Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Domonkos Jolán versei
  2019-12-09 15:00:27, hétfő
 
 










DOMONKOS JOLÁN VERSEI




Domonkos Jolán (1970. január 12. - )

Írásaimmal mosolyt szeretnék az emberek arcára varázsolni, és jóérzést a szívükbe.

Kedves számomra minden kis verses szösszenet, dalszöveg, mese, amely engem választott ki arra, hogy világunkban életre keljen. Egy édesanya a gyermekeinek mindig a legjobbat kívánja. Én is. Önfeledt örömöt érzek megszületésüknél, boldogságot, amikor saját lábukra állnak, és elindulnak a nagyvilágba szerencsét próbálni. Néha érdekes helyeken bukkanok rájuk... Volt amelyik egy iskolai versmondó versenyen lett 3. helyezett. Volt amelyiket egy cserkésztábor meghívón találtam meg. Volt olyan vers is, amit megzenésítettek egy gyermekotthon lakói. Közülük a leghíresebb még egy könyvtárba is bekerült. ( Könyvtári olvasónaplókra nyomtatták gyermekeknek. ) Pár versem általam nem ismert emberek videóiban is feltűnt. Soha nem tudom előre, hogy melyik fog sikert aratni. Ha visszanézem régebbi írásaim olvasottságát a poet oldalon, időnként magam is meglepődöm. MI a siker titka? Nem tudom. Szívemnek egyformán kedves mindegyik vers. Megszültem őket, és most hagyom, hogy beteljesítsék a sorsukat...

,,Az élet már tökéletes egész,
ha ismerem a jót és a rosszat,
minden érzelem lényemről mesél,
és fokozatosan megváltoztat."

(Domonkos Jolán)








ANGYALKA SZÁLL


Angyalka száll fent az égen,
lenéz egy házra: "Ide betérek!"
Ablakban ég a békeláng,
a fenyő alatt ül egy pár.

Reszkető kezükben imakönyv,
szemükben megjelent a könny,
torkukból egy sóhaj száll:
"Istenem segíts, mert muszáj!"

Beteg a gyermek, orvos látta,
szüksége lenne orvosságra,
a teste szenved, lassan kihűl,
lelke a szobában körberepül.



Add nekünk vissza gyermekünk,
helyette hagyd, hogy mi menjünk!
Fiatal lelke ártatlan,
nem edződött meg bajban,

tiszta és jó, hirdeti neved,
a földi úton jó szolgád lehet.
Az angyallal repített sóhajuk,
az Úr színe elé eljut.

Válaszul a szép imára,
kegyelem száll le a házra,
megtölti az életteret
a bennük ragyogó szeretet.







ÁLMODJ SZEBB ÉLETET


Egy pici kis kedves manó
álmodból felébresztett,
mert azt akarta, hogy meglásd
a szemed is tévedhet.

Becsuktad és kinyitottad,
pislogtál kicsi gyerek,
megláttad, hogy gyertyafények
az égen az emberek.

Űrruhájuk nincsen nekik
mégis egekben élnek,
szaladgálnak jobbra-balra
senkitől ők nem félnek.

Labdáznak a Holddal, s Nappal
vígan kacagnak már fent,
mert ott nincs soha sem sötét,
mint a szobádban itt lent.

Csukd be újra kicsi szemed
álmodjál egy szebb létet,
mosolygással szüntesd meg
azt a sok-sok félelmet!

A picike szép álmoddal
festesz nekünk új eget,
megtudjuk majd egyszer mi is,
hogy a világ így kerek.

Harag helyett mosoly terem
mindenkinek szívében,
azt, hogy valóban így lesz ez
sokszor én megígértem.

Hidd el végre hát a jó hírt
és add tovább másoknak,
hogy a fényes Nap és a Hold
többé el nem távozhat.

Veled lesz és ő világít,
ha alszol, ha ébren vagy,
örök lángot nyújt majd neked,
mosolygással élhetsz csak.







ÁTKAROL A JÓÉRZÉS


Átkarol a jóérzés, mosoly ül a számon,
a lelkem megpihent, elringat egy álom.
Maradjon így örökké, a halálom se bánom,
ha ilyen az öröklét, nincs szebb a világon.







BARKAÁGRA ÜLT A TAVASZ


Barkaágra ült a tavasz
hóvirágok szirmáról,
suhant át csendben a ravasz
a patakparti szikláktól.

Óvatosan simogatta
a bársonyos bimbókat,
faágakra csalogatva
az énekesrigókat.

Zöld rügy pattant keze nyomán,
kivirágzott minden fa,
megérkezett a csalogány,
bozótosban fészke van.

Előbújt már sok-sok bogár,
felbolydul a hangyaboly,
hallható a méhrajdongás,
pockokat fog a bagoly.

Csendesebben fúj a szellő,
melegebben süt a Nap,
az égen pár bárányfelhő
könnyezi meg a tavaszt.







A BELSŐ HANG


Közepeset írni néha,
az is jó lenne nagyon.
Ám, hogy nem fog összejönni,
azt én bátran bevallom.

Nem vagyok én sajnos költő,
nem is leszek soha tán.
Bámulom az üres lapot,
amin tollam fut csupán.

Billentyűkön, egereken
tartom én a kezemet.
Kattogtatok jobbra, balra.
Így írom a versemet.

Megjelenik a képernyőn
az a sok-sok szófoszlány.
Leírtam. Meg kellett tennem,
mert valaki szólt hozzám.

Elküldte nekem a verset,
s az magával ragadott.
Így mérte le rajtam azt, hogy
rá mennyire hallgatok.







BOLDOGSÁGSZIRMOK


Boldogságszirmok hullanak ránk az égből,
kinyújtom kezem, én is kapok a fényből.
Vibrál a gondolat, szikrázik a csoda,
elűzi a bajt, elűzi a gondokat.

Szép reménnyel itat, bódító a párlat,
viszi már a szívem, szomorúság várhat.
Mosoly-esőt érzek, kipirul az arcom,
a nevetés miatt csuklik el a hangom.

Könny szökik szemembe, benne élet fénylik,
felrepült a lelkem, eljutott az égig.
Csillog-villog minden, eltűnt már a bánat,
hálás köszönetet foglalok imámba.







BONTSD KI SZIRMAIMAT


Bontsd ki szirmaimat, nyíljak ki, mint virág,
neked illatozzak, szóljon hozzám imád,


takarjam ki magam, érezzem a fényed,
sóhajoddal szálljon lelkem fel az égbe.







BREKKENCS BERCI ÉS VARANGY MARCSI SZERELME


Brekkencs Berci nagy boldogan
Varangy Marcsiba karol.
Kéz a kézben ugrálgatva
a lánynak így udvarol:

- Fogjak neked pár szúnyogot,
vagy menjünk el fürdeni?
- Nem kell, Berci, nekem itt jó.
- Marcsika ezt feleli.

- Dalolj inkább egy kicsikét,
a hangodat szeretem
hallgatni, amikor az mély
brekegéssel énekel

szép dolgokról, szerelemről,
messzi, távoli partról,
ott, ahol egy királyleány
ifjú békákat csókol.

Úgy szeretném, hogyha engem
egy királyfi megfogna,
gyöngédséggel a szemében,
átérzéssel így szólna:

"Gyönyörű vagy, kicsi varangy,
legszebb a szépek között,
neked adom a koronám..."
Erre Berci felnyögött:

- Látom én azt, hogy nagyra vágysz,
király csókja kellene,
kevés neked minden szép szó,
ezért inkább elmegyek.

Álmodozz csak, pici leány,
ám hiányozni fogok,
amikor majd te is rájössz,
bennem igaz szív dobog.







BŰNBÁNÓ SÓHAJ


Virraszt egy ember,
kezében feszület.
Bűnbánó sóhaj száll,
fontos a becsület!

Gördülékeny vers,
új ima született.
Feltalált az égbe
ez a szép üzenet:

Uram segíts meg,
ígérem, jó leszek,
betartom a törvényt,
többé nem vétkezek!







A CICA


Konyhaablakon betekint,
szúnyoghálón lóg már megint,
lesi minden mozdulatom,
azt mondja, hogy éhes nagyon.
Ezt szó nélkül nem hagyhatom,
találkozunk az udvaron.

Elém áll, és kérlel szépen,
azt nyávogja: "Adj ebédet!"
Beleszagol edényébe,
visszanéz rám: "Ide kérem!"
Megismétli, ha nem értem:
"Ide kérem! Ide kérem!"

Fut előttem nagy serényen,
mutatja az utat. Értem.
Szeme engem kutat. Kérdem:
"Tálkádba kéred az ételt?"
Odaszalad, beletekint,
bizony üres az már megint...

Te etted meg drága cica,
pénztárcával ezt ki bírja?
Szalad elém, ide-oda,
tálkájához, oda-vissza.
Így kéri ő a "kajáját",
hogy a "macska kutyafáját"!

Egeret kellene fognod,
nem a gazdit ostromolnod!
Egeret csak akkor eszel,
mikor más megfogja neked.
Hogy éhes maradj nem hagyom,
cica, szeretlek én, nagyon!










CSAK A JÁRT UTAT ISMEREM...


Negyven éves én elmúltam,
életemet fel nem dúltam.
Csendesen én tettem, vettem.
Mindenkinek megfeleltem.

Negyven éves én elmúltam,
unatkozni már meguntam.
Életemet átrendezem,
megkeresem az új helyem.

Negyven éves én elmúltam,
hát búcsút intek nyugalom.
Ezek tények, elmúlt évek.
Ma már a pezsgést akarom.

Negyven éves én elmúltam.
"Ne hagyd magad!" - mondja eszem.
"Ne rohanj fejjel a falnak!"
- súgja egy másik hang nekem.

Negyven éves én elmúltam,
válaszom mégis tétova,
hogy megváltozzak lépnem kell
egyet, a bizonytalanba.

Negyven éves én elmúltam,
csak a járt utat ismerem.
A járatlant felfedezni
adj erőt nekem, Istenem!







CSETLŐ-BOTLÓ MUTATVÁNYOS


Bohócsapka és krumpliorr,
az arcokon mosoly, vigyor,
nevettet a nevettető,
a bút és bajt feledtető,

cingár, avagy hasas egyén,
színes ruhákban nagylegény,
ügyetlenül kedves, bájos,
csetlő-botló mutatványos.

Könnyeden esik ő hasra,
felkapaszkodik egy vasra,
illeg-billeg, jaj, megcsúszik,
szerencséje el nem múlik.

Bár nevetünk gyarlóságán,
megtapsoljuk a munkáját.
Jókedvet ad tovább nekünk,
műsor végén hazamegyünk.







CSILLAG GYÚLT


Az égen csillag gyúlt ma fel,
egy lélek csendben útra kelt,
eltépve földi láncokat,
a mindenségben felolvadt.







CSILLAG LESZEK


Csillag leszek, hogyha kéred.
Fogom kezed a sötétben.
Elfelejted, ami bántott.
Szebbnek látod a világot.
Sose félj!

Csillag vagyok fönt az égen,
Fényem kísér a sötétben.
Megmutatom, hogyan éljél,
Megmutatom, hova lépjél.
Sose félj!

Csillag voltam én az éjben,
Szórtam fényem a sötétben.
Segítettem, mikor kérted.
Megszüntettem kétkedésed.
Bátran élj!

Csillag egyszer Te is lehetsz,
Nyújtsd ki kezed, fogd, kit szeretsz!
Elkerüli Őt a bánat,
Megbocsájt majd önmagának,
S bátran él.







EGY ÁTSÍRT ÉJSZAKA EMLÉKÉRE


Csitult a vihar,
alszik a város,
az utca kihalt,
sötét és gyászos.

Lehúzott redőny
mögött szendereg
az összes felnőtt,
kutya és gyerek.

Magány kopogtat
az egyik ajtón,
a szívbe lopva
rossz érzést, sajgót.

Könnyet csókolgat
két szép, kék szemre,
hiányt pótolva
kiégett sebre.

Nem kell a beszéd,
a hazug szavak,
porszem és szemét,
kiégett salak.

Jön már a hajnal,
felragyog az ég,
vége a bajnak,
tündököl a fény.







EGYETLENEM


Szeretlek Kedves,
ne felejtsd el,
kedvem ne szegjed,
nevettess meg!

Egekbe reptess,
nevem legyen
becsesen zengett:
Egyetlenem!







EGYMÁS KEZÉT FOGVA SÉTÁLTUNK


"A vén ligetben jártunk mi ketten,"
egymás kezét fogva sétáltunk.
Tűnődtünk az elmúlt nyári esten,
megcsókoltuk egymást, s szétváltunk.

Egymás szemébe néztünk akkor,
tudtuk, ez már nem csak vágy.
A pillanat fogva tartott,
"s aludt a tölgy, a hárs, a nyár..."

2013. március, az idézett sorok Tóth Árpád: A vén ligetben c. verséből valók







EGYÜTT JÓBAN-ROSSZBAN


Szívedet simítom, ölellek két kézzel,
hogy miért szeretlek, nem fogom fel ésszel.
Ilyenkor engemet elkerül a bánat,
jól érzem magamat vendégként tenálad.

Érzem dobogását az ütemegységnek,
mi körülvesz minket, engemet és téged.
Egy kicsi harangot gongatnak legbelül,
vágyunkat megéljük, s minden elcsendesül.

Kisüt a nap bennünk, szép érzések lángja,
a lelkünk megnyugszik, ez létünk szikrája.
Gyönyörfolyón úszunk egy közös csónakban,
a finom habokon, együtt jóban-rosszban.







ELMÚLIK EGYSZER MINDEN


Mert elmúlik egyszer minden,
elmúlt most bennem a nyár,
üresnek érzem a szívem,
elhervadt ezeregy vágy.

Az ősz már megérett bennem,
szomorkás lett az idő,
színesből szürkébe estem,
körülvesz engem a köd.

Csendesen szitál az eső,
nyugodt az üres világ,
remélem, hogy mégis eljön,
mi kitölt minden hiányt.







EMLÉK-ABRONCS


Szorul a szíven az emlék-abroncs,
könny szökik szembe, remeg a kéz.
Elmentél végleg, nem jössz már vissza,
tovább kell lépnem, bár maradnék!

Lehunyom pillám, látom az arcod,
hallom a hangod - lebben a kép -
megrázom fejem, nem lehet sajnos,
karodba mégis odabújnék.







EMLÉKEZÉS

Ady verscím-vers


Őszi éjszakán Félhomályban Álmodom...
Játék a sorssal, Csókok, Mesék Még egyszer...
Minden csak volt, Átkozott a gondolat,
Utazás a múltban, A múltért Rád emlékeztem...

Zuhanás a semmibe, Távolról a mostba,
Szívek Kihűlve, Követelem a holnapot,
Élünk vagy nem? Elfáraszt a várás,
Szép az élet, Jönnek jobb napok.

Sötét vizek partján Valami még készül,
Földrengés előtt Kacag a föld, A hold megbocsájt,
A szív komédiája Az utolsó részlet,
Elbocsátó, szép üzenet Hazugság nélkül Tovább...







EMLÉKEZZÜNK


Mindenszentek - síron virág,
hajtsunk fejet, mondjunk imát
azokért, kiket szerettünk,
hideg földbe eltemettünk.

Emlékezzünk most a szépre,
a mosolyra, ölelésre,
arra, amit nekünk adtak,
kedves, gyengéd, szép szavakra.

Mécses lángja értük lobog,
kiknek szíve már nem dobog,
beléptek a fehér fénybe,
elköltöztek fel az égbe.







ENGEDNÉK


Mélyen a szemedbe szeretnék nézni,
érinteni akarom a testedet,
hallani volna jó most a sóhajtásod,
és érezni, amint szíved megremeg.

Egy ideje már a csókodra vágyom,
a mai nap ezt végre beismerem,
ha karjaid közt érne az álom,
az felülmúlná minden tervemet.

Hová tűnt a "Nekem nem kell senki!"
és a "Jól érzem magam egyedül."?
A gyermekded büszke dacosságom,
a lényemről ma végleg lekerült.

A könnyed kis játék komolyra fordult,
ma már nem nevetek rajtad s magamon,
engednék a szíved óhajának,
ha azt súgnád, hogy te is akarod.







AZ ERŐS EMBER FEJET HAJT


Egyszer csúfoltak engem is,
ez mosolyt csalt az arcomra,
mert tudtam, gyenge ember az,
aki ártani akar másoknak.

Nem értették a jókedvet,
ami megjelent arcomon,
túl voltam én akkor már
a saját kis harcomon.

Előttük jártam az úton,
bár ők ezt nem tudhatták,
azt gondolták, gyenge vagyok,
s erejüket bemutatták.

Valamikor nagyon régen
volt, hogy bántottam másokat,
féltem, olyan leszek mint ők,
csak egy gyenge áldozat.

Aki nem biztos magában,
az mutogatja erejét,
aki kemény, erős ember,
az meghajtja a fejét.

Elismeri, ha jobbat lát,
mindig jó után kutat,
olyan embert keres ő,
akitől még tanulhat.

A gyengébbet felkarolja,
segíti, ha bajban van,
az által lesz igaz ember,
hogy segítséget osztogat.







ÉBREDEZŐ TAVASZ


Gyümölcsfákon tündér tipeg,
megsimogat minden rügyet,
felhők mögül les pár napsugár.

Világít az égi kárpit,
rajta színes szivárvány ring,
énekelget már a csalogány.

Azt dalolja, itt a tavasz,
nem találsz a földön havat,
elolvadt a sok-sok jégvirág.

Szép az idő, ébredjetek,
bújjatok, zöld falevelek,
képezzetek friss lombkoronát.







ÉDESANYÁM IMÁDKOZIK


Édesanyám imádkozik
Üdvözlégy-et, Miatyánk-ot,
rózsafüzért morzsolgatva
fohászt küld az ég urához.

A szobában ül csendesen,
behunyva tartja a szemét,


úgy szeretném átölelni,
megfogni jól mindkét kezét.

Messze jár most, azt gondolom,
ellopta tőlem az Isten,
pár percig most csak az övé
az én drága, földi kincsem.







ÉDESANYÁMNAK


Kezem anyám fején,
homlokát simítom,
letörlöm könnyeit,
nézni már nem bírom,

ott folyik az arcán,
sok-sok bánat érte,
néha én esténként
imádkozom érte,

hogy a sorsát lássa
vidámnak és szépnek,
felejtsen el minden
fájdalmat, mi érte.







ÉDESAPÁMRA EMLÉKEZVE


Édesapám, elbúcsúzom,
hozzád verset sosem írtam,
lehunytad már mindkét szemed,
kint fekszel egy hideg sírban.

A neved kőbe van vésve,
ki arra jár, olvashassa,
ettől-eddig élt egy ember,
megélt köztünk jót és rosszat.

Friss virág jelzi azt, hogy még
szeretteid gondolnak rád,
azt, hogy emléked bennünk él,
lányaid, három unokád

s feleséged látogat meg,
bár te ezt már úgysem tudod.
Lelked az Istenhez tért meg,
kívánjuk, békében nyugodj!







AZ ÉLETED OLYAN, AMILYENNEK ÉLED


A szeretet ott van
minden egyes szóban,
hallgasd meg a szavam,
én most hozzád szóltam!

Az élet nem sótlan,
keserű, vagy édes.
Az életed olyan,
amilyennek éled.

Választhatsz könnyűnek,
vagy nehéznek érzed,
Te döntöd el ezt is,
egyszerű a képlet.

Mikor negatív vagy
gondolataidban,
megérkezik a baj
bizony nagyon hamar.

Ha csak szépre gondolsz,
és a jót keresed,
bekopog ajtódon
az életszeretet.

Megérted majd akkor,
hogy ilyen az élet.
Megérted és akkor
gyönyörűnek érzed.

A szeretet voltam,
most csak hozzád szóltam.
Fogadd meg a szavam!
Én jót tanácsoltam...







ÉREZD A CSODÁT


Repüljön álmod valóságszárnyon,
érintse vállad meg, mint a bársony.
Ringasson, öleljen éjjel és nappal,
érezd a csodát mindig magadban.







AZ ÉRZELMEK KIRÁLYA


Fák rügyeznek, itt a tavasz,
énekelnek a madarak,
nem félnek, hogy nem lesz étel,
hiszen vége van a télnek.

Virág nyílik, méhecske dong,
felizzik már a napkorong,
szerelmesen süt a tájra,
ő az érzelmek királya.

Őt csodálja minden ember,
nézik áhítatos szemmel,
amikor nyugodni készül,
abba minden beleszépül.

Vörösre vált sárga fénye,
rózsaszínre az ég kékje,
harmónia tör felszínre,
nyugalom száll emberszívre.







A FELISMERÉS


Itt légüres tér van,
amit te töltesz meg képekkel,
gondolatokkal, szépekkel.
Így lesz az életed csodás,
eljön a nagy változás.

Tágul a tér, kábulat ér.
Hallgass zenét, fess képeket,
éld meg szépnek az életet!
Szerezz új élményeket,
élvezd azt, amit lehet...

Mozgass meg egy nagy hegyet,
csodálj meg egy kis legyet,
nézzed csak a kék eget,
amit szeretsz, azt tegyed!
Szeretetnek adj helyet!

Engedd el a haragot,
elszáll az, mikor hagyod...
Ne foglalkozz vele többet,
elpártol majd ő mellőled,
s vidámság árad belőled...







FOGOM ÖREG, FÁRADT KEZED


Köldökzsinór tartott féken,
összekötött engem, s téged.
Szívdobogásodnak zaja
karolt át, vigasztalt hangja.

Csöppnyi létemnek kezdetén
ringtam Istennek tenyerén.
Nyugalomban, békességben,
olyan volt, mint a mesékben.

Megszülettem, karba vettél.
Ápoltál, tisztába tettél.
Gondoskodó szeretettel
óvtad, védted a gyermeked.

Megköszönöm, azt, hogy vagyok,
más egyebet nem adhatok.
Fogom öreg, fáradt kezed,
mindörökre lányod leszek.







GÖRBE VILÁG


Görbe tükörbe nézek, görbe világot látok,
görbén állnak a falak, görbén állnak a házak.
Görbe szoba falán görbe képek lógnak,
görbe képen csúnyának látszik a holnap.

Görbe ágyban fekve görbe álmot látok.
A görbe álmomban nincsenek barátok.
Mert görbe világban görbe a lélek,
görbe világban görbék a tények.

Görbe ablakon száll ki most az ének,
görbe imától az istenek is félnek.
Görbe világban az ég is görbe,
ne nézz inkább az ilyen tükörbe!

Görbe világ ajtaján kilépek,
görbe világ, többé feléd sem nézek.
Görbe világ ajtaját bezárom,
a görbe út helyett az egyenest járom.

Görbe világban összedől minden,
görbe világ nélkülem már nincsen.
Egyenes világban egyenes a lélek.
Egyenes világban élni már nem félek.

Egyenes minden, egyenes a lét is.
Egyenes a körút, egyenes a fény is.
Egyenes utamat egyenesnek látom.
Az egyenes úton magam megtalálom.







HADD FESSEK MAGAMNAK VAKÍTÓ KÉK EGET

Fénytelenül - Jousse Elisabeth versének folytatása


"Hadd fessek magamnak vakító kék eget,"
gyönyörű szivárványt, suhanó felleget,
madárdal csendüljön, szeretet áradjon,
illatos virágok nyíljanak a fákon.

A lelkem örüljön, múljon el a bánat,
ragyogja a fény be mindig "csak" a mámat.
Szépüljön, újuljon meg az én életem,
hogy minden színes lett, újra azt érezzem.







HALHATATLAN SZERELEM


Fehér papíron szép színes álom,
a fekete betű mindent átfon,
szerelmet őriz az ékes írás,
mindent dicsőít, semmit se bírál.

Az örök varázsló halhatatlan
szívdobbanásai halkan, lassan,
beivódtak a végtelen műbe,
két csillag pulzál a messzi űrben.










HIÁNYZOL


Hiányzol. Akarlak! E két szó kevés arra,
amit lelkemben érzek, s nem csendesül.
Ölelésben szeretnék egybeforrni veled,
fájón múlik a perc, reménytelenül.







HÓFEHÉR PELYHEK


Hófehér pelyhek hullnak az égből,
apró kis csodák, virágok jégből.
December könnye angyalok szárnyán
száll le a földre, sok ember hálás.

Szeretetünnep karácsony napja,
remény-ruháját szorgosan varrja.
A hívő lelkek kis Jézust várják,
díszben ragyognak a fenyőfácskák.

Áhítat, ima, csendes boldogság
meggyötört embernek jó orvosság.
Ajándék jár ma minden gyereknek,
sok kedves, szép szó a felnőtteknek.

Hófehér pelyhek hullnak az égből,
apró kis csodák, virágok jégből.
December könnye angyalok szárnyán
száll le a földre, sok ember hálás.







HÓVIRÁGOK


Hóvirágra leltem
Tavaszi szellő túrt a hajamba,
megcsiklandozott száz napsugár,
lábam megtorpant egy csokor előtt,
fa tövén kinyílt pár hóvirág.

Bár tudtam, védett, majdnem letéptem,
kincsemet nehogy elvigye más,
meggyőzött eszem, hogy meg ne tegyem,
a helyén hagytam. Éljen tovább!

Hóviráglátogatóban

Másnap megnéztem, gyönyörű, szép volt,
a nap sütött rá, ő dédelgette,
kéklett felette a szabad égbolt,
esőkönnycseppel megöntözgette.

Szellő mozgatta meg a kis fejét,
bólintott nekem, vagy csak képzeltem?
Megköszönte a virágok nyelvén
azt, hogy én tegnap mégsem téptem le.







IGAZSÁGOS ANGYAL

Lennék


Lennék én szivárvány, harmatcsepp vagy ábránd,
hangjegy a kottádon, lágy dallam egy hárfán,
egy kecses mozdulat az élet táncában,
csak ne legyek redő homlokod ráncában.

Lennék napsütésed szép, szerelmes ködben,
vidám madárének a sötét, nagy csöndben,
lennék ezerarcú, veszélyesen bolond,
csak ne legyek soha a nyakadon kolonc.

Mégsem lehetek más, mint az, aki vagyok,
igazságos angyal, kin glória ragyog,
odamegyek hozzád, megfogom a kezed,
és átnyújtom annak, akit szíved szeret.







ISTEN VELED!


Sírodon koszorú,
sok színes virág,
a szívem szomorú,
álmokért kiált.

Remegő kezedet
újra megfognám,
kerekesszékedet
szívesen tolnám.

Ha benne ülhetnél,
itt lennél velem,
Te megint szenvednél,
ezt nem kérhetem.

A mécses fényében
látom a szemed,
nyugodj hát békében,
az Isten Veled!







KACSINGATVA BOLDOGABBAK


Kacsingat a nap a holdra,
együtt lesznek ma vagy holnap,
hogyha nem, hát azt se bánja,
majd egy csillag lesz a párja,
együtt fényesen ragyognak.

Kacsingat a hold a napra,
tündöklését tőle kapja,
nem hiszi, hogy együtt lesznek,


örül mégis minden percnek,
amit a társától kaphat.

Kacsingatnak jobbra-balra,
nap a holdra, hold a napra,
így telik el az életük,
nem tudják, hogy mi lesz velük,
kacsingatva boldogabbak.







KÉRLEK, BIZTASS...

Levél


Szólj hozzám, mondd a nevem,
szólj hozzám, fogd a kezem,
szólj hozzám és vigasztalj,
szólj hozzám, dúdolgass dalt.

Mondd, hogy soha ne féljek,
mondd, hogy vidám az élet,
mondd, hogy itt maradsz velem,
mondd, hogy tart a szerelem.

Súgd, hogy velem örökké,
súgd, hogy senki más többé,
súgd, hogy boldog lehetek,
súgd, hogy ezentúl veled.

Csend van, sajnos nem felelsz,
csend van, rám most nem figyelsz,
csend van, mást nem tehetek,
csendben írok levelet.







KÉRLEK, Ó, ISTENEM, ERŐSÍTS MEG KÉRLEK!


Összetört egy könnycsepp, meggyötört az élet,
álmok valóságában összetörve élek.
"Kérlek, ó, Istenem, erősíts meg kérlek!"
- szólt az én sóhajom felfelé az égnek.

Megjött a válasz is onnan nemsokára,
homlokon ütöttek, és jól pofán vágtak.
Földre kényszerültem, elestem vagy százszor,
mégis felépültem, ezt hogy magyarázom?

Feltalált a szavam, eljutott az égig,
hisz Ő a bajban is velem volt mindvégig.
Eldöntött csak azért, végleg talpra álljak,
más célokért újra az égbe kiáltsak.

Megtanultam ebből, erős akkor leszek,
ha porba sújtanak, és onnan fölkelek.
Azóta egyetlen kérésem van nekem:
"Ó, Istenem, sok-sok szerencsét adj Nekem!"

Mosolyt az arcomra, egészséget kérek,
pozitív gondolatot, egyebet nem kérek.
Felszáradt a könnycsepp, szebb lett így az élet.
Álmok valóságában már könnyebben élek.







KIJÓZANODVA


Egy percre megállt az idő,
egy percre szerettelek,
egy percre hatott vonzerőd,
egy percre rabul ejtett
a tekinteted.

Egy percre azt gondoltam, hogy
csakis veled - mindörökké,
egy percre a valóságtól
elrugaszkodva elbújtam
az álmaim mögé.
* * *
Egy perce, hogy felébredtem,
s most nem találom a helyem,
mert kijózanodva arra gondolok,
amit szeretnék, azt nem tehetem.







KIS FALUMBAN


Sétálok a nyári napsütésben,
bárhova nézek, a látvány megragad,
a szeretet festi bennem szépre
kanyargós utcán a kopott falakat.

János bácsi kint ül háza előtt,
nyolcvanhét éves, nincs már semmi gondja,
jól megfigyel minden járókelőt;
postást várja, ki a nyugdíját hozza.

Sárga rózsák nyílnak a kertekben,
templomtornyunkban megkondul a harang,
kis falumban most jelzik a delet,
előttem kóbor, ordas cica szalad.

Az utamon lelki béke kísér,
csendesül, tisztul bennem a gondolat,
az élet szép, akár ez a vidék.
Érzem, szívvel látom jól a dolgokat.







KISKERTEMBEN JÁCINT NYÍLIK


Kiskertemben jácint nyílik,
csengettyűs füzérvirág,
sötétlila harangocskák
fejecskéi néznek rám.

Megérkezett, itt a tavasz
- ezt suttogják csendesen -


hiába fúj hideg szellő
mezőn, réten, hegyekben.

Föld mélyéből előbújó,
bátor, pici hírnökök
jelzik nekem minden évben,
hogy a tél már elköszönt.







A KIS SÜN FÁJDALMA


Szúrós seprőnek csúfolták
a kis sünt az iskolában,
mert falevél ragadt oda
minden reggel a hátára.

Szomorúan ballagott ő,
a fájdalmát nem mutatta,
hogy ez a sértés bántja őt,
senki azt meg nem tudhatta.

Úgy gondolta, ha titkolja,
egyszer majd csak abbahagyják,
ha bánatát magába fojtja,
a csúfolódást megunják.

Tévedett a süni nagyot,
mert vérszemet kap a gonosz,
ha a bántást, amit adott,
azt neki nem viszonozod.

Szócsatában visszaüthetsz,
ne sajnáld sohase magad,
te is tudsz olyat mondani,
amitől más sírva fakad!

A sünike egyet tudott,
ő mást bántani nem akart,
mielőtt iskolába ment,
jól elseperte az avart.







KÖDDÉ VÁLT ÁLMOK


Köddé vált álmok, megfagyott vágyak,
szívemre ráült újra a tél,
jéghideg könnycsepp perzseli arcom,
páncélom ezüst, nemesacél.

Ragyog a felszín, alatta fázom,
nem melegít fel most a remény,
a széttört hitem lepusztult várrom,
kételyek költöztek ma belém.

Voltam én angyal, csábító ördög,
jobb lesz most már az őszinteség,
hiába minden, becsaptam magam,
szíved másé volt, nem az enyém.







LECSAPOTT RÁM A SORS


Nem szól bennem a vers,
nem szól bennem az ének,
lecsapott rám a sors,
szinte alig élek.

Kevély voltam, azt mondtam:
"Teremteni tudok!"
...hát megmutatta nekem,
előle el nem futok.

Összetörtem megint,
mint oly sokszor régen,
amikor még gyakran
én magam is féltem.

Porba hulltam újra,
innen kell felállnom,
hogy könnyű az élet,
az ma megint álom.

Mert lecsapott arra,
akit én szeretek,
így kaphattam újra
bőn vérző sebeket.

Ütötte a gyengét,
így lett beteg ő,
a tévelygő világban
egy elveszett lélek ő.

Most nem segít a szó,
hogy az élet jó,
hiába a tanács,
hogy "mindig a jót lásd!"

Aki nem akar hinni,
azon segíteni nem tudsz.
Aki nem bízik,
annak hiába is hazudsz.

Hogy minden tőle függ,
nem hiszi azt ő el,
hogy a saját jövője
a fejében dől el.

Csak egyet tehetek,
továbbra is bízok,
ha nem csüggedek el,
több erővel bírok.

Kilábalunk ebből,
jobb lesz majd utána,
csak így történhet ez,
mert nem élünk hiába

Domonkos Jolán: Lecsapott rám a sors - Videó

Link








LEHETNÉK... LEHETNÉL...


Lehetnék egy könnycsepp a szemed sarkában,
és onnan gördülnék, zuhannék a szádra,
egy kicsit megsóznád velem az életed,
valóssá téve azt, ami ma képzelet.

Lehetnél pillanat, miben felolvadok,
amire vártam rég, s ami megadatott,
egy igaz szerelem a lélek kertjében,
virágba borulna mitőlünk az élet.







LELKEDET ÖLELEM


Lelkedet ölelem,
távozzon félelmed,
nyugalom járjon át,
érezzed a csodát;

Mondogasd magadban,
hogy minden rendben van,
szeretlek, köszönöm,
többé nem őrlődöm!



Megnyugszol, remélem,
Istentől azt kérem,
legyen ma szép napod,
az lesz, hogyha hagyod

elszállni a dühöt,
szeresd, ki megütött,
mondogasd magadban:
szeretlek, s vigaszt kapsz!







LEESETT AZ ELSŐ HÓ


Megrázta tél a szakállát,
leesett az első hó,
a gyerekek szánkózhatnak,
repülhet a hógolyó.

A fenyőfák fehér díszben,
korcsolya a lábakon,
sítalpakon sok-sok ember
siklik le a dombokról.

Piros pír van az arcukon,
csókolja őket a szél,
örömünnep lett ez a nap,
hóval igazi a tél.







LÉGY A TITKOM...


Légy a titkom,
titkod leszek,
titkot adok,
titkot csenek.

Titkos álmom
titkos óhaj,
titokban én
megcsókollak.



Titkos csókom
elfogadod,
aztán titkon
visszaadod.

Közös titkunk
kedves álom,
egyszer úgyis
kipróbálom...







LOCSOLÓVERSEK: JÁNOS VITÉZ, RÓMEÓ ÉS CSOKONAI


JÁNOS VITÉZ - locsolóvers


Locsolkodni jöttem, szerelmetes párom,
mint Kukorica Jancsi a szép Iluskához.
El ne hervadj nekem, kedves virágszálam,
felhőbe kapaszkodtam, majd griff hátán szálltam,

úgy siettem hozzád, annyira szeretlek,
hogy tündérországban még most is keresnek.
János vitéz volnék, bólints, ha elhiszed,
öntöm is rád mindjárt az illatos vizet.


RÓMEÓ - locsolóvers

Én vagyok Rómeó, Júlia kedvesem,
nyitva volt a kapu, bejöttem rendesen.
Erkélyre nem másztam, ajtón beosontam,
öntöm is a vizet, vigyázz, mert rád loccsan!



Felébredsz, remélem, és nyakamba ugrasz,
egy tüzes csókot az arcomra cuppantasz.
Élünk majd vidáman sonkán és tojáson,
nem is kell nekem más egyéb a világon.


A REMÉNYT LOCSOLÓ

Mihály volnék, Csokonai,
ők itt a te rokonaid?
Lillám, én csak hozzád jöttem,
vizem a szoknyádra löttyent.

Ne haragudj ezért, kedves,
megöntözöm én a kerted,
ne hervadjon el a nárcisz,
illatozzon a rózsád is.

Felejtsük a régi búkat,
fonjunk virágkoszorúkat.
Karodban az édent érzem,
te vagy földi reménységem.







MASSZÁZS


"Simogass csak, olyan jó a kezed, "
Érintésed hűsítő friss patak,
Feledem egy feszült nap nyomását,
Míg ujjad halántékomon matat.

Fejfájás megszűnt, vágyam feléledt,
Nyúlj hozzám máshogy, kértelek Téged;
Ujjaidat helyezd a vállamra,
Lassan vándorolj át a hátamra.

Határozott, erős mozdulattal
Nyomjad, ahogy kérem; most gyengéden.
Érzem, hogy feszültségem felenged,
A beállt izmom ellazult végre.

Annyira jól masszíroztad testem,
Hogy azt gondoltam, álmodom Veled,
Ilyen gyönyört átélni nem lehet,
"De itt van és olyan jó a kezed.







MEGCSILLAN A REMÉNY FÉNYE


Hullik a könny, jön magától.
Szivárványcsepp szem sarkából,
érzelemnek forró jele
arcomon folyik lefele.

Bánatom ha elsírhatom,
nem lesz attól semmi bajom.
Apró vízcsepp mossa lelkem,
jobb emberré tesz majd engem.

Hulló zápor lágyan ömlik,
a fájdalmat mind eltörli.
Könnyebbülés jön utána,
hisz mindenre van bocsánat.

Ha hibáztál, s rájössz végre
szemed felnéz majd az égre.
Onnan várod a biztatást,
Tőle kapod a kitartást.

Ha csak tűrted rossz sorsodat,
engedd el a bánatodat!
Megcsillan a remény fénye,
átgondolod, miért is élsz Te.

Porba hullott könnycseppeket
meghatottan nézegeted...
Szemedet lesütöd, s végül
Istent hívod segítségül.

Ő tudja mi a jó Neked,
Ő látja csak a lelkedet.
Benne tudsz bízni egyedül,
mert önbizalmad meggyengült.

Megtiporták. Kiskorodtól
azt hallgatod semmi nem jó.
Mások jobban tudják mindig
mi az, ami hozzád illik.

"Az árnyékból ne lépj elő! "
Napfénytől is féltenek ők.
Szeretettel fojtogatnak,
nem adhatod sose magad.

Az életed egy nagy próba,
ne váltsd be csörgő apróra!
Nagy a tét, s végül kiderül
mi éltet Téged legbelül.

Elétek állok most végre.
Itt vagyok. Vegyétek észre!
Több vagyok, mint akit láttok,
egy tanáccsal is szolgálok:

Része vagy Te is a" fénynek",
a tökéletes EGÉSZNEK.
Ha reményed szét nem foszlik,
az életed megváltozik.

Valaki segít a bajban,
fontos vagy a pillanatban.
Hogy a világ része maradj,
ne húzz magad köré falat!

A világmindenség is Te vagy,
segítséget ezért kaphatsz.
Ha nem vesz fal körül Téged,
eljut hozzád saját fényed.

Okos vagy, és eszed vezet,
de a lelked fogja kezed.
Földön ő világít Neked,
tudja, hogy éld az életet.

Ember vagy, és egyben lélek.
E kettőből gyúrtak téged.
Lelkedet ne nyomd el belül,
akkor nem leszel egyedül!

Hidd el végre, értékes vagy,
ne sajnáld hát többé magad!
Az élet így sokkal könnyebb,
szárítsd fel most a sok könnyet!










MEGÉRKEZETT A MIKULÁS


A Mikulás szánját
rénszarvasok húzták,
vidám csengettyűhang
kísérte az útján.

Lappföldről indult el,
megállt sok országban,
kint a nagy hidegben
deres lett szakálla.

Piros kabátjába


jól beburkolózott,
sapkájára szél úr
hófodrot csomózott.

Megérkezett hozzánk,
ajándékot hozott,
minden gyermekarcra
így varázsolt mosolyt.







MEGPIHENVE


Hófehér krizantémszirmon
pihen meg tekintetem,
mécses világít a síron,
imára kulcsolt kezem

magam mellé leeresztem,
egy picit még maradok,


síron lévő fakereszten
a faragott angyalok

békét hintenek szívembe,
bár érzem hiányukat
azoknak, kik már nincsenek
- élik - örök álmukat.







MEGSZÉPÜL A PILLANAT


Megszépült és újra jó lett
körülöttem a világ,
a szivárvány színeiben
pompázik már sok virág.

Illatukkal kényeztetnek,
a szépségük átkarol,
újra érzem, hogy jó élni,
megérint a nyugalom.

Bízva bízom továbbra is,
ilyen marad az idő,
és ha rossz a hangulatom,
előkerül a cipő.

Elindulok ki a rétre,
és az erdő illata
átjárja majd a tüdőmet,
s megszépül a pillanat.







MESEORSZÁG KIRÁLYNÉJA


Meseország királynéja, tündibündi lány vagyok,
elmesélem én most nektek, hogy a világ szép nagyon.
Figyeljél te a mesémre, kicsi fiú és leány,
csillagok közt éldegéltem, de a Föld várt énreám.

Lerepültem csillagszánon, a Nap húzta szekerem,
hogy szebb legyen a te álmod, álmodjál most énvelem.
Lehet neked kívánságod ezer vagy egy, mindegy hány,
teljesítem, hogyha várod ...a sóhajod hozzám száll.

Élj boldogan, élj a mának, nevessenek szemeid,
lesznek majd szebb, és lesznek még ennél is jobb perceid!
A holnapot, hogyha várod, lángol majd a szeretet,
puszit ad és vigyáz reád, megfogja mindkét kezed.

Elvezet a boldogsághoz a csillagos ég felé,
a Földön is a mennyekbe, egy biztosabb lét felé.
Álmodj szépet, álmodjál jót, ezt üzenem teneked,
varázspálcám odaadom kölcsönbe most, gyerekek.

Fogjad bátran, lengesd csak meg, csillámpor zúdul majd rád,
csillogni fog körülötted újra a csúnya világ.
Így lesz szép a nappal és éj, így lesz szép az életed,
azt kívánd, hogy legyen béke, és nagyon sok szeretet!

Nevetés száll fel az égbe, játszik a sok kisgyerek,
a szemükben ragyog a fény: "Ne féljetek emberek!"
Az életre rástartolunk, a világunk legyen jó...
Csodás érzés jó tündérként repdesni az álmokon.







MESÉL AZ ERDŐ


Hófödte táj, jaj, nagyon szép,
ahogy a havon csillog a fény,
egy kicsit ezüst, egy kicsit kék,
kár ide szó, minden beszéd.

Mesél az erdő a kopasz fákkal,
az ember sétál meleg kabátban.
Fagyos lehelet, zúzmaravirág
díszíti hajunk, így szép a világ.

Pirul az arcunk, mert a szél csókkal
várja az éppen kint ballagókat.
Ezernyi hópehely táncol az égen,
röptüket figyelve mosolyom érzem.

Csendes a világ, amikor pihen,
megjött a tél, kitártam szívem,
engedtem, hasson rám a varázslat
ezernyi apró kicsi csodával.







NŐNAP


Hölgyek, lányok, asszonyok,
üljük meg ezt a napot,
ünnepeljük magunkat,
jelenünket, múltunkat.

Kislány, nő és feleség
légy hálás a szerepért,
kivívtad a jogokat,
szavazhatsz és dolgozhatsz.

Egyenlőség nevében
munkába jársz serényen,
fizetésed kevesebb,
mit egy férfi kereshet.

Otthonodban rendet raksz,
takarítasz, mosogatsz,
megfőzöd az ebédet,
kiszolgálod a férjed.

Ágyba zuhansz fáradtan,
és már újra más nap van,
kezdesz mindent elölről,
ez a világ felőröl...

Lazíts ezért néhanap,
szeresd jobban magadat,
kényeztesd a testedet,
üdítsd fel a lelkedet.

Tanácsomat fogadd meg,
mert egyszer csak késő lesz,
eltelik az életed,
úgy, hogy nem is élvezted.







NYUSZI BENŐ FOCIZIK


Tapsi Klára tapsikálva
ugrabugrált gondtalan,
azt kereste a szemével,
hogy Benőke merre van.

A kis nyuszi messze szaladt,
labdát kergetett éppen,
játékára nem volt büszke,
mert megsérült a térde.

Felbukott egy nagy göröngyben,
megszeppent, hogy elterült,
könnycsepp gördült a szeméből,
hogy a gól nem sikerült.

A nyuszilány is megijedt,
odaszaladt társához,
azt suttogta a fülébe,
minden szép cselt jól látott.

Kéz a kézben mentek haza,
arcukon nagy mosollyal,
a nyusziláb nem fáj soká,
hogyha jó barátod van.







ÖLELŐ KARODBA HAJTANÁM FEJEM


Vad táncát járja a végtelen velem,
ölelő karodba hajtanám fejem.
Rád csókolnám lényem vadabbik voltát,
rád sütném az ajkam izzó parazsát.










ÖRÖMET SZERETNÉK LÁTNI AZ ARCODON


Örömöt szeretnék látni az arcodon,
hogy fülig húzódik a szád,
hogy túljutottál már a belső harcokon,
s kitárult neked a világ.

Örömöt szeretnék látni az arcodon,
nevető, boldog pillantást,
ami a szemedből sugárzik felém, mint
víztükrön napfénycsillanás.







ŐSZ


Fákról hulló színes levél
tarka szőnyeget hint elénk,
piros, sárga, rozsdabarna
a fű színét eltakarja.

Vidám, fürge levéltömeg
szalad, repül körbe-körbe,
a szél lazán játszik velük,
odafent már nincsen helyük.

Kopár ágak égbe nyúlnak,
látjuk, az évszakok múlnak,
avart seper sok-sok ember,
így küzdünk a természettel.

Az ősz szomorkásan nevet,
hideg télnek készít helyet,
aludni készül a világ,
lassan kell a télikabát







ŐSZIES


Szeszélyes évszak, napsütés kínoz,
csordul a bőség, kehelyből iszom
kifacsart alma mézédes levét,
a szőlőtőkén néhány seregély
rózsaszín fürtről csen finom szemet,
a füstifecskénk nem fog már legyet,
elrepült délre a kedves madár,
üres a fészke, mert elmúlt a nyár.

Lágy őszi szélben leng minden levél,
színüket váltják az ágak hegyén,
világoszöldből lesz aranysárga,
élénkpirosból rőt bronzba sápad.
Eső mosdatja a bogyótermést,
vihar rázza az erdei cserjést.
Ködbe fárad a sétáló szeme,
tejfehér pára a lehelete.







PATTAN A ZÖLD RÜGY


Kunkori felhő, pamacs az égen,
tavaszi napfény ragyog tövében,
pár bolyhos barka ébred az ágon,
esőcsepp csillan egy hóvirágon.

Bújik az élet, sarjad a földből,
illan a tél-fagy, száll a göröngyből,
az erdő hátán madárdal libben,
pattan a zöld rügy sok-sok fa-ingen.







PETŐFI MEGSZÓLAL

Verscím sorok


/ KI VAGYOK ÉN? NEM MONDOM MEG /
/ TEMETŐBEN / ÉLŐ HALOTT /
/ TEMETÉSRE SZÓL AZ ÉNEK /
/ FÜSTBE MENT TERV / GYÖNGE VAGYOK /

/ KI GONDOLNÁ KI MONDANÁ /
/ ÉN / A VISSZATÉRT / ÁLDOZAT /
/ PACSIRTASZÓT HALLOK MEGINT /
/ ERDŐ SZÉLÉN / FÉLÁLOMBAN /

/ AMOTT A TÁVOL KÉK KÖDÉBEN /
/ AZ ÉN SZIVEM / BOLDOG ÉJJEL /
/ FELHŐ ÉS CSILLAG / CSATÁBAN /
/ MULANDÓSÁG / HAZAÉRTEM /







PILLANAT-EMLÉK


Sötét szemed elvarázsolt,
belenéztem, s újra nyár volt.
Szívem kinyílt, napfényt érzett,
bizsergető melegséget.

Ajkad finom csókot lehelt,
kiittam a vágy-serleget.
Gyengéd, forró érintésed
pillanat-emléket vésett.







PILLANGÓ SZÁRNYÁN REPÜL A CSODA


Pillangó szárnyán repül a csoda,
nem érhetsz hozzá, eltűnik tova.

Ne akard nagyon, így nem lesz tied.
Megérkezik, ha tiszta már a szíved.

Nyújtsd ki kezedet, tenyeredbe száll.
Ő mindenkinél otthonra talál.

Ujjadon pihen, kifújja magát.
Óvatosan tartsd, jaj, csak meg ne bántsd!

Pihenjen Nálad, míg erőre kapsz,
hogy tovaszálljon, addig azt ne hagyd!

Eljön az idő, elbúcsúzik ő,
de akkor Nálad már szebb a jövő.

Tovább költözik, suhogva elszáll,
más emberhez, aki még csodára vár.

Mosolyogva várd azt a szép napot,
mikor a csodát Te is megkapod!

Gondolat szárnyán repül a csoda,
hinni kell benne, s nem tűnik tova.







RIDEG ÉJSZAKA


Bágyatag erdőn
dermesztő hideg,
a kopasz vessző
fázik, didereg.

Nem virul színe,
nem védi ruha,
zöld-bársony dísze
elveszett csuha.

Alszik a napfény,
elcsitult heve,
rideg lett az éj,
koromfekete.







SEMMIK VAGYUNK, S MINDEN LESZÜNK


A semmiben nincsen semmi,
hiányzik belőle minden.
A minden hiányát észrevenni,
bizony mondom, az sem semmi.

A mindenben ott van minden,
a semmi is egy lépcsőszinten.
Ha belelépsz a semmibe,
megszűnik körülötted minden.

Ha nem látsz már sehol semmit,
és rajtad kívül más ott nincsen,
ne felejtsd el akkor azt, hogy
most már Te vagy ott a minden!

Ha meghaltál, nincs már semmid,
a tested is a földben pihen.
A lelked a mennyekbe száll,
ahol újra kezdhetsz mindent.

Ott majd megszűnik a semmi,
megtalálsz magadban mindent.
Körülvesz egy csodás világ,
másra szükséged már nincsen.







SZEMEINK CSÓKJÁBAN


Szemeink csókjában kinyílt a pillanat,
Az idő kitágult, magamba szívtalak,
Míg a tér ránk hajolt - külvilág széthasadt,
Szerelem született mélyen szívem alatt.







SZEMEINK TÜZÉBEN


Szemeink tüzében világunk összeér,
csendesen ülünk, csak a vágy zenél.
Hallgatjuk mit súg az est dala.
Megértjük, nem megyünk haza.

Felettünk bíborban úszik az ég,
a nyár este ma mesésen szép.
Érintésed forró, lágy bilincs,
vonzerőd elől menekvés nincs.

Mikor ajkad az ajkamhoz ér,
az csillagok robaja, mámorító kéj.
Lüktet a pulzus, táncot jár a vér,
dübörög a szív, megborzong az ég.







SZERELEMBEN ŐRLŐDVE


Picit sajog a szív, amikor szerelmes,
a lelked felsír, ha nem érint a kedves,
elveszted önmagad, vagy épp megtalálod,
érzelmed nem mindig a legjobb barátod.

Nevetve, boldogan szaladnál karjába,
csókjától szédülve zuhannál az ágyba,
hiánya betakar, kínokkal ölel át,
elmédbe férkőzik lassacskán az önvád.

Nem lehet, nem szabad, talán nem is akar,
jobb lesz, ha megnyugszol, mert jó az, ahogyan
őrlődsz, és tépelődsz a semmi gondokon,
észhez térsz, és rájössz, hogy élni jó dolog.










SZERELEMBUROKBAN


Ma gyönyörű párás köd van, szemereg az eső,
az orrom megfagy, hideg a levegő.
Ezen az őszön bennem a szerelem,
megszépít mindent odakint s idebent.

Ragyog a világ, csodásnak látom,
nem tudom, igaz-e, vagy csupán álom.
Könnyű a léptem, talán már szállok,
az örömömre is akad vagy száz ok.

Lehetsz te dühös vagy pedig mérges,
engem ez nem érint, meg vagyok védve.
Nevet a szemem, s a szívem érti,
hogy jó szeretni, lobogva égni.







SZERELEM - LEPKE


Gyönyörű idő, csodás a nyár,
szívemre szerelem-lepke száll.
Széttárva szárnyát védelmez,
lelkem csak szépet érezhet.

Napfürdős, csendes pillanat,
a lepkém mohón csalogat.
Megérint, felszáll, visszajön,
épp, hogy csak kicsit beköszön.

Akarnám megfogni, elillan.
Szárnyán a fény megcsillan.
Szabadon engedem, elrepül,
a szélben libben, megperdül.

Ámulva nézem, mit csinál,
újra az én szívemre száll.
Nem kérdezi, mit akarok,
ha tetszik neki, megcsiklandoz,

azt teszi, amihez kedve van,
nincs nekem rajta hatalmam.
Csendesen várom mi jön még,
kiszámíthatatlan, mégis szép.







SZERELEM SZAVA SZÓL


A tavasz szava szól, hívogat, csalogat,
szeretni volna jó, érezni csókodat,
ölelő karodba csendesen bezárva,
ha forró lehelet égne rá a szánkra.
A szívünk lüktetne, átjárna a féltés,
édes és keserű, vágyódó szép érzés.







A SZÉLLEL ÜZENTÉL


Elhervadt virágot szorít most kezem,
lelkem rezzen, arcomba fúj a szél.
Nyírfák alatt egy padon üldögélek,
szemem elréved, téged keresgél.

Búsulós, rossz érzésem lassan elkóborol,
foszlik a semmibe, mert nekem üzentél;
A fuvallat azt súgta: Nézd, itt a verőfény,
feledd, hogy meghaltam, mikor te születtél!







SZÉP GONDOLAT


Sok szép gondolat átsuhan agyamon,
papírra vetem, ezt veszni nem hagyom.
Megjelent pár soron átfutok még egyszer,
szívembe bevésem nagyszerű érzésem:

A sorsomat nem a vállamon hordom,
hát ezért mondom, hogy nem lesz több gondom.
Az emberi gépezet fő része az ész,
így nagyban tőle függ mindaz, amit megélsz.

Tapasztalatom továbbadom Neked,
hogy ne törd sokáig Te se a fejed,
ez a hatalom az AKAROM, amivel
elérheted az elképzelt szép életet.

Az is tény, hogy sokat segít a remény,
nélküle nem lehet jó végeredmény.
Ezentúl mindig gondolj merészen nagyot,
s ha igazán akarod, álmod megkapod.







TAPSIFÜLES


I.
Tapsifüles kertemben él,
látom minden hajnalon,
hogy dolgozik nagy serényen
szép piros tojásokon.

Örül, mikor elkészül egy,
bejön és megmutatja,
büszkeséggel a szemében
helyezi az asztalra.

Megdicsérem a munkáját
őszinte tisztelettel,
biztatom, hogy fessen tovább,
jusson minden gyereknek.

II.
Tapsifüles szorgos nyuszi,
tojásokat festeget,
ettől lesz majd húsvéthétfőn
csodaszép a reggeled.

Vörös színnel befuttatja,
így kapnak szép alapot,
ecsetével varázsol rá
sok-sok furcsa alakot.

Változatos, pöttyös, kockás,
mintás, picit virágos,
elbűvölő amit alkot,
mesések a tojások.

III.
Húsvéthétfő örömünnep,
Tapsifüles megpihen,
elvégezte a munkáját,
minden tojás már díszben.

Eljuttatta, hová kellett,
konyhákba és kertekbe,
mosolyt csalt így az arcokra,
jó érzést a szívekbe.







TAVASZ


Szívet nyitogató, vágyakat ébresztő,
az ég homlokáról elsuhanó felhő,
a nap sugarával ránk koccintó tavasz,
színes virágszirom, mi lelkünknek fakad.







TAVASZCSALOGATÓ


Elmúlt a tél, te is látod,
nem kell már a nagykabátod,
hívogat, csalogat, jön már a tavasz.

Sapka és sál szekrényben ül,
az arcokra mosoly kerül,
hívogat, csalogat a vidám tavasz.

Erdőn, réten, hegygerincen
virágba borult már minden,
hívogat, csalogat a színes tavasz.

A természet minden kincse
napsugár és tiszta vízcsepp,
hívogat, csalogat a tiszta tavasz.

Lombok közül madárének
friss szellővel száll az égbe,
hívogat, csalogat, zenél a tavasz.

Papírsárkány repül szépen
szivárvány s felhők tövében,
hívogat, csalogat, kacsint a tavasz.







TAVASZTÁNC


Év ruháján redők, ráncok,
látod már a tavasztáncot?
Szellő röppen, felhő szalad,
hallod-e a madarakat?

Azt dalolják, elmúlt a tél,
jön sok friss rügy, hajtás, levél,
virág fakad minden ágon,
zöld bársony a gyümölcsfákon.







A TESTEM HANGSZER


A testem hangszer, élet a húrja.
Kottán hangjegyek - a lélek útja.
A szívem ütemre dobol, remeg.
A zene felsír, mert játszol velem.

A tiszta érzés dallamos hangján
lágyan simogat. A baritonján
felemel hozzád, egekbe repít,
szerelmet suttog, vágyakat hevít.

Egyetlen könnycsepp csillan a fényben,
szerelem izzik szemem kékjében,
érzem már a sorsom, a végzetem,
kottádon én lettem a szünetjel.










TIKKASZTÓ NYÁR


Nádas vizéből vadkacsa rebben,
zajt csap a szárnya csendes berekben.
Tikkaszt a hőség, szomjas az erdő,
távolban szőkül a rét s a mező.
Esőt sóvárog a fülledt nyárban
kiégett szántón minden barázda.

Egy kóbor szellő hoz végül enyhet,
pár bárányfelhőt összeterelget,
pőrére tépáz kiszáradt kórót,
szétzilál száraz, recés fűcsomót.
Az esti égbolt villámot dobál,
s esőcseppgyöngytől nemesül a táj.







TÜNDÉRKERTBEN



Mesés évszakok



TAVASZTÜNDÉR

Tavasztündér virágot szór
erdőkben a tisztásra,
frissen pattanó rügyeket,
zöld levelet a fákra.

Csörgedező patakokba
fickándozó halat rak,
hogyha arra tévedsz, ember,
madárdalt is hallgathatsz.

Varázspálcával varázsol
a szívünkbe nyugalmat,
boldog mosolyt az arcunkra
napsugárral csalogat.


NYÁRTÜNDÉR

Nyártündér, ha megérkezik
mindig szép lesz az idő,
a nagy meleg beérlel majd
mindent, mi a földből nőtt.

Búzakalász aranysárgán
hullámzik, mint a tenger,
napraforgó ültetvénynél
a világon nincsen szebb.

Ezerfajta virág nyílik,
szépségük elkápráztat,
fejünk felett bárányfelhő,
s erősen tűz ránk a nap.


ŐSZTÜNDÉR

Az Ősztündér halkan lépdel,
friss szellőt hoz magával,
átöltözteti a fákat
színes levélruhába.

Aranysárga, piros, barna
levélszőnyeget terít,
beérlel sok szőlőfürtöt,
cukorrépát, kenderit.

Gomolyfelhőt fest az égre,
ködfátylakat tereget,
ökörnyálra mindenfelé
vízcseppeket permetez.


TÉLTÜNDÉR

A Téltündér jégben lakik,
zúzmarát hint a tájra,
fehér takarót terít le
a szunnyadó világra.

Hópehelykristály csodákkal
játszadozik szüntelen,
ajándékot is küld nekünk a
a szeretet ünnepen.

A Télapó s a Jézuska
az ő legjobb barátja,
meglátogat minden embert
szerte a nagyvilágban.








TÜLLRUHÁBAN EGY HÓPIHE


Tüllruhában egy hópihe
gyönyörű szép táncot járt,
az égből elszabadulva
tenyerembe beleszállt.

Feloldódtam az érzésben,
szépsége megragadott,
pici vízcsepp volt csak régen,
ami kristályba fagyott.

A tél hideg lehelete
csodás, mint egy varázslat,
ez az évszak fehér leplet,
havat hint a világra.





ÜLTESS SOK JÓ GONDOLATOT


Azt mondja az élet szava,
hogy te vagy az élet magva,
ültess sok jó gondolatot,
várd, hogy gyökere kihajtson!

Szárba szökken, virágot bont,
utána elszáll minden gond,
szépség terem a világban,
így juthatsz a mennyországba.

Boldogságod megteremted,
itt a Földön elhelyezed,
ha a rosszat elfelejted,
jót, a szépet észreveszed.





ÜNNEPELJÜK MEG AZ ÉVET


Ünnepeljük meg az évet,
sikert, bukást, együttlétet,
szép volt, jó volt, mégis elmúlt,
előttünk az egyenes út,

a jövőnket az mutatja,
üres, míg nem állunk rajta,
mi töltjük meg minden széppel,
vidámsággal, kesergéssel.

Jót és rosszat addig érzünk,
amíg itt a Földön élünk,
élvezzük hát, amit kapunk,
míg nyitva az életkapunk!







VADONBAN SÉTÁLVA


Cipő a lábamon, rajtam az út pora,
hátizsák hátamon, eljutottam oda,
hol csend van, nyugalom, vadonban sétálva,
erdei utakon süt a nap hét ágra.

Itt béka brekegés, madárka csacsogás,
szárazág-reccsenés, talajon száz bogár,
követel figyelmet, s egyetlen órában
megtelik a lelkem ezernyi csodával.





VERSCÍM-SZERELEM


VESZÉLYES JÁTÉK a SZERELEM?
NEM TUDHATOM, mert KÉT KARODBAN
CSENDES CSODÁK, TÉTOVA ÓDA,
HAJNALI RÉSZEGSÉG... AZT HISZEM.

(A megjelent négysoros kedvenc verseim címeit tartalmazza Madách Imre, Juhász Gyula, Reményik Sándor, Kosztolányi Dezső, Radnóti Miklós és Pilinszky János költőktől.)







VIHAR UTÁN


Lent a völgyben fürge patak
csörgedezik, tovaszalad.
Vihar dúlt még tegnap este,
a szép erdőt körbenyeste.
Sóhajtoznak az öreg fák,
megtépázott lombkoronák.

Hegy peremén kőtörmelék,
kettétört fák, vadgesztenyék
feslő háncsán esőcseppek,
villám égette bőrhegek
jelzik a szél hevességét,
őrzik az éjszaka vétkét.

A víz felett fahíd feszül,
felette gerlepár repül,
megpihent már a természet,
őszinte kis mosolyt érlel.
Csillag ragyog a dombtetőn,
virág nyílik a harcmezőn.





VIRÁGBONTÓ TAVASZ


Csillog a napfény néhány vízcseppen,
víg virágszirmon ébred a reggel,
a langyos szellő fákat csiklandoz,
magához ölel édes illatot.

Orgona, akác, tulipán, jácint,
muskátli nefelejcsfejjel játszik.
Nevet a tavasz gyümölcsfa ágán,
húrokat penget, zenél a hár(s)fán.

Szerelmet zizeg minden kis bokor
tövében nyíló gyöngyvirág-csokor.
Nem árválkodik már az árvácska,
parkokat díszít, színez bájával.







VIRÁGVARÁZS


Minden egyes kis virágban
egy elrejtett kis világ van,
béke, harmónia, szépség,
mosolyt fakasztó létérzés.

Színek, formák sokasága,
illatfelhő aromákban
csepegteti rám a varázst,
ámulatba ejtő hatást.



Megdermedten állok csendben,
a vadonban, vagy kiskertben
elém táruló látványtól,
a szívemben öröm lángol.

Elfeledtet velem mindent,
felold bennem zárt, bilincset,
szabadság érzése árad,
amikor a virág rám hat.







 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ne kérdezt, ki voltam - 109 éve született Karády Katalin
  2019-12-08 16:00:55, vasárnap
 
 










NE KÉRDEZD, KI VOLTAM - 109 ÉVE SZÜLETETT KARÁDY KATALIN


Karády Katalin (Budapest, Kőbánya, 1910. december 8. - New York, 1990. február 7.) magyar színésznő, kalapszalon-tulajdonos, sanzonénekes.

Józsefvárosban, a Százados úti lakónegyedben, egy hétgyerekes proletárcsaládban, rendkívüli szegénységben nőtt fel. Színészi pályáján Egyed Zoltán indította el. Dekoratív megjelenése, titokzatos, erotikus sugárzású lénye, mély hangja, szuggesztív egyénisége elsősorban filmszerepekben és a pódiumon érvényesült igazán. 1931-ben feleségül ment Vargha Rezső adótiszthez, de az ifjú párnak még abban az évben elváltak útjai. 1936-ban vette fel a Karády nevet, mely néven a színpadon először Somerset Maugham - Zoe Atkins Az asszony és az ördög című darabjában lépett fel a Pesti Színházban 1939 februárjában.

Filmezni kezdett, a szakma a film hazai királynőjének tekintette jó néhány esztendőn keresztül.
Első mozifilmje, a Halálos tavasz sikerét követően a kor ünnepelt dívája, szexszimbólum lett. Erotikusan búgó, bársonyos hangjával, erős, szuverén, a ,,végzet asszonya" karakterével szinte megigézte a férfiakat. Kilenc év alatt húsz filmfőszerepben láthatta őt a magyar közönség. Egyed Zoltán lett a menedzsere, aki kiváló érzékkel teremtette meg Karády hollywoodi sztárokéhoz hasonlítható imázsát. A színésznő öltözködését, kalapjait, hajviseletét, viselkedését fiatal nők ezrei igyekeztek utánozni.

Karády Katalin magánéletét titkok és pletykák övezték, egyesek férfifalónak, mások leszbikusnak tartották. A szóbeszédeket csak erősítette, hogy a színésznőt gyengéd szálak fűzték Horthy Miklós kémfőnökéhez, Ujszászy István tábornokhoz, aki el is jegyezte, s megvásárolta neki a budai XII. kerületben, a Művész út 6. szám alatt álló villát. (Az épület a kilencvenes években Antall József, majd Horn Gyula miniszterelnök lakóhelye volt.)

A háború őt sem kímélte. Nemkívánatos személy lett, dalait betiltották, majd őt magát is letartóztatták három hónapra. Kínozták, vallatták, fogait kiverték, aztán egy nap szabadon engedték. De ez már nem az a Karády, mint volt korábban. A háború után aztán egyre kevesebbet szerepelt, majd ismét nemkívánatos személy vált belőle, mert a Horthy-rendszer sztárja volt. Vidéki színpadokon léphetett csak fel, rettenetes nyomokat hagyott benne a mellőzöttség.

Egy nap elhagyta hazáját, ahol őrá már nincs szükség. Dél-Amerikában telepedett le, tizenöt esztendő múlva jutott el az USA-ba. Kalapszalont nyitott New Yorkban, de addigra már csak a legenda, a mítosz maradt belőle, mert a pályától sok évtizede visszavonult.

Neve egy teljes generáció előtt ismeretlen maradt az óhazában. Amikor hetvenedik születésnapja alkalmából Magyarországra hívták, stílszerűen csak egy kalapot küldött maga helyett.

Többször készült haza, de valahogy ez mindig elmaradt, csupán elhunytakor tért haza. A Bazilikában ravatalozták fel, ezrek kísérték utolsó útjára Budapesten. Bacsó Péter rendező 2001-ben bemutatott filmjében, a Hamvadó cigarettavégben állít emléket a legendás színésznőnek.


Ne kérdezd, ki voltam, a sorsomat én akartam. Karády Katalin titokzatos élete. Szépmíves memoár a díva emlékére /Mesterházy Mónika/

Link








MIT BÁNOM ÉN


Feladtam sorsomat, nincs gondom már,
Nem futok álmok után.
Jó perchez az jut ki semmit se vár,
Bolond ki többet kíván.

Mit bánom én, ha elmúlt a nyár,
Míg ajkad oly tüzesen forró.
Mit bánom én, a kinn zúg a szél,
Míg testünkben lüktet a vér


A két szemed szebb, mint a hold,
Mert benne világít az égbolt, az égbolt.
Mit bánom én, ha elmúlt a nyár,
Ha kedvesem két karja vár.

Mit bánom én, ha elmúlt a nyár,
Ha kedvesem két karja vár.

/Galántai Viktor - Orsi Mária/







Karády Katalin - Legszebb szó / Halálos Tavasz

Link



Karády Katalin - Jó éjt,drága kis hadnagyom

Link



Karády Katalin - Jávor Pál: Ez lett a vesztünk

Link



Karády Katalin énekli a Valahol Oroszországban c.dalát.

Link



Karády Katalin első és utolsó interjúja a tévében 1989. november 17.

Link



,,Ne kérdezd, ki voltam"! - Nyolc megrázó történet Karády Katalin kálváriájáról

Link



Karády Katalin - Mit bánom én

Link



Karády Katalin: Aki gyötrelmes kínok között is képes volt szeretni!

Link



,,Egy ilyen nőt nem lehet elhagyni" - Karafiáth Orsolya írása Karády Katalin születésének évfordulójára

Link






Angelo - Karády Katalin - Montazs









 
 
0 komment , kategória:  Híres emberek-jeles napok-évfo  
Szép versek a Szeretetről
  2019-12-06 16:00:03, péntek
 
 










SZÉP VERSEK A SZERETETRŐL







Aranyosi Ervin: SZERETET


Van egy érzés a világon,
- úgy hívják, hogy SZERETET.
Ami nélkül boldogulni,
szépen élni nem lehet.
Nem számít a mennyisége,
- pénzben nem is mérhető,
s bárhol élnél a világban,
mindenhol elérhető...







Aranyosi Ervin: A SZERETET OLYAN


A szeretet olyan,
- nem szabad kimérni!
Szórhatod két kézzel,
- ne is kelljen kérni!
Forrása oly örök
és kifogyhatatlan,
nem forr el melegben,
nem fagy meg ha fagy van!
Aki szívből adja,
bele sose fárad.
Ez az, mi mennyei,
s a szívünkből árad.
Nem kell mérlegelni,
hiszen súlya sincsen.
Ezt hagyta örökül
mi ránk a jó Isten.







Aranyosi Ervin: A SZERETETRŐL


Szeretni annyi: - elfogadni,
kitárt szívedből többet adni!
Másokban meglátni a szépet,
s örökre hinni: szép az élet!

Megértőn nézni a világra,
ápolni, kinek lelke árva.
Tudni a rossz is emberi,
másképpen lát, ki felismeri.

Keresd a jót, kívánd a szépet!
Lásd meg másban az emberséget!
Bocsásd meg azt, amiben gyarló!
Szeress ha fáj is, legyél kitartó!

Azért születtél erre a földre,
hogy szeretni tanulj mindörökre.
Szívedben szóljon szeretet ének,
szeretném, hogyha szeretnének!


Aranyosi Ervin: A szeretetről

Link


Link







Áprily Lajos: KÉRÉS AZ ÖREGSÉGHEZ


Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek,
taníts meg hogy Csendemhez csendben érjek.
Ne ingerelj panaszra vagy haragra,
hangoskodóból halkíts hallgatagra.

Ne legyek csacska fecskéhez hasonló,
ritkán hallassam hangom, mint a holló.

A közlékenység kútját tömd be bennem,
karthauzi legyek a cella-csendben.

Csak bukdácsoló patakok csevegnek,
folyók a torkolatnál csendesednek.

Ments meg zuhatag-szájú emberektől,
könyvekbe plántált szó-rengetegektől.

Csak gyökeres szót adj. S közel a véghez
egy pátosztalan, kurta szó elég lesz,

a túlsó partot látó révülésben
a ,,Készen vagy?"-rá ezt felelni: - Készen.







Batta György: EGY MONDAT A SZERETETRŐL


Hol szeretet van,
Ott szeretet van
Nemcsak a Bibliában rögzült Isten szavában,
Nemcsak jó anyák mosolyában
Megannyi mozdulatában,
Lelkük minden zugában
Ott szeretet van
Nemcsak bölcs vének tanácsában
Az évek ne a keserűséget teremjék benned - a mérget -
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
És nemcsak abban, ahogy mindegyik gondolatban
Másokért dobban a költő-szív szakadatlan
Ahogy az anya is ott lüktet végig a magzatban
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
Nemcsak mikor az ujjak mell-kupolákra simulnak
S forró szerelmi vágyban tüzesedve a lázban
Hevülnek vörösre gyúlva akár az űrhajó burka
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
S fönnmarad holtodiglan
Nem számít, hogy a vágytól feszülő kupolából
Marad csak roskadt sátor az idő viharától
S már nem az ujjak - dermedt pillantások
Simulnak enyésző testmezőkre
Mik eltűnnek örökre
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
Nemcsak az estben aláhulló pehelyben
E máris tökéletesben, mert arányaiban
Jövendő világok váza - és remekben,
Mert simulásában, arcodra hullásában,
Ahogyan gyöngéden megérint az éjben -
Abban szeretet van
S hol szeretet van, puska nem dörren,
Vér nem fröccsen, nem sújt tudatlan ököl sem váratlan,
Edényeit a vér nem hagyja el a testben,
Kering erekben, nem buzog sebekben,
Torkolattüzek ibolyákban égnek csak, szelíd lángban
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
Szamócafej a vércsepp - igézve nézed
Láthatsz fűszálat, áldott sörényes fákat,
Tornyokat, kupolákat, de sehol katonákat
Hol szeretet van,
Nem baj, hogy más vagy
Más a honod, a templomod, s nyelvedben,
Lélek- emelte versedben másként
Zendülnek az igék, csendülnek rím-harangok
Hogy mongolos az arcod - szabad
Hogy a szavak hozzád vonuljanak
Mint hegyből a nyáj
És senkinek se fáj, hogy bennük még
Véreid rakta, Szent István-látta
Tüzek parázslanak, Mátyás felhői gomolyganak,
Budai paripák fújnak, holtakért gyertyák gyúlnak -
Ott nem félsz
Élsz csillagfénnyel a szemedben
Nem gyűlöletben, hisz tudják:
Tüdő halványlik, szívmoraj hallik,
Oxigéntüzek égnek benned is, piros-kékek
S lám, arcodon is közös a bélyeg
A halál- sütötte enyészet
Nézheted, mint állat bőrén a jelet
Hol szeretet van,
Elpusztíthatatlan
Úri áradatból, az időfolyamból
Arany szemcséit kimoshatod,
S a világot belőlük összerakod,
Mint ködből a tornyok, felhőből az ormok
Ember s táj előragyog
Megláthatod minden keservek könnyét
Fájdalmak fekete gyöngyét mert
Minden mi kín, a lélek-fény útjain
Hozzád is átszáll
Veled is munkál - fáj
Bárhol a zsarnok: égetnek szenvedő arcok
Szemükből a kiáltás roncsoló sugárzás
Fenyőtű hördül törten füst- fojtva a völgyben
Zengő kövekből hallik
Vizeken halál iramlik
Rémülten hordod kozmikus sorsod
Mint a bogár ahogyan löki-viszi a folyam
Sodorja hullt falevélen -
Nincs menekvés földön-égen?
Kérded esetten, félelem-sebzetten,
Idő-szegekkel verten a létkereszten
Már-már abban a végső pillanatban ahonnan tovább nincsen
S ekkor fénylik fel Isten
Lelkedben, minden sejtedben
Általa emberré épülsz,
Már csak a jóra készülsz,
Röpít a kegyelem
Gyorsan, aranyló hit-burokban,
Virágzó, békét sugárzó,
S mint betlehemi fényözön
Elönti bensődet az öröm
Hogy benned szeretet van - kiapadhatatlan
Látod, hogy növi be a világot
Mint fénylő moha, arcok s virágok mosolya
Halál nem rettent, serkent: a jóra
Törekedhetsz, másokért cselekedhetsz,
Nyújtod a kezed, s tenyeredbe veszed
Akár egy cinege madárkát, a Földet
Ezt az árvát, ezt a vergődőt, vérzőt,
Lángokban égőt, csapzottat, meggyalázottat,
Simítod, ne remegjen,
Gyógyuljon, ne ernyedjen
Úri fán fényesedjen
Csak arról énekeljen:
Ahol szeretet van
Remény és jövő van.


Batta György: Egy mondat a szeretetről

Link








Benedek Elek: DAL A SZERETETRŐL


Hol ringott bölcsőd: palotában,
Vagy kis kunyhóban, sose kérdem,
Itt vagy ott, egy az valójában,
Ez nem szégyen, az meg nem érdem.
Más, amit kérdek tőled, gyermek,
Nézz a szemembe s úgy felelj meg:
Van-e szívedben szeretet?
Köztünk barátság így lehet.

Igaz szívvel ha tudsz szeretni,
Jöhetsz velem kéz-kézbe térve,
Csöpp szeretetért én tengernyi
Szeretetet adok cserébe.
Nincs gyűlölség, ahol én járok,
Be van temetve minden árok,
Mely embert s embert valaha
Egymástól elválaszt vala.

Ahol én járok, gazdag ember
Nincs, ámde szegényt sem találtok;
Kedve és tudás kit hova rendel,
Ott dolgozik, s nem hallasz átkot.
Erős a gyengét gyámolítja,
Senki a másét nem áhítja:
Kinek munkán a tenyere,
Mindég puha a kenyere.

Ahol én járok, teste, lelke
Tiszta öregnek s ifjú népnek;
Nagy és kicsiny versenyre kelve
Munkára minden jónak s szépnek.
Gyűlölség szennyét kisöpörvén,
Szeretet itt a legfőbb törvény:
Egyetlen lánc, mely megmaradt - -
Nyomán egy csöpp vér sem fakadt.

Szeretet lánca! Kössed egybe
Szívét nagyoknak s gyermekeknek!
Gyűlölség! Légy úgy eltemetve,
Hírét se halljuk létednek!
Ez országnak minden lakója
Egymást szeresse, védje, ójja:
Naggyá ország csak így lehet - -
- Csudát művel a Szeretet.







Bölcskei Gusztáv: LELKED, HA FÁZIK...


Ha hideg van fázol, kabátot veszel,
szabad nyakadra, meleg sálat teszel.
Dermedő ujjaid pamut kesztyű védi,
kalap a fejed, ha a szél hajadat tépi.
Viszont... ha lelked fázik, és megfagyott
hiába a test, mit az Isten rárakott
üveges, rideg lesz a tekinteted
nem veszed észre, ha a boldogság integet.
A lelket mi melegíti? - a szeretet
olyan mint a tűz, kialszik ha nem dédelgeted.
Bezárul, akkor már hiába minden, árva
fázik csak, a megváltó szeretetre várva.
Ne panaszkodj akkor! - csak te tehetsz róla
hagytad, a gyűlölet rideg sötétbe tiporja
lelked, hát segíts magadon!
Hagyd az utat, a szeretetnek szabadon!







Albert Camus: ÁLLJ MELLÉM


Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni!
Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni!
Jöjj ide mellém és legyünk csak barátok!










Dévényi Erika: A CSEND HANGJAI


A csend titokban elmond mindent
Csak figyelned kell, s hinned, hogy megértheted
A csend mélyén hangok rejlenek
Csak hinned kell, hogy te is elérheted

A csend beszél, ha értő szív hallgatja
A mélységek legmélyét is meghallja
A csend hangjai az érintést nem tűrik
Ha látni akarod, azonnal eltűnik







Dsida Jenő: MENNI KELLENE HÁZRÓL HÁZRA...


Nem így kellene hűvös, árnyas
szobából, kényelmes íróasztal
mellől szólani hozzátok, jól
tudom. Menni kellene házról
házra, városról városra, mint
egy izzadt, fáradt, fanatikus
csavargó. Csak két égő szememet,
szakadozott ruhámat, porlepett
bocskoromat hívni bizonyságul
a szeretet nagy igazsága mellé.
És rekedt hangon, félig sírva,
kiabálni minden ablak alatt:
Szakadt lelket foltozni, foltozni!
tört szíveket drótozni, drótozni!







Dsida Jenő: ÖSSZETARTÁS, SZERETET


Bús sirámú rengetegben
felzokog a torz halál,
bűnös arcú esti fantom
pusztulásról prédikál.

Régi nyájunk szertezüllött,
földeinken dúlt rögök,
s körbe lengőn, kárörvendőn
kacagnak az ördögök.

Ők pusztítnak, ők csinálták,
szavuk átkot, bajt hozott,
gyűlölködést, szertehúzást
s minden ember átkozott.

Árva ember lelke mélyén
pattannak a bűncsirák,
s jószándékok elhalódnak
mint a dérütötte fák.

Mesterük volt, szent kereszten
meghalt értük hajdanán,
mégse tudnak könyörülni
önmagunk és más baján.

Ütlegelnek, hajba kapnak,
irígységtől mind beteg.
Hahotáznak őszi szörnyek
s haldoklik a rengeteg.

Jaj ne halljam, jaj ne lássam,
hullj le, hullj le drága mély
édes álom, elfelejtő -
könyörülj meg rajtam, éj!

Hull az álom, jő az álom
elűzi a rosszakat.
Hóbelepte láthatáron
közeleg egy kis csapat.

Tűzzel, hittel, lobogóval
olyan, mint a régi nyáj,
fejük felett angyal szárnyal
és királyuk nagy király.

Napkeletről fényigézet
homlokukra ránevet,
s énekelnek, zengedeznek
sose hallott éneket:

"Amikor már álmot látunk,
mikor minden elveszett,
egy remény van, egy igazság,
összetartás, szeretet!

Kéz a kézben, új utakra
Két szemünkbe szél havaz
duzzadó erőnk felujjong
s int felénk az új tavasz."

Hull az álom, jő az álom,
elűzi a rosszakat:
hóbelepte láthatáron
lépeget a kis csapat.

Szent zenéjű rengetegben
elnémul a torz halál
s bűnös arcú esti fantom
már hiába prédikál.

1926.







Endrődi Sándor: SZERETET


Oh, ne fukarkodj' szíved melegével
S amennyit adhatsz, adj a szeretetnek!
Az évek - mint egy tüneményes álom
Árnyékcsoportja - gyorsan el-lebegnek,
S mit adsz, ha majd csak hűlt hamuja reszket
Egykor vidáman égő tűzhelyednek?
Elhidegül az ifjúság, az élet,
És nem lesz nálad senkisem szegényebb.

Mert, oh, romok között borongni némán
És emlékezni - gazdagság-e hát?
Láthatsz-e mást a legragyogóbb multban,
Mint földeríthetetlen éjszakát?
Nem azt, nem azt látod, mit elvesztettél:
Csak a dúlt édent, a romot magát,
S mint hogyha szörnyű terhek súlya nyomna:
Zúzott lélekkel hullsz a drága romra.

Szeresd, szeresd, ki szívét hozza hozzád
S öleld szívedre, aki hőn szeret!
Tudod, mi tartja fenn a nagy világot?
A szeretet, csupán a szeretet!
Ha ez nem élne, ez nem járna köztünk:
Mi sem járnánk - csak örvény s rom felett.
A gyűlölet az örök éj maga,
Villáma van, de nincsen csillaga.

Szeress, szeress nagyon! s ha látod is, hogy
Milyen sok álság, bűn van a világba':
Ne csüggedj! nézz csak fölfelé, a fénybe,
És törj a porból tisztább ideálra.
Annak, ki másokért él, amíg élhet,
A sírban sem lesz zord az éjszakája;
Úgy látja: mélyén egy-egy csillag ég
S mintha az árnyon át - hajnallanék...







Endrődi Sándor: A SZERETETNEK ÜNNEPÉN...




A szeretetnek ünnepén
Tele vagyok vad gyűlölettel én.

Gyűlölök égő gyűlölettel.
Minden lelketlen léhaságot,
Álságot, gőgöt, hazugságot,
Önzést, mely mások romlására tör
S melynek a pusztítás gyönyör:
Gyűlölök minden nyers hatalmat, önkényt,
Mely talpa alá tördeli a gyöngét,
Nem rezdül össze jajszavától,
De könnybe, vérbe mossa kezeit,
És nyomban bitófákat ácsol,
Ha egy megváltó eszme születik:
Gyűlölök minden sátán fajzatot,
Ki romlott szívvel a gonosznak áldoz
S örök gát abban, hogy az igazok
Eljussanak az Úr szent asztalához,
Hogy bánat, szenvedés, nyomorúság,
Boldogsággá, üdvvé válhasson itt,
S az ember testvérként ölelje át
Agyongyötört, vergődő társait...

A szeretetnek ünnepén
Tele vagyok vad gyűlölettel én.










Endrődi Sándor: A SZERETETRŐL


Valakit, valamit szeretni kell.
Istent, szülőföldet, hazát.
Kinek lelkében nincs szeretet:
Az élete csupa pusztaság.

Valakit, valamit szeretni kell.
Nyíló virágot, kék eget,
Minden koldusnál százszor koldusabb,
Ki senkit, semmit nem szeret.

Valakit, valamit szeretni kell.
Jók vagyunk, ha szeretünk.
Az Isten a szeretet tüzét
Szövet nélkül adta nekünk.

Valakit, valamit szeretni kell.
Hogy szívünk boldogabb legyen,
Kivert kutyánál is gazdátlanabb
Az ember, hogyha szívtelen.

Valakit, valamit szeretni kell.
A szerető szív tündököl.
S Isten világa örök éj marad
Annak, ki mindent csak gyűlöl.

Endrődi Sándor: A szeretetről

Link








Fejszés András: SZERETNI


Szeretni annyit jelent, mint adni,
ezzel örömöt szerezni másnak,
minden alkalmat megragadni,
hogy bús arcokon mosolyt lássak,
terheit hordozni egymásnak...
Embert szeretni így kellene.

Szeretni annyit jelent: magamat adni.
A teljes szeretet: én-emet feladni.
Krisztust követni így kellene.

Feladni akaratomat, ízlésemet,
az indulatokat, érzületet,
és akkor bennem is megszülethet
az Agapé - az isteni szeretet

Így szeretett Isten: adott, nem kért,
hanem Jézusban önmagát adta
a világért.







Moretti Gemma: KARÁCSONYI VALLOMÁS...


Tudom, hogy vagy, tekinteted
s óvó kezeid érzem fölöttem
hol lennék már, - ha nem őriznél -
a sok rossz miatt, mi elmaradt mögöttem.
Voltak mélységek, az eget sem láttam,
és nyúlt egy kéz értem, hogy kisegítsen,
véget érni nemakaró sötétség...
de fénysugár jött, mikor már nem reméltem.
Én nem tudok "halált megvetőn" élni,
félek, s féltem minden szerettemet,
de nem csak élőlényt. Erdőt, kórót, virágot,
e rémisztő és gyönyörű világot.
Kint hó van, csend és a szívemben
már ünnepekre készülődöm,
számot vetek az elmúlt évvel,
s reménykedve azon tűnődöm,
Te tudod azt, mit is kívánok:
hogy legyen a lelkemben béke,
csak szeretet sugározzon,
mint fenyőnkön a gyertyák fénye.







Gyökössy Endre: EGY CSOKOR VIRÁG...


Barátságunk jeléül csokrot hoztam néked.
Gyűjtöttem mezőn, színes dombok felett,
S ím kész ajándékra a virágcsokor.
Kérlek, bármerre is sodor az élet,
Ajándékom vidd magaddal,
Akár gyalog jársz, akár víg fogattal.

Csokrodban első virágszál a szeretet,
Azért oly fontos, mert Istentől ered.
Emberi sorsok összeötvözője.
Ha elveken nyugszik, nem mulandó,
Neked is ilyen szeretet a jó.

Türelem a második virágszál,
Hogy ne sírj, ne zúgolódj, ne kiáltsál,
Bármi is menjen végbe a szívedben.






György Viktória Klára: A SZERETET NAPJA...




Egy érzés fuvallatként suhan át a szíveken...
szunnyadó sóhaj száll
a selymes égi réteken.
A szeretet szent virága
kibontja szirmait,
s a végtelen tündöklő oltárán
Angyalok vigyázzák álmaink...

Szomorú arcokon
örömkönny ragyogjon,
ne szőjön fájdalmas árnyakat
a múlt emléke,
legyen mindig igaz a szó
és ne a hazugság menedéke...

A lélek virágzó énje
szétszórja szeretet cseppjeit,
s az érzés kinyitja a gyűlölet szoros bilincseit...
S ha majd a lelkek útjai összeérnek,
égi harangok dúdolják dallamát az ébredésnek...

A legszebb pillanat legyen varázs,
szeretet melegét adó parázs,
gyúljon fény a világ minden
picinyke szegletén,
ne törjön ketté a várva várt
óhajtott remény.

Vidám táncot jár az Angyalok hada,
fényzáport hint le ránk
a mennyek bársonya.
Mindenkit ajándék,
meglepetés várjon!
Legyen mindig szeretet napja a világon!










E. Isenhour: ADD TOVÁBB


Ha van valamid, ami jó,
Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár csak egy apróság:
Hozhatja Isten áldását.
Add tovább!

Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,
De segít megharcolni egy-egy csatát.
Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,
Egy kép vagy pillantás, mely kellemes.
Add tovább!

Ne feledd a másik fájdalmát!
Te kell, hogy segítsd az úton tovább.
Egy kedves szó vagy egy mosoly
Áldás lehet a másikon.
Add tovább!

Ha tudsz egy kedves történetet,
Vagy hallottál az utcán jó híreket,
Vagy jó könyvet rejt a szobád,
Mely segít elűzni a másik bánatát,
Add tovább!

Ne légy önző a szívedben,
De viselkedj a legnemesebben.
Tedd a közösbe kenyered,
Hogy társaid is egyenek.
Add tovább!

Ha Isten meghallgatta imád,
S az égből áldást küldött le rád,
Ne tartsd meg csak magadnak,
Míg mások sírnak, jajgatnak.
Add tovább!

E. Isenhour: Add tovább! - Videó

Link








József Attila: IDE ÚJRA A SZERETET JÖN


Fejünkre tapodták a múltat,
Hanem a jövő csak megérik,
Dudvából föl a magas égig,
Mely ízes gyümölcsű embert hirdet.
Már izmainkká lett a szándék,
Tél-túl a szemek már nem sírnak
S volt-göthös anyák szerelmes pírnak
A napot kendőzik magukra.
Szándékoló, roppant kohókból
Már ömlik a vas okos formába
S nótás acél zeng majd, hol máma
És tegnap aranyat imádkoztak.
Az átkok már elátkozódtak,
A vér elvérzett, széjjelmarva,
És elrothadt gonosz hatalma
A gyümölcsdögvesztő rothadásnak.
Ide újra a szeretet jön
S gonoszok vége nyögi jöttét,
Nem mint eddig, hogy leütötték
S a jókat áldozták eléje.
Ide újra a szeretet jön
S mindenkinek fakad bocsánat,
De addig jaj, kik látva látnak
S a vaknak nem adnak szemükből!

1924







József Attila: NEM TUD ÚGY SZERETNI


Nem tud úgy szeretni a világon senki,
mint az édesanyám tud engem szeretni.
Akármit kivántam megtette egy szóra,
még a csillagot is reám rakta volna.
Mikor a faluban iskolába jártam,
rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.
El nem tűrte volna ő azt semmi áron,
hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.
Éjjel - nappal őrzött mikor beteg voltam,
magát nem kimélte, csak értem aggódott.
Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében
öröm könnynek égtek, s csókolva becézett.
Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,
viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.
Lássak a szemében boldog örömkönnyet,
ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek.







Juhász Gyula: SZAVAK


Szavak, csodálatos szavak,
Békítenek, lázítanak.
Eldöntenek egy életet.
Följárnak, mint a kísértetek.
Szárnyalnak, mint a gondolat.
Görnyedve hordnak gondokat.
Világokat jelentenek.
Meghaltál, ha már nincsenek.
Dalolnak és dadognak ők.
Gügyögnek, mint a szeretők.
Ölnek és feltámasztanak.
Szavak, csodálatos szavak.







Juhász Magda: ÖLELKEZZETEK, MAGYAROK!


Legyen ez kapaszkodó!
Testvérek, így fogjunk kezet,
szivárványhíd, mely összeköt,
s bennünket egymáshoz vezet.

Legyen ez kapaszkodó!
Ne legyen bennünk bús harag.
Az ég is beborul néha,
aztán újra ránk süt a nap.

Legyen ez kapaszkodó!
Nyújtsatok testvéri kezet.
Romba döntötték házatok?
Magyarok! Építkezzetek!

Legyen ez kapaszkodó!
A fundamentum megmaradt.
Ne legyen szívünkben bánat,
múljon végleg, a zord harag.

Legyen ez kapaszkodó!
Ne szálljanak a sóhajok.
Bárhol vagytok a világban,
ölelkezzetek, magyarok!







Juhász Magda: DE JÓ LENNE...


De jó lenne jónak lenni,
mindig, mindig csak szeretni,
lelkem szállna, mint a lepke,
olyan könnyű, lenge lenne.

De jó lenne jónak lenni,
csak a szépet észrevenni,
nem félni, és nem remegni,
mindig, mindig csak szeretni.

De jó lenne jónak lenni,
a nagy Istent megkeresni,
a lábához kuporodni,
és az Igét befogadni.

De jó lenne... de nem lehet.
Farkasok közt nem élhet meg,
aki bárány, aki balga,
megrohanja azt a falka.

Megrohanják, leteperik,
mert a jót itt nem szeretik.
Lelkünk fáradt, szívünk remeg,
nincs közöttünk aki szeret?

Gyilkosságok, fegyver, átok
miért sújtja a világot?
Hisz` szeretni könnyebb lenne,
lelkünk szállna, mint a lepke.

De jó lenne jónak lenni,
egymás kezét megkeresni,
és a gonoszt mindörökre
eltemetni, elfeledni.

De jó lenne jónak lenni...


Juhász Magda: De jó lenne... - Videó

Link








Kisfaludy György: ÉLET HIMNUSZA


A Föld vagyok én, a Végtelen,
az Óceán, a szárnyaló Értelem.
Kezem a csillagokba ér,
s nem teszek semmit mindezért.
Az Ég, a Szél, a Fény vagyok.
Én vagyok Istened, s angyalod.

Én vagyok benned minden őserő,
vágy, szerelem, mindent elnyelő akarat,
csodák, minden alkotás,
bosszú, gonoszság, és megalkuvás.

Minden viruló parány önvaló,
a múltnak árnya, s jövőbe szárnyaló.
Jelenek szerelme, teremtő ölelés,
herék tüze, életnedv, öled és fogant gyümölcse,
színes lepkeszárny,
libbenő szellő és gonosz árny.

Viharnak villáma én vagyok,
Apám a Nap és anyám a csillagok.
Úgy lettek egy, hogy minden ér, patak,
folyó és minden vad folyam
már régen én voltam, én, magam.

Én vagyok te és te vagy én.
Mi vagyunk Krisztus az Olajfák hegyén.
Öröklét vagyunk és sosem pusztulás,
időknek tükre s irdatlan szárnyalás.

Bennünk vibrál múltnak rezdülése,
mi vagyunk asszonyunk ölelése.
És mi vagyunk minden rút is,
a szép, lépteink vezető út is.

Mi vagyunk állatok, fák, ti vagy én,
Anyagkáprázat az idők tengerén.

A Föld vagyok én, mi eltakar,
cigány vagyok, zsidó és magyar.
Palesztin vagyok, s elűzött indián,
kurd, afgán, néger vagy ausztrálian.
Kis kínai vagyok minden tank előtt,
én vagyok az is, kit törvényed lelőtt.

Hit vagyok szívedben és éledő remény,
szeretet, örömtánc, és zengő költemény.
Aszály után az első csepp eső.
Madárfióka, a kezedben verdeső.

Jézusnak teste, a szádban a kenyér.
Szeretet nélkül az életed, mit ér?
Én voltam veled minden vad csatán.
Kit dicsérsz helyettem lelki sarlatán?
Érett gyümölcsnek íze én vagyok,
végső bajodban reményt én adok.

Szeresd kedvesed és az ölelést,
gyönyör és minden pezsdülés
hozzám zengi az élet himnuszát.
Hisz én csináltam énalkotta szád.

Belőlem, bennem, rajtam, általam
mindenben Isten, Allah, Bráhma van.
Hiába miriád és százezernyi nép,
a perc olyan, mint a milliónyi év.
Én vagyok bölcsőd és a sírodon a rög,
egyek vagyunk s bennünk a lét örök.

Szülőid ölére én alkottalak,
léted kezdetén, csupa tiszta lap.
Megéled, alkotod, gyűröd, mocskolod.
Kétkedsz, vagy a hit vezet,
ott te hallgatsz és te ítélsz magadról újabb életet.
A Szeretet vezessen fiam!
Ég veled.


Kisfaludy György: Az élet himnusza /elmondja: Kasó László/ - Videó

Link











Koltay Gergely: EGY CSEPP EMBERSÉG


Ahol egy kisleány fut át a szivárvány alatt.
Ahol az ifjak alkonyatkor szerelmet vallanak.
Ahol az erdőben két öreg tölgy egymásnak bólogat.
Ott még: egy csepp emberség maradt.
Ahol a szobrászvéső márványon magától szalad.
Ahol felhők fölött a repülők egymásnak kacsintanak.
Ahol a konyhában a kisgyereké a legjobb falat.
Ott még: egy csepp emberség maradt.

Ahol a Királyok mindig igazat mondanak.
Ahol gazdagok szegénynek kenyeret osztanak.
Ahol az utolsó ölelésben őszinte a vigasz.
Ott még: egy csepp emberség maradt.

Ahol megszűnik a világon a gyűlölet, s harag.
Ahol egy akkord nyomán a falak végleg leomlanak.
Ahol reggel a Rádiótól jókedvű lesz a nap.
Ott még: egy csepp emberség maradt.
Ahol érezni, a kimondott szó nem röpke pillanat.
Ahol az élet érték, s mögötte ezernyi áldozat.
Ahol az orvos, a fizikus, a tanár szava, nem csupán panasz.
Ott még: egy csepp emberség maradt.

Ahol a publikum, s a színész együtt várja a tavaszt.
Ahol a költő tudja, a kő marad, s a víz szalad.
Ahol utolsó esélyünk a kimondott gondolat.
Ott még: egy csepp emberség maradt.

Ahol a kereskedő ajándékként könyveket ad.
Ahol van még marék föld - s lesz, ki majd arat.
Ahol nyelved, neved értik, ahol lehetsz önmagad.
Ott még: egy csepp emberség maradt.

Ahol a szeretet hídja hozzád vezet, soha le nem szakad.
Ahol szavak szállnak az Égbe. Ahol a lélek szabad.
Ahol mécsesek égnek a szellemért, ahol őszinték a szavak.


Kormorán: Egy Csepp Emberség

Link



SlidePlayer

Link








Koltay Gergely: KI SZÍVÉT OSZTJA SZÉT


Nincs szó, nincs jel, nincs rajzolt virág -
nem szállhat az égen szárnya tört madár.
Nincs jó, ami jó - nincs már aki fellel,
nincs hely, ahova visszatér, ki útra indul el.

Hol az arc, hol a kéz? Akiért, s csak azért?
Hol a tér, ahol a fény - hozzád még elér.
Kell, te legyél, ki Nap lesz Éj után,
te légy, aki megtalál egy régi balladát.

Ki szívét osztja szét, ő lesz a remény -
Ki szívét osztja szét, az élet csak övé -
Ki szívét osztja szét, követik merre jár,
hegyeken és tengereken érzik a szavát.

Így légy te a jel, ki új útra talál,
ki elmeséli valamikor egy lázas éjszakán,
Ami volt [ami volt], s amiért [s amiért]:az minden a miénk!
De szava lesz a meg bocsátás, de szava a szenvedély.

Ki szívét osztja szét, ő lesz a remény -
Ki szívét osztja szét, az élet csak övé -
Ki szívét osztja szét, követik merre jár,
hegyeken és tengereken érzik a szavát.

Az légy, ki sose fél - ki a szívek melegét
összegyűjti két karjába, mit nem téphet senki szét.
Választott, aki a múltat, magában oldja fel,
őrző, ki érzi a hajnalt - tudja ébredni kell.

Ki szívét osztja szét, ő lesz a remény-
Ki szívét osztja szét, az élet csak övé-
Ki szívét osztja szét, követik merre jár,
hegyeken és tengereken érzik a szavát.

Ha félsz, gyere bújj mellém,
Szívem szívedhez ér.

Kormorán: Ki szívét osztja szét - Videó

Link








Koltay Gergely: ÖLELD ÁT, KI MELLETTED ÁLL


Add a kezed a másik partról,
elérjük egymást a felhőkön át.
Szolgáld az Isten akaratát,
légy folyó felett : zöld olajág.

Add a kezed, karunk híddá válik,
mely világít sötét éjszakát.
Dobd el a gonoszság fátyolát
életet énekelj, ne halált.

Add a kezed, mint reménysugárt,
halld, az jövő hívó szavát.
Építs, ne rombolj! Légy szivárvány,
egymáshoz rendelj fiút, s apát.

Add a kezed - követnek minket,
magyar, szlovák büszke lesz ránk.
A híd, mely elválasztott
összeköt majd két hazát !

Öleld át, ki melletted áll,
öleld át a vén Dunát.
Öleld át, ki melletted áll,
egymáshoz érünk a hídon át.

Add kezed a másik partról,
elérjük egymást a felhőkön át. A folyó átviszi hangom,
értjük majd végre egymás szavát
Add kezed,karunk híddá válik,
Világítja az éjszakát. összeérnek ujjaink, nincs már határ,
Új élet indul a hídon át.

Add kezed,reménysugárt.
Hallod az Isten hívó szavát
Építs a múltból te légy szabály,
mely egymáshoz rendel fiút,s apát.

Add a kezed, követnek minket,
Esztergomból Párkányon át.
A halott híd, mely elválasztott
összeköt majd két hazát!

Öleld át, ki melletted áll,
öleld át a vén Dunát.
Öleld át, ki melletted áll,
egymáshoz érünk a hídon át!

Kormorán: Öleld át, ki melletted áll - Videó

Link








Kosztolányi Dezső: AKARSZ-E JÁTSZANI


A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet-e némán téát inni véled
rubin téát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz-e játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz-e játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön
s akarsz, akarsz-e játszani halált?










Kosztolányi Dezső: SZERETET


Mennyi ember van,
akit szeretek.
Mennyi nő és férfi,
akit szeretek.
Rokonszenves boltileányok,
kereskedősegédek, régi és hű
cselédek, lapkihordók, csöndes,
munkás írók, kedves tanárok,
kik vesződnek a kisfiammal.
Találkozunk mi olykor-olykor,
meg-megállunk, szemünk összevillan,
s én még maradnék tétovázva,
talán hogy elmondjam ezt nekik.
Mégsem beszélek, mert csak a részeg
aggastyánok s pulyák fecsegnek.
Ilyesmiről szólni nem ízléses.
Meg aztán nincsen is időnk.
De hogyha majd meghalok egyszer,
s egy csillagon meglátom őket,
átintek nékik kiabálva,
hajrázva, mint egy gimnazista:
"Lásd, téged is szerettelek."







Lovas Éva: NÉHÁNY SZÁL VIRÁG A LELKEDNEK...


Néhány szál virág a lelkednek,
Hogy szépség járja át,
Mert a virágok mosolya,
Beragyogja lelked falát.
Olyan tiszták a virágok,
S mind oly fájdalmasan szép,
Mint nyári égbolt zenitjén
Az azúrszínű ég.
A fáradt test csak földi árnyék,
S néha, ha a fény teheti,
Az égről ereszkedik hozzád,
Hogy körbefonják szívedet
A szeretet fénysugár-erei.







Madai Katalin: KEGYELETÜL GYERTYA ÉGJEN


Régen, mikor kicsi voltam,
Édesanyám kezét fogtam,
elvitt, ahol Papám feküdt,
ahol fejfa volt mindenütt.

Fejfák alatt gyertyák égtek,
Anyám súgta: - Régen éltek!
Éltek, de már itt alszanak,
eltemetve, itt nyugszanak.

A sírkertben-lázban égtem,
ahogy Anyám arcát néztem -
a szeméből könny patakzott,
és a térde megbicsaklott.

Ajkai közt imát mondott,
egész testem megborzongott!
Átölelt, és úgy közölte,
miért járunk temetőbe.

Megértettem, felnőtt lettem.
Általa új erőt nyertem -
tisztelgek a sírok előtt,
hisz szerettek Ők azelőtt.

Kegyeletül gyertya égjen,
világítson át az éjben!
S egy gondolat erejéig,
repülj a hit tetejéig!










Mentovics Éva: SZERETNI EGY ÉLETEN ÁT


Nagymami és nagypapi
- úgy, mint réges-régen -
mosolyogva sétálgat
ma is kéz a kézben.

Veszekedni talán még
sose láttam őket,
nem kívánhat senki sem
klasszabb nagyszülőket.

Mindegyikük csupa szív,
vidám, kedves ember.
Meglátja az unoka ezt
így is, gyerekszemmel.

Kérdezték már nagyanyót:
mitől ilyen boldog?
Ő csillogó szemekkel
csupán ennyit mondott:

- Tudjátok, a szeretet
szépíti a lelket,
s természetes jele az,
hogy viszontszeretnek.

Bajsza alatt somolyog
némán nagyapóka:
- A feltétlen szeretet
nevel csak a jóra.

Megsimítja ősz nejét
vénülő kezével,
tekintete megpihen
nagyanyó szemében.







Metzger Zsuzsanna: SZERETNÉK ANGYAL LENNI




Szeretnék angyalként az
emberek lelkébe látni,
egy pillanatra megérinteni őket,
s mélyen a szívükbe ásni.
Megőrizni mosolyukat,
s cserébe az enyémet adni,
átélni minden élményüket,
s őket nem szenvedni hagyni.


Átölelni őket, ha éppen
egyedül vannak,
csókot adni nekik,
de csak aki megérdemli annak.
Velük zokogni, s
örülni, amikor csak lehet,
hiszen ez a legtöbb,
amit egy angyal megtehet.







Mécs László: A SZERETET HIMNUSZA


Megszépül minden, ha valakié.
Be szép egy kiskert, ha valakié!
Be szép egy asszony, ha valakié!
Be szép a szívünk, hogyha szeretik!
Be szép az ország, hogyha szeretik!
Megszépül minden, hogyha szeretik!







Morócz Jenő: ANYAI SZERETET


Kis szobában reng a bölcső,
Benne nyugszik a gyerek,
Szemei a jó anyának
Némán rajt' merengenek;
És a gyermek kis kacsója
Hozzá csókot integet,
Életünkben legédesebb
Az anyai szeretet.

A legelső dadogással
Lábra áll a kicsike,
De elesik s majd az orrát,
Majd a fejét töri be;
S a jó anya szeretettel
Ápolja a beteget, -
Életünkben legédesebb
Az anyai szeretet.

Iskolába jár a gyermek,
És tanulni kell neki,
Hej, ő bizony az erdőbe
Öröm estebb menne ki;
De az anya szép szavakkal
Buzdítja a gyereket, -
Életünkben legédesebb
Az anyai szeretet.

Hogyha férfi lett belőle,
S küzve teng a léten át,
A jó anya nem felejti
Messze távozott fiát;
Hogy aggódik, hogyha nem jön
Levelére felelet, -
Életünkben legédesebb
Az anyai szeretet.

És ha végre jő a válasz,
Szive, lelke mint örül;
Szemeiben az örömnek
S boldogságnak könye ül.
Ezerszer is megcsókolja
Azt a kedves levelet,
Életünkben legédesebb
Az anyai szeretet.







Móra Ferenc: A SZERETET AZ ÉLET


Ha majd az ige bételik,
S az igért óra érkezik,
Az Örökkévaló szemén
Átalragyog egy röpke fény,
És a föltámadás igéivel
Az arkangyalnak jőni kell.

Az angyal szót fogad neki:
Aranyvesszővel megveri
Mohos sírhalmok oldalát,
És zengi ébresztő dalát:
Reggel van! Ujra nap süt! Emberek,
Ébredjetek, ébredjetek!

A hosszú rabság véget ér,
A földre újra visszatér
Az élet, s boldog vígalom
Zajátul zeng völgy és halom,
Hogy számüzetve elfut a halál,
S az angyalfecske egyre száll.

De sok-sok sírhalom felül
Tovább repül kedvetlenül,
Aranyvesszője nem suhog,
Ajaka szomorún susog:
Nektek nincsen miért ébrednetek,
Mert senkit sem szerettetek!







Muhi János: MESÉLJ APU


Mesélj nekem apu,
Mi az, hogy becsület?
Hogyha az van nekem,
Jár érte tisztelet?
Milyen lesz apu,
Az igaz szerelem?
És ha majd elmúlik
Akkor az fáj nekem?

Vannak-e apu,
Ma is istenek?
Hisznek-e még bennük,
Most is az emberek?
Van-e tényleg élet
A halál után?
És ha ezt kérdezem,
Miért nézel bután?

És ha majd felnövök,
Nekem is lesz sorsom?
Mert most a tanulás,
Az a legfőbb gondom.
Miért lesznek rosszak,
Apu, az emberek?
Hogy lehet, hogy vannak
Éhező gyerekek?

Ha a munkádért mindig
Megkapod a béred.
A hónap végén akkor
Miért nincsen pénzed?
Ha rám nézel, látom,
Fátyolos a szemed.
Hogyha én nem lennék,
Könnyebb volna neked?

Hogyha öreg leszek,
Nekem is lesz szagom?
És az unokákat
Én is elronthatom?
A szomszéd néniből
Mikorra lesz banya?
Hogy lesz egy országból
Mocskos zsiványtanya?

Sok mindent nem tudok,
De egyet, elhiheted,
Megmutattad nekem,
Milyen a szeretet.
Ne búsulj, apa,
Nem számít a pénzed,
Mert jó, hogy velem vagy,
Én így szeretlek téged.







Nagy Krisztina: SZERETET...


Mi is a szeretet? Érzelem...?
De valóban érzelem? Ennél több...
A szeretet nem érzelem, hanem cselekvés.
A szeretet mindig a másik emberért létezik.
Nem azért szereti a másik embert, mert viszont-szeretetet vár.
Örül a viszont szeretetnek, de nem azért szeret, hogy őt szeressék.
A valódi szeretet nem vár a másik szeretetére,
már akkor is szeret, amikor a másik ember még nem szeret,
és azután is szeret, amikor a másik már nem szeret.
Szeretni annyit jelent: adok, nem pedig kapok.







Nagy Krisztina: A SZERETET MINDENEK FELETT!


Nyüszítve lopódzott életembe a gyűlölet,
lelkemben sírva kezdődött a küzdelem,
fél szívem már oda lett, másik fele szeretet,
görcsös harc már lét elem, múljon a félelem.
Szemem fényét vesztett, opálos tükrébe
ott bujkált őrangyalom fátyolos alakja,
könnyem törölve néztem a gonoszok szemébe,
melyben ott bujkált a Lucifer oktalan haragja.
Csak tudnám a gének furcsa játékát tiltani,
mikor gonosz magból a jó sarj életre fakad,
s mikor támadja gyermekét, a gyűlöletet irtani,
mely magzatának sebektől vérző lelkére tapad.
Távol tartani minden nyomasztó, ártó szót,
gonosz, Istentől nem félő ármánykodást
kincseimtől, a családomtól pajzsként emelve a jót,
messze űzni a rozsszándékú sátáni gonoszkodást.
Adj békét Uram, kinek hite ott a lelkünkben,
ki fényt ad, angyalt küld ki vállunkon ülve vár,
szavunkra ott terem, szeretet fegyverét adva kezünkbe
kéz a kézben küzdünk! - s a gyűlölet? Messze már!







Nagy Krisztina: SZERETNI AKARLAK!


Csak szeretni akarlak, csendben nyugalomban.
Érezni akarlak, féltőn karjaimban.
Hozzád bújni, elmondani örömöm, bánatom.
Megsúgni azt, te vagy a holnapom.
Már nem számít a tegnapnak sötétlő nyomora.
Jelenünk van, a múlt már ostoba.
Beteg szívem, erőre kap mézszínű szerelmedben.
Nem félek, életem kezedben.
Csak szeretni akarlak, lelkedbe olvadni, elbújni ott...
Együtt lesni, a közös holnapot!







Nádasdi Éva: ÚJFAJTA VENDÉGSÉG


A szeretet nem szól.
Majdnem néma: vár.
A szeretet vár,

nem ígér, nem csalogat,
szelíden, halkan befogad.
A szeretet ellen
nincsen semmiféle fegyver.

A szeretet vendége voltam,
s ki kellett dobni onnan.
Nem értettem az egyetlen csodát,
csinnadratta kellett, micsodák.

A szeretet egyhúrú dal,
majdnem jeltelen.
Mégis nekem szól. Nekem.







Ellen Niit: OTTHONT ADSZ


Amint az ajtón benyitok,
kezemnek otthont adsz a tiédben.
Befogadod, mint csavargót a házba,
ott vacok várja, tűzhely, vacsora,
nincs lárma, nincs tülekedés.
A lélek felbátorodva
kioldja átázott cipőjét,
vizes harisnyáját kötélre dobja,
aranyfényű teát tesznek elébe,
illatos málna ízzel,
vágnak mellé, amennyi jólesik,
a friss kenyérből.
Aztán, ha a lélek, felbátorodva
egy kicsit kutat még a polcon,
talál ott rejtett örülni valót:
kis üveg mézet,
vagy egy pozsgás-piros almát.
Csak annyi kell, hogy kezemnek
egy pillanatra
otthont adj a tiédben.










Óbecsey István: SZERESSÉTEK AZ ÖREGEKET


Nagyon szépen kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
A reszkető kezű ősz apákat,
A hajlott hátú jó anyákat.
A ráncos és eres kezeket,
Az elszürkült, sápadt szemeket.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket.
Öleljétek meg az öregeket,
Adjatok nekik szeretet.
Szenvedtek Ők már eleget,
A vigasztalóik ti legyetek.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ne tegyétek Őket szűk odúkba
Ne rakjátok Őket otthonokba.
Hallgassátok meg a panaszukat,
Enyhítsétek meg a bánatukat.
Legyen hozzájuk szép szavatok,
Legyen számukra mosolyotok.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ők is sokat küzdöttek értetek,
Amíg fölnevelkedtetek.
Fáradtak Ők is eleget,
Hogy ti módosabbak legyetek.
Ők is elfogadtak titeket,
Mikor Isten Közéjük ültetett.
Azért én kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ha majd az örök szeretet
Elhívja Őket közületek,
Ti foglaljátok el helyüket,
Mert ti lesztek majd az öregek.
S mindazt, mit nekik tettetek,
Azt adják nektek a gyerekek.
Azért előre intelek titeket,
Szeressétek az öregeket.







Őri István: A CSEND


Ne kérdezz semmit, csak ölelj,
s ha én kérdezek, ne felelj, csak ölelj,
mert most erre van szükségünk.
A hangtalan melegre, a néma üzenetre,
hogy legyünk szeretve
egymás által nagyon,
túl minden határon
az életig, a halálig


a szenvedésig, a boldogságig,


hogy elfeledjük a jelent,
hogy kit te szeretsz,
s kit én is, messze ment.

Életünk elhagyott,
de egymásnak megmaradtunk,
hogy feledjünk, s szeressünk nagyon.

Hát ne kérdezz semmit, csak ölelj.







Őri István: FÁZOM...


Takarj be, Kedvesem
mert hideg van
érintsd arcodat arcomhoz
mert fázom...
add szép kezed kezembe,
add bársony-hajad
puha párnának,
meleg takarónak,
illatos virág-mezőnek
mert fázom...
tedd szemedet szememre,
hogy lássuk egymás lelkét
lássuk a csillagokat, melyek izzanak
mert fázom...
suttogj a fülembe
mindegy, hogy mit,
csak Te suttogj!
mert fázom...
beszélj nekem, Kedvesem,


dorgálj, dicsérj,
csak Te tedd azt!
mert fázom...
nevess, sikolts,
sóhajts...
hogy felmelegedjek
mert fázom...
ajkad szóljon ajkamhoz
hangtalan édes meleggel
mert fázom...
érints szívedet szívemhez,
mert elfogynak dobbanásaim
adj meleget, hogy éljek
mert fázom...
mosd le könnyeiddel
arcomról a mocskot
táplálj Magaddal,
mert éhes vagyok
és fázom...
kedves lábod játékos ujjait
add nekem...
éteknek étek helyett
mert éhezem...
ujjaim hidegek
ne engedd el kezem,
Kedvesem
játsszál velem,
érintsd meg erőmet,
hogy többé ne fázzak...
hideg van, nagyon hideg
s én reszketek a hidegtől -
varázsold reszketésem
a vágy lázává
és akkor soha többé
nem fogok fázni...

varázsolj el engem
takarj be engem
szüntess meg engem
hogy ne legyek én
csak Te - csak Mi.

Már nem is fázom annyira
kisütött napod
és melegít
takarj be engem
Kedvesem
örökre...







Őri István: GYERMEKÜNK


A gyermek még védtelen,
a gyermek nem tudja mi a félelem.
A gyermek bátor és merész,
vakmerően tettre kész.
A gyermek még boldog és gondtalan,
kacag mindenen s minduntalan.
Szemében röpke vendég a bánat,
kis szíve érzi: mindenre van bocsánat.
A gyermek lelke hófehér.
illatos kalács, puha, lágy kenyér,
mit gyúrhatsz, ronthatsz és törhetsz,
de mit oltárra is felemelhetsz
ha türelmes szód nyomán
kivirágzik benne a szeretet virág.
Óvjad hát mindig gyermeked,
törékeny virág ő, könnyen földre hull,
úgy szólj hozzá, mint Isten angyala,
légy te is teljes lényedben
a türelem és szeretet maga.
S ha fedded is, érezze meg:
kemény a szó, de mögötte végtelen a szeretet!
Ne költözzön szívébe rettegés!
Álma legyen mindig édes,
szelíd tejszagú szendergés.
Ha mindezt híven megteszed,
ha kicsinyed óvod, védelmezed,
benne Isten száll le rád,
s Őt látod akkor is,
ha rád villantja tündéri, pajkos mosolyát!







Őri István: A KÉZ


Egy kéz felsegített, amikor elestem
egy kéz megérintett, mikor keseredtem
egy kéz a falra írt, s boldog jövőt ígért
ha hűen végigjárom a földön
a keresztek tengerét.
Egy kéz kezemhez ért
érdes volt s éreztem csuklóján
a Seb lüktető melegét.

A Kéz akkor innen eltávozott
a Seb azóta erővé változott,
hogy velem, veled, velünk legyen
hogy a mi kezünk az Ő keze legyen!
hogy bennünk lakjon a szíve
szelíd pillantása, megváltó szelleme.

Így vált formáló erővé a szeretet,
s mozgat egy gigantikus ember-kezet,
mely felsegíti azt, ki elesett,
mely útra visz,
ha úgy érzed, lelked elveszett
mely akkora, hogy felér az égig
s munkál, mint az Ő Keze:
a világ végezetéig!







Őri István: REGGELI KÖSZÖNTŐ


Kedvesem,

szép reggelt,
szép napot,
szép estét s holnapot
tiszta perceket, mint téli a hó ragyog
életet, mosolyt, öröméneket
s mindent, mire vágysz - kék szemet
és két kezet, mely kezedben alszik
és két szívet, mik egybedobbannak
s mitől a félelem kialszik
és lépéseket
és szellőt, kék eget
és álommadarat
és úttalan utakat,
hol csak mi megyünk
mit csak mi ismerünk
mit ha végigjárunk,
már semmire sem vágyunk,
mert megnyerjük a legnagyobbat:
az Életet Veled
és legyen sok madárdal ma Neked
és dobogjon hevesen kis szíved,
ha ismerős hangot vélsz hallani
ott belül, hova a lelked jár
szerelemet játszani - velem
és ha sétálsz az udvaron
kedves papuccsal lábodon
ne érintsd a füvet
szállj, repülj,
mert mosolyom követ
s visz át mindenen
Kedvesem
szép napot Neked
és szép holnapot
és szép éjszakát,
mikor a hold ragyog
s éj hajadat ezüsttel hinti be
és a bársony égből
megannyi csillag
ámulva tekint a földre le,
mert ilyen szép még az égben sincs
hiába gyémántragyogás,
minden égi kincs
hiába égi ösvények
bűvös fénysora
minden hiába,
mert itt lent van a csoda...
Te
ki lejöttél hozzánk kedvesen,
ki köztünk élsz szerelmesen
Szerelmesem
szép perceket Neked
szép órákat,
napokat,
éveket

Életet - Veled.







Őri István: SZERETNÉK A BOLDOGSÁGRÓL ÍRNI


Szeretnék a boldogságról írni
szeretnék többé sohasem sírni
szeretném a világba kiordítani:
Ne csüggedj, van remény
az út vége a győzelem!
nehéz a harc, de 'mi vár:
boldogság, béke, szerelem!

Szeretnék a szerelemről írni
szeretnék boldogságtól sírni
szeretném a világba kiordítani:
Istenem! Ő itt van velem!
Látom Őt, nemcsak álmodom
a perceket már nem számolom
mert eljött, s többé nem megy el
ó, áldott élet
áldott szépség
áldott szerelem!

Szeretnék csak mindig Róla írni
tündérmesét, igaz történetet
szeretném a világba kiordítani:
Szeret, szeret, szeret!
S azt is, hogy én is szeretem
jobban, mint életem
s ez a szerelem végtelen
mert kettőnké - ugye, Kedvesem?

Szeretném elmondani
hogy szeme gyönyörű
s ajka édes
minden, mit mond és tesz
szivárvánnyal ékes
s csak, hogy láthatom
a Mennyország nekem
szeretném elmondani nektek
hogy végtelen szeretem!

Szeretném, ha mindez való lenne
szeretném, ha egyszer Ő üzenne:
Várlak, gyere, szeretlek én is!
szerettelek mindig
s szeretni foglak
a világ végezetéig!


Őri István: Szeretnék a boldogságról írni - Videó

Link








Pál Lászlóné: MOND MI A SZERETET!


Könnyű szeretni azt, aki kedves,
Szelíd, jóságos és figyelmes,
Ki mindig csak ad, de sose kér,
Ó, mennyire szeretjük mindezért.
De azt szeretni, aki durva,
Szava sértő, arca mogorva,
Tudod, hogy tüskés, mégis szereted,
Na látod, ez a szeretet.

Könnyű szeretni a jó barátot,
Élvezni vidám társaságot,
De a szenvedőt, ha szánja szíved,
Ha éhezőnek nyújtasz kenyeret,
A tétovának adsz egy jó tanácsot,
Vigasztalod a sírót, hogyha látod,
Letörlöd a fájó könnyeket,
Na látod, ez a szeretet.

Aki becéz, vagy lágyan simogat,
Hogy tudjuk szeretni azokat,
De szeretni a mindig lázadót,
A hitetlent, vagy a támadót,
A közönyöst, a bűnöst, szennyeset,
Ilyenek vagyunk,s az Isten így szeret,
Irgalma megnyitotta az eget,
Na látod, ez a szeretet!







Luna Piena: KOPOGTATÁS NÉLKÜL


Tudom, a tűzzel játszom,
hisz kopogtatás nélkül jöttem.
De már késő, bent vagyok -
az életedben.
Féltve őrzött múltad
kongva
üvöltik utánam
az elhagyott termek.
Lépteim visszhangja áruló jel,
a kulcs maga.
De még nem tudom,
mit rejt a hetedik szoba.
Ujjam végigfut a porlepte asztalon:
sorokat írok, talán egy verset.
A jelenben hagyott üzenet.
Még egy fahasáb a parázsra,
aztán megyek, és újra álmodom,
ami volt, és ami lesz - veled.
Mert nélküled nincs varázsa
se a mának, se semminek.







Poór Edit: A SZERETET LÁNGJA


A szeretet lángja mindenkiben él,
Csak tőled függ, hogyan ég.
Parázsként vagy gyertyaként,
Fénye meg nem szűnik, örökké él.
Bármi történhet veled,
A szeretet legyen legfontosabb neked.
Addig, míg a szeretet vezérel,
Ragyogó fényben jár táncot lelked.
Boldog mosoly száll el arcodról,
S aki kapja, örömteli lesz a napja.
Soha ne várj cserébe semmit,
Mert a szeretet boldog, ki adhatja.
Boldognak akar látni,
Így lesz örömteli az ő napja.
Ha mégis viszonoznák mosolyod,
Őrizd meg jól a lelkedben,
Emlékezz rá kevésbé boldog napokon!
Elég e csöppnyi szeretet,
Máris lobog a tűz lelkeden.
Biztos bástyaként táplál,
Hiszen tudod, mindig számíthatsz rá!
Így lesz fényed örökké ragyogó,
Az életed egy mosolytól is boldogító!







Radnóti Miklós: NEM TUDHATOM


Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,


az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szőlőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.







Rajki Miklós: ANYAFÖLDÜNK


Anyaföldünk
Mint gyökere az elültetett fának,
Növekedvén, a földben,
Egyre mélyebbre nyúlik,
Úgy kötődik az ember
Az anyaföldhöz, ahogy az élete múlik.
Minél jobban érti, egyre jobban érzi,
Ez az a föld, amihez ezer szál köti,
Ez az az ég, ami feszül fölénk, ez a miénk.
Itt a gyökerünk, s ahonnan eredünk.
Innen indulunk és ide érkezünk.
Égen, földön sehol sincs más olyan hely,
Ahol a szó, ahol a szív, ahol az anya,
Helyettük bármit is lelsz, a tiéd lehet.
Akire dobbansz, akire lobbansz,
Aki vár, aki gondol csakis tereád.
Ahol a nóta így csendül fel
Szívből, mélyről, örök idők óta.
Meg az ablak alatt, rigófüttyös hajnalének,
Ilyen dalra sehol máshol nem ébredhetsz.
Ahol terem az erdőben ezerszám hóvirág,
Ahol érezheted az ibolya, a gyöngyvirág,
S az orgona mindenen átható illatát.
Ahol a templom, ahol a harang,
Ahol oly szépen búg a vadgalamb.
Ahol az ősök, a régmúlt hősök,
Ahol a bölcsők, ahol a temetők.
Ahova a fecskék is mindig,
Minden tavaszon visszatérnek,
Ahova, és soha sehova máshova,
Te is mindig hazatérhetsz.










Rajki Miklós: ANYÁINK


Az anyai szívek
A világon
A legszebben dobbanók.
Ezek a legszebb dallamok,
A legszentebb fohászok.
A szeretet, a törődés,
Mind-mind belőlük fakad,
Csak róluk mintázhatják meg
A szeretetszobrokat.
Meg az örömét,
Mikor magához öleli
Bármelyik gyermekét.
S mikor könny gördül le
Fáradt anyai arcán,
Mikor terheket cipel
Madárcsont vállán,
Mikor valami annyira fáj már,
Mégis földerül a lelke
Gyermeke láttán.


S akár még ő maga az ifjúság,
Akár, ha töpörödött anyó már,
Akkor is a legnagyobb csoda
Az Anyaság.
Mert anya nem lehet gonosz.
Aki anya, az sohasem rossz.
Anyák szülték a világot,
Gondolj rájuk
És értük imádkozz.
Isten földi teremtői,
Isteni kincsek
Lent a földön ők, itt.
Mikor elmennek végleg,
S felköltöznek az égbe,
Mikor itt az utolsó pillanat,
Mikor a testből a lélek
Örökre kiszakad,
Az anyai szeret akkor is
Velünk, értünk,
Végleg itt marad.
Az Anya a végtelen.
Áldd meg kérlek,
Áldd meg őket Istenem.










Rajki Miklós: BIZTATÓ


Biztatlak: Örülj!
Örülj a világnak,
Örülj a kinyíló virágnak,
Örülj a rikkantó madárnak!
A zöldlombos erdőnek, a viruló mezőnek.
Örülj a hasadó hajnalnak,
Éjben az égen ragyogó csillagnak!
A szép napra ébredő reggelnek,
A neked köszönő embernek,
S minden ártatlan gyermeknek.
Örülj a feléd küldött mosolynak,
A hozzád szóló szavaknak!
Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak,
Ha valahol éppen tereád várnak!
Örülj, ha megfogják a kezedet,
Tanítsd meg örülni gyermeked!
Örülj és te is tárd ki szívedet!
Az öröm széppé teszi lelkedet és vidámmá kedvedet.
Örülj az ősznek, a tavasznak,
A fakadó rügyeknek, a lehulló lomboknak!
Nyáron a rekkenő melegnek,
Télen a hóval borított hegyeknek.
Örülj, ha jön egy zivatar,
Ha örülsz, akkor nem zavar.
Örülj a megkonduló harangnak,
A felröppenő sok-sok galambnak!
A felhangzó zenének!
Örülj minden csendes estének!
Örülj a farkát csóváló kutyának,
Örülj az egész világnak!
Hiszen annyi jó és szép van, aminek örülhetsz,
Örülj, ha valakivel törődhetsz!
Lásd meg mások örömét, örülj, ha bárkit öröm ér!
Örömöt adj minden kicsi örömért!
Az öröm az egy jó dolog,
akik örülni tudnak, azok boldogok.
Te is az lehetsz, ha akarod!










Rajki Miklós: HÍVD BE MAGADBA


Szép és Jó mindig van,
Legfeljebb Te nem veszed észre,
Mert talán máshova,
S nem oda nézel éppen.

Lásd meg, halld meg, vedd észre,
Hívd be magadba,
Mint hajdanán a vándort,
Ki szállásért házad ajtaján kopogtat.
Mint tisztelendő vendéget,
Ültesd le nálad a Szépet,
Közvetlen a Jó mellé,
Rájuk szentelni idődből
sohasem féljél.
Ülj velük asztalhoz,
Szép tiszta abroszhoz.
Hidd el jó társaság!
Érdemes!
Idődet ővelük
Biztos nem fecsérled.
Több leszel általuk.
Valami más,
Mint mostanában
Amerre fordul félre a világ.
Gyújts gyertyát,
Hogy lángjánál melegedj,
Mert ahol gyertya ég,
Ott jelen a Szeretet.
S ha már így együtt voltatok,
Soha ne hagyjátok el egymást,
Adj nekik magadban
Örökös szállást!







Rajki Miklós: LÁTNI


Úgy szeretném felkutatni,
Körbevinni, megmutatni
Mindent, ami szép,
Miben szíved-lelked gyönyörködnék.

Annyi szép van.
Annyi kis csoda.
Nézz ide, nézz oda,
Mi minden, mi szépnek otthona.

Egy bokor, vagy egy kis virág.
A fa, a fán meg egy ág.
Az ágon az éneklő madár.
Messze nézve, a végtelen határ.

Torony, mi a keresztet hordozza,
Harang, mi épp a delet harangozza.
Ember, ki megpihen,
Gyermek, ki hófehér, szívében-lelkében.

Ott egy pár, csókba forrva.
Eggyéváltan, boldog álmodozva.
Folyó, mi alattad folyik el,
Sirály, mi sikoltva ér vizet.

Vízen a híd, mi átvezet,
Kedvesed, ki fogja a kezedet.
Szellő, mi estfelé simogat,
Az éjszaka, mi szétválaszt napokat.

Ugye mennyi a szép?
Csak látni kell,
S magunkkal
Szívünkben vinni el.

Úgy szeretném megmutatni!







Rajki Miklós: SZERETNI


Szeretni, tudni kell.
Ha kell, a másik
Lángjában égni el.
De nemcsak a lángban,
Hanem ha kell,
Szeretni
Az üszkös parázsban.
Mert jóban a jó,
Nem nagy mutatvány.
A könnyű és a laza,
Nem nagy feladvány.
De mikor a nehéz
Van éppen a soron,
Mikor a szükség van
Porondon,
Mikor összefogva,
Lehet, hogy csak
Fogakat csikorgatva,
Szükség van
Minden erőre,
Bíztatásra s tiszta bensőre,
Ha ki kell állni
A goromba szélben,
S vállalni kell
Úgy, ahogy vagyunk,
Engem vagy Téged,
Ha a bennünket bántó szó
Több mint a biztatás,
Kevesebb
A felénk nyújtott kéz,
Mint a taszítás,
Mikor támadnak
Szóval és ököllel,
A hazugság jön szembe
Karban a kárörömmel,
Mikor másnak az a jó
Ha nekünk rossz,
Mikor a szél is,
Enyhe illat helyett
Kesernyés füstöt hoz,
Akkor kell
A szeretet igazán,
S akkor kell
A hűség és kitartás.
Akkor kell átkarolva,
Ázva, fázva,
A viharban összehajolva,
Egymást segítni előre,
Hogy majdan az élet napja
Újra fordul kelőre,
Még legyünk mi is,
Ne csak a pusztulás,
A korom, a füst,
A lelki s testi árulás.
Akkor kell a szeretet.
Akkor igazán.







Reményik Sándor: NEM SOKAT SZERETETT


Ő nem sok embert szeretett.
A szíve mély, de zárt világ volt:
Különös kőfallal kerített,
Mély futó-árokkal határolt.
S hogy őt szeretik: alig hitte:
Őt, önmagáért, semmi másért,
A szívébe zárt mély világért.

Úgy szeretném megmelengetni most
Az ő szívénél melengetett kézzel
A nem-sok embert, akit szeretett.
Itt most ezt a két drága gyermeket:
Testvérének gyermekeit:
Testvéremnek gyermekeit.
Be jó lett volna gyönyörködni bennük,
S egy-öleléssel fogni őket át -
Nekünk, kik szerteágazó családfán
Maradtunk mind a ketten: oldal-ág.

1936.







Róth Márta: KEZEDBE TESZEM A KÖNYVET


Kezedbe teszem a Könyvet,
hogy vezessen a sűrű ködben.
Kezedbe teszem az átlátszó kristályt,
hogy lásd a szépet, keresd a tisztát.
Kezedbe teszem a gyertyalángot,
világíts annak, aki bántott!
Kezedbe teszem a szőtt takarót,
takard be az árván fázót!
Kezedbe teszem a fénylő kulcsot,
hogy meleg legyen, és várjon az otthon.
Indulj hát, s hívd magaddal a gyerekeket,
hogy kezükbe tehesd a szeretetet.







Schrenk Éva: MIÉRT IS ÉLEK?


Szeretetet kell adnom, azt hiszem,
és megosztani másokkal a hitem.
Nem arra várni, hogy én mit kapok,
csak kitalálni, hogy mit adhatok.

Melegséget, személyre szólót.
Érdeklődést, és biztató szót.
Hogy miért megy ez oly nehezen nekem?
Mert magam körül


forog az életem.

Szeretném én is, ha szeretnének,
velem, s nem rajtam nevetnének.
Pedig tudhatnám tapasztalatból,
a szeretet a szeretetre válaszol.

Nem szabad mindig a másikra várni!
Szívedet elsőként kell kitárni!
Ne félj a sebektől, miket kaphatsz!
Aranyló boldogság-kalászokat arathatsz.







Seress Rezső: SZERESSÜK EGYMÁST GYEREKEK


Az élet egy színes álmodás,
Mely egyszer véget ér.
A sír lesz majd a végállomás
A szív pihenni tér.
Álmodjunk mindig szépeket,
Hisz úgysem- tart soká.
A gyorsan elszálló éveket
Tegyük, mi boldoggá!

Szeressük egymást gyerekek,
A szív a legszebb kincs.
Ennél szebb szó, hogy szeretet a
A nagyvilágon nincs.
Az élet úgyis tovaszáll,
A sír magába zár.
Szeressük egymást gyerekek,
Hisz minden percért kár!

Az élet úgyis tovaszáll,
A sír magába zár.
Szeressük egymást gyerekek,
Hisz minden percért kár!

Az élet egy színes álmodás
És nincs felébredés.
Ha elszáll a színes látomás
A sír megásva kész.
Kacagjuk át az életet
Mert úgysem tart soká
A gyorsan elszálló éveket
Tegyük mi boldoggá.

Szeressük egymást gyerekek,
A szív a legszebb kincs.
Ennél szebb szó, hogy szeretet a
A nagyvilágon nincs.
Az élet úgyis tovaszáll,
A sír magába zár.
Szeressük egymást gyerekek,
Hisz minden percért kár!

Az élet úgyis tovaszáll,
A sír magába zár.
Szeressük egymást gyerekek,
Hisz minden percért kár!










Somlyó György: MESE ARRÓL, KI HOGYAN SZERET


Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,
hisz szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,
hiszen szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia
kell, éppen mert szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia
kell, éppen mert szeretik.
Van, akinek számára a szerelem
határos a gyűlölettel.
Van, akinek számára a szerelem
határos a szeretettel.
De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti
a szeretettel,
s nem érti, hogy mások feleletül a
gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.
Van, aki úgy szeret, mint az országútra
tévedt nyúl,
amely a fénycsóvák csapdájába esett.
Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi
azt, amit szeret.
Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost,
amelyre bombáit ledobja.
Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők
útját vezeti a levegőben.
Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja,
hogy megszopja az éhező kisgyerek.
Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába
nyelő amőba.
Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke
a lángot.
Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.
Van, aki önmagát szereti másban,
s van, aki önmagában azt a másikat,
akivé maga is válik általa.







Szabolcsi Erzsébet: TÉL


...És másnap reggelre kinyíltak a jégvirágok.
Megroppant lábam alatt a tegnapi fű.
Fehér csipke az ágon, fekete varjak a dérben,
csikorog és zizeg, reccsen és surran a hideg.
Bundámba burkolózva aggódom:

Jaj, csak bele ne fagyjanak az érzések a szívekbe!
Érzem, hogy forró a vérem, vöröse ellenpontja
e fekete-fehér világnak. De nem látható.
Aki szembejön velem, vajon sejti-e,
hogy őt is szeretem?

Fuvolaszó hajlítgatja az ágat, arcomra zúzmara hull.
Ó, boldog gyermekkor!
Szánkózások és korcsolyapályák hangjait
hozza a szél a szomszéd múlt időből...
Lesz-e még igazi telünk?

A ködből lassan felkúszik
a sápadt, erőtlen napsugár.
Cipőm talpa alatt megmozdulnak
az első kíváncsi hóvirágok...







Szabó Lőrinc: ANYÁM MESÉLTE


Anyám mesélte, régen, amikor
még együtt ültünk a kapu elé
padnak kidöntött tölgyfa derekén,
hogy lány korában mily szelídek és
egyszerűek voltak az emberek.
Nem volt még ennyi baj, mondotta, nem volt
ilyen gonosz a nép: mint mezei
virágok nőttek s minden nemzedék
egymás mellett s egymás után nyugodt
derűvel ment meghalni, - rá se gondolt,
hogy szomorúnak tartsa a halált
vagy lázadozzon ős végzete ellen.
Ma romlott a világ, mondotta, és
más még a levegő is: íze nincs,
nincs nedve, s a szeretet is hideg,
mint a februárvégi napsugár.
Tizenöt éve már, hogy így beszélt.
Azóta megöregedett s talán
el is feledte szép emlékeit,
de én, ki akkor nem hittem neki,
emlékszem, pontosan, minden szavára,
s ha esténként egyedül maradok,
el-eltűnődöm rajtuk, mintha most is
együtt ülnénk a kis kapu elé
padnak kidöntött tölgyfa derekán.







Szabó Lőrinc: IMA A GYERMEKEKÉRT


Fák, csillagok, állatok és kövek,
szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, él és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,

vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bízom.
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek!







SZENT PÁL KORINTHUSIAKNAK ÍRT 1. LEVELE 13.


Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén
ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok
vagy pengő cimbalom.
Lehet prófétáló tehetségem,
ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,
hitemmel elmozdíthatom a hegyeket,
ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.
Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,
odaadhatom a testemet is égő áldozatul,
ha szeretet nincs bennem,
mit sem használ nekem.

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny,
nem kérkedik, nem is kevély.
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak,
örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel.

A szeretet nem szűnik meg soha.
A prófétálás véget ér,
a nyelvek elhallgatnak,
a tudomány elenyészik.
Most megismerésünk csak töredékes,
és töredékes a prófétálásunk is.
Ha azonban elérkezik a tökéletes,
ami töredékes az véget ér.
Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek,
úgy gondolkoztam, mint a gyermek,
úgy ítéltem, mint a gyermek.
De amikor elértem a férfikort,
elhagytam a gyermek szokásait.
Ma még csak tükörben homályosan látunk,
akkor majd színről színre.
Most még csak töredékes a tudásom,
akkor majd úgy ismerek mindent,
ahogy most engem ismernek.
Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három,
de közülük legnagyobb a Szeretet.







SZERETET


Amikor azt hiszed elfogyott,
S nincs már több erőd.
Amikor azt érzed,
Ez, tovább nem mehet,
Emelt fővel élni nem lehet.
Összetört a bánat,
Ezernyi gond közt, homályban élsz,
feladnád már, nincs tovább.

S mégis, valami itt tart.
Nem tudod miért, nem tudod kiért?
Legyűröd a gondot,
lassan-lassan talpra állsz.
Az életet nem te adtad magadnak,
hát nincs jogod, hogy feladjad.
Az ember megmarad a holnapnak,
akkor is, ha gyötri a bánat. . .

Bármi is a kérdés, a SZERETET a válasz!
Bármi is a gond, a SZERETET a válasz!
Bármi is a betegség, a SZERETET a válasz!
Bármi is a fájdalom, a SZERETET a válasz!
Bármi is a félelem, a SZERETET a válasz!
Mindig a szeretet a válasz, mert a SZERETET MINDEN!







A SZERETET HIMNUSZA


A szeretet türelmes,
a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny,
nem kérkedik,
nem is kevély.
Nem tapintatlan,
nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra,
a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak,
örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet nem szűnik meg soha.








Tandari Éva: MAGÁNYOS ÖREGEK...


Az ősz - öreg anyóka
reszketve - botolva,
a konyhába tipeg.
Kis teának, hogy vizet tegyen ...

- de visszalép legyintve;
minek már ez ... Istenem...!

És lassan visszatipeg,
és szobája is hideg,
és szívét a magány
dermeszti meg .

- A gyermekek felnőttek .
Az Ember ... rég meghalt .
~ Ó, én édes párom!
Hát nem vittél magaddal...

És bújik az ágyba,
kis melegre vágyva,
várva a békés,
a megváltó Halálra .

Hisz senki sem kopog hogy;
" Megjöttem ! Csókolom! "
~ És senki sem köszön rá,
ki " Jónapot " - kíván.
Magánya maradt csak,
s az emlékezés:
Reszkető szívének, hidd el
~ ez oly kevés!

Magam előtt látom
a ráncos kis kezeket ...
Ez szelt Néked nemrég
még minden szeletet ...

Nem hálát kérte ...
- Csak kis szeretetet.
~ Ne lökd a magányba
- ki mindig szeretett!







Teréz anya: AZ ÉLET HIMNUSZA


Az élet egyetlen - ezért vedd komolyan!
Az élet szép - csodáld meg!
Az élet boldogság - ízleld!
Az élet álom - tedd valósággá!
Az élet kihívás - fogadd el!
Az élet kötelesség - teljesítsd!
Az élet játék - játszd!
Az élet vagyon - használd fel!
Az élet szeretet - add át magad!
Az élet titok - fejtsd meg!
Az élet ígéret - teljesítsd!
Az élet szomorúság - győzd le!
Az élet dal - énekeld!
Az élet küzdelem - harcold meg!
Az élet kaland - vállald!
Az élet jutalom - érdemeld ki!
Az élet élet - éljed!







Torma Judit: HÁZI FELADAT...


Rájöttem: újra kell tanulnom beszélni.
Néhány dolgot alaposan elfelejtettem...

Meg kell tanulnom nemet mondani.
S aztán: elmondani hogy valami fáj.
Meg kell tanulnom: "megbántottál",
s azt is: "nem muszáj".

Meg kell tanulnom azt is: "kérlek"
s vele együtt: "nagyon köszönöm".
Meg kell tanulnom: "igazán semmiség",
és szívből:"nekem volt öröm".
Meg kell tanulnom néhány új szót is:
bár sokszor hallom, és régen ismerem,
velem nőtt fel és velem él,
de meg kell tanulnom: "megtennéd nekem?"
Meg kell tanulnom azt is: "sajnálom",
s kimondani, hogy "megbántottalak" -
de azt is meg kel tanulnom végre,
hogy kimondjam: "igen, régen vártalak".
Meg kell tanulnom szavakba önteni,
hogy mi az, ami emészt legbelül.
Meg kell tanulnom más szemébe nézve:
"beszéljünk: ez nem megy egyedül".

Meg kell tanulnom még három dolgot:
a világ legnehezebb három szavát,
és gyakorolni, hogy el ne felejtsem,
perceken, órákon, napokon át.
Meg kell tanulnom: "megbocsátok"
- ezt tudni a legnagyobb vagyon.
Meg kell tanulnom: "bocsánat" - és végül:
meg kell tanulnunk: "szeretlek nagyon"...







Tóbiás Tünde: ENGEDD A CSODÁT!




Csoda történt, emberek,
köztünk jár a SZERETET.
Ünneplőbe öltözött,
a szívekbe költözött.

Nyisd ki Te is szívedet,
érezd, lásd a színeket!
Szép fenyőfa, örökzöld,
Remélj és Higgy, Anyaföld!

Micsoda fényes pompa,
akárcsak egy álomba!
Arany és ezüst díszek,


kékek és rózsaszínek!

Koszorún négy gyertyaláng,
akárcsak a fáklyaláng,
utat mutat, világít,
ez szívünkhöz irányít.

Nem látni, csak érezni,
ki kell ezt most élvezni,
Kis Jézuska, angyalok,
a szeretet felragyog!

Boldogságot elhozták,
a haragot elnyomják.
Ne engedjük megszökni,
csak egy év múlva jönni!







Túrmezei Erzsébet: A HARMADIK


Valamit kérnek tőled
Megtenni nem kötelesség
Mást mond a jog, mást súg az ész
Valami mégis azt kívánja:
Nézd, tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet!

Messzire mentél, fáradt vagy, léptél százat
Valakiért még egyet kellene.
De tested, véred lázad
Majd máskor, nyugtat az ész, s a jog józanságra int
De egy szelídebb hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet!

Valakin segíthetnél. Joga nincs hozzá, nem érdemli meg
Tán összetörte a szíved
Az ész is azt súgja, minek?
S a szelíd hang újra halkan kérlel:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet!

Ó, ha a harmadik egyszer első lehetne
és diktálhatna, vonhatna, vihetne,
Lehet elégnél hamar, esztelenség volna
De a szíved békességről dalolna,
S míg elveszítenéd, bizony megtalálnád életed!
Bízd rá magad arra a harmadikra, mert az a szeretet!







Túrmezei Erzsébet: PÓTVIZSGA SZERETETBŐL


A Mester nagy iskolájában
Ma szeretetből pótvizsgáztam
Tanítóm előtt remegve álltam.

Az első vizsgám én elbuktam,
A tételt bár kívülről tudtam,
De gyakorlatilag azt előadni nem tudtam.

Szerettem én ki engem szeret,
Minden jó embert, akit csak lehet,
De az ellenségemet?!

Aki rágalmaz, kinevet?
Ad mindenféle csúfos nevet,
Gyaláz és megaláz engemet?

Ilyet nem tudok szeretni: - NEM!
És ezt húztam ki, ez volt a tételem.
Hogy ellenségemet is szeressem.

Szereted? - kérdezte tanárom,
Az én Mesterem és Megváltóm.
Nem tudom! - hiába próbálom.

Szelíden mondta, de erélyesen:
Pótvizsgára mész! És ha mégsem
Tanulod meg, megbuksz egészen.

A szeretet nehéz tétel.
A legtöbben ebben buknak el,
Mert aki bánt, azt is szeretnünk kell.

De Mesterem tovább tanított,
Különórára hívott,
Szeretetével sokat kivívott.

Mutatta kezén, lábán a sebet,
Hogy mennyit tehet a szeretet,
Eltűri a kereszt-szegeket.

Eltűri a gúnyt, gyalázatot,
Töviskoronát, nehéz bánatot.
A dárdaszúrást, mit értem kapott.

Megrendültem egész szívemben.
Hát a szeretet ilyen végtelen?
Tanítóimtól tanulni kezdtem.

Megnyerheted vele úgy lehet,
Hogy ő is megtér, hogy ő is szeret,
Ha látja a te szeretetedet.

Így tanított, szívem felrázta.
Látta, hogy hajlok a tanításra.
Szeretetét szívembe zárta.

És most pótvizsgáztam belőle,
Ott volt ellenségem is,
Gúnyos megjegyzést kaptam tőle.

De én szeretettel feleltem,
S e szeretettel őt megnyertem,
És a pótvizsgán általmentem.

Tovább tanulok, tovább megyek.
Vannak szeretet egyetemek,
Magasak, mégsem elérhetetlenek.

Mert más tudományt, sokat tanulhatok,
Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok,
De ha szeretet nincsen bennem
Semmi vagyok







Túróczy Zoltán: TANÁCS...


Ma még Tied körülötted minden,
Adhatsz belőle, adj hát, kinek nincs,
Mert jön egy nap, talán nemsokára
S kihull kezedből minden földi kincs.

És nem lesz tied többé semmi sem.
Tollad, virágos párnád másra vár,
Mit maga köré épített egy élet,
Nem lesz több mint összeomló kártyavár.

Ma szólhatsz még jóságos, meleg szóval
Testvéredhez, ki szenved, szomorú,
Vigaszt hoz szavad zengő muzsikája
S tán rózsát hajt egy töviskoszorú.

Hajolj hát hozzá, amíg beszélsz,
Harmatként hulljon szerető szavad,
Mert jön egy nap, hogy elnémul az ajkad
És soha többé szóra nem fakad.

Ma kezed még erős, a lábad fürge,
Szolgálhatsz szegényt, árvát, beteget,
Ma törölhetsz verejtéket, könnyet:
Óh, most segíts, ha teheted!

Mert jön egy nap, hogy kezed mozdulatlan,
Mindegy, hogy ősz lesz, tél, vagy koranyár,
Mert nincs több időd, s amit meg nem tettél,
Azt nem teszed meg többé soha már.

De ma még Tied körülötted minden,
És adhatsz... Adj hát annak, kinek nincs!
Hisz jön egy nap, talán nemsokára,
S kihull kezedből minden földi kincs.

Csak az lesz Tied, amit odaadtál,
Csak az, mi minden kincsnél többet ér:
A tett, a szó, mit szeretetből adtál,
Veled marad, s örökre elkísér...







Tüske Krisztina Piroska: SZERETET


Mi a szeretet?
Kérditek oly sokan.
Választ vártok áhítattal.
Én csak állok mosolyogva,
Kinyitom szívem a Napnak.

A válasz nem egyszerű,
sőt nagyon is összetett.
Sokunknak sokat jelent.
Én csak azt tudom, mit én érzek.
Elfogadást, békét, harmóniát a létben.
Nem kérdem ki vagy, merre mégy
Engedem hogy önmagad légy.
Támogatlak, ha kéred,
Társként elfogadlak Téged.
Meghallgatlak ha valami bánt,
Szívem kinyitja kapuját.
Ha tétova vagy fogom a kezed
Hogy lépteid biztosabban tedd meg.
Nem gátollak, nem kötlek gúsba.
Helyette átölellek s engedlek utadra.
Tudd, ha kellek engem megtalálsz,
Ajtóm előtted mindig nyitva áll.
Hisz egyek vagyunk valamennyien.
Legyél barát, családtag vagy kedvesem.
Egy kedves szó, egy ölelés mindenek felett!







Vajda János: HÚSZ ÉV MÚLVA


Mint a Montblanc csúcsán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndes szívem, többé nem ég;
Nem bántja újabb szenvedély.

Körültem csillagmiriád
Versenyt kacérkodik, ragyog,
Fejemre szórja sugarát;
Azért még föl nem olvadok.

De néha csöndes éjszakán
Elálmodozva, egyedül -
Múlt ifjúság tündér taván
Hattyúi képed fölmerül.

És ekkor még szívem kigyúl,
Mint hosszú téli éjjelen
Montblanc örök hava, ha túl
A fölkelő nap megjelen...







Varjú Zoltán: ANGYALOK HÍVNAK


Villámok cikáznak, kettéreped az ég,
Hangja ágyú, nyomában minden felég.

Angyalok hívnak, elsuhan a táj.
Érzem benned az összes apró rezdülést.
Szívem érted dobban... érted fáj.

Szélvihar tombol, mint a földi pokol,
Bömbölve rázza ökleit, vádol és okol.

Angyalok hívnak, elsuhan a táj.
Érzem, a csend szomorúan haldokol.
Szívem érted dobban... érted fáj.

Eső ered neki, mint arcodon a könny,
Inad szakad, sebet tép fel tíz köröm.

Angyalok hívnak, elsuhan a táj.
Érzem, körbefon téged a fájó közöny.
Szívem érted dobban... érted fáj.

Patak csordogál, mint karodon a vér,
Ma Isten hallgat, ma Isten nem ítél.

Angyalok hívnak, elsuhan a táj.
Érzem a bánatod, érzem ha öröm ér.
Szívem érted dobban... érted fáj.

Parányi gyöngyeit szórja szét az ég,
Mint az enyhülő lélek, úgy olvad el a jég.

Angyalok hívnak, elsuhan a táj.
Érzem, ahogy magával sodor az ár.
Szívem érted dobban... érted fáj.

Milliónyi könnypatak folyammá dagad,
Széltestvér átkarol, Esőisten megsirat.

Angyalok hívnak, elsuhan a táj.
Érzem vágyaid, szárnyra kap, elragad.
Szívem érted dobban... érted fáj.

Szivárvány, mint égi, mennyei kapu,
Alatta megannyi város, kicsiny falu.

Angyalok hívnak, elsuhan a táj.
Érzem a lelked, régóta tudja már.
Szívem érted dobban... érted fáj.

Kezed összekulcsolod, ajkadon ima,
Isteni szeretet a szíved örök otthona.

Angyalok hívnak, elsuhan a táj.
Érezd a szívem, Tebenned dobog.
Ahogy érted dobban... érted fáj.







Váci Mihály: SZELEDEN, MINT A SZÉL...


Szőkén, szelíden, mint a szél,
feltámadtam a világ ellen,
dúdolva szálltam, ténferegtem,
nem álltam meg - nem is siettem,
port rúgtam, ragyogtam a mennyben,
cirógatott minden levél.
Szőkén, szelíden, mint a szél,
minden levéllel paroláztam;
utamba álltak annyi százan
fák, erdők, velük nem vitáztam:
- fölényesen, legyintve szálltam
ágaik közt, szép suhanásban,
merre idő vonzott s a tér.
Szőkén, szelíden, mint a szél,
nem erőszak, s akarat által,
ó, szinte mozdulatlan szárnnyal
áradtam a világon által,
ahogy a sas körözve szárnyal:
fény, magasság sodort magával,
szinte elébem jött a cél.
Szőkén, szelíden, mint a szél,
a dolgok nyáját terelgettem,
erdőt, mezőt is siettettem,
s a tüzet - égjen hevesebben,
ostort ráztam a vetésekben:
- így fordult minden vélem szemben,
a fű, levél, kalász is engem
tagad, belémköt, hogyha lebben,
a létet magam ellen szítom én.
Szőkén, szelíden, mint a szél;
nem lehetett sebezni engem:
ki bántott - azt vállon öleltem,
értve-szánva úgy megszerettem,
hogy állt ott megszégyenítettem
és szálltam én sebezhetetlen:
- fényt tükrözök csak, sár nem ér.
Szőkén, szelíden, mint a szél,
jöttömben csendes diadal van,
sebet hűsít fényes nyugalmam,
golyó, szurony, kín sűrű rajban
süvített át, s nem fogott rajtam,
s mibe naponkint belehaltam,
attól leszek pusztíthatatlan,
s szelíden győzök, mint a szél.













Vámos Róbert: SZERETNI ÚGY IS LEHET


Szeretni úgy is lehet,
hogy nem mutatod meg,
szeretni úgy is lehet,
hogy lábad megremeg,
szeretni úgy is lehet,
hogy csókolni nem mered,
szeretni úgy is lehet,
hogy könnyed megered,
szeretni úgy is lehet,
hogy mindened Neked,
szeretni úgy is lehet,
hogy nincsen ott Veled,
szeretni úgy is lehet,
hogy küldesz verseket,
szeretni úgy is lehet,
hogy tudod, hogy szeret,
szeretni úgy is lehet,
hogy viszontszeretnek,
szeretni úgy is lehet,
ahogy én szeretlek!







Várnai Zseni: SZERETNI


Anya tanítsd szeretni gyermeked!
Első fogalma legyen
a szeretet
Mikor még bölcsőjét
Ringatod,
erről szóljon meséd
és dalod.

Hogy együtt nőjön ez az
érzelem
minden gyerekkel, minden
téreken,
s hogy mint tavasszal
a virágos ág,
úgy boruljon virágba
a világ,
közel és távol,
ahol ember él!

E szót röpítse szárnyain
a szél,
szálljon a széles tengerek felett....
Anya tanítsd szeretni
Gyermeked!







Várnai Zseni: SZERETNI


Szeretni ezt az életet,
az egyetlent a végest,
Szeretni még ha bánt is,
ha mostohánk is néhanap,
de kék az ég, és süt a nap,
van benne boldogság is.

E szép és szőrnyű kor során
csodákat tesz a tudomány
a titkok titka tárul,
a tudás fája lombosul,
de atom felhő tornyosul:
mérges gyümölcs a fárul.
Nem ölni, vért nem ontani,
a tüzeket eloltani,
s nem gyújtani,hogy égjen
ország és város,hol a nép
gyönge megvédi életét
s hogy békességben éljen.

Még harcok dúlnak lángban ég
a megbolygatott messzeség,
madár se leli fészkét
futnak az erdő vadjai,
csak borzalomról..hallani:
Világ teremts már békét!
Fogyó hold már az életem,
de dolgom még töméntelen,
még tenni, adni vágyom...
Csak lenne még erőm elég,
zengni a béke énekét...
e felbolydult világon!

Csak élni, élni emberek!
Időnk oly gyorsan el pereg,
egy perc csupán az élet...
de ez a perc lehet csodás
teremtő munka, alkotás
amely megőriz téged!










Wass Albert: HONTALANSÁG HITVALLÁSA


Hontalan vagyok,
Mert vallom, hogy a gondolat szabad,
Mert hazám ott van a Kárpátok alatt
És népem a magyar.

Hontalan vagyok,
Mert hirdetem, hogy testvér minden ember,
S hogy egymásra kell, leljen végre egyszer
Mindenki, aki jót akar.

Hontalan vagyok,
Mert hiszek jóban , igazban, szépben.
Minden vallásban és minden népben
És Istenben, kié a diadal.

Hontalan vagyok,
De vallom rendületlenül, hogy Ő az út s az élet,
És maradok ez úton, míg csak élek
Töretlen hittel ember és magyar.



























 
 
0 komment , kategória:  Lelkem szirmai  
Ne add fel!
  2019-12-03 20:00:16, kedd
 
 










NE ADD FEL!







Ady Endre: TEVELED AZ ISTEN


Az Istenhez gyönge szódat emeled:
Teveled lesz akkor az Isten.

Elvesztetted szegény, kóbor magadat:
Ha szabad: segítsen az Isten.

Perc-barátok kedve már elköltözött:
Búk között itt lesz tán az Isten.

E szép élet nem sok örömet hozott:
Gondozott azonban az Isten.

Az Istenhez gyönge szódat emeled:
Teveled lesz akkor az Isten.










Agárdi Szilvia: SOSE ADD FEL

Dalszöveg


Leld meg, éld át
A szürke pillanatokba bujdosó fénysugárt
Kelj fel és szállj, ébreszd fel a benned szunnyadó óriást
Hisz tudod, most kell, hogy élj, az idő gyorsan múlik, elsuhan
Egy karnyújtás a cél ne szegje szárnyaid a kudarc

Ref.: hát sose add fel, míg élsz, kövesd az álmaid
Csak hinned kell magadban és rég beérsz
Hát sose add fel csak nem bízva bízz
A falakon végül úgyis átrepít
A szenvedély

Várnak még rád a szíved súgja, merre menj
Csak menj tovább
Hisz tudod, most kell, hogy élj, az idő gyorsan múlik, elsuhan
Egy karnyújtás a cél ne szegje szárnyaid a kudarc

Hát sose add fel, míg élsz, kövesd az álmaid
Csak hinned kell magadban és rég beérsz
Hát sose add fel csak nem bízva bízz
A falakon végül úgyis átrepít
A szenvedély

Ebből a napból ez az egyetlen van
Ha sebeid nyaldosod a múltban ragadsz
Harcolj, hogy győzhess, hisz nem hallhat meg a remény

Hát sose add fel, míg élsz, kövesd az álmaid
Csak hinned kell magadban és rég beérsz
Hát sose add fel csak nem bízva bízz
A falakon végül úgyis átrepít
A szenvedély


Agárdi Szilvia - Sose add fel

Link








Aranyos Ervin: AZ ÉLET SZÉP




Minden nap újra ébredünk,
s a nagy világba révedünk,
újabb utunkra indulunk,
dúdolva szép, bevált dalunk.
Minden nap újra kezdjük el,
ilyen az élet, menni kell!
Előre nézni, s tudni azt,
a múlt sosem jelent vigaszt.
Ne nézz hát vissza, nem szabad,
nehezen vonszolod magad,
a tegnap súlya válladon,
minden lépésnél hátranyom.
A mában élj és láss csodát,
élvezd virágok illatát,
a nap az égről rád nevet,
melengeti a lelkedet.
Végy észre apró örömöt,
hétköznapodba költözött
vidító szép varázslatot,
egy kedves embert, állatot,
virágokat, patakot, fát,
a szerelmet, ha rád talált,
s mindent mi jól esik neked,
élvezd az egész életet.







Aranyosi Ervin: FOGADD EL!


Fogadd el azt, ami Te vagy!
Szeresd magad mindig ilyennek!
Mert kell, hogy önmagad maradj,
s mások is majd, ezért szeretnek.
Békülj meg végre önmagaddal,
éld boldogan az életet!
Az élet - mint a torta habbal,
- csak akkor szép, ha élvezed.
A hétköznapok viharában,
a gondok mind feladatok.
Birkózz meg velük! Élj a mában!
Ne érezd, hogy feladhatod!
Ne ússz mindig szembe az árral!
Ne hidd: - Folyton harcolni kell!
Ne kerülj szembe a világgal,
a holnap magától jöjjön el.
Koncentrálj mindig a jelenre!
A múlt elszállt, nem létezik.
S hiába vársz folyton egy jelre.
A jövő e percben érkezik.







Aranyosi Ervin: NE ADD FEL


Ne add fel,
dédelgetett álmaid,
ne add fel,
ami a lelkedben lakik!
Ott az érzés,
s ha a bánat véget ér,
újra éled,
s a holnapba majd elkísér.

Végy egy tiszta levegőt,
engedd el, mi a mélybe húz.
Keress a fénybe emelőt,
és a súlytól szabadulsz
majd szállni megtanulsz!

Én jól tudom, a múlt nehéz,
az elme vak, sötétbe néz,
és nincs ki út, nem látható,
ha a szív szeretetlen,
mondd csak mi várható?

Ne add fel,
minden lépés megsegít,
ne add fel,
váltsd valóra terveid!
Nézz a fénybe,
emeld fel tekinteted,
szállj az égbe,
dobogtasd meg szívedet!

Végy egy tiszta levegőt,
engedd el mi a mélybe húz.
keress a fénybe emelőt,
és a súlytól szabadulsz,
majd szállni megtanulsz!

És látod majd, hogy van remény,
ha rád talál a tiszta fény,
és van kiút, hát higgy nekem,
ha a szív szeret végre,
tiéd a végtelen!







Aranyosi Ervin: SZÉP AZ ÉLET


A Nap az arcod simogatja.
Varázsló fénye visszaadja
elvesztett hited és reményed
- újra érzed, hogy szép az élet.

Ha bántanak, ne vedd magadra,
komor szemed emeld a napra.
Arcodon mosoly fénye éled
- újra érzed, hogy szép az élet.

Ezernyi gond, mi nyomta vállad,
amire gyógymód a bocsánat.
Elengedéssel érhet véget
- s rájössz arra, hogy szép az élet.

Hagyd lelked végre újra élni,
nem kell a múlttal szembenézni.
Ha múltad árnyát már nem féled
- újra érzed, hogy szép az élet.

Ha nem bánt múlt, nem gyötör bánat,
és feloldoz a bűnbocsánat,
elengedés tesz szabaddá téged
- tudni fogod, hogy szép az élet.







Áprily Lajos: BIZTATÓ VERS A MAGÁNYOSSÁGTÓL RETTEGŐ LÉLEKNEK


Tudom, hogy hull a nap,
örömök szállanak,
kedves fők hullanak,
sírdombok mállanak.
Egy-egy kéz, drága kéz
mindegyre elereszt,
mindennap vereség,
mindennap új kereszt.
Szem mögött szó mögött
gondárnyék feketül.
És mégis: ne remegj -
Nem maradsz egyedül.

Ködödben csillag ég,
gondodból fény terem,
vers-lelkek lengenek
nyomodban ezeren.
Zászlós és halk csapat,
elszánt és bús-szelíd
vers-lelkek, viharos,
vadkorban tetteid.

S szűkülő kör mögött,
halkuló ház körül,
mélyülő bú felett
hűség áll őrödül.
Jó lelkek, annyian,
árvák és elesők,
szépséget szomjazók,
kútfődet keresők.
Szédülni nem szabad,
zuhannod nem lehet:
szirten is rózsaág
vigyázza lelkedet.

Tudom, hogy két kezem
nem part és nem erő:
maholnap aszú ág,
szélvert és remegő.
Mentésre ingatag,
tartásnak nem elég -
síkon át, hegyen át
kinyújtom tefeléd.

Örömök szállanak,
kedves fők hullanak,
vén sírok mállanak,
estébe hull a nap.
Szem mögött szó mögött
gondárnyék feketül.
És mégis - ne remegj:
lélek van teveled,
nem maradsz egyedül.







Bajko P. Roberta: NE ADD FEL!


Volt, hogy elveszett az álmod,
Van, hogy már a jövődet sem látod,
De ne add fel az életed,
Hisz az Isten is ott van teveled,
Kérlek, ne add fel az álmod.

Van, hogy hiányzik a reményed
és úgy gondolod semmiben sincs esélyed,
Hisz az élet mindent elvehet,
De aki hisz, az bármit megtehet,
Kérlek, ne add fel az álmod.

Látod, vannak emberek,
Akik mindig bármit megtesznek.
Kövesd őket s légy boldog,
Hisz látod, vannak szép dolgok,
Kérlek, ne add fel az álmod.







Bodosi György: LÉGY ÖNMAGAD


Légy magad, légy önmagad!
Küldöz a szó, hív a hang.

Légy magad, légy önmagad!
Bátran bontsd ki szárnyadat.

Légy magad, légy önmagad!
Tűzd ki, küzdd ki sorsodat.

Légy magad, légy önmagad!
Se szebb díj, se nagyobb rang.

Légy magad, légy önmagad!
Égj, lobogj, szórj lángokat.

Légy önmagad.







Bodré Anikó: ÉLNED KELL


Élned kell, hogy a szíved megtalálja a kapuját,
Zárt ajtók mögé még a nap sem kandikál.
Nem ereszti be fénylő sugarát,
S a szíved sötétségében, nem találja a fény sugarát.

Élned kell, hogy az élet szárnyaljon veled tovább,
S engedd, hogy megtaláljon a boldogság!
Engedd szabadjára a fantáziád,
S álmodd meg a lelked gazdag világát.

Éld át mennyi öröm, szeretet és boldogság vár Rád,
Tárd ki a szíved, nyisd ki a boldogság kapuját.
Légy boldog s ne keresd a gondokat,
Minden rosszból tanuld meg a hasznosat.

Minden nap egy kezdődő új remény,
Minden elmúlt perc egy szerető szép emlék.
Élj s ragyogj, mint egy napsugár,
Sugározd magadból a boldogság sugarát.

Minden vihar után kisüt a nap,
S ránk ontja a csillogó sugarakat.
Nézz fel az égre s köszönd meg a boldog napokat,
Adj hálát az égnek, hogy élsz és szabad vagy.

Éld meg, hogy szárnyalsz a széllel,
S szabadon és boldogságban élhetsz.
A remény egy kincs mely sohasem hal meg,
Éld a boldogságot s cserébe örökké a Tiéd lesz.







Bruda Brigi: NE ADD FEL!


Soha ne add fel, hogyha fáj
Idővel új nap vár
Küzdeni kell, meg ne állj
Amikor nem várod, RÁD talál
Kockáztass, Merj, Remélj
Szeress, Nevess, s ne FÉLJ!
Mutasd azt ami vagy
Ne színészkedj, csak mutasd aki vagy!







Demjén Ferenc: SOSE ADD FEL...


Világra jöttünk, ugyanúgy, ahogy más
Hogy meg sem köszöntük, nem kell, hogy bánts
Hisz a gyermek még fél, csak arra figyel
Ahol a fény él
A felnőtt is félhet, s néha nem szól ezért
S közben reszket a holnapokért
S van, ki bátran kiáltja:
Ne fogd be a szám
Mielőtt szólnék!
Sose add fel, amíg élsz, hogy odaérsz
Ahol együtt él szívvel az ész
Ha arra vársz, hogy megtaláld
Mit sok hazug éve remélsz
Sose add fel, amíg élsz, hogy odaérsz
Ahol együtt él szívvel az ész
S hogy egyszer végre rátalálj
Ne tudja senki, ha félsz
Sose add fel, amíg élsz...
Mi csendben élünk, de a lelkünk körül
Gonosz szóból szőtt háló feszül
De, hogy széttépjük végre, legyen igaz a szó
Azután már jó...
Sose add fel, míg élsz...
Ref.
Mért adnád fel,
Amíg él a remény te is élsz
Ezért mért adnád fel
Amíg él a remény még
Mitől félnél...
Sose add fel, amíg élsz...

Demjén Ferenc: Sose add fel

Link








Domonkos Jolán: AZ ÉLETED OLYAN, AMILYENNEK ÉLED


A szeretet ott van
minden egyes szóban,
hallgasd meg a szavam,
én most hozzád szóltam!

Az élet nem sótlan,
keserű, vagy édes.
Az életed olyan,
amilyennek éled.

Választhatsz könnyűnek,
vagy nehéznek érzed,
Te döntöd el ezt is,
egyszerű a képlet.

Mikor negatív vagy
gondolataidban,
megérkezik a baj
bizony nagyon hamar.

Ha csak szépre gondolsz,
és a jót keresed,
bekopog ajtódon
az életszeretet.

Megérted majd akkor,
hogy ilyen az élet.
Megérted és akkor
gyönyörűnek érzed.

A szeretet voltam,
most csak hozzád szóltam.
Fogadd meg a szavam!
Én jót tanácsoltam...

Domonkos Jolán Az életed olyan, amilyennek éled

Link








Domonkos Jolán: MEGCSILLAN A REMÉNY FÉNYE


Hullik a könny, jön magától.
Szivárványcsepp szem sarkából,
érzelemnek forró jele
arcomon folyik lefele.

Bánatom ha elsírhatom,
nem lesz attól semmi bajom.
Apró vízcsepp mossa lelkem,
jobb emberré tesz majd engem.

Hulló zápor lágyan ömlik,
a fájdalmat mind eltörli.
Könnyebbülés jön utána,
hisz mindenre van bocsánat.

Ha hibáztál, s rájössz végre
szemed felnéz majd az égre.
Onnan várod a biztatást,
Tőle kapod a kitartást.

Ha csak tűrted rossz sorsodat,
engedd el a bánatodat!
Megcsillan a remény fénye,
átgondolod, miért is élsz Te.

Porba hullott könnycseppeket
meghatottan nézegeted...
Szemedet lesütöd, s végül
Istent hívod segítségül.

Ő tudja mi a jó Neked,
Ő látja csak a lelkedet.
Benne tudsz bízni egyedül,
mert önbizalmad meggyengült.

Megtiporták. Kiskorodtól
azt hallgatod semmi nem jó.
Mások jobban tudják mindig
mi az, ami hozzád illik.

"Az árnyékból ne lépj elő! "
Napfénytől is féltenek ők.
Szeretettel fojtogatnak,
nem adhatod sose magad.

Az életed egy nagy próba,
ne váltsd be csörgő apróra!
Nagy a tét, s végül kiderül
mi éltet Téged legbelül.

Elétek állok most végre.
Itt vagyok. Vegyétek észre!
Több vagyok, mint akit láttok,
egy tanáccsal is szolgálok:

Része vagy Te is a" fénynek",
a tökéletes EGÉSZNEK.
Ha reményed szét nem foszlik,
az életed megváltozik.

Valaki segít a bajban,
fontos vagy a pillanatban.
Hogy a világ része maradj,
ne húzz magad köré falat!

A világmindenség is Te vagy,
segítséget ezért kaphatsz.
Ha nem vesz fal körül Téged,
eljut hozzád saját fényed.

Okos vagy, és eszed vezet,
de a lelked fogja kezed.
Földön ő világít Neked,
tudja, hogy éld az életet.

Ember vagy, és egyben lélek.
E kettőből gyúrtak téged.
Lelkedet ne nyomd el belül,
akkor nem leszel egyedül!

Hidd el végre, értékes vagy,
ne sajnáld hát többé magad!
Az élet így sokkal könnyebb,
szárítsd fel most a sok könnyet!







AZ ERŐ


Az erő, mely, ha néha enyhül,
Ha néha mégis elgyengül,
Akkor se hagyd el magad
Mert küzdeni kell, - hogy légy szabad!

Hagyd el a régi rosszat,
Hogy többet soha ne okozza
Fájdalmad velejét!

Engedd el hát, ne figyelj rá
Legyél mindig jó és vidám!
Hagyd a bút a búsba,
Hogy téged soha ne kössön gúzsba!

Örülj hát, minden apró jónak!
Örülj, hogy fetrenghetsz a hóba!
Vagy, ahogy láthatod a nap sugarát
Érezheted a föld talaját.

Engedd, hogy segítő kéz elérjen!
Légy vidám hogy ezt megtette!
Felrázott és felemelt
S ezt mind igénybe vehetted!

Keresd meg magadban a jót
S engedd látatni a valót
Mutasd meg ki is vagy igazán
Engedd, hogy megismerjen a világ!

S ezek után légy büszke magadra
Hogy igen is, amit akartam
Küzdelem,- s annyi idő után
Bármit elérhetsz, amit akarsz igazán!







Életünk nem más, mint veszteségek sorozata. Annyi mindent és mindenkit elveszíthetünk...
Barátot, szerelmet, vágyakat, munkát, egészséget, az álmaidat, pótolhatatlan személyeket... Van az úgy, hogy hullámvölgybe kerülünk, azt hisszük, ennél nincs is lejjebb, hiszen a veszteségek fájnak.
Van egy dolog, amit soha ne veszíts el, a REMÉNY. A Remény talán a legjobb dolog ezen a világon.
Nagyon sok minden belőle építkezik, a Remény már majdnem a HIT... ha elveszíted, vége az életednek.

A Remény olyan, mint a vér. Amíg áramlik az ereidben, addig élsz.
Tápláld magadban mindig, hogy új erőre kapjon, felépíthet egy egész templomot a szívedben...

Soha ne add fel, ha még megpróbálnád. Sose töröld le a könnyed, ha még sírnál. Sose elégedj meg egy válasszal, ha még kérdeznél, sose mond, hogy már nem szereted, ha nem tudod elengedni.







ÉLNED KELL


Élned kell, hogy tanulj a hibádból,
Megtudd ki támogat és ki vádol.
Hogy érezz a szíveddel gyűlölj, vagy szeress,
Hogy ellenséget láss, hogy szeretteket temess.
Az élet útja rögös, vigyázz ne tévedj el!
Ha százszor elbuksz is, élned kell!
Élned kell, hogy szenvedj, hogy hullasd könnyedet
Még csak nem is érted miért, hiába lapozol könyveket
El kell buknod, csak hogy újra felállj ismét
Hogy megmutasd, a meleg szív is mindent kivéd.
Jeges kéz markolja szíved, de ha nem is hiszed el,
Ki kell bírnod és élned kell!
Élned kell, hogy belecsókold másba életed,
Hogy megtaláld ki együtt örül és fél veled.
Ki kezébe fogja kezed és azt súgja szeretlek,
Ki minden bűnét elnézi két csillogó szemednek.
Légy aki vagy, ellenségeid papírként égnek el
Nem adhatod fel soha, élned kell!
Élned kell, hogy kiábrándulj az álmokból
Hogy valóságot szűrj le, sok tönkrement vágyadból.

Hiába zokogsz, kelsz fel álmatlanul ágyadból,
Romhalmaz lett kő és por fáradozva felépített váradból.
Ha össze is omlott egy álmod, helyette még egy kell!
Ha milliószor kezded is elölről, élned kell!
Élned kell, hogy kiálld minden mocskát e világnak
Akár gyűlölnek, vagy leginkább kívánnak.
Lesznek, kik végig veled maradnak, lesznek kik kiszállnak
Lesznek kik majd ápolnak, lesznek kik kirágnak.
Lesz kinek csak szíved, de lesz kinek véred kell,
Értsd meg kérlek, egyszerűen élned kell!
Élned kell, hogy lásd igaz barátaid melletted,
Hogy emlékezz, mások hibáját miként feledted.
Megbocsátottál mindent, s bár nem leltél csodákat
Megtámadott sokszor, de mégis vesztett a bánat.
Most mégis, te vagy ki vígan énekel!
Míg sorsod be nem teljesül, élned kell!







Farkas Anna: ÁLLJ KI MAGADÉRT!


Nem hajótörött vagy, ki örül minden kikötőnek,
sem fuldokló, ki örül szalmaszálnak, fűnek,
vagy az elérhetetlennek tűnő távoli jövőnek.
Nem az vagy, ki a kisebb gondért, vagy
nagyobb bajért, nem harcol az igazáért.

Lehet, hogy a szív, belefáradt a tapasztalatokba,
a lélek, melyet az illúzióktól megfosztottak,
a tudás, melyet nem lobbant lángra a vágy
és már nem indít el útjára az erős akarat,
megtorpan és megáll, a terhek béklyója alatt...

Mikor a fény a felhők felett marad,
és megnyitja bezárult kapuit a Nap,
rajta büszkén besétál: tudás, szív, a lélek
és már mind-mind örömteli életet élnek.

Állj ki magadért, elveidért, vágyaidért!
Vedd elő határozott, magabiztos éned
és mutasd meg, mire is vagy képes.
Nem kérdéses, erős vagy és dicsőséges!







Farkas Anna: AZ ÉLET SZEKERE


Az élet olykor bolyongós,
sokszor bizony borongós.
Gyakran olyan változó,
mint szerencse - forgandó.

Néhanapján jön a "pofon",
de azt se ne vedd zokon!
Borúra majd jön a derű,
ha a bánatod keserű.

Reánk zúdul élet-csapás,
sok a fájó eltávozás...
Így hullámvölgyben élünk,
de mindig remélünk.

Lesznek új és újabb életek,
születnek édes kisdedek.
Hoznak boldog, vidám éveket,
élvezzük, mint cseperednek.

Siet, pereg ez a rövid élet,
vegyük benne észre a szépet!
A felkelő, bíborvörös Napot,
ha horizontról reánk ragyog.

Csörgedező patak tükrét,
fényben úszó sima vizét.
Kis madarak vidám dalát,
a pacsirta zengő hangját.

Érkeznek majd új napok,
hol nincsenek panaszok.
Változatos boldog évek,
hoznak nekünk annyi szépet.

Ha bennünk él a hit-remény,
az élet sem olyan kemény.
A bajunk csak egy vele,
gyorsan szalad a szekere!







Farkas Erzsébet: NE ADD FEL


Ha útelágazáshoz értél
És nem tudod, merre lépjél
Úgy érzed, többet érdemelnél
Szíved szebb jövőt remél
Nem mindig könnyű az út
Az élet sokszor zsákutcába fut
S a célod sem látod már
Csak hagyod, hogy sodorjon az ár
De a célod mindig magad előtt legyen
Ne engedd, hogy valaki erről lebeszéljen
Gondosan tervezd meg lépéseid
Így elérheted a szép álmaid







Paul Fleming: NE CSÜGGEDJ


Ne csüggedj mégse, bár vihar szorongat és tép,
köpd le az irigyet, a sorsnak ki ne térj,
légy magadnak elég s ne gyötrődj és ne félj,
ha szerencse, idő s tér rád uszítja vészét.

Üdvödet s kínodat előre mind kimérték;
Tedd, amit kell s ne bánd meg bármit is tegyél,
Parancsot sose várj s ne nézd, mi lesz a bér.
Valóra váltja minden perc, amit remélsz még.

Miért rí s ujjong ki-ki? markában életének
kulcsa. Nézz szét amit csak látsz körülted, ez
mind benned van. Hát hiú ábrándokat ne fess.

Még mielőbb tovább mégy önmagadba térj meg.
Ki legyűrte önmagát az el sohase vesz,
Annak mindenki már alattvalója lesz.







Fuchs Éva: EMELT FŐVEL


Amikor azt hiszed elfogyott,
S nincs már több erőd.
Amikor azt érzed,
Ez, tovább nem mehet,
Emelt fővel élni nem lehet.
Összetört a bánat,
Ezernyi gond közt, homályban élsz,
feladnád már, nincs tovább.
S mégis, valami itt tart.


Nem tudod miért, nem tudod kiért?
Legyűröd a gondot,
lassan-lassan talpra állsz.
Az életet nem te adtad magadnak,
hát nincs jogod, hogy feladjad.
Az ember megmarad a holnapnak,
akkor is, ha gyötri a bánat...







Garai Gábor: JÓKEDVET ADJ


Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon
nem kell más, csak ez az egy oltalom
még magányom kiváltsága se kell
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem
ha értelmét tudom és vállalom
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan -
ahhoz is csak jókedvet adj , Uram.







Győrffy-Deák Éva: BARÁTOK


Ha csak várod, hogy jobb lesz a sorsod,
Ha a tükörben fáradt az arcod,
Ha fáj, amit el kellett engedned,
Ha életed álmát nem teremted,
Ha múltad sebeit feltéped éppen,
Ha elcsüggedtél ebben a létben,
Ha nem repít tovább a vágyad,
Ha nem érzed hozzá a szárnyad,
Ha bűntudat kínoz az útért,
Ha könyörögsz további hitért,
Ha ítélkeztél magad felett,
Ha nem látsz napot a felhők felett,

Akkor tudd, hogy ott vagyunk veled,
Akkor gyere, és nyújtsd felénk kezed,
Akkor hagyj csak ott minden hibát,
Akkor gyere és mondd el, mi bánt,
Akkor, ha akarod, hallgathatunk,
Akkor nevethetünk és játszhatunk,
Akkor öltözz, hogy sétáljunk egyet,
Akkor tudd, hogy béke van benned,
Akkor lehessünk fény a vállad felett,
Akkor lásd meg saját mély gyökeredet,
Akkor erős faként az égig nyújtózz,
Akkor erőt meríts az újabb úthoz.

Ha a jövőt már nem féled,
Ha a pillanatot átéled,
Ha belélegzed a fényedet,
Ha megéled isteni lényeged,
Ha boldogan, magasan szállsz,
Ha tükörben ragyogást látsz,
Ha örömed az égig ért,
Ha elértél egy újabb célt,
Ha táncolni, nevetni vágysz,
Ha ehhez épp társakra vársz,
Ha szárnyalni tudsz a széppel,
Ha együtt repülsz épp a léttel,

Akkor gyere és mondd el nekünk,
Akkor segíts, hogy együtt legyünk,
Akkor fogd át mindkét kezünk,
Akkor te mutass példát nekünk,
Akkor világíts át a vállunk felett,
Akkor megérthetjük, amit kellett,
Akkor hisszük az isteni sorsunkat,
Akkor meglátjuk újra az utunkat,
Akkor megérezzük, hogy merre, hová,
Akkor együtt repülhetünk tovább.
Akkor közösen vagyunk angyalok,
Akkor fényünk mindenen átragyog.







Hajdú Levente: NE ADD FEL


Itt az élet csak harc és küzdelem,
a mi célunk pedig a
győzelem.
Sorsod legyen
bármilyen mostoha,
e nemes harcot ne add fel soha!







Ernest Hemingway: SOHA NE LÉGY SZOMORÚ


Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.


Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.
Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.







Jánosa Gergely: BIZTATÓ BESZÉDEK


Szólok én most Neked,
Remélem, hogy segít,
S ezekből a jókból
Önbizalmat merít.

Az élet néha nehéz,
Mit néha sőt mindig.
S inkább borús felhő,
Mint egy csendes piknik.

De túl leszel ezen,
Hisz erőt ad e szó,
S a végén minden egyszerű
Felhőtlen és jó.

Felejtsd el a rosszat,
Mert kell a hely a szépnek.
Az öröm is kibújik
És fényt hoznak e képnek.







Juhász Gyula: HARMÓNIÁK


Szenvedni tudj és tűrni merj
És várni, sírni, érni,
A szirtek párnáján pihenj
S ne félj a végtelen jövővel szembenézni!

És minden veszne, törne bár
S ha semmit el nem érne,
A lelked él még s vár reád
Titokkal teljes és vigasszal teljes éje.







Kaszás Péter: Ne ADJUK FEL! (A BETEG GYERMEKEKÉRT)


Hozd a gyermeket, mint az életet,
Ha már a könnyektől az arcunkat sem láthatod.
Nyújtsd a két kezed, ott leszünk veled,
És a gyermek boldog hangját újra hallhatod.

Nem adjuk fel, csak jöjj közel,
Hittel meggyógyulsz, tudom.
Ne adjuk fel! Ha itt leszel,
Nem lesz többé fájdalom.
A nagyvilág tudja már, hogy visszaadtunk álmot,
S annyi életet.

Nyújtsd a két kezed, bízd ránk mindened,
Mert már úgy érzed, hogy téged senki nem szeret.
Mindent megteszek, lehetsz rossz gyerek,
Nálunk rajzolhatsz majd várat és kék eget.

Nem adjuk fel, csak jöjj közel,
Hittel meggyógyulsz, tudom.
Ne adjuk fel! Ha itt leszel,
Nem lesz többé fájdalom.
A nagyvilág tudja már, hogy visszaadtunk álmot,
S annyi életet.

Nem adtuk fel, csak jöjj közel,
Hittel meggyógyulsz, tudom.
Nem adtuk fel! Ha itt leszel,
Nem lesz többé fájdalom.
A nagyvilág tudja már, hogy visszakaptunk álmot,
S annyi életet.

Nem adtuk fel, csak jöjj közel,
Hittel meggyógyulsz, tudom.
Nem adtuk fel! Ha itt leszel,
Nem lesz többé fájdalom.
A nagyvilág tudja már, hogy visszakaptunk álmot,
S annyi életet.

Nem adtuk fel, csak jöjj közel,
Hittel meggyógyulsz, tudom.
Nem adtuk fel! Ha itt leszel,
Nem lesz többé fájdalom.
A nagyvilág tudja már, hogy visszakaptunk álmot,
S annyi életet.







Kaszás Péter: KÉZKERINGŐ

Dalszöveg


Gyermekként, nem érted még,
Hogy körötted csend van, miért?
Majd egyszer, meghallod még,
A tiszta szót, mindent, mi szép!

Egy meghallott hang, mire oly régen vársz:
Eljön majd, egyszer hozzád.
Egy meglátott jel, már hozott csodát,
Így élsz, tovább.

Néma a szád, hol a szó?
Néha élned, csak álmodban jó,
Ne add fel, van még remény,
Menj tovább, van miért!

Egy meghallott hang, mire oly régen vársz:
Eljön majd egyszer hozzád.
Egy meglátott jel, már hozott csodát,
Így élsz tovább.

Egy meghallott hang, mire oly régen vársz:
Eljön majd egyszer hozzád.
Egy meglátott jel, már hozott csodát,
Így élsz tovább.

Kaszás Péter: Kézkeringő - Napsugár Anna

Link








JeepCKing: NE ADD FEL!


Mikor a fájdalom és a kín felordít,
és az ég minden vihart ellened fordít,
mikor az útszéli faág arcodba csap,
és pokoli démonok tépik a hajad...

Mikor a reménytelenség leghűbb társad,
s nem jön a megváltás, hiába is vártad,
mikor a puszta lét is már csak büntetés,
mert hasztalan volt a hit, és a tüntetés...

Mikor azt hiszed, utadat végigjártad,
s remegő kezekkel vésed a fejfádat,
mert az erődet már fogyatkozni érzed,
és az elmúlás rozsdája marja vérted...

Mikor azt hinnéd, eljött az utolsó nap,
s fájó búcsúztatódra készül már a pap,
mikor már nincs erőd küzdeni az árral,
és úgy döntenél, elmész ezzel a nyárral...

Akkor gondolj azokra, kik hazavárnak,
és lágy mosolyodban egy világot látnak...


Gondolj azokra, kik igazán szeretnek,
akik veled együtt sírnak, és nevetnek...

Gondolj azokra, akiknek szívében élsz,
és gyengéden fogják a kezedet, ha félsz...
Gondolj azokra, kik érzik, mit te érzel,
s gyógyfűvel takarják sebeid, ha vérzel...

Gondolj azokra, kiknek a szavad áldás,
akiknek melletted lenni egy megváltás...
Mikor azt éreznéd, leomlott az erőd,
akkor meríts belőlük magadnak erőt!

Amikor a reményed meghalni látszik,
és lelked a kialudt tűz mellett fázik,
szeretet-hasábot tesznek a parázsra,
nem is kell túl sokat várnod e varázsra.

Ha félsz az éjszaka baljós hangjaitól,
zenét csalnak elő lelkük lantjaiból,
hogy elűzzék a félelmetes árnyakat,
melyek kiölnék belőled a vágyakat.

És mikor hited porrá zúzná az élet,
festenek tenéked egy gyönyörű képet!
Miattuk, általuk érdemes tán hinni,
reményed, álmaid velük tovább vinni!

Ha másért nem, miattuk érdemes élni,
és Istentől imádban új csodát kérni!
Ne add hát fel, míg van, kinek hiányoznál,
míg van egy fül, mi hallja, ha kiáltoznál!













Lelkes Anna: LASSÚ TÁNC


Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad, mint az esőcseppek földet érnek tompán?
Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,
Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid
A zene elillan...

Átrepülsz szinte minden napodon?
S amikor kérded: "Hogy s mint?"
Meghallod a választ?
Mikor a nap véget ér, te ágyadban fekszel,
Tennivalók százai cikáznak fejedben?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid..
A zene elillan...

Szoktad mondani gyermekednek, "majd inkább holnap"?
És láttad a rohanásban, amint arcára kiült a bánat?
Vesztettél el egy jó barátot, hagytad kihűlni a
barátságot,szerelmet
Mert nem volt időd felhívni, hogy annyit mondj: "Szia"?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid.
A zene elillan.

Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj,
Észre sem veszed az út örömét.
Mikor egész nap csak rohansz s aggódsz,
Olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék.. melyet eldobsz szinte egy
perc alatt.
Az Élet nem versenyfutás
Lassíts, ne szaladj oly gyorsan
Halld meg a zenét
Mielőtt a dal elillan.


Lassú tánc...

Link



Lassú tánc... // SlidePlayer

Link








László Margit: A SZIGET


Míg várnak, míg hiányzol...
Míg feléd derűs meleg árad,
Addig ne mondd, hogy kár volt,
Ne mondd, hogy hiába.

Míg van egy békés sziget a sodró áradatban,
Hol enyhül a bánat és múlik a jelen,
Addig még érdemes a holnapot várnod,
Nyiss be az ajtón, és tedd le a szíved.

Míg szólnak Tehozzád, és megfogják a kezed,
Míg szavadat értik, és tudják a neved.
Addig még érdemes, addig még maradj!
Addig még muszáj tartanod magad!

Míg hívnak és tudod, hogy oda kell érned,
Míg érzed az erőt, mi odahúz Téged.
Addig még ne zárj magadra ajtót!
Addig még Te is fogadd a kopogót.

Isten az embert nem uralni szánta,
Ember az embernek legyen méltó társa,
Ha nem tudsz már mást, csak önmagadat adni,
Oszd széjjel szívedet, és érdemes volt élni.







Márai Sándor: AJÁNDÉK


És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos ajándék.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg.










Ifj. Nagy Bálint (Valentinus): HA SÍRVA ÜVÖLT BENNED A FÁJDALOM...


Ha sírva üvölt benned a fájdalom,
Akkor is büszkén mondd azt, hogy vállalom!
Ne tűnjön majd el örökre a Remény,
Légy kitartó következetes kemény
Ember akkor is, ha vérzik a szíved
És akkor is, ha bánatos a lelked.
Ha sírva üvölt benned a fájdalom,
Sohase jelentsd ki azt, hogy feladom!

Ifj.Nagy Bálint(Valentinus):Ha sírva üvölt benned a fájdalom...

Link








NE ADD FEL . Juniker

Dalszöveg


Én is álmodtam életről, álmodtam halálról,
Álmodtam társról és álmodtam magányról.
Mindig a szerelem, mindig a látomás,
Mindig csak küzdelem, nincs semmi változás.
Éveknek tűnnek, pedig csak szösszenet,
Őrültségre készülünk, ami tényleg döbbenet.
Én csak kitartást kívánok, és arra kérlek, ne add fel!
Vannak nehéz pillanatok, de az ereidet ne szabd fel.

Mert úgy érzed, hogy becsaptak, ellened van mindenki,
Rossz helyre születtél, nem lehet már mit tenni.
Hogy rád támad a világ, hogy nincsen semmi menedék,
Hogy nem tud már megvédeni a sajátnak hitt fedezék.
Mert fojtogat az éjszaka, és nem hagynak a könnyek,
Zuhannál a mélybe, mert azt hiszed az könnyebb.
Utálnak a szüleid, a szerelmed is elhagyott,
A szíved szúrja valami, a balszerencse elkapott.

De nem szabad feladni, hidd el, hogy ez változik,
Felébred egy új nap és a keserűség távozik.
Bízz bennem, kérlek, ha azt kérem, hogy tarts velem,
Kockázat nélkül úgy sincsen győzelem.
Nézz rám, kérlek ne takard az arcodat!
Ne rejtsd el a könnycseppet, végignéztem harcodat.
A vérem kehelyben, a szívemet meg elhagytam,
Melegít a napsugár, belül mégis meghaltam.

Én gondolok rád is, innen a távolból,
Akkor sem haragszom, ha felkeltesz egy álomból.
Csak arra kérlek, ne add fel, mindig van remény a számodra,
Vannak, kik még szeretnek, és vigyáznak az álmodra.
Én veled leszek mindig, nem hagylak soha magadra,
Ne hallgass az árulókra és a hazug szavakra!
Én veled tartok mindig, el nem engedem kezedet,
Én veled leszek mindig, csak mondd most ki a nevemet!

Tudom, mit érzel, tudom, milyen egyedül,
Mikor minden barát elfordul és kikerül.
Mikor magadra maradtál, mikor mindenki ellened,
Mikor semmibe vesznek, mikor kifakul a jellemed.
Csak a jelmezed járkál, ami belül vérzik,
De ekkor sincsen segítség, mert a farkasok megérzik,
Hogy gyenge vagy és erőtlen, rád támad a holnap,
Hiába is futnál, mert eléd gátat tolnak...

Én gondolok rád is, innen a távolból,
Akkor sem haragszom, ha felkeltesz egy álomból.
Csak arra kérlek, ne add fel, mindig van remény a számodra,
Vannak, kik még szeretnek, és vigyáznak az álmodra.
Én veled leszek mindig, nem hagylak soha magadra,
Ne hallgass az árulókra és a hazug szavakra!
Én veled tartok mindig, el nem engedem kezedet,
Én veled leszek mindig, csak mondd most ki a nevemet! (2X)

Mert úgy érzed, hogy becsaptak, ellened van mindenki,
Rossz helyre születtél, nem lehet már mit tenni.
Hogy rád támad a világ, hogy nincsen semmi menedék,
Hogy nem tud már megvédeni a sajátnak hitt fedezék.
Mert fojtogat az éjszaka, és nem hagynak a könnyek,
Zuhannál a mélybe, mert azt hiszed az könnyebb.
Rám számíthatsz, én sosem hagylak cserben,
Ha azt kéred, én maradok, itt állok egyhelyben.

Juniker - Ne add fel

Link








NE ADD FEL!


Ne add fel, ha álmod
már rég lassú suttogás,
ha az élet tört szerelme,
múló némaság,
ha a bánat lelked rágja,
s a zord a holnapod,
adj esélyt a csillogásnak,
s hangját hallhatod!
Hallhatod a lét varázsát,
járhatsz víg úton,
s bölcs tudásod, ős hatalma,
hang a lombokon.
Lombok álma szerelemmé,
dallá nemesül,
hallod a szél suttogását,
s lelked felderül.
Ne add fel! Hisz hallani jó!
Biztató varázs!
Ősi álmod teremt benned
szép harmóniát!







NE ADD FEL!


Ha elromlik minden, mint megesik néha,
Ha utad csak hegyre föl vezet a célba,
Ha kevés, mit kapsz, de sokkal tartozol,
Nevetnél bár, de sóhajtozol,
Ha úgy érzed, a sok gond leterhel,
Pihenj, ha kell - de soha ne add fel.

Az élet furcsa dolgokra képes,
Ilyesmit párszor mindenki érez,
Számos hiba épp azért történik,
Mert feladtuk, s nem tartottunk ki végig.
Ne add fel hát, ha lassan is haladsz,


A siker talán már csupán egy arasz.

A cél sokszor nem oly távoli,
Mint tétova ember balgán képzeli,
Sokszor a küzdő nem várja meg,
Hogy megnyerje a serleget,
És túl késő, mire belenyilall,
Hogy mily közel volt a diadal.

A siker a kudarcnak fordítottja -
Kétség fellegének ezüst árnyalatja -
És nem tudjuk, mily közel a siker,
Tán orrunk előtt van, de nem hisszük el;
Küzdj hát tovább, ha ér sok csapás -
Ha húz még az ág is, harcolj tovább!







NE ADD FEL!

Zeneszöveg

Szerző: Wolf Péter - S. Nagy István


Ha fáradt a lelked,
Fáradt a tested, úgy érzed, nincs erőd,
Remeg a térded, remegve kérded,
Meddig van még időd?
Nem felel senki, némi a félelem,
Ne add fel! Ne hagyd, hogy úgy legyen!
Szép szó ha kábít,
Sötétbe csábít, tévútra kényszerít!



Lehúzna mélybe, mondd azt, hogy mégse!
A rossz rajtad nem segít!
Ne add el lelked, ne add el önmagad!
Utat mutass! Vállald a sorsodat!

Ne add fel!
Azért se, azért se lásson sírni senki sem,
Ne add fel!
Azért se, azért se légy könnyű a mérlegen,
Ne add fel!
Azért is, azért is higgy benne, hogy van remény,
Ne add fel!
Ne add fel!
Azért tűz rád megváltón a fény!


Csongrádi Kata: Ne add fel!
/Bármilyen nehézséget hoz is az élet, mindíg meg kell találnunk benne a szépet.
Kitartásra, az élet jól megélésére buzdít a klip/

Link








NE ADD FEL! - SP

Zeneszöveg


Olyan vagy, mint a fénylő napsugár,
Az álmom veled valóra vált (hey),
Sokszor eldöntöttük, hogy nem lesz folytatás,
És azt mondod, nem bírod tovább,
De te visszatérsz hozzám (hozzám),
Ahogy a filmekben szokták (szokták),
Megértünk mi már sok vitát (yeah),
Szeretjük egymást (egymást), gyere, bújj hozzám (hozzám),
Annyi minden vár még ránk

Ne add fel kérlek, még ne, újra kezdhetnénk,
Kérlek, még ne ez a dal most jót csak kérlek
Ne add fel, oh babe, ne add, fel,
Ne add fel, kérlek, még ne, újra kezdhetnénk,
Kérlek, még ne ez a dal most jó csak kérlek Ne add fel, oh babe, ne add, fel,
Ne add fel, kérlek, kérlek, kérlek, kérlek

Neked is kell, aki csak néha átölel,
Aki vigyáz rád az én vagyok, csak én
Te ellöksz mindig újra,
Mikor már tényleg közel
Kerültem hozzád,...

SP - Ne add fel

Link








NE ADD FEL!


Zeneszerző: Tolcsvay Nagy László
Szövegíró: Bródy János
Előadó: Koncz Zsuzsa

Dalszöveg


1. Tudom, te is indultál,
Tudom, te is álmodtál,
Tudom, te is csalódtál,
De a Föld forog tovább.

2. Kijártad az iskolát,
És érzed, hogy nincs tovább,
Ne várj valami új csodát!
De a Föld forog tovább,
De a Föld forog tovább,
De a Föld forog tovább és meg nem áll.

R. Ne add fel, ne add fel,
Ne add fel a reményt!
Soha ne add fel, ne add fel,
Ne add fel a reményt,
Hisz a holnap mindig egy új nap,
S amíg élünk, választhatunk,
Hogy a holnap érkezik hozzánk el,
Vagy nála találkozunk.

3. Lejártad a lábadat,
Kerested a jó utat,
Tudod a határokat,
De a Föld forog tovább.

4. Megérted az éveket,
Belátod a tényeket,
Kevés, amit kérhetek,
De a Föld forog tovább,



De a Föld forog tovább,
De a Föld forog tovább, és meg nem áll.

R. Ne add fel, ne add fel,
Ne add fel a reményt!
Soha ne add fel, ne add fel,
Ne add fel a reményt,
Hisz a holnap mindig egy új nap,
S amíg élünk, választhatunk,
Hogy a holnap érkezik hozzánk el,
Vagy nála találkozunk.

R. Ne add fel, ne add fel,
Ne add fel a reményt!
Soha ne add fel, ne add fel,
Ne add fel a reményt,
Hisz a holnap mindig egy új nap,
S amíg élünk, választhatunk,
Hogy a holnap érkezik hozzánk el,
Vagy nála találkozunk.


Koncz Zsuzsa - Ne add fel!

Link








NE ADD FEL - Gemini

Dalszöveg


A pálya hosszú, a küzdelem nehéz,
Ha nem figyelsz eléggé, a jó útról letérsz.
A játék harccá érett, a gyenge elmarad,
Ha elfáradsz is néha, ne hagyd ma el magad!

Ne add fel, ne add fel az utolsó métereket!
A cél előtt, a cél előtt megállni sosem lehet.
Ne add fel soha az utolsó métereket!
Gyújts újra erőt a győzelem előtt!

Ne add fel, ne add fel az utolsó métereket!
A cél előtt, a cél előtt megállni sosem lehet.
Ne add fel soha az utolsó métereket!
Gyújts újra erőt a győzelem előtt!

Amikor útnak indulsz, még segítenek neked.
De az akadályokat már neked kell leküzdened.
A játék harccá érett, a gyenge elmarad,
Ha elfáradsz is néha, ne hagyd ma el magad!

Ne add fel, ne add fel az utolsó métereket!


A cél előtt, a cél előtt megállni sosem lehet.
Ne add fel soha az utolsó métereket!
Gyújts újra erőt a győzelem előtt!

A pálya hosszú, a küzdelem nehéz,
Ha nem figyelsz eléggé a jó útról letérsz.
A játék harccá érett, a gyenge elmarad,
Ha elfáradsz is néha, ne hagyd ma el magad!

Ne add fel, ne add fel az utolsó métereket!
A cél előtt, a cél előtt megállni sosem lehet.
Ne add fel soha az utolsó métereket!
Gyújts újra erőt a győzelem előtt!

Ne add fel, ne add fel az utolsó métereket!
A cél előtt, a cél előtt megállni sosem lehet.
Ne add fel soha az utolsó métereket!
Gyújts újra erőt a győzelem előtt!

Ne add fel soha az utolsó métereket!
Gyújts újra erőt a győzelem előtt!


Gemini - Ne add fel

Link











Ne akarj valami lenni, ami nem vagy!
Az élet egyik legnagyobb kihívása az,
hogy önmagad légy egy olyan világban,
amelyik próbál olyanná tenni, mint mindenki más.
Valaki mindig csinosabb lesz, valaki más okosabb,
vagy fiatalabb, de sohasem lesz olyan, mint te.
Ne változz azért, hogy az emberek kedveljenek!
Légy önmagad, és a megfelelő emberek szeretni fogják a valódi énedet







OTT LESZEK VELED

Előadó, zeneszerző: Horváth Tamás

Dalszövegíró: Horváth Tamás, Dajka Raul


Ott leszek melletted
és fogom majd a kezed,
hidd el, hidd el,
hogy a társad leszek.
Mikor lelked sötét
én leszek a fényed, fényed,
szeretni foglak téged.

Voltál már úgy,
hogy megmondanád
mégsem mered neki.
Csak egyetlen szó,
mégis oly nehéz azt kimondani.
Senki sem tudja
mennyire szenvedsz
ott belül, legbelül.
A szíved megszakad
ha nem mondhatod már ki,
és bizony nem akárki,
te vagy aki számít,
többé magad ne ámítsd!
Légy erősebb,
mondd ki, hogy szereted!
Fogd meg a kezét,
nézz a szemébe, és ismételd!

Ott leszek veled,
és ott leszek neked,
amikor akarod számíthatsz rám,
mindig fogom majd a kezed!
Én ott leszek veled,
és ott leszek neked,
amikor akarod számíthatsz rám,
mindig fogom majd a kezed!
Én!

Ott leszek melletted
és fogom majd a kezed,
hidd el, hidd el,
hogy a társad leszek.
Mikor lelked sötét
én leszek a fényed, fényed,
szeretni foglak téged.

Ott leszek a bajban,
tudod rólad írok minden dalban!
A lágy hangod hallom
minden zajban,
gyere velem halkan,
segítek ha baj van!


Az Úr legyen áldott,
hogy rád találtam!
Pedig a szerencsének háttal álltam.
Eddig az életemet nem szerettem.

Úgy jött a szerelem,
hogy nem kerestem.
Nincs már semmi mögöttem,
csak is Te vagy előttem!
Az Isten boldog felettem,
hogy csak Te vagy mellettem!
Kell ez a nő,
nekem kell ez a lány!
Durran a pezsgő,
nagyon nyikorog az ágy!
Úgy fogom a kezed,
ahogy senki más még!
Kérlek lőjj le,
hogyha másra vágynék!

Ott leszek veled,
és ott leszek neked,
amikor akarod számíthatsz rám,
mindig fogom majd a kezed!
Én ott leszek veled,
és ott leszek neked,
amikor akarod számíthatsz rám,
mindig fogom majd a kezed!

Ott leszek melletted
és fogom majd a kezed,
hidd el, hidd el,
hogy a társad leszek.
Mikor lelked sötét
én leszek a fényed, fényed,
szeretni foglak téged.

Ott leszek veled,
és ott leszek neked,
amikor akarod számíthatsz rám,
mindig fogom majd a kezed!
Én ott leszek veled,
és ott leszek neked,
amikor akarod számíthatsz rám,
mindig fogom majd a kezed!
Én!


Horváth Tamás & Raul - OTT LESZEK VELED

Link








55 inspiráló idézet, amely megváltoztatja az életed!

[kink]https://lifeadvisor.hu/2018/11/08/55_inspiralo_idezet_amely_megvaltoztatja_ az_eleted[/kink]







Pajor Zsolt: SOHA NE ADD FEL!


Szárnyalsz a boldogsággal,
S gyönyörű az élet.
Ám jő egy szörnyű pillanat
És az egész semmivé lesz.
Kettétörik mit építettél,
Széthull a család,
Úgy érzed, csak rossz ér téged,
Veled mindenki galád.
Bezárkózol magadba,
Emészt a fájdalom, harag,
Azt érzed, minden ellened fordul,
Kit szerettél, megtagad.
Pedig a világ, hidd el,
Még mindig ugyanaz,
Minden sebre van gyógyír,
Az összes búra van vigasz.
Még benned is van érték,
Hiába történt a sok rossz,
de sosem leszel boldog,
Ha itt szomorkodsz.
Nézz a jövőbe, büszkén,
Mint megannyi társad,
Tégy meg mindent, ha nehéz is,
így teljesül minden vágyad.
Lesz majd újra, ki becsül,
Elismer, felnéz reád,
Megint szép lesz az élet,
Újra együtt lesz a család.
Csak hidd, hogy fontos vagy,
S rád még igenis várnak,
Hiába is futsz el, mert még
Szüksége van rád a világnak.







Picasso Branch - SOHA NE ADD FEL!

Link











Rajki Miklós: BIZTATÓ


Biztatlak: Örülj!
Örülj a világnak,
Örülj a kinyíló virágnak,
Örülj a rikkantó madárnak!
A zöldlombos erdőnek, a viruló mezőnek.
Örülj a hasadó hajnalnak,
Éjben az égen ragyogó csillagnak!
A szép napra ébredő reggelnek,
A neked köszönő embernek,
S minden ártatlan gyermeknek.
Örülj a feléd küldött mosolynak,
A hozzád szóló szavaknak!
Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak,
Ha valahol éppen tereád várnak!
Örülj, ha megfogják a kezedet,
Tanítsd meg örülni gyermeked!
Örülj és te is tárd ki szívedet!
Az öröm széppé teszi lelkedet és vidámmá kedvedet. Örülj az ősznek, a tavasznak,
A fakadó rügyeknek, a lehulló lomboknak!
Nyáron a rekkenő melegnek,
Télen a hóval borított hegyeknek.
Örülj, ha jön egy zivatar,
Ha örülsz, akkor nem zavar.
Örülj a megkonduló harangnak,
A felröppenő sok-sok galambnak!
A felhangzó zenének!
Örülj minden csendes estének!
Örülj a farkát csóváló kutyának,
Örülj az egész világnak!
Hiszen annyi jó és szép van, aminek örülhetsz,
Örülj, ha valakivel törődhetsz!
Lásd meg mások örömét, örülj, ha bárkit öröm ér!
Örömöt adj minden kicsi örömért!
Az öröm az egy jó dolog,
akik örülni tudnak, azok boldogok.
Te is az lehetsz, ha akarod!







Rajki Miklós: LÉLEK


A léleknek nem kell pénz,
A lélek mindig valami szépet remél.
Kell neki mindennap a pillanat,
Amikor valami szépet befogad,
És felerősítve sugározza tovább,
Hogy szebb legyen tőle a világ.







Reményik Sándor: KEGYELEM


Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, eget ostromló akarattal -
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor - magától - megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat - hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor - magától - szűnik a vihar,
Akkor - magától - minden elcsitul,
Akkor - magától - éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.







Christina Rickardsson: SOHA NE ADD FEL!
Egy brazil utcagyerek útkeresése a favelláktól Svédországig


Christina Rickardsson a brazil utcákon nevelkedett,
életében folyamatosan jelen volt az éhezés, halál és a félelem.
Nyolcévesen fogadták örökbe Svédországba,
ahol bár új életet kezdett, múltja folyamatosan kísértette.
Könyvében mesél életútjáról és arról, miként jutott el oda,
hogy saját alapítványt hozzon létre a szegénységben élő gyerekek megsegítésére.







SOHA NE ADD FEL - OM MANI PADME HUM


Soha ne add fel. Bármi történjék is,
soha ne add fel.
Erősítsd meg a szíved.
Országodban túl sok
energiát fordítanak
az ész fejlesztésére,
ahelyett, hogy a szívüket edzenék.
Légy együttérző
a barátaidon kívül
mindenki mással is.
Légy együttérző.
Dolgozz lelked és
egyben a világbékéjéért.
Dolgozz a békéért és hallgass rám:
Soha ne add fel.
Nem számít, mi zajlik körülötted,
nem számít mi történik
Soha ne add fel".

/Tendzin Gjaco: a jelenlegi dalai láma/







SOHA NE ADD FEL! - MOLNÁR ÉVI portréfilm

Link








SOHA NE ADD FEL! (PAN) - Radics Gizi, Wolf Kati, Oroszlán Szonja - A szív dala

Link








Tamás Attila: NE ADD FEL


Nehéz megtalálni azt
Ki őszintém mondja az igazt
Kinek nincs hátsó szándéka
Vagy egyéb hasonló "játéka"

Nehéz megtalálni azt
Ki önzetlenül nyújt vigaszt
Ki tőled nem várja el
Hogy ezen túl csak rá figyelj

Nehéz megtalálni azt
ki ha kell melletted virraszt
Ki irántad nem ismer határokat
Félelmet, netán gátlásokat

Nehéz megtalálni azt
Ki a bajban sem mulaszt
Ki ha valamit elrontott
Őszintén bevallja: megbotlott

Nehéz megtalálni
De ha megtalálod
Rájössz Ő az igaz barátod







Tamkó Sirató Károly: BIZTATÓ


Ne ess kétségbe, érjen bármi!
Csak egy a törvény: várni. Várni!

Ha reszket alattad a föld:
Csak önmagadat meg ne öld!

Ha egyetlen vagy, mint a szálfa.
Felvirrad még magányod álma.

Minden beérik, révbe fut:
És győzött az, ki várni tud.










Tánczos Katalin: AZ ÉN MIATYÁNKOM


Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád soha senkise,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz eszükbe:
Ó, ,,Lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba - reményteljesen,
S fohászkodj: MI ATYÁNK! KI VAGY A MENNYEKBEN...

Mikor a magányod ijesztően rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Ó, ,,Lélek", ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram! SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!

Mikor mindenfelől forrong a ,,nagyvilág"
Mikor elnyomásban szenved az ,,igazság"
Mikor elszabadul a ,,Pokol" a Földre
Népek homlokára a ,,Káin" bélyege van sütve.
Óh ,,Lélek", ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba: hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram! JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!

Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól meggyötörve...
Hisz a bajban nincs barát, ki veled törődne,
Ó, ,,Lélek", ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba - hajtsd meg a homlokod...
S mondd: Uram! LEGYEN MEG A TE AKARATOD!

Mikor a kisember fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a ,,gazdagság" milliót költ, hogy éljen,
És millió szegény a ,,nincstől" hal éhen,
Ó, ,,Lélek", ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, tedd össze két kezed,
S kérd: Uram! ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!

Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül, sőt ellene támadsz,
Mikor, hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Mikor lázad benned, hogy tagadd meg ,,Őt"...
Ó, ,,Lélek", ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet:
Uram! Segíts, - S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!

Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magadat,
S később rádöbbentél, hogy kihasználtak!
Ó, ,,Lélek", ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram! MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!

Mikor a ,,nagyhatalmak" a békét megtárgyalják,
Mikor a BÉKE sehol - csak egymást gyilkolják!
Mikor a népeket vesztükbe hajtják
S kérded: Miért tűröd ezt?! MIATYÁNK!
Ó, ,,Lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj:
Lelkünket kikérte a ,,Rossz", támad, tombol!
Uram! Ments meg a kísértéstől!
MENTS MEG A GONOSZTÓL!

UTÓHANG

S akkor szólt az Úr Jézus, kemény - szelíden:
Távozz Sátán! Szűnj vihar! BÉKE, SZERETET,
És csend legyen!
Miért féltek - ti kicsinyhitűek?
Bízzatok! Hiszen Én megígértem Nektek:
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek!
Hűséges kis nyájam, Én Pásztorotok vagyok,
És a végsőkig VELETEK MARADOK!










Teréz Anya: AZ ÉLET HIMNUSZA


Az élet az egyetlen esély, vedd komolyan!
Az élet szépség, csodáld meg!
Az élet boldogság, ízleld!
Az élet álom, tedd valósággá!
Az élet kihívás, fogadd el!
Az élet kötelesség, teljesítsd!
Az élet játék, játszd!
Az élet vagyon, használd fel!
Az élet szeretet, add át magad!
Az élet titok, fejtsd meg!
Az élet ígéret, teljesítsd!
Az élet szomorúság, győzd le!
Az élet dal, énekeld!
Az élet küzdelem, harcold meg!
Az élet kaland, vállald!
Az élet jutalom érdemeld ki!
Az élet élet - éljed!







12 IDÉZET, AMELY MEGERŐSÍT ABBAN, HOGY NEM SZABAD FELADNOD!

Link








Sango Villagren: NE ADD FEL!


A távolból figyellek, tán túl messze vagyok,
a sűrű ködben egyedül csak a szemed ragyog.
Fájdalom, vagy boldogság, mi lelkedben csillan?
Mi egy röpke pillanatban rögtön el is illan.

Félelem mardossa most a szívemet érted,
mert egyszer néma szóval segítségem kérted.
Lehetséges lenne, hogy kevés az, mit nyújtok?
Túl halk már a kedves szó, mit füledbe súgok?

A megfáradt ég alkonya, már rád teríti szárnyát,
a Hold a földre csorgatja tested hűvös árnyát.
Viaszfehér kezed most hadd nyugtassa enyém,
hadd segítsek, hogy mutathasd a mosolyodat felém!

Ne add fel soha! Kérlek, ne add fel a harcot!
Hadd láthassak újra, egy kedves, vidám arcot!
Fogd erősen kezem, én nem engedlek el,
boruljon rád szeretetteljes, tiszta lepel.

Feledd most, mi volt, mi múlt, mi régen úgy fájt,
mindazt, ami szívedbe kínzó sebet vájt.
Boruljon rád fényes, fehér, "angyalhordta" szárny,
s hadd legyek én fejed felett színes szivárvány!







Vitó Zoltán: VAN ÚGY AZ EMBER..


Van úgy az ember,
hogy álmodozni vágyik,
mégsem jut messzebb:
- riasztó úton - csak a valóságig.

Van úgy az ember,
hogy bár szólani vágyik,
mégsem jut messzebb:
- tétova úton - csak a hallgatásig.

Van úgy az ember,
hogy bátorságra vágyik,
mégsem jut messzebb:
- bénító úton - a megalkuvásig.

Van úgy az ember,
őszinteségre vágyik,
mégsem jut messzebb:
- ösvényes úton - csak a hazugságig.

Van úgy az ember,
hogy építeni vágyik,
mégsem jut messzebb:
- vak-sötét úton - csak a rombolásig.

Van úgy az ember,
hogy bár szállani vágyik,
mégsem jut messzebb:
- ingoványon - az elnyelő mocsárig.

Van úgy az ember,
hogy az Összhangra vágyik,
mégsem jut messzebb:
- veszejtő úton - lelke káoszáig...

Bizony, van úgy az ember:
otthagyná gőgös, 'koronás' helyét;
sóváran nézi buksi kutyájának
lélek-gyémántként csillogó szemét:
és sírva simogatja
egy őzgidácska ártatlan fejét:

Ám úgy is van az ember,
haragra, bosszúra készül előre,
de egy kedves hang csendül, -
és szelíd barátság sarjad belőle.

És úgy is van az ember,
hogy balsorsára készül már előre,
de egy tiszta fény villan, -
s búvó remény, öröm sarjad belőle:

Mert úgy is van az ember
- sorsáért bármily balszerencsét átkoz -;
egy kéz, egy mosoly segítő áldást hoz,
és mégis eljut, eljut önmagához,
- kalandos úton - legjobb Önmagához.







Vannak dolgok, amikhez már túl öregek vagyunk - és örülök neki...
Pedig a legtöbb dologhoz soha nem vagyunk túl öregek.
Nem vagy túl öreg ahhoz, hogy fejlődj, nem vagy túl öreg ahhoz, hogy elkezdj élni, ne csak létezz.
Mindenki kapott egy saját életet, ami bőven elég elfoglaltságot jelent.
Minden másban maradj gyerek: játssz, nevess, szeress, élvezd az életet.
Soha nem vagy elég idős ahhoz hogy élvezd az életet

















 
 
0 komment , kategória:  Lelkem szirmai  
Budapest elesett!
  2019-12-03 19:30:12, kedd
 
 




BUDAPEST ELESETT!


5 centi hótól megbénult a főváros

Balesetek, torlódások, dühös közlekedők


Noha tudni lehetett, hogy havazás várható, a főváros érezhetően nem készült fel erre. A főpolgármester azt nyilatkozta, a latyakot sem takarítják el a forgalom közepette, mert csak bosszúságot okoznának vele







Háromcentis latyak bénította meg a fővárost


Balesetek, késések, torlódások, dühös közlekedők - leesett a hó, a főváros pedig láthatóan nem volt ura a helyzetnek, már a tél második napján elvesztette a városvezetés a küzdelmet a pár centis csapadék felett. A Bors az utcákat járva kérdezte az embereket Budapesten, senki nem értette, a latyakot miért nem sikerült eltakarítani.

Egész nap a latyakos, sáros hóban, csúszós utakon kellett közlekednie az autósoknak, egyensúlyoznia a járókelőknek, miután vasárnap éjjeltől hétfő délutánig folyamatosan esett a hó a fővárosban.







Az előrejelzésekből ugyan kivehető volt, hogy óriási káosz lehet, a főváros láthatóan nem készült fel a krízisre, kevesebb volt a hótakarító, mint amennyi kellett volna, a főpolgármester pedig azt nyilatkozta, hogy a latyakot sem takarítják el a folyamatos forgalom közepette, mert csak bosszúságot okoznának vele.

A Bors ehhez képest babakocsival hótorlaszon átugró kismamával, elázott lábbelijű nyugdíjassal találkozott, akik biztosan örültek volna, ha nem kell életveszélyes mutatványokat végrehajtaniuk a hóban, ami lényegében alig volt pár centi.







A tél második napján megbukott Karácsony


Meglepő kijelentést tett a legnagyobb hókáosz közepén Karácsony Gergely. Tegnap délelőtt 11 körül a Facebookon azt írta, a sózás ugyan elkezdődött, de ,,a latyak letakarítása most még lassítaná a forgalmat, így az csak a délutáni csúcs után, este történik majd". Vagyis a főpolgármester szerint jól van az, hogy térdig gázol mindenki a sárban meg a latyakban, hiszen annak az eltakarítása csak bosszúságot okozna. Rá­adásul azt sem sikerült megoldani, hogy elegendô hómunkás legyen, mint írta, a szükséges 400-ból mindössze 216 munkás állt rendelkezésre.







Késések, kimaradások, ütközések

Több megállója is kimaradt a 102-es, a 110-es és a 112-es fővárosi busznak, leállt az 59-es és a 60-as villamos, a kisföldalatti áramellátási hiba miatt nem járt, a 80A trolibusznál ugyanez volt a helyzet a Keleti pályaudvar és a Puskás Ferenc Stadion között, helyette az egyébként is zsúfolt M2-es metrót kellett használni. A szentendrei HÉV is elesett, Kaszásdűlő megállónál - mint az az egyik Facebook-csoportban is megjelent - több százan vártak a pótlóbuszra. A közutakon balesetek történtek, az M3-ason egy autós a szalagkorlátnak ütközött, amikor Budapest felől az autóút M5-ös felé vezető oldalára hajtott fel. A másik oldalon, az M5-ös felé egy kisteherautó kamionnal karambolozott, 1-2 kilométeres torlódás alakult ki. Az M6-os autópályán, Budapest felé, Paks térségében egy személyautó szalagkorlátnak ütközött. Az időjárás és a reggeli erős forgalom miatt szinte az összes főváros környéki gyorsforgalmi, fő- és mellékúton araszoltak a járművek, legalább húsz percet vesztettek az autósok.


Link




















 
 
0 komment , kategória:  Bulvár  
Adventtől Karácsonyig
  2019-12-01 21:30:11, vasárnap
 
 







ADVENTTŐL KARÁCSONYIG


1 Adventtől karácsonyig - avagy a karácsonyi ünnep története

2 Advent: Jézus eljövetelére való felkészülés időszaka, december 24-ét megelőző 4 hét, amely mindig vasárnappal kezdődik.

3 Advent hagyományai

4 Adventi koszorú A gyertyákkal díszített fenyőkoszorú jelezi a még karácsonyig hátra lévő idő múlását. Az adventi vasárnapokon először egy, majd két, három, végül négy gyertya gyulladhat meg rajta...

5 Advent angyalai: Az első vasárnap angyala: egy angyal kék köpenybe öltözve leszáll az égből, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. A második vasárnapi angyala: piros palástba öltözött angyal száll le a mennyekből, kezében egy nagy serleget hoz. A szeretetet teszi a serlegébe, s viszi majd vissza a mennybe hogy fényt készítenek belőle a csillagoknak.

6 A harmadik vasárnap angyala: egy fehér ragyogó angyal jön le a földre
A harmadik vasárnap angyala: egy fehér ragyogó angyal jön le a földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje: békét, tiszta szeretetet és boldogságot ad. A negyedik vasárnap angyala: egy nagy, lila lepelbe öltözött angyal jelenik meg kezében lantot tart, és azt pengeti, a béke dalát énekli, melytől valamennyi mag, amely a földben szunnyad, felébred, így lesz majd új élet tavasszal a Földön.

7 Adventi naptár Egy édesanya találta ki. Kisfia minden este azzal a kérdéssel nyaggatta: "Hányat kell még aludnunk, hogy megjöjjön a Jézuska?" Fogott egy kartont, huszonnégy mezőre osztotta, mindegyikre rátűzött egy bonbont, melyről kisfia mindennap lecsippenthetett egyet...
Advertisements

8 András napja (november 30.)
Ezen a napon a karácsonyi időjárásra jósoltak.

9 A hajadon lányok, a bányászok és tüzérek védőszentje.
Borbála (december 4.) a hajadon lányok, a bányászok és tüzérek védőszentje. Hajdan a lányok pártfogójuknak tekintették, ezen a napon a cseresznyefa ágát vízbe tették, az ha karácsonyra kivirágzott, az házasságot jelentett.

10 Szent Miklós püspök emléknapja.
Miklós (december 6.) Szent Miklós püspök emléknapja. A legenda szerint egyszer egy nyitott ablakon dobott be aranyakat három hajadonnak, kik ezáltal tisztességgel férjhez mehettek. Innen ered a szokás, hogy gyermekek a mai napig kiteszik az ablakokba kitisztított cipőiket.

11 Az év legrövidebb napja.
Luca napja (december 13.) az év legrövidebb napja. Ehhez a naphoz sok hagyomány, babona társul. E napon nem volt szabad fonni, kenyeret sütni. A lányok jósoltak: a gombócba gyúrt papírdarabra egy-egy fiú nevet írtak, kifőzték és amelyik legelőbb jött a víz tetejére, azt kimerték, s megnézték milyen nevű lesz a férjük. A boszorkányok fölismerésére készítették a luca-széket. Ezen a napon kellett elkezdeni, s karácsonyig be kellett befejezni.

12 Karácsony (december 24.) December 24-ét karácsony böjtjének is nevezzük, ez a nap az ünnep kezdete, Jézus születésének napja. A betlehemezés a kis Jézus Betlehemi megszületésének történetét eleveníti fel.
Advertisements

13 Az éjféli misére együtt ment a család
Az éjféli misére együtt ment a család. Ekkor kellett magukkal vigyék Luca óta készített széket, melyre ha felálltak megláthatták a falu boszorkányait. Egy kedves elképzelés szerint az éjféli mise alatt megszólalnak az állatok és kibeszélik a gazdájukat.

14 A karácsony kellékei

15 A karácsonyfa A karácsonyfa-állítás a népi hiedelmek szerint: a téli napforduló alkalmával, a gonosz démonok, szellemek kiszabadulnak, és szabadon kószálnak a világban. A gonosz kísértetektől csak az menekülhet meg, aki az élet örökzöldjének számító fa alá húzódott.

16 A közterületeken kivilágított karácsonyfáknak és a karácsonyi fényben úszó utcarészleteknek is szimbolikus jelentése van. A fény a sötét-ségben a ősi vallási jelentés szerint a keresz-ténységnek a pogány világban való meg-jelenésére utal.

17 Ünnepi vacsora Bajai halászlé Hozzávalók:
4 személyre: g ponty, 500 g vegyes hal (törpeharcsa, kárász, keszeg), 2 db közepes vöröshagyma, 2 ek. őrölt pirospaprika (édesnemes, és erős), só, 1 db paradicsom, 1 db hegyes zöldpaprika, 1-2 db, só, cseresznyepaprika, 250 ml vörösbor, 150 g gyufatészta

18 Szaloncukor Jellegzetes karácsonyi csemege a szaloncukor. Híres mestercukrászok műhelyeiben született a múlt században. A századfordulón vált divatossá francia minta nyomán a polgári lakásokban. Nevét a fogadószoba, azaz szalon után kapta, ahová a díszesen csomagolt csemegével díszített karácsonyfát állították.

19 Fagyöngy a legenda: Az idők hajnalán Friggnek, a házasság istennőjének fiát Baldert, fagyöngyből készített dárdával ölték meg. A felháborodott istenek megengedték Friggnek, hogy azt tegyen a fagyönggyel, amit akar. Frigg azonban, a szeretet istennőjeként nem akarta bántani a növényt, inkább a szeretet jelképévé tette, és azt kérte, hogy akik megállnak alatta, csókolják meg egymást a szeretet és megbocsájtás jeléül.

20 Zene: Mariah Carey All I Want for Christmas Is You
Ezúton kívánok mindenkinek Békés adventi készülődést és boldog karácsonyt! Zene: Mariah Carey All I Want for Christmas Is You


Link






































































NÉGY GYERTYA














































Link


Link

Link







ADVENT ANGYALAI




Az első vasárnap angyala
Négy héttel karácsony előtt valami nagyon fontos dolog történik: egy angyal kék köpenybe öltözve leszáll az égből, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. Azok, akik jól figyelnek, meghallják a hangját. Ma van az első napja, hogy az angyal először szól, s keresni kezdik azokat, akik meg tudják és meg akarják hallgatni őt.

A második vasárnapi angyala
A második adventi vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyekből, kezében egy nagy serleget hoz. Az angyal észrevétlen végigmegy a világ összes házán és lakásán, mert valamit keres. Tiszta szeretetet minden ember szívében. Ezt a szeretetet teszi a serlegébe, s viszi majd vissza a mennybe. Mindazok. akik a mennyben élnek, fogják ezt a szeretetet, s fényt készítenek belőle a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra.

A harmadik vasárnap angyala
Advent harmadik vasárnapján egy fehér ragyogó angyal jön le a földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, s megérinti fénysugarával. Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz és egész testükhöz. Így még az, aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s megszállja a béke, a tiszta szeretet és a boldogság érzése.

A negyedik vasárnap angyala
A karácsony előtti utolsó vasárnap egy nagy, lila lepelbe öltözött angyal jelenik meg a mennybolton, és járja be az egész Földet. Kezében lantot tart, és azt pengeti. Közben szépen énekel hozzá. Ahhoz, hogy meghallhassuk, jól kell figyelnünk, s szívünknek tisztának kell lennie. A béke dalát énekli. Sok kis angyal kíséri, s együtt énekelnek. Daluktól valamennyi mag, amely a földben szunnyad, felébred, így lesz majd új élet tavasszal a Földön.

...és a karácsony






















Link








KIS ANGYALKÁK




Egyszer volt, hol nem volt, egy gyermek megszületni készült.

Egy napon a gyermek így szólt Istenhez: "Azt beszélik, holnap leküldesz a földre"

"de hogyan fogok ott élni, hiszen olyan kicsi és védtelen vagyok?,,

Isten azt válaszolta: ,,A sok angyal közül kiválasztottam egyet neked.

Várni fog téged, és vigyázni fog rád".

,,De" mondta a gyermek,

,,itt a Mennyor- szágban nem csinálok mást, csak énekelek és mosolygok."

Erre van szükségem, hogy boldog lehessek!"

Isten így szólt: ,,Az angyalod minden nap fog énekelni neked. És érezni fogod az angyalod szeretetét, és boldog leszel".

,,És, mondta a gyermek,

"hogyan fogom megérteni az embereket, ha nem értem a nyelvüket?"

"Az könnyű", mondta Isten
"Az angyalod meg fogja tanítani neked a legszebb és legédesebb szavakat, amiket valaha is hallani fogsz,

és az angyalod türelemmel és gondossággal meg fog tanítani beszélni".

A gyermek felnézett Istenre, és így szólt:

"És mit fogok tenni, ha veled akarok beszélni?"

Isten rámosolygott a gyermekre, és azt mondta:

,,az angyalod össze fogja tenni a kezeidet és megtanít imádkozni".

A gyermek azt mondta: ,,Úgy hallottam, a földön rossz emberek vannak.

Ki fog engem megvédeni?"

Az Isten megölelte a gyermeket, és azt mondta:

,,az angyalod óvni fog téged, akkor is, ha ez az élete kockáztatásával jár!"

A gyermek szomorúan nézett, és így szólt: ,,De mindig szomorú leszek, mert nem láthatlak téged".

Isten megölelte a gyermeket

,,Az angyalod mindig beszélni fog neked rólam, és meg fogja mutatni, hogy hogyan juthatsz vissza hozzám, habár én mindig melletted leszek".

de már hallani lehetett a földi hangokat.
Ekkor nagy békesség volt a Mennyben, de már hallani lehetett a földi hangokat.

A gyermek sietve megkérdezte:

,,Istenem, ha most mennem kell, kérlek áruld el nekem az angyalom nevét!"

Isten így válaszolt: ,,Az angyalod neve nem fontos... Egyszerűen csak így fogod hívni:

"ANYUCI!"


Link




















































































































 
 
0 komment , kategória:  Karácsony - Újév  
Idézetek: A Szív szavai 23.
  2019-12-01 20:00:55, vasárnap
 
 







IDÉZETEK: A SZÍV SZAVAI 23.




Mottó:

"Az életünk idézetek nélkül nem teljes"


"Az élethez három dolog szükséges:
a Nap, a Hold, és Te.
A Nap a szép napokra,
a Hold a szép estékre,
Te pedig mindörökre!


































































































 
 
0 komment , kategória:  Idézetek birodalma  
Hírmorzsák - december
  2019-12-01 16:00:37, vasárnap
 
 










HÍRMORZSÁK - DECEMBER


Mottó

"Mindig, mindent adjál oda hazádnak.
A világnak nincs semmiféle értelme hazád nélkül.
Ne várj jót a hazától, s ne sopánkodj, ha megbántanak
a haza nevében. Mindez érdektelen. Egyáltalán semmit
ne várj a hazádtól. Csak adjál azt, ami legjobb életedben.
Ez a legfőbb parancs. Bitang, aki ezt a parancsot nem ismeri."

(Márai Sándor, Füveskert


"A gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak."

(Burke)








Napi migráns minden nap: Olvasd - terjeszd!


A migránsáradatról mindennap - Klikk a Linkre






Link



Hirkereső





Link








1Balliberálisok kifizetőhelye lett Budapest

Link



,,Agyon kellene lőni, és a hulládat a Dunába lökni, te magyar ügynök!"

Link


Dec. 1. a magyarság , különösképpen Erdély gyásznapja
Csak emlékeztetőül ,azokra , akik itt vigyorogva poharazgatnak
Koccintás a budapesti Kempinski Hotelben 2002. december 1-jén , ezen a szomorú napon Verestóy Attila, Adrian Năstase, Medgyessy Péter, Kovács László és Göncz Árpád

Link



Az Apró-Dobrev-Gyurcsány klán károkozásának hagyományát, az Európa Parlament alelnöke folytatja

Link




















 
 
0 komment , kategória:  Média  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2019.11 2019. December 2020.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 8 db bejegyzés
e év: 253 db bejegyzés
Összes: 3867 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 721
  • e Hét: 2490
  • e Hónap: 14832
  • e Év: 404059
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.