|
2020-12-13 14:43:13, vasárnap
|
| |
| |
December 13-án elérkeztünk advent harmadik vasárnapjához.
,,Földi létünk talán egyik legfontosabb célja, hogy ünnepet szervezhessünk magunknak és egymásnak. Életünk apróbb győzelmeit közösen, együtt meg kell ünnepelnünk. Az ünnepek erősítik hitünket, összetartozásunkat, közösségünket." - Böjte Csaba, ferences rendi szerzetes. 2020.12.13
*
- A sötét, hideg, szeles éjszaka, szépen ragyogó fehérbe öltözteti a tájat!
A nehézség, a megpróbáltatások, bennünket is új, tiszta, értékes vonásokkal látnak el, erényeket hoznak, megszépítenek!
A gyönyörű hajnal ma is korom sötétségből született! Bízzunk benne, hogy eljön az a nap, amikor vírusmentes hajnalra virradunk!!
E gyönyörű adventi napon, az öröm vasárnapján, szép jó reggelt kívánok, Csaba t.
*
- TÜRELEM ÉS A SZERETET MUTATJA AZ UTAT.....
Teológián az első nagy leckét Jakab Antal püspök atyától kaptam. Több mint tíz évet ült börtönben, számunkra egy élő vértanú volt, és nála kellett a hét minden napján egyedül ministrálnom. Addig soha életemben nem ministráltam, sőt, hogy őszinte legyek, engem ezek a csipkés lebernyegruhákban való fontoskodások messzemenően irritáltak.
Mint Böjte Csaba, a névsor elején voltam,és mindjárt a tanév kezdetén beosztottak a főpásztorom mellé ministrálni.A püspök atya elkezdte latinul a szentmisét. Dominus vobiscum (az Úr legyen veletek),erre kellett volna mondanom, hogy Et cum spiritu tuo (és a te lelkeddel), de én csak lapoztam kegyetlenül a nagy misekönyvben.A püspök szépen, nyugodtan megvárta, míg kikeresem abból a hatalmas könyvből a választ, amit nagy nehezen felolvastam. Huszonöt évesen akkora stresszben voltam, hogy talán a nevemet se tudtam volna megmondani. Össze-vissza forgattam a misekönyvet, ő hagyta, majd türelmesen helyreigazította. Olvasni kellett az olvasmányt, hát... maradjunk annyiban,hogy a mennyei Atya hathatós segítségével valahogy a szentmise végére értünk. Meg voltam győződve, hogy ott véget is ért a teológiai karrierem. Meg fogják köszönni a jó szándékomat, és azzal pá.
A mise végén a püspök atya szépen letérdelt adorálni, ahogy minden mise végén szokott, hosszan imádkozott, aztán felállt, elindult, és mentében arra kért, hogy várjam meg. Valahonnan hozott egy szép érett narancsot, és a szemembe nézve komolyan
ezt mondta:- Köszönöm szépen az asszisztenciát, várom holnap is.
Mindig hittem, hogy nyugodtan, szép szóval lehet embert nevelni, de a főpap ezzel a gesztusával a pedagógiai irányvonalamat egy életre meghatározta. Mondanom sem kell, hogy egész éjjel tanultam a latin szentmise szövegeit, hétvégére nagyjából tudtam is. Hat évvel később Ő szentelt fel, ugyanabban a templomban, Gyulafehérváron. Tettével örökre beírta a szívembe, hogy nem káromkodva, veszekedve, poroszos pálca lengetéssel kell gyereket nevelni, hanem úriemberként, higgadtan, türelmes szeretettel.
Csaba t. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Böjte Csaba atya miséi |
|
|
|
Címkék: megpróbáltatások, helyreigazította, gyulafehérváron, irányvonalamat, szervezhessünk, asszisztenciát, közösségünket, fontoskodások, megszépítenek, vasárnapjához, messzemenően, misekönyvben, segítségével, úriemberként, meghatározta, ministráltam, legfontosabb, ministrálnom, főpásztorom, ministrálni, sötétségből, beosztottak, gesztusával, lengetéssel, vírusmentes, szeretettel, kegyetlenül, vasárnapján, elérkeztünk, felolvastam, misekönyvet, ünnepelnünk, szándékomat, szentmisét, valahonnan, vonásokkal, ünnepek erősítik, gyönyörű hajnal, öröm vasárnapján, első nagy, csipkés lebernyegruhákban, névsor elején, tanév kezdetén, főpásztorom mellé, püspök atya, nagy misekönyvben, püspök szépen, hatalmas könyvből, mennyei Atya, szentmise végére, teológiai karrierem, mise végén, Böjte Csaba, TÜRELEM ÉS SZERETET MUTATJA AZ UTAT…, Jakab Antal, Mint Böjte Csaba,
|
|
Offline
