|
2020-12-16 21:27:33, szerda
|
| |
| |
Hercule Poirot fotó
......... 
Agatha Christie és a kereszténység
Aki nem nézett szembe a kétségbeeséssel, nem sokat tud a keresztény életről. Csak akkor lehetünk keresztények, ha elfogadjuk azt az életet, amelyet Krisztus is elfogadott.
Örömünket kell lelnünk a dolgokban, ahogyan ő is; ismernünk kell azt a békét és boldogságot, amely abból fakad, hogy összhangban vagyunk Isten akaratával.
1971-ben néhány közismert katolikus és nem katolikus brit személyiség azzal a kéréssel fordult a pápához, hogy Angliában és Walesben maradhasson érvényben a tridenti rítus. A szóbeszéd szerint VI. Pál az aláírók között meglátta Agatha Christie nevét, vállat volt, és helyt adott a kérésnek.
Christie-t az anglikán egyházban keresztelték meg, s bár válása miatt az Eucharisztiában nem részesülhetett, élete végéig az egyházban maradt. Az éjjeliszekrényén a Krisztus követésének anyjától örökölt példányát tartotta, és ezt a szokást egyik híres nyomozójára, Jane Marple-ra is átruházta. A könyv első lapján a Római levél egyik mondata volt feljegyezve:
,,Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől?" 1976-ban, Christie temetésén a kiadója, William Collins meg is említette, hogy a könyv és a páli idézet az írónő ,,finom keresztény szellemiségét" tükrözi: ,,Agatha tudta, mi az igaz vallás."
A vallás témája ritkán kerül elő Agatha Christie bűnügyi regényeiben, de minden írásának keretét alkotja. Pályája kibontakozásával Christie-nél egyre nyilvánvalóbb lett, hogy nyomozóinak már-már szent feladatuk van. A detektívek feltárják az igazságot, érvényt szereznek az igazságosságnak, s ennyiben szinte Isten nevében járnak el. Poirot maga is egészen bensőségesen emlegeti le bon Dieu-t, a Jóistent. Időnként egészen komoly meggyőződésének is hangot ad:
ha valaki úgy véli, hogy tudja, kinek szabad élnie, és kinek nem, már úton van afelé, hogy a legveszélyesebb gyilkos legyen, aki nem nyereségvágyból, hanem egy eszme kedvéért öl (Nyílt kártyákkal).
Agatha Christie vallotta, hogy az élet szent, és nem lehet könnyelműen venni. Kifejezetten ellenezte az öngyilkosságot: az Éjféltájt egyik szereplője ragaszkodik hozzá, hogy joga van azt tennie az életével, amit akar, mire a keresztény ápolónő azt feleli: ,,De lehet, hogy Istennek szüksége van magára."
Nem csoda, hogy önéletrajzában az írónő feleleveníti, amit egyik tanárától hallott: ,,Aki nem nézett szembe a kétségbeeséssel, nem sokat tud a keresztény életről. Csak akkor lehetünk keresztények, ha elfogadjuk azt az életet, amelyet Krisztus is elfogadott.
Örömünket kell lelnünk a dolgokban, ahogyan ő is; ismernünk kell azt a békét és boldogságot, amely abból fakad, hogy összhangban vagyunk Isten akaratával.
De az elhagyatottságot is át kell élnünk, ahogyan ő elhagyatott volt az Olajfák hegyén, átérezve, hogy mindenki elhagyott, maga Isten is. De higgyünk abban, hogy nem ez a vég. Aki szeret, szenved is, és aki nem szeret, nem érti a keresztény élet értelmét."
(Részlet Nick Baldock First Thingsben megjelent 2009-es írásából.)
Forrás és fotó: Vigilia szerkesztőség Facebook-oldala
Magyar Kurír 2020.12.16 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: ma is élő híres Emberek |
|
|
|
Címkék: elhagyatottságot, éjjeliszekrényén, kibontakozásával, legveszélyesebb, meggyőződésének, igazságosságnak, kétségbeeséssel, nyereségvágyból, eucharisztiában, önéletrajzában, öngyilkosságot, részesülhetett, szellemiségét, szerkesztőség, nyilvánvalóbb, kereszténység, feleleveníti, bensőségesen, keresztelték, keresztények, kifejezetten, szeretetétől, könnyelműen, nyomozóinak, boldogságot, maradhasson, összhangban, követésének, személyiség, elhagyatott, nyomozójára, feljegyezve, ragaszkodik, regényeiben, keresztény, akaratával, keresztény életről, kéréssel fordult, tridenti rítus, szóbeszéd szerint, aláírók között, anglikán egyházban, egyházban maradt, szokást egyik, könyv első, páli idézet, írónő „, igaz vallás, vallás témája, detektívek feltárják, legveszélyesebb gyilkos, eszme kedvéért, Százéves Hercule Poirot, Hercule Poirot, Agatha Christie, Jane Marple-ra, William Collins, Részlet Nick Baldock First Thingsben, Magyar Kurír,
|
|
Offline
