|
2019-07-17 18:19:28, szerda
|
| |
| |
- Túrmezei Erzsébet: Isten kezében
Forrás: versekeszenek.blog oldal
Felvett az Isten az út
porából, s a kezére tett
félénk ázott bús kis
verebet,
Sokáig egyebet sem tett,
csak melengetett.
Lassan - Ó de lassan! -
minden csepp véremet,
átjárta melege,
kimondhatatlan hűsége,
atyai szeretete.
Kezéből etetett.
Igéjéből itatott.
Csipogni, repülni, hordani
tanított. Mindez sokáig
ó, de sokáig tartott.
Kezében vagyok.
Kezéből élek...
Bár szédít sokféle veszély,
Ujjai közt, ha kinézek,
de nem félek!
Tudom, - vihar is megtépáz,
Héja is kerülget,
Kétség, bú gond, nyomor,
szívemre feküdhet,
de Isten kezéből
semmi ki nem vehet!
S így "lelkem szép csendesen
nyugszik csak az Úr Istenben."
Kezében csupán eszköznek lenni,
Ugyan-e kezekbe lelkeket vezetni,
Megtanít az Isten!
*
- Bartalis János: Isten kezében
Jött villámcsapás, jött fegyver.
Jött fergeteg.
Jött ember hálátlansága.
Jött kegyetlenség, jött bűn.
Jött éhség és szomorúság.
Jött megalázás.
Jött üldözés és meg próbáltatás.
Jött bujdosás lélek-pusztában
és nem volt honá lehajtani fejet.
Jött kínszenvedés, Krisztus hét szenvedése.
Jött korbácsütés testen és lelken.
Jött börtön...
Nagy bajomban mindig csak azt mondtam:
“Isten kezében vagyunk
és ott vagyunk a legjobb helyen."
Mikor fellegek feltornyosultak
és a hullámok összecsaptak fejünk felett.
Mikor a templomok leomlottak
és meghasadott a hegy.
Mikor sötétség borult a világra,
végtelen sötétség
és az égre nem jöttek fel a csillagok,
- mikor a Halál örvényénél álltunk...
Mikor az utolsó kiáltás is elhangzott
Krisztus ajkáról - függve a keresztfán,
utolsót lehelve lelke:
“Éli, Éli! Lama sabaktani!"
Ó, népem, drága népem!
e szörnyű ítéletben,
ez elveszejtő nehéz időben
mindig hitted:
“Isten kezében vagyunk
És ott vagyunk a legbiztosabb helyen."
Mikor Ég-Föld megszakadt,
Folyók-Tengerek kiöntöttek,
végig nyargalván sós hullámaikkal
a veszett világon,
mikor megpecsételtetett minden
teremtett állatoknak sorsa µ
Ó, Uram!
mi: árva néped,
árva magyar néped
“Tebenned bíztunk eleitől fogva."
*
- Novák László: Isten kezében
Az én számomra véletlen nincsen,
Derű vagy ború leng fejem fölött,
Mögötte ott van Atyám, az Isten;
Visszatekintve öröm, bú között
Tisztán látom mily bölcsen vezetett,
Érzem, hogy mily nagyon szeretett.
Édes béke száll szívem mélyébe:
Életemet Isten tartja kezébe.
Nem kell félnem, ha vész jő felém
Csak mit Ő enged, az eshet velem;
Szenvedéseknek sötét éjjelén járjak bár.
Béke, öröm tölti el keblem.
Isten kezébe van az életem.
Javamra ad Ő mindent énnekem.
Ha tövis tép is, rózsa nő azon,
Hálaszó váltja fel majd panaszom.
Kezébe vette éltem kormányát
Megszabta bölcsen nekem az utat,
Rárakta a titkok homályát,
Mindig egy lépés csak, amit mutat,
És mégis megyek, amerre vezet,
Áldom azt a bölcs, hatalmas kezet,
Mely áldott, védett a múlt éveken,
Mely uralkodik a földön és egeken.
Reája bíztam életem ügyeit.
Csendben várom Őt míg intézkedik.
Mért előzném nagy csodás tervét?
Nem siet Ő, de el sem késhetik.
Mindent legjobban, legjobbkor végez
Tudom ő szeret - nekem elég ez.
Bármerre vezet, bízom benne, hisz
E földről a karja a mennyekbe visz. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
Címkék: feltornyosultak, visszatekintve, szenvedéseknek, kimondhatatlan, versekeszenek, hálátlansága, kegyetlenség, hullámaikkal, legbiztosabb, kínszenvedés, összecsaptak, villámcsapás, próbáltatás, meghasadott, melengetett, korbácsütés, nyargalván, kiöntöttek, elveszejtő, állatoknak, intézkedik, leomlottak, szomorúság, szenvedése, örvényénél, elhangzott, legjobbkor, keresztfán, megszakadt, templomok, megszabta, csendesen, lehajtani, kormányát, legjobban, sabaktani, kezére tett, legjobb helyen, hullámok összecsaptak, templomok leomlottak, utolsó kiáltás, legbiztosabb helyen, veszett világon, eshet velem, titkok homályát, lépés csak, múlt éveken, mennyekbe visz, Túrmezei Erzsébet, Bartalis János, Mikor Ég-Föld, Novák László, Életemet Isten,
|
|
Offline
