Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
Tarsoly Beke Tamás versei
  2021-01-14 19:30:16, csütörtök
 
 










TARSOLY BEKE TAMÁS VERSEI


Tarsoly Beke Tamás vagyok... 51 éves... soproni és győri lakos.15 éves korom óta irogatok... 2005-ben jelent meg önálló verseskötetem. Azóta különböző antológiákban, újságokban, cd-ken jelentek meg verseim... Verseimet itt olvashatjátok: http://tbt63.blog.xfree.hu https://www.facebook.com/Versekvandora?ref=hl
Tarsoly Beke Tamás



Tarsoly Beke Tamás versei

Link









ADJATOK ÉS SZERESSETEK!


Szeressétek egymást!
- suttogom csendben...
Bizakodom egyre
Vak rémületben.

Hiszem a szebb jövőt,
A csendes felismerést.
Támogatok minden
Bárgyú lelkesedést.

Mosolyra mosolyt adj!
És hálás ölelést annak,
Ki kérdés nélkül segít...
Tehát önmagadnak...

Mert te vagy az egyetlen
Igaz barátod...
Kire mindig számíthatsz,
Idővel meglátod...

Szeressétek egymást!
- ordítom a világnak...
Ne félj sose adni!
Magadnak és másnak...








ALUDJ KEDVESEM!


Eső kopogtat az ablakon
messzire űzve álmom
Ajkamon ücsörög sóhajom
jöttödet kívánom...

Jöjj hát, bújj mellém Kedvesem
szívem lesz puha párnád
Altatót dalolok csendesen
pengesd varázshárfád...

Álommanók táncot járnak


a Tündérek fuvoláznak
s felszárad arcodról a bánat...
Álomba szenderülsz csendesen
Bontsd ki Te is a szárnyad!

Álommanók táncot járnak
a Tündérek fuvoláznak
Boldogan alszom én is
Alszanak már a Csillagok
alszik már az Ég is...







BALATONI (K)ÉJ...




Az égen ezernyi csillag
vakítja az ember szemét,
egy tücsök gyászruhában
húzza a kis éji zenét...

Kikötött csónakok ringnak,
mint asszonyi ölek éjjel,
a hullámok a partot nyaldossák
felkorbácsolt kéjjel...

Távolban egy hajó kürt szól,
hirtelen összerezzenek...
Nem ellenkezek tovább...
...hagyom had szeressenek...







BOLDOG KARÁCSONYT ANYÁM!


Karácsony éjjelén
szálló hópihék között
Vénusz mutatja utam
milliárd csillag között...

Fáradt vagyok és éhes,
de nem gyengül hitem
Erőt kérek lábamba,
hogy ma hazavigyen.

Gyertyafény pislákol
mézeskalács házban.
Odasietek nyomban
égő, gyermeki lázban...

Bekopogok félőn
zúzmarás ablakán.
Régen jártam erre,
szégyellem
rongyos ruhám.

De nyikordul az ajtó
jó anyám kicsoszog.
Karácsony éjjelén
vajon ablakán ki kopog?

Zokogva öleltem magamhoz
S elillant a fájdalom...
Szerteszállt szívemből
sérelem és bántalom.

Már csak SZERETET van...
Odalett a bús magány...
Boldog Karácsonyt kívánok
Drága jó Anyám!







BOLDOG KARÁCSONYT, GYEREKEK!


Pihe-puha hótakaró
lepi be a tájat,
gyertyafénnyel világítják
a mézeskalácsházat.

Benne lakik három testvér,
Hit, Remény és Szeretet,
karácsonykor nagy titokban,
meglepnek minden gyereket.

Szép fenyőfát állítanak
a szegény s hideg szobákban,
kéz a kézben énekelnek
fénylő, angyali világban.

Hit, Remény és Szeretet.
Ne hagyjon el titeket!
Varázsolnak az angyalok.
Boldog karácsonyt, gyerekek!








A "CSILLAGSZÓRÓ"




Kis falumban, ahol élek
Száll, csak száll az angyalének.
Templomharang messze zendül
A havas tájra égi csend ül.

Karácsony van. Szent Este.
Legyen áldott Jézus lelke!
Legyen áldott élő... halott,
Ki jó szót még nem kapott!

Mert legdrágább a földi élet...
így imádkozik minden lélek.
És éjfélkor, a szent misén,
Boldogság ül a hívők szívén.

Majd kéz a kézben hazamennek.
Nem gyűlölnek, csak szeretnek.
S a Jó Isten is meghatódva,
Csillagjait a Földre szórja...

Forrás: www.poet.hu







CSÓKODBA FULLADTAM


kidőlt száraz fa vagyok
egy szélfútta levél
egy apró sóhaj ajkadon
egy koporsófedél
ajkam néma mint a víz
mi ezer éve áll
lelkem adom teérted
te szerelmes halál

beléd vesztem csendben
csókodba fulladtam
száz szerelmes éjszakán
égő alkonyatban
fekete varjakban
károg már a lelkem
büntetés a holnap
Isten meg ne vessen

mert téged szeretlek
mert téged imádlak
síromban is egyedül
csakis téged várlak
fekete varjakban
károg már a lelkem
büntetés a holnap
Isten meg ne vessen







EGY KÖNNYCSEPP A VALÓSÁGNAK


óh mennyi fájdalom
mennyi keserűség
kísért utamon eddig
átölelt a félelem
és a rút magány
hű társam mindkettő
még mindig
itt ülnek ölemben
mint két jó feleség

ma ünnepelni kéne
pezsgőt bontani
a világgal hajnalig
vígan mulatni
a sok szomorúságot
két tánclépés között
mind kiordítani
és izzadtan kacagva
kirúgni a ház oldalát

lehajtott fejjel
kezem ölemben pihen
sosem érzett üresség
terjed bennem lopakodva
Isten éltessen
- motyogom magamnak
s egy keserű könnycsepp
gurul le arcomon
az örökkévalóságnak...







ELENGEDTELEK


Egy évig, mint kis gyerek,
úgy sirattalak,
de nem hoztak vissza
a zokogó szavak,
nem hoztak vissza
az átsírt éjjelek,
te nem tudod,
mennyire szerettelek,

elmentél messzire,
még csak el se búcsúztál,
lyukacsos lelkemre
mázsás súlyt raktál,
szememre homályt vont
a sok könny, a fájdalom,
érted szólt minden versem,
érted szólt minden dalom,

de elég volt a gyötrelemből
elég a sok átsírt éjszaka,
megbetegített a szomorúság,
taszít a verejték szaga,
hát elengedlek, anyám,
repülj, szállj szabadon,
nekem még élnem kell,
s az életem nem adom...

Isten irgalmazzon!








ELNYOMOTT AZ ÁLOM...


Az éjfél félelmetes nyikorgása,
a szoba sejtelmes fényei...
mint vízesés, úgy zuhant rám
csókod ízének emlékei...

Belehunyorogtam a csendbe,
mint öreg bagoly az ágon...
bölcsen ücsörögve a széken,
míg el nem nyomott az álom...

És betakart egy bárányfelhő,
és elringatott egy angyal...
és a jó Isten is lelocsolt
fénylő színarannyal...







AZ ÉN ANYÁM


Az én anyám csak messziről tud szeretni
Félti tőlem édes mosolyát
A közelemben nem tud már nevetni
Aggódva nézem lábai nyomát...

Az én anyám nem tud már szeretni
Mert az Élet mostohán bánt vele...
A régi rosszat nem tudja feledni
Könnytől csillog mindig a szeme...

Az én anyám, egy olyan hideg asszony
A közelében mindig fázom én...
De hozzá mégis hűnek kell maradnom
Szerető csókjára...a sírig vágyom én...







FELEMÁS ORSZÁG...


Nemzetemet szolgálom,
ezt a hűtlen kutyát,
hitegetett engem is,
hosszú éveken át.

Itt ragadtam örökre,
sáros ingoványban,
hű, magyar hazafiként,
végtelen magányban.

Kinézek az ablakon,
s látom szép tájadat,
de látom a falut is,
örök szegény maradt.

Látom a büszke villát,
fenn a Lővérekben,
és látom az éhezőt
felemás cipőben.

Felemás az ország is,
hajdan szép kis hazám,
megfér itt a szeretet,
a gyűlölet falán.







HA VAN ISTEN...

Ha van isten odafenn,
fenn a magas égbe',
fogadja be anyámat,
az égi menedékbe!

Szólítsa nevén kedvesen,
mintha én becézném,
ölelje meg szorosan,
mintha én ölelném!

Simítsa meg homlokát,
gyengéden helyettem,
súgja fülébe csendesen,
de nagyon szerettem!







HAZAVÁRLAK...

Rám fröccsent a hiányod,
mint esőtócsa, ha belelépsz.
Úgy csorgott le arcomon,
az emléked... a feledés...

Nem akarlak elengedni,
mint búcsúzót a hosszú út előtt.
Úgy ölelnélek riadtan,
megállítva teret és időt...

Ráfagyott az arcomra,
utolsó édes mosolyom.
Mit Te csaltál ki könnyedén,
egy nyári alkonyon...

Szívem is fáradtan ver,
néha fél és reszket.
Jó lenne levetni már
e levethetetlen keresztet.

A park is kihalt nélküled,
lábad nyomáért kiált.
Velem együtt siratnak,
az út mentén a fák...

Leesett az első hó is,
betakarja a tájat.
Sejtjeim mind vacognak,
s még most is hazavárnak...

Forrás: www.poet.hu







HIÁBA KERESLEK



Eljött az ősz...
rozsdabarnán,
vörösen zizegő avar ...
a lábam alatt...
csoszogok
némán a fák alatt.

Bolyongok,
mint megszállott,
mint eltévelyedett,
ki otthonát keresi...
hiába keresi...nem leli.

Félhomályban sikoltozva
kétségbeesetten, kutatlak
a ligetben, mi kihalt,
az őszi rémületben...

csak az avar maradt,
a zizegő világ a talpam alatt...
s egy fejemre hulló falevél,
mi belőled megmaradt...







HIRTELEN JÖTT A TAVASZ


Hirtelen jött a tavasz
csendben lopakodott
a kertek alatt...
és cifra gúnyájában,
kis kertemben,
táncot járt
gyümölcsfáim alatt...

Varázspálcájával,


a vastag hótakaróra
csodaport hintett,
s a téli világ...
mint délibáb
könnyes
búcsút intett...







HOZZÁD LÁNCOLT A SORS


Nem tudok elszakadni
nem tudok tőled
hozzád láncolt a sors
vagy valami más
beleégett fáradt
szívembe a szíved
fáj ez a lelassult
vágyakozás.

Távol vagy tőlem
szívem szerelmem
édes orcádat
oly` ritkán láthatom
az őszi égen
búcsúzik egy fecske
talán tavaszra
visszavárhatom.

Hollófekete
lelkemben a bánat
szívemet szorítja
két erős marok
szerelmes madarak
hiába trilláznak
hozzád a sírig
már hű maradok.







HÓVIRÁG


Az életem nem más, mint egy csokor hóvirág.
Ártatlan szirmú, fehér kis virág.
Tavasszal, ha nyílok erdő mély ölén.
Egyedül csak Néked illatozom én...







ÍGY SZERETLEK, KEDVES!


Ne szólj semmit!
Így szeretlek, Kedves!
Angyalok mámorában.
Gyermekek mosolyában.
Időtlen révületben.
Nesztelen közegben.
Így szeretlek, Kedves!
Tajtékzó vizekben.
Síró-nevető szemekben.
Meztelen magányban.
A Csend szimfóniájában.
Így szeretlek, Kedves!
Alfában és Omegában.
Asszonyban és lányban.
Végtelen utakban.
Napról napra jobban.
Így szeretlek, Kedves!







IMÁDKOZOM EGY KIS SZERETETÉRT

Jön az új év...


Fényesen ragyognak a csillagok,
könnyeim között térdre borulok,
hallgatom az angyalok énekét,
szent karácsony ünnepe véget ért.

Jön az új év, egy újabb esztendő,
egy reményteli, talán megmentő,


jön a változás, a megújulás,
a véget nem érő várakozás.

Kitárom hát aprócska szívemet,
leporolom halódó hitemet,
beengedem egy angyal énekét,
s imádkozom egy kis szeretetért...







ISTEN KEGYELMÉBŐL


Ahogy a zsenge fű áttör a betonon,
úgy töri fel kongó lelkemet hiányod.
A vigasztalhatatlanság vermébe estem.
jöttödet hiába várom...

Epe és vér ize keveredik számban,
harcolok sötét kisérteteimmel...
Fülemben lüktet megfáradt vérem.
Nem látlak duzzadt szemeimmel...

Lassan leomlanak köröttem a falak
s már egy kevéske fénytől is feléledek...
Újra elhiszem, talán látlak holnap
ha Isten kegyelméből felébredek...










KARÁCSONYI BOLDOGSÁG


Gyertyafényben,
félhomályban...
Csillogó szemmel
a szobában...
Együtt családunk
apraja-nagyja,
az ajándékozást
mindenki az
Angyalokra bízza...
Milyen meghitt
az ünnep,
titkos gyógyír
megfáradt lelkünknek.
Csillagszórót gyújtunk,
énekelünk,
egy pillanatra
a Mennybe megyünk,
és a Csillagok közt,
egymást ölelve
Szeretetet szórunk
az öreg Földre...
...hogy aki egyedül van
és szomorú,
vidám legyen,
hogy Karácsonykor
minden ember boldog legyen!

forrás: hopehely.bloglap.hu







KATALIN NAPRA TESTVÉREMNEK



Nő-véremnek

Lehet az élet bármily mostoha,
csapkodhatja hátunk Isten ostora
Hosszú évek telhetnek el csendben,
csalódhatunk minden szép mosolyú emberben...

...de mindig lesz, ami összeköt minket,
egy anyától kaptuk Test-vérünket,
egy anya szülte gyarló testünket,
egy anya vigyázza az Égből szeretetünket.

Névnapodon éltessen hát az Isten,
a vér az én legdrágább kincsem,
itt küldök hát egy cseppet belőle,
kapjon a szeretetünk erőre tőle...

Boldog névnapot kívánok, kedves Nővérem!







KÖSZÖNÖM, URAM...

Köszönöm, Uram ezt a mai napot,
Köszönöm a holdat, napot, csillagot,
Köszönöm a törődést, a sok vigasztalást,
Köszönöm a véget nem érő megtapasztalást.

Köszönöm, hogy láthatom az ég kék színét,
Köszönöm, hogy hallhatom a madarak énekét,
Köszönöm, hogy elvisz lábam messzi tájakra,
Köszönöm, hogy megtanítottál az alázatra.

Köszönöm, Uram szívem minden dobbanását,
Köszönöm hűségét, minden lángolását,
Köszönöm Neked a sok vidám percet,
Köszönöm a barátot, és a nagy szerelmet.

Köszönöm, hogy megmutatod, merre menjek tovább,
Köszönöm, hogy mellettem vagy, mint egy igaz barát,
Köszönöm, hogy Te vigasztalsz, ha olykor csüggedek,
Köszönöm, hogy apám lehetsz, s én örök kisgyerek.

Köszönöm, Uram...







LÁSSATOK CSODÁT!


(csodamese)


Beletettem egy zsákba
az összes keserűségemet,
szomorúságomat, bánatomat,
és minden könnycseppemet.

Bekötöttem a zsák száját jó erősen.
Hátamra vetettem.
Vittem, csak vittem...
Vissza egyszer se néztem.

Napok teltek így el,
de nem fáradtam.
Istentől a tervemhez
elég erőt kaptam.

Egyszer csak felértem
egy nagyon magas hegyre.
S nyugalom szállt
vergődő szívemre.

Testemet-lelkemet
békesség járta át.
Kinyitottam a zsák száját,
és lássatok csodát...

A látvány lenyűgözött,
egészen meghatódtam tőle.
Ezer kis pillangó
repült ki belőle...







LENNÉK


Lennék falevél mit
Hozzád visz a szél
aprócska tücsök
ki Neked zenél

Lennék gyufaszál
mi Érted lobban
síró csecsemő
két karodban

Lennék a végtelen
mi átölel csendben
remegő könnycsepp
aggódó szemedben

Lennék sóhajod
mi ücsörög ajkadon
lennék Istened
templomi karzaton

Lennék dobbanás
pihegő szívedben
hűség és eskü
könyörgő kezedben







MAGAS HEGYEKBŐL


Magas hegyekből
zuhogva tör elő
keskeny medrében
az őszi eső.
Falevelek úsznak,
egymáshoz bújnak
vajon van-e vége
a ,,végetnemérő útnak"?
Eljutnak a folyókon
szerte a világon,
és újjáélednek hidd el,
egy-egy szál virágon.







MINTHA LELKED VOLNA...


Csöndben ültünk egymással szembe,
végtelen nyugalomba lelkünkre lelve.
Szemünk behunytuk, szívünk kitártuk,
a szeretet önfeledt örömtáncát jártuk.

S Te arc nélkül is rám mosolyogtál,
fejemre millió kis csillagot szórtál,
test nélkül, végtelen nyugalomba`,
mintha lelked lelkem volna,
mintha hozzánk az Úr szólna,
így maradni de jó volna!

Mintha el sosem engednél,
mintha nélkülem nem lennél,
mintha belülről ölelnél,
mintha velem eggyé lennél...







MI ÖSSZETARTOZUNK

Ha fáj a társas magány,
és lelked segítségért kiált,
és ajkadat elhagyják vádló mondatok...
Ne feledd, én rád gondolok!

Ha úgy érzed, nincs tovább,
mert felőrölnek a csendes percek,
és kiszárítják lelkedet a sóhajok...
Ne feledd, én rád gondolok!

Ha már nem remélsz,
és úgy érzed, nem tudsz várni rám,
és kétségek közt
alszol el minden éjszakán,
és nem segítenek az angyalok...
Ne feledd, én rád gondolok!

Ha könny csorog arcodon
és szemed fénytelen már...
Ne gondolj arra, hogy vár a halál!
Ne rémítsen, hogy egyre távolodunk!
Mert szeretni van jogunk...
Ne feledd, mi örökre összetartozunk!

Forrás: www.poet.hu







MIT ÉR AZ ÜNNEP?


Mesebeli fenyő
díszeleg a sarokban.
Édes narancs illata
lengi körül a fát.
Ünnepi asztalon
halászlé hívogat.
Mákos bejgli őrzi
a Karácsony misztikumát.

Forralt bor melegít
szeretet helyett.
Angyalok ülnek
egy-egy tüskés ágon.
Fényükkel vigyázzák
csendben, észrevétlen,
magamra maradt
ünnepi világom.







NEKEM IS FÁJ EZ A NAP


Nekem is fáj ez a nap...
Elveszítettelek...
Itt hagytál e földi világban
lelassítva időt... teret...

Hiába telnek nélküled az évek
megnyugvást nem adtak...
Ilyenkor még jobban hiányzol
és újra elsiratlak...

Újra eltemetlek lelkem
legmélyebb szegletébe
s kétségbeesetten kapaszkodok
halványuló emlékedbe...







NEM ADOM FEL!


A sors sok nehéz követ
rám görgetett
ujjam bedagadt
a kőrengeteg alatt
de nem adom fel
kaparnom kell
és büszkén viselem
ha nincs is hitelem
mert hiszek magamban
a legelszántabban
és ha erőm nem is lesz
de a hitemből
várat építek én még
ezekből a kövekből.







NEM AZÉRT SZÜLETTEM


Nem azért születtem, hogy egyedül éljek,
Forró nyári estén magamnak zenéljek...
Ajkamat ne érintse se csók, se hajfonat,
Ne becézhessem mindig gyermeki arcodat...

Nem azért születtem, hogy elkárhozzak csendben,
Könny csillanjon mindig tengerzöld szememben...
Nevetés ajkamat el ne hagyja soha,
Hogy én legyek a fattyú, a mostoha...

Nem azért születtem, hogy Nélküled éljek,
Szenvedjen a szív, és szenvedjen a lélek...
Hogy szerelmet az üres papírnak valljak,
Kedves, féltő szavakat már sohase halljak...







ÓH, MONDD, URAM!


Óh, mondd, Uram,
szeretet nélkül , hogy tudjak élni?
Hogy tudjak élni, hinni, remélni?
Megújulni a végső harcban.
Hinni, minden igaz magyarban.

Kiket szerettem, kikben hittem,
ellenem fordultak ínséges időkben.
Lelkemre mélységes sebet raktak.
Míg én sírtam, ők vígan mulattak.

Míg én megszaggattam fekete ruhámat,
adva időt...eleget a gyásznak.
Addig ők elkerülték messzire a házam.
Csalódtam bennük. Csalódtam anyámban.

Segíts, óh, Uram, megújulni a bajban!
Segíts megnyilvánulni versben, dalban!
Segíts, hogy begyógyuljanak a vérző sebek!
S hogy feledni tudjam, kiket még mindig szeretek..







ÖREGSZEM...


Kezdek lejárni,
mint a felhúzott óra,
minek elfáradt már
az összes rugója...







ÖRÖKKÉ


kerestelek már sok helyen
ebben a rút világban
őriztelek szívemben
s térdig jártam a sárban

kétségbeesetten kutattalak
s már-már lemondtam rólad
vártalak a fűzfa alatt
napsütésben hóban

de nem jöttél
hiába a sok várakozás
szerettél és gyűlöltél
mint soha senki más

felszántottad a szívemet
s reményt ültettél benne
tápláltad a hitemet
megszakadt szívembe`...

s most mégis egyedül
borulok anyám sírja felett
csak egy vén tücsök hegedül
elbűvölve az eget

nem vagy itt Kedvesem
hogy féltőn átölelj
hogy megszakadt szívemben
végre otthonra lelj

hiába minden
nem tudom merre jársz
de itt folysz az ereimben
s örökké visszavársz...





RÁBORULOK SÍRODRA


Emlékezem könnyes szemmel
mécses lángnál... csendben,
eszembe jut, hogy szerettél,
őrizlek szívemben.

Ráborulok a sírodra,
talán Te is látod...
Könnyeimmel öntözöm meg
rajta a virágot.




RÖVID REGGELI FOHÁSZ


Uram, megébredtem
egy új nap virradt rám.
Tudom, hogy tévedtem,
de Te mégis gondolsz rám.
Tudom, hogy rossz úton
mentem eddig Uram,
de Te fogod kezem,
és mutatod új utam.
Hát köszönöm Neked Uram,
hogy mutatod új utam.
Köszönöm óóóh Uram....





SÓHAJ


Néha elhagyja ajkamat
egy-egy sóhaj,
mint gyárkémény füstje
az égbe száll...
Egy kétségbeesett
aprócska kis sóhaj...
..és Istenig meg sem áll...







A STIGMA


Sokfelé megfordultam már
ebben a szép és rút világban.
Eső áztatta hátam
és térdig jártam a sárban.

És elmentek mellettem
vidám, nevető sorsok.
Megvetettek. Leköptek.
A stigmáért,
mit testemen hordok.

És senki sem nyújtotta a kezét.
Senki...de senki...
Hogy tudjak én, egy ilyen világban?
Embernek maradni...





SZERETET NÉLKÜL


Az ember tehet és mondhat bármit,
ha szeretet nélkül teszi,
semmi értelme annak,
se a tettnek, se a szónak,
a felesleges mondanivalónak...

Mert szeretet nélkül bármit is tegyünk,
értelmét veszíti minden törekvésünk...
S üresen kong az a szó,
és hangtalan az a lant,
mi nem szeretetben fogant...











SZERETLEK...

Szerelmi vallomás Pillangónak


Szeretlek csendes nyári este
tücsökmuzsikában,
balga szegény gyermek
szűzi mosolyában,
szeretlek a napban,
szeretlek a szélben,
szerelemtől ittas
nászok tengerében,

ha kis tücsök ciripel,
ellágyulok nyomban,
esőcseppek oltják
olthatatlan szomjam,
szemed látom a tóban,
illatod virágban,
nem tudok én már gyönyörködni
senki-senki másban,

csak tebenned, édes,
csak téged szeretlek,
bárhová is menjek,
majd magammal viszlek,
fáradt, öreg szívembe
örökre bezárlak,
éjjel van, vagy nappal,
mindig téged várlak,

bár semmi remény,
én mégis szeretlek,
mert hűséget esküdtem
árva kis szívednek,
gyűrűt a kezedre
igaz hittel adtam,
szerettem, hittem, vártam,
mégis magam maradtam,

szeretlek csendben
az éj mámorában,
szeretlek a hajnal
élő pirkadatában,
szeretlek, szeretlek,
nem tudom, mi végre,
de szeretlek a sírig,
szeretlek az égre...

Tarsoly Beke Tamás: Szeretlek - Videó

Link






SZERETNI VÁGYSZ


Szeretni vágysz
És szeretve lenni
Apró örömöket
Szívből megköszönni.

Reggeli harmatra
Rácsodálkozni,
Egész napra
Boldognak maradni.

Szeretni vágysz
Nem félni...
Minden aggódást
Végleg elengedni.

Felmenni Istenhez
Megköszönni szépen,
Annyi imát mormolni
Ahány csillag az Égen...

Leborulni térdre
Így adni hálát...
Eső után meglátni
a legszebb Szivárványt...

Köszönteni csókkal
Vagy féltő öleléssel.
Érkezőt, búcsúzót
Lelkesedéssel...

Áldást kérni azokra
Kik valaha szerettek,
Ma már messze vannak
Bár hűséget esküdtek..

Oly nagyon szeretnék
Valakit szeretni...
A múltat, a fájdalmat
Örökre temetni...










A SZÜLETÉSNAPI KÍVÁNSÁG

mese mindenkinek


A Csendes óceán messzi világában,
Illagóra szigetén élt egy lány, Mintuának hívták.
Hosszú, selymes, szőkés-barna haja úgy terült el
keskeny vállán, mint egy gyönyörű fátyol.
Teste karcsú volt, mint a nádszál, de mégis erős,
mint egy folyó partján magasodó nyárfa.
Magányosan lakott egy szép birtokon,
ahol a kert tele volt virágokkal és a háza ablakából
láthatta az óceán végtelen kékségét.
Mintuának nem volt senkije,
így minden nap lesétált a tengerpartra
megcsodálni a nap játékát a vízen,
ahogy táncoltak a sugarak, és egy-két fürge hal
ha fel-felbukkant a vízből,
s hatalmas szaltóval surrant vissza alá...

Nyár volt, az égen csak egy-két bárányfelhő lustálkodott,
s a nap olyan melegen sütött,
hogy Mintua pántos, fehér lenruhában futott le
aznap az óceán vizéhez, kezében egy fekete ovális bőrönddel.
Kedvenc pálmafája alá egy piros-fekete kockás plédet terített,
leheveredett, és kinyitotta a titkos, fekete dobozt.
Egy hegedűt vett elő belőle.
Hosszú újaival olyan csodálatosan játszott,
hogy a virágok mind kinyíltak,
a madarak énekelni kezdtek,
a szél lágyan fújdogálta a fák lombját,
az óceán vize is megszelídült,
és még az idő is megtorpant.

A hegedű hangja elszállt messzire,
egy másik szigetre, amit Danhaunak hívtak,
és ahol Galtro, egy halászfiú élt egyedül.
Amikor meghallotta ezt a csodálatos zenét,
valami varázslat futott át a testén.
Felkerekedett, hogy megkeresse,
honnan jön ez a szép zene,
ki játszik ilyen csodálatosan.
Ment is sokáig a hang irányába,
de már eljutott a sziget szélére,
és még mindig nem látott senkit.
A víz, a rezzenéstelen víz hozta el a hegedű hangját
messziről, a nap irányából.
Galtro, mint akit megbűvöltek,
gyorsan beleült a csónakjába, és evezni kezdett.
Még soha nem távolodott el a szigettől ilyen messzire,
mint most. De nem tudott ellenállni a hívogató hegedűszónak.
Fáradhatatlanul továbbevezett, s egyszer csak
megpillantotta Illagóra szigetét.
Ahogy közeledett, a hegedűszó is felerősödött.

Galtro végre meglátta a hatalmas pálmafát,
a sok földre hajló ágaival, amik óvtak-féltettek,
körülöleltek egy szép lányt, aki ott állt hófehér
lenruhában a fa alatt, és egy hegedűn játszott.

Galtro megbénulva nézte a lányt, és hallgatta a zenét,
nem vette észre, hogy a csónakja nekivágódott a
szárazföldnek. Mintua összerezzent a zaj hallatára,
és ekkor meglátta a fiút. Hirtelen megkérdezte tőle:
- Hát te ki vagy? - Én Danhau sziget királya vagyok,
Galtro-nak hívnak, (lódította)
és csodás játékoddal megbabonáztál, ifjú hölgy.
Eljöttem érted, hogy magammal vigyelek a királyságomba.

Mintua miután nagyon okos volt, nem szólt semmit,
csak intett az ifjúnak, hogy jöjjön közelebb.
Megfogta a kezét, és az orrához emelte.
Érezte rajta az erős halszagot és a kérgességét.
- Egy király keze nem lehet halszagú és kérges is,
kedves Galtro, leplezte le Mintua a szerelmes tekintetű
Galtrot. Te egy halász vagy! - Igen - mondta szemlesütve
Galtro, csak egy halász vagyok. Féltem, ha megmondom,
elfutsz, és nem állsz velem szóba.
Galtro vagyok, a halász.
És te ki vagy, szép szemű varázshegedűs?

Mintua vagyok, és itt élek Illagóra szigetén, és ma van a
születésnapom és azért játszottam a hegedűn,
hogy meghallja a természet minden lakója a játékomat.
És már fel is köszöntöttek a madarak az énekükkel,
a virágok az illatukkal, a szél a fuvallatával, a nap a
simogatásával, és az óceán is azt zúgta ma:
- Boldog születésnapot!
De itt a szigeten egyedül élek, így ember
még nem köszöntött fel. - mondta szomorúan.
Galtronak nagyon megtetszett a lány.
Átkarolta, a csónakjához vezette és evezni kezdett.

Amikor már jó messze jártak, felállt a csónakban,
és a kezéből tölcsért formálva belekiabálta az óceán
levegőjébe: "Ma van Mintua születésnapja, kedves óceán
szelleme, arra kérlek, teljesítsd egy kívánságááááát!"
Ekkor megjelent egy felhő a csónak felett,
leereszkedett belőle egy hófehér angyal, és beült a csónakba
Mintua mellé. - Mit szeretnél kívánni? - kérdezte csendesen az
angyal. Mintua nem hitt a szemének, de attól félt, hogy
amilyen hirtelen megjelent, olyan hirtelen el is tűnik az angyal,
hát belekiabálta gyorsan az óceán csendjébe:

- Azt kívánom... ööö, azt kívánom a születésnapomon,
hogy bármilyen öreg is leszek, maradjak mindig gyermek,
tudjak örülni minden szépnek, és lelkem tisztaságán
sose essen folt, és ha már adtál mellém egy embert,
aki szeret, add, hogy sose veszítsem el se őt, se azokat,
akik majd ezután jönnek az életembe, és szeretni fognak!
- ekkor egy szivárvány ívelt át a fejük felett, s az angyal
hirtelen visszaszállt az égbe, Galtro átölelte kedvesét,
Mintuát, s az óceán vize észrevétlenül terelte a csónakot
megállíthatatlanul a boldogságuk felé.





TEGNAP VALAKI ENGEM SZERETETT


Nem baj ha holnap nem ismersz meg az utcán
csak ma ölelj úgy, mint aki engem akar.
feledkezz meg e földi létről és
árasszon el a csókzivatar!
szeress!...add nekem magadat...
csókoljon homlokon a reggeli pirkadat.
remegjen meg a Föld is
mikor elgyengülsz karomban...
hazudj örök hűséget
s én elhiszem nyomban...
ne csituljon szerelmed
kéjes lihegésed
repítsen a mennybe
édes nevetésed.
s holnap, mikor menned kell
szótlanul kelj ki az ágyból
majd az ajtóhoz érve
már alig látszol...
vissza se nézz!
feledd a tegnapot!
hazugságodért a
jussod megkapod...
s én újra egyedül maradok
mint egy elfeledett...
de elmondhatom, hogy
tegnap...valaki... engem szeretett.









ÜRES VILÁG


Mily üres e cudar világ
elvesztem benne nélküled
nem mosolyog édes orcád
nem ölel féltőn két kezed
megfulladok könnyeimben
mikor hiszem senki se lát
hogy is lehetne feledni téged...
az egyetlen édesanyát...





Várni Reád

Várni Reád, csak várni,
oly gyönyörűség nekem,
hiábavaló várakozás
az egész életem...

Várok Reád télen,
várok Reád nyáron,
meghalok, ha kell
neveddel a számon.

Reménnyel alszom el,
s reménnyel ébredek,
átölelem helyetted
az egész végtelent.

Elpihenek ma is...
álmomban Tevéled,
megfiatalít reggelre
szűzies szépséged.

S ha elillansz hajnalra,
Te csalfa délibáb,
beburkolózom örökre,
mint fázós lepkebáb...

S nem nyílok meg
senkinek... soha többé...
egyedül csak Neked...
Mindörökké...





VÁRTALAK MEGKÖVÜLT MAGÁNYBAN


Vártalak tegnap
esti félhomályban
vártam, hogy eljössz
a perzselő nyárban,
vártalak a múltban,
vártalak a mában,
vártalak ordító
sejtjeim zugában.

Vártalak örömmel,
váralak sírva,
vártalak ölelőn
a reményhez bújva,
s vártalak a jeges tél
hófehér havában,
vártalak, vártalak
megkövült magányban.





VÉGE


Csak a csend az
mi nekem jutott
a napokig tartó némaság
cserepes ajkamon elhalt a szó
lelkemet gyötri a múlt
a hervadó ifjúság.

Szerettelek mindig
szerettelek oly sok
gyötrelmes éven át
átéltük a poklot
s átéltünk megannyi
aprócska csodát.

De telnek az évek
köztünk egyre nő a távolság
s én hiába várok rád
elszállt a remény
s minden szó
mit ígért hajdan a szád.

Már nincs senkim
csak a könnyem
mi fojtogatja torkomat
s az emlékedet
magával rántja egy
száguldó gyorsvonat..





A VÉN LATOR


Mikor kezem a kezedhez hozzá ér
még eggyé válik a két tenyér.
Még lesütöd szemérmesen szemedet
még nekem adod fájón szerelmedet...

Mikor ajkam az ajkaddal egybeforr
még életre kel bennem a vén lator...
Még átmossa véremet forró öled
még nyüszít a testem, ha megöleled...







VIGYÁZZA LÉPTEDET ÖRÖKKÖN AZ ÉG...


Eltelt már száz nap és ezer éjszaka
hogy lezárult életem gyönyörű szakasza.
Visszavetted tőlem a sok érzést, mit adtál.
szinte félek, hogy így magamra hagytál.

Mondd, nem üres az élet nélkülem?
Így is édes, van benne értelem?
Nem fáj, hogy nem látsz?
Nem hallod a hangomat?
Hogy nem csókolod többé
rád mosolygó arcomat?

Azt hazudtad, szeretsz majd halálodig...
Való, hogy az érzés ily` gyorsan változik?
Ily` hamar feledted azt az embert,
ki még szeretni ennyire senkit sem mert?
Igaz, hogy nem akarsz többé már magadnak?
Miért, óh miért hittem csalfa szavadnak?

Összetörted a szívem,
s most hitetlenkedve állok,
de reménykedek míg élek,
s valami égi csodára várok.

Szíved másé, hervad az enyém,
de így is szeret, s ez szép erény...
Mielőtt meghalok, talán látlak még...
hát vigyázza életed örökkön az Ég



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Varga József versei
  2021-01-11 20:45:26, hétfő
 
 







VARGA JÓZSEF VERSEI


Dr Varga József (Verőce, 1930. szeptember 17.) szlovéniai magyar nyugalmazott egyetemi tanár, pedagógus, író, költő, nyelvész.

Az elemi iskolát Göntérházán, a tanítóképzőt Muraszombatban végezte. Több muravidéki általános és középiskolában tanított.1966-ban szerzett főiskolai oklevelet magyar nyelvből és irodalomból az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karán.1976-ban a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán nyert magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári oklevelet. Ugyancsak ott doktorált magyar nyelvből 1986-ban.

Az 1980/81-es tanévtől nyugdíjba vonulásáig a Maribori Egyetem Pedagógiai Karán, a Magyar Nyelv és Irodalom Intézet tanszékvezető tanára volt.

A Muratáj című folyóirat főszerkesztője volt. Öt verses- és novelláskötete jelent meg. Műfordítóként 20. századi szlovén költők műveit ültette át magyar nyelvre.

Göntérházán él.


Bennem a Muravidék
dús szépsége díszlik
Verseimben Muravidék
Nép-kacaja izzik
Verseimben a gyermekek
szelíd szíve dobog
verseimben a melegség
fénye tüzel
lobog
(Verseim)

Itt van az én hazám! A Murántúl ölén.
Búzatáblás fénylő égbolt ível fölém.
Boldog eke szántja a gazdag földtestet,
Barázdaszőnyegbe vet most új életet.
A vén Lendva-patak sok gyárkémény őre,
az itt élő népek ringató bölcsője!

Este, ha elhal a zsongító madárdal,
eresz alá bújik az elfáradt nappal,
lábam elé hajlik szunnyadón a vidék:
s lelkembe deríti a megnyugvás hitét.
(Vallomás)



Varga József - Mégis fény gyúlt

Link



Mag-Szó-Álom...

Link



Össze költeményei

Link



Hat évtized tizenkét kötetnyi verse

Link








APÁM UTOLSÓ NYARA


Apám a diófánk
Árnyékában pihent.
Nyár volt. A magasban
Lanyha szellő lengett.
Kismadár csicsergett
A dús lombok között,
Napsugár bújt meg a
Bárányfelhők mögött.

Ábrándozott szegény.
Igézte a szép múlt...
Magát látta újra,
Mint gondtalan ifjút.
Ekeszarvát fogva
Vígan, dalolva szánt,
Veti az életet,
Sok gondot boronál.

Egy lány csodás képe
Villant szeme elé,
Kit büszkén vezetett,
Fényes oltár felé...
Hatvan év boldogság
És együttélés után,
Itt hagyta őt árván
Ez évnek tavaszán.

Nyolcvan év nyomja már
Meggörnyedt két vállát,
S nem tudja feladni
Gazdagon szőtt álmát.
- Nagyapó! - kiált a
- Legkisebb unoka.
- Lepkét fogtam. Nézd meg!
- S kacagva mutatja.

- Gyere ki a rétre,
Kergetni nyuszikát!
Ragadjuk meg fülét,
Kapjuk el a farkát!
Vagy vessünk bukfencet,
Puha most a pázsit,
Dobd le a párnádat,
Rúgd félre a sámlit!

Megcsillan a szempár,
Mosoly ül az arcon.
- Hej be rég volt fiam,
Hogy perdült a lábom.
Most már csak azt várom,
Hogy jöjjön a halál,
S kidőlt vén legénnyel
Csendesül a határ...

Újvidék, 1960







ARANYBÍBORT


Oly sok bölcs kereste hajdan,
Az igazság áldott kútját,
Kutatom én lelkem mélyén,
Boldogságom hév forrását.

Benne lellek kedves téged,
Kire oly sokáig vártam...
Ott pihensz most, szerelmesen,
Mint a gyermek anyja karján.

Aranybíbort tűz rám a nap,
Mert te szeretsz, érzi szívem.
Boldogságom virágdíszes,
Madárdallal lelked izen.

Jaj, de árnyék suhan végig
Éltem bíboros hajnalán,
S ködfátyolba burkolózva
Közeleg a sötét halál...







ÁTKOT SZÜL


Ne higgyétek, hogy meghaltam!
Az élő is lehet halott?!
Csak kikapcsoltam agyamat,
Hogy vállalhassam a harcot.

Ki ellen kell most küzdenem?!
Mért háborog folyton bensőm?
Mi nyomasztja, gyötri lelkem?
Mi sorvasztja konok erőm?

Szemem izzik, vérem pezseg.
Hálót fon a gaz gondolat!
Bennem a létigény remeg,
De átkot szül a fondorlat.

Göntérháza, 2002.







BÚCSÚ BARÁTOMTÓL...


Még mindig nem hiszem,
hogy vége, elmentél!
Még mindig nem értem,
miért ennyit éltél!







CSOKROT EMLÉKÜL


Kertész vagyok a rózsakertben,
Hol a szívek nyiladoznak.
Gyenge rügyüket ápolgatom,
Nemes ágat beléoltva.

Miként a virág drága kelyhét
Méhnek nyújtja illatozva,
Bensőm értékét úgy osztom szét:
Vándornak, sivatag kútja.

Nektek, ti kékszemű virágok
Új világot teremtek...
S midőn kifosztva, összetörten

Lezáródik majd fáradt szemem;
Sírhantomra nefelejcsből
Csokrot emlékül tegyetek!

Dobronak, 1956







AZ ESZTERGOMI DUNA PARTJÁN


A Duna bal partján sétáltam,
A Mária-Valéria hídnál.
A megcsonkított drága magyar
Földön, az elrabolt Felvidéken.
Előttem a megapadt folyó,
Hátam mögött Párkány szép városa.
Velem szemben az ős Esztergom,
Az impozáns, csodás bazilika.
Omladozó kőfal. Szent István
Királyunk különös bástyavára.

Ülök egy vízcsiszolta, sima
Kövön, s nézem a halkan hullámzó
Vén Ister titokzatos vizét.
Acélbilincs szorítja szívemet,
Népem sorsának ezer éve.
Lelkemet elárasztja őseim
Gazdag, nemes, bátor élete,
Árpád népének varázsos múltja,
A hős utódok méltó tette:
Zrínyi s Rákóczi szabad szelleme.

Hallgatom a felszín csobbanó,
Csillogóan tükröző habjait.
Mintha csendben szólnának hozzám:
Sajnálunk téged, szegény "idegen".
Itt számodra nem érik gyümölcs,
Ne keresd hát hiába a javad!
Bősz viharok átkos hatalma
Törték meg történelmünk szép fényét:
A bal part most nem lehet "jobb part"!
Az egységet gyűlölet dúlta szét.

Mégis, mit gondolsz, hű Barátom?
Lesz még itt újra boldog kikelet?
A mezők pacsirtája milyen
Nyelven énekel? A szép magyar szó
Eltűnik az idő rostáján?
A lankák víg oldalán a nedű
Milyen dalt csal a nép ajkára?
A szláv-teuton értékrend, szellem
Elfojtja a Góg-Magóg-erőt?...
Ne hagyd, hogy ez megtörténjen, Nagyúr!

Párkány-Esztergom, 2003.







ÉGI HARMAT


Bimbó fesel a lelkem mélyéből,
S mint virág szirmából az illat,
Dalolva száll ajkamról a szózat:

Te vagy az életem
Márványkő oszlopa,
Vajúdó keblemnek
Enyhítő balzsama.
Lángoló szívemnek
Szomjoltó itala,
Vágykeltő szememnek


Hűsítő harmatja.
Csábító mosolyom
Fagyasztó tilalma,
Gyönyörtől vonagló
Testemnek oltalma.
Sötétség elleni
Küzdelmem harcosa,
S múlandó életem
Mennyei vígasza.

Nyílj hát lelkemből fakadó rózsa!
Égi harmat öntözgesse ágyad,
Isten keze ápolja az ágad!

1955







AZ ÉLET MOROTVÁJÁN


Mi az, mi bennem folyton tombol?
Miért is van, óh, varázsszemed?
Nem kérdezem, úgy sem értem,
Csak azt tudom, hogy szeretlek.

Bár lehetnék zúgó orkán,
Mely tombolva fákat dönt le,
Vagy lehetnék tüzes vulkán,
Mely Földet füsttel vonja be.

Lerombolnám a drága oltárt,
Melyen hű szerelmem lángja ég!
S nem maradna lelkem mélyén,
Egyedül csak a puszta tél.

De nem lehet, mert hívogatsz te,
Kit szeretnem úgysem szabad,
S így az élet morotváján
Fájdalmaim kínja fakad!







ÉVSZAKOK
. . . . . . . . . . . . . .




TAVASZ




A tetőkről megindul
a fehér fedő,
mint vászon alsószoknya
lágyan aláhull.
Üres marad a tető,
s a cserép izzad.

A tó tükrén roppan a
vékony jéglemez.
Napfény gyöngyöz a fűszál


még zsenge hegyén.
Álmos kankalin ébred
a partok ölén.

A patak menti sárga
fűz barkát dajkál.
A fenyves tűlevelén
víg ének fakad,
de a bérc sziklaormán
még csillog a hó.


NYÁR




Smaragd színű fűtenger
között tűzpiros
pipacsot ringat lágyan
az enyhe szellő.
Fecskemama eteti
éhes csöppjeit.

Dús kalász hull a földre
a kaszaéltől,
zsákokba kerül a szem,


az áldott kenyér.
Bodri hancúroz büszkén
öt gyermekével.

A cseresznyefán rigó
bogyót csipeget.
Édes körte harangoz
gazdag lomb között.
S vidám gyermekkacaj száll
messze a nyárban.


ŐSZ




Tarkablúzos dombhátak
nyerges lankáin
jószagú illat terjeng.
Mézédes mustot
sajtol a szorgos gazda,
telnek a hordók.

Ügyes kezek kopasztják
a gyümölcsfákat.
Szegény lesz a természet.


A szántón már csak
a kukorica megtört
szára őrködik.

Üres a fecskék, gólyák
megrongált fészke.
A fagyos-felhős égen
vadludak szállnak,
s a kihalt mezőkön a
varjak az urak.


TÉL




A diófa ágán még
csüng néhány levél,
csípős szél cirógatja,
síri hangja száll,
zenéje az elmúlás
bús fuvolája.

A tájra újra ezüst-
fehér hó terül.
Az ablaküveg furcsa
virágot terem.


Kályha mellé bújnak a
gyerekek, vének.

Babonás mesék élnek
a lelkük mélyén.
Kis Jézust váró szívük
hálával telik,
s boldog reménnyel várják
az új év jöttét!

Göntérháza, 2003








FEHÉR LILIOM




Légy te is hasonló,
mint e nemes virág!
Lelkedben viruljon
a szűzi tisztaság!
Élettitok rejlik
e virág kelyhében,
mint igaz boldogság,
erények medrében.

Dobronak, 1956







FOGOM A KEZED


Még mindig fogom a kezed,
Bár már öregesen reszket.
Még mindig bűvöl a szemed,
Ámulva hódolok neked.
Még mindig érzem a szíved,
S maradok hűséges híved!

Maribor, 2002







GÁRDONYI GÉZA SÍRJÁNÁL


Egri nyughelyed előtt állok,
Körben a dúslombú, öreg fák.
Gondolatom a múltban kószál,
S szívemet a mámor hatja át.

Az egri bátor vitézeknek
Állítottál dicső emléket,
A végvárak hősi harcának,
Kik általad örökké élnek!

Jeltelen sírodra ezt írták:
"Csak a teste!" Lelked bennünk él;
Sok vihart megélt utódokban.
De te csillag vagy hazánk egén!

Eger, 2003.







HALÁLCELLA
. .




Kip-kop, kip-kop,
mi kopog? -
Haláltánc,
csörgő lánc.

Kip-kop, kip-kop,
mi zokog? -
Kurtavas,
gyenge agy.

Kip-kop, kip-kop,
mi dobog? -
Kalapács,
zuhanás.

Kip-kop, kip-kop,
mi susog? -
Kaszaél,
halál, vér!

1953







HA SZÁRNYAM LENNE...


Ó, ha szárnyam lenne,
járnám a világot,
minden szegény házba
hintenék virágot;
éltető fényt lopnék
a szép napkorongtól,
megóvnám a Földet
gyilkos atomkortól!

Megvalósítanám
a milliók álmát,
az elnyomott népek
rég óhajtott vágyát;
kenyérhez juttatnám
az éhező embert,
tenger fenekére
vetnék minden fegyvert!

Hódító útjára
indulna a béke,
megszelídülne az
élőlények mérge;
boldogság virulna
a nagy földi tájon,
s vidám kacaj szállna
erdőn, mezőn, lápon!







HÁLÁT ZENGVE


Kettős tornya égbe mered,
Rajta régi vaskereszt,
Hírdeti az Úr otthonát,
Hit-reményt, szeretetet.

Lágyan szóló orgonadal
Emeli föl lelkemet,
Mámorító tömjénillat
Tölti be a szívemet.

S míg vonszolom fáradt léptem,
Zengő szava hull elém:
Üdvözlégy, ó, áldott Jézus!
Védő karod nyújtsd felém!

Add, hogy ajkam érinthesse,
Megváltónk öt szent sebét,
Krisztus vére lobbantsd lángra,
Hitem alvó mécsesét!

Jézus teste: élő kenyér,
Légy vendége bensőmnek!
S hálát zengve én boldogan
Néked adom éltemet!

1954







HÓNAPSOROLÓ


január január
fehér bundás
január

február február
jeget törő
február

március március
télkergető
március

április április
vén-furfangos
április

szép május szép május
meleg-fényes
szép május

június június
kalász-védő
június

július július
kenyéradó
július

augusztus augusztus
nyarat űző
augusztus

szeptember szeptember
gyümölcs-védő
szeptember

október október
víg kedélyű
október

november november
búfelejtő
november

december december
áldást váró
december

Göntérháza, 2001







ILUSKA EMLÉKKÖNYVÉBE




Légy ártatlan, mint a rózsa,
Hallgass mindig a jó szóra!
A tisztaság örök erény.
Mint a lélek, örökké él!

Virágszálnak lenni soha
Ne feledjél, kis Iluska!
Benned mindig tisztán égjen,
A szeretet szelíd fénnyel!

Göntérháza, 1955







JÉZUST VÁRÓ LELKEM


Jézust váró lelkem
Most csodára vágyik,
Kicsi fenyőfácskát
Neki csendben állít.

Szerényet, szegényet,
Jusson mindenkinek.
Krisztusi kegyelmet,
Vágyó emberszívnek.

Sugározzon fénye
Az egész világra,
Angyali üdvözlet
Szálljon békés tájra.







JÖVŐNEK FÉNYE


Gyertyafénnyel gyújtottuk meg
A mai ünnepségünket,
A boldogság örökhangú
Dicsérő üdvözlésünket.

Elüzzük a gonoszságot
A megmérgezett lelkekből!
Rakjon fészket most újra ott
Bárányszelíd örömökből!

Jó szándékunk nem is titkolt:
Békét lopni a szívekbe,
Gazdagrétű bátorságot,
Megértést az emberekbe.

Karácsony szép éjszakáján
Legyen veletek a béke,
S a világot ölelje át
A jövőnek boldog fénye!

Göntérháza, 1998.







JÖVŐT ADÓ


Úgy őrizlek téged,
Mint egy kristálykelyhet,
Melyben szerelmünknek
Szép virága erjed.

Ha fagyos szél éri,
Elhervad a rózsa,
Ha nem éri harmat,
Szárad töve alja.

A fényes nap heve
Felüdíti kelyhét,
Szirmaiba rejtve
Az élet bő nedvét.

Őrizem is féltőn
Bensőm kis virágát,
Szerelmes szívemnek
Jövőt adó álmát!

Göntérháza, 1957










KISKERTEK SZÉPE




kiskert dísze
az ibolya
összegyűjti
kis Ibolya

bokor alatt
a gyöngyvirág
tavaszt hirdet
az új világ

szép ruhájú
piros jácint
fürtös kelyhe
varázsport hint

őszt búcsúztat
a krizantém
hideg téltől
sohasem fél

zöld ládában
a muskátli
virít mint a
piros masni

földágyásban
a tulipán
harmat gyöngyöz
harang szirmán

Göntérháza, 2000.







KÖLTŐ...


Költő, bánj csínján
a szóval,
mint háziasszony
a sóval!

Gondolataid
tömörítsd,
fékezd romboló
béklyóit!

Lobbanjon lángra
a fáklyád,
s őrizd a béke
virágát!

Göntérháza, 2003.







KÖVET DOB RÁM...


Követ dob rám gonosz világ,
Mert tégedet úgy szeretlek,
Mint óceánok titkos mélye,
Öleli a tengervizet.

Hogy szeretlek, mért tagadjam,
Hisz ezt súgja, mondja ajkam.
Érző szívem érted dobog,
Égő szomját hogyan oltsam?

Szeress te is, barna lányka,
Májusom nyíló virága!
Légy sötét éjemnek fénye,
Lelkem örök reménysége!

Hagyd a rózsát leszakítnom,
Véle létem földíszítnem,
Mint szép csokrot megőrizlek,
Örökké, kisvirág téged!







LÁTTAM


láttam az éjjelt nappallá érni
láttam a létet szürkévé válni
láttam az eget lángokba forrni
láttam a felhőt toronnyá nőni
láttam:
békevágyat
boldogságot
összeomlást
kínzó-vádat
láttam az EMBERT magasan szállni
láttam az EMBERT kevélyen járni

láttam az erdőt vadonná érni
láttam a mezőt üszkössé válni
láttam a hegyet magasba törni
láttam a folyót tengerré nőni
láttam:
szolgaságot
embervásárt
vérgyalázást
igazságot
láttam a VILÁGOK változását
láttam a VILÁGOK elmúlását

láttam a konkolyt kenyérré érni
láttam a gyávát bátorrá válni
láttam az erényt bitófán égni
láttam a törpét nagyúrrá nőni
láttam:
megújulást
bérgyilkolást
örömlázat
krisztus-áldást
láttam amíg a NAPBA nézhettem
láttam míg VAKKÁ nem tették létem!







MAG-SZÓ-ÁLOM...
(A muravidéki magyarokhoz!)




Őrizzétek a magyarság
évezredes Magját:
lelkünk kertjének sokszínű,
virágdíszes napját,
őseink nomád létének
gazdag rétű honát,
a pillangó-röptű rétek
mézelő aranyát,
a bővérű, kacér fenyők
pikkelyes tobozát,
a békét sugalló bércek
nyugalmas odúját,
a fodros keblű tavaink
csillagarcú habját:
megmaradásunk hő vágyát!

Őrizzétek az ősi Szót
a kegyetlen idő
vasfogú rombolásától,
a múltszakadástól,
a medveének sámáni
szokását feledő
bősz tivornyák nyomásától,
az idegen átkok
és mérgező áramlatok,
vad, gyökérsorvasztó
nézetek rémes-fullasztó
féreg-fonatától;
és álljatok büszke szívvel
a hont védő gátra,
gyepűszegélyű sáncra!

Őrizzétek: Árpád bátor
népének új hazát
adó konok akaratát,
Szent István királyunk
szilárd küldetéstudatát,
a ránk nehezült
évszázadok viharának
megtartó hatalmát,
a végvárak hős harcának
dicső nemzedékét,
Rákóczi szabadságharcát
s édesanyánk ajkán
fakadt magyar szavunk
dallamos varázsát:
a szittya-gondolat Álmát!

Érezzétek és őrizzétek:
a Magot, a Szót, az Álmot;
őseink szép üzenetét:
egy nemzet töretlen hitét,
teremtő jövőnk erejét!







MÁRCIUSI DAL


Zátonyra siklatott béklyós gondolat,
érzelemriasztó tavaszgondolat.
Márciusi szél: harcos, vidám, bohó,
forró katlan, szellemizzasztó kohó;
áradó folyók titkot hordó öble,
terjeszkedő erdők rejtelmes völgye -

Márciusi szó: forradalmak fészke,
szabadságunk megidézett eszménye,
féltett üstökösünk szikrázó fénye,
lelkünk vára, szilárdbástyájú mélye;
járja be Európa ösvényeit,
a szunnyadó tanyák alvó kertjeit -

Márciusi dal: küldd el hozzánk ismét
a virágzó remény új üzenetét!
Kábító csókod hajnalmagvú tüze
a galádságerőt végleg elűzze;
csillagkoronájú pezsdítő lángod
száguldja be e megdermedt világot!







MEDDIG ÉL MÉG


a tudósok szerint
a szív nem fáj
akkor mitől reszket
ég a magány

agyadban gát szakad
bensőd sajog
dübörgő vérfolyam
árad zajong

lebénult gondolat
részeg érzés
szakadó kapcsolat
meddig él még

Maribor, 2003



. .




MEDDIG MAGYAR A MAGYAR?!




A megsértett énem szól hozzátok,
A sárba kényszerített Magam,
Kik itt éltek már több évszázada,
S szigetté tett a történelem.
Anyánk szép nyelvét ne feledjétek,
Csábítsanak idegen hatások,
Pogányos-kötésű Dózsa-fajta
Rokon, légy erős, szikla-smaragd!...
Csak tollam hegyére billent bánatos szavam:
Meddig marad itt igazán magyar a magyar?!

Nézzétek a rét magányos tölgyét!
Kelet viharos szelét állja,
Bár törzsét pusztító féreg járja.
Ágai derűs égbe nyúlnak,
Gyér lombja között szégyenek múlnak.
Mégis dacol az idővel, gőggel,
Apró csemetéket nevel, gonddal,
Büszke, tudatos tölgyifjakat!...
Csak tollam hegyére billent bánatos szavam:
Meddig marad itt igazán magyar a magyar?!

A vadon rendjét ne rontsátok meg
Emberalkotta csáb célokért!
A farkas fiait nem kutyának
Szüli, hű, talpnyaló szukának.
Élj jogoddal Árpád-ivadék!
Nem látod, hogy gyérül a Maradék?
Szükség van rád e gigászi rendben;
Légy bátor, konok, s ne hagyd magad!...
Csak tollam hegyére billent bánatos szavam:
Meddig marad itt igazán magyar a magyar?!



. . . .




MÉGIS FÉNY GYÚLT




Engem a viharok szültek,
A fájók, nyögők, betegek.
Bennem csak zokog az ének,
Mert engem viharok szültek.

Jajgató korok kórleplén
Kínlódtam vágytól részegen.
Fetrengtem sárban, hevenyben
A korok jajgató leplén.

Szememben fény hiába gyúlt,
Bolygók, s atomok szikrája...
Legázoltak bosszúvágyak,
Ha szememben mégis fény gyúlt!

Göntérháza, 1969







A MURAVIDÉKI MAGYAROKHOZ!




E vidéken a vad vihar
Dúlta bőszült táncát,
De kiállta a zord idő
Életfojtó láncát!

Vállalnod kell jó hűséggel
Ősöd konok hitét,
Hogy szívedben és lelkedben
Őrizhesd örökét!

Védened kell történelmünk,
Te késői utód,
Széppé szőve otthonunkat,
Gondosan, mint a pók!

Mura menti kis falvaknak
Szorgos kezű népe,
Magyarok és nem magyarok,
Jó barát lesz végre!

Összekovácsolt titeket
A rabhatalmú múlt,
Gyűlölet és ártó szándék
Már békévé simul!

Itt kell élned, hű magyarom,
A Lendva-hegy tövén,
Hol az élet újra éled
Gazdag jövő ölén!







NEM MINDEGY...


Nem mindegy,
hogy sandán túrod a földbe magad,
mint fényt nem igénylő vaksi vakond,
vagy napba törve gátakat rombolsz,
új szellőt váró sudaras nyárfa -
Sorsod ideköt - nem tagadhatod!
Magad, hited, fajod
el nem adhatod!

Nem mindegy,
hogy itt robbant-e világra Dózsát
idéző ősöd paraszti álma,
a zsombéköves bársonybarázdák,
a nyomorgók kétholdas világa -
Sorsod ideköt - nem tagadhatod!
Magad, hited, fajod
el nem adhatod!

Nem mindegy,
hogy hol, mikor, miért és kik ellen
emelsz bátran szót a gyűléseken,
vagy kikért izzadsz, gyötrődsz keményen
gyárak s üzemek acélpörölyén -
Sorsod ideköt - nem tagadhatod!
Magad, hited, fajod
El nem adhatod!

S nem mindegy,
hogy gyáván bújsz meg vélt bástyád mögött,
vagy mily vihar zúg el fejed fölött;
víg jövőt vetsz, vagy bús halált aratsz:
néped szívében sziklakő maradsz -
Sorsod ideköt - nem tagadhatod!
Magad, fajod, hited
El nem adhatod!







PARÁZS VOLT BENNEM


Vendégem volt ma drága lényed,
S lelkembe szállott égi fényed.
Kinyílt hitemnek rózsaága,
Létedre világok Királya.

Parázs volt bennem Istenséged,
Örök fénnyel tündöklő mécses.
Most lángtengerré vált a szívem,
És benne szereteted pihen.

Így lettél életem napfénye,
Rügyet fakasztó reménysége.
S míg hitbimbómat ápolgatom,
Hálaének fakad ajkamon.

Légy hát áldott, ó, menny s föld Ura,
Örök életünk alkotója!
Tárd ki felénk ölelő karod,
Add meg nékünk mennyei lakod!

1954







RABSORS


deszkapriccsen gyászos
gondolatok
rácsos pincék mélyén
sorvadozok
nincs itt meleg napfény
ólmos homály
telepszik lelkembe
szabadságvágy!

Cser-hegy, 1972







RAJTA MAGYAR!


Rajta, magyar! Rajta!
Elő kopja, szabja!
Török feje hulljon!
Rájuk éj boruljon!
Rajta, magyar! Rajta!

Göntérháza, 1999.







SEGÍTS NEKEM!


segíts nekem költemény
sugározz bátor hitet
a művészet eszményét
változások erejét
óceánok távlatát
egy új kozmosz melegét
emberek megértését!

Göntérháza, 2002







SZÁLLINGÓZVA MÁR...


Szállingózva már hull a hó,
Az új sírra gyásztakaró.
Virágdíszes koszorúkkal
Most hantolták fájó búval.

Egy jó anya pihen csendben,
Elhagyva a földi létet,
De itt maradt árva fia,
Szívében a bánat kínja.

Engemet is vigyetek el.
Túlvilági sötét lelkek!
S sírhantomra nefelejcset
Jó emberek helyezzetek!







A SZEM, A SZÁJ, A FÜL

(Költemény-féle a Lilla-díj elnyeréséért - Hévízi Irodalmi Napok)


Anyám szelíd szeme
vigyáz már az égből,
aranyköntöst sző rám
a meleg napfényből.

Arám édes szája
víg mosolyt küld felém,
olt varázsos bája
boldogságot belém.

Apám éles füle
felfog minden balhét,
sokrétű kalandot,
életem balléptét.

Így e három testrész:
a Szem, a Száj, a Fül,
óv engem, míg létem
mély sírba nem merül.

Hévíz, 2002.







A SZŰZI HÓ...


Azt hitted, te balga ember,
Örök tavasz lesz az élet?
Rózsák között, tövis nélkül
Boldogulhasz majd tétlenül?

Tudd meg: harc a földi élet!
Küzdj hát véle, hogy legyőzzed!
Bor, szerelem, május-éjek
Tündérálom, csalfa képek.

Haldoklik a gonosz világ,
Hervad, mint a beteg virág.
Bosszú érik a szívekben,
Tőr lapul a tenyerekben.

Testvérvérre szomjas a nép,
Megtagadja nemes lelkét.
Erkölcstelen fertő a Föld,
S a szeretet benne kiölt.

Várlak téged, ó, szűzi hó,
A sok bűnre szennytakaró.
Hozd vissza a szeretetet,
Teremtsd újra értékrended!

Dobronak, 1956







TÁBOROZÓK


Táborozók, gyűljetek,
Lepjük el a hegyeket,
Örülni a tavasznak,
Reggeli hűs harmatnak!

Sátrat verni völgy ölén,
Bársonyos rét szőnyegén,
Fodros vízű patakban
Fürdeni a habokban!

Tábortűz fénye mellett
Eltölteni az estet,
Növényeket gyűjteni,
Természetet védeni!

Légy kis pajtás szorgalmas,
Mutasd meg, hogy cserkész vagy!

Hodos, 1956







TÉLI TÁJ


A tájon vastag homály.
Fagyot pattog a határ.
Tiszta hóbundalepel
Vajúdó időt befed.
Alszik, hallgat az erdő,
Jeget érlel a mező.

A lendva-hegyi lankán
Akáckaró-katonák.
Rajtuk bő hattyúlabda,
Jó vastag, fehér sapka.
Törzsükön varjú károg,
Várva egy szebb világot.

Kosárfűzbokrok mélyén
Szelíd őz lapul, félénk.
Vén tölgyfák odújában,
A puha mókusvárban
Kis bohócok álmodnak,
Békés tavaszra várnak.







TŰZSUGARAT NÉKEM


A napfényt, ha durván
Lelopják az égről...
Olyan most a lelkem
Elszakítva fénytől.

Hozd vissza szép szemed
Tűzsugarát nékem,
S a te drága lényed
Boldogítsa éltem!

Radamos, 1962








AZ UNOKÁM


Van nekem egy
kis unokám,
úgy hívják, hogy Gorán.
nem szereti
a meséket,
lompos rókakomát.

Egyedüli
szenvedélye:
traktor, motor, vonat.
Velük játszik,
velük alszik;
dédelgeti sokat.

Éjjel-nappal
száguld rajtuk
a nagy végtelenbe,
s holtfáradtan
bukik este
anyja lágy ölébe.







AZ ÚJ IDŐK SZAVA


Az új Idők szól hozzátok.
Hallgassátok!
Olvasszátok ki fületekből az ólmot,
Az új Idők szól hozzátok;
Hallgassátok!

Vazul-szemetek napfényre vágyik,
bátor szívetek társakra vágyik,
gyászos világotok örömre vágyik,
Szorongó létetek békére vágyik.

Sötét útvesztőbe kényszerít a magány:
a szeretet nélküli magány,
a melegség-hiányú magány,
a farkas-üvöltésű magány,
a lázas-vérfagyasztó magány,
a kínos-önemésztő magány,
a gondolat-dermesztő magány,
az értelem-gyengítő magány,
az érzelem-bénító magány,
a sorsunkat megölő magány.

A kialvó tűzre friss olajat öntsetek,
Teremtsetek gazdagabb fényforrást!
Vessétek Prométheusz-láncát:
a bűnre,
gyalázatra,
mocsokra;

a bitangoló szolgaságra,
a kolduló barátok botjára,

a szegénység bő tarisznyájára,
a gazdagok koronájára.

az embertelenségre!

A Napba-nézők harcos seregét várjuk,
a fáraó-sírba zárt szeleket várjuk,
a bátor kísértetek szellemét várjuk,
a ködolvasztók lávatengerét várjuk,
a "mózeskosár-dalnok" énekét várjuk,
az olajillat égi jelét várjuk!

Várjuk:
megcsonkított létünkkel,
mételyezett vérünkkel,
meggyalázott énünkkel,
lobogó szellemünkkel,
rég elvesztett hitünkkel!

Értékeljétek az Idők szavát:
ajkatok igazát,
szemetek tiszta fényét,
szívetek nemes igéjét!








AZ ÚTSZÉLI FAKERESZT


Hány éve állsz itt az árokparton
Bádog-Krisztus árván, megcsonkítva
A korhadt fakeresztre akasztva?
Fiatalon a jámbor utasok
Fejet hajtva még tiszteltek téged,
S erős hittel bízott benned néped!

"Dicsértessék" - mondták az asszonyok.
A férfiak keresztet vetettek.
A gyerekek félénken néztek.
Reményt vártak tőled a vándorok.
A szegény nép segítséged kérte,
Békés boldogságot a vidékre.

Mért tűnt el arcodról az égi fény?
Rozsda marja időtépte tested.
Jobb kezed hüvelykujja hová lett?
Bal lábadat himbálja a zord szél,
És zörgő-kotyogó bádog-hangja
Riasztja a szelíd madarakat.

Ma már a koldus sem köszön néked,
Bár fáradtan a fűhalmodra ül.
Hátát törzsedhez támasztja, s örül,
Hogy ott a kóbor kutyáktól védett...
Aztán vállára veti batyuját,
Úgy folytatja reménytelen útját.

Göntérháza, 1970







VALLOMÁS


Sokan megkérdezik tőlem, hol születtem?,
Hol van az igazi hazám? - Mit feleljek?! ...

Árpád bősz hadai vertek itten tábort,
a Lendva-hegy leve nyújtott nékik mámort.
Itt öklelt elnyomót Dózsa, parasztbarát,
büszkén vállalva a megtorló szégyenfát.
Kevesen őrzik már hős Zrínyink szellemét;
népe iránt érzett végtelen szerelmét!
Kuruc-labanc átok Vak-moraja zajlik,
sötét pincék mélyén tárogató alszik.
Emlékét védi még a szúette főfa,
a füzes berek alján görnyedő tőfa.

Itt van az én hazám! A Murántúl ölén.
Búzatáblás fénylő égbolt ível fölém.
Boldog eke szántja a gazdag földtestet,
Barázdaszőnyegbe vet most új életet.
A vén Lendva-patak sok gyárkémény őre,
az itt élő népek ringató bölcsője!

Este, ha elhal a zsongító madárdal,
eresz alá bújik az elfáradt nappal,
lábam elé hajlik szunnyadón a vidék:
s lelkembe deríti a megnyugvás hitét!







VÁGY


Szeretnék néha visszajönni,
Ha majd a síron túl leszek,
Ne félj kísértő lényemtől,
Panaszt neked sosem teszek!

1957







A VÁRTÁN


A végek harca mindenkor kemény,
hiába fűti azt mély szenvedély;
nemtörődöm-átok
itt a szellemre ül -
vad közöny-hullámok;
s a jellem görcsösül.

Nincsenek már bátor "kalóz-álmok",
emlékőrző sirálykiáltások;
az ingovány alja
fagyos telet érlel,
eszméim Holnapja
vajúdik a dérrel.

Borzolja szőrét a pénzszagú gond,
Szelíd szívek helyett börze-porond...
Adjatok levegőt,
ködoszlató fényt
álom-üzérkedők;
megnyugtató reményt!







VERSEIM


Verseimet nem én írom
Gondolataimat
sem irányítom
Mondataimat nem én alkotom
Meglátásaimat
sem én rajzolom

Bennem a Muravidék
dús szépsége díszlik
Verseimben Muravidék
Nép-kacaja izzik
Verseimben a gyermekek
szelíd szíve dobog
verseimben a melegség
fénye tüzel
lobog

Verseimet szürke varjak
s fürge szöcskék szabják
mókusok fák telek nyarak
törvényei varrják
Verseimben Örökember
örök élet él
Verseimben él az ember
él még...
és remél











 
 
0 komment , kategória:  Varga József  
Varga János Veniam versei
  2021-01-10 14:30:39, vasárnap
 
 








VARGA JÁNOS VENIAM VERSEI




Varga János a Veniam versek írója. 2020. április 11-én jelent meg A MAG NÉPE című első verses könyve, amely egy azonos című 200 versszakos elbeszélő költeményt tartalmaz.
A MAG NÉPE rólunk szól, az ismert és el nem ismert múltunkról, hogy kik is vagyunk valójában, és milyen utat jártunk be a világban


Link








ADD HÁT . . . . . . . . . .




Otthont sző körénk a teremtő érzelem,
Sorsunkat őrzi a mennybéli figyelem.
Bármerre sodorjon minket az élet,
Te követsz engem, én követlek téged!

Mióta szíveink egy úton járnak,
Álmaink sorra, mind valóra válnak.
Világunk boldogan úszó sziget,
Nem lennék helyébe más senkinek!

Add hát a kezedet szép kedvesem,
Légy az én tündöklő hű jegyesem!
Esküdjünk törvény, és Isten előtt!
Szerelmünk végtelenül összeköt!







AHOGY ÉN


Úgy, ahogyan én szeretlek,
Nem szerethet senki!
Kész vagyok, ha kell te érted
Még embert is ölni!

Úgy, ahogyan én ismerlek,
Nem ismerhet senki!
Azt is tudom, miként szoktál
Este elaludni!

Úgy, ahogyan én tekintek,
Nem tekint rád senki!
Így lesz ez majd akkor is, ha
Végleg el kell menni!

Úgy, ahogyan én imádlak,
Nem imádhat senki!
Mert azt Isten úgysem fogja
Másnak megengedni!







AKKOR IS


Lehet e vad világ még egyre rosszabb,
Kőfalak erdeje reánk omolhat,
Testemmel - lelkemmel, ölellek - óvlak,
Bármi is történjen, szeretni foglak!

Mindegy, hogy mennyire nehéz az élet,
Teremtünk magunknak akkor is szépet,
Vezetem - követem - kisérem lépted,
Örökké itt leszek, nem szabad félned!

Van, mikor fellázad ellenünk minden,
Olyankor úgy tűnik, szerencse sincsen,
De akkor hallgasd meg, mit súg a szívem,
Nem számít semmi más, szeretlek kincsem!







AMÍG KELLEK

Az első találkozás örökké szép emlékére.


Esett a hó és egy kicsit fáztam,
Őszinte szerelmes szívvel vártam,
Arra a boldog, szép pillanatra,
Amikor végre összeborulva,
Könnyeket nyelve valljuk egymásnak,
Szeretlek drágám, nagyon kívánlak!

Azóta nem múlt el úgy egy perc se,
Hogy el lennék erről feledkezve,
S ne vágynám megint újra látni,
Érezni fényed és megcsodálni!
Most is és mindig, amíg csak kellek,
Imádlak, kívánlak és szeretlek!







AMIT TENNI KELL


Teszem, amit tenni kell,
Mert tartozom ennyivel
A múltban mindazoknak,
Kik e honért harcoltak.

Teszem, amit tenni kell,
Dacolva a jelennel
Igazságért kiáltok,
Mindnyájunkért kiállok.

Teszem, amit tenni kell,
Szívem telve reménnyel,
Hogy az Isten megsegít,
Önmagunkkal egyesít.

Teszem, amit tenni kell,
Mit a cél megkövetel,
Nem ismerek félelmet,
Győz a hazaszeretet!







AZÓTA


Azóta tudom, hogy nem élek hiába,
Mióta enyém a legszebbik virága
Réteknek, völgyeknek, végtelen mezőknek,
Azóta a tücskök csak nekünk zenélnek!

Azóta nem fáj, ha eljön az éjszaka,
Mióta enyém a legfénylőbb csillaga
Egeknek, földeknek, pokloknak, mennyeknek,
Azóta az esték velünk ünnepelnek!

Azóta tekintek jó szívvel előre,
Mióta enyém a legdrágább ékköve
Testnek és léleknek, erénynek, reménynek,
Azóta nem érzem már magam szegénynek!

Azóta hiszem, hogy létezik a csoda,
Mióta enyém az egyetlen angyala
Istennek, szentségnek, világon mindennek,
Azóta a teljes valómmal szeretlek!







A BARÁTOD


A vers a barátod,
Jó, ha ezt belátod,
Mert ahogy olvasod,
Enyhül a magányod.

A vers a te társad,
A szabadság vágyad
Egy teljesülése,
Hát lépj ki a fénybe!

A vers a te hangod,
S remélem hallod,
Ha néha kimondja,
Mi szívedet nyomja.

A vers a te részed,
De talán már érzed,
Hogy mennyire igaz
E napi kis vigasz.







BOLDOGNAK LENNI


Boldognak lenni
Csupán csak annyi,
Rosszal felhagyni,
Hinni és adni!

Boldoggá válni
Könnyebb, mint bármi,
Valóban látni,
Jó úton járni!

Boldoggá tenni
Szinte már semmi,
Szépen felelni,
Szívből szeretni!

Boldogan élni
Nem szabad félni,
Meg kell engedni
Velünk történni.







CSAK ÉN


Oly vakok a férfiak,
Ez az én nagy szerencsém!
Jobb is, ha csak én látlak,
Megnyugtató ez a tény!

Ostobák a férfiak,
Helyénvaló vélemény!
Kivétel csak én vagyok,
Ezért vagy te az enyém!

Hazugok a férfiak,
Mindig ez az eredmény!
Tudod, hogy én más vagyok,
Különben nem szeretnél!

Pont így jók a férfiak,
Ne változzon ez a kép!
Neked csak én lehetek,
Aki okos, aki szép!







ELVETTED TŐLEM...

Egykori szerelem - Első szerelmes versem


Elvetted tőlem, mit oly soká őriztem,
Azt, mit eddig sohasem éreztem,
Ezért volt oly üres az életem.

Sose voltam boldog, sohase lehettem,
S most, hogy az vagyok, elkap a félelem,
A félelem, mely tőled van énbennem.

A gondolat, hogy tőled kell hallanom,
Eme érzéssel fel kell majd hagynom,
Már most fáj nekem nagyon, de nagyon.

De tudom, te ott leszel mellettem.
Mikor ez az érzés végez majd én velem,
S ezt én soha-soha el nem felejtem.







EMLÉKSZEL MÉG


Emlékszel még kedves, sorsszerű volt minden?
Úgy éreztük egymást, ismerjük már régen.

Emlékszel még kincsem, boldog nevetésre?
Mennyit beszélgettünk meghitt feledésbe?

Emlékszel még édes, a legelső csókra?
Túlzó szenvedélyre, felemésztő vágyra.

Emlékszel még babám, őrült kalandunkra?
Amit nem volt szabad, de megtettük lopva.

Emlékszel még szívem, a sok kedvességre?
Őrült vallomásra, szép meglepetésre.

Emlékszel még bébim, ama igazságra?
Amikor azt hittük, leltünk igaz társra.

Emlékszel virágszál, milyen bátor voltál?
Olyan büszke voltam, engem választottál.

Emlékszel szerelmem, mily boldogok voltunk?
Én férj, te feleség, az igent kimondtuk.

Emlékszel még drágám, egy családdá lettünk?
Kapott gyermekimmel könnyeztünk, nevettünk.

Emlékszel galambom, síró szemmel mondtad?
Apa leszel végre, álmunk megváltottad.

Emlékszel mindenem, így teltek az évek?
Otthont teremtettünk, haza értünk végleg.

Egymáshoz rendelték testünk és a lelkünk.
Földön és az égen elvetélt végzetünk!







ENGEDD


Forog az idő vasfogú kereke,
Elfogy az ember életút ereje.
Azt mondják erre, ez a dolgok rendje,
Tagadni most mégis oly jó is lenne.

Bármit megadnék egy utolsó napért,
Csak vele tölteném mindegyik percét!
Hallgatnám hangját és fognám a kezét,
Magamhoz ölelném dobogó szívét.

Kegyelmes jó Isten, könyörgöm, engedd!
Nem kérek tőled mást, mint ezt az egyet!
Te látod a lelkem, mennyire szenved,
Esküszöm örökre titok lesz tetted!







AZ ÉN ÁLMOM


Az én álmom egy új világ,
Hol nem harcolnak katonák,
Hol fák teremnek pénz helyett,
S nincs ártalmas szerkezet.

Az én álmom egy szebb világ,
Hol minden kertben nő virág,
Hol országok közt nincs határ,
S mindenki csak jót csinál.

Az én álmom egy más világ,
Hol teljesülnek az imák,
Ahol a bűnök elvesznek,
S betegségek sincsenek.

Az én álmom egy oly világ,
Hol valóság a boldogság.
Hol béke van és szeretet,
S nem rosszak az emberek.







AZ ÉN FELESÉGEM




Legbecsesebb nyereségem,
Elragadó feleségem.
Vele töltök minden percet,
Amit ez a világ enged.

Nyugodt szívvel elmondhatom,
Szeretem Őt mindig, nagyon!
Nem mintha Ő másképp lenne,
Meg van velem elégedve!

Néhanapján mosogatok,
Istenien masszírozok,
Nálam jobbat úgyse lelne,
Neki vagyok elrendelve!

Meg is becsül, ahogy illik,
Ajka édes csókra nyílik,
Ilyen az én feleségem,
Legbecsesebb szerzeményem!


sziv sziv sziv

és így felelt a feleség:


Dobos Anikó - AZ ÉN FÉRJEM


Legbecsesebb nyereségem,
Szemrevaló hites férjem.
Vele töltök minden percet,
Amit ez a világ enged.

Nyugodt szívvel elmondhatom,
Szeretem Őt mindig, nagyon!
Nem mintha Ő másképp lenne,
Meg van velem elégedve!

Figyelek rá, szeretgetem,
Kívánságát teljesítem,
Nálam jobbat úgyse lelne,
Neki vagyok elrendelve!

Meg is becsül, ahogy illik,
Szíve szeret majd a sírig,
Ilyen az én kedves férjem,
Legbecsesebb szerzeményem!

2015.09.30.







AZ ÉN HAZÁM


Itt e föld az én hazám,
Ide szült a jó anyám.
Így akarta Istenem,
Az okát is ismerem.

Itt e föld az otthonom,
A legszebb a világon!
Egy vagyok a hegyekkel,
Innen sose megyek el.

Itt e föld az én múltam,
Minden, ami csak voltam.
Nem értheti idegen,
Hogy miért is szeretem.

Itt e föld az én jövőm,
Erre meg is esküszöm!
Bármi legyen ezután,
Itt e föld az én hazám!







ÉN VAGYOK


Én vagyok a gyermek,
Anyám szeme fénye,
Erőskezű Apám
Titkos büszkesége.

Én vagyok az erdő
Törhetetlen fája,
Melegszívű barát,
Az időt ki állja.

Én vagyok az álom
Lidérc ébredése,
Lélekarcú érzés
Utolsó csepp vére.

Én vagyok a szikla
Gyilkos hasadéka,
Élet és a halál
Múló maradéka.

Én vagyok az ember
Farkasüvöltése,
Hallja meg az Isten
Világmindensége!

Én vagyok a Krisztus
Dicső golgotája,
A kegyetlen Róma
Kegyes katonája.

Én vagyok a Drágám
Élete szerelme,
Ő nélküle élnem
Értelmetlen lenne!

Én vagyok a minden,
S egyszerre semmi,
Szeretnék szavakkal
Gyümölcsöt teremni!







FÁJ NEKEM...


Fáj nekem e nemzet sorsa!
Önérzete eltaposva,
Szája pénzzel be van fogva,
Országaiban rabszolga!

Fáj nekem e nemzet sorsa!
Múltja meg lett hamisítva,
Árulások áldozata,
Teste széjjelmarcangolva!

Fáj nekem e nemzet sorsa!
Mikor megyünk Trianonba
Annyian, mint Csíksomlyóra!?
Bátorságunk, már csak monda?

Fáj nekem e nemzet sorsa,
Mely a múló idő foglya!
Attól tartok, nincs több módja,
Hogy hibáit helyrehozza!







HA MÁS VOLNÉK

Ennek a versnek folytatása született, amit itt lehet elolvasni: https://veniam.hu/vers192


Ha
Berek virág volnék,
Néked nyiladoznék.
Piros szirmaimmal,
Köréd illatoznék.

Ha
Fecske madár volnék,
Hozzád szálldogálnék.
Ékes énekemmel,
Szerelmet dalolnék.

Ha
Pajkos patak volnék,
Feléd csordogálnék.
Hangos csobogással,
Rólad áradoznék.

Ha
Tiszta szellő volnék,
Kóc hajadba túrnék.
Szelíd lobogással,
Derűt szádra csalnék.

Ha
Míves hangszer volnék,
Érted dorombolnék.
Hegyes hangjegyekkel,
Bőszen udvarolnék.

Ha
Fényes nappal volnék,
Szikrán tündökölnék.
Forró sugarakkal,
Véled sisteregnék.

Ha
Hűvös árnyék volnék,
Hozzád idomulnék.
Őrző szellememmel,
Mind utánad járnék.

Ha
Setét éjjel volnék,
Titkon beléd bújnék.
Való vágyaimról,
Benned álmodoznék.

Ha
Hulló csillag volnék,
Csak egyet kívánnék.
Örök boldogságod,
Végtelenné váljék.







HAZASZERETET


A gonosz uralja a földi világot,
S benne az összes emberi országot.
Közülük az egyik az én csodás hazám,
Nincs az a rossz, miért ezt rá ne mondanám.

Mert legyen bár testem a pokolban szolga,
Attól még szívemnek lehet szép otthona
A táj, ahol élek, hol őseim laktak,
Apáink, anyáink itt éltek és haltak!

Vállalták sorsukat, vitték a keresztet,
Tűrték a bajokat, sokat, ha azt kellett.
Húzták az igát és háborúkat vívtak,
Egyszerre nevettek, s egyszerre sírtak.

Szememben ők hősök, kik példát mutattak
Pusztán csak azzal, hogy helyükön maradtak
Ott, ahol voltak és mind máig még vannak,
Bármi is történjék, sírig kitartanak!

Visszük a hátunkon nemzetünk terheit,
Tudjuk jól, rajtunk más biztosan nem segít.
Ilyen az igazi hű hazaszeretet!
Másképpen meghalni magyarként nem lehet!







HAZÁNK BÜSZKESÉGE
ESZTERGOM


Egy város nem attól lesz szép és szerethető, hogy mennyi ott a látnivaló, a munka és szórakozási lehetőség, mennyire jók az utak, mennyit fejlődik, milyenek az ott élő emberek!
Egy város attól lesz szép és szerethető, ha az ember képes észrevenni és érezni a hangulatát, varázsát, kisebb-nagyobb értékeit és elfogadja hibáival, hiányosságaival együtt!
Számomra Esztergom ez a város! Én itt vagyok otthon!



Szeretem e város
Minden egyes zugát,
Azt, ahogy a hídja
Átszeli a Dunát.

Szeretem e város
Minden régi házát,
Ócska kerítését,
Ferde kis utcáját.

Szeretem e város
Minden öreg fáját,
A magasló lombok
Hűsítő árnyékát.

Szeretem e város
Minden darab kövét,
Melyek némán őrzik
Sorsunk történelmét.

Szeretem e város
Minden kedves padját,
Aki arra téved
Szívesen fogadják!

Szeretem e város
Minden lépcsőfokát,
Elfeledett kincsét,
Múltidéző szobrát.

Szeretem e város
Minden templomtornyát,
Az egekbe épült
Mesés Bazilikát.

Szeretem e város
Minden ékességét,
Egész Esztergomot,
Hazánk büszkeségét.







HÁZI ÁLDÁS


Legyen ez a ház igazi, szép otthon!
Öröm és nevetés, mindig itt honoljon!

Minden szegletébe leheljen életet,
Az őszinte, önfeledt, jóságos szeretet!

Süssön be a napfény reggel a konyhába,
Költözzön boldogság az összes szobába!

Kerülje messze el a bú és a bánat,
Ne hozzon be senki rosszat s fájdalmat!

Légy akár itt lakó, de ha vendég is vagy,
Téged itt tisztelet, szívélyesség fogad!

Lehetsz akár kicsi, vagy Óriási nagy,
Öreg és fiatal itt egyenlő vagy!

Szálljon rá az Isten megóvó áldása,
Legyen a jó szándék végtelen Tárháza!







ÍGY SZERETLEK


Szemem ragyog könnyesen,
Fülem hallgat csendesen,
Ajkam csókol édesen,
Kezem érint selymesen.

Eszem gondol becsesen,
Lelkem lángol hevesen,
Testem izzik tüzesen,
Szívem szeret teljesen.

Jelen pereg színesen.
Jövő csillog fényesen.
Érzés beszél versesen,
Érted élek kedvesem.







AZ ÍTÉLET KORSZAKA


A szemem láttára megy tönkre a világ,
Mit a buta ember maga köré kreált.
Bezárnak a boltok, ürülnek az utcák,
Öregek és ifjak a vész végét várják!

A szemem láttára dől össze a világ,
Amit a sok ember két kezével csinált,
Mozognak a házak, reszketnek a falak,
Szerencsés az, aki egészséges marad.

A szemem láttára haldokol a világ,
Amiben az ember segítségért kiált,
Milliók mondanak félelmükben imát,
Kérik a bűneik égi bocsánatát.

A szemem láttára tisztul meg a világ,
Amiben az ember túl veszélyessé vált,
Eljött az isteni ítélet korszaka,
Az újjászületés krisztusi hajnala.







JÁRJON A HÍR


Járjon a hír szájról szájra,
Jusson el a négy égtájra,
Tudja meg az összes magyar,
Hogy ez a szó mit is takar.

Járjon a hír közel, s távol,
Szükség lehet reá bárhol,
Legyél te is szem a láncban,
Kapaszkodjunk mindahányan.

Járjon a hír körbe-körbe,
Nem lehet elég belőle
Addig, amíg van ki várja,
Hogy a válasz megtalálja.

Járjon a hír kézről kézre,
Akinek kell, vegye észre,
Ismerje fel eme jelet,
Mely hozzá most megérkezett.







JELENÉSEK KORA


Új korba lépett az emberiség,
Kezdetét vette a valódi vég,
Mikor már mindenki csak ellenség,
Fertőző járvány a hiszékenység.

Tömegek tombolnak, nincs rá mentség,
Mindegy, hogy fehérek, vagy feketék,
Őrjöng a féktelen kegyetlenség,
Mi az a szeretet, elfeledték!

Kábítószer a sok (sz)ámító gép,
Hiába vár kint a rengeteg szép,
Pusztít és szennyez az esztelenség,
Megállítani már képtelenség!

Lángol a természet, zokog az ég,
Árvizek, földrengés, villám és jég,
Úgy ahogy jó régen feljegyezték,
Közel a kárhozat, közel a vég!

2020.09.11.










A KARÁCSONY ÉRTÉKE


Mikor egy újabb ajándékba ölöd a pénzed,
Mely bár felesleges, de azért szeretnéd még ezt,
Valójában csak az ördög, aki játszik veled,
S akkor is így van ez, ha be úgysem ismered!

Mikor adósságot vállalsz az ünnep nevében,
Aztán meg nyögheted a kölcsönt majd egész évben,
Belesétálsz pont abba a nagy álnok csapdába,
Amit neked szánt a Sátán egy gonosz bankárja!

Mikor tőled kéregetnek az alapítványok,
S oda is adod nekik a támogatásod,
Te nem lehetsz biztos abban, kik osztoznak rajta,
Miközben éheznek, fáznak a közeli parkban!

Mikor elérkezik végre a karácsony fénye,
Az, hogy mennyi érzelemmel leszel körül véve
Nem azon fog múlni, sokat fizettél e érte!
Mert a szeretetnek más a jó mértékegysége!







KÉNE


Veled kéne lennem
Minden egyes percben!
Érzem, ahogy engem
Vár a szívszerelmem!

Mennem kéne hozzád,
Vinni vörös rózsát!
Karod reám fonnád,
Ajkam megcsókolnád!

Fognom kéne kezed,
Látni a szép szemed!
Megmutatnom neked,
Szívem miként szeret!

Útra kéne kelnem,
Most, ebben a percben!
Hallom, ahogy engem
Hív a szívszerelmem!







KÍVÁNSÁGOK FÁJA


Kívánságok fája,
Remény minden ága,
Légy most saját hitem
Földi kápolnája!

Kívánságok fája,
Természet csodája,
Továbbítsd a mennybe,
Szívem mit szeretne!

Kívánságok fája,
Segítséged várva,
Én sem leszek tétlen,
Szentül megígérem.

Kívánságok fája,
Isten adománya,
Beléd száll a lelkem
Tiszta imádsága.







A LEGSZEBB SZÓ


A világon a legszebb szó,
Neve nyomán hallható!
Isten küldte adomány,
Különleges tartomány,
Óda vagyok igazán!







LESZEK NEKED


Leszek neked pici fény,
Sötét szobád rejtekén.
Melengetem szívedet,
Elűzöm a félelmet!

Leszek neked kicsi csend,
Aki megért odabent.
Szeretgetem lelkedet,
Letörlöm a könnyeket!

Leszek neked csöppnyi csók,
Ajkadon elolvadok.
Zugaidba költözök,
Szerzek neked örömöt!

Leszek neked az a perc,
Amikor majd felébredsz,
Kiderül a kis titok,
Érzed azt, hogy itt vagyok!







MAGÁNYOS ALKONYON


Hűvös téli alkonyon,
Gondolsz reám, jól tudom!
Múltba néző tekintet,
Elhullajt egy könnycseppet.

A régi seb most felszakad,
Szíved újból meghasad,
Mélyről fakad óhajod,
Csak te hallod sóhajod.

Szárnyra kel a képzelet,
Engem ölel két kezed.
Szavak nélkül szólítasz.
El sem engedsz, szorítasz.

Bárcsak újra lehetne!
Csókra, csókkal felelne!
Mindent újra kezdeni,
A rossz napokat feledni.

Ábránd marad semmi több,
Betakar a sűrű köd,
Dédelgetett vágyálom,
Hűvös téli alkonyon.







MA IS


Úgy ébredtem ma is,
Ahogy minden reggel.
Téged kerestelek
Kezemmel, szememmel.

Úgy aludtál ma is,
Ahogy minden este.
Mint földre szállt Angyal
Vagy te idefestve.

Úgy ébredtél ma is,
Ahogy minden reggel.
Megörvendeztettél
Gyönyörűségeddel.

Úgy aludjunk ma is,
Ahogy minden este.
Testünk és a lelkünk
Összeölelkezve.







MÁR NEM

Így megváltozott a világ(unk)!


Már
Nem fekszünk a fűbe,
Csak úgy hanyatt dőlve,
Szemünket lehunyva,
Égre mosolyogva.

Már
Nem nézünk az éjbe,
Csillagokat nézve,
Azon gondolkodva,
Mi a világ titka.

Már
Nem megyünk a rétre,
Természetes fénybe
Vadvirágot szedni,
Otthonunkba tenni.

Már
Nem beszélünk szépen,
Mint ahogyan régen,
,,Örülök, hogy látom,
Mi újság barátom?"

Már
Nem járunk táncokat,
Dalolunk nótákat,
Örömben, bánatban,
Közeli csárdában.

Már
Nem lapozunk könyvet,
Hogy megtudjunk többet
Életről, halálról,
Istenről, hazáról.

Már
Nem írunk levelet,
Valódi betűket,
Tintával rajzolva,
Illatos papírra.

Már
Nem vagyunk hálásak,
Semmiért az Úrnak,
Amiért kellene,
Mind el van feledve!







MI LEGYEN


Őrizd meg a nyugalmad,
Veszélyben az életed!
A pénzed is megmarad,
Vásárolj sok élelmet!
Ne aggódj túlságosan!
Fertőtleníts percenként,
Nyugodj le halálosan,
Építs köréd karantént!
Légy egy kissé óvatos,
Ki se lépj az utcára!
Arcot, kezet, fogat moss,
Zárkózz be a szobádba!
Tájékozódj rendesen,
Hidd csak el a híreket!
Gondolkozz értelmesen!
Mi ebben a jó neked?







MOSOLYGÓS




Mosolygós a szemem,
Édes az élet,
Mióta ismerlek,
Szeretlek téged,
Kedvesem!

Mosolygós az ajkam,
Csókod a pecsét,
Otthagytad érettünk
A Dunavecsét,
Csendesen!

Mosolygós a lelkem,
Enyém a szíved,
Ugyanúgy íródik
A levélcímed,
Mint nekem!

Mosolygós a kedvem,
Boldog az érzés,
Fontosabb vagy nékem,
Akár a légzés,
Mindenem!

Mosolygós a szívem,
Benne a remény,
Nem vagyok többé már,
Koldus és szegény,
És te sem!

Mosolygós a világ,
Még, ha is csúnya,
Széppé varázsoljuk
Magunknak újra,
Szemtelen!







NAPSUGÁR AZ ÉJSZAKÁBAN


Napsugár az éjszakában,
Utazik az otthonába,
Várja őt a kedvese,
Valóság ez, nem mese.

Napsugár az éjszakában,
Körülnéz a nagyvilágban,
Rátalálva e versre,
Pirul arca veresre.

Napsugár az éjszakában,
Boldog mosoly birtokában,
Nem rossz már a kedve se,
Szeme örül, nedves-e?

Napsugár az éjszakában,
Holdsugárnak udvarában,
Szíve szárnyal repesve,
Hogy szerelmét szeresse.







ÓCSKA VERSEIM


Én az ócska verseimet
Önmagamnak írom,
Nincsen velük különösebb
Dicsőséges célom.

Én az ócska verseimet
Szerelmemnek írom,
Amennyire telik tőlem,
Ameddig csak bírom.

Én az ócska verseimet
Családomnak írom,
Jó tudnom az örömüket,
Boldogságnak hívom.

Én az ócska verseimet
Olvasóknak írom,
A "szakmai" ítéletet
Inkább rájuk bízom.

Én az ócska verseimet
Az Istennek írom,
Nevére is megesküszöm,
Tiszta a szándékom.

Én az ócska verseimet
Szívemből kisírom,
Nem cselekszem semmi mást, mint
Azt, ami a dolgom.







ÓDON VÁROS REJTEKÉN

Egy varázslatos szerelmes este története!


Ódon város féltő fénye,
Labirintus óvó mélye,
Ezeréves figyelemmel,
Szembesül a szerelemmel.

Macskaköves görbe utcák,
Ferde falak mind-mind tudják,
Különleges ez az este,
Még az Isten is megleste.

Kacskaringó, Kálvária,
Alagút, s a Bazilika,
Tüzes forró csókot látnak,
Kéz a kéztől el sem válnak.

Macskaút, és Mindszenty tér,
Kis-Duna, hol fa égig ér,
Örömüket visszhangozzák,
Új, s újra visszahozzák.

Zakatoló heves szívek,
Édes éjbe jelet vésnek,
S csúf idő, mi eddig mart,
E percben méltón fejet hajt.

Varázs város rejtekében,
Elveszve a szenvedélyben,
Ezer égő csillag szemlél,
Szerelmet, mi szebb a szebbnél.







PENGESD A GITÁROD


Járd tovább az utad
Tisztán és szerényen,
Ahogy azt rendelte
Néked a Jóisten!

Zenével tedd szebbé
Ezt a rút világot,
Reggeltől napestig
Pengesd a gitárod!

A csodás muzsikád
Szálljon az egekbe,
Könnyeket csaljon a
Bús Magyar szemekbe!

Csapj a húrok közé
Hogyha éppen az kell,
Töltsd be a szíveket
Virágos örömmel!







SORSSZERELEM

Ez a szerzemény minden esztendő elteltével, egy versszakkal gyarapodik mindaddig, amíg írva vagyon földön és az égben ez a szerelem.


Köszönöm az első évet,
Mely felér más ezerrel,
Csupa szív veled az élet,
Lelkem egy a lelkeddel.

Köszönöm e csodás évet,
Melyben megtörténhetett,
Igent mondtál arra mikor
Megkértem a kezedet.

Köszönöm e boldog évet,
Azt, hogy férjként mondhatom
Neked drága feleségem,
Szeretlek nagyon-nagyon!

Köszönöm ezt a szép évet,
Én gyönyörű hitvesem,
Hol is volnék már nélküled,
Ha te nem lennél nekem.

Köszönöm e színes évben
Velem töltött perceid,
Ez az, ami mindenféle
Nehézségen átsegít.

Köszönöm ez édes évnek
Álom ízű napjait,
Teleírjuk sorsszerelmünk,
Romantikus lapjait.

Köszönöm e földi évet,
Lehettem a támaszod,
Együtt élek át tevéled,
Örömöt és bánatot.

Köszönöm e szorgos évet,
Mely nem érne semmit sem,
Ha nem lenne a szívünkben
Igazi ez a szerelem.

2013-2020







SZERETEM


Szeretem a szemed
Tiszta csillogását,
Látom benne lelked
Égi ragyogását.

Szeretem az arcod
Ékes mosolygását,
Látom benne szíved
Őszinte jóságát.

Szeretem a neved
Szépséges dallamát,
Látom benne időnk
Szerelmes hajnalát.

Szeretem a kezed
Forró érintését,
Érzem benne vágyad
Izzó napsütését.

Szeretem a lépted
Huncut kopogását,
Látom benne tested
Csinibabaságát.

Szeretem a hajad
Rakoncátlanságát,
Látom benne kedved
Bájos vidámságát.

Szeretem a szavad
Igazságosságát,
Látom benne eszed
Nekem valóságát.

Szeretem a lényed
Szelíd békességét.
Érezni a léted
Bűvös közelségét.







SZÉKELY MESE




Elindult a székely nagy világot látni,
Isten áldásával szerencsét próbálni,
Még az erdőszélről vissza-visszanézett,
Könnyes búcsút intett a szülőföldjének.

Ment amerre vitte a szíve és lába,
Volt neki hűséges, bolhás útitársa.
Ettek és ittak a természet öléből,
Ég alatt aludtak, nem félve semmitől.

Járták a zöldellő hűsítő erdőket,
Mászták a barlangos, visszhangos hegyeket,
Mígnem csak egyik nap szembejött egy város,
Ott álltak, hol a múlt jövővel határos.

Tanakodni kezdett, mitévő is legyen,
Kikerülje, vagy tán arra kell, hogy menjen?
Sürgősen érkezett a rászabott válasz,
Hullócsillag fénye megmutatta lám azt.

Így kerültek oda, ahova még soha,
Magas házak közé, nagy sokadalomba.
De kedvükre való lett hamar a közeg,
Ismerősen beszélt az igyekvő tömeg.

Csodálkozva telt el majd az egész napjuk,
Estefelé kezdett korogni a hasuk.
A szegény székelynek üres volt a zsebe,
Na de a fejében annál több az esze.

Letette kalapját a tér közepére,
A kedvenc hangszerét fogta tenyerébe.
Megszólalt az ékes, magyaros muzsika,
A járókelőket felvidámította.

Feltűnt egy menyecske, különb, mint a többi,
Nem csupán a zene tetszett bizony néki.
A legény is persze rögvest kiszemelte,
Leendő mátkáját benne felismerte.

Miután a "persely" telítődni látszott,
Egyszerre csak csend lett, mert tovább nem játszott.
Odament a lányhoz megmondta a nevét,
Aztán azon nyomban megkérte a kezét.

Tétovázás nélkül hangzott el az igen,
Megcsókolták egymást, a szerelem ilyen!
A kalapnyi pénzből jegygyűrűket vettek,
Bejárták a várost, fogadóba mentek.

Reggel elindultak vissza Székelyföldre,
Maradt annyi, hogy telt utazós szekérre,
Amint haza értek, megörültek nekik,
Lakodalmat csaptak, mulattak reggelig.

Szorgalmasan éltek, házat építettek,
Aranyos és okos gyermekeik lettek,
Ha megkérték Őket, szívesen meséltek,
Mi és hogyan történt, hála az Istennek!







SZÍVSZERZEMÉNY


Húzom és tolom a poríveket,
Szívesen rajzolok koszszíveket.
Felébe te, felébe én,
Mocskosul mutatunk mindenfelé.

Kapóra jön a sok szennyeződés,
Könnyen felírható szívszerződés.
Te az enyém, én a tied,
Szívszerzemények a piszokszívek.

Nézem utána az ujjbegyemet,
Mosolygok azon, mit összeszedett.
Rajta vagy te, rajtad meg én,
Összehordott minket a szíves szél.







TE LETTÉL





Te lettél a kezdet,
Legelső ki szeret.
Tőled kapott lelkem
Az élethez szívet.

Te lettél a hajnal,
Megtestesült Angyal.
Én pedig a gyermek,
Kócos arany hajjal.

Te lettél a vidám
Kedves édesanyám,
Aki bárhol legyen
Mindig vigyáz reám.

Te lettél a bölcsőm,
Egész emberöltőn,
Azt, hogy felneveltél,
Csendben megköszönöm!







TE MEG ÉN

Egy kis szerelmi matematika! 🙂


Egy meg egy, az te meg én.
Ez a legjobb eredmény!
Összeadtak bennünket,
Egybe leljük kedvünket!

Egy meg egy, az te meg én.
Ez nem kérdés, hanem tény!
Javaslom, hogy ezáltal,
Változzon meg a számtan!

Egy meg egy, az te meg én.
Ezt akkor se feledném,
Ha mondjuk az Alzheimer,
Civódna az eszemmel!

Egy meg egy, az te meg én.
Ezért ez a szerzemény.
Elmondani kívánom,
Feleségem imádom!







TRIANON SEBEI


Egy csonka országban jöttem e világra,
Sokáig nem is fájt milliók hiánya,
Egészen addig, mígnem arra ébredtem,
Magyarnak születni cseppet sem véletlen.

A világ közepe a Kárpát-medence,
Ahová az Isten népünket terelte.
A Földnek szívében élünk és meghalunk,
Ez itt a mi hazánk, ez itt az otthonunk.

Trianon sebei nehezen gyógyulnak,
Pedig van módja az egy, igaz, jó útnak
Akkor, ha vezérel minket a szeretet,
Talán a jövőben csoda is történhet.

Egy csonka országban jöttem e világra,
Sokáig nem tudtam hol van a határa,
Egészen addig, míg magamra ismertem
A többi magyarban, kint rekedt lelkekben.







TŰNŐDÉSEIM


Eltűnődik énem, hogy tud így szeretni,
Mi tud engem, benned úgy rabul ejteni,
Csíkos ruhát ölve, szállanék szabadon,
Virágport gyűjtenék, lehetnél otthonom.

Nincs ezen a földön, semmilyen világon,
Aki rajtam kívül, így érez virágom.
Meg kell hát becsülnöd, vigyáznod, őrizned.
Őszinte maradjon a tiszta tekintet!

Tudom te fogoly vagy, csak úgy, mint én,
Édes e fájdalom az élet tengerén.
Képtelenek vagyunk elengedni egymást?
Egybeforrt a lelkünk, nem történhetett más?

Hiába is tombol felettünk a vihar,
S kettéválhat olykor alattunk a talaj,
Lehet akár barát, ellenség az idő,
Összeköt minket egy láthatatlan erő.

Mit bár nem látni, de mégis ott van.
Megfoghatatlan, elmondhatatlan.
Nincs felette hatalma senkinek
Se Istennek, se halálnak, se embernek!







ÚGY VÁROM


Úgy várom a reggelt, hogy végre lássalak,
Féltő öleléssel, karomba zárjalak.

Úgy várom, hogy hangod füleimben csengjen,
Mint erdő a harmatot, ha a nap felkel.

Úgy várom lépted, mint kikötő a hajót,
Újra elvarázsold, a te hű lovagod.

Úgy várom a csókod, mint vándort a forrás,
Testünk összeforrjon, mint frissensült kalács.

Úgy várom, hogy érintsd, kezeddel a testem,
Ma is újra itt légy, végre énmellettem.







VALÓDI SZERELEM


Imádlak téged,
Te pedig engem,
Ez a valódi
Igaz szerelem.

Hiányzom néked,
Te pedig nekem,
Fáj, hogyha időnk,
Külön kell teljen.

Csókollak téged,
Te pedig engem,
Ha hazaérek
Hozzád kedvesem.

Ölellek téged,
Te pedig engem,
Csak az a lényeg
Mindig így legyen!







VELED


Melletted ébredni
Maga a boldogság,
Haldokló világban
Egyetlen orvosság.

Szívedet szeretni
Igazi mennyország,
Utolsó csodában
Teljesült imádság.

Testedet becézni
Mézédes finomság,
Érintés vágyában
Legszentebb kiváltság.

Lelkedben megbújni
Gyönyörű valóság,
Az élet sodrában
Békesség, biztonság.







VÍVÓDÁS


A kétség már elmúlt,
Nincs bennem félelem,
Vár rám egy igaz út,
Felkészült a lelkem.

Te vagy, ki kell nekem,
Tudom már biztosan.
Többé, hát nem élem,
Életem piszkosan.

Fontossá lettél, mint
Tűznek a levegő,
Még ártatlan szűznek
Az első szerető.

Óvni vágyom téged,
Félteni, őrizni,
Tested a testemen,
Fedetlen érezni.

Hadd adjam meg neked!
Az igaz szerelmet,
Te velem légy boldog,
Tőlem ezt érdemled!







VISZONTLÁTÁS


Minden újabb viszontlátás,
Örömteli találkozás.
Ölelkezés, puszilkodás,
Kis családi összefogás.

Minden boldog viszontlátás,
Ahogy nálunk lenni szokás,
Pezsgőbontás, evés-ivás,
Fotózkodás és versmondás!

Minden szíves viszontlátás,
Beszélgetés, tanácskozás,
Gondtalanul szórakozás,
Teljes szabadfoglalkozás.

Minden kedves viszontlátás
Legvége a búcsúzkodás,
Integetés, könnyhullatás,
Takarítás, visszavárás!










 
 
0 komment , kategória:  Varga János Veniam   
A sokak szerint buta, tanulatlan paraszt...
  2021-01-09 21:15:26, szombat
 
 







A SOKAK SZERINT BUTA, TANULATLAN PARASZT...




"Buta paraszt" (?)

Azt mondod, a paraszt buta, mert nem járt iskolába?


2017. nyara. Állok a hivatalban, előttem egy idős házaspár. Amolyan eres kezű, picit görnyedt, hatvanas pár, szegényes ruhában. A férfi bal kezében a kalapját szorongatja. Hiszen belépett valahová, ott le kell venni, úgy illik.

Elmagyarázná még egyszer, melyik rubrikába mit kell ikszeljek? És hol is írjam alá?

Az ügyintéző cicceg, látványosan unja az életét. Én már rég megtanultam: ha sorban kell állni, akkor sorban állok és igyekszem ezen nem forrongani, mert ha még forronganék is, azzal a sor nem halad jobban, csak én teszem tönkre az idegrendszeremet.

Az idős pár végül elköszön, a kijárat felé igyekszik. Én kerülök sorra. Az ügyintéző azt gondolja, cinkosra lelt bennem.

Buta parasztok, alig értették meg, mi a teendő. - mondja.

Nem szólok semmit, a tekintetem épp elég erős ahhoz, hogy rájöjjön, mégsem én vagyok az ő embere. Lehajtott szemmel “végez velem".

A napokban olvastam egy elképesztően jó cikket a Facebookon és miután elolvastam (aztán elolvastam még egyszer), ez a fenti eset jutott eszembe.

Megosztom Veletek, gondolkodjatok el rajta Ti is:







"Fiam, te azt mondod nekem, hogy "csakis a tanult emberek vitték előre az országunkat?" A tudósok és művészek?... a paraszt buta volt, mert nem járt iskolába?

Akkor beszélgessünk, fiam!

Tudod, az a "buta paraszt" állatot nevelt, tenyésztett és nemesített. Minden hazai tájegységnek megvolt a rá jellemző állatállománya, ami követte a helyi adottságokat, úgymint növényzet, csapadék, talajviszonyok és hőmérséklet. Ez így kimerít vagy kettő egyetemi diplomát!

Érdekességként: a magyar tarka szarvasmarhának ötven éve még 12 tájfajtáját tartották nyilván, mára már csak a magyar tarkát ismeri a szakirodalom. Tehát amit ez a 'buta paraszt' több száz év szorgalmas nemesítő tevékenységével létrehozott, azt a te tanult embered felelőtlen össze-vissza keresztező tevékenységgel mára teljesen tönkretett!

Az a 'buta paraszt' ez mellett gabona és zöldségnövényt, továbbá gyümölcsöt termesztett, nemesített... ezeket a gyümölcsöket például nem kellett permetezni és jól tárolhatók voltak, míg a mai okos professzorok által újított növények, úgynevezett növényvédelem nélkül nem hoznak termést, mert elviszik a betegségek, továbbá /gyümölcseik/ hűtőház nélkül szinte azonnal tönkremennek. Szóval a 'buta parasztnak' itt is kioszthatsz néhány egyetemi diplomát: növénytermesztő, növényorvos, nemesítő, kertész... A hiba csak ott van, hogy nem ismeri a latin nevét.

Ez a 'buta paraszt' ezen kívül még gazdálkodni is tudott a terméssel, egyik évről a másikra meg kellett terveznie, hogy a leendő termésből megéljenek. Továbbá tartalékot kellett képeznie. Az állatállomány ellátására is kellett gondolnia és ami a legfontosabb, megfelelő minőségű és mennyiségű vetőmagról kellett gondoskodnia, hogy a jövő évben mindezt újra megtehesse. Nos ezért jár egy közgazdász diploma és egy raktározási, raktárkezelési, logisztikai végzettség is.

De itt még nincs vége, az állatok levágása, feldolgozása, tartósítása és a hús modern eszközök nélküli tárolása, a növények tárolása, feldolgozása, még egy hentes szakmunkás bizonyítványt, további konzervipari ismereteket is feltételez, és legalább egy élelmiszeripari technikusi bizonyítvány kiosztását is megköveteli.

Az állatokkal folyamatosan fellépő betegségeket is gyógyítani kellett valakinek. Egy személyes élmény: kisgyermekként /láttam, hogy/ az egyik tehén benyelt egy almát, ami megakadt a torkán és fuldoklott. Az állatorvos azt tanácsolta, hogy metsszék el a torkát és mérjék ki az állatot, mert menthetetlen. Nos, az egyik öreg tanulatlan 'buta paraszt' amikor ezt meghallotta, megfogta a Dr. úr gallérját és kivágta az istállóból, kért egy kicsi kést, benyúlt az állat szájába és szétvágta az almát. Ez a tehén utána még számtalan borjút ellett. Tehát a 'buta parasztnak' jár egy állatorvosi diploma is!

De régen csak nagyon indokolt esetben fordult orvoshoz is, ma ilyenkor megyünk kórházba. Mert a kisebb betegségeket odahaza kezelte, otthon szült, a kertben megtermelte /vagy a környéken begyűjtötte/ a gyógynövényeket. Szinte minden faluban volt egy bába, vagy egy javasember, javasasszony, aki gyógyított embert és állatot egyaránt. Tehát jár egy orvosi és egy gyógyszerészi diploma is ennek a 'buta parasztnak'.

Saját maguk készítették a mosó, mosdó, mosogatószerüket, ruha, fa, falfestékeiket. Talán ez megér egy vegyészmérnöki diplomát? Fiatal házasoknak, ha nem örököltek, pénzük sem volt a mesteremberekre, akkor a rokonság felépített egy házat. Hopp: építészmérnök, kőműves, téglakészítő, (vályogvető) ács, tetőfedő szakmák kerestetnek. Ma, ha valaki megtanulja a vályogvetést és a nádazás mesterségét, akkor művész úrnak szólíttatja magát és mutogatják a TV-ben, mint valami nagy tudású csodabogarat.

Gyermekkoromban nagyanyám felnézett az égre (nem az órájára!), és mondta, mennyi az idő. Régen az öreg paraszt ránézett az égre és mondta: most kell vetni, most aratni, most kaszálni, most haza kell hajtani az állatot, most sietni kell, mert jön az eső, a jég, vagy a hó. Napszaktól függetlenül, arra van észak, arra dél és hogy mennyi az idő. Tehát ennek a 'buta parasztnak' jár egy csillagász és egy meteorológus diploma is! Ha hiszed, ha nem, ez még mindig nem minden!

Míg napjainkban magukat művészeknek, celebeknek szólíttató emberek tucatjaival van teli a média, addig ezeket az embereket száz évvel korábban a legutolsó csárdából is elhajtották volna a zenészek, mint csepűrágó, tehetségtelen kontárokat! Ugyanis zeneművészeti főiskola nélkül is csodálatos zenészei voltak a vidéknek, akik nem gőgösen pöffeszkedtek, hanem szolgálták a művészetükkel a népet. Népünk zeneiségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a kétszázezer népdal, ami kinyomtatva is megtalálható, az olyan valóban tehetséges és elkötelezett művészeknek köszönhető, mint Kodály Zoltán. De soha ne felejtsük, ezek a remekművek a nép ajkán keletkeztek!

De tudod fiam, ha /a most a tanultak valamelyike/ elvégzi a képzőművészeti főiskolát, és az ott elsajátított tudásával a kétszáz évvel korábban élt, férjhez menni szándékozó tizenhét éves "buta" parasztlány kelengyéjének csupán tizedrészét képes megcsinálni, akkor már művésznek nevezi magát, saját stílusirányzatot indít, a saját kreálmányait a divatbemutatók kifutóira viszi. Mondd fiam, hol itt az igazság?

Mondd fiam, összeszámoltad, hogy hány diplomát és különböző végzettséget kellene szétosztanod minden egyes 'buta paraszt' között, akiket te leszólsz, míg a te tanult, művelt /embered/ csupán egyetlen tudományágban jeleskedik? Feltéve, ha tényleg jeleskedik és nem valami kókler, aki csak azért kapott valami tudományos címet, mert a családba tartozik és összehoztak neki is egyet, mert ugye "ő is megérdemli".

Tudod fiam, az a 'buta paraszt', aki nem járt iskolába, kisgyermekkorától járta az élet iskoláját a nap huszonnégy órájában, és mindent eltanult az öregektől. Így amikor Ő maga is öregember lett, többet tudott, mint száz egyetemi professzor, akik egymásnak jól hangzó titulusokat osztogatnak a felületes tudásukra és lenéznek mindenkit, akiknek nem jutott az ő szedett-vetett címeikből, mert nem tartoznak az ő köreikbe!

Ezek után, ugye elhiszed nekem, hogy a te tanult /embered/, aki a tudását az én "buta parasztomtól" lopta, sok ezerszer többel tartozik az én népemnek, mint amivel bármelyik magyar tartozna neki, vagy neked?"










 
 
0 komment , kategória:  Munka  
100 éve született Keleti Ágnes
  2021-01-09 19:00:06, szombat
 
 










100 ÉVE SZÜLETETT KELETI ÁGNES


100 éve született Keleti Ágnes (Budapest, 1921. január 9. - ) a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett ötszörös olimpiai bajnok /1952 Helsinki talaj, 1956 Melbourne talaj, gerenda, felemás korlát, kéziszercsapat / magyar tornász.

Tarics Sándor halála óta (2016. május 21.) ő a legidősebb élő magyar olimpiai bajnok, a finn Lydia Wideman halála óta (2019. április 13.) pedig a legidősebb élő olimpiai bajnok.

Keleti Ágnes a magyar tornasport legeredményesebb versenyzője, ötszörös olimpiai bajnok, akit 2004-ben a Nemzet Sportolójává választottak. 1940-ben nyerte első magyar bajnoki érmét. 46 alkalommal nyert magyar bajnokságot, hétszeres csapatbajnok.

Az 1948. évi nyári olimpiai játékokon az ezüstérmes csapat tagja volt, bár egy sérülés miatt nem vehetett részt a versenyen, az ezüstérmet megkapta, lévén, hogy az ezüstérmet nyert csapat tagja volt eredetileg.

Az 1952-es olimpián a talaj bajnoka volt.

1956-ban 3 szeren és kéziszer csapatban nyert olimpiát. Közvetlenül az '56-os olimpia után Ausztráliában, majd 1957-ben Izraelben telepedett le, ahol főiskolai tanár és edző volt. Izraelben megteremtette az izraeli tornasportot. 1958-tól 1980-ig az izraeli tornász-válogatott edzője, 1959-től 1960-ig az olasz tornász-válogatott edzője. 1983-tól 1988-ig izraeli kluboknál edző. 1957-től 1980-ig az izraeli Testnevelési Főiskola tanára. Nemzetközi versenybíró. 2002-ben került be az International Gymnastics Hall of Fame-be.

Önéletrajzi könyve: Egy olimpiai bajnok három élete (2002)

NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, JÓ EGÉSZSÉGET ÉS HOSSZÚ ÉLETET KÍVÁNUNK NEKI!









Száz húron pendül az élet - ma 100 esztendős Keleti Ágnes

Száz... Nagyon-nagyon sok. Százlábú. Százszorszép. Százszámra. Száz év magány. Egy bolond százat csinál. Százszor elmondtam. Nem vagy százas. Egy szó, mint száz, az ötszörös olimpiai bajnok, tízszeres olimpiai érmes Keleti Ágnes ma százéves. Száz... Időtlenül sok.

Rövidke, Mikuláskor készült videó. Rafael fiával lejt táncot lakása nappalijában. Mozgása laza, nem törik meg, érzi a ritmust. Bohókás, mégis furcsa, elnehezült pillanatok és másodpercek. Kizökkent világ valahol a belvárosban. A zenét mintha már nem is hallanám, csak őt és a körülötte - nem is telő, hanem - fátyolszerűen elomló időt érzékelem, az immár végtelennek tűnő száz év lomha hullámzását. A megolvadt térben táncoló alakja körül letűnt korok és rendszerek szereplőit vetik fel a hullámok és nyelik el; diktátorok és demokraták rég nem látott arcai gurulnak ide-oda; korlátok, gerendák, tornaszőnyegek, ugrószekrények, győzelmi dobogók, arany-, ezüst- és bronzérmek mint sorsát hordozó minibolygók keringenek súlytalanul. És egyre kivehetőbben ott vibrál egy ,,világeleji", neonfényű felirat, akár egy reklám a szürreális kép felett: 1921. január 9. A levegőben úszó tárgyak ekkor egyszerre lehullanak...

Visszazökken az idő, vége a táncnak, Keleti Ágnes mosolyogva huppan le az ágy szélére, és néz bele a kamerába. Nem csalás, nem ámítás, itt van köztünk - bolondozva, immár százévesen.

Atyavilág...


Száz húron pendül az élet - ma 100 esztendős Keleti Ágnes

Link








Keleti Ágnes 100 éves - portré a legidősebb élő olimpiai bajnokról
/A közmédia Keleti Ágnes 100. születésnapja alkalmából készült filmjét az M4 Sport+-on 19 órai kezdettel mutatja be./

Link



Fair play Életmű díjat kapott Keleti Ágnes

Link
















 
 
0 komment , kategória:  Sport  
113 éve született Wass Albert
  2021-01-08 19:15:59, péntek
 
 














113 ÉVE SZÜLETETT WASS ALBERT



113 éve született Wass Albert erdélyi magyar író és költő (Válaszút, 1908. január 8. - Astor, Florida, 1998. február 17.) ősi arisztokrata családba, amely 1047-ig vezeti vissza eredetét.

Lelkes vadász volt, szülőföldje hegyeihez mindig hű maradt. Az itt élő embereket rendkívüli módon szerette és tisztelte, ami kitűnik munkáiból is. Korán elkezdte írói karrierjét, első könyve, egy verseskötet 19 éves korában jelent meg. Az irodalmi sikert az 1934-ben megjelent A farkasverem című regény hozta meg számára, aminek köszönhetően Baumgartner- díjban részesült.

A háború szörnyűségei őt is érintették, mint alhadnagy Ukrajnába került a 9. Magyar Királyi Lovassággal. A hadseregben különböző beosztásokat látott el. A II. világháború utolsó szakaszát katonatisztként élte át. Nem várta meg Észak- Erdély újbóli román elfoglalását, 1945 tavaszán átlépte a nyugati határt, az emigrációt választotta. 1951-ig Németországban élt, majd az Amerikai Egyesült Államokban.

Magyarországon csak halála után fedezték föl, műveit a rendszerváltás óta jelentetik meg, korábban szinte ismeretlen volt. Leghíresebb könyve a Kard és kasza. 2005-ben A Nagy Könyv című magyarországi felmérésben az egyik legkedveltebb magyar írónak bizonyult, A Funtineli boszorkány című művét az olvasók a legnépszerűbb 12 magyar regény közé választották, az 50 legnépszerűbb magyar regény között pedig további két műve is szerepel az Adjátok vissza a hegyeimet! és a Kard és kasza.

Wass Albert a trianoni magyarság nagy nemzedékének nagy személyisége, nagy idők koronatanúja - az Erdélyi Világszövetség volt Társelnöke - Írói, költői munkásságának minden értéke a Magyar Örökség része.

Kiállt és küzdött a magyar érdekért, nyíltan elmondta a véleményét minden érdekcsoportról és mindenféle hatalomról, ugyanakkor képes volt a felülemelkedésre is.

"...egy összekuszált világ emberiségének lelkiismerete vagyok."
(Albert Wass de Czege - 1979)







Wass Albert: MIT JELENT MAGYARNAK LENNI




Wass Albert erdélyi magyar író 1908. január 8-i születésének 113. és a költő 1998. február 17-i halálának közeledő 23. évfordulóján emlékezzünk meg róla sok szép idézete közül az egyikkel. Talán a legszebbel.

A hazaszeretetről szól.


"Abban a percben meg kellett volna érezzem, hogy mit jelent magyarnak lenni. Elsősorban jelent örömet, mindazt az örömet, ami becsületes szándékban s a munkában megterem, meg azt az örömet is, hogy az igazság mindig erősebb a hamisságnál, még akkor is, ha hosszú ideig szemérmesen eltitkolja erejét. Második sorban jelent büszkeséget, hogy bírni tudtuk a szenvedést, amit azért rakott Isten a vállunkra, hogy általa megerősödjünk egyrészt, másrészt pedig tanuljunk belőle és igazságosabbak tudjunk lenni másokkal, mint azok voltak velünk. Jelent még erős és jókedvű elhatározást is, hogy no világ, most aztán csudálkozz, ha újra kezembe veszem a kaszát. De ugyanakkor bánatot is jelent, igaz testvéri bánatot azok miatt, akik számára továbbá is a remény marad magyarságuk egyetlen vigasztalása. Ennyi mindent jelent magyarnak lenni, és éppen az a szép benne, hogy örömet is és bánatot is, büszkeséget is és erős elhatározást is egyszerre jelent."

Wass Albert: Mit jelent magyarnak lenni /Wass Albert: Jönnek/







Maradnak az igazak és a jók.
A tiszták és békességesek.
Erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!

(Wass Albert:Üzenet haza Bajorerdő, 1948.)


"Nekem semmim sem volt, csak a hegyeim s egy asszony, akit szerettem.
S ez a kettő együtt többet ért, mint a világ valamennyi palotája, vagyona
és hivatala. Senki sem vesztett ebben a játékban annyit, mint én."

(Adjátok vissza a hegyeimet!)







Wass Albert: A BUJDOSÓ IMÁJA


Uram, ki fönt az égben
lakozol a fényességben,
gyújtsd föl szent tüzedet
az emberek szívében.

Az emberek agyára
áraszd el bölcsességed.
Értsék meg valahára
mi végből van az élet.

Arasznyi kis idő csak,
mely ajtódig vezet.
De előre csak a jó visz,
a gonosz vissza vet.

Legyen megint az ember
képedre alkotott!
Utálja meg már egyszer
mit maga alkotott.

Romlandó kincsekért
ne törje magát senki.
Igyekezzék helyettök
jobb kincseket szerezni.

Jó tettek nyugalmát.
Derűt és békességet.
Mit el nem fúj az orkán
s rontó tűz meg nem éget.

Gőgből és gyűlöletből
mindent, mit föltalált:
vedd ki Uram kezéből
a keserű pohárt.

Rémségek éjszakáját
váltsad föl virradatra.
Az emberi világot
szebbre és igazabbra.

Hogy törvények közt az első
a szeretet legyen.
Üljön jóindulat
a kormányszékeken.

Az igazság előtt
hajoljon meg a fegyver
s élhessen szabadon
e földön minden ember.

És legyen egy akol.
És egy legyen a pásztor.
Növelj pásztorbotot
virágzó rózsafából.

S ha mindeneket szépen
elrendeztél ekképpen:
a népek közt, Uram
nekem is van egy népem.

Ha érdemét kegyednek
a szenvedéssel méred,
úgy egynek sincsen annyi
szent jussa, mint e népnek.

Mások bűnéért is
őt verte ostorod.
Sok súlyos nagy keresztet
szó nélkül hordozott.

Legjobb fiait vitte
mindég a Golgotára
s jótettének soha,
csak bűnének volt ára.

Uram, adj békességet
a Kárpátok között!
Sehol még földet annyi
könny s vér nem öntözött.

Sehol még annyi színes
nagy álom nem fakadt
s árvábbak prófétáid
sehol sem voltanak.

Sehol annyi virág
és sehol annyi bánat.
Szeresd jobban, Uram,
az én szegény hazámat!

Bár megtagadta tőlem
a békét s kenyeret:
engem sújtasz, Uram,
amikor őt vered.

Mert népem. Fajtám. Vérem!
Fájdalma bennem ég!
Szánd meg Uram Isten
Attila nemzetét.

Adj békés aratást
sok vérvetés nyomán.
Nyugodjék meg kezed
gondverte otthonán.

S ha áldásod e földön
elért kicsinyt, nagyot:
jussak eszedbe én is,
ki bujdosó vagyok.

A Kárpátok alatt,
ahol apáim éltek,
rendelj ki nekem is
egy csöndes menedéket.

Csak akkora legyen, hogy
elférjek én s a béke.
Nézzen az ablakom
patakra, fára, rétre.

Kenyér mellé naponta
jusson egy szál virág
s láthassam, amint Téged
dicsér egy új világ...

Uram, ki fönt az égben
lakozol fényességben,
hallgasd meg kegyesen,
hallgasd meg könyörgésem.

(Bajorerdő, 1947)







WASS ALBERTRE EMLÉKEZVE - Vangelis

Link



Wass Albert Az erdő

Link



WASS ALBERT OTTHON

Link















 
 
0 komment , kategória:  Híres emberek-jeles napok-évfo  
Tóth János
  2021-01-05 21:15:29, kedd
 
 








TÓTH JÁNOS "JANUS" VERSEI




mottó:

Leírva a vers csak egy halom betű,
Ha lelkedbe olvadva lesz édes s keserű,
Ha mosollyá válik vagy könnyeddé a szó
Akkor leszek költő, kicsit benned is lakó.
(Tóth János - Janus)







1969 őszének utolsó napjai egyikén látta meg a napvilágot. Gyermekkora nagyobb részét Keselyűhalmon élte meg, a kisebbiket Mezőcsáton. Mezőcsáton él feleségével és három kislányával. Már több mint 25 éve ír verseket. A természetből meríti írásaihoz ihletet.

Az elmúlt években pályázatokon vett részt és megjelentek versei antológiákban, hangos kiadványokban és jelenleg kilenc saját verseskötetet mondhat magáénak.

"Egyszerű család nem túl bonyolult fia vagyok. Tudtommal nem vagyok rokona Petőfinek és Aranynak sem, de mind a két KÖLTŐ nagyon közel áll hozzám.
A stílusom, ha írhatok ilyet, talán az Ő költészetükre emlékezteti az olvasót, de a csalódások elkerülése érdekében szólok: én nem vagyok olyan jó, mint ŐK!"
(Tóth János)



Tóth János Hársfalevelek

Link








AGG-TELEK . . . . . . . .




lakomát ma morzsákból csapok
a mennyezetről lelógó jégcsapok
áttetsző kristálycsillárnak hatnak
emelik fényét a fagyos hangulatnak

az óra ütött emlékem kopott
csikk az öröm melyre baj taposott
és most nyöszörgőn füstölögve
a törött ablakon szökik az örökbe

a régi kandalló hűlt helyén
a múlt percei s némi fény
idéznek megsárgult képeket
közöttük a feledés lépeget

falakról a fagy vállamra ül
didergő tekintet feléje szédül
jégvirágos angyalnak látom
szárnya nyílik s viszi fagyos világom










ALKONYI CSEND


színeket lop a lomha szürkület
bágyadó napsugár hajló ágra ül
rózsahintából fogy a lendület
csend szőtte hálóba apró nesz repül

ásít az idő nyújtózik egy árnyék
vérző eperként maszatol a nap
édes bíborfény utolsó ajándék
nap szemére csúszik a fellegkalap

sötét szökik szárba kúszik körbefon
itt-ott már vibrál néhány csillagneon







BARÁTRA VÁRVA


Halálom, barátom
arcod mikor látom?
De nagyon vártalak
ezen a nyáron,
sétáltam síneken,
vártam rád szívesen,
de nem értél oda
ah, a sors mily mostoha.
Végül továbbálltam
egy mezőre sietem
villámok közt jártam,
de semmire se mentem.
Hiába na, ezer a dolgod
azt a fránya kaszát
egyedül hordod,
de nincs harag tudod,
hisz barátod vagyok,
ezért a barátságért
egyszer meg is halok.







CIGARETTA


elillan a gyufa mérge
izzik cigaretám vége
vörös parázs, dohány máglya
gomolygó füst melegágya

nikotin-csók ajkaimra
sárga rúzsfolt ujjaimra
beszívot füst tüdőt feszít
keserű íz megédesít

csikké sorvad, mint az élet
parázs előtt végítélet
meggörnyedt a cigareta
út végén lett eltaposva










CSETESNETESSZERELMETES


Először csak lájkoltalak,
de szmájliba sem vetél,
a cseten ácsorogtak a szavak
de te nem léptél, nem mentetél.
GondoltamV alt-ctrl-delete
talán túl hideg a net,
sarkantyúztam a gépemet:
gyí, fel az égre még egy menet!
Rád katintottam kétszer,
gondoltam majd a szíved megnyitod,
de lazán töröltél, te szép ékszer
és a lomtárra tetted a kurzorod.







ESTI SÓHAJ
. . . . . . . . . .




lábujjhegyen lép mögém az este
vállamon feszeng a sárga lámpafény
árnyékom asztalon kissé meggörnyedve
mint ahogy szívemben a kolduló remény

óra ketyegésközt bujkálnak a csendek
apró szösz kering s pókfonálra ül
míg én a kastélykert fáin merengek
a délután fájdalma is előkerül

sóhajom ütődik a monitornak
bújik át az ablak résén szökik
és nem hagy semmit a szavaknak
az ihlet megvakult tükörként törik

hozzám bújnak a didergő falak
lámpát olt a magány sötét ölel
kalitka vagyok elbújó szavaknak
a végtelen csöndhöz már oly közel







AZ ÉLET?


Az élet hosszú,
csak az időd rövid,
mert ,,balsors" a kését
beléd nyomja tövig,
s a pengéje alatt
törnek el a percek,
mire sebed forrna
már a halál henceg,
,,ez a lélek máma
talán az ezredik,
neki nincs már idő,
s az enyém meg nem telik."
Ennyi az élet,
mint egy csalimese,
azt hiszed, hogy éltél,
pedig én se, te se.







ÉVELŐ


sápadó ablakon
jégvirágok nyílnak
szirmokon átdereng
a sárga holdsugár
és a fagyvirágok
a csend vállán sírnak
mikor a kéményből
a tűznek füstje száll

rád gondolok fagy szorít
lélek reped szív rian
nincs isten ki megsegít
ajkam szorítja fogam
serken a vér íze fáj
kínom könnyek közt nyelem
halál s köztem akadály
mért nem ölsz meg szerelem

olvad a hó tél szökik
ibolya kel fű közül
szirma fénybe öltözik
bibén méhnek csókja ül
rügy mosolyán hófehér
meggyfavirág születik
sóhajával fut a szél
alma szilva követik

rád gondolok leszel tű
szívbe öltő fájdalom
minden öltés gyönyörű
reménytelen bámulom
érzést hímző gondolat
szívfalára odavarr
szemed szád az arcodat
mindazt mint a vágy akar

pipacs pirul búzaközt
álmosan ring a kalász
fönn az égen sas köröz
bodzabokor hadonász
kakukk röppen odaszól
évet ígér a csibész
fácán riad valahol
még a nap is odanéz

rád gondolok fut a tűz
minden sejtem ég lobog
pokol falára kitűz
jön az ördög vicsorog
kínjaimból verset ír
és kántálja Lucifer
de nem jut még puha sír
melybe testem lehever

rozsda marta falevél
keringőzve földre száll
hideget hoz már a szél
v alakban sok madár
kökény kékre fagy lehel
sárga fűközt jár a dér
elbújik ki élni mer
szállingózva itt a tél

rád gondolok mindig
múlnak az évszakok
fut a perc az óra
lassan elfogy időm
mély ránc fölött ősz haj
vének a mondatok
csak te maradsz örök
nem ölelt szeretőm







FEKETÉBEN KÉK


A kék húsában csillagfény szegek,
keresztként feszül a horizont síkja,
villám dárdát döfnek a fellegek,
könnyekkel telik a remény sírja.

Futó fény hasít, elevent talál,
törzsnek tetején koronába csap,
égő hársvirágból isten inhalál,
s az ember, reszkető ajkába harap.

Nincs ima, csak a sötét ég mennydörög,
földön a remény, kékje csupa sár,
özönvíz rohan, a sóhaj már hörög,
hangtalan felrepül a halálmadár.







HALLANI SZERETNÉM


Hallani szeretném
lélegzeted egy születő hajnalon,
mikor rezgő szempillád alatt
képeket perget az álom,
ágyad szélén elbűvölve ülve
mosolyod csodálva
rossz királyként,
ki nem tud uralkodni
a vágyon.
Hajadba simítanék,
mint holdsugár a rét füvébe,
ujjam ajkad ívét
remegve festené újra,
s ha édes fintor futna
ajkad szögletébe,
lelkem bújtatnám
egy perzselő csókba.
Ha a kábult ébredés
karomban lelne,
s szemed íriszében
látnám magam, mint bálványt
lelkemben a szerelem
rózsaként teremne,
s boldog lennék
ha hallanám a hangod:
a hangszínszivárványt.







HANGULAT


A fekete vas-eget
ezüst szegecsekkel
fogja át az éj,
ferdén aranyívű lakatként
függ rajta,
a fogyó holdkaréj,
de a hajnal-kohó
izzik már keleten,
parazsa égre kap,
azúr acél lesz az ég
a lángnyelveken,
reményt kovácsol a Nap.







HATVANKILENC


Altatót dobogott édesanyám szíve,
nem volt még álmom, nem vitt el messzire,
testem félkész: egy lüktető alakzat,
az életnek szegény, a halálnak gazdag.

Ember hagyta lábnyomát a Hold felszínén,
már több voltam azt hiszem a semminél,
míg Armstrong szavait a világ ita,
apró lépésekkel lettem egyre szittya.

Ősz vitte karján a haldokló vén nyarat
óvón, mint apró, törékeny madarat,
kinek nem mozdul többé könnyű szárnya,
csak avarba zuhan gyönge suttogása.

Sárgára, vörösre festette a fákat,
de a festék, a levél rég megszáradt,
és az ősz bágyadtan hívta a telet,
mikor világra hozott anyám engemet.

Jó lenne emlékezni arra a percre,
mikor tüdőm a levegőt sírva nyelte,
mikor az élet fája hajtott egy ágat,
mikor bőröm csókolta édesapámat.

Negyvenhárom bukfenc, ennyit gurult az év,
víg mosolyok törtek el, szelídült a hév,
felnőtt a gyermek, írás az ákom-bákom,
de jó lenne tudni, hogy lesz-e kabátom.

Ha véget ér majd őszöm s közeleg a tél,
lesz-e életbukfenc, mit a lét remél,
vagy csak lépése lesz, ki a sír szélén áll,
ami nagy neki, de kicsinyli a halál.







HAZÁMNAK NEVEZNI


Hazámnak nevezni
már nem tudlak téged,
te Kárpátok ölelte föld.
Nem tehetsz róla,
de hitvány le véred,
csak zászlód, csak az maradt,
piros, fehér, zöld.

Teérted rég
még igaz magyarok haltak,
,,szolgaföldben nem nyughattak"
és most eladva a föld,
a házak semmin lebegnek,
milliós adósság jut
minden felsíró gyereknek.

Hazámnak nevezni
már nem tudlak téged,
tolvajok, rablók
vertek testeden tanyát,
kiárulnak mindent,
legyen az szent,
ha kell gyermektől az anyát.

Fiaid, lányaid
már túljárnak az Alpokon,
s velük ment a jövő is
ugyanazon a lábnyomon,
amin régi vezéreink
hódítani, zsákmányolni jártak,
és most gyermekeid szolgának állnak,
Lehel és Bulcsú gyilkosának.

Hazámnak nevezni
nem tudlak téged,
földed már nem lehet haza,
vérszívó, kullancs-bankok,
senkivé emésztik
a balga népet,
kinek magyar az ajaka.

Hazának nevezni,
hogyan tudnálak?
Nem tudom rég e szó mit jelent,
ellopták, kiárulták
a hitvány kutyák,
kiknek pazar-ólja a Parlament.

Kapzsi, koncra éhes dögök,
tele zsebbel nézitek, hogy a nép
,,az Isten verte nép"
saját vérében hörög,
az útszélén,
hol ott vannak hagyva,
júdások vagytok,
s eljön a nap,
hogy tietek lesz az ő jutalma!

...Legyél újra a hazám,
erre, csak erre vágyom,
nincs még egy darab föld
ezen a világon,
nincs, nincs semerre,
hol a magyar magyarabb lehetne.

Legyél a Hazám,
legyél az újra,
állj saját lábadra,
nem kell mankód Európa!
Hisz te tudsz járni,
Európa az, ki rosszban sántikál,
gyönge hamvaidra vágyik,
hogy álljon, megálljon
a büszke ,,Déva vár."

Legyél a Hazám,
mint ahogy őseimnek voltál,
kiket két folyó-karoddal
álomba ringattál,
kiknek Kárpátok láncaiból
fontál édes szabadságot,
legyél a Hazám és
dörzsöld ki szememből
e lidérces, átkozott világot!







A HÁRSFÁN TÚL


Lépkedem, talpam monoton pecsét
Az úton hagyja létem egyszerű jelét.
Mintát rajzol, üzen, hogy itt jártam
Hosszú évek múltán hazataláltam.

Hazajöttem, fájdalmas a régi táj
Lelkemben az érzés sikoltó sirály.
A régi házat szemem hiába kutatja,
Mint sírhalom, helyét domb mutatja.

Nincs már eresz s alatta fecske lak
Nem kacsint búcsút az ablakon a nap.
Nincsenek falakig érő gyermeki álmaim,
Csak gazos domb, s rajta remegő lábaim.

Eltűnt a nyáj, a kos, a kolomp hangja,
Nincs már puli sem, hogy visszahozza.
A pásztor sem faragja pipázón új sípját,
S nem törli homlokába kopott inge ujját.

Csak a fűzfa áll ott, a földes út mentén
Szomorú, mint régen árnyéka egy lepkén.
Pitypang virágán szárnyát nyitja-zárja
Felröppen riadtan, s én indulok utána.

Fehéren vakító, apró fekete pöttyös szárnya
Ide ül, oda száll, s szemem sehol sem találja.
Tovatűnt, belőle egy kép lelkemben maradt,
S szemem a távolban zöldellő legelőre tapadt.

Megállok, ruhámba bogáncs kapaszkodik,
Az égen bíbic jajong, leszáll, sopánkodik.
Mutatja, hogy gyenge s törött a szárnya,
Menjek gyorsan, fogjam el, siessek utána.

De hiába hív, e darabot ismerem már régen,
Ő a pusztában a legnagyobb élethű színészem.
Mert amit játszik, az egy igazi nagy dráma,
Engem jobbra hív, mert balra van kicsi fiókája.

De megnyugtatom, mégiscsak utána megyek
A kis csatorna partján majd megpihenhetek.
Messziről látom nádas, dimbes-dombos partját,
A szél orromra köti az iszapos víz fínom illatát.

Béka kórus fogad, szitakötő röppenve táncol,
Hínár lebeg a vízen s szememen ködös fátyol.
Üldögélek a parton, idézem a régi szép nyarat,
Mikor lubickoltam s bámultam a fürge halakat.

Árnyék nyúlik nagyra, s én félek, hogy elszakad,
Mellém ül az est, az idő, hogy mennyire szalad?
Vadkacsák írnak nagy V betűt a nyugodt vízre,
Majd aludni térnek a lándzsás gyékény tövébe.

Tücsök ciripel, bújik a hold, szöknek a színek,
Hárs illata ölel, jókedvűen hazafelé megyek.
Emlékeket szedtem, s lelkembe gyömöszölöm,
Arcomon gondtalanul lógatja lábát az öröm.

Nyárfa integet a szikrázó hold ezüstjében,
Ahogy hazaindulva vissza-visszanéztem.
Utolsó pillantásom szakítom a kedves tájról,
Fájón búcsúzom, mint gyermek édesanyjától.







HOL GYERMEK LEHETTEM
HONVÁGY


Egy tőzeges, egy apró patak, nagy legelők,
Vadgalambok, verebek, a folyton veszekedők.
Fácánok, bíbicek, dalos kis pacsirták,
Kéklő búzavirágok, vörös futórózsák.

Ez az Én hazám s benne milliónyi kincsem,
Elmúlt gyermekkorom, drága szép emlékem.
Bodzabokor, benne óvó rejtekhelyem,
Ha rámtört a képzelt ,,nagy veszedelem."

Vívtam törökkel, harcoltam szörnyekkel,
Könyveimből kibúvó ijesztő lényekkel.
Majd meguntam a harcot, s békét kötve,
A suttogó nádast jártam békákat követve.

Vadkacsákat lestem, fürge vízisiklót vártam,
S néha csak úgy, hosszan meg-megálltam.
Mocsár-illat járt, a vízen kacér fény játszott,
A pillanat ekkor öröknek, végtelennek látszott.

A mezőn pihentem, illatos széna lett a párnám,
A földút mentén fűzfa állt, szomorúan, árván.
Tücsök zenélt, a lepkék légi táncot roptak,
A bárányfelhők lomhán tovagomolyogtak.

A Nap, ha a fák alól árnyékot húzott elő,
Hazatért fészkére a nagy csőrű kelepelő.
Én is indultam, mint kinek sarkában a tatár,
Apró fénnyel mutatta az utat a szentjánosbogár.

Erdőszélén loholtam a szürkülő fényben,
Hársfavirág illata szállt a feketedő légben.
S megálltam, egy ágat arcom elé húztam,
Egy nagyot az imádott virágba szagoltam.

Átjárt az illat, talán víg lelkembe is jutott,
Szívemben a boldogság szépen nyiladozott.
Hársfa illatával tértem nyugovóra,
Lélegzetem váltott, halk szuszogóra.

Álmodnom nem kellett, hisz ébren már ott jártam,
E mesés természetben, a földi mennyországban.
De már csak emlékeim rajzolják lelkembe e tájat,
Honvágyam ül árnyékában a múlt bezárt kapujának.







HOLT-ÁG


kicsit még hadd feküdjek itt
jó heverni a fűben így holtan
csak így nem tudok szeretni valakit
csak így nem tudom hogy ki voltam
hagyd elernyedt mellkasom
tenyered ne tegyen semmit
olyan jó feküdni az alkonyon
ne bánd mit a halál tőlem elvitt
mi is volt ráfoghatnám hogy élet
igen volt benne némi tört öröm
de szemem igazán sohasem fénylett
szerelmed másé enyém csak a közöny
kicsit még hadd feküdjek itt
röpködjön fölöttem a kiszabadult lélek
egy kicsit hadd ne szeressek valakit
még egy apró perc és visszatérek







IBOLYA NYÍLIK


Szellő karol belém, mezőre visz
Andalgón lépek a tavaszi tájon,
Az ég arca szeplőtlen tiszta,
Fénysugár csillog szempillámon.
Letérdelek, le a nyíló ibolyához
Hogy láthassam szégyenlős arcát,
Ujjam hegyével érintsem kéklő
Szirmait s beszívjam mámor illatát.
S ott a földön térdelve egy pillanatra
Megrészegülve nő a vágyam,
Hogy letépjem, fogjam, s vigyem
Otthonomba, örökkön lássam!
Már mozdulna kezem, de jaj
Én esztelen önző lélek!
A virág marad, csak emlékét viszem,
Hisz e csodák, fűközt nyílva szépek!







ITT BENNEM


Itt belül, magamban szeretlek,
ölében hordoz minden gondolat,
itt benn, ragyogó mosolyod enyém,
számolatlanul lopom csókodat.
Itt belül, szívem sző hintaágyat,
körülötte halkan dobbanó liget,
szerelmem ringat, csicsereg a szó,


itt benn mindenem, mindenem tied.
Itt belül, összes sejtem, mint a méh
körbezsong, te gyönyörű viruló rózsa,
itt benn, csak magamban szeretlek...
tudja az ég, hogy már mióta.







JANUS: VERSVILÁG


dörömbölnek a versbe zárt szavak
a pont feszül a vessző dárda alak
szóközök tágulnak s a kérdőjelek
válaszért görbülnek s a gondolatjelek
te érted nyílnak téged idéznek
legyél hang s én a szó kit kitépnek
ki a sorok börtönéből rá leheletedre
legyek oxigén társa jussak a szívedbe
ne itt legyek a betűk alakjára fonva
ne legyek görcs mi sosem lesz kibontva
had legyek az mire oly régen vágyom
érintés ölelés csók egy puha álom
ne legyek szó a testetlen kínvalóság
sorok közt gubbasztó sajgó nyomorúság
ne legyek kit a hideg csended megöl
legyek egy hang szívedben legelöl
hisz mit számít más mit az egész élet
a világ nélküled csak málló enyészet
ne hagyj itt itt hol verslábak tipornak
gyere nyújts kezet e szívbezárt titoknak
szavam hangod legyen érezd meg a lelkem
vigyél a szavakból vigyél el engem
ha csak egy lépésen egyetlen lépésen át
vidd a versem e vén bolond aranyát
és ha nem kell csak dobd le a sárba
had legyen semmi nem nyúlok utána
magamra borítom az itt hagyott csendet
és megfojtom magamban a sápadó szerelmet
...ne hagyj itt hol a szavak dörömbölnek
ne hagyj meg engem betűkbe zárt rögnek







JÚNIUS 6.


Június van, június megint
a múlt ablakán lelkem betekint
abba a szobába, arra az ágyra,
ahol a halál szemedet lezárta.

Kezem kezed fogta: a hideg követ
eszembe se jutott idefelé jövet,
hogy mikor belépek ide a szobába
a fiúból férfi lesz, de apátlan árva.

Ágyad mellett görnyedt gyertya sírt
könnye lezuhanó nehéz szikla szirt,
mely alatt térdre esve bénán
csendet tapintott ujjam a vénán.

Feketék lettek a hársfavirágok,
nem mélyültek tovább arcodon a ráncok,
része vagy s már érted mi a végtelen,
mit az élet felfogni mindig képtelen.

Könnyem húz függönyt a múlt ablakára
sós patak fut a mélyülő ráncra,
kicsúszik kezemből lassan a jelen,
darabokra törik a remegő értelem.







JÚLIUS


Házfalának dől a nagy meleg,
alkony vállán délután piheg,
nagy szita a felleg tarka ég,
megszűrt napsugár már csak maradék.

Szellő szendereg, rigófütty sehol,
nyárfa csúcson csendesség honol,
lába lengve lóg, széke zöld levél,
fönn a koronában bíbor üldögél.



Rózsaszín szitál, kékkel elvegyül,
ég peremén a nap lüktet sebül,
magány ölte vágy, izzó fájdalom,
a síkon vérzik el, hajló ágakon.

Fekete az ég, gyásza, csendje süt,
könnyes csillagszem körbe mindenütt,
lassan bandukol a tejút köd porán,
egy díszes üstökös, mint egy mohikán.







KIFOGYTAM MAGAMBÓL


Kifogytam magamból,
bennem mindenütt te vagy ,
görcsös, lázas forróság,
s a dermesztő fagy,
elmém rejtet zugában titok,
megfeszítő kétség,
édes nyári álom,
libegő-lebegő reménység.
Értelmem tábláján egyenlet,
megoldhatatlan,
minden ismeretlen, s én a tört,
csak számolok magamban,
jó lenne tudni, mi lesz a vége,
bámulok a jövőbe,
mint egy pisztoly csövébe.
Kifogytam magamból
bennem mindenütt te vagy,
ha egy reggel már nem leszek,
te akkor is, akkor is maradj!







KIKELET


Ágakra vágtatva
tavasz robog,
libegő-lobogó
szirom forog.

Tekergő-csicsergő
villogva száll,
icurka-picurka
felhő szitál.

Bálvány a szivárvány
bámulom én,
szememnek csemege,
pazar a fény.

Gyönyörű, csupa fű
mező, a rét,
ezernyi arcával
játszik a lét.

Hársfával, gombával
táncol a szél,
keringőt tücsökhad
vígan zenél.

Holdsugár földre száll
ballag az est,
szunnyadó altatót
csillagfény fest.







LEHETNÉK....


Lehetnék a világnak szelíd vándora
S hazám lenne a széles nagyvilág,
Rét lenne ágyam s az ég a paplana,
Álomra csábítana a pitypang virág.

Tücsök zengne fülembe lágy altatót
Friss széna lenne párna, fejem alatt,
Csillagokat nézném s az égi sarlót,
Mi a szép kerek holdból itt maradt.

Mint igaz szerető, szél simogatna
Bőrömön furcsa borzongás futna át,
A természet haza, lelkembe szaladna
S szívemet ölelné, mint rég látott fiát.

Felkelő nap fénye cirógatná szemem
Álomországból visszacsalogatna,
S a fűszálak között érezné kezem,
Hogy az est könnyeit, elpotyogtatta.

Pacsirta röppenne s éneke szállna
A reggelre húzna víg dallam ruhát,
Az idő egy kicsit talán meg is állna,
S bámulná e gyönyörű reggeli csodát!







LENNÉK


lennék ablakon
haldokló jégvirág
ha édes gyilkosom
leheleted lenne
lennék erdőtűzben
lángoló faág
ha testem szikrát
tenyeredből venne
lennék pusztuló
partra vetet kagyló
ha nyakláncodra fűznéd
szerelem gyöngyömet
de igazán boldog férfi lennék
kit álmából csókod költöget







LETÉRDELT A NAP


Letérdelt a Nap az ég peremére
vöröslő fényhaját kontyba fogta,
fölnézett az ég végtelen vizére
hol az est csillagszemeit reá nyitotta.

Lehunyta szemét, de pillái között
kiosont még egy pajkos sugár,
nyárfa tetejére, egy levélre szökött
s az felragyogott akár a szentjánosbogár.







LEPIHEN A NAP


Az idő megállt s a tó partjára ült,
Mellé telepedett a csendes bámulat,
Valami csodálatos szép dolog készült,
Aranyhíd fényesíti az apró hullámokat.

Szégyenlős, piros arccal vetkőzik a Nap,
Sugárruháját a tó sárgálló nádjaira hajtja,
Följebb csúszik egy gombán a nagy kalap,
Hogy e gyönyörűséget jobban csodálhassa.

Elhalkul a békahad, ámulat szövi a csendet,
Amint az aranyhíd végéről a Nap a tóba lép,
Az alkonyra a fény rózsaszín felhőket festett
S száll lelkemből egy sóhaj: ˝Istenem de szép!˝

Sötét szálakat sző az est a vöröslő fénybe,
Bársony puha vízben a Nap lassan elmerül,
S hiába fut egy kíváncsi csillag az ég vizére,
Az est fekete leple a tájra, hangtalan ráterül.

Halkuló suttogással mesél a hullámzó nádas,
Még lebeg az égen az angyali mesebeli varázs,
De bódít már az álomtündér, hangja lágy, nyájas,
Gyönyörű álmában zümmög egy aprócska darázs.







MÁR VÉGE A NYÁRNAK




Izzó vörös szív a nap, a reggeli ég tövén
Lüktetése megcsillan a föld harmatos kövén.
Őszi ruhát hullató színes tarka fákon
Kicsi madár didereg, egy hajladozó ágon.
Csöppnyi feje legubbasztva, szárnya összezárva
Reménykedve föl-fölpillant, a nap melegét várja.
S lám az erdő túlsó végén nyújtózik a pirkadat
A sötétség szertefoszlik, híre-hamva sem maradt.
Virágszirmok nyílnak méhek, lepkék szállnak
Utolsó kortyát isszák, az elmúló nyárnak.
Szellők szárnya csípőssé vált, a napsugár gyenge
A nyár virágpor zászlaja mélyen leeresztve.
Mint a hold fogytak el, az izzasztó napok
S királyságuk eljöttét ünneplik a fagyok.
A természet lassan lehunyja szemét, s takaróját várja
Hosszú álma után köszönti majd, a tavasz kis virága







MEGHALNI TANÍTGAT ÚJRA AZ ŐSZ


Meghalni tanítgat újra az ősz,
de hanyag, rossz tanuló vagyok,
jeges szél űz, akár iskolacsősz,
s tavaszt vágyva élni akarok.

Ellobbant rég égig érő lángom,
de újra lobogni vágy minden pernyém,
a Holdat bámulom hűlő hamuágyon,
nehéz árnyékával betakar a Zemplén.

Mély szakadékká lett hegynyi álmom,
vágyam megvénült fregattmadár,
szárnya törve dermed a sziklákon,
szempilláig húzódott a tág láthatár.

Zuhanó sötét ég maga alá temet,
a szerelem röppenő szentjánosbogár,
bámulom kicsit, nyugtatom szívemet,
hisz tenyerembe fogni úgysem tudom már







MIKOR MEGHAL A KÖLTŐ


Mikor meghal a költő, élni kezdenek a sorok,
betűkből szállnak fel a mély sóhajok,
és újra él a letűnt világ minden tája,
szavaktól lesz újra kenyér az élet morzsája.
Mikor meghal a költő, meghal a lelke,
a halál szegeli fel egy papír-keresztre,
de ha verseit csöndes éjjelen előveszed,
kihullnak a szegek s lelkét újra röpteted.







NEM GYÓGYÍT


Nem gyógyít az idő,
egyre mélyül sebem,
az ősz karjaiba rogytam
s a télbe halt hitem.
Szívem egy fa ágán leng,
mint széteső madáretető,
a fűben már ibolyák nyílnak,
de nem gyógyít az idő
.






NÉLKÜLED


Életem napfogyatkozásában emléked fénysugár
Rám tör, simogat kicsit, mint hajnal a határt.
Arcod lebeg, nyúlok felé, szívem elszorul,
De röppenve száll el s a magány rám borul.
A megkötözve lépkedő késő őszi fényben
Palackpostám dobom, a remény vízébe!







NYÁR


Csókol a Nap, pirul az ég,
rózsaszínhez bújik a kék.

Ébred a táj, harmat ragyog,
árnyékokkal fény andalog.

Fű fészkéből pacsirta száll,
dallam kering, öröm szitál.

Élet ragyog amerre jár,
aranyszínű víg napsugár.

Bimbó feszül, sarjad a fű,
reggel köszönt, szép, gyönyörű.







ÖSSZETÖRT


tegnap meghalt
meghalt a remény
összetört a mosoly
elszökött a fény
árnyékok karja
sötétbe ölel
bújik a magány
szívemhez közel
hervadó rózsa
nyíló jégvirág
az élet újra
újra földhöz vág
fekszem csendben
szívem darabjain
feketévé sorvad
ami rózsaszín
sorsom mozaik
új darabja véres
abba kéne hagyni
az élet túl veszélyes







ŐSZ ÍGY IS, ÚGY IS


Megjött az Ősz, s ecsetét elővette,
Tarka színeket festett a falevelekre.
Sárgát kavart, hol gyönyörű vöröset
Rajzolt sok-sok apró narancsos köröket.
Szebbnél szebb színek olvadtak egymásba,
S lett az erdő a szivárvány pompás földi mása.

Kéklő égen bárányfelhők között,
Ezernyi fecske cikázva körözött,
Készülődnek lassan indulnak az útra,
Szólítja az ösztön őket a tengeren túlra.
Rájuk szegezem fájó, bús szempillantásom,
"Gyertek Tavasszal, csicsergő ezernyi barátom!"

Szél támad fel, az avarba belefúr,
Tudja nem sokára Ő lesz itt az úr.
Fölkap egy levelet, s meg is forgatja,
Roppant erejét Nékem ekképp fitogtatja.
Mosolyogtam magamban: Ez aztán az erő!
De eszembe jut mikor hatalmas fákat tépett ki Ő!

Haza indulok apró andalgó léptekkel,
Keverem a jelent a múltbéli képekkel,
Eszembe jutnak rég feledésbe merült arcok,
Történetek, lelkemnek kedves meghitt pillanatok.
Az őszi természet szépsége szomorúsággal keveredik,
Mert az idő, mit Nékem kiszabtak egyre gyorsabban telik!







ŐSZI TÁJ


Fújdogál az őszi szél, fázósan összebújnak a fák
A csillagok pislákolnak, mint gyenge fényű gyertyák.
Nagy a hideg, a Göncöl szekéren elkelne egy ponyva
A távolabbi csibéit a Fiastyúk féltőn, magához húzta.
A pirkadat egyre késik, ébredni neki sincs kedve
Lassan költözik a rózsaszín, a kelő fellegekbe.
Reggelente beszökik, s leteríti deres paplanát a tél
Majd menekül ha jő a nap, de fenyeget, visszatér.
A tóvizén hidat képez a felkelő nap fénye,
De összeomlik hirtelen a hideg szél kezébe.
Kicsi őz suhan a pihenni készülő mezőn,
Majd körülnéz, a szemközti dombtetőn.
Amit lát nem vidám, üres, kihalt kopár táj
A vetésen feketében ide-oda varjú száll.
Bokrok a fák mintha nagy melegük lenne,
Álldogálnak mozdulatlan, ruhájuk levetve.
Vastag törzsek, vézna gyönge ágak
Nem érzik hiányát a levetett ruhának.
A rideg, zord világról tudomást sem vesznek
Mély álomba merülve, hosszan megpihennek.
Míg a tavasz nem kopogtat, szemük le lesz zárva
S én várok türelmesen az ébredő, ezernyi csodákra.







PETŐFIRE EMLÉKEZEM


Költészet. Cseng fülemben a szent szó,
Édes dallam ez, lelkem legmélyére bújó,
Érzések kelnek, nyitva szívem ablakát,
Képek teremnek, s látom a rónát és Tiszát.

Ballag a szép folyó, partján meghajolnak a fák,
Vizében az árnyékok sötét arcukat mossák,
A Nap az ég tetején megáll, a vízbe belebámul,
Lentről visszanéz magára, de arcizma se rándul.

Majd elindul, lágy sugarával a pusztát cirógatja,
Hol a gulyás a kútnál inge ujját hirtelen fölhajtja,
A mohás favedret, mely szinte hallhatóan szárad,
A kútba lelöki, kihúzza, csinál így vagy százat.

Vályúnál marhák tolongnak, az ősi szürkefajta,
Bőg egy nagyot az egyik, majd a hűs vizet issza.
A csapzott puli a gulyás lábánál csúfolja a tájat,
Nyelve kilóg, liheg, az ebédre még várhat.

Költészet. Cseng fülemben a szent szó,
Ágyú dörög, kard csattog, trombitaszó,
Édes hazám, tested rúgják durva lábak,
Fiaid vérük ontják a Szent Szabadságnak!

A róna csatatér lett s nem délibáb az a dombokon,
Magyar huszárok halnak ot ezen az alkonyon.
Tajtékos lovaik vérrel festet zöld pázsiton,
A halálba vágtatnak, s lesz a domb: szomorú sírhalom.

A Nap elbújik, száját a felhők között összeharapja,
S az ég peremén szivárgó vérét a szél maszatolja.
Fekete este lett, csillagok a tejúton letérdelve,
Fénykönnyeik szórják a tengernyi holtestre.

Mire kel a Nap s lesz fekete Világos,
Zászlók a földön, mind véres és sáros,
Árvák jajongnak, anya temeti drága fait,
Most mély a gyász, csorbul a remény s a hit.

Költészet. Fülemben cseng a szent szó,
Házadon Néked is fekete lobogó,
A természet s a szerelem is gyászol,
Halott, halott a költő, Petőfi Sándor.







PONT OLYAN


nyitott esernyőmből
zuhog az eső
talpam alatt szívem
buborékos kő
lenyugszik a remény
ott az ég peremén
összetört fényeit
szél söpri körém
nincs tavasz csak április
az ősz örök burok
sóhajtanék de minek
lassan haza indulok
cipőmbe kapaszkodva
a hideg sár lép velem
bámulom hisz pont olyan
mint szívemen a szerelem







PUSZTASÁG


Pipacs helyén kóró zörög,
sárga fű közt búsul a rög,
cickafarkon pókháló leng,
eső cseppen, csendben, nem zeng.

Sötét a föld, sötét az ég,
fényt présel le a messzeség,
úgy mint egykor könyvlap között,
őszi levél csöndet nyögött.

Puszta síkja, akár a tó,
fákból szőtt folt, ringó hajó,
szép vitorla lombkorona
kikötnének, na de hova?

Komor esté lesz az alkony,
nincs fénysugár, nincs már talpon,
éj kezében fekete zsák,
beleszedve tó, meg a fák.








REPÜLJ TAVASZOM!


Vándormadár Tavaszom gyere, repülj!
Szárnyalj a kavargó időtenger felett,
S ha megjössz, szívem hintázó ágára ülj
A régi fészked, epedő lelkem ott leled!

S ha a kinyíló kelyhek virágport szülnek,
Melyet sétálni visz karján a lágy esti szél,


A nyárfára turbékoló vadgalambok ülnek,
S a bodros fellegágyból, sárga telihold kél,

Akkor szívem ágán hangos lesz a fészek,
Mert a Tavasz és vidám Életem frigye,
Apró boldogságokat költ s a csibészek,
Létem víg csengőjét rázzák, s újra lesz hite.










RÓZSÁK


Rózsaszirommal játszik a szél,
zöld fűnyeregben a bíbor vörös
vágtat a rozsdás orgonák alatt,
mint csóvátlan, apró üstökös.

Rigófütty borzolta csenden
a virágillat törékeny bárka,
lassú örvényben keringve
merülök alá, úszom utána .

Kortyra korty, tüdőm telik,
felfeslik a múlt édes íze,
rózsatövisnek támaszkodva
sajog az ember, megvénült szíve.







SÉTA A HALÁLLAL


belém karolt húzott sétálni vitt
lassan kopni kezdtek a színek
szakadt lelkemből elpergett a hit
otthona lettem a rideg semminek

szürke fák alatt pocsolyákba léptem
halkan cuppant cipőm alatt a sár
itt hagyott mitől mindig is féltem
megbénult hideg ősszé lett a nyár

darvak kiáltottak búcsút a mezőre
s a hangok fennakadtak a csend tövisén
az alkony fekete vásznát egyre csak szőtte
míg beleveszett minden gyönge fény

keringtek felettem a fáradt álmok
leszállni rám már nem akart egy sem
nem bújtak az égen a csillagvirágok
a tejút ködét is hiába kerestem

nekidőltem egy halott fának
beledobolt szívem a korhadt törzsbe
sóhajom dobtam az éhes éjszakának
s avar közt gurult aprókat zörögve

rád gondoltam ott a sötét semmibe
hullócsillagként zúgott egy emlék
bár ne szeretnélek ennyire
akkor talán még visszamennék







SÖRVERS
. . . . . . . . . . . . . . . .




Amióta korom felnőtt
veled bámulom a felhőt,
tenyeremen tested gyöngye,
ajkad nyílik s én felnyögve
hallgatom hűs szisszenésed,
számon folyik vágyot véred.
Apád búza, anyád múzsa
elcsábítja rúzsa, blúza,
mikor szemük összenevet
üveg zárja habtestedet.
Húsba mélyed majd a köröm,
ha nem leszel velem söröm,
mikor végleg sírba szállok
eljönnek a söraszályok,
ülök égen, felhő habon
láblógatva rád szomjazom.
Bőcsi bölcsőd eszembe jut,
de nincs nyálam mely összefut,
így hát csapot, papot, hagyok
Borsodim, én feltámadok!







A SZERELEMRŐL
. . . . . . . . . .




Szerelem, ugyan mit jelent e bűvös szó?
Mi ez a boldogság fájáról lehulló, csodás ízű dió.
De mégis mit rejt a hol édes, hol keserű fogalom
Hányszor hallottam ajkadról s én eltűnődtem szavadon.

A szabadság könnyű madárdalát juttatja eszembe,
De ez fogalom nem virág, hogy tegyem kezedbe?
Valami részeg könnyedséget, vidám nevetést ad át
Lepelként takarva a rosszat, s minden emberi hibát.

Hallom néha, mint átkot ki bukdácsolva égre tör
S látom kínzópad arcát, ahogy jeges vízével gyötör.
Hát lehet egyszerre tündér és szaggató fogú hurrikán
Pusztító galóca és illatoktól mosolygó alma a fán?

Mi lenne e romlott földi világgal, ha nem lenne szerelem
S komor napokon nem pihenhetnék puha szíveden?
Mihez hasonlítsam, hisz a föld és az ég nem teremtett még
Ilyen millió arcot ölelő csodás, szikrázó szelencét.

Hogy melyik arca a tiéd, azt sajnos nem te döntöd el
Mert szíved csalogánya vágyaid hangján hiába énekel,
Ha kőfalaknak ütköznek a csodaszép szerelmes dallamok
Viszonzásra nem találnak a forró vágyak és a sóhajok.

Ha egy szép nap elér hozzád, megérint fénylő ragyogása
Őrizd vigyázz rá, mint egy törékeny kicsiny madárra!
Ha túl erősen szorítod az lesz szomorú halála
Ha gyengén, elrepül, fájdalom marad majd utána.







SZÍVRADÍR


Dörzsölgetem, itt-ott átszakad,
az se bánom, ha semmi nem marad,
csak egy kopott, tépett szívalak,
körötte morzsa, utolsó szavak.

A való fakó, csak az álom festeget
omló falakra színes képeket,
rózsatövisek közt szappanbuborék
a lebegő ábránd, halott voltaképp.

Ha a hajnali bíbor szívemre oson
körömszakadtáig, de kiradírozom
míg nem lesz újra sápadt hófehér
fáj a tűzpiros, de mi az istenér'?







SZÜKSÉGE VAN RÁD!


Szüksége van rád
az édes hazának,
hát légy eső a száradó fának!
Felszálló sóhaj nem kell,
hasztalan az elszökő pára,
légy zivatar, villám és csapj le az igára!

Szüksége van rád
az édes hazának,
csillag kell a sötét éjszakának,
s ha mindenki égre fut, mint régen,
fény ül diadalt a sötétségen.
Ne lengess zászlót
és hangzatos szavakat se zengj,
légy háborgó földrengés
s míg nem pusztul kinek pusztulni kell,
addig, vagy mindhalálig rengj!

Szüksége van rád
az édes hazának,
hát légy méze az egyetlen virágnak,
mely magyar szívedben terem,
ne hagyd, hogy gaz üsse fel fejét
a szent földeken!







SZÜLETÉSNAPOMRA


Szeretném,
ha tó tükre lenne az ágy,
hová lebegő testtel
pihenni térek,
s a partról kacéran
nézne a vágy,
szemében huncut
kacsintó fények,
s közben a sás-sereg
suttogva mesélne
szelíd altatót,
s jó lenne érezni,
hogy szívem megremeg,
mikor mellém bújik a vágy,
s a szerelem terít ránk
puha takarót!







SZÜLŐFÖLD


Ide simul a Bükk-hegység lába,
mint alkonyi bíbor a nyári éjszakába,
a szép Hortobágynak itt van feje búbja
kinek sás haját a szél mosolyogva fújja.
A zsinagóga falait itt tépi az idő
ablakait pók szövi, s galambdúc a tető....
...S itt van mindenütt apám lába nyoma
itt kering a légben ezernyi mondata,
ide hintettem szét szép fiatalságom
itt él ismerősöm s minden jó barátom.
Ezernyi szál köt, húz és nem ereszt:
a bimbózó rózsák, s megannyi kereszt
a fű, amin járok, az útszéli árok,
a fák, a bokrok még a kő is, amin megbotlok.
Ha mennék mind marasztal, magához ölel,
hív, mint roskadt terített asztal: üljek közel.
Szeretem, szeretem minden fádat
a szomorú füzet, akácot,a hársat,
vadvirágaidat, a pacsirtadalod,
szeretem víg reggeled, s fény fukar alkonyod.
Szülőföld , bogáncsod vagyok, ki mélyen beléd tapadt,
s nem szakít ki ínység, bőség, sem a rosszindulat,
itt leszek, míg nem pillant órámra a halál
s az hosszú sóhajok közt majd riadtan megáll,
s leszek por porodban, mit a szél kerget
nyári nagy melegben a nagy hársfa mellett.







TAVASZ
. . . . . . . . . .




...más ez a tavasz
víg tavasznak kéne lenni
születni és nem temetni
nem sírokat puha ágyást
nem bűnöket megbocsájtást
kéne hozni a tavasznak
nemzetnek a népnek kasztnak

víg tavasznak kéne lenni
palántához letérdelni
mintha a tő Isten volna
locsolóból ima folyna
akkor is ha hitetlenül
üres szívvel és egyedül

víg tavasznak kéne lenni
árnyékból a fénybe menni
gödröt ásni nagyot mélyet
betemetni büszkeséget
haragot a kapzsiságot
rosszat mit a világ látott

víg tavasznak kéne lenni
emberségnek megfelelni
összefogni minden kezet
tiszta gézzel fedni sebet
örülni a légnek fénynek
pitypang szirom száll a lélek

víg tavasznak kéne lenni
meggyfák alatt énekelni
vagy suttogva csókolózva
bámulni a kelő holdra
víg tavasznak kéne járni
nem egy új sír előtt állni

víg tavasznak kéne járni
nem a szobák csendjét rágni
ágyak alól tövis szárral
félelem nő meg is ágyal
belefekszel ébren alszol
bújó álomra gyanakszol

víg tavasznak kéne lenni
magunk elé letérdelni
nézni föl hogy kik is vagyunk
mivé leszünk ha meghalunk
járjon ez a tavasz búsan

maradj otthon csonton húsban










TAVASZVÁRÓ


Hópehely olvad fekete sárba,
Tél temetésén sír a fa ága.
Zúzmara teste hull le a földre,
sárguló fűre, kis gyökerekre.

Napsugár-csóktól pattan a barka,
éled a zöldnek apraja-nagyja.
Bújik a fűben kékülő szirma,
ibolya kelyhe méheket hívja.

Ébred az erdő, nyújtózik végre,
millió levél sóhajt az égre.
Madarak szárnya levegőt járja,
fészekbe kacsint, kinek van párja.

Dobbanó szívek, röppenő lelkek,
dúdolják dalát a kikeletnek.
Ujjakat fűzi, karokat tárja
szerelem szele fúj a világra.







TÉLI ÉJ
. . . . . . . . . . . . . . .




Reszket a harmat a fagy tenyerén
kúszik az árnyék, bújik a fény,
olvad a csend és dermed a zaj
zúzmara lebben, hajlik a gally.

Sárgul a Hold és szürkül az ég
holnap ölébe fekszik a rég,
csillagok fényét issza a szem
kinyíló lelken öröm terem.

Kémények fehér sóhaja száll
fellegek úsznak, a hó szitál,
reszkető harmat könnye a dér
millió szemmel kacsint a tél.







TÉLTEMETÉS


én haltam meg
mégis téged temetnek
sarjadó fű halotti ágyad
ereszek lecsorgó könnyei
mossák földbe ázó lábad
itt állnak fölötted
a mosolygó gyilkosok
sárban sápadt tested
tompa fényű szemmel
az én végzetem fested
mégis téged temetnek
mindenütt szétmálló
jégvirág emlék
engem engem temessetek
én vagyok ki mennék







TISZAVIRÁG


Te gyönyörű tiszavirág,
ezernyi lét röppenő boldogsága,
pillanatnyi mennyország,
most születtél s belehalsz a mába.
Tiszavirág, te ringó csokor
Víztükörben csillogó néma gyász,
Érted a holdfény sápadtan szónokol,
S tovatűnsz, nélküled csendül a csobogás.










VÁROM A TAVASZT




Szél jár a fák között, lehelete jég
Arcomba fúj, lelkem is remeg,
A hold arca sápad, kékül az ég,
A bokrokon ébredező veréb sereg.

Álmosan a Nap egy felhőbe bújik,
Aludna, de takaróját cibálja a szél,
A vörös felhő lassan lábára csúszik,
A fehérlő mezőn felragyog a dér.

A fákon hatalmas szétterült feketeség,
Mintha az est itt maradt ruhája lenne,
Varjak ülnek, kárognak: Nincs eleség!
S indulnak, a földön árnyékot növesztve.

Csend sétál a mezőn, s a kezét fogva
A hallgatás együtt lép hangtalan vele,
Csak állok mozdulatlan, kissé vacogva,
Épp hogy hallatszik, lélegzetem nesze.

A távolba nézek, de nem látom sehol
Hiába forgok, kutatva az ég peremét,
Csak tudnám, hol jár, merre bandukol?
Nem hallom a Tavasz közelgő énekét.







VÉGÜL


nincs mennyország csak pokol
átkozott föld a neve
hol az ember istent fantáziál
s közben önmaga ördöge
hol kiégő lélekkel végül
szajha remény fekszik ágyba
s reggel már egyedül gyújt rá
testét egy egész világ várja
bűnnek nevezik azt
mi csupán állati ösztön
elvesz bármiért gyilkol
nem vár ha kell rögtön
s ahogy a kivérző test
az alkonyba kékül
a halál csúf arca
kínoktól szépül
mert nincs mennyország csak pokol
átkozott föld a neve
hol az ember istent fantáziál
s közben önmaga ördöge










A ZENE VARÁZSA


Halk zene szól szobámban, hallgatjuk. Én s a magány.
Hegedű sír, könnyei peregnek a mélabús zongorán.
Szívemet csavarja a dallam, arcomon fájdalom ég,
Ahogy legördül egy könnycsepp hidegen, mint a jég.
Fuvola vígasztal, hárfa lágyan simogat, hozzám bújik,
Könnyem szárad, a szorítás lelkemből ködként oszlik.
A dob nyugodt ütemű ritmusára vált, szívem dobogása,
A zene varázsszőnyegén repülök egy gyönyörű világba.
Arcom esti tó tükre, kifordított zsebként üres az agyam,
A zene megtölt, kitaszít mindent s hallgatom boldogan.

Ritkul a ritmus, elfogynak a hangok, s elhalkul a dallam
A csend betoppan, s mégis hallom ott benn, magamban.
Miközben lassan visszatérnek a gondolataim, érzéseim
Újra fájdalom jár lelkem-szívem lüktető mély sebein,
Tűnődöm, milyen hatalmas, mily erős a szép zene ereje,
Hisz a poklok fájdalmát mutatja, s a mennyben jársz vele











 
 
0 komment , kategória:  Tóth Attila & János  
Tóth Attila versei
  2021-01-04 20:15:19, hétfő
 
 


TÓTH ATTILA VERSEI










ÁLOMMANÓ


Lopva oson, fut az ágyon,
a szépen vetett nyoszolyákon.
Hogy ne vedd észre halkan lépdel,
azt fürkészi merre nézel.

Nagy zsák a vállán,
úgy áll a párnán.
Ott áll türelmesen várva,
így telik az éjszakája.

Amikor már ásításod látja,


kinyílik a mesék zsákja.
Van ott álom mesés, s fakó,
hogy mennyi szép nem is elmondható.

Szépen benyúl szűk zsebébe,
álomport vesz kis kezébe.
Esti álmod kiválasztja,
a szemedre ráragasztja,
meghinti szép álomporral,
aztán gyorsan tovanyargal.







BÚCSÚZÓ


Bár láthatnálak még egyszer, csak ma még,
mosolyod látnám, hallnám hangod, adná az ég.
Emlékszem még a napra, mikor elvitt a pirkadat,
te elmentél, de szerelmed itt maradt.

Itt ragadt minden terv és álom,
nincs igazság, csak ezt kiáltom.
Bár tudnám, mit tegyek, hol keresselek,
átmennék a fátylon, csak hogy szeresselek.

Átkelnék ködön, árnyon, ha lenne lábnyom,
melyet követve arcod újra látom.
Vagy követnék könnycseppet a porban,
lépést-lépés követve sorban.

Vagy szemed szikráját, ha látnám,
lehetne a túlvilági lámpám,
mi csillogva elvezet, utat mutat,
itt egy szív még érted kutat.

De nincs jel, s nincs már remény,
hogy e földi létben meglellek én.
Amit búcsúzóul elmondanék:
te voltál minden, mi szép.

Ékszer voltál életemben,
ékszer vagy a végtelenben.
Emléked megőrzöm, amíg élek,
amilyen voltál, olyan szépnek.










ESZPERENTE SZERELEM


Szembe mentem veled,
Sejtelmesen deres reggelen.
Szemednek tengere felett
Lelkem egyetlen hercege.

Ezer szerelmes cseppje,
Pereg merengve nekem.
Mely szelek gyenge ereje
Szerelem leheletet keres nekem







ÉG VELED


Álmomban régi emlékek közt járok halkan,
téged kereslek, ki velem voltál hajdan.
Fázom nélküled, belém mar a didergető hideg,
alattam a jég pattogása, a hó csillanása,
jégbe zárva életünk pár villanása, s félek,
többé nem engednek a fagyott képek.

Megállt az idő, ahogy elmentél,
emlék már, ahogyan szerettél,
nincsen már több szívdobbanás,
nincs már más, csak jégkoppanás,
nincsenek már színes álmok,
csak szívfagyasztó jégvirágok.
Nem hiszek már szép mesékben,
csak megfagyok a hóesésben.

Ha kérdenéd, hogy ragadtam a jeges pokolban,
hogy csúsztam el, én végigvenném sorban.
Nem mondtam el, hogy a legjobb voltál életemben,
mielőtt elvesztél a végtelenben.
Nem búcsúztam el, reméltem én, a balga,
hogy téged nem érint a halál marka.
De tévedtem, s ez lett az én keresztem,
elvesztettem, akit oly nagyon szerettem.

Elindultál búcsú nélkül, s hagytam,
Ezért járok most a fagyban,
bilincsben és láncra verve,
a múlt leplén át esedezve,
hogy megfogjam a két kezed,
hogy elmondhassam: ég veled!








FÁJ


Fáj a jelen, s fáj a múlt,
a mindenható kardja sújt.
Mi lenne más ez az örök átok?
Soha nem lelem, mire vágyok.

Fáj a jelen, s fáj a múlt,
hol a jövő, hol az út?
S ha megtalálom ráléphetek?
Rálépve lelek új életet?

Fáj a jelen, s fáj a múlt,
köröttem a világ elvadult.
Mindenhol csak szitok, ármány.
Elrepülni kéne egy angyal szárnyán.







JÓ ÉJSZAKÁT!


Alszik az utca, alszik a vár.
Alszik a hold is, alszik a táj.
Alszik az este, alszik a tér,
mindenki most nyugodni tér

Alszik a tó és alszik a rét,
elalszik a falon a kép.
Nem ketyeg már, alszik az óra,
alszik a nád is ringatózva.

Aludj Te is, aludj szépen!
Mint ezer csillag fent az égen.
Édes álmok bűvöljenek,
s az égi szemek őrizzenek.

Jó éjszakát!







A MENNYBŐL


Ha ezüstös éjjen felnézel az égre
meglelsz ott is a csillagok szemébe
ott leszek, ott fent a messzi végtelenben
s boldogan mosolygok, akárcsak életemben.

Csak felnézel az égre és meglelsz ott is
akárcsak szívedben ott élek most is
s gondolatid ha este nálam járnak
üzenem egyszer majd újra látlak.

És majd egyszer, ha utolér a végzet
utad majd a mennyekben ér véget
S leülsz közénk és nézünk azokra
a gyönyörű, boldog csillagokra.







MINDIG VAN REMÉNY


Ha rád tör a magány ne félj,
mindent áthat a remény.
Van fény az éjszakában
szíved bármelyik zugában.

Megleled pár kedves szóban,
egy boldog önfeledt mosolyban.
Reményt kapsz a csillogó szemektől,
Reményt az igaz, ölelő kezektől.

Bár kisértenek az eltűnt tervek,
a múlt dallamai láncra vernek.
Most az álom is hideg s kemény,
de ne feledd el, mindig van remény.

Ne fuss el, újra fel kell kelned!
A boldogságra újra rá kell lelned.
Hogy megleld utad, szinte mindent megér,
mert más boldogságot, lehet tőled remél.










SZERELEM?



A szerelem szívünk tépi, marja.
A szerelem lelkünk felkavarja.
A szerelem szívünknek csodája.
A szerelem lelkünk zengő ódája.

A szerelem ördög, vagy angyal?
Egy démon mézes-mázos hanggal?
Vagy csak egy édes álom?
S felébredve nem találom?

A szerelem hit? Vagy remény?
kinek puha, másnak kőkemény.
Van ki ölne érte, más érte halna meg,
Van ki hangját nem hallja meg.

A szerelem mindenkinek más,
Kinek pokol, másnak látomás.
S van akinek a szerelem halvány álom,
mert nem talált szerelmet a világon.

A szerelem szívünk tépi, marja.
A szerelem lelkünk felkavarja.
A szerelem szívünknek csodája
A szerelem lelkünk zengő ódája.







TÉGED SZERETNI


Ha eljő a nap, hogy nem lehetek veled, és
magába ránt a feledés, emlékem megfakul,
szíved lassan elhalkul, nem dobbantja nevem,
akkor már nem simít jobb kezem hasztalan,
nem leszek más, csak arctalan, poros emlék,
eloszlanak az álmodott esték képei, nem hívogatnak
szerelmed léptei, mikor tétován ölelne,
a karjaidban elveszne, de szeretne.

Ott leszek egy fiókban, mint papírra írt gondolat,
magában hordja sorsomat, s majd mesél,
mint az esti szél, úgy súgja majd lelkednek,
volt idő, hogy ily forrón szerettek.
Szerettek s szeretnek, mert el nem múlhat,
amiért ennyi könnyet elhullat egy lélek,
de félek, a végtelenbe vesznek eme
könnyek, meddők lesznek, nem teremnek
szerelmet, mert mit tudnak nyújtani?
Nem lehet velük új tüzet gyújtani.

Elgurulnak, mint egy szakadt gyöngysor,
belepi őket a szürke por, s nem lesz kor,
mikor valaki becsesnek találja e cseppeket,
nem számolják, mint az elmúlt perceket,
csak lépnek rajtuk egyet, nem is sejtve,
hogy egy hegyet felemelne az érzés,
mi őket szülte, s hideg estén neked küldte.

Talán nem így lesz, ez imám tárgya,
bár teljesülne szívem vágya, hátha
tényleg az enyém leszel, s boldoggá
teszel, mint egy napsugár, egy kósza,
amitől erőre kap a rózsa, ami felveri
a könnyekről a port, talán mégis látunk
olyan kort, amiben a víz tüzet lobbant,
így vigyázunk majd mi is jobban, hogy
ne hulljon több könny szerelmünkre,
amiben szívünk tisztán felhevülne,
nem emlék lennék, hanem minden napod,
így lehet, ha ezt akarod!












 
 
0 komment , kategória:  Tóth Attila & János  
2021-es nagy szerelmi horoszkóp: boldog leszel?
  2021-01-03 19:30:43, vasárnap
 
 










2021-ES NAGY SZERELMI HOROSZKÓP: BOLDOG LESZEL?


Most pattan ki a mindent elsöprő szerelem szikrája

Most megtudhatod, mi vár rád!

Vajon utolér a végzet, vagy csak vaktában lövöldözik Mars és Vénusz gyermeke, Ámor a nyilával? Hogyan indul a 2021-es esztendő, milyen tendenciákra számíthatsz, s miként fog végződni? Magány vagy szerelem vár rád? Mit üzennek az égiek szingliknek és elkötelezetteknek? Vajon eléred az áhított célt, s ha igen, hogyan juthatsz el oda a leggyorsabban?

Új év, új álmok: a szívügyekben mégis ugyanazt, nagy és örömteli érzelmeket kívánhatnak maguknak a legtöbben. 2021 a szívügyek szempontjából különösen pozitív esztendőnek, az igaz szerelem évének ígérkezik.

Ez mind a párok, mind az egyedülállók esetében így lehet. Előbbiek még stabilabb és harmonikusabb kapcsolatra, jobb kommunikációra és új tervek születésére, utóbbiak egy rég remélt, bimbózó párkapcsolatra és a megérdemelt boldogságra számíthatnak.

A 2021-es esztendőben sokan párra lelnek, a kapcsolatok pedig tovább erősödhetnek majd.








KOS (III. 21 - IV. 20.)

ELKÖTELEZETT:
Kapcsolatod vegyes képet mutat. 2020-ban megjártátok a hullámvasút alját és tetejét, s legkésőbb 2021 tavaszának végéig el kell dönteni, merre menjetek tovább, s közös legyen az út vagy szétváljatok. Bátran gondold át azt, mik történtek mostanság, kaptál-e eleget, s te magad mennyit adtál! Ez arányban van? Van érzelem? Ha a válaszok megvannak, akkor jó döntést tudsz hozni. Jelentős kihívások elé állít téged 2021, legfőképpen azért, mert nem hagyhatod sodortatni magadat az árral. Az esetleges nézeteltéréseket ne veszekedéssel rendezd el, hanem minden keresd a békés utat! Így nyárra minden a helyére kerülhet, s tudni fogod, hogyan tovább. Ha mégis a szakítás mellett döntesz, akkor késő őszre új szerelem vár rád.

PÁRKERESŐ:
A 2021-es esztendő első három hónapja nem lesz különösebben mozgalmas, de, mint tudjuk, ami késik, nem múlik. Meglehet, hogy nem is vagy felkészülve egy tartós kapcsolatra? Sebaj! A lelked és a szíved március környékén már vágyik az elköteleződésre, így ez idő tájt befutnak a randimeghívások, s erős csábításnak leszel kitéve. Áprilistól egyre izgalmasabbak lesznek a napok, s eljön a te időd. Anélkül is jönnek a felemelő élmények, kellemes találkozások, hogy azért küzdened kellene. Kitárulkozol, s bizony nyárra már pontosan látod, hol vagy, s ki az, akivel együtt szeretnél lenni. Mozdulj ki a megszokott közegből, így megadva a lehetőségét annak, hogy rád találjon a szerelem.


BIKA (IV. 21 - V. 20.)

ELKÖTELEZETT:
Szívügyeid terén 2020-ban adódtak olyan helyzetek, amikor megkérdőjelezted, társaddal akarsz-e maradni vagy sem. Bármilyen sok volt a kérdés, végül megérkeztek a válaszok, s te a sarkadra álltál. 2021-ben merőben új hozzáállást kell tanúsítanod, hogy szerelmi életedet ráncba szedd. Lásd be, kevés volt a minőségi, együtt töltött idő, és ez egyikőtöknek sem tett jót. Merre tovább? Bikaként képes vagy eldönteni, mit akarsz. Válaszút elé kerülsz, ami fájdalmas lehet. Menj vagy maradj? Kapcsolatod teljes megreformálására a tavasz és a nyár kínál kiváló időszakot. Szakítsatok időt egymásra, tartalmas kikapcsolódásra, s rájöttök, még véletlenül sem szabad ezt a szerelmet elsöpörni. Szeress bele újra a párodba!

PÁRKERESŐ:
A 2020-as esztendő nem a kedved szerint alakult? Akkor már tényleg nem kell sokáig keresned a nagy őt! Ami eddig akadozott vagy épp reménytelennek tűnt, végre megvalósulhat. Március, augusztus, szeptember és november hónapok különösen kedveznek egy tartós kapcsolat alapkővének letételéhez. Bőven akadnak partnerjelöltek, lesz módodban válogatni. Ne halogasd tovább a párkeresést, a sikered garantált! Fontos tudnod, hogy az igazi nem jön magától, neked kell rátalálnod! Keresd aktívan, ismeretlen helyeken! Minden randira bólints rá, ez még nem kötelez semmire. Ha 2021-ben elköteleződsz, az tartós kapcsolattá válik.


IKREK (V. 21 - VI. 21.)

ELKÖTELEZETT:
Sok történés, különféle izgalmak jellemzik majd szerelmi életedet. Egy érzelmekkel teli esztendő vár rád, amikor különféle változások is jönnek, de év végén elégedett leszel mindennel. Partneredtől megkapod a remélt figyelmet, szeretetet és elismerést, ha gyermekre vágytok, ez az év meghozza a várt babát. A nyári időszakban sokat fogtok romantikázni, a testiség új formáit ismerhetitek meg. Ezt becsüld meg, ez is jelzi, milyen fontos vagy a másik fél számára. Viszonozd a szeretetet, ő is megérdemli a figyelmedet. Különösen fontossá válik az őszinte kommunikáció, így a viták és félreértések gyorsan tisztázhatóak. A nyár egésze arra késztet, hogy fontos mérföldköveket tegyél le - házasság, gyermek, közös vagyon kérdéskörében.

PÁRKERESŐ:
2020-ban messze nem a vágyaidnak megfelelően alakultak a szívügyek. Flörtök, randik még akadtak, de a továbblépés sehogy sem ment. 2021 viszont meghozhatja a várt sikert, már tavasszal fordulhat a kocka, s a nyár is mozgalmasnak ígérkezik. Lesznek a jó hírek mellett hullámvasutas időszakok, mert bár jönnek az érdeklődők, de eleinte senki nem kelti fel igazán az érdeklődésedet. Jól teszed, ha senki mellett nem ragadsz le kényszerűségből! Lépj tovább, ha nem vagy jó ember mellett. A csillagok inkább a meleg hónapokban kedveznek neked, különösen a nyár közepe és vége hozhatja meg a nagy találkozást. Minden körülmény adott 2021-ben egy érzelmekkel teli kapcsolathoz. Sok sikert!


RÁK (VI. 22 - VII. 22.)

ELKÖTELEZETT:
Azon Rákok, akiknek jól alakult a kapcsolata 2020-ban, aligha lesz okuk panaszra 2021-ben sem. Legyen új célok, izgalmas jövőkép erre az esztendőre, aztán fogjatok is neki a mihamarabbi megvalósításnak. Szerelmi életed elérheti a tökéletes állapotot, ha nem a kétséget keresed benne, hanem bizalmat szavazol kedvesednek. A hűség érzése jön magától, nem kell kérni, ráadásul a téged körbeölelő kellemes energiák miatt partnered több időt akar veled tölteni. Újra és újra képes leszel elkápráztatni a kedvesedet, s mindkettőtöknek fontos lesz a testi örömök megélése. Mutasd meg az eddig rejtett oldaladat! Nyáron valaki feltűnhet a színen, aki rád vágyakozik, azonban döntened neked kell, meddig mész el...

PÁRKERESŐ:
Már az év legeleje is érdekes fordulatot tartogat számodra, új szerelem van kilátásban, bár a te félelmeid és megérzéseid komoly ellenállást okozhatnak benned. Valaki jön, lát, csábít, a magának akar, de te csak a kétségeket keresed... Nagy valószínűséggel nem benne lesz a hiba, hanem benned! Érthető, hogy óvatos és körültekintő akarsz lenni, de ha nem hagyod, hogy egyáltalán történjék valami, akkor akár nyárig s várhatsz egy következő lehetőségre. Fontosak az észérvek, de a szívedet is engedd beleszólni ezekbe az izgalmas folyamatokba. Hidd el, képes leszel az arany középutat megtalálni, s azt az embert kiválasztani, aki tartós elköteleződést keres.


OROSZLÁN (VI. 22 - VII. 22.)

ELKÖTELEZETT:
Nem lehet sok okod panaszra 2021-ben, és ennél nem is kell jobb hír. Kiegyensúlyozottság, nyugalom és meghittség van jelen párkapcsolatodban. Márciusban, júniusban és még szeptemberben is akadhat olyasmi, ami miatt feszültségre lehet számítani, de a kellő tolerancia hozzásegít benneteket a megértéshez és a rendezéshez. Ne azt bolygassátok, ami jól működik, csak azon formáljatok, ami kényelmetlen. Anélkül is izgalmas és érdekes lehetsz kedvesed számára, hogy ki akarnál bújni a bőrödből. Nyáron feltétlenül töltsetek kettesben időt úgy, hogy senki ne tudjon döntéseitekbe idő előtt belekotnyeleskedni. Jelentős lépésekre szánhatjátok el magatokat, s ezek előkészítése őszre eshet.

PÁRKERESŐ:
Egyszerűen csak élvezd az életet, ne félj olyasmit kipróbálni 2021-ben, amit eddig sosem. Legyél egyedi, különleges, lógj ki a sorból azért, hogy felfigyeljenek rád a párjukat keresők. Ne félj megmutatni az egyedi és rejtőzködő oldaladat. Nagyon sok jó pillanatot ígér ez az év arra, hogy ismerkedj, flörtölj, csábíts, és akár egy-két kalandba is belekeveredj. Ha valami nem jön össze, arra ne kudarcként, hanem tanulnivalóként tekints. Pár nekifutás után meg fogod találni a vágyott nagy őt, akit jó eséllyel első találkozásotok alkalmával leveszel a lábairól. Az is megeshet, hogy nem látod eleinte a fától az erdőt, s el kell telnie némi időnek ahhoz, hogy ráébredj, ki mellett lesz jó dolgod. Ha a szerelem nem jön legkésőbb a nyár végéig, akkor novemberben már biztos!


SZŰZ (VIII. 23 - IX. 22.)

ELKÖTELEZETT:
A tél és a tavasz átmeneti időszakában, valamint nyár elején még kissé zűrösnek vagy épp kilátástalannak tűnhet szerelmi életed, nem leled a helyedet, a kommunikáció pedig többször is vitába fordulhat át. Más jellegű vágyaitok lesznek, egyikőtök balra, a másik meg jobbra menne. Még a legbékésebb kapcsolatban is felütheti fejét a kétely. Úgy tűnhet, hogy akár kenyértörés is lehet ezen folyamatok vége. Épp ezért fontos lenne még az év első felében eldönteni, merre tovább, - együtt vagy külön. Keresd a választ erre a kérdésre, ha nem teszed, majd megteszi a partnered, s az nem feltétlenül lesz ínyedre. Mindenképpen ősszel jön fordulat, ha tovább lépsz, gyorsan fog jönni egy új szerelem.

PÁRKERESŐ:
A magányos Szüzeknek nem kell tovább aggódniuk! Az egyedüllét végére pontot tehetsz. Már a 2020-as évben is zajlottak olyan események, amik bizakodásra adtak okot, de 2021 látványos változást hoz. Jöhet a szerelem! Már a tavasz is mozgalmas lehet, de jó eséllyel a nyár vége vagy a kora ősz tartogat számodra felemelő pillanatokat, és magát a nagy őt! Mutasd meg magadat teljes egészedben, legyél kissé vakmerő és céltudatos, merj kockáztatni, mondj igent olyan randira is, amire eddig sosem. A halogatás nem visz el a célig! Ha elhatározod magadat, senki nem tud megállítani. Hódíts és csábíts, és ne ijedj meg, ha egyszerre két-három jelölt is horogra akad. Ha kiszemelsz valakit magadnak, azt végül meg is szerezheted.


MÉRLEG (IX. 23 - X. 22.)

ELKÖTELEZETT:
Ha őszinte vagy magaddal és nem a hibákat keresed a 2020-as esztendőben, akkor látni fogod, hogy minden úgy volt jó, ahogy volt - hibákkal, hiányosságokkal és többlet dolgokkal kapcsolatban is. Rajtad múlik, min módosítasz az újesztendőben, viszont tudd, az is jó cél, ha mindent úgy hagysz, ahogy van. Az előzőktől függetlenül lehet benned elköteleződés a változtatás iránt, főleg olyan területen, ahol a pénz is jelentős szerephez jut. Szóba jöhet összeköltözés, közös ingatlan vásárlás, házasság, gyermeknemzés, de egy közös befektetés vagy vállalkozás lehetőségét is érdemes megfontolni. Akármibe fogtok, sikeresek lesztek. Néha persze kell némi izgalom is a mindennapokba...

PÁRKERESŐ:
Igen változatos energiájú esztendő lesz 2021, ugyanakkor épp ez ad lendületet és jó irányt ahhoz, hogy végre megtörténjen a várva várt csoda. Akadtak kalandok 2020-ban? De ez már nem perspektíva számodra? Akkor jó hír számodra az, hogy gyorsan megérkezik a vágyott szerelem - jön, lát s elrabolja a szívedet valaki. Tulajdonképpen az év egésze alkalmas kapcsolatépítésre, bár május és szeptember még a jónál is jobbnak ígérkeznek. Ne azt tartsd szem előtt, milyen kudarcok értek a közelmúltban! Várd tárt karokkal az aktuális lehetőségeket, így pedig bármikor, bárhol beléphet életedbe a mindent elsöprő szerelem. Figyelj az egyértelmű jelekre, érintésekre, kedves szavakra, amit más szinglik küldenek neked. Több érdeklődőd is akad, úgyhogy akár válogathatsz is a lehetőségek közül.


SKORPIÓ (X. 23 - XI. 21.)

ELKÖTELEZETT:
2020 nm volt könnyű, akadtak bonyodalmak és összezördülések. Vajon mit tegyél azért, hogy jobban alakuljanak a dolgok 2021-ben? Legfőképpen muszáj lesz javítanod a kommunikációdon. Másképp fejezd ki magadat, kerüld el a durva szavakat, próbálj máshol, más formában megnyilvánulni, hátha könnyebben megtalálod partnereddel a közös hangot. Épp ez segíthet hozzá ahhoz, hogy ismét legyenek közös céljaitok. A struccpolitika nem segíti a kapcsolat fejlődését, s ha az esetleges gondokat nem beszéled meg társaddal, azzal még több feszültséget generálsz. Jó hír lehet, hogy a nyár kiváló lehetőséget kínál kapcsolatotok átformálásához és a megértéshez. Azért kellenek új alapok, mert ha mindenki ragaszkodik a maga igazához, őszre annak kenyértörés lehet a vége. Az elkötelezettség témája hiába aktuális, ha nem állapodtok meg a közös lépésekben.

PÁRKERESŐ:
2020-ban nem érkezett meg életedbe a szerelem? Vagy mégis, de a mai napig nem leltél viszonzásra? Nos, ideje elfogadni azt, hogy 2021 más energiákat kínál, azaz minden régit el kell engedni, hogy jöhessen végre valami merőben új. Egy remek, inspiráló, szívet dobogtató lehetőség áll előtted tavasszal, aztán pedig kora ősszel is. Hagyd magadat sodortatni az árral, hagyd, hogy jöjjenek, érdeklődjenek, randira hívjanak - többen is lesznek, s valaki bizony el fogja rabolni a szívedet. Röpke kalandok és titkos órák is feltüzelhetnek, ám a vágyott, tartós kapcsolat sem várat túl sokat magára. Nagy eséllyel egy barát vagy ismerős által kapod meg a jövendőbelidet, aki gyorsan felforgatja mindennapjaidat. Élvezd!


NYILAS (XI. 22 - XII. 21.)

ELKÖTELEZETT:
Komoly kételyeid vannak meglévő párkapcsolatodat illetően? Nos, akkor tudd, hogy 2021 végleges válaszút elé állít, és ezen nincs mit szépíteni. Nem lesz mód további időhúzásra, totyorgásra. Arra is feleslegesen vársz, hogy majd a másik dönt... Elérkezett az idő ahhoz, hogy a másik fél elé állj, és megkérdezd tőle, hogyan tovább? A Vízöntő Szaturnusz nem hagy teret a további maszatolásnak: vagy igen vagy nem, de választani kell. Minden körülmény adott a bátor döntéshez, akkor is, ha azt félve mondjátok ki. Vénusz és Merkúr fény gyújtanak az alagút végén. Tény, hogy jól választottál partnert magadnak, de most már hiányérzeted van, igaz? Őszinteséggel, ne pedig praktikákkal akard rávenni a neked kedvező döntésre. Ő is rád vágyik, de némi inspirációra lesz szüksége. Csak ügyesen!

PÁRKERESŐ:
A tél vége és a tavasz egésze kiemelkedő jelentőséggel bír, minden adott egy szép szerelem kialakulásához. ha ez elmarad, akkor se ess kétségbe - talán csak nem vagy még felkészülve egy mély, elkötelezett, tartós kapcsolatra. Jó hír lehet az, hogy ami késik, nem múlik, s a jelentős dolgok legkésőbb októberben megtörténnek. Novemberre pedig már tisztán érzed és látod, hol a helyed, ki a te társad. Tudod mit? Addig is élvezd ki a nyár minden pillanatát, köztük akár az egyéjszakás kalandokat is. Ne utasítsd vissza a társasági eseményeket, mert a te szerelmed nem az online térben alakul ki. Pár új barátra is szert tehetsz, s talán közülük kerül ki kicsit később a nagy ő. Tartós és tartalmas kapcsolatot tudsz felépíteni 2021-ben.


BAK (XII. 22 - I. 20.)

ELKÖTELEZETT:
Kedvesed jó passzban lesz egész évben, képes téged újra és újra meghódítani, elcsábítani, de akár különféle izgalmas dolgokról is meggyőzni! Odaadó figyelemmel teljesíti még a formabontó kéréseidet is, ugyanakkor persze nem fogja bánni, ha te is ugyanezt megteszed érte. A hétköznapok, a hétvégék és az ünnepnapok jól alakulnak, a felemelő pillanatok, és a csendes, harmonikus órák egyaránt jelen lesznek. Még nem tettetek meg fontos lépéseket? Hát itt az ideje! Nem fontos, mióta vagytok együtt, ki kell mondani, hová tartotok, mi az idei év célja, s azt miként valósítjátok meg közösen. Hogyan tovább? Minden kérdésre érkezik pozitív válasz.

PÁRKERESŐ:
2020-ban minden tervedet felülírta a sors? Sebaj, 2021 kárpótolni fog szinte mindenért. Ami pedig kimaradt a mindennapokból és idén sem valósul meg, azután ne sírj! Az elmúlt év hiányosságain már nem tudsz módosítani, viszont végre rád találhat a szerelemre, ami a régi szakítást, fájdalmat, sebeket teljesen begyógyítja. Készen az elköteleződésre? A válasz: mindegy! Ugyanis Vénusz már a téli és a tavaszi hónapok során is több jelöltet küld neked, csak választanod kell a lehetőségek közül. A magányt magad mögött hagyhatod, jöhet helyette a szerelem, érzelmekkel és gyors elköteleződéssel. Ne okozzon meglepetést az, hogy könnyű dolgod lesz, a sors tálcán fog kínálni több lehetőséget is.


VÍZÖNTŐ (I. 21 - II. 19.)

ELKÖTELEZETT:
Szerelmi életed alkalmanként hektikus lesz, azt sem fogod tudni, merre van az előre. Sok dolgot megkérdőjelezel, s lesz olyan felvetés, amit partnered nem akar majd válaszolni. Végül fény derül arra, hogy tényleg nincs minden rendben, te viszont nehezen viseled, ha nem stabil a lábaid alatt a talaj. Rajtad múlik, hogy sürgősen pontot teszel ennek a kapcsolatnak a végére, vagy belefektetsz rengeteg időt, s így talán még menthető a helyzet. A nyár nagyon mozgalmasnak ígérkezik, főleg azért, mert egy új lehetőség lép színre, ami még a szívedet is megdobogtatja. Aligha fogsz tudni ellenállni ennek a különleges csábításnak. Vajon szükséges ellenkezni? Nem! Nem szükséges! Ugorj bele az ismeretlenbe, s nézd meg, mi van a járatlan út végén... Mérlegeld a lehetőségeidet, és hallgass a szívedre!

PÁRKERESŐ:
Nem jelenthető ki teljes biztonsággal az, hogy nyár előtt jelentős változásokra számíthatsz, az viszont igen, hogy akad érdeklődő, aki bekopog a szíved ajtaján. Te döntöd el, hogy várod a különleges és egyedi igazit, vagy esélyt adsz mindenkinek, amolyan lesz, ami lesz alapon. Élj másképp! Próbálj ki új fórumokat az ismerkedéshez. Mivel 2020-ban beszűkültek a lehetőségek, muszáj ezekhez alkalmazkodnod. Ám az is fontos, hogy senkire ne várj. Ha megbeszélsz egy randit és nem jön el, soha többé ne keresd. Az lesz a te igazid, aki azonnal ugrik a hívószavadra 2021-ben. A legjobb hír az, hogy csábító leszel, energiával teli, s ez már önmagában vonzóvá tesz téged. A nyár egésze felkínálja a szerelembe esés lehetőségét számodra - gyors elköteleződéssel.


HALAK (II. 20 - III. 20.)

ELKÖTELEZETT:
Halakként kevésbé jellemző rád, hogy mellékvágányra tévedj, ám ez 2021-ben bizony megeshet. Hihetetlenül hangzik? Nem az! A tavasz első napsugarai kalandozásra hívnak, s az erősödő vágyaidat aligha tudod elcsitítani. Belemenj? Hagyd ki? Nagy dilemma, az biztos! Elégítsd ki kíváncsiságodat, hogy megértsd, miért zajlódik ez a folyamat benned. Még akkor is érdemes szabadon engedni a fantáziádat, ha ez komoly lelkiismereti kérdést eredményez. Ha nincs az előbbiekhez bátorságod, akkor otthon törekedj a szenvedély fokozására, hátha sikerül kimozdítani magatokat a holtpontról. Mindenképpen változás előtt állsz, ám szerencsés a helyzeted, mert eldöntheted, hol keresed a vágyott boldogságot. Őszre minden kérdésed válaszra lel, ami történik, azzal elégedett leszel.

PÁRKERESŐ:
Pokolba kívánod az egyedüllétet, a szingli életmódot? Ez nem csoda, hát ideje változtatni ezen! 2021-ben minden nap egyre erősebb késztetésed lesz arra, hogy megtaláld az igazit - mindegy ki ő, honnan jön, mije van vagy épp mije hiányzik. Ez utóbbi azért fantasztikus, mert lejjebb teszed a mércét, így sokkal több embernek adsz esélyt. Épp ez az a lépés, ami meghozza számodra a vágyott sikert. 2021 során sokan bekopognak szíved ajtaján, ne félj megnyílni, érdeklődni, randizni. Egy dolog lehet gát a továbblépésed során: a struccpolitika. Nem teheted meg azt, hogy külsőségek miatt visszautasítasz valakit. Az is tilos, hogy némi távolság vagy korkülönbség miatt ítélj azonnali halálra egy randit. Legyél bátor, flörtölj, érdeklődj, ez nem kötelez semmire. Így nyárra a szerelem is megérkezhet.







Amikor a Szerelem Rád talál ...

Link



Zoltán Erika - Ki az aki rám talál

Link



Rád talál a szerelem - Teljes film

Link



Ölelj, ölelj át
/Gyönyörű szép videó, gyönyörű dal. Nagyon kellemes hallgatni ezt a szép számot, ez a dal átölel!/


Link








 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Naptárakat elő! Hét hosszú hétvége jut 2021-re
  2021-01-03 17:31:02, vasárnap
 
 







NAPTÁRAKAT ELŐ! HÉT HOSSZÚ HÉTVÉGE JUT 2021-RE


Mindenki szereti kihasználni az adódó hosszú hétvégéket, a következő évben hét ilyennek örülhetünk, köszönhetően az ünnepnapoknak. Ezekből mindössze egy négynapos, a többi háromnapos. De, aki jól szervezi a szabadságát, több napot is nyerhet.

Máris kedveskedik nekünk 2021, rögtön hosszú hétvégével kezdődik majd, hiszen január 1-je péntekre esik. Ezt követően viszont legközelebb már csak március 15-én lesz háromnapos hétvége, mivel az év első nemzeti ünnepnapja hétfőre esik.

Áprilisban nagypéntek és a húsvéthétfő hozza el az első és egyben utolsó négynapos hétvégét. Április 2-án lesz nagypéntek, az ünnep április 4-e, húsvéthétfőjével zárul.

Május 1-je 2021-ben szombatra esik, ezért jövőre nem lesz külön szabadnap, de a hónap végén, pünkösdhétfővel (május 24.) együtt három napot lehet majd pihenni.

Augusztus 20. a következő évben péntekre esik, ezt követően viszont egészen november 1-jéig kell majd várni egy újabb hosszú hétvégére, mivel október 23., az utolsó nemzeti ünnepünk, ezúttal szombatra esik.

November 1-je hétfő, így mindszentek alkalmával is három napot lehet jól kihasználni. Legközelebb december 24-én lesz pihenőnap, ez péntek, azonban 25-e és 26-a is hétvégére esik, valamint 2022. január 1-je is egy hétvégi nap, szombat. Ebben az időszakban 5 szabadnap árán pihenhetünk egybefüggően 8 napot.

Ha ügyesen tervezünk és persze ha a munkahelyünk
is engedi, akkor akár


egy héttel több pihenésre lesz lehetőségünk.

A vonatkozó rendelet alapján, december 24-ét előzetesen, december 11-én kell majd ledolgozni. A leghosszabb, optimális szabadnap kihasználás tavasszal lesz, amikor március 13-tól, ha valaki szabin lesz, és április 6-án megy vissza dolgozni, 23 napot tud egybefüggően pihenni 13 szabadnap felhasználásával. Szintén jó lehetőség a március 27. és az április 11. közötti időszak. Ebben az esetben 16 nap pihenésért cserébe kell 8 szabadnapot elhasználni az éves keretből.

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján kijelenthető, hogy a magyarok egyre inkább szeretik jól kihasználni a hosszú hétvégéket. Már jó előre megtervezik, leszervezik a programokat, ilyenkor megtelnek a hazai szállodák és wellnessközpontok.


Valamennyien imádunk utazni, akár repülővel, akár hajóval, de bringával is. Utazásra sokan használjuk a hosszú hétvégéket.
Szeretjük a kényeztető, wellness-szállodákat, de az aktív programokat ígérő szálláshelyeket is.
Ilyenkor feltöltődhetünk testileg-lelkileg, máris könnyebben kezdünk utána a következő hétnek. Jó látni egyébként azt is, hogy az elmúlt években jelentősen megnőtt azoknak a családoknak a száma, akik elutaznak a hosszú hétvégére.


Már most megtervezheti a következő év nyaralását!



Ha ügyesen tervez és persze a munkahelye is engedi, akkor akár egy héttel több pihenésre lesz lehetősége






 
 
0 komment , kategória:  Életmód   
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2020.12 2021. Január 2021.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 14 db bejegyzés
e év: 14 db bejegyzés
Összes: 4003 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 627
  • e Hét: 11897
  • e Hónap: 26076
  • e Év: 26076
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2021 TVN.HU Kft.