|
2013-10-25 20:40:51, péntek
|
| |
| |
1956. OKTÓBER 25. | A KOSSUTH TÉRI SORTŰZ
Szerző: Kő András
57 évvel ezelőtt ezen a napon zajlott le Kossuth téri sortűz, más néven a Véres csütörtök...
A 20. század második felének egyik legnagyobb európai tömeggyilkossága zajlott le a Kossuth téren 1956. október 25-én. A tragédiáról három könyv jelent meg eddig, s több publikáció is - legalább részben - elemezte a tragédiát. Ennek ellenére sem a politika, sem a történelemtudomány nem derítette fel kellő mélységben a történteket, a magyar igazságszolgáltatás pedig - hasonlóan a többi sortűzperhez - elszabotálta a jogi eszközökkel történő igazságtételt. A Kossuth téri sortüzet feldolgozó művek viszonylag szűk terjedelemben foglalkoznak a történtek előzményeivel. Holott az előzmények ismeretében érthetők lehetnek 1956 sokszor megmagyarázhatatlan eseményei - a többi között az október 26-ig lezajlott, összességében jóval több mint ezer áldozatot követelő nagy sortüzek. Több közös vonásuk is van ezeknek az eseményeknek. Egyrészt a tüntető tömeg mindenütt fegyvertelen volt - ez igaz egy ideig a Magyar Rádió előtti tüntetésre is -, ennek ellenére minden helyszínen felfegyverzett katonai, illetve belügyi alakulatok várják őket, harckészültségben. A Rádiónál történteket leszámítva nem lehet kideríteni, mit is akart a helyszínre vonuló tömeg. Másodszor: minden helyszínen szinte odavezetik, beterelik az adott helyre a tüntetőket. A vérengzésekről - a Rádió kivételével - minden esetben előre tud már több állami vagy pártvezető, néhányan közülük igyekeznek jó szándékúan visszatartani az embereket a tüntetéstől. Mindezek tükrében semmiféle ésszerű magyarázatot nem lehet adni arra, miért lőttek a fegyveresek a fegyvertelen tömegbe; erre egy sztálinista hatalom tudatos provokációja lehet csak a magyarázat, vagyis az, hogy a lövetés nyomán keletkezett spontán ellenállást felszámolva megsemmisítsék az ellenállókat, ide értve a reformistákat is.Semmi baj az oroszokkal? Nem véletlen, hogy már a korabeli történetírás is tudatos provokációról beszél a Kossuth téri sortűz kapcsán, csak éppen ezt az ,,ellenforradalmároknak" tulajdonította. A KGB szerepe a forradalomban a mai napig tisztázatlan. Kopácsi Sándor, Budapest akkori rendőrfőkapitánya október 23-án Piros László belügyminiszternél találkozott Szerov tábornokkal, a KGB vezetőjével. Ekkor a tüntetés még be volt tiltva. Kopácsi feltette a logikus kérdést, mi történik, ha a tiltás ellenére mégis felvonul a tömeg? Szerov az válaszolta: ,,A fasiszták és imperialisták csapatai kimerészkednek az utcára Budapesten, s önök között még van vezető, aki azon töpreng, szabad-e ellenük fegyvert használni? Most jött el az ideje annak, hogy a fasiszta alvilágot megleckéztessük." Később, a megtorlás során egyébként a KGB vezette Kopácsi kihallgatását, brutális módszerekkel. A tömeggyilkosságot megelőző tüntetés kapcsán látható, hogy nem ,,spontán megmozdulásról" van szó, hanem szervezett provokátorok behajtották a fegyvertelen, békés embereket több irányból a térre. Már a Kádár-rendszer idején megjelent brosúrák is szervezett tüntetésről írtak: ,,...ellenséges elemek elterjesztették a hírt; a parlament előtt nagy tüntetés lesz." ,,Valójában a legszemérmetlenebb provokáció történt, amelynek nyilvánvaló célja az állambiztonsági szervezet (...) végleges befeketítése volt." Megkérdőjelezhető az Astoria előtti szovjet tank szerepe is az eseményekben. A ma is uralkodó nézet szerint a tank legénysége és az ott lévő civilek között barátkozás kezdődött. A tankra - majd az ahhoz csatlakozó szovjet páncélkocsira - magyar zászlós tüntetők ültek fel, s ekkor a szovjet páncélosok vezetésével megindult a tömeg a parlamenthez. Egy korabeli tanú, aki a Szabadság téren lévő Kohó és Gépipari Minisztériumban dolgozott, lekiabált az ott tartózkodó embereknek: ,,Ne menjenek a Parlament elé, mert az orosz páncélosok megszállták a teret!" Egy tizenhat éves lány nevetve visszaszólt: ,,Semmi baj az oroszokkal. Nincs baj. Az oroszok átálltak." A parlament elé vonuló dr. Kelecsényi Erzsébet 1999-ben a Kossuth rádióban egy riportban azt mondta: ,,Egy kérdés azonban sok éve, sőt évtizedek óta foglalkoztat. Az, hogy tulajdonképpen miért is mentünk mi akkor a Kossuth térre... Több sortűzperben is hallottam, most már tudjuk, hogy az embereket odaterelték... Érdemes lenne kideríteni, hogy véletlenül kerültünk mi akkor a Kossuth térre?" Erre utal Beke Katának dr. Kelecsényi Erzsébethez írt levele is, akivel együtt lapultak az egyik visszalövő szovjet tank alatt a parlament előtt: ,,Egyre inkább úgy gondolom, hogy szándékosan tereltek bennünket a fegyverek elé, mint decemberben Salgótarjánban és másutt. Ez abba az esztelen logikába illik bele, hogy halottak százaival akarták megfélemlíteni a várost, az országot... Nem fértem fel a tankra az Astoriánál, így hát teherautóval mentem, sokakkal együtt. Vajon véletlenül volt ott és azonnal néhány teherautó?" Fegyveresek a tetőkönKopácsi Sándor a BRFK Deák téri épületéből nézte, amint a Tanács körúton hatalmas tömeg vonul, élén három szovjet páncélos, magyar zászlókkal és tüntetőkkel a tetején, köztük sok asszony és gyerek. Kopácsi a két nép egymásra találásának nevezi a jelenetet. Egy másik tanú szerint viszont az egyik tank, amely a tömeget vezette, megállt a Báthory utca sarkán (most Vértanúk tere), majd kivette csövéből a magyar zászlót, s lőni kezdte a Rákóczi-szobornál lévő tömeget. Hogyan értékeljük tehát ezután azoknak a páncélosoknak a szerepét, melyek bevezették, beterelték az embereket a Kossuth térre? Ezeket nem szabad azokkal a szovjet páncélosokkal összekeverni, amelyek már a Parlament előtt álltak, s a golyózápor idején védeni igyekeztek a fegyvertelen tömeget!Provokációs szervezettségre utal, hogy a Kossuth tér közelében lévő épületekben többen is idejekorán tudtak a készülő tüntetésről, sőt akadtak olyan vezetők is, akik ennek jegyében igyekeztek visszatartani az embereket. Szűcs Ferenc az Földművelésügyi Minisztérium (FM) dolgozója volt ekkor, s elmondta, hogy október 25-én ,,a miniszter első emeleti titkárságáról kilenc és tíz óra között értesítettek minket, hogy azonnal ürítsük ki az utcai irodahelyiségeket, és mindenki vonuljon olyan szobába, amelynek az ablakai nem a térre vagy az utcára néznek!" Hasonlóról számolnak be mások is. Kopácsi Sándort kétségbeesetten hívta fel egy munkatársa a sortűz előtt, hogy nagy baj lesz, mert a tetőn ÁVH-sok vannak tüzelőállásban, s most rohant fel egy ÁVH-s tiszt, méghozzá azokkal a szavakkal, hogy ,,majd megmutatjuk nekik... erre parancsunk van!" Kopácsi nem hitt az információnak, mert látta, hogy a tömeg békés, s benne sok a nő és a gyerek. Kopácsi nem hitt, bár tudta, hogy október 23-án, Nagy Imre beszéde alatt is felfegyverzett ÁVH-sok voltak a tetőkön. A tüntetők visszatartását még a pártközpont köreiből is megpróbálta egy-egy ember, ott is tudtak arról, mi fog következni. ,,Orbán Lászlóné, a Központi Vezetőség osztályvezetőjének felesége, a Műszaki Egyetem pártbizottságának titkára telefonon próbálta meg riasztani az egyetemistákat, tartsák fel valahogy a halálba menetelőket..." Horváth Miklós becslése alapján a tüntető tömeg nyolc-tízezer főből állhatott. Kideríthetetlen, mit is akartak az emberek a Kossuth téren. A tüntetésen leginkább a ,,Vesszen Gerő", és a ,,Nem vagyunk fasiszták, nem vagyunk csőcselék" jelszavakat kiabálták. Elhangzott a Himnusz, nagy volt az öröm a békés, barátkozó szovjet harckocsik láttán. Ekkor azonban teljesen váratlanul elszabadult a pokol, a tér különböző helyeiről, a körben lévő épületekből össztűz zúdult a gyanútlan, védtelen tömegre. Az eddigi tanulmányok nagy része két véleménykör köré csoportosítható. Az egyik szerint az Akadémia utca, illetve a Vértanúk terén álló szovjet páncélosok lőtték a tömeget. A másik véleménycsoport szerint viszont az FM-ből lőtték az embereket. Itt nem említenek szovjet tankokat. Valószínűleg mindkét oldalnak igaza van, a két vélemény kiegészíti egymást. Vagyis nemcsak az FM-ből lőttek, hanem több épületből is!Úgy tűnik, leginkább Horváth Miklós kutatásai közelítik meg a valóságot. Részletesen leírta a szovjet páncélosok tüzelését a tömegre, s rámutatott, hogy a tér szintjén lévő magyar határőregységek is lőttek. Ugyanakkor nem zárja ki, hogy az FM-ből is tüzeltek. A parlament körüli szovjet harckocsik legénysége visszalőtt az épületekre, vagyis védte a tömeget. Az össztűz kétszer tizenöt percig tartott, a vérengzés azonban nem ért véget ezzel, mert aztán az eddig védettebb helyre húzódó, s ezután menekülni próbáló sértetlenekre és a sebesültekre, mentőkre vadásztak a fegyveresek. Kéri Edit könyvében ezerre becsüli a halottak számát, s a tanúk is hasonló adatokat mondtak. A brit nagykövetség alkalmazottai szerint tizenkét teherautóval szállították el a holttesteket. A zöld ÁVH golyószórója Az idevonatkozó könyvek szerzői közül az egyik kutató kizárólag a magyarokat, a másik a szovjeteket teszi felelőssé az történtekért. Holott közös akcióról volt szó, amint azt a Kahler Frigyes vezette Tényfeltáró Bizottság is röviden leírta 1991-ben. Egyébként nemcsak az épületek felső szintjéről, hanem az emeleti ablakokból is lőttek.
1956. október 25. | A Kossuth téri sortűz
Szerző: Kő András
Ahogy múlnak az évek, úgy halványodik a kép az 1956-os Kossuth téri sortűzről, ugyanakkor - újabb dokumentumok híján - megszilárdulni látszik, amire kutatási eredményeink alapján jutottunk. Az évek során több száz szemtanúval beszéltünk, olyanokkal, akik október 25-én ott voltak a helyszínen, és olyanokkal, akik lakásuk vagy munkahelyük környezetéből követték a történteket. Egyedülálló fényképekhez, dokumentumokhoz jutottunk, amelyek segítettek tisztázni az eseményeket. Úgy gondoljuk, hogy munkánk során minden fellelhető levéltári anyagot figyelembe vettünk, továbbá sikerült szóra bírnunk nemcsak a tüntetőket vagy a velük rokonszenvező embereket, hanem a másik oldalon álló ÁVH-sokat, katonákat, pártmunkásokat is. Fentiek alapján határozottan állítjuk, hogy akik a Kossuth téren megsebesültek vagy meghaltak, szovjet sortűz áldozatai voltak! Kivételt képeznek az Akadémia utcai pártház előtt lezajlott tűzharc halottjai és sebesültjei, amikor az úgynevezett ,,kék", illetve ,,zöld" ÁVH-sok lőttek - tévedésből egymásra.
A kormányzati negyedet belügyi karhatalmi alakulatok védték. Az épületek őrzését a hírhedt államvédelem, az ún. ,,kék" ÁVH-sok több alakulata biztosította, ugyanakkor itt voltak az ÁVH kötelékét erősítő kormányőrök is. Rajtuk kívül a sorozott állományú határőrség ún. ,,zöld" ÁVH-s alakulatait vezényeltek a fontosabb épületek védelmére. Folyamőrök és katonai alakulatok jelenlétéről szintén tudunk a kormányzói negyedben, sőt, a rádió védelmében részt vevő fegyveresek ugyancsak a pártközpontban kerestek menedéket. Megállapítható viszont, hogy egységes parancsnokság híján minden alakulat külön irányítás alatt állt. Kevés volt a lőszerük és a fegyverük, és egy kormánynegyed elleni támadást nem tudtak volna elhárítani. Csak az itt lévő szovjet páncélosalakulatok jelentettek komoly erőt - védelem esetére.
Szovjet jelenlét
A szovjet katonai parancsnokság - látva a magyar politikai és katonai vezetés tehetetlenségét - ,,egyoldalúan" megegyezett a magyar Hadügy- és Belügyminisztérium irányítóival, hogy 25-én indítsák újra a munkát, ám amennyiben az utca rendje veszélybe kerülne, a szovjetek felszámolják a rendbontást. Erről október 25-én a hajnali órákban több vezető politikus is tudott, és egyértelműen úgy értelmezték a helyzetet, hogy a szovjetek ebben az esetben be is tartják a szavukat.
Október 24-én járőrszolgálatok szerveződtek, amelyeket másnap a tüntetés hírére pánikszerűen visszavontak. Kilenc és tíz óra között több lövést kapott a pártközpont Akadémia utca 17-es számú épületének sarka. Feltételezték, hogy a lövések Budáról származtak, ezért egy szovjet tank a Beloiannisz (ma Zoltán) utcából kiment a Duna-partra, és több sorozatot adott le a szemben lévő oldalra, többek között a Batthyány tér irányába is, ahol egy halott és több sebesült maradt a helyszínen. Szintén délelőtt, tíz óra körül a Néphadsereg tér Szalay utca felé eső oldalánál álló szovjet tankok személyzetét a közeli tetőkről lövések érték. A szovjetek vesztesége több halott és sebesült volt. Sőt, az egyik tankra gyúlékony anyagot is dobtak. A szovjetek - válaszul - heves tűz alá vették a szomszédos épületeket.
Tíz órára tehetjük a Nádor utca 28-as szám alatti pártközpont épülettömbjében bekövetkezett tűzpánikot, ahol az épületben lévő határőrök tüzeltek a tévé későbbi épületének legfelső emeletére, ahonnan állításuk szerint lőttek rájuk. Ebben a lövöldözésben senki sem sérült meg. Ugyancsak határőrök biztosították - a rendőrökön kívül - a BRFK ifjúságvédelmi alosztályának Szabadság téri épületét.
A szovjetek Parlament előtti sortüze után a határőr-alakulatok pihenőben lévő tagjait vezényelték ki a Kossuth tér déli oldalának lezárására, ők később részt vettek a 9-es számú ház átvizsgálásában is. (Ide menekültek be az életben maradottak a 2-es villamos megállójától.) Ekkor érkeznek a térre gépkocsikon a pécsi határőr-alakulat emberei, ami véget vet a lövöldözésnek. Amikor az Akadémia utcai pártközpont elé értek, tévedés folytán tűzharc bontakozott ki közöttük és a pártház védelmét ellátó alakulat között. Halottjaik, sérültjeik voltak, sőt civilek is áldozatul esnek a csetepaténak. Felvetődik a kérdés: ki lőtt először a Kossuth Lajos téren, illetve ki adott tűzparancsot és miért?
A pártközpont védelmében
Október 25-én a délelötti órákban az MDP Akadémia utca 17. szám alatti székházában tartózkodott a teljes magyar politikai vezetés. Kilenc és tíz óra között ide érkezett három páncélossal Anasztaz Mikojan, az SZKP elnökségének tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, Mihail Szuszlov, a párt vezető ideológusa, Mihail Malinyin, a magyarországi szovjet haderő főparancsnoka és Ivan Szerov, a KGB elnöke, akik résztvettek az MDP Központi Vezetőségének ülésén. Ezen a KV-ülésen váltották le Gerő Ernőt a magyar párt éléről, s és választották helyére Kádár Jánost.
Egy idő után Szerov otthagyta a szovjet küldöttség tagjait, mivel a volt Rákosi-titkárságon keresztül értesült arról, hogy tüntető tömeg érkezett a Parlamenthez. Egy szemtanú visszaemlékezése szerint vállrándítással vette tudomásul, és arckifejezéséből azt lehetett leolvasni, hogy ,,na és akkor mi van"? Azt a szót is hozzáfűzte a hírhez, hogy: ,,Nyicsevo". Azaz, nem tesz semmit... A tüntető tömeg érkezéséről a Központi Vezetőség tagjai is tudomást szereztek, meg is tárgyalták a hírt, de semmilyen határozatot nem hoztak. A pártközpont védelmével megbízott parancsnok röviden tájékoztatta Szerovot az addigi eseményekről. Pár perccel később a KGB elnöke három szovjet, valamint két magyar tiszt kíséretében a főkapun keresztül kiment az épületből.
Szerov az Akadémia utca és a Kossuth tér sarkán szemrevételezte a terepet, s utasítást adott a parlament előtti tér kiürítésére. Ezt a tényt több visszaemlékező is alátámasztotta, akik a parancsot kiadó közelében tartózkodtak. Jóllehet Szerovot nem ismerhették fel, de egy alacsony, oroszul beszélő férfira határozottan emlékeztek. Bizonyságul - ezen az egy ponton - a sok szem- és fültanú közül álljon itt Hanák Péter történész visszaemlékezése, akit ebben az időben többedmagával az Akadémia utcai pártház kapujához tartott. ,,A kaputól félreparancsoltak [...] Kijött egy szovjet tiszti csoport [...] Nem tudom, hogy kik voltak. [...] Tisztek voltak, az biztos. De arra az egy szóra tisztán emlékszem, ami elhangzott: »sztreljaty!«, »sztreljaty!« - A szótárban a jelentése mellett ez áll: lő, tüzel, lelő, meglő, belelő. Itt felszólító értelemmel: lőni! A következő pillanatban csikorogva elhúzódtak a tankok. [...] Én először voltam ilyen közel életemben harckocsihoz. Állíthatom: félelmetes látvány! Előrehúzódtak húsz-harminc métert, s akkor hangzott el a tüzelni! vezényszó. [...] Döbbenten hallottuk, hogy lőnek. Nem a Parlament épületét vették tűz alá, hanem a teret."
Esztelen vérengzés
Hogy mit láthatott Szerov? A tüntető tömeg érkezéséről még a pártközpont épületében értesült. A tér sarkán látta a szovjet tankok személyzetével barátkozó embereket. Katonaként tudta, hogy a Parlament előtt álló tankok lőszerrel és üzemanyaggal vannak feltöltve. Mint KGB-főnök felismerte, hogy ez az Akadémia utcai pártközpontra - és az ott tartozkodó magyar és szovjet pártvezetőkre veszélyes lehet. Ezért adott parancsot a Kossuth tér kiürítésére. Az elöl álló tank késlekedett a tűz megnyitásával, feltehetően azért, mert nem az egység parancsnoka adta ki az utasítást. Sürgethették, hogy kezdje el a riasztólövéseket, mert a Szerov kíséretében lévő egyik magyar tiszt - Jamrich Mihály ávós ezredes - géppisztolyával rövid sorozatot adott a levegőbe!
Ez volt a kezdet. Utána a tank először valóban riasztólövéseket adott le. Ezek tettek kárt az egykori Párttörténeti Intézet épületében, és ekkor szólaltak meg a Parlament főbejárata előtt lévő páncélosok géppuskái is. A tömegben pánik tört ki, s a téren tartózkodó kb. háromezer ember meglódult. Azok, akik a Parlament épülete és az előttük álló szovjet páncélosok közötti területen voltak, az épülettömb kiszögelléseiben, illetve a páncélosok mögött és alatt próbáltak menedéket keresni. Akik nem voltak elég fürgék, a riasztólövések után kapták a következő sorozatot. ők voltak a vérengzés első halottjai, illetve sebesültjei.
A fentiekkel majdnem egy időben a Kossuth-szobor mögött elhelyezkedő szovjet páncélosok ágyúval - repeszgránáttal - belőttek a Kossuth Lajos tér 9-es számú épületének felső szintjébe, majd repeszgránát robbant a Rákóczi-szobor előtti részen, a Földművelésügyi Minisztérium (FM) főbejáratával egy magasságban. Mindkét helyen könnyebb és súlyosabb sebesültek maradtak a helyszínen. A Parlament VII-es kapuja előtt álló tank tűz alá vette a Párttörténeti Intézet második emeleti sarokszobáit. Ugyanekkor dördültek el az első géppuskalövések az FM első emeletére is a IX-es kapu felől. Szovjet géppuskatüzet kapott a Kossuth tér 9-es számú épület és az akkori Országház étterem épülettömbje (Kossuth tér 13-15-17.) is.
A tömeg vesszőfutása a téren öt-hat percig tartott. Az emberek több irányba menekültek: egyesek a Munkásmozgalmi Intézet (ma Néprajzi Múzeum) és a Pártörténeti Intézet épülettömbjéhez futottak, mások az FM irányába, az árkádok alatt remélve oltalmat, voltak, akik a Rákóczi-szobor mögött található dombos részen húzódtak meg, illetve - főleg azok, akik még nem érkeztek be a térre - visszafelé rohantak, a Nádor és a Vécsey utcai kapualjakba.
Ezek után tűnt fel a Ságvári tér (ma Vértanúk tere) sarkán egy szovjet tank, és páncélgránátot lőtt ki a Kossuth tér közepe felé, a Rákóczi-szobor magasságában, majd géppuskatűzzel árasztotta el a teret. Röviddel később közvetlen közelről két páncélgránátot lőtt ki a 2-es villamos vonalánál lévő mintegy egy méter magas dombra, és végigpásztázza az itt fekvő embereket. S mialatt az Akadémia utca felé haladt, még egy páncélgránáttal és géppuskatűzzel szórta meg a helyet, majd távozott.
Az áldozatok többsége repeszek okozta sérülés, kisebb hányada pedig géppuskatalálat következtében halt meg. A legtöbb halálos sebesülés a 2-es villamos megállójánál, illetve a Parlament Akadémia utcai részénél történt. Ez azt bizonyítja, hogy az Akadémia utcánál és a Ságvári térnél lévő tankok legénysége tüzelt a tömegre.
Kutatásaink szerint a téren lévő szovjetek nem a vérengzésben keresték a megoldást, jóllehet a lehetőségük megvolt rá - kivétel a Ságvári tér sarkáról lövöldöző harckocsi -, és minden cselekedetük arra irányult, hogy a tömeg hagyja el a teret, kiváltképp a páncélosokat, és szűnjön meg a mozgás. Eközben érte találat a Szalay utca 1-es számú épület első emeleti erkélyét is, ahonnan egykor Gömbös Gyula magyar miniszterelnök beszélt hallgatóságához.
A téren meghúzódó tüntetők kálváriája azonban folytatódott, mert a Nádor utcai tank visszavonulása után mintegy tíz percen át rövid, vélhetően szovjet katonáktól és a tér kiürítésében részt vevő magyar határőröktől származó géppisztolysorozatok hangja töltötte be a teret, s ez akadályozta a mentők munkáját, akik időközben megjelentek. De nincs tudomásunk arról, hogy ebben az időszakban valakit lövés ért volna, önkéntes vagy hivatásos mentő halt volna meg.
*
Évtizedeken keresztül kitörölhetetlen volt az emberek tudatából, és sokan még ma is úgy gondolják: az FM tetejéről tüzeltek a tüntető tömegre. Ám ez - az eddigi források alapján - kizárható. Erre is bizonyítékul szolgálnak a fotók és a fellelt dokumentumok. A Kossuth Lajos téren bekövetkezett véres eseményeket nem könnyű megérteni az összefüggések ismerete nélkül. Egész egyszerűen hiba csak úgy feltenni a kérdést, hogy ezen a csütörtökön ki lőtt, kire és honnan. Az ilyen kérdésfeltevések hamis premisszákat szülnek, ha nem tulajdonítunk jelentőséget az előzményeknek, amelyek determinálták és - horribile dictu - majdhogynem szükségszerűen magukkal vonták mindazt, ami október 25-én, pár perccel 11 óra után bekövetkezett.
***
Hányan haltak meg?
A visszaemlékezők között nagy volt az eltérés a tekintetben, hogy hányan vesztették életüket a Kossuth Lajos téren. Voltak, akik 25 halottról beszéltek (egyes magyar és szovjet történészek korábban ezt valószínűsítették, ami abból adódhatott, hogy csak a metróépítkezés helyszínén összehordott halottakat vették figyelembe), voltak, aki hatszáz személyről. A visszaemlékezők abból indultak ki: mit láttak akkor, amikor elhagyták a teret. Azokban a percekben ugyanis még nagyon sokan feküdtek sokkos állapotban a földön, akik egyszerűen nem mertek megmozdulni, mert féltek. Ebből adódik a halottak számának különböző megítélése.
A Kossuth téren elhunyt anyakönyvezettek száma: 54. Ezzel szemben mi 61 halottat tudtunk azonosítani, akik a helyszínen maradtak. Ezenkívül az Akadémia utcai tűzharcnak két rendőr, két folyamőr, két kormányőr és hat határőr esett áldozatul. A szovjetek két katonát a Parlament előterében vesztettek, egyet pedig az Akadémia utcában. A magyar sebesültek száma: 284. Ezt úgy kaptuk meg, hogy a halottak számát megszorozzuk néggyel. (A matematikai képlet precízen érvényesült az első és a második világháborúban.) Ha figyelembe vesszük, hogy a sebesültek öt százaléka kórházba szállítás közben vagy műtét során/után halt meg, akkor még további 14 halottat könyvelhetünk el. Ez utóbbi természetesen csak becsült számadat.
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Híres emberek-jeles napok-évfo |
|
|
|
Címkék: kérdésfeltevések, kiszögelléseiben, anyakönyvezettek, tömeggyilkossága, riasztólövéseket, visszaemlékezése, arckifejezéséből, járőrszolgálatok, átvizsgálásában, földművelésügyi, épülettömbjéhez, visszaemlékezők, géppuskalövések, tehetetlenségét, minisztériumban, géppisztolyával, elnökhelyettese, hallgatóságához, vállrándítással, állambiztonsági, elterjesztették, határőregységek, épülettömbjében, szervezettségre, csoportosítható, megleckéztessük, szemrevételezte, kideríthetetlen, ellenforradalmá, géppuskatalálat, dokumentumokhoz, repeszgránáttal, páncélgránáttal, véleménycsoport, kétségbeesetten, kitörölhetetlen, napon zajlott, tragédiáról három, többi sortűzperhez, jogi eszközökkel, történtek előzményeivel, előzmények ismeretében, többi között, október 26-ig, tüntető tömeg, helyszínre vonuló, adott helyre, vérengzésekről –, fegyvertelen tömegbe, sztálinista hatalom, lövetés nyomán, korabeli történetírás, KOSSUTH TÉRI SORTŰZ, Magyar Rádió, Kopácsi Sándor, Piros László, Gépipari Minisztériumban, Kelecsényi Erzsébet, Beke Katának, Kelecsényi Erzsébethez, BRFK Deák, Szűcs Ferenc, Földművelésügyi Minisztérium, Kopácsi Sándort, Nagy Imre, Orbán Lászlóné, Központi Vezetőség, Műszaki Egyetem, Horváth Miklós, Vesszen Gerő”, Kéri Edit, Kahler Frigyes, Tényfeltáró Bizottság, Kossuth Lajos, Anasztaz Mikojan, Szovjetunió Minisztertanácsának, Mihail Szuszlov, Mihail Malinyin, Ivan Szerov, Központi Vezetőségének, Gerő Ernőt, Kádár Jánost, Jóllehet Szerovot, Hanák Péter, Mint KGB-főnök, Jamrich Mihály, Párttörténeti Intézet, Parlament VII-es, Munkásmozgalmi Intézet, Néprajzi Múzeum, Pártörténeti Intézet, Parlament Akadémia, Gömbös Gyula,
|
|
Offline
