|
2016-01-13 17:49:13, szerda
|
| |
| |
Udo Ulfkotte
Udo Ulfkotte 1960-ban született, huszonöt éve foglalkozik újságírással, ebből tizenhetet a Frankfurter Allgemeine Zeitungnál töltött. Mintegy 3400 cikket írt a vezető német konzervatív napilapnak, amelynek többek között a külpolitikai szerkesztője, illetve haditudósítója is volt. Eredetileg jogot tanult, majd Helmut Kohl kancellársága idején a német kormány politikai tanácsadója volt. Hírszerzési specialista, az Egyesült Államok Marshall-alapítványának a tagja, dolgozott a Konrad Adenauer Alapítvány tervezőbizottságában és a Szövetségi Biztonságpolitikai Akadémia szóvivőjeként is.
MEGVÁSÁROLT ÚJSÁGÍRÓK
Több mint másfél évtized sikeres újságírói pályafutás után Udo Ulfkotte, a Frankfurter Allgemeine Zeitung hajdani munkatársa lerántotta a leplet arról, miként használják kormányok és titkosszolgálatok a propaganda eszközeként a német médiát. A kötet címe Gekaufte Journalisten (Megvásárolt újságírók). A szerzője a Magyar Nemzetnek adott nyilatkozatában ,,szégyelli, hogy korábban maga is részt vett a hazugságok gyártásában." Állítása szerint az ukrán konfliktus miatt döntött úgy, túl veszélyessé vált a helyzet ahhoz, hogy ne derüljön ki az igazság a tudósítások mögötti lobbiérdekekről.
,,Akiknek dolgoztam, mindvégig tudták, mit csinálok. Az igazságnak pedig napvilágra kell kerülnie. És ennek lényegében semmi köze a Frankfurter Allgemeinéhez, mert az egész rendszerről van szó, ami velejéig korrupt".
Az újságíró a magyar kormány külföldi megítéléséről is beszélt. Szerinte a magyar kormánynak külföldön azért nincsen jó médiavisszhangja, mert az úgynevezett alfaújságírók - akik közeli kapcsolatot ápolnak a Nyugat politikai elitjével - csak azt írják le, amit tollba mondanak nekik. A háttérben politikai érdekek húzódnak, amelyeknek az a céljuk, hogy destabilizálják Magyarországot...
Vannak régi barátaim, akik bevallották, évek óta tervezik, hogy írnak az újságírók manipulálásáról, de nem mertek, mert féltik a munkájukat. Az újságírók kiszolgáltatottak a médiaholdingoknak, akik akkor rúgják ki őket, amikor csak akarják. Azok lennének az elsők, akik egy ilyen könyvről mernek írni...
(Udo Ulfkotte)
Udo Ulfkotte német újságíró kötetét - melyben Lovas István szerint azt állítja, hogy ,,a német médiát a politikusok, a titkosszolgálatok és a nagytőke irányítja az USA szája íze szerinti transzatlanti kapcsolatok és Izrael érdekében" - miért hallgatja agyon a balliberális sajtó...?
(Átlátszó blog)
"Nekünk, magyaroknak égetően szükségünk van arra, hogy Udo Ulfkotte szavaira odafigyeljünk."
(Fritz Tamás politológus, mno.hu)
A MENEKÜLTIPAR
Udo Ulfkotte új könyve a menekültiparról
Lovas István - Ulfkotte: A menekültipar
Németország nettó kivándorlóország, egyre több németnek lesz elege saját hazájából. Legtöbbjük egyetemet végzett fiatal.
Lovas István - 2015.10.19. Magyar Hírlap
A hónap első hetében jelent meg Udo Ulfkotte német újságíró új könyve A menekültipar - Miként profitálnak politikusok, újságírók és szociális szervezetek a menekülthullámból címmel. Tizenegy hónappal azután, hogy szintén a Kopp kiadónál látott napvilágot bestsellerré vált könyve, A megvásárolt újságírók, amelyet szintén lapunk mutatott be elsőként a hazai nyilvánosságnak.
Ulfkotte nevét idehaza nagyon sokan ekkor ismerték meg. A Frankfurter Allgemeine Zeitung egykori haditudósítójának és szerkesztőjének könyve hatalmas megbecsülést és hírnevet váltott ki a magyar jobboldalon és gyűlölettel teli zavart hallgatást a balliberális térfélen, hiszen nehéz konteógyártással vádolni egy vezető német lap egyik korábbi kulcsemberét. A szerző előszavában leírja tapasztalatait arról, hogy milyen megpróbáltatások érték és érik tavalyi leleplező kötete miatt. Egyik lábával a börtönben van, másik lábával az anyagi összeroppanás szélén egyensúlyoz, aki olyan könyvet ír, mint ő. Minden sorát nagyítóval vizsgálják az ügyvédek, melyik állításáért lehet perelni. Eddig százötvenezer euró kifizetésére kötelezték. Hozzátehetjük: tudjuk jól, milyen veszélyes a hatalmasokkal szemben tényfeltárást végezni, akik minden tettüket titkolják. Azok meglétét tehát nem könnyű a bíróság előtt is megálló bizonyítékokkal igazolni.
Vajon a hazai balliberális sajtót hányszor perelhetné a kormány (sajnos nem teszi), amikor esetenként még névtelen forrásokra sem hivatkozva hazudik, beleértve olyan rémtörténetek kitalálását is, hogy süllyed a 3-as metró alagútja?
A kötetből megtudhatja az olvasó, hogy a nagyvállalatok mekkora profitot fölöznek le a menekültipari tevékenységükkel. (Ulfkotte könyvében végig a Németországban megszokott ,,menekült" szót használja.)
Megtudja továbbá, hogy a gyógyszeripar miként növeli forgalmát milliárdokkal a beérkező menekülteknek felírt gyógyszerek eladásából. Hogy a rendőrökre és újságírókra szájkosarat raknak a menekültstátust kérők bűnelkövetései ügyében; hogy számos SPD (szociáldemokrata) politikusnak mellékállása van olyan szervezetekben, amelyek a migránsoknak szállást adnak; hogy a pártok a menekültek ellátásával kapcsolatban törvénytelen finanszírozásban részesülnek, és hogy újságírók külön pénzt kapnak, ha könnyfakasztó sztorikat írnak a menekültstátust kérőkről.
Ulfkotte bemutatja azt is, hogy miközben a német sajtó és Angela Merkel kancellár halálra aggódja magát a menekültek sorsa miatt, annak nem adnak hangot, hogy az országban háromszázezer, többnyire etnikailag német hajléktalan él, akik közül harminckétezer a gyerek.
Könyvéből megtudjuk azt is, hogy a német újságírók szívhez szólóan megható, de kitalált történeteket is előadnak menekültekről, például a szenegáli Abdou Dioufról, aki horrorisztikus élményeit ecsetelte állítólagos hajón történő meneküléséről. Azonban kiderült, történetét 2015 nyarán egy spanyol reklámügynökség találta ki.
Ulfkotte azt is leírja, mennyibe kerül egy menekült a német adófizetőknek. Fejenként havi háromezer-ötszáz euróba. Egymillió menekült ellátása tehát havi három és fél milliárd, évente negyvenkétmilliárd euróba kerül. Pontosan ennyibe kerül a költségvetésnek a németek segélyezése.
E könyv megjelenése előtt nem igen tudtunk arról, hogy Németország nettó kivándorlóország, mert egyre több németnek lesz elege saját hazájából. ,,A bevándorlók már csak az olyan országokból érkeznek, ahol az oktatásban kevesen részesülnek.
A távozó, képzett németek ,,Goodbye Deutschlanddal" búcsúznak. Ma már minden negyedik német azzal a gondolattal játszik, hogy elhagyja hazáját. Minden évben 165-170 ezer német fordít hátat Németországnak. A legtöbb közülük fiatal és egyetemi végzettségű."
Álljon itt a fejezet végkövetkeztetése: ,,Az igazság így hangzik: Németország kivándorlási ország - legalább is az etnikai németeknek." Mely mondattól, mint általában a kínos tényektől, megállhat az ütő a hazai, a Merkel-Németországot imádó balliberális sajtó magyarutáló tamtam-dobosai kezében.
És hogy honnan érkezik a ,,munkaerő-utánpótlás"? Abból az Afganisztánból, ahol a nők nyolcvannyolc százaléka analfabéta. Az afrikai Nigerből (ott ez az arány 84,9 százalék), Dél-Szudánból (84 százalék) és Burkina Fasóból (78,4 százalék).
A menekültek orvosi ellátása óriási összegekbe kerül az adófizetőknek. Németországban négyszáz-ötszázezer a Hepatitis-C vírussal fertőzött emberek száma - egy jelentős részük migráns. Egy negyvennyolc hétig tartó kezelés ára 25-28 ezer euró. Ha más, drágább gyógyszereket is alkalmaznak, akkor 51-64 ezer euró a terápia költsége. De lehet, hogy az orvos még a - grammját tekintve szó szerint az aranynál is drágább - Gilead pirulát is felírja, az szemenként 714 euróba kerül.
A menekülteknek megfelelő szállás is dukál. Sokukat szállodákban helyezik el. Nem egyszer a hoteltulajdonos akarata ellenére. De kastélyokban és magánnyaralókban is. E téren sincsenek tabuk, akadályok. A Holte-Stukenbrock-kastélyban a rendőröknek kellett átadniuk a helyüket a menekülteknek. Máshol (a helyszínek pontos jelölése a könyvben) idősotthonokat ürítenek ki számukra.
Hogy mindez mihez vezethet, Ulfkotte brit lapok cikkeit idézi, melyek szerint legkésőbb 2018-ban már páncélosok düböröghetnek Európa városainak utcáin és terein. Az amerikai CIA egyik jelentése azt a képet vetíti elénk, hogy a közel-keleti és észak-afrikai menekültek hullámai országokat árasztanak el, és számos nagyváros kormányozhatatlanná válik.
A Németországban menedéket kapottaknak maximum tizenöt hónap ott-tartózkodás után jogukban áll behívni családtagjaikat. Sok esetben a visszamaradt rokonok küldik ki előőrsként az egyik családtagot, aki azután behívja őket. Így azután egy család eltartására évente akár kétszázötvenezer eurót is rá kell fordítani.
A legújabb felmérések szerint a németek már jobban félnek a menekültektől, mint a munkanélküliségtől, ami korábban a legnagyobb gondot jelentette. Az egykor patyolattiszta Németország közben koszosodik. Amit a sajtó trendinek igyekszik eladni.
Közben Berlinben a zsebtolvajlások száma ötvenöt százalékkal emelkedett. Annak ellenére, hogy a szállások őrzése havi hatezer-ötszáz euróba kerül menekültenként.
Csak remélni tudjuk, hogy Udo Ulfkotténak ez a könyve is hamarosan megjelenik magyar kiadásban.
See more at: http://magyarhirlap.hu/cikk/38260/Ulfkotte_A_menekultipar#sthash.hS52GaOT.dpuf
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Irodalom - Próza |
|
|
|
Címkék: konteógyártással, kétszázötvenezer, médiavisszhangja, kivándorlóország, magánnyaralókban, megpróbáltatások, szociáldemokrata, finanszírozásban, tevékenységükkel, nyilatkozatában, reklámügynökség, bizonyítékokkal, menekültstátust, szerkesztőjének, lobbiérdekekről, költségvetésnek, családtagjaikat, destabilizálják, menekültiparról, nyilvánosságnak, hoteltulajdonos, manipulálásáról, németországban, nagyvállalatok, alapítványának, tapasztalatait, magyarországot, bűnelkövetései, afganisztánból, deutschlanddal, horrorisztikus, idősotthonokat, menekültenként, patyolattiszta, harminckétezer, németországnak, vezető német, külpolitikai szerkesztője, német kormány, leplet arról, propaganda eszközeként, német médiát, kötet címe, hazugságok gyártásában, ukrán konfliktus, helyzet ahhoz, tudósítások mögötti, igazságnak pedig, egész rendszerről, magyar kormány, magyar kormánynak, úgynevezett alfaújságírók, Frankfurter Allgemeine Zeitungnál, Helmut Kohl, Egyesült Államok Marshall-alapítványának, Konrad Adenauer Alapítvány, Szövetségi Biztonságpolitikai Akadémia, MEGVÁSÁROLT ÚJSÁGÍRÓK, Frankfurter Allgemeine Zeitung, Gekaufte Journalisten, Magyar Nemzetnek, Frankfurter Allgemeinéhez, Lovas István, Fritz Tamás, Magyar Hírlap, Angela Merkel, Abdou Dioufról, Goodbye Deutschlanddal”, Burkina Fasóból, Közben Berlinben,
|
|
Offline
