|
2021-02-17 14:40:28, szerda
|
| |
| |
A nagyböjti idő kezdetén a bűnbánat jeleként hamut hintünk fejünkre. A hamu tudatosítja bennünk: porból lettünk, és visszatérünk a porba. Emberek, véges teremtmények vagyunk, testi létünk időleges, véges, mégis sokszor úgy élünk, mintha nem vennénk tudomásul ezt, mintha örök időnk, végtelen időnk volna.
Egy-egy év épp ilyennek tűnhet: végtelen időnek, amikor lassan peregnek a percek vagy alig akar eltelni egy-egy hét, hónap, alig akarunk már egy-egy kis szabadsághoz, pihenőhöz, ünnephez elérkezni. Aztán hirtelen megint hamvazószerda van.
Közben eltelt tizenkét hónap, és mi történt veled? Mi történik velünk nap mint nap az életben? Semmi - a legtöbben ezt válaszoljuk, amikor kérdeznek. Különös élménye az embernek a semmi: másra számít, jobbat vár, jobbat gondolt magának. Különös elvárásaink vannak a napjainkról, várjuk, hogy esemény legyen. És még sincs semmi.
Először is a kérdés: mit várok? Várakozom valóban vagy inkább elvárok? Elvárom, hogy tiszteljenek; hogy rend legyen körülöttem; hogy szeressenek, hogy becsüljenek, hogy fölnézzenek rám. Elvárom, hogy úgy kezeljenek, ahogy én akarom; elvárom, hogy olyan történjen csak, ami nekem tetszik; elvárom, hogy legyen boldogság, rend, öröm körülöttem és bennem.
A ,,semmi" feldühít, és agresszívvé tehet: dühömet aztán megpróbálom levezetni, főleg a másikon. A gyöngébben, akiről azt gondolom, hogy alattam van. A világban valóban ezt látjuk és tapasztaljuk. Dühös és agresszív emberek közt élünk: káromkodnak, lökdösődnek, Istent és embert nem ismerve járnak-kelnek.
A keresztény ember éppen a nagyböjti időben még intenzívebben szembesül a semmivel, és Krisztus példája alapján gyakorolja, hogy elutasítsa a világ fiainak agresszióját, meg akarja tanulni helyesen kezelni a dühét, a tehetetlenségéből fakadó gyilkos vágyat, hogy lenyomja a másikat, csak hogy legyen valami, hogy érvényesüljön.
A böjt a lemondások ideje, a tudatos figyelem ideje. A nagyböjti időben érdemes volna még tudatosabban élni és figyelni, felismerni, hogy az életem minőségéért magam is felelős vagyok.
Alapdolgokkal kell kezdeni mindig: az első ilyen, hogy köszönök és megköszönök. Ez volt az első, amit szüleink megtanítottak nekünk, és ezt felejtjük el leggyorsabban. Köszönök Istennek, amikor csak tehetem: reggel, délben, este. Amikor hallom a harangszót, vagy templom, kereszt előtt megyek el. És köszönök az embereknek, amikor találkozom velük: hallhatóan, értelmesen. Fölismerem a másikban az embert. Meg nekem is jólesik, ha köszönnek nekem, ha nem csak átnéznek rajtam.
Aztán nézzük az elvárásainkat: nyújtom azt, amit elvárok? Vagy csak kifogás van, hogy nekem ne kelljen valamit megtenni, erőlködni, viselkedni? Másra mutogatni tudunk jól. A bűnbánat a felelősségemre hívja fel a figyelmet: én tettem. Én vagyok hanyag, én vagyok rendetlen, figyelmetlen, kényelmes, lusta. Csak könnyebb ráfogni a másikra, a családtagra, a szomszédra, bárkire.
Tegyünk mindennap valami jót, legyünk kedvesebbek, figyelmesebbek. Rajtam is múlik, hogy milyen ez a világ, milyen a családom, a közösségem. X. Kelemen pápa (1590-1676) jelmondata ez volt: bonum auget, malum minuit - a jót fokozva, a rosszat csökkentve. Ez legyen nekünk is a vezérelvünk a következő időszakban.
Magyar Kurír |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hamvazó szerda |
|
|
|
Címkék: figyelmesebbek, felelősségemre, intenzívebben, alapdolgokkal, megtanítottak, érvényesüljön, hamvazószerda, elvárásainkat, leggyorsabban, tiszteljenek, visszatérünk, teremtmények, figyelmetlen, szabadsághoz, tapasztaljuk, tudatosabban, agresszióját, fölnézzenek, megköszönök, napjainkról, agresszívvé, elvárásaink, megpróbálom, szeressenek, családtagra, becsüljenek, tudatosítja, kedvesebbek, vezérelvünk, lökdösődnek, minőségéért, káromkodnak, válaszoljuk, gyakorolja, viselkedni, közösségem, bűnbánat jeleként, hamu tudatosítja, percek vagy, világban valóban, keresztény ember, nagyböjti időben, világ fiainak, tehetetlenségéből fakadó, lemondások ideje, tudatos figyelem, életem minőségéért, első ilyen, felelősségemre hívja, rosszat csökkentve, következő időszakban, Köszönök Istennek, Magyar Kurír,
|
|
Offline
