kétfelől is meg lesz ugatva, mivel keleten kél, és átmegy nyugatra.
Bőven indokolja mind a két eset, hogy átugassanak illetékesek.
Angol buldog:
- Ugyan! Sosem ugat egy jól nevelt angol, ha éjjel barangol.
Tudom, honnét valók az ilyen álhírek:
... Írek!
Ír szetter:
- Őrfalkáink ma még csupán csaholnak, de elkapjuk azt a holdat maholnap.
Ki is sütjük még este angolosan véresre...
Kínai csau-csau:
- Mit teng-leng fenn? Az ellenség kéme!
Link csel csak. Egy nagy ugrás, és vége!
Svájci bernáthegyi:
- Válaszom nemleges. Fél füllel hallottam valami ilyesmit a magas Alpokban.
Hogy én is ugatnám éjszaka, azt kétlem.
Esetleg majd egyszer, kényelmesen, délben.
Keverék kiskutyám:
- Holdügyekhez még csak nem is konyítok.
De mert zavaros az égbolt, annyi fent az apró kémhold, félelmemben vonyítok.
- Disznó vers
Kesergett a koca szopósai mellett, miután harmadszor egy tucatot ellett.
- Na, megmondom a kanásznak, nálam többé nem lesz násznagy!
A malackodásból elegem van, énnekem többé nem kell a kan!
Búsat sóhajtott a kimiskárolt emse:
- Nekem se!
- Hal_dal
Egy pontyporonty s egy kiscsuka kiúszott a nádhoz, hátha e kis kaland finom vacsorát hoz.
Meg is láttak ott egy ingerlő csalétket, mely a parton ülő horgászban ért véget.
- Bekapom! Ez finom falat! mondta volna a víz alatt a ponty, hogyha a pongyola természet nem teszi némává a halat.
- Csak kapd! - biztatta volna menten a közismerten rosszmájú csuka.
- Csak a végén meg ne bánd, mert a horgász vele ránt!
- És ha kiránt?
Kis hal iránt irgalmas a rendes pecás, s még nem vagyok negyvendekás.
- Sületlenség! - szólt a márna.
- Ki lenyelné, pórul járna, mert aki bekapja az ellenség horgát, annak bizony elvágják a torkát.
- Ugyan menj a víz alá! - förmedt rá a ponty -, ilyen olcsó közhelyeket nekem ne is mondj!
Be is kapta a csalétket sebtiben, aztán kisült az igazság. Tepsiben
- Egy boldogtalan süni panaszai
- Sanyarú sors, te szabtad rám gúnyámat, céltábláját az emberek gúnyának.
Engem senki sem cirógat, becézget, mert a bőröm egy kicsikét recézett.
Hogy irigylem a nercet, a hódokat!
Nekik kijár elismerés, hódolat.
Hányszor kértem a bennfentes rókától, hogy legyen az én ügyemben prókátor.
Könyörögtem: Szólj a szőcsnek, bátyuska, protezsálj be prémes állat státusba, vagy vegyen be legalábbis bélésnek.
De hiába! Nem enged e kérésnek.
Értékemért agyon sose csapnának, nem kellek én se muffnak, se sapkának...
Így kesergett sündörögve, bujkálva, míg egy fakír nem került az útjába.
Az felkapta, gyönyörködve vizsgálta:
- Jössz a szöges ágyamra, te kispárna!
- Egy szú végrendelete
Egy szú beszorult a hokedli lapjába, ráült a szakácsnő százszor is napjába:
És jött a baj csőstül. Még a tetejébe, az asztalos szöget ütött a fejébe.
Néha percekig már percegni sem tudott, végül hát megírta e testamentumot:
- A nagy hármas szekrényt, mely koromszín, ében, özvegyemre hagyom, járjon feketében.
Ha a gyászhét letelt, s férjhez megy ismét, ne maradjon jussa tőlem, csak a kisszék.
Fiam, ki kalandos, regényes, mint atyja, a nagy mahagóni könyvszekrényt bújhatja.
Kerülje a drámát, bölcseleti művet, mert a nehéz könyvek szétnyűvik a nyüvet.
Lányom, aki szégyent szégyennel tetézett, s lezabi petézett, kint éljen eztán a szemétládában, kegyelemdeszkán!
Végül az anyósom. - Megérdemli nagyon: rá a vadonatúj, szép csőbútort hagyom.
- A róka és a holló
Fenn csücsült a holló a dús hársfa ágán, csőrében jó nagy sajt, fogyasztásra várván.
Arra kószált búsan a ravaszdi róka, ki nem jutott sajthoz fagyosszentek óta.
Hogy a fára nézett, elszállt komor kedve, felujjongva tört fel mohó gyomornedve.
És szólt álnok bájjal: - Tollad ó be ékes, hogy madárkirály légy, régen esedékes!
És a neved, ,,Holló", oly olvadó-omló.
Csak hangod nyikorog, mint egy rozsdás olló. -
A dicséret szép szó, ámde a bírálat már olyasvalami, mit ki nem bír állat.
Így hát a holló, hogy meggyőzze a dőrét, vad rikácsolással tátotta ki csőrét.
A sajtja lehullott, erre várt a róka. ezúttal elnyerte tetszését a nóta.
A róka szájában egy jó darab rokfort.
Megette a felét, de már az is sok volt.
Komoran ült ott fenn a holló a hársfán, s megakadt a szeme mesebeli társán.
Nosza ő is rögtön ravaszkodni kezdett, fondorkodott, tervelt, s az eredmény ez lett:
Ha ez nem ismeri Aesopus meséjét, megadta a sors a sajtszerzés esélyét.
És máris megszólalt, cifra ódon módon:
- Ó, rókám, ne hidd, hogy tán csak gúnyolódom!
Királyi palástnál szebb vörhenyes bundád, le is nyúzzák rólad, mielőtt megunnád, mégis tekintélyed csorbítja a szégyen, hogy hangod megcsuklik fenn a magas cében.
Rókánk e sértésre tágra tátva száját, cáfolatul tüstént üvöltött egy skálát.
De meg kell jegyeznem erről az esetről, hogy a sajt a fára azért nem esett föl.
MÁSODIK VARIÁCIÓ
Fenn csücsült a holló, falt sok pusztadőrit, annyi maradt mégis, majd lehúzta csőrit.
Lent a rókánál egy jó nagy ementáli, de már falánk gyomra kezdett ellenállni.
Hogy látta a hollót ez a megcsömörlött,
- Brr, még egy sajt! - morgott. - Vigye el az ördög!
- Hogy vagyunk? - szólt oda a holló ásítva, s a sajtja lehullott a selymes pázsitra.
- Fúj, vidd el! - nyöszörgött undorral a róka, s amit tett, azóta nevezték el róla.
HARMADIK VARIÁCIÓ
Éhesen gubbasztott hollónk a hárs ágán, s töprengett az idők változandóságán.
Éppen arra kószált a bús, sovány róka.
Sajtlikat sem evett húshagyókedd óta.
Meglátva a hollót, könnyesen sóhajtott:
- Mit ér ravaszságom, ha neked sincs sajtod?
- Nincs - felelt a holló. - Rég nem ettem sajtot, viszont dalolhatok, hogyha úgy óhajtod.
Tudom, kedvedre volt múltkor is az ének.
- Sajttal! - szólt a róka. - Így kell a fenének!...
NEGYEDIK VARIÁCIÓ
Fenn csücsült a holló a dús hársfa ágán.
Csőrében trappista hivalkodott sárgán.
Jött az éhes róka. Látta, hogy a helyzet megegyezik azzal, mit Aesopus jelzett.
Szólt hát álnok bájjal: - Tollad ó be ékes, hogy primadonna légy, régen esedékes!
És a neved! Hallga, hogy leng lágyan: holló!
Csak hangod nyikorog, mint egy rozsdás olló.
De hiába várta a ravaszdi róka, hogy sajtesőt hullat majd a holló-nóta.
Mi volt eme nem várt, különleges, ritka, szerény, józan, okos hallgatásnak titka?
Nem hajszolta dicsvágy? Sem nagyzási hóbort?
Nem!... Az igaz viszont, hogy fehér holló volt...
ÖTÖDIK VARIÁCIÓ
Fenn a hollócsőrben egy szép kicsi kvargli.
Gondolta a róka, jó lesz kicsikarni.
S bár az aesopusi helyzet elé tárult, csak felnézett szótlan, ácsorgott és bámult.
Bámult sóvár szemmel, csendben, pedig tudta, ravasz hízelgéssel könnyen sajthoz jutna.
A holló csak várt, várt odafenn a hársfán, szeme kérdőn függött mesebeli társán.
Mért hallgat a holló? Mért nem szól a róka, holott más a szokás kétezer év óta?
A róka néma volt, a holló meg süket.
- Kérem elnézésüket. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
Címkék: változandóságán, kegyelemdeszkán, könyvszekrényt, szemétládában, malackodásból, rikácsolással, testamentumot, fagyosszentek, megcsömörlött, fogyasztásra, negyvendekás, hollócsőrben, húshagyókedd, végrendelete, pontyporonty, fondorkodott, vakkantgatom, gyönyörködve, holdügyekhez, hallgatásnak, átugassanak, illetékesek, bernáthegyi, félelmemben, kényelmesen, ravaszságom, hivalkodott, közismerten, olyasvalami, céltábláját, könyörögtem, madárkirály, felujjongva, gyomornedve, boldogtalan, közhelyeket, ilyen álhírek, holdat maholnap, ellenség kéme, nagy ugrás, magas Alpokban, apró kémhold, koca szopósai, tucatot ellett, malackodásból elegem, kimiskárolt emse, kiscsuka kiúszott, ingerlő csalétket, pongyola természet, közismerten rosszmájú, horgász vele, rendes pecás, Romhányi József, MÁSODIK VARIÁCIÓ, HARMADIK VARIÁCIÓ, NEGYEDIK VARIÁCIÓ, ÖTÖDIK VARIÁCIÓ,
|
|
Offline
