|
2013-04-03 19:26:29, szerda
|
| |
| |
Úgy szállnak olykor felettünk az évek,
mint dús kalász fölött a tikkasztó nyár,
míg megértjük szavát sorsunk ajkívének,
... valaha volt hangja már rég messze jár.
Úgy suhan el mellettünk az élet,
ahogy tavaszodván sóhajt fel a rét,
s míg szívünket átjárják az ígérő remények,
velünk együtt sorvad a sok büszke emlék.
Úgy robog velünk a száguldozó végzet,
mint vágtató vonat a táj homályán,
mire feleszmélünk, hogy nem élni vétek,
létünk felét leéltük álmodozva árván
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
Címkék: feleszmélünk, tavaszodván, száguldozó, mellettünk, ajkívének, megértjük, tikkasztó, álmodozva, szívünket, felettünk, szállnak, remények, átjárják, homályán, sorsunk, leéltük, vágtató, együtt, velünk, messze, sóhajt, hangja, sorvad, valaha, kalász, végzet, létünk, olykor, fölött, büszke, szavát, vonat, árván, ahogy, robog, emlék, tikkasztó nyár, ígérő remények, száguldozó végzet, Kovács Daniela,
|
|
Offline
