|
2019-08-04 16:05:02, vasárnap
|
| |
| |
1941. augusztus 4-én halt meg Babits Mihály. Radnóti Miklós megrázó gyászversét olvassuk ma. A fájdalom fonja, szövi a szavakat, melyek az örök világosságba, abba a ,,messzi és örök dolgokból font világba" vezető ismeretlen, de oly biztos úton kísérik a távozót. Egyben irodalomtörténeti dokumentum is a vers, elmondja, ki volt Babits az őt körülvevő költőnemzedéknek: ,,az élő Mérték".
CSAK CSONT ÉS BŐR ÉS FÁJDALOM
Babits Mihály halálára
Látjátok, annyi szenvedés után most
pihen e hűvös, barna test.
Csak csont és bőr és fájdalom.
S akár a megtépett, kidőlt fatörzs
év gyűrüit mutatja,
bevallja ő is gyötrött éveit.
Csak csont és bőr e test.
De most a nemzeté is
csak csont és bőr és fájdalom. Ime,
Balázs, kihez könyörgött, vedd karodba!
O, requiem aeternam dona ei... Domine!
2
Szavak jöjjetek köré,
ti fájdalom tajtékai!
ti mind, a gyásztól tompa értelem
homályán bukdosó szavak,
maradjatok velem:
gyászold omló göröngy,
sírj rá a sírra most!
jöjj, könnyű testű fátyol
ó, takard be,
s akit már régen elhagyott a hang, -
gyászold meg őt, te konduló harang,
lebegő lélek és gömbölyű gyöngy,
s gyászolj megint
te csilla szó, te csillag
te lassu pillantásu szó, te hold,
s ti többiek! ti mind!
3
Tudtuk már rég, minden hiába, rák
marcangol és szemedben ott ragyog
egy messzi és örök dolgokból font világ,
s hogy oly időtlen vagy te, mint a csillagok.
Tudtuk, hogy meghalsz, tudtuk s mégis oly
árván maradtunk most a Művel itt.
Nagysága példa. És magasság.
És szédület. Szívet dobogtató.
4
Ki nézi most tollat fogó kezünket,
ha betegen, fáradtan is, de mégis...
ki lesz az élő Mérték most nekünk?
Hogy összetörte már a fájdalom,
nézd, ezt a költeményt is.
Mit szólnál hozzá? - lám az eljövő
költőnek is, ki félve lép még,
most már a Mű a mérték.
S nem érti árvaságunk,
ha bólintunk: halott már...
nem ismert téged, ágyadnál nem ült,
s nem ült az asztalodnál.
Nem tudja majd, mi fáj...
s nem kérdi és nem kérdik tőle sem, -
mint egymástól mi, - évek óta már,
mint jelszót, hogy: ,,ki járt kint nála?
Ki tudja, mondd, hogy van Babits Mihály?"
5
Halott keze nem fogja már a tollat,
béhunyt szeme nem lát több éjszakát.
Örök világosság, kibomló égi láng
röppen felé a földi füstön át.
(1941. augusztus-szeptember)
Magyar Kurír |
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
Címkék: költőnemzedéknek, világosságba, gyászversét, asztalodnál, könyörgött, ismeretlen, összetörte, világosság, szeptember, költeményt, maradjatok, árvaságunk, dokumentum, pillantásu, körülvevő, egymástól, dolgokból, augusztus, maradtunk, bólintunk, szenvedés, csillagok, szemedben, elhagyott, dobogtató, marcangol, megtépett, meghalsz, magasság, ágyadnál, aeternam, szédület, gyászold, kezünket, látjátok, költőnek, fájdalom fonja, örök világosságba, gyásztól tompa, sírra most, földi füstön, Radnóti Miklós, Babits Mihály, CSAK CSONT ÉS BŐR ÉS FÁJDALOM, Magyar Kurír,
|
|
Offline
