|
2021-02-08 21:49:00, hétfő
|
| |
| |
Bendivel Boldog Batthyány László és Ödön nyomában
Az ember szeret nyugalomban, biztonságban élni. Ilyenkor általában nem tesz fel feleslegesnek tűnő kérdéseket, hanem megállapítja, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van. Amikor azonban megérinti a fájdalom, a baj, a gyász - azonnal felkiált: Miért van a kereszt? Miért kell szenvednünk? Az ember szeretné megfejteni a szenvedés titkát, választ akar kapni kérdéseire.
Az emberek többsége nem látja értelmét a szenvedésnek. Ha nem tud választ adni a Miért kell szenvednünk? kérdésre, inkább megpróbálja kikerülni azt. Próbál csak a mának élni, a ,,Carpe diem! (Ragadd meg a napot!)" jelszavával. Ha pedig valaki a szenvedésről kezdene neki beszélni, inkább elmenekül, másfele fordítja a tekintetét.
Péter apostol is megbotránkozik, amiért Jézus szenvedéséről, haláláról, feltámadásáról kezd el neki beszélni. Péter csak a dicsőséges Messiást látja Jézusban, s ezzel nem fér össze a szenvedésről szóló beszéd. A kereszt botránya az, ami tiltakozásra készteti az apostolt.
,,Zsidóknak botrány, a görögöknek esztelenség" - írja Szent Pál apostol a korintusiaknak a keresztről, mert az elfogadhatatlan volt mindenki számára.
A keresztények is csak fokozatosan értik meg a kereszt jelentőségét - a feltámadás után a kereszt a dicsőségbe való felemelkedés jelévé válik. Isten Fia elmerül a szenvedés legmélyebb bugyrában s ezáltal megszenteli a szenvedést. A szenvedésnek, a megaláztatásnak tehát megvan a helye Isten tervében - a kereszt az Isten dicsőségébe való fölemelkedés jelévé válik. A szenvedés ezek szerint az Istennel való találkozás helyévé lehet, mert az ég és a föld, Isten és az ember éppen a kereszt által kapcsolódnak össze. Jézus szenvedése és halála értünk vállalt engesztelő áldozat volt tehát. Ebből az áldozatból valamennyien részesülünk, és különböző módon bele is kapcsolódunk.
Ezek a gondolatok ötlöttek eszembe, amikor a minap váratlanul érkezett hír: Bendi (Bendegúz), fiatal barátunk az Örökkévalóságba költözött...
Sokat és sokan imádkoztunk Bendiért, a pannonhalmi diákért, aki tüdőtranszplantációra várva nehéz hónapokat élt át szenvedésben, de a reményt és a hitet megőrizte s felkészülten indult haza az Atyai Házba.
Szekér Ádám, fiatal focista barátom, az NB2-es Ajka kitűnő játékosa ajánlotta figyelmembe barátját s kérte érte az imákat, amit továbbítottam felhívásomban: Imádkozzunk Bendegúzért, a pannonhalmi diákért s támogassuk lehetőségeink szerint! Sokan imádkoztak az imacsoportokban s ajánlották fel segítségüket. Egy másik focista, a DAC egyik legjobbja, Schäfer Andriska is azonnal jelentkezett és örömmel jelentette be, hogy a magyar válogatott tagjai is támogatni fogják Bendi kezelését. Sok jó ember egyesült az imában és a segítségnyújtásban, s mindannyian reménykedtünk, hogy a Rossz Jóra fordul. Mégis, épp Boldog Batthyány-Strattmann László ünnepén, mialatt a körmendi online szentmisén imádkoztunk érte, Bendi az örök életet választotta. Ami emberi szemmel nézve a legnagyobb Rossz, a halál, annak kapuján át kellett lépnie. A Rossz, ha hittel akarunk felülkerekedni rajta, mégis Jóra fordulhat. Ahhoz, hogy Bendit megismerhessem, egy rossz dolognak kellett megtörténnie: Ádámot, Bendi említett focista barátját megütötték egy focimeccsen. Ártatlanul kapta azt az ütést, láttam a televízióban, pedig azt a meccset nem is terveztem megnézni... De Valakinek más terve volt s onnantól az érvényesült... Kapcsolatba léptem az ártatlanul megütött focistával s biztattam, ne adja fel a Jóért való küzdelmet, imádkoztam érte s később a hit dolgairól is beszélgettünk. Ő vezetett el lélekben Bendihez, akit soha nem láttam személyesen, de a világhálón kapcsolatba léptünk s imádkoztunk Érte. Schäfer Andris, a válogatott kiválósága is épp akkor olvasta el a sok-sok neki küldött üzenetből az enyémet, amikor Bendinek szüksége volt rá s azonnal cselekedett. Nem volt mindez hiábavaló! Bendi, sajnos, nem gyógyult meg, de hittel és reménnyel léphetett az Úr elé s utat mutat számunkra, miként küzdjünk meg hittel a földi megpróbáltatásokkal.
Bendi barátunk Boldog Batthyány László nyomában járt születésétől földi élete végéig: Körmenden született, Boldog László tevékenységének egyik legfontosabb helyszínén s élete utolsó szentmiséjét is Körmendről hallgatta január 22-én, Boldog László ünnepén, majd azt követően tért meg az Égi Hazába.
Köszönjük az érte mondott imákat, Ő már az Örökkévalóságból imádkozik értünk, az Úr akarata szerint, amit megnyugvással fogadott. Boldog Batthyány László is elveszítette kedves fiát, Ödönt, aki csak mintegy 20 éves volt -hasonló korú mint Bendi-, s a Herceg-Doktor azt mondta akkor: Azért adunk hálát most, hogy Ödön eddig velünk volt és szerethettük! Adjunk hálát mi is Bendiért, ismerve vagy ismeretlenül, mert mindig a Jóra törekedett és hősiesen viselve a keresztjét, elnyerte a Legnagyobb Jót jutalmául! S adjunk hálát a két fiatal focistáért, Ádámért és Andrisért is, akik felimerték a Jót és meg is valósították azt tetteikkel, példát adva a fiataloknak!
Az imának van ereje, ha hittel végezzük. Boldog Batthyány László sokat és buzgón imádkozott, épültek valamennyien összeszedettségén. Semmiféle zavaró körülmény nem zökkenthette ki összeszedettségéből. Ő mesélte a következőt: Egyszer Szombathelyre ment családjával. Az autónak valami baja esett, a közelben nem volt senki. Imádkozott, kérte Ödön fia közbenjárását.
Erre megjelent egy ismeretlen fiatalember, párat csavart az autón és az autó rendben volt. A fiatalember pedig, amilyen váratlanul jött, éppoly váratlanul tűnt el. Azt mondotta, azt hiszi, ez a fiatalember Ödön fia volt...
Az ifjú Batthyány Ödön ezt a verset írta néhány héttel halála előtt, kifejezve reményét az örök életben:
,,Hová sietsz te lengő szellő
Messze tova, puszták felett?
Fáradt vagyok, magas sziklákon
Jó lesz nekem, ott megpihenek. Hová repülsz te dalos madár?
Erdők lombjának rejtekébe:
Fáradt vagyok, a ringó ágak
Úgy csalogatnak pihenésre!
És te én lelkem hová, hová?
Magasan szálló felhők fölé:
Oda visz engem, mert fáradt vagyok
Az Örök Szeretet övéi közé!"
Ödön és Bendi, két Jóra törekvő fiatal Testvérünk, az Égből segítsetek bennünket földi zarándokutunkon! Küldjetek nekünk segítségül a Jó megvalósításához és a Szeretet Országának építéséhez sok Ádámot és Andrist, hogy egykor mi is elérhessünk hozzátok, az Örök Szeretet Honába! Boldog Batthyány-Strattmann László, hitben és szeretetben példaképünk, könyörögj érettünk!
/Karaffa János/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Dr. Székely János püspök |
|
|
|
Címkék: örökkévalóságból, megvalósításához, örökkévalóságba, megaláztatásnak, imacsoportokban, elfogadhatatlan, zarándokutunkon, tevékenységének, megbotránkozik, felülkerekedni, megismerhessem, feltámadásáról, korintusiaknak, szombathelyre, feleslegesnek, felhívásomban, továbbítottam, közbenjárását, megnyugvással, szenvedéséről, beszélgettünk, lehetőségeink, reménykedtünk, zökkenthette, fölemelkedés, szenvedésben, tiltakozásra, szenvedésről, kapcsolódnak, felkészülten, televízióban, szenvedésnek, jelentkezett, valamennyien, elveszítette, segítségüket, ember szeret, lehető legnagyobb, ember szeretné, szenvedés titkát, emberek többsége, mának élni, szenvedésről kezdene, dicsőséges Messiást, szenvedésről szóló, kereszt botránya, görögöknek esztelenség”, elfogadhatatlan volt, kereszt jelentőségét, feltámadás után, dicsőségbe való, szenvedés legmélyebb, Bendivel Boldog Batthyány László, Szent Pál, Isten Fia, Atyai Házba, Szekér Ádám, NB2-es Ajka, Imádkozzunk Bendegúzért, Schäfer Andriska, Rossz Jóra, Boldog Batthyány-Strattmann László, Schäfer Andris, Boldog Batthyány László, Boldog László, Legnagyobb Jót, Egyszer Szombathelyre, Batthyány Ödön, Örök Szeretet, Szeretet Országának, Örök Szeretet Honába, Karaffa János,
|
|
Offline
