|
2014-10-08 11:00:18, szerda
|
| |
| |
OKTÓBER
Ady Endre: OKTÓBERBEN
Úgy vártalak, virághullásnak,
Bús hervadásnak ünnepe!
Úgy vártalak, örök enyészet
Édes gondjának fellege...
Úgy vártalak... és itt vagy végre,
Van ami fásult lelkem tépje,
Hozsánna néked, elmulás!...
Az őszi fényt láttam először.
Bölcsőmre bús mosolyt vetett,
Akkor zizegtek halkan búcsut
A sárgult, hulló levelek,
Amikor még örök törvényed
Nem ismertem, változó élet...
Hozsánna néked, elmulás!...
Az örök halált ismerem csak.
Oly édes bánat ez nekem.
Én csak lemondani tanultam,
Mióta rovom életem.
S ha elér a létezők vége,
Bús, őszi szél édes zenéje
Csengjen fülembe csendesen -
Hozsánna néked, elmulás!...
II.
Itt is olyan, olyan a nap sugára,
Mint messze, otthon: fényes, ragyogó.
Hogy itt a vég - jól tudja - nemsokára
És mégis vígan táncol a bohó.
Itt is olyan, olyan az én szivem még:
Hiu reménnyel mély sebet takar
S bár érzi jól az elmulás keservét,
Lemondani még nem bír, nem akar!...
Áprily Lajos - OKTÓBERI SÉTA
Ez itt a hervadás tündér-világa.
Akartál látni szép halált velem?
A Bükkös-erdő bús elégiája
szép, mint a halál és a szerelem.
Fától fához remegve száll a sóhaj,
közöttük láthatatlan kéz kaszál.
Az ágakról a fölrebbent rigóraj
tengődni még a holt irtásba száll.
Lombját a gally, nézd, mily kímélve ejti,
holnap szél indul, döntő támadás,
holnaputánra minden elfelejti,
milyen volt itt a végső lázadás.
Mint gyertya-csonkok roppant ravatalnál,
tönkök merednek dúltan szerteszét,
s a nyár, ez a kilobbant forradalmár,
vérpadra hajtja szőke, szép fejét.
A partot fűzek testőrsége óvja,
a tollforgójuk ritkítottan ing.
Halkan himbál a horgom úsztatója,
nagyot csobbant a játékos balint.
Fény-pászma hull most messze, holt mezőig,
s a víz egy percre hullámos határ:
innen mosolygó partja tükröződik,
itt egy utolsót lobban még a nyár.
De túl, gyepén a ritkuló bereknek
ijedt lombok rebbennek szerteszét,
a szél felettük pókszálat lebegtet,
ezüst pókszálat és ezüst zenét.
Az ősz hárfás tündére jár a réten,
az ő húrjáról szól a halk zene.
Most át fog jönni: árnyékát sötéten
pallónak átveti a jegenye.
Kányádi Sándor: JÖN AZ ŐSZ
Jön immár az ismerős
Szél lábú deres ősz.
Sepreget, kotorász,
Meg-megáll, lombot ráz.
Lombot ráz, diót ver,
Krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat,
S harapja, kurtítja a hosszú napokat.
Kosztolányi Dezső: ŐSZI REGGELI
Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényű körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.
Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról,
és elgurul, akár a brilliáns.
A pompa ez , részvéttelen, derült,
magába-forduló tökéletesség.
Jobb volna élni. Ámde túl a fák már
aranykezükkel intenek felém.
Nagy László: DIÓVERÉS
" Elsuhogott az a füttyös
sárgarigó is délre.
Sárgul az árva diófa
zöld terebélye.
Levelek lengnek, akár a
színarany rigószárnyak,
elszállnak ők is a szélben
puszta határnak.
Áll a diófa, és érett
kincsei válnak tőle;
szellő ha bántja az ágat,
buknak a földre.
Majtényi Erik: OKTÓBERI SZÉL
Hej, hogy reccsen, hej, hogy roppan a sok száraz ág.
Hűvös őszbe, nyirokos őszbe fordul a világ.
Ha ilyenkor duhaj kedvvel nekilendülök,
és a fázó bokrok között táncra perdülök,
Hogy bokázik a sok sárga zörgő falevél,
Én vagyok az, én vagyok az októberi szél.
Móra Ferenc: A CINEGE CIPŐJE
Vége van a nyárnak,
Hűvös szelek járnak,
Nagy bánata van a
Cinegemadárnak
Szeretne elmenni,
Ő is útra kelni,
De cipőt az árva
Sehol se tud venni.
Kapkod fűhöz, fához,
Szalad a vargához,
Fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.
Azt mondja a varga,
Nem ér rá most arra,
Mert ő most a csizmát
Nagy uraknak varrja.
Darunak, gólyának,
A bölömbikának,
Kár, kár, kár, nem ilyen
Akárki fiának!
Daru is, gólya is,
A bölömbika is,
Útra kelt azóta
A búbos banka is.
Csak a cinegének
Szomorú az ének:
Nincsen cipőcskéje
Máig se szegénynek.
Keresi, kutatja,
Repül gallyról gallyra:
- Kis cipőt, kis cipőt! -
Egyre csak ezt hajtja.
Móra Ferenc: KERTEM ALJÁN
Kertem alján
lombot ontva
vén akácfa vetkezik,
ablakomba
búcsút mondva
nyújtogatja ágkezit.
Ha szökellő
őszi szellő
simogatja sudarát,
gallya rebben,
halk zörejben
sírja vissza szép nyarát.
Puszta ágad
bármi bágyadt,
bármi búsan bólogat,
vén akácom,
e világon
nincsen nálad boldogabb!
Viharával,
nyomorával,
átaluszod a telet-
új virággal. lombos ággal
kelteget a kikelet.
Nemes Nagy Ágnes: OKTÓBER
Most már félévig este lesz.
Köd száll, a lámpa imbolyog.
Járnak az utcán karcsú, roppant,
négy-emeletnyi angyalok.
S mint egy folyó a mozivászon
lapján, úgy úsznak át a házon.
Acetilén fényében ázik
az útjavítás. Lenn a mélyben,
iszamos, hüllő-hátu cső,
pára gyöngyösödik a kérgen,
s a városon, mint vér a gézen,
általszívódik a nyirok.
Vékony tűz nyüszít, sustorog,
mellette kucsmás, birka-bundás,
mint a makk-ász, guggol a munkás,
fölötte hengerhasu gépek,
rájuk irva: ,,Consolidated..."
S egy fa. Akár a régi csap,
csöpörésznek a targalyak,
szalad, olajjal töltekezvén
a gép gömbölyű béka-testén,
majd a bundára ér a csepp,
s fölsír a tűz: megérkezett.
Neonfény lobban és lehull.
A vizes kőre rácsorog.
Valaki, messze, úgy vonul,
hogy a köd kilométer-odva
énekét tompán sokszorozza -
hallani, amint tántorog.
Petőfi Sándor: ITT VAN AZ ŐSZ, ITT VAN ÚJRA... /Részlet/
Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét..."
Takáts Gyula: SZÜRETI VERS
Szüretelnek, énekelnek,
Láttál-e már ennél szebbet?
Dió, rigó, mogyoró,
Musttal teli kiskancsó.
Sose láttam ennél szebbet!
Akkora fürt, alig bírom,
Egy fürtből lesz akó borom.
Dió, rigó, mogyoró,
Csak úgy nevet a kancsó.
Az sem látott ilyet.
Az öregnek aszú bor jár,
A gyereknek must csordogál.
Dió, rigó, mogyoró,
Szüretelni jaj de jó!
Igyunk erre egyet!
Weöres Sándor: VALSE TRISTE
"Hűvös és öreg az este.
Remeg a venyige teste.
Elhull a szüreti ének.
Kuckóba bújnak a vének.
Ködben a templom dombja,
villog a torony gombja,
gyors záporok sötéten
szaladnak át a réten.
Elhull a nyári ének,
elbújnak már a vének,
hűvös az árny, az este,
csörög a cserje teste.
Az ember szíve kivásik.
Egyik nyár, akár a másik....
Zelk Zoltán: OKTÓBER
Kisöccsétől. Szeptembertől
búcsút vesz és útra kél,
paripája sűrű felhő,
a hintója őszi szél.
Sárga levél hull eléje,
amerre vágtatva jár,
félve nézi erdő, liget,
de ő vágtat, meg se áll.
Hová, hová oly sietve,
felhőlovas szélkerék?
Azt hiszed tán, aki siet,
aki vágtat, messze ér?
Dehogy hiszi, dehogy hiszi,
hiszen nem megyen ő messze,
csak addig fut, míg rátalál
a bátyjára, Novemberre.
Vivaldi: Négy évszak - Ősz
Link
Vivaldi - Autumn /Őszutó/
Link
Dsida Jenő - Ősz /Zene: St. Martin - Kell, hogy várj/
Link
Wass Albert - Őszi Dal
Link
Wass Albert: nekünk mi marad?
Link
Gyönyörűséges őszünk / Áprily Lajos sorai - Bach zenéje
Link
Elszállt a nyár
Link
Itt van az ősz, itt van újra - Koncz Zsuzsa
Link
Petőfi Sándor: Szeptember végén
/Hegedűs D. Géza előadásában // Zene: Andre Rieu-Love Theme-Romeo And Juliet
Link
Erdély ősszel
Link
Az ősz színei
/Őszi képek, a Secret Garden csodás zenéjére/
Link
Őszi hangulat
Link
Autumn Mood - Őszi hangulat.- ( St Martin & Andy Williams )
Link
Őszi gondolatok
Link
Remélem, hosszú lesz az ősz.
/Egy régi nagy sláger - Bessenyei Ferenc énekel/
Link
Szép őszi táj - csodálatos képek
/Nézz jobbra és nézz balra, le a lábaid elé is, de mindig - és főleg felfelé!!!/
Link
Lake of tears - Otherwheres (Őszi képek)
Link
Pilinszky János: Őszi vázlat
Októberi csecsemő - Film
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Évszakok |
|
|
|
Címkék: virághullásnak, cinegemadárnak, általszívódik, aranykezükkel, gyönyörűséges, szeptembertől, részvéttelen, tollforgójuk, gyöngyösödik, csöpörésznek, consolidated, rigószárnyak, bölömbikának, nekilendülök, gyümölcsöket, holnaputánra, tökéletesség, jáspisfényű, láthatatlan, kosztolányi, nyújtogatja, fűzfahegyen, megérkezett, forradalmár, hervadásnak, előadásában, otherwheres, szüretelnek, kisöccsétől, sokszorozza, ritkítottan, töltekezvén, fölrebbent, ravatalnál, szerteszét, tükröződik, őszi fényt, örök halált, létezők vége, elmulás keservét, hervadás tündér-világa, fölrebbent rigóraj, holt irtásba, végső lázadás, kilobbant forradalmár, partot fűzek, tollforgójuk ritkítottan, horgom úsztatója, játékos balint, percre hullámos, utolsót lobban, ritkuló bereknek, Áprily Lajos, OKTÓBERI SÉTA, Kányádi Sándor, Kosztolányi Dezső, ŐSZI REGGELI, Nagy László, Majtényi Erik, OKTÓBERI SZÉL, Móra Ferenc, CINEGE CIPŐJE, Varjú Varga Pálhoz, KERTEM ALJÁN, Nemes Nagy Ágnes, Petőfi Sándor, Takáts Gyula, SZÜRETI VERS, Weöres Sándor, VALSE TRISTE, Zelk Zoltán, Dsida Jenő, Wass Albert, Őszi Dal, Koncz Zsuzsa, Hegedűs, Andre Rieu-Love Theme-Romeo And Juliet, Secret Garden, Autumn Mood, Andy Williams, Bessenyei Ferenc, Pilinszky János,
|
|
Offline
