Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
Müller Péter: Idézetek
  2022-05-28 21:15:05, szombat
 
 







Müller Péter: IDÉZETEK







Ami elmúlhatott, az nem volt igazi szeretet. Csak az előszobája.

Müller Péter






Amikor irigyelsz valakit, sohasem az egész életét irigyled, csupán néhány kedvező részletét. Megrettennél, ha az egész életedet el kéne cserélni vele.


Müller Péter: a Life c. magazin Heti útravaló rovata







Barát az, akire figyelsz, mert fontos számodra a sorsa. És figyel rád, mert fontos számára a te sorsod. Barát az, aki megért - s akit mélységesen megértesz. Nem tudtok egymásnak hazudni. Túl közel van. Mintha magaddal beszélnél.

Müller Péter







Bölcs az, aki nemcsak fecseg és elmélkedik, hanem bele is tudja vezetni életébe, sorsába, testének és lelkének működésébe a felismert igazságot.

Müller Péter: a Life c. magazin Heti útravaló rovata









Csak annak nem fáj semmi, aki nem szeret. A közönynek nincsenek idegvégződései.

Müller Péter: a Life c. magazin Heti útravaló rovata







A csodát nem kívülről küldik, hanem belülről idézed meg. Aki ezt nem érti, ki van téve annak, hogy amire vár, az soha nem jön el.

Müller Péter: A csodáról








A derűs embereknek nem könnyebb a sorsuk, csak más szemüveg van rajtuk. Azt szoktuk mondani: jó természetük van. A jóra vannak hangolva. Életörömre. (...) Tedd csak fel az "áldott szemüvegedet", s máris látod, hogy süt a nap, hogy sok öröm és emberi jóság van.

Müller Péter: a Life c. magazin Heti útravaló rovata







Egy rossz kapcsolatból kimenekült ember ritkán talál magának másik társat. Nemcsak azért, mert sérült, hanem azért is, mert torz még a lelke. Hordozza még a ki nem hevert méltatlanságok nyomait. Hosszú ideig még "nem ő". Meg van nyomorítva. Rajta vannak egy rossz tekintet torzító bélyegei. Gyanakvó. Férfi- vagy nőgyűlölő. (...) Először is, föl kell dolgoznod a múltat. Ez nem csak azt jelenti, hogy a sebeknek be kell gyógyulniuk, s a léleknek ki kell hevernie a bántások fájdalmas emlékeit, de főleg meg kell vizsgálnod mennyit rontott benned az elmúlt kapcsolat. Meg kell szabadulnod egy rossz igézet hatásától. Le kell tépni azt a torz maszkot, amit egy rossz viszony rád sütött. Meg kell találnod igazi arcodat. És, főleg, vissza kell nyerned az erődet! Ez a másik fontos tapasztalat: egy lélekrontó kapcsolatban mérhetetlen sok energiát veszíthetsz. Olyan világból, ahol nem szerettek vagy rosszul, önzőn "szerettek", fáradtan kerülsz ki. Kimerülten.

Müller Péter: Szeretetkönyv





Erősebb vagy, mint gondolod! Ne feledd ezt, ha győzni akarsz az életben!

Heti útravaló Müller Pétertől - 82. rész







Az életünk: gyöngysor. Minden nap és minden óra egy-egy gyöngy rajta. Ha nem ragyog külön-külön mindegyik, vacak lesz az életed. Azt várni, hogy a holnap vagy a holnapután megváltja a jelenedet, hamis reménység és önbecsapás. Mert holnapután már újra várod a holnapot, és holnap a jövő hónapot és évet - ha nem tudsz teljes szívvel és lélekkel jelen lenni, soha nem jön el a beteljesülés. AZ "AKKOR" MOST VAN! Hidd el!

Müller Péter: a Life c. magazin Heti útravaló rovata








A férfi a táncban és az életben vezet - a nő követi. Ez eddig rendben van. De vezetni csak az tud, aki tiszteli a másik lényét. Tiszteli a szabadságát. És úgy vezet, hogy öröm legyen követni őt

Müller Péter Szabadság és szeretet c. cikke a Nők Lapja c. újságban






Ha magaddal nem vagy harmóniában, másokkal sem lehetsz, mert kívül csak az jöhet létre, amit belül már megteremtettél.

Müller Péter: Szeretetről, szerelemről







A harmónia a Szeretet másik neve - mert ez az egyetlen olyan létállapot, ahol a másikkal zavartalanul összerezgek: mindketten úgy vagyunk együtt, hogy ugyanakkor önmagunk is vagyunk.


Müller Péter:Titkos tanítások







A jövőd nincs teljesen "megírva", mert ugyan sok mindent hoztál magaddal, de szüntelenül íródik is. Általad és mások által.

Müller Péter: Sorsról és életről






Küzdeni csak akkor tudunk, ha van miért. Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.

Müller Péter: Jóskönyv






Másoktól várni a boldogságunkat éppolyan ostobaság, mintha másoktól várnánk, hogy helyettünk nőjenek fel, helyettünk tanuljanak, helyettünk szenvedjenek, örüljenek és éljenek.


Müller Péter: Szeretetkönyv






Minden csoda a tiéd lehet, a legmerészebb álmaidat is megépítheted - de lassan.
Téglánként. Minden tégla lerakásához türelem kell, kitartó szorgalom, s főleg hit,
hogy ebből végül ház lesz. Minden egyes téglánál látni kell a házat! Ez a hit.






Minden útnak, még a tévútnak is, van egy olyan rejtett úti célja, aminek az utazó nincs tudatában.

Müller Péter Heti útravaló rovata a Life magazinban







A mosolygós embereknek sem könnyű a sorsa, csak másképp élik meg. Derűsen, és ez a nehezet is könnyebbé teszi. Az örömöt nemcsak kapjuk, de belülről csináljuk is, és ez fontosabb.

Müller Péter Heti útravaló rovata a Life magazinban







Most már tudod: csakis olyasmiért érdemes harcolni, amin áldás van.
Áldás pedig azon van, ami a Sorsod - s nincs azon, ami csupán az életed. Egy nehéz sors áldott lehet és boldog - egy könnyű élet boldogtalan, vacak és szorongásokkal teli.

Müller Péter: Jóskönyv







A nőnek olyan szeretetre van szüksége, amely nem mulandó. A nő - még a legérzékibb nő is - a lelkével szeret igazán, s nincs olyan párkapcsolati tanács és szexuális trükk, amely boldoggá tudna tenni egy olyan nőt, akit lelkileg nem szeretnek.

Müller Péter






Olyan van, hogy nem mondok el neki mindent. Hallgatok, mert nem tartozik rá, vagy nem akarok fájdalmat okozni neki. Hallgathatok tapintatból is. De ha már megnyílok - ami nagy ritkaság -, csakis olyan előtt nyílok meg, akit szeretek. Tőle nem félek. Tőle nem tartok. És remélem, hogy megért.

a Life c. magazin Heti útravaló rovata





Ott lehetsz a legértékesebb, ahol az élet a legtöbb akadályt állítja eléd.

Müller Péter: Sorsról és életről







A szeretet százszor erősebb, mint az akarat. Ezért akarattal sem előidézni, sem megszüntetni nem lehet.

Müller Péter: Szeretetről, szerelemről, szeretkezésről






Szokj hozzá, hogy akik igazán szeretnek, néha megkarcolnak. Visszafordítják tekintetedet oda, ahol még munkád van önmagadon.

Müller Péter: a Life c. magazin Heti útravaló rovata







Szolgálni (...) egy férfit is lehet, de csakis akkor, ha szabad vagyok mellette. Ehhez azonban nem elég, hogy "szeret". Az kell, hogy igazán szeressen! Ha elnyomottságot, kiszolgáltatottságot, a méltóságom hiányát élem meg mellette, biztos, hogy nem jól szeret. És én sem őt. Miért? Mert nem azt szereti, aki én vagyok - hanem azt, akire szüksége van neki, hogy a saját sorsát élhetővé tegye. Testileg, lelkileg és sok más okból.

Müller Péter Szabadság és szeretet c. cikke a Nők Lapja c. újságban







Tudj örülni a kis sikereknek! Ne azt nézd, milyen messze vagy még, hanem azt is, ahová már elértél!

Müller Péter: Jóskönyv






Van benned valaki, aki halhatatlan.
És derűs.
És erős.
Nem lehet vele elbánni.
És ha földre rogysz, fölemel a grabancodnál fogva, és talpra segít.
És ha már úgy érzed, nem bírod tovább, olyan energiát ad, hogy széttöröd gyávaságod és önsajnálatod börtönének rácsát, és szabaddá tesz.
Hallgass rá! Ő vagy te.

Müller Péter: Illuzió






 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kiss Irma versei, képei
  2022-05-27 21:30:23, péntek
 
 







KISS IRMA /Szív1/ versei, képei




Versek: Kiss Irma
Képszerkesztő: Kiss Irma








Kiss Irma: GITÁROM SZÓLJ MOST DALBAN


Gitárom szólj most dalban
Békét hozz a nagy világra
Ne engedd elveszni embereket
Háborút ne hozz senkire

Sírj csak gitárom hangosan
Szél vigye zenémet országokba
Hallja minden ember fia
Ne ontsuk egymás életét soha

Gitárom pengjen szózatként
Világ figyelj e dalra
Emberiséget ne engedd háborúzni
Kínok közt kiirtani a népet.

Szólj, szólj gitárom, mint a harsona
Isten áldása legyen rátok
Szívetek dobbanását halljátok
Békét akarjatok a világra!







HARGITAI FECSKEMADÁR
/Dalszöveg /


Hargitai fecskemadár hosszú útra készül
Nem hagyja el piciny fészkét könny hullatás nélkül
Én is, én is úgy el mennék messzi tájra
Ha a szívem a Hargitáért oly nagyon ne fájna.

Nem sírok én édesanyám, csak a szemem könnyes
Szomorú a székely sorsa messze idegenbe
Varjú sereg lepte be az egész tájat
Odahaza gyász borít be minden székely házat.

Fáj a szívem édesanyám, úgy szeretnék sírni
Azt az időt boldog időt, újra vissza hívni.
Amikor még szépen szólt a magyar nóta.
Amikor még a Hargitán nyílt az őszi rózsa

Tamás Gábor: A Hargitai Fecskemadár - A Hargita Alján Lakom Én

Link



Tamás Gábor: Gyere velem a Hargitára

Link








Kiss Irma: A HARGITAI FENYVESERDŐ KÖZEPÉN


A Hargitai fenyves erdő közepén
Bús madár énekli bús énekét
Zeng a táj, sír az erdő
Búsan járja át a szellő

Anyaország felé fújdogál az esti szél
Fenyves erdő dallamát viszi szét
Gyönyörű ez táj, mégis oly szegény
Szabadságát várja itt, egy élő nemzedék

Bús szellő azt dalolja még hangosan,
Honfi társaim, szabadságot kérünk ottan
Szép hazánk, ős hazánk szeretünk igazán
Szívünk értetek dobog még a Hargitán

Lágy szellő dobogtasd meg a szíveket
Nyíljon ki bennetek honfitárs szeretet
Érezzétek súlyát, milyen egy bús madár
Fenyvesek közt, hogyan éli át szomorúságát.

Turul madár szíve, ha megdobban
Gyorsan szárnyal majd el oda,
Bús madarát keresi szép erdő közepén,
Össze fogva lesz majd szabad e nemzedék

Párjával zeng a turul madár a Hargitán
Szívük egymásért dobog igazán
Együtt az erő, a szív, a szeretet
Így élünk majd együtt, egy szabad nemzetet







Kiss Irma: KISMADÁR AZ ÉN SZÓLISTÁM


Ablakom mellett
kis madár,
Vígan dalolja,
szép dallamát.
Azt zengi a lágy szellő is,
Madárka dalol valahol most itt.

Fülem megrezdül
e dal hallatán,
Szívem zongorához
visz talán.
Oly szép dallamát hallgatom,
Zongorám megszólaltatom.

Vígan zeng
lágy dallamunk,
Madár dal lesz,
a mi dalunk.
Ujjam játszik zongorán
Kis madár az én szólistám!







Kiss Irma: MEGVÁLTÓ JÉZUSKA SZÜLETÉSE


Hó borítja künn a tájat
Zúg az esti szél
Ünnepre készül a nép
Várja Jézuska születését

Megkondul az esti harang
Templomba szólít zengő hangja
Imára tesszük kezünket
Várjuk e csodás ünnepünket

Óh, jöjj el kis Jézusunk
Megváltónk, reményünk
Születésed alkalmával
Hozz megváltást a világnak!

Minden földi halandónak
Békét, reményt, hitet, szeretetet
Jobb életet a szegényeknek
Boldogságot az embereknek!







Kiss Irma: NÉVNAPI KÖSZÖNTŐ
/Dáma Lovag Erdős Annának/


Ragyogó napra ébredj
Ünnepelj e szép vidéken
Szíved teljen szeretettel
Költészeted legyen hittel
Kívánom sok szeretettel!







Kiss Irma: ÖRÖK BARÁTSÁG
Dalszöveg


Fehér galamb száll fenn az égen
Gyöngéd szíve megérintett engem
Rideg sivár volt mindig az életem
De Ő szeretetet hozott nekem

Mosolygós arccal, bíbor fénnyel
Közelítette gyöngéden szívem
Napsugárban, esőben, szivárványban
Szárnyai alatt védelmezett engem

//: Örök Barátság de jó hogy vagy nekem
Fehér galambnak megköszönhetem
Tiszta szeretetet hoztál életembe
Áldjon az Isten ezért Téged
Örök Barátság de jó hogy vagy nekem
Fehér galambnak megköszönhetem
Tiszta szeretetet hoztál életembe
Áldjon az Isten ezért Téged ://

Fehér galamb oly szépen kérlek
Csodás lelked tartsd meg végleg
Áldott jó szíved átadod majd nekem
Barátnőként szeretni foglak Téged

//: Örök Barátság de jó hogy vagy nekem
Fehér galambnak megköszönhetem
Tiszta szeretetet hoztál az életembe
Áldjon az Isten ezért Téged: //

Egy igaz barátság sokat mondó lehet
Szép a sorstól hogy utamba ejtett
A lelked és szíved nálam megtaláltad
Köszönöm hogy igaz barátnőd lehetek

//: Örök Barátság de jó hogy vagy nekem
Fehér galambnak köszönhetem végre
Tiszta szeretetet hoztál az életembe
Áldjon az Isten ezért Téged
Örök Barátság de jó hogy vagy nekem
Fehér galambnak megköszönhetem
Tiszta szeretetet hoztál életembe
Áldjon az Isten ezért Téged://

Áldjon az Isten ezért is Téged

Örök barátság - Megzenésítette: Varga László

Link








Kiss Irma: SZENT MAGYAR HAZÁM


Szent Magyar hazám, édes otthonom
Neked köszönhetem itt élhetek
Büszkén vállalom magyar vagyok

Folyó vized aranyat érő a népnek
Szent földed termő kincse a létnek
Búzát termő kalász kenyérnek

Balaton Tenger ország szépe
Tündöklő, kéklő vize az égnek
Magyar emberek büszkesége

Isten áldd meg e szép hazámat
Koronával védett nemzetem földjét
Magyar lakta, magyar ajkú népét!







Kiss Irma: SZERETNÉK ÉN ...


Szeretnék én dalos madár lenni
Erdő mélyén fák között megpihenni
Virágzó tavasz áradatkor
Virágok illatát átölelni

Szeretnék én szépen dalolni
Csengő hanggal vígan vigadni
Élvezni a természet szépségét
Napsugár adta élet örömét

Szeretnék én vígan repülni
Szabadon szárnyalni magas égen
Széles kedvvel, boldogsággal
Mindenkinek adni szívem melegéből

Szeretnék én minden felett lebegni
Eldalolni, milyen szép is a világ
Isten adta gyönyörűségről csicseregni
Emberi szíveket megdobogtatni.

Szeretnék én társaimmal szállni
Szeretetben boldogságban élni
Példát mutatni a világnak
Együtt repülni, énekelni, érdemes







Kiss Irma: SZÜLETÉSNAPI KÖSZÖNTŐ
/Dáma Lovag Erdős Annának/


Ébred a határ, nyílik a virág
Márciusi szép hajnalon.
Szunnyadó tájból kél a kikelet
Parányi hangja messze cseng

Hej, de gyönyörű ez nap
Virág illat messze száll
Vígan dalol a madár
Ünnepet ébreszt e szép Tavasz

Dalolj , énekelj kis madár
Még a pille is táncot jár
Mert tudja meg mindenki
Születésnap lesz ma itt

Felcsendül hangosan a táj
Olyan legyen az életed
Mint a friss virág illata
Tavaszt zengő dallama

Születésed napján
Kérem én a jó Istent
Tavaszi áldást adjon reád
Fogadd el szívem köszöntő szavát







Kiss Irma: TEMETJÜK A TELET


Temetjük a telet
Hideg téli éjszakákat
Jön helyette kikelet
Nyiladozó szeretet

A nap is szebben kél
Természet lágy ölén
Bús hangulatot nyomja el
Amire annyira várok én

Ébredj szép Tavasz
Hozz új erőt népedre
Lelked is nyíljon ki
Mint a természet virágzó mezeje

Pacsirta szól hangosan
Ébredjetek itt a kikelet
Árva nép emeld fel hangodat
Tavasz hozza el reménysugarat!







Kaczor Ferenc: MESSZE AZ ÓCEÁNON TÚL
Dalszöveg


Mesze az óceánon túl, ott van az én hazám.
Mióta nem jártam ott, eltemették az édesanyám.
Barátaim emlékszem még rátok, felsír bennem néha még a múlt.
Ártatlanul üldözött a sors is, idegenföld lett az otthonom.

Ref.:
De eljött a nap mit vártam, hazarepít a vén madár.
És kicsördül a könny a két szememből, mikor átlépem a magyar határt.
Sokszor vágytam kisfalumat látni, mert úgy éreztem nem bírom tovább
Máshogy dalol a madár is otthon, más színű a réten a virág.

Honvágy gyötör minden éjjel, kisfalumról álmodozom én.
Fülembe cseng a templom harangja, a világon sehol nem szól így.
Olyan messze távol vagyok tőled, szülőföldem szép magyar hazám.
Édesapám a kapuban kint állt, öregszíve mindig hazavárt.

Ref.:
-:De eljött a nap mit vártam, hazarepít a vén madár.
És kicsördül a könny a két szememből, mikor átlépem a magyar határt.
Sokszor vágytam kisfalumat látni, mert úgy éreztem nem bírom tovább
Máshogy dalol a madár is otthon, más színű a réten a virág:

Kaczor Ferenc: Messze az óceánon túl - Videó

Link








Mercy együttes: MAGYAR FOHÁSZ
Írta: Hegedűs Erzsébet


Repülj madár repülj keresd ki messze él
Ki hazájától távol van, de erejében magyar a vér
Szívében még tiszta, hol Hun legendát rejt
Egy igaz magyar ember, ki soha semmit nem felejt
Szívében még tiszta, hol Hun legendát rejt
Egy igaz magyar ember, ki soha semmit nem felejt

A láthatatlan bélyeg ott ragyog a homlokán
Ki magyarnak született, nem felejti el talán
Kit ősi vére diktál, hogy védje a hazát
Bár hol él a világban énekli Himnuszát
Kit ősi vére diktál, hogy védje a hazát
Bár hol él a világban énekli Himnuszát

//: Isten áld meg végre a Magyart soha semmi rosszat nem akart
Mégis vérben gázolt a lába a történelem mocsarába
Nyújts feléje védő kart uram, Magyar ne legyen boldogtalan
Bárhol is él a nagyvilágban, adjon Isten áldást reája: //

Ezer felé szakadt a magyar nemzetünk
Hát fohászkodva kérünk segíts nekünk Istenünk
Ne enged el kezünket vezess a jó úton
Hogy szívünkben érezzük, még ma is összetartozunk
Ne enged el kezünket vezess a jó úton
Hogy szívünkben érezzük, még ma is összetartozunk

//: Isten áld meg végre a Magyart soha semmi rosszat nem akart
Mégis vérben gázolt a lába a történelem mocsarába
Nyújts feléje védő kart uram, Magyar ne legyen boldogtalan
Bárhol is él a nagyvilágban, adjon Isten áldást reája: //


Mercy: Magyar fohász - Videó

Link








Szebenyi Judit: MAGYARNAK SZÜLETTEM!


Magyarnak születtem délvidéken,
Anyanyelvemen beszélek, álmomban se feledem.
Magyarságom nem titkolom, meghálálom szép Hazámnak,
Áldd meg magasságos Isten, az én Magyar Hazám!

Könnyel írom, lelkem sajog, látom népem elfogy...
Magyarnak születtem, de rég nem magyar föld már...elvitték!
Kérdezés nélkül, magyar nép akarja-e vagy sem!
Elvitték, elcsatolták, darabokra törték szép Magyarországot!

Lelkembe örökre őrzöm, védem, tovább adom, mit tudok.
Nemzetem, drága magyar hazám: Én téged nagyon szeretlek!
Veled ébredek, rólad szól minden álmom, minden percben.
Szívembe, lelkembe él képed, szép gyönyörű hazám, magyarnak születtem!

Könnyel áztatott sorok, elázott versszakok.
Fájdalmam titkolni nem tudom, és nem is akarom!
Magyarnak születtem, magyar is maradok örökké.
Koporsómat, soha sem nem fedheti magyar föld!

Nem kérdeztek minket itt, akartok elmenni-e?
Nem kérdeznek most sem, örülünk, hogy élhetünk még mi itt!
Nem bánom mi lesz sorsom ezek után, büszkén vallom magyarnak születtem,
Hazámért, bármely percben kell meghalok!
Áldd meg Isten Magyar Nemzetem!







SZÉKELY HIMNUSZ


Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.

Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár-török dúlt, a labanc rabigát,
Jussunk e honban, magyar - székely földön,
Boldogan éljünk szép szabad hazánk!,

Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely - magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan!

Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át?
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken!

Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Mádéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.

Már másfél ezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj de, gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!







ŐSI SZÉKELY HIMNUSZ


Hej, én édes jó Istenem,
Oltalmazóm, segedelmem,
Vándorlásban reménységem,
Ínségemben lágy kenyerem!

Vándor fecske sebes szárnyát,
Vándorlegény vándorbotját
Vándor székely reménységét
Jézus, álld meg Erdély földjét!

Vándor fecske hazatalál,
Édesanyja fészkére száll,
Hazajöttem, megáldott a
Csíksomlyói Szűz Mária!







Kiss Irma: VAJDASÁGI SZÉP, SZÍNES VISELET


Vajdasági lányok, hegyke legények
Népetek ruháját illegtessétek.
Zeneszóra járjátok, pörgős táncotok
Muzsikusok pedig, szépen húzzátok

Nyolc rakott szoknya, színes hímzéssel
Hajatokon, keskeny szalag díszeleg
Párotokon kalap, piros virággal
Bő ujjú inggel, feszes mellénnyel

Ős Anyák és Apák ezt hagyták nektek
Vajdasági magyar öltözetet
Boldog aki felveszi s benne táncot jár
Mert a szívükben régi ritmus muzsikál

Vajdasági szép,színes viselet
Csodálja mindenki e népviseletet
Vígan perdüljetek benne kedvesek
Hagyományotokat őrizzétek meg







Kiss Irma: VIRÁGOS KERT AZ ÉN SZÍVEM


Virágos kert az én szívem
Orchideával ültettem tele
Elküldöm Nektek
Illatát, hogy érezzétek

Orchidea virágok szépen
Pompáznak kis kertemben
Nyíljatok száz színű virágok
Színetekkel varázsoljatok

Kedves, drága barátaim
Virágos kertem hagyom itt
Ha majd én nem leszek
Majd rám emlékezzetek
Ki ültette az Orchideát Nektek
A sok illatos virág
Régi emlékként marad

Virágos kert az én szívem
Orchideákkal van tele
Szívemből minden szál virág
Nyílik majd Ti értetek









 
 
0 komment , kategória:  Kiss Jenő&József&Irma&Kis Rea  
Az emberek ne csak könyvekből tanuljanak a trianoni békedikt
  2022-05-26 22:15:24, csütörtök
 
 







AZ EMBEREK NE CSAK KÖNYVEKBŐL TANULJANAK A TRIANONI BÉKEDIKTÁTUMRÓL
sinka | 2022. máj. 26.


Bemutatták az Örök hűség című filmet az Operettszínházban. A Dolhai Attila Szétszakítottak című drámája alapján készült zenés színház-film egy temesvári család valós történetén alapul, akiket a trianoni döntés szétszakított. A filmet június 4-én, a nemzeti összetartozás napján a Duna TV is bemutatja.

Az Örök hűség című filmben Bor Mihály meséli el családja valós történetét. 1920-ban váltak vagonlakókká, mert a családfő nem volt hajlandó aláírni a Román Királyság iránti hűségnyilatkozatot.

A gimnáziumigazgató édesapa feleségével és gyerekeivel Temesváron élt, és nagy tiszteletnek örvendtek a város polgárainak körében. A legidősebb fiút behívták katonának, annak ellenére, hogy egyetemistaként felmentés járt neki. A történet szerint ezután a középső fiú Pestre indult, hogy megmentse a testvérét.

A filmben már vége az első világháborúnak és a magyar katonák tömegével térnek haza a frontról. A trianoni békediktátum után sorra vesznek el a városok és falvak. Temesvár román kézre kerül, míg a Felvidéket Csehszlovákiához csatolják.


AZ ÚJ HATÁROK MEGHÚZÁSA PEDIG TELJESEN FELBORÍTJA A MAGYAR CSALÁDOK ÉLETÉT,


és arra kényszerülnek, hogy egy marhavagonban éljenek a pályaudvaron.

A film Dolhai Attila Szétszakítottak című drámája alapján készült. Alkotói azt akarták elérni, hogy az emberek ne csak könyvekből tanuljanak a trianoni békediktátumról, hanem fizikailag vagy érzelmileg is legyen olyan élményük, amelyhez köthetők az ismeretek.

Szeretnénk, ha az iskolákban is bemutatnák ezeket a filmeket, mert megrázó és elgondolkodtató azt átélni, hogy egyik pillanatról a másikra elveszik az otthonod. Emellett szeretnénk elvinni ezt a filmet a színházakba is ajándékba bemutatni - magyarázta Iványi Marcell rendező, producer az M1 Ma reggel című műsorában.

Célunk volt az is, hogy ezt az őrült helyzetet átfordítsuk költészetté, képekké. Németh Ákos forgatókönyvíróval közösön döntöttük el, hogy egy vasúti makettasztal lesz a megoldás erre. Német Marcell,

AKI ÉLETÉBEN ELŐSZÖR JÁTSZIK FILMBEN, NARRÁLJA IS A TÖRTÉNETET, ÉS VÉGIGVISZ MINKET AZ EPIZÓGOKON

- részletezte.

Kiemelte, az elhangzó dalokat Cári Tibor zeneszerző és Dolhai Attila írta közösen.

Dénes Viktor színész, a film egyik főszereplője elmondta, ez a film egy üggyé vált az egész társulat számára, és olyan lelkesedéssel és közös erővel készült, ami igazán egy csapatmunka.
,,Remélhetőleg az eredménye a nézőkhöz is vissza fogja igazolni".

A filmet június 4-én, a nemzeti összetartozás napján délután a Duna TV is bemutatja.

Forrás: M1 / hirado.hu

Fotó: Részlet az Örök hűség című filmből


Link














 
 
0 komment , kategória:  Film - színház  
Attila Hun Birodalma
  2022-05-25 22:30:53, szerda
 
 




ATTILA HUN BIRODALMA


Attila Hun Birodalma "Csak" ekkora volt!

És mégsem tanítják a magyar iskolákban!

Hogy csinálta???

Hogy tudta megszerezni, és fenntartani?

Büszkék lehetnénk a HUN származásunkra, ha ilyen elődeink voltak.

De ezt nem akarják. Azt akarják, hogy te kisebbségtudattal nőj fel, hogy örülj neki, ha a szomszédos országok köszönnek nekünk.

Ennek kellene véget vetni. A gyerekek igenis tudják meg, hogy honnan, kitől származunk, és legyenek büszkék az őseinkre!

Nem véletlenül akarnak minket a betonba döngölni, tudják nagyon jól, hogy kik vagyunk, és mire vagyunk képesek!

Attila leszármazottait nem lehet eltaposni!








ATTILA, A HUN KIRÁLY



Attila (uralkodott i. sz. 434-453) a hunokként ismert ókori nomád nép vezére és az általa létrehozott Hun Birodalom királya volt. Neve jelentése "Atyácska", és egyes történészek szerint ez nem is a születési neve, hanem egy "tiszteletteljes becenév, amit trónra lépésekor kaphatott" (Man, 159). Azokon a területeken, ahol a csapatai végigvonultak, az ellenségei és a lakosság körében a neve egyet jelentett a terrorral.

Attila többször betört Germánia térségébe és az ott élő lakosságot a Nyugatrómai Birodalom határain belülre űzte, ami hozzájárult a birodalom bukásához az i. sz. 5. század végén. Különösen a vizigótok beáramlása és későbbi felkeléseik játszhattak jelentős szerepet Róma bukásában. A római hadsereg soha nem heverte ki az i. sz. 378-ban a hadrianopoliszi csatában a vizigótoktól elszenvedett vereséget. Sőt, a vizigót győzelem hatására a hunok csatlakoztak korábbi vetélytársaikhoz és immár együtt fosztogattak a rómaiak területén. Róma nyilvánvaló gyengeségét látva, hatalomra kerülése után Attila nyugodt szívvel kötött és szegett meg szerződéseket (mint pl. a margusi békeszerződést i. sz. 439-ben), nem kellett következményektől tartania, szabadon pusztított, és többnyire nem ütközött ellenállásba a római városokban és településeken. A római hadsereg már nyilvánvalóan nem az a legyőzhetetlen haderő volt, mint egykor.


Attila kiváló lovas és hadvezér volt, a birodalmát pedig az erőteljes személyisége tartotta össze.

Attila képes volt összetartani egy gyakran különböző törzsekből (pl. alánokból, alemannokból, és osztrogótokból) álló sereget, ellentétben a kor római hadvezéreivel, akiknek problémát okozott a nem római csapattestek kordában tartása. (Ennek egyik legékesebb példája a római Litorius gótok elleni hadjárata i. sz. 439-ben, amikor Litorius nem tudta meggátolni, hogy a hun szövetségesei végigrabolják a környéket, ahol elhaladtak.) Attila kiváló lovas és hadvezér volt, a birodalmát pedig tekintélyt parancsoló személyisége tartotta össze. Amellett, hogy a korszak legeredményesebb haderejévé tette a hunokat, szinte a semmiből felépített egy hatalmas birodalmat nem egészen tíz év alatt. Hatalma csúcsán ez a birodalom Közép-Ázsiától a mai Franciaországig és a Duna völgyéig terjedt. Amikor Attila i. sz. 453-ban meghalt, a fiai megpróbálták összetartani a birodalmat, de az i. sz. 469-re szétesett.


Fiatalkora és felemelkedése


Attila születési helye és ideje ismeretlen. Peter Heather történész a következőket írja:

Elképesztően hiányosak a hunokkal kapcsolatos ismereteink. Azt sem tudjuk, milyen nyelven beszéltek. Az Attila idejéből származó nyelvészeti emlékek nagy része személynevekre - a hun uralkodók és udvartartásuk neveire - korlátozódik. De addigra a germán lett a Hun Birodalom közvetítőnyelve, és a feljegyzett nevek nagy része biztosan vagy legalább valószínűleg germán eredetű. Az iráni, a türk, és a finnugor (mint később a magyar) nyelvek merültek fel, de az igazság az, hogy nem tudjuk milyen nyelven beszéltek a hunok, és valószínűleg soha nem is fogjuk megtudni. Hasonlóan kevés bizonyítékunk van a hun vándorlás okaira és formájára vonatkozólag. Ammianus [ókori történetíró] szerint nem kell magyarázatot keresni: "Az egész szerencsétlenségnek magvait és ama különféle csapások eredetét, a melyeket Mars dühe idézett fel, mialatt szokása szerint mindent lángba borított, tudtommal a következőkben kell keresnünk. A húnok nemzete, a melyről régi kútfőink csak keveset tudnak, a Maeotis ingoványain túl a jeges-tenger felé lakik. Vadsága meghalad minden képzeletet." [Ammianus Marcellinus reánk maradt történeti könyvei, XXXI. 2., ford. Pirchala Imre]. Egyszerűen olyan vadak voltak, hogy természetes volt nekik, hogy megtámadták a környező népeket. Más források is hasonló képet festenek a hunok vadságáról. (209)


Attila, hun király





Bár manapság előfordul, hogy Hungysung Vladdysurf néven említik Attila anyját, ez a név modern kitaláció, valójában nem tudjuk mi volt az anyja neve. Az apja neve Mundzuk volt, és a nagybátyja, Ruga (más néven Ruas vagy Rugila) volt a hunok királya. Attila és a bátyja Bleda (más néven Buda) fiatalon megtanultak az íjjal bánni, lovagolni, lovakról gondoskodni, és harcolni. Latinul és gótul is megtanultak, így a rómaiakkal és a gótokkal is tudtak tárgyalni. A történészeket megosztja a kérdés, hogy mennyit is tudunk valójában Attila fiatalkoráról. Néhányan (pl. John Man) úgy tartják, hogy semmit sem tudunk biztosan, még a születési nevét sem, és a későbbi eredményeiből nem kéne a fiatalkorára vonatkozó következtetéseket levonni.

Total War: ATTILA Documentary
Link

Nem tudjuk, hogy Rugának voltak-e fiai, Mundzuk pedig még a fiúk gyerekkorában meghalhatott, mindenesetre Bleda vagy Attila lehetett Ruga örököse; az oktatásuk és katonai kiképzésük a uralkodással járó feladatokra készíthette fel őket (bár néhány történész, pl. Christopher Kelly, felvetette azt a lehetőséget is, hogy Attila és Bleda egy hadjárat közben megölhette Ruga fiait, hogy így ragadják magukhoz a hatalmat, Man szerint kerülni kell az ilyen feltételezéseket.) Valószínűleg mindkét fiú már egészen fiatalon is részt vehetett a hunok haditanácsain és tárgyalásain. A hunok már Attila trónra lépése előtt is félelmetes haderőnek számítottak, de az uralkodása alatt még inkább azzá váltak. Kiváló lovasok voltak, és az ókori leírások szerint a lovaik is haraptak és rúgtak csata közben. Michael Lee Lanning, történész és az amerikai hadsereg egykori tisztje, a következőképp írja le a hun hadsereget:

A hun katonák több rétegnyi, állati zsiradékkal vastagon bekent bőrruhát viseltek, ami hajlékony és esőálló volt. Bőrborítású acélsisakjaik és a nyakuk és válluk körül viselt láncing további védelmet biztosított a hun lovaskatokák számára mind nyilak, mind kardcsapások ellen. A hun harcosok puha bőrcsizmát viseltek, ami lovagláshoz kiváló volt, de gyalogláshoz nem a legjobb választás. Ez azonban megfelelt a katonáiknak, mivel a hunok sokkal komfortosabban mozogtak a nyeregben, mint a talajon. (62)

Amikor Ruga egy Konstantinápoly elleni hadjárat közben i. sz. 433-ban meghalt, Attila és Bleda lépett a helyére. Lanning ezt írja:

Attila megörökölt egy sereget, ami évszázadok óta a szomszédaival, főleg a Keletrómai Birodalommal, háborúzott. Ruga hadműveleti olyan sikeresek voltak, hogy Róma minden évben hadiadót fizetett neki a béke fenntartásáért cserébe. (61)

A testvérek közösen uralkodtak - mindketten a saját területeik és az ott lakó népesség fölött - és, ahogy Lanning megjegyzi, gyakran kerültek kapcsolatba a Keletrómai Birodalommal, akik korábban ugyan zsoldosként alkalmazták a hunokat a Róma határait fenyegető törzsek ellen, mostanra már azért fizettek a hunoknak, hogy ne támadják meg őket.


Attila serege - The Creative Assembly (Copyright)





I. sz. 439-ben Attila és Bleda együtt kötötték meg Rómával a margusi békeszerződést. A szerződés értelmében Róma, a korábbiakhoz hasonlóan, a békéért cserébe fizetett a hunoknak, és nagyjából ez is maradt a római-hun kapcsolatok vezérelve egészen Attila haláláig. Flavius Aetius, római hadvezér, aki ifjúkorában a hunok túsza volt, beszélte a nyelvüket, és segédcsapatokként használta is a hunokat a birodalom hatalmai harcai során, már i. sz. 435-ben megállapodott a hunokkal. A margusi békeszerződés kiterjesztette az Aetius-féle megállapodást: a rómaiak megígérték, hogy visszaküldik a birodalom területéről a hun menekülteket, Róma nem lép szövetségre a hunok ellenségeivel, biztosítja a szabad kereskedelmet, és természetesen "évi 317 kg [700 font] aranyat fizet Attilának és Bledának" (Kelly, 118). Cserébe a hunok megígérték, hogy nem támadják meg Rómát, nem lépnek szövetségre Róma ellenségeivel, és megvédik a dunai határt és Római Birodalom provinciáit.

Miután megkötötték a szerződést, a rómaiak visszavonhatták a csapataikat a dunai régióból és a Szicíliát és Észak-Afrikát fenyegető vandálok ellen küldhették őket. A margusi szerződés megkötése után a hunok kelet felé fordultak, háborúba bocsátkoztak a Szászánida Birodalommal, de ott visszaverték őket, így visszatértek a bázisukra, az Alföldre. Így, hogy az eddig a határt védő római csapatok Szicíliában harcoltak, a hunoknak újra lehetőségük nyílt a fosztogatásra. Kelly azt írja, hogy "Mihelyt a kémeik megbizonyosodtak róla, hogy a flotta valóban elindult Szicília felé, Attila és Bleda támadást indítottak a dunai régióban" (122). Arra hivatkoztak, hogy a rómaiak megszegték a margusi békeszerződést, amikor nem küldték haza az összes római területen tartózkodó hun menekültet, és azt állították, hogy a római püspök titokban hun területre merészkedett és hun sírokat szentségtelenített meg és rabolt ki - a püspök kiadatását kérték.


Attila és Bleda seregei betörtek a határ menti területekre és kifosztották Illyricum provincia városait.

Theodosius egyik hadvezérét, Flavius Aspart, küldte Attilához és Bledához, de a tárgyalások nem hoztak eredményt. Attila a közelmúltban feldúlt sírokat mutatott Asparnak, de azt lehetetlen volt megállapítani, hogy ki dúlta fel a sírokat és mit vitt el. Bizonyíték hiányában Aspar megtagadta a püspök kiadatását és azt állította, hogy nincs tudomása arról, hogy hun menekültek római földön bujkálnának Attila és Bleda elől. A hunok ragaszkodtak a követeléseikhez, de Aspar nem engedett, így patthelyzet alakult ki. Aspar visszatért Konstantinápolyba, hogy beszámoljon Theodosiusnak a történtekről, de úgy tűnik, hogy nem tartott hun támadástól. A szóban forgó menekültek olyan hunok voltak, akik Attila uralma elől menekültek el, és Attila szerette volna visszakapni őket mielőtt felkelést szítanának ellene. Mint végül kiderült, voltak római területen élő menekültek (akiket később át is adtak a hunoknak) és a püspök, akinek Attila a kiadatását követelte, valószínűleg tényleg bűnös volt a sírrablások ügyében és később árulást követett el, Margus városát is a hunok kezére játszotta, szóval Aspar jobban járt volna, ha simán kiadja a püspököt és a menekülteket.

Mivel nem ez történt, a hunok szemében a rómaiak megszegték a szerződést, így Attila felkészült a háborúra. Miközben Aspar i. sz. 441 nyarán Konstantinápoly felé tartott, Attila és Bleda seregei betörtek a határ menti területekre és kifosztották Illyricum provincia városait, amelyek virágzó római kereskedelmi központok voltak egyben. Ezután margusi békeszerződést semmibe véve, Margus városa ellen vonultak és lerombolták (a püspök segítségével, aki kinyitotta nekik a kaput). II. Theodosius (i. sz. 401-450) ezek után semmisnek nyilvánította a szerződést és visszahívta a római csapatatokat provinciákból, hogy megállítsa a hunok pusztítását. Attila és Bleda válasza az ellenség teljes lerohanása volt, útközben pedig kifosztották, majd lerombolták a római városokat, és 20 mérföldre megközelítették Konstantinápolyt, a római fővárost. Naissus városát, Nagy Konstantin szülőhelyét, porig rombolták, és a város nem is épült újjá a következő évszázadban. Amíg a római seregben szolgáltak, a hunok rengeteget tanultak az ostromháborúról, és ezt a tudást kamatoztatva egész városokat, mint pl. Naissust, töröltek el a föld színéről. Támadásuk sikerében az is közrejátszott, hogy teljesen váratlan volt. II. Theodosius annyira biztos volt benne, hogy a hunok tartják majd magukat a szerződéshez, hogy meg sem hallgatta az ellenvéleményeket. Lanning így kommentálja a helyzetet:

Attila és a bátyja nem sokra tartották az egyezségeket, a békét meg még annál is kevesebbre. Ahogy elfoglalták a trónt, azonnal támadásba lendültek Róma ellen és mindenki más ellen is, aki csak az útjukba került. A következő tíz évben, a hunok elfoglalták a mai Magyarország területét és betörtek Görögországba, Spanyolországba, és Olaszországba is. A zsákmányolt kincseket Attila hazaküldte, az ellenség katonáit pedig a saját seregébe állította, miközben a lerohant városokat felgyújtotta, a civileket pedig megölte. A háború jövedelmezőnek bizonyult a hunok számára, de nem a vagyon volt az egyetlen céljuk. Attila és a serege minden bizonnyal élvezte a harcot; a katonai élet minden nehézségével és szépségével együtt vonzóbb volt, mint a földművelés vagy az állattenyésztés. (61)


Attila lakomája - Fine Arts in Hungary (Public Domain)





II. Theodosius tudta, hogy legyőzték, de nem akarta elismerni a teljes vereséget, inkább elfogadta a hunok feltételeit; Róma mostantól az eddigi összeg több mint a háromszorosát fizette azért, hogy a hunok ne pusztítsanak tovább. Will Durant történész a következőket írja: "II. Theodosius keletrómai és III. Valentinianus nyugatrómai császár egyaránt adót fizettek Attilának a békéért cserébe, de mindezt úgy állították be a népnek, hogy egy római befolyás alatt álló szövetséges szolgálataiért fizetnek" (39). A dunai offenzíva után, Attila és Bleda visszavezették a seregeiket az Alföldre, és ezen a ponton Bleda eltűnik a történelmi feljegyzésekből. Kelly "a legbízhatóbb római forrásra", Priscus rétorra hivatkozik, aki azt írja, hogy három évvel a támadás után "Bleda, a hunok nagykirálya, az öccse, Attila, által szervezett merénylet áldozata lett" (129). Más történészek szerint Bleda hadjárat közben halhatott meg, de akármi is történt vele, i. sz. 445-ben Attila a hunok egyedüli uralkodója és Európa legerősebb seregének hadvezére lett.


Attila uralkodásának első évei és Honoria ajánlata

Jordanes, az i. sz. 6. században élt történész, aki az egyetlen ránk maradt ókori leírást adta a gótokról, részletesen ír a hunokról és Attiláról is:

Ez a férfiu, a ki a földkerekség rémeül a nemzetek megrendítésére született a világra, nem tudom, mi okból, mindent betöltött a rettenetesség hírével, amely róla elterjedt. Járása kevély volt, szemeit ide-oda járatta, hogy büszke testének ereje már mozgásán is feltünjék; bár harczkedvelő, mindazáltal magamérséklő, legtöbbet ért el eszével, az esdelőkkel szemben könyörületes, a meghódoltak iránt pedig kegyes; termete kicsiny, melle széles, feje nagy, szemei aprók, szakálla ritka, őszbevegyült, orra tompa, arczszíne rut és származása jeleit mutató. (Jordanes, 35. fejezet, dr. Bokor János fordítása)

Bár Attilát szinte mindig vérszomjas harcosként ábrázolják, aki tömegeket mészárolt le lóhátról, ennél sokkal összetettebb személyiség volt. Ez Priscus rétor leírásából is látszik, aki találkozott Attilával és vele is vacsorázott. Will Durant történész (a Priscuséhoz hasonló ókori leírásokra alapozva) a következőket írja Attiláról:

Abban különbözött más barbár hódítóktól, hogy a ravaszságban jobban bízott, mint az erőben. Az népe pogány babonáit arra használta, hogy magát istenítse; a kegyetlenségéről szóló eltúlzott történetek, amiket lehet, hogy éppen ő maga kezdett terjeszteni, megalapozták győzelmeit, és végül még a keresztény ellenségei is "Isten ostoraként" hivatkoztak rá és annyira rettegtek a ravaszságától, hogy csak a gótok tudták megmenteni őket. Nem tudott írni és olvasni, de ez semmit nem vont le az intelligenciájából. Nem volt vad és kegyetlen; volt becsület- és igazságérzete, és gyakran nagylelkűbbnek bizonyult mint a rómaiak. Egyszerűen élt és öltözködött, mértékkel evett és ivott, a luxust inkább meghagyta az alárendeltjeinek, akik szerették közszemlére tenni az arany és ezüst evőeszközöket, szíjakat, és kardokat, és a feleségeik ügyes munkáját dicsérő gondosan kidolgozott hímzéseket. Attilának több felesége volt, de rosszallotta a monogámia és a kicsapongó élet sajátos keverékét, ami megszokottnak számított bizonyos római és ravennai körökben. A palotája egy deszkapadlójú és -falú hatalmas rönkház volt, de elegáns csiszolt vagy faragott faborítással volt díszítve, a hideget pedig szőnyegek és állatbőrök tartották kint. (39)

Az egyik ilyen "pogány babona", amit Durant említ, Attila kardjához kapcsolódik, amiről azt állította, hogy a római hadistentől, Marstól kapta. Jordanes leírása szerint a kardot véletlenül találták:

Midőn egyszer egy pásztor - ugymond - a nyáj egyik üszőjét sántítani látta és a nagy seb okát kitalálni nem tudta, aggódva a vér nyomán ment és végre egy kardra bukkant, a melybe az üsző füvet legelve vigyázatlanul belelépett és kiásván azonnal Attilához vitte. Ez megörült az ajándéknak s a mily merész észjárása volt, ugy vélekedett, hogy az egész világ fejedelméül van rendelve s a harczok hatalma a hadisten karjával neki adatott. (Jordanes, 35. fejezet, dr. Bokor János fordítása)


Attila gyenge ellenfélnek tartotta Rómát, újra megtámadta Moesia provinciát, és több mint 70 várost rombolt le.

Attila gyenge ellenfélnek tartotta Rómát, így i. sz. 446-ban vagy 447-ben, újra megtámadta Moesia provinciát (a Balkán régiót), több mint 70 várost rombolt le, a túlélőket rabszolgasorba hajtotta, a zsákmányt pedig visszaküldte budai erődjébe (bár néhány történész vitatja, hogy Buda valóban a mai Budapest-e). Legyőzhetetlennek tartották, és Durant szavaival élve, "miután teljesen kivéreztette a Keletet, szemet vetett a Nyugatra és szokatlan indokot talált a háborúra" (40). I. sz. 450-ben III. Valentinianus nővére, Honoria, nem akart hozzámenni egy római szenátorhoz, és Attila segítségét kérte, a levélhez pedig az eljegyzési gyűrűjét is mellékelte. Bár lehet, hogy a házasság meg sem fordult Honoria fejében, Attila így értelmezte az üzenetet és a gyűrűt és a Nyugatrómai Birodalom felét kérte hozományként. Amikor Valentinianus tudomására jutott az ügy, azonnal követeket küldött Attilához azzal az üzenettel, hogy az egész csak félreértés volt, szó sincs semmiféle házasságról és hozományról. Attila azonban ragaszkodott hozzá, hogy ő egy érvényes házassági ajánlatot fogadott el, jogosan tart igényt a menyasszonyra, és Róma ellen vonult a seregével.


Attila birodalma





Gallia és a catalaunumi csata

I. sz. 451-ben Attila hódító hadjáratot indított egy kb. 200000 fős sereggel, de néhány forrás, mint. pl. Jordanes, ennél sokkal magasabbra, kb. félmillióra becsülte a számukat. Könnyedén elfoglalták és végigfosztogatták Gallia Belgica provinciát (a mai Belgium területét). Attila mindössze egyetlen alkalommal, a szászánidák elleni hódító hadjáratról, fordult vissza, a legyőzhetetlenségének és mészárlásainak híre messze megelőzte Galliában. Durant így fogalmaz:

Egész Gallia rettegett tőle; Attila nem egy civilizált hadvezér volt, mint Caesar, nem is keresztény... borzalmas, ijesztő hun volt, Isten ostora (flagellum dei), aki azért jött, hogy megbüntesse mind a keresztényeket, mind a pogányokat az életmódjuk között lévő óriási különbség miatt. (40)

A hunok hírhedten brutálisak voltak, köztudott volt, hogy válogatás nélkül mészárolják le az ellenséget, így a helyi lakosok minden mozdíthatót összeszedtek és menekültek előlük. Ammianus Marcellinus (i. sz. 330-391), római író, a Róma története című művében így írta le a hunokat:

A hunok ... Vadsága minden képzeletet felülmúl. ... Rút emberalakjukhoz mérten életmódjuk annyira igénytelen, hogy nincs szükségük sem tűzre, sem ízletes ételekre, hanem vadon termő növények gyökereivel és mindenféle állatok félig nyers húsával táplálkoznak, amelyet lovuk hátára, combjuk alá helyeznek, s így kissé megmelegítenek. ... A csatában olykor fölingerlik az ellenséget, majd ék alakú rendben kezdik meg a harcot, különböző fenyegető szavakat hallatva. Könnyű fegyverzetük és fürgeségük révén gyorsan mozognak, s így képesek arra, hogy szándékosan hirtelen szétszóródva megritkítsák soraikat, és laza csatarendben nagy öldöklés után szétfussanak. Nagy gyorsaságuk miatt sem erőd ostromlása, sem az ellenséges tábor fosztogatása közben nem látni őket. Azért lehet őket talán a legfélelmetesebb harcosoknak mondani, mert távolról lövöldözik nyilaikat, melyeknek hegyét csodálatos művészettel odaillesztett éles csontokból készítik. A közelharcban pedig, saját magukat nem kímélve, karddal küzdenek. (XXXI.ii.1-2, Szepesy Gyula fordítása)

A hun hadsereg egyetlen nagy lovascsapat volt, gyorsan, kegyelem nélkül csapott le az ellenségre. Lanning szavaival élve:

Attila a sereg mobilitására és a meglepetés erejére hagyatkozott, ritkán bocsátkozott hosszú közelharcba. Inkább kihasználta a terep adottságait és elrejtette a seregét, amíg lőtávolságba nem értek. Amíg egy csapat íjász magasra lőtt nyilakkal a pajzsai felemelésére kényszerítette az ellenséget, egy másik csapat közvetlenül tudott rájuk lőni. Amikor már elég áldozatot szedtek, közelharcban legyilkolták a túlélőket. (62)


Merovech győzelme a catalaunumi csatában - Fordmadoxfraud (CC BY-SA)





Nem csoda, hogy egyetlen hadvezér sem akart Attila ellen csatába indulni. Kelly szavaival élve, a hunok "a semmiből bukkantak fel és nyomtalanul tűntek el, csupán pusztítást hagytak maguk után. Lehetetlen volt időben jelezni, hogy hol fognak lecsapni." (38). Attila nem tapasztalt ellenállást Triernél és Metznél, lemészárolta a lakosságot, aztán továbblovagolt és mindent elpusztított, ami csak az útjába került. Nyílt ütközetre a catalaunumi csatában került sor, ahol Attila I. Theodorik (uralkodott i. sz. 418-451) vizigótjaival és egy egyesített római sereggel találta magát szembe. Az utóbbi élén Flavius Aetius állt, aki ismerte és értette a hun stratégiát és taktikát. A catalaunumi csatát a történelem egyik legvéresebb ütközeteként tartják számon, és ez volt az első alkalom, amikor Attila serege az európai hadjáratai során vereséget szenvedett. Jack Watkins történész így írja le a csatát:

A dombtetőn várakozó rómaiak gyorsan visszaszorították a megzavarodott hunokat, és Attilának kellett őket visszazavarnia harcolni. Theodorik, a vizigótok királya meghalt a csatában, de ez nem vette el a vizigótok kedvét a harctól. Meg akarták bosszulni a király halálát és olyan elszántan harcoltak, hogy sötétedés előtt sikerült visszaszorítaniuk a hunokat a táborukba. A hunok a következő napokban nem mozdultak ki a táborból, de az íjászaik kordában tartották a rómaiakat. A vizigótok dezertálásának köszönhetően, Attila végül vissza tudott vonulni, sőt a felszerelését és a hadizsákmányt is magával tudta vinni. A rómaiak nem vették üldözőbe, de a legyőzhetetlenségéről alkotott kép összetört. (85)


Az itáliai hadjárat

Bár a rómaiak megállították Attilát, le nem győzték. Ennek ellenére a rómaiak győzedelmesen tértek haza, és remélték, hogy Attila más préda után néz. De i. sz. 452-ben Attila visszatért, hogy elfoglalja Itáliát és magával vigye a menyasszonyát. Akárcsak Galliában, itt is hatalmas pusztítást hagyott maga után és porig rombolta Aquileia városát. A város soha nem épült újjá, sőt még a helye is feledésbe merült. A gallokhoz hasonlóan Itália lakossága meg volt rémülve, de az előző évvel ellentétben Aetiusnak most nem volt elengedő hadereje, hogy megállítsa Attilát. Teljes városok és falvak menekültek biztonságosabb területekre, Velence városa például így lett egy mocsárból a "hidak városa", ahogy többek között ma is sokan hivatkoznak rá. Oda menekültek, ahol szilárd talajt találtak a vizes területeken, és remélték, hogy Attila serege ide nem tudja őket követni. A terület jó választásnak bizonyult, Attila serege vonzóbb területek után nézett a lagúnák helyett.


Valentinianus követeket küldött Attilához I. Leó pápa vezetésével, de nem tudjuk mi történt a találkozón.

Senki sem tudja miért, de a hunok megálltak a Pó folyónál. Itáliában már lassan két éve éhínség volt, és könnyen lehet, hogy Attila készletei is elfogytak. Az sincs kizárva, hogy járvány tört ki Attila seregében és ezért kellett feladnia a terveit. Az is felmerült, hogy esetleg az emberei figyelmeztették, hogy ne támadjon Róma városára. A gót hadvezér I. Alarik (uralkodott: i. sz. 394-410) i. sz. 410-ben kifosztotta Rómát, majd nem sokkal később meghalt; a babona szerint Alarik halála egyenes következménye volt a nagy múltú város elleni támadásnak. De az is lehetséges, hogy Attila valamilyen megállapodást kötött Rómával. Valentinianus követeket küldött Attilához I. Leó pápa vezetésével, de nem tudjuk mi történt a találkozón. Az azonban biztos, hogy a találkozó után Attila visszafordult és visszavonult Magyarországra.


Attila halála és öröksége

Nem tudni, hogy Attila emlékezett-e még Honoriára és a hozományára (Durant és más történészek is azt állítják, hogy Attila azzal fenyegetőzött, hogy visszatér Itáliába, ha nem küldik el hozzá Honoriát, de ez a korabeli forrásokból nem derül ki egyértelműen), mindenesetre nem sokkal később, i. sz. 453-ban feleségül vette a fiatal Ildikót. Durant szerint, "Lakodalma alkalmából a szokottnál többet evett és ivott. Reggel holtan találtak rá a fiatal felesége mellett az ágyban; egy megrepedt ér miatt belefulladt a saját vérébe" (40-41). Akárcsak Nagy Sándor esetében, Attila halálával kapcsolatban sincs egyetértés, de a Durant által leírt változat Priscusén alapszik, ami pedig az első és egyben legmegbízhatóbbnak tartott leírás. Felmerült még ezen kívül, hogy Ildikó ölte meg, valamint egy Marcianus keletrómai császár (uralkodott i. sz. 450-457) által szervezett merénylet, az alkoholmérgezés, és a nyelőcsővérzés lehetősége is.

Az egész hadsereg gyászolta a vezetőjét. Attila lovasai vérrel kenték be az arcukat és lassan lovagoltak körbe-körbe a sátor körül, ahol a holttest feküdt. Kelly így írja le az Attila halálát követő eseményeket:

Priscus rétor szerint, a katonái levágták a hosszú hajukat és megvágták az arcukat "hogy a valaha volt legnagyobb harcost ne az asszonyok könnyeivel és jajgatásával, hanem harcosok vérével gyászolják." Ezután egy gyásznap következett halotti torral és halotti játékokkal; az ünneplés és a gyász elegyének régi hagyományai voltak az ókori világban. Azon az éjszakán, bőven a Római Birodalom határain kívül, eltemették Attilát. Három koporsóban helyezték végső nyugalomra, a belső aranyból volt, a középső ezüstből, a külső pedig vasból. Az arany és az ezüst a hódításai alatt összeszedett hadizsákmányt szimbolizálta, míg a vas kemény szürkesége a háborús győzelmekre utalt. (6)

A legenda szerint eltérítettek egy folyót, Attilát a folyómederbe temették, majd visszaterelték a vizet, ami így elfedte a sírhelyet. A temetésen részt vevőket mind megölték, hogy ne tudják elárulni a pontos helyet. Kelly szerint, "ők is dicsőséges halált haltak", ugyanis a temetési szertartás részeként haltak meg egy kiváló harcos tiszteletére, aki rengeteget tett az embereiért.


Attila, a hun, mellszobor - Zsolt Varga - Kazi (Copyright)





A temetés után Attila fiai felosztották a birodalmat, egymás ellen fordultak, elpazarolták az erőforrásaikat, és hagyták a birodalmat feloszlani. I. sz. 469-re, mindössze 16 évvel Attila halála után, a birodalomnak nyoma se maradt. Attila emléke azonban továbbra is él, a valaha élt legnagyobb hadvezérek között tartják számon. Mindig is a harcos király alakjának megtestesítőjeként ábrázolták, és ezt a hagyományt követik a modern ábrázolások is. A drámai filmes feldolgozások, amelyek akár csak érintőlegesen is említik, félelmetes harcosként mutatják be, de Attila, a hunok királya, még az Éjszaka a múzeumban című 2006-os hollywoodi vígjátékban is rettegett alak. Lanning szerint:

Attila, a hunok királya, kora legnagyobb hadvezére volt, a hírneve rettegésben tartotta az ellenfeleit, akik egyszerre féltek tőle és tisztelték Isten ostorát. A neve több mint ezerötszáz évvel később is egyet jelent az agresszív lovascsapatok élén vonuló erőteljes hadvezér képével. (63)

2014 márciusában felröppent a hír, hogy megtalálták Attila sírját Budapesten, ahol Attila egykori fővárosa is lehetett. A hírt hatalmas érdeklődés övezte, és több helyen is megjelent, hogy az egyik kutató azt nyilatkozta, hogy "nagy valószínűséggel Attila sírjára bukkantak, de további vizsgálatok szükségesek, hogy ezt biztosra mondhassák." Más kutatók azonban bebizonyították, hogy ez csak álhír volt. Bár a tudósok gyakran kételkednek benne, hogy Attilát valóban egy folyó alá temették volna, ez nem példa nélküli. Gilgames mezopotámiai királyról is az a hír járta, hogy egy folyó, az Eufrátesz, alá tetették, és ezt sokáig csak legendának tartották. Azonban 2003 áprilisában egy német régészekből álló csapat bejelentette, hogy megtalálták Gilgames sírját pontosan ott, ahol az ókori leírások szerint lennie kellett.

A régészeti kutatások során az Eufrátesz régi medrében és annak közelében végzett mágneses mérések kerteket, épületeket, és a Gilgames-eposzból ismert objektumokat találtak, többek között a király sírját. A legenda szerint Gilgamest az Eufrátesz fenekére temették, miután a halálakor kettévált a víz. Attila korához jóval közelebb, i. sz. 410-ben, I. Alarik halálakor, állítólag eltérítették a Busento folyót, majd Alarik temetése után visszaterelték a medrébe. Az Attila temetéséről szóló ókori leírások szerint az ő is egy eltérített folyó medrében nyugszik, a sírjának helyét pedig elfedte a visszaterelt folyó. A Gilgames történetében említett sír és az Alarik temetéséről szóló leírások ismeretében, nem vetethetjük el, hogy Attila, a hunok nagy harcos királya, valóban egy folyómederben nyugszik. Attila végső nyughelye és a hogy milyen kincseket rejt a sírja egyelőre rejtély marad, de a sír állítólagos felfedezését világszerte övező érdeklődés ékes bizonyítéka annak, hogy Attila alakja még mindig megragadja az emberek képzeletét. A mai napig ő az ókori történelem egyik legérdekesebb és leginkább magával ragadó alakja, a neve pedig egybeforrt a a megállíthatatlan nyers erő képzetével.


Link




 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
Andók Veronika versei
  2022-05-23 20:00:49, hétfő
 
 













ANDÓK VERONIKA VERSEI




“Andók Veronika vagyok, két gyermek édesanyja. Verseimmel, meséimmel igyekszem örömöt szerezni kicsiknek és nagyoknak. Több versem jelent már meg különböző antológiákban, gyerekmagazinokban, illetve Vakáció című versem tankönyvben is.
Több dalszerző és zenekar is megzenésítette verseimet, közülük a legtöbbet a Fülemüle zenekar.
Dalaikat itt hallgathatják meg:
https://www.youtube.com/user/Fulemulezenekar
Verseim itt is olvashatók:
https://www.facebook.com/And%C3%B3k-Veronika-versei-214849765343047/
https://poet.hu/szerzo/Andok_Veronika"

Andók Veronika (Nekézseny 1975. december 30. - ) Legújabb verseskötete A hegyhát kincse.







Világomba fényt csempészni,
Egyre jobbá cseperedni,
Rendületlen hinni, bízni,
Olthatatlan mindig égni,
Nem csüggedni, mosolyogva
Itt a mostban szétragyogva
Kik szeretnek óvni őket,
A számomra ez az élet.








ADNI REMÉNYT, ÁLMOT


Bennem a remény kis fénye lobbant
És nőttön-nőtt, el nem veszett,
Bár zúzta idő, tépték bősz szelek
Megőrzött engem, és a lelkemet.

Reményből hitté cseperedve fel,
Súgta, hogy tudok, amíg vagyok
Adni belőle szikrát és magot,
S a fény másokban is majd felragyog.

Bús idők járnak, s magamba zárva
Kis lángom óvom, ápolom.
Adok belőle, és nő a lángja,
Szívedbe zárva vidd a világba!

Mert adni kell mindig, azt amid van,
Hogy nőjön a fény a tájon,
Adj kitartást, erőt, reményt, álmot,
Szeressük széppé ezt a világot!







ADVENT IDEJÉBEN


Halványodnak a fények
Elszürkülő égen,
Sűrűsödik a sötét,
Advent idejében.

Ködök jönnek, maradnak,
Hideg lett a világ.
Lelked meleg fényét most
Szomjazza a világ.

Szíved mélyén csendesen
Ébred már egy dallam,
Csillogó szép karácsony


Ringatóz a dalban.

Gyertya gyúl a koszorún,
Reményteli fénye
Rád talál és megpihen
Szíved közepébe.

Eldöntöd, hogy jó leszel,
S tőled szépül minden.
Hálát adva letérdelsz,
S átölel az Isten







AKÁCVIRÁG ILLATÚ SZÉL


Akácvirág illatú szél
Suhan át a dombokon,
Fehér szirmú békét mesél
Ébredező hajnalon.

Méz illatot hordoz a szél,
Átsuhan a városon,
Felkölti az alvók szívét
Lelkek mélyén átoson.

Új nap virrad, új esélyt ad,
Szeress mindig, sose félj!
Akácillattal így bíztat
Körbeleng a halvány szél.

Akácillat ring az erdőn
Szirmai közt szél susog,
S mézillata békét rejtőn,
Lágyan csendben körbefog.







ALKONYUL AZ ÉG


Alkonyfény szunnyad a dombon a fák hegyén,
Esti szél ringatja levelek rejtekén.
Halkuló pírt hint a búcsúzó fényfoszlány,
Rózsaszín-vörösen fut szét az ég alján.

Lágy szellőn libeg egy pirongó felhőnyáj,
Rózsás fényt sóhajt a bágyadó napsugár,
S a domb mögé gördülő fáradt fény után
Búcsút int pár kósza cikázó fecskeszárny.







ANYÁNAK


Mikor megszülettem, olyan apró voltam,
Karodban ringattál, én meg hozzád bújtam.
Nem volt szavam egy sem, mégis megértettél,
Mosolyod megsúgta, hogy nagyon szerettél.
Csak egy hang elég volt, ott teremtél nyomban,
Mindenkinél jobban, csak tebenned bíztam.
Két szemedbe nézve tudtam, vigyázol rám,
Úgy szeretlek érte, drága édes anyám!

Évek teltek-múltak, én is nagyobb lettem,
De a szeretet még ott ragyog szívedben,


Akármerre megyek, te tudod a választ,
Ölelő karodban elkerül a bánat.

Te óvsz meg, te védesz, szereteted lángja
Vezet életemben, örökégő fáklya.
Jóságos mosolyod beragyogja szívem,
Oly nagyon szeretlek arra jó szó nincsen.

Eljöttem, köszöntelek, de csak állok némán,
Tudom, te megértesz, ha nem is szól a szám.
Szeretlek, köszönöm azt, hogy megszülettem,
S melletted, általad jó emberré lettem.

ANYÁNAK Dalszöveg Andók Veronika - Fülemüle Zenekar

Link








ANYÁCSKÁMNAK


Elédhordanék minden kincset
Mit a nagyvilág tőled elvett,
Lábad elé tenném a világom,
De nincs, csak egy szál virágom.

De felül hatalmas, bús szívem
És támad szomorú képzetem:
Hogy itt vagyok a mindenségben,
Magam, saját mindenségem.

A Semmi szélén minden vagyok.
Magasan ízzó bús csillagok
Azt súgják: itt van, mind tiéd
Mivel ékeskedhetik a lét.

És most neked mindet átadom
Ezen a susogó alkonyon.
Átadom én a nagyvilágot
Amire szívem vágyva vágyott.

Neked adom a hegy gerincét,
A hajnalok harmat-könnyét,
A szerelmesek tavaszát,
A holdsugár-fény mosolyát.

Elhozom neked a zúzmarát,
Az erdők téli havasát,
Elhozom a kikerics ágyát
S a csillagok repülő vágyát.

Neked adom a tavak mélyét,
A szél susogó lágy zenéjét,
A szivárvány összes színét,
És mind az ősznek minden kincsét.

A tiéd minden a világban
Amit láttam, kitaláltam,
Mert méltón köszönni nem lehet
Az egyetlent: az Életet.

Te vagy minden - én semmi sem,
Létednek része csak életem.
Köszönöm neked, hogy itt állok,
Köszönöm neked a világot.







ANYÁK NAPJA KÖZELEG


Öreg hársak lombja között
Fészket ringat már a szél,
Orgonafák lila ágán
Hazahívó illat kél.

Rigófüttyös bokrok alól
Szellő szárnyán hozzám száll
Dalba rejtett szép üzenet:
Édesanyám hazavár.

Anyák napja közeledik,
Május ébred színesen.
Sok kilométer távolság
Fájdul meg a szívemben.

Milyen messze, milyen régen
Nap nap után gondol rám,
De csak cseten, messengeren,
Telefonon ér hozzám.

Elborít a gondok árja,
Fogva tart a rohanás;
Álmaimban, s kisgyerekként


Azt hittem az élet más.

Milyen jó volt réges-régen
Hozzáfutni vidáman,
Minden bajom és bánatom
Elmúlott két karjában.

Gyorsan teltek el az évek.
Így fogy el az életünk.
Ki tudja még meddig vár ránk,
Kit oly nagyon szeretünk?

Ne félj, anya, hazamegyek.
Rám talált az üzenet.
Szeretetem hozzád viszem,
Anyák napja közeleg.







ANYU, NÉZZ A SZEMEMBE!


Anyu, nézz a szemembe!
Látod, milyen tiszta?
A napfény ha belenéz,
szép gesztenyebarna.

Anyu, nézz a szemembe!
Csillag ragyog benne.
Mesét tudok s titkokat.
Elmondom most, gyere.

Anyu, nézz a szemembe!
Az egész világ itt van.
Ha bánat ér, gondolj rám,
segítek a bajban.

Anyu, nézz a szemembe!
A legszebb kincsem látod,
Mert szememben itt ragyog,
mosolyog az arcod.







APÁK NAPJÁRA


Nehéz-e mondd jó apának lenni?
Gyermekeid anyját mindig szeretni?
Hátadon vinni megélhetés gondját,
S játszani vidáman, ontani mókát?

Nehéz-e komolyan, erősen állni
Mikor a világ meg akar próbálni.
S letéve terheket úgy menni haza,
Boldogan zengjen gyermeked kacaja.

Nehéz-e hittel bízni a jövőben
Miközben lassan szétesik itt minden?
Nehéz hű szívvel szeretni családod,
S hogy értük időd, életed áldozd?

Nehéz érezni gondok közepette
Körbevon, óv tieid szeretete?
Tudni, hogy csak együtt vagytok egészek?
Nehéz apaként élni az életet?

Mondd, apa, ha fáradt vagy, ugye erőt ad:
Gyermeked szemében te egy nagy hős vagy?
Nem csak apák napján, hanem minden nap.
Mert ugye megérte az, hogy apa vagy?










BETLEHEMI CSILLAG


Egyetlen csillag magányos fénye
Ragyogott bátran az éji égre.
Különös fényfolt, egy távoli jel.
Lásd, az akit várunk itt van közel.

Csendes éj hűvös halk leple alatt
Egy új élet már a világra tart.
Színtiszta szeretet, szelíd erő.
Várjuk-e tényleg, hogy végre eljő?

Gyarló az ember és botladozik.
Néha már nincs más, csak remény és hit.
Úttalan utakon míg menni kell,
Őrizd a lángodat, ne felejtsd el!

Szívedbe rejtve szeretet fénye,
Lelkedhez bújva bizalom, béke;
Emeld a fejed, légy bátor végre!
Te vagy a Jóság élő reménye.

Nem csak neked fontos az aki vagy:
Benned él tovább a régi csillag.

Andók Veronika: Betlehemi csillag - Videó

Link








BOLDOGASSZONY LÁNYA LEGYÉL


Van egy kedves, régi álmom,
Boldogság ül itt e tájon.
Tolvaj nem dúl, nem fél senki,
Könnyű szívvel jó itt élni.

Ki kell ehhez? Kormány? Pártok?
Igaz szívű jó barátok?
Kell egy férfi és egy asszony,
Szeretetből lét fakadjon.

Kell egy élet szív a szívben,
Kell két ember, kéz a kézben.
Akarat kell, sok szeretet,
És hogy szíved nyílni engedd.

Nőnek lenni nehéz erény,
De ha így van viseld büszkén!
Ki számít rád, cserben ne hagyd,
Szeretetet, mosolyt is adj.

Tudd, hogy tőled szépül minden,
Kedvesedben, életedben,
Gyermeked is tőled tanul,
Új reményt fon szavaidból.

Amit tehetsz, tedd meg szívből,
Sose félj az új jövőtől,
Bárki mást mond, el ne higgyed,
Te csak tedd, mit súg a szíved.

Boldogasszony lánya legyél,
Áldást hozzál, áldást vigyél,
Tőled változik az élet,
Szeretetet szórjon szíved!







BÚCSÚZOM CSENDESEN


Száz szóval hívtalak.
Csak a csendet várod.
Ezerszáz munkanap
Fakítja ki álmod.

Nem tudom nézed-e
Mit látsz a szememben?
Gondoktól gyötörve
Elveszíthetsz engem.

Először mosolyom
Bújhatott el tőled,
Amit szép csendesen
Halványít az élet.

Azután csókokkal
Búcsúzott a nyár is,
Hideg őszi kertem
Köd borítja máris.

Fehér lepellel
Takar majd hófelhő,
Éppolyan szép tél lesz,
Mint az a legelső.

Emlékké szelídül
És elhalkul száz szó,
Egyedül maradsz majd,
Zárul az ajtó.







CSOBOGÓ PATAKON


Csobogó patakon
orrával a nádban,
hófehér utazó,
apró vitorlás van.

Hófehér vitorlán,
girbegurba szókkal
üzenet utazik
a kicsiny hajóval.

A nádas elfogta,
tán az írást nézi,
és amíg csendesen,
lassan kibetűzi,

friss szellő közeleg,
ráhajol a nádra,
belefúj az apró,
fehér vitorlába,

s csobogó patakon
andalogva, lassan,
úszik egy üzenet,
csak két szó, hogy nyár van.







CSODÁK VÁRNAK CSERÉBE


Lágy napsugár csiklandozza
zsendülő fák rügyeit,
és a hársfaágak között
rigófüttyöt penderít.

Rigófüttye, dallama száll,
messzi égre kavarog,
ahol lelked aranyfénybe,
boldogságba vonhatod.

Ne nézd most a fellegeket,
ahogy jön, úgy elvonul.
Csak te maradsz, és nem mindegy,
mely útra lépsz válaszul.

Hagyd, hogy a dal, bimbózó rügy
mint kis tündér, vezessen,
bízd rá magad, hisz a világ
arra vár, hogy szeressen.

Tavasz ébred mindig újra,
bármily hideg volt a tél,
lelked mélyén, titkos kertben
mindig éled új remény.

Legsötétebb éjjel után
jön a legszebb napkelte,
higgy, bízz, remélj, jó szívvel élj,
csodát kaphatsz cserébe.







EMLÉKÜK SZÍVEMBEN


Járok az utcán. Pár ismerős arc láttán
Szívem felzokog magányosan, árván.
Szomorúan nézem ahogy csak hasonlít...
Van kit sohasem látok többé itt.

Kedves vonások, egy rég látott mozdulat,
Pont olyan tekintet, azonos szavak.
Ő hangján kimondott mástól hallott mondat...
Emlékek csupán amik maradtak.

Tavasz van most megintcsak, újat készítő,
Áldott napfényben fürdik az erdő.
Egyedül sétálok. Magamban lépkedek.
Más utak várnak, hívnak, vezetnek.

De régen fogott kezek óvnak még mindig,
Tanításaik simítnak végig.
Szívemben kincsként őrzött régi mondatok
Árnyként kísérnek, mit csak én látok.







ESIK ESŐ, CSENDESEDŐ


Esik eső, csendesedő,
Szivárványszín mosolyt rejtő.
Esik eső, tisztogató,
Ezerfelé szertefolyó.

Eső esik magas égből,
Sötét felhő közepéből.
Ha a felhő messze szalad,
Nyomán tiszta áldás marad.



Eső esik permetezve,
Lágyan hullik minden cseppje.
Fényben fürdő felhő hozta,
Szép kertemet meglocsolja.

Esik eső, szalad a víz,
Csendesebben dobog a szív.
Eső esik, egyre, tovább,
Szépre fürdik ma a világ.







ÉBRED A MÁJUS


Zúg az erdő tavaszi szélben,
Ringnak az ágak halványzölden.
Zsendül a levél,
titkot mesél.

Domb tetején örökös zölden
Fenyves hajlong, táncol szépen.
Őrködnek egyre
ők egész évbe.

Napfény csillan a templom tornyán,
Bomlik a bimbó orgona ágán
És közel-távol
Halk madárdal szól.

Felhők rohannak kéklő égen,
És valahol a messzeségben
Kakukkszó zendül,
Fülembe repül.

Ébred a május itt van végre,
Felöltözik száz virágszínbe
Illata árad,
kelti a fákat.










FARSANGOLÓ


Itt a farsang, eljött végre,
Legyen már a télnek vége!
Bújtasd tested maskarába,
Szíved, lelked vidámságba!

Ha a tavasz idepillant,
El is indul azon nyomban,
Havas tetők felderülnek,
Napsugártól megszépülnek.

Karneválban vidám nóta,
Táncolunk a zeneszóra,
Gondunk, bajunk elfeledjük,
Milyen jó is most így együtt.

Az a jó a farsangban,
Elbújhatsz az álarcban,
Aki meglát nem tudhatja,
Milyen is vagy napról napra.

Álarc alól vidám szemed,
Mosolyod is velünk nevet.
Itt a farsang, szól a nóta,
Jöjj velünk egy fordulóra!
Farsangoló - Szöveg:Andók Veronika Zene:Csak Kata

Link








FELFELÉ NYITVA


Ha valami fáj. Ha üres az élet.
Ha nem jutsz sehova. Van menedéked.
Ha nincs hova menni, ha bánat vesz körül.
Ha rideg minden. Mégse vagy egyedül.

Ha úgy érzed hogy rádzárul a kalitka,
Nincsen kiút, te vagy életed rabja.
Ne csüggedj! Ne félj! Nem hagytak magadra.
A fal bár körbezár, de felfele nyitva.

Adj hálát az Úrnak! Tedd össze kezed!
Higgy és remélj, hisz Ő az, ki szeret.
Bízd rá magad! Hálás, boldog szívedben
Ő legyen az Úr! Az örök és egyetlen.







FELHŐTÁNC


Nyári napon, nyári égen
Bárányfelhők úsznak szépen,
Szellő által terelgetve
Gomolyognak menetelve.

De egy rigó füttye harsan,
Szíve benne zeng a dalban,
És a felhők közül egyet,
Hopp a dallam megérintett.

Ring a felhő dudorászva,
Mosolyog a felhőnyájra,
Daltól, szívtől táncra perdül,
Szellő pajtás kedvre derül.

Rigófüttyöt így felkapja,
Felhőnyájhoz kanyarítja,
És a dalra, víg zenére
Táncol már a felhők népe.

Tánc, tánc, felhőtánc,
Rigófüttyös táncot jársz,
Párba állnak, kavarognak,
Kéklő égen csavarognak.

Lánc, lánc, felhőlánc,
Legjobb tánc a felhőtánc,
Víg zenére nyári égen
Felhők népe járja szépen.

Míg a rigó meg nem unja
Zenéjét, csak egyre fújja,
Felhők járják kavarogva,
Felhőláncba csavarodva.







FÉNY NEKED


Fényt gyűjtök a lelkembe,
Hogy szívemet megtöltse,
Onnan szemembe dobogjon,
Ha nézlek, rád lobogjon.

Fényt gyűjtök napsugárból,
Virágok illatából,
Madárhangok dallamából,
Nyári szellősusogásból.

Összegyúrja jó szándék,
Neked hozott ajándék.
Fényből szövök hálót köréd,
Érezd szívem szeretetét







FÉNYRE VÁROK - FÉNYT TALÁLOK


Fényre várok sötétségben,
Körülöttem szürke minden.
Szürke házak, szürke ágak,
Köztük szürke árnyak járnak.

Sietősen elrohannak,
Becsukódik egy-egy ablak.
Ajtó zárul, kilincs kattan,
Kintmaradtam egymagamban.

Fényre várok búsan egyre,
Sötét este burkol csendbe.
Szívemben már lopva halkan
Mozgolódik egy kis dallam.

Égre nézek, fényt remélek,
Segítséget kér az ének.
Szívemből száll egy hang kérve,
Lángra lobban lelkem fénye.

Fényre várok - fényt találok,
Megtörhet az ősi átok.
Fényt ragyoghat minden ember,
Ha megtellik szeretettel.










FÖLD NAPJÁRA


Illatos, zöldellő, virágzó lomberdő.
Új tavasz ontja ránk ragyogó mosolyát.
Csendesebb. Nyugodtabb. Most kell, hogy észrevedd.
Sok van, mit megtehetsz. S nem fáj, ha megteszed.

Gondold át, mennyit ér. Gyönyörű élettér.
Változik. Változzunk! Szebbítsük otthonunk!
Védjük az életet, erdőket, mezőket,
Folyókat, tavakat, hegyeket, völgyeket!

Mindent, ami itt él, együtt az életért.
Gondozzuk gondosan! Őrizzük! Csak egy van.


Egyetlen élhető, végtelen vándorló,
Életet hordozó, gyönyörű földgolyó.

Ne használj mérgeket! Vigyázd a vizeket!
Ültess sok virágot, etesd a méheket!
Csak annyit vegyél el, amennyi éppen kell,
Ne feledd, tetteddel új jövőt építsz fel.

Szép lesz, és élhető. Neked köszönhető.
Mert merted és vállaltad a nagy változást.
A pazarlást, tékozlást lassan leváltod,
S féltő szeretettel jobbítod világod.







FÜLEMÜLE FENN AZ ÁGON


Fülemüle fenn az ágon
Örvendezik a világon,
De jó, hogy a tavasz eljött,
Vidám nótás kedve megjött.

Vígan szól a fülemüle,
Megtelik az erdő vele.
Azt dalolja, azt énekli,
Gyönyörű szép erre élni.

Erdős, dombos drága tájon,
Vissza is tér minden áron.
A zord tél majd elzavarja,
De a fészke hívja vissza.

Minden ősszel, ha el is megy
Hazája nincs, csak ez az egy.
Itt a fészke, itt a szíve,
Itt született szeretetre.

Vígan szól a fülemüle
Hosszú útról hazatérve.
Fészek szépül, élet épül,
Dala ablakodra repül.

Így alszol el mosolyogva,
Vidám fülemüleszóra.
Hűségről és szívről álmodsz,
Megváltozik a világod.

Légy hű, mint a fülemüle,
Reménnyel a szíve tele.
Fészket épít, jövőt bízik,
Így okítja fiókáit:

Ha az élet majd nehéz lesz
Derűs szívvel minden könnyebb,
Lásd meg mindig csak a szépet,
Adj hitet az embereknek.







FÜST BOLYONG A HÁZTETŐKÖN


Füst bolyong a háztetőkön,
Kereng, mint egy nagy madár,
Ragyogó szép téli napfény
A magasból nevet rá.

Szürke felhő az ég alján,
Északi szél tereli,
Ezer vidám fehér pelyhet
Szór a házak felett ki.

Hull a hó, mint fehér álom,
Elterül a vidéken,
És a csendes téli béke
Megpihen a szíveken.







HAJNALPÍRBAN NEKÉZSENY


Rózsaszínű ködbe zárva
Talált ma a reggel rám,
A fenyők fölött rózsás pírban
Mosolygott a napsugár.

Őszi-tarka erdők lombján
Hajnali köd ücsörgött,
Majd ásítva egy nagyot mind
Házaink közé ömlött.

Pára szállt a csendes völgyre,
Halk utcákon bolyongott.
Redőnyük szemükre csukva
Álmodtak az ablakok.

Köd lengett a patak felett,
Csillámlott a napfényben,
S a ragyogás szétcsillogott
A békés Nekézsenyen.







HA A VILÁG RIGÓ VOLNA


Ha a világ rigó volna
Éjjel-nappal csak dalolna.
Rigófüttyös nyári esten
Szívem táján béke lebben.

Minden dalban szíve szólna,
Ha a világ rigó volna,
Trillázna meg füttyögetne,
Míg a nappal este lenne.

Szép tavaszban, édes nyárban
Rigófüttyös álmodásban
Fészek épül, világ szépül,
Rigószótól, szeretetből.

Ha az ősz már közeledne
Vidám kedve kerekedne,
Gyümölcsszagú őszi szélben
Sárga szárnyak árnya lebben.

A feketék itt maradnak,
Nyárban-télben el nem hagynak,
Rigó nélkül világ sincsen,
Dacolnak az őszi szélben.

Levél, gyümölcs mind lehullott,
Már a hó is szállingózott,
Ha a világ rigó volna,
Ablakomon kopogtatna.

Meghallanám, megérteném,
Édes almával etetném,
Vigyáznék rá egész télen,
Hogy a tavasz visszatérjen.







HÓ BORUL A BÜKKI TÁJRA


Lágyan omló lankák ölén
Lenn a völgyben kicsi ház,
Lombjuk vesztett öreg fák és
Fenyők őrzik szép álmát.

Advent csendje borul rá most,
Nyugalom és béke van.
Fenn az égben, szürke fényben
Hófelhő ring a magasban.

Ezer pehely lengedezve


Ringatózik lefele,
Puha fehér leplet vonva
Utcára és kertekre.

Szikrázó szép fehér fényben
Álmodik a bükki táj,
Megváltó, nyugalmat hozó
Áldott szép karácsonyt vár.







HÓVIRÁGSZIROM RESZKET A CSENDBEN


Hóvirág szirmot rezget a szél csendben
Csillagfényt szóró fagyos sötét éjben.
Fenyőfák között a domb tetejében
Sápadtan ébred a kerek hold éppen.

Hóvirág szirmát magányosan nézem.
Háború dúl most nem is messze innen...
Itt új tavasz ébred mégis serényen.
Menekül az ember békétlenségben...

Hóvirágszirom csengettyűje rezdül
Holdfényben ragyog ártatlan fehérül.
S két kéz fonódik imára a csendben:
Uram, tégy békét világban, szívekben!







ICIPICi TÉLI DAL


Icipici kisegér
Reszket, hogyha fú a szél.
Bújj el kisegér!
Nemsokára itt a tél.

Icipici cinege
Magot keres a kertembe.
Kell egy teli etető,
Itt van a tél egy-kettő.

Icipici sündisznó
Fázik hogyha hull a hó.
Téli álmot álmodik
A lombok alatt tavaszig.

Icipici mókuska
Odafent az odúba
Gondolkodik: Istenem!
A makkot hova rejtettem?

Icipici őzike
Odakint az erdőbe
Friss faháncson rágódik:
Csak kibírom tavaszig!

Icipici hópihe
Magasan a felhőbe
Sok társát átölelve
Hulldogál le a földre.

Icipici gyerekek
Óvodába hogy mennek?
Felülnek a szánkóra
Nyomot hagynak a friss hóba.







ITTHON VAGYOK NEKÉZSENYBEN


Dombok közt megbúvó házak
Akárhonnan idevárnak.
Erdők ölén, patak mentén
Szép otthonra találtam én.

Hogyha távol, messze járok
Visszahív e drága táj,
És érzem a szívem mélyén,
Hogy Nekézseny már hazavár.

Kedves utcák kanyarognak,
Vezetgetnek, befogadnak.
Házak közt pihenő csendben
Megnyugszik a szívem, lelkem.

Erdők üde lélegzete,
A forrás hűs, tiszta vize,
Házak közt járó szeretet,
Gondoskodó, dolgos kezek.

Minden dombja csupa szépség,
Völgyében él a békesség.
Boldog vagyok, s úgy szeretem:
Itthon vagyok Nekézsenyben.







JÉGCSILLÁMÚ TÉLBE LÉPEK


Örökébe lépek a jégcsillámú télnek
Mikor lágy szépséget hideg hóval fednek,
Rejtenek a dérrel és hóval takart lankák.
Szépek ők most is. Bár hideg a csillogás.

Ím, elrejtőzöm én is; hideg fagyba vonva
Ami bennem lágyan, féltőn átkarolna
Világot, szenvedőt kicsit felemelhetne,
Ami értene és ami szerethetne.

Barna szemek tompán rádnéznek ha kérdezed:
Milyen az életed, mi történik veled.
Mondok pár közhelyet és mosolygok is talán,
De át nem engedlek jégpáncélom falán.

Rideg a világ, lásd úgyse veszi azt észre
Ha egy csendes lány most távolabb lép tőle.
S nekem tán jó lesz, mert nem bánthat már senki
Amíg a szívemet hideg páncél fedi.










KARÁCSONY ELŐTT


Olvad az első hó, csupa sár minden,
A szánkó is még a padláson pihen,
De a téren reggeltől fenyőfa áll
És minden ága csillogó díszre vár.

Az ablakokban este gyertyák égnek,
S az emberek szemében titkos fények.
Szájukon mosoly, kezükben csomagok,
Emlékeik közt régi karácsonyok.

A faluban száncsengő hangja szálldos
És megszaporodtak a Mikulások,
A gyerekek is most egy kicsit jobbak
És aranyos-furcsa leveleket írnak.

Karácsony jön és bekopog csendesen,
Varázsától megváltozunk hirtelen
S olvadhat az első hó, minden csupa sár,
A szeretet most már a szívekben jár.

Andók Veronika Karácsony előtt - Videó

Link








KARÁCSONYI FÉNYEK


Karácsonyi fények gyúlnak
Ablakokban, szívekben,
Karácsonykor fényes csillag
Ragyog a szép szemekben.

Nem ott jő a legszebb ünnep,
Ahol a fény legnagyobb,
Szeretetből csodát szőnek
Emberarcú angyalok.

Ne bánd, ha millió lámpa
Ablakodban nem ragyog,
Karácsony szép, meleg fényét


Szívedben hordozhatod.

Segíts, ahol szükség támad,
Vidd a búhoz mosolyod
És amerre jársz utánad
Békét hagy a lábnyomod.

Nem az fontos, amit pénzért
Majd a boltban venni fogsz,
Hanem hogy a szeretetért
Ma is szívből adni tudsz.







KARÁCSONY KÖZELEG


Köd ül lent a csendes völgyben
Napok óta szürkeség.
Kétezerhúsz decemberén
Ránk derül-e még az ég?

Pedig ott fenn a magasban
Csillag ragyog, különös,
Olyan, ami réges régen
Hirdetett nagy örömöt.

Betlehemi csillag fénye,
Szépen kérlek, nézz le ránk!
Halvány fényed szeretettel
Ragyogja a szívünk át!

Nagy szükségünk van most erre,
Mert köztünk jár a pusztító.
Nem csak járvány és betegség,
De közöny is. Szétszakító.

Reményt vesztve és magányban,
Vagy éhesen és fázva,
Vagy munka nélkül és gondok közt


Élnek ma sok-sok házba.

Karácsony jön. Jézust várunk.
Most egy kicsit csendesen.
Gondoljunk hát másokra is,
Könnyítsünk a terheken.

Ha mindenki egy embernek
Segít, és ott reményt ad,
Szeretetből szeretettel
Egész világ változhat.

Mert ha megmentesz egy embert
Egy világot mentesz meg,
És mindannyiunk világa
Lesz ettől szebb és fényesebb.

Felszáll a köd, új nap ragyog.
Karácsony jön, közeleg.
Aki érzi, aki hiszi
Amit tehet tegye meg!







KEZEM AZ ASZTALON KEZEDBE BÚJVA


Kezem az asztalon kezedbe bújva,
Távol a világtól csak veled újra.
Kell ez a néhány perc végtelen idő,
Mert a gond ránk köszön, elmegy és eljő.

Örök kis körforgás, hogy öröm és bánat
Mindig egymást váltva magával ránthat.
Bármelyik percben akármi történhet.
Egyedül nélküled elveszek, meglehet.



Hétköznapok terhe, monoton sora
Szerelmünk tépi, cibálja, tapossa.
Hírek és álmok, vágyak és csalódás
Elválasztana. De van egy megoldás:

Néhány lopott perc. Az idő végtelen,
Míg mosolyom felragyog szemedben...
És itt ülünk kettesben, együtt újra,
Kezem az asztalon kezedbe bújva.







KINCSEM SZÓROM, MAGOT VETEK


Eljött az ősz. Magot szedtem.
Minden kincsem elvermeltem.
Hideg a szél. Közel a tél.
Szent karácsony, ünnepi fény.

Hó borul majd hàzra, tájra,
És a fehér ragyogásba
Szivárványszín jégcsap csendül
Cseppet cseppen az ereszről.

Fehér lepel ha betakar,
S odakint a fagy hogyha mar
Békét teremts, bár nehéz lesz.
Szívedet add a hitedhez.

Higgy a jóban rendületlen,
Bár magad vagy hideg csendben
Két kezedet összefonva
Messze elér minden ima.

Cseppről cseppre gyűlik a fény
Míg a lángja szívekig ér
Szép, lágy békévé alakul,
S házakra, tájra rá borul.

Ünnepi fény, szent karácsony,
Jöjjön el a legszebb álom.
Kincsem szórom, magot vetek.
Had nőjön fel a szeretet.










KÖLTÉSZET NAPJÁRA


Mi a költészet? Versbe foglalt lélek,
mely erőt ad, vigasztal, ha félek,
felemel, átölel, ha magány borul rám,
boldogság idején szókból szövött szárny.

Versbe szedett vallomás,
szóval festett tájkép,
percről percre mindig más,
lehet fény, vagy árnyék.

Dallam rezeg minden szóban,
ritmus ringat, dédelget.
Segít, hogy megmutassam
milyen bennem a lélek.







KRAMPUSZTÁNC, A KRAMPATA


Messzi Észak országában,
Valahol, egy jó nagy házban,
Vidáman telnek a napok,
Ott táncolnak a krampuszok.

Télapó soha meg nem unja,
Vígan száll a krampusznóta,
Egy nap vonat füttye harsan,
A sok krampusz hopp, felpattan.

Meglátod, ha arra tévedsz,
Táncuk elvarázsol téged,
Egy-két krampusz megmutatja,
Kicsi és nagy velük ropja.

Tedd fel mind a két kezed,
Hadd lássam a tenyered,
Egy kör jobbra, és egy balra,
Indulhat a Krampata!

Lépünk jobbra, lépünk balra,
Integetve, mosolyogva,
Majd előre, és még hátra,
Vidámságunk hív a táncba.

Hogyha vonat füttye szólna,
Összeállnánk egy nagy sorba,
Egymás után, kéz a vállra,
A vidám népség körbe járna.

Télapó, ha erre jönne,
Vidám szívvel közeledne,
Sok jó gyerek őt már várja,
Együtt vígan krampatázva.

MIKULÁS DAL KRAMPUSZTÁNC,A KRAMPATA FÜLEMÜLE ZENEKAR - Andók Veronika megzenésített verse.

Link








KRISTÁLYTISZTA ALKONYFÉNYBEN


A domb mögött a fák törzsén át
Látszik még a lemenő nap.
Halk mosollyal hint szét a tájra
Pár búcsúzó fénysugarat.

Szelíd, lágy ősz van. Aranyfényben
Fürdenek a bükki lankák,
S szívemben végtelen hála, mert
Ez a hely ad nekem hazát.

Őszi erdők ölelésében
Télre készül lassan minden
Elnyugodva csendes békés,
Kristálytiszta alkonyfényben.







MASZKBA REJTETT MOSOLYOM


Félelembe von a világ,
Maszkba bújok előle.
Elrejtőzöm, rejtve vagyok,
Szemlélődöm mögüle.

Vidám mintás maszkok mögött
Rejtve hordom mosolyom,
De szívvel és szeretettel
mindenkinek átadom.

Maszkom mögé rejtve, bújva
Álarcos hős lehetek,
Meg sem ismer majd az akin
Így majd titkon segítek.

Higgyétek el szükség van rá.
Sok maszkos hős kellene,
Aki látna, s felfigyelne
Bajban az emberekre.

Nem nagy dolgok, sok apróság,
Amit bárki megtehet.
Felsegít ha elestél és
Megfogja a kezedet.

Kisfiú ki meggyógyulhat,
Mert mindenki segített.
Remény, amit visszaadtak
Reményvesztett embernek...

Maszkba zárul most a világ.
De a lelkek kinyílnak.
Ne rettegj, csak lépj és segíts!
Gyönyörű ajándék vagy.

Ezért ragyog két szememből
Hozzád át álarcomon
Bizakodó szép reményem:
Maszkba rejtett mosolyom.







MÁRIA VITÉZE


Mária választott vitéze
Halkan szól és tisztán él,
Hogy ki távol a fénytől élne,
Az is értse: van remény.

Csak tanít és mesél szeretve,
És telnek hosszú évek.
Gyűlik a fény egyre körötte,
Szava szívekig érhet.

Mária kérte, s ő megfelelt.
Vállalt hitet és hazát.
Példa ő, az utolsó percekben
Nem feledve a forrást.

Jóságra terelve szelíden
Élre állt, most ott ragyog.
Kik látják útjukat keresve
Áldják mind e csillagot.

Mária országa, idelenn,
Kárpátok bércétől védve,
Szépszavú, jó tanár érkezett,
Hogy múltadat, s jövődet védje.

Választott útján kísérje el
A jóság és a béke!
Mert igaz, tiszta és jó ember,
Az Isten áldja meg érte!







MEGJÖTT AZ ŐSZ


Szőlőszagú udvarunkra
Tegnap beszökött az ősz.
Színesedő levelek közt
Azóta már itt időz.

Elnézi a fáradt lepkék
Nektárgyűjtő útjait,
Csodálja a nyártól kapott


Színes szép virágait.

Tekintete távolba lát,
Körbenéz a kis falun,
S bágyadt napfényt simít szét a
Bükkvidéki dombokon.







MEGPRÓBÁLTAK ELRABOLNI

1956

Megpróbáltak elrabolni
A lelkemből egy darabot.
Megpróbálták elrabolni
Tőlem, hogy magyar vagyok.

Gyermek voltam, nem tudhattam,
Hogy létezik olyan titok,
Amelyről még suttogva sem,
Sosem beszélnek a nagyok.

Vörös csillag árnyékában
Készültünk az ünnepre.
Egy másik nép forradalmát
Énekkarral éltetve.

Gúnyosan nevettek rajtam
Akik akkor láthattak.
Nem tudtam, hogy novemberben
Ünnepelni nem szabad.

Nagyon fáj, és haragszom, mert
"Minden rendben" - ezt mondták.
Nem tudtam, hogy októberben
Anyák fiukat siratják.

Szégyenlem, hogy volt egy ünnep,
És nem mesélték el nekem:
Pesten vér folyt, tankok jártak,
S én más ünnepét éltetem.

Akik akkor parancsolták
Ma sem értik a lényeget,
Bár kifordítva hordják most
A régi köpönyegüket.

Vádolom őket szüntelen
És szégyenlem a múltamat.
Bár elnémíthatnék minden
Rég zengett mozgalmi dalt.

Megpróbáltak elrabolni
A lelkemből valamit
És láthatatlanná hazudni
A Pesti Srácok hantjait.

... Mégis inkább hálát érzek
Azokért kik októberben
Fegyvert fogtak, habár tudták
Győzni szinte lehetetlen.

Imát mondok minden srácért,
Ki életét feláldozta.
Mindenkiért aki ott volt
És a harcot harcolta.

Köszönöm, hogy küzdöttek és
Megőrizték a hitet.
Túlerőben, tankok között
Védték meg a jövőmet.

Köszönöm, hogy nem engedtek
Csakazért se, akkor se
Vörös ködöt borulni
A fényes szép magyar égre.

Köszönöm, hogy kiharcolták
Azt ahogy most itt állok:
Magyarként és szabadságban
Köszönöm a világot.







MIBŐL LESZ A JÖVŐ?


Miből lesz a jövő? Csendből, szóból, dalból,
Esti fényben szálló szép virágillatból,
Csillagsugárkönnyből, éji holdsugárból,
Szeretetből formált hálatelt imából.

De zajból, szennyből és fegyver ropogásból,
Meg mások kínján át felfelé jutásból.
Pletykákból, lustaságból és közönyből is
Hisz mind mi rakjuk le építőköveit.

Miből legyen jövő? Döntsd most el és rajta!
Indulj el és légy te orvosság a bajra!
Gyűjtsd a szépet, szórd szét szereteted álmát,
Jó példáddal buzdítsd erre mások vágyát!

Szelíden, szerényen tedd csak amit lehet.
Vigyázz rá és tartsd meg mindig tisztán szíved!
Látnod kell melyik út milyen célhoz vezet.
Erős légy! Ne hagyd elterelni léptedet!

S így lesz majd a jövő csendből, szóból, dalból,
Békés cselekvésből, hálatelt imából;
S mint lepkeszárnyrebbenés szüli a nagy szelet
A világ jobbá szépül, ha teszed, ha hiszed.







MINT REBBENŐ PÁRA


Mint rebbenő pára
Foszlik fel ajkamról az imádság
És a csendes, hideg
Padok közül halkan tovaszáll.

Látom, emelkedik,
S megcsillan rajta egy napsugár,
Amely kíváncsian
Benézett a templom ablakán.

Megáll a kis párafoszlány.
Ég és föld között megpihen.
S felragyog egy pillanatra
A szivárvány színeiben.

Gyönyörködöm benne kicsit.
Uram, hát így jut tehozzád?
Fényesen szép szivárványszín
A szívből jövő imádság?

Egy percig tartott tán az egész,
De megőrzöm, mert jól tudom
Az összes ima ilyen szép
Még akkor is, ha nem látom.







NÖVEKSZIK A FÉNY MÁR


Minden nappal nő már a fény,
S bár körülöttünk dúl a tél,
Fagyos, fénylő jégcsap csúcsán
Áldott Nap fénye csillan rám.

Sárba cuppant bakancs nyomán,
Havas ösvény kanyargásán,
Álmodó, szép erdők völgyén
Szíveinkben nő a remény.

Új tavasz jön, virágozó,
Szelíden szép szirmot bontó,
Még hideg télbe fagyva vár,
De erősödik a fény már.







NYÁR


Rekkenő hőség, perzsel a nap,
Szivárványt nevet a kerti csap.
Érik a málna, jó a világ,
Gyümölccsel int a szilvafaág.

Pipacs piroslik, dinnye gurul,
Búzamezőben kalász sárgul,
Minden érik, a szép nyári nap
Aranytüze jó meleget ad.

Szép ez a nyár, magamban érzem,
Élni de jó gyönyörű fényben.
Bárcsak örökké tartana, ó,
A bőség, napfény, vakáció!

Fülemüle zenekar - Nyár - dalszöveg : Andók Veronika

Link








NYÁRESTI TÜNDÉRTÁNC


Nyári szellő suttogása
fut végig az utakon
Ahogy az est fáradt árnya
végignyúl az alkonyon.

Egyre mélyebb kékké válik,
sötéten ásít az ég,
Nesztelen várakozással
Halkan hullámzik a lég.

Végre néhány kósza lámpás
imbolyog az ösvényen,
Szentjánosbogarak tánca
Ringatózik köröttem.

Felvillan és halkul fényük
zöldes arany tündértánc,
Körbering a kicsi kerten,
Andalogva elcikáz.

Gyönyörű a nyári este,
langymelege körbevesz,
Megnyugtató, áldó kézzel
Hozzásimul szívemhez.










AZ ÖREG ERDŐ ÁLMA


Szikrázó szép fehér lepel
Borul most a tájra,
Hideg csendben észrevétlen
Az öreg erdő álma.

Álmodik az öreg erdő,
Madárfüttyös szép tavaszt,
Meleg napfényt, mely az ágon
Fénylő új rügyet fakaszt.

Álmodik az öreg erdő,
Ködöt sóhajt csendesen,
És a fénylő szürke pára
A falun most megpihen.

Öreg erdő álma nyomán
A kicsi völgy felsóhajt.
Falut őrző dombjairól
Csendes szellőcskét szalajt.

Tündérek dalába fonva
Érkezik a fuvallat:
Emberek, most ébredjetek,
Nagyon kell egy új tavasz.

Ültessetek sok virágot,
Földbe és a szívekbe,
Hajtson ki a szeretet majd
Mindenfelé belőle!

Őrizzétek meg a fényt is,
Szemeitek sugarát,
Szükség van rá, egyre jobban,
Védjétek a Földanyát!

Szeretettel öleljétek
Körül most a világot,
Ébresszetek, akit lehet,
Alkossunk egy nagy láncot!

Óvjuk egymást igaz szívvel
Természet és emberek.
Gondoskodó szeretetből
Szárba szökken az Élet.







ŐSZI ÁLOM


Rámtalált egy szép titkos álom,
Egy ködben ringó rózsaszálon
Megcsillant a fény,
S lelkem táncra kélt.

Csak egy percig tart ez az álom,
Mint napsugár a jégvirágon,
Halkan hamvad el,
Észre sem veszel.

Egy álom könnyen végetérhet,


Egy hang vagy egy szó összetéphet
Minden szép reményt,
S jő a hideg tél.

Az álmom gyorsan tovalibben
És megbújik az őszi ködben,
Hideg szürke fény,
Új mesét remél







TRIANON 100. ÉVFORDULÓJÁRA - 100.


Harangszó a Kárpátok közt
Fél öt táján délután.
Minden harang zokogjon fel.
A sírunkat megásták.

Harang szóljon halkan kongva,
Minket elszakítottak.
De lelkünkben, szíveinkben
Megmaradtunk magyarnak.

Mindegy, hogy a rajzolt vonal
Mely oldalán hallgatjuk,
Bánata a lelkünk mélyén
Egyformán fájón zokog.

Harangszó a Kárpátok közt
Halkan bongva körbering.
Együtt vagyunk mi erősek,
Ahogy voltunk mindig is.

Harang szava messze zengjen,
Hallja meg a nagyvilág
Élünk mi a Kárpátok közt,
S nem feledjük el egymást.

Ezer éve, s még régebben
Lettünk örök testvérek,
Minket védnek és őriznek
Körben itt e szép bércek.

Csengve-bongva áradjon szét
Keresztül e szép hazán
Harangszó a Kárpátok közt
Fél öt táján délután.







A SZERETET MAJD RÁD BORUL


A szeretet majd rád borul,
beborítja lelked.
A világ rideg, de ne félj!
Van még menedéked.

Hideg reggel esővel kel,
zokognak a felhők,
lombjaiktól szomorúan
búcsúznak az erdők.

Egyedül állsz, ahogy mindig.
Sose lesz ez másképp.
Indulj mégis, újra tovább!
Ilyen ez a játék.

Azért jöttél, fény ragyogjon
szemekben, szívekben,
ez a világ jobbá legyen,
s higgy az emberekben.

Magadba nézz, magadba látsz.
Te legyél a forrás!
Tőled jobbul, szépül minden,
lehetsz te is áldás.

A szeretet majd rádborul,
égszínkék köpenye
benned bízó szép reménnyel
terül majd a szívedre.







SZÉLFORGÓ




Sokszínű szélforgót pörget a szél,
Szivárványszínesen szökken a fény.
Csillogó karjain csillan a nyár,
Köröttünk zölden nevet a táj.

Viruló világban élni de jó,
Végtelen vidámság, vakáció.
Szélforgó karjain röppen a nyár,
Őszi szél sebesen forgatja már.

Fagyosan fénylő ablakon át
Nézem szélforgóm téli táncát,
Széncinke elijed, messze repül,
Ha szélforgóm karja nekilendül.

Tavaszi szélben forog a fény,
Olvadó hóval elfut a tél,
Szélforgóm táncol, csillog-villog
Forgatják sorra az évszakok.







A SZÍVEMBEN GYERTYALÁNG


Sok kis fénypont, szeretetláng
Őrződik a szívemben.
Akad egy, mely előbukkan,
S fényesebb novemberben.

Lelkemben egy kis gyertya ég.
Rebbenő sárga fénye
Gyermekkorom hajnalától
Van a szívembe téve.

Halvány fény volt, nagymamákért
Kiket soha nem ismertem,
Meghaltak. Emlékké lettek
Mielőtt megszülettem.

Nagyobbodott egy kicsikét
Nagyapám halálával,
S örökfényű sárga láng lett


Apám búcsúzásával.

Mélyen őrzöm egész évben,
S megpihenek fényénél,
Ha azokra emlékezem
Kikért ez a kis láng ég.

Novemberben előhúzom
Féltve őrzött lángomat
És a sírok között állva
Engedem bánatomat
Kicsit szememig elérni.

Hűs szellő fúj. Körülöttem
Mennyi-mennyi gyertyaláng
És hangtalan elsuttogott
Szívből jövő imádság.

Az én lángom rebeg-remeg,
Míg az ajkam szótlanul
Halk imát mond mindazokért
Kikre sírhalom borul.

Majd a kis láng észrevétlen
Újra szívembe szalad.
Fényesen ég ott a gyertya,
Mert a szeretet megmarad







SZOMORÚ IS LEHETNÉK




Ha nem tudnám, hogy ki vagyok
Szomorú is lehetnék,
Ha nem tudnám, hogy ki vagyok
Fényt is kívül keresnék.

Tudom, ha szemembe nézek
Mindig magamat látom,
Érzem azt, hogy nélkülem
Nem létezne világom.

Életemben a főszerep
Nekem lett kiosztva,
Akkor sem lesz sose másképp,
Ha bárki máshogy mondja.

Egy a sorsom, s egy a szívem,
Fény és árnyék körülöttem.
Rajtam múlik merre nézek,
Minden tőlem lehet még szebb.

Napfényt látni sűrű ködben
Nehéz, de nem lehetetlen,
Amit keresek megvan bennem
Csak idő kell, hogy felfedezzem.

Szemem mélyén mosoly lobban,
Van amit jól megtanultam:
Minden percről én dönthetek,
Én szabom meg merre megyek.







SZÜNIDŐ


Édes az élet, éget a nap,
Őszig most nem vár más tananyag:
Labdázom, úszom, játszadozom,
Tetszik e lecke nem tagadom.

Röppen a labda, mint a madár,
Pipacstól izzik már a határ,
Kalandok hívnak, kirándulás,
Nyáron az élet mindig csodás.

Reggel a nap még alig kel fel,
Indulok útra vidám kedvvel,
Vár a tábor, faházak, nagy tó,
Strand, fürdés, úszás, sétahajó.

Aztán nagymama kényeztet el,
Nagypapa újra bicajt szerel,
Mert jó az élet, édes a nap,
S messze, messze az iskolapad.







TANÍTS MEG ÚSZNI!


Érzelmek sodrában vergődve várok,
Pergő könnyek közt fogynak az álmok.
Tétován suhan el mellettem az élet.
Egyedül vagyok. Magamtól is félek.

Sötét éjszaka csillagok tüzében
Volt hogy álmodtam, volt hogy reméltem.
Álmok és remények elúsztak csendben.
Magam vagyok vágyak tengerében.

Hajnal ha ébredne rőtarany fénnyel
Talán beszélnék újra az éggel:
Hol vagy Istenem, jó volna tudni,
Tölts meg fényeddel, taníts meg úszni!







TAVASZ ÉBRED KÖD FÖLÖTT


Köd fölött a napsugár
Tavaszi táncra készül.
Gyakorol, hogy legszebb arcát
Láthassuk meg végül.

Köd fölött Tavasztündér
Színes ruhája lebben,
Kis madárkák látják, s ettől
Énekelnek szebben.

Új tavasz jön, reményhozó,
Fűnevelő, szirmot bontó.


Kicsi szívünk erre vár,
Gyere elő, napsugár!

Köd fölött tavaszi szél
Bárányfelhőket kerget,
Ködcseppekből napsugárral
Szivárványhidat vernek.

Házak felett titokban
Virágébresztés készül,
A ködfüggöny fellebben,
S a világ tavaszba szépül.







TAVASZ JŐ


Vadgalamb szól, nyitnikék zeng,
Érkeznek a gólyák.
Ködös, hideg, szürke idő
Vedd most a tarisznyád!

Napfény járja át a kertet,
Ragyogjon a kék ég!
Ünnepelje virágszőnyeg
A szép tavasz jöttét!

Fellebbenő ködfüggönyből
Lépjél elő jó idő!
Lassan oszló szürkeségből
Virágtarka tavasz jő.







TAVASZ KÖSZÖNT RÁNK


Dérruhájuk zúzmarával
csipkézik a lankák,
Fehér hótakaró alatt
Álmukat alusszák.

Pedig reggel a vadgalamb
Burukkolt az ágon,
Jégcsap hegyén napfény csillant
Apró szivárványon.

Duzzadnak a csendes rügyek
Tavasz ébred halkan,
Visszhangzik a dombok között
Lágy cinegedalban.

Bágyadt szemét lassan nyitja
Szótlan ébredezve,
Langyos tavasz ígérete
Suhan be a kertbe.

Cseppről cseppre olvad a hó,
Zendül már az erdő,
Dombjairól hozzánk fut a
Madárdalos szellő.

Mocorognak már a magvak,
Kitekint a hóvirág,
Kedves fehér mosolyával
Új tavasz köszönt miránk.







TAVASZ VAN


Cseppen a jégcsap, olvad a hó,
Csupasár dombon nincs takaró.
Hófehér csokrok bújnak elő,
Belezendül a vén tölgyerdő.

Kis cinege szólal: Nyitnikék!
Ibolya nyitja is kék szemét.
Hazatér lassan minden madár,
Fészkénél újra párra talál.

Kacag a gerle, nevet a nap,
Fák ezer virágot bontanak,
Tulipán kelyhén méhike zúg,
Füvekkel fut a kis gyalogút.

Leveles ágról lila virág
Sóhajtja szélbe szép illatát.
Barik születnek földre égre:
Tavasz van, tavasz van, végre, végre.

Nagy-Borkó Eszter előadja, Andók Veronika Tavasz van című versét

Link








TÉLTÜNDÉR IDEÉRT


Rózsaszín sugárral
Ébred a nap éppen,
Álmosan széttekint
A csillogó réten.

Dörzsöli szemeit
Néhány felhőcskével,
Megmossa az arcát
Hűs hajnali széllel.

Valami változott.
Mi történt a réttel
Amíg ő csendesen
Szundított az éjjel?

Téltündér ideért,
Dérből szőtt csipkével


Csillogó takarót
Terítgetett széjjel.

Hideg, hűs hajnalon
Jégbe fagy a virág,
De a te lelkedben
Mindig égjen a láng!

Téltündér mosolyát
Szívedbe zárhatod,
Szeretet fátylán át
Figyeld a világot!







ÚJÉVI JÓKÍVÁNSÁG


Aranyló köd ragyogja be
Most ez új év reggelét
Napsugarak fénye szórja
Szívünkbe az új reményt.

Lépj be bátran a kapuján
Új esztendő küszöbén
Hittel teli bízó szívvel
Haladj a célod felé!

Segíts most is, ahol csak tudsz,
Csüggedőknek vígasz légy,
Megfáradtnak, elesettnek
Szeretettel adj reményt!

Óvd a földet, virágokat,
Gyönyörködj a világban,
Egész évben minden napon
Leld örömöd munkádban!

Egészséged teljes legyen,
Víg perceid számtalan,
Legyen részed sok-sok jóban
Éld új éved boldogan!







ÚJ TAVASZ ÉBRED, KEZDJ ÉLNI VÉGRE!


Virul a május ezernyi szirma,
Illata árad, vadvirág-tarka.
Közben a kertben harangláb csendül
Ahogy kelyhében méhecske rezdül.

Zöldül az erdő, fürdik a fényben.
Szerelem szikráz, lobban a szívben.
Éled az élet, rigók zenélnek,
Titkokat trilláz csőrük a szélnek.

Tavasz van, áldott. Új világ rejtő.
Szívekben hordott szeretet őrző.
Új tavasz ébred, libben a földre,
Nyisd ki a szíved, kezdj élni végre!







ÜNNEPLŐBE ÖLTÖZTEK AZ UTCÁK


Ünneplőbe öltöztek az utcák,
Leng a háromszínű lobogó
Hideg szelek, őszi szelek fújják
S az égről aláhull a ború.

Ünneplőbe öltözött utcákon
Senki se jár, csak a csend honol.
Csak szíveinkben gyúlnak a gyertyák,
Odakint most a járvány tombol.

De egykor a tankok dübörögtek
Az októberi utcák kövén.
Harc dúlt a téren, barikádokon,
S ömlött a drága ifjú magyar vér.

Emlékszünk-e? Mert emlékezni kell.
Hősök voltak mind a harcosok.
Tiszta szívvel szabadságunk védték.
Vajon miben is bízhattak ott?

Hisz magára maradt magyarságunk
Öreg Európa közepén.
Nem lehetett akkor győzni végképp...
S a hűvös köd csak szemerkél.

Piros-fehér-zöld szép zászlainkat
A hideg őszi szelek fújják
Mégis büszkén hordják, lengetik az
Ünneplőbe öltözött utcák.










VAKÁCIÓ!


Két hónap napfény vár ránk a nyárban,
Kószálunk vígan viruló tájban,
Hűsítő tavakra, strandokra járunk,
Nincs is ilyenkor boldogabb nálunk.

Tekergünk sokat, nem riaszt felhő,
Csalogat mező, hívogat erdő.
Aranykalász közt pipacsok égnek,
Kék búzavirág suttog a szélnek.

Távol a gyorsvonat füttye után
Kaláccsal, cukorral nagymama vár.
Játszani, nyaralni, élni de jó!
Szeretünk, szeretünk, VAKÁCIÓ!

Felejthetetlen nyarat,
élményekkel teli vakációt
kívánok minden diáknak!







ZSONG A HÁRSFA


Halk, reggeli langymelegben
Ébred a nap szelíden,
Hűvös, kecses simítással
Hársfa lombján megpihen.

Int a hársfa, sok virága
Sárgászölden felragyog,
S az úton, hol közeledem,
Széthint egy kis illatot.

Mézillatú hajnalfényben
Zsong a hársfa csendesen,
Ezer kis méh szorgos szárnya
Zimmeg, zümmög odafenn.

Zsong a hársfa, illata száll
Aranyfényű reggelen,
S illat, zsongás, kék ég és nyár
Megpihen a szívemben.










 
 
0 komment , kategória:  Andók Veronika   
Feladta a háborút a náci hadtest + videó
  2022-05-21 21:00:43, szombat
 
 







FELADTA A HÁBORÚT A NÁCI HADTEST + videó


Az alakulatot még 2014-ben hozták létre és más önkéntes csoportokhoz hasonlóan a belügyminisztérium fennhatósága alá tartozik, de az oligarchák pénzére is számíthatnak. A milícia magját két szélsőjobboldali szervezet adja - írja a V4NA Hírügynökség.



A Twitterre felöltött videóüzenetben jelentette be Denisz Prokopenkó, az Azov ezredként ismert ukrán nemzeti gárdista egység vezetője, hogy feladták a harcokat és megadták magukat.

A fegyverletételről egy másik videó is nyilvánosságra került.

Link


De kik azok az azoviak?


A hadsereg reguláris egységei mellett több önkéntes alakulat is részt vesz a harcokban Donyeck és Luhanszk régiókban. Ezek közé tartozik a Donbassz, az Aidar és az Azov dandárok, amelyeket általában a legveszélyesebb területekre vezényelnek. Az Azov egyes harcosai nem rejtik véka alá radikális nézeteiket, emiatt még Kijevben is megoszlanak a vélemények az Azovról. Egyesek veszélyes neonáciknak tartják az Azov harcosait.

Az Azov dandárt 2014 májusában hozták létre, és a többi önkéntes alakulathoz hasonlóan az ukrán belügyminisztériumhoz tartozik. A csapat korábban részt vett Mariupol felszabadításában a szeparatisták alól, az ilyen akciók finanszírozásában pedig az állam mellett oligarchák is részt vettek, akik azóta is pénzelik a milíciát. Ilyen például Igor Kolomojszkij, aki korábban a dnyipropetrovszki terület kormányzója volt, 2019-ben pedig ő volt az, aki Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kampányát támogatta. Oleh Odnorozhenko parancsnokhelyettes szerint az egyik feladatuk most ,,az Azovi-part ellenőrzése és a szeparatista alvilág elleni harc".


Az Azovban az Ukrán Nacionalisták Szervezetének (OUN), a Szvoboda és a Bratsztvo pártoknak, valamint a bolsevik ultráknak a képviselői is jelen vannak


- mondta a parancsnokhelyettes, aki szerint a zászlóalj többek között az úgynevezett fekete emberek egységeiből alakult, vagyis ukrán nacionalisták önkéntes egységeiből. A csapatban külföldiek is vannak, többek között a szélsőjobboldali Svéd Párthoz köthető személyek. Az Azov kritikusai gyakran azt állítják, hogy a tagok ideológiája közel áll a német nemzetiszocializmushoz és az olasz fasizmushoz. A zászlóalj szimbóluma is a horogkeresztre emlékeztet.

A milícia első parancsnoka Andrij Biletszkij - más néven a Fehér Vezér - fiatalkorában hosszú ideig neonáci és ultranacionalista csoportokban tevékenykedett. A fehér faj felsőbbrendűsége mellett Biletszkij többször is azt állította, hogy meg akarja védeni a Nyugatot és el akarja pusztítani a demokráciát Európában, a kapitalizmus helyett a ,,náci demokráciát" szeretné felállítani.


Természetesen az azoviták jelentős része ideológiai ukrán nacionalista. Számunkra ez nem az idegen területek elfoglalásának gondolata. Ez egy nagy független ország létrehozásának kérdése. Ezért hívom én személy szerint felszabadító nacionalizmusnak

- jelentette ki a ,,Fehér Vezér" egy interjúban.


Fotó: Vikna.tv





Az Azov ezred egyik csoportja a Mizantróp Hadosztály, amely eredetileg egy 2013-ban alakult neonáci fegyveres szervezet volt. A szervezet ideológiai alapelvei mögött a faji, nemzeti és etnikai felsőbbrendűség náci elképzelései húzódnak meg. Később csatlakoztak az Azovhoz, az alábbi fotón büszkén pózolnak együtt a harcostársak.


Fotó: Pikabu.ru





Ezen a képen pedig a fiatal katonák a példaképük, Adolf Hitler fotójával pózolnak.


Fotó: V4NA





Ezek alapján nem meglepő, hogy a csapatról készült fotók között náci karlendítős képeket is könnyű találni.


Fotó: V4NA



Fotó: V4NA





Az egyik legsokatmondóbb fotón az ukrán zászló közepén virít a horogkereszt, előtte pedig az egyik azovi harcos.


Fotó: V4NA






Kínzás, erőszak és fosztogatás kíséri a milícia útját


Az Azov tagjai azon túl, hogy nagyon szeretnek náci jelképekre emlékeztető szimbólumokat hordani a ruházatukon, az ENSZ által is bizonyított súlyos emberijog-sértéséket követtek el korábban. Egy jelentésben leírták, hogy az Azov néhány éve civileket lakoltatott ki a saját házaikból, hogy kifosszák a lakásokat és a fegyvereiket tárolhassák ott. Emellett a dokumentumban olyan esetekről is beszámolnak, amikor az Azov harcosai orosz kisebbségi civileket kínoztak meg, vagy megerőszakolták a nőket. A milícia egyébként még a sajátjait is megkínozza, ha úgy alakul a helyzet, erről a csoport egykori parancsnok-helyettese, Jaroszlav Goncsar mesélt. Azt mondta, hogy amikor el akarta hagyni a zászlóaljat, mert nem értett egyet a portyázó akciókkal, a társai megkínozták.


Én és 15 másik harcos azért hagytuk el a zászlóaljat, mert nem értettünk egyet - beleértve az ideológiai egyet nem értést is - a parancsnokok és beosztottjaik tevékenységével. Harc helyett fosztogattak és fosztogattak. Jelenlétemben két teherautónyi zsákmányolt vagyont vittek el Janukovics elnök feleségének, Ljudmila Janukovicsnak a dácsájáról Urzuf faluban. Janukovics sztarodubivkai vadászterületéről is elloptak vagyontárgyakat. Amikor kijelentettem, hogy a zászlóaljban az ilyen cselekedetek és a nemzetiszocializmus nyílt támogatása elfogadhatatlan, megkötöztek és bedobtak a pincébe. Ott megkínoztak. Akik azt állítják, hogy az Azov zászlóalj egy jámbor csapat, azok szemenszedett hazugságokat állítanak. A zászlóalj bandává vált, csak szélsőjobboldaliakat fogadnak be. Ha valaki nem rendelkezik nemzetiszocialista meggyőződéssel, nem veszik fel az Azovba.


- mondta egy lapinterjúban az egykori parancsokhelyettes.

De nemcsak az orosz kisebbségeket terrorizálták az Azov katonái, korábban ugyanis Ukrajna nyugati részén is képviseltették magukat, amikor Kárpátalján vonultak fel, ahol jelentős számú magyar nemzeti kisebbség él. A szélsőjobboldali, radikális harcosok a magyar etnikum elpusztítására buzdító jelszavakat kiabáltak, többek között azt skandálták, hogy:

Késhegyre a magyarokkal!


Nemzetközi elutasítottság


Az Azov alá tartozó önkéntesek kiképzését korábban az Egyesült Államok és Kanada is támogatta, 2015-ben a szervezet ideológiai kötődése miatt mindkét ország megszüntette a támogatást. Később, 2019-ben amerikai képviselők egy csoportja kérte arra a külügyminisztériumot, hogy helyezze az azoviakat a külföldi terrorszervezetek listájára, bár ez végül nem történt meg. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök mindenesetre többször is hangsúlyozta, hogy büszke a csoportra. A Fox csatornának egy interjúban elismerte, hogy az Azov az ukrán hadsereg része.


"Az Azov egyike a sok nemzeti zászlóaljnak. Olyanok, amilyenek. Megvédik hazánkat. Szeretném elmagyarázni önnek, hogy ezeknek a zászlóaljaknak minden tagja jelenleg az ukrán hadsereg tagja"


Zelenszkij elnök nemrég az Azov tagjait is maga mellé ültette, amikor a görög parlamentben online felszólalt.


/Állítólag az Azovstal alatti bunkert anno még a szovjetek hozták létre, és atomcsapás esetére óvóhelyként szolgált volna./


Link


Végleg kivonultak az ukrán harcosok az Azovsztalból

Link



Megadták magukat az Azovsztal védői, orosz kézen teljes Mariupol

Link



gy fegyverezték le az oroszok az Azov ezred katonáit (VIDEÓ)

Link











 
 
0 komment , kategória:  Tragédiák - katasztrófák  
Birtalan Ferenc versei
  2022-05-19 20:30:34, csütörtök
 
 








BIRTALAN FERENC VERSEI




Birtalan Ferenc (Budapest, 1945. július 25. - 2018. április 10.) magyar költő, író.

Házmester édesanyja és bányász édesapja hatodik gyermekeként született Józsefvárosban. Szakmát tanult, lakatosként dolgozott 1987-ben történt leszázalékolásáig, majd rokkantnyugdíjas volt. 1993-tól Csepelen élt. Két gyermeke közül fia Birtalan Balázs író, költő, publicista és terapeuta volt.

"Amikor annak idején elújságoltam az oviban, hogy ,,Apa lakatos és költő", az óvó nénik kedvesen viccelődtek, de nem igazán tudtak mit kezdeni vele. Mentségükre szolgáljon: mások se nagyon. A legnehezebb dolga e két nyilvánvalóan össze nem illeszthető valóság összeillesztésével persze magának Apának volt. Évtizedekig élt kettős állampolgárként: egyik hazája a vers, másik az, ahol ,,nem kap (...) ünnepi csendet a szó".

1945-ös születésűként papírforma szerint békében nőtt fel, és ezt - sokakhoz hasonlóan - meg is szenvedte. ,,Mert nekünk nem volt egy vacak háborúnk, hogy esténként mesélhessük a gyereknek" - panaszolta, csaknem egy fél élettel ezelőtt. Hát mesélt másról, arról, amiről tudott: igazságról, tisztességről, a ,,jó tett helyébe jót várj"-ról. Amikor pedig úgy négyévesen megkérdeztem tőle meccsnézés közben, kinek drukkol, azt mondta: ,,A gyengébbnek, mert annak nagyobb szüksége van rá."

Talán ő maga is unta már, annyiszor hangoztatta véleményét a költészetről: ,,Aki abba tudja hagyni az írást, hagyja is abba."

Ő maga is megpróbálta abbahagyni, többször is. Nem sikerült.

Én örülök neki.

Birtalan Balázs"



Versei

Link


Link


Link







ALFÖLD


(Vincent van Gogh és
Csontváry Kosztka Tivadar találkozása
a Hortobágyon, Salvador Dalí
őszinte megrökönyödésére.)

Birkamagányszag.
Vattaég. Sárga kések.
Szűr. Realizmus?







AZT MONDJA AZ


Hol pokol van, menny is leszen,
azt mondja az én Istenem.
Hol próba van, van dicsőség.
Ahol szükség, terem bőség.

Hol temetnek, ott az élet,
semmiből növő reménynek.
Hol évszakok körbejárnak,
tavasz szépítkezik nyárnak.

Hol a káosz ront le rendet,
onnan csak szépség teremhet.
Hol szirom hull, szívem rothad,
újvilágreményem: ott vagy!







ÁLMOK VERSE


Az álmok versét elfelejtem,
hiába tudtam pontosan.
Éreztem, legjobb versem írom,
minden sejt élő, megfogan.

Lüktetem, mondom még magamban.
Ütő, fémtiszta hangja van.
Reggelre szememből kitörlöm.
Gyógyszerrel kábítom magam.

Az álmok verse újra jön, jön,
akár strihes lány a sarkon.
Formás fenék, parányi szoknya.
Soha nem jövök rá: alszom.

Álmomban persze minden jól van.
Nem kurva a vers, csak ringat.
Akarom, nem, a szemem ott van,
ő démona álmaimnak.

Csatakos vers az álmok verse.
Test lesz benne eggyé testtel.
Madárdalosan, mintha nyárban.
Egyetlen virág sem veszett el.

Elfelejtem az álmok versét.
Napfölkeltém már szabályos.
Megy a szennyesbe ez az éj is.
Mészárszékbe fut a táltos.







BARTÓK


volt hatvanegy napunk a közös ég alatt
beleborzongok
veled együtt én
a maradék a satnya
mit tudtam én mi van New Yorkban
mit tudtam én hol ki a magyar

homlokomon az átszúrt érbe
lüktetett
anyám vére
nem tudta ő sem én se:
az óceánon túl elfogy
egy kis haza nagy zenésze

van-e kezdet
van-e valami készen
hatvanegy év után sincs válaszom
kínzatunk gyönyörben szenvedésben
s ha szívünkig ér egy zongora
hegedű hangja

megértjük-e miért jöttünk
e nagy kalandra
ide hol gyermekgyönge az egység
kellenek hát kik küldetnek: szeressék
verssel ecsettel sámánvarázzsal
húrosokkal ütőkkel cselesztával







BOR


Minden csöppjében nap ragyog.
Fénnyel rakták meg angyalok.
Nyaraknak selymes illatát
kristálykelyhekbe töltik át.

Varázsló, esti gyertyafény,
mézre, rubinra szűrt remény.
Szikrák remegnek, csillagok.
A bor hiánya fájni fog.







CINKE-KÉK


Érezni már az ősz-szagot,
hiába tombol, ég a nyár.
Átrendezni a színpadot,
lehet, egy délutánra vár.

Kertekben szőlő édesül.
Készítik már a préseket.
Sápad a nap, az este hűl.
Pucér fán cinkék kéklenek.

Köd és hó indul ellenünk,
inal a nyár, jött, kirabolt.
Néhány álom a mindenünk.
Nagy dolog, másunk úgyse volt.







CSATAKÉP


Lepihentek a táborok,
holnapig nem fog folyni vér.
Összehordták a holtakat,
az ispotály elcsöndesült.

Pirkadjon, várja, aki él.
Mit számít kar, egy láb hiánya.
Jöjjön tavasz, múljon a tél.
Csak egy vacok, s legyen, ki várja,
ki hazaérhet, ki hazatér.

Fölébrednek, újra ágyú szól majd,
remeg a föld, az ég remeg.
Felhőkre könyökölve néznek
csodálkozón az istenek.
Szétdőlt szekerek, síró lovak.
Tudja ezt, ki hadba fog.
Múlnak az évek, minden szétrohad:
temetők, fejfák, oszlopok.

Egy ideig még azt mesélik:
a dicső, fényes, nagy csatát.
Unokák tátott szájjal nézik
kinek lábcsonkját,
kinek horpadt homlokát,
és vágyakoznak saját háborúra,
várják a saját emlékműveket.

Az istenek felhőkön könyökölnek.
Odalent porlad, készül a kereszt.







CSÖNDÉKSZEREM


Bezárt boríték. Elteszem.
Legyen titkom, csöndékszerem.
Kazalba hordott álmokat
szárnyatlan lovam válogat.

Mennék, de nincsen már, hova.
Fáradt vagyok és ostoba.
Jaj, ott a szél, majd megfogom
cifra szókból font ostorom.

Hajtom, megyek a semmin át,
körbevesz, süt a nemvilág.
Száguldok kinn a semmiben.
Hiába igaz: nem hiszem.

Testetlen vagyok, arctalan.
Lebegek istenként magam.
Szélforgatag továbbragad,
már nincs nyomom, hiába vagy.







DECEMBERI VERS


Gyújts jó tüzet,
ha jön a vándor.
Melegítsd ki
az éjszakából.

Etesd meg, éhes.
Igyon, ha bort kívánna.
A hajnal elűzi.
Hadd legyen szép az álma.







DE SZÉPEK VAGYTOK


mint szent pál az oláhokat
sok régi május itt hagyott
hiába álmodom őket
eltűnnek mind a kiscsajok

jól tudom sosem növök fel
orgonás esték ha jönnek
csöpp meleg kezeket érzek
fölékszerezik a csöndet

istenem de szépek vagytok
harisnyásan tarka blúzban
nincs mi tőlem elvehetne
vén gyerek hetven se múltam

szemhunyás és jöttök újra
tavaszremény gerleszárnyon
röpülésünk újrafestem
nélkületek nincs világom







EGY KIS GALAMB


Egy kis galamb az ablakomra szállt.
Hazajöttem, kinéztem.
Október utolsó vasárnapja. Esik éppen.
Az idő lassan téliesre vált.

A kis galamb: fióka múlt csak,
történetét nem ismerem.
Már a múlt, még rettentő jelen,
s látnom kell: jövőbe-hulltat.

E kis galamb nem Apollinaire-é.
Szökőkút sincs, csak panelházak.
Tudom, elmúlás, mégis gyalázat:
e csöppnyi lét a büntetés elé.

A kis galamb az ablakon...
Én itt, s az Úr, ha erre lát,
úgy érzi: jó lett, jó ez a világ...
Töprengek kicsit... Ráhagyom.







ELCSERÉLT VILÁG


Alszunk, az ágyak mélye rejt,
már kályhafény se lobban,
s ablak mögött - ki sejtené a cselt -,
a tél mit készített titokban?

Ha majd az éjjel felpakol,
a reggel jön, s leváltja,
lesünk a nagy dunnák alól
az elcserélt világra.

Fehér kabát a kerteken,
hogy senki meg ne fázzon,
s ki hozta, eltűnt jeltelen,
sehol egy árva lábnyom.







ENYHE TÉL


ma havat álmodok fagyot
csillagtalan jégszikrásat
kegyetlen telet álmodok
hol senkik se várnak

ne maradj itt nálam
rejtsen éj sötétje
denevérszárnyú kabátban
sodródok az égre

nem akarok tőled tavaszt
halálkönnyező-jégcsap
körmeid tükrében nézd magad
száz év egy óra hét nap







ESTI DAL


Komondor-arccal áll a hegy.
Lesi a Napot, merre megy?

Bújj el, ezüstös kis patak.
Látod, a fák már alszanak.

Tücsök úr esti dalba fog.
Lepihennek a szarvasok.

Álmokkal küzd a tapsifül,
káposztalevél-szárny feszül.

Menyasszonykarcsú Hold mereng.
Párnája kéklő égi csend.







FARSANG


Nem süt nap, nem dörög ég.
Fánkok sülnek, csörögék.
Jó illatuk szétárad,
fölvesszük a maszkákat.

Űzzük, fut a február.
Hej, március, jössz-e már?
Nyíljanak a kabátok!
Virágot hozz, virágot!







GYERMEKDAL


Fakardom van és vasdobom.
Csillagokat gyújt
homlokom.

Házunk falán a lőtt sebek,
befogadják a
fészkeket.

Csupasz talpamhoz nő az út.
Tarisznyámban a
háborúk.

Megyek, hazátlan énekes.
Amerre járok,
béke lesz.







GYERMEKKOROM

Képek és zene.
A sánta, háromlábú asztal.
Ablakra támaszkodó félszeg akácfa.
Szunnyadó halottak az ágyon.

(1961)


Mintha a múlt mesélni tudna rólam.
Kapirgálok poros, nyári reggelek között.
Aranyra, gyémántra nincs esélyem.
Szólnak a nóták a kolhozrádióban.
Sparhelten a víz vígan lobog.
Minden szép, és azóta sem értem,
miért nem lehettünk boldogok.

Mintha a múlt rólam mesélni tudna.
A lőszergyár, a vastörő.
A névtelenből ébredő Törökbecse utca.
Anyu a nagymosáshoz lúgot vesz elő.
És volt kékítő, és nyikorgó kosár.
Mit tudtam én a Mamáról.
Kész volt a század nagy halottja már.

Mintha rólam a múlt tudna mesélni.
De hát én vagyok a múlt.
Nekem kell minden iszonyt megélni.
Ahogy kihal, dől az akácfa.
Ahogy elárvul mindenki ágya.
Ahogy elveszett, eltűnt a sánta asztal,
s én nem tudom, mit kezdjek magammal.







HALÁLSORON

istent keresni mentem.
ne várj.
feküdd az ágyat helyettem.

ha megjövök
és látod nincs-jelem,
ne szomorkodj.
hogy osztoznánk egy istenen?

melléd simulok, elmesélem:
butaság volt az elmenésem,
de jó volt a távol.
ott égett belém: hiányzol...







HARANGOK ZÚGNAK


Köpenye alatt irdatlan éjnek,
tavaszból tavaszba, magamba falazva,
vagyok a szerelem világvégi vacka.

Zúgnak a harangok, zúgnak.
Értem vezekel az ég is.
Csapódok menedéktől menedékig.

Megyek a kondulásban
fészket rakni a reménynek.
Kísérj Golgotáig, rigózsoltáros ének!







HIRDETMÉNY!


FIGYELEM! FIGYELEM!
Tekintettel a hóra,
hidegre,
erkélyemen
idényjelleggel, térítésmentesen
működik a
téli madárétterem!

FIGYELEM! FIGYELEM!
Aki olvassa,
aki hallja,
aki jóllakott
és már sokallja,
értesítse a környék szárnyasait,
hogy
bőviben van a mag itt!
Jöhetnek
rigók, verebek, zöldikék, cinkék,
senki se röpül
üres beggyel el innét!
FIGYELEM! FIGYELEM!
Tavaszig nyitva
a madárétterem!
Jöhet,
kinek egy fityingje sincsen!
Ingyenes minden!
Köles, szotyola, burizs!
Egyetek
ebbül izs, abbul izs!
Jut izs,
marad izs!

FIGYELEM! FIGYELEM!
Minden madár itt legyen!







HÓ VOLT


Fehér kabátban érkezett,
telet hozott az este.
Fagy katonái csillagot
tűztek dárdahegyre.

Ma az ágakon
zöld vitézek lovagolnak.
Hó volt, hó nincs.
Nyarat dajkál a holnap.







HÓBOLT


Volt egy komám: Hóbortos.
Télidőben hóboltos.

Ha kiment a piacra,
hóládáit kirakta.

Kérdezgették: hogy a hó?
Van-e jégcsap eladó?

Havas eső, jeges szél?
Erdő mélyén szedett dér?

Alkudtak zúzmaráért.
Szusszantott, épp ha ráért.

Kipakolt meg bepakolt,
amíg kiürült a bolt.

S hogy februárt kimérte,
aludni tért. Miért ne?

Mit is kezdene nyáron
hóboltos jóbarátom?







HÚSVÉT


Uram adj időt,
hagyj még.
Túl virágvasárnapon,
indul a nagyhét.
Tavasz lüktet.
Zsong Jeruzsálem.
Ünnep.

Kísér a nép,
szamáron hoznak.
Megígért Atyád,
új világot, jobbat.

Kereszt, üres sír.
Mihez kezdjek?
Magam elherdáltam,
s nem ahogy a szentek.
Hazudtam magamra szárnyat,
de kifogyott a remény,
csorba az alázat,
pedig kell a hit,
tavaszhoz, nyárhoz,
rettentő erő a
feltámadáshoz.







JÖTT EGY LEÁNY


Jött egy leány a villamosban.
Gyönyörű volt és illatos.
Izzik az ember, lángra lobban.
Fénylik a mocskos villamos.

Szája sarkán egy kis mosoly csak,
épp feledtetni februárt.
Szeme tavaszra nyíló ablak.
Várt szívem, s nem hiába várt.

Jött a leány a csöpp mosollyal.
Magára hagyni nem lehet.
Muszáj-dal után kell mosoly-dal,
nekem meg adjon terveket.

Mi kéne több a zord időben,
mint árnyűzőn e drága fény?
Olvad a jég, a bú belőlem.
Menj villamos, maradj, remény.







KARÁCSONY


Csillagakolban alszik a város.
Holdpásztor virraszt nyája felett.
Subáját fázva mellére húzza.
Hideg szél hajtja a fellegeket.

Ölmeleg ágyban szunnyad a jóság.
Gyertya világa magába mereng.
Messzi hegyekre gondol a fácska.
Dundi kalácsok illata leng.







KERTÜNKBEN


Ébred az estike este.
Ámul a tátika lesve.
Elalszik, nyitva a szája.
Estike-illat az álma.







KETTŐS FRONTHATÁS


Gyerekként üvöltözni kezdtem,
ha hittem, nincs megoldás, mentség.
Ma nyöszörgök, nyüszítek: ezt nem...
Még lenni, nem menni szeretnék.

Ha fáj, lüktet, ha szédülök csak,
indulnak falak, a bútorok,
foszló napjaim szétszakadnak,
térdem dől, recsegi: rogyni fog.

Így ismétlődik reggel, este.
Flitter, púder és ámítás.
Bezáródtam egy ócska testbe,

amúgy csak móka, tánc, kacagás.
Hogy smasszer vagyok rab, is egyben?
Egy színpad van, kettős fronthatás.







KÖZHÍRRÉ TÉTETIK!


Márpedig mostan kidoboltatik:
Öregek, ifjak, kitavaszodik!

Hólével telik minden árok,
hadrendbe állnak hóvirágok,
és: jobbra át! és: balra át!
vezényelnek az ibolyák.
Indul a sereg harcra,
riadót fúj a barka.
Rügyet nyit ezer ág, bokor,
sörényes szellő dobrokol,
a Nap villámló karddal int:
előre minden kankalint!
Csöndesedjen a csatatér,
mire a pipacs ideér!

Márpedig mostan kidoboltatik:
Öregek, ifjak, itt a tavasz, itt!







MA BOLDOG


Ez a reggel ágyamba bújt.
Hízelkedett: ne kelj fel.
Ablakomon túl ködvirág.
A könnyű szél deret ver.

Ez az álom itt ragadt még,
őrzi az árnyvilágot.
Odakint hideg szürkeség
kergeti szét az álmot.

Ez a reggel ágyban maraszt:
dérből vagy, napsugárból;
fogadd el azt, amit ma kapsz,
ne félj a tél szavától.

Ez a reggel kedves nekem.
Fülembe súg. Mosolygok.
Hempergünk még, dédelgetem.
Jó látni, hogy ma boldog.







MÁRCIUS JÖN


megint tavasz jön
megint tavasz
ibolyaszép
kankalingyönyörű
vissszapörögnek az évtizedek
és kisfiú vagyok
újra kamasz
szerelmes a simogató márciustól
hiába tudom
semmi sem igaz
kigombolt ingembe bújó szél se
és mégis
megbolondulok érte
a rigóénekért
gerleszóért
a mandulafa
rózsaszín-fehér díszben
olyan egyszerű tiszta
szinte azt hiszem van isten
bár kókler módon csinálja
minden tavasz ugyanaz
semmi dráma
nézed ahogy jön
lányhaja leng
elfelejtesz káromkodni
mert mégis csak
ő a drága







NYARAT KAPSZ


Ma nyarat kapsz a november helyett,
ne látsszanak a letarolt fák.
Gondolj a napra.
Vegyél vászonruhát,
gyere strandpapucsban,
és csücsörítsd a szád,
mint mikor hozzáér a citromszelet,
hogy öröm nézni rád.

Ma nyarat kapsz: utálom ezt az őszt.
Mi időm van még veled,
legyen napfény és virág.
Varázsló vagyok: lehet.
Szellő simít, az este langy,
madártrilla a pusztán.
Utolsó nagy kaland,
s egy redves őszön átaludnám?

Ma nyarat kapsz, úri a kedvem.
Kutyatejből szálat hajadra.
Megyünk porban, szerelemben,
sosemvolt nyarakba.
Csak fény van, tiszta, kék.
Minden könnyű, jó, banális.
Le van szarva az ősz, a rohadék,
s az ajtóm előtt toporgó halál is.







ÖRÖKSÉG


kaptam fillért fényeset
vihart vértől ékeset

halántékomra kék eret
halottaimhoz könnyeket

virágom hétszer hétszínű
kenyerem föld- és vérízű

hazug hangok közt élezek
acélcsengésű éneket

halált dalolok szerelmet
vétkes ősöknek kegyelmet

zúgó szavaim harangok
koldus kezében aranybot







ŐRJÁRAT


Hallgat az éjszaka,
nincs szava már.
Lombokon szél pihen,
nem muzsikál.

Titkokat lesni el-
indul a Hold.
Tengernyi zsákjából
álmokat old.

Észrevesz, éberen
ringat az ágy.
Szemedre csókot ad,
úgy megy tovább.







ŐRSÉGVÁLTÁS


Hömpölyög, nagy a vize,
széles a Dunameder.
Hold száll le közepire,
fényfátyla beleseper.

Fák között billeg a
fáradó alkony.
Lépked az éjszaka
szőrpuha talpon.







ŐSZ


A délután már éjbe tér.
Csillagtalan az égfedél.
Titkokra zárult ablakok.
Itt-ott tenyérnyi fény ragyog.

Sünházból hulló gesztenyék,
bronzban hevernek szerteszét.
A nyári lomb is földet ér.
Paplant húz rá a szürke dér.







ŐSZI VERS


Egy őszi versbe kell a köd.
Őszi versbe köd kell.
Vizes aszfalt, hullt levél,
temetői csönd-jel.

Egy őszi versbe kell halál.
Egy őszi vers halálos.
Rothadásszag, avar kell
őszi elmúláshoz.

Egy őszi versben sírni kell.
Az ősz siratni jön.
Szőlőhegynek gyöngybora
csak őszi könny, közöny.

Egy őszi versben ősz az úr,
nem tavasz, tél cselédje.
Vedd le deres ingedet,
menj, terítsd eléje.







REGGEL A FÁKRA


Ágbogas égen csillagok,
álmot lesnek.
Hallgatok.

Éjlova nyergén tolvaj jár.
Erdőn-mezőn
somfordál.

Barna kalapján szélforgó.
Falevélre
rámorgó.

Reggel a fákra zúzmara ül.
Táncol a tél.







SZÁMFEJTŐ


Megyek az utcán számolom a fákat
számolom hány lépés a következő házig
hány lépés még a templomig
hány HÉV autóbusz hagy el a térig
hányan vannak kik szembe jönnek
s hányan hagynak el számolom
megyek lombcsupasztó őszben
bokrokon fákon rothadó fészkek
ami valaha titok volt pucér
minden vacak szél beletéphet
megteltem gyűlő nemvagyokkal
számolom és persze elfelejtem
hát egyre többször mondom: nem tudom
lángtalan tüzem kormol
számolom ki merre hol veszett el
mikor bukkanhat elő egy új seholból
megyek az utca mint a semmi gödre
mit számít az mit számolok
beér az ősz rejt trampli ködbe
még kivillannak csontló verssorok
valahogy el kell hallgatni a dalnak
reggelek jönnek zúzmarásak
bezúdulnak mezőkről a varjak
véget vetni minden számadásnak.







SZÉPÍTŐ VERS


Ez egy szépítő vers.
Messze nádas.
Bodrozó víz ringat
szárcsákat, vadkacsákat.
Októberfény.
Ajándék-meleg.
Balról jobbra, kicsit a túlpart felé,
sirályok kerengenek.
Nincs semmi szél.
A tarkót sütő napsugár
szinte altat.
Egyszerű minden.
Benne a mindben,
valahol Isten is hallgat.

Ez egy szépítő vers.
Nem titkolok semmit.
Nincsen mit tagadni.
Elmúlásévszak.
Nem siet, épp csak lépked,
ne higgyük azt, most nem halad.
Ezek negatív sorok.
Fuss át fölöttük,
legyen az, minek szeretnéd.
Hidd reményesre
- süt a nap, melegség -,
odébb van még az este,
most minden arany még.
Ez egy szépítő vers,
ősz-ízzel, Kis-Dunával.
Akár a kezed is itt lehetne,
ahogy én, kinyújtanád a lábad.
Jóra vennénk a dolgot,
kellemesre.
Kicsit gondolkodom az őszön,
mondanád,
mintha az elmúlás, a nemség...
Én lélekben a nádasnál időzöm.
Hal háta villant.
Igen, ez itt még jelenlét.
Elmenőben az ember visszapillant,
hallgatja a semmi földi csendjét.
Kezedet kezemre tennéd,
szépítendő e versemet.







SZOBOR


vér izzadság
s mennyi szenny
kell ahhoz
hogy megjelenj
leomló szikla
törmelék
mennyi már
és semmi még
testetlenül hever
s hogy éled-e
ugyan ki dönti el
lehet-e Vénusz
lehet-e Dávid
milyen út
mikorra visz odáig
mire nekilendül a kéz
fölcsapnak a szikrák
mikor lesz a rész
újra egész
mikor a mester
hátra lép
s a majdnem kész remekkel
szembe néz
igen
ez a végső

ki volt a kalapács
ki a véső
mindegy ma már
a Tervek Tudója
keres válogat
új követ talál







TABLETTADAL

(Ny. A.: háttérben futó alkalmazás
/ a gyógyszerszedés fenomenológiája /)


beveszem épp vagy nem teszem
kialakult egy rendszerem
pilulák sora polcokon
jobbítandó a sorsomon
minden szigorú rend szerint
gyógyszerészem is erre int
ezt ragozza az orvos és
gyilokra kész a tévedés
lehet tapasz vagy fél drazsé
elfelejtem és kész a tré
ha túlzabálom ezt vagy azt
kell újabb ami megmaraszt
s mert nincs hites ki rám figyel
a jelre is kell némi jel
nem dobja el rakja duplán
így van ez pont én ne tudnám
vergődöm mint atillácska
nézek kurva pasztillákra
így menend míg jégre raknak
pusztán hogy már bort se kapjak







TAVASZOLÓ


Vijjogj madár,
ordas szelek járnak,
de trappolnak március bakái,
rügyet szegezve februárnak.

Vijjogj madár,
szívünk felenged, olvad.
Aranysujtásos reggelek
lopják az égről a Holdat.







TAVASZVÁRÓ


Január, február...
Mondja apa: jön a nyár.

Szétnéztem a februárban,
de nem láttam, hogy már nyár van.
Fáznak a fák, bokrok fáznak,
nyoma sincsen napsugárnak.
Ködöt rejt a kertek alja.
Hó, zúzmara betakarja.

Ne búslakodj, kicsi lány,
mondja apa, jön a nyár.

Ezer rügy vár minden ágon,
túl a fázós februáron.
Tavasz készül, virradatra
ezüst fényt szór szét a barka.
Virág, bokor újra éled,
nagykabátod lecseréled.

Január, február...
Anyu, apu! Itt a nyár!







TELEFON


ma szólt a telefon
épp a fürdőszobában voltam
mikor meghallottam a pittyegést
olyan kis nyamvadt gyönge hangja van
de mire beértem s fülemre tettem
már csak üresség maradt vonal
ki lehetett
próbáltam végigvenni a lehetőségeket
hisz nincsenek sokan
kik vasárnap tízkor keressenek
lányommal beszéltem jó órája már
mobilon persze
közvetlenebb
háló a világ annyi sáv járja át meg át
követni sem tudom
te jóságos MATÁV
fiam a tengernél nyaral
s tán tegnapelőtt jelezte
delfineket láttak és patkányt az utcán
valamelyik este
ki hívhatott
Veronika tán gondoltam
s rácsörögtem
beszéltünk pár szót de mondta ő nem
azóta telnek az órák s figyelem egyre
azt a rohadtat hogy fölberregne
majd újra hív ha neki fontos
ha meg nem mit érdekel
egy újabb nyaralás
nagy ajándékot nyertem el
vagy apartmant vegyek
Bükfürdőn Mallorcán
így megy ez
ki hív megkérdezem
reggel te voltál
s mindenki mondja nem
mintha valami rosszat sejtenék
nem hagy nyugodni
persze tél végén a szívem
de hát a halál nem hív telefonon

csak azt tudom
valaki jelzett jelentkezett
és mindegy hogy ki volt
pakolok
készülődgetek







TÉLKÖSZÖNTŐ


Elbánt a fákkal
csúful a szél.
Hintázik árván
pár vén falevél.

Szürke ég sző nagy
hószínű inget.
Szerelmes-gyöngén
befödi mindet.

Alusznak, díszes
ünnep az álom.
Gyertyák gyulladnak,
itt a karácsony.







TÖPRENGŐ


Nagymami hetven éves,
dolgozni jár, és fáradt.
Mama egész nap dolgozik,
most, takarít, és fáradt.
Apa egész nap dolgozik,
futkos, verset ír, és fáradt.
Én iskolába járok, szakkörökbe,
tanulok, és fáradt vagyok.

Morzsi egész nap alszik, sétál,
vagy rágja a csontját.
Erre mondják, hogy kutyavilág?







ÚTON SEHOVÁBA


valami mezőn pagonyban
mentünk reménnyel
mi parázs belobban

hogy tagadjam
hozzám simultál
elfogadtam

mentünk sehovába
fogtalak volna
ne légy az éj hiánya

út nem maradt mező se
a rigódalt elmosta a szennyvíz
ahogy belezuhant a csőbe

álmaim félszépek
foszlik ónszínű képed
az ember beleébred

tükörbe nézek
magamat látom
sehol se téged







ÜZENET


Kertre néz az ablakom.
Mennyi titok, hallhatom.

Bokrok alján sárgacsőr,
öreg rigót így gyötör:

- Hát az Ősz, az micsoda?
- Szélkabátban muzsika.

- Hát a másik, az a tél?
- Jégvilágon hófedél.

- Hát a Tavasz, mondd el azt?!
- Lombzivatar, fényt fakaszt.

- És ez a kert, ez a Nyár?
- Eltaláltad, kismadár.

Kertre néz az ablakom.
Mennyi titok, hallgatom.

Nyisd ki jól a füledet.
Száll ezernyi üzenet.







VOLT EZ ÉVBEN


Volt ez évben szalonnám,
szőlőm, lágy kenyérrel.
Lesz még egy kis haszon tán,
ha Uram vezérel.

Volt ez évben szívbaj is,
roppanó gerinccel.
Nem én vagyok a hamis.
Aki ezen viccel.

Volt ez évben bánatom,
örömöt is kaptam.
Aki ártott, ráhagyom,
örömködjön abban.

Volt ez évben mindenem.
Hagyd, hogy kiteleljek:
segíts tovább, Istenem,
ha nincsen más terved.







VÉGÜL


Ha megkérdezem:
szeretsz-e?
Ne szólj, ne bólints.
Van dobod, szájharmonikád?
Vedd a szádhoz,
fogd a kezedbe,
és játssz valami
olyan zenét,
amit csak te,
más senki sem ért.
Mintha titkos levelet írnál,
csak nem kell bélyeg,
meg postaláda.
Szívedben várok a válaszért.







VISSZANYÍLÓ ABLAK


Nem tudom, mi lett a temetővel,
azzal, mit másutt bokrok rejtenek.
Őrzőik keresztes, mohos kövek,
sisakos-kardos, harcos angyalok.
Süppedt hantok, hol régelmúlt dadog.

Nem tudom. Itt nincs régi temető,
mementók pestis-, koleravészre.
Haza nem tértek obeliszkjei
miért nem mutatnak itt az égre?
Hol, ki a feltámadást ígérte?

Nem tudom, az ó temető hol van.
Nem tudom, a múltat hova tették.
Zsoldos kamionok dübörgik szét
szigetünket, s földúlják, elhagyják
a sírkövesek útján az esték.

Nem tudom. Itt új temető régül.
Benne: mi tegnap még a jelen volt,
s a holnap is lassan beleépül.
A márványzongorás sír is hallgat,
s a költő, ki itt sem nyert nyugalmat.

Lesz régi temető, megígérem.
Pillanat, véget ér röpülésem,
s eltűnök, mint el millió évek.
Voltomra csillagok mutatnak.
Ragyogásunk visszanyíló ablak.







ZENEDE


Áthallatszik,
a szomszéd lánya
furulyálgat.
Panelház.
Nem látom,
talán tereli a nyájat.

Rám hat.
Fölrémlik:
mennek a mezőn
a birkák végig,
s a füvet hol leeszik,
hol leizélik.
Lehet,
megleshetném Iluskát is,
de a paneltől ő se látszik.

Kinn esőre áll.
A pásztor az eget nézi.
Szóval, az egész olyan:
népi.
A hangulatba
magam mélyre ásom.
Orromba fölcsap
a friss wordszag,
magasba vérnyomásom.
Bárcsak fiatalabb lennék,
bárcsak.
Az ember megöregszik,
más meg furulyálgat.







ZIVATAR


Este van és az ég fényes.
A Jóisten épp fényképez.
Mióta tudom, úgy izgat,
hogy áll a kör. Fönt kugliznak.

Hallom, robban az ég-távol.
Mennyi dőlt le kilenc fából?
Telibe ütnek, tarolnak?
Eső hull, nemrég csapoltak.

Derül, mulat az angyalnép.
Ha hívnának, én felmennék.
Behúznám szárnyam, ülnék csak.
Sört innék, mit csak angyal kap.









 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Akiket Klapka agyonlövetett
  2022-05-18 20:00:44, szerda
 
 







AKIKET KLAPKA AGYONLÖVETETT


A kellemetlen dolgokról, amelyek nem illenek a sztereotípiákba mi, magyarok általában nem szeretünk beszélni, be a szőnyeg alá! Jobb nem is tudni róla! Ennek szellemében például nagyon kevesen tudnak arról, hogy Komáromban 49 szeptemberében több honvédet lövetett agyon Klapka tábornok, mint Aradon október 6-án Haynau!

Az ördög a részletekben lakozik! Klapkát a fegyelem megszilárdítása motiválta, de a megtorlás is szerepet kapott a kivégzésekben. A mai, békés korban a többség el se tudja képzelni, hogy háborús helyzetben milyen kevésen múlik néha az élet/halál. A komáromi erőd helyőrsége augusztus elején nagyszabású kitörést hajtott végre, felszabadították a Csallóközt, Mátyusföldet, Győr városát és az Észak-Dunántúl nagy részét. Jelentős mennyiségű lőszert, élelmiszert zsákmányoltak, újoncok ezreit sorozták be. Klapka fejében már az is megfordult, hogy a főseregnek besegít egy Szombathely- Grác irányú gyors csapással, amely Haynau és Jellasics erőinek a megosztásához vezetett volna.

A további támadásból azonban gyors visszavonulás lett, ugyanis egy menekülő politikustól arról értesült, hogy Bem seregét szétverték Segesvárnál, Nagysándor Józsefét Debrecennél, Dembinskiét meg Szőregnél győzték le. Miután újra ostromzár alá vették a császáriak Komárom térségét és a védők értesültek a világosi fegyverletételről, sokan megtörtek lelkileg. Csorich tábornok feltétel nélküli kapitulációra szólította fel a helyőrségét, amit Klapka visszautasított.

A császáriak bevetették a suttogó propagandát, ügynököket küldtek, hogy rontsák a morált, illetve szórólapoztak. A papír felmutatása esetén a dezertőrök amnesztiában részesültek. Nos, az akció nem maradt hatástalan. Főleg a német és szlovák honvédeket célozták meg, de a magyarok közt is voltak, akik megpróbáltak lelépni (cserben hagyták bajtársaikat). A fegyelem megszilárdítása érdekében először a 48. zászlóaljból végeztetett ki két dezertőrt Klapka, de ennek nem volt elég elrettentő ereje. a 60. (mások szerint 61. vagy 62.) zászlóaljból 48-an dezertáltak, akik közül a huszárok 30-at visszahoztak. A Bocskai huszárok egy százada pedig megtagadta a szolgálatot. Klapka elrendelte a megtizedelésüket.

A nyilvános kivégzés keretében 8 gyalogost és 7 huszárt lőttek főbe. Büntetés és elrettentés. A drasztikus fellépést követően gyakorlatilag megszűnt a dezertálás és helyre állt a fegyelem a csapatok körében.. Senki se merte ezt követően külön sütögetni saját pecsenyéjét.

Még egy kivégzés történt az erődben, a feljegyzések szerint Fejérhegyi (Weissenberger) Mihályt lőtték agyon, miután kiderült, hogy Klapka meggyilkolására küldték Komáromba. Egy társa is volt, egy huszár. Ügyesebb volt mint társa, mert ahogy jött, úgy távozott is. Nem tudták elfogni, nyomtalanul eltűnt.

(Barátja Görgey Artúr:

Itt kell megemlíteni két tiszt, Thaly és Makk esetét, akik a végsőkig akartak harcolni és puccsot szerveztek, de lebuktak, nem végezték ki összeesküvés miatt, csupán lecsukták őket. (Felmerült a Csallóközi köztársaság ötlete, akárcsak 1919-ben, egy röpke pillanatra).

Sem erővel, sem csellel, sem ármánnyal nem sikerült bevenni Komáromot, hanem a délvidéki Péterváradhoz és az olasz Velencéhez hasonlóan alkuval. A kitartás meghozta gyümölcsét, a véderő valamennyi tagja személyes amnesztiát kapott és szabad emberként távozhattak. Megtarthatták személyes vagyontárgyaikat, sőt zsoldot is kaptak elbocsátásukkor, a legénység 10 napi, a tisztek egy havi illetményt - osztrák pénzben, a császári és királyi seregben érvényes tarifa alapján.

Ajánlom figyelmükbe az 1849 nyarán játszódó kisregényt- amely a katonák szemszögéből ábrázolja a háború utolsó heteit.


Link



Haynau 200 ágyújával is kitartóan dacolt a Klapka vezette komáromi erőd

Link



Százhetven éve tették le a fegyvert a bevehetetlen komáromi vár védői

Link



Ki volt Klapka György?

Link












 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
Nagy-Magyarország – kis Magyarország?
  2022-05-17 20:45:35, kedd
 
 











NAGY-MAGYARORSZÁG - kis MAGYARORSZÁG?




Mekkora ma Magyarország?

Amekkorának mások látják vagy amilyen nagynak mi érezzük? Mi nagynak és erősnek szeretnénk tudni, ezért annak is képzeljük. Így van ez rendjén! A száz év magány után - ami egyáltalán nem volt magány, hiszen mindig volt társaságunk, volt aki felügyeljen és vigyázzon ránk (fasiszta Németország, Szovjetunió) - kell az önbizalom. Inkább úgy fogalmazhatnánk: az utóbbi száz évben nem volt saját hangunk, nem jutottunk szóhoz. Egy évszázadon keresztül vagy meg sem szólaltunk, vagy mások véleményét szajkóztuk. Nem mondtunk semmit a világnak. Hívjuk inkább ezért száz év hallgatásnak.

Mekkora Magyarország?

Ma biztosan nagyobb, mint tegnap és tegnapelőtt. És sokkal hangosabb. Diplomáciája aktív és eredeti. Az ország a maga útját járja, nem hallgat senkire. Ez a nagyfokú határozottság imponáló egy ütőképes hadsereget nélkülöző és más országok nemzetgazdaságaival szoros függőségi viszonyban levő - ld. német autóipar - kis országtól.

Arra, amit ma Magyarország mond, Európa és a világ odafigyel. Feljegyzik és megjegyzik. Számon tartják és számon kérik. A partnereink sok mindent nem értenek: sem azt, amit mondunk és azt sem, miért mondjuk. Az európai népek kórusa nem érti a magyar disszonáns hangokat. Nem érti, honnan az a mellbő bariton, mely akkora mellkasból jő, melyből legföljebb csak tenor hangozhatna. Nem értik a kottánkat, amiből játszunk és nem értik országunk koreográfiáját sem. Nem értik a taktikánkat - ezért egyelőre lépéselőnyben vagyunk - és nem értik a stratégiánkat, hogy közép- és hosszú távon merre visz az utunk és hova vezet? Nem értik, miért nem fogadjuk el a klub szabályait, ha már jó szántunkból tagnak beálltunk, és azt sem értik, miért járunk olyan társaságba - EU - melyet nem szeretünk. Egyszóval, nem értenek! Meg nem értettségünk érzése nem új és gyakran ott kísért a történelmünkben.

Mekkora Magyarország ma?

Tőlünk függ. Mindenesetre a fáradtság jelei már mutatkoznak. Nem, nem mi fáradtunk bele - örök nyughatatlanságunk jól tartja magát. Környezetünk, partnereink, szövetségeseink kezdenek eltompulni, elfásulni irányunkban. Nem hallgatnak már minket olyan figyelmesen, és nem is vesznek már minket annyira komolyan. Azt hiszik kiszámíthatóak vagyunk és cselekedeteink előre megjósolhatók. Azt hiszik, általunk pusztán a balkáni korrupció terjedt tovább, azt hiszik, hogy csak a pénzük kell nekünk.

Tévednek.

Nekünk sokkal több kell: a múlt és a jövő! A legutóbbi évszázadban csúnyán megaláztak és szétvertek minket. Ma és a jövőben is azt szeretnék, ha suszterként megmaradnánk a kaptafánk mellett. Nem vagyunk suszterok, sem foltozóvargák! Keleti nagybácsink Kapudöngető Attila, nem valami hálót foltozó, halszagú rokon, finn halász. A szabálytisztelő, törvényes együttműködést fetisizáló Nyugat azért nem ért minket, mert nem hisz a szemének, nem látja, ami napnál világosabb: mi nem akarunk együttműködni! Mi nem lassú felemelkedést akarunk, sem unalmas, de úgynevezett kölcsönösen gyümölcsöző egyezségeket. Ötszáz évvel Mohács és száz év hallgatás után, most nagy hangon bemondjuk a tromfot: mi mindent akarunk! Attila még megfordult Róma kapui alatt, de mi, a dicső hunok kései leszármazottjai most végre a Nyugat falain belül - intra muros - vagyunk! Jól teszik, ha imádkoznak az Európai Parlamentben: ,,De saggitis hungarorum libera nos Domine!"...

Mondjunk, amit akarunk a világnak, de soha ne csapjuk be önmagunkat: ne tévesszük össze a folklórt a politikával, a költészetet a diplomáciával. Jövőnk, jó vagy rossz sorsunk attól függ, helyesen mérjük-e fel önmagunk? Helyesen mérjük-e fel lehetőségeinket, helyesen ítéljük-e meg erőnket, felhalmozott tapasztalatainkat? Ha diplomáciánk erélyesen szomszédol vagy a minket is tagjai közé befogadott szervezetek főhadiszállásain pózol - nem baj. Éljünk a meglepetés és a megtévesztés erejével. Mások is ezt teszik. Életfontosságú azonban, hogy mi magunk pillanatig se felejtsük saját, valós állapotainkat. Pillanatig se felejtsük, mit bírunk el és mit nem. Legyünk pontosak tartalékaink, eszköztárunk felmérésében és időnként számoljuk meg katonáinkat is. Ha kevesen vannak, ne menjünk csatába, és ne feledjük a többet ésszel, mint erővel népmesei jótanácsát sem.

Mekkora ma Magyarország?

Magunk sem tudjuk, pedig fontos lenne pontosan ismerni. Ha alábecsüljük országunkat, kishitűségünk foglyai maradunk és semmire nem visszük. Ha túlbecsüljük, úgy járunk, mint a béka Ezópus állatmeséjében: ökör akart lenni, felfújta magát - kipukkadt!

Nézzünk szembe a valósággal: mondjuk el őszintén egymásnak, mekkorák vagyunk...


Link
























 
 
0 komment , kategória:  Hazánk - otthonunk  
Dáma Lovag Erdős Anna versei
  2022-05-16 20:00:29, hétfő
 
 




DÁMA LOVAG ERDŐS ANNA VERSEI


Csornán, l944.O3.l3.-án születtem.
Általános iskolám Mosonszentjánoson végeztem. Már itt írtam verseket. Gimnáziumi éveimben Mosonmagyaróvár, ill. Budapesten irodalmi pályázatokon Országos I. díjam miatt felvettek a bölcsész karra. A Sors fintoraként mégis automatikai-Villamos mérnök lettem, elektromos vezető tervezőként mentem nyugdíjba.
Éltem Budapesten, Szegeden 17-17 évet. Majd családommal Mosonmagyaróvárra költöztünk.
Költészettel 1994 óta foglalkozom ismét,volt tanárom és gimnáziumi osztálytársaim indítatásaként. Azóta 54 Antológiában jelentek meg verseim. 6 verseskötetem jelent meg.: ,,Jelet hagyni", "Őzek tánca", Kőbe vésett szavak", ,,Keresztre feszítve", "Rendületlen hittel", "Híd két part között" címmel. /URÁNUS,CSERHÁT MŰVÉSZ KÖR kiadásában/
Eddig pályázatokon, ill. azokon túl: 42 díjat, elismerést, oklevelet kaptam verseimre és irodalmi munkásságomra. Eddig 13 országba jutottak el versesköteteim.

(Dáma Lovag Erdős Anna)



Dáma Lovag Erdős Anna versei

Link








Ihász - Kovács Éva: ÍGY LÁTOM ŐT
Erdős Anna költőtársamnak

Így látom Őt a kedves Szépet
Körötte fák, millió képlet
A végtelenség él a lelke mélyén
Hogy kimondhassa
Íme a vers az élmény
S a kékszemű ég biztatja Ő érzi
Hogy e tájat így kell megidézni
S a szép világ mely körülveszi létét
Hogy fölmutassa az Ő szép vidékét
És harangokat tekercsel a létben
Mert szívében csupa jóság fészkel
Virágozzék mint a lét virága
Új koszorút fonva homlokára
S világító szép napot a nyárból
S nyújtson vigaszt az égi hold vándor
Mikor versek fölé hajlik egy asszony
Üdvözlöm Őt - semmi ne aggasszon
Lelkesedés töltse el a földet
Így élünk mi
És így élni könnyebb
Köszöntöm Őt
Bár oly messze él még
Elém hozzák rőt falevél érmék
Látom ahogy írja a vers-stancát
Köszöntöm Őt - a jó Erdős Annát







AKI SZERETI A MAGYAR FÖLDET


Aki tavasszal
Csokorba szedte az ibolyát
Aki hallotta zsendülni
A határt
Aki megmerítkezett
A nap melegített dézsában
Akinek volt
Tarlóval szúrt lába
Kinek pelyvával lett
Tele szeme-szája
Csak az érezheti
Igazán a kenyér ízét
Az ihatta a tiszta
Forrás vízét
Akinek napsütötte
Keze, lába
Az tudja mi a parasztember
Imája
Csak az vet keresztet
A kenyérre
Az kéri az esőt
A szomjas anyaföldre
Csak Ő érti
Mi az, ha a földet eladják!







BOLDOGSÁG TE VAGY NEKEM


Boldogság nekem a tél csendje
A tavaszi virradat zenéje
A pacsirta trillázó éneke
A virág nyitogató méhek zümmögése
A gyors patak vidám csobbanása
A nyári nap érlelő ragyogása
Az őszi bágyadt napsugár búcsúzása
Szívemet éltető természet körforgása
De mind ez csak veled
Soha, soha nem nélküled

Lelkemnek magasröptű szárnyalása
Bíztató szavaidtól ihletet várja
S ha nem vagy velem
Árva, s nem nyílik szívem
Nem látom a tavasz, nyár, ősz, tél
Ezernyi csodáját
Nem hallom a madár boldog dalát
Nem érzem a tavaszi szellő simogatását

Beborul, komor lesz az ég
Vad, zord felleget űz a szél
Dörgő villámok cikáznak felettem
Szivárvány színében sem gyönyörködik lelkem
Szívem bús magányba szédül
Nem látom a csillaghullását az égről
De ha hallom kedves hangod
A tavaszt a hideg tél után elhozod
A madár is vígan zengi énekét
Virág nyílik, virágos az erdő a rét
Lelkemben egy új dal muzsikál
Egy dal, ami csak is feléd száll
A boldogság ismét veled rám talál.







BÚSAN SZÓL A HEGEDŰ


Felültek a fákra a fellegek
Egy hegedű szól, kesereg
Egy hegedű az éjszakában
Valakit sirat bánatában

Ó mily szomorúan, mily búsan
A magány dala benne van
Megfájdul a szív is bele
Komor fellegek szállnak felette

Ó te szomorú hegedű
Ne sírj oly búsan
Jön még borúra derű
Szólsz még boldogan

Néma az éj, elhalkul a dala
Elcsitul lassan a szív fájdalma
Csendes a hegedű, elpihent a vonó
Alussza álmát, nem zokog a szó







CSEND VARÁZSA


Eljött a csend
A nap nyugovóra tér
A csend palástja takarja az éjt
Elcsitul minden fájdalom

Alszik a madár a fészkén
Nyargaló szél lecsendesedik félvén
Hogy felébreszti az alvót
Halkan dúdol neki altatót

Csend van a szívekben
Néma minden hallgat az éjben
Néha egy vonat kattogása
Egy megkésett bagoly huhogása
Töri meg a csendet
Nem akarja felébreszteni az embert

Aludjatok véget ért fáradt rohanástok
Az éj varázsát küldi rátok
Lelketekben szunnyad a fájdalom
A bú és öröm sem zavar álmodon

Álmodjatok szépet, hogy szeretnek téged
Álmodjátok, szép a világ
Hogy holnap szebb nap virrad rád
S béke lesz, s szíved boldogság öleli át







EMLÉK KÉPEK ANYÁK NAPJÁN


Drága Édesanyám megyek hozzád
De nem csókolom édes orcád
Temetőben pihensz régen
Fájó emlékkép vagy már nekem

E képeket most össze szedtem
Édes mosolyod nem feledtem
Szigorú is voltál néha
Szíved szeretetét nem feledjük soha

Hat gyermeked akik sorban :
Orsolya a gondoskodó
Mikor elmentél, ő volt az anya pótló
Teréz: Ő messze, idegenbe elment
Hullott érte könnyed, szomorítottad szívedet
Fájt az is mikor én elmentem
Tanultam Budapesten
György öcsémet magammal vittem
Vágytunk utánad mind ketten
László öcsénk szíve tiszta,
Ő volt idős napod gyámolítója
Sándor öcsénk mosolyogta
Nem hagylak el Édesanyánk soha.

Jöttek évek, hosszú sorban
Velünk vagy csak álmainkban
Visszatértünk, de már későn
Takar már Édesanyánk,
Édesapánk a szemfedő

Emlékképek összegyűlnek
Hol kicsik, nagyok ölelkeznek
Imáinkba foglalunk bennetek
Áldja meg az Isten jó szívetek!







AZ ÉLETEM FÁJA


Verset írok az életfámról
HETVENEDIK ágáról
Mert minden évben egy ága kihajtott
Minden tavasz szép virágot hozott
HETVENEDIK tavasz
Rügyezik már a fámon
Nem sokára virágba borulását látom
Virágból termés lett, éveim során
Négy is volt belőle
Kettő korán lehullott a földbe
Két szép gyümölcsöt fel neveltem
Ő értük boldog az én lelkem /fiaim/
Két szép termésem életem büszkesége
Szerető szívemnek gyönyörű termése

Életfámat tavasz, nyár, ősz, tél éltette
Napsugár és szellő leveleit érlelte
Záporeső, hol zivatar is vonult el felette
Szivárvány színekben életem festette
Zivatar ágaim tördelte
Hajlott törzsem,míg engedte
A jó magyar földben
Gyökereim a mélybe, élhettek benne
Tavaszi zápor megöntözte
Éltető napsugár ragyogott felette
Így múltak az évek, év gyűrűk körötte
Hol sima,hol göcsörtös ágaim növelve
Így telt el HETVEN tavasz felette

Ezt a HETVENEDIK tavaszt
Jó Istenem megköszönöm neked
Életfám virágzik, virággal köszönhetek
Verseim voltak virágai a tavasznak
Hogy hány tavaszt adsz még nekem
Te tudod csak igazán én édes Istenem
Meddig tart még tavaszt váró életem
Ha eljön életfámnak utolsó tavasza
Arra kérlek csak, ne zivatarral
Csendben aludjak el, mint ki téli álmát alussza
Csak azt vegyék észre, ha ágaim virágát nem hozza
Gyökereim engedjék el nehéz törzsemet
Halkan zuhanjanak le, öleljem magyar földemet
Megmarad utánam pár kis, friss hajtásom
Ők lesznek,kik emlékeznek /unokáim/
Éltem ezen a szép világon







FÉNYBEN ÚSZOTT, MOST KOLDUS SZEGÉNY!


Fényben úszott,
Most koldus szegény!
Kifosztottan áll az élet peremén
Se háza,se vágya eltűntek már
Kezéből az idő homokot szitál

Elmúlt az élet, pergett tova
Magány köszönti, nincs otthona
Dolgos éveit a múlt tagadja
Kivert, magány utolsó rokona

Míg fényben úszott, volt vagyona
Vasalt inge, cifra palota
Dáridó is kijutott néha nap
Körül táncolta érdek had

Most koldus szegény, porba hullt
Kikacagja a fényes múlt
Ha akad sátor, pad az otthona
Űzi hajtja az isten ostora

Volt háza, otthona, kis vagyona
Kuncog a forint, gurult tova
Öregen már nem kell senkinek
Ami vagyona volt, az mindenkinek

Fény helyett komor sötét ráborult
Utolsó pénze koporsóra jut
Az anyaföld tisztességgel befogadja
Legyen nyugodt örök álma







FÜLEMÜLE SZERENÁD


Tavaszi légbe belezeng az ének
Egy kis énekes dalolni kezd
Száll a fellegekbe Istenhez a dala
Itt a tavasz, boldogan dalolja

Dalolj, dalolj te szürke kis énekes
Éji dalod szerenádot zeng
Aki hallja boldog éneked
Veled örül már itt a kikelet

Nyílik a lila orgona virága
Ibolya csokorban integet
Gyöngyvirág harangozza fejét
Így üdvözli fülemüle énekét

Tavaszi napsugár ébreszti a földet
Virág özön, virág illat éltet
Boldog tavaszi zsongás árad
Fülemüle zengi az esti szerenádját

S a dal felemeli az emberi lelket
Ezt a csodát megköszöni Istennek
Mert ő teremtette ezt a csodás harmóniát
Fülemüle zengheti a szeretet himnuszát
Szólhat boldogan az éji szerenád







GITÁROM SZÓLJ MOST DALBAN


Gitárom szólj most dalban
Békét hozz a nagy világra
Ne engedd elveszni embereket
Háborút ne hozz senkire

Sírj csak gitárom hangosan
Szél vigye zenémet országokba
Hallja minden ember fia
Ne ontsuk egymás életét soha

Gitárom pengjen szózatként
Világ figyelj e dalra
Emberiséget ne engedd háborúzni
Kínok közt kiirtani a népet.

Szólj, szólj gitárom, mint a harsona
Isten áldása legyen rátok
Szívetek dobbanását halljátok
Békét akarjatok a világra!







GYÖKEREINK MAGYARORSZÁG


Gyorsan folyó patak partot mossa
Sodró, morajló habok futnak tova
Szaladnak, mint édes hazánk fiai
Akik nem lelnek nyugalmat
Kergeti őket a nincstelen kín

Pedig magyarnak lenni büszkeség!
Hiába tépázzák fánkat irtó szelek
Magyar megmutatja mindig!
Benne hinni, s bízni lehet!
Nem tudják kitépni a gyökeret!

Ne szaladjatok, tiétek nem a nagyvilág
Itthon vár benneteket a föld, s édesanyád
Magyar nyelvet másra nem cserélheted!
Sem álmaidat, míg magyar a gyökered
Sem gondolataidat, sem hitedet!

Mert a hit, s lélek, mely fogva tart
Kínok közt is az nyújt neked kart!
Magyar szíveddel száll a gondolat
Soha nem felejt a magyar tudat!
Ha más nyelven is szól az akarat!

Szülői házat soha ne hagyjátok el!
Mert kihűl a családi fészek
Elveszik otthonod, s vele reményed!
Kakukk költözik tolakodva bele
Szaladhatsz, hogy elvedd jussod tőle!

Gyors patakból hömpölygő folyó lesz
Elszakad az árral hazád fájának gyökere
Hiába szaladsz, hiába jössz
Későn érkezőt elönt a vízözön!
Szíved nyugalmat sehol nem talál.

Pedig magyarnak lenni büszkeség!
Ez formálja tudatod, amerre mész
S ha hited, házad, hazád veszély fenyegeti
Magyar lélek helyét a világban nem leli
Haza húzza idegenből is gyökerei!

S mégis, ha hömpölygő áradat
Hazátok fájának gyökerét tépázza
Elveszik a föld, a nép, amibe kapaszkodna
Nem lesz hit, sem haza, ami haza várna!
Mert az áradat gyökerestül kicibálja!







HA FELHŐ LENNÉK


Ha felhő lennék magas kék égen
Szállnék, repülnék szabadon, szépen
Bárányfelhőként a nap rám ragyogna
Úsznék a kék égen rátok mosolyogva

Ha esőfelhő lennék, sűrű cseppekben esnék
Isten áldása lennék.
Minden vetést, virágot jól megöntöznék
Ha rossz kedvem volna, sötét felhő lennék
Rossz felhőtársaimmal összezörrennék

Ha ragyogó napsugár rám ontaná sugarát
Egyből tovább szállnék, kék égen tova repülnék
Akkor jönnék csak, ha rám szükség lenne
Áldott legyen a földnek könnyeimnek cseppje

Tavaszi záporral öntözném a tájat
Elvetett mag kikeljen, nehogy elszáradjon
Szomorú kedvemben mindig borús lennék
Eltakarnám a napot, lássátok szomorú vagyok

Jó kedvemben a felhőkkel kergetőznék
Napsugaras égről gyorsan eltűnnék
Legyen az embereknek szép, meleg napjuk
Vidámak legyenek, mert szép a nyaruk

S miután az égen elvégeztem dolgom
Lehullanék a földre, sokak örömére
Fájó könnyem áldás legyen emberre, növényre
Esőként földbe szállnék, megsemmisülve

Komor felhő, nem jó az senkinek
Inkább a földet öntözöm meg
Mielőtt elmegyek, sűrű könnyeimtől
Viruljon a tájék, mielőbb köddé válnék
Esőcseppjeimmel a földbe örökre bebújnék







HIDAT VEREK


Hidat verek folyókon át
Összeköti jobb, bal partját
Suhog a víz, rohan az ár
Túl parton valaki vár

Hidat verek, hozzád megyek
Karjaimmal átölellek
Kedves szóval örvendezek
Ti elválasztott magyar testvérek

Áll a szobor folyó partján
Szent Kristóf figyelmeztet talán
Rohan a folyó, sodor az ár
Magyar testvér a túloldalon vár

Hidat verek, átölellek
Könnyebb lesz együtt az élet
Mert a hidunk, utunk közös köztünk
Testvér, testvér együtt megyünk

Hosszú a híd rajta megyek
Jössz felém én átölellek
Nem választhat többé minket
Sem folyó, sem patak, s más akarat

Hidat verek népek között
Rohanó folyó, s széles fölött
Hogy egymás kezét ne engedjük
Szeretetben Isten velünk

Ne legyen többé soha
Ha életünk mostoha
Magyart, testvért elválasztja
Lehet Lajta, Duna,Tisza, Dráva

Hidat verek szeretetből
Szilárd vasból, s kövekből
Hogy sorsunk közös legyen
Testvér, testvért ne feledjen

Közös hidunk, ha megépül
Nem tart vissza jöhet az ár
Szívünk ismét egymásra talál
Szabad út lesz, nincsen határ










HORTOBÁGY DICSÉRETE
. . .




Ó te szép Magyarország
Csodálatos tája
Nincs a világon senkinek
Ilyen mesés Hortobágya

Kilenc lyukú hídnál
Legel a szürke gulya
Vágtat a híres ménes,
Mint lángparipa

Nap korongja ontja bő melegét
Nagy forróságban délibábos ég int feléd
Szürke tehén csorda ballag az itatóra
Vágtat a híres ménes, friss víz jó volna

Daru madár,hívja a párját
Túzok madár érte nagyot kiált
Nagy méltósággal lépeget a gólya
Fácán rikolt, mintha ő lenne e táj
Egyedüli lakója
Pacsirta szép énekével ad rá feleletet

Kútágas messziről a szomjazót csalogatja
Odagyűlik a pásztorok,csikósok csapata
Mert a hőséget ők is alig bírják
Friss vízzel töltik meg az állatok itatóját

Mire eljön az este,nap nyugovóra tér
Távolból furulya szó mesél
Csárdában öreg dudás játsza a nótát
Prímás húzza, pénz jár a vonónak /Bura Zsigmond/

Hajnal pírja hasad, csend ül a tájra
Tüzesen kel fel a nap koronája
Nyargaló ménes jön amott,nagy port kavarva
Felveri a nyugalmat, mert ő így akarja.

Természet órája tudja a dolgát
Pontos időre állítja mutatóját
Tavaszra nyár jön, ősz köszön a télnek
Csodás forgatagban zajlik az élet







HOZZÁM TARTOZOL


Hozzám tartozol
Mint fűhöz a harmat
Mint naphoz a fény
Mint fához a levél
Hozzám tartozol
Mint zivatarhoz
A villám
Mint virághoz az illat
Mint édes mosoly
A gyermek arcán

Belőled lettem naggyá
Mint búzából a kenyér
Mint anyából a gyermek
S ha már nem vagy nekem
Veled halok meg
Hogy a másvilágon is
Együtt legyek VELED
Mert Te ott is
Hozzám tartozol







KÉT REMEGŐ KÉZ


Kéz a kézben elindultak
Kórházból a kapun túlra
Halk szavukat csak Isten hallja

Tudod kedves légy türelmes
Van négy szép gyermekünk
Szívünk telve, szeretünk

Ha néha kevés volt kenyerünk
Megosztottuk,nevettünk
Boldogság lakott velünk

S óvatosan bandukoltak
Szorították egymás kezét
Lassan léptek ,mosolyogtak

Másik ráemelte szemét
Ó te kedves bolondos öregem
A múló időben is jer velem

Hát elmúlt az idő feletted,felettem
Úgy száguldott észre sem vettem
Lassan ,lassan megöregedtem

Még foghatom fáradt,dolgos kezed
A világ is szép,de csak veled
Eljöttél értem,s én haza megyek

Megalkudtam az Istenemmel
Most te jössz értem
Veled megyek, értelme van, eddig éltem

Reszkető kezüket egybe fogva
S mosoly arcukat el nem hagyta
Kilencven évesen mentek a hosszú útra.

S én néztem utánuk vágyakozva
Szívemben megnyugodva
Két ember az örök szeretetet megmutatta.







KÖNYÖRGÉS A BÉKÉÉRT!


EMBER! TE ISTEN teremtménye!
Nézz fel,nézz az égre!
Nézd milyen tiszta, békés az égbolt
Ragyog a napsugár, nevess rá békjót

Béke van, szeretet a szívekben
Ne oltsd ki fegyverrel belőle !
Bízzál magadban, ne a fegyverekben
Békéért könyörgök Hatalmasok szívetekbe!

Békét a gyermekért, ki ma született
Békét az anyáért, ki nem ártott neked
Békét a fiatalért, ki nem megy a csatába
Nem akar halni, nem akar hiába!

Békét az aggért, aki gyermekeiért retteg
Háborúban mindene, s élete veszhet
Békét könyörgök a Hatalmasoktól
Lágyítsa meg szívét az Isten, ha háborúra gondol!

Békéért könyörgök a hadba indulónak
Ne nyisson tűzet más ember fiának!
Békét kérek a Földnek, s minden lakójának
Kicsiknek, nagyoknak, ártatlan hadba indulónak

Háború csak vér, bosszúálló lélek!
Sátán irányítja, hogy egymást megöljétek!
Békét könyörgök az országnak, melyet leigáznak
Siralom völgye lesz minden fiának!

Rakéták,torpedók hada ne álljon csatába!
Ártatlan ember élet ne oltasson hiába!
Békét kérek a földnek, amit szántanátok
A városnak, a falvaknak, mindennek, amit ember alkotott!

Békéért könyörgök lelketekért, ti acsarkodó felek
Ebben a háborúban nem lehettek győztesek!
Háború csak fájdalmat, siralmat hordozza
Nem lesz Isten áldása se lelkedben, se otthonodban!

Békét könyörgök végül nemzetemnek
Féltve kérlek benneteket vágóhídra ne menjetek!
Mert elég volt már a sok áldozat évszázadok óta
Áldást kérek a meggondolt béke hozóra!

Békéért könyörgök végül szívetekbe
A felbujtót az Isten nyugtassa meg
Elég volt az áldozat,a hiába ontott vér!
Békét könyörgök a világnak a sok szenvedésért!







LASSAN ELJÖN A TAVASZ


Lassan eljön a tavasz
Pattannak a rügyei a fáknak
Szívemből búcsúzik a tél
Örülök a lágy napsugárnak

Cinkosan kacsint már a nap
Ibolya virág illata árad
Kertek is a tavaszra vártak
A madarak csivitelve szállnak

Március köszönti már a tájat
Lelkünkben is felébrednek a vágyak
Szép emlékei életünk tavaszának
Örülünk a nap ragyogásnak

Egyedül csak én ülök némán
Várom a tavasz beköszönt rám
Elhozza szívembe a reményt
S kigyújtja a tavaszi fényt







LETESZEM VERS KOSZORÚM


Leteszem vers koszorúm
Leteszem szomorún
A haza hős fiai hantjára
Emlékezek vers virággal

Október hónap te hősök gyásza
Emlékeztetsz minket az örök fájdalomra
Aradi tizenhárom vértanúságára
A nemzet miért borult gyászba

Aradi vértanuk, s névtelen hősök
Akikre emlékezve vers koszorút kötök
Minden virággal rájuk emlékezem
Áldottak legyenek ők, és hős nemzetem

Mert bátran mentek ők a csatába
A haza hívta őket nagy bajában
Összefogtak ők harci diadalban
Életüket adták, hogy éljen a haza

Októberi hónap, te hősök hordozója
Ne követelj több gyászt a szegény magyarra
Leteszem szóvirág koszorúm, tisztelve
A hősök emléke míg él magyar ember
Nem lesznek feledve.







MÁS EZ AZ ÜNNEP
Március 15.-e


Ragyog a napsugár
Virágba borultak a mandulafák
Így köszönt Nemzeti ünnepünk ránk
Más ez az ünnep!!!
Mint,mikor hóviharral tört ránk
Magyarok Istene figyelmeztetett
Bajban van hazánk!!!

Március 15.Te Nemzeti ünnepünk!
Nyisd szeretetre szívünk
Mutasd meg van még reményünk
Van még reményünk, hogy összefoghatunk
Ha akarjuk, egy célért indulunk!!!
Viszály nem győzi le akaratunk!!!

Mert hős múltú nemzetünk
Sokat szenvedett
Összefogva a szabadságból
Meghalt,de soha nem engedett
Eljött megint,ragyog a napsugár
Március 15. Nemzeti Ünnepünk
Összefogásra szólítva vár !!!

Mert a hőseink értünk is életüket adták a csatában
Csak a nemzet ne sínylődjön rabságban
Hősök az a Aradi 13, és a többiek
Szelleme feltámadva és kiáltva :
,,Talpra Magyar" fogj össze !!!
Mert ha nem, elveszel mindörökre !!!

S akkor hiába volt fájdalom,minden
Oly sok szenvedés
Hiába haltak hős fiaink a honért
Ha lehajtott fejjel mi beleegyezünk
Tűnjön el alólunk földünk!
Vándorbotra jut az a sok ész, tudás!
Mert nincs bennünk hit, s összefogás!!!
De még van remény, hogy egyet akarjunk!
Így hőseink előtt tisztességgel fejet hajthatunk!!!







MEGTARTALAK


Megtartalak, mint fa a levelet
S akkor engedi el, ha itt az idő
Mint égbolt a gomolygó felhőt
S akkor hull le, ha esik az eső

Megtartalak, mint holdat az éjszaka
Akkor búcsúzik, ha jő a pirkadat hajnala
Mint virág a reggeli harmatcseppet
Az élteti, az ad neki életet

Megtartalak, mert szomjazom rád
Mint nyári melegben a búzamező
Erős napsugárnál nincs egy felhő
Mely enyhet ád, s megmentő

Megtartalak, mert szeretlek téged
Nem tudom elengedni lényed
Megtartalak, mert önző a lélek
Soha nem akar feledni téged

Megtartalak, mint madarat a fészek
Ha zivatar közeleg félnek
Ha vad eső is zúdul rájuk
Nem félnek, betakarja őket szülő szárnyuk

Megtartalak, míg tart ez a kis élet
Mert egyedül szomorúan félek
Félek, hogy elveszítelek téged
Elengedni nem tudlak, míg élek

Megtartalak, mint szőlőszemet a fürtje
Ha ősszel megérik, akkor van szüretje
Hideg dér megcsípi az ágat
Elengedlek örökre, mint levél a fákat

S ha végleg elengednélek
Szomorú magányom a távolba réved
Szürke felhő eltakarja előlem a napot
Örökké várok rád, míg meghalok







MI ÖSSZETARTOZUNK
/Nemzeti Összetartozás Napja/


,,Mint bontott kéve
Szét hullt nemzetünk"
De mi összetartozunk
Összefog anyanyelvünk
Szívünk

Nem győzhet rajtunk
Ádáz támadás
Vágtathat fölöttünk
Villámok hada,felhő vonulás
Nem lehet minket széllel kergetni
Viharok harcába felül fogunk kerekedni
Mert mi összetartozunk !!!
Magyarok vagyunk
Fogjuk majd egymás kezét
Felemeljük az égig
Istenhez érjen fel a kezéig
S áldást kérünk tőle
E szét zilált, elfogyó nemzetre
Áldást kérünk tőle
Áldja meg a magyart
Szűnjön szenvedése
Összetartó nemzet ne legyen elveszve

Mert tudjuk mi, mind ahányan vagyunk
Nem feledjük soha földünk, otthonunk
Szét hullott a nemzet apró darabra
De csak a föld szívünk soha
Mert mi összetartozunk
Ha menny és föld is leszakad
Szívünk egy ritmusra ver
S örökre magyar marad
Míg Isten áldása velünk
S egy az akarat !!!!!!!
Mert mi összetartozunk !!!







MONDD KEDVESEM!


Ó március, te kikeleti varázs
Ragyog a fény csábítva int felém
Érzi e a szíved, amit én
Új életre kelt március reggelén

Ó, mondd kedvesem
Érzed már jön a tavasz csendesen
Virág nyílik, rügy pattan, ébred az erdő
Simogatja szívedet a szellő

Virág szirmokat nyitogat a napsugár
Selymesen melengeti őket, s táncot jár
Csobban a patak, rohanni van kedve
Ó, kedvesem érzed-e a tavaszt szívedben?

Millió nyíló virág int feléd
Illatukkal csodás az erdő,a rét
Méh zümmög, szorgosan súgja
Nyíljatok kedveseim itt a tavasz újra

Hallod-e a madarak kórusát
Neked küldöm e csodás melódiát
Lelkünkben is egy új dal muzsikál
Mert tavasz van, s madár dala száll

Ó, kedvesem boldog e dal
Úgy szárnyal, mint egy diadal
S a virágok neked is nyitják szirmaikat
Neked üzenek,ugye boldog vagy?

Mert eljött a szép tavaszi varázs
Öröm, szeretet látomás
Szívem dala száll feléd
Köszöntsük a tavasz virradat reggelét







"MONDOTTAM, EMBER: KÜZDJ ÉS BÍZVA BÍZZÁL!"

(Madách Imrére emlékezve:"Az ember tragédiája")
1862.


Ó, Istenem, mily nagy ez a küzdelem!
Mily nagy súlyt ültetsz vállukra,
Jövőbe látó költőknek, a váteszeknek
Mily nagy feladatot adtál, hogy írjanak!
Írja meg a valót, a szépet, vagy a poklot,
Mert most készülsz ránk zárni a kaput.
Lucifer nem nyugszik, életet követel,
Mit Isten alkotott, pokol nyeli el?
Mily nagy feladatot ruháztál a költőkre!?
Írjon mindenről, lásson a jövőbe!
Figyelmeztessenek bennünket időben,
Ne irigykedjünk, tartsunk végre össze!!!

Sok költő fogott tollat Madách Imre óta,
Írják soraikat magukra gondolva.
Nemzetet a veszedelemtől ritkán óva
Tragédiánkat kevesen látják, vagy nem akarják!
Szegény nemzetünk, bíz sokan elhagyják!
Sorsára, hagyatva vívja a saját harcát,
Ki lesz majd, aki a sorsunk új fejezetét megírja?
Az élet színpadán a nemzet jövőjét megmutatja,
Ki lesz, ki a bajból a nemzetet kivezeti,
Ki lesz, ki költők sorsát vállára veszi,
Keserű szívvel a nemzet jövőjét megénekli?

Mert sötét fellegek gyülekeznek nemzetünk egén!
Hogy pokol lesz-e vagy mennyország, ki lesz, ki megfejtené?
Megírtad költőtárs "Az Ember tragédiája-t"
Mégsem figyeltek rád, országunk licitálják.
Küzdelmes sors, az kijutott bőven,
Szétdarabolt nemzet jövője sem felhőtlen.
Bizakodva tekintünk fel az égre,
Sorsunk jobbra fordulását Istentől remélve.
Oda jutottunk, már egymásban sem bízunk,
Szétesett családunk, veszélyben otthonunk.

Elmentél költőtárs, csillagként ragyogva,
Költészetednek, művednek ki lesz folytatója?
Ki mutatja majd meg a helyes utat nekünk,
Hisz hit nélkül, bizalom nélkül elvész nemzetünk?!
Szép magyar nyelvnek ki lesz a pallérozója,
Ki lesz Istennél, aki értünk szépen szólna?

Kérd az Istent Te is ott fent közbejárással,
Enyhüljön meg felénk ily sok szenvedés láttán!
Mindig a magyart áldozták a harcok oltárán,
Védjen meg bennünket, ne hagyjon árván!
Küzdünk mi mindnyájan erős küzdelemmel,
Békével tűrünk, bizakodó reménnyel,
Ne engedje, hogy ifjúságunk világgá szaladjon,
Csak a fiatal és a gyenge öregje maradjon!
Mire születtünk, mindig csak küzdelemre?
Reménységet kérj e meggyötört nemzetnek,
Ne legyen győzelme Lucifernek az Isten felett!
S az emberek figyeljenek az Isten intő szavára,
Ne jusson a nemzet ismét a poklok kínjára!







MOSONMAGYARÓVÁR GYÁSZNAPJAI /1O.26/


Még mindig halljuk éneküket!
Könyörögve kérték Istenüket
Daluk reménykedve szállt
Adjon Isten szabad hazát!

De a fegyver szava elnyomta a dalt
Száz torokból szakadt a jaj
Golyószóró,kézigránát kaszált
Hozott fegyvertelen emberekre
Kegyetlen halált

Mosonmagyaróvár népe
Gyászolsz-e már ?
Szíved mélyén őrzöd
A Hadúr diadalát !

Gyásznapot hirdet az egyik
Még mindig helyesel a GAZ
Élőnek nem nyújt vigaszt
A megbocsátás elmarad!

És a holtak nem beszélnek
De nyílik sírjukon virág
Gyertyák lángja lobban
Kegyelmet még nem ad a Világ!

Még mindig halljuk éneküket
Hangjuk az Istenhez szállt
Sírhalom jutott nekik
Nekünk fájdalom és néma gyász!

Lenn a sírban ott pihennek
Nekik szól a kegyelet
Élő még mindig siratja
A fájó,múló emléküket!










NE HAGYJ ITT TESTVÉR!"


Ne hagyj itt Testvér, megfagyok
Segíts felállni, mert meghalok
Szóltak a könyörgő hangok
Don kanyarba áldozatnak vitt magyarok

És csend, fagyhalál
Mindenütt amerre kaszált
Az áldozat már nem beszél
Aki bír még útra kél
Arra, Magyarország felé

Már nem ágyú támad
Nem szól a Sztalin orgona
Szél és a fagy üldözi a katonákat
Nem tudják merre a ,,Haza"

S ki hazajutott,éhezve,fázva
Rongyosan ,megcibálva
Csak az tudta,mi veszett el oda kin
A túlélőnek megmaradt a kín

S a ,,Testvér"nem felejtett soha
Szólt fülében az ágyú szó,s" Sztalin orgona"
Csend honol azóta is,néma csend
Isten tudja csak,mi lakozik a szívekben bent

,,Ne hagyj itt Testvér"meghalok
Elcsitultak,elnémultak az áldozatok
Már csak alig él egy-két katona
Az ő szemükben még ott lobog a keresztek sora
S a Don kanyarban néma csend honol
Az Isten tudja csak ,mily sok áldozat
Alussza álmát a jeltelen sír alatt
Csak ő tudja miért kellett veszíteni sok magyart

Elmentek az évek,csendben ,el
Róluk csak a kegyetlen szél énekel
Hogy fagytak meg hős fiak
Áldozatként ott túl ,a Don alatt

De eljön majd az idő
Mikor megint fúj a szél
A hősök tetteiről egy igaz legenda kél
Az utókor róluk hősként beszél.







NÉVNAPI KÖSZÖNTŐ HANNÁCSKÁMNAK

Mint a tavasz virága
Nyiladozol szépen
Szívem boldogsága vagy
Én gyönyörűségem

Nyíljanak hát neked
Virágok a kertben
Örömöt adsz nekem
Boldog tőle a lelkem

Oly szép virágcsokrot
Nem tudok én adni neked
Mint az én szívemnek
Jelent a te szereteted

Kívánom boldog légy
Drága kis virágom
Lelked jóságát ismerjék meg
Ezen a világon

Szüleid kertjében
Nyiladozzál szépen
Áldom a jó Istent
Unokámnak téged adott nekem

Tavasz van, nyílik sok virág
Eléd viszem minden virágát
Idősödő karommal átölellek
Sok boldogságot kívánok neked.







NEKED SZEDTEM


Neked szedtem
Csokorba ibolyát
Fehéret és lilát
Ott remeg a szívem benne
Ibolya kis közepébe
Terítve volt a fák alja
Ember szívet csalogatta
Gondoltam te is megörülsz tőle
Ha illatozik majd kezedbe

Neked szedtem, rád gondoltam
Ibolyától boldog voltam
Itt a tavasz ő is tudja
Örömöt hoz az otthonba
Neked szedtem ibolyámat
Ne nyomja szíved a bánat
Öröm költözzön a lelkedbe
Ha a csokrom veszed a kezedbe







OLYAN VAGY NEKEM


Olyan vagy nekem
Mint a lámpa fénye
Életem sötétjében
Világítasz még nekem
Ott túl a fény özönén
S hangod sem hallom én
Mégis világít, mint lámpafény

Olyan vagy nekem
Hol tavaszi virágzással
Hol nyári nagy meleggel
Hol őszi lombhullással
Hol téli zúzmarával
Jössz felém, s bántod szívemet

Olyan vagy nekem
Mint tavaszi zápor után
Az égen a szivárvány színe
Vagy nyári zivatarban
Az ég csattanó zengése
Mint augusztusi éjszakában
A csillagok hullásának fénye
Hol nyári nagy meleggel
Hol őszi lombhullással
Hol téli zúzmarával
Jössz felém, s bántod szívem

Reményem vagy nekem
Mint a nap ragyogása
Majd ősszel sűrű köd hullása
Melyen nem láthatok át soha
Csak hangod hallom a sötétben
De már nem látom utam a messzeségben
Reménytelenség vagy nekem
Mint zimankós égnek sűrű hóesése
Nem várom már kedves szavad
Didergő télben megfagy a gondolat
De még levegő vagy, ki kicsit éltet
Mert levegő nélkül megfagy a lélek







Ó ÉN ÉDES HAZÁM!


Ó én édes Hazám
Hogy tudsz szárnyak nélkül repülni
Megcsonkított karod
Hogy tud átölelni

Gyermekeid a távolból
Hogy tudod csendben haza hívni
Hogy tudsz mély szakadék felett
Hidat átvezetni

Ó én édes Hazám
Ki szánja meg gyötrő sorsodat
Ki vigasztalja meg szomorú fiaidat
Ki védi meg gyenge magzatodat

Lesz-e még benned erő s akarat
Fel emeled-e még fejed
Mozdítod-e még gyenge karodat
Fény felé fordítod-e még arcodat

Ugye látszat, az hogy beteg vagy
Már lábadozik tested
Belső tüzed lángja nemsokára
Életerővel perzsel

Tavasz jön már újra!
Hozza a lángot
Erőt ad neked igaz ifjúságot
Zászlóvivő reményt, boldogságot







Ó, HOL A SZÍVED MAGYARORSZÁG!?


Ó, hol a szíved Magyarország?!
Hol a boldogság vár ránk?
Budapest vagy Dobogókő?
Csak ne mossa könnycsepp eső

De látom bizony könnyed hullik
Bánatod az csak nem múlik
Az emberek egyre bántják
Kufároknak eladják!

Drága hazám Magyarország!
Ki gyógyítja meg szíved bánatát?
Össze kellene már fogni!
Ne csak mindig acsarkodni

Édes hazám Magyarország
Érzem én szíved bánatát
Nem látom a régi színed!
Bánattól alig ver a szíved!

Mert hol dicsérnek, hol eladnak
Hangja itt nagyobb a gaznak
Hazugságtól jár a szája
Földjeidet licitálja!

Ó, te szegény Magyarország!
Szíved is elorrozzák
Vigyáz arra, ki szeret téged
Ne ülj fel szavára az ellenségnek!

Ó, te szegény édes hazám!
Fáj a szívem a sorsod láttán
Kufárok civakodnak, marakodnak
Kifosztva magadra hagynak

Ne hallgass a hamis szóra
A téged külhonban árulóra
Ne keseregj, emeld fejed
Arra hallgass,aki szeret!!!

Ó, hol a szíved Magyarország?!
Megvédjük, bár hol van, vigyázunk rád
Istent kérjük segítsen meg
Hogy a jó emberek megvédjenek!!!







ŐSI FEJFÁK A SÍRKERTBEN
/fejfa kerítés a Búcs-i temetőben /


Szomorú emlékek
Mindig visszatérnek
Fájó szívvel üzennek
A jövő nemzedéknek

Mit üzen a néma
Sorba állított fejfa
Nincs már neve sem
Ki nyugszik alatta

Neve sincs magyarnak
Ősi keresztfának
Üzenő jele van
A jövő fiának

Akik itt nyugszanak
Ősi magyar földben
Emlékük fenn marad
Minden eljövendőben

Sirassatok minket
Gyúljon értünk gyertya
Hősként is itt nyugszunk
Fejfák alatt sorban

Fejfák alatt némán
De mégis megüzenve
Életünk nem lesz soha elfeledve
Tiértetek éltünk bízva a jövőben

Járom a sírkertet,szívemen bú,bánat
Látom sorakozni néma fejfákat
Tisztelettel gyújtom szavakból gyertyákat
Lelkemet értetek szorítja bánat

Nyugodjatok hát ősi magyar földben
Támadjatok fel ha végítélet zörget
Adjatok erőt nekünk az élőknek
Bánattól a szívünk ne szakadjon meg!







PETŐFI SÁNDOR EMLÉKE ÉL




Ó nagy költője a
nemzetnek
Hányszor támadsz fel
Hányszor
temetnek
Talpra magyar itt az ideje
Hányszor
tagadnak meg
Szívükből kivetve
Sírodat
megtalálva
Hányszor sírnak,sírodat
megásva

Támadj fel újra,mert itt az idő
Magyar
nemzetedre ismét
Ráhajlik a szemfedő
Ismét
kifeszítik a szent lobogót
Magyart,székelyt,te
add meg a jelszót
Talpra magyar,vagy ne
siránkozzál
Nemzeted sírjánál ne imádkozzál
Állj
fel ismét romjaid alól
Itt a tavasz,ismét
kivirágzol

Talpra magyar,szólítsd újra
nemzeted
Nem magyar,aki bajban kesereg
Ne
hagyjátok,hogy a megszenvedett földet
eladják
Karvalyok lepjék el ismét a
hazát
Hányszor álltunk fel talpra mi
magyarok
Hányszor ontott hősként vért fiatok
S
mindig felálltunk,ha vészek dobáltak
Megmutattuk
erőnk,tudásunk a nagyvilágnak

Petőfi él,ismét
megtalálták
Tavaszi légben lengeti a nemzet
zászlaját
Ti ne értenétek,ismét március
van
Eljött a tavasz ,ismét megújultan
Nem
hagyjuk a nemzetet a földbe taposni
Önmagunkért
megint talpra fogunk állni
Zöldell a vetés,az
arat majd,ki vetette
Nem lesz a magyar senkinek
szolga népe

Petőfi él,újra feltámad
Talpra
állítója lesz e szomorú hazának
Mert a hősök az
istennél szót szólnak
Ne engedje vesztét a
szegény magyarnak
Nyújtsa neki karját,hogy fel
tudjon állni
Ne legyen járma, ne lehessen
leigázni
Mert a hitében mindig bízott a
magyar
Mindig talpra állította ,ha jött a
zivatar

Tavasz van,Petőfi tavasza
Lelkünk
újra kivirulva
Zászlóink lobognak a
szélnek
Reményt ad-e szomorú nemzetnek
Talpra
kell állni itt mindenkinek
Mert összefogunk, s
egyetértünk valahára
Mert Petőfi szellemét a
nemzet megtalálta
Békét üzen a nagyvilágba







REKVIEM AZ ÁSOTTHALMI TANYÁKÉRT
/Tűzvész:1993.-ban/


Kidőlt,bedőlt kicsi ház,
omladozó fala
Látszik rajta szebb napokat megélt,
szorgos volt a gazda
Kerítése fonott fűzfából,
átsüvít rajta a szegénység
Udvara rendezett,
tele rőzsével és fával
Öreg ember tipeg,vödörrel kezében,
Meg-meginog,megáll a nagy szélben
Hajlott a háta,mint a tanyáé
Látszik már nem bírja a vödröt
Hátán cipel,vagy nyolcvanöt esztendőt
Vízért megy a szomszéd fúrt kútjához
Lábai csoszognak,alig ér el az udvarhoz
Jókorát iszik a csobogó vízből,
S megtörli bajuszát,s hátradől
Kifakult kalapját leveszi fejéről
Letörli homlokát,s megnyugszik belől.
Nem zavarja senki,csak a méhek zaja
Őzgida szalad át az úton,ő megbámulja
Mert ide jár ő évtizedek óta
Szomszéd engedi,neki van ártézi kútja.
Nyugalmát nem zavarja senki,itt nincs politika
Ámulva,bámulva nézi az eget,lesz-e eső
Mert bíz a nap nagyon éget !

Egyszer csak meglátja a házán
Tűzkakas kukorékol,kegyetlen hangján!
Futna szegény haza,de lábai nem bírják
Látja leégni, szalmatetős kis házát !
Mire odaér,ég ,mint a pokol
A szél a pörjével már a fenyvesben lohol
S nincs megállás ég már a másik tanya
Menti életét,aki csak tudja !
Szél feltámad,nincs kegyelem sehol
Rászakadt mindenre a menny és a pokol
Jön a segítség,a tanya nincs sehol!
A ,,Szent család" képe a hamuba hull
Küzdenek az emberek,hogy a tűzet eloltsák
Megsemmisülve dőlnek össze a tanyák!
S vége,mindennek vége!
Kegyetlen sors,fájó annak ,aki megélte!
Egy traktor szikrája csiholta a tűzet
Nem volt ily nagy tűz,mire ember emlékezett !
Fájó,holdbéli a tájék,minden hamu,üszök,az élő fa ég
Az öreg ember csoszog a hamuban
Elered a könnye,mint,ha patak volna
Siratja a semmit az éveket
Itt nevelt fel kilenc gyereket!
Felemeli a hamuból a ,,Szent család" képet
Ez maradt meg csodaként,a többi szénné égett!
- Elfogytak a tanyák,rossz idő jár erre!
Még az Isten is haragszik,tűzzel felperzselte !
Kihalnak az öregek,mind reményt vesztve !
Nincs már itt dolguk mennek a temetőbe.
Árvák a tanyák,senki se gondol vele
Elcsitult,elpihent gazdájuk örökre!







SZERETET FORRÁSA


Mint szomjas madár
Vizet keresve inni szeretne
Úgy vágyik a szívem a szeretetre
Mint vadgalamb
Csalogatja párját turbékolva
Lelkem csak a szeretetet siratja

Keresem a szeretet forrását
Mindenütt amerre járok
Pilis erdejébe táblára találok
Táblával van jelezve
Merre induljak fák rengetegében

Szeretet kútját, ha rá találok
Szomjazó lelkemmel forrásából ihatok
Kereshetem azt a forrást már rég nem találom
Ifjúságom óta elnyelte már a vadon

De mégis zarándok útra indulok
Új tavasz virágaitól felvidulok
Remélem a szeretet forrást megtalálom
Kútjából hozok neked is, nem sajnálom

Hogy merre induljak, útjelzők jelzik
Hol találom meg a forrás vizeit
Szeretet kútjában arcom megmoshatom
Fáradt lelkem felvidíthatom

S a szeretet kútjánál nem jártam hiába
Nekem is nyílik most a tavasz virága
Fáradt lelkem átkarol benneteket
Mert itt vagyok veletek, s szerethetek

S már nem is kell hozzá jel, sem útjelző tábla
Szívem aki szereti megtalálja
Tavaszi virágillattól ujjong a lelkem
A szeretet forrását megint megleltem







SZÉKELY KISLÁNY


Tipeg, totyog, meg-meg áll
Okos szeme csak úgy ragyog
Áll a baba, arca mosolyog
Ruhácskája díszes székely
Ezt nézzétek, büszkén lépdel

Megnövök én nem sokára
Édesanyja féltve vigyázza
Nézzétek ti jó emberek
Hogy nevetek,hiszen megyek !!!

Pár hónapos őkelme
Göröngyös az út előtte
De gondos hittel, szeretettel nevelve
Ő lesz szülei szeme fénye
Honnak-honleányi büszkesége!!

Tiszta kék ég ragyog rája
Arany a nap sugárkája
Vezeti őt Édesanyja
Tipp-topp jár büszkén előre
Vigyázva lépj baba,de ne félve

S múlik idő eljár gyorsan
Gyermek kislány felnő hamar
Szíve székely, magyar dala
Csinos rajta a szőttes ruha
Székely honban büszkén hordja

Mert lelkében is székely magyar
Jöhet száguldó zivatar, sötét felhő
Így tanították, hogy ha megnő
Az Isten is örömét lelje benne
Mert Édesanyja hűségre nevelte







SZÍVEM TELE CSILLAGOKKAL


Havasi gyopár te csillagok virága
Mennyből Isten küldött boldogságra
Megdobban a szíve, ki rád tekint
Elfogja az öröm, s boldog lesz megint
S szíve szikrázó csillagokkal telve
Boldog lesz a lelke
Sziklák magaslatán nyílt virág
Elérhetetlen vágy
Az legyen csak boldog ki meglát

Isten csillagjait magasra repítette
Ne tudjon leszakítani gyarló ember
Ragyogj,fenn magasan,magányosan
Hirdesd tiszta hited
Csak az igazán a tied
Kinek csillagokkal van eltelve szíve
Fehér szirmaid a tisztaság színe
Annak nyílj, ki megérdemelte

Szívem tele csillagokkal
Bársonyos fehér gyopárral
Tudom te az enyém soha nem lehetsz
Tudom te csak fenn a csúcson szeretsz
Magányos csillagjaid csak annak adod
Ki megmássza érted a magaslatot
Havasi gyopár Isten jókedvében azért adott
Gyönyörködjenek benned ott fenn az angyalok.







SZÓLALJ HEGEDŰ, TÖRÖTT HEGEDŰ


Tavasz nyitott, erdőn jártam
Egy hegedűre rátaláltam
Margarétás zöld fű között
Hegedű volt, törött

Szólaltattam, hangját csaltam
Nekem is szól, talán halkan
Virágos réten gerle hangján
Búgó, kedves dallamán

Szólj csak hegedű
Szívem oly keserű
Tavasz dalával szólj hozzám
Szólj hegedű, víg nótám

Margarétás, virágos rét
Ez a tavasz gyönyörű szép
Sírj csak hegedű, új nótát
Szívemnek víg nótát

S régi dalra jön derű
Hegedű hangja gyönyörű
Szívem kitárom
Elhozza boldogságom

Mert lelkem csupa dal
Ismét fiatal
Énekem zengve száll
Dalol velem a sok madár

Virágos tarka rét
Viszi a szellő lágy zenét
Halkan dalolom
Hegedű szóval szárnyalom

S mindent feledek
Bút mi betemet
Ifjúságom vissza jár
Hegedű dala messze száll







TANÚHEGYEK VAGYUNK


Szép magyar hazám
Változatos tája
Síkság,dombok, hegyek világa
Van-e még a világnak szebb virága

Dombok fölé tanúhegyek nyúlnak
Romvárak tanúi a megélt múltnak
Lankáikon szőlő sorok futnak
Termő aranya a jó magyar bornak

Virágos a mező, tarka a rét
Erdők sokasodnak, szerte szét
Zúgó patakok nagy folyókká lesznek
Tavasz hozza a madár sereget

Mi is tanúi vagyunk a szép rónaságnak
Leírói a szeretett magyar tájnak
Vágtató ménes rohanásnak
Legelő gulyák tarkállásának
Túzok rikoltásnak, daru búcsúzásnak

Balaton hullámain csónak ringatásnak
Boldog dalt daloló vidám ifjúságnak
Táncoló jókedv, kurjantásnak
Reggelig tartó igazi mulatságnak

Már csak tanúhegyei vagyunk
Mind ez gondtalan világnak
Egyre nehezebb napok járnak
Búsulunk a félelem keltő mának

Felfordult világ, idegen népek
Hitünket,otthont,hazát nem ismernek
Pusztító háború elől menekülnek
Szép hazám téged arcul ütnek







TAVASZI VARÁZSLAT


Ó millió virágos tarka rét
Hallod a dalt, dúdol a szél
Méhröptű zümmögő dalát
Az örök tavasz óda dallamát

Ó érzed-e a tavasz varázsló illatát
A szellő lágy fuvallatát
A napsugár selymes simogatását
A virágözön halk nyitását

Ó látod-e a fehér gém figyelő sétáját
Pipacs,szarkaláb,búzavirág nyílását
A mező tarkálló virágát
A madarak párja hívogató táncát

Ó látod-e az erdő mélyén virágok nyitását
A fák, bokrok virág színének tobzódását
Mind, mind téged köszöntenek
Tavaszi varázslattal téged körülvesznek

Mert nincs szebb mikor a természet
Mély álmából újra éled
Isten áldása, nekünk ajándéka
Boldogság ez, mit ember szíve is megérez!







TAVASZ VAN, GYÖNYÖRŰ


Harmat cseppje hullott
Kertem virágára
Mint, ha téged siratna
Nagy bánatában
Napsugár kacsintott
Táncot lejtette
Tavaszt köszöntő gerlének
Nótás volt a kedve

Csak a szíved volt szomorú
Lelked marta keserű bú
Tova szállt boldogság
Hiába siratod
Vágyó szívednek,csak sírhalom
Elmúltak az évek
Szeretetet feledve
Azt szeretted igazán
Ki nem érdemelte

Vígan füttyent a rigó
Fütyülni van kedve
Hisz itt a tavasz csuda jó
Párját meglelte
Virág is kinyitott
Harmat csepp hullott kelyhére
Csak a te szíved szomorú
Örömöt nem érdemelte
Elmúltak a hosszú évek
Téged már elfeledve
Kikacagó szavai
Gúny van lelkébe

Harmat csepp hullik
Kertem virágjára
Bús szíved szomorú
Ég a szíved tája
Elmúltak az évek
Téged itt feledtek
Kacagva sorsodon
Öregnek neveztek

Természet vigasztal
Minden kis virága
Ha ránézel, szíved meleg járja
Van még az életednek
Öröme boldogsága
Szépet szerető lelkednek
Egyedüli vígsága
Méh röptű tavasznak
Örömök zsongása
Tavaszi zápornak
Szivárvány ragyogása
Tavasz van gyönyörű
Neked magyarázzam
Idősödő lelkednek
Felvidulása.







TURUL MADÁR ÚTRA KÉSZÜL


Turul madár útra készül
Száll a fellegekbe
Oda hagyva fészket hazát
Karmában viszi kardját nagy sietve

Turul madár száll az égen
Billegeti szárnyát
Keserűen repül messze
Siratja hazáját

Turul madár ne szállj messze
Nincs jó fészked idegenben
Szíved ott is keseregne
Magyar hazát nem feledve

Turul madár gyere vissza
Légy a magyar új vígasza
Ősi hazánk hű madara
Szíved máshol hazát nem találna

Turul madár száll az égen
Levelet hoz a csőrében
Távoli üzenet van benne
A magyar, a hazáját nem feledi idegenben

Mert igaz haza, hol bölcsőt ringat
Egy van csak a bús magyarnak
Szíve mindig haza vágyik
Ha sorsa jó is, szomorkodik

Turul madár szállj te haza
Fészked vár,ha más szét zilálta
Ha a sors gonosz itt te hozzád
Egy a hazád Magyarország!
Hozd a kardod,vigyázz reánk!!!










VIGYÁZZATOK!


Vigyázzatok tépi már a sátán
Láncait, mérgében ledobván!
Küldi felétek vad hadait
Elpusztítani ami szép, ami hit!

Vigyázz hazám szép Magyarország!
Fiaid megtévesztik, földed licitálják
Mondjatok NEM-et e sötét áradatnak!
Ne engedjétek, hogy eltapossanak!

Állítsátok meg ezt a vad veszedelmet!
Határon innen nem, túl mehet!
Elég volt már évszázadok harca!
Mindig más hozta a veszedelmet a magyarra!

Vigyázzatok, lelketekben a félelem ver tanyát!
Előlük nem lesz senki, ki védheti otthonát!
Elveszi hitedet, zsarolja lelkedet!
Pénz az úr, útjából mindent eltemet!

S akkor hol lesz helyünk?
E összekarolt Európában, ha elvész Istenünk?
Hazátlan marad, ki hazáját megtagadja!
Nem lesz hova fejét nyugodtan lehajtja!

NEM, NEM, NEM, elég volt Európa!
Rákentetek mindent a magyarra!
Jó lelkű, dolgos nép a magyar!
Határt emel, utolsó kincsét nem adja!

Vigyázzatok, egymás ellen ne uszítsatok!
Közben elveszik hitetek, nyugalmatok!
Nem, nem lesz szolga ez a nemzet
Ha a sátán rá is szemet vetett!

Eljött az idő, most vigyázzatok!
Védjétek hazátok, hitetek, otthonotok!
Ez az idő nem jön vissza soha!
Elvesztek, ha figyeltek a felbujtók szavaira!

NEM, NEM, NEM !
Nem kell e szent földnek az idegen!
Itt az idő, hogy összefogjatok!
Hogy hazátokért ismét kiálljatok!

Emeljetek magas kerítéseket!
Ne adjátok földetek, s hitetek!
Vigyázzatok drága hazánkra!
Mert, ha nem, keserű lesz tévedésetek ára!










 
 
0 komment , kategória:  Dáma Lovag Erdős Anna  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
2022.04 2022. Május 2022.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 22 db bejegyzés
e év: 67 db bejegyzés
Összes: 4365 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 608
  • e Hét: 608
  • e Hónap: 75121
  • e Év: 307652
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2022 TVN.HU Kft.