|
2021-01-23 23:01:25, szombat
|
| |
| |
Szálvátor atya adta rám a ferences ruhát.... Emléke legyen áldott.
110 éve, 1911. január 23-án, az Udvarhely vármegyei Székelyszentkirályon született Bálint Salvator ferences szerzetes. Nevét csak Erdélyben ismerik, pedig az ötvenes években történelmi szerepe volt abban, hogy akkor, amikor Márton Áron börtönben volt, a betiltott ferences rend tovább működött és történelmi szerepe volt abban, hogy a börtönből kiszabadult Márton Áron helyzete - még a rá kirótt kényszerlakhely idején is - stabilizálódhatott. A keresztségben az Albert nevet kapta, a Salvator a ferences rendi neve.
1926-ban Mikházán lépett a ferences rendbe, 1927-től 1929-ig Csíksomlyón folytatta a középiskolát és 1929-ben érettségizett. 1929-től 1933-ig az erdélyi ferences rend vajdahunyadi hittudományi főiskoláján tanult, látva tehetségét, a pappá szentelése után innen küldték Rómába, hogy az Antonianum Egyetemen tanuljon tovább. Rómában 1936-ban egyháztörténelemből doktorált.
1937-től a vajdahunyadi ferences hittudományi főiskolán az egyháztörténelem, liturgika és missziológia tanára volt, közben 1945-ben a főiskola rektora lett. Ekkor kezdődött életpályájának az a szakasza, ami személyét meghatározóvá tette az erdélyi ferences rend, és az egész erdélyi katolikus egyház számára is.
1948 nyarán a kommunista Románia bevezette azt a kultusztörvényt, ami több egyházellenes rendelkezés mellett a szerzetesrendeket is betiltotta, így törvényen kívülivé vált a ferences rend is - csakis a kommunista állam számára, mert az egyház törvényeit az egyház határozza meg. Ezzel együtt törvényen kívülivé vált a vajdahunyadi ferences hittudományi főiskola is. Az erdélyi Szent István Ferences Rendtartomány azonban egyszerűen - ferences egyszerűséggel! - nem volt hajlandó megszűnni, amiben Benedek Fidél ferences tartományfőnöknek volt vezető szerepe. Ezzel együtt az immár - csakis államilag! - törvényen kívüli vajdahunyadi főiskola is folytatta működését, mintha nem is létezett volna a tiltó rendelkezés. Az volt az álláspont, hogy egy szerzetesrend és a hozzá tartozó főiskola működésének törvényessége az egyháztól függ, nem az állami hatóságtól. A vajdahunyadi főiskola saját épületében egy teljes tanévet tudott működni betiltott állapotában is, végül 1949-ben felheccelt munkások szétverték az épület berendezését.
1951. augusztus 20-án az összes erdélyi ferences kolostort megszállta a rendőrség és a szerzeteseket, körülbelül 120-130 főt, az internálótábornak nyilvánított máriaradnai kolostorba deportálták. A vajdahunyadi teológia még pappá nem szentelt növendékei - akik hazamehettek volna - ide is követték tanáraikat. Innen 1952. májusában három másik kolostorban, Désen, Esztelneken, és Körösbányán jelölték ki a kényszerlakhelyüket. Désre került a rendi kormányzat és a vajdahunyadi főiskola tanári karának nagy része. a ferences papnövendékek ide is követték tanáraikat, és voltak olyanok is, akik korábban nem voltak Vajdahunyadon, de beszöktek a dési kolostorba és ott kezdték a teológiai tanulmányaikat. A kényszerlakhelyes ferencesek személyi igazolványába bejegyezték a kényszerlakhely tényét - azonban a Körösbányára internáltak esetében, adminisztrációs hiba miatt, ezt elfelejtették megtenni. Bálint Salvatort Körösbányára internálták, és az adminisztrációs hiba miatt viszonylag szabadon utazhatott, igazoltatásnál a rendőr nem látta, hogy ő kényszerlakhelyes. Bálint Salvator Körösbányáról rendszeresen eljárt Désre, ilyenkor bement a templomba és a sekrestyén át a rendházba. Voltak hónapok, amikor többet volt Désen, mint Körösbányán. Itt természetesen megtartotta az óráit, és rektorként összefogta a titkos papképzést. (Ide, Désre volt internálva Gurzó Anaklét egyházjogi doktor, aki az erdélyi püspökség területén kialakult, a kollaboráns papságot elszigetelő titkos egyházkormányzat jogi biztosítója volt, a dési ferences rendháznak központi szerepe volt Márton Áron börtönévei alatt. Erről más helyeken többször írtam, itt nem ismétlem meg.)
Márton Áron 1955 márciusában a börtönből visszatérhetett Gyulafehérvárra, és azzal szembesült, hogy a papság megosztott. A többség a titkos egyházkormányzatnak köszönhetően megmaradt a Szentszék és Márton Áron iránti hűségben, de volt egy jelentékeny kollaboráns papi csoport, melynek - pejoratív értelmet kapott - "békepapság" volt a neve. Mivel Bálint Salvator a rendőrség hanyag munkája miatt könnyen tudott utazni, bejárt Márton Áronhoz, így azok közé a papok közé tartozott, akik pontosan tájékoztatták Márton Áront arról, hogy mi történt az egyházmegyében azalatt, amíg ő börtönben volt. Márton Áron szabadlábra helyezésének három oka volt: 1./ Az 1954-es genfi tárgyalások és az 1955-ös osztrák államszerződés idején volt egy nemzetközi enyhülés. 2./ A kommunisták a titkos egyházkormányzat munkájának köszönhetően nem tudták átvenni az erdélyi egyházmegye tényleges irányítását, a titkos egyházkormányzat elszigetelte a "békepapokat", ezért a kommunisták nem látták át a helyzetet. A kommunisták természetesen tudták, hogy amivel ők megvádolták Márton Áront, az hazug vád. 3/ Petru Groza államelnöknek, aki tisztelte Márton Áront, nagy szerepe volt abban, hogy Márton Áron kijöhetett a börtönből, és majd 1957-ben, amikor újra megfagyott a nemzetközi légkör, Petru Grozának nagy szerepe volt abban, hogy Márton Áront nem vitték vissza a börtönbe. Az, hogy Márton Áront akkor CSAK kényszerlakhelyre ítélték, életmentő volt számára.
A KOMMUNISTÁK EBBEN A HELYZETBEN, A PAPSÁG KÖRÉBEN KIALAKULT MEGOSZTOTTSÁGOT LÁTVA, ABBAN BÍZTAK, HOGY MÁRTON ÁRON MAJD "JÓL SZÉTCSAP" A BÉKEPAPOK KÖZÖTT, ÉS EZZEL ELMÉLYÍTI A MEGOSZTOTTSÁGOT. Márton Áron bölcs ember volt, és nem ezt tette, Márton Áron nem csapott szét a békepapok között, ő nem volt bosszúálló ember. MÁRTON ÁRON ELHATÁROZTA, HOGY LELKIGYAKORLATOKAT SZERVEZ ANNAK ÉRDEKÉBEN, HOGY A PAPSÁG EGYSÉGE HELYREÁLLJON! E lelkigyakorlatok vezetésével a papnevelésben is nagy gyakorlatra szert tett Bálint Salvatort bízta meg, és az első alkalmon vele volt Tima Dániel, szintén Körösbányára internált ferences is, aki azonban rövidesen meghalt, így Salvator atya vitte végig a lelkigyakorlatokat. A köztudat - tévesen! - úgy tartja, hogy Márton Áron a békepapok megregulázására rendezett lelkigyakorlatokat. Ez nagy tévedés, Márton Áron a lelkigyakorlat intézményét nem használta regulázásra! Bálint Salvator elmondta, hogy 1955 szeptemberétől 1957-ig több lelkigyakorlat is volt, melyeknek valamelyikén minden szabadlábon lévő papnak részt kellett venni, azoknak is, akiknek aktív része volt az egyház önállóságát szolgáló kormányellenes ellenállásban. Salvator atya elmondta, hogy minden papról tudták, hogy hogyan "viselkedett" azalatt, amíg Márton Áron börtönben volt. A lelkigyakorlatok feloldozással értek véget, amit személyenként kérni kellett (összesen két vezető kollaboráns nem kérte a feloldozását) - és a békepapoknak odahaza, az egyházközségükben a szószékről fel kellett olvasniuk a feloldozásuk tényét. Ahogy Bálint Salvator mondta: "ENNEK ÓRIÁSI LELKIPÁSZTORI HATÁSA VOLT" - és Márton Áront ez érdekelte, a lelkipásztori hatás. MÁRTON ÁRON EZUTÁN NEM VOLT HAJLANDÓ HALLANI A PAPSÁG KÖRÉBEN KIALAKULT MEGOSZTOTTSÁGRÓL, AMI 1957-RE LÉNYEGÉBEN VÉGET ÉRT. (Volt rá eset, hogy a Szentszékhez és Márton Áronhoz hű, ellenállásban részt vevő papnövendék tiltakozott, hogy "békepap" van a tanárok között. Márton Áron közölte vele, hogy a pap feloldozásban részesült, és akinek nem tetszik, hogy a doktorátussal rendelkező filozófiatanár a teológián tanít, az elmehet.) Márton Áron jogilag az 1955. március 25-én kiadott körlevéllel egy nap alatt, erkölcsi-lelkipásztori értelemben pedig körülbelül két év alatt, a Bálint Salvator által vezetett lelkigyakorlatokkal, véget vetett a kollaboráns "békemozgalomnak" úgy, hogy a helyzetből a "békepapok" is méltósággal tudtak kijönni. Abban a beosztásban folytatták a lelkipásztori munkát, melyben eredetileg voltak, aki magas beosztásból lett "békepap", az magas beosztásban maradt, aki pedig az állami hatóság által került "magas" - egyházilag törvénytelen - beosztásba, az ment vissza a korábbi, alacsonyabb beosztásába. AHHOZ, HOGY 1957-RE HELYREÁLLJON A PAPSÁG EGYSÉGE, A BÁLINT SALVATOR ÁLTAL VEZETETT LELKIGYAKORLATOK NÉLKÜLÖZHETETLENEK VOLTAK! MÁRTON ÁRON HELYZETE IS STABILIZÁLÓDOTT EZÁLTAL, MERT HA A PAPSÁG MEGOSZTOTT MARADT VOLNA, AKKOR A KOMMUNISTÁK KÖNNYEN KREÁLHATTAK VOLNA OLYAN HELYZETET, AMI A PÜSPÖK ISMÉTELT BEBÖRTÖNZÉSÉT EREDMÉNYEZTE VOLNA.
Denisa Bodeanu bukaresti levéltáros feltárta, és változatlanul feltárja azt a hatalmas iratanyagot, amit a kommunista titkosszolgálat Márton Áronról összegyűjtött. Feltárt két, 1960-ban készült lehallgatási jegyzőkönyvet, melyekben a jegyzőkönyvet író lehallható tiszt csak annyit tudott megállapítani, hogy ismeretlen ferences szerzetessel beszél Márton Áron. Több körülményből arra következtetek, hogy ez az "ismeretlen" ferences szerzetes Bálint Salvator volt. A két lehallgatott beszélgetésből kiderül, hogy még ekkor, 1960-ban is volt titkos papnövendék Désen, talán nem is egy. (Van ahol többes számban beszélnek róla, van ahol egyes számban.) Szó volt a két beszélgetésben arról, hogy a három kolostorból - Désről, Esztelnekről és Körösbányáról - egy Kárpátokon kívüli, regáti ortodox kolostorba telepítenék át a ferenceseket, mert Erdélyben kényszerlakhelyről is hatással voltak a katolikus lakosságra. Erre a regáti áttelepítésre végül nem került sor.
Bálint Salvatort - aki 1957-től egyúttal tartományfőnök-helyettese is volt a kényszer lakhelyes ferenceseknek - 1961-ben kémkedés hamis vádjával letartóztatták és 6 évre ítélték. Az 1964-es általános amnesztia idején szabadult börtönéből.
Salvator atya 2003. június 25-én, életének 93. évében halt meg. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Böjte Csaba atya miséi |
|
|
|
Címkék: megosztottságról, lelkigyakorlatok, egyházkormányzat, egyháztörténelem, megregulázására, kultusztörvényt, békemozgalomnak, megosztottságot, titkosszolgálat, visszatérhetett, adminisztrációs, gyulafehérvárra, stabilizálódott, kényszerlakhely, letartóztatták, életpályájának, kormányellenes, igazoltatásnál, filozófiatanár, szeptemberétől, tartományfőnök, lelkigyakorlat, egyszerűséggel, államszerződés, tanulmányaikat, beszélgetésből, egyházmegyében, beszélgetésben, tájékoztatták, keresztségben, igazolványába, meghatározóvá, vajdahunyadon, természetesen, elfelejtették, államelnöknek, ferences ruhát, ötvenes években, betiltott ferences, börtönből kiszabadult, ferences rendi, ferences rendbe, erdélyi ferences, pappá szentelése, vajdahunyadi ferences, főiskola rektora, egész erdélyi, kommunista Románia, ferences rend, kommunista állam, egyház törvényeit, egyház határozza, Böjte Csaba, Bálint Salvator, Márton Áron, Antonianum Egyetemen, Szent István Ferences Rendtartomány, Benedek Fidél, Bálint Salvatort Körösbányára, Bálint Salvator Körösbányáról, Gurzó Anaklét, Mivel Bálint Salvator, Márton Áronhoz, Márton Áront, Petru Groza, Petru Grozának, KOMMUNISTÁK EBBEN HELYZETBEN, PAPSÁG KÖRÉBEN KIALAKULT MEGOSZTOTTSÁGOT LÁTVA, ABBAN BÍZTAK, HOGY MÁRTON ÁRON MAJD, BÉKEPAPOK KÖZÖTT, EZZEL ELMÉLYÍTI MEGOSZTOTTSÁGOT, MÁRTON ÁRON ELHATÁROZTA, HOGY LELKIGYAKORLATOKAT SZERVEZ ANNAK ÉRDEKÉBEN, HOGY PAPSÁG EGYSÉGE HELYREÁLLJON, Bálint Salvatort, Tima Dániel, Ahogy Bálint Salvator, ENNEK ÓRIÁSI LELKIPÁSZTORI HATÁSA VOLT, MÁRTON ÁRON EZUTÁN NEM VOLT HAJLANDÓ HALLANI PAPSÁG KÖRÉBEN KIALAKULT MEGOSZTOTTSÁGRÓL, LÉNYEGÉBEN VÉGET ÉRT, HELYREÁLLJON PAPSÁG EGYSÉGE, BÁLINT SALVATOR ÁLTAL VEZETETT LELKIGYAKORLATOK NÉLKÜLÖZHETETLENEK VOLTAK, MÁRTON ÁRON HELYZETE IS STABILIZÁLÓDOTT EZÁLTAL, MERT HA PAPSÁG MEGOSZTOTT MARADT VOLNA, AKKOR KOMMUNISTÁK KÖNNYEN KREÁLHATTAK VOLNA OLYAN HELYZETET, PÜSPÖK ISMÉTELT BEBÖRTÖNZÉSÉT EREDMÉNYEZTE VOLNA, Denisa Bodeanu, Márton Áronról,
|
|
Offline
