Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
Isten éltessen, Magyarország
  2019-08-18 22:00:05, vasárnap
 
 













ISTEN ÉLTESSEN MAGYARORSZÁG


Isten éltessen, Magyarország: egy perces videón, hogy miért a mindenünk Magyarország


Egy perc elég ahhoz, hogy megértsük, miért szeretjük Magyarországot


Haza, ami az otthonunk!


A Magyar Turisztikai Ügynökség egy lenyűgöző egyperces videóval készült Szent István ünnepére.


A videó az ,,Isten éltessen, Magyarország!" szlogennel megrendezett ünnepi programsorozatot hirdeti, melynek központi programjai augusztus 20-án a hagyományoknak megfelelően zászlófelvonással, majd az ifjú honvédtisztek avatásával kezdődnek a fővárosban. Délelőtt az Országháznál légi parádét tartanak, délután lesz a Szent Jobb-körmenet, este tűzijáték zárja a napot. Emellett a budai Várban a Magyar Ízek Utcája, koncertek és egyéb programok várják az érdeklődőket.







Íme a csodás videó!

Link





















 
 
0 komment , kategória:  Nemzeti ünnep  
Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek
  2019-08-17 21:15:40, szombat
 
 




Várnai Zseni: ÚGY MEGNŐTTÉL, SZINTE FÉLEK


Amikor még piciny voltál,
Olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál,
rám nevettél, nekem ríttál.

Mikor később nagyobb lettél
mindig messzebb,
messzebb mentél, először csak a kiskertbe,
aztán a nagy idegenbe.

Úgy megnőttél, szinte félek,
már a válladig sem érek,
alig - alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.

Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
homlokodig, hogy felérjen.

Húzol engem Te föl felé,
mint a napfény maga felé.
Fát, virágot, lombos ágat,
fölemeled az anyádat.





















 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni   
A Szeretetről
  2019-08-14 15:30:38, szerda
 
 













A SZERETETRŐL

Link








Aranyosi Ervin: SZERETET


Van egy érzés a világon,
- úgy hívják, hogy SZERETET.
Ami nélkül boldogulni,
szépen élni nem lehet.
Nem számít a mennyisége,
- pénzben nem is mérhető,
s bárhol élnél a világban,
mindenhol elérhető...







Aranyosi Ervin: ÖNZETLEN SZERETET


Tudod-e mit jelent, Önzetlen szeretni?
Mindenkinek adni, sohasem elvenni!
Szeretetet szórni az egész világra,
a szíved mélyéről, viszonzást nem várva!

Ápolni a lelkét, a rászorulónak,
Biztatni, hogy szép lesz, ha eljön a holnap.
Szeretet vizével öntözni a lelket,
érezze az ízét meg, akit szeretetnek.

Ahogy átmelegszik szívedtől a szíve,
ő is tovább adja, tovább közvetítve.
S ne hidd azt hogy elfogy, forrása végtelen,
ha kell végig kísér, az egész életen.







Aranyosi Ervin: A SZERETET JEGYÉBEN


A szeretet jegyében élek és cselekszem,
ha lehet, nem bántok, és nem is veszekszem.
Mindig a legjobbat adom önmagamból,
hisz, amit kiküldök, végül nálam landol.

Velem együtt ébred szívemben a hála,
amire csak vágyom, mind valóra válhat!
Ettől aztán persze még szebb lesz az élet,
nincsen bennem sértés, nincs bennem ítélet.

Látom a szeretet mi mindenre képes,
így közeledem hát a mások szívéhez.
A szeretetemtől a világ gazdagabb,
s boldogabbá tesznek a dicsérő szavak.

Hisz dicsérni könnyű, semmibe sem kerül,
és a jó érzésem emelkedik belül.
Hála és szeretet jobbá teszi lelkem,
szeretet jegyében utamat megleltem.







Aranyosi Ervin: A SZERETET OLYAN


A szeretet olyan,
- nem szabad kimérni!
Szórhatod két kézzel,
- ne is kelljen kérni!
Forrása oly örök
és kifogyhatatlan,
nem forr el melegben,
nem fagy meg ha fagy van!
Aki szívből adja,
bele sose fárad.
Ez az, mi mennyei,
s a szívünkből árad.
Nem kell mérlegelni,
hiszen súlya sincsen.
Ezt hagyta örökül
mi ránk a jó Isten.







Aranyosi Ervin: A SZERETETRŐL ÍROM VERSEM


A szeretetről írom versem,
szívedhez, szívből küldöm én.
Szeretném, hogyha megváltozna
minden rossz itt, e földtekén.
Úgy szeretném, ha hinnél benne,
kitárnád te is szívedet,
szeretném azt, hogy te is érezd
mit is jelent a szeretet.
Mosolyból mindig bőven mérnénk,
felvidítva a lelkeket.
Nem várnánk semmit viszonzásul,
- ez, mit az ember megtehet.
Éltünk végéig fényben élnénk,
Napunk varázsa hullna ránk.
Szeretetünk jelképe lenne,
fejünk felett a glóriánk.
Lehajolnánk a rászorulóhoz,
nyújtanánk kezet, kenyeret.
Gyógyítanánk magányos lelket,
gyógyír lenne a képzelet.
Szerető szívek állnak mellénk,
energiánk az égig ér,
harag és bánat menekülne,
látva a szeretet mennyit ér.
Nem is kell más, csak hinned benne:
amit te adsz, azt is kapod.
Engedd be most a nagyvilágot,
- tárd ki az összes ablakot.
Felejtsd el azt, ha bárki bántott,
bocsáss meg, nem baj, hogyha fájt.
Amíg szeretet hajtja lelked,
legyőzhetsz minden akadályt.
Kezemet nyújtom, fogd meg kérlek,
alkossunk kört a Föld körül!
Szeretet lánca kössön össze,
s a teremtőnk velünk örül.
Annyian élünk itt, a Földön,
- senkit ne bánts, ez itt a cél!
Legyen barátod minden ember,
aki a planétánkon él.
Ne vezessen anyagi érdek,
a szép pénzben nem mérhető.
Jövőt építs az utókornak,
olyat, amelyik élhető.
Milliárd szív, ha együtt dobban,
a földi élet szebb lehet.
Ezért hiszek e verssorokban,
amit átsző a szeretet.







Amatőr művészek fóruma: A SZERETET SZÉTÁRADÁSA AZ EMBEREK KÖZÖTT


A szeretettel nem bánhatok úgy,
mint valami féltve őrzött ritka kinccsel:
a szeretet
mindenekelőtt a szívem tevékenysége.

Az emberi szív
önmagában semmit sem tud létre hozni,
hanem maga is abból nyer tápot és oxigént,
hogy összegyűjti a vért,
megtölti azt élettel, s aztán szétáramoltatja
az egész testben.
S ne feledjük, a szívizom nagy erőkifejtésre
képes és nem fárad el soha.

Ilyen a cselekvőn szerető ember élete is:
amit az egyik oldalon fekvesz - azt a másik
oldalon továbbadja.
Folyamatosan. Nem pihenve...
Tudom-e arra kérni a Teremtőt, hogy adjon
nekem, hogy én is adni tudjak?

Lassan leszokunk a szeretetről,
az önzetlenségről,
az áldozathozatalról, egymástól elmenekülünk
- azért, mert olyan üres lett az életünk.
Pedig ma is cselekedve szerető szívek után
sóvárog a világ.

Azokra vár, akik meghallják a nyomorúság
igájában vergődő lelkek jajszavát.
Akik többet látnak a felszíni hullámzásnál...
Ma még jelen van Káin husángja,
a téboly vérszivattyúja,
és hihetetlenül sok könny csorog
végig az arcok árkaiban,
millió és millió vérző seb kiált kötözés után,
sokasodnak a füstölgő romok,
földjeinken tövis és bogáncs terem,
családokon belül rombol a harag és a viszály,
ítéletidők tombolnak világ szerte...

Albert Schweitzer írta ezeket a gondolatokat:
"Fel kell oldani a lebéklyózottat,
felszínre kell hozni a földalatti források
vizét: az emberiség várja az ilyen feladatok
megoldására képes embereket."
Segítsünk önzetlenül egymáson!
Osszuk szét szerte a nagyvilágban a szeretetet,
hogy emberibbé váljanak az emberek.

Forrás: https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/67303
Pieris.hu - interaktív művészeti portál







BENEDEK ELEK: DAL A SZERETETRŐL


Hol ringott bölcsőd: palotában,
Vagy kis kunyhóban, sose kérdem,
Itt vagy ott, egy az valójában,
Ez nem szégyen, az meg nem érdem.
Más, amit kérdek tőled, gyermek,
Nézz a szemembe s úgy felelj meg:
Van-e szívedben szeretet?
Köztünk barátság így lehet.

Igaz szívvel ha tudsz szeretni,
Jöhetsz velem kéz-kézbe térve,
Csöpp szeretetért én tengernyi
Szeretetet adok cserébe.
Nincs gyűlölség, ahol én járok,
Be van temetve minden árok,
Mely embert s embert valaha
Egymástól elválaszt vala.

Ahol én járok, gazdag ember
Nincs, ámde szegényt sem találtok;
Kedve és tudás kit hova rendel,
Ott dolgozik, s nem hallasz átkot.
Erős a gyengét gyámolítja,
Senki a másét nem áhítja:
Kinek munkán a tenyere,
Mindég puha a kenyere.

Ahol én járok, teste, lelke
Tiszta öregnek s ifjú népnek;
Nagy és kicsiny versenyre kelve
Munkára minden jónak s szépnek.
Gyűlölség szennyét kisöpörvén,
Szeretet itt a legfőbb törvény:
Egyetlen lánc, mely megmaradt - -
Nyomán egy csöpp vér sem fakadt.

Szeretet lánca! Kössed egybe
Szívét nagyoknak s gyermekeknek!
Gyűlölség! Légy úgy eltemetve,
Hírét se halljuk létednek!
Ez országnak minden lakója
Egymást szeresse, védje, ójja:
Naggyá ország csak így lehet - -
- Csudát művel a Szeretet.







Bölcskei Gusztáv: LELKED, HA FÁZIK...


Ha hideg van fázol, kabátot veszel,
szabad nyakadra, meleg sálat teszel.
Dermedő ujjaid pamut kesztyű védi,
kalap a fejed, ha a szél hajadat tépi.
Viszont... ha lelked fázik, és megfagyott
hiába a test, mit az Isten rárakott
üveges, rideg lesz a tekinteted
nem veszed észre, ha a boldogság integet.
A lelket mi melegíti? - a szeretet
olyan mint a tűz, kialszik ha nem dédelgeted.
Bezárul, akkor már hiába minden, árva
fázik csak, a megváltó szeretetre várva.
Ne panaszkodj akkor! - csak te tehetsz róla
hagytad, a gyűlölet rideg sötétbe tiporja
lelked, hát segíts magadon!
Hagyd az utat, a szeretetnek szabadon!







Csukás István: ISTENKE, VEDD TÉRDEDRE ÉDESANYÁMAT


Istenke, vedd térdedre édesanyámat,
ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,
ki adtál életet, adj neki most álmot,
és mivel ígértél, szavadat kell állnod,
mert ő mindig hitt és sose kételkedett,
szájára suttogva vette a nevedet.
Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,
s szemem gyöngye hogy a semmibe tekintsen,
hová a fény is csak úgy jár, hogy megtörve:
helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,
próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb!
Nem is válaszolsz, kukac-szikével boncolod,
amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel,
csak csont, csak por, ami volt valamikor ember,
mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány,
magadat operálod e föld alatti ambulancián.
Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod
a semmiből a semmibe a létező világot,
anyát és gyereket, az élőt a holtat,
s mert Te teremtetted, nem is káromolhat,
csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét,
nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét;
én sem káromollak, hallgasd meg imámat:
Istenke, vedd térdedre édesanyámat.







Dsida Jenő: ÖSSZETARTÁS, SZERETET

Bús sirámú rengetegben
felzokog a torz halál,
bűnös arcú esti fantom
pusztulásról prédikál.

Régi nyájunk szertezüllött,
földeinken dúlt rögök,
s körbe lengőn, kárörvendőn
kacagnak az ördögök.

Ők pusztítnak, ők csinálták,
szavuk átkot, bajt hozott,
gyűlölködést, szertehúzást
s minden ember átkozott.

Árva ember lelke mélyén
pattannak a bűncsirák,
s jószándékok elhalódnak
mint a dérütötte fák.

Mesterük volt, szent kereszten
meghalt értük hajdanán,
mégse tudnak könyörülni
önmagunk és más baján.

Ütlegelnek, hajba kapnak,
irígységtől mind beteg.
Hahotáznak őszi szörnyek
s haldoklik a rengeteg.

Jaj ne halljam, jaj ne lássam,
hullj le, hullj le drága mély
édes álom, elfelejtő -
könyörülj meg rajtam, éj!

Hull az álom, jő az álom
elűzi a rosszakat.
Hóbelepte láthatáron
közeleg egy kis csapat.

Tűzzel, hittel, lobogóval
olyan, mint a régi nyáj,
fejük felett angyal szárnyal
és királyuk nagy király.

Napkeletről fényigézet
homlokukra ránevet,
s énekelnek, zengedeznek
sose hallott éneket:

"Amikor már álmot látunk,
mikor minden elveszett,
egy remény van, egy igazság,
összetartás, szeretet!

Kéz a kézben, új utakra
Két szemünkbe szél havaz
duzzadó erőnk felujjong
s int felénk az új tavasz."

Hull az álom, jő az álom,
elűzi a rosszakat:
hóbelepte láthatáron
lépeget a kis csapat.

Szent zenéjű rengetegben
elnémul a torz halál
s bűnös arcú esti fantom
már hiába prédikál.

1926.







Endrődi Sándor: SZERETET


Oh, ne fukarkodj' szíved melegével
S amennyit adhatsz, adj a szeretetnek!
Az évek - mint egy tüneményes álom
Árnyékcsoportja - gyorsan el-lebegnek,
S mit adsz, ha majd csak hűlt hamuja reszket
Egykor vidáman égő tűzhelyednek?
Elhidegül az ifjúság, az élet,
És nem lesz nálad senkisem szegényebb.

Mert, oh, romok között borongni némán
És emlékezni - gazdagság-e hát?
Láthatsz-e mást a legragyogóbb multban,
Mint földeríthetetlen éjszakát?
Nem azt, nem azt látod, mit elvesztettél:
Csak a dúlt édent, a romot magát,
S mint hogyha szörnyű terhek súlya nyomna:
Zúzott lélekkel hullsz a drága romra.

Szeresd, szeresd, ki szívét hozza hozzád
S öleld szívedre, aki hőn szeret!
Tudod, mi tartja fenn a nagy világot?
A szeretet, csupán a szeretet!
Ha ez nem élne, ez nem járna köztünk:
Mi sem járnánk - csak örvény s rom felett.
A gyűlölet az örök éj maga,
Villáma van, de nincsen csillaga.

Szeress, szeress nagyon! s ha látod is, hogy
Milyen sok álság, bűn van a világba':
Ne csüggedj! nézz csak fölfelé, a fénybe,
És törj a porból tisztább ideálra.
Annak, ki másokért él, amíg élhet,
A sírban sem lesz zord az éjszakája;
Úgy látja: mélyén egy-egy csillag ég
S mintha az árnyon át - hajnallanék...







Endrődi Sándor: A SZERETETNEK ÜNNEPÉN...




A szeretetnek ünnepén
Tele vagyok vad gyűlölettel én.

Gyűlölök égő gyűlölettel.
Minden lelketlen léhaságot,
Álságot, gőgöt, hazugságot,
Önzést, mely mások romlására tör
S melynek a pusztítás gyönyör:
Gyűlölök minden nyers hatalmat, önkényt,
Mely talpa alá tördeli a gyöngét,
Nem rezdül össze jajszavától,
De könnybe, vérbe mossa kezeit,
És nyomban bitófákat ácsol,
Ha egy megváltó eszme születik:
Gyűlölök minden sátán fajzatot,
Ki romlott szívvel a gonosznak áldoz
S örök gát abban, hogy az igazok
Eljussanak az Úr szent asztalához,
Hogy bánat, szenvedés, nyomorúság,
Boldogsággá, üdvvé válhasson itt,
S az ember testvérként ölelje át
Agyongyötört, vergődő társait...

A szeretetnek ünnepén
Tele vagyok vad gyűlölettel én.










Endrődi Sándor: A SZERETETRŐL


Valakit, valamit szeretni kell.
Istent, szülőföldet, hazát.
Kinek lelkében nincs szeretet:
Az élete csupa pusztaság.

Valakit, valamit szeretni kell.
Nyíló virágot, kék eget,
Minden koldusnál százszor koldusabb,
Ki senkit, semmit nem szeret.

Valakit, valamit szeretni kell.
Jók vagyunk, ha szeretünk.
Az Isten a szeretet tüzét
Szövet nélkül adta nekünk.

Valakit, valamit szeretni kell.
Hogy szívünk boldogabb legyen,
Kivert kutyánál is gazdátlanabb
Az ember, hogyha szívtelen.

Valakit, valamit szeretni kell.
A szerető szív tündököl.
S Isten világa örök éj marad
Annak, ki mindent csak gyűlöl.







ÉLETBÖLCSESSÉGEK A SZERETETRŐL, BOLDOG ÉLETRŐL ÉS A LÉLEKRŐL


Szívünk, ha értjük szavát, tudatja velünk, hogy másképp is élhetünk, mint ahogyan élünk.

A találkozások: keresztutak - az élet tűzkeresztsége. Választanunk kell a másik és a magunk szeretete között. Ebben áll a nagyság próbája, mely megkülönböztet a többiektől és eggyé olvaszt velük, hogy méltók lehessünk a név viselésére: EMBER

Azért születünk a Földre, hogy újra meg újra megértsük feladatunk van - és ez nem más, mint a szeretet.

Ha tudsz szeretni, miért várod el, hogy előbb mások szeressenek ?

Tudd elfogadni az életet örömeivel és keserűségeivel együtt és tudjad, hogy a dolgok más megvilágításban másként hatnak.

Tudjunk jóban lenni a világgal - és a világ visszamosolyog ránk.

Ugyanazt szeretni, ugyanazt csodálni, ugyanúgy érezni - ez a barátság.

Egyetlen fénysugár többet ér, mint a mindent betöltő ragyogás. Egyetlen ember többet ér, mint a közönyös sokaság.

A szeretet mindenütt és mindig jelen van. Amikor megpillantjuk magunkban, megtelik szeretettel a világ.

Az ember a világmindenséget beragyogó csillag, ha szeret. S szürkén félelmetes égbolt, ha nem szeret.

Gyógyító erő a szeretet.
Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét.

Ahol szeretetünk lakozik, ott éli életét a lélek.

Amikor lelkünk és énünk harmóniában él egymással, egész lényünk nyugalmat sugároz. A lélek szavak nélkül is tudja, amit az ,,én" szavakkal sem tud kifejezni.

A csönd, amelyik látni engedi a világot a maga valóságában, az a lélek csöndje.

Aki úgy hiszi, a gondolkodás mindenekfelett való, téved. Az álmodozás a gondolkodás vasárnapja.

Amit lelkünk lát, az a valóság.

Bölcs lehetsz pompás külsőségek nélkül, de belső fény nélkül soha.

Hosszú utat kell bejárnod, míg a bölcsességhez vezető ösvényre rátalálsz.

Ezzel a képpel búcsúzom,
remélem tetszett és ha egy kicsit feledtetni tudtam a mindennapos gondokat, már megérte.


SlidePlayer

Link








Fejszés András: SZERETNI


Szeretni annyit jelent, mint adni,
ezzel örömöt szerezni másnak,
minden alkalmat megragadni,
hogy bús arcokon mosolyt lássak,
terheit hordozni egymásnak...
Embert szeretni így kellene.

Szeretni annyit jelent: magamat adni.
A teljes szeretet: én-emet feladni.
Krisztust követni így kellene.

Feladni akaratomat, ízlésemet,
az indulatokat, érzületet,
és akkor bennem is megszülethet
az Agapé - az isteni szeretet

Így szeretett Isten: adott, nem kért,
hanem Jézusban önmagát adta
a világért.







Gyökössy Endre: EGY CSOKOR VIRÁG...


Barátságunk jeléül csokrot hoztam néked.
Gyűjtöttem mezőn, színes dombok felett,
S ím kész ajándékra a virágcsokor.
Kérlek, bármerre is sodor az élet,
Ajándékom vidd magaddal,
Akár gyalog jársz, akár víg fogattal.

Csokrodban első virágszál a szeretet,
Azért oly fontos, mert Istentől ered.
Emberi sorsok összeötvözője.
Ha elveken nyugszik, nem mulandó,
Neked is ilyen szeretet a jó.

Türelem a második virágszál,
Hogy ne sírj, ne zúgolódj, ne kiáltsál,
Bármi is menjen végbe a szívedben.







József Attila: IDE ÚJRA A SZERETET JÖN


Fejünkre tapodták a múltat,
Hanem a jövő csak megérik,
Dudvából föl a magas égig,
Mely ízes gyümölcsű embert hirdet.
Már izmainkká lett a szándék,
Tél-túl a szemek már nem sírnak
S volt-göthös anyák szerelmes pírnak
A napot kendőzik magukra.
Szándékoló, roppant kohókból
Már ömlik a vas okos formába
S nótás acél zeng majd, hol máma
És tegnap aranyat imádkoztak.
Az átkok már elátkozódtak,
A vér elvérzett, széjjelmarva,
És elrothadt gonosz hatalma
A gyümölcsdögvesztő rothadásnak.
Ide újra a szeretet jön
S gonoszok vége nyögi jöttét,
Nem mint eddig, hogy leütötték
S a jókat áldozták eléje.
Ide újra a szeretet jön
S mindenkinek fakad bocsánat,
De addig jaj, kik látva látnak
S a vaknak nem adnak szemükből!

1924.







József Attila: MAMA


Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő -
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.










József Attila: NEM TUD ÚGY SZERETNI


Nem tud úgy szeretni a világon senki,
mint az édesanyám tud engem szeretni.
Akármit kivántam megtette egy szóra,
még a csillagot is reám rakta volna.
Mikor a faluban iskolába jártam,
rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.
El nem tűrte volna ő azt semmi áron,
hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.
Éjjel - nappal őrzött mikor beteg voltam,
magát nem kimélte, csak értem aggódott.
Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében
öröm könnynek égtek, s csókolva becézett.
Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,
viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.
Lássak a szemében boldog örömkönnyet,
ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek.







KARÁCSONYI JELENET A SZERETETRŐL


Ének:

Valaki mondja meg, milyen az élet, valaki mondja meg, mért ilyen?
Valaki mondja meg, mért jó az ember, valaki mondja meg, miért nem!
Valaki mondja meg, mért lesz gonosszá, valaki mondja meg, miért nem?

Valaki mondja meg, ki hova érhet, milyen az íze az élet vizének?
Valaki mondja meg, hogyan kell élnem, valaki mondja meg, hogyan nem?
Valaki mondja meg, kinek kell hinnem, valaki mondja meg, kinek nem!

Tudom, kedves szavakkal nem lehet mindig segíteni. Mégis elkezdek beszélni, mert kérdeztél, és kérdésedben valami vád is volt.

Igazad van, jogod van tudni, neked és mindannyiunknak, hogyan lehetünk boldogok.


AZ EMBER SZÍVÉBEN A LEGMÉLYEBB VÁGY AZ, HOGY SZERESSEN ÉS HOGY SZERESSÉK!

- mert a szó teljes értelmében létének értelme a szeretet
- szeretetből teremtették, és nem tud másképpen kibontakozni, csak a szeretetben
- ezért van, hogy boldog csak akkor lehet, ha szeretet él benne, ha szeretni tud.


MINDENKI A SZERETETRŐL BESZÉL
- a szeretet után kiált,
- a szeretetről dalol,
- a szeretet után sír

AZ EMBEREK A SZERETET NEVÉBEN
- dolgoznak,
- kínlódnak egy életen át,
- ölelkeznek, harcolnak,
- életet adnak vagy ölnek

DE BOLDOG CSAK AKKOR LEHETSZ, HA SZERETET ÉL BENNED, HA SZERETNI TUDSZ.
- szeress, hisz erre vár a szív,
- szeress, az élet útra hív,
- szeress, ha boldogságra vágysz, együtt könnyebb az út.
- adj, mást is boldoggá teszel,
- adj, és te is boldog leszel

- a szeretet nem azt jelenti, hogy a másik hatással van rád,
- nem a másik iránti vonzódás,
- nem önmagunk átengedése a másiknak,
- nem a másik utáni vágyódás,
- nem a másik birtokbavételének az akarása.


A SZERETET ÖNMAGUNK ODAAJÁNDÉKOZÁSA A MÁSIKNAK, A TÖBBIEKNEK.


- Körülnézel e karácsonyi, ünnepi fényben, s egy gyermek rád nevet. Nem biztos, hogy ismered, nem biztos, hogy tudod, kicsoda. Talán a nevét hallottad, talán tanultál is róla, de nem ismered.

Szeretni valóan kinyújtja feléd a kezét. Nem kérdezi, ki vagy, nem kérdezi a kíváncsiság vagy a hited hozott-e ide. Egy védelemre szoruló, szeretni való gyermeknek szüksége van rád. Rád vár, miattad jött. Úgy szeret, hogy megtanít szeretni, hogy felébreszti a benned szunnyadó szép szeretetet.

Eléd jött, hogy megszerethesd! Hogy benned éljen és szeretete benned másokat is elérjen.


HOGY BENNED ÉLJEN ÉS SZERETETE BENNED MÁSOKAT IS ELÉRJEN!

- Indulj el az úton! Fogadj be mindent, ami jó, de azért, hogy odaadhasd! Ha megtartasz magadnak valamit vagy valakit a magad kedvéért, ne mondd, hogy szereted, azt a valamit vagy valakit. Mert abban a pillanatban, amikor megragadod, azért, hogy megtarthasd, szertefoszlik ujjaid között.

- Azért szedsz virágot, hogy csokorba kösd. Azért kötsz csokrot, hogy kedvesednek ajándékozd. Mert a virág nem ezért van, hogy elhervadjon ujjaid között, hanem hogy örömet szerezzen és gyümölcsöt hozzon.

Ne ringatózz a szeretet illúziójában azzal, hogy tárgyakat, pénzt, kézszorítást, csókot adsz, ha közben nem önmagad adod.

- Nagy béke tölt el, új dalra vágyom. Most végre látom, az élet vár.

Ma végre érzem, ez nem csak álom, a többi ember, mind jó barát.

Most végre érzem, hogy mért is élek, mért a szűk úton hajszol az élet.

Te mondtad el, mi a cél, a szeretet.

Ma végre érzem, ez nem csak álom, elérek hozzád, már jól tudom.

A szívem új dalt küld könnyű szárnyon, a dalt, mit adtál, ím átadom.

- A legkisebb virág is, amelyet szívből adunk, egy szép történetet mesél el, egy darabka mennyországot a földön, ahol vigaszra talál a félelem és a fájdalom, ahol az emberek egymás számára élnek, mint a virágok.

- Ha azt hiszed, hogy könnyű szeretni, csalódsz. Minden szeretet, ha valódi, egy nap keresztet hoz majd neked, mert a bűnbeesés óta nehéz megfeledkezni önmagunkról, nehéz meghalni a magunk számára. Nehéz küzdenünk az elénk tornyosuló rossz ellen, a szeretetlenség ellen. Sokszor kilátástalannak, értelmetlennek is tűnik a harc.

- De éppen a rongyos istállójú karácsonyi csoda biztat: van remény a győzelemre.

- Hogy tehát nem harcolhatunk - ez a gyávaság szava.

- Hogy harcunk úgyis hasztalan - ez meg a kibúvás szava, az emeletes gyávaságé.

- Kis, apró lépésekkel, lépcsőkkel elérhetjük, fölérhetjük, sőt túlnőhetjük a szeretetlenséget.

- Ahol egy hibát megszüntetünk, az egy lépcsőfok.

- Ahol egy jajt elnémítunk, egy lépcsőfok.

- Ahol tévedéseinket beismerjük, két lépcsőfok.

- Ahol egy ártalmas, hazug hangot leintünk, egy lépcsőfok.

- Ahol egy hatalmaskodót rendre intünk, egy lépcsőfok.

- Ahol rendre intést fegyelmezetten elfogadunk, öt lépcsőfok.

- Ahol rendre intés nélkül tesszük a jó rendet, tíz lépcsőfok.

- Ahol egy éhes szájat megcsitítunk, az is lépcsőfok.

- Egy csecsemőt kézbe venni, anyjának szépet mondani, lánynak udvarolni, fiúnak visszabiccenteni, minden, ami a világnak valahol örömet ad, lépcsőfok mind, mind fölfelé, hogy legyőzzük a szeretetlenséget, és elérjük, közelítsük az örök szeretetet.

- Fölérhetjük.

- Így?

- Vagy úgy!

- Apránként?

- Vagy még aprózottabban.

- Mikorra?

- Azt nem tudom.

- A legfontosabbat?

- A legfontosabbat tudom.

- Micsodát?

- Hogy mikor indulhatunk és honnan.

- Mikor?

- Helyből és azonnal.

- MI? Hogyan?

- Ezeken a lépcsőfokokon. Ha elmosolyodtok a tanácson, ez is egy lépcsőfok. Ha elgondolkodtok rajta, két lépcsőfok. Ha hazamenve innen, csak egy szó, egy szépen, okosan, előrelátással és szeretettel kimondott emberi szó erejéig valóra váltjátok, húsz lépcsőfok. De fő, hogy szeretettel, önként és teljes szívvel.







Kosztolányi Dezső: SZERETET


Mennyi ember van,
akit szeretek.
Mennyi nő és férfi,
akit szeretek.
Rokonszenves boltileányok,
kereskedősegédek, régi és hű
cselédek, lapkihordók, csöndes,
munkás írók, kedves tanárok,
kik vesződnek a kisfiammal.

Találkozunk mi olykor-olykor,
meg-megállunk, szemünk összevillan,
s én még maradnék tétovázva,
talán hogy elmondjam ezt nekik.
Mégsem beszélek, mert csak a részeg
aggastyánok s pulyák fecsegnek.
Ilyesmiről szólni nem ízléses.
Meg aztán nincsen is időnk.
De hogyha majd meghalok egyszer,
s egy csillagon meglátom őket,
átintek nékik kiabálva,
hajrázva, mint egy gimnazista:
"Lásd, téged is szerettelek."







Kun Erzsébet: Családmesék - A szeretet c. kötetből: PÁRBESZÉD A SZERETETRŐL


- Tulajdonképpen hogy terem a szeretet? - kérdeztem egyszer anyát.
- Magról vetik - nevetett rám.
- És honnan szerzik hozzá a magot?
- Nem kell azt vetni, szerezni. Belőlünk magunkból pereg. S megfogan a tenyér simogatásában, a szem pillantásában, minden ölelésben.
- Öntözni nem is kell?
- Dehogynem. Jó szóval.
- Nem könnyel?
- Ments ég. A könny sós, és a só kimarja a kis szeretpalánta hajtásait.
- Hát palántázni kell a szeretetet?
- Palántázni bizony. Elültetni még a szikes talajba is. Mert ha nem terem szeretet, kihűl a föld.
- Úgy érted, hasztalan a nap heve, ha belülről nem fűt semmi se?
- Igen, így értem, mert emberközpontú világban élek, és emberként gondolkodom.
- Elsősorban mi hát a szeretet?
- Biztonság. Ha szeretnek és szeretsz, mindig van szövetségesed.
- És mi a szeretet másodsorban?
- Erő. Ha feltöltődsz vele, könnyebbnek érzed a batyut, mit az élet a válladra rakott.
- Szeretni mégsem mindig boldogság. Néha gyötrelem.
- Az élet már ilyen. A mohamedán szőnyegszövők, ha elvétik a mintát,meg sem kísérlik kijavítani a hibát, mert tudják, hogy csak Allah tökéletes.
- Mégis érdemes szeretni?
- Csak azt érdemes.







Lovas Éva: NÉHÁNY SZÁL VIRÁG A LELKEDNEK...


Néhány szál virág a lelkednek,
Hogy szépség járja át,
Mert a virágok mosolya,
Beragyogja lelked falát.
Olyan tiszták a virágok,
S mind oly fájdalmasan szép,
Mint nyári égbolt zenitjén
Az azúrszínű ég.
A fáradt test csak földi árnyék,
S néha, ha a fény teheti,
Az égről ereszkedik hozzád,
Hogy körbefonják szívedet
A szeretet fénysugár-erei.







Lippai Marianna: SOSE SAJNÁLJ...


Sose sajnálj adni egy ölelést!
Ne sajnálj szólni egy kedves szót!
Ne sajnáld kimutatni a szeretetedet!
És ne sajnáld senkitől az idődet!
Ha mindent csak tartogatsz, halogatsz, de nem adsz,
előbb-utóbb magadra maradsz. És akkor már nem adhatsz...
Addig adj, amíg van kinek és van miből, hogy aztán mindenkinek szép és felejthetetlen emlékei legyenek az életről.










Mentovics Éva: SZERETNI EGY ÉLETEN ÁT


Nagymami és nagypapi
- úgy, mint réges-régen -
mosolyogva sétálgat
ma is kéz a kézben.

Veszekedni talán még
sose láttam őket,
nem kívánhat senki sem
klasszabb nagyszülőket.

Mindegyikük csupa szív,
vidám, kedves ember.
Meglátja az unoka ezt
így is, gyerekszemmel.

Kérdezték már nagyanyót:
mitől ilyen boldog?
Ő csillogó szemekkel
csupán ennyit mondott:

- Tudjátok, a szeretet
szépíti a lelket,
s természetes jele az,
hogy viszontszeretnek.

Bajsza alatt somolyog
némán nagyapóka:
- A feltétlen szeretet
nevel csak a jóra.

Megsimítja ősz nejét
vénülő kezével,
tekintete megpihen
nagyanyó szemében.







Metzger Zsuzsanna: SZERETNÉK ANGYAL LENNI




Szeretnék angyalként az
emberek lelkébe látni,
egy pillanatra megérinteni őket,
s mélyen a szívükbe ásni.
Megőrizni mosolyukat,
s cserébe az enyémet adni,
átélni minden élményüket,
s őket nem szenvedni hagyni.


Átölelni őket, ha éppen
egyedül vannak,
csókot adni nekik,
de csak aki megérdemli annak.
Velük zokogni, s
örülni, amikor csak lehet,
hiszen ez a legtöbb,
amit egy angyal megtehet.







Mécs László: A SZERETET HIMNUSZA


Megszépül minden, ha valakié.
Be szép egy kiskert, ha valakié!
Be szép egy asszony, ha valakié!
Be szép a szívünk, hogyha szeretik!
Be szép az ország, hogyha szeretik!
Megszépül minden, hogyha szeretik!







Morócz Jenő: ANYAI SZERETET


Kis szobában reng a bölcső,
Benne nyugszik a gyerek,
Szemei a jó anyának
Némán rajt' merengenek;
És a gyermek kis kacsója
Hozzá csókot integet,
Életünkben legédesebb
Az anyai szeretet.

A legelső dadogással
Lábra áll a kicsike,
De elesik s majd az orrát,
Majd a fejét töri be;
S a jó anya szeretettel
Ápolja a beteget, -
Életünkben legédesebb
Az anyai szeretet.

Iskolába jár a gyermek,
És tanulni kell neki,
Hej, ő bizony az erdőbe
Öröm estebb menne ki;
De az anya szép szavakkal
Buzdítja a gyereket, -
Életünkben legédesebb
Az anyai szeretet.

Hogyha férfi lett belőle,
S küzve teng a léten át,
A jó anya nem felejti
Messze távozott fiát;
Hogy aggódik, hogyha nem jön
Levelére felelet, -
Életünkben legédesebb
Az anyai szeretet.

És ha végre jő a válasz,
Szive, lelke mint örül;
Szemeiben az örömnek
S boldogságnak könye ül.
Ezerszer is megcsókolja
Azt a kedves levelet,
Életünkben legédesebb
Az anyai szeretet.







Móra Ferenc: A SZERETET AZ ÉLET


Ha majd az ige bételik,
S az igért óra érkezik,
Az Örökkévaló szemén
Átalragyog egy röpke fény,
És a föltámadás igéivel
Az arkangyalnak jőni kell.

Az angyal szót fogad neki:
Aranyvesszővel megveri
Mohos sírhalmok oldalát,
És zengi ébresztő dalát:
Reggel van! Ujra nap süt! Emberek,
Ébredjetek, ébredjetek!

A hosszú rabság véget ér,
A földre újra visszatér
Az élet, s boldog vígalom
Zajátul zeng völgy és halom,
Hogy számüzetve elfut a halál,
S az angyalfecske egyre száll.

De sok-sok sírhalom felül
Tovább repül kedvetlenül,
Aranyvesszője nem suhog,
Ajaka szomorún susog:
Nektek nincsen miért ébrednetek,
Mert senkit sem szerettetek!







Nagy Krisztina: SZERETET...


Mi is a szeretet? Érzelem...? De valóban érzelem? Ennél több...
A szeretet nem érzelem, hanem cselekvés.
A szeretet mindig a másik emberért létezik.
Nem azért szereti a másik embert, mert viszont-szeretetet vár.
Örül a viszont szeretetnek, de nem azért szeret, hogy őt szeressék.
A valódi szeretet nem vár a másik szeretetére,
már akkor is szeret, amikor a másik ember még nem szeret,
és azután is szeret, amikor a másik már nem szeret.
Szeretni annyit jelent: adok, nem pedig kapok.







Nagy Krisztina: A SZERETET MINDENEK FELETT!


Nyüszítve lopódzott életembe a gyűlölet,
lelkemben sírva kezdődött a küzdelem,
fél szívem már oda lett, másik fele szeretet,
görcsös harc már lét elem, múljon a félelem.
Szemem fényét vesztett, opálos tükrébe
ott bujkált őrangyalom fátyolos alakja,
könnyem törölve néztem a gonoszok szemébe,
melyben ott bujkált a Lucifer oktalan haragja.
Csak tudnám a gének furcsa játékát tiltani,
mikor gonosz magból a jó sarj életre fakad,
s mikor támadja gyermekét, a gyűlöletet irtani,
mely magzatának sebektől vérző lelkére tapad.
Távol tartani minden nyomasztó, ártó szót,
gonosz, Istentől nem félő ármánykodást
kincseimtől, a családomtól pajzsként emelve a jót,
messze űzni a rozsszándékú sátáni gonoszkodást.
Adj békét Uram, kinek hite ott a lelkünkben,
ki fényt ad, angyalt küld ki vállunkon ülve vár,
szavunkra ott terem, szeretet fegyverét adva kezünkbe
kéz a kézben küzdünk! - s a gyűlölet? Messze már!








Nagy Krisztina: SZERETNI AKARLAK!


Csak szeretni akarlak, csendben nyugalomban.
Érezni akarlak, féltőn karjaimban.
Hozzád bújni, elmondani örömöm, bánatom.
Megsúgni azt, te vagy a holnapom.
Már nem számít a tegnapnak sötétlő nyomora.
Jelenünk van, a múlt már ostoba.
Beteg szívem, erőre kap mézszínű szerelmedben.
Nem félek, életem kezedben.
Csak szeretni akarlak, lelkedbe olvadni, elbújni ott...
Együtt lesni, a közös holnapot!







Nádasdi Éva:ÚJFAJTA VENDÉGSÉG


A szeretet nem szól.
Majdnem néma: vár.
A szeretet vár,

nem ígér, nem csalogat,
szelíden, halkan befogad.
A szeretet ellen
nincsen semmiféle fegyver.

A szeretet vendége voltam,
s ki kellett dobni onnan.
Nem értettem az egyetlen csodát,
csinnadratta kellett, micsodák.

A szeretet egyhúrú dal,
majdnem jeltelen.
Mégis nekem szól. Nekem.










Pankovits Róbert: MEGTALÁLTALAK...


Megtaláltalak, fogom a kezed.
Nem űz el már semmilyen rettenet.
S mint ahogy két kéz fonódik össze,
Együtt vagyunk, s maradunk egymással örökre.








Luna Piena: KOPOGTATÁS NÉLKÜL


Tudom, a tűzzel játszom,
hisz kopogtatás nélkül jöttem.
De már késő, bent vagyok -
az életedben.
Féltve őrzött múltad
kongva
üvöltik utánam
az elhagyott termek.
Lépteim visszhangja áruló jel,
a kulcs maga.
De még nem tudom,
mit rejt a hetedik szoba.
Ujjam végigfut a porlepte asztalon:
sorokat írok, talán egy verset.
A jelenben hagyott üzenet.
Még egy fahasáb a parázsra,
aztán megyek, és újra álmodom,
ami volt, és ami lesz - veled.
Mert nélküled nincs varázsa
se a mának, se semminek.







Poór Edit: A SZERETET LÁNGJA


A szeretet lángja mindenkiben él,
Csak tőled függ, hogyan ég.
Parázsként vagy gyertyaként,
Fénye meg nem szűnik, örökké él.
Bármi történhet veled,
A szeretet legyen legfontosabb neked.
Addig, míg a szeretet vezérel,
Ragyogó fényben jár táncot lelked.
Boldog mosoly száll el arcodról,
S aki kapja, örömteli lesz a napja.
Soha ne várj cserébe semmit,
Mert a szeretet boldog, ki adhatja.
Boldognak akar látni,
Így lesz örömteli az ő napja.
Ha mégis viszonoznák mosolyod,
Őrizd meg jól a lelkedben,
Emlékezz rá kevésbé boldog napokon!
Elég e csöppnyi szeretet,
Máris lobog a tűz lelkeden.
Biztos bástyaként táplál,
Hiszen tudod, mindig számíthatsz rá!
Így lesz fényed örökké ragyogó,
Az életed egy mosolytól is boldogító!







Reményik Sándor: NEM SOKAT SZERETETT


Ő nem sok embert szeretett.
A szíve mély, de zárt világ volt:
Különös kőfallal kerített,
Mély futó-árokkal határolt.
S hogy őt szeretik: alig hitte:
Őt, önmagáért, semmi másért,
A szívébe zárt mély világért.

Úgy szeretném megmelengetni most
Az ő szívénél melengetett kézzel
A nem-sok embert, akit szeretett.
Itt most ezt a két drága gyermeket:
Testvérének gyermekeit:
Testvéremnek gyermekeit.
Be jó lett volna gyönyörködni bennük,
S egy-öleléssel fogni őket át -
Nekünk, kik szerteágazó családfán
Maradtunk mind a ketten: oldal-ág.

1936.







Róth Márta: KEZEDBE TESZEM A KÖNYVET


Kezedbe teszem a Könyvet,
hogy vezessen a sűrű ködben.
Kezedbe teszem az átlátszó kristályt,
hogy lásd a szépet, keresd a tisztát.
Kezedbe teszem a gyertyalángot,
világíts annak, aki bántott!
Kezedbe teszem a szőtt takarót,
takard be az árván fázót!
Kezedbe teszem a fénylő kulcsot,
hogy meleg legyen, és várjon az otthon.
Indulj hát, s hívd magaddal a gyerekeket,
hogy kezükbe tehesd a szeretetet.







Schrenk Éva: MIÉRT IS ÉLEK?


Szeretetet kell adnom, azt hiszem,
és megosztani másokkal a hitem.
Nem arra várni, hogy én mit kapok,
csak kitalálni, hogy mit adhatok.

Melegséget, személyre szólót.
Érdeklődést, és biztató szót.
Hogy miért megy ez oly nehezen nekem?
Mert magam körül


forog az életem.

Szeretném én is, ha szeretnének,
velem, s nem rajtam nevetnének.
Pedig tudhatnám tapasztalatból,
a szeretet a szeretetre válaszol.

Nem szabad mindig a másikra várni!
Szívedet elsőként kell kitárni!
Ne félj a sebektől, miket kaphatsz!
Aranyló boldogság-kalászokat arathatsz.







Szabolcsi Erzsébet: TÉL


...És másnap reggelre kinyíltak a jégvirágok.
Megroppant lábam alatt a tegnapi fű.
Fehér csipke az ágon, fekete varjak a dérben,
csikorog és zizeg, reccsen és surran a hideg.
Bundámba burkolózva aggódom:

Jaj, csak bele ne fagyjanak az érzések a szívekbe!
Érzem, hogy forró a vérem, vöröse ellenpontja
e fekete-fehér világnak. De nem látható.
Aki szembejön velem, vajon sejti-e,
hogy őt is szeretem?

Fuvolaszó hajlítgatja az ágat, arcomra zúzmara hull.
Ó, boldog gyermekkor!
Szánkózások és korcsolyapályák hangjait
hozza a szél a szomszéd múlt időből...
Lesz-e még igazi telünk?

A ködből lassan felkúszik
a sápadt, erőtlen napsugár.
Cipőm talpa alatt megmozdulnak
az első kíváncsi hóvirágok...










Szabó Lőrinc: IMA A GYERMEKEKÉRT


Fák, csillagok, állatok és kövek
szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, élő és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,

Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bízom,
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek.







"A szeretethez nem kell mindig testi közellét.
Minél valódibb egy szeretet, annál távolabbra hat térben és időben is.
Ha rád gondolok és szeretlek, megjelenhet lelkedben az üzenet.
A város másik pontján is.
Néha a Föld másik pontján is."

Müller Péter







A SZERETET HIMNUSZA


A szeretet türelmes,
a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny,
nem kérkedik,
nem is kevély.
Nem tapintatlan,
nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra,
a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak,
örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet nem szűnik meg soha.







A szeretet megváltoztat, a szeretet gyógyít. Néha azonban halálos csapdát állít,
és elpusztítja azt, aki teljesen átadja magát neki.

Paulo Coelho: Mint az áradó folyó







A SZERETET MINDENT MEGOLD


Egy asszony kijött a házból, és három hosszú, fehér szakállú öregembert látott üldögélni az udvaron. Nem ismerte őket. Így szólt: "Nem hinném, hogy ismernélek benneteket, de éhesnek látszotok. Kérlek benneteket, gyertek be, és egyetek valamit!"

- A ház ura itthon van? - kérdezték.

- Nem - válaszolta az asszony. - Nincs itthon.

- Akkor nem mehetünk be - felelték.

Amikor este a férje hazaért, az asszony elmondta neki, mi történt.

- "Menj, mondd meg nekik, hogy itthon vagyok, és hívd be őket!"

Az asszony kiment, és újra behívta az öregeket.

- Együtt nem mehetünk be a házba - felelték.

- Miért nem? - kérdezte az asszony.

Az egyik öreg magyarázatba kezdett: "Az ő neve: Jólét." - mutatott egyik barátjára, majd a másikra mutatva azt mondta: ő a Siker, és én vagyok a Szeretet. Majd így folytatta: "Most menj vissza a házba, és beszéld meg a férjeddel, melyikünket akarjátok behívni."

Az asszony bement a házba, és elmondta a férjének, amit az öreg mondott. A férj megörült. "Ez nagyszerű!" - mondta. "Ebben az esetben hívjuk be Jólétet! Hadd jöjjön be, és töltse meg a házunkat jóléttel!"

A felesége nem értett vele egyet. "Kedvesem, miért nem hívjuk be inkább a Sikert?"

A menyük eddig csak hallgatta őket, és most előállt saját javaslatával: "Nem lenne jobb a Szeretetet behívni? Az otthonunk megtelne szeretettel."

- Hallgassunk a menyünkre! - mondta a férj a feleségének. - "Menj, és hívd be Szeretetet, hogy legyen a vendégünk!"

Az asszony kiment, és megkérdezte a három öreget: Melyikőtök Szeretet?

- Kérlek, gyere be, és legyél a vendégünk!

Szeretet felállt, és elindult a ház felé. A másik kettő szintén felállt, és követték társukat. Az asszony meglepve kérdezte Jólétet és Sikert:

- Én csak Szeretetet hívtam, ti miért jöttök?

Az öregek egyszerre válaszoltak:

- "Ha Jólétet vagy Sikert hívtad volna be, a másik kettőnek kint kellett volna maradnia. De mivel Szeretetet hívtad, ahova ő megy, oda mi is vele tartunk."

Ahol Szeretet van, ott megtalálható a Jólét és a Siker is!!!!!!

Kívánom nektek.

Ahol fájdalom van, kívánok nektek békét és könyörületet.

Ahol kétségek vannak, kívánok nektek megújult önbizalmat képességeitekben, hogy leküzdhessétek.

Ahol fáradtság, kimerültség van, kívánok nektek megértést, türelmet és megújult erőt.

Ahol félelem van, kívánok nektek szeretetet és bátorságot.

Most két választásod van:

1. Bezárod a dokumentumot.

2. Meghívod a szeretetet azzal, hogy megosztod ezt a történetet azokkal, akik fontosak neked.


LOVE ME WITH ALL YOUR HEART (Lyrics) - Engelbert

Link

Link








A szeretetnek melege van a természet hidegében - és világossága van az élet
sötétségeiben; és a szeretetnek ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az
örömben - és lecsókolják a könnyeinket a fájdalomban.

Gárdonyi Géza: Tükörképeim - Az érintés csodája







A szeretet nem más, mint hatalmas vágy, hogy magadhoz öleld a világot.

Osho: Az élet misztériumai







"A szeretet nyelve a cselekvés. A legszebb szavak pedig; az ölelés, a simogatás, megnevettetés, és a mosolyra fakasztás, odafigyelés, meghallgatás, törődés és bátorítás.
Minden nap szánj időt arra, hogy ezen a nyelven szólj azokhoz akiket az élet neked ajándékozott."

Fc.: A lélek utja







A szeretet önmagában is elég ahhoz, hogy értelmet adjon egy egész életnek.

Paulo Coelho: A portobellói boszorkány







Tandari Éva: MAGÁNYOS ÖREGEK...


Az ősz - öreg anyóka
reszketve - botolva ,
a konyhába tipeg .
Kis teának , hogy vizet tegyen ...

- de visszalép legyintve ;
minek már ez ... Istenem ... !

És lassan visszatipeg ,
és szobája is hideg ,
és szívét a magány
dermeszti meg .

- A gyermekek felnőttek .
Az Ember ... rég meghalt .
~ Ó, én édes párom !
Hát nem vittél magaddal ...

És bújik az ágyba ,
kis melegre vágyva ,
várva a békés ,
a megváltó Halálra .

Hisz senki sem kopog hogy ;
" Megjöttem ! Csókolom ! "
~ És senki sem köszön rá ,
ki " Jónapot " - kíván .
Magánya maradt csak ,
s az emlékezés :
Reszkető szívének , hidd el
~ ez oly kevés !

Magam előtt látom
a ráncos kis kezeket ...
Ez szelt Néked nemrég
még minden szeletet ...

Nem hálát kérte ...
- Csak kis szeretetet .
~ Ne lökd a magányba
- ki mindig szeretett !







SZERETET


Amikor azt hiszed elfogyott,
S nincs már több erőd.
Amikor azt érzed,
Ez, tovább nem mehet,
Emelt fővel élni nem lehet.
Összetört a bánat,
Ezernyi gond közt, homályban élsz,
feladnád már, nincs tovább.

S mégis, valami itt tart.
Nem tudod miért, nem tudod kiért?
Legyűröd a gondot,
lassan-lassan talpra állsz.
Az életet nem te adtad magadnak,
hát nincs jogod, hogy feladjad.
Az ember megmarad a holnapnak,
akkor is, ha gyötri a bánat. . .

Bármi is a kérdés, a SZERETET a válasz!
Bármi is a gond, a SZERETET a válasz!
Bármi is a betegség, a SZERETET a válasz!
Bármi is a fájdalom, a SZERETET a válasz!
Bármi is a félelem, a SZERETET a válasz!
Mindig a szeretet a válasz, mert a SZERETET MINDEN!










Tatiosz: HINNED KELL A BOLDOGSÁG LEHETŐSÉGÉBEN...


Hinned kell a boldogság Iehetőségében, hogy csakugyan boldog légy.
Az vagy,amit gondolsz, és csak azt tudod elgondolni, amiben hiszel.
Ne gondolj a hanyatlásodra, mert bekövetkezik.
Ne gondolj a veszteségre, mert veszteségek érnek.
Ne gondolj a szomorúságra, mert lelked sötétségbe borul.
Ne gondolj a rosszra, mert a mélybe taszít.
A jó gondolat: ajándék, szárnyalás, magasba vágyódás, felemelkedés...
Élni csupán a Iegtisztább vágyak szerint érdemes.
Attól függően, hogy vágyaink keserűek vagy édesek, fanyar, vagy boldog lesz az életünk.
Képzeld el amit kívánsz, és kívánd, amit elképzeltél.
A boldogság vágy, a képzelet, hit, a cselekedet megvalósulás.










Túrmezei Erzsébet: PÓTVIZSGA SZERETETBŐL


A Mester nagy iskolájában
Ma szeretetből pótvizsgáztam
Tanítóm előtt remegve álltam.

Az első vizsgám én elbuktam,
A tételt bár kívülről tudtam,
De gyakorlatilag azt előadni nem tudtam.

Szerettem én ki engem szeret,
Minden jó embert, akit csak lehet,
De az ellenségemet?!

Aki rágalmaz, kinevet?
Ad mindenféle csúfos nevet,
Gyaláz és megaláz engemet?

Ilyet nem tudok szeretni: - NEM!
És ezt húztam ki, ez volt a tételem.
Hogy ellenségemet is szeressem.

Szereted? - kérdezte tanárom,
Az én Mesterem és Megváltóm.
Nem tudom! - hiába próbálom.

Szelíden mondta, de erélyesen:
Pótvizsgára mész! És ha mégsem
Tanulod meg, megbuksz egészen.

A szeretet nehéz tétel.
A legtöbben ebben buknak el,
Mert aki bánt, azt is szeretnünk kell.

De Mesterem tovább tanított,
Különórára hívott,
Szeretetével sokat kivívott.

Mutatta kezén, lábán a sebet,
Hogy mennyit tehet a szeretet,
Eltűri a kereszt-szegeket.

Eltűri a gúnyt, gyalázatot,
Töviskoronát, nehéz bánatot.
A dárdaszúrást, mit értem kapott.

Megrendültem egész szívemben.
Hát a szeretet ilyen végtelen?
Tanítóimtól tanulni kezdtem.

Megnyerheted vele úgy lehet,
Hogy ő is megtér, hogy ő is szeret,
Ha látja a te szeretetedet.

Így tanított, szívem felrázta.
Látta, hogy hajlok a tanításra.
Szeretetét szívembe zárta.

És most pótvizsgáztam belőle,
Ott volt ellenségem is,
Gúnyos megjegyzést kaptam tőle.

De én szeretettel feleltem,
S e szeretettel őt megnyertem,
És a pótvizsgán általmentem.

Tovább tanulok, tovább megyek.
Vannak szeretet egyetemek,
Magasak, mégsem elérhetetlenek.

Mert más tudományt, sokat tanulhatok,
Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok,
De ha szeretet nincsen bennem
Semmi vagyok







Tüske Krisztina Piroska: SZERETET


Mi a szeretet?
Kérditek oly sokan.
Választ vártok áhítattal.
Én csak állok mosolyogva,
Kinyitom szívem a Napnak.

A válasz nem egyszerű,
sőt nagyon is összetett.
Sokunknak sokat jelent.
Én csak azt tudom, mit én érzek.
Elfogadást, békét, harmóniát a létben.
Nem kérdem ki vagy, merre mégy
Engedem hogy önmagad légy.
Támogatlak, ha kéred,
Társként elfogadlak Téged.
Meghallgatlak ha valami bánt,
Szívem kinyitja kapuját.
Ha tétova vagy fogom a kezed
Hogy lépteid biztosabban tedd meg.
Nem gátollak, nem kötlek gúsba.
Helyette átölellek s engedlek utadra.
Tudd, ha kellek engem megtalálsz,
Ajtóm előtted mindig nyitva áll.
Hisz egyek vagyunk valamennyien.
Legyél barát, családtag vagy kedvesem.
Egy kedves szó, egy ölelés mindenek felett!







Varjú Zoltán: ANGYALOK HÍVNAK


Villámok cikáznak, kettéreped az ég,
Hangja ágyú, nyomában minden felég.

Angyalok hívnak, elsuhan a táj.
Érzem benned az összes apró rezdülést.
Szívem érted dobban... érted fáj.

Szélvihar tombol, mint a földi pokol,
Bömbölve rázza ökleit, vádol és okol.

Angyalok hívnak, elsuhan a táj.
Érzem, a csend szomorúan haldokol.
Szívem érted dobban... érted fáj.

Eső ered neki, mint arcodon a könny,
Inad szakad, sebet tép fel tíz köröm.

Angyalok hívnak, elsuhan a táj.
Érzem, körbefon téged a fájó közöny.
Szívem érted dobban... érted fáj.

Patak csordogál, mint karodon a vér,
Ma Isten hallgat, ma Isten nem ítél.

Angyalok hívnak, elsuhan a táj.
Érzem a bánatod, érzem ha öröm ér.
Szívem érted dobban... érted fáj.

Parányi gyöngyeit szórja szét az ég,
Mint az enyhülő lélek, úgy olvad el a jég.

Angyalok hívnak, elsuhan a táj.
Érzem, ahogy magával sodor az ár.
Szívem érted dobban... érted fáj.

Milliónyi könnypatak folyammá dagad,
Széltestvér átkarol, Esőisten megsirat.

Angyalok hívnak, elsuhan a táj.
Érzem vágyaid, szárnyra kap, elragad.
Szívem érted dobban... érted fáj.

Szivárvány, mint égi, mennyei kapu,
Alatta megannyi város, kicsiny falu.

Angyalok hívnak, elsuhan a táj.
Érzem a lelked, régóta tudja már.
Szívem érted dobban... érted fáj.

Kezed összekulcsolod, ajkadon ima,
Isteni szeretet a szíved örök otthona.

Angyalok hívnak, elsuhan a táj.
Érezd a szívem, Tebenned dobog.
Ahogy érted dobban... érted fáj.







Várnai Zseni: SZERETNI


Anya tanítsd szeretni gyermeked!
Első fogalma legyen
a szeretet
Mikor még bölcsőjét
Ringatod,
erről szóljon meséd
és dalod.

Hogy együtt nőjön ez az
érzelem
minden gyerekkel, minden
téreken,
s hogy mint tavasszal
a virágos ág,
úgy boruljon virágba
a világ,
közel és távol,
ahol ember él!

E szót röpítse szárnyin
a szél,
szálljon a széles tengerek felett....
Anya tanítsd szeretni
Gyermeked!







Várnai Zseni: SZERETNI


Szeretni ezt az életet,
az egyetlent a végest,
Szeretni még ha bánt is,
ha mostohánk is néhanap,
de kék az ég, és süt a nap,
van benne boldogság is.

E szép és szőrnyű kor során
csodákat tesz a tudomány
a titkok titka tárul,
a tudás fája lombosul,
de atom felhő tornyosul:
mérges gyümölcs a fárul.

Nem ölni, vért nem ontani,
a tüzeket eloltani,
s nem gyújtani,hogy égjen
ország és város,hol a nép
gyönge megvédi életét
s hogy békességben éljen.

Még harcok dúlnak lángban ég
a megbolygatott messzeség,
madár se leli fészkét
futnak az erdő vadjai,
csak borzalomról..hallani:
Világ teremts már békét!

Fogyó hold már az életem,
de dolgom még töméntelen,
még tenni, adni vágyom...
Csak lenne még erőm elég,
zengni a béke énekét...
e felbolydult világon!

Csak élni, élni emberek!
Időnk oly gyorsan el pereg,
egy perc csupán az élet...
de ez a perc lehet csodás
teremtő munka, alkotás
amely megőriz téged!







Várnai Zseni: ÚGY MEGNŐTTÉL, SZINTE FÉLEK


Amikor még piciny voltál,
Olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál,
rám nevettél, nekem ríttál.

Mikor később nagyobb lettél
mindig messzebb,
messzebb mentél, először csak a kiskertbe,
aztán a nagy idegenbe.

Úgy megnőttél, szinte félek,
már a válladig sem érek,
alig - alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.

Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
homlokodig, hogy felérjen.

Húzol engem Te föl felé,
mint a napfény maga felé.
Fát, virágot, lombos ágat,
fölemeled az anyádat.










Vitéz Ferenc: BOLDOGSÁG ÉS ANNAK MADARA


Nem biztos, hogy kék
Nem biztos, hogy madár.
Nem biztos, hogy boldogság.
De felröppen az égben, s folytatja útját a levegőben,
és a legnagyobb hiányérzet legapróbb kielégülése i
s képes megteremteni ezt a
- csupán pillanatokban mérhető - szárnyalásra késztető állapotot.
A tibeti mesék között bukkanhatunk hasonlóra.
"az emberek éheztek, fáztak, és nem tudták, milyen az: boldognak lenni"
A boldogság madara énekel, hangjaival teremteni tud.
Eljutni hozzá, meghallani dalát - ehhez minden kínok kínját járva vezet az út.
A megpróbáltatásoktól való félelem, a megalkuvás gyávasága,
az emberi akarat s az ezt tápláló hit feladása maga a halál,
mert süketté lesz az ember.
Nem hallhatja meg a madár énekét.
Mert a madarat nem kívül kell keresni,
repülni nem lehet az égben,
dalt hallani,
megérezni
a boldogság ritmusát nem lehet
- csak legbelül igazán...
Csak egy-egy pillanatra halljuk,
s e boldogságtól aztán megint szomorúak leszünk,
és éppen ettől éled mindig újra a dallam.
Nem biztos, hogy madár,
de olyan szépen tud énekelni,

hogy fáj.







IDÉZETEK


" A szeretet a mindent arannyá változtató csodaláng. A láng heve a gyönyörület. A gyönyörületet kincsünknek érezzük: tehát mentjük az elmúlástól. .. "
Gárdonyi Géza

A szeretet könnyít az emberek szenvedésein. Eddig nem tudtam, de aztán rájöttem, hogy nincs tökéletesebb fájdalomcsillapító, mint a szeretet.
Good Doctor c. film

A szeretetet az élőknek kell adni.
Alice Sebold

"Nem lámpával, hanem szívvel kell keresni az embereket, mivel csak a szeretetnek nyílnak ki a szívek."
(Peter Rosegger)

"Ha nem szeretek, semmi sem vagyok."
(Jean Racine)

"A szeretetben elérjük a legnagyobb boldogságot, ami valaha a világon lehet."
(Platon)

''A szeretet emeli trónjára az embert!"
Az igaz megértés, nem a világ jelenségeinek megértése, hanem az embernek, s rajta keresztül minden emberinek.Önmagunk megértése, megvilágosodás. A többiek megértése bearanyozza megvilágosodott napjainkat.A megértés feltétele: a szeretet, amellyel másokat a szívünkbe
befogadunk. Amikor a megértést elneveztük szeretetnek, trónjára emeltük
az embert. Senkivel sem történhet meg olyan dolog, ami nem emberi. Az
emberbe sok minden belefér: a nagyság éppúgy, mint a törpeség.Nem csak nagy dolgokra születtünk, hanem kis dolgokra is. Az
élet mindennapokból áll, a nagy dolgok semmiségekből tevődnek össze.Mindig tudd: a dolgok egyszer történnek meg veled. A legértékesebb idő a pillanat, amelyben élsz."
(Tatiosz)

Örömmel, bánattal teljesen, gondolatokba merülve aggódni, kínok közt lebegni, majd égig újongani, majd halálra szomorkodni: csak az a lélek boldog, amely szeret.
(Johann Wolfgang von Goethe)

A szeretet hangja muzsika: ajándék a léleknek, felüdülés a szellemnek, megkönnyebbedés a szívnek. Ez a szó: szeretet - élettel teli valóság; segít feloldani és feloldódni; megérteni és megértetni; megtartani és elengedni.
(Tatiosz)

"Nagy dolog a szeretet. Valóban nagy jó, mely egyedül könnyít minden terhet, és egyaránt elvisel minden egyenetlent. A szeretet futván fut, örül, szalad és fel nem tartóztatható. Mindent elhagy, hogy mindent elnyerjen. A szeretet nem ismer határt, hanem minden módfelett buzgón lángol. A szeretet terhet nem érez, fáradságot nem szenved, többre vállalkozik, mintsem elbírná.
A szeretet lehetetlenséget nem ismer, mert azt állítja, hogy mindenhez van ereje.
A szeretet vigyáz. Szunnyadván nem alszik, elfáradván meg nem bágyad, szorongattatván meg nem szorul, félvén nem retteg, hanem mint a sebes láng és égő fáklya felverődik és bátran átmegy mindenen."
Kempis Tamás

"Aligha van még egy tevékenység, még egy vállalkozás, amely olyan vérmes reményekkel és kilátásokkal indul, és mégis rendre olyan kudarcot vall, mint a szeretet. Ha bármely más tevékenységgel ez volna a helyzet, az emberek mohón igyekeznének kideríteni a kudarc okait és megtanulni, hogyan csinálhatnák jobban - vagy felhagynának vele. Mivel ez utóbbi a szeretet esetében lehetetlen, a kudarcon alighanem csakis úgy lehet felülkerekedni, ha megvizsgáljuk az okait, és elkezdjük tanulmányozni a szeretet jelentését."
Erich Fromm

A család azt jelenti, megosztjuk egymással a hibáinkat, a tökéletlenségeinket és az érzéseinket, miközben nem szűnünk meg szeretni egymást. De még ha szeretet árad belőlünk, akkor sem vagyunk mindig szeretetre méltók. Ha pedig nem vagyunk tökéletesek, lényeges, hogy meg tudjuk bocsátani önmagunknak és másoknak. Azután másnap reggel elölről kezdünk mindent. Olyan folyamat ez, mint a bimbó nyílása. Virágzás, virulás és virágba borulás.
Bernie Siegel

Soha ne fordulj szembe a családdal, mert nem jó magányosan evezni. Ha bosszantóan kidörzsölték is csuklódat és bokádat a családi kötelékek, akkor se feledd, hogy nélkülük - nos, hát ki lennél?
A család melletted áll, ha baj van, és a legtöbb esélyt adja meg neked. Amikor a vetélkedő vezetője azt mondja: "Nevezzen meg valamit, amit a hűtőszekrényben talál", és te azt mondod, "Szótár", mire az ország túlnyomó többsége a tévé előtt azt sikítja, "Ezt a hülyét!", na, ki az, aki tapsol és azt mondja, "Jó válasz, jó válasz!"? Hát persze, hogy a családod, ugyan, ki más lehetne?
Dennis Miller

Ahol szeretünk, ott az otthonunk - az otthon, melyet lábunk elhagyhat, de szívünk sohasem.
Oliver Wendell Holmes

Miközben megpróbálunk mindent megtanítani gyermekeinknek az életről, gyermekeink megtanítják nekünk, hogy miről is szól az élet.
Angela Schwindt

Mire felneveled a gyerekeidet, megtanulod, mivel tartozol szüleidnek.
Miguel Tirado Zarco

Ha anya vagy, sohasem maradsz igazán egyedül a gondolataidban. Egy anya mindig kétszer gondolkodik: egyszer önmagáért, másodszor a gyermekéért.
Sophia Loren

Az igazán nehéz helyzetben semmire sincs annyira szükségünk, mint egy szerető családra.
Carolyn Hax

Soha ne fordulj szembe a családdal, mert nem jó magányosan evezni. Ha bosszantóan kidörzsölték is csuklódat és bokádat a családi kötelékek, akkor se feledd, hogy nélkülük - nos, hát ki lennél?
A család melletted áll, ha baj van, és a legtöbb esélyt adja meg neked. Amikor a vetélkedő vezetője azt mondja: "Nevezzen meg valamit, amit a hűtőszekrényben talál", és te azt mondod, "Szótár", mire az ország túlnyomó többsége a tévé előtt azt sikítja, "Ezt a hülyét!", na, ki az, aki tapsol és azt mondja, "Jó válasz, jó válasz!"? Hát persze, hogy a családod, ugyan, ki más lehetne?
Dennis Miller

“Az embereket csak szeretve lehet jobbá tenni."
(Böjte Csaba)
.
“Aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja, milyen sokan oda állnak mellé."
.
“Aki szeret, elenged, felejt és megbocsát. Aki mindezt elvárja másoktól csupán önmagát szereti. Önmagunk elvesztésének a legbiztosabb módja: a szeretet elvárása. A szeretet elvárása önzés, legalább annyira, mint a szeretet elutasítása."
(Tatiosz)

“Az életet igazán csak akkor élvezhetjük, ha van, akivel ezt az élvezetet megoszthatjuk."
(Mark Twain)

“Ossz szeretetet, bárhová mész: Legfőképpen a saját házadban... ügyelj rá, hogy mindenki jobb érzésekkel és boldogabban távozzék tőled, mint ahogyan jött. Légy Isten jóságának élő kifejeződése; jóság ragyogjon a szemeidben, a mosolyodban, meleg, üdvözlő szavaidban."
(Teréz anya)

“Senki sem ismerheti meg teljesen egy másik ember lényegét, csak akkor ha szereti. A szeretete teszi képessé arra, hogy meglássa a szeretett személy alapvető vonásait és tulajdonságait; sőt mi több, meglássa a benne rejlő lehetőségeket is."
(Viktor E. Frankl)

“Ha szeretsz, sebezhető vagy. Szeress bármit, és biztosra veheted, hogy megszakad a szíved, de legalábbis sebet kap. Ha érintetlenül meg akarod őrizni, ne add senkinek, még egy állatnak se! Óvatosan bugyoláld be mindenféle kis hóbortba és kedvtelésbe, gondosan kerülj minden kötődést; zárd be jól önzésed ládikójába! De ott a koporsóban - ott a biztonságos, sötét, fülledt éjszakában elváltozik majd. Nem törik össze, törhetetlen, áthatolhatatlan, megválthatatlan szív lesz belőle."
(C. S. Lewis)

"A barátság - ez a szent emberi kapocs - úgy oltalmaz a magánytól, a számkivetettségtől, a félelemtől, a mozdulatlanságtól, hogy énünket megkettőzi: két szem - egy látvány; két szív - egy érzés; két hang - egy gondolat; két test - egy lélek."
/Tatiosz/

Ne tartsd fontosnak, hogy fontosnak tartsanak, egyszerűen csak szeress és fontos leszel!
Simon András/

Az emberek azért magányosak, mert falakat emelnek hidak helyett.
/Antoine Saint-Exupéry/

"Ha úgy viselkedsz a másikkal szemben, ahogy megérdemli, akkor egyre rosszabb lesz - de ha úgy bánsz vele, amilyennek lennie kellene, akkor olyanná is válik, amilyennek lennie kéne."
/Goethe/

"Ha szeretsz, más szemmel nézel a világra; nagylelkű leszel, megbocsátó, jószívű, pedig korábban esetleg kemény és rideg voltál. Az emberek óhatatlanul is hasonlóan viszonyulnak majd hozzád, s hamarosan abban a szeretetteljes világban élsz, amit te magad teremtettél."
(Anthony de Mello)

"A szeretet hiányának lényege a lustaság, mert a szeretet: munka."
(M. Scott Peck: A járatlan út)

"Az embert csak akkor szerethetik, ha méltó a szeretetre, s mindaddig nem lehet az, amíg egyetlen célja, hogy szeressék."
(M. Scott Peck: A járatlan út)

"Minden csoda alapja a szeretet."
(Müller Péter: Szeretetkönyv)

"Kétféle beszélgetés van. Az egyik, amikor mondom a magamét. Amikor önmagamat akarom érvényesíteni. Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, amely csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontos: amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok - színjátékot, melyben én vagyok a főszereplő. Aki a magáét mondja: egyedül van. Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá. Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, amelyben élünk, s amit úgy is nevezhetünk: a szeretetlenség világa. Aki csak mondja a magáét, annak nincs szüksége barát­ra, testvérre, feleségre. Csak közönség kell neki. A másik fajta beszélgetés az, amikor valaki társat keres. Ez nagyon ritka." (Müller Péter: Szeretetkönyv)

"Létezik egy megfoghatatlan ajándék, amely többet ér, mint bármi, amit a kezünkbe foghatunk. Ezt nevezem önmagunk odaajándékozásának, vagy jelenlétünk ajándékának."
(Gary Chapman)

"Egyetlen dolgom e földön, a szeretet."
(Victor Hugo)

"Aki szeret, annak fickándozik a szíve. Annak az élete színes, és süt a napja. Aki nem szeret, olyan tájakon jár, ahol nem süt a nap."
(Müller Péter: Szeretetkönyv)

"Az embernek érzelmekre is szüksége van, mert gyengédség és szeretet nélkül az élet csupán afféle lélektelen gépezet."
(Victor Hugo)

"A lelki egészségnek két kritériuma van: képesség a munkára és képesség a szeretetre."
(Sigmund Freud)

“Amikor a sok áldásra gondolok, amit kaptam, téged kétszer számollak."
(ír áldás)

"Még mindig esik... Lehet, hogy ez nem olyan zápor, ami egyik percről a másikra eláll, mint ahogy én képzeltem. Talán egyik sem olyan. Végül is az élet esős napok sorozata. De előfordul, hogy nem mindegyikünknél van esernyő. Ilyenkor szükségünk van másokra, akik hajlandók megosztani ernyőjüket egy ázott idegennel egy esős napon. Azt hiszem, fogom az esernyőmet, és elmegyek sétálni."
(Sun-Young Park)

"Ma a legnagyobb bűn az emberek absztrakt szeretete, a személytelen szeretet azok iránt, akik valahol a távolban vannak. Olyan könnyű azokat az embereket szeretni, akiket nem ismerünk, akikkel sohasem találkozunk! Hisz akkor nincs szükségünk áldozat hozatalára, s emellett olyan elégedettek vagyunk magunkkal! Így csaljuk meg a lelkiismeretet. Nem! Azt a felebarátot szeresd, akivel együtt élsz, s aki terhedre van!"
(Tolsztoj)

"Ha egy emberrel úgy bánsz, amilyen, akkor olyan is marad. Ha azonban úgy bánsz vele, mintha jobb és nagyobb volna, akkor jobbá és nagyobbá fog válni."
Linda Dillow)

"A szeretetnek három alkotóeleme van: az adni, az elfogadni tudás és a sebezhetőség.
Ha valaki nem képes adni és elfogadni, nem tud szeretni, és aki szeret, a rövidre zárt, erőszakos megoldásokat is félreteszi.
A szeretet leleményességét kellene megtanulnunk, s megvalósítani a mindennapjainkban.
Mert bár az ember mindig a saját korát tartja a legszeretetlenebbnek, legelfásultabbnak és legidegenedettebbnek, a szeretet végtelenül hétköznapi dolog.
Nem feltűnő, nem látványos, nem a sikert középpontba állító, és az ezt istenítő korban talán ezért nem is lehet olyan népszerű.
A mi korunkban sem az, melynek egyik legfőbb parancsa, hogy légy sikeres, rövidtávon és látványosan.
Pedig a csak sikerből élni akaró élet végtelenül szegény emberileg.
Nagyon könnyen összeroppan, és a kudarccal nem tud mit kezdeni.
A szeretet el tudja viselni a kudarcot, és erőt tud adni az újrainduláshoz."







21 FONTOS GONDOLAT A SZERETETRŐL

1. Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.
(Ernest Hemingway)
2. A szeretet nem attól függ, hogy társunk hajlandó-e megváltozni.
Gary Chapman)
3. A szeretet nem változtatja meg a világot, de elviselhetőbbé teszi, rosszul mondom: kevésbé elviselhetetlenné.
(Moldova György)
4. Én nem tartozom semmivel annak, aki engem szeret. A szeretetnek nincs ára, azt nem kell visszaadni, azt tovább kell adni.
(Feldmár András)
5. Kisgyermek koromban nem értettem, miért csak az emberekért kell imádkoznom. Miután édesanyám lefekvés előtt megpuszilt, magamban kiegészítettem az esti imát egy általam kiötölt fohásszal valamennyi élőlényért.
(Albert Schweitzer)
6. Sohasem veszíthetjük el, amiben egyszer örömünket leltük. Mindazok, akiket mélyen szeretünk, részünkké válnak.
(Helen Keller)
7. A szeretet legyen egy kis tokban egy kicsi ékszer. Ne két tonna aranyat öntsenek rám, mert az agyonnyom.
(Vavyan Fable)
8. Szeretni mindig is mámorítóbb érzés, mint szeretve lenni. Hát még mennyivel biztonságosabb.
(Rácz Zsuzsa)
9. Sohasem vagyunk olyan védtelenek a szenvedéssel szemben, mint amikor szeretünk valakit, sosem vagyunk olyan gyámoltalanul boldogtalanok, mint mikor elvesztettük szeretetünk tárgyát vagy az ő szeretetét.
(Sigmund Freud)
10. Emberek között, akik valaha szerették egymást, nincs és nem is lehet soha igazi harag. Lehet düh, bosszúvágy; de harag, az a szívós, számító, váró harag... nem, ez lehetetlen.
(Márai Sándor)
11. A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár. Aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.
(Máté evangéliuma 19:19.)
12. Csak mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével.
(Gabriel Garcia Márquez)
13. Az ember szeretetből támadt, azért él, gyakran azért is hal meg. Úgy látszik, mégis a főfoglalkozása az a földön, hogy szeressék. Mellette minden egyéb - hídépítés, országhódítás - csak eszköznek, jelentéktelen mellékfoglalkozásnak rémlik.
(Kosztolányi Dezső)
14. Miért fáj jobban az elveszített, feltámaszthatatlan vagy sosem volt szeretet hiánya, mint amilyen örömöt nyújt a jelenlévő, a jelen időben melengető?
(Raffai Sarolta)
15. A szeretetet mindig el kell fogadni, ha felajánlják, és mindig adni kell belőle, ha szükség van rá. Talán soha nem kapsz második esélyt egyikre sem. Azt is tudom, hogy csak azután ismered meg a szerelmet teljes szépségében, miután egyszer már összetört a szíved.
Nora Roberts)
16. Ha hallgatsz, hallgass szeretetből. Ha beszélsz, beszélj szeretetből. Ha figyelmeztetsz, figyelmeztess szeretetből. Ha megbocsátasz, bocsáss meg szeretetből.
(Szent Ágoston)
17. Csak a másokért élt élet érdemes arra, hogy leéljük.
(Albert Einstein)
18. Ha nem érzel magadban szeretetet embertársaid iránt, akkor ülj csendesen, foglalkozzál a magad dolgával, amivel akarsz, csak az emberekkel ne.
(Lev Tolsztoj)
19. Szeretet. Egy szó, amit a gyűlölködők lemosolyognak, egy szó, amit az álszentek szólamszerűen lejárattak, egy szó, amit a gőgösek kisajátítanak, egy szó, melyet a romantikusok összetévesztenek a szirupos érzelgősséggel, egy szó, amelyet a kényelmesek igyekeznek visszaszorítani a vérségi kapcsolatokba. Egy szó, amit magánketrecünkbe zártunk, s csak ünneptájt eresztjük néhány órára szabadon. Egy fogalom, amelyről azt hisszük, tudjuk, mit jelent; pedig még csak a felszínét ismerjük egy mélyebb jelentésnek.
(Jókai Anna)
20. Megérezzük, ha valaki szeret bennünket. Az érzés mindenen áthatol, és bejárja a végtelenséget.
(Honoré de Balzac)
21. Minden hely templom, ahol szeretet van.
(Müller Péter)

















 
 
0 komment , kategória:  Bölcsességek és gondolatok.   
Gondolatok...
  2019-08-12 22:00:06, hétfő
 
 




GONDOLATOK...




Álmodj arról, ami örömöt ad, menj oda, ahová szeretnél, légy az, ami lenni szeretnél, mert csak egy életed van azt tenni, amit akarsz.

Hogy megtaláld az utadat ...
szerencse kell, hogy közben jó tudj maradni, próbák kellenek, hogy erős lehess, bánat kell érjen, hogy ember maradhass, hinned kell abban, hogy szerencséd lesz.

A legszerencsésebb embereknek nem feltétlenül a legjobb van mindenből. Egész egyszerűen ők, amit útjukon találnak felértékelik.

A szerencse vár ...

...azokra, akik kinyújtják kezüket...

...azokra, akik élni akarnak...

...azokra, akik keresnek ...

...azokra, akik áldozatot hoznak...

...azokra, akik szeretnek.

Mert csak ők tudják értékelni a dolgok fontosságát, hibáidat, a fájdalmaidat.

Felejtsd el ami elmúlt, hagyd magad mögött a hibáidat, a fájdalmaidat.

A szeretet egy mosollyal kezdődik és egy csókkal tovább növekszik.

Ha akarod, küldd el ezt az üzenetet azoknak, akik jelentenek neked valamit...

...azoknak az embereknek, akik az életedet így, vagy úgy meghatározták...

...azoknak az embereknek, akik megmosolyogtattak,
amikor szükséged volt rá...

...azoknak az embereknek, akik felhívták a figyelmedet a szépre, amikor te csak negatívumokat láttál...

...azoknak az embereknek, akiknek azt akarod mondani..

...akiknek sokat jelent a barátságuk.

Kívánok neked sok szerencsét...


SlidePlayer

Link







































































 
 
0 komment , kategória:  Bölcsességek és gondolatok.   
Napi 86400 másodperc élet
  2019-08-12 21:45:29, hétfő
 
 




NAPI 86400 MÁSODPERC ÉLET...


"Hogy megértsd, mennyit ér EGY ÉV, kérdezd meg a diákot, akinek ismételnie kell.

Hogy megértsd, mennyit ér EGY HÓNAP, kérdezd meg az anyát, aki koraszülöttet hozott a világra.

Hogy megértsd, mennyit ér EGY HÉT, kérdezd meg a hetilap szerkesztőjét.

Hogy megértsd, mennyit ér EGY ÓRA, kérdezd meg szerelmest, aki a találkozóra vár.

Hogy megértsd, mennyit ér EGY PERC, kérdezd meg az utast, aki lekéste a vonatot.

Hogy megértsd, mennyit ér EGY MÁSODPERC, kérdezd meg az autóst, aki nem tudta elkerülni a balesetet.

Hogy megértsd, mennyit ér EGY TIZEDMÁSODPERC,kérdezd meg a sportolót, aki csak ezüstérmet nyert az Olimpián.

Minden pillanat kincs, ami a tiéd. És becsüld meg jobban, mert megoszthatod valakivel, akivel tökéletesen eltöltheted. És emlékezz, hogy az idő senkire sem vár.

A Tegnap történelem. A Holnap rejtelem. A Ma ajándék!"































 
 
0 komment , kategória:  Életmód   
Lys-Noir /fekete liliom/ - Guttnann Irén
  2019-08-11 19:00:32, vasárnap
 
 







LYS-NOIR (jelentése magyarul: fekete liliom) - GUTTMANN IRÉN


Kicsoda Lys-Noir, akinek különös kis verseit olvashatjuk most ebben a blogbejegyzésben. Mikor ezek megjelentek a múlt század elején a Hétben, még nem mondhatták meg az igazi nevét. Ő egy a gyönyörű szép asszony volt, aki mögéje bújt.

Költészete borong a múlton. Aki ilyen fiatal szemmel hátranéz: költő. Aki ifjú szíve gazdag érzését egy emléknek adja: kiváló egyéniség. Keze alatt sorra simulnak rímekbe a szavak. Mi a búja, bánata, azt nem mondja meg, ennélfogva muzsikál. Sohse hittem volna, hogy nő kezében a lant ennyire hangszer lehessen. Kicsi versek, ködös versek. Mindegyik egy-egy izgató kérdőjel; az esztétikus tán megrovásul mondaná: ezeknek a verseknek kommentár kell. Így csak az írhat, akinek élete mindenki előtt ismert.

Ma már elmondhatjuk, ő Guttmann Irén, Leopold Samu fiatal felesége. Leopold Samuról, illetve Guttmann Irénről elöljáróban csupán az mondható el - legalábbis ami a lexikonok, életrajzi adattárak szűkszavú szócikkeiben megtudható róluk -, hogy a századforduló időszakában előbbi történetírói tevékenységével, míg az utóbbi verseivel hívta fel magára a figyelmet.

Az alig 27 éves Leopold Samu tragikus, korai 1899. május 29-i halála következtében Guttmann Irén mindössze 19 évesen maradt özvegyen fél éves kisleányával.

Guttmann Irén egy-pár év leforgása alatt lett kamaszlányból ifjú özvegy, könnyen belátható, hogy igen rövid idő alatt számtalan élethelyzetet és lelkiállapotot kellett át- és megélnie. A mindössze 19-20 éves fiatalasszonynak meg kellett felelnie a gyászra vonatkozó szabályoknak, a környezet elvárásainak, napjainknál sokkal erősebben ható szokásrend és illemtan előírásainak. Ebben a helyzetben az érzések megvallása, versbe öltése egyfajta terápiaként is működhetett,úgy is mondhatnánk: versírásba temette bánatát. De azzal, hogy a nyilvánosság elé lépve, a Hétben 1900-tól megjelentek versei, - mi több a folyóirat azt nagyon elismerően fogadta - , egy újabb szerep, a költőnő szerepe osztatott Guttman Irénre. Nem kevesebbet állapított meg ugyanis a fővárosi irodalmi lap, mint hogy

"Ő lesz az újabb versköltészet legegyénibb s legművészibb költője".

Guttman Irén versei írói álnév alatt jelentek meg, itt az álnév adta védettségről lehet szó. Nemcsak az óvatosság vezethette költői álnév használatára, hanem az is, hogy versek megjelentetése egyáltalán nem tartozott a gyász szokásrendjébe - még ha azok az első időszakban témájukat illetően kapcsolódtak is ahhoz

Guttmann Irén első verse 1900. év derekán jelent meg A Hétben, amelyet még ebben az évben további három követett. Az 1901-ben megjelent öt verssel együtt Guttmann Irénnek összesen kilenc verse látott napvilágot a folyóiratban.

Guttmann Irén eddig feltárt verseinek sorában az utolsó, A kis falusi temetőben 1907 januárjában jelent meg a Tolnavármegyében. Verseit tudtommal sohasem adták ki külön kötetben. Ez a tény hozzájárulhatott ahhoz, hogy az utókor teljesen megfeledkezett Lys-Noir verseirôl.

Még nem késő, hogy megismerjük őt








Link








ARANYHAJJAL JÁTSZOM


Aranyhajjal játszom.
Kék szemekbe nézek;
Csengő kacagással
Száll reám igézet...

Pici gyermek kacsók,
Selyem simák, lágyak,
Elsimítnak minden
Beteg, fojtó vágyat.

S míg a rózsaorcák,
Hevülnek, pirulnak,
Visszatért mosolyát
Érezem a múltnak.

Becéző kis karok
Reám borulása...
Kicsordul a könnyem -
...Csak ő meg ne lássa.

(Tolnavármegye, 1903. február 15.







CSILLAGOM


Harmathullajtó titkos éjszakákon,
Ha elkerül a nyugasztaló álom,
Egy messze csillag fényét keresem.
Mélázó kedvem semmi sem zavarja,
Reám borul az indák gyenge karja,
S együtt virraszt egy sötét árny velem.

Miriád bolygó hinti szét sugárit,
Ezüstre bontja a fák koronáit,
Csak azt az egyet nem lelem sehol.
Elárvult helyed könnyes szemmel nézem,
Ki legszebb voltál a nagy mindenségben,
Én lehullt, kihűlt, forró csillagom.

(A Hét, 1900.)







ÉBREN...


Gondolat űzi a gondolatot.
Valami orvul megragadott,
Valami visz, - valami von
Nyílsebes röptű szárnyakon...
A csendnek, a nyugalomnak vége,
Ébredni kezdek és szenvedni végre.
Élek, óh élek és érzem a lelkem
Gyönyörbe fúltan, fájdalom telten!

(Tolnavármegye, 1903. január 4







FÉLHOMÁLY


Szomorún szűrődik szobámba.
A novemberi alkonyat.
Künn eső hull s hideg verejték
Borítja az ablakokat.

A szürkületnek lankadt szárnyán
Eljött a láz s ölembe ül.
Körülöttem a langyos lég már
Perzselő parázzsá hevül.

Forró fejem kezemre hajtom.
S borzongva összereszketek,
Egy lassan őrlő gondolatnak
Örökös betege leszek.

(Tolnavármegye, 1905. december 3.







GYENGE NÁDSZÁL...


Ingva hajladozik,
Ha átjárja a szél,
Titkos panasznyelven
Suttogó szava kél
Szegény, gyenge nádnak.
Ingovány neveltje
Mit sóhajt, mért remeg?
Meg tudjuk érteni
Mi balga emberek
Hangját a mocsárnak?

Selymes zöld testére
Iszap földje tapad.
Szomorú virága
Zavarosból fakad,
A mélység szülötte.
A messzi nádasban
Támaszra nem talál,
Néma éjszakákon
Csak kósza holdsugár
Bujdosik fölötte.

Szegény, gyenge nádszál,
Ha leszáll az este,
Mintha karja volna
Megnyúlna a teste -
A magasba vágyva.
Fehérarcú holdhoz
Esdő szavát küldi:
"Légy a szabadítóm,
Ne hagyj elmerülni
Puha iszapágyba!..."







KIS FALUSI TEMETŐBEN...


Kis falusi temetőben
Elhal a hang, minden néma,
Nincsen ottan semmi panasz
Oda járok néha-néha

Süppedt kereszt egy-egy dombon
Fonnyadt füzér, száraz rózsa,
Lehajló fűz rája borul
A porladó álmodóra.

Kis falusi temetőben
Rozmaring bokor aljába,
Örök álmát ott alussza
A falunak legszebb lánya,

A fonóban azt beszélik
suttogva, szinte félve,
Bűnös szerelmével együtt
Kárhozatra lett Ítélve.

Pedig hamvas violák közt
Édes lehet elpihenni.
Perzselő láng ha kilobbant,
Csend van akkor, nem fáj semmi.

Olykor borús alkony órán
Ősszel - napfénylemenőben,
Sápadt violák közt járok
Kis falusi temetőben . . .

1907 január







MESSZIRŐL...


Elvisz mellette a zúgó vonat...
Könnyek ködén át felragyogni látom,
Míg elborulsz a hamvas alkonyatba
'Én mindörökre elveszett világom.

S a vonat zúgva zakatol tovább,
Kiégett szemem fáradtan lezárom,
Míg tépett szárnnyal meglegyinti lelkem
Egy tovasuhant, eltemetett álom

(A Hét, 1900)







MI LESZ VELEM?


Kitépném ezt az izzó szilaj vágyat,
De újra megnőtt szárnya elragad;
Amerre bolygok hallom néma vádad:
"Mindennek oka csak te vagy magad".

Én magam elől futva, menekülve
Hová nyugtassam elkábult fejem?
Ziháló testem lángjától hevülve,
Vergődve kérdem: "Ó mi lesz velem?"







MINT A CSILLAGOK


Aranyfonál húzódik nyomdokukba;
Barázda amely izzva felsajog:
Mig kergetőzve forrón űzik egymást,
Az éjbe omló - hullócsillagok.

Kék árnyában megrezzenő füzeknek,
Ahol az út csillámlón felragyog,
Csak állok, állok vívódástok lesve,
Ti egymást hívó - hullócsillagok.

Ó szomjas vágyak néma forrongása:
Kigyúlt tűzálom, melytől tikkadok!
Általrobogni lázas vágtatással
A végtelenbe, - mint a csillagok!







MOSOLYGOK RAJT...


Mosolygok rajt, hogy piros volt az arcom
S a kacér szempár szikrákat vetett.
Míg könnyű lepkehad lebbent nyomomba,
Mosolygok rajt - mert nem szerettelek.

Mosolygok rajt, hogy halvány lett a színem
S könnyes szemembe lélek költözött.
Míg elmélázva hosszan nézek vissza
Egy világra - a két mosoly között.

(Tolnavármegye, 1904. október 2







NAPSUGÁR...


Vörös szikrákat szór hajamba
A meleg tavaszi sugár.
Merészen siklik homlokomra,
És hogy elűzzem, arra vár.

De én megállok; szembeszállva
A nappal, amely rám nevet,
Dacosan állom forró útját
S kitárom néki lelkemet.

Ne incselkedve jöjj el hozzám
Langyos fényárral, szelíden,
Alkonyóráknak napsugára
Mikor erőd már elpihen

Izzó kévékben hullj nyomomba,
Felajzva fáradt véremet;
Tűznyilaidnak pattanása
Égessen belém mély sebet.

Sebezz halálra, azt se bánom
Vakító fényű déli nap
Lánglövellésed ne kíméljen,
Csókod legyen még szilajabb.

Tégy vakmerővé harcaimban,
Legyen enyém a diadal;
Tengervilágod hintsd szívembe,
Míg lüktetése fiatal.

(Tolnavármegye, 1902. július 6.







NINCS A LELKEMBEN...


Nincs a lelkemben semmi, semmi vád,
Hogy forró szívem foszlányokra tépted;
Nagy szerelmed homályos szentélyében
Csak őrzöm tovább féltett bálványképed.

Rajongásomnak áldozó oltárán
Az örök tüzek sisteregve égnek;
Amíg könnyem tömjénként hull belé,
A felriadt láng szilajul csap égnek.

Én irgalmatlan pogány istenem!
Rabod vagyok és rombolásod áldom,
Míg hatalmadnak némán szentelem
Tengervágyam, szépségem, ifjúságom.

(Tolnavármegye, 1905. január 1







NOVEMBER


A hold hideg fénybe füröszti
Lefosztott fáknak fázó testét,
Hallom a szél mint hajtja-hozza
Felém az ólmos őszi estét.

Fáklyája fáradt emlékeknek
Fogadja félénk csüggedéssel,
Amint ólálkodva alább száll
S kémlelő árnyát veti széjjel.

Az óra kondul. Síri csöndben
Az elmúlás sejtelmét ontja,
S a tűnődésemen végig siklik
A holdvilágnak fakult foltja.

(Tolnavármegye, 1905. november 19.







NOVEMBER 1-ÉN


Enyésző lomb, rögös tarlók felett
Az őszi napfény félve elsuhan,
Könnyből szőtt fátylon rezeg át világa,
Halottak napja van.

A hervadásba omló alkonyat
Fonnyadt lelkemmel bánatos rokon,
Együtt bolygunk, bús árnyakat fakasztva
- A sírokon -

(Tolnavármegye, 1900. november 4







PRIMAVERA - Részlet


...Mintha szárnyam nőne
Úgy suhanok,
Felzsongó mindenség
Illatos homálya
Milyen szép az élet
S mily boldog vagyok!
Ittasan köszöntlek
Te szentelt mély vadon,
Mi keblem átjárja
Elhozom neked.
Ezt a sok repeső
Ujjongó remegést,
Az én hajnal hamvas
Nagy szépségemet!
Át - csapongó tánccal
Elfojtott dalokkal
Megújuló kedvvel -
Át a réteken
Lábam tovaszökken,
Fürtöm bomlik, széthull,
Hogy lüktet a szívem
S eped a szemem!
Egybehajló árnyak
Ahol összefolynak
A természet titkát
Lopva meglesem,
Istenem, mily szép is
A fiatal mámor
S hogy szeretem az én
Szép szerelmesem!"







SELLŐÉNEK...


Ezer éve alszom
Elátkozottan,
Mélységes vizekben
Rengô habokban,
Körülöttem ezüst
Csillogású halak,
Halvány vízirózsák
Némák, hangtalanak.
Lidérc tüze tévedt
Csillámbarlangomba,
Hosszú selyemhajam
A hínár befonta.
Szállnak a napok,
Telnek az évek;
Valamiért epedek,
Valamit remélek.
Valami csodára
Ezer éve várok; -
Álmodó testemrôl
Lefoszlik az átok.
Sóvár szikra lobog
Ébredő szememben;
Halkan szólít egy hang,
Utána kell mennem.- -
Felszállok a mélyből
Csillagfényes este,
Harasztföveny-parton
Elrejtőzöm lesbe.- -
Eljön, - szomjas csókja
Füröszti az arcom.- - -
Mélységes vizekben -
Még alszom, - még alszom.

(Tolnavármegye, 1902. május 25.







SZESZÉLY


Elfeledve a régi sápadt álmot.
Hozzátok szólok elsuhant napok,
Elringatom a legutolsó vágyat
Kacagva várom be a holnapot.

Elpihenek - nem engedem magamhoz,
A félhomály csendbontó árnyait,
És szaggatom, ameddig ég a vérem,
A pillanat szeszélyvirágait.

(A Hét, 1901.)







SZIRÉN...


Vadul száguld az éjszakának
Viharja át a tengeren,
Tobzódó hullám szilaj lánczát
Magányos partról kémlelem.

Körülöttem a sziklaszirten
Porrá zúzódnak a habok.
Kavargó áradatba nézek
S gyönyörtől felsikoltgatok.

Valami varázs tart lekötve.
Fürtöm zilált, szemem ragyog,
A fergeteg is azt sikoltja
Tördetlen, hogy szirén vagyok.

Lihegő ajkam öntudatlan
Szilaj búgással énekel
S zajgó vízen künn szaggatottan,
Egy viharvert sirály felel.

Lidérctűz villogását látom,
És tenger vagyok már magam.
Szédítő örvény minden álmom,
Szétomló hullám a hajam.

Víjjongó hangok hívnak, hívnak
És vágyam dagálya oly merész.
Minden elfojtott gondolatnak
Halála - egy hajótörés.







TAVASZFUVALLAT - Részlet


,,Valami vágy imbolyog át a légen,
Életre kelti a megdermedt fákat;
Valami hív, hogy szálljak messzi el,
De szárnyam fáradt..."







VIHAR ELŐTT


Egyedül járok - senki sincs velem
Fonnyadt levéllel befujt utakon,
Csendes lemondás pihen szívemen,
Míg lassan rám száll rövid nyugalom
Lázas napok után.

A szenvedély, - a szomjas vészmadár
Bevonja setét, tördelt szárnyait;
Meggyötört lelkem sejtve látja már
A hervadásnak hamvas árnyait,
Elomló illatát.

De villám vágtat át az éjszakán,
Míg lenn még csend van, lomb még nem suhog.
Fellegek közt mint lobogó talány
Egy szikra gyúl - s én elôle futok
Már-már lerogyva.

A pihenő föld nem tud semmiről,
Fáradt röge békés, - még nem zavart,
Csak én érzem meg - napkelet felől
A holnapi, - tomboló vihart,
Mely elragad.

(Tolnavármegye, 1900. október 14.)














 
 
0 komment , kategória:  Lys Noir  
„A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket!
  2019-08-10 21:15:17, szombat
 
 







,,A MAGYAROK NYILAITÓL MENTS MEG URAM MINKET!"


Szinte sokkolta a kalandozó magyarokat az augsburgi vereség
Jeki Gabriella 2019.08.10. 18:45

Pontosan 1064 évvel ezelőtt, 955. augusztus 10-én a magyarok súlyos vereséget szenvedtek német földön, Augsburg közelében, a Lech folyó mellett. A sorsdöntő csata jelentősége abban rejlik, hogy mintegy esszenciája az ezt megelőző évek, évtizedek problémáinak. A magyarok ugyanis nem számoltak a német királyi hatalom megerősödésével, a német tartományok és fejedelemségek közötti kiegyezésekkel. A vereség után azonban örökre megtanulták, hogy az egységesülő német állam ellen nem célszerű további kalandozó hadjáratot indítani.


,,A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket!"

A kalandozó magyarok sikereiket elsősorban meglepő sztyeppei harcmodoruknak és ellenfeleik megosztottságának köszönhették. A magyarság az Urál vidékéről indulva, több mint háromezer kilométeres vándorútjának végén, feltehetőleg 895 táján telepedett meg a Kárpát-medence alföldi területein.



A magyarok kalandozását egész Európa rettegteForrás: commons.wikimedia.org





Harcias természetüktől akkoriban egész Európa rettegett; nem véletlenül vált szállóigévé, hogy ,,A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket (Sagittis Hungarorum Libera nos, Domine!).

Kifogástalan lovaglási és íjászatkészségeiket gyakran kamatoztatták a harctéren, a fennmaradt források szerint mintegy 95 százalékos pontossággal találtak célba, ügyesen használták a szablyát, a fokost és a gerelyt, miközben a rendkívül sikeres sztyeppei harcmodort alkalmazva, eltökélten száguldottak céljuk felé.



Árpád fejedelem portréja Feszty Árpád "A magyarok bejövetele" című monumentális körképérőlForrás: Wikimedia Commons





Taktikus harcmodort fejlesztettek ki, és gyakran szimuláltak visszavonulást egy nagyobb támadás előtt.

Egy-egy kalandozás során több száz vagy akár több ezer kilométert is megtettek, és bebizonyították kivételes katonai, szervezési készségeiket.

A történelem mintegy ötven magyar inváziós hadjáratot jegyez 862 és 970 között, amelyek főként nyugatra, majd később a kelet, Bizánc felé irányultak.


Három irányba indultak kalandozni

A kalandozó magyarok az első komolyabb vereséget 933. március 15-én szenvedték el I. Henrik (más néven a 919-936 között uralkodó Madarász Henrik) német királytól a merseburgi csatában, ahol Lehel és Bulcsú magyar hadvezérek seregei lélektani kudarcot vallottak. Ez volt ugyanis az első jele annak, hogy Nyugat-Európa felkészült a magyarok elleni harcra.



I. Henrik felkészült a harcraForrás: Wikimedia Commons





Henrik már évekkel korában nagy erőfeszítéseket tett a belviszályok lecsendesítésére és a magyarok elleni védelem biztosítására.

Utóbbi céljából nehézlovas katonaság kiképzését sürgette, és 924-ben rendszeres évi adó fejében kilencévnyi békét vásárolt.

Ez idő alatt gondos tervezéssel készült fel egy esetleges támadás visszaverésére.



I. Henrik csatája a magyarokkal Merseburgnál, illusztráció, a Sächsische Weltchronik kódexbőlForrás: Wikimedia Commons





A merseburgi vereség ellenére a kalandozó hadjáratok megsokasodtak a 940-es évektől kezdve. A portyázó csapatok északi irányban a fehér horvátok ellen indítottak támadásokat, a déli irányú portyázásokat pedig Bizáncra összpontosították, miközben a megújuló nyugati irányú harcok is folytatódtak.

A hódítások évtizedei alatt a nyugati népek azonban egyre többet megismertek az ősmagyarok harci technikájából, így egy vereség szinte elkerülhetetlenné vált.


Nem tudtak belenyugodni a vereségbe

A magyarok ellen győzelmet arató I. Henrik német király 936-ban meghalt, és a trónra fia, a medvét és vadkant lándzsával elejtő I. Ottó lépett.

A magyarok az új királytól is ki akarták csikarni annak a rendszeres évi adónak a fizetését, amelyet Henriktől sok éven át élveztek.



Aethelflaed királynő és I. Ottó német-római császárForrás: Wikimedia Commons





A frank hagyományokat folytató uralkodó ezt visszautasította, ezért szinte azonnal szembe kellett néznie a Szászországra törő kalandozó magyar törzsekkel.

Próbálkozásuk azonban súlyos kudarcba fulladt, és néhány történelmi forrás szerint a király egészen Metzig üldözte a magyarokat, akik nem tudtak belenyugodni a vereségbe, és a következő évben ismét Szászország ellen támadtak, de ismét kemény leckét kaptak. Néhány évnyi szünet után, 947 végén ennek ellenére ismét felújították a hódító hadjáratokat.



Taksony Josef Kriehuber színezett litográfiájánForrás: Wikimedia Commons





A magyar sereget Taksony vezette, amely Itáliába indult, és ahol II. Berengár királytól a béke fejében sikerült kicsikarnia bizonyos mennyiségű pénzt. Amikor meghalt a magyarok ellen győztes Berchtold herceg,

a portyázók 948-ban ismét megtámadták Bajorországot, de nem sikerült nekik mélyen behatolni német területre.



Honfoglaláskori harcos rekonstrukciójaForrás: László Gyula





Ottó király három év múlva kiterjesztette fennhatóságát Észak-Itáliára, ami tragikus következményekkel járt a nyugati irányú magyar potyázások számára. A nyugati utak ezzel ugyanis lezárultak a kalandozó törzsek előtt.


Mindenfelé pusztítást hagytak maguk után[/i


A 953-as évben azonban belső lázadás tört ki a központosító politikát folytató uralkodó ellen, amit saját fia, Liudolf sváb herceg és veje, Vörös Konrád lotaringiai herceg robbantott ki.

Az összeesküvők saját haderejük mellé a magyarokat is segítségül hívták.

A nomád törzsek Karintián át vonultak Bajorországba, majd Frankoniába, és mindenütt nagy pusztítást hagytak maguk után.



A honfoglalás után számos földvárat építettek a magyar törzsekForrás: x-default/





A király gyors fellépésének köszönhetően a felkelés még azelőtt megbukott, hogy a Bulcsú vezette kalandozók átlépték volna a határt. Nem fordultak azonban vissza, és a mai Belgium, illetve Franciaország területén portyáztak:

útjukat feldúlt templomok, hosszú és kemény ostromok, valamint gazdag zsákmány övezte.



Riccardus fráter a pápának írt jelentésében rendkívül harcias és vitéz, de pogány népként írta le a keleti magyarokatForrás: Kurultáj





Az ellenfeleik gyakran nem vállalták a nyílt összecsapást, és egy alkalommal elfogták Bulcsú unokatestvérét, akit lefejeztek.

A magyarok válaszul az összes foglyukat megölték.

Bár a csaták és betegségek megtizedelték őket, végül Itálián át hazatértek, amellyel véget ért az utolsó sikeres nyugati hadjáratuk.


A belviszályok is segítették a bevonulást


Szászországban 955-re lassan rendeződött a belső helyzet, amikor a kalandozó magyarok újra mozgósítani kezdték seregeiket egy újabb támadásra készülve.

Talán arra számítottak, hogy a német belviszályok ezúttal is megteremtik számukra egy bevonulás eshetőségét, de a korábbi évi gazdag zsákmányszerzés is motiválhatta őket.



Meddig jutottak el a kalandozó magyarok?Forrás: Wikimedia Commons





Ráadásul látták, hogy az ország szorult helyzetben van, és a korábbi vereséget is szerették volna Ottóval szemben törleszteni.

A magyar seregek július közepén törtek be Bajorországba, Bulcsú, Lehel és Súr vezetésével, majd az egész bajor térségen áthaladva átkeltek a Lech folyón és Augsburg mellett elvonulva Svábföldre léptek.



Híresek voltak a lovaglási technikájukról, és ügyesen bántak az íjjalForrás: Wikimedia Commons





Nyomukban ezúttal is a pusztítás járt.

A portyázó seregek Augsburgnál gyülekeztek augusztus elején, hogy ostrom alá vegyék a környék legjelentősebb városát.

Bár a csatáról megemlékező német krónikás, Augsburgi Gerhard szerzetes - aki Ottó dicsősége érdekében igyekeztek minél hatalmasabbnak feltüntetni a legyőzött magyar sereget - százezres nagyságrendű hordákról írt, a magyar törzsek feltételezett 25 ezer lovasa is elég tekintélyes haderőnek minősült.


Napokig ostromolták a várost


A magyarok még a tényleges ostrom előtt folyamatos rohamokkal, lerohanásokkal kísérelték meg bevenni a várost.

Ennek sikertelenségét látva taktikát változtattak, és megpróbáltak egy tömeges támadással áttörni a védőkön augusztus 8-án.



A kalandozó magyarok bejárták a 10. században egész EurópátForrás: Wikimedia Commons





A védelem szervezésében azonban élenjárt Augsburg püspöke, Ulrich, aki kivette részét a birodalmi ügyekből is. Katonái a kapu előtt vitézül harcolva ellenálltak a magyarok támadásának, akik végül kénytelenek voltak visszavonulni.

A következő nap az ostrom döntő napjaként indult, amikor az éjszaka leple alatt a magyarok minden oldalról teljes ostromgyűrűbe fogták a várost, ismét egy teljesen új harcmodort alkalmazva.



A portyázó magyar csapatok egyik vezére Lehel voltForrás: Wikimedia Commons





Felállították az ostromgépeket, és íjakkal, nyilakkal, szablyákkal, valamint gerelyekkel felfegyverkezve felkészültek a döntő támadásra.

Ekkor érkezett a hír, hogy a német király bajor, frank, szász és cseh csapatokból álló seregével együtt a város felé tart.

Ennek hallatán a magyarok abbahagyták az ostromot, és felkészültek a csatára. I. Ottó úgy döntött, hogy ezúttal bármi áron elfogja az országában garázdálkodó csapatokat.


Kénytelenek voltak közelharcba bocsátkozni


A felderítés után végül a magyarok augusztus 10-én a meghatározó létszámfölényük miatt óriási önbizalommal vágtak bele a csatába.

Váratlanul úgy döntöttek, hogy késlekedés nélkül átkelnek a Lech folyón, és megkerülve a német had derekát, nyilaikkal a hátvédre támadnak.



Az augsburgi csata Hektor Mülich (1415-1490) illusztrációján, Sigmund Meisterlin Nürnberg város történetét leíró, 1457-ben készült munkájában (Staatsbibliothek Augsburg)Forrás: commons.wikimedia.org





Hasonló módon rontottak rá a német sereg más részeire is, akiket megfutamítottak. A király ennek hírére odaküldte Vörös Konrádot egy erős lovas csapattal, aki kiszabadította a foglyokat, és visszaszerezte a zsákmányt.

A hadrend ekkor felbomlott, és a magyarok kénytelenek voltak a számukra kedvezőtlen közelharcba, kézitusákba bocsátkozni, ami a nehézfegyverzetű német seregnek jelentett komoly előnyt.



Az augsburgi csata Balthasar Riepp 1744-es freskójánForrás: commons.wikimedia.org





A magyar harcmodor és fegyverzet egyszerűen alkalmatlan volt az ember ember elleni küzdelem eredményes megvívására, a páncélos német katonákkal szemben.

Bár a németek is sok embert vesztettek (köztük volt Konrád herceg ), augusztus 10.-e I. Ottó seregeinek teljes győzelmével ért véget. A csata pontos mozzanatait nem ismerjük, de annyi bizonyos, hogy a vereség után a magyarok igyekeztek minél gyorsabban elhagyni az országot.


Kivégezték a magyar vezéreket


A király csapatai azonban a megvert és megfutamított magyarok további üldözésére, menekülési útjaik elzárására és megsemmisítésére készültek. Szomorú sors jutott osztályrészül a magyarok elfogott vezéreinek:

Mindhárom magyar vezér, Lehel, Bulcsú és Súr a regensburgi bitófán végezte néhány nap múlva.

Ez jelentette a kalandozások történetének legnagyobb csapását.



Az augsburgi vereség vetett véget a nyugat-európai portyázásoknakForrás: Ethil Ally Challenged





Az elfogott magyar vezérek kivégzése valósággal sokkolta a kalandozások vezetőit. I. Ottó tudatosan folyamodott ehhez a kemény büntetéshez, mert azt remélte, hogy ezzel elrettenti a magyarokat a további akcióktól.

Az uralkodó győzelmét az ,,isteni erőnek" tulajdonította, a híradások szerint már a harcmezőn kitüntették őt a császári, imperator címmel, bár a császárrá koronázását csak később, 962-ben tartották meg.



A 955-ben szerzett tapasztalatok mégis arról győzték meg a kalandozókat örökre, hogy az egységesülő német állam ellen nem célszerű rablóhadjáratot indítaniForrás: Wikimedia Commons





A regensburgi kivégzés nemcsak a három legtapasztaltabb hadvezértől fosztotta meg a magyar harcosokat, hanem meglehetősen kockázatossá tette a nyugati portyákat.

Ezért volt ez a magyarok utolsó, kalandozó, nyugati hadjárata.


Link











 
 
0 komment , kategória:  Hazánk - otthonunk  
Lampért Géza versei
  2019-08-07 22:00:03, szerda
 
 




LAMPÉRT GÉZA VERSEI - Válogatás


Dr. Lampérth Géza (Mencshely, 1873. október 23. - Budapest, 1934. november 18.) költő, író, színpadi szerző. Az Országos Levéltár tisztviselője, a Petőfi Társaság főtitkára.

Az első verse negyedik osztályos diák korában jelent meg Tihanyi álnév alatt a Vasárnapi Ujságban (1890), amelynek attól kezdve munkatársa volt. Sokat írt a Pápai Lapokba és egy évig mint főmunkatárs szerkesztette a Pápai Független Hírlapot. Később szinte az összes számottevő fővárosi szépirodalmi lapnak dolgozott. Tárcákat írt a Budapesti Hírlapba és a Magyar Újságba, történelmi rajzokat és elbeszéléseket a Magyar Leányokba, rendszeres krónikákat a Politikai Ujdonságokba.

A századelő egyik népszerű írójaként a hivatalos ízlést követő hazafias verseket, elbeszéléseket, regényeket, népszínműveket írt.

Nemzeti szellemű, hagyományos stílusú költő volt. A nagyváros rajongóival szemben a falu világát dicsőítette. Idealizált szellemben szólt a magyarság ezeréves múltjáról; különösen a kurucvilág, a negyvennyolcas idők és a trianoni megalázás emlékein merengett el.








ASSZONYOK


Ahogy én egyik szememmel látom:
De nem esnék meg a szép világon
Sok szomorú és csúf dolog -
Ha nem volnának itt csupa vágyból,
Hiuságból és csapodárságból
Alkotott - démonasszonyok.

De ahogy másik szememmel látom:
Bizony megesnék e szép világon
Még több szomorú csúf dolog -
Ha nem volnának csupa türésből,
Egyszerüségből, hitből, hűségből
Alkotott - angyalasszonyok.







A BALATON PARTJÁN


Itt állok a parton. Borongó az éjjel...
A lehajló nád-szál bokrétás fejével
Habjai a tónak,
Mint szerelmes párok, zsongva csókolóznak.

Hallgatom, hallgatom a habok zsongását,
És lelkemet édes érzések hatják át;
Az elmúlt időnek
Kedves emlékei mind, mind elém jönnek.

S míg így elmerengek, kiderül fönn az ég,
Fejem fölött ezer kis csillag-lámpa ég -
Ezer kis szövétnek,
S az égi világnál magam körülnézek...

Ki bántotta Bacchus fölszentelt bérczeit?!
Vagy tán eltévedtem, idegen hely ez
Nem, nem hisz' jól látom
Vén diófáinkat amott a dombháton.

Az öreg diófák épp olyanok, mint rég',
De hol a lugas és a kedvtermő tőkék?
Puszta oldal s tető,
Ezt eke hasgatja, ott árvalány haj nő.

Elborul a lelkem... s fájdalmas jajára
Megzendül "Tihanynak riiadó lánya";
Olyan bús az ének:
"Sujtó keze jár itt ég s föld Istenének".

1890







BORHIDAI MIKLÓS EVANGÉLIKUS PRÉDIKÁTOR EMLÉKTÁBLÁJA


",,Kinek nevét kemény kőbe véstük itten:
Isten szolgája volt, nagy, erős a hitben.
Szenvedett hitéért gyötrelmes rabságot,
De halálig híven, rendületlen állott.
Földi porsátora roskadott csak össze,
Lelke példát adva él köztünk örökre!""

Forrás: Orbán Róbert facebook-oldala








DAL A ZÁSZLÓRÓL


Háromszínű magyar zászlónk
Mikor látjuk lengeni:
Szívünk tűzzel és a lelkünk
Imádsággal van teli...
Mint nemzeti szentség előtt
Levesszük a kalapunk'
És érezzük: e szent jelben
Egyek - magyarok vagyunk!

Háromszínű lobogónkon
A piros szín mi nekünk?
Hősi vérünk, amit bőven
Hullatott itt nemzetünk.
Tenger vérünk hullt e földért
Hosszú ezer év alatt...
A piros szín azt lobogja:
- Miénk e föld s az marad!

Háromszínű lobogónkon
A fehér szín mi nekünk?
Minden harcban makulátlan
Lovagi becsületünk.
Gázolhattunk vérbe, sárba -
Poklok minden undorát,
Becsületünk, mint a kócsag,
Fehéren szárnyalta át!...

Háromszínű lobogónknak
Üde zöldje mi nekünk?
Minden gyászos hervadásban
Zsendülő kikeletünk.
Reménységünk örökzöldje,
Mely nem ismer zord telet.
Ha megtépik, újra zsendít
Egy helyett száz levelet!

Háromszínű lobogónkat
Cserkoszorú övezi.
Hívására álltak talpra
Nagy időknek hősei,
Véle szálltak, hogy megvédjék
Ezt az ősi szent hazát
S vagy meghaltak, vagy kivívták
Szabadságát, igazát.

Háromszínű magyar zászlónk,
Mikor látjuk lengeni:
Szívünk tüzel és a lelkünk
Imádsággal van teli...
Mint nemzeti szentség előtt
Levesszük a kalapunk'
S esküszünk, hogy e szent jelben
Vagy győzünk, vagy meghalunk.







DALOK A SZILVÁSBÓL


I.

Itt, a kis ,,hétszilvafás"-ban,
A zúgó Bakony aljában,
Zsongó Balaton felett -
Napsütésen hanyattfekve
Szép iratos vadfüvekre
Hajtom fáradt fejemet.

A szivemből dalok zsonganak...
- Fájó szív, ha bánatodnak
Egy-egy írt, nyugalmat ád:
E helyet áldd, itt születtek,
Szép iratos vadfüveknek
Érzed bennük balzsamát.


II.

Felettem bólongó öreg szilvafák ti,
Arczom simogató illatos virágok,
Emlékezve sok itt elsirt szenvedésre:
Ugy-e, csudálkoztok, hogy engem is végre
-Nyugtalan, bús vándort - megpihenni láttok,
Víg-boldognak láttok?

Kérditek titkát az édes változásnak.
Hol a bűvös dal, mely méltón zengené el?
- Várjatok....Majd egyszer jön velem Valaki,
S minden dalnál szebben el fogja mondani:
Dobogó szivemen dobogó szivével,
Szerelmes szivével...







ÉJJEL.


Hányan vagyunk, testvér, hányan:
E zord téli éjszakákban,
Kiket elkerül az álom.
S hánykolódva gyűrött ágyon
Ráz a láz - meleg-hideg
S megfeszül minden ideg.
Es sóhajtunk és nyöszörgünk,
Imádkozunk, átkot dörgünk.
És enyhülést nem bír adni
És nem akar megvirradni
Gyehennás zord éjjelünk.
Este holt fáradtan fekszünk
S még fáradtabb lelkűnk-testünk
Reggel, mikor fölkelünk.
S hány testvérünk, oh jaj, hány van:
E zord téli éjszakákban
Fejét lehajtani hova.
Kinek nincs már otthona.
Egyik búvóhelyet keres,
Mást kínoz bot és deres.
Egyik börtön vackán senyved.
Mást emberszörny-dúvad kerget.
Egyik lelki-gúzsba kötve,
Másik szembe-szívbe köpve.
Egyik - harmatos lánysága
Bimbójában törve sárba.
Másik - anya. Toll nem bírja
Pokla kínját hogy leírja.

Behunyjuk könnyes szemünket,
Csitítjuk lázas szívünket.
Idézünk földet, eget,
Kiáltunk a süket éjbe:
Van-e Isten még az égbe'
S földön emberbecsület?
És nincs, nincs, nincs felelet.

(1919. február.)








HAZAFELÉ


Mögöttem a dús, kulturás Nyugat,
Tartok vissza Keletnek.
Nyár tüzében csilló aczélutak
Hazám felé vezetnek.
Uti táskám' kövérre új írások
Szellemkincse dagasztja,
Lelkemben új látások, új tudások
Fénye lobog magasra.

Ha kinézek a kocsim ablakán,
Bús fia én Keletnek-
Kémény-erdős nagy városok kaján
Gúnynyal felém nevetnek.
Könyves táskámba talán belelátnak
S a lelkem műhelyébe?
És - úgy hallom, -hogy reám kiabálnak,
Keleti bús légényre:

Miért jövel? - És már ha itt valál,
Miért igyekszel vissza?
Mi vár Nyugat szellemkohóinál
Fellobbant lángjaidra
Ott, hol a szikes, törpe rónaságon
Még olajmécsek égnek?...
Nem lesz nyugtod... sóvár nyugati álom
Örökké üldöz téged!

Összehuzódom... Szivem megremeg
E gőgös fölény súlyán.
...Távol kalászos mezők intenek,
Rétek illata hull rám...
--Dobáljatok csak, büszke kultur-várak
Gőzzel, villámmal, fénynyel,
Hazám rónái majd visszadobálnak
Borral, hússal, kenyérrel.

*

HEIMWARTS


Hinter mir der westliche Kulturland,
bin unterwegs nach Osten.
In Sommerhitze blitzt der Schienenstrang,
und die Telegraph Pfosten.
Die Reisetasche ist voll frischen Schriften,
voll gebauscht von Geistesschatz,
die Seel‘ ist voll mit neuen, hellen Ansichten,
und in der Höhe entfacht.

Wenn ich an Wagenfenster rausschaue,
trübseliger Sohn der Osten, --
mit Kaminwäldern volle Grossstädte,
die mit Hohn, an mich Lachen.
Vielleicht blicken sie in volle Mappe rein,
in Werkstatt meiner Seele?
Und - höre es, -- als wäre ich das Ziel sein,
der Ostmensch, ohne Strähne:

Warum bist gekommen? -- ‘d wenn schon da bist,
warum gehst wieder zurück?
Was wartet nach Westens aktiven Dienst
entfachtes grosses Werkstück,
dort, auf, dem winzig salzige Ebene,
wo noch Öllampen brennen?
Findest keine Ruhe, wo die Westliche Träume,
dich immer plagen werden.

Ich riss mich zusammen ... das Herz zittert,
von dieser Überheblichkeit.
... dort weitab die Ährenfelder winket,
Wiesenbriese spüre von Weit ...
werft nach mir, ihr stolzer Kulturbürge,
mit Dämpfen, Blitzern und Lichtern,
was die Heimat euch zurückwerfen würde,
Wein, Fleisch ‘d Brot vom reichen Ernten.

Fordította Mucsi Antal - Tóni







KARÁCSONY ESTE


Karácsony este, gyertya-gyujtásra
Csituljon el a köznapi lárma.
Szenderüljön el bú s gond a sziven.
A csüggedt lélek tekintsen égre,
Hol betlehemi csillagok fénye
Ragyog szelíden.

Karácsony este, gyertya-gyujtáskor
Közelebb hozzánk az ég, mint máskor.
S áldó angyali titkon lejőnek.
Érkezésüket csendben virraszszuk,
Durva lármával el ne riaszszuk
Valahogy őket...







A MAGYAR FÖLD NÉPÉHEZ


...Ős rögödből minden éltet
Munkád hoz elő
Te vagy az ős magyar lélek
S magyar őserő...

Áldom, míg tart szívverésem,
Kaszád és ekéd.
Testvér, forró köszöntésem
Kiáltom feléd.







NEM LEHET!


Orvok cselén tőrbe estünk,
S vérzik bár a lelkünk-testünk,
Föl a szívvel, magyarok!
Föl a szívvel, föl a fejjel,
Csecsemő az anyatejjel,
Aggastyán lecsukló fejjel
Reményt egyék és dacot!

Férfi minden korty borában,
Nászünnepén, gyásztorában
Azt igyék!
Pap, ne hirdess más igét!
Ne zendíts mást, dal s ima
Az ég magasaiba...
Verejtékünk, vérünk, könnyünk,
Kaszánk, ekénk, kardunk, könyvünk,
Hegedű és zongora,
Tárogató, orgona -
Egy szent magyar harsona -
Harsogja be a világot:
- Igazságot! Igazságot:
Szabadságot, boldogságot.
Fényt, napot és életet!...

Ezer harcba, ezer vészbe
Kit egy csillag tiszta fénye:
Honszerelme vezetett,
Keleten volt Nyugat vértje,
Éltét, vérét nem kímélte,
Orvul tőrt sohsem vetett,
Szent jogáért, igazáért,
A hitért, s a szabadságért,
Csak vérzett, csak szenvedett...
Mert elárult, mert védtelen,
Mert elárvult, testvértelen,
Elesett -
Széjjeltépni, megöletni,
Bitor kézre koncul vetni
Nem lehet egy ezeréves
Nemes népet, dicsőséges
Nemzetet...
Nem lehet! Nem lehet!

Lampérth Géza: A toborzók

Link








NÉGY KIS EZÜSTSARKANTYÚ

- Az abszolutizmus korából -


Iglódyné nagyasszonyom
Él csöndesen, szelíd búban.
Nem is leli kedvét másban:
Olvasásban... Imádságban...
S négy kis ezüstsarkantyúban.

Van egy kedves ládikája
Cédrusfából, rózsafából,
Benn - egy eltűnt álomvilág:
Sárgult levél... hervadt virág
Ifjúsága tavaszából...

A négy ezüstsarkantyút is
Abban őrzi, tartogatja,
S ha feltárul a kis láda,
Akármi van a naptárba':
Az a nap - az ünnepnapja!

El-elnézi... nézegeti
Fájó, mégis kedves búval...
S elmerengve - múltba lengve
Oly édesen mulat lelke
A négy kicsiny sarkantyúval.

Ilyenkor kis unokái
Körülveszik szépen csendbe -
S mesélni kezd a nagyasszony,
Mintha tiszta ezüsthangon
A négy kis sarkantyú csengne...

*

Egyszer volt, gyermekeim, nem is olyan rég volt,
Volt egy árva nemzet... A ragyogó égbolt
Alighogy derengett, elborult fölötte,
Virágos kertjeit, kalászos mezeit
Ősz dere megeste, tél hava befödte...

Megdermedt az ország, mint ki meg van halva.
Gőgös idegen had csörtető hatalma
Tiport, gázolt végig síkot, völgyet, bércet -
S azt hívé nagy balgán: diadalmas kardján
A nemzet szíve is, lelke is elvérzett!

Pedig, - kis fiaim, ezt jól megértsétek -:
Ha hű s rendületlen az a szív és lélek.
Hogy egy nemzet szívét, lelkét is megölje:
Nem kis armádiák, - de a kerek világ
Csörtető hatalma gyönge ahhoz s törpe!

Akkor sem ölte meg. - A hű szív megdobbant,
És a rendületlen lélek lángralobbant!
- Nosza, rá is estek, ahogy észrevették,
S ahol egy dobogott, ahol egy lobogott:
Némulni, hamvadni börtönbe vetették.

Furcsa idő volt az... szomorú is, víg is.
Kacag a lelkem, ha idézem, de sír is.
- Kik még nemrég büszkén mentek vésznek, tűznek:
Vitézi kard helyett most, óh mily fegyverek
Ellenében s milyen fegyverekkel küzdtek!

Hinnétek-e? - Állig vasfegyveres haddal
Szemközt álltak: hetyke, pörge kis kalappal,
Attila-dolmánnyal, sarkantyús csizmával -
S gúnyt ha szórtak rájuk, - összeszorult szájuk
S nem feleltek, csak a sarkantyú szavával.

Ám a sarkantyúban, ha így összepengett:
Az eltiport nemzet élő lelke zengett!
Azt zengte: láttunk már egyebet is, mást is,
Több fegyvert, több vasat, több deret, több havat,
Csörtetőbb hatalmat, nagyobb borulást is!

Azt zengte: fegyveren, vason majd kifogunk.
Szent vértünk védelmez: igazságunk s jogunk!
Azt zengte: megvirrad még ez a sötétség,
Dér, hó eltűn innen s kizsendíti Isten
Kertjeink virágát, mezeink vetését!...

- S ezt a dacos, bízó sarkantyú-beszédet
Rémülve hallották a gyászos vitézek.
- Akik így beszéltek, le is csaptak rájok.
Így jutott börtönbe s ott hervadt örökre
Én boldogságom is - szegény nagyapátok...

Amit bírtak, értek, elkobozták tőle,
De két sarkantyúját elrejtém előre.
A két nagyból - kicsiny hamarosan négy lett
S az apjáé helyett - a kis Bandi gyerek
Csizmáján mind a négy dacosan ott fénylett!

*

Darutollas, hetyke, pörge kis kalapja,
Attila-dolmánya is volt Bandikának.
Mindenki azt mondta: - olyan, mint az apja!
Sohasem éreztem oly büszke boldogságot:
A négy kis sarkantyú pengése enyhíté
Szívem sebét, mit rajt az a rablánc vágott.

Bandika napestig az utcán bolyongott,
S pengő sarkantyúja büszkén tovább mondta,
Amit az apjáé... még többet is mondott:
Kettőt elnémíttok? - Jó! - hozzá ezt tette -
Négy beszél helyette!

Nézték a kis vitézt a vasas pribékek:
»Törvényre még zsönge - rabbilincsre gyönge«
Háborgott bennük a tehetetlen méreg...
Mit tegyenek vele? - Végre nagy barbárul
Megragadták ketten a gyönge fiúcskát
S pengő sarkantyúit letépték sarkárul.

De Bandi a jussát egykönnyen nem adta:
Rúgott és harapott... s a két hős darabont
Gyenge fehér testét kékre tapogatta.
Ám az anyacsóktól - ez volt ír a sebre -
Meggyógyult reggelre.

Pörge kis kalapját megint csak föltette,
Attila-dolmányát, szép rámás csizmáját
Nagy bátoran másnap megint csak fölvette.
Sarkán ott fénylett már négy kis sarkantyúja.
/Egy nemes katona este visszaküldte,
Én meg azon frissen mind fölvertem újra!/

És pengette megint - halálra is készen,
Pengette keményen az utcán, a téren.
Az én szőkefürtű édes kis vitézem!
Az én kis vitézem... no, hisz már tudjátok:
Az édes apátok.

...Négy ezüst sarkantyúm adom most tinéktek,
S szerető szívemmel szívetekre kötöm:
Jól megőrizzétek, jól megbecsüljétek!
Ki tudja: mint virrad holnapi napotok?
Hátha egyszerre csak tinektek is lesz majd
Darutollas, hetyke, pörge kalapotok.

Attila-dolmánytok, szép rámás csizmátok -
S akkor majd ráveri a kis sarkantyúkat
Úgy, amint én tettem - az édesanyátok.
Ti meg pengessétek, ahogy csak bírjátok,
Úgy, mint az apátok!










NYOMORULTAK A KENYÉROSZTOGATÁSNÁL


Néztem: a mint sorjába fölvonulta
A kenyér nélkűl tengő nyomorultak.
Csupa ráncz arczunk, csupa rongy ruhájuk-
Bú, szánalom volt nézni rájuk.

Láttam: mohó gyönyörrel hogyan kaptak
Utána a kis irgalom-falatnak
S kínzó éhségük hogy oszlatták széjjel
Egy-két sovány karaj kenyérrel.

Láttam: a mint elmentek telt gyomorral
Kibékülve búval, gonddal, nyomorral.
S azon járt elmém, míg tovavonúltak:
- Ők - é az igaz nyomorultak?

Nem azok-e` vaj` a nyomorultabbak:
A kik örökké éhesen maradtak,
Bár örömmel elébök szórják, hintsék
Dárius király minden kincsét?...







AZ ÖREG ZSOLTÁROSRÓL


Kis templomunk üres padjában
Kopott zsoltár búsul magában.
Reménykedve várja csak várja:
Mikor jő már öreg gazdája.
Csudálkozik egyre felette:
Hogy por is már-már belepte.
Vasárnapra múlik vasárnap
S híre nyoma sincs a gazdának.
Pedig szólt a harang szava,
A legelső mindig ő vala,
Téli fagyba a nyári melegbe
Az éneklést mindig ő kezdte.
Kopott zsoltárját csak felcsapta,
S mint a szarvas híves patakra:
Óhajtozott lelke az égbe...
S egy mosolygó nyári estelen
El-fel is szállt szépen, csendesen...
S ott hol nem kell többé a zsoltár...
Az égi kórusban dalol már.
Itt a földön mimást se hagyott,
Csak zsoltárját s az üres padot.
Sopánkodott is a szóbeszéd:
-elénekelé szegény mindenét...
Szánják , mondják szegénynek mások,
-mi tudjuk csak, dalos pajtások ,
s a kopott könyv s az árva pad:
ő volt szegény a leggazdagabb!







PÉTER-PÁL ESTÉJÉN


Ültünk a tornácon édes anyám és én.
Merengve távoli mezőink vetésén.
A rozs már fehérlett, a búza sárgállott
Péter-Pál estéje szelíden ránk szállott.

És szólt édes anyám az alkonyi csöndbe:
- Ím, eltűnik lassan tavasz minden zöldje,
Megérik a kalász, a fejét lehajtja,
Kasza suhintását szinte megóhajtja...

Felelni akartam, nem jött szó a számra,
Csak néztem, csak néztem az édes anyámra.
Fekete hajában a sok fehér szálra -
Harmat a virágra... könny hullt az orcámra...







SZERELMI INTŐ


Szerelmesek - vigyázzatok.
Még akkor is, ha játszatok!

Vigyázzatok minden lépésre!
- Ti bűvös álomkertben jártok,
Hol szunnyadnak csodás virágok,
Várva: két szív hő egyverése
Keltse őket szent ébredésre.

Vigyázzatok oh, minden szóra!
- Nem kell épen nagy sorvasztó fagy
A zsendülő gyenge bimbónak.
Elég egy hűvös negyedóra;
És - sohsem lesz belőle rózsa...

Még akkor is, ha játszatok,
Szerelmesek - vigyázzatok!







TAVASZI KÖNYÖRGÉS


Nap, tavasz napja, soha-soha még
Így nem epedtünk szíved melegét!
Csak most ne hagyj oh, cserbe' minket.
Fényes orcádat tőlünk most ne rejtsd el,
Csókold végig szelíden minden reggel
A kertjeinket, mezeinket...

Felhők, tavaszi könnyű fellegek,
Langy esőket most permetezzetek
Minden bimbóra és virágra.
Zsendítsetek minden parányt dús-naggyá
Teljesüljön érett gyümölccsé, maggá
Az élet minden kis csírája.

És Te, ki földeríted a napot,
Felhők útját is aki megszabod,
Ki látod népünk hulló vérit:
Add, hogy erdőink minden cserje, tölgye
Lombjával diadalunkat köszöntse,
Mire vetésünk csűrbe érik!







TÚL AZ ÓCEÁNON...


Túl az Oceánon,
A tiszai tájon
Most reszket a harmat
A buzakalászon,
Kék buzavirágon...

A tiszai tájon,
Árva nyoszolyádon
Most térsz pihenőre
Én elhagyott párom,
Kékszemű virágom...

Most térsz pihenőre
Pacsirta dalával,
Most száll imádságod
Estharang szavával,
Síró furulyával...

Tudom: engem keres
Álmod fehér szárnya...
De hiába keres:
Elrabolt a bánya,
A fekete tárna!

Ördög rabja vagyok,
De, ha rád gondolok:
Pokol tornácán is
Imádságba fogok -
Sirok és zokogok...







ÚJ ÉV - Ó ÉV


Jő mint szép leány: csupa élet,
Csupa bű-báj és igézet,
Rád mosolyog, rád nevet
S édes szóval, mézes szóval
Minden széppel, minden jóval
Hitegeti szívedet.

S mire üt a végső óra
Távozóra, búcsúzóra,
De nagyon megváltozik:
Mint egy fonnyadt, elvirágzott,
ígéretét be nem váltott
Bús anyóka távozik...










ÚJ KATONA-NÓTÁK


I.
(A Kossuth-nóta dallamára.)

Letiporva vérbe, sárba,
Árva voltál, szegény árva...
Nem vagy már az édes hazánk,
Van már nekünk édes apánk.
(Éljen a magyar szabadság,
Éljen a haza!)

Ránk szakadt a sötét éjjel
Siralommal, könnyel, vérrel...
De virrad már bús éjszakánk,
Földeríti Horthy apánk.
(Éljen a magyar szabadság,
Éljen a haza!)

Tiszántul a szülőföldje,
Dunántul nőtt a szívünkbe.
Áldva áldja egész hazánk,
Éljen, éljen Horthy apánk.
(Éljen a magyar szabadság,
Éljen a haza!)

1920







A VADMAGYAR


Egyszer volt, hol nem volt...Hopp! De nem mese az, amit most itt el akarok mondani. Való igaz történet. Kezdjük hát másképpen.

A mi magyar nemzetünknek, mióta itt a Kárpátok-koszoruzta, Duna-Tisza-öntözte, aranykalász-ékesítette szép hazában lakik, mindig sok volt az irigye. Idegen népek és nemzetek irigyelték és el akarták venni tőle ezt a drága, szép földet, amelyet pedig, mint Attilától rászállt jogos örökséget foglalt el, több mint ezer éve. És századokon keresztül vérelle-verejtékkel védett és művelt. Sőt, mint vitéz keleti őrség, Nyugat-Európának is védőpajzsa és bástyája volt.

De az irigykedők, a prédára éhesek ezt nem ismerték el és nem méltányolták. Még azok sem, akiket a magyar öntestével védett s akiket jószivvel és vendégbarátsággal befogadott, mikor régi hazájukból az ellenség kikergette őket.

Fegyverrel és nyiltan nem mertek szembeszállni, mert a magyar katona vitézsége is irigységük és félelmük tárgya volt, mindenféle alattomos eszközökkel igyekeztek hát a magyarnak ártani, azt rontani, gyengiteni.

Ilyen eszköz volt sokak kezében a hazugság és rágalmazás.

Azt hazudozták mindenfelé a magyarokról, hogy azok müveletlenek, barbárok, sőt emberevők...Gúnynéven csak ugy emlegették őket - a vadmagyarok!

Ha megtudták, hogy valaki a müvelt nemzetek fiai közül ide akar utazni, hogy személyesen ismerje meg ezt az országot és népet, azt mindenféle badar rémmesével igyekeztek visszatartani.

A nyugatmagyarországi utazó a régi időben is többnyire Bécsen keresztül igyekezett Magyarországba. Ott hirdették tehát különösen a badar rémmeséket a magyarokról.

Történt pedig egyszer - több, mint jó száz éve már, - hogy két előkelő angol lord érkezett Bécsbe.

Ők is sokat hallottak már a magyarokról. Badar hazugságot és igazságot vegyest. Elhatározták tehát, hogy személyesen győzödnek meg róla: mi a hazugság és mi az igazság.

Milyen is hát valóban az a ,,vadmagyar", akiről különösen Bécsben hallottak ismét cifra dolgokat.

Volt Bécsben egy főuri ismerősük, akivel még Londonban ismerkedtek össze, mikor az ott járt. Akkor azt is hallották róla, hogy magyar főur volt az illető, de ebben egy kicsit kételkedtek. Merthogy tökéletes angol nyelven beszélt velük és németül is tökéletesen tudott. Inkább németnek vélték, mert különben miért is laknék Bécsben?

Azt persze ők nem tudhatták, hogy sok magyar főurnak az volt akkor a rossz szokása, hogy idegenben s különösen Bécsben élt és ott költötte el magyarföld-adta dús jövedelmét.

A lord urak bécsi ismerőse: Esterházy Miklós herceg volt, ő nem éppen uri kedvtelésből lakott Bécsben. Magas hivatalt is viselt ott az udvarnál. A magyar nemes testőrség, a magyar gárda kapitánya volt.

A két lord ezt csak Bécsben tudta meg és nagyon megörült a hirnek. Mégis csak magyar lesz, - gondolták - legalább ugy félig. Azok a magyar gárdisták pedig bizonyosan egészen magyarok. Láthatnak hát már Bécsben eleven magyart!

Felkeresték Esterházyt s kérték, hogy mutassa be nekik a magyar testőröket. Esterházy elvezette őket a testőrök lakására, a gárda-palotába.

Bekopogtatott a legelső ajtón. A lordok feszült kiváncsisággal vártak. Csend. Semmi felelet. A lordok összenéztek:

- Valami udvariatlan fickó lehet. Nem is válaszol a kopogtatásra. Afféle ,,vadmagyar".

A kapitány ujra kopogtatott, most már erősebben.

- Bujj be, ki vagy? - kiáltott a bentlévő gárdista kedélyesen, azt hivén, hogy valamelyik bajtársa jött látogatóba.

Esterházy kapitány kissé megütődött a nem éppen udvarias hangon és még jobban, amikor előkelő vendégeivel belépett a szobába.

Az ifju gárdista ingujjra vetközve ült iróasztalánál. Az asztalra hajolva, hosszuszáru selmeci pipájából erősen fujta a füstöt. Oda se nézett, csak hátra kiáltott:

- Ülj le és várj, amig szólok!

Esterházy az első pillanatban zavarba esett, szinte meghökkent.

- Vége a magyar becsületnek! - cikázott át agyán. - Ezek a finnyás angolok ugyancsak szép hirét viszik majd a ,,vadmagyarnak", aki így fogadja őket...

A lordok nagy szemet meresztettek. Az erős dohányfüsttől köhögve, valamit mondtak is, talán ezt:

- No, ez csakugyan olyan ,,vadmagyar"...

Esterházy kapitány a következő pillanatban kemény vezénylő hangon kiáltott:

- Kisfaludy gárdista!

A gárdista fölugrott s majd kőbálvánnyá vált, mikor a gomolygó füstfelhőben megpillantotta kapitányát és a két előkelő idegent. De hamarosan feltalálta magát. Magára kapta attiláját, ezüst sarkantyúját összecsapva, katonásan tisztelgett.

- Bocsánat, kapitány uram - mondotta, - nagyon elmerültem a munkába.

A lordok könyveket, papirost, tollat, tintát pillantottak meg az asztalon. Megint összenéztek. De most már látszott rajtuk, hogy a vadmagyarról való véleményük szelidülni kezd.

Esterházy három nyelven szólt a gárdistához: magyarul, németül, latinul. A gárdista mind a három nyelven hibátlanul, értelmesen felelt, a lordok egyre növekvő csodálkozására.

- Mit dolgozott most? - kérdezte Esterházy francia nyelven.

- - Tassót, a nagy olasz költőt forditgattam hazánk nyelvére, kapitány uram! - válaszolt ugyancsak franciául a gárdista.

Ezt a lordok is megértették, de egy kicsit alighanem kételkedtek benne. Odaléptek az asztalhoz, vizsgálgatták a könyveket, irásokat. Saját szemükkel is meggyöződhettek, hogy valóban Tasso művei vannak az asztalon.

- Sajnálom, hogy az urak nem tudnak magyarul, - mondta most a gárdista, - én pedig nem tudok angolul. De francia nyelven ugy látom, megértjük egymást.

És nyomban leforditotta Tasso néhány versét olaszból franciára. Egyben szivesen meghivta a nemes lordokat az őszre Badacsonyba szüretre, ahova ő is hazamegy.

- Én is elkisérem az urakat, - mondotta most már teljesen megnyugodva és derülten Esterházy kapitány. - Ott majd megismerik a többi ,,vadmagyart ,, is.
A lordok melegen kezet szoritva vettek bucsut - a viszontlátásra Badacsonyban! - a vadmagyarnak vélt ifju gárdistától, Kisfaludy Sándortól, aki igy Bécsben is megmentette a magyar becsületet és később is annyi dicsőséget szerzett nagy müveltségével és nemes magyar költészetével magának és a nemzetnek.







A VILLAMOSBAN


A villamosba két baka ült be,
Nagy szomorúság támadt körülte...
Begöngyölgetve fehér pólyába
Egyiknek keze, másiknak lába.

"Honnan lelkeim?" - egy néni siránkol.
Felel az egyik: "Galíciából."
Rábólint büszkén a másik szittya:
"Két kurta hét - oszt' megyünk is vissza!"

Forrás: www.eternus.hu - Klasszikus versek







A VITÉZ


Nincsen szebb név, nincsen dicsőbb,
Mint a ,,vitéz" nevezet.
Akit illet: sírjában is
Övezze hű kegyelet!

Édesanya, édesatya,
Hitves, testvér és rokon,
Kinek fájó könnye omlott
Hős katonasírokon;

Kinek szívét megsebezte
Egy golyó vagy kardcsapás,
S reménysége zöld vetését
Megdúlta a zöld kaszás, -

Gyászotok bús éjszakáján
Egy fénysugár ragyog át:
Élnek, kik a honért haltak,
A hős magyar katonák!

Földi részük - közös sorsunk
Porlad bár a föld alatt:
Hírük - nevük, dicsőségük
Mindörökre fennmarad!

Hős szellemük a mennyégről
Bíztatva ragyog le ránk:
Azt ragyogja: kihullt vérünk
Nyomán sarjad szent reményünk.
- Nagy s boldog lesz még Hazánk.







 
 
0 komment , kategória:  Lampert Géza  
A jobb élet reményében...
  2019-08-06 20:30:13, kedd
 
 




A JOBB ÉLET REMÉNYÉBEN...




















































































































 
 
0 komment , kategória:  Életmód   
A tavasz és az ősz kontrasztja gyönyörű fotókon
  2019-08-05 21:30:30, hétfő
 
 










A TAVASZ ÉS AZ ŐSZ KONTRASZTJA GYÖNYÖRŰ FOTÓKON


Tavasz, nyár, ősz és tél: a négy évszak, amivel az anyatermészet megáld minket minden évben. Az évszakok enyhítik az idő monotóniáját, a világ egyes pontjain pedig azok változása sokkal észrevehetőbbek, mint bárhol máshol.



Ősszel, amikor egyre kevesebb a napsütés és csökken a hőmérséklet, a fák felkészülnek a télre. A zöld levelek sárgára, vörösre változnak, majd lehullanak. A színváltozást a levelek pigmentjeinek változása idézi elő.

Nem számít, hol laksz, sárga, vörös, barna és narancssárga levelek kelnek életre minden ősszel. Sajnos a nagy hajtásban sokszor elfelejtjük észrevenni a szépet, ami körülöttünk történik. Pedig a táj teljesen megváltozik, a Boredpanda gyűjtése is ezt igazolja.


Kilchurn-kastély, Skócia

Fotó: unicorn81/flickr & g7preson/flickr










Gapstow híd, New York, USA

Fotó: Jessica Jenney & BooRad0859/flickr










Egy épület homlokzata

Fotó: imgur







Michigani világítótorony, USA

Fotó: Jim Liestman @ Ajay Thakur










Erdei tó, Lengyelország

Fotó: Kacper Kowalski










Visegrád

Fotó: Hotel Silvanus







Capital Creek, USA

Fotó: Wayne Boland










Glenfinnan viadukt, Skócia

Fotó: Martin Molcan & Andrew Shaland










Költők sétánya, Central Park, USA

Fotó:Eddie Crimmins & Vivienne Gucwa










Sziget a tavon, Lengyelország

Fotó: Kacper Kowalski










Japán juhar

Fotó: Kadek Susanto & Pete Wongkongkathep










Hitachi Seaside Park, Japán

Fotó: nipomen2/flickr &










Link





 
 
0 komment , kategória:  Évszakok  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
2019.07 2019. Augusztus 2019.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 15 db bejegyzés
e év: 177 db bejegyzés
Összes: 3813 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 130
  • e Hét: 1709
  • e Hónap: 17923
  • e Év: 267107
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.