|
2019-04-22 23:09:14, hétfő
|
| |
| |
Dr. Erdő Péter bíboros gondolatai:
Húsvét van megint! Krisztus feltámadását ünnepeljük. Ennek a fantasztikus eseménynek az emlékét őrizték meg Jézus tanítványai... Ha találkozunk a Feltámadottal, akkor rádöbbenünk, hogy nincs vége a mi életünknek sem a halállal, hanem van reményünk rá, hogy Krisztussal újra, örökre és dicsőségesen együtt leszünk. Ez pedig vigasztalás, erő és öröm mindannyiunk számára.
Ennek a fantasztikus eseménynek az emlékét őrizték meg Jézus tanítványai
Nem ezt kellett elszenvednie?
Ez az a közös emlékezet, amely a keresztényeket ma is egyetlen néppé, egyetlen közösséggé, egyházzá teszi szerte a világon. És azért jövünk össze mindmáig minden vasárnap, mert ez az Esemény akkor vasárnap történt, a szombat utáni első napon. A tanítványokban a felismerés és az öröm akkor ragyogott fel, amikor nemcsak a sírt találták üresen, hanem találkoztak is a Feltámadottal.
Voltak közöttük, akik csüggedten már hazafelé indultak, mint az emmauszi tanítványok. Úgy gondolták, hogy vége a történetnek. Követték Jézust, mert azt hitték, ő lesz a messiás király, ő lesz a győztes hadvezér. De a történet véget ért. A rómaiak kivégezték, oda a reménységük. Ekkor szegődött melléjük a titokzatos idegen az úton, ekkor mutatta meg nekik, hogy Mózesnél és a prófétáknál róla szólnak a jövendölések, hogy az igazi szabadítónak földi értelemben el kellett buknia. Csak később, már estefelé, mikor asztalhoz ültek, a kenyértörésből döbbentek rá, hogy Krisztus volt az idegen, hogy szelíden, ellenállhatatlanul, diszkréten, de mégis ő a Győztes.
És ekkor ezek a csüggedt tanítványok fölkelnek, és visszaindulnak Jeruzsálembe, mert most már mondanivalójuk van, mert tudják, hogy amit felismertek, az egyben küldetés. Tudják, hogy ezt a hírt mindenkinek át kell adniuk. A Krisztussal való találkozás eredménye az, hogy az ember megváltozik. A tanítványok, akik a történet elején még csüggedtek, az elbeszélés végére valami csodálatos örömmel és energiával telnek el. Ezt érezhetjük át mi is. Mi történik, ha egyén és közösség eltávolodik Krisztustól, ha megfeledkezünk róla? Ha kereszténységünket csak külső formának tekintjük? Lassan elszáradhat az éltető kapcsolat. Lassan tömegek indulhatnak csüggedten, hogy a maguk egyéni dolgát végezzék, mert már nem hiszik, hogy Jézusban van a megváltás. És az is előfordulhat, hogy valaki egész birodalmat akar újra pogánnyá tenni, mert ő a saját hitét már elvesztette, mint Iulianus, a hitehagyó római császár a IV. század közepén (361-363). Mint fojtó füst vagy köd ereszkedhet rá ilyenkor a szívünkre vagy egész emberi közösségekre is a csüggedt szomorúság és a csalódás érzése. De ha belegondolunk abba, mit is jelent az, hogy Jézus tényleg feltámadt, akkor nem maradhatunk nyugodtak. Akkor nem térhetünk fölötte napirendre, akkor az emberi lénnyel, az ember életével és világával minden másképpen van, mint ahogy a hétköznapi eszünkkel gondolnánk. Akkor el kell mondanunk ezt az örömhírt mindenki másnak is, hogy aszerint igazítsuk az életünket.
Ez persze nem lesz könnyű. Maguk az apostolok is diszkréten megmaradtak a saját körükben húsvéti örömükkel. Azt olvassuk róluk, hogy összejártak imádkozni egy emeleti terembe, de félelmükben még az ajtót is magukra zárták. Pedig már élt bennük a hit, pedig már túl voltak a nagy találkozáson. De valami még hiányzott nekik. És csak az ötvenedik napon szállt le rájuk a Szentlélek, akár a tűz vagy a szélvihar. Ettől kapták a bátorságot, hogy kilépjenek a nyilvánosság elé. Az a Péter, aki a főpap udvarában háromszor tagadta le még azt is, hogy ismeri Jézust, most kiáll a tömeg elé, és beszélni kezd. Olyan erővel, hogy még aznap háromezren keresztelkednek meg. Igaz, de nem is volt szükségük hosszú tanfolyamra. Később aztán, amikor az örömhírrel a sokkal távolabb állók felé fordultak, olyanokhoz, akik egészen más kultúrából jöttek, akik egyáltalán nem ismerték a Bibliát, már több magyarázatra volt szükség. De megvolt a tűz, a lendület és a Lélek, aki munkájukat erejével és szíveket meghódító vonzásával kísérte. Ugyanez a Lélek ma is velünk van. Fényt gyújt előttünk, mikor a bonyolult világban a helyes utat keressük.
Ha találkozunk a Feltámadottal, akkor rádöbbenünk, hogy nincs vége a mi életünknek sem a halállal, hanem van reményünk rá, hogy Krisztussal újra, örökre és dicsőségesen együtt leszünk. Ez pedig vigasztalás, erő és öröm mindannyiunk számára.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szent István bazilika misék |
|
|
|
Címkék: keresztelkednek, visszaindulnak, kenyértörésből, mondanivalójuk, keresztényeket, tanítványokban, megfeledkezünk, feltámadottal, belegondolunk, szabadítónak, találkozáson, dicsőségesen, előfordulhat, jeruzsálembe, magyarázatra, elszenvednie, nyilvánosság, fantasztikus, közösségekre, mindannyiunk, feltámadását, jövendölések, ereszkedhet, tanítványok, összejártak, rádöbbenünk, találkoztak, találkozunk, félelmükben, elvesztette, megmaradtak, mindenkinek, eltávolodik, krisztussal, megváltozik, krisztustól, fantasztikus eseménynek, emlékét őrizték, szombat utáni, öröm akkor, sírt találták, emmauszi tanítványok, messiás király, győztes hadvezér, történet véget, rómaiak kivégezték, titokzatos idegen, prófétáknál róla, igazi szabadítónak, kenyértörésből döbbentek, csüggedt tanítványok, egyben küldetés, Erdő Péter, Követték Jézust,
|
|
Offline
