Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Aki előre szólt - A végső cél a Magyarság kipusztítása
  2024-04-15 21:15:01, hétfő
 
 







AKI ELŐRE SZÓLT . . . . . . . . . . . . . .



Csurka István: A VÉGSŐ CÉL A MAGYARSÁG KIPUSZTÍTÁSA


Nem fegyverrel, nem mérges gázzal, hanem pénzügyi politikával, életlehetőségeink elvonásával, mert kell a hely a másoknak.


A MIÉP elnöke, Csurka István 1998. február 8-án a következőket írta:


" A végső cél a Magyarság kipusztítása.

Nem fegyverrel, nem mérges gázzal, hanem pénzügyi politikával, életlehetőségeink elvonásával, mert kell a hely a másoknak.

Ez a kor, amelyben élünk különösen az, ami ránk következik a jövendő században a Népvándorlás kora.

A színes bőrű, mérhetetlen szegénységben élő, de viharosan szaporodó népek keletről nyugatra, délről északra vándorolnak.

A nemzetközi nagytőke és a bankok elősegítik ezt a népvándorlást, mert ez az érdekük.

Az USA a NATO-n keresztül már beérkezett Európa közepébe, és most a saját igényeinek megfelelően néplerakatot akarnak csinálni Európa és Oroszország között.

Erre pillanatnyilag sajnos Magyarország a legalkalmasabb, mert kasztja - kormányai régen elárulták.

A trianoni határok között Magyarországon húszmillió ember is elfér, de belátható időn belül ebből csak hétmillió lesz a magyar és négymillió cigány, a többi kilenc pedig mindenféle vegyes, akkor Magyarország nemzetközi néplerakat lesz

itt a Kárpát - medence közepén, nagyjából ugyanannak a nemzetközi kozmopolita rétegnek a vezetése alatt, mint ma.

Nagyon keserű lesz akkor Magyarnak születni.

Megbélyegzettség, üldözés, megszégyenítés és a teljes Magyar történelem eltagadása lesz az osztályrészünk.

Nyelvünk helyén vartyogást hallhatunk."


Hogy mennyire igaza volt Csurkának. Sorai ma is érvényesek!


Link



























  
 
0 komment , kategória:  Magyar sorsot - magyar kézbe!   
Gebhardt Nóra versei II.
  2024-04-10 21:30:27, szerda
 
 







GEBHARDT NÓRA VERSEI II.


Gebhardt Nóra (1989. november 27 - ) Öröm olvasni boldogságtól és fájdalomtól átitatott sorait, nagyon szép és érzelmes verseit. Igaz az élet kegyetlen, és harcolni kell szüntelen.
Nagyon szép, igazi mély érzések, nagyon szép gyönyörű szerelmi vallomások és csalódások. A fiatal költőnő csoda szép gondolatokat, érzéseket fogalmaz meg ezekben a versekben. Szép szerelmes verseihez csak gratulálni tudok. Aki így tud írni, az megérdemli hogy Ámor lenyilazza!

Az élet sokszor kegyetlen. Mindenkinek jut boldogság és szenvedés egyaránt. Egy költő rímekbe szedi mindezt és ez által maradandót alkot. Minden költőnek kell egy múzsa is, amely megihleti. Ez lehet egy személy, egy tárgy, illat, íz, érzés. Bármi, ami folyamatos inspirációt ad. Mindig más, pillanatnyi dolgok. Ha a költő valóban művész, felhasználja ezeket az elemeket, hozzáad egy darabot önmagából és megírja a verset. Egyiket a másik után. Bárhol, bármikor.

Az igazi költő kezét nem az ész vezeti, hanem a szív.

Érzések címmel kiadott verseskötete egy kis olvasnivaló karantén idejére. Hamarosan elkészül harmadik könyve is az Underground Kiadó jóvoltából. A több, mint 200 oldalas verseskötete az www.undergroundbolt.hu oldalon lesz rendelhető, ahol a korábbiak is kaphatók. Ti várjátok már?

Kedves Olvasóim! Hamarosan kiadásra kerül az Underground Kiadó gondozásában az eddigi legmélyebb hangvételű, legérzelmesebb verseskötetem. Legutóbbi, Érzések című kötetem kiadása után írt verseimet szedtem egy csokorba, egy igen terjedelmes (több, mint 250 oldalas) könyvet alkotva. 4 év munkája készül most kiteljesedni, a kézirat már a kiadónál van, néhány hét múlva forgalomban lesz életem ötödik kiadott könyve. A kötet érdekessége, hogy a benne szereplő versek legtöbbjét még semmilyen formában nem publikáltam, nem, vagy csak nagyon kevesen olvasták (akiknek megmutattam), így most először kerülnek a nagyközönség elé. Nagyon izgatott vagyok és remélem, felkeltettem a szépirodalmat kedvelők érdeklődését. Hamarosan jelentkezek a fejleményekkel, hogy hol tart a kiadás.

Tiszta szívű ember, aki a legnagyobb magaslatokban és mélységekben éli meg az érzéseket. Számára minden életesemény, történés egy-egy új verset jelent (vagy többet), hiszen csak így képes kiadni magából a rengeteg felgyülemlett szomorúságot, csalódást, dühöt, fájdalmat, szerelmet, örömöt. Egyszerűen mindent. A legszebb versek a fájdalom mélységében születnek, azonban a kötet elkészülése közben rájött, hogy a határtalan boldogság is képes ugyanolyan gyönyörű verseket létrehozni. A lényeg a legmélyebb érzés, legyen az fájdalom vagy öröm.

Több verses kötete is megjelent már, talán 4 v. 5. A legismertebbek az "Érzések", és az "Ami a szívemen, az a tollamon". Verses kötetei mind mind érzelmes válogatások, amelyek rövid idő alatt születtek, de annál nagyobb munka van bennük és természetesen rengeteg fájdalom, öröm és vágyakozás. A verseskötetek az www.undergroundbolt.hu oldalon lesznek rendelhetők, ahol a korábbiak is kaphatók.







A JÖVŐ FELÉ


Talán egyszer majd jó lehet
Minden könnyebben mehet
Talán engem is fog majd valaki szeretni
S tudok majd újra szívből nevetni

Talán nem leszek többé magányos
Szívem a boldogsággal lesz határos
Színe lesz életem könyvében a lapoknak
Értelme lesz a mindennapoknak

Talán nem csalódok többet senkiben
S nem vesztem el újra és újra a hitem
Életem szerelvénye a jövő felé zakatol
S talán boldogság is vár engem valahol

2023. Dunakeszi







A HÁBORÚ KÖNNYEI


Könnye hullik a világnak
Mikor hallja hangját a bombáknak
Katonák ezrei indulnak útra
Lehet, hogy számukra az utolsóra

Még csókot lehelnek szeretteik arcára
Lehet, hogy immáron utoljára
Gyermekek sírnak, asszonyok félnek
Az égbolton világítanak a fények

Vadászgépek lámpái villognak
Tankok lánctalpai mindent eltipornak
Belereng a föld s az emberek szíve
Az életnek többé nincsen színe

Elsötétült minden, hullanak az emberek
Másodpercenként durrognak a fegyverek
Félelem honol minden lélekben
Hogy ki marad végül majd életben

Istenem, kérlek ne hagyd, hogy ez legyen!
Legyen a világon béke és kegyelem!
Ne kelljen sírni a szegény árváknak
Adj kegyelmet kérlek a katona apáknak!

Asszonynak ne kelljen sírra borulni
Egyedül gyászolva gyermeket nevelni!
Nemzeteknek nem kellene megszűnni,
Országoknak erőszakkal eltűnni

Adj kegyelmet kérlek ennek a világnak!
Háború helyett szűz földet a nyíló virágnak
Embereknek nyugalmat és csendet
Országokban békét és rendet

Kérlek Drága Istenem, hagyj még minket élni!
Adj hitet, hogy egy szebb világra fogunk majd ébredni
Sötétség helyett világosság legyen
Kegyelmezz nekünk, kérlek Istenem!

2022.







AZ ÉLET


Ülj le ide mellém, mondok valamit
Milyen, ha az ember szeret valakit
Ülj le, Barátom, elmesélem néked
Miről is szól valójában az élet

Feltétel nélkül mindig szeretni
Hinni a jóban s jót is cselekedni
Segíteni másokon, támogatni őket
Gyerekeket, időseket, férfiakat, nőket

Nem bántani senkit se szóval, se tettekkel
A sors mindenkinek azt adja, mit megérdemel
S ha jót cselekszel őszintén tiszta szívedből
Lesz fogalmad végre a valódi életről.

2022. Dunakeszi







AZ ÉN VÁRAM


Levetem feslett ruhám, melyben egész nap bőröm kopott
Lemosom sminkem, az álarcot, mellyel hazudom, hogy boldog vagyok
Itthon nem kell játszanom, nem vár haza senki
Itt önmagam adhatom, nem kell másmilyennek lenni

Itt lehetek gyenge, törékeny
Sírhatok, hogy az élet mily' kegyetlen
Átadom magam a magánynak, melyben élek
Itt senki nem néz le, ha félek

S reggel, ha jön a pirkadat
Felveszem újfent boldog álarcomat
Tiszta ruhát öltök, mi elrejti sebeim
Elindulok ismét játszani szerepeim

Eljátszom újra meg újra
Mosolyogva lépek az útra
Hazudom, hogy minden rendben
Majd hazaérek este és ülök csak a csendben

Mert ez itt az én házam, az én váram
Így élek én örökös magányban
Mások szívébe örömet viszek
De az én szívembe már senki nem jöhet.

2024. Dunakeszi







AZ ÚT VÉGÉN

Nem utólag kell
Megbánni bűneink
Holnap már késő lesz
S a halál csak legyint

Hiszen volt rá elég időnk
Hogy jól éljünk minden napot
S nem akkor kell szeretni, mikor
Már hívják a papot

Az életben kell megmutatni
Hogy érdemesek vagyunk
A szívünkre kell hallgatni
Ha mást diktál az agyunk

A jelenben kell feltétel nélkül szeretni
Örömöt adni egymásnak, a rosszat feledni
Nem sírhantomnál mondani, hogy hiányzom
Az életben szeretni, akkor is, ha hibázom

Mert az út végén nem lesz más velünk
Csak amit adtunk, az őszinte szeretetünk
S ha a jelenben nem élünk, csak a múltban
Nem lesz jövőnk s egyedül leszünk majd a sírban.

2023. Dunakeszi










ARANYKEZŰ LÁNY




Arannyá válik minden a kezedben
Tehetséges vagy táncban és énekben
Furulyázol szépen csengő dallamokat
Fújod egymás után a szebbnél szebb hangokat

Kitűnően tanulsz, mindenből jeles vagy
Szeret minden gyerek, legyen kicsi vagy nagy
Szorgalmas vagy, kitartó, nem fáradsz el soha
Büszke rád szülő, mama s én, a keresztanya

Sportolsz is, a kézilabdát űzöd serényen
S fogadod a dicséreteket mindig szerényen
Hajlékony vagy, mintha csak gumiból lennél
A táncórára még betegen is elmennél

Gyönyörűen rajzolsz és néha festesz
Remélem ezekre időd mindig lesz
Kívánom, hogy halmozd a sikereket az életben
Mert arannyá válik minden a kezedben.

2023. Dunakeszi







ARCOK


Látom a küzdelmet az arcokon
Mindenki túl van kemény harcokon
S ha nincs túl, éppen most vívja
Esténként magát álmába sírja

Csak nézem az embereket
Szomorú tekinteteket
Keserű könnyeket a szemükben
Szenvedést az életükben

S nagy ritkán, tényleg csak nagyon
Látok mosolyt az arcokon
Mert ki megjárta már a poklok poklát
Elfogadta már a sorsát s a múltját

Az tud csak igazán örülni a jónak
Egészen apró dolgoknak
Túl van már az élet harcán
S örök mosoly ül meggyötört arcán.

2024. Budapest - Dunakeszi







ANYÁK NAPJÁRA KÖSZÖNTELEK


Drága édesanyám köszöntelek téged
Anyák napja alkalmából verset adok néked
Köszönöm az időt, mit reám áldoztál
A sok jót, mit életem során adtál

A törődést és szeretetet, mit tőled kaptam
A sok tanítást, mit hasznosíthatok a mindennapokban
Felneveltél erőn felül, megadtál mindent, mi kellett
Elindítottál az életbe a sajátod mellett

Felnőttként jöttem rá, mennyi mindent kaptam
Az évek során, mit tudtam visszaadtam


Bocsásd meg kérlek, ha valaha bántottalak
A legszebb dolog az életemben Te vagy!

Törekszem arra, hogy örömet okozzak neked
A legjobb dolog számomra a te szereteted
Légy boldog édesanyám, ne csak a mai napon
Egész életedben öröm kísérjen utadon

S én mindig itt leszek neked, akkor is, ha távol vagyok
Másom nincs, de örök szeretetem neked adom
Fogadd hát tőlem most ezt a kis verset
Legyen még hosszú, boldog, örömteli életed!

2022. Május 1.





ANNYI, DE ANNYI


Annyi, de annyi fájdalom
A jövőt még nem láthatom
A múltam sötét s a jelen
Bizonytalan, nincs is már hitem

Annyi, de annyi sérelem
Mit nem volt hogyan kivédenem
Csak mennem kellett az utamon tovább
S hátrahagyni mindenkit, aki bánt

Annyi, de annyi szenvedés
Szomorúság és elengedés
Sosem láttam a miérteket
Csak kerestem az értelmeket

Annyi, de annyi feledés
Sokadszorra újrakezdés
Kritikát kaptam, ítélkezést
Sosem tudtam a hova érkezést

Annyi, de annyi ki nem mondott szó
Soha meg nem történt jó
El nem csattant csókok, hamis ölelések
Titkos pillantások, összenézések

Hazug barátok, felismerések
Álcázott hangos, kínos nevetések
Csak szeretnék nyugalmat ezek után
Mert annyi, de annyi rossz történt már

2023. Dunakeszi







AZT HISZED


Azt hiszed, nem érdemled meg az életben
A boldogságot egy másik lélekben
Meghalsz legbelül újra meg újra
De a csalódás után is nyitott vagy az újra

És ismét a padlón leszel
Pedig mindenkivel csak jót teszel
Azt hiszed, nem tudsz már többé szeretni
Nem érted, miért kell ennyit szenvedni

Te mindent megtettél.
Vagy lehet, hogy mégsem?
Szerettél, tévedtél
Nem volt igazi egy sem

Aztán egyszer minden kitisztul hirtelen
Rájössz, hogy miért voltál sokszor a rossz helyen
Miért nem sikerült eddig senki mással
Önmagaddal harcoltál, nem mással

S ahogy felismered saját arcodat
Győzelemmel zárod le minden eddigi harcodat
Tudod már, hogy ki vagy és mit akarsz
De magadból a lehető legtöbbet eltakarsz

S aki így látja majd meg igazi arcod végül
Általa az egész világ megszépül
Ő lesz majd a te lelki társad
Nem ér majd mellette semmilyen bánat

Megérted miért volt minden esemény
Sorsszerű történések életed peremén
Hazatalálsz végre, nem hajt az élet, hogy menned kell
Ott leszel, ahova tartozol azzal, akivel lenned kell

Akkor megértesz az életedben minden sötét foltot
S többé már nem hiszed, hogy nem lehetsz boldog
Pontosan tudod, hogy mit akarsz s mit kell tenned
És soha többé nem kell egyedül lenned.

2022. Dunakeszi







ÁRNYÉKEMBER


Árnyékember vagyok, önmagam árnyéka
Sötétségben élek, lelkemnek nincs vigasza
Elhagytak, bántottak, eldobtak
Szívem bezártam örökre páncélba

Nincs vigaszom, nincs már nekem senkim
Nincs hitem, nincs mi fájdalmamon enyhít
Nincs bánatom, nincs örömöm
Nincs senki, aki nekem segít

Így élem napjaim teljes sötétségben
Csak élni szerettem volna békességben
De csak önmagam árnyéka vagyok
S elveszek a végtelenségben.

2021.







ÁTKOZOTT 2022


Átok szállt a magyar népre
A 2022-es évre
De nem csak a magyarra, mindenki másra
Az egész világ saját sírját ássa

Éhínség, háború, önző vezetők
Sok ember megtagadta a Teremtőt
Milliók vesztették el a reményt adó hitet
Nem látni mást, csak megannyi üres szívet

De ma álljunk meg egy pillanatra érezni
Levegőt venni, szeretni, létezni
Csendesedjen ma minden el
Ágyú, pisztoly s minden egyéb fegyver

Zárjuk le ezt a kegyetlen évet
Higgyük, hogy jövőre jobb lesz az élet
Békéljünk meg magunkkal és egymással
Ne forduljunk szembe a világgal

Szeressünk tiszta szívből, amíg lehet
Békében éljük ezt a bús életet
Adjunk az éhezőnek enni
Csak így tudunk jobb emberré lenni

Segítsünk egymásnak, ne forduljunk el
Árasszuk el a világot tiszta szeretettel
S talán ha a szeretet is vírusként terjed majd
Nem kell akkor fegyver, se ágyú, se kard

2022. December 30. Dunakeszi







BIZALMATLAN


Én már nem bízok senkiben
Megannyi sérelem ért
Nem hiszek az emberekben
S nem értem, hogy miért...

Miért bántanak engem oly sokan?
Hisz' csak szeretetet adok
Hiába élek őszintén, nyitottan
Vissza ebből semmit nem kapok

Bántanak csak engem szüntelen
Pedig én mindenkivel jót teszek
Kihasználnak büntetlen
De bizalmasa senkinek nem leszek

Nem fogok már jót tenni másnak
Nem leszek többé ilyen
Az sem érdekel, ha a föld alá ásnak
Bezárom örökre szívem.

2023. Dunakeszi







BOLDOGTALAN


Mitől lennék boldog?
Mások boldogsága vesz körül
S a gondok
Minek a sok rosszakaró örül

Elvesztettem gyermekemet
Emléke minden nap kísért
Aki átélt ilyet
Az talán megért

Más gyermeke nyújt vigaszt nekem
Sajátom már soha nem lesz
S a válás után hiába talál rám szerelem
Nem lesz már, aki elvesz

Elvesztettem lelkem társát
Irigylem más boldogságát
Bánat kíséri utam
Nap, mint nap kínzom magam

Mitől lennék boldog?
Minden napom fájdalom
Ezernyi seb, mit szívemben hordok
De büszkén vállalom

Kínoz gyermekem emléke
Lélektársam hiánya
Keserédes pillanatok élve
Szívemben mélyre ásva.

2023. Dunakeszi







BORZALMAS ÉV







BÚCSÚ MARIKÁTÓL


Nehéz szavakba önteni, mit érzek
Egy csodálatos ember hagyta itt a földi létet
Lelkemre gyász és ború telepedett
Szívemben őrzöm a szép emlékeket

Fülembe cseng még éles, rekedtes hangja
Ahogy szavain át szeretetét átadja
Mosolya előttem van, ha lehunyom a szemem
Szinte érzem, ahogy megfogja két kezem

Gondoskodó, védelmező volt e földi létben
Angyalszárnyakkal suhan már az égben
A mennyországban foglalta el méltó helyét
Ki ismerte Őt, soha nem feledi nevét

Tiszta szeretet, melyet Ő itt hagyott
S megannyi vidám, boldog pillanatot
Fáj a búcsú, de nem örökre szól nekünk
Egyszer találkozunk még, ha mindannyian ott fent leszünk.

2023. Dunakeszi







CSAK A JÖVŐBE NÉZEK


Az eső mossa el könnyeim
Többé ne érjen bánat
Nem rágódok a múlt gondjain
Inkább mosolyra görbítem számat

Voltak barátok, kik átvertek, elhagytak
Volt sok elmúló szerelem
De az életet, amit szüleim adtak
Így ahogy van, szeretem

S ha néha nem is érzem, hogy megérdemlem a jót
A jelen nyit nekem a szebb jövőre egy új ajtót
S hogy belépek-e rajta, az én döntésem ugyan
De az Úr segít nekem, bárhova vezessen utam

Nem sírok többé már múltbéli dolgokon
Aki számít, mellettem van s lesz, őket szívemben hordozom
S aki eldobott magától, az sosem volt itt igazán
Ők csak menjenek tovább nélkülem életük rögös útján

Ha nem kellek valakinek, hát akkor ő sem nekem
Olyanra van szükségem, ki színessé teszi életem
Én a jövőbe nézek s tudom egy szebb vár rám
Nem lesz többé hű társam a bú és a magány

Csak a boldogság, ami kísér majd engem
Nem kell többé a jövőtől rettegnem
S már tudom, eddig ezért kellett ennyit szenvednem
Hogy ezt a boldogságot kiérdemeljem.

2022. Dunakeszi







CSAK EGY LÁNY


Csak egy lány vagyok
Néha sírok, tombolok
Érző szívem erősen dobog
Csak egy vagyok a sok közül

Ki apró dolgoknak is örül
Ha szeretet vesz körül
Csak egy porszem vagyok a világban
S bár megannyi hibám van

Könyörgés van minden imámban
A boldogságot keresem
Közben az életet szeretem
S néha megtalál a szerelem

Számtalanszor hibázok észvesztve
Szívemtől vezérelve
Nem tudom néha, hogy tovább merre

Sokszor csalódok másban
Emberekben, hűtlen társban
Nem találom helyem a világban

De megyek tovább előre
Talán majd jobb lesz jövőre

Felállok időről időre
Mert én is megérdemlem
Hogy valaki őszintén szeressen
S ne legyen velem kegyetlen

S ha nem jön, élem életem egyedül
Mégha össze is törtem legbelül
Mert csak egy lány vagyok a sok közül...

2023. Dunakeszi







CSAK REMÉLNI TUDOM


Én a gyermekem sírjára virágot vinni nem tudok
Helyette a szobámban egy mécsest meggyújtok
Így emlékezek kicsiny kis lelkére
S csak remélni tudom, hogy lesz valaha testvére

Nézem, ahogy pislákol a tűz kicsi fénye
Elképzelem, hogy milyen lenne gyermekem lénye
Vajon jó gyerek lenne, vagy rosszalkodna talán?
Én akkor is szeretném, bármit mondhatna rám

Gyászba borult lelkem immáron 2 éve
Elvesztettem őt és nem találok békére
Csak remélni tudom, hogy csendesen alszik
A mennyországban pihen, emléke szívemben nyugszik.

2017. október 31. Esztergom







CSÓKOLNÁLAK TÉGED


Csupán szeretlek
S talán feledlek
Ó, dehogy tudlak!
Kereslek
Oltalmat adj
Létet nekem
Nálad lenne
Áldott helyem
Látni minden nap téged
Akarni fájó jelenléted
Kínzó gyötrelem bennem

Te pedig nem hiszel nekem
Én sosem hagynálak el végleg
Gábor, szeretlek téged!
Egyedül vagyok nélküled
De a remény él bennem, hogy egyszer majd veled.

2017. szeptember 24. Esztergom







EGY ÁTLAGOS NAP


Egy átlagos nap volt
Olyan, mint a többi
Nem hittem, hogy szemeimbe
Könnyek fognak szökni

Nem a bánat könnyei
Ezek örömkönnyek voltak
Egy álom teljesült
Éppen akkor, aznap

Nem hittem volna, hogy valaha megélem
Azt hittem, örökké csak vágyón remélem
Hogy gyűrűt húzol ujjamra végre valahára
S köteléket teremtünk a magunk javára

Tudom, nem szeretsz most sem jobban vagy kevésbé
De mérhetetlenül boldoggá tettél
Örömkönnyeim hullattam akkor érted
Remélem, ennek súlyát már megérted

Hálás vagyok neked, hogy kitartottál mellettem
Te is sokat, én is sokszor szenvedtem
S hálát adok az Úrnak, hogy ily csodát kaptam
Őszinte szerelmet, mi soha el nem pattan

Nem tudom, hogy esküvő lesz-e vagy sem
Nem tudom, meddig tart majd az életem
Egy biztos, veled leszek s szeretlek
Melletted talán boldogságra lelek

Egy átlagos nap volt, nekem mégis a világ
Feltámadtam, mint a megöntözött hervadó virág
Nem tudni, mit hoz számunkra a holnap
De minden átlagos napból csinálhatunk jobbat.

2019. Esztergom







EGY HOSSZÚ FÁJDALMAS ÉV


Ez egy nagyon hosszú év volt, tele fájdalommal és szenvedéssel
Még nem tudom, mi miért volt, tele vagyok kérdésekkel
Csak legyen már vége, sokszor ezt kívántam
Mikor álmatlanul forgolódtam éjjelente az ágyban

Mindenből jutott ebben az évben nekem
Olyan sok rossz történt idén velem
S remélném, hogy a jövő évben valami jobb vár
De a reményt is végleg elvesztettem már

Nem tudom elhinni, hogy jár a boldogság nekem
S nem tudom már imára se kulcsolni kezem
Elvesztettem minden jót, amit csak lehetett
S elsírtam minden könnyem, pedig szívem csak szeretett

Nem tudom, mi lesz a következő évben
S nem tudom, hova tartok e földi létben
A boldogság fogalma számomra ismeretlen
Pedig én mindig mindenkivel csak a jót tettem.

2023. Budapest










EGY SZÖRNYŰ ÉV VÉGE


Zárjuk le ezt a szörnyű évet
Ne nézzünk mást, csak a szépet
A gyötrelmet hagyjuk hátra
Nyissunk ajtót egy jobb világra

Higgyünk benne, hogy a jövő jobb lesz
Hogy egyszer mindenki jót tesz
S ne a múltban éljünk, nézzünk előre
Szerencsésebb legyen mindenki jövőre

Zárjuk hát le a '21-es évet
A remény legyen mi bennünket éltet
Kezdődjön hát a 2022
Áldott legyen mindenkinek a jövendő!

2021







ELÁTKOZOTT VÁROS


Sétálok az utcán
Nem vagyok még álmos
Nem bírok aludni
Ez egy elátkozott város

Megyek csak megyek
Míg éjfélt üt az óra
Mindenki más alszik
Én nem térek nyugovóra

A sötét utcán barangolok
Keresem a fényt
De nem látok mást itt
Csak néhány kósza lényt

Eltévedt lelkeket a kihalt utcán
Kik bolyonganak velem
Rám néznek egy pillanatra némán
Tovább mennek, de még intenek nekem

S arcukat látva ismerősnek tűnnek
Hogy kik lehetnek, azon gondolkodok
Régi barátok ők, akik hirtelen eltűnnek
Utánuk csak egyedül én maradok

Fekete-fehér minden körülöttem
Akár egy régi film
Nem tudja senki, miért jöttem
Miért vagyok még mindig kint

S én csak sétálok tovább lelkem utcájában
Álmatlanul bolyongok
Életem elátkozott városában
Remélve, hogy egyszer majd innen kijutok.

2022. Dunakeszi







ELCSENDESÜLT MINDEN


Ha elcsendesül minden
Szívemben hang nincsen
Nem hallak s nem látlak
Hiába kívánlak

Ha elcsendesül minden
Hiába ver szívem
Nem vagy itt s hiányzol
Mondd, velem miért játszol?

Ha minden elcsendesül
Feledésbe merül
Egy csodás éjszaka
Mit ér a szív szava?

Ha elcsendesül minden
Remény többé nincsen
Nincs több csók és ölelés
Csak mérhetetlen szenvedés

Ha elcsendesül minden
Nekem már semmim sincsen
Többé már nem látlak
Hiába is várlak

Hideg szív és üres ágy
Kegyetlenül kioltott vágy
A szív az igazsággal szembesül
És minden örökre elcsendesül.

2018. Január 19. Esztergom







ELENGEDÉS


Az elmúlt 3 év tömör szenvedés volt
Nem kaptam sok jót, a rosszból annál több volt
Elvesztettem életeket, barátot, rokont, gyermeket
Csak az tudja, milyen ez, aki valaha valakit már eltemetett

Elfordultam a világtól, megrengett a hitem
Hogy jobb lesz minden többé már nem hittem
Elhagytam barátokat, hátrahagytam embereket
Tőlem is elfordultak, de okokat már nem keresek

Magamba roskadva elfojtottam mindent
Azt hittem, így nem fáj majd semmi itt bent
De felgyűlt a fájdalom bennem teljesen
Az egész szívem beteríti e kegyetlen érzelem

Írni sem tudok már oly szép verseket
Keserűség íze marja szét nyelvemet
Nem érdekel már senki véleménye
Mindenkinek túl nagy a követelménye

Én vagyok a gonosz az emberek szemében
Nem foglalok helyet már senki szívében


Magamban kell a hibát keresnem
Én vagyok a bűnös, nekem kell szenvednem

Ezt érzi mindenki, szívem ezért oly keserves
Nem bántottam senkit, mégis mindenki ellenszenves
Sírnék, ha tudnék, de már az sem sikerül
Hogy mi lesz végül velem, majd kiderül

Nem akarok már senki kedvére tenni
Csak szeretnék végre boldog lenni
El kell engednem a fájdalmas múltat
Helyet adnom a jónak, az újnak

Hiszen én is megérdemlem, ahogy annyian mások
Hogy az életben egy kis örömet is lássak
Vagy oly sok rosszat tettem, hogy nem érdemlek jóságot,
Csak örökké tartó szenvedő kárhozatot?

Magamban kell a hibát keresnem
De ha nem látom magam, hogyan keressem?
A tükörben egy más ember néz vissza rám
De egyszer visszatalálok önmagamhoz talán.

2021.







ELŐZŐ ÉLET, KÖVETKEZŐ ÉLET


Mikor először megláttalak, rád mosolyogtam
Mert úgy éreztem, már ismerlek valahonnan
Aznap estére ok nélkül belázasodtam

Nem tudtam, miért, de később megértettem
Ahogy megismertelek, lassan ráébredtem
Találkoztunk mi már egy előző életben

Az energiák felszabadultak
Ezért lettem beteg én aznap
S a gondolatok nem hagytak

Aztán lassan, ahogy megismertelek
Egyre közelebb éreztem szíved
Hiába küzdöttem, feléd húzott minden elem

Veled oly sokat nevettem
Volt, hogy a kacagástól már könnyeztem
Közben szép lassan beléd szerettem

S volt egy pillanat, mikor szemembe néztél
Váratlanul a lelkemhez értél
Néma csend volt, nem beszéltél

Lelkünk testünkből kilépett
S a fejünk felett szabadon lebegett
Az a pillanat, amit soha nem feledek

Akkor értettem meg igazán
Hogy mit vártam az évek során
Téged kerestelek az életutam nyomán

S aznap ott megtaláltalak
Az égszínkék égbolt alatt
Lelkem akkor nálad maradt

Megszűnt ott idő és tér létezni
Soha többé nem fogok ilyet érezni
Örökké csak lelkedre fogok éhezni

S ha szívem majd utolsót dobban
Várni foglak az örökkévalóban
A következő életben együtt leszünk jóban rosszban

2023. Dunakeszi







EMLÉK LESZ




Sok verset írtam
Miközben miattad sírtam
Pedig nem tettem már régen ilyet
Nem ejtettem régóta könnyeket

Most mégis miattad sírok
S közben fájdalmas verseket írok
Elvesztettelek örökre
Pedig szívem adtam neked örökbe

Nem leszel már többé velem
Nem mondasz már semmit nekem
Hiába várlak, nem jössz soha már
Minden álom egyszer tovaszáll

Szertefoszlott ez a kép is
Volt ebben fájdalom és szép is
Már csak emlék lesz nemsokára
Mi lefolyik a múlt torkába

2023. Dunakeszi







ETETÉS


Kis fehér halacska úszkál az akvárium mélyén
Nem is olyan kicsi ő, de nagyon félénk
Éhes a kis drága
S a gazdira várva
Keresgél, a kavicsok közt maradékot látva
Párja szintén élelem után kutat
Félelmet ő sosem mutat
Fátyolos fekete uszonya lebeg a vízen
Fel alá úszkál több ízben
Tudják, hogy hamarosan érkezik a gazdi
Sok sok élelmet fog nekik majd adni
Előjön a harmadik is, az akvárium császára
Nagy testével az üveg falára tapadva
Tekintélyt követel ő
A hatalmas algaevő
S kineveti a két kis aranyhalat
Hiszen neki mindig jut itt finom falat
De az aranyhalak éhesek most
Keresik az elrejtett falatot
S közben észrevesznek egy ismerős alakot
Megérkezett Ő, ki az élelmet ossza
Örül az akváriumban minden halacska
Eszegetnek szépen, közben játszanak
Nagyon boldogok ezek a szép kis halak.

2023. Dunakeszi







ÉDESAPÁM HIÁNYZOL


Két éve már, hogy itt hagytál
Az égiek közé felszálltál
Karácsonykor távoztál az élők közül
Fájdalmat hagytál a szívünk körül

Csend van idelent nélküled
Nem felelsz, hiába szólítom neved
Hiába mondom, hogy Apa, hol vagy?
Kérdésem választ többé már nem kap

Nem mondasz vicceket s nem nevetünk rajta
Nem mesélsz történetet, hogy milyen volt Afrika
Nem eszünk együtt már vasárnaponként
Hálás vagyok máig is azokért a napokért

Nem megyünk már együtt a FeHoVára
És semmilyen más kiállításra
Nem viszel már többé étterembe ebédre
Nem jössz látogatóba többé estére

De fentről remélem látsz és rám büszke vagy
Bár sosem mondtad, nem volt felém sok szavad
Remélem békében nyugszol a fellegekben
Édesapám, ki ott vagy fent a mennyben.

2022. Dunakeszi







ÉJI ÜZENET


A Hold is csak úgy vigyorog
Kacagnak a csillagok
Tán engem nevetnek
Hogy sohasem feledlek.

Felnézek az égre
Itt vagy velem végre
Szívembe örökre
Téged fogadlak örökbe

Ha csak álmaimban látlak
Akkor is minden nap várlak
Lélekben velem vagy
Reményem el nem hagy

Felnézek az égre
Telihold van végre
Talán te is látod
S titkon szerelmem vágyod

A Hold még mindig vigyorog
Kacagnak a csillagok
Engem kinevetve
Hogy rád vágyok epedve.

2019. Esztergom







FÁRADT


Elfáradtam a folytonos szenvedésben
Örökös megfelelésben
Hogy mindenkinek én nyújtsak támaszt
De én soha nem lehetek fáradt

Kérdezik sokszor
Miért vagyok olykor
Rosszkedvű és mogorva
Nekem nem ez van megírva

Hanem, hogy mindig mosolyogjak
Emberek szívébe örömet hozzak
S én teszem is a dolgom, vidámságot viszek
De lelkem ezért túl nagy árat fizet

Én miért nem lehetek fáradt?
Miért kell minden nap viselnem boldog-álruhámat?
Miért nem lehet csak egy napom
Amikor a kínt magamon uralkodni hagyom?

Miért nem értik meg ezt sokan
Hogy fáradtnak érzem néha magam?
Az apró örömöket én is megélem
De azt a kicsit is elvennék tőlem

Hadd legyek tehát néha rosszkedvű
Hadd éljem át, ha lelkem elgyengül
Hadd legyek kicsit néha én is fáradt
S majd visszatérek és feltöltöm újra a boldogság-tárat.

2024. Dunakeszi







FEKETE KARÁCSONY


Gyermek voltam még egészen
Szenteste volt, arra emlékszem
A karácsonyfa a szobában feldíszítve állt
Én rakosgattam alatta az építő kockát

Az izzók fénye bevilágította a helyet
Szívünkben nem volt más, csak mérhetetlen szeretet.
De akkor hirtelen sötétségbe borult a ház
Nekem nem volt, aki mindent megmagyaráz

Csak sírt körülöttem az egész család
S én nem értettem gyerek fejjel a felnőttek baját
Hiába kérdeztem, választ nem kaptam
Nem tudtam, miért, de én is csak sírtam.

Később elmondták, Papa nincs többé
Szenteste távozott, teste már a földé
Azóta fekete minden karácsony
Hiába lógnak szép díszek a fákon

Hiába örül minden egyes ember
Nekem a gyász honol ilyenkor szívemben
S most megint, ismét, újra
Családunknak lett újabb gyászolni valója

Elvesz az élet oly sokat oly sokszor
De legtöbbször a fekete karácsonykor
Életünk végéig csak gyászolunk és sírunk
A fejfákra egyre több nevet írunk.

Próbáljuk túlélni ezt a pár napot
Reménykedünk benne, hogy nem lesz több halott.
S hogy a mennyországban békére lelnek, akik ott vannak
És azok is, akik idelent gyászolnak

Próbáljuk túlélni ezt a csúf életet
Számoljuk a percet, az órát, az éveket
De most még gyászolunk, szívünkben sötétség honol
Ezen a szomorú fekete karácsonyon.

2020. Esztergom







FEKETE LYUK


Lyuk tátong a szívemben, hatalmas űr
Nincsen benne érzelem, nincsen benne zűr
Hiányzik a szenvedély, hiányzik a harc
Nincs benne más, csak a múltból pár heges karc

Nem lángol már tűztől, nem izzik száz fokon
Pihen testemben hiú ábrándokon
S ha néha-néha fel is ébred a vágy benne
Elfojtja, hisz' tudja, értelme nem lenne

Oly sokszor szeretett, hiába volt minden
Érzelmeinek helye már nincsen
Fekete lyukként örvénylenek benne
Majd elnyeli mindet az örök sötétségbe.

2024. Dunakeszi







FÉLEK TŐLED


Félek, hogy ha újra látlak
Szívembe markol majd a bánat
Hogy már nem csókolhatom szép szádat
Félek, hogy ha szemembe nézel

Lélekben újra kivégzel
Mert engem újra már nem érsz el
Félek, hogy ha hozzám beszélsz
Megáll megint az idő s az ész

Félelmem teljesen felemészt
Félek tőled, inkább nem akarlak látni
Nem akarom újra hagyni fájni
Rád mind örökké csak vágyni

2023. Dunakeszi







GYERMEKEMNEK NINCSEN SÍRJA


Gyermekem sírjára virágot én nem viszek
Hisz' nincsen sírja szegénykémnek, neki nem lehetett
De gyertyát gyújtok, rá én így emlékezek
Megadom neki ezzel a kellő tiszteletet

6 éve már, hogy a mennyországba repült
Ártatlan kis lelke örökre elszenderült
De nem is volt neki való ez a világ
Fent a mennyben jobb lelkekre talált

Nem magányos, odafent él ő boldogan
De én lent siratom azóta is minduntalan
Örökké szívemben él a szeretetem iránta
Gyújtok egy gyertyát most is az ő lelki nyugvára.

2022. November 1. Dunakeszi







HA FÉRFI LENNÉK


Miért nem születtem férfinek?
Könnyebb lenne minden
Szerelmemet virágokkal lepném meg
S bármit megtennék, hogy boldog legyen

Kapna ajándékot minden alkalomra
Születésnapra, névnapra, nőnapra
S ha nem lenne semmi esemény egy nap
Én lennék, aki ok nélkül meglepetést ad

Bókokkal illetném, amikor csak lehet
Felvidítanám, ha szomorú, ápolnám, ha beteg
Dicsérő szavakkal árasztanám el
Nem érezné magát értéktelen senkinek

A férfiak miért nem képesek erre?
Nem törődnek vele, mit kíván egy nő lelke
Nőként élek, virágot, bókot nem kapok
Helyette néha napján egy kis rosszindulatot

Ha férfi lennék, őszintén tisztelném a nőket
De a férfiak sokszor nem tisztelik őket
Így élek én is e világban nőként
Annyival könnyebb lenne, hogyha férfi lennék.

2021. Március 8.







HIDEG


Hideg van
Elvesztettem a lelkem
Fagyos sötétség szállta meg a testem
Rideg minden, már nem tudom, hova haladok
Hol a helyem a világban, elveszett vagyok
Nem táplál már engem semmi
Nem tudom, merre kell menni
A múltam sötét, a jelenem sivár
S nem tudom, a jövőben mi vár
Hideg van
S lassan megfagyok
Egy kicsit minden nap meghalok
De új nap jön s mégis életben maradok
Szenvedem tovább e kegyetlen életet
Nem érzek ízeket, nem látok szép képeket
Céltalan minden, a jövőtől rettegek
S a halál
Az is oly hideg
Pedig a pokol tüzében égek
Mégis oly fagyosnak érzem
Kővé dermedt örökre szerető szívem

2023. Dunakeszi







HIDEG BÖRTÖNÖD RABJA


Rajongva szeretlek, de mindhiába
Szívem feléd fordítom kitárva
Meztelenül adom neked lelkem
Szerelmed börtönébe zárva

S te mint a közönyös börtönőr, szenvtelenül
Fogva tartod szívem kegyetlenül
Törődésre éhezve, csókodra szomjazva
Hideg celládban ítéletre vár fagyoskodva

Életfogytiglanra büntettél engem
Örökké boldogtalan rabod lettem
S hiába szeretlek rajongva téged
Életem végéig sötét börtönödben élek.

2018. Április 18. Esztergom







HOGYAN KIABÁLJAK?


Hogyan kiabáljak, hogy meghalld végre?
Ordítsak, sírjak, úgy nézzek az égre?
Én mondjam ki, hogy végleg vége?
Ó, dehogy! Csak ideig-óráig

S aztán nem emlékezünk, csak a szépre
S kezdődik minden újra meg újra
Ez az, ami szívemet szúrja
Nem lépünk a közös útra

S csak sírunk minden nap
Úgy teszünk, mint aki nem tudja
Te jól vagy így, de én megtörve
Kiabáljak még? Vagy hallgassak el örökre?

Szíved, mint az enyém vajon ugyanolyan törött-e?
Érzed te is a kínt minden nap?
Tudom a választ, de nem tudok elsiklani fölötte
A te szíved jégből van s hiába kiáltok

Nálad mindig csak süket fülekre találok
Kiutat s jövőt én már ebben nem látok
Neked nem kellek
S ezért csak csendben odébb állok.

2017. november 1. Esztergom







IGAZI BARÁTSÁG


Az elején nem bíztam benned még
De mellettem voltál, mikor leszakadt az ég
A legmélyebb ponton voltunk mindketten
S azóta fogja kezed két kezem

Egy pillanat alatt a barátnőm lettél
Mikor bizalmadról tanúbizonyságot tettél
Nem választ el minket most már semmi
Jó veled enni, inni, nevetni, beszélgetni

A mélység bugyraiból egymást kihúztuk
A sírást együtt lassan nevetéssé formáltuk
Az élet útján immár kéz a kézben haladunk
Felemeltük egymást s együtt szárnyalunk

Jóban is, rosszban is Neked támaszt fogok nyújtani
S tudom, amiben tudsz, te is fogsz majd segíteni
Ha szomorú vagy, én mosolyt csalok arcodra
Ha bajban vagy, számíthatsz támogatásomra

Megérte a sok szenvedés, mi hozzád vezetett
Ennél jobb vége nem is lehetett
Örök kötelék ez már köztünk végleg
Köszönöm a sorsnak, hogy nekem adott Téged!

2024. Dunakeszi







IGÉZŐ SZEMPÁR


Te voltál az az igéző szempár
Ki elvette szívemet egy perc után
Tőled akarok majd gyermeket
S egy életen át viselni nevedet

Tiéd a szívem mindörökre
Egy kapoccsal vagyunk összekötve
Köztünk egy láthatatlan kötelék
Jelzi szerelmünk erejét

Elraboltad szívem mindörökre
S hiába volt oly sokszor összetörve
Nálad mindig megnyugvást talál
Mert rabul ejtett az az igéző szempár.

2018. Október 13. Esztergom







IHLETTELEN


Mostanában nem írok verseket
Hiába várok órákat, perceket
Tombol bennem a szeretet hiánya
Nem jön ihlet, tollam hiába várja

Csak nézem az üres papírt s várok
Forró érintésedre vágyok
Hiányod sem ad már ihletet
Érzéseim nem vezetnek kezet

Csak bámulom az összefirkált lapot
Nem írtam egy értelmes gondolatot
Kiégett volna írói vénám?
Nem vár több érzelmes vers rám?

Csak átmeneti ez az állapot
Míg érzem kegyetlen hiányod
De újra veled leszek, érzem
S előtör ismét írói énem.

2018. Március 4. Esztergom







JÓ LENNE


Jó lenne újra érezni
Csókodban a vágyat
Szerelemre éhezni
Megvetni neked az ágyat

Jó lenne újra elveszni
Óvó ölelésedben
Jó volna együtt létezni
De ez szinte lehetetlen

Jó volna veled ismét
Önfeledten nevetni
Szeretném, ha mernél
Feltétel nélkül szeretni

Ahogy először öleltél
Azt akarom újra
S hogy mindent megtegyél
Lépjünk egy új útra

Te vagy nekem, másom nincsen
Ne kételkedj benne!
Jó lenne, ha minden
Végre tökéletes lenne.

2017. október 20. Esztergom







KEGYETLEN


Oly kegyetlen az élet
Csepegtet egy kis szépet
Aztán elvesz mindent, ami szép volt
Szívünkben nem marad, csak egy üres vérfolt

Cseppenként adagolja a jót
S már magad sem tudod a valót
De mégis elhiszed, hogy sikerül
Bár valahol tudod legbelül

Hogy egyszer mindennek vége lesz
Az érzés soha nem ereszt
Hogy lehetett volna jó is ez
De az élet keveset ad s végül mindent elvesz.

2023. Dunakeszi







KIÖLTÉL BELŐLEM MINDENT


Kiöltél belőlem minden emberi érzelmet
Egyetlen mondattal kivégezted szívemet
Jéggé fagyasztottad s otthagytad a hidegben
Kővé dermesztetted s itt állok most ijedten

Hogyan tovább, még magam sem tudom
Szerelmem többé senkinek nem adom
S miért adjak bárkinek őszinteséget?
Ha nem kapok mást cserébe, csak megannyi kétséget.

Kiölted belőlem a megmaradt jóságot
Elűztél tőlem minden szép álmot
Kioltottad bennem az összes vágyat
Mikor üresen hagytad a megvetett ágyat

Megszüntetted bizalmam az emberek felé
Most nem tudom, hogy induljak és merrefelé
Már nem érdekel semmi, sem te, sem az emberek
Nem tart ez sokáig, de most még szenvedek.

2017. október 20. Esztergom







LÉLEK


A lélek
Nem csupán a lét
Ebben az életben élni még
Hisz' oly sok előző élet
Nyomta rá sorsunkra a pecsétet
A testet nem csak levegő és víz táplálja
Hanem egy másik lélek, a miénk párja
Mellyel valaha egyek voltunk
Közös a jövőnk és a múltunk
Ő kóborol valahol a nagyvilágban
Valaki soha nem találja
Hiába várja
De van néhány szerencsés ember
Aki életében rálel
S ha felismeri önmagában
Lélektársát a világban
Az csodálatos és kivételes
Soha többé mást nem keres
Minden értelmet nyer nyomban
Kérdésekre válaszokban
Semmi más nem számít többé
Így válik két lélek újra eggyé
Örökké.

2023. Dunakeszi







LÉLEKTÁRS


Nincs csodálatosabb annál
Ha két lélek egymásra talál
Mert minden ember azt várja
Hogy legyen lelkének párja

S aki megleli ezt az életben
Sajátját egy másik lélekben
Az kivételes és különleges dolog
Az ember csak ettől lesz igazán boldog

Kevés embernek adatik meg e csoda
Ostoba vagy, ha hagyod szállni tova
Becsülni kell és őszintén szeretni
Megtartani, soha el nem engedni

De ha ezt valaha is eldobod
Az életedben nem leszel boldog
Mert nem lesz semmi olyan jó soha senki mással
Mint egy igazi hű lélektárssal.

2023. Dunakeszi







MAROSVÁSÁRHELY NYÁRON


Végre valóra vált egy álom
Láthatom Marosvásárhelyet nyáron
Gyönyörű sziklás hegyeket
Fenyőkön zöldellő tűleveleket

Láthatom a virágba borult főteret
A tisztán fénylő kék eget
Rózsák terén boldog embereket
Mindezt átélhetem veled

Történelmi utcák aszfaltján sétálhatok
Kristálytiszta levegőt szippanthatok
Láthatok az égbolton ezernyi csillagot
Kicsit úgy érzem, én is itthon vagyok

Ez a hely minden évszakban gyönyörű szép
Télen s nyáron is, mint egy megfestett kép
Remélem visszajövök még
Hogy újra lássam Erdély csodálatos gyöngyszemét.

2018. Július 9.










MÁR NEM KELL MONDANOM


Már nem kell mondanom neked, hogy szeretlek téged
Hisz régóta tudod: Te vagy nekem az élet
Már nem kell mondanom, mennyire kívánlak
Érintésemből tudod minden vágyam

Már nem kell bizonygatnom, hogy Te kellesz nekem
Tudnod kell, hogy csak tiéd a szívem
Másnak nincsen már helye benne
Olyan jó, mint Te úgysem lenne

Az idők végezetéig veled akarok lenni
Melletted ébredni, együtt sírni s nevetni
Válladon hajtani álomra fejem
S hálát adni az Úrnak, hogy Te vagy nekem

Remélni, hogy nem hagysz el s örökké szeretsz
Cserébe míg élek, hű társad leszek
Már nem kell mondanom, mennyire imádlak
Szívem örök megnyugvást talált nálad.

2018. Március 7. Esztergom







MEGCSÓKOLNÁLAK


Megcsókolnálak, de nem merem
Kezed után nyúlna kezem
De félek, hogy ellöksz magadtól
Sírnék minden szavadtól

Megérintenélek
S tudom, te is ezt érzed
Ölelésedben fürödnék
S örökké veled lennék

Nem tudom, mitől félsz
Nem fogja fel józan ész
Mit irántad érzek
Mikor szemedbe nézek

Rajtad ugyanúgy látom
Saját szomorúságom
Hisz te sem vagy boldog
Hiába is mondod

Egymás miatt sírunk
Nagy harcokat vívunk
A vágytól úgy égek
Ezer sebből vérzek

Makacsságod győzött
Ellenem megfertőzött
Nem akarsz már engem
Se testem, se lelkem

S csak vágyódom utánad
Szeretve utállak
Gyűlölve szeretlek
Soha el nem feledlek.

2018. Február 1. Esztergom







MEGÖL A MAGÁNY


Nem gondoltam volna, hogy társam a Magány lesz
Nincs olyan, ki nekem jót mond vagy tesz
Nem hittem, hogy valaha egyedül maradok
S az iránt, kit szerettem, nem érzek mást, csak haragot

Aki közel állt hozzám, letépte a szárnyam
A Magány lett immár leghűségesebb társam
Szorosan ölel, nem ereszti kezem
Minden nap, minden éjjel itt van velem

Nem én választottam, ő szemelt ki engem
S én ártatlanul, naivan áldozatul estem
Azóta nem tágít, nem keres más házat
Szívembe költözött, ott épített erős várat

Melynek falait lebontani nem lehet
Erős karjai védik a szerkezetet
S oly' szorosan húz néha magához engem
Hogy nehezemre esik levegőt vennem

Szorítja mellkasom, roppantja csontjaim
Vérem folyik végig éles karmain
Éjfekete teste teljesen betemet
Megakasztja percenként lélegzetemet

Keserű csókot lehel ajkaimra
S lelkemet jéghideg csókjával testemből kiszívja
Lassan teszi ezt, hogy minél jobban fájjon
Ilyen kegyetlen az én hűséges Magányom.

2024. Dunakeszi







MOSOLYGÓ DEPRESSZIÓ


Azt hiszed, hogy boldog vagyok
Mert nem sírok át minden napot
Azt hiszed, hogy nincsen gondom
Azért, mert épp nem mondom

Azt gondolod, erős vagyok
Nem törnek meg engem bajok
Jól telnek számomra a napok
Csak mert mindig vidám vagyok

A mosolyt nézed csak az arcomon
Nyugodtságot hallasz hangomon
Csillogást látsz a szemeimben
Boldogságot az örömömben

De azt nem látod, mi van bennem
Miért kell mindig színészkednem
Nem látsz bele a lelkembe
Mert álarcot húzok fel reggelente

Belül emészt a fájdalom
Mások előtt nem vállalom
Boldogtalanság férgei esznek
S egyre csak nagyobbak lesznek

Mardossa szívem az önvád és bűntudat
Nem látok ebből semmilyen kiutat
Felemészt a szomorúság és a kétely
Nincs számomra ebben a világban már hely

És segítséget így nem kapok soha
Reményeim így szállnak tova
Ha álarc mögé bújok nap mint nap
Lelkem támogatást sosem kap

Állandó jó kedvem segélykiáltás
Tudatalatti figyelem felhívás
S ha meghallaná valaki végre
Depressziómnak akkor lenne vége

De te csak azt látod, hogy mosolygok szüntelen
Pedig az életem már régen színtelen
S csak úgy tudom újra színesre festeni
Ha hagyom álarcom egyszer szétfoszlani.

2022.







NEM HARAGSZOM, CSAK KISSÉ NEHEZTELEK


Nem haragszom rád, csak kicsit neheztelek
Nem szeretsz engem, így el kell engedjelek
Hiába te voltál szívem minden vágya
Magányos éjszakáim legédesebb álma

Minden levegővételben az oxigén
Ereimben szüntelen lüktető piros vér
Szemem világában a rózsaszín felhő
A remény, hogy a szerelmed irántam eljő

Szertefoszlott álmom, hisz magadtól eldobtál
Pedig reményt bennem nap, mint nap tápláltál
De szinte egyik percről a másikra
Megszűntem létezni számodra

Nem haragszom, de még kissé neheztelek
Mert könnyen szívemből téged nem eresztelek
Beköltöztél s adtál melegágyat
Őrült szerelmemnek irántad

Hiányoznak a pillanatok veled
Mikor csókot szenvedélyből adtam neked
Pengetted szívem gitárján a húrokat
Utánad nekem csak egy törött gitár maradt

És törött gitáron nem lehet játszani
Én sem tudok hidd el, másnak látszani
Énekelném szívesen, hogy milyen jó nekem
De sajnos te már nem leszel mellettem

Csak hullanak szívem vérző könnycseppjei
Már nem fogod szürke estéim színesre festeni
Többé hiába is hívlak szerelmemnek
De nem haragszom, csak kissé neheztelek.

2017. szeptember 24. Esztergom







NEM IS TÉGED


Nem is téged szerettelek
Csak a képet, ami lehetnél
Hogy velem milyen szépeket és jókat tehetnél
De hamis kép voltál illúzió csupán

S most itt állok egyedül, megtörve, bután
Nem értve, hogy miért nem szeretsz,
miért játszol még mindig velem
Miért nem főzöl reggelente finom kávét nekem

Mellettem ébredve miért nem nézed arcomat
Közös életünkhöz nem találom kulcsomat
Hiszen nincs is ilyen kulcs és soha nem is volt
Én csak életed egy lapján voltam egy kicsinyke folt

De te lapozol s a folt eltűnik ki is téped tán a lapot
Szívemet is kitépted már olyan sokat kapott
Bántást és szúrást, jóból csak keveset
Azóta is csak egy másik szívet keresek

Életednek könyvében te lapozol hamar
Én itt maradok s már csak egy dolog zavar
Hogy miért nem tettél semmit, mire annyira vártam
Miért nem kaptam virágot, s téged mellettem az ágyban

Miért láttam mást, mint ami igazából volt
Szívemben a te szíved minden érzést kiolt
Fantomkép, mit benned láttam, most mutatod arcod
Hiába is kiabáltam, te vívtad a harcot

Nem te hiányzol már nekem,
csak a kép, mi lett volna
Többé nem leszel már velem
Mert te vagy szívem rombolója

Nem is téged szerettelek
Csak az illúziót, mi voltál
El kell mostmár feledjelek
Mert egy szót sem szóltál.

2017. November 4. Esztergom







OLYAN VAGYOK, MINT TE


Talán mert olyan vagyok, mint te
Azért nem loptam magam szívedbe
Talán nem voltam jó gyerek
Azért nem adtad szereteted

Talán én voltam ostoba
Azért nem tudtunk beszélni soha
Talán nem volt közös témánk tényleg
Engem más érdekelt, mint téged

Talán szerethettél volna jobban
Akkor nem lettünk volna rosszban
Talán nekem kellett volna nyitni feléd
Akkor mondtál volna ezer mesét

Talán szólnom kellett volna neked
Hogy hiányzik a szereteted
Már hiába szólok, csak a néma csend válaszol
Te már az idők végezetéig békében alszol

S reménykedni tudok csak, hogy tudtad
Hogy mennyire szeretlek, bár te sosem mondtad
Hiányzol még ha nem is voltunk jóban
Remélem odafent a lelked jól van

Szerettelek és szeretlek míg élek
Hiába vett el tőlem az élet
Örökké hiányozni fogsz, amíg világ a világ
Remélem békében nyugszol, drága édesapám!

2021.







PORSZEM A VILÁGBAN


Nem tudok mindenkin segíteni
Egy porszem vagyok a világban
Nem tudok a fájdalmakon enyhíteni
Az életben sokat hibáztam

Nem tudom mindig a jót tenni
Nem tudom mi a helyes út
Nem tudok mindig jó lenni
Ki a rossz elől elfut

Nem tudok megfelelni sokszor
Még magamnak sem megy
Elgondolkodok olykor
Hogy ez így tovább nem megy

De nem tudok másmilyen lenni
Hibát hibára halmozok
Pedig szeretnék jót tenni
Csak néha belefáradok

Nem tudok mindenkinek megfelelni
Nem tudom megváltani a világot
Nem tudok mindig felvenni
Egy-egy eltaposott virágot

Olykor lelkem is az, egy ezerszer
Eltiport hervadó virág
Csak reménykedek, hogy általam egyszer
Szebb lesz majd ez a csúf világ.

2022. Dunakeszi










RÉSZVÉT


Te ott fent az égben
Mennyországban, fényben
Ki itt hagytál minket a földi létben
Nyugodj hát békében!

Mi itt a földön siratunk
Mi, akik itt lent vagyunk
Fentről nézhetsz le reánk
Nem maradt utánad, csak a hiány

Nem látod többé már a színeket
Nem érezheted az ízeket
Nem halljuk többé csengő nevetésed
De nem is látjuk többé kínzó szenvedésed

Jó helyen vagy, lelked nyugalomra lelt
Téged ez a rengeteg barát nem felejt
Várj ránk odafent, majd mi is megyünk
S egyszer majd egy szép helyen mind együtt leszünk.

2022. Dunakeszi







SZÁZ FOKON ÉGEK


Száz fokon égek
Ó, ha tudnád, mit érzek!
Nem vagyok boldog
Csak jönnek a gondok

Mondd, mihez kezdjek?
Maradjak vagy menjek?
Van még itt helyem?
Jut még szeretet nekem?

Marad nekem a jóból?
Néhány kedves szóból?
Nem látok előre
Hiába nézek a jövőbe

Nem látom a múltam
Emlékeim nincsenek útban
A jövőm is homályos
Bár a jelennel határos

De jelenem sem tiszta
S már nem forduhatok vissza
Előre kell mennem hangtalan
Akkor is, ha minden bizonytalan

100 fokon égek
Ezer sebből vérzek
De akkor is megyek tovább
Ha megtört az élet.

2018. November 6 Esztergom







SZEPTEMBER


Beköszöntött hát az ősz
A szeptember elhozta az esőt
Mossa ki a bánatot szívünkből
S adjon nekünk új erőt

Mossa el könnyeinket a víz
Legyen mosolyból több mint tíz
Az esőcseppek tisztítsák meg lelkünk
S leljük meg mindenben örömünk

Szél fújja el a bánatot szívünkből
Minden rosszat emlékezetünkből
S új lét virradjon napsütéssel
Vidáman hulló falevelekkel

Majd a tél hidege fagyassza meg a bajt
Hó ropogása nyomja el szívünkben a zajt
Hófehér hópelyhek hulljanak az égből
Hozzanak békét mindenkire fentről

És majd eljön a meleg tavasz ismét
Újra élvezhetjük a napsütést
De addig hagyjuk, hogy bánatunkat mossa el
A morcos, esős, hideg szeptember.

2017. 09. 22. Esztergom







SZERELMES VAGYOK


Szerelmes vagyok beléd
S elérni akarlak
Ölelni, csókolni minden nap
Szomjamat oltani veled
S hagyni, ha zavarlak.

De nem tudnám.
Hogy is tudnálak hagyni?
Szívembe költöztél lakni.
Éhségemet oltanád
De szívemet hagyod megfagyni.

A bánat költözött belém
Tétlenül nézed
Nagyon jól érted
Hogy mire vágyom én
S te is ezt érzed

Neked sem jó így.
Makacs vagy, te drága!
Miattad maradok árva
Velem lenne igazán szép
De itt maradok megalázva.

Kemény vagy, mint a gyémánt
Nem engedsz magadból
S nem értek szavadból
Csak sóvárgok utánad némán
Hogy lássalak, azt várom a napból.

Szerelmes vagyok beléd
Csak téged akarlak
Ölelni, csókolni minden nap
Senki mással lenni, csak veled
Szerelmet adni neked.

2017. 09. 22. Esztergom







SZERESS


Keress, amíg nem késő
Szeress, amíg van idő
Mert az élet gyorsan pereg
Nem áll meg se nekem, se neked

Ha majd síromnál hullatod könnyed
Akkor sem lesz senkinek könnyebb
Az életben kell őszintén szeretni
S ha szeretsz, kimondani, amit kell, megtenni

Szeress, amíg nem késő
Keress, amíg van idő
Mert ha utolsót üt az óra
Hiába vársz már a szóra

Nem felel már akkor senki
Nem tudsz akkor semmit tenni
Keress, amíg van rá idő
Hiába szeretsz, mikor már késő

2023. Dunakeszi







SZERETNEK AZ EMBEREK


Szeretnek engem az emberek
Pedig semmi mást nem teszek
Csak tiszta szívből szeretek
Másmilyen én soha nem leszek

S mégis nagyon sokat teszek
Szívem kitárom annak, aki szeret
S megjegyzik a nevemet
A lányét, aki mindig nevet

Önmagam adom, mást én nem teszek
Ez a világ nekem így kerek
S bizalmat ad felnőtt s gyerek
Számos mosoly kísér, bárhova megyek

Szívekbe nap mint nap örömet teszek
Szeretem élni ezt az életet
Szeretnek engem az emberek
A legjobb mégis, ha az az Egy szeret.

2023. Dunakeszi







SZERETNI


Még hogy a bánat
Vezeti tintámat
Néha igen, az is
De sokszor írok vidámat

Nem mindig vagyok szomorú
Nincs fejemen tövis koszorú
De ha lenne is írnék
Nem telepedne rám ború

Nehéz az élet
S meglátni benne a szépet
Nem esni kétségbe
Ha lelkünk eltéved

De milyen csodás is tud lenni!
Nem kell mindig szenvedni
A legfontosabb mindig
Szeretni szeretni szeretni.

2023. Dunakeszi







SZERETNI NEHÉZ


Gyűlölni téged oly könnyű lehet
Csak szeretni nehéz, mert nem engeded
Nem engedsz magadhoz igazán közel
Szerelmes szíved hozzám nem jön el.

Elfogadom tehát, hogy veled végleg vége
Hiába folyik megtört szívem vére
Talán engem te már el is felejtettél
De idővel majd rájössz, mit veszítettél

Őszinte szerelmet adtam volna neked
Halálomig vagy tiédig lettem volna veled
A jóban és a rosszban igazán
Bármikor számíthattál volna rám

Neked nem kellettem, majd másnak fogok
Utánad többé sírni már nem tudok
Elengedlek immáron, szomorúan végleg
Mostmár csak sajnálni tudlak téged

Mert mikor rájössz, hogy milyen kincsed lehetett volna
Rádöbbensz, hogy ki az, ki őszinte szerelmet adna
Késő lesz már, másé leszek s te ott leszel egyedül
Fájó szívvel hallgatod, mikor a közös dalunk felcsendül

Jól gondold meg, megéri-e eldobni magadtól
Sírni egyedül titokban, szenvedni hiányomtól
Nem tudod majd jóvátenni, késő lesz már évek múlva
Ha makacsságod fontosabb, pedig szerelmed lehettem volna.

2017. szeptember 25. Esztergom







SZERETTEM VOLNA S MÉG LEHETEK
(Szerettem volna című 2018-as versem folytatása)

Szerettem volna s talán még lehetek
Édesanya, ki önfeledten nevet
Gyermekével egy szép tavaszi napon
Vidáman üldögélve az udvarban egy padon

Játszani fogócskát, bújócskát a kertben
Délután a hintaágyban pihenni vele csendben
Mesét olvasni esténként neki
Ahogy egy igazi szerető anyuka teszi

Nem tűnt el a remény, hogy gyermekem legyen
Hogy átadjam neki végtelen szeretetem
Párra találtam, igazi lelki társra
S szeretném, ha ő lenne gyermekem apukája

Közösen nevelnénk apró kis csodánkat
Alapot adnánk egy boldog családnak
Nem tűnt el a remény, hogy édesanya legyek
S hogy boldog család legyünk, én majd mindent megteszek.

2022. Május 8.











SZÉP OKTÓBER


Itt van az ősz, újra eljött
Ilyen szép tán még sosem volt
Az eget nem borítják sötét felhők
S éjszakánként fényesen ragyog a hold.

Sárga falevelek az utcán jelzik október létét
A Duna sima víztükrében hattyúk törik meg a nap fényét
És a parton nevetgélő, vidáman sétáló emberek
A játszótéren szaladgáló önfeledten boldog gyermekek

A naplementében ücsörögve élvezem az utolsó sugarakat
S hallgatom a körülöttem zümmőgő bogarakat
Csend és nyugalom van, magával ragad a táj
Nem gondol most senki arra, mi a rossz és mi fáj

Gondolataimba merülve
nem számolom a perceket
Órákat a szabadban ülve
élvezem az életet

Arra gondolok, mi lenne, ha minden ősz ily szép maradna
S az emberek nem gondolnának bosszúra s haragra
Bárcsak ez az szép október örökké tartana
Oly jó lenne, ha az egész világ ilyen szép volna.

2018. Október 13. Esztergom







SZÉP SZÍVEMTŐL ESZTERGOMIG


Hazám, hazám e szép Magyarország
Északon a csodás Esztergom
Róla írom e dalt most hozzád
Hiszen ez az otthonom

Történelmi szép vidék
Melyben ezernyi emlék honol
Becses fővárosa volt még
Országunknak egykoron

Szent város, mi túlélte
A tatárt és a törököt
Lakói már megéltek
Bánatot és örömöt

Rabul ejt e város páratlan szépsége
Mindegy, hogy most jöttél vagy itt születtél
Szíved úgyis visszahúz ide
Bármilyen messzire is mentél

A halálból épült újra
A várfalak lerombolhatatlanok
Bárkinek vezethet ide útja
Akár szegények, akár gazdagok

A Dunakanyar legtetején
A Pilis-hegység lábánál
Ott nyugszik a Visegrádi hegynél
A Duna jobb partján

A Bazilika látványa mindig szép
Legyen nappal vagy éjjel
Mikor elénk tárul e kép
Nem bírunk a hévvel

Rabul ejt e város páratlan szépsége
Mindegy, hogy most jöttél vagy itt születtél
Szíved úgyis visszahúz ide
Bármilyen messzire is mentél

Dalom szól most
A gyönyörűszép Esztergomhoz
Csodálatom csak növekszik
Szép szívemtől Esztergomig

Rabul ejt e város páratlan szépsége
Mindegy, hogy most jöttél vagy itt születtél
Szíved úgyis visszahúz ide
Bármilyen messzire is mentél.

2017. október 27. Esztergom







SZÉP VASÁRNAP . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .




Virágba borult szívem ezen a szép vasárnapon
Tollat ragadtam s verseim csak írom írom írom
Szivárványszínben látom most a világot
S megcsodálok minden gyönyörű virágot

A tavasz illatát a levegőben érzem
A napfelkeltét igazi áhítattal nézem
Tombolnak bennem a szebbnél szebb érzések
Nincsenek most számomra semmilyen kétségek

Bár átadhatnám ezt az egész világnak
Egy cseppnyi boldogságot a szomorúságnak
Nyíló virág illatának örömét
Pillanatnyi búfelejtés erejét.

2021







SZOMORÚ NAP




Születésnapom most nem lesz boldog
Beárnyékolják a gondok
Nem tudok most őszintén nevetni
Szép szavakra kedvesen felelni

Nincs velem senki, egyedül vagyok
Így telnek el az órák s a napok
Jót az élettől nem sokat kapok
A boldogtalanságra húztam lapot

Nem ül már mosoly arcomra, mint régen
Az életem úgy érzem, hogy szégyen
S nem teszi a születésnapom vidámmá semmi
Ugyanolyan szomorú nap, mint a többi

2023. November 24. Dunakeszi







SZÓRÓL SZÓRA


Szóról szóra igaz minden
Elmélkedés most már nincsen
Reménnyel telt gyenge szívem
Előtted most kiterítem
Téged választott magának
Lelkem, testem s a vágyak
Engem szeress, senki mást
Kérlek, örökké tartson ez a látomás

2021







SZUNNYADÓ VASÁRNAP


Madarak csiripelését hallgatom reggel
Mindenki számára hiányzik egy ember
Egy társ, egy barát, egy szülő, egy nagymama
Nekem is hiányzik valaki mosolya

A teraszon állva kávét kortyolgatva
Eszembe jut egy emlék, Mama hívó szava
Mikor gyerekként oly sokszor rossz fát tettem a tűzre
Sosem tanított engem rosszra, sem bűnre

Csak jót és szépet adott nekem s mindenkinek
Előtörnek bennem a fájó emlékek
Kedves arcán mindig mosoly csillogott
Lehozta volna nekem az összes csillagot

Szeretetem iránta bennem él örökké
Míg élek, szívemben őrzöm emlékét
Nem látom őt többé, hiányzik nagyon
Emlékeimbe mélyedek ezen a szunnyadó vasárnapon.

2018. Március 25. Esztergom







TEGNAP SÍRTAM


Egy ideje már nem sírok
Pedig hatalmas harcokat vívok
De könny nem csordul ki szememből
Legyen szó, barátságról vagy szerelemről

Ha nehézségekbe ütközök
Nem sírok, nem üvöltözök
S végül mindig megoldok mindent
Még ha meg is halok kicsit ott bent

De nem ejtek egyetlen könnycseppet sem
Az életben a sok rossztól erős lettem
Nem tud mostmár engem megtörni
Sem az élet, sem az emberek, egyszerűen senki

De tegnap sírtam, egyedül magányomban
Mikor elhunyt gyermekemre gondoltam
Az egyetlen, akiért még képes vagyok sírni
De 6 év után is képtelen beszélni és írni

Mélyen őrzöm magamban kis angyalkám emlékét
S néha elképzelem, hogy velem éli életét
De nem élhet itt ő, csak fent a mennyországban éli
S ilyenkor jövök rá, hogy néha milyen jó is sírni.

2022. Dunakeszi







TEHETSÉGES FIÚ


Még csak 6 éves vagy, de már olvasol
Rajzolsz, színezel, könyveket lapozol
Énekelsz és néha verseket mondasz
Ámulok csak rajta, mennyi mindent tudhatsz

S ha éppen nem jön semmilyen ihlet
Megnézel egy-egy tudományos filmet
De nem csak úgy egyszerűen, kíváncsian nézed
Megjegyzed, mert oly okos vagy, hogy meg is érted

De szöget is kalapálsz az udvaron deszkába
Vigyázol a kalapácsra, mert szüleid szerszáma
Fúrsz, faragsz, kötözöl, néha ácsolsz
Valamit serényen mindig barkácsolsz

S nem okoz gondot az udvarban fát vágni
Vagy a kertben szüleidnek segíteni ásni
Bent is takarítasz, mosogatsz, ha kell
Próbálsz jót tenni pici kezeiddel

A táncban is szuper vagy, imádnak a lányok
Pörgeted őket, ezt is szépen csinálod
Tehetséges vagy nagyon sok mindenben
Sikeres leszel majd meglásd az életben

Büszke rád a család, szüleid, mama és én is
És a szintén tehetséges nagyobb testvér is
De minden tulajdonság mellett a legeslegjobb benned
Az őszinte, tiszta önzetlen szereteted.

2023. Dunakeszi







TOLLAM A FEGYVEREM . . . . . . . . . . . .




A dicsőség számomra nem játék
Írói vénám ajándék
Mit Isten a kezembe adott
Valahányszor tollat ragadok

Csak írok írok írok
Miközben szörnyű harcokat vívok
De a tollam az én igazi fegyverem
Ha megjön az ihlet, nincsen kegyelem

Ó, ha az én tollam beszélni tudna!
Nem mesélne ő, inkább messzire futna
Távol minden rossztól, kíntól, szenvedéstől
Mit papírra vetett s nem puszta kedvtelésből

De nem tud szaladni, sem beszélni a tollam
Arra való, hogy ha jön az ihlet, megragadjam
Szívemből kiszálljon kezemen át a fájdalom
S végigcsorogjon tintaként a tollamon

Ez az ő végzete, erre hivatott
Hogy papírra vesse, mit szó ki nem mondhatott
S valahányszor érzéseim papíron tintaként élnek tovább
Együtt vívjuk a harcot tollammal, mi fegyveremmé vált.

2021.







TOLLAM TINTÁJA


Már nagyon sok verset írtam
Sokszor sokat sírtam
De ilyenkor születtek legszebb verseim
Tollamat vezették keserű könnyeim

S ha mégsem tudtam sehogysem sírni
Elkezdtem újra írni, csak írni
Nem kellett nekem soha szánalom
Tollamat vezette megannyi fájdalom

S néhanapján mikor boldog voltam
Örömöm vezette újra tollam
Aztán kifogyott a tinta hónapokra
Kiszáradt a költő tolla

Majd megint jött egy szomorú időszak
Mi megindította ismét a tollat
Papírra vetettem szörnyű szenvedésem
Azt hittem, tollam nem bírja már körmölésem

Majd ismét kiszáradt a tinta benne
Nem volt szó, mit papírra vetne
Üres lett, ahogy a szívem is akkor
Eldobtam mindent, kellett egy másik toll

De hosszú, száraz hónapok után
Tollamba az élet visszaszállt
Folyt a tinta megint a papíron
Nem kellett már többé sírnom

Boldogság töltötte meg a tollbetétet
Nem kellett már átsírni az estéket
A legszebb verseket mégsem a fájdalom szüli
Hanem mikor a lelkem a boldogság átöleli.

2023. Dunakeszi







TÚLFŰTÖTT VÁGYAK


Vágyaimnak nincs célja s határa
Csak hogy egymáséi legyünk végre valahára
Érzelemtől túlfűtve egyesüljünk szenvedéllyel
Ne bírjunk magunkkal s a hévvel

Vágyom, hogy hozzámérj, megcsókolj, átölelj
Csókod édes íze, ami nekem kell
Túlfűt a vágy, nem bírok már magammal
Csak harcolok folyvást démonjaimmal

Hogy álmom beteljesüljön, csak azt várom szüntelen
Minden percben rád vágyódom esztelen
S ha mégsem teljesülne eme kívánságom
A pokol tüzén kell majd elkárhoznom.

2020.







TÚL RÉGÓTA


Talán túl régóta vagyok egyedül
Magányosan szenvedem az éveket
Én vagyok, aki folyton csak menekül
Szeretnék egy másik életet

Talán túl sokan bántottak már engem
Tiszta szívből hiába szerettem
Ha odaadtam magam teljesen
A végén mindig én szenvedtem

Talán megszoktam minden fájdalmat
S ezért viselem el a sok rosszat
S ha széppel kínál az ég
Visszautasítom azt

Mert túl régóta vagyok már magányban
Egyedül fekszem a hideg ágyban
S már nem akarom, hogy mellém feküdjön bárki
Nem akarok többé senkire várni.

2024. Dunakeszi







ÚJJÁSZÜLETÉS


Belenéztem a tükörbe
S nem láttam magam
Nem volt a tükör törve
De más nézett vissza onnan

Nem voltak ismerősek vonásai
Mélyen ültek fájdalmának ráncai
Szomorú szemeiben szikrázott a szenvedés
Megérteni őt egy élet is kevés

A pokol legmélyebb bugyraiban élt
Nem volt hite, már semmit nem remélt
A mélyből felszállni még nem tudott
Némán, csukott szájjal ordított

S most belenézek a tükörbe újból
Nem félek ettől az újtól
Ismerősök már a vonások
Eltűntek a fájdalomtól égő ráncok

Szememben újra él a csillogás
Olyan jó érzés ez, olyan nagyon más
Mint pillangó, ki a bábjából kiszabadul
Végül a pokol s nem én maradtam alul

Felszálltam a magasba s érzem, újra élek
A múlttól, jövőtől többé már nem félek
Kinőttek szárnyaim, úszok a fellegekben
Meghaltam egyszer, de újjászülettem.

2024. Dunakeszi







ÚJRA LÁTTALAK


Újra láttalak s megdobbant a szívem
Nem hittem volna, hogy ez ilyen
Az őrületbe kergetsz engem
Azzal, hogy nem szólsz egy szót sem

Csak egy pillanatra találkoztunk
Szót is alig váltottunk
S bennem mégis felforrt a vér
Szívem szívedig el nem ér

Bezárkóztál s nem engedsz magadhoz
Tudom, már nincs jogom panaszhoz
Elengedtük egymást végre
Beletaszítottál a sötétbe

S ha ismét valahol meglátlak
Szívembe költözik újra a bánat
De lelkem mélyén akkor is meghalok
Ha tőled többé egy pillantást sem kapok

Bárhol járok majd s te bárhol leszel
Messze tőlem majd nem jelentkezel
Nem kapja meg más a szeretetem
Téged kereslek majd mindenkiben

2017. november 6. Esztergom







VAK VAGYOK


Vak vagyok, nem látom a jót s a rosszat
Bizalman határtalan s ez bosszant
Hamis barátok vesznek körbe
Hiába nézek tükörbe
Csak egy naiv lányt látok
Semmi másra nem vágyok
Csak hogy megértsenek
Ha baj van, velem legyenek
És ha öröm ér, mellettem álljon
Az összes jó barátom
De ki a barát? Már nem tudom
S ezért magamat okolom
Mert vak vagyok és nem látom
Hogy ki az igazi barátom.

2020. Esztergom







VALAMI ELSZAKADT


Valami elszakadt bennem
Meghalt az egész lelkem
Keresem a halál okát
E reménytelen ügyben

Talán a bizalmad hiánya
Gyanakvásod melegágya
Vagy csak a hideg mosoly arcodon
Lelked gúnyos kacagása

Talán nem is szerettél igazán
Hazudtál oly sok éjszakán
Ezért szakadt el bennem minden
Szerelmed örök talány

Vajon érzed-e azt, amit én?
Vajon téged is tép a kín?
Engem szétszedett már a szenvedés
Amin már semmi nem segít

Csak vársz és gondolkodsz
Közben engem meggyilkolsz
Szépen lassan eltelik az élet
S te még semmire sem jutsz

Mialatt én eltűnök
Mert tovább én már nem tűrök
Hiába sírsz majd utánam
Rájössz, hogy te voltál, ki elűzött.

2017. október 20. Esztergom







VÁGYAK, ÁLMOK


Nem sajnálatot kérek, hanem együttérzést
Nem szánalmat, csak egy kis megértést
Nem kell, hogy mindenki szeressen
Csak aki szeret, velem jó lehessen

Nem kell, hogy mindenkinek megfeleljek
Csak hogy ebben az életben társra leljek
Hű társra, ki elfogad olyannak, amilyen vagyok
Aki rosszabb napjaimon is szeret s velem együtt ragyog

Nem vágyok nagy dolgokra ebben az életben
Csak hogy őszintén boldog legyek lélekben
S ha egyedül kell haladnom utamon tovább
Akkor is megyek s reménykedek, hogy valahol csoda vár.

2023. December 22. Dunakeszi







VIHAR


Már megint gyűlnek a fellegek
Ennyi ború hogy lehet?
Egyre csak felfelé kémlelek
Nem látom a kék eget

Csak sötét felhőket
S távolról egy-egy villanás
Mellé dörgés-szerű morajlás
Egyre erősebb hangzással

Jelzi, hogy már közel van
A villám vakuként villan
Mindenki bezár ajtót, ablakot, kaput
S mint a jó fényképész villantja azt a vakut

Egymást fotózza természet és ember
Míg az eső mindent szépen elver
Együtt kell élnünk ezzel
Bár a víz az úr s a felhők feketék még

Nem lesz mindig ilyen sötét az ég
Eloszlik a sűrű felleg majd
Nem halljuk az égbolt felőli zajt
Kisüt a nap fejünk felett s feledjük a bajt

2023. Dunakeszi







W202 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .




Mikor meglátom fényes kasztnid, ahogy csillog
S a motorháztető elején fénylik a csillag
Leírhatatlan az érzés, mi átjár
Sokkal nagyobb extázis a vártnál

Fehér fényed beragyogja az életem
Már az első nap tudtam, hogy te kellesz nekem
Izzítok, indítok, együtt suhanunk az úton
Autópályán, városban s a Megyeri hídon

Menetel az úton a közel 100 lóerő
Ez az érzés emberi mértékkel nem mérhető
S az árgus szemek, amik minden nap figyelnek
Ámulnak, csodálnak, elismernek

Csodaszép kék belsőd nézi két szemem
Kormányodon pihen nyugodtan két kezem
Kényelmes ülésedbe boldogan süppedek bele
Csodás W202-esem, a szívem veled van tele!

2023. Dunakeszi















  
 
0 komment , kategória:  Gebhardt Nóra  
Gebhardt Nóra versei I.
  2024-04-06 21:15:24, szombat
 
 







GEBHARDT NÓRA VERSEI I.


Gebhardt Nóra (1989. november 27 - ) Öröm olvasni boldogságtól és fájdalomtól átitatott sorait, nagyon szép és érzelmes verseit. Igaz az élet kegyetlen, és harcolni kell szüntelen.
Nagyon szép, igazi mély érzések, nagyon szép gyönyörű szerelmi vallomások és csalódások. A fiatal költőnő csodaszép gondolatokat, érzéseket fogalmaz meg ezekben a versekben. Szép szerelmes verseihez csak gratulálni tudok. Aki így tud írni, az megérdemli hogy Ámor lenyilazza!

Az élet sokszor kegyetlen. Mindenkinek jut boldogság és szenvedés egyaránt. Egy költő rímekbe szedi mindezt és ez által maradandót alkot. Minden költőnek kell egy múzsa is, amely megihleti. Ez lehet egy személy, egy tárgy, illat, íz, érzés. Bármi, ami folyamatos inspirációt ad. Mindig más, pillanatnyi dolgok. Ha a költő valóban művész, felhasználja ezeket az elemeket, hozzáad egy darabot önmagából és megírja a verset. Egyiket a másik után. Bárhol, bármikor.

Az igazi költő kezét nem az ész vezeti, hanem a szív.

Érzések címmel kiadott verseskötete egy kis olvasnivaló karantén idejére. Hamarosan elkészül harmadik könyve is az Underground Kiadó jóvoltából. A több, mint 200 oldalas verseskötete az www.undergroundbolt.hu oldalon lesz rendelhető, ahol a korábbiak is kaphatók. Ti várjátok már?


Versek

Link

Link










A TŰZ, AMIT GYÚJTOTTÁL


Méregzöld szemeid tüzében égek el
Tekinteted lángol bármikor rám nézel
Bársony ajkaid csókjától égek el
Ajkaim részecskéi puha szádon porladnak el

Tűzforró érintésedtől égek el
Bőröm izzó tested melegétől hamvad el
Hangod selymes simogatásától égek el
Várom az órát, percet, mikor enyém leszel

Fénylő hajad puha tapintásától égek el
Szíved erős dobbanásaira az enyém is hevesebben ver
Bársony bőröd buja illatától elvesztem az eszem
Bármire kérsz kedvesem, én örömmel megteszem.

A szenvedély, mit érzek, csak a tiéd, senki nem veheti el
A vágy, ami bennem él irántad soha nem múlik el
Téged kívánlak, amíg az életem véget nem ér
A tűz, amit bennem gyújtottál kettőnkben mindörökre ég.







AMIT ADTÁL


Olyat adtál nekem, mint előtte senki más
Őszinte törődést, szerelmet, odaadást
Feltétel nélkül, önmagamért szeretsz
S nem félek már attól, hogy egyszer elfeledsz

Igaz szerelmet találtam melletted
Lelkem visszatért belém, s ezt neked köszönhetem
Ha veled vagyok, ragyogok és újra önmagam leszek
Nem érzem többé, hogy a nagyvilágban elveszek

Megszenvedtünk egymásért, harcoltunk a gonosszal
Megküzdöttünk keményen az irigy rosszakarókkal
Álltuk a sarat, tűrtük az előítéleteket
Végül mi győztünk a harcban, mi hoztunk ítéletet

Egymás mellett döntöttünk, nem törődve mással
Irigyekkel, gonosz szavakkal, hamis vallomással
Van, aki szeret minket, valakitől csak rosszat kaptunk
Aki igazán fontos, az támogatja közös utunk

A múlt eseményei mind el vannak felejtve
Hiszem, hogy mi egymásnak vagyunk teremtve
Tiszta lappal indulunk egy új élet felé
Mindig és mindenhol fogjuk egymás kezét

Most távol vagy, de érzem, hogy kitartunk
Jobb élet vár ránk, együtt, ez a sorsunk
Nem engedlek már el téged soha többé
Szeretni foglak örökkön-örökké!







ÁLMOMBAN




Úgy ölelj, mintha jó volna
Mintha minden igaz volna
Mintha lelked megcsókolna
S ereimben véred folyna

Nézz rám úgy, hogy hazug ne legyen
Tekinteteddel simíts végig lelkemen
Fogd meg erősen s ne engedd soha
Akkor sem, ha az élet mostoha

Csókolj, mintha valóság lenne
Mintha a homokóra nem peregne
Hogy igaz vagy, hitesd el velem
Hogy ha felébredek, szép legyen.







ÁRNYÉKEMBER


Árnyékember vagyok, önmagam árnyéka
Sötétségben élek, lelkemnek nincs vigasza
Elhagytak, bántottak, eldobtak
Szívem bezártam örökre páncélba

Nincs vigaszom, nincs már nekem senkim
Nincs hitem, nincs mi fájdalmamon enyhít
Nincs bánatom, nincs örömöm
Nincs senki, aki nekem segít

Így élem napjaim teljes sötétségben
Csak élni szerettem volna békességben
De csak önmagam árnyéka vagyok
S elveszek a végtelenségben.







BARÁTOK, BARÁTOK...


Barátok, barátok,
Most van szükségem rátok.
Hol vagytok barátok?
Meddig várjak még rátok?

Összeomlottam teljesen,
Mikor megpillantotta szemem,
Hogy mást ölel a szerelmem.
Túl sok volt ez nekem.

Először örültem, hogy látom
S azt gondoltam, ez csak álom.
Szeretem! Akarom! Kívánom!
Ő lesz egyszer az én párom.

De szertefoszlott minden már,
Mert feltűnt mellette az a lány.
Majd elvakított a fény
És tudatosult bennem a tény.

Szertefoszlott az álmom,
És már az egészet bánom.
Mit akkor tettem nyáron,
De már hiába szánom.

Elvesztettem a szerelmem,
Nincs már érzelem bennem.
Mindent kiölt belőlem,
S így élem majd le az életem.

Gyűlölve szeretem,
És szeretve gyűlölöm,
Az érzelmeket végleg
Magamból kiölöm.

Összeomlott lelkem,
Elvérzett a szívem,
Barátaim hol vagytok,
Mikor meghal mindenem?







BÁLINT NAPRA




Névnapodra kívánok sok szépet Neked
S köszönöm a sorsnak, hogy összehozott Veled.
Nehezen ugyan, de egymásra találtunk
Megleltük mindazt, mire régóta vágytunk.

Boldogok vagyunk most végre mind a ketten
Ennyire még soha senkit nem szerettem!
Legyen továbbra is szép napod
Édes kis szerelmem, boldog névnapot!







BIZTATÁS


Higgy, hogy benned is higgyenek!
szeress, hogy viszontszeressenek!
Mosolyogj, hogy mosolyogjanak rád,
és tanuld meg elfogadni a hibát!

Fogadd el mások hibáit,
hiszen mindenki hibázik.
Tanulj meg szívből szeretni,
így tudsz csak boldoggá lenni.







BÚCSÚLEVÉL


Mikor először megláttalak, éreztem
Életem során mély nyomot hagysz majd bennem
Ahogy rám néztél nyomban szerelembe estem
Azt a pillantást sohasem felejtem.

Évekig vártam s küszködtem, hogy megszerezzelek
Majd további évekig, hogy elfelejtselek
Ma más karjai ölelnek téged át
S az én szívem is másért dobog már

Kívánom neked, hogy legyél vele boldog
Sohase legyen semmiféle gondod
Teljesüljön minden, amit csak szeretnél
S jussak néha eszedbe, ha valaha is szerettél

Járjuk a saját utunk s a múltba ne nézzünk már
Éljünk hát boldogan, felejtsük ami fáj
De amíg csak létezem, ameddig még élek
Szívemben te megmaradsz egy nagyon szép emléknek.







BÚCSÚZÁS


Nincs jogom azt kérni, hogy örökké várj rám
Így csak annyit mondok: soha ne felejts el!
Ne felejtsd arcom, mely szerelmesen nézett rád
Ne felejtsd a hangom, mely az égig emelt fel

Ne felejtsd a mosolyom, mely téged elvarázsolt
Ne felejtsd az érintést, mi úgy felkorbácsolt
Ne felejtsd a szemeim, mik a lelkedbe néztek
Ne felejtsd el kérlek, hogy most hogyan érzek

Ne felejtsd a zenét, mi rám emlékeztet
Ne felejtsd a tüzet, mi kettőnk közt égett
Ne felejtsd az ölelést, mi oly meghitt volt
Ne felejtsd az örömöt, mi miattam volt

Ne felejtsd a csókot, mely az égbe repített
Ne felejtsd a szenvedélyt, mit a vágy hevített
Felejtsd el a szenvedést, a rengeteg rosszat
Amit ez a kínzó elválás okozhat

Felejtsd el a fájdalmat, mit neked én adtam
S őrizd meg a szép emléket magadban
De soha ne felejtsd el, még ha mást is fogsz keresni
Hogy volt egy lány, ki téged nagyon tudott szeretni!







B.Ú.É.K.!


2010. legutolsó napja van,
estére már senki sem lesz józan.
Lezárunk egy nagyon nehéz évet,
kívánok jövőre neked minden szépet!
Sikert, pénzt és boldogságot,
mindenféle okosságot,
egészséget és sok minden mást,
de most már kezdd el végre a mulatást!
Legyél ma éjjel részeg, mint egy állat,
teljesüljön minden, mit ember kívánhat!







EGYETLEN SZÓ KEVÉS


Fájdalom.
Egyetlen szó kevés arra, hogy kifejezzem bánatom.
Szívet tépő fájdalom,
amely egész testemen áthatol
s nem tehetek ellene, ezzel telik minden napom.

Szólítsatok csillagok, föl a végtelenbe.
Vagy ördögök jöjjenek értem s vigyenek a mélybe.
Szenvedek. Nagyon fáj, hogy még itt vagyok.
Vigyetek hát el, s majd odalent meghalok.

Vágyom a Pokol tüzére, amely húsomig hatolva éget
s vágyom a tűzre, mit ha Vele vagyok, akkor érzek.
Szörnyű hiánya minden pillanatban rám tör,
mint sötét éjjel szívembe a gyilkos tőr.

Kínozzatok! Szaggassátok szét testemet!
Harapjatok, s tépjétek ki a szívemet!
Vágjátok fel ereim s hagyjatok vérbe fagyva!
Lássátok a szemeim, hogyan élek mégis, halva!

Mert az életem már nem Élet, csak kínzó szenvedés.
Kérdezem a sok Miért?-et, de nem kapok engesztelést.
Mondd hát, miért teszed ezt velem? Hiszen én szeretlek!
Csak egyetlen esélyt kértem, de szenvedést kaptam helyette.

Hisz mind bűnösök vagyunk, de Isten hirdette a megbocsátást.
Akkor mind hittek benne. Most hol van a megváltás?
Bűnös vagyok én is s ez lett a vesztem.
Egyedül maradtam s teljesen elvesztem.

Elhagyott, kiért élek és ha kell, meghalok.
Csak ülök egymagamban, gyilkos lángok közt vagyok.
Reménykedek, hogy megért minden érzést, mit itthagyok,
és várom, hogy jöjjenek értem az égi angyalok.







EGYSZER...


Egyetlen Férfit szerettem igazán.
Egyszer vertek át, nem az én hibám.
Egyszer tanultam meg feledni,
s többé úgy nem fogok szeretni.

Egyszer azt mondtam: Örökké,
de nem fogok hazudni többé.
Egyszer csalódtam, nagyon fájt,
de megtanultam elfogadni a hibát.

Egyszer meghaltam egy percre,
tanultam belőle egy életre.
Egyszer szerettem, mindig reméltem.
Egyszer elmegyek, de boldogan éltem.







EGY ÚJ ÉLET GONDOLATAI


Két Férfi volt a szívemben,
kivel leéltem volna az életem.
Az egyik megkérte a kezem
s csak később ismertem meg, milyen.

Becsapott s hazudott nekem,
majdnem elvette az életem.
Sokáig fájt és szenvedtem,
de ma már nem szeretem.

A másik nem tudta, mit érzek,
hogy nélküle szívemben vérzek.
De egy hibát elkövettem,
így őt is elvesztettem.

Most egyedül vagyok, mégsem magányos,
hisz mellettem állnak mindig a barátok.
Támaszt ad ha kell a kicsi családom
számíthatok rájuk bárhol, bármikor.

Hívhatom őket, hogy ha baj van,
velem vannak örömben, bajban.
Együtt örülünk a jónak,
hogyha végre jön egy jó nap.

Férfi nélkül is létezik érzelem,
hisz őket mindennél jobban szeretem.
S ha el kell egyszer majd mennem,
büszkén mondhatom: boldogan éltem!







ELVÁLÁS


Könnyeim sós cseppjei marják az arcom
fáj, hogy a szerelmem feladta a harcot.
Elviselhetetlen ez a fájdalom
de erős vagyok és kibírom.

Ha rá gondolok, összeszorul gyomrom
sírásra görbül a szám, összeszűkül torkom.
Levegő után kapkodok, de hiába.
Teljesen felemészt a hiánya.

Nincs többé. Óvó kezei nem ölelnek már át.
Kamatostól megfizettem bűneim árát.
Mindent feladtam érte
nem kaptam semmit cserébe

csak szenvedést s most egyedül fekszem.
Hideg ágyamba hullatom könnyem.
Hiába várom, hogy belépjen a szobába
s befeküdjön mellém az ágyba

nem jön el s én nevetek magamon
hisz csak az árnyak táncolnak a falon.
Naiv voltam, mert azt hittem
hogy ő is feláldoz majd mindent

ahogy akkor régen én tettem
mert tiszta szívemből szerettem.
Már lassan éjfélt üt az óra
s én még mindig várok egy szóra

hogy visszajön és azt mondja: Szeretlek kincsem!
De erre már sajnos remény nincsen.
Meg kell tanulnom együtt élni azzal
hogy nincs többé s engem semmi nem vigasztal.







ESKÜVŐDRE


Eljön hát a nagy nap
Oltár elé állhatsz
De a mai leánybúcsún még
Az asztal alá mászhatsz.

Kirúgunk a hámból
Mi, csajok ma este,
Mert holnaptól már "-né" leszel
Egész életedre.

Bekötik a fejecskéd
Tilos lesz már pasizni
S ha a gyerek sírós lesz
Nem tudtok majd aludni,

Háziasszonyi teendőid
Lásd el szépen minden nap
S ha néha ellustul,
Neveld meg az uradat!

Egészségben, betegségben
Mindig mellette állj!
S ha néha összevesztek
Ő úgyis megbocsát.

De azért a barátnőid
Ne hanyagold el nagyon
Hisz ránk mindig számíthatsz
Ne csupán a nagy napon.

Házasságod alkalmából
Nem kívánunk egyebet:
Sok boldogságot és még
Annál is több gyereket!







ÉDESANYÁMNAK


Anyák napja alkalmából
köszöntelek Téged,
s köszönöm a sok jót,
mit megtettél értem.

Életemben védtél, óvtál
mindenféle rossztól,
tanítottál, hogy maradjak távol
mindig a gonosztól.

S ha néha nem is hallgattam Rád,
belül mindig tudtam,
hogy a legdrágább Édesanyám
a földön nekem van!







ÉLETEM SZERELMÉHEZ


Az égboltra írnám felhőkkel, hogy mindenki tudja
Vagy elrejteném mélyen, hogy csak a miénk legyen
Fába vésném, hogy a természetnek legyen rá gondja
Vagy erős betonba, ahol sohasem kopik el

Tengerek korallzátonyaiból raknám ki, hogy az égből is lássák
Pacsirták dalolnák el legszebb hangjukon
Kalitkába zárva, hogy soha ne bántsák
Dalolnák mennyei szólamon

Szivárványszín pillangók repdesnének alakzatba Neked
Násztáncukkal elmesélnék, hogy tisztán lásd
Virágról virágra szállnának velem
Hogy közvetítsék a legszebb szerelmi vallomást

Éjjel a kövér telihold és a fénylő csillagok
A fekete égboltról üzenik Neked:
Én mindig mindenhol melletted vagyok
Akkor is, ha éppen nem lehetek veled.

A természet összes eleme arra nem elég
Hogy kifejezzem Neked, őszintén mit érzek
Világgá kürtölném, hogy tudja minden élőlény
Ez a két szó is kevés: Téged szeretlek!







FÁJ


Fáj a két kezem
mert nem fogtam kezedet.
Fáj mindkét karom
mert nem öleltelek.

Fájnak ajkaim
mert nem éreztem csókod.
Fáj a két fülem
mert nem hallottam bókod.

Fáj a két szemem
mert nem láttam az arcod.
Fáj az én szívem
mert feladtad a harcot.

Fáj minden érintés
mert nem éreztem bőröd.
Fáj minden ébredés
mert tudom: vissza nem jössz.

Fáj az egész testem
mert nem vagy többé velem.
Várj rám a túlvilágon
míg lehunyom a szemem.







FEEL YOU


When you look into my eyes
This feeling is very nice
When you touch my skin softly
And quietly say a word to me
I feel I'm in heaven
And hell disappears







FOHÁSZ


Istenem, vezess a jó útra engem
Hogy tudjam, mikor mit kell tennem
S hogy amit teszek, helyes legyen
Istenem, kérlek vezess engem!

Mutass a sötétségből kiutat
Ne érjen utol a kárhozat
Elmémet a bűn le lepje el
Hibákat többé ne kövessek el!

Járjon utamon áldás és jóakarat
Istenem, te mutass nekem utat!
Ne hagyd, hogy akit szeretek, szenvedjen
Istenem, könyörgöm segíts nekem!







GYŰLÖLET


Verseim mit sem érnek,
ha nincs, aki ihlesse őket.
Azt mondják, a bánat szüli a legszebb verseket,
én mégsem érzem szépnek a szenvedésemet.

Remélni, remélni, remélni,
csak így érdemes élni.
De ha már a remény is fáj,
akkor sajnos nincs kiút már.

Gyűlölök már remélni!
Gyűlölök bizonytalanságban élni!
Miért nem lehetek végre boldog?
Rengeteg fájdalom az, amit hordok.

Testem erős még, de lelkem elgyengült,
ahogy az Egyetlen Férfi szerelme kihűlt.
Hiába a Remény, hiába minden,
a szenvedésemből kiút már nincsen!

Átkozott Remény! Miért vagy még velem?
Miért nincs helyetted velem a szerelmem?
A pokolba mindenfajta érzéssel
s ezzel a sok fájó kérdéssel!

Gyűlölöm a világot!
A kertben nyíló virágot!
Gyűlölöm a gyermeket,
ki boldogan s gondtalan nevet!

Gyűlölöm az ízeket
s a máskor oly szép színeket!
Gyűlölöm az életet,
mert nincs velem, kit szeretek!







FOHÁSZ


Istenem, vezess a jó útra engem
Hogy tudjam, mikor mit kell tennem
S hogy amit teszek, helyes legyen
Istenem, kérlek vezess engem!

Mutass a sötétségből kiutat
Ne érjen utol a kárhozat
Elmémet a bűn le lepje el
Hibákat többé ne kövessek el!

Járjon utamon áldás és jóakarat
Istenem, te mutass nekem utat!
Ne hagyd, hogy akit szeretek, szenvedjen
Istenem, könyörgöm segíts nekem!







HIÁNY


Mi ez a nyomás a mellkasomban,
Maró érzés a zsigereimben?
Ez a hiányod
hogy nem vagy mellettem.

Minden reggel erre ébredek
s minden éjjel álmatlanul szenvedek
Fáj
hogy nem vagy itt velem.

Ez a kellemes szenvedés
ez a lágyan kínzó érzés
Igen.
Ez a szerelem.

Hiányzol.

S minél erősebben próbálom elrejteni
annál jobban nem tudom kezelni
hiányod
teljesen felemészt.

De mikor újra enyém leszel
s ajkaimra csókokat lehelsz
még a föld is megremeg.

Érthetetlen számomra ez a vágy.
Hogy érezzem bőröd illatát
bármit megtennék.

Mikor gyengéden hozzám bújsz
s halk szavakat fülembe súgsz
az maga a mennyország.

Egymásba fonódik testünk
felhők közt száll a lelkünk
mintha megállna az idő.

De a pillanat gyorsan elszáll
búcsúzni kellene már.
Nem akarom.

Újra csak azt érzem
hogy marja a hiány a szívem.
Örökös ördögi kör.

Kedvesem, csak azt kívánom
Ne érjen véget soha ez az álom
Légy velem az örökkévalóságig!







HONVÁGY


Többé már nem otthon az otthon.
Itt vagyok, ahol lakom,
de furcsa honvágyat érzek,
s csak arra vágyom, hogy hozzád visszatérjek.

Az otthon az a hely, ahol biztonságban érzed magad,
s nem azt látod, hogy a hatalmas börtönfalak
körbevesznek s nem engednek téged,
nincsen kiút fogságban élek.

A szobámban fekszem az ágyamon,
vágyakozva a fényképed bámulom.
A megszokott tárgyak oly idegennek tűnnek,
ezt a helyet már nem érzem enyémnek.

Egyedül hajtom ma álomra a fejem,
megszakad a szívem, hogy nem vagy most velem.
Ha itt lennél, ölelnélek, s nem engednélek el.
Borzasztóan hiányzol, egyetlen szerelmem!

Ha veled vagyok, az idő oly gyorsan miért fut el?
S ha nem vagy itt, miért telik lassan minden perc?
A búcsú miért annyira szívbemarkoló?
Miért akad el torkomban a szó?

Nehéz ez a végtelen várakozás,
a látszólag örökké tartó vágyakozás,
a fényéveknek tűnő távolság,
a kilométerekben mérhető hiány.

Az ember szüntelen keresi lelki társát,
benned én megtaláltam életem párját.
Mikor a szemembe nézel, hogy a lelkembe láss,
az felülmúlja a legszebb szerelmi vallomást.

Nem otthon többé már az otthon.
Honvágyam van, lélekben már nem itt lakom.
Ma még ezen a helyen hajtom álomra fejem,
de azután hazatérek hozzád, egyetlenem.







IHLET NÉLKÜL


Szeretném kiírni magamból, hogy mennyire szeretem,
de nem megy, egyszerűen nincs ihletem.
Nincs erre betű, se hang, se szó
hogy Vele lenni mennyire jó.

Átjárja testem az érzelem,
de még mindig nincs ihletem,
hogy leírjam mindazt a szépet s jót,
mit Ő jelent nekem.

Az ágyamon fekszem és lehunyom a szemem.
Itt hagyta illatát. Itt hagyta nekem.
Azt képzelem, hogy mellettem pihen
S erős kezével fogja két kezem.
Úgy ölel ő át, mint még soha senki más,
számomra ez a legszebb szerelmi vallomás

mikor zöld szemeivel a szemeimbe néz,
tér és idő hirtelen elvész,
megáll a világ elakad a lélegzet,
el sem hiszem, hogy ilyesmi létezhet.
Hogy mit jelent Ő nekem?
Egy szó: a Minden.
Hogy kiírjam magamból, nincsen ihletem.







KARÁCSONY


Csillog már odakint a hófödte téli táj
Az erdőben őzike, szarvas és nyúl ugrál.
Szikrázik a jégcsap fent az ereszen
Pirul már az ünnepi pulyka a sütőben.
Vacsorára készül az egész család
A karácsonyfa a szobában feldíszítve áll
Mézeskalács egy tálban alatta
Szaloncukor, ajándék, gyertya.
Eláraszt mindent az öröm és a fény
Karácsony áldott, szent ünnepén
Legyen békesség és nyugalom ma este
Teljen boldogságban ez a szép szenteste.
Így fejezem ki én a szeretetem nektek
S kívánok békés kellemes ünnepeket!







KARÁCSONYI RÖVID ÜZENET


Kicsiny csengő karácsonyfán
Diós bejgli díszes tálcán
Ünneplőben a kis család
Együtt várják a Jézuskát.
Békesség és áldás száll
Ezen a szent éjszakán.
Neked is csak azt kívánom
Legyen boldog a karácsony!







KARÁCSONYI ÜZENET


Karácsonyfa a szobában feldíszítve áll
A szívekbe öröm és béke száll.
A gondokat, bajokat felejtsük ma el
Az egész család együtt ünnepel
Ezen a szép estén semmi ne fájjon
Legyen áldott és szép ez a karácsony!







KIK OTT FENT VAGYTOK


Kik ott fent vagytok, a csillagok között
Békében nyugszotok a felhők fölött
Onnan figyeltek s vigyáztok reánk
Figyelitek lépteinket a színfalak mögött

A mennyországban oly sok elveszett lélek
Én itt a földön örülök, hogy élek
S ti juttok eszembe, kik itt hagytatok
Valahányszor az égre felnézek

Hozzátok szólok most, titeket hívlak
Szeretteitek itt lent oly sokat sírnak
Hiányoztok nekünk, oly sokat szenvedünk
Ujjaim az írással szinte már nem is bírnak

Csak egy szó lenne felétek, egy utolsó búcsú
Egy meghitt ölelés, tényleg egy utolsó
Hogy érezzétek, hogy szeretünk titeket







KÍNLÓDÁS


Hiányzol.
Lelkünk is oly messze van egymástól.
Fényévek hasítanak űrt közénk,
s a boldogságot söprik mögénk.

Bizonytalan a jelen s a jövő,
nem tudom, még visszajön-e Ő,
a Boldogság, mit veled átéltem,
hogy jutottunk idáig, nem értem.

Nemrég még boldogan öleltük egymást éjjel,
szívünk tele volt tüzes szenvedéllyel.
Most hideg ágyamban egyedül fekszem,
nem ölelsz, nem csókolsz, nem vagy itt mellettem.

Forgolódom éjjel, sehogy sem tudok aludni,
rejtem érzelmeim, de magamnak nem tudok hazudni.
Ha nem működik, el kell válnunk csendben, békével,
de mindig szeretni foglak szívem szerelmével!







KIVÉREZTEM


Kivéreztem a szívemet,
ahogyan az elejtett vad kivérzi sebét,
s a fájdalomtól elveszti az eszét.

Mikor kimondta, hogy vége,
csak ültem, és néztem magam elé dermedten,
abban a percben egész lényemben elvesztem.

Testem hevesen, fájón remegett,
magamtól kérdeztem: miért?
Éreztem darabokra hulló szívemet,
hogy alig pumpálja belém a vért.

Szívverésem lelassult, erőm is lassan elhagy,
testemet jéggé hűtötte a sokk,
mint a sorsára hagyott állatkölyköt a téli fagy,
mi akkor ért, mikor ő elhagyott.

Kivéreztem a szívemet,
ahogy sebét a háborúban meglőtt katona,
kit bajtársai magára hagytak, s nincs többé otthona.

Lelkem is elhagyott,
azzal a szóval, mit hozzám intézett könyörtelen,
szenvtelenül és durván, hogy érezzem: nincs kegyelem!

Már nem keresem a miérteket kétségbeesve,
már nem keresem őt sem, válaszra várva,
már nem teszek semmit, mert nincs értelme,
csak ülök az üres ágyon vigaszt találva.

De a vigasz nem érkezik, helyette fájdalom honol,
jéghideg szívembe éles tőrt szúrva.
Így szenvedi meg, ki érzelmet tékozol.
A halál angyala leheletét belém fújja

Kivéreztem szívemet.
Lelkem is a sírjában nyugszik már.
Nem jön vissza többé ő, s szívem szép lassan megáll.







KÖLTŐ VAGYOK




Költő vagyok, magányos lélek
Az emberek nagy része bizony nem ért meg
Bonyolult érzelmi világ, amiben élek
Fiatalon meggyötört már engem az élet

Csak ontom magamból a verseket szüntelen
Akkor is írok, ha az élet már színtelen
Ha nem ragyog már napfény, és nem nyílnak a virágok
Ha egymás ellen küzdenek a felbőszült országok

Romlott világunkból, ha már nincsen menekvés
Ha semmi más nem marad, csak a végtelen szenvedés
Én akkor is írok, meg nem áll a tollam
A költészet az, ami mindig velem van

Ez az én mentsváram, hova menekülhetek
A nyugalomszigetem, ahol megpihenhetek
Egy kis világ, hova nem léphet be senki
Itt élek addig, míg nem fognak eltemetni

Fájdalom és csalódások, ez, ami inspirál
Érzelmi válságban a tollam meg nem áll
Az élet kegyetlen, de én tovább harcolok
Ha a világ összedől, én akkor is költő maradok.







LÁTHATATLAN AKAROK LENNI...


Láthatatlan akarok lenni,
hogy ne lásson meg senki.
Láthatatlan akarok lenni,
hogy ne lásson elmenni.
Mert ha egyszer itthagyok mindent
fájni fog ha látja,
hiszen tudni fogja, hogy minden
az ő hibája.







LÁZÁLOM


Ülök mereven, dermedten az ágyon
az éjszaka közepén, és azt várom,
hogy jöjjön végre szememre az álom,
s ne kelljen rá órákig várnom,

Hogy ellazuljon testem és ne remegjen,
hogy megnyugodjon lelkem, s ne szenvedjen,
a sötétben várom tördelve a kezem,
hogy ne rémeket lássak, ahogy lehunyom a szemem,

Mély álomba szenderüljek,
békésen, nyugodtan, s ne csak üljek
az ágy szélén meredten.
Az éjszaka oly kegyetlen.

Nem hagy nyugodni a vágy s a bűntudat,
megnyugvásnak nem ad szabad utat
a harag és a félelem.
Valóban ez a végzetem?

Hogy hibázzak újra és újra,
mígnem úgy tekintsek az Úrra,
hogy már nincs semmi hitem?
Hogy már nincs semmi hitem.

Lázálmok gyötörnek éjről éjre,
rávilágítanak a szörnyű tényre,
melyet nem akarok tudomásul venni,
de nem tudok már ellene mit tenni.

Nem hagy nyugodni a vágy s a bűntudat,
lelki békémnek nem ad szabad utat
a harag és a félelem.
Ez lenne hát a végzetem?

Hogy hibázzak újra és újra,
mígnem úgy tekintsek az Úrra
hogy már nincs semmi hitem?
Hogy már nincs semmi hitem.

Vártam a változást, de nem történt semmi.
Hát nem tudok tovább már ébren lenni!
Szemeim lecsukódnak, mély álomba merülök
akkor is, ha ismét lázálomba kerülök.

Majd reggel ismét arra ébredek,
hogy talán minden egyszer szebb lehet,
hiú ábrándjaim el nem engednek,
apró reményeim velem együtt szenvednek.

Elmúlik a nap, elmúlik az óra,
s én most sem térek nyugovóra,
tág pupillám és karikás szemem
ismét nem csukódik le nekem.

Nem hagy nyugodni a vágy s a bűntudat,
lelki békémnek nem ad szabad utat
a harag és a félelem.
Ez lenne hát a végzetem?

Hogy hibázzak újra és újra,
mígnem úgy tekintsek az Úrra
hogy már nincs semmi hitem?
Hogy már nincs semmi hitem.

Lázálmok sokasága nap mint nap gyötör,
a bűntudat szele kegyetlenül elsöpör,
pedig én mindent megtettem,
bíztam, reméltem, hittem, szerettem,

S lám nem volt elég, amit adtam,
mert ugyanazt vissza nem kaptam.
Most nem maradt más, csak hogy lehunyom a szemem,
és magamat lázálmaim karjába vetem.







LEGJOBB BARÁTNŐMNEK


Ha vihar zúg a lelkedben,
emlékeid védnek meg.
ha szél süvít a szívedben,
megvédem én szívedet.

Megvédem én szívedet
mindenféle rossztól,
megvédem lelkedet
süvítő vihartól.







LÉTKÜZDELEM


A világ nélkülem is megy tovább, nem áll meg soha
Akkor is küzdenem kell, ha az élet mostoha
Harcolni, menni, tenni a dolgom
Ahogy a katonák menetelnek a fronton

Az élet nem áll meg, ha elvesztek egy-egy barátot
S akkor is élni kell, ha már nem szeret a családom
Ha a szerelmem is elhagy, s mindenem elvesztem
Akkor sem szabad éreznem, hogy elvesztem

Az utolsó lélegzetig talpon kell maradnom
A hit kell, hogy vezéreljen, nem a haragom
Bíznom kell, remélnem és mennem
Egy jobb életért kell most tennem.







MAMA


Szemében látom a ragyogást
akárcsak fiatalon.
Ki ismerte őt akkor,
szereti ma is, nagyon.

Fiatalos és energikus,
naponta ő takarít, főz, mos.
De utoléri a kimerülés,
neki is jár a pihenés.

De örökké csak dolgozik,
meg nem áll soha.
Ne dolgozz oly sokat
ó, drága Mama!







MAMÁMHOZ


Ezernyi kis csillag
tündököl az égen,
egy sem olyan fényes,
mint a Te szíved.

Sok rosszat megélt már
megannyi év alatt,
de a szeretet benne
mindig megmaradt.



Neveltél és védtél,
néha leszidtál,
ma már jól tudom:
Te csak jót akartál.

Meghálálom ahogy tudom
mindazt, amit adtál
s megköszönöm szeretettel
Drága jó Mamám!







MEGLOPTÁL


Megloptál engem
midőn a tolvaj elemeli az értéket hirtelen
észrevétlenül, úgy loptad el árva szívem

Figyeltél, vártál, kivártál
ahogy a vadász becserkészi a vadat
hogy utána ledönts körülöttem minden válaszfalat

Váratlanul
alattomosan a semmiből törtetve jöttél
s Ámor nyilával pontosan rám lőttél

Te lélekrabló!
Ahogy a virágok a tavaszi réten, az út nyomán
úgy nyíltam meg előtted nap nap után

Tolvaj vagy!
Elraboltad törékeny testem, hogy használd
hagytad, hogy hatalmába kerítsen a vágy

Varázsló vagy!
Megbolondítottál megtévesztéssel
hogy magadhoz láncolj szemfényvesztéssel

Te szívrabló!
Hát nincs neked szíved, hogy az enyém kell?
Nem kell lopnod, felajánlom önként, vedd csak el!

De vigyázz rá!
Törékeny, akár egy vékony kristálypohár
eldobták, elejtették, sokszor összetörték már

Óvatosan fogd!
Ne ejtsd el, de ne szorítsd erősen!
Közel tartsd magadhoz, hadd legyen szívem a szívedben!







MEGÚJULÁS


Szeresd a szerelem tavaszát,
felejtsd az Élet sok bánatát!
Légy boldog, s ne feledd:
Szeresd, ki téged is szeret!







MÉG UTOLJÁRA


Én már nem akarok többet szenvedni!
Nem akarok többé sírni!
Nekem már nem maradt más, csak tenni, amit eddig,
írni, írni, írni

egy tönkrement élet történetét,
egy elveszett lélek életét,
egy összetört szív fájdalmát,
egy örök vesztes bánatát.

Én már nem akarok többé szenvedni!
Fájó szívvel elengedni.
Harcolni akarok, küzdeni érted!
Hogy mennyire szeretlek, még mindig nem érted.

És még mindig csak írok és írok,
a fájdalomtól magamban sírok,
áldatlan állapotban, összetörten gépelem,
hogy hátrahagyjam az utókornak szomorú történetem.

Szív és ész most ugyanazt sugallja,
de ha egyoldalú az érzés, minden hiába,
hiába szenvedek, hiába küszködök,
minden törekvéssel csak falba ütközök.

Én már nem akarok többé szenvedni!
Állandó bizonytalanságban lenni,
felemészt a hiány és a vágy,
nincs másom, csak egy üres, hideg ágy.

Hatalmas önmegtartóztatásban élek,
hogy ne törjön ki belőlem hirtelen
ordítás, őrjöngés a fájdalomtól,
némán sikítva, egymagam szenvedek.

Én már nem tudok többet szenvedni.
Felemészt minden érzés,
már nem tudok semminek örülni,
hiszen nincsen már több lépés.

Meghalt a szívem.
Nincs több dobbanás, nincs több érzelem,
nincs több könnyem, már sírni sem fogok,
nincs több erőm, harcolni nem tudok,

nem tudok többé már őszintén nevetni,
s nem tudok többé már senki mást szeretni,
hogy elfelejts engem, ne félj, nem hagyom,
hogy mennyire szeretlek, talán megérted egy napon.

Én már nem tudok többet szenvedni.
Kivégzett az élet engem.
Még teszek egy utolsó próbát,
hogy ne kelljen végleg elmennem.

Ha ismét kudarcot vallok,
belátom, ezt érdemlem,
de én már nem tudok többet szenvedni.
Ha vége, nekem is végem.







MIKOR MEGISMERTEM ŐT


Ott állt az ajtófélfára támasztott kézzel
S én fel sem tudtam fogni ésszel
Hogy ily csodát látok.

Csak ültem jéggé dermedve a széken
És résnyire nyitott szájjal néztem
Ahogy izmos testén feszült az ing.

Csak annyit mondott: "Hello! " Semmi mást.
De nekem e szó úgy hangzott, mint a legszebb szerelmi vallomás
Csupán azért mert ő mondta.

Szerelem volt első látásra
S utána évekig nem gondoltam másra
Csak gyönyörű barna szemeire, ahogy összeakadt tekintetünk.

Most itt van megint, mégsem lehetek vele
Másik lány mellett boldog az élete.
De inkább szenvedek barátként, mint sehogy se.







NEM


Ő meghalt és én vele haltam.
Nem vagyok már az, ki voltam
Nem.

Gyenge lelkét ápolgattam
és én mindezt visszakaptam?
Nem.

Csókolgattam, ölelgettem,
szerettem, de ő engem?
Nem.

Érték, amit tőle kaptam,
de ott volt, mikor majd` meghaltam?
Nem.

Ő volt, kinek szívem adtam
hogy becsapott nem tudhattam.
Nem.

Meghalt és én meggyászoltam.
Nem az vagyok már, ki voltam.
Nem.

Nem. Nem. Nem.

Új testben él, más ember már.
Vissza többé nem kapom már.
Nem.

Ő volt, akit úgy szerettem,
ő volt az én vőlegényem.
Meghalt és én eltemettem
s hogy ő volt az, én nem szégyellem
Nem.

Meghalt már és nem jön vissza,
szívemben övé egy kripta.
Hogy milyen volt, nem felejtem,
de aki belőle lett, nem kell nekem.
Nem!







NE MENJ!


Ne menj még kérlek, ne hagyj itt minket!
Maradj még velünk, megadunk mindent!
Drága Mama, kérlek, küzdj és ne add fel!
Meggyógyulsz majd és újra erős leszel.

Felneveltél engem, segítve anyának,
A legfontosabb tagja te vagy a családnak.
Legyőztél minden fájdalmat és kórt,
Lassan elérted az öregkort.

Sokat dolgoztál, gondoskodtál rólunk,
Egyengetted, támogattad, segítetted sorsunk,
Nevettél, sírtál, szerettél, tűrtél,
Erős voltál akkor is, ha gyengének tűntél.

Szeretetet kaptunk tőled, őszinte bizalmat,
Mindent, amit egy szülő gyermekének adhat.
Szeretni fogunk, míg meg nem áll a világ,
Maradj velünk, kérlek, sokáig és még tovább!







NÉVNAPOD ALKALMÁBÓL


Névnapod alkalmából köszönetet mondok,
És kívánom hogy szálljon el mindenféle gondod.
Köszönöm, hogy találkoztunk s jó barátok lettünk,
Így az idő nem fog csak úgy elröppenni felettünk.

Kívánom, hogy életedben mindig boldog legyél,
S ha csalódás vagy bánat ér, Cintikém, hát ne félj!
Mert minden rossz után jó dolog történik,
Egy idő után minden rossz hirtelen megszűnik.

Fogadd szeretettel tőlem ezt a verset,
A mai nap a te napod, én így köszöntelek.
Legyen részed mindenkor, mindig csak a szépben,
Drága barátnőm, azt kívánom: Isten éltessen!

Újdonsült barátnőmhöz, Cintiához...







NOSZTALGIA


Egy éve én voltam a legboldogabb a világon
s most azon töprengek: miért nincs barátom?

Egy éve már, hogy menyasszony lettem,
azt a szép napot soha nem felejtem.

Ott állt előttem s mélyen a szemembe nézett,
majd szerelmesen hozzám egy kérdést intézett.

A boldogságtól könnyes lett a szemem,
majd kisvártatva mondtam: Igen! Igen! Igen!

Ez volt életem leggyönyörűbb napja,
majd következett hét legszörnyűbb hónapja.

Elment Ő, kit a legjobban szerettem,
emlékét a sírig őrzöm a szívemben.

Meg kellett tanulnom mindezt elfogadni,
de soha nem fogok senkit úgy szeretni!










ÖSSZEOMLÁS


Nemrég még őszintén nevettem
De hibáztam s megbántam ezerszer.
Nincs visszaút újra elestem
S nem tudom visszafordítani tettem.

Most itt állok az üres szobában
Szívemben csordultig fekete gyásszal
Nincs velem csak a szégyen
Elbuktam megint, mint akkor régen.

Hiába sírtam, mást nem adhatok
De a sós könnyek nem segítenek
Csak még jobban elgyengítenek
Feloldozást tőlük nem kapok

Mit tehetnék most az őrület határán állva?
Ki lesz, ki felsegít, hogy ne zuhanjak a homályba?
Ki lesz, ki visszahozza nekem őt?
Ki lesz az, ki ad elég erőt?

Üres ágyon fekszem, magamat gyűlölve
Üres lakásban, dühtől felbőszülve.
Magamra haragszom, egyedül csak rám
Mert minden amit tettem csak az én hibám.

Szétmarja testem a bűntudat sava
Ahogy fülembe cseng utolsó szava
Majd kilép az ajtón s én összeomlok
Hirtelen nyakamra zúdulnak a gondok

Túl későn döbbentem rá, mit érzek
S emiatt most szívemben elvérzek
Mert itt hagyott s nem jön vissza többé
Így válok majd én is hófehér köddé.







PILLANATNYI ELMEZAVAR


Az érzés, mely körbefont hófehér angyalszárnyaival
csak pillanatnyi elmezavar volt
Azt hittem jelent valamit, hogy megkeresett
mikor feljött a hold.

Hirtelen görcsbe rándult gyomrom
s hevesen vert szívem
mikor megpillantottam
hogy ő írt nekem

Gondolkodás és habozás nélkül válaszoltam
ám hamar rájöttem, nem ő az, kit választottam.

Nem a régi már.

A gondolat, mely körbefont véreres szárnyaival
csak pillanatnyi elmezavar volt
s ő szívemben megmaradt örökre
de már csak egy sötét folt.







RAGYOGÁS


Rád találtam végre s már el nem engedlek
Egyszer rossz döntést hoztam, nem fordul elő többet
Akkor bizonytalan voltam, nem tudtam mit tegyek
Most csak azt akarom, hogy veled legyek.
Mikor megérintesz úgy érzem, a föld is megremeg
A gyomromban színpompás pillangók repkednek
Egész testemben megremegek én
Melegség önt el, úgy érzem, kitör belőlem a fény.
Boldog vagyok végre, rég éreztem ilyet
Szerelmem, többé már el nem engedlek!







REMÉNY


Miért élünk, ha nem remélünk?
Ha már elveszett minden reményünk.
Mit érnek a hívó szavak,
ha nem válaszol, csak egy alak?

Mit a szemedben látok,
de nem értem:
Miért törted ketté gyenge szívem?
Egyedül maradtam a sötétben.

Vad csókod ízét még érzem ajkamon.
Rád várok örökké, minden hajnalon,
hogy visszatérj és magadhoz húzz,
de a valóság néha visszahúz

a jelenbe, mely oly kegyetlen.
Te voltál, kit igazán szerettem,
s most itt állok és remélek,
csak az igazságtól félek.

Tudom, nem lehetünk egészen egymásé,
a szíved talán már másé,
de az embernek kell remélni,
ha nem remélünk, nem érdemes élni.







RÉGI HELY


Itt a régi hely, melyhez annyi minden köt.
Fájdalom, emlékek, szenvedés, öröm.
Ez az a hely, hova titkon jártam sírni,
s ahol néha kedvet kaptam verseket írni.

Csak néztem a Holdat és vártam egy jelet,
egy hangot, egy érzést, mely utat mutat nekem.
Itt töltöttem annyi időt, várva az égi jelet,
de a rég várt jel nem érkezett meg.

Most újra itt állok annyi év után,
s csupán magamat kérdezem bután:
Lehet az ember boldog teljesen?
S gondolataimban máris elveszem.

Furcsa érzések cikáznak szívemben,
csak egyvalaki tartja a lelket bennem.
Ő az, ki kitart mindig mellettem,
Ő az, ki támogat, Ő, a szerelmem.

Jövőmet előre nem tudhatom, de azt tudom,
hogy bármi történjen, szeretni fogom!
Ez az a hely, mely örömet s fájdalmat okozott,
ez az a hely, melyet szeretek, mégis itt hagyok.







ROLAND


Roland,
büszkén mondom ki neved,
s ahogy kimondom, már látom kéken csillogó szemed,
ahogy szerelmesen rám tekint,
mindenki más csak rám legyint,
mert azt hiszik, te is csak egy vagy a sok közül,
s szívem majd másnak is így örül.
De nem.

Roland,
Te vagy a fény az életemben,
az igaz érzelem a lényemben,
az örök bizonyosság,
a múlhatatlan biztonság,
az igazi, őszinte érzelem,
mit fel nem foghat semmilyen értelem,
Te vagy.

Roland,
minden, amit szépnek látok,
színek, felhők, nyíló virágok,
szivárványok, napsugár és éjjel a csillagok,
a kövér hold fénye, de még a szél is, és a viharok,
miattad látom csak szépnek,
csak miattad szép az élet.
Csakis temiattad.

Roland,
megtöltöttél érzelemmel,
igazi, valós szerelemmel,
újraélesztetted halott lelkem,
összeragasztottad törött szívem,
mosolyt varázsoltál szomorú arcomra,
segítesz az élettel vívott harcomban
összeláncolva.

Roland,
mi már örökre összetartozunk,
közös az életben hátralévő utunk,
egymás kezét már soha el nem engedjük,
kitartunk, és minden akadályt együtt legyőzünk,
s ha ránc ül majd arcodon, és remegni fog kezed,
Szerelmem, én akkor is ott leszek veled
Mindörökk Rövid gondolat
Álmatlan, vágytól züllött éjszakákon
tested melegére vágyom.
Mint gyermek, ki anyja után sír,
úgy hívlak, kereslek, vágyom Rád én.







RÖVID GONDOLAT


Álmatlan, vágytól züllött éjszakákon
tested melegére vágyom.
Mint gyermek, ki anyja után sír,
úgy hívlak, kereslek, vágyom Rád én.







SIRATÓ


Magához szólított Téged a Jóisten,
Magához vett, hogy többé szenvedned ne kelljen.
Éltedben is harcoltál mindig, mindenért,
Megküzdöttél keményen a végső nyugalomért.

Szerető édesanya, gondoskodó nagymama,
Testvér voltál és odaadó keresztanya,
Mindenkinek őszinte szeretetet adtál,
A bajban mindig segítőkész voltál.

Gyerekeid, unokáid és az egész családod,
Egykori kollégák és a kedves barátok,
Mind Téged siratunk, hiányod éles tőr,
De tudjuk, hogy fájdalom többé már nem gyötör.

A mennyországból figyelsz minket, az angyalok között,
Nyugalomban, békében szállsz a fellegek fölött,
Nem haltál meg, egy fényes csillag lettél az égen,
Nem haltál meg, örökké élsz a szívünkben, mélyen.







SZAKÍTÁS UTÁN


Felejtsétek el, mit mondtam,
hazugság volt az éltem.
Felejtsétek el, ki voltam,
egy álarc mögött éltem.

Holnap új nap kezdődik
s idővel túllépek,
de ma még sírok magamban
s kicsit talán félek,

hogy egy nap majd végleg elfelejtem
Őt, igen, kit halálosan szerettem.
De hamar rájövök: nem kell félnem,
mert az Egyetlen Szerelmem sohasem felejtem!







SZÁZ FOKON ÉGEK


Száz fokon égek
Ó, ha tudnád, mit érzek!
Nem vagyok boldog
Csak jönnek a gondok

Mondd, mihez kezdjek?
Maradjak vagy menjek?
Van még itt helyem?
Jut még szeretet nekem?

Marad nekem a jóból?
Néhány kedves szóból?
Nem látok előre
Hiába nézek a jövőbe

Nem látom a múltam
Emlékeim nincsenek útban
A jövőm is homályos
Bár a jelennel határos

De jelenem sem tiszta
S már nem forduhatok vissza
Előre kell mennem hangtalan
Akkor is, ha minden bizonytalan

100 fokon égek
Ezer sebből vérzek
De akkor is megyek tovább
Ha megtört az élet.







SZEMFÉNYVESZTÉS


Egy álomkép vagy, gyönyörű illúzió
Angyali szárnyakon repülő vízió
Szivárványszínekben pompázó hallucináció
Függőséget okozó tudatmódosító

Csillagszemű angyal vagy, ki szívemet simogatja
Vagy egy éjfekete vámpír, ki a véremet szívja?
Ki vagy te, idegen hófehér ruhában?
Ily gyönyörűséget még soha nem láttam.

Valódi-e lényed, vagy csak szemfényvesztés?
Angyali arcod vajon csak megtévesztés?
Égi csengő hangod hallom-e még talán?
Vagy azt is csak képzeltem? Nem tudom már.

Félek, csak képzelet vagy és hirtelen köddé válsz
Legyen enyém tőled még egy utolsó tánc
Gyönyörű mosolyod soha nem felejtem én
Emlékezni fogok rád, te csodás álomkép.







SZERELMEM EMLÉKÉRE


Egy fényes kis csillag lettél az égen
s haláloddal kioltottad a fényem.
Egyedül hagytál engem a nagyvilágban.
Egyedül hagytál... egyedül, magányban.

Egy angyal lettél, ki fentről figyel engem.
Minden percben velem vagy, követed a léptem.
A lelkem eladnám, hogy még szerethesselek
Mindenem feláldoznám, csak egy percig ölelhesselek.

Te voltál ki megtanított
fájdalom után szeretni
s most te vagy az aki megtanít:
Soha nem szabad feledni.

Mert kire emlékeznek,
nem hal meg, alszik csupán
s én majd emlékezek rád évtizedek után.

Mert téged elfeledni nem lehet
s azt sem hogy van egy lány,
ki téged még most is nagyon szeret.

S ha egyszer én is elmegyek,
véget ér az élet nekem,
a túlvilágon várj rám és én ott leszek, kedvesem.







SZERELMEMNEK


Minden egyes szívdobbanás
Minden kis lopott pillantás
Minden érzéki érintés
Fellegekben repülés.

Szerelmes pillantásod tüzében
Elporladok a világegyetemben
Érintésedre egy pillanatra megáll a szívem
Majd újra verni kezd, érted dobban, Kedvesem!

Mit irántad érzek, nincsen rá szó
Kifejezni nem lehet, hogy mennyire jó
Csak Veled lenni, tudni, hogy vagy nekem
S elérem lelked, ha kinyújtom kezem.

Zöld szemeid csillogó fénye
Gyenge szívem utolsó reménye.
Ugyanazt súgja szív és ész
Szerelmem irántad soha el nem vész

Tudom, sokat hibáztam és már bánom
A bűneimet a föld mélyére elásom
Megtanultam a leckét egy életre belőle
S jóvá teszem, hogy együtt legyünk mindörökre.

Fájdalmat többé nem okozok Neked
Itt és most én fogadalmat teszek
Szenvedés helyére a boldogság virága kerül
S közös kertünkben gondozom majd rendületlenül

Cserébe csupán egyet kérek
Szeress úgy, ahogy én szeretlek Téged!
Hogy boldogok legyünk, én mindent megteszek
Az idők végezetéig melletted leszek.

Mert mit érne a világ, ha nélküled élnék?
Ha nem lennél más, csak egy nagyon szép emlék?
Nem bírnék úgy élni, nem bírnám nélküled
Az életemnek értelme csak így van, Veled.

Hagyjuk a múltat magunk mögött, eltemetve
Kezdjük tiszta lappal, a rosszat elfelejtve
Számomra az érzés erős, hogy egymásnak vagyunk teremtve
Nem is akarok mást, csak Téged egy életre.

Önzőség, tudom, de csak magamnak akarlak
Hisz az érzéseim felett csak Neked van hatalmad.
Ameddig a szívem dobog, ameddig élek
Az örökkévalóságig szeretlek Téged!







SZERETLEK


Szeretlek akkor is, ha nem vagy itt velem
Talán jobban is szeretlek, ha hiányzol nekem
Szeretlek este, mikor álomba ringatlak
Szeretlek reggel, ha felkelni készül a nap.

Szeretlek, ha itt vagy és szorosan átölelsz
Szeretlek akkor is, ha még bízni nem mersz
Szeretlek nappal, szeretlek éjjel
Szeretlek a szívem tiszta szerelmével!







SZÜLETÉSNAPI KÖSZÖNTŐ


Édesanyám, köszöntelek születésed napján
Újabb sor telt be életednek lapján.
Kívánok e napon minden jót és szépet
Ismét átvészeltél egy nagyon nehéz évet.

Bár már elhagytad az ötvenet is rég
Az arcod még mindig ugyanolyan szép.
Ha meg is őszül hajad, vagy ráncok fedik arcod


Az élet küzdelmében ne add fel a harcot!

Légy mindig ilyen erős és kitartó
Ne feledd, a gondok alól mindig van kibúvó.
Ez a nap a Te napod, s én azt kívánom néked:
Legyen a Tiéd egy boldog és egészséges élet!







TE MEG ÉN


Fogtuk egymás kezét
Te meg én.
Egymás szemébe néztünk
őszintén.
A tengerparton álltunk,
néztük ahogy a sós víz mossa lábunk,
szótlanul sétáltunk
Te meg én.
Jött egy hullám,
mely nagyobb volt mindennél,
egymásba kapaszkodtunk
Te meg én.
Úgy éreztem, egy percre elengedtél,
majd újra egymásra találtunk
Te meg én.
Most megint ott állunk
Te meg én
s bár az idő megtörte szárnyunk
könnyedén,
kitartasz mellettem,
ahogy melletted én,
mindörökké egymásra vigyázunk
Te meg én.







TESTVÉR


Túl korán elmentél, nem ismertelek
A sors esélyt sem adott, hogy szerethesselek
Nem láthattam angyalarcod, miként vidáman rám nevet
Nem hallhattam lágy hangod, ahogy suttogod nevem

Kimaradtak mind a testvéri veszekedések
S a viták után az édes kibékülések
Szeretetteljes ölelésedet nem érezhetem soha
De erősnek kell lenni, ha az élet mostoha.

Soha nem voltál velem, mégis mindig hiányzol.
Fentről figyelsz az angyalok közül s rám vigyázol
A halál túl gyorsan elragadott, nem láttad, milyen az élet
De a szíved bennem lüktet, s vigyázok rá, amíg élek

A mennyország kapujában nekem nyújtod majd kezed
Addig a halandók közt élve a szereteted vezet
Majd együtt szárnyalunk az öröklét fellegén.
Szeretlek, s amíg élek, Te bennem tovább élsz!







TE VOLTÁL


Te voltál az egyetlen, kivel igazán tudtam nevetni
S te voltál, ki megtanított újra szeretni
Te voltál, ki akkor is hiányzott nekem
Ha csak a másik szobában ültél, csendesen

Te voltál, kivel minden este együtt feküdtem
S reggel, mikor felkelt a nap, együtt ébredtem
Te voltál, kiért egyszer mindenem feladtam
Te voltál, kit jobban becsültem, mint önmagam

Te vagy a minden, soha senkit így nem szerettem
És soha senkiért ennyit nem szenvedtem
Senkiért nem hullattam ennyit a könnyem
Senki miatt nem fájt ennyire a szívem

Te voltál, ki felvidított, ha szomorú voltam
Te voltál, ki lenyugtatott, ha dühöngve tomboltam
Te voltál, ki elviselt, akkor is, ha más nem
Aki hibáimmal együtt elfogadott engem

Te voltál, kit soha nem akartam bántani
Hogy megtettem, nem tudom magamnak megbocsátani
Te vagy, ki akkor is szeret, ha elkövetek száz vétket
Te vagy az, akihez az életben egyszer még visszatérek







TILTOTT ÉRZELMEK


A szemei.
Azok az éjfekete szemek babonáznak meg mindenkor.
Bárhová megyek, akárhova nézek, azt a szempárt látom mindenhol.

S a szája
mely oly puha és kívánatos, mikor megcsókol
s a szavak, amikkel oly gyengéden bókol.

És a mosolya
mely oly fényesen csillog arcán, hogy elvakít
Az érintése, mely észvesztően megvadít.

Fekete haja
mely egyszerre puha és kemény
A test, mely nem lehet most az enyém.

Az érzés.
Az a vágy, mi hatalmába kerít, ha vele vagyok
s bármit megteszek érte, mindent neki adok.

Tilos ezt éreznem, nem szabad!
De hogyha nem látom, a szívem megszakad.
Ám van ennél szörnyűbb is: ha ott vagyok vele
és kezemet nem foghatja meg férfias keze.

Ajkaim nem érintheti érzéki szája
S érzelmeim nem adhatom nyíltan a tudtára
Mert ott van ő, ki szeret, kivel együtt élek
Hogy kiderül a titkom, attól félek.

Nem ezt érdemli sem ő, sem a másik
De az elmémbe alattomosan belemászik
Kiszívja az agyam, hogy ne gondolkozzak
Szenvedélyt fúj belém, hogy azon dolgozzak

miként tudnék ellenállni neki
Képtelenség. A tekintete eszemet veszi.
Ha meglátom, pillangók repdesnek gyomromban
Ha megcsókol, összeomlok nyomban.

Extázisba esem, a külvilág megszűnik
Megáll az idő és minden más eltűnik
Csak ő meg én maradunk a világegyetemben
Én az ő lelkében, ő pedig énbennem.

Nem lenne szabad még csak gondolnom se rá
Miért mindig az a jó, ami tilos és fáj?
Döntenem kell, két férfit nem szerethetek
De tanácstalan vagyok, így tovább szenvedek.







TOLLAM A FEGYVEREM


A dicsőség számomra nem játék
Írói vénám ajándék
Mit Isten a kezembe adott
Valahányszor tollat ragadok

Csak írok írok írok
Miközben szörnyű harcokat vívok
De a tollam az én igazi fegyverem
Ha megjön az ihlet, nincsen kegyelem

Ó, ha az én tollam beszélni tudna!
Nem mesélne ő, inkább messzire futna
Távol minden rossztól, kíntól, szenvedéstől
Mit papírra vetett s nem puszta kedvtelésből

De nem tud szaladni, sem beszélni a tollam
Arra való, hogy ha jön az ihlet, megragadjam
Szívemből kiszálljon kezemen át a fájdalom
S végigcsorogjon tintaként a tollamon

Ez az ő végzete, erre hivatott
Hogy papírra vesse, mit szó ki nem mondhatott
S valahányszor érzéseim papíron tintaként élnek tovább
Együtt vívjuk a harcot tollammal, mi fegyveremmé vált.







ÜRES


Üres a szobám, mert nem vagy itt velem
üres a lelkem, mert nem ölelsz kedvesem
üres az ágyam, nélküled hideg
mikor itt vagy, csak akkor oly tüzes.

Várom, hogy hívj, de nem csöng a telefon
csak az óra lassú ketyegését hallom
nem telik az idő, nem múlik a perc
csak azt várom, mikor újra átölelsz

de most még üres a szobám, nélküled sötét
üres a lelkem, a hiányod tépi szét
úgy érzem vak vagyok, mert nem látom arcod
süket vagyok én, mert nem hallom a hangod.

Van az az érzés, mi egyszerre szép és fáj
és néha nem bírod elviselni már
de mégis élvezed, mert tudod, hogy jó neked
hogy van az életben ki igazán szeret.







VALAKI SZERELEMNEK HÍVJA


Valaki szerelemnek hívja, én szenvedésnek
valaki vonzalomnak, én szenvedélynek
én megvetésnek, valaki oltalomnak
én idegeket felőrlő borzalomnak

valaki tud élni vele, valaki nem
valaki örül neki, én csak elviselem
valamikor képes megmozgatni ezreket
s az emberek boldogok, de én csak szenvedek.

Valaki szerelemnek hívja ezt a szörnyű terhet?
Hát nincs nagyobb büntetés, mivel Isten embert verhet!
Hiszen a történelem legnagyobb csatái is
eme érzelemből indultak ki.

Oly sok emberi szenvedés és halál
történt már a szerelemnek okán
mégis tudunk újra remélni
mert szerelem nélkül nem érdemes élni.

Nem érdemes, de én hogyan éljek
ha már minden érzelemtől félek?
Kihalt bennem minden, félek már nevetni
félek újból igazán szívből szeretni

Félek, hogy ismét - ahogy szoktam - hibázok
félek, hogy újra valakit megbántok
túl sok volt már a kín, érzelmi halott vagyok
jobb lesz mindenkinek, ha egyedül maradok.







VALLOMÁS


Új életet kezdtem,
de Tibit még mindig szeretem.
Jobb életem lett,
de Ő marad a szerelmem.

Már rég túlléptem mindenen,
normálisan élem az életem.
A hiány ugyan megmaradt,
de már nem vagyok magam alatt.

Pedig minden nap, minden percben
azt várom, hogy jelentkezzen.
Várok egy hívást, egy levelet,
hogy csak annyit mondjon: Szeretlek!

Tudom valahol mélyen, legbelül,
hogy az Ő szerelme már rég kihűlt.
De a Remény még bennem él
s talán majd egyszer utolér.

Akkor egymás karjaiba futunk
s egybefonódik az utunk.
Talán majd egyszer ez így lesz,
de addig a vezetőm a Remény lesz.







VÁGYÓDÁS


Szeretnélek ölelni egy őszi hajnalon,
csókjaidat érezni forró ajkamon.
Valóra válhat az álmom vajon?
Szeretném, ha örökké szeretnél, nagyon.







VÁLTOZÁS


Ha telepátiával tudnék üzenni,
azt mondanám: légy boldog és tanulj meg szeretni!
Mert az nem szeretet, mit nekem adtál,
becsaptál, átvertél, hazudtál.

Mit Tőled kaptam, elfelejteni nem tudom,
emléked életem végéig hordom.
De az, aki most vagy, nekem már nem kell!
Éld le az életed másvalakivel!

Az az ember, ki most te vagy, nekem nem kell többé!
Az, aki voltál, nem jön vissza többé.
Pár hónapja még a vőlegényem voltál,
de jött egy változás s számomra meghaltál!
Sosem felejtem el, mit velem tettél,
de emléked szívemben örökké él.







VÁRAKOZÁS


Fülledt nyári éjszakákon
feküdtem álmatlanul az ágyon
s ábrándoztam.

Több ilyen éjszaka is volt,
mikor erősen fénylett a Hold
s én Rád vágytam.

Majd téli hideg reggeleken
a kanapén ülve elmerengtem.
6 évig vártalak.

Még mindig nem vagy mellettem,
de lelked él a lelkemben.
Arra vágyom, hogy átkaroljalak.

Más utat járunk mindketten,
nem fáj más csak a két kezem,
mert nem fogtam kezedet.







VISSZATÉRÉS A POKOLBÓL


Elestem.
Egy sivatag közepén álltam üresen,
s jött egy hatalmas Vihar,
mi elsöpörte szívem.

Meghaltam.
Kiontotta életem ez a szörnyű Vihar.
Ott álltam üres szívvel és halkan suttogtam:
Valaki segítsen!

A Pokolban éltem.
Széttépték az ördögök a testem,
s vérszomjas vámpírok szívták ki
fájdalomtól fekete vérem.

De megmenekültem.
S most a mélyből sikerült visszatérnem.
Az angyalok húztak fel
s visszakaptam a szívem.

Felálltam.
Bár még nem bírta lábam fájdalomtól nehéz lelkem
s szenvedéstől elgyengült testem,
azért az oázist megkerestem.

Most élek.
És amíg nyílnak a virágok és ragyognak a fények,
míg tavaszi reggeleken tücskök zenélnek,
míg ver hiányos szívem és még bennem van az Élet,
nem tehetek mást: mindig csak remélek.

Hiszen, ha már mindent feladtál s mindened elveszett,
ha úgy érzed nem élsz már s a halálod tervezed,
Bolond ne légy! Ez hamis képzelet!
A helyes útra majd a Remény elvezet.







VŐLEGÉNYEMHEZ


Egyetlen perc talán az Élet,
s egyetlen szó, amit érzek.
Tudom, hogy bármeddig is élek,
örökké csak Téged szeretnélek!







AZ ELSŐ TALÁLKOZÁS


Az asztalnál ültem az irodában és vártam, hogy megérkezzen az autó, amivel a nyári munkához szükséges orvosi vizsgálatra megyünk a leendő kollégáimmal. Unalmamban a mobiltelefonomat babráltam. Talán sms-t írtam a barátnőmnek, már nem emlékszem. Hello! - szólalt meg egy férfiasan kellemes hang, szinte belefúródva a fülemen keresztül az agyamba, végigfutva az egész testemen. Felkaptam a fejem és válaszoltam... volna. Egy hang sem jött ki a torkomon.

Ott állt az ajtófélfára támaszkodva. Végignéztem rajta, de csak a szemem mozgott, mert a fejem mintha ólomból lett volna, mozdulni sem bírtam. Első látásra teljesen átlagos külsejű, úgy 175 magas barna hajú fiatal férfi. Látszott rajta, hogy nem veti meg a munkát, erős, kidolgozott testén enyhén feszült az ing. Épp amennyire kellett. A ruhája alól kissé kilátszott egyenletesen lebarnult mellkasa. Sötétített lencséjű szemüveget viselt. Soha sem kedveltem a szemüveges férfiakat, magamon sem viseltem el, pedig évek óta szükségem lenne rá, de nem bírtam megszokni. De őt valahogy még varázslatosabbá tette. Rossz látásom ellenére mégis tisztán láttam vonásait. Férfias volt és vonzó. Hihetetlenül vonzó. Éppen olyan, mint amilyen megálmodtam magamnak. Az ideálom. És ott állt előttem.

Ahogy összeakadt a tekintetünk, mintha megállt volna a világ egy pillanatra. Résnyire nyitott szájjal, mozdulatlanul bámultam rá, szinte már zavaróan. A lélegzetem elakadt, a torkom kiszáradt. Az egész testemet kellemes, ugyanakkor leírhatatlan érzés öntötte el, a fejem tetejétől a lábujjhegyemig. Mintha hófehér habkönnyű felhőkön feküdtem volna, körülöttem rengeteg pillangó, megszámolni sem tudom, mindent eltakarnak. Nem látok, csak gyönyörűbbnél gyönyörűbb színekben pompázó pillangószárnyakat. Türkiz... sárga... piros... narancs... szinte már szédülök. De kellemes ez az érzés, bárcsak örökké tartana.

Ekkor hirtelen mintha jeges vizet locsolnának az arcomba, eltűnik minden, a felhők, a pillangók, feleszmélek. A való világban vagyok, és még mindig ott áll előttem arra várva, hogy megszólaljak végre. Hirtelen nagy levegőt vettem, nyeltem egyet, majd a torkom kiszáradásától kissé rekedtes hangon csak annyit tudtam szólni: Hello!

Ő rám mosolygott. Ahogy szép formás szája mögül kivillantak hófehér, szabályos fogai, úgy éreztem, ez a mosoly mélyen a szívembe hatolt és örökre belevéste magát. Próbáltam kierőszakolni magamból egy mosolygást, nehogy azt higgye, közömbös számomra, de a kellemes döbbenet csak egy kényszeredett vigyort csikart ki belőlem. Zavarban voltam. Sohasem találkoztunk azelőtt, nem is tudtuk a másikról, hogy létezik, mégis úgy éreztem, mintha évek óta ismernénk egymást. Azt hiszem, egész életemben arra vártam, hogy ez a találkozás bekövetkezzen. Csak nem tudtam róla.

Ez volt az első találkozásunk, de tudtam, hogy hatalmas szerepe lesz az életemben. Igen, ott állt előttem az Igazi. És tudtam, együtt fogunk dolgozni.







"Az erkélyen ülök és nézem a csodálatos naplementét. Itt valahogy még a nap is máshogy süt. Sugarával narancssárgára és halvány vörösre festi az eget és a fellegekben vándorló fátyolfelhőket. Ahogy egyre lejjebb ereszkedik, éles kontrasztot alkot a hegyek teteje és a tiszta ég között. Érzem, ahogy meleg sugaraival csiklandozza meztelen vállam bőrét. Az alacsony fák körül rovarok repkednek, az erkélytetőn madarak lejtenek táncot. Mintha azt csiripelnék, itt a tavasz. Ezen a tájon még a tavasz is édesebb. Lassan kezd hűvösödni, de még kint maradok. Szeretek itt lenni. Nézni, ahogy a magas házak között elbújik a nap a hegyek mögé, azt sugallva, hogy holnap új nap kezdődik."

2011 környékén, Esztergom







ÁLOM ÉS VALÓSÁG? (Novella)


Segítség? - elmélkedtem magamban, hogy érdemes-e segítségért kiáltanom egy koromsötét szobában a semmi közepén, ahol nem lát és nem hall senki. És ha érdemes is és meghallják, tudnak-e vajon segíteni? Mindezek költői kérdések voltak számomra, mivel már tisztában voltam a válasszal: Nem! Rajtam már senki nem tud segíteni. Nincs menekvés. Életem utolsó perceit élem egy elhagyatott helyen, teljesen egyedül, magányosan.

A sötét szobába hirtelen apró fénysugár világított be. Alig látható volt, talán az ember normális körülmények között észre sem vette volna. Már évek óta sötétségben éltem mozdulatlanul a szobában, amiben nem voltak bútorok, csak egy ajtaja volt, ami be volt zárva, és a kulcs valahol a tenger mélyén pihent. Évek óta nem láttam semmit, s éppen ezért olyan erősnek tűnt a fénye, hogy szinte elvakított. Évek óta nem hallottam hangokat, nem beszéltem én se, nem volt kihez, teljesen egyedül éltem egy bezárt szobában, egy ismeretlen helyen, ahonnan nem volt menekvés.

Ahogy azon elmélkedtem talán századszorra, hogy kiáltsak-e segítségért, hirtelen mintha egy ismerős hangot hallottam volna. Néha komolyan úgy tűnt, mintha beszélnének hozzám, de mindig rájöttem, hogy csak a csönd ,,hangjait" hallom. Azonban ez a hang annyira valódinak tűnt, hogy éreztem, nem vagyok egyedül. Egyre hangosabban hallottam, ahogy a nevem suttogja, szinte már kiáltásként hangzott. Ekkor jöttem rá, hogy érdemes segítséget kérni, mert mindig akad valaki, aki segíteni tud. Az elmúlt években egy hangot sem szóltam, s kicsit rekedtesen ugyan, de kiáltani kezdtem: ,,Segítség!"

Kis idő elteltével megismertem a hangot: a vőlegényem hangja volt. Kinyitottam a szemem, és a szeretett férfi aggódó arcát láttam, amint azt mondja: ,,Szívem, minden rendben? Kiabáltál." Megnyugodtam: csak egy álom volt... egy rossz álom. Ahogy feleszméltem és megnyugtattam kedvesem, az órára néztem. ,,El fogunk késni." - futott át az agyamon. Nem lett volna szerencsés a saját esküvőmről elkésni, így készülődni kezdtem.

Ez a nap más, mint a többi. Ezen a napon az életem egy új szakaszba lép, egy boldogabb időszak következik. Összekötöm az életem azzal, akit szívből szeretek, és aki nélkül az életem nem tudom elképzelni. Örökké együtt leszünk, és nem választhat el minket senki és semmi földi hatalom. Szinte észre sem vettem és már ott álltam az oltár előtt, mellettem a Férfi, akinek az életem adtam, mögöttem a szeretett családom, a barátok, ismerősök. Mindenki eljött, aki számít. Soha nem éreztem ennyire magabiztosnak magam, tudtam, mit akarok, és most végre meg is valósul. Hihetetlenül boldog voltam. Mostmár semmi nem akadályozhatja meg, hogy igazán boldog legyek.

Miután elhangzott a boldogító ,,igen", mindkettőnk ujjára felkerült a gyűrű. Mindenki minket ünnepelt, és mi tudtuk, hogy ez egy olyan erős kötelék köztünk, amit nem téphet el semmi. Egymás iránti szerelmünk egy világot tartott volna össze, annyira erős volt és hatalmas, tudtuk, hogy ez életünk végéig kísérni fog minket az immár közös úton. És bármi történik majd, mi összetartozunk mindörökre. Ezt csak mi tudtuk, és csak a miénk volt ez az érzés, ez tette olyan különlegessé.

Olyan fényes és tiszta volt minden, a nap ragyogóan sütött. Ahogy kiléptünk az ajtón, a rokonok és ismerősök sorra jöttek gratulálni, olyanok voltunk, mint egy mesében a herceg és a hercegnő. Mindenki álompárként emlegetett minket. Néha féltem, hogy ez valóban csak egy szép álom és egyszer fel kell ébrednem, de a mai napon nem volt bennem egy csepp kétely sem ezzel kapcsolatban. Éreztem a szerelem kitartó erejét és szinte már természetfeletti volt, ahogy kötődtünk egymáshoz.

Ő bármikor megérezte, ha valami baj volt velem, és én is mindig megéreztem, ha vele történt valami. Nem kellett látnunk egymást, éreztük, ha a másik a közelben volt. Nem kellett megszólalnunk, tudtuk, mire gondol a másik. Akár egyetlen mozdulatból megállapítottuk, hogy mit fog tenni a másik fél.

Nem régóta ismertük egymást, de mikor először találkoztunk, éreztem valamit, amit akkor nem tudtam megmagyarázni. Talán ma sincs rá elfogadható magyarázat. Éreztem, hogy van benne valami, ami bennem is, és hiányzik belőlem az, ami benne megtalálható, kiegészít engem, kiegészítjük egymást. Éreztem, hogy ő az az ember, akit nekem teremtett az ég, és én is érte élek. Egymás életének részei vagyunk. És ha akkor nem találkozunk, akkor máshol, más időben, de mindenképp találkoztunk volna, mert nekünk találkoznunk kellett. Ez így volt elrendelve. Általa lett szebb az életem, és az ő életét is én tettem szebbé. Nem létezünk egymás nélkül. Eggyé vált az életünk, a mai napon véglegesen.

Ott álltam kéz a kézben az újdonsült férjemmel, hófehér ruhában, ujjamon a köteléket jelképező gyűrű, szívem megtelve boldogsággal és rengeteg, mindent elsöprő szeretettel és szerelemmel. Úgy éreztem, mintha világítanék a boldogságtól, és semmi mást nem látnék, csak a fényt, benne minket. Mintha csak mi ketten lennénk a világon, miénk lenne az egész világegyetem. Szinte eltűntek az emberek, a hangzavart nyugodt csönd váltotta fel, mintha csak a mennyországban állnánk egy felhőn, csak mi ketten, békében.

Egymással szemben álltunk, mozdulatlanul. Mélyen a szemébe néztem, pillantása ragyogott, és láttam a boldogságot, a békét, a szeretetet. De a fény még mindig vakított, már-már zavaróan, és egyre homályosabban láttam az arcát, majd hirtelen éreztem, hogy keze szorítása egyre gyengül. Próbáltam erősebben szorítani, nem elengedni, de minél erősebben szorítottam, annál halványabban éreztem kezeit. Mintha a felhőket akartam volna megmarkolni, amik egy pillanat alatt kicsúsznak kezeim közül. Minden erőmet belevetettem, de nem bírtam tovább tartani. Elengedtük egymás kezét. Eltűnt a szemem elől. Nem láttam arcát, nem éreztem érintését, nem hallottam hangját. Elveszítettem.

Segítségért kiáltottam, de mintha szavaim elnyelte volna a végtelen. Kiáltani próbáltam, de nem jött ki hang a torkomon. Behunytam a szemem, azt remélve, hogy mikor újra kinyitom, ott lesz Ő, és ez csak egy pillanatnyi rossz álom volt, mint reggel. Erősen koncentráltam, hogy teljesüljön ez a kívánságom. Félve kinyitottam a szemem. Nem láttam semmit, csak sötétség mindenhol. Csönd és sötétség. Nem éreztem jelenlétét, nem hallottam hangokat, nem észleltem mozgást. Egyedül voltam egy ismeretlen helyen, mégis ahogy szemem kezdett hozzászokni a sötétséghez, egyre ismerősebbé vált minden. Egy szoba volt, amiben nem voltak bútorok, csak egy ajtó, ami zárva volt. Először megnyugodtam, hogy csak álmodom megint, és nemsokára meghallom férjem hangját, felébredek, megölelem, és nem engedem el többé. Azonban csak a csönd hangjait hallottam.
Kezdtem megijedni, s kérdések sora merült fel bennem. Vajon miért álmodok ilyen sokáig? Miért nem hallom a hangját? Talán kómába estem? De hiszen ma van az esküvőm, nem lehetek beteg. Ekkor mintha, valami égi hatalom folytán hirtelen kitisztultak volna gondolataim, feleszméltem és egyszerre éreztem nyugodtságot, és egyszerre fojtogatta torkom a sírás. Lefeküdtem a földre, egy ideig néztem a sötét szoba ajtaját, majd behunytam szemem és soha többé nem nyitottam ki, mert megértettem mindent: Csak egy álom volt.







CSODA


Csoda. Azt gondoljuk, hogy e szó mögött valami természetfeletti rejlik. Minden nap, minden pillanatban keressük, várjuk, hogy betoppanjon az ajtónkon, és megváltoztassa az életünket. Pedig mi magunk vagyunk a Csoda. Mi alkotjuk a Csodát, a tetteinkkel, érzelmeinkkel. Valamikor a Csoda ott van a szemünk előtt, de nem vesszük észre, mert máshol keressük. Ott áll az ajtó előtt, bekopog, de mi nem nyitunk ajtót neki. Éppen ezért az is egy Csoda, ha valaki észreveszi, kitárja ajtaját, és beengedi szívébe a Csodát. Kiválasztottak vagyunk, és észre kell vennünk a rejtett Csodákat ebben az elfajult világban, különben az nem kopog be többé. Elmegy, és soha nem jön vissza. Minden alkalmat meg kell ragadnunk, hiszen ha elszalasszuk, nem lesz rá lehetőségünk...talán soha! És akkor hiába keressük életünk végéig, hogy hol a Csoda!









SZERTEFOSZLOTT ÁLOM (novella)


Az ajtóban álltam elnehezült testtel. Úgy éreztem, mintha végtagjaim helyén súlyos ólomdarabok volnának, mozdulni sem tudtam. Fejemben kusza gondolatok cikáztak összefüggéstelenül. Velem szemben a Férfi, akire mindig is vágytam, akire hosszú évekig vártam, akiért az életem áldoztam volna. Tibi iránti érzelmeim nem lehetett mondatba foglalni, vagy versbe önteni. Nem volt rá szó vagy hang vagy bármiféle érzelemkifejező eszköz. Én éreztem és néha már szinte fájt, hogy ennyire szeretem. Főleg akkor, azon a napon, abban a pillanatban.
Mélyen a szemébe néztem és hallgattam magyarázatát. Nem tudtam megszólalni. Mintha valami vagy valaki kitépte volna a hangszálaimat. Egyetlen hang sem jött ki a torkomon. Pedig annyi mindent el akartam mondani neki, hogy mennyire szeretem, hogy életem legszebb 8 hónapja volt, amit együtt megéltünk, hogy minden álmom teljesült, amikor a 18. születésnapomon megkérte a kezem. És hogy kimondhatatlanul sajnálom a történteket. De csak álltam szótlanul és néztem. Szinte fel sem fogtam, hogy ez nem csak egy egyszerű beszélgetés, most sokkal komolyabb a tét. Végig az járt a fejemben, hogy ha elveszíteném, akkor vele együtt az Életem veszne oda.
Lepergett előttem az elmúlt 8 hónap, és szívemet egyszerre öntötte el kellemes melegség és keserű fájdalom. Hisz mélyen, legbelül tudtam, hogy nem lesz folytatás. Arra gondoltam, hogy nem szabad sírnom, hiszen minden elmúlik egyszer, és új nap jön, ami más, mint a többi. Mert minden nap más, mint a többi. Minden nap elvesztünk valamit, de minden nap kapunk is valami újat helyette. Az elmúlt évek alatt rámzúduló gondok és megpróbáltatások alatt megtanultam kellőképpen visszatartani a könnyeim. A torkomban éreztem a sírást, már a rosszullét határán voltam. De tudtam: nem szabad sírnom.
Szerelmem hirtelen elhallgatott. Választ várt, vagy magyarázatot a történtekre, nem tudom. De én nem tudtam megszólalni. Mintha fojtogattak volna. Tudtam, hogy ha megszólalok, már nem lesz visszaút, nem fogok tudni megállj!-t parancsolni könnyeimnek. De ő kérdőn nézett rám, mélyen a szemembe, szinte égetett a tekintete. Közben a jegygyűrűmet forgattam az ujjamon. Akkor már biztosan tudtam, hogy nem sokáig viselhetem. Egyetlen mondatot tudtam csak mondani. Tudtam, hogy nem fog másként dönteni. Ha valamit eldönt, azt nem változtatja meg. Végigfutott az agyamon, hogy két nap múlva, a szalagavatómon együtt táncolunk majd, én menyasszonyi ruhában, ő szmokingban, pontosan, mint az ifjú pár az esküvőn... az esküvőnkön. Egyetlen mondatot mondtam: ,,Ha szakítani akarsz, most tedd meg és ne a szalagavató után."
Látásom homályos lett, s éreztem, hogy egy könnycsepp végigcsorog az arcomon. ,,Nem szabad sírnom" - ez járt a fejemben, s már nem is figyeltem másra, csak hogy könnyeim visszatartsam, hogy azt lássa, hogy erős vagyok. Hallottam, hogy mit mondd, de nem értettem meg. Mintha valami idegen nyelven beszélt volna, egyetlen szót sem értettem, csak a sírás visszatartására figyeltem. Hirtelen minden megszűnt, az emberek, a külvilág, az élet mintha megállt volna egy másodpercre. Egyetlen mondat volt, de nekem egy életet jelentett: ,,Akkor legyen vége!" Mintha egy hatalmas légüres térben álltam volna, és egy óriási ólomdarabot ejtettek volna rám. Összetörtem. Megállt az idő. A lélegzetem elakadt, a testem megdermedt, s éreztem, hogy a szívem megáll egy pillanatra, majd olyan hevesen kezdett verni, hogy szinte éreztem a lüktetését a mellkasomon.

Feleszméltem, s éreztem, hogy nem bírom tovább tartani a könnyeim. Mindkét szememből egyszerre szinte ömleni kezdtek. Elmém lassan kezdett kitisztulni, s kezdtem felfogni a mondat jelentését. Beletelt egy pár percbe, míg megértettem, hogy miről van szó. Levettem a jegygyűrűt az ujjamról és szó nélkül felényújtottam. Gyengéden megfogtam a kezét, beletettem és ráhajtottam ujjait. De ő visszanyújtotta. Nem értettem, miért, de elvettem. Felvettem ledobott táskámat a földről és elindultam. A szél az arcomra csapta az esőt, én mégis a könnyeimet éreztem többnek, mint a világ összes felhőjéből lezúduló csapadékot.
Soha nem sírtam mások előtt. Könnyeimet otthon rejtegettem, bezárkózva a szobámba, ahol nem lát senki. Most mégsem érdekelt a sok ember az utcán, akik furcsán néztek rám, bár csak vörös szemeim láthatták, mivel könnyeim összemosódtak az esőcseppekkel az arcomon. Szerelmem mondatát hallottam újra meg újra. Olyan tisztán csengett a fülembe, mintha még mindig ott lett volna velem. Éreztem fejemben a lüktető fájdalmat, s testem újra elgyengült, lábaim ösztönösen vittek előre... nem volt bennem élet.
Megérkeztem. Főpróba a szalagavató előtt. A tánctanár késett, így a többiek a dohányzóban voltak. Nem akartam emberek közé menni, de éreztem, hogy ők szeretnek, és velem vannak, ha segítségre van szükségem. De tudtam, hogy most senki nem tud segíteni. Letöröltem könnyeim, összeszedtem maradék kis erőmet, és kiléptem az ajtón. De újból elgyengültem. Legjobb barátnőm nyakába borultam és kitört belőlem a sírás. Csak annyit kérdezett: ,,Nóri, ugye nem?" Nem kellett szólnom, Betti tudta, hogy mi történt. Vigasztalni próbált, de abban a pillanatban számomra nem létezett semmilyen vigasz. Hagyta, hogy kisírjam magam, és végig mellettem volt.
A következő másfél órában minden perc egy örökkévalóságnak tűnt, s miközben szerelmemmel kellett táncolnom, végig figyelnem kellett, hogy ne lássa a könnyeimet. Talán semmit nem vártam jobban azon a napon, csak hogy vége legyen és hazamenjek, ahol bezárkózok a szobámba és csak sírok. Végre eljött az idő, vége lett a táncnak, hazaindulhattunk, a többiek nevettek, mindenki jókedvű volt, csak én éreztem, hogy számomra megszűnt az élet. El akartam tűnni a világ elől, és főként magam elől. Magamat hibáztattam. És Tibi is engem hibáztatott. Nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy én voltam az, aki meghalt volna érte, annyira szerettem, és most én vagyok az, aki miatt el kell válnunk. Magamat emésztettem.
Hazamentem, bezárkóztam a szobámba és próbáltam elviselni azt a fájdalmat, amit még soha nem éreztem, de majdnem belehaltam. Mintha a mellkasom megnyílna és a szívemből egy hatalmas darab lassan, fájdalmasan leszakadna, és a vér elöntené testemet. Ezt éreztem, és kibírhatatlanul fájt.
Nem tudtam semmivel csillapítani ezt a fájdalmat, és tudtam, hogy együtt kell élnem vele, hozzá kell szoknom. Mert csak egy ember képes rá, hogy ezt megszüntesse, akit azon a napon elveszítettem, és már nem kaphatom vissza. Mégis azóta minden nap minden pillanatában reménykedek, s várom, hogy egyszer visszatérjen, megcsókoljon, magához öleljen, és a fülembe súgja: ,,Szeretlek kicsim!" Soha többé nem engedném el.























  
 
0 komment , kategória:  Gebhardt Nóra  
„Szeretettel élni és szenvedni”
  2024-04-04 22:45:02, csütörtök
 
 




,,Szeretettel élni és szenvedni"


SlidePlayer

Link








I. állomás - Jézust halálra ítélik

Mosakodni hasztalan: Urad áll itt szótalan.

Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged!

Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Senki sem hitte, hogy az Isten Fia volt. Én felismerlek, hiszek benned, Jézus!







II. állomás - Jézus vállára veszi a keresztet

Élet fáját ölelem: erős, mint a szerelem.

Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged!

Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Szeretetből élni annyi, mint a Kálvária útját járni, drága kincsnek tekintve a keresztet







III. állomás - Jézus először esik el a kereszttel

Kereszt súlya malomkő: földi ember esendő.

Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged!

Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Jézus, az isteni Erő, ismerte minden gyengeségünket.







IV. állomás - Jézus találkozik Édesanyjával

Szerető szív valahány: egytől egyig mind anyám.

Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged!

Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Egy próféta mondta: Nincs fájdalom a Tiedhez hasonló, ó, vigasztalan Anya!







V. állomás - Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet

Gyönge karral gyámolíts, igaz szívvel felüdíts!

Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged!

Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Szeretném én is, ó Jézus, megenyhíteni utolsó lépteidet a Kálváriára!







VI. állomás - Veronika kendőt nyújt Jézusnak

Vérben ázott arcomat jegykendőül elfogadd!

Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged!

Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Szeretetből élni annyi, mint letörölni Arcodat, megbocsátást eszközölve a bűnösöknek.







VII. állomás - Jézus másodszor esik el a kereszttel

Másodízben bukom el: terhem elnyom, s fölemel.

Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged!

Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Ó, Jézusom, a Te példád arra indít, hogy megvetvén a dicsőséget megalázkodjam.







VIII. állomás - Jézus szól a síró asszonyokhoz

Élő fába fejsze vág: mit remél a száraz ág?

Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged!

Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

A magunk részéről mi vigasztaljuk Jézust szívünk szeretetével.







IX. állomás - Jézus harmadszor esik el a kereszttel

Golgotai zord úton harmadszor is elbukom.

Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged!

Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

A szenvedés gyötrelmeiben bizonyítom be irántad való szeretetemet!







X. állomás - Jézust megfosztják ruháitól

Mért csupán az ingem kell? Ölts magadra engem fel!

Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged!

Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Ó, Jézus! Meg akarom osztani Veled földi megaláztatásaidat!







XI. állomás - Jézust keresztre feszítik

Vasszögekkel veretem: aki gyűlöl, szeretem.

Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged!

Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

A szent sebek, Jézus vérének patakzása láttán eltöltötte szívemet a lelkekért égő szomjúság.







XII. állomás - Jézus meghal a kereszten

Föld is, ég is elhagyott: két lator közt lankadok.

Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged!

Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Ha Te halálig szerettél engem, én is Érted akarok élni és meghalni, Jézus!







XIII. állomás - Jézus testét leveszik a keresztről

Megfeszített Istened szép szelíden ölbe vedd!

Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged!

Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

Ó, Mária, bűnösök menedéke, a Te gondjaidra bízott bennünket Jézus, amikor a keresztet elhagyta, hogy a mennyországban várjon bennünket!







XIV. állomás - Jézust eltemetik

Földbe tér a búzaszem: kicsírázik csöndesen...

Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged!

Mert szent kereszted által megváltottad a világot!

A rejtett életet akarom választani Érted, Jézusom!







(Szent Faustyna Kowalska, Napló 304)

BEFEJEZŐ IMÁDSÁG Jézusom, egyetlen reményem! Köszönöm Neked ezt a könyvet, melyet felnyitottál lelki szemeim előtt. Ez a könyv a Te irántam való szeretetedből származó szenvedésed. Ebből a könyvből tanultam meg, hogyan kell szeretni Istent és a lelkeket. Ebben a könyvben mérhetetlen kincsek rejlenek számunkra. Ó, Jézus, mily kevés lélek ért meg Téged szeretetből fakadó szenvedésedben! Mily nagy a Te Szentséges Szívedben égő legtisztább szeretet tüze! Boldog az a lélek, amely megértette Jézus Szívének szeretetét! (Szent Faustyna Kowalska, Napló 304)








  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Az árulásra nincs bocsánat
  2024-04-02 21:15:17, kedd
 
 







AZ ÁRULÁSRA NINCS BOCSÁNAT
2024-03-29 Jurák Kata


Árulás.

Az egyik leggyűlöletesebb, legmegvetettebb dolog. Árulók mindig vannak. Az árulókat mindig felhasználják, mindig eldobják, mindig lenézik. Az árulásra nincs bocsánat, és azt, aki bármilyen érdekből ezt megteszi, ki kell törölnöd az életedből. Düh, harag és indulat nélkül közöld vele, hogy mostantól megszűnt létezni. Érezni fogja a szavaid súlyát még akkor is, ha látszólag mosolyog...mert azt még nem fogja fel, csak sejti, hogy az árulással a saját halálos ítéletét írta alá.

A Nagypéntek a keresztény hit szerint Jézus Krisztus kereszthalálának napja, amikor Jézus Krisztus elárulásáról és kivégzéséről emlékeznek meg, beleértve a hűtlen apostol, Júdás árulását is. Júdás története egyrészt lerágott csont: “árulkodó Júdás". Túl sok mondanivaló nincs a kérdésről. Másrészt azonban Júdás egy nagy talány. Jól ismerte Mestere szokásait. Bizonyára sikerül majd titokban elfogni. Ennek nagyon örültek a nagytanács tagjai. Végre véget vethetnek a gyűlölt názáreti Jézus működésének! Júdás ezután visszatért a tanítványok közé. Azért tett így, nehogy gyanút ébresszen - nem gondolt arra, hogy Jézus mindent tud róla és galád tervéről -, de azért is, mert pontosan akarta tudni, mi a Mester terve, azért, hogy az övé sikerüljön. A szanhedrin két nappal húsvét előtt Kajafás főpap házában ülésezett. A tanács tagjai - főpapok, írástudók és a nép vénei - arról tanácskoztak, hogyan tudnák Jézust elfogni és megölni. Elhatározták, hogy ezt nem a páskaünnepen teszik. Tudták, hogy Jézust sokan prófétaként tisztelik, és elterjedt a városban Lázár feltámasztásának híre az ünnepre érkezett zarándokok közt is. Tehát veszélyes volt Jézust nyilvánosan elfogni. Júdás tudta, hogy a főpap és a farizeusok parancsot adtak ki, hogy aki ismeri Jézus tartózkodási helyét, jelentse a nagytanácsnak. Jelentkezett hát náluk. (Márk és Máté szerint ez Jézus megkenetése után történt.) Júdás megkérdezte a nagytanács tagjaitól: ,,Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt?" Harminc ezüstért kész volt Jézust a kezükbe adni.

Júdás és árulása a gondolkodó embernek gyakran vet fel kérdéseket. Egyrészt értetlenség van bennünk, másrészt valami szeretné az emberben újra és újra felmenteni Júdást... van abban valami nehezen befogadható, hogy egy ember neve azonossá lett az ,,áruló" szóval. Az esemény, amelyben Júdás pénzért cserébe elárulta Jézus Krisztust a főpapoknak és farizeusoknak, az egyik legismertebb és legmegosztóbb történet a kereszténységben. Júdás, aki a tizenkét apostol közé tartozott, ezzel a tettével végül Jézus elfogását és keresztre feszítését segítette elő.

Ez a történet sokak számára példázat a hűtlenségről, az árulásról és az emberi gyarlóságról. Megmutatja, hogy még a legközelebb álló emberek is képesek lehetnek árulásra és hűtlenségre, és hogy ezeknek a tetteknek súlyos következményei lehetnek. Júdás árulása örökre beírta nevét a történelembe a hűtlenség szinonimájaként.

Persze felmerül kérdésként, mi van, ha Júdás nem árulja el Jézust, hogyan történt volna meg halála, amely - az evangéliumok szerint - Isten akarata volt? Ha Jézusnak meg kellett halnia, valakinek el kellett árulnia. Ez esetben hogyan értsük az áruló felelősségét, hiszen általa valósulhatott meg a megváltás nagy terve? A probléma, amellyel itt találkozunk, Isten mindenhatóságának és az ember felelősségének a nagy kérdése. Így jelenik meg: ha Isten akarata valósul meg mindenben, ami a világban történik, az ember nem felelős semmiért sem; lényegében csak bábu. Ha pedig az ember döntései meghatározzák a világ életét, menetét, hogyan érthetjük, hogy Isten mindenható szuverén Isten, és minden által az ő akarata valósul meg? Júdás csak bábu, és Isten eleve őt választotta a rosszra? Vagy Jézus elbukott, mert egy ember árulása megváltoztatta a dolgok menetét? Lássuk meg, hogy éppen Jézus szavai mutatnak rá arra, hogy ez a dilemma hamis: ,,Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik." Igen, Jézusnak meg kellett halnia, de ez Júdást nem menti fel, felelősségét nem csökkenti. Visszafordulhatott volna Júdás, dönthetett volna másként, mint hogy elárulja Jézust? Igen! János evangélista leírja, hogy Jézus egy falatot ad Júdásnak, akiről tudja, hogy mire készül (Jn 13,26). Ez a barátság és szeretet gesztusa, ami - több kommentár szerint - az utolsó lehetőség felkínálása Júdásnak arra, hogy forduljon vissza az árulás útjáról. Júdás azonban a sötétséget választja...

Júdás árulása tanulságos történet arról, hogy még a legközelebb állók is képesek lehetnek hűtlenségre és árulásra. Az esemény emlékeztet minket arra, hogy fontos a hűség és az odaadás, valamint az erkölcsi értékek és az igazságosság fontosságára.

Az Újszövetség tanúsága szerint virágvasárnapkor, de még mennybemenetele előtt is (ApCsel 1,6) a tanítványok Jézust politikai messiásként látták. Ha Júdás valóban szabadságharcos volt, érthető, miért csatlakozott a politikai messiásnak hitt Mester tanítványi köréhez. Bevonulását követően talán azt várta Júdás, hogy Jézus egy felkelést szervez, a lázadók élére áll, és visszaállítják az áhított független királyságot. Azonban ha megértette, hogy Jézusnak más tervei vannak, ő nem fegyverrel hirdet szabadságot, nagyot csalódhatott. De még nem volt semmi veszve. Jézust a nép messiásnak hiszi: ha a rómaiak kivégzik, az kellő felháborodást vált ki a nép körében, aki elveszítve egy újabb szeretett prófétáját talán fellázad. Ilyen megfontolásból árulhatja el őt Júdás, aki azt akarja, hogy Krisztus azzá a messiássá legyen mégis, akivé szerinte és a zélóták szerint válnia kell. Mindegy, mit is akart Jézus, halálával hozzájárulhat a szabadság kivívásához. Júdás tragédiája ott bontakozik ki, hogy saját elképzelései szerint fel akarja használni Jézust. Ő nem olyan messiás, de a halála által még olyanná lehet a nép számára. Ez indíthatta Júdást, hogy kiszolgáltassa Mesterét a főpapoknak és az írástudóknak. Ebben pedig egy olyan mintázat figyelhető meg, ami azóta is kísért bennünket. Ha nem engedjük Jézusnak, hogy az legyen, aki, hanem csak egy bizonyos szerepet osztunk neki, ott ismét élettelen lesz az a Jézus, akit annyira ünnepeltünk. Az igazi Jézust feláldozzuk és kiszolgáltatjuk elképzeléseinknek, hogy az életünk úgy működjön, ahogy mi akarjuk.

Ez a gondolkodásmód a társadalom szintjén is jelen van: az egyház foglalkozzon csak a szegényekkel, legyen a szociális háttér biztosítója, de ne szóljon bele normatív módon a közélet alakításába. Vagy ha igen, csak úgy tegye, ahogy azt a lobbisták, a trendek képviselői, az influenszerek, vagy akár egy politikai rendszer akarja: csak azt és úgy mondja, ahogy az a XXI. században elfogadható. Ezek a kompromisszumok mind egyéni és mind közösségi szinten azok a júdáscsókok, amelyek Jézust újra és újra megfeszítik.

Az árulásra nincs mentség. Bár néha előfordulhat, hogy valaki kísértésbe kerül, vagy rossz döntést hoz, az árulás soha nem fogadható el. Az árulás általában önzőségből, a hatalomvágyból vagy a saját érdekekből fakad. Azonban fontos megérteni, hogy az árulás mindig káros és következményekkel jár. Mert bár az árulást az emberek szerethetik, az árulókat mindig megvetik.

Szerintem az egyik lehető legnagyobb ütés, amit tudsz mérni egy másik emberen, az az, ha visszaélsz a bizalmával. Ez olyan érzés, mintha kést döfnél a szívébe. Azt hiszem, a “különösen kegyetlen módon elkövetett emberölést" leginkább arra lehetne érteni, amikor nem csupán visszaélsz a másik bizalmával, hanem cserben is hagyod, amikor szüksége lenne rád. Mert a bizalomvesztésből még csak a földre csuklik a másik, de ha otthagyod, hogy elvérezzen... szerintem az az igazi lélekgyilkosság.

Az árulás okozta sebek gyógyítása hosszú és fájdalmas folyamat lehet. A bizalom helyreállítása időbe telik, és egyes esetekben lehet, hogy soha nem lesz teljesen megoldva. Az őszinteség, a lojalitás és a megbízhatóság mindannyiunkban fontos jellemvonások, amelyek segítenek megóvni és erősíteni a kapcsolatainkat. Az árulás mindig több kárt okoz, mint hasznot hoz, és soha nem éri meg azt a rövid távú előnyt, amit azzal elérhetünk. Az igazság és az erkölcs mindig győzedelmeskedik az árulással szemben.

Júdás árulása több, mint egy bibliai narratíva; az emberi lélek sötét oldalainak és a bűn és megváltás örök ciklusának mélyreható elemzése. Ez a történet arra ösztönöz bennünket, hogy szembenézzünk saját gyengeségeinkkel, döntéseink következményeivel.

Érdemes elgondolkodni azon is, hogy Júdás nem bírta elhordozni az árulás terhét és inkább a halált választotta. Vajon megérte elárulni az övéit...? Vajon mit érzett, amikor felismerte, milyen fájdalmat okozott annak, aki a legjobban szerette őt? Nyilván szétfeszítette a bűntudat, de már nem volt visszaút. És talán ez az a momentum, amit érdemes megragadni Júdás tragédiájából: még ha elsőként hasznot is remélsz abból, hogy azokat árulod el, akik szeretnek, akik közül valónak mondtad magad hosszú évekig... az öröm, amit a 30 ezüstpénz okoz számodra, hamar elillan és örökre megpecsételi a sorsod.


Link


Júdás - gondolatok Jézus elárulásának margójára

Link







Az áruló Júdás csókja

Krisztus 12 tanítványa közül az egyik, iskarióti Júdás csókja a Getsemáné kertben Jézus beazonosítására szolgált. Kajafás főpap 30 ezüstöt fizetett a tanítványnak, hogy egy csókkal árulja el mesterét az utolsó vacsorát követően. Ezután Jézust elfogták, megkínozták, halálra ítélték, végül keresztre feszítették. Isten a fia halálát - mint tökéletes áldozatot - használta arra, hogy megszabadítsa a világot bűneitől - így született meg a kereszténység.

,,Mielőtt még befejezte volna szavait, egy csapat érkezett. Júdás vezette, egy a tizenkettő közül. Jézushoz közeledett, hogy megcsókolja. Jézus megkérdezte: Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?" (Lk 22,47-48) A történet szerint Júdás az árulása után megbánta bűnét, s vissza akarta adni a kapott pénzt. Ám a főpapok elzavarták, ő pedig bánatában öngyilkosságot követett el.


Tényleg ezért árulta el Júdás Jézust? - érdekes szakértői vélemények

Link


Miért pont Júdás volt az áruló? - Videó

Link






  
 
0 komment , kategória:  Húsvét - Pünkösd  
Hírmorzsák - 2024 április
  2024-04-01 21:00:42, hétfő
 
 













HÍRMORZSÁK - 2024 ÁPRILIS









Mottó:

Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan.

Tamási Áron







Mandiner





Link


888





Link


Pesti srácok





Link


Hirkereső





Link








Zártkertek tulajdonosai, reszkessetek! Háromszorosára nőtt a földvédelmi járulék

Link


Sejtettük, hogy nagy kincs van Magyarország alatt, de azt nem, hogy ekkora

Link


Poszt-trauma: Szellő István fia az RTL oldalán zúzta porrá apja tekintélyét
Ilyen, amikor szembejön a valóság.

Link


Döbbenetes háborús fordulat, erre senki sem számított

Link


Szenny és mocsok: megmutatjuk, ki is valójában Magyar Péter - videó

Link


Vitray Tamás eltitkolt múltjának újabb, leleplező részletei

Link


3Hernádi Zsolt alapbére tavaly 211 millió forint volt

Link


4Macron meggyőzte a NATO-vezért is: kész a döbbenetes világháborús terv

Link


Magyar Péter nevelőintézettel fenyegette gyermekeit

Link


Magyar Péter a nagy fiát is többször megalázta, a gyerek már találkozni sem nagyon akar vele

Link


5Itt van Magyar Péter újabb áldozata: szexre akart kényszeríteni, fenyegetett és zsarolt egy fiatal nőt

Link


Határesetek, határvillongások szomszédok között - birtokháborítás magyar módra

Link


Itt van Magyar Péter újabb áldozata: szexre akart kényszeríteni, fenyegetett és zsarolt egy fiatal nőt - fotók

Link


10Magyar Pétert már az iskolában is Pszicho Petinek hívták

Link


Szerzett magának egy pártot Magyar Péter

Link


12Nem is akárhogy tették nevetségessé Magyar Pétert

Link


13Orosz-ukrán háború - Ukrajna kijelentette, összeomlott a hadsereg

Link
Link


Izrael - rendkívüli bejelentkezés

Link


15Elkezdődött: összecsaptak Ukrajnában a franciák az oroszokkal

Link



Link


















































  
 
0 komment , kategória:  Média  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2024.03 2024. április 2024.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 6 db bejegyzés
e év: 76 db bejegyzés
Összes: 4837 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1442
  • e Hét: 4609
  • e Hónap: 27097
  • e Év: 204972
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.