|
2012-04-01 22:59:48, vasárnap
|
| |
| |
PROLIK LÁZADÁSA
2012. március 31., szombat
A nagynak nevezett francia értékrombolás óta Magyarország is megszenvedi - olykor nagyon is - a liberális és kommunista ámokfutást. A baj csak az, hogy Magyarországon nincsenek törvények, és minden hatalom retteg ettől a két hazaáruló eszmeiségtől, illetve azok nemzetközi befolyásától. Az Orbán-kormány hatalomra kerülése óta folyamatos a Magyarország elleni támadássorozat, s ez két dolgot bizonyít. Az egyik, hogy az Orbán-kormány nem csak ígéreteiben, hanem cselekedeteiben is a magyar nemzet érdekeit szolgálja, a másik, hogy amit tesz, az zavarja a világhatalom vezetőit, mert ma a nemzetállamok megszüntetése és a nemzetek ,,bedarálása" a cél. A liberális rabszolgatartás, a teljes bankuralom kiépítése azonban akadozik Magyarország nemzeti kormányának nemzeti elkötelezettsége miatt.
A liberális és bolsevik indíttatású és gyökerő Európai Unió szintén ellenségének tekinti Magyarországot, s ennek volt tudható az az arcátlan és aljas támadás, amelyet az Európai Parlamentben Orbán Viktor miniszterelnökkel és Magyarországgal szemben megengedett magának néhány liberális és kommunista képviselő. Persze ezek a támadások nem önmaguktól valók, hanem olyan magyar állampolgárok hamis és hazaáruló vádaskodásaiból eredtek, akik hatalmas összegekért ülhetnek ebben a parlamentben. És itt az első probléma. A magyar Büntető Törvénykönyv büntetni rendeli a hazaárulást, a hűtlenséget. Nos, ebben az esetben, illetve ezekben az esetekben egyetlen magyar ügyész, politikus vagy magánember sem tett feljelentést a hazaárulás bűncselekményét feltehetően elkövetők ellen.
Közben persze a liberális-kommunista boszorkánykonyhán tovább kavarták a hazaárulás hatalmas üstjében fövő, Magyarország ellen használatos mérget. Ekkor jelentkezett a Heti Világgazdaság című lap a köztársasági elnök kisdoktori értekezésének ügyével. Arra gondoltak, hogy ez az ügy majd kitaszítja az elnöki székből az a Schmitt Pált, aki szerintük olvasatlanul aláír minden törvényt és a Fidesz szolgálatában áll. Tudjuk jól, hogy ezen állítások is ellenkeznek a valósággal, ám remekül el lehet adni az egyetemek ifjúságának, a prolikban, az öreg kommunistáknak, akik azt gondolják, hogy a 3,60-as kenyér Orbán miatt lett 250 forint. Az egész elnök-lejáratósdi szintén a nemzetközi liberális-kommunista söpredék találmánya, hiszen nem csak Schmitt Pált, de az egész magyar kormányt szerették volna elsöpörni ezzel. Csakhogy... Maga a vád sem igaz, hiszen a kisdoktorit summa cum laude védte meg az elnök 1992-ben. Tehát, opponensek, a konzulens és professzorok bizottsága az akkori törvények és feltételeknek megfelelőként ítélte meg a dolgozatot, s ezáltal doktorrá fogadták Schmitt Pál olimpiai bajnokot, a NOB elnökét. Tehát, nem a Fideszes politikus kapta meg a címet, hanem egy TF-et elvégzett és kisdoktoriját megvédő élsportoló.
A nyilvános és aljas vád, plágiumnak nevezte Schmitt Pál diplomamunkáját, ami önmagában is nevetséges. Hiszen mint tudjuk, a plágium az, ha valaki más szellemi termékét magáénak feltüntetve, saját neve alatt jelenteti meg. A kisdoktori munka végén azonban ott volt a forrás feltüntetése. Így érthetetlen - vagy mégis érthető - a megítélés, miszerint Schmitt Pál plagizált.
Az pedig, hogy a SOTE szenátusa megvonta Schmitt Páltól a doktori cím használatát, nem jelent mást, mint azt, hogy kommunista-liberális szellemmel áthatott urak, voltak azok, akik - az Orbán kormány rendelkezései miatt anyagilag megrövidültek -, döntöttek a doktori cím visszavonásáról. És ezeket az urakat nevezik ma értelmiségieknek, magyaroknak... Egy normális országban mindez nem történhetett volna meg. Magyarország azonban nem normális és nem morális ország. De nem elég, hogy nem morális. A társadalom legnagyobb része unintelligens, proli. Hiszen a kis pártok nagy szlogenjeivel olyan útra lehet terelni a primitív tömegeket, amely út egyedül a hazaárulást és ezáltal a liberális-kommunista világhatalmat szolgálja.
Ki a hibás mindezért? Hosszan lehetne sorolni. Legfőbbképpen a mai magyar kormány, amely a kemény kiállás mellett számos ígéretét nem teljesítette, mert nem teremtette meg a feltételeit annak, hogy teljesíteni tudja. Így, elmaradt a de facto elszámoltatás, amelyet kifejezetten az elmúlt nyolc év politikai vezetőivel szemben kellett volna lefolytatni. S mert ez nem történt meg, ma Gyurcsány Ferenc, aki korábban választási csalással, a választók félrevezetésével került hatalomra, ismét politikai tényezővé válhatott, s ma két-három kis pártot irányit közvetlenül és közvetve. A kormány így saját csapdájába esett, hiszen mulasztása okán kell eltűrnie a nemzetközi liberális-kommunista bankhatalom támadásait. A másik nagy hiba, hogy az európai parlament hazaáruló magyar képviselőit nem vonták felelősségre mindazon hamis vád miatt, amelyeket Magyarország ellen nemzetközi nyilvánosság előtt, bizonyítékok nélkül felsoroltak és saját szavaikkal igyekeztek alátámasztani. Hasonlóképpen szabadon járnak még azok a magyarországi politikusok és magánszemélyek, akik nemzetellenes vádakkal illetve hazánkat, levelekben és EU-s politikusokkal folytatott beszélgetésekben ásták alá Magyarország jó hírét.
Ezek olyan bűnök, amelyeket, ha nem torol meg a magyar igazságszolgáltatás, úgy minden marad a régiben, illetve Magyarország teljesen elveszti hitelét és nemzeti büszkeségét. A magyar igazságszolgáltatástól azonban nem várható el, hogy egy-egy efféle ügyben tényleges ítéletet hozzon, hiszen - és ez megint a kormány bűne - ha ma egy történész megnevezi a kommunista besúgót bármilyen tudományos munkában vagy cikkben, akkor nem a besúgót marasztalja el a bíróság, hanem a tudományos munka vagy cikk íróját. Tehát a mai magyar átalakulás fékje a kommunista-liberális értelmiségnek nevezett réteg, amely ott van a bírói pulpitus mögött, az ügyészségeken, a SOTE-n és minden olyan helyen, ahol a fejlődést és az átalakulást meg lehet akadályozni. A gazdaságot a maffia, a demokráciát pedig ezek az emberek vetik vissza, és csinálnak Magyarországból a nemzetközi közvélemény előtt hiteltelenségéről és korruptságáról hírhedt országot.
A megoldás nagyon egyszerű lenne. A kormány mellett két-hárommillió határon belüli, és ugyan ennyi határon túli magyar és lengyel áll. Tehát ezt az erőt és ezt a lehetőséget kell felhasználni arra, hogy soha többé e legutóbbi támadáshoz hasonló támadás ne érhesse Magyarországot. Törvényesen, de a törvények legszigorúbb alkalmazásával véget kell vetni a bűnözők és haszonleső hazaárulók uralmának.
Külön szót érdemel a Jobbik, amely a legveszedelmesebb és legaljasabbak közé tartozik, hiszen az LMP és az MSZP ösvényén haladva csatlakozott a Schmitt Pált támadó csőcselékhez. Ez pedig bizonyíték arra, hogy bár ők nemzetinek, nemzeti elkötelezettnek mondják magukat, mégis egy olyan folyamatot támogatnak, amely a hazaárulás folyamata, s köszönő viszonyban sincs a nemzeti elkötelezettséggel, a haza iránti felelősséggel. Érthető, hiszen mint Hofi Géza óta tudjuk: ,,kis ország vagyunk, és csak egy csőcselékünk van"...
Egy dolgot azonban Orbán Viktoron kívül senki nem említett: - azaz, a magyar Alkotmány vonatkozó rendelkezését, amely szerint ,,a hivatalban lévő államfő sérthetetlen". Mit jelent ez? A hivatalban lévő államfőt csak a hivatali ideje alatt elkövetett cselekmények miatt lehet felelősségre vonni. Minden más ügyet a hivatali idő lejárta után kell vizsgálni és a vizsgálat eredménye szerint intézkedni. E rendelkezés nem csak logikus, de egészen egyértelmű. Mindazok tehát, akik ezt az aljas, nemtelen és igazságtalan, Magyarországnak is ártó támadást elkövették, a magyar Alkotmányt sértették meg. Várom tehát, hogy az Alkotmánysértés miatt kit, mikor, és milyen mértékben vonnak felelősségre. Ugyanis egy egyetem szenátusa 4 fő kivételével Alkotmányt sértett, primitívnek bizonyult és aljas politikai indíttatás vezette őket - véleményem szerint. A kis politikai pártocskák pedig méltatlanná váltak arra, hogy a magyar parlamentben politikai tényezőként munkálkodjanak... Schmitt Pál kisdoktorijának ügye tehát korántsem ért véget...
Ps. Hozzá kell tennem, hogy nem csak Schmitt Pál mellett foglaltam állást, de hasonlóképpen szót emeltem akkor is, amikor 1993-ban Göncz Árpád október 23-iki beszédét zavarták meg, illetve nem hagyták elmondani. Akkor is, most is az az álláspontom, hogy ha a magyar államfő személye sem élvez sérthetetlenséget az országban, akkor abban az országban nem demokrácia van, hanem anarchia. Ma a Jobbikot, az LMP-t és az MSZP-t tarthatjuk anarchista pártnak, ami e három párt esetében nem csak a hazaáruláshoz, de a terrorizmushoz is közel áll tekintve, hogy az MSZP párthadsereget óhajt toborozni, a Jobbik pedig megszervezte a Gárdákat.
Az ország rendje abban és akkor nyilvánul meg első sorban, ha az államfő személyének jogi és gyakorlati védelme és tisztelete legmesszebbmenőkig megvalósul, és ez minden polgárban tudatosul törvényi kötelezettség nélkül, de minden állampolgárban saját maga megbecsüléseként alapvetően kötelezővé is válik.
Európai Idő - Stoffán György
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hazánk - otthonunk |
|
|
|
Címkék: félrevezetésével, értelmiségieknek, megbecsüléseként, elkötelezettsége, beszélgetésekben, magyarországból, visszavonásáról, kisdoktorijának, rabszolgatartás, vádaskodásaiból, bűncselekményét, cselekedeteiben, diplomamunkáját, elkötelezettnek, magyarországgal, alkotmánysértés, magyarországnak, politikusokkal, munkálkodjanak, magyarországot, támadássorozat, korruptságáról, alkalmazásával, párthadsereget, állampolgárban, terrorizmushoz, magyarországon, kommunistáknak, magánszemélyek, legfőbbképpen, elszámoltatás, felelősséggel, állampolgárok, feltételeknek, kisdoktoriját, ügyészségeken, nagynak nevezett, magyar nemzet, világhatalom vezetőit, nemzetállamok megszüntetése, nemzetek „, liberális rabszolgatartás, teljes bankuralom, első probléma, magyar Büntető, esetekben egyetlen, hazaárulás bűncselekményét, hazaárulás hatalmas, köztársasági elnök, elnöki székből, egyetemek ifjúságának, öreg kommunistáknak, PROLIK LÁZADÁSA, Európai Unió, Európai Parlamentben Orbán Viktor, Büntető Törvénykönyv, Heti Világgazdaság, Schmitt Pált, Schmitt Pál, Schmitt Páltól, Gyurcsány Ferenc, Hofi Géza, Orbán Viktoron, Göncz Árpád, Európai Idő, Stoffán György,
|
|
Offline
