|
2020-06-04 22:02:55, csütörtök
|
|
|
Főszerkesztői jegyzetet adunk közre.
Egy szóval tudnám jellemezni, hogy mit is jelent Trianon nekem, aki Nagyváradon születtem a hetvenes évek végén, és most családommal Budapesten élek a járványügyi veszélyhelyzet vége felé járva: a határt. Az akkori Románia és Magyarország közötti határ - amely gyalog csupán egy szűk órányira volt a városunktól - fájóan átjárhatatlan volt. Átjutni rajta majdnem lehetetlen volt a nyolcvanas évek ceauşescui ,,aranykorában". A szomszédságunkban élt két szerencsés család. Mint utólag kiderült, titokban és jól előkészítve átszöktek a határon. Az egyikük igen kalandosan: vasúti kerekeket szerelt a gépjárművére, úgy gurult át az éj leple alatt Magyarországra. És talán mindenki emlékszik az egyszerű juhászra, aki eltévedt a nyájával, úgy jutott át a határon. Sokan azonban nem voltak ilyen szerencsések. Korábban már meséltem egy kislányról, aki Székelyföldről költözött Váradra a családjával, és minden álmuk megsemmisült, amikor az édesapját szökés közben lelőtték.
Az első valós határélményemre sajnos még ma is emlékszem. Két évvel a 89-es forradalom után egy Nagyváradról átköltözött baráti családhoz indultunk látogatóba Magyarországra. Amikor körülbelül félnapos várakozás után a buszunk begurult a határőrsre, akkor jött a java. A gépjárművezető addig ministránsokat megszégyenítő hatásossággal perselyezett, mondván, ha jót akarunk, össze kell dobnunk egy kis zsebpénzt a határőröknek, hogy rendben átengedjenek. Amikor végre sorra kerültünk, és a gyűjtés végeredményét átadták az illetékesnek, le kellett szállnunk a buszról. Egy nagy terembe vezettek bennünket, ahol mindenki a csomagja mögé állt. Jött a határőr meg a vámos, aki jobb esetben kipakoltatta a táskát, rosszabb esetben könyékig elmerült benne. A végeredmény pedig - miután a perselybevételt már megkapta, így semmit nem kockáztatott - pont úgy alakult, ahogy a közismert viccben: ha volt rajtunk sapka, az, ha nem volt, akkor meg az volt a baj. Édesanyámhoz érve a vámos a csomagban felfedezte a baráti családnak szánt, csempészárunak semmiféleképpen nem nevezhető ajándékot: három darab padlizsánt, ami az erdélyiek egyik kedvencének, a szegények ételének minősülő padlizsánkrém alapja. (Nem volt olyan borús időszak, amikor meg ne termett volna a kertekben, ne lett volna kapható a piacon.) Édesanyám sírva könyörgött a határőrnek, hogy engedjen át bennünket, ha kell, hát kidobja a padlizsánt itt helyben, de a válasza határozott volt: az egész buszt visszafordította.
Később Esztergomba jártam gimnáziumba, azután meg Budapestre egyetemre, így sokszor volt alkalmam átélni a határátkelés hol jobb, hol rosszabb - de többnyire inkább rosszabb - élményét.
Esztergomban gyakran lesétáltam a Duna-partra. A román útlevelemmel a zsebemben, vízum híján csak szemléltem a csonka hídfőt, hallgattam a túlpartra induló kompok moraját - nem sok esélyem volt arra, hogy betegyem a lábam a Mikszáth- és Márai-könyvekben megénekelt Felvidékre.
A rossz élmények hatására még ma is görcs van a gyomromban, ha itthonról hazaindulok, habár a határátkelőkön ma már játszi könnyedséggel lehet átlépni. Amióta az Európai Unió tagjai vagyunk, megnyíltak előttünk a határok. Esztergomi diakónusszentelésem után természetes volt, hogy a családom tagjaival és a plébániákról érkezőkkel átsétáltunk az újjáépített Mária Valéria hídon, hogy fagyival a kezünkben megcsodálhassuk Esztergom legszebb panorámáját.
A járványidőszak viszont sok mindent eszembe juttatott a múltból. Például azt, hogy ha nem vigyázunk közös értékeinkre, egy szempillantás alatt ismét valóság lehet a múlt.
Amióta családlátogatás céljából hivatalosan is el lehet hagyni Budapestet, nem volt kérdés, hová menjünk először a gyerekekkel: Nagyváradra és Esztergomba. Az utóbbit már abszolváltuk. A híd magyar oldalára érve fájó volt tapasztalni, hogy most nem tudunk átsétálni rajta. Jó hír azonban, hogy azóta már feloldották a szigorú korlátozásokat, és 48 órára bárki ellátogathat északi szomszédunkba anélkül, hogy a karantén veszélyét kockáztatná. De Váradra továbbra sem lehet menni...
Még mielőtt megijedne az olvasó, hogy átcsapok féktelen EU-optimizmusba, megnyugtatom. A jelenlegi helyzettel, az intézményekkel kapcsolatban megvannak a kritikai észrevételeim, de egy dolog vitathatatlan, és most erre fókuszálok:
a határok légiessé válásával, átjárhatóságával már nem is emlékszünk arra, milyen volt a határok közé szorított múlt.
Ma már természetes, hogy családjaink zavartalanul találkozhatnak, magyar a magyarral ismeretséget köthet. Az is magától értetődő, hogy ha a Budapesttől csak pár órára lévő Hernád-áttörésnél szeretnék kirándulni, ebben csak a kedvezőtlen időjárás akadályozhat meg. Legutóbb rácsodálkozhattunk a Székely Nemzeti Tanács által kezdeményezett aláírásgyűjtés eredményére. Úgy tűnik, hogy amikor a helyi és az államközi kapcsolatok szintjén nem tudunk előrelépni a székelyföldi önrendelkezés ügyében, európai uniós tagságunk, az intézmények kínálta keretek megoldást jelenthetnek, végeredményként Trianon sebeit is gyógyítva.
Az Európai Unióhoz csatlakozás útja, amelyen Antall József indította el Magyarországot, és amelyen a környező országok többsége is követett bennünket, sok régi fájdalmunkra jelentett gyógyírt. Jó emlékezni erre most, amikor újra vágyunk a találkozásokra, amikor azt kívánjuk, hogy Délvidék és Kárpátalja irányába is minél előbb nyíljanak meg a határok. Fontos, hogy vigyázzunk arra, ami ma már természetes része az életünknek. És ha az esztergomi hídra tekintünk, egyvalamiben biztosak lehetünk:
ha egymással és a környező népekkel nem építjük a kapcsolatainkat, hanem visszabontjuk azokat, akár a közös, európai intézményi kereteink gyengítésével, az százéves sebzettségünk, elszakítottságunk rémisztő valóságába vezethet vissza bennünket.
Kuzmányi István/ Magyar Kurír 2020.06.04 |
|
|
0 komment
, kategória: Trianon Országunk feldarabolás |
|
Címkék: visszafordította, átjárhatóságával, családlátogatás, semmiféleképpen, perselybevételt, kapcsolatainkat, megcsodálhassuk, végeredményként, határélményemre, magyarországot, találkozásokra, csempészárunak, magyarországra, járványidőszak, veszélyhelyzet, ministránsokat, aláírásgyűjtés, kezdeményezett, székelyföldről, határátkelőkön, intézményekkel, gépjárművezető, találkozhatnak, korlátozásokat, önrendelkezés, átjárhatatlan, főszerkesztői, padlizsánkrém, hatásossággal, sebzettségünk, szempillantás, gyengítésével, szomszédunkba, visszabontjuk, végeredményét, megszégyenítő, szóval tudnám, hetvenes évek, járványügyi veszélyhelyzet, akkori Románia, szűk órányira, városunktól –, nyolcvanas évek, egyikük igen, egyszerű juhászra, édesapját szökés, első valós, 89-es forradalom, buszunk begurult, gépjárművezető addig, gyűjtés végeredményét, nagy terembe, Később Esztergomba, Európai Unió, Mária Valéria, Székely Nemzeti Tanács, Európai Unióhoz, Antall József, Kuzmányi István, Magyar Kurír,
|
|
|
|
szóval tudnám, hetvenes évek, járványügyi veszélyhelyzet, akkori Románia, szűk órányira, városunktól –, nyolcvanas évek, egyikük igen, egyszerű juhászra, édesapját szökés, első valós, 89-es forradalom, buszunk begurult, gépjárművezető addig, gyűjtés végeredményét, nagy terembe, csomagja mögé, végeredmény pedig, közismert viccben, csomagban felfedezte, baráti családnak, erdélyiek egyik, szegények ételének, válasza határozott, egész buszt, román útlevelemmel, csonka hídfőt, túlpartra induló, rossz élmények, családom tagjaival, plébániákról érkezőkkel, újjáépített Mária, kezünkben megcsodálhassuk, járványidőszak viszont, szempillantás alatt, szigorú korlátozásokat, karantén veszélyét, jelenlegi helyzettel, intézményekkel kapcsolatban, kritikai észrevételeim, dolog vitathatatlan, határok légiessé, határok közé, magyarral ismeretséget, kedvezőtlen időjárás, államközi kapcsolatok, székelyföldi önrendelkezés, intézmények kínálta, környező országok, esztergomi hídra, környező népekkel, százéves sebzettségünk, visszafordította, átjárhatóságával, családlátogatás, semmiféleképpen, perselybevételt, kapcsolatainkat, megcsodálhassuk, végeredményként, határélményemre, magyarországot, találkozásokra, csempészárunak, magyarországra, járványidőszak, veszélyhelyzet, ministránsokat, aláírásgyűjtés, kezdeményezett, székelyföldről, határátkelőkön, intézményekkel, gépjárművezető, találkozhatnak, korlátozásokat, önrendelkezés, átjárhatatlan, főszerkesztői, padlizsánkrém, hatásossággal, sebzettségünk, szempillantás, gyengítésével, szomszédunkba, visszabontjuk, végeredményét, megszégyenítő, vitathatatlan, könnyedséggel, észrevételeim, szerencsések, ismeretséget, ellátogathat, gépjárművére, plébániákról, megnyugtatom, kapcsolatban, aranykorában, zavartalanul, , ,
|
|
|
|
2024. Március
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | |
4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | |
11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | |
18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | |
25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 |
| |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
0 db bejegyzés |
e év: |
0 db bejegyzés |
Összes: |
47466 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 376
- e Hét: 1455
- e Hónap: 14893
- e Év: 217806
|
|
|