|
2019-09-14 11:58:05, szombat
|
| |
| |
...... ..........
Életének 87. évében elhunyt Konrád György Kossuth- és Herder-díjas író, esszéista, szociológus. Hosszan tartó, súlyos betegség után otthonában érte a halál szeptember 13-án, délután. Temetéséről később intézkednek.
Az író a magyar próza világszerte egyik legismertebb alakja, művei egyebek mellett angol, cseh, dán, finn, francia, héber, holland, német, norvég, olasz, orosz, spanyol és szerb nyelven jelentek meg.
Konrád 1933-ban született Berettyóújfalun, módos, polgári zsidó családba. Szülei világát 1944-ben elsöpörte a holokauszt, ami nemzedéke összes túlélőjéhez hasonlóan Konrád számára is élete végéig meghatározó élmény marad. Szüleit letartóztatta és Ausztriába hurcolta a Gestapo, ami utóbb szerencsének bizonyult, mert a városka teljes zsidó lakosságát Auschwitzba vitték el, ahonnan nagyon kevesen tértek vissza. Konrád úgy tudta, hogy a zsidó elemiből, ahova járt, minden osztálytársát elvitték és megölték. Ő maga azonban a deportálás előtti napon fel tudott menni Budapestre, ahol nővérével, Évával együtt egy védett svájci házban túlélték a vészkorszakot.
1945 februárjában mentek haza Berettyújfalura, ahova júniusban a szülők is hazatértek - így lett a család egy elpusztított közösség viszonylag szerencsés túlélője. 2001-ben gyerekkori megpróbáltatásairól önéletrajzi regényben számolt be Elutazás hazatérés címmel. A következő évben Konrád Debrecenbe került, és a Református Kollégium diákja lett, majd egy évvel később a budapest Madách Gimnáziumban folytatta a tanulmányait.
A történelmi megpróbáltatások azonban nem értek véget, 1950-ben a berendezkedett kommunista diktatúra elvette szülei házát és üzletét, ezért ők is kénytelenek voltak a fővárosba költözni. Konrádot 1951-ben felvették az Egyetemi Orosz Intézetbe, de két évvel később polgári származása miatt kizárták. Tanulmányait azonban folytathatta a magyar szakon, ahol 1956-ban diplomázott. Publikálni 1955-ben kezdett az Új Hang folyóiratban, 1956 őszén pedig az Életképek folyóirat szerkesztőségébe került. Csatlakozott a forradalmi nemzetőrséghez, de állítása szerint a vállán lógó géppisztolyt soha nem használta, csak járta a felkavarodott várost, hogy átélje, ami történik. Novemberben, a szovjet hadsereg bevonulása és a forradalom leverése után barátai, unokatestvére biztatták, hogy menjen el nyugatra, de ő inkább maradt, bár még nővére, Éva is emigrált. Konrád az első években alkalmi munkákból élt, lektorált, korrepetált, fordított, segédmunkás volt.
Az élete 1959-ben kezdett rendeződni, amikor gyermekvédelmi felügyelő lett a VII. kerületben. Az itt töltött hét évből írta A látogató című regényét. Az 1960-as évek elején bekapcsolódott a megélénkülő szellemi életbe, és barátságot kötött a fiatal, nyugatos szellemű értelmiség vezéralakjaival, Hernádi Gyulával, Mészöly Miklóssal, Fehér Ferenccel, Sükösd Mihállyal, Jancsó Miklóssal és Makk Károllyal. Közben lektor és szerkesztő lett egy könyvkiadónál, és sorra jelentek meg esszéi irodalmi folyóiratokban.
Első regénye, A látogató 1969-ben jelent meg, és egy olyan hosszú irodalmi pályafutás kezdetét jelentette, ami gyakorlatilag élete végéig eltartott: kitartó rendszerességgel publikált, majdnem negyven kötete látott napvilágot. Közben 1965-től már a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet tudományos munkatársa végzett városszociológiai kutatásokat, 1969-ben például munkatársával, Szelényi Ivánnal közösen az új lakótelepek szociológiai problémáiról írt könyvet, valamint Pécsett és Szegeden is dolgoztak.
A látogató közönségsikert aratott, és meghozta az ismertséget Konrádnak, majd a nemzetközi elismerést is, ugyanis 1987-ben megjelent angol nyelven a Penguin kiadónál. A regényhez a kor egyik legismertebb amerikai kritikusa, Irwin Howe írt előszót, amiben Konrád ,,groteszk-lírai töprengéseit" a kor európai irodalmának élvonalába sorolta. Konrád ezt a nemzetközi elismertséget élete végéig megtartotta - ő lett ,,a kelet-európai író", akit mindig megkérdeztek a nyugati lapokban a térség problémáiról, és mindig odafigyeltek a véleményére.
Urbanisztikai élményvilága segítette A városalapító című regényének (1977) megírását. A látogató nyelvi, formai kísérletét, metaforikus sűrítéseit és halmozásait második regényében radikálisan továbbvitte. ,,Hier spricht ein Wahnsinniger" (Itt egy őrült beszél), írta az egyik német kritikus komoly elismerések kíséretében.
A városalapító magyarul csak cenzúrázott formában jelenhetett meg a Magvető Könyvkiadónál 1977-ben. Külföldön megjelent többek között a Suhrkamp, a Seuil, a Harcourt, Brace and Jovanovich kiadóknál, valamint Philip Roth Penguin sorozatában Carlos Fuentes előszavával.
Az együttműködés Szelényi Ivánnal idővel barátsággá mélyült, tapasztalataik összegzéseképpen kialakult egy társadalomelméleti koncepció vázlata, amelynek alapján 1974-ben megírták Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz című könyvüket. Közösen béreltek egy falusi házat Budapest közelében, Csobánkán, és kialakították az együttes írás módszerét, amire időt is tudtak szakítani, mivel Konrád György 1973 júliusában a politikai rendőrség nyomására elvesztette állását. Fél évig a dobai munkaterápiás elmegyógyintézetben dolgozott segédápolóként. Ekkoriban már a kritikai értelmiség határozottabb föllépéssel szerveződött, megjelentek a demokratikus ellenzék tagjainak előzetes tanulmányai és cikkei. Konrád György nagyra tartotta és megpróbálta kijuttatni külföldre fiatal barátjának, Haraszti Miklósnak Darabbér című gyári szociográfiáját. A rendőrség a kéziratot elfogta a határon, az ügyészség 1973 nyarán Haraszti ellen pert indított, Konrádot ügyészi figyelmeztetésben részesítették, az utazástól három évre eltiltották, Harasztit pedig felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték.
1974 őszén, kevéssel a külföldön megjelentetni szándékozott Értelmiség könyv befejezése után a politikai rendőrség is akcióba lépett, a szerzők minden lakóhelyét lehallgatták, személyi követőkkel vették körül őket, házkutatásokat tartottak, amelynek során Konrád naplójegyzeteinek jelentős hányadát elkobozták, a szerzőket pedig letartóztatták államellenes izgatás címén. Ügyészi figyelmeztetésben részesítették őket, és egyben tájékoztatták őket arról, hogy családostul kivándorolhatnak.
Szelényi Iván élt a lehetőséggel, Konrád maradt, és a belső emigráció életformáját választotta. Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz elrejtett és kicsempészett kézirata több nyelvre lefordítva nyugati kiadóknál jelent meg, és mindmáig számos egyetemen ajánlott olvasmány. 1974-ben a Die Zeit német hetilapnak adott interjúban leszögezte a publikációra vonatkozó alapelveit:
Írom, amit írok, a magyar állami kiadók kiadnak tőlem, amit akarnak, én viszont úgy jelentetem meg munkáimat, ahogy tudom.
Bővebben Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Elhunyt híres emberek |
|
|
|
Címkék: börtönbüntetésre, szerkesztőségébe, kivándorolhatnak, rendszerességgel, megpróbáltatások, összegzéseképpen, berettyújfalura, vezéralakjaival, berettyóújfalun, szociográfiáját, folyóiratokban, tapasztalataik, letartóztatták, gyermekvédelmi, berendezkedett, bekapcsolódott, felfüggesztett, segédápolóként, házkutatásokat, nemzetőrséghez, közönségsikert, letartóztatta, részesítették, határozottabb, munkatársával, tájékoztatták, gyakorlatilag, könyvkiadónál, megjelentetni, vészkorszakot, munkaterápiás, felkavarodott, kialakították, elismertséget, osztálytársát, kicsempészett, halál szeptember, magyar próza, városka teljes, zsidó elemiből, deportálás előtti, védett svájci, elpusztított közösség, következő évben, évvel később, budapest Madách, történelmi megpróbáltatások, berendezkedett kommunista, fővárosba költözni, magyar szakon, forradalmi nemzetőrséghez, vállán lógó, Elhunyt Konrád György, Konrád György Kossuth-, Konrád Debrecenbe, Református Kollégium, Madách Gimnáziumban, Egyetemi Orosz Intézetbe, Hernádi Gyulával, Mészöly Miklóssal, Fehér Ferenccel, Sükösd Mihállyal, Jancsó Miklóssal, Makk Károllyal, Városépítési Tudományos, Tervező Intézet, Szelényi Ivánnal, Irwin Howe, Magvető Könyvkiadónál, Philip Roth Penguin, Carlos Fuentes, Konrád György, Haraszti Miklósnak Darabbér, Szelényi Iván,
|
|
Offline
