Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Versek a télről: DECEMBER
  2022-12-04 15:30:24, vasárnap
 
 










Versek a télről: DECEMBER


"Csíp a hideg, fúj a szél,
December van, itt a tél..."


Csupaszak a kertek, lehullottak a fákról és a bokrokról a levelek, megcsupaszodott a kert és a ház tájéka. Hajnalban dér lepte el a zöld gyepet és befagyott a madáritatóban is a víz. Alaposan lehűlt a levegő és zúzmarás köd borította be az ország nagyobbik felét, napközben is fagyos, téli időt eredményezve.

Havat is hozott a mikulás, néhol a zúzmarás köd mellé hó is társult. A hóimádók nem panaszkodhatnak. Sok helyen igazi téli hangulat uralkodik.

DECEMBER - tele ünneppel

December...

Ki tudná megmondani, hányféle érzelmet kelt ez a szó, illetve mennyi mindent foglal magában ez a hónap. Valószínűleg mindenkinek először az ünnepek jutnak az eszébe, hiszen sok jeles nappal búcsúzik tőlünk az esztendő. A gyerekek ünnepe a Mikulás! Télapó nyitja a sort, majd jön a meghitt családi ünnep, a karácsony, végezetül pedig a bohókás-bulizós szilveszter. Feldereng a decembert jelentő hajdani szánkózások, hóemberépítések és hógolyózások élménye, az egész évben várt disznóvágás izgalma, no meg nagymamám mákos bejglije.

Ma már nem mindig kegyes hozzánk a természet, nem hoz havat a Mikulás - ám akárhogy is változik a világ, a hónap különleges hangulata megmarad. Ünnepi díszbe "öltöztetik" az utcákat, tereket, mindent betölt az ilyenkor elmaradhatatlan forralt bor szegfűszeges-fahéjas illata - de a nagy rohanásban szinte mindezt talán észre sem vesszük.

Mert sajnos rohanunk... hiszen ez a hónap a hajrá ideje is. Igyekezni kell a munkahelyen, aztán meg körbefutjuk a várost fenyőfáért, és a temérdek ajándékért, mert "ez a szokás". Közben pedig elfelejtünk rácsodálkozni a szépre, örülni az együttlétnek - holott már tavaly is megfogadtuk, hogy a következő december más lesz.

Minden kedves Ismerősömnek, Látogatómnak áldott, békés ünnepet kívánok!







DECEMBER


Beköszöntött december,
kopogtat a hóember.
Varjú károg, fúj a szél,
esik eső, itt a tél.

Jaj, de nagyon hideg van,
ropog a hó alattam.
Hahaha, havazik,
hehehe, hetekig.

Hú, hull a hó,
hihihi, jaj, de jó.
Zúzmarát dermeszt a szél,
reszket, fázik akit ér.

( Mondóka )







Aranyosi Ervin: DECEMBER


Nézze meg az ember,
itt van a december!
Odakint a világ
kihűl a hideggel.
Nekünk kell fűteni,
hogy a szív ne fázzon,
ne a tél legyen úr
az egész világon.

Lelkünk csepp szikrái,
lobbantsanak lángot,
öleljük magunkhoz
a fázós világot!
Lélek melegével
gyújtsuk meg a gyertyánk,
mosolyunk dicsfénye,
melegebb fényt vet ránk.

Ha szeretet fénye
szívünkből sugárzik,
lángra gyúl sok szép szív,
és már nem is fázik,
Átmelegszik, hittel,
ő is adni képes!
Szereteted eljut
mások jó szívéhez.







Aranyosi Ervin: DECEMBERI KÖSZÖNTŐ


Nézze meg az ember!
Eljött a december,
hűvös, hideg szélbe
burkolt szeretettel.

Ám, ha ez is tetszik,
szívünk felmelegszik,
a hideg helyére,
a jóság telepszik.

Tárd csak ki a szíved,
másét szelídítsd meg,
legyél édessége
a keserű íznek.

Legyél fénylő lámpa,
s ebbe a világba,
szórd szeretet fényed!
Örüljön, ki látja!







Áprily Lajos: DECEMBER VÉGÉN


Havas hegyek ködökben elmerülnek.
Az ég felé egyetlen csúcs se lát.
De köd mögött idő-tündérek ülnek
s nyujtják a téli nappal fonalát.







Fésűs Éva: DECEMBER


December, december,
a világ csilingel,
hóember hófején
fazék a cilinder.
Kisbunda, nagybunda,
kell már a szőrkucsma,
hópaplant sző a tél
medvére, mókusra.
Kiscsizma, nagycsizma
csikorgó hóban jár,
piros kis orroddal
cinegét foghatnál.
December deret fúj,


december fagyot hoz,
a világ mégiscsak
ünnepre harangoz.
Hamvadó alkonyban
csillag gyúl faágon,
meglátod, egyszercsak
itt lesz a karácsony!
Pásztorok hirdették,
angyalok dalolták,
meséknél szebb ez a
tündöklő valóság.







G. Ferenczy Hanna: DECEMBER


Hó alatt nyög a háztető,
fákon a gally moccanni fél
rozzantan áll az ócska kút -
hordozza a havat a szél.
Látszik a hullaszürke föld,
szederjes testén nincs virág.
- Él még, vagy már végképp kihűlt ? -
tűnődik rajta a holdvilág.
De semmi élet, semmi nesz.
Az utcákon ember se jár -
s elhúz a hold a táj felett
akár egy megriadt madár.






Neil Gaiman: AMERIKAI ISTENEK - Idézet


Hó kavarog az égben, hatalmas, szédítően
táncoló pelyhekben és csapatokban,
fehér pettyek a vasszürke égen, hó,
a hideg és a tél íze a nyelveden,
habozva lehel csókot az arcodra,
mielőtt halálra dermesztene.
Harminccentis hó, puha, mint a vattacukor,
meseországgá változtatja a világot,
minden felismerhetetlenül gyönyörű lesz tőle.







Gani Zsuzsanna: DECEMBERI KÖSZÖNTŐ


Köszöntelek, zord december,
érzem már fagyos érkezésed.
Egy időre elidőzhetsz,
hozz le a Földre békességet!

Szórj a földre puha álmot,
csillámlót, puhát és fehéret.
Lábujjhegyen járj-kelj köztünk,
ne keltsd fel az alvó vidéket!

Csipkézd fel a kopasz fákat
tűhegyes, gyémántos fogakkal,
és növessz jégcsaporgonát,
hadd szóljon csodaszép sípokkal!

Aztán siess messze, tova,
de hagyj még itt egy csöppnyi reményt,
hitet, egy kedves, szelíd szót,
hadd melegítse fel a szegényt.







Gárdonyi Géza: DECEMBER


Már tegnap ősz volt, tiszta és napos;
a virágkóró dértől harmatos;
a fák kopaszak, de zöld a vár-halom.
S én sütkéreztem künn a szép napon.

Ma reggel, ahogy ablakomhoz állok,
fehér várost látok.
Fehér a hegy, völgy, az egész világ,
és hótól lombosak a kerti fák.

Ünnepi pompa s mégis szomorít.
Mintha az ősznek tarka színeit
megunták volna odafenn,
s így szólt volna az Úr az éjjelen
- "Legyen a világ ezentul fehér!"...
És lett a világ tündöklő fehér.

IIyen lesz egykor a kihalt világ:
így állnak a házak, paloták,
és sehol ember, sehol egy madár,
sehol egy fűszál, sehol egy bogár,
sehol egy út és sehol lábnyomok,
csak fehér erdők, fehér városok,
fehér pompában, fehér pusztaság, -
felhőtlen ég és örök némaság.

Beteg vagyok, sorvasztó láz emészt,
s hogy búsan nézem ezt a bús világot,
valami mondja: utoljára nézd,
mert meglehet, hogy utoljára látod!

Óh csak télen ne érjen a halál:


Olyan csúnya a téli temetés!
A nagy csizmák, a fagyott ronda sár,
a hóba ütött fáklya serceg és
lábát rázza a ministráns gyerek,
a pap szilvakék orral didereg,
a kántor meg a kezét zsebre tolva,
a zsoltár-verset könyv nélkül rikoltja.

Mert tudom én, ha halva fekszem is,
nem hal meg bennem minden gondolat,
Mint leégett ház omladéka közt
van még szikra a hült hamu alatt.
Így marad bennem egy kis öntudat.

És hallom majd a sok jövést-menést,
a harangozást, a leszögelést,
az elhadart circumdederuntot,
a köhögést, a gyors miatyánkot,
s a kocsit hogy a havon nyikorog.
Míg végre csend van. Magam maradok.
*
Az élet oly bús, oly vigasztalan.
Alig volt reggel, máris este van.
Nyugat felől a fehér hegyeken
a nap egy piros felhőn lemegyen,
aztán sötét van, sötét lesz sokáig, -
csak a hó világít.

Égj öreg kályha, lehelj meleget!
Ottkünn a világ jéggé dermedett.
Minden élő a zugokba vonul.
Oh mennyi panasz száll a hó alul,
didergő, fázó bogárkák jaja.
Kő és fakéreg, mind, mind bús tanya.
Barlangban a medve; s mi is emberek
mi is csak rakott barlangban lakunk,
s miről a medve, arról álmodunk.

Oh csak mégegyszer jőjj el szép tavasz,
te enyhe napfény, zöldelő fűszál!
Oh csak mégegyszer lássak ibolyát,
s hulljon arcomba meleg napsugár.
Hadd haljak meg egy tavaszi napon,
s a szívemre tegyetek ibolyát.
Mindegy, ha én már azt nem is tudom,
csak tegyetek szívemre ibolyát.







Halász Béla: RÉGI DECEMBER


Éjjel december havában jártam.
Térdig érő kis kabátban.
Éjjel zengő félhomályban.
Hópehelyként szállt a lábam.

Téli fagytól piros arcom.
Hógolyót gyúrt, mindkét markom.
Csúsztam, másztam minden jégen
Hóesésben, esti fényben.

Domboldalon várt a szánkó
Szelek fújta régi jármű,
Sok baráti arc mosolya,
Régen látott szép korcsolya.

Család, szeretet és élet,
Hiányoztok régi képek.
Egyszer mikor felébredek.
Remélem, itt lesztek mindig velem!







Heltai Jenő: DECEMBER


Nem pesti hónap: budai hónap,
Kisvárosi, falusi hónap,
Nem jazzal, rádióval hangos
Vásáros, mai hónap:
Százévelőtti, régimódi, biedermeierhónap,
Gyermekéveink hónapja,
A szülei ház hónapja és a nagy téli szünidőé,
A Megfagyott Gyermek hónapja,
És Andersen kis gyufaárus lányáé,
A fehérszakállú Mikulásé
És a küsded Jézusé,
Jóság és szeretet hónapja,
A megfogyatkozott jóságé és a
megcsappant szereteté.
Mert kihűlt a remény kemencéje a Földön,
Nincs, aki újra befűtse.
Didereg az Ember,
Haldoklik a világ.
Ez a melegségre szomjas jégvilág,
Mely időtlen idők óta koldusan nyeli
Az áldott Nap maradék-tüzét,
A türelmes föld gyérülő szenét
És a jóság és szeretet isteni kenyerének morzsáit.
Hová lett az isteni kenyér,
Mely azért volt, hogy mindenkinek
Jusson belőle egy karéj?
Alig maradt belőle egy decemberre való
Egy napra való
Egy estre való,
Egy karácsonyestre való!
Talán imádkozni kellene!
Vagy visszanézve arra, mi mögöttünk van,
Megfogni egymás kezét,
Összebújni, egymást megölelni
És utolsó szikrájából annak, mi bennünk emberi,
Új tüzet rakni új jövőhöz
És friss kenyérsütéshez.







Kányádi Sándor: BETEMETETT A NAGY HÓ


Betemetett a nagy hó
erdőt, mezőt, rétet,
mindent,mint a nagyanyó
haja, hófehér lett.

Minden, mint a nagyapó
bajsza hófehér lett,
csak a feketerigó
maradt feketének.







Kányádi Sándor: ÜL A TÉL A HEGY TETEJÉN


Ül a tél a hegy tetején.
Fehér kucsma van a fején.
A hátán meg fehér suba.
Készülődik a faluba.
Tápászkodik, fölkel s jövet
fehér terveket szövöget.
Szórja, hinti, hol elhalad,
két marokkal a friss havat.
Fehéredik domb és lapály.
Olykor-olykor a tél megáll.

Gondos gazdaként széttekint,
aztán munkába fog megint.
Ahol kilátszik a vetés,
vet oda egy marokkal, és
mire a mi falunkba ér,
mögötte már minden fehér.
Egy kicsit még tipeg-topog,
befagyasztja a patakot.
Lepihen és a szürkület
csöndjében füstöt ereget.







Király László: DECEMBER


December szegény békétlen ember.
Szomorú legény, melege sincsen, madara sincsen.
Bejönne, de magfagy keze a kilincsen.
Hogyha énekelget, recsegnek az ágak
és december szegény – a békétlen ember,
még szomorúbb legény.
De gyúrok én reggel hóembert hóból
kinek fazékkucsmája lesz, s répaorra orrol.
Összebarátkoznak majd, szegény decemberrel
S vidám tél lesz, jégvirágok virágoznak reggel.







Kiss István Mihály: TÉLI EMLÉK


Csilingelő lovasszán-zenére
ébredtem ma reggel.
Míg aludtam, az utca kövére
borult a hólepel.

Az este még sétáló utamon
lágy szellő fújdogált,
hajnalban már északról kavargón
hópihék hada szállt.

Készítek hát kandallóm gyomrába
tűzifa-reggelit,
átrendezem télies formába
lakásom termeit.

Deszkazsalu behajtva őrködik
a szoba melegén,
egy vékonyka napsugár megtörik
az ablak üvegén.

Pattogó parázs vöröslő fénnyel
idézi a múltat:
Boldogult apám szerető kézzel
simítja arcomat.

Kemence fűtés közben meséli
karácsony szépségét;
Hétköznapok gondjaiban éli
hite reménységét.

Barátságos langyos már a szoba,
pillám nehezedik;
Fotelom tűz mellé tolom oda,
álom közeledik...







Korpos Albert: DISZNÓVÁGÁS


Dideregve kél a Nap fázós hajnalon,
Disznó visítozik a ropogós havon.
Erős a jószág, de négyen csak lefogják,
Pohárral kezükben kilencen bámulják.

Készen áll a hentes, villan a hideg kés,
Utolsókat hörgi, kimúlik a sertés.
Mielőtt a szalmát rajta meggyújtanák,
Megisznak gyorsan még vagy három kupicát.

Fellobog a szalma szikrázva, pörögve,
Mint illatos áldozat száll fel az égbe.
Míg a disznót fehérre lecsutakolják,
Hideg ellen isznak még egy kis pálinkát.

Kicsibe, nagyokba, darabokra vágva
Végül is az állat bekerül a házba.
Szorgos asszonynépség veszi át a munkát,
Közben elbeszélik ők a falu dolgát.

A kakukkos óra jelzi a vacsorát,
Szőttes abrosz mellett ül a szűk rokonság.
Sógornak, komának megjön a víg kedve,
Szinte beleesnek a káposztalébe.

Majd jófajta bor is kerül az asztalra,
Megindul tőle a régi magyar nóta.
Sajnos a gazdának jó hang nem adatott,
Szemét hunyorgatva ordít egy-egy nagyot.

Az ital átveszi mámoros hatalmát,
Morzsák közt alusszák az igazak álmát.
Az asszony nézi őket, s csípősen így szól:
"Egy disznót leöltünk, lett helyette három!"







Kovács András: DECEMBER


Puhán csapongó hópihék,
száguldozó csöpp csillagok,
ti fedjetek be engemet -
szánkómmal újra itt vagyok!

Füles sapkámon illatoz,
viháncol tágas ég hava,
bolyhos bundámon száz pehely
pusmog: "Ne menjél még haza. . . "

Kuszán kavargó hópihék -
fehér zenétek hallja tán,
ha néha roppan, hócipőm
hunyorgó utcák hajlatán?

Havat szitál a lámpafény,
pilinkél már a villany is
szobámból át a függönyön -
pislogva hív a kis hamis . . .

Puhán csapongó hópihék,
takarjatok be, itt vagyok -
a kékes este fátyolán
pelyheznek fázós csillagok.







Krecsmáry László: HÓEMBER


December, december-
Nézzétek csak hóember!

Hóból van a pocakja,
hóból van a kobakja,
hóból van a nadrágja,
hóból van a kabátja,
hóból van a keze, lába,
hóból van a nyaka, válla,
hóból van a füle, szája.

Csak az orra répa,
csak a szeme szén,
s egy nagy lyukas lábas
csücsül a fején!







Kun Magdolna: DECEMBER


Fagyos ez a december,
már levél sincs az ágon,
s egyre jobban közeledik
a hófehér Karácsony.
Elmerengve nézem odakinn
a frissen esett havat
és arra gondolok,
nincs már, aki elhozza a nyarat.
Ablakomra jégvirág szirmával
festek neked szívet,
és tűzből éledt fényszikrákat
csókkal rálehelek,
hogy a benne lévő melegség
újra hozzád érjen,
akkor is, ha elmentél már
nagyon-nagyon régen.
Kutatom a lábad nyomát,
mely az emlékeket őrzi,
de csak sárral telt útra lelek,
mi az érzést is felőrli.
Most köd homály tölti be
a reménytelen napokat,
melyek sötét árnnyal burkolják
a kettétört vágyakat,
s én hiába keresem a megújuló tavaszt,
csak a szállingózó hó szemcse az,
mi kezeimre tapad.
Pedig még érzem,
ahogy az erdő felől fenyőillat árad,
és egy-egy tovatűnő alkonypír is
újra téged láttat,
de mikor a narancssárga felhők
szakadozni kezdenek,
csak a hideg szél szárítja
könnyező szememet.







Lakatos Béla: ÚJRA DECEMBER!


Eljött! Itt van újra a December,
és vele jön nemsoká a Hóember!

Kinek orra
piros répa,
Két szeme
fekete gomb,
és a szája
egy libacomb.

Most hull a pelyhes, fehér hó,
ez ám a szép, de csudajó!

Itt lesz fehér szakáll is, a Télapó!
Piros zsákjában minden ami hejhó!

Piros zsákjában
jó néhány kiló,
piros zsákjában
jó néhány kiló!







Majtényi Erik: DECEMBER


Beköszöntött
december,
az udvaron
hóember.

Kapott kürtős
kalapot,
azzal kíván
jó napot.

Kíván, s aztán
megbánja,
mert a napfényt


nem állja.

Napsütésben
folyton fogy,
szinte-szinte
összerogy.

Szívesebben
mond tehát
szép jó, hideg
éjszakát.







Papp László: TÉLI DAL


Fehér bundában újra itt van,
megjött a tél, a zord, a jó;
pusztáinkon, városainkban
táncol a szél, s hull a hó.

Ilyenkor hosszú, téli álom
száll a kertekre, s feketén
varjak kárognak át a tájon,
kutatva: hol lesz eleség?

Szánkók húznak az éjszakában,
csengő zenél a ló nyakán,
kályha duruzsol a szobában;
kalácsot dagaszt jó anyám.

Zsibonganak a ródlipályán
a piros arcú gyerekek:
szinte szállnak a dombok hátán-
mosolyognak a vén hegyek.

Prémes kucsmában, gyapjúsállal
holnap már egész délután
a tó jegén, ha megtalálhatsz:
ott siklik fényes korcsolyám.

Kárognak fenn a kósza varjak:
kár, hogy elmúlt az ősz, a nyár,
hogy lombtalanok már a gallyak,
hogy jégvirágos a határ.

Nincs igazad, fekete holló,
nem oly félelmes a világ!
S tavaszt hirdetve kinyit egyszer
meglásd az a kis hóvirág!










Pődör György: DECEMBER


December van, december,
én leszek a hóember,
seprűből lesz a karom,
s felteszem a kalapom.

December van, december,
szánkózás a kedvencem,
ráülök és repülök,
ha leesek, felülök.

December van, december,
krampuszoktól remegtem,
vigasztalt a Télapó,
ne féljen az, aki jó!

December van, december,


az örömtől repestem,
diót törtem sütinek,
de a sütő süti meg.

December van, december,
angyalka jő Szentesten,
csillagszóró-gyertyafény,
a Karácsony ettől szép!

December van, december,
malac farkát kerestem,
visított és elfutott,
hozzátok is eljutott?







Radnóti Miklós: DECEMBER


Délben ezüst telihold
a nap és csak sejlik az égen.
Köd száll, lomha madár.

Éjjel a hó esik és
angyal suhog át a sötéten.
Nesztelenül közelít,
mély havon át a halál.







Radnóti Miklós: DECEMBERI REGGEL


A vastag ég szobánkba lép
és puhán feldőlnek tőle mind
aprócska tárgyaink.

Ó, vasárnap reggel, te édes!
hat érdes reggel gondja ring
s kiúszik ablakunkon.

Mert hó ragyog kint és pehely
szöszös pehelyre szálldos ujra,
fehérre hófehér.

Az utcai csenden át gyerek
piroska orráról beszél
sok gyöngyös szippanás.

Ó, lassú ébredés, óra
csengése nélkül, jó piszmogás
és hűvös, tiszta ing.

S mint a szabadság szerszámai,
csendben várnak ránk léceink
mélázó szíjaikkal.

*

Az ég a földig ér!
vonulj a hallgatag erdők felé,
komisz jövőd úgyis kisér
és sorsod úgyis lankadó,
mint holtrasebzett őzeké.

És holnap már lehet,
hogy utólszor tétováz ajkadon
elillanó lehelleted
s halott arcodra sávokat
a hulló bombák árnya von.

1936







Szalai Borbála: A LEGNAGYOBB ÖRÖM


Van-e annál nagyobb öröm
hogyha végre itt a tél?
Van-e annál szebb, csodásabb
ha a világ
hófehér?
- Hadd örüljön minden gyermek! -
mondogatta
Télapó,
S rázni kezdte teli zsákját:
nagy pelyhekben
hullt a hó...
Fehér lett a kert , az utca,
a sok piros
háztető,
még az öreg almafán is
hóból volt a
keszkenő.







Szepesi Attila: DECEMBER


Didergő december,
cinkét szomorító,
vadmalacot visíttató,
hegyet zúzmarázó,
szélzúgatta tölgyet
hóval terítgető.

Ezüst fenyőágon
csillagszórót gyújtó,
arcot pirosító,
szemet fényesítő,
újesztendőt váró.







Szép Ernő: HÓ


Ó, de szép,
Ó, de jó,
Leesett
Nézd, a hó!
Hull a házra, hull a fára,
A lámpára, a járdára,
Mint az álom, oly csuda
Fehér lett Pest és Buda.

Ó, de szép,
Ó, de jó,
Gyúródik
Hógolyó.
Fiúk, lányok meg nem állják,
Egymást vígan hajigálják,
Olyan harc ez, gyerekek,
Amit én is szeretek.







Szilas Ildikó: DECEMBER


Havat ígér a csend:
ködöt szitál a tájra, s
az árva földet takarja
sok csillogó levél -
hártyát feszít a tél
a víztükör színére, s
az égre rózsás pírt
lehel az éj...
álomba dermedt,
dér csipkézte bokrok
tépett tündérruháján
szikrázik a fény...







Színes bikinik hűsölnek - nyárba egy kis tél, vagy télen egy kis nyár
Nekem még sosem jutott az eszembe térdig érő hóban bikinire vetkőzni,
mint ahogy nyáron sem húzok bundakabátot!
De ezek a lányok tényleg jól néznek ki!







Tamkó Sirató Károly: DECEMBER


Nyári bőség... téli jég!
Ismét elmúlott egy év.
Ha tanultál ez alatt,
egy évvel lettél idősebb,
idősebb és - okosabb!







Varga Feri & Ballássy Betty - ITT A DECEMBER

Dalszöveg


Már elengedte az év,
mind a tizenegy gyermekét,
csak a decembernek fogja mindig kezét.

Ma rád köszönt a szomszéd, már rég történt ilyen.
Rendbe tettem a szekrényt, és az autónk tiszta lett.
A földön lent, s az égben fent, jó érzés gyújt a szívünkben,
itt a december, itt a december.

Az asztalt körbe üljük, már a fenyőfa is kész.
Szebbet, jobbat, remélj, sok imára font kéz.
A földön lent, s az égben fent,
míg csak várnak ránk, hogy így legyen,
itt a december, itt a december.

Boldog karácsonyt jó veled, boldog karácsony mindenkinek.
Száz nyelven szól az áldás, de egy az érzelem.
Szeretet ünnepére, percig béke hirtelen.
A földön lent, s az égben fent, békesség a lelkünkben,
itt a december, itt a december.

Ha adni tudsz, majd kapni fogsz, az élettől,
ez a dal segít, hogy búcsúzz most a könnyektől
hát írjuk át, színezzük át, egy újabb év minden új napját.

Boldog karácsonyt jó veled, boldog karácsonyt mindenkinek.
Boldog karácsonyt jó veled, boldog karácsonyt mindenkinek,
boldog karácsonyt, nyújtsd kezed, legyen az ünnep, szép veled.


Varga Feri - Balássy Betty: Itt a december

Link

Link








Vasvári István: MADÁRIJESZTŐ


Eső veri, szél cibálja,
földbe gyökerezik lába,
cirokseprű a karja,
szakadt gúnya van rajta.

A fején egy lyukas lábas,
amit a szél zörget, rángat,
télbe-szélbe didergőn
áll a madárijesztő.

Milyen hős ő, milyen bátor;
nem fél telek viharától,
rongykabátját dér lepi,
s ő a varjakat lesi.

Még te alszol csendben otthon,
őrködik a régi poszton,
bádogfővel, fakarjával
katona a holdvilágban.







Vágány József: ÜSTBE MENT TERV

Egy böllér balladája


Egész úton idefelé
azon gondolkodám:
elbújok az akol mögé
egy-két feles után!
Jutott eszembe számtalan
szebbnél szebb gondolat:
"hogy a disznónak láza van",
de az idő szaladt!

"Eljöttem hozzátok
egy hideg téli reggel,
a pálinkát hozzátok
a csatos üveggel!
Szép, jó reggelt kívánok!
Rossz hírem van, halljátok:
a nagy disznó megszökött,
engem is majd fellökött,
kint az utcán csörtetett,
a böllér ellen tüntetett;
Pálesz kell, meg éles kés,
befuccsol a tüntetés!"
Így szólott a böllér,
fejét megvakarta,
forralt bor meg tömény
került az asztalra.

"Nem lesz semmi dolga
a gazdasszonynak mára,
üljön a díványra,
hogy megpihenjen lába.
Adja ki a vezényt:
"Disznók, le a földre!"
Hozzon ki egy edényt,
vérrel lesz megtöltve."
Én meg az ólba toppanék,
majdnem hátast dobtam!
Egy disznó rohant felém,
míg ott bámészkodtam!
Véresen komolyan
alakult a helyzet,
de ebben a csatában
csak a böllér nyerhet!

Jó nagy disznóságok
voltak ott a háznál,
toros finomságok
főttek meg a gáznál.
Ennek a disznónak,
ó, a szegény pára!
Szervei kilógtak,
mentek a hurkába.
Májas, véres hurka,
kolbász és tepertő,
szalonna abálva,
tele lett a teknő.
Nap végére elfáradtunk,
üstbe ment a tervünk,
jókedvűen borozgattunk,
disznótorost ettünk.

2018. december, Petőfi Sándor emlékére, és néhány alapgondolatának átköltésével.










Várnai Zseni: HULL A HÓ


Hull a hó, hull hó,
lesz belőle takaró,
ráborul a vetésre,
hogy a fagytól megvédje.

Vastag hóbunda alatt
kenyérmagvak alszanak,
puha ágyban telelenek,
s kikeletkor kikelnek.







Veress Miklós: MESE A MIKULÁSRÓL


Hókastélyban jéglakás:
ott lakik a Mikulás -
Szél a szánja - mégse fázik,
úgy röpül egy messzi házig.

Csengője a hópehely.
Szánkójának énekelj.
mintha dallal idehúznád,
s tedd ki ablakba a csizmád.

Ne lesd meg a Mikulást,


rajta a varázs palást,
leshetsz reggelig magadban,
mert ha eljön, láthatatlan.

Mert ha tudnád, hol lakik,
s odaérnél hajnalig,
jutnál mesebeli tájra -
elolvadna palotája.










Vitó Zoltán: TÉLI MONDÓKA


"...Most én is hó-ruhát kapok:
s a szívem tán azért sajog,
azért ily árva, elhagyott,
mert olyan tiszta , jó vagyok,
ahogyan csak a hó ragyog:-
de majd telnek a hónapok,
s ha engednek a zord fagyok,
a bánatom eloldalog:
én is, én is "felolvadok":
sugárba, fénybe roskadok,-
s megkönnyeznek a csillagok."







Weöres Sándor: TÉL


Hó a mező takarója, 
hűvös a nap, fogy a láng. 
  
Délen a fecske, a gólya 
gondol-e ránk? 
  
Nincs dal az ég hidegében, 
károg varjúsereg. 
  
Mégis a szán fut a jégen, 
gyerekek!







Zelk Zoltán: DECEMBER


Az udvaron vaskalapú,
krumpliorrú hóember
hirdeti, hogy megérkezett
szélparipán December.

Az ajtóban, a küszöbön
lapul a házörző eb,
nem szereti ő sem a vad


decemberi hideget.

Az ablakon cinke kopog:
"Jó emberek, jó napot,
nincs eleség az erdőben,
kérek egy pár falatot!"

Az ereszről csüng a jégcsap,
a háztető csupa dér -
ha már itt van, azt se bánjuk,
majd elmegy megint a tél.







Decemberi versek

Link



[A tél szépsége - Gyönyörű téli felvételek és zene/b]

Link



A TÉL SZÉPSÉGE...PÁNSÍP - EVITA

Link



Zelk Zoltán: Mikulás

Link



Zelk Zoltán: A Mikulás és a hóember

Link



Zelk Zoltán: Karácsonyi ének

Link



Taylor Swift - Back To December

Link

Link


Collective Soul - December

Link


















 
 
0 komment , kategória:  Évszakok  
Emlékkönyvbe...
  2022-12-02 21:30:21, péntek
 
 




EMLÉKKÖNYVBE...


SlidePlayer

Link



"Mit írjak emlékül, mit ér az a sok betű?
Elég a baráti szív, ha tiszta érzelmű.
Ki e pár sort írta, igazi barátod.
Ha szükséged lesz rá, mindig megtalálod.
Örök idők multával, ha elfelejtenél engemet,
Ide írom neked azért emlékül a nevemet..."





"Ne sírj az igaz könny ritka,
Mosolyogva szenvedni ez az élet titka.
Nem az az igazi szenvedés amitől könnyes lesz a szemed,
Hanem az amit eltűrsz mosolyogva csendesen"
(Goethe)





Minden múló a földön, minden elmúlik valaha csak a szerelem szava súgja
Soha! Soha! Soha!





,,Szeretni semmi. Ha szeretnek, az már valami.
Ha szeretsz és szeretnek, az a minden."
(T. Tolis)





"Csalódni kell hogy boldogok lehessünk,
Gyűlölni tudni hogy újból szeressünk.
Kell tudni zokogni meg sírni,
Valakit megunni aztán visszahívni.
Csalódni százszor, csalódni ezerszer,
Hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer!"
(Shakespeare)





Hallgass a szív szavára
s mindent utána tégy!
Szeresd kit szerethetsz,
de hűtlen soha ne légy!





"Ha romba dőlnek legszebb álmaid, reményeid el ne hagyjanak
"Ha romba dőlnek legszebb álmaid, reményeid el ne hagyjanak!
Ne csüggedj, mert csüggedni nem szabad!
Hisz nem egyszer az összedőlt rom felett a legszebb virág fakad."
Goethe





Az életben hárman vigyáznak rád Szülő, testvér, jó barát.
Tiszteld az elsőt, szeresd a másodikat,
De ne feledd soha a harmadikat





Nem mondom, hogy szeress engem!
Nem mondom, hogy gondolj rám,
Mert, ha szíved nem akarja hiába is mondanám.





Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik csillag milliókon - ez épp elég neki, hogy boldog legyen."
Exupery





Ne gondold hogy a jövő a jelennél szebb lehet
Ifjú korunk csábos álma elröpül hirtelen,
Majd ha egyszer álmaidnak rózsafátyla lehull
Akkor látod, hogy magában mennyi szépet rejt a múlt.





,,Nem az a fájdalom, amitől könnyes a szem,
hanem amit egy életen át hordunk mosolyogva, csendesen."





"A múlt emlék, a jövő titok, a jelen ajándék."
Indiai mondás





Az élet bármily nehéz, bármily mostoha
szeretni meg tanít, de feledni soha





"Viruló rózsának szép zöld a levele,
A te kicsi szíved örömmel van tele,
Eljön majd idővel neked is a tavasz,
Amikor a szívedben a rózsa kifakad.
Éppen ezért kicsim, jól vigyázz magadra!
Szívedben a rózsát tövis fel ne váltsa,
Mert úgy szép az élet, ha kivirul minden,
Utadon szerencse és boldogság kísérjen!"





"A boldogságot nem lehet ajándékba kapni,
Egyetlen titka: adni, mindig csak adni,
Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,
És sok, sok önzetlen, tiszta szerelmet."
Goethe





Ne sírj, ha az élet fáj
Ha a bánat szívedbe váj!
Ne sírj ha érnek csalódások
Ha szétfoszlanak gyönyörű álmok.
Szép szemed hiába könnyes,
Lehet sírni de nem érdemes!





"Ne hidd, hogy mind örökké tart
Mit szépnek alkotott az ég,
Hogy ifjú arcod hamván,
A rózsa mind örökké ég.
Virágok sorsa hervadás,
Ha jő az ősz alkonya,
De mi szívben új és nemes,
Nem hervad el soha!"












 
 
0 komment , kategória:  Idézetek birodalma  
Szülőföldem szép határa
  2022-12-01 22:15:22, csütörtök
 
 










SZÜLŐFÖLDEM SZÉP HATÁRA




"Gyáva népnek nincs hazája"
"Magyarnak lenni büszke gyönyörűség"

( Sajó Sándor )


Sajó Sándor (Ipolyság, 1868. november 13. - Budapest, 1933. február 2.) költő, tanár, drámaíró, az MTA levelező tagja. Hazafias költemények szerzőjeként vált ismertté. Verseit 1885-től közölték a fővárosi és vidéki újságok, folyóiratok...



Kevés olyan magyar költőnk van, aki ennyire mélyen és szívbemarkolóan ragadta volna meg azt a lelkiállapotot, amit minden magyar érez, ha meghallja ezt a szót: Trianon.

Ki is volt Sajó Sándor?

Miért nem hallottuk a nevét az iskolákban, amikor hazafias verseket tanultunk?

A válasz egyszerű és egyben igazságtalan: mert szavai Trianon fájdalmáról is szólnak. Verseivel visszaköveteli az elszakított magyar területeket, és olyan húrokat pendít meg a szívünkben, amelyre csak kevés költő volt képes a magyar történelemben.

Dr. Domonkos János ny. iskolaigazgató, szaktanár így írt erről ,,Trianon és Sajó Sándor költészete" című írásában:

"Elhallgatták, elfelejtették, betiltották Sajó Sándor verseit is, kinek költészetében ott tükröződött Trianon minden szomorúsága és embertelen igazságtalansága..."

1945 után nem volt szabad még csak az asztalfióknak sem megismerkednie ezekkel a gondolatokkal, és még az irredenta jelzőt is kerülték a magyar irodalom nagyjai, félve az akkori rendszer ilyen irányban mindent és mindenkit eltipró módszerei miatt.

Pedig nem volt mindig tilos kimondani a nevét, ugyanis 1933-ban így köszöntötte Négyesy László professzor az új tagot, Sajó Sándort:

"Akadémiánk mindig válogatós volt a költőkkel szemben. A választással ebben az esetben is hangsúlyozta azt, hogy Téged kiemelkedő egyéniségnek ismer el a magyar költészet terén. Köteteidnek sorában igazi eredeti lírai tehetség szólal meg. Magyar lelked a művészet varázsával szólalt meg nemcsak a szorosan vett hazafias költészetedben, fájdalmasan időszerű irredenta dalaidban, továbbá ünnepi ódáidban, hanem a tisztán személyi élményekből fakadó költeményeidben is. (...)

Mi költészetedben a művészi értékeket helyezzük mindenek fölé, a tartalom és a forma benső összhangját, a nyelv muzsikáját. Te megmutattad azt, hogy a nyelv erőszakolása nélkül, keresett szimbolizmus nélkül is lehet a költői szónak új színt adni. Szóművészeted iskolázta a stilisztikai tudatosságot..."


Sajó Sándor tiltólistás szerző volt, akinek csodálatos szavait, szívbemarkoló verseit nem ismerhették és tanulhatták meg a gyermekeink, és mi magunk sem.


A "Szülőföldem Szép Határa" című eme kötet verseinek megismerésével tegyünk érte, hogy a felnövekvő nemzedék ne csak megismerje, de zárja is szívébe ezeket a szívhez szóló verseket, amelyek nemcsak a szerző, hanem minden igaz magyar hazafi fájdalmát is megszólaltatják...!

Összetartozunk!







Sajó Sándor magyarság-versei nélkülözhetetlenek minden igaz hazafi könyvtárából!

Részlet "A veréb" című költeményéből:

Könnyű szárnyúak, jó, csak menjetek!
Én a verébről mondok éneket,
S dicsérem ezt a kicsi madarat,
Koldus, kopott, de hű és - itt marad...

(...)

Szenvedve, sírva, ha így van megírva,
Élünk-halunk a magyar ég alatt!







KIEMELTEN AJÁNLOM MELLÉ:


A Tanácsköztársaság véres almanachja

Link



A Trianoni gyalázat 100 éve

Link



Trianon 100 - Trianon Almanach - 7 könyv egyben (sima kiadás)

Link



Trianon és a harmadik világháború

Link
















 
 
0 komment , kategória:  Sajó Sándor   
Hírmorzsák - 2022. decenber
  2022-12-01 21:00:31, csütörtök
 
 








HÍRMORZSÁK - 2022. DECEMBER




Mottó

"Gyáva népnek nincs hazája"
"Magyarnak lenni büszke gyönyörűség"

( Sajó Sándor )








Mandiner





Link



888





Link



Számok - az álhírek ellenszere





Link



Hirkereső





Link








Ursula von der Leyen véletlenül leleplezte az ukránokat, gyorsan cenzúrázták a beszédét - videó

Link



Az újabb brüsszeli szankciók növelik az európai emberek gazdasági terheit

Link



A brüsszeli szankciók mellett itt az újabb gond: súlyos hibát találtak a százhalombattai finomítóban

Link


Mostantól fognak igazán pusztítani a brüsszeli szankciók

Link



https://index.hu/kulfold/2022/12/04/horvatorszag-zoran-milanovics-orban-viktor/

Link




Link
Link

























































 
 
0 komment , kategória:  Média  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2022.11 2022. December 2023.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 4 db bejegyzés
e év: 206 db bejegyzés
Összes: 4493 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2009
  • e Hét: 4745
  • e Hónap: 17446
  • e Év: 662860
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2022 TVN.HU Kft.