|
2019-11-11 13:04:40, hétfő
|
| |
| |
Márton lúdjai
371-ben Mártont Tours püspökévé választották meg, ő azonban tiltakozott megválasztása ellen. A legenda szerint egy libaólban próbált elrejtőzni. Ehhez kapcsolódott a legenda: Márton alázatból a ludak óljába bújt, hogy ne válasszák püspökké. A libák azonban hangjukkal elárulták őt.
Fontos hittérítő munkát végzett, a pogány falvak nagy részét megtérítette. Életét csodák és gyógyulások kísérték.
...... .............
A Szent Márton lúdja voltaképpen egy régi római étkezési szokás és hagyomány későbbi továbbélése.
Ezért Márton napjának a frissen tömött lúd vált az ünnepi eledelévé. A Szombathelyi Egyházmegye kispapjai a szent patrónus napján hagyományosan Márton lúdját ettek, és bort ittak rá.
Márton ünnepe a középkor óta határnap volt: a gazdasági év kiemelkedő zárónapja. A jószág e nap táján került be télre az istállóba. A pásztorok, főleg az ország nyugati részein, ezen a napon számoltak el szolgálatukkal.
,,...meghoztam Szent Márton püspök vesszejét"
...... ........... ............
Szent Mártont már a középkorban a jószág egyik jeles patrónusaként tisztelték hazánkban. Ünnepéhez kapcsolódik a pásztorjárás és vesszőzés hagyománya, mely főként a Dunántúlon, valamint a szomszédos burgenlandi és a távolabbi németség körében volt ismeretes.
Ennek eredete egy répcevidéki legendára vezethető vissza, mely szerint egyszer disznóvész dúlt, és az egyik pásztor bement Szombathelyre Mártonhoz segítségért könyörögni. Álmában a szent püspök fehér nyírfaágat adott neki, hogy ezzel vesszőzze meg a beteg jószágot, és így majd meggyógyul.
Márton napján ezért a nyugat-dunántúli falvak pásztorai házról házra jártak, hosszú, lehetőleg dús lombozatú nyírfavesszőkkel. Ezek közül egyet-egyet a gazdának adtak, akik ezzel hajtották ki tavasszal első ízben a disznókat a legelőre. Ha sok lomb volt a vesszőn, az jó szaporulatot ígért. A vessző átadásakor köszöntőt mondtak: ,,Adjon Isten jó estét, meghoztam Szent Márton püspök vesszejét. Annyi malacuk legyen, mint ahány ága-boga van. Adja Isten, hogy több Szent Márton-napot is megélhessünk, s erőben, egészségben eltölthessünk, nem ilyen búval, bánattal. Több örvendetesebb napokat adjon Isten, adjon bort, búzát, békességet, s lelkünknek örök üdvösséget!"
A frissen vágott, zöldellő ág archaikus gonosz űző, termékenységvarázsló eszköz, amelynek használatával többek között György, Katalin, Borbála és aprószentek napján is találkozunk.
A köszöntő pásztornak minden háztól Szent Márton rétes vagy Márton garas járt. Járandóságát nem egyszerre szedte össze, hanem beosztotta. Újévig is eltartott, amíg minden háztól megkapta. A hosszúperesztegi gazdasszony azért sütött ezen a napon rétest, hogy - mint a faluban mondogatták - Szent Márton köpönyegét kinyújtsa, és így az ő könyörületességéből a család ne szűkölködjék, és másokon is tudjon segíteni.
,,Aki Márton napján libát nem eszik..."egész évben éhezik"
Écs falu regulája szerint: ,,Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik." Hasonló Zalalövő tanítása is: ,,Aki Márton napján ludat nem eszik, ehetik az bármit, mégis éhezik." A mondás azok figyelmeztetésére szolgálhatott, akik nem adták meg a szentnek az őt megillető tiszteletet.
Egy régi deák mondás szerint ludat ettek, bort ittak a szent püspök ünnepén, amely az óév utolsó nagy jeles napja volt, mert adventtel már az új esztendő kezdődött.
A lakomák célja volt, hogy egész esztendőben bőven ehessenek, ihassanak, illetve az is magyarázza a nagy áldomásozást, hogy közeledett az advent, amely a karácsonyt megelőző böjti időszak volt. Márton napja Bod Péter szerint amolyan második farsang is volt a régieknél: sült ludat ettek és újbort ittak. Ezzel függ össze a múlt század végén még élő mezőkövesdi matyó hagyomány: a lakodalmakat az igazi nagy farsang mellett Márton-nap táján ülték.
Márton napja már a telet jelzi. Nemcsak lúdjának mellcsontjából, hanem ünnepének időjárásából is következtettek a télre, a jövő évi időjárásra, termésre. ,,Márton napján, ha a lúd jégen áll..."
Már Apáczai Csere Jánosnál olvassuk: ,,Ha a Márton napja ködös, zűrzavaros tél lészen, ha peniglen hideg, száraz tél. Ha a lúd mellcsontja világos, hó jön, ha fekete, eső." Bod Péter szerint Szent Márton napjáról is szoktak jövendölni a parasztok: ,,Ha tisztába mégyen le a Nap, kemény tél, ha homályba, lágy tél lészen."
...... ...........
A Somlóvidéken erre a napra várták az első havat. Úgy mondogatták, ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha pedig barnán, azaz, ha nem esik hó, akkor kemény tél várható. Endrőd népének nyilván kalendáriumi eredetű regulája: ,,Márton napján, ha a lúd jégen áll, akkor karácsonykor vízben botorkál."
Forrás: Magyar kurír 2019.11.10
Magyar néprajzi lexikon
Magyar néprajz VII. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Márton napi |
|
|
|
Címkék: hosszúperesztegi, nyírfavesszőkkel, mellcsontjából, következtettek, szolgálatukkal, szombathelyre, hagyományosan, örvendetesebb, patrónusaként, használatával, eltölthessünk, szolgálhatott, megválasztása, időjárásából, lakodalmakat, szombathelyi, választották, pásztorjárás, áldomásozást, megtérítette, szűkölködjék, kalendáriumi, karácsonykor, járandóságát, somlóvidéken, kapcsolódott, megélhessünk, szaporulatot, esztendőben, gazdasszony, egészségben, mellcsontja, mondogatták, gyógyulások, tiszteletet, középkorban, legenda szerint, libaólban próbált, ludak óljába, libák azonban, pogány falvak, régi római, frissen tömött, ünnepi eledelévé, szent patrónus, ország nyugati, napon számoltak, jószág egyik, szomszédos burgenlandi, távolabbi németség, répcevidéki legendára, egyik pásztor, Mártont Tours, Szent Márton, Ezért Márton, Szombathelyi Egyházmegye, Szent Mártont, Szombathelyre Mártonhoz, Adjon Isten, Adja Isten, Szent Márton-napot, Hasonló Zalalövő, Apáczai Csere Jánosnál,
|
|
Offline
