|
2019-04-14 17:27:33, vasárnap
|
| |
| |
A virágvasárnapi liturgiában részeseivé válunk az ünnepi bevonulásnak, annak minden kellékével együtt. Látjuk a könnyű sikert remélő tömeget, a hatalomhoz tartozás örömét, a felhőtlen és felelőtlen mámort, a megfeledkezést a munkanapokról, a realitás átírását, a könnyű reményt, az alkalmas időtöltést, az érzelmek és az indulatok megélését, az emberien elfogadható Messiás befogadását, a gyorsan és könnyen megvalósuló ígéretet, a tömeg ,,sokan vagyunk" élményét.
Ott vannak a gyermekek, a főpapok, az írástudók, ott vannak Jézus tanítványai, és Krisztus maga, aki egyedül tudja, hogy mi történik valójában. Tudjuk, hogy a történet nem a látványos tömegben, hanem az engedelmes Fiú és az Atya között játszódik. Virágvasárnap a liturgia vezet el minket Krisztus szenvedéstörténetébe, hogy mi is értsük, lássuk, bár a körülmények ünnepiek, kedvezőek és a hangulat felfokozott, az esemény valójában az engedelmes Fiú és az Atya között történik. Látványosak, könnyen értelmezhetők a körülmények, de az igazi döntés a Fiú magányában van. Az Atya akarata az, ,,hogy minden ember üdvözüljön" (1Tim 2,4). ,,De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!" (Lk 22,42) ,,Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok" (Jn 15,14). ,,Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg" (Jn 13,15). Így emlékezzetek! (Lk 22,19) A döntés Jézus magányában van akkor is, amikor elnémul ítélői előtt (Lk 23,9), és amikor elhangzik a beteljesedett (Jn 19,30) mindent lezáró szava.
A mi emberéletünk pontosan ugyanilyen. Az ember, aki beteg - bár körülveszik szerető családtagjai, barátai, segíteni akaró orvosai - valójában a szív magányában dönt az élet Istene mellett. A hűséget kereső ember - aki mellett ott állnak a bátorítók és a ,,reálisan" gondolkozók: ,,nincs értelme" - a szívében hozza meg a hűség győztes döntését. Amikor a megbocsátás teljesen idealisztikusnak és értelmetlennek tűnik, amikor úgy beszélnek róla, mint a vesztes magatartásáról, akkor a szív csendjében megszületik a vesztesnek látszó győztes döntés. A szolgáló ember, aki nem törődik az eredményességgel, sem azzal, vajon mások kihasználják-e, szolgálni akar karizmájával. A szív csendjében születik meg a győztes döntés: ragaszkodni az Igazsághoz, amit az ember megtalált. S mert megtalálta, nem is tehet másként.
A Fiú lelkületével lépjünk hitünk ünneplésébe, a Fiú magatartásába, engedelmességébe, és mindezt a Fiú lelkületével tegyük, hogy mi is értsük, mi történik valójában! A Fiú lelkületével akarjuk élni mindennapi életünket, s meghozni győztes döntéseinket, hogy értsük az életünket!
Udvardy György püspök |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Virágvasárnap |
|
|
|
Címkék: idealisztikusnak, eredményességgel, engedelmességébe, megfeledkezést, értelmetlennek, virágvasárnapi, magatartásáról, virágvasárnap, beteljesedett, munkanapokról, magatartásába, értelmezhetők, lelkületével, döntéseinket, emberéletünk, karizmájával, emlékezzetek, kihasználják, családtagjai, bevonulásnak, felfokozott, teljesüljön, befogadását, megbocsátás, elfogadható, körülmények, ünneplésébe, megszületik, körülveszik, tanítványai, ragaszkodni, megteszitek, parancsolok, megvalósuló, látványosak, gondolkozók, virágvasárnapi liturgiában, ünnepi bevonulásnak, könnyű sikert, hatalomhoz tartozás, realitás átírását, könnyű reményt, alkalmas időtöltést, indulatok megélését, emberien elfogadható, tömeg „, látványos tömegben, liturgia vezet, körülmények ünnepiek, hangulat felfokozott, esemény valójában, igazi döntés, Udvardy György,
|
|
Offline
