Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
Kun Magdolna
  2016-03-02 10:00:37, szerda
 
   
 










KUN MAGDOLNA


Életrajz

Születtem, élek, vagyok,
Majd egyszer biztos meghalok.
De a rajz életről szól, nem halálról,
Beszéljünk akkor inkább másról.

A kenyerem javát már megettem,
Sorsomat Isten kezébe letettem.
Rábízom, legyen övé a gond,
Hogy mikor jön életem végére pont.

Hogyanja, mikéntje nem is érdekel,
Roskadó lábam letérdepel,
Isten előtt, neki megköszönöm
Mindazt a sok szépet és jót,
Minek végére jöhet a pont.



Kun Magdolna

Link



Kun Magdolna versei

Link



Versek

Link



Csillagok vándora

Link








ADJ NEKEM ISTENEM


Adj nekem Istenem zord és hideg lelket,
ne tudjon úgy fájni, ha a szavak elégetnek,
adj nekem szívet is, páncélozott vérttel,
mely felveszi a harcot a bántás erejével.

Adj nekem szemet is, könnyek nélkülit,
hogy ne marja só-csepp mélyült gödreit,
és ne lássa tisztán, azt a gondolati képet,
mely felőrli, átsebzi az elmúlt néhány évet.

Adj nekem, adj nekem némi biztatást,
hogy minden más lesz, más lesz odaát,
mert odaát az ember sosem lenne képes,
megbántani azt, kitől szebbé vált az élet.


ADJ NEKEM ISTENEM
/Kicsit várni kell, míg a vers feltöltődik - új képtechnológia szerint csak nehezen töltődik/

Link



Kun Magdolna: Adj nekem Istenem

Link








ADJ URAM KITARTÁST


Uram, adj nekem kitartást a mindennapokhoz,
ne érezzem, bárkinél is kevesebb vagyok,
mert egyedül már nincs erőm a sorssal küzdenem,
kell, hogy védj és óvj, ha lelkem védtelen.
Sok időt megéltem, sok könnyet hullattam,
de bátran elviseltem, ha alulmaradtam,
mert volt hozzá akarat és kellő méltóság,
hogy hinni tudjam azt, több vagyok, mint más.
Sokszor szembenéztem a világ erejével,
akkor is, ha arcul csapott élet-tenyerével,
mert hittem, ha mellettem állsz minden bírható,
és nem lesz olyan veszély, mely át nem hágható.
Hozzád fohászkodom Uram, ahogy eddig mindig,
ne hagyj el, ha létem bűn-lángokban izzik,
te legyél majd, ki felemel egyszer,
hogy magasabbra szárnyalhassak
mint a többi ember,
s te legyél majd az is, ki otthonába fogad,
ha elgyengült testemre súlyos kereszt szakad,
mert általad válunk azzá, akik voltunk,
azok a test nélküli lelkek,
kiket hozzád fűz a sorsunk.







AHOL TE VAGY ISTENEM


Ahol te vagy Istenem, ott van az oltalom,
ott nyílik, virágzik az ember-nyugalom,
ott lobban fel, ott ragyog a szeretet lángja,
ott hajt ezüstszín levelet az olajfák ága.

Ahol te vagy Uram, nem hallatszik sírás,
sem zokogásban elhalt éles jajkiáltás,
mert az a könny, mely lélekszemben csillan,
a boldogság cseppje áldott otthonodban.


AHOL TE VAGY ISTENEM
/Kicsit várni kell, míg a vers feltöltődik - új képtechnológia szerint ugyancsak nehezen töltődik/

Link








ALTATÓ


Hajtsd vállamra gyermekfejed,
ma, éj tündére leszek neked.
Megóvlak a szeretettel,
ha az élet bántani mer..

Sírj csak fiam, sírj, ha könnyebb.
Ne szégyelld a férfikönnyet,
hisz igazgyöngy minden cseppje,
ritka kincs a szívbe rejtve.

Körbefonlak illatommal - Aludj már!
Álmodd azt, hogy ringat a szelíd nyár.
Ezüst fényű ruhájában jön egy lány;
- ki neked él és csak rád vár-

Ne sírj fiam, ne sírjál.
A boldogság is hintón jár.
Csak annak nyitja ajtaját,
ki megleli a szív kulcsát.

Bújj hozzám, s én vigaszt adok,
bűverőmmel varázst hozok,
hisz amíg szemeidben könny van,
a szívem is haldokolva dobban.

Álmodd hát szivárványjövődet,
s az érzelem nem fut majd előled.
Szerelmed lángja örök égő marad,
mert lobbanó ereje mindig tüzet arat.

Sosem feledd, nagyon szeretlek.
Míg szenvedni látlak, veled szenvedek.
hisz egész életem odaadnám neked,
ha tudnám, ez téged boldogabbá tehet.

A vers videó filmje:

Link








AMI TE VAGY


Fény vagy te, játékos, szivárványos tél.
Zúzmarától megcsillanó fákon alvó dér.
Fénylő csepp a hókristályban. Elolvadozó
Hóvirág szirmában nyílt ezüsttakaró.

Kéz vagy te! Áldott kéz! Megsimogató.
Lágy tapintású ajak, mely csókra szomjazó.
Nyitott szív a jóra, s az áldást hozó szóra.
Csillagból szőtt mentőöv a süllyedő hajóra.

Kincs vagy te! Egyszerű, hétköznapi ember.
Kinek szelíd szemében hullámzik a tenger.
S ki úgy tud szeretni, hogy abban nincs hiba,
Mert szerénységében lapul a vasakarata.

Te vagy az álom és valóság kedves otthona.
Az eltékozolt pillanatok huncut mosolya.
Te vagy maga az élet. A sötét ég, ha kék lesz.
S te vagy az őrangyalom akárhová lépek.

Te vagy a dús hegyi levegő. A sivatag forrása
Csermelyek és patakok hullámzó sodrása.
Te vagy a mindenem. A felhőn járó szerelem
S mindaz, mi széppé teszi hátralévő életem.







ANYÁM MONDTA



Anyám egyszer azt mondta nekem,
nagy ez a világ édes gyermekem,
s te oly kicsinek érzed magad benne,
mint az a szálló homokszemcse,
mit süvöltő szél fúj messzi idegenbe.

Ez a nagyvilág nem kímél meg téged,
könnyekre sarkall, akárcsak az élet,
de te bátorsággal szállj majd vele szembe,
mert a bátorság az, mi szívedben van benne.

Lesznek majd kik, megaláznak téged,
kik nem lesznek mások csak ártó ellenségek,
akiknek nincs meg a bátorságuk ahhoz,
hogy szívükkel vegyék fel a harcot.

Ezért sosem győznek mindazok felett,
akikben végtelen erejű az ember-szeretet,
mert akiben végtelen az ember-szeretet,
azt nem törhetik meg az érzéketlenek.







ÁLMAIMBAN


Álmaimban sokszor
csillagok közt jártam.
Kóborló vándorként
szeretetre vágytam.
Azt hittem égig kell
szállni azért ,
hogy barátokra leljek,
de rájöttem
itt a földön élnek
akik megszerettek.










BÚCSÚZIK A NYÁR


Lassan ködselyembe öltözik az elillanó nyár,
s a vándormadarak újra messze szállnak,
elárvult fészkükben, csak az őszi szél piheg,
mikor erejét fékezi az őrült tombolásnak.

A bágyadó nap sugarához közel eső fényben,
megsimítja arcom pár megtört tűznyaláb,
s én magam mellett érzem a csikorgó jég-telet,
mely belepi a dér-fák íves hajlatát.

Nemsokára én is búcsút veszek ettől a világtól,
talán vár egy másik, hol örök lesz a nyár,
s nem kell attól félni, hogy a magányba fúlt esték
elnémuló csendje föld mélyébe zár...







A CSEND SZAVAI


Hallgatag csendben is hallom a hangod.
Nyugtatóan szólnak a szelíd szavak.
Mikor már nincs más, mi boldoggá tenne,
te nyújtod nekem a lelki vigaszt.

Szótlan ajkakkal is mesét mond szemed.
Őszinte benne minden vallomás.
Nem kell ahhoz hang, hogy megértselek,
elég egy érintés, egyetlen kézfogás.

A messze is közel van, hogyha rád gondolok.
A távolság megszűnik. Szabad a tér.
Egymásba kulcsolt ujjainkon új élet fakad,
s szívünkben eggyé válik a főütőér.

Mindenhol téged látlak. Nincs homályos kép.
Megvédi élénk színét a vágy, s a képzelet,
mert amíg bennem élsz, és én benned élek,
semmi, de semmi nincs, mi tőlem elvehet.







DECEMBER


Fagyos ez a december,
már levél sincs az ágon,
s egyre jobban közeledik
a hófehér Karácsony.
Elmerengve nézem odakinn
a frissen esett havat
és arra gondolok,
nincs már, aki elhozza a nyarat.
Ablakomra jégvirág szirmával
festek neked szívet,
és tűzből éledt fényszikrákat
csókkal rálehelek,
hogy a benne lévő melegség
újra hozzád érjen,
akkor is, ha elmentél már


nagyon-nagyon régen.
Kutatom a lábad nyomát,
mely az emlékeket őrzi,
de csak sárral telt útra lelek,
mi az érzést is felőrli.
Most köd homály tölti be
a reménytelen napokat,
melyek sötét árnnyal burkolják
a kettétört vágyakat,
s én hiába keresem a megújuló tavaszt,
csak a szállingózó hó szemcse az,
mi kezeimre tapad.
Pedig még érzem,
ahogy az erdő felől fenyőillat árad,
és egy-egy tovatűnő alkonypír is
újra téged láttat,
de mikor a narancssárga felhők
szakadozni kezdenek,
csak a hideg szél szárítja
könnyező szememet.







EGYSZERŰEN MONDOM


Mikor az ábránd csillogó szemed
tükrében újra mosolyt játszik,
s benne a nap is kacéran
szépítkezni vágyik;


akkor ott, abban a percben
megköszönöm neked,
hogy szivárvány-színében én is fény
lehetek.







Kun Magdolna: EGY VIRÁG TÖRTÉNETE


Több volt mindenkinél az a sokat megélt virág,
aki küzdött-küzdött és nem adta meg magát,
pedig annyiszor sújtott rá vihar s nap melege,
hogy lassacskán elfogyott törékeny ereje,

de valami miatt mégis mindig tartotta magát,
talán mert várta azt az igazi nagy csodát,
mikor felfedezik egyszerű, rejtett szépségeit,
amik a többi virágtárstól megkülönböztetik.

Mindig érezte és tudta, ha lelkét megismerik,
elfogadják különcségét, és akként szeretik,
azzal a különösen gyengéd, érző virágszívvel,
amivel sem vihar, sem orkánszél nem bírt el.

A virág vakon hitt, és bizalommal vágyta,
hogy két tenyér érintését szirmaiba zárja,
s majdan az a két tenyér lehessen menedékhelye,
mikor a kíméletlen sorscsapás elbánik vele.

Szép májusi nap volt és rátalált egy ember,
lehajolt hozzá könnybe lábadt szemmel,
majd úgy fordította maga felé a szép virág fejét,
hogy az, végre érezhette a puha érintést.

Boldog volt a virág, nagyon-nagyon boldog,
de elgyengült szirma a két tenyérre hullott,
mert oly, de oly sok idő telt el a várakozás alatt,
hogy hervadó lelke rostjaira szakadt.







ELENGEDLEK TÉGED


Elengedlek téged, mint őszi fa az álmát,
mint átkönnyezett szív, vére zubogását,
mint el-elhulló madártoll égi röppenését,
mint rózsalevelek a tövis merengését.

Úgy engedlek el, mint hallgatás a csendjét,
mit kiáltás feszít, ha ébreszti az emlék,
mint elfeledett lélekdalt ritmusdobbanása,
mint csalóka ábrándot színesült varázsa.

Azért engedlek el, hogy boldogabb legyél,
hogy ne legyen szívedben zúzmarájú tél,
csak örökös szépnyár, hervadatlan csókkal,
mely elringat esténként altatódalokkal.







ELFÁRADTAM MÁR


Elfáradtam már, szívem sem a régi,
minden zörrenését könnyek nyoma vérzi.
Könnyek, melyek sorsomnak azon ékei,
amelyek a szívben fényesednek ki.

Szép ez a sors nékem, akkor is, ha könnyes,
s ha ezen könnyek száma napról-napra több lesz,
mert akinek Isten könnyeket adott,
annak lelke is tőle áldatott.







ELFÁRADT DAL


Elfáradt a szó s a dal,
akárcsak a test.
Könny-hegedűn zokog fel
minden nap és est,
mert nem csendül már virágdalt
a sehol sem volt nyár,
csak néhány ősz-levél az,
mi körbe muzsikál.
S míg búcsúzenét játszik
az idő és a szív,
egy elkallódott álomvilág
télbe szenderít







EMLÉK


Itt élsz a szívemben, itt maradsz örökre.
az idő múlás sem harcolhat ellene.

Ha majd a szívem megszűnik dobogni,
az érzelem tüze, nem fog már lobogni

és az utolsó útra már semmi sem marad,
te kísérsz a túloldalra, ahová a lelkem halad.







EROTIKUS ÉJSZAKA


Zárd kulcsra az ajtót! Ne kérdezz most semmit!
Tartózkodó mozdulatban állj meg néhány percig.
S utána határozott lépésekkel gyere közelembe,
Érints olyan dühvel, mintha testem préda lenne.

Ne engedj, ha fájna is csak szoríts egyre jobban!
Sóhajtozó hangom már én magam sem halljam.
S ha felgyorsul a szívdobbanás lázadozón csókolj,
Mint kopár szigeten, mikor éhségnyomor tombol!

Ölelj felgerjedő vihar nyomán a földillatú széllel.
Mely szenvedélyért dühöng, ha közeleg az éjjel.
Szeress vulkántűzzel, mi lángcsóvát vet könnyen,
vagy villám erejével, mely magas égben dörren.

Adj magadból mindent nekem az utolsó erődig,
Szálljon az a tüzes varázs a fényben bújt felhőkig,
Válj velem majd eggyé, csak egyetlen egy percre,
Hogy érezzem, nincs más ember, aki így szeretne.







ÉN IS


Én is hibáztam, én is vétkeztem.
Én is eljátszottam időm, s életem,
mert mindig, de mindig a szív diktálta azt,
honnan, hová, mikor, s merre induljak.

Pedig a szív hazug volt, sokszor becsapott,
hisz folyton arra vitt amerre a fájdalom lakott,
és arra irányított ahol a valós boldogság,
nem volt más csak tünékeny, csalfa délibáb.

Már én is megtanultam, hinni nem szabad
azoknak a szív által vezérelt élet-utaknak,
amelyeknek minden egyes centimétere,
egy emberöltőnyi könnyel van tele.







ÉN MINDIG SZÉPEKET HOZOK


Az élet olyan értékes nagyra becsült kincs,
amihez fogható semmi-semmi nincs,
hisz mindent pótolhatunk, ami elveszett,
de új életet kétszer senki nem vehet.
Ezért kell napjainkat vidámabbá tenni,
s ezt a vidámságot örökjognak venni,
mert akkor lesz értelme az emberszületésnek,
ha mosolyt adunk a lélek erejének.
A mosoly az, mi letörli a könnyet,


és elhiteti, hogy élni akkor könnyebb,
ha magunk mögött hagyunk minden fájdalmat,
ami megtöri bennünk az érzésszálakat.
Ezentúl már én is csak szépeket hozok,
hogy derűvel teljen fáradt napotok
és érezzétek ti is, milyen nagyon fontos,
ha miénk lehet néhány szó,
mely boldogságot hordoz.







ÉVSZAKOK KÖNNYEI


Tavasszal, mikor rügyekből falevelek lesznek,
és szendergő álmából felébred a táj,
egy régi dal jut eszembe az akácvirágzásról,
amit annyiszor dúdolt drága jó anyám.

Szerette, mikor virágok közt érte őt az alkony,
s a reggeli pirkadás léptét ölelte,
mikor fáradt dolgos két kezét átjárta a napfény
harmatvíztől megcsillanó aranyos leple.

A nyár volt a mindene, a rózsaillat árja,
mit szél repített kertjének minden zeg-zugán,
hogy minden illattal telt percében azt érezhesse,
mintha átlépett volna a mennyek kapuján.

Áhítattal hallgatta, ahogy a rigók fütyörésztek,
azon a terebélyes lombú ágas-bogas fán,
melynek minden ágán egy-egy emlék szépült,
mert nagyapám ültette egykor hajdanán.

Az ősz színes varázsa kedvetlenné tette,
talán mert felfedezte benne az elmúlás nyomát,
s azt a hullt levélben jelen lévő rozsda-bánatot,
mely megállásra késztette szíve ritmusát.

A tél hallgatag csendjében ő is néma maradt,
csak nézte-nézte szomorúan a szálló hópelyhet,
és arra gondolt milyen az, mikor a fehér-hajú dér,
minden-minden álmot örökre betemet.







HA FÁJ A LELKED


Ha összezúzta lelked az ember és a világ,
s úgy érzed, annyira fáj, hogy nem bírod tovább,
hát keress magadnak egy rejtett kis zugot,
olyan zugot, hol elfeledhetsz minden bánatot.

Mert lehet, hogy a világ, csaló, hazug álnok,
de a romlatlan természet nyugalommal áldott,
olyan mély-nyugalmú felüdítő csenddel,
aminek a szomorúság ellentmond'ni nem mer.

A természetben megleled mindazt a sok szépet,
amiben talán még sohasem volt részed,
azt az önfeledt és szabad, boldog szárnyalást,
amit akkor érzel, ha szíveden mosoly suhan át.







HA ITT KELL HAGYJALAK


Ha itt kell hagyjalak, hát nyárban menjek el,
mikor még hervadó álmom madárdalra kel,
mikor még langyeső permetezi a fűzfalombokat,
és pipacsmezőn érlelődnek a ringató szavak.

Ha el kell mennem tőled, hát ragyogjon a nap,
fényes úton haladjon minden gondolat,
amely díszformába keretezi lelkem szózatát,
s a gyöngyökként hulló könnyek garmadát.

Ha búcsút kell, hogy intsek, ne fájjon a tél,
ne dermessze fagyos létem jégcsók ajkú szél,
csak nyári illat lengje körül fejfám szegletét,
csak nyári virág hullassa rám a szirmok tengerét.

Ha el kell hagynom téged, úgy ölelj majd át,
hogy soha ne feledjem tested vonzatát,
még akkor sem, ha ég a földdel összeütközik,
s ha én-mivoltom emlékét is rég elfeledik.

Ha messziről int kezem, úgy gondolj majd rám,
mint csillaghullásokra sok nyári éjszakán,
mint egyetlenegy kincsre, mely szíveden dereng,
addig, amíg értem lüktet odabenn a csend.







HA LELKED MEGTÖRIK


Ha lelked megtörik, semmivé válsz,
eltűnik arcodról a bűvös varázs,
ahogy szemedből az a pislákoló láng,
mit tűzzé lobogott a forró női vágy.
Ha lelked törik, oda a régi kacagás,
ajkadon legördülő könnyek futnak át,
melyek úgy roncsolják bőröd lágyságát,
mint falánk sejtek a vér áramlatát.
Ha lelked megtörik, sosem leszel az,
kinek a bizalom szívéből szakadt,
mert olybá veszted el emberhitedet,
hogy visszanyerni azt sohasem lehet.







HA LENNE EGY PERCEM


Ha kapnék egy percet,ami végtelen,
átölelnélek csendesen,s egy
búcsúcsók közötti könnyes
pillantással, kezedbe tenném az életem







HIÁNYZOL


Nem találom helyem, mikor nem vagy velem.
Másabb lesz a világ, ha elengeded kezem.

Ilyenkor

Mélyfekete bánatárnyak befedik a napot,
S ettől szomorúbbak lesznek az örömteli napok.
De mikor érzem, túl lenn vagyok a mélyben,
Előveszem fiókomból minden szép emlékem.
Ránézek egy képre, mely mosolyt kacsint felém,
Ettől újult akarattal felcsillan a remény,
S hiszem, hogy holnap ismét eljössz hozzám,
Felragyog újra a könnyet rejtő szempár,

Mert



Mert nekem te vagy a minden, a kezdet és a végzet.
Csókjaidtól feledem, hogy néha fáj az élet,

Hisz,

Bíborszárnyú éjeken rólad álmodozom,
Téged ölel, téged akar minden gondolatom.
Hozzád száll az esti imám csendes suttogással.
Érted lüktet érző szívem harsány dobbanással.
Rád simítom minden percben hozzád hajló vágyam,
Neked rejtem tűzszerelmem egy forró éjszakában.
Lobogó szenvedélyemnek már nem fakulhat fénye,
Mert gyújtólángként őrködöm szíved közepébe.


Hiányzol zenés vers - VIDEÓ

Link











HÓFEHÉR REMÉNY


Lehet-e szebb hírnök,
mint ez a varázsfényből kibújt
csodás fehér virág,
mely áthatja kecsességével
a lélek fájdalmát
és rátereli figyelmét
mindarra a szépre,
mi élettel telt nyarat hozhat
az ember életébe.
Hisz egyetlen hóvirág is
visszaadja azt,
amit a ködszürke tél
lopva megtagad.
S míg egyetlen hóvirág
fejecskéjét öleli a nap,
addig nekünk is hinni kell,
minden







HŰSÉG


Amíg lobban lángod,
fényedre vigyázok,
s ha kihunyna végleg,
én is veled égek.







AZ IGAZ BARÁT


A barát nem kérdezi, miért könnyezel,
hozzád lép és letörli szemedről a cseppet,
majd átölel karjával, és csak ennyit mond,
ne félj a holnaptól, míg itt vagyok melletted.

A barát nem jár mérföldekre tőled,
akkor sem, ha rögös útja csillagokba réved,
mert a barát meglátja, ha bánat üli arcod,
s átlépi a végtelen, hogy elérhessen téged.

A barát mindig érzi, ha görnyednek a léptek,
és átveszi helyetted elkorhadt kereszted,
hogy az övével vigye mindaddig a percig,
míg nem érzed erejét, hogy tovább vihessed.

A barát ott van akkor is, ha álmaid vesztek,
s egy halk mozdulattal megfogja a kezed,
majd önkezével felemeli, és szívére helyezi,
hogy annak dobbanása eggyé váljon veled.

Az igazi barát így, ilyen tisztán
és önzetlenül szeret...







JÓ VELED


Milyen jó veled érezni
az estike illatát,
kéz a kézben andalogni
az ezüstfélhomályban.
Csókot kérni, csókot lopni,
mikor a derengő holdfény egybeolvad
a végtelenbe nyúló csillagéjszakákkal.
Milyen megható
az összezárt ujjakból eredő vágyódás
s az, ha hozzád simuló ajkam ívén
átsuhan az öröm,
mert melletted lépdelve úgy érzem
te vagy az életem,
hisz kék szárnyakon repít feléd
a földöntúli gyönyör.
Ezernyi gondolat kering bennem
minden séta közben,
sok-sok álombéli képzelet,
mit sosem mondok el,
de te úgyis tudod milyen,
mikor szelíd ölelésünkben
valóságszirmokat rügyez
a felhevült testközel.
Jó néha elveszni
sugárzó szemed egyszerűségében,
válladra hajtani pár röpke pillanatra
elfáradó fejem.
Biztonságban tudni azokat
az eltékozolt éveket,
melyekben annyiszor éreztem
elhagyott a hitem.
Jó várni rád,
te megérted a lelkemben dúló kétkedést,
a félelmekből felszakadó sebet,
amely tűzként éget.
Jó bízni abban, hogy ez a szerelem
mindent túl fog élni,
mert szívemben örök marad
dallamos hűséged.







KEZEM KEZEDBEN


Kezem kezedben, így reszketőn, vénen,
elsuhant életem, de vágyad még érzem,
még hallgatom szíved őrült dobbanását,
még látom szemedben a tűz lobogását.
Arcunk már ráncos, az érzés sem a régi,
de ha rád nézek, szeretnék ezer évig élni,
hisz a szív még fiatal, csak lassabban ver,
tudva azt, hogy ezzel mennyi időt nyer
a szenvedélyért, mit két szemedben látok,
mely forrón tartja az örökégő lángot,
mit nem vesz el tőlem az idő, sem jövő,
mert amíg létezem, te vagy minden erő,
mely éltet, nem hagy, bárhová megyek,
fogja a kezem, s én hiába mennék,
te nem engeded.







KÖSZÖNÖM URAM!


Köszönöm Uram,
hogy nem hagysz egyedül,
mikor sok keserv-napom
könnybe szenderül.
Mikor úgy érzem,
oly vékony az a szalmaszál,
amiben hervadó hitem
még oltalmat talál.

Köszönöm, Uram,
hogy vannak barátok,
akiknek jósága kezedtől áldott,
és szívedből gyökerezik
az a nagy-nagy szeretet,
amivel minden egyes nap
körülölelnek.

Köszönöm Uram,
hogy vigasztalásképp
égig emel még néhány barát-kéz.
Mert e kezek azok,
melyeknek minden simítása,
kitartást és reményt ad
a bizonytalanságba.







LASSULÓ TÁNCLÉPÉS


Ha fáradnak a tánclépések,
s már nem bírja a láb,
ne tegyünk egyebet,
csak öleljük egymást.
Hunyjuk be szemünket
s majd a gondolat,
szélsebesen irányítja
a mozdulatokat.
Mert lehet, hogy az erő
néha alábbhagy,
de a tudat merészsége
madárszárnyat ad,
mellyel száguldhatunk,
repülhetünk a végtelenen át,
időtlen-időkig
ölelve egymást.







LÉPJ VELEM!


Lépj velem és fogd kezem! El ne engedd többé!
Bármilyen vasmarokkal tép is szét az élet.
Te maradj meg mellettem most és mindörökké,
Ne hagyd, hogy száműzzön mellőled a végzet.

Ha kitaposott útjaimon már megroggyanva járok
És reszkető kezem imáért esd a magas ég felé,
Tartsd meg óvó karjaidban, mert csak arra vágyok,
Hogy emelt fővel léphessek az úr színe elé.

S ha majd nem vár senki sem a túlsó parthoz érve,
Csak félénk lelkem kóborol a láthatatlan térben,
Emelkedj fel csendben hozzám szárnyaiddal védve,
S űzd mellőlem magányom ott a messzeségben.

Mikor könnyem hull válladra, mosolyogjon szemed
És kacagd ki a vén halált, ha közelemben téved,
Mert amíg minden érző pillanatom vágyaidért remeg,
Szégyenkezve illan tova a sötét végítélet...







MEGÁLMODTALAK


Tudod, az álmok nem hazudnak. Igazzá válnak.
Valóság lehet a valótlan is egyetlen perc alatt.
S miről azt hisszük, hogy sohasem érjük el,
Egyszer megtörténtté teszi minden álmunkat.

Én már megálmodtalak. S most megtaláltalak.
Érezhetem illatodat és vágyhatom a csókodat.
Nekem már minden adott perc boldogságtudat,
Mióta közelemben érezhetem férfivágyadat.

Éjek múlnak, napok telnek. Elfogy majd az idő,
De én minden földi szépséget elérhettem általad.
Nekem már az évek során annyi gyönyör jutott,
Hogy két életre is elég ez a sok boldog pillanat.

Jó, hogy lettél. Jó, hogy vagy. Összetartozunk.
Egyek vagyunk, egyek leszünk örökkön örökké,
Mert bármilyen nehéz is kínnal teli sorsunk,
Ha ölelve szeretjük egymást -nem kell félni többé.







MERT KELL A SZÉP


Az élet telis tele van apró tündérbájjal,
virágokba rejtett pillanat csodákkal,
olyan varázslattal, mit csak az vesz észre,
aki szeretettel bújik a természet ölébe.

Mert a természet ott ébreszt tavaszillatot,
ahol gyöngyszemnek látják a könnyes harmatot,
ahol rangot kap, és elismerést minden vadvirág,
az is, amely gyom közé sírta be magát.

Hisz a szép bennünk van, lelkünkből árad,
mi hordozzuk magunkban az-az iránti vágyat,
csak szív kell hozzá, érző szív, s boldog én tudat,
mely tenyerével simítja a fűhajtásokat







MESÉLD EL, FIAM


Meséld el, fiam, hogy úgy szerettelek,
mint lángsugarú nap a búzaföldeket,
mik magukhoz vonzották az esőcseppeket,
hogy álmukból ébresszék a kalászrügyeket.

Meséld el, fiam, hogy úgy féltettelek,
mint bogárszemű éjszaka a sötétlő eget,
mikor az, felhők mögé bújt, s onnan könnyezett
tűzfényüket vesztett csillagtesteket.

Meséld el, fiam, hogy egyszervolt anyád,
két szemedbe ragyogta szeme sugarát,
hogyha örök télbe szöknének a gyorsan futó évek,
e ragyogás legyen földi menedéked.

Egyszer meséld el, fiam, gyermekednek is,
ha anyád sírhantját már virágok lepik,
s hogy nyári éjjeleken, mikor feldereng a hold,
ő az, aki könnytől fénylő lepkeszárnyat bont.







TÁRS NÉLKÜL


Mikor az ember magára marad,
könnyezve telik el minden pillanat,
mert szeme előtt állandóan feldereng a múltja,
hol még ketten álltak, egymás kezét fogva.

Mikor magányosság marcangolja szívünk,
úgy érezzük, boldogok mi már nem lehetünk,
hisz aki mellettünk állt jóban, rosszban, bajban,
falevélként szunnyad a lágy őszi avarban.

Társ nélkül, egyedül, mind semmik vagyunk.
Elveszettként rójuk megszokott utunk,
mert mind, akik vezettek, s akik vigyáztak reánk,
odafentről nézik már a csillaghullását.

Ki árván maradt idelenn az sem tehet mást,
mint hagyja, hogy enyhítse szíve fájdalmát
az a borzas szellő által csókolt néhány szál virág,
ami magába foglal egy csöndes, halk imát.







MINDHALÁLIG SZERETLEK


Mindhalálig szeretlek,
mondjuk ezerszer és újra,
pedig szívünk mélyén tudjuk,
az ígéret csalóka,
mert honnan is tudhatnánk,
honnan is sejthetnénk
mit hoznak az évek,
s hányszor mond majd ellent
a sorsunk írta élet.



Mégis hisszük azt,
mi másabbak vagyunk,
mert ha a kitűzött cél felé
együtt haladunk,
nem lehet oly mellékút,
mi eltérítene,
mindaddig míg kulcsra zárul
két ember tenyere.


Mindhalálig szeretlek

Link








MINDIG ARRA MENJ


Mindig arra menj, hol szabadabb a lelked,
s könnyülnek válladon az életteli terhek,
ahol akad még számodra annyi boldog nap,
amitől a szív-parazsa vágy-lobogást kap.

Mindig arra haladj, amerre még látod,
varázslatban fogannak az ifjúkori álmok.
Álmok mikben nincsenek aláhulló könnyek,
akkor sem, ha számuk napról-napra több lesz.

Mindig arra járj, hol élénk szín az emlék,
hol nem fedik fényét szálló homokszemcsék,
és nem temetik maguk alá rozsdaszín levelek,
melyeknek egynyári világa lelkeden üt sebet.

Mindig arra menj, hová visszahúz a szíved,
ahol tisztán láthat szemed minden kedves helyet,
mert nem takarja báját buta könnyhomály,
mikor lépteim a lépted nem követi már.







NEM KELL AHHOZ SZÓ...


Nem kell ahhoz szó,
hogy megértessem véled,
milyen, ha a szívet
feltépi egy ének,
s milyen, ha bús dallama
lélek húrján peng,
ott sírja el, ott zokogja,
mi szorít idebent.
Nem kell ahhoz szó,
hogy te is megértsd azt,
úgy is lehet szeretni,
ha viszonzást nem kapsz,
s úgy is lehet vágyni
egy boldog ölelést,
ha annak társult kísérője,
könny és szenvedés.







NE SÍRJ!


Ne sírj, ha az álmok nem válnak valóra
és virágzó nyár helyett fázós tél fogad,
mert sokszor van úgy, hogy nem sikerül semmi,
de egy újabb napszak még mindent pótolhat

Ne sírj, ha megszáradt rózsák könnyein át
tódul eléd a meg-megremegő emlékáradat,
hisz melengetőbb annak árnyékos oldala,
mint a fentről néző nap, mely lángsugarat ad

Ne sírj, ha néhanapján nem kedvel az élet,
és sorsod galád katonái ellened vannak,
mert az akaratod által, ami túlon-túli erő,
babérokkal győzheted le a harci fájdalmat.

Csak arra gondolj mindig, bármi érjen is,
lehet, hogy egyedül mind semmik vagyunk,
de ha kitárt kezünket egymás felé nyújtjuk,
még a sivatagi porból is vizet fakasztunk







NE SZÉGYELLD


Ne szégyelld, ha lelked gyengédebb, mint másé,
ha mások szíve sokkal-sokkal érdesebb,
mert hidd el, mindig csak a gyenge lélek képes,
ég-magasba emelni a nehéz könnyeket.

Ne szégyelld, ha olykor könny csordul a ráncon,
s elerednek a szomorúság bánat cseppjei,
hisz csak azok tudnak mindig lélek mélyből sírni,
kik megtanultak valaha emberként szeretni.

Ne szégyelld, ha kinevetnek az érzéketlenek,
mit tudják ők mit jelenthet fájdalomból sírni,
s mit tudják ők mit jelent úgy élni az életet,
hogy abban egyetlen percért is érdemes meghalni.










A NŐ


A nő megbocsát akkor is, ha bántják,
ha mássá nevelik, s ha éppen átformálják,
mert a női szívet úgy alkotta Isten,
hogy az legyen benne, mi a férfiakban nincsen.
A nők valódi igazgyöngyszemek,


melyek minden ékkőnél szebben fénylenek.
Csak akkor váltanak szürkés matt színekre,
ha arcukon szánt időt a könnyek érző-cseppje.
Mert, minden nő lelke egy édenkerti rózsa,
a másik nem vágyának örök bódítója,
mely, csak akkor ontja igazán édes illatát,
ha férfitenyér érinti meg kitárult szirmát.







ÖLELŐ SZAVAK


Szavakat keresek. Hálával megírt gondolatokat.
Gyémántkeretbe beleégetett betűformákat.
Olyan szépen és gyengéden elhangzó vallomást,
Melyekre mesék álmodnak tündérszárnyakat.
Halkuló altatót suttogok minden érintésedre.
Fáradttá vált homlokodra hűs tenyerem teszem.
Átélt percek csodáira ezeregy éjszakát karcolok
Hogy minden egyes percét együtt élhesd velem.
Kitárt karral ölellek úgy, ahogyan senkit.
Párnádról elűzöm a rád nehezült kínzó gondokat.
Lelkemmel vigyázlak, hogy ne legyél szomorú,
Mert ha könnyezel, az én szívem is kétfelé szakad.
Tudom, hogy a szeretetem pár csepp a tengerben,
És egy egész élet éléséhez nem lesz mindig elég,
De amíg szemedből rám fénylik az érző tekintet,
Mindig hűséggel vigyázom szemed tengerszínét.







ÖLELSZ-E MÉG AKKOR


Ha a sötétség árnyai mellénk szegődnek,
és reszketeggé teszik ráncos kezünket,
olyannak látsz-e majd, mint akkor hajdanán,
mikor csókjaidtól volt tűzforró a szám.

Ha már sérült tudatom nem emlékezik,
és fájni sem fájja többé az élet sebeit,
vigyázod-e velem azokat a jelenperceket,
ami kettőnknek még elrendeltetett.

Ha majd kibontott hajamon nem csillan a fény,
s én sem kérem már, hogy szeressél belém,
ölelsz-e még akkor is, és simítod-e arcom,
addig amíg rám nem terül a csillagfényes alkony.

Ha majd szoros kötelékünk lazulásra vágyik,
mert szivárványt fon bele egy másik dobbanás is,
megőrzöd-e szív-hűségét annak a sok évnek,
amibe kettőnk sorsa mélyen beleégett.

Vagy minden, ami voltam
el lesz feledve,
s csak szálló porszem leszek
szélnek eresztve.










ÖREGSÉGBEN, BETEGSÉGBEN


Öregségben, betegségben ugyanúgy szeress,
mint akkor mikor együtt éltük az ifjúéveket,
és minden gátat letaroltunk mi útjainkba állt,
hogy semmi ne gyengítse az élni akarást.

Öregségben, betegségben fogd a kezemet,
el ne hulljak mellőled, mint az őszi levelek,
mert ha egyszer elszakít'na mellőled a szél,
árvult árvaságom sírig könnyezném.

Öregségben, betegségben, meg ne tagadjál,
akkor sem ha önnön nevem magam sem tudnám,
mert lehet, hogy a tudat már nem emlékezik,
de a szívbe égett emléket meg nem törhetik.

Mert az mindaddig a napig élénk színben él,
míg fel nem dereng előttem az Istenáldott fény,
s míg homoksírom csendhullását meg nem fékezik,
azok akik sápadt testem majd földbe temetik.







ŐSZBE FORDULT NYÁR


Látod - lassan őszben fordul a júliusi nyár.
S az elhervadó virágillat is, el- elillan már.
Kertünkben még álmodnak az őszibarackfák,
de életünkből valahogy már hiányzik a vágy.

Itt-ott felvillannak színehagyott emlékek,
Miben nem lapul más, csak meg nem tett ígéret.
S ahogy a távoli csillagokból kihunynak a fények,
Úgy szürkülnek vele a homály lepte képek.

Lassan darabokra hull minden szép szavú igézet.
Nem marad más belőle, csak hamvadó enyészet.
Kattogó zajjá változik ez a könnyfakasztó élet,
Melynek éktelen dübörgése végül süketté tesz.

S hiába látom a tengert is tiszta tükörképnek,
Zöldviharban örvénylik az, mitől fáj az ölelésed.
Kapaszkodunk egymásért, de érdes kezünk véges,
Hát elengedlek téged, hogy boldogabban élhess.







ŐSZI DÉR


Ugyanúgy szeretlek ma is,
ha búvik a nap, s köd szitál,
ha tavaszt csaló virágszirmon
táncot jár az illatár,
ha tél havába tapossák
az őszbesárgult levelet,
ha senki nincs már mellettem,
ki megfogná a kezemet.
Ugyanúgy szeretlek akkor is,
ha por fújja be léptedet,
ha sóhajtásnyi emlék maradsz,
mit nem színez, csak képzelet.
Ha édes alkony halk csendjében
összeér a két kezünk,
ha két csillagból egy csillaggá
nemesül a szerelmünk,


ha derült égen felhők űzik
az elkószáló fényeket,
ha minden óránk s minden napunk
fájdalommal vértezett.
Mert én akkor is szeretlek, ha már,
Halványan pihen a táj,
de tested forró emléke
ott is utolér,
ahol megvetette lábát
az őszi dér.










REJTS EL ENGEM


Befészkeltem magam szíved közepébe,
ott van a szerelem, az élet menedéke.


Rejts el engem benne, ne tudja meg senki,
hogy a világ legjobb embere engem tud szeretni.







SÍRJUNK CSAK


Nem az a gyönge, ki könnyezni szokott,
ki fájdalmát mutatva emberként zokog,
az a gyönge, kinek fénytelen a szeme,
ki akkor is hőst játszik, ha fogytán ereje,

mert azt hiszi a könny a gyengeség jele,
s csak a bátortalanok élhetnek vele,
pedig a könny életcsatánk azon fegyvere,
mely szívünket védi, ha túl mély a sebe.







SOHA NEM ADOM FEL


Ma még kitartok, ma még erős leszek,
ma még minden színt színesebbnek veszek,
ma még álmaim is valóságként élem,
ma még közelibbnek vélem távolodó léptem.

Ma még hiszem, hogy a holnap is az enyém,
bármily kevés is a benne lévő remény,
mert én vagyok az, én, ki sosem adja fel,
akkor sem, ha minden holt-nyomba vesz el.

Mert ha feladnám a hitem megtagadnám azt,
amit mások érző szíve biztatásként ad,
ami mások lelkének egy olyan töredéke,
melyben benne van az élet világnyi szépsége.

Küzdeni nagy érdem, magamért, és másért,
azon emberekért, kikben benne van a szándék,
kiknek kitartó erőm majd megmutathatja,
a halálnál is erősebb az élet hatalma.








...SOSEM VÁLTOZOM


Látod-látod, én már, sosem változom
de változatlan lelkem büszkén vállalom,
mert ha mássá válnék, ki ismerne rám,
ki szeretne úgy, Isten igazán.
Ha álarcba rejtőznék, magam tagadnám,
csak azért, hogy más felfigyeljen rám,
s ha magam tagadnám, mi lehetnék néked,
csak egy jelmezbálos alak, kit átformált az élet.
Ezért hát ne vedd zokon, ha némely napokon,
ugyanolyan hangosan sír fel a telefon,
mert a szívem ugyanaz marad,
akit elfogadtál éppen olyannak,
amilyen valójában vagyok,
amilyen valójában
lenni is akarok.







SZÁLLJ VELEM!


Ragadj meg két karoddal!
Vond ajkadhoz ajkam!
Engedd útjára a gyönyört
lassan, nagyon lassan.
Élénkíts fel csókoddal,
lobbantsd lángra lelkem,
Perzseljen a tudat,
hogy így még nem szerettem.

Varázsolj el szép szavakkal
- életre kelt vággyal -
Bűbájt adó fényéjszakán
vad, őrült tombolással.
Ölelj szabad szívvel,
mint egy képből éledt álmot,
Mit nem engedsz el többé,
mert ez a valóságod.

Feledtesd majd velem,
hogy bűnnel telt az élet,
S a világban kóborló dac
megöl minden szépet.
Adj mosolyt akkor is,
ha könnyes lesz a szemed,
Ha már égi szárnycsapásunk
föld mélyébe veszett.







SZELÍD FÉLELEM


Az anyák szívében soha nincsen béke,
mert abban fogantatik az aggódás érzése,
s abban fogantatik az a szelíd félelem,
mely az élettel szemben olyan védtelen.

Az anyák gyönge szíve, oly sokat kibír,
akármennyi könny is az, mit titkolva elsír,
mert a Jóisten minden könnybe belerejtette
azt a végtelen kitartást, mely hőssé edzette.










SZERETNÉK


Szeretnék egy meseerdőt, olyan álommal szőtt,
elérhetőt, kis házikót patakokkal, lágyan formált dús fodrokkal.
Virággal telt selymes rétet, tücsökhangút, mely
dalra késztet, elsuhanó pillangókat, szivárványon hintázósat.
Magas hegyen lágy szirteket, rajta délceg törzsű fenyveseket,
szélben hajló búzatáblát, mely égig nyújtja dús kalászát.
Ezerszínű rózsakertet, mi illatával könnyet ejtet,
hegyoldalon zuhatagot, mely a napfénytől tükröt ragyog.
Ívelt folyót sebes árral, benne halat, ezer számmal,
vén tölgyfákat nagy lombokkal, hol mókus ugrál víg mosollyal.
Tiszta vizű, édes tengert, melyre a nap csókot lehelt,
dzsungelt, ahol sok száz állat, szabadon és büszkén járhat,
Szeretnék egy jobb világot, miben mindig szépet látok,
s nem lesz benne gyűlölet, csak el nem fogyó szeretet.







SZERETNI MINDHALÁLIG


Azt mondják nincs örök, végtelen szerelem.
Azt mondják gyorsan jön - gyorsan múlik el,
s mikor elválunk fájni fog, átkozzuk a percet,
mely az utolsó pillantással vasbilincsbe verhet.

Nem tudom így van e, de én most is azt érzem,
ahogy hozzád simulva kezem két kezedhez ér,
s az kapocsként szorítja szárnyát nyitó lelkem...
ilyenkor mindent felülmúl az őrült szenvedély.



Ölembe hullt boldogságom soha nem adom.
Tőlem múlhatnak évek, és napok hagyhatnak el,
én mindig csak őt: azt az égig érő szívet akarom.

mi nem veszíti el soha énjének valódi mivoltát,
s megőrzi majd kincsként azt a mérhetetlen lázat,
mitől bódultan mámorossá váltak a forró éjszakák.







A SZÍV AJÁNDÉKA...


A szív ajándékának
nincsen rozsdafoltja,
mert azt a lélek
gyémánttá csiszolja,
hogy az idő szürke árnya
ne maradjon rajta,
ha egyszer mégis
porba lenne
dobva.

Tudom,
odaátra nem vihetjük át
a szív ajándékát,
de sokszínű szépségét
halhatatlan lelkünk majd
úgy őrzi tovább,
mintha velünk birtokolná
az öröklét jogát







SZÍVBŐL SZERETNI...

Szél lennék, nyári szél, mely arcod simogatja.
És fodrozódó tenger hullámokat vetve,
Hogy hűsítő habjaimmal érinthessem tested,
Lágyan ringatózva, míg le nem száll az este.

Fa lennék szép szál, fa, szélesre tárt lombbal,
Melyen a susogó levelek földig hajolnának.
S mikor megpihennél a sárgult lombok alatt,
Eldúdolnám vágyszerelmem szíved dallamának.

Nap lennék, fényes nap szivárványon ringó,
Melynek gyémánt fonákja szemeiden csillan
És hajad ezüstös szálaiba illatomat ontja,
Mitől képzeleted ereje lepkeszárnyon illan.

Hold lennék ezüstös, csillag közt merengő.
Fátyoltáncot ellibegő pillanatvarázson,
Mi gyengéd perccel ölelne, míg szívemen pihensz,
Mindaddig míg valóság lesz tündér röptű álmom.







SZÍVEDBE KARCOLTAM


Szívedbe karcoltam
egy apró, kicsi szívet,
hogy pecsétnyomként hordd
az árulkodó jelet,
s ha majd vándorutad során,
néha el is tévedsz,
az a legtávolibb helyről is,
hazavezet téged.







SZÍVEDHEZ KÖZEL


Nem kérek nagy teret, elég egy villanásnyi hely,
elég egy pillanat-dobbanásnyi jel,
s én ütem leszek szíved közepében,
érezzem, ha túlgyorsul, őrült lüktetése.
Ott egy apró hajszálérbe megkapaszkodom,
lágyan bele bújva halkan suttogom;
egy parányi ponton, ahol forró heve ér a vérnek,
oda rejts el engem örökös emléknek.
Amikor elsodornak csapdába hullt évek,
s jönnek hideg napok, fagyos jege télnek,
Én akkor is ott leszek, sosem engedlek,
mint parányi gyöngyszemet - ékként szeretlek,
mert azt a kavicsot, azt az értéktelen követ,
mit kezem kezedbe nyújtott, és utamon is követ,
annak kristály titkát rég megfejtetted,
s ezért jól tudjuk mennyit ér egy egész életnek.







A SZÍV MÁR TAVASZRÓL MESÉL


Most még tél van, hideg, morcos tél,
de itt benn a szív már tavaszról mesél,
azt meséli, várj csak, türelmes legyél,
hisz minden rideg felhőt elfúj majd a szél.

S akkor újra vérvörös tűzpipacsok érnek,
ott ahol nyoma volt a jeges dermedtségnek,
ott, ahol a hópelyhek mindent betakartak,
s ahol éji álmaink tél jegébe fagytak.

Mert, ha eljön a nyár, felenged a szívünk,
s akkor jövőnk elé mosolyogva nézünk,
hisz a nyár elhozza azt a régen várt csodát,
amire titokban vártunk egy egész télen át.







SZÍVMUZSIKA


Halk csendben hallgasd
a szívmuzsikát,
ne törje zaj az érzés dalát,
s úgy öleld körbe a hangjegyeket,
mintha dalban írnák az életedet,
mert a szívek muzsikája,
a legszebb vágyzene,
attól mindig könnyel telik meg
az emberek
szeme







TANÍTSD MEG A GYERMEKET SZERETNI


Lassan
a jóság is feledésbe merül, akár a szeretet,
s a szív nem lesz más
csak egy érzelemnélküli gépezet.
Olyan gépezet,
miben víz csobog az éltető vér helyett.

Hát ezért tanítsd a gyermeket.
Tanítsd meg szeretni,
hogy ne tudja a gonosz a jóságot temetni,
mert, jaj, nekünk,
ha a földön nem lesz más csak átkos gonoszság,
hisz attól hullik romjaira
a lelkeinkben felparázsló
érzelem-világ.







TAVASZ KÖNNYEK


Tavaszba bújtatott könnyeim
felszárítja a nyár,
s akkor virágkertté válik
minden, ami fáj.
S ha kivirágzik előttem az élet,
már nem számít az sem,
hogy múlnak az évek,
mert csak egy dolog lesz fontos,
mely mindent felülmúl,
újjáépíteni mindazt,
mi romjaira
hull.







TÁNCOLJ VELEM


Nézd! - vérem ritmusra éled,
pergő tűz, a testem,
hajlok, mint egy nádszál,
ha táncba viszel
engem,
lehet lágy a zene, lehet
kemény rock,
mind - mind csupa élet, mi
mi még lázba hoz.
Táncolj csak velem, gyere
ölelj át,
szoríts magadhoz, érezd te is


a zene ritmusát.
Forogj velem, pörgess, míg a
lábunk bírja,
szakadjon száz gitár erős acél
húrja,
Látod így kellene áttáncolni
minden éjszakát,
s akkor egy ütemmé válhatna
a szív - dobbanás.










TE VAGY A MINDENEM


Szavaidban találom a rétek vadvirágát,
Könnyeid hullatnak rám aranypermetet.
Hangod az, mely utat nyit a mennyország felé,
Mikor két karod ölelésébe némán elveszek.
Szíved dallamától dobban ábrándozó szívem,
Mikor együtt csókolózunk a nyári ég alatt,
S ha összekulcsolt kezünkre enyhe szellőt fúj
A szemlesütve vágyakozó esti alkonyat.
Te vagy nekem az ébredő nap bíborszínű fénye,
Az esthomályban burkolt
álompillanat,




Te vagy a szívszerelem legtisztább érzése,
Mikor ajkamra álmodod a rózsaszirmokat.
Úgy szeretlek téged, mint a kiszáradt meder,
Mely esőcseppből éleszt vízkristályokat,
Hogy az arra járó napnak gyémántot ragyogjon,
Mikor vándorútja során mellette elhalad.
Csodavizű forrás vagy, ha mesére szomjazom,
Tündérszárnyú varázs a bódult éjszakákon,
Melyben szikrázó lángfényed átfonja a testem,
És tűzvillantó táncától ringat el az álom.







AZ UTOLSÓ KERINGŐ


Csak még egy utolsó keringőt táncolj velem,
hadd érezzem azt, az öregség nem fáj,
hadd higgyem csak, hogy az elmúlás is barát,
s valahol még ránk nyitja az élet kapuját.

Csak lágyan suhanjunk az éji csillagfényben.
Könnyedén lebegve, mint az első randevún,
mikor kezem kezedbe rejtetted, és annyit mondtunk,
most már mindörökre egymáshoz tartozunk.

Ebben a keringőben minden álmunk ott lesz,
benne lesz az ifjúság, könny, mosoly, bánat,
minden-minden benne lesz, ami csak a miénk,
amit nem vett el tőlünk, sem törvény, sem gyalázat,

mert egy utolsó tánc mindenkinek jár,
hisz abban teljesül majd az a nem sikerült tervünk,
amit sokszor szerettünk volna megtörténtté tenni,
de a sors elvette a hozzá való merszünk.







ÚGY ÉLJ


Úgy élj, hogy soha ne bánd meg
azt amiért lelked érzéssel telt meg,
mert hidd el, kik e földön szeretet adnak,
azok fenn az égben is diadalt aratnak.

Ezért ne bánd, ha szíved olykor megsebzett,
hisz a fájdalmak azok, mik emberré tesznek,
azok a fájdalmak, mit csak akkor érezünk,
ha volt és van valakink, kit nagyon szeretünk.

Amíg a jóság valós útján bátran lépkedünk,
nem kell attól félnünk, hogy gonosszá leszünk,
mert mindaddig, míg szívünk szeretet áraszt,
urai vagyunk a megbocsáttatásnak.







ÚGY SZERETLEK...

Ugyanúgy szeretlek ma is,
ha búvik a nap, s köd szitál,
ha tavaszt csaló virágszirmon
táncot jár az illatár,
ha tél havába tapossák
az őszbesárgult levelet,
ha senki nincs már mellettem,
ki megfogná a kezemet.
Ugyanúgy szeretlek akkor is,
ha por fújja be léptedet,
ha sóhajtásnyi emlék maradsz,
mit nem színez, csak képzelet.
Ha édes alkony halk csendjében
összeér a két kezünk,
ha két csillagból egy csillaggá
nemesül a szerelmünk,
ha derült égen felhők űzik
az elkószáló fényeket,
ha minden óránk s minden napunk
fájdalommal vértezett.
Mert én akkor is szeretlek, ha már,
Halványan pihen a táj,
de tested forró emléke
ott is utolér,
ahol megvetette lábát
az őszi dér.







ÜLJ MELLÉM KEDVES


Ülj mellém kedves, súgd meg, hogy mi bánt?
Mondd el nekem miért sírnak a téli éjszakák?
Mitől válik kérgessé az egykor sima lélek,
S mitől lesznek torz tükrök a csillogó emlékek?

Ölelj át kedvesem, ne kérdezz most semmit!
Könnyeidből ne pazarolj sohasem rám ennyit!
Próbáljunk meg úgy élni, hogy ne fájjon a jelen,
Ha már múltunk árnyékai túl mély, sötét verem.

Ülj mellém kedvesem, s ne vádoljuk egymást!
Nézzük fenn a csillagokat, míg a szemünk ellát!
Mert azokban van megírva szerelmünk és sorsunk,
S oda fogunk jutni, ha egyszer szárnyat bontunk.

Álmainkban együtt vagyunk, minden gondolatban,
Nincs közöttünk távolság, szóban, versben, dalban.
Érezni tudlak szívem ritmusával zárt határok nélkül,
Mert az álomtól nem kell félni - csak az ébredéstől.







VELED MEGÖREGEDNI


Veled szeretnék megöregedni,
s majdan együtt hallgatni az esti csendeket,
melyek szótlanul is elmesélik nekünk
a megmásíthatatlan boldog éveket.

Szeretném örökbe fogadni szép tekinteted,
megbújni benne, mint egykor hajdanán,
s a benne meglapuló csillagfényű könnyet
ajkamhoz emelni, hadd csókolja szám.

Szeretném kezed fogni, néha remegőn is,
így sétálva körbe-körbe az ódon helyeket,
s majd így lépve át magunkat a levélhulló őszbe,
hogy egyazon idő legyen, mi avarba temet.

Mert te értem születtél, és én érted születtem,
minket úgy alkotott Isten két keze,
hogy általa legyünk kincsei egymásnak,
s abban örök időt nyerjen az élet értelme.

Nekünk együtt kell élni, és együtt kell halni,
külön-külön már úgy sem léteznénk,
ezért fogd a kezem, és el ne engedd soha,
mert én, míg élek, szorítom a tiéd.







VELED, VALAHOL, VALAMIKOR


Veled a zord télben is napláng tüze hevít,
és tavaszjelmezt ölt minden száraz ág,
melyen ezüstdér csepp csillant fehér hópihéket,
mikor rávetítik fényeiket az utcai lámpák.

Veled mindig mindenhol élhetőbb az élet,
nem kísértik kétségeim aláhulló álmok,
s nem zúdulnak rám mérhetetlen erejükkel
a toronymagasságú ember-akadályok.

Tudom, valahol, valamikor eggyé válik utunk,
összeért sorsunkat nem érik el mások,
s majd úgy foghatjuk egymás simogató kezét,
mintha ketten uralnánk ezt a nagyvilágot,

mert nem kell egyéb az alkony-boldogsághoz,
mint megbízni egymásban rendületlenül,
hisz, ha egymásban bízunk, az érzés is megújul,
s egy új érzés a szív elől sosem menekül.







VÉTEK


Uram! Vétkemre nincs bocsánat,
szeretem azt, akit nem lehet
s gyarló emberként hitem dobva,
ellenszegülni már nem merek.

Bátorítsd a szerelmemet,
hagyd itt ezt a reményt,
s ha bűnös szándék vezérel is,
harcolok e kegyért.

Nézd sorsom, ott van benne
minden kín és szenvedés,
ne ítéld a hazugságom,
hogy ne fájjon az ébredés.

Nem számolom már az időt,
csak adj hozzá erőt és hitet,
hogy bűnben élve, tiszta szívvel,
imába foglaljam a neved.

Megszülettem, meg is halok,
s vétkemért ezerszer fizetek,
de akkor lehet szép az élet,
ha emberként is szeretek.







VIGYÁZZ MAGADRA KEDVES


Vigyázz magadra, kedves,
amennyire csak lehet,
mert, jól tudod, mit jelent
arc-simító kezed,
hisz, abból gyűjtök, erőt,
mikor megtört ember leszek
és rájövök arra,
hogy az élet, csak egy szerep
a sors forgó színpadán,
hol mindenki egyformán
viseli a felvett jelmezeket.
Én is magam választottam
olcsó fehér ruhám,
melynek férceibe bújt
az a láthatatlan magány,
melyről azt hittem
benne marad örökre,
de te eljöttél hozzám
és aranyat futtattál
a foltozott részekbe,
mitől a rongyos ruha széle is
pont úgy ragyogott,
mint születésem percében
gyermekarcú szemem,
mikor az Úr kegyelméből,
égi fényt kapott.
Vigyázz magadra kedves,
vigyázz-vigyázz nagyon,
nélküled nem lennék
ezt az egyet tudom,
mert világodban érzem
hogy általad létezek,
s ebben a világban
- élni érdemes.







Kun Magdolna versei - videó Gábor Gabriella

Link



Búcsút int a nyár

Link




























 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
Címkék: pillanatvarázson, emberszületésnek, valóságszirmokat, bizonytalanságba, igazgyöngyszemek, tündérszárnyakat, megmásíthatatlan, megkülönböztetik, egyszerűségében, szárnycsapásunk, vigasztalásképp, vízkristályokat, csillaghullását, toronymagasságú, ritmusdobbanása, szenvedélyemnek, akácvirágzásról, csillagtesteket, rózsaszirmokat, csillagfényben, elrendeltetett, gyémántkeretbe, képtechnológia, szerénységében, érzelemnélküli, altatódalokkal, mindennapokhoz, szárnyalhassak, összetartozunk, gyújtólángként, kalászrügyeket, boldogságtudat, megkapaszkodom, pecsétnyomként, gyöngyszemnek, tavaszillatot, rajz életről, kenyerem javát, szavak elégetnek, bántás erejével, gondolati képet, elmúlt néhány, ember sosem, vers feltöltődik, sorssal küzdenem, világ erejével, többi ember, test nélküli, szeretet lángja, boldogság cseppje, élet bántani, szívbe rejtve, Sorsomat Isten, NEKEM ISTENEM, URAM KITARTÁST, AHOL TE VAGY ISTENEM, ANYÁM MONDTA, BÚCSÚZIK NYÁR, CSEND SZAVAI, EGYSZERŰEN MONDOM, VIRÁG TÖRTÉNETE, ELENGEDLEK TÉGED, ELFÁRADTAM MÁR, ELFÁRADT DAL, EROTIKUS ÉJSZAKA, MINDIG SZÉPEKET HOZOK, ÉVSZAKOK KÖNNYEI, KELL HAGYJALAK, LELKED MEGTÖRIK, LENNE EGY PERCEM, HÓFEHÉR REMÉNY, IGAZ BARÁT, KEZEM KEZEDBEN, KÖSZÖNÖM URAM, Köszönöm Uram, LASSULÓ TÁNCLÉPÉS, LÉPJ VELEM, MERT KELL SZÉP, MESÉLD EL, TÁRS NÉLKÜL, MINDHALÁLIG SZERETLEK, MINDIG ARRA MENJ, KELL AHHOZ SZÓ, ÖLELŐ SZAVAK, ÖLELSZ-E MÉG AKKOR, ŐSZBE FORDULT NYÁR, ŐSZI DÉR, REJTS EL ENGEM, SÍRJUNK CSAK, SOHA NEM ADOM FEL, SOSEM VÁLTOZOM, SZÁLLJ VELEM, SZELÍD FÉLELEM, SZERETNI MINDHALÁLIG, SZÍV AJÁNDÉKA, SZÍVBŐL SZERETNI, SZÍVEDBE KARCOLTAM, SZÍVEDHEZ KÖZEL, SZÍV MÁR TAVASZRÓL MESÉL, TANÍTSD MEG GYERMEKET SZERETNI, TAVASZ KÖNNYEK, TÁNCOLJ VELEM, VAGY MINDENEM, UTOLSÓ KERINGŐ, MELLÉM KEDVES, VELED MEGÖREGEDNI, VIGYÁZZ MAGADRA KEDVES, Gábor Gabriella,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Véleményezd!
11.11. 22:32 Illegális bevándorlás - Az európai migrációs probléma szélesebb körű megold...
11.11. 21:42 Szakértő: rövid távon nem látszik a kiút Bolíviában
11.11. 21:42 Átadták a megújult kaposvári Csiky Gergely Színházat
11.11. 21:22 Júniusban úszik legközelebb Mányoki Attila, akiről dokumentumfilm készült
11.11. 21:11 Katalán válság - Függetlenségpárti tüntetők alkotnak útzárat a határ franci...
11.11. 20:52 Jövőre Sopron rendezi az U20-as női kosárlabda Eb-t
11.11. 20:22 Német képviselők: a Fidesznek a Néppártban a helye
11.11. 20:22 Emmi: a kormány továbbra is a párbeszéd híve, nyitott a szakmai egyeztetésr...
11.11. 20:12 Szörnyetegnek nevezte az általa feldarabolt lányt a szentpétervári történés...
11.11. 19:51 Daróczi Csaba: a nagy fotópályázatokon rendre jól szerepelnek a magyar term...
Tudjátok ?
Mi a teendő a novemberi Rododendron bimbóval?
Az álmoknak valóban van jelentése?
Hogyan lehet megszabadulni a kuponoldalak és a maikupon hírlevéltől ?
Kívánhatok, Boldog Új Évet, minden megmaradt Csatilakónak?
Káros az alkohol ? Ha igen akkor mennyire ?
még több kérdés
Blog Címkék
Szent László királlyal a boldo...  Kellemes délutánt kívánok!  Szèp napot kívánok kedves...  Személyi edző  Hit  De az aztán ember legyen  Nem kértük - nem kaptuk  Az Úr munkája tökéletes  Őszi kép  Facebookon kaptam Cs Ildikótól  Őszi kép  Kislány a padon  Hallo  szerdai üdvözlet  Őszi csokor  Esti kép  Teás kanna  Facebookon kaptam  Isten kijelentései igazak  Azt kívánom . . .  Szép őszi napot  Őszi kép  Dália csokor  Magyar nyelv napja November 1...  Őszi csokor  Szép esténk lesz, ha egyszer ...  Facebookon kaptam  Nyári kép: egy nagy kosár virá...  Ne siess. Pihenj.  Jézus Krisztus szenvedése  Facebookon kaptam  Őszi csendélet  Székely János: Európának csak ...  Facebookon kaptam  Őszi kép  Hazafelé . . .  Tejes kannák  Szent László királlyal a boldo...  Facebookon kaptam  Őszi kép  Bűnbánat  Facebookon kaptam  Harmónia......  Szèp napot kívánok kedves...  Tejes kannák  Facebookon kaptam  Jó reggelt , szép napot  Őszi kép  Facebookon kaptam  Őszi kép  Áprily Lajos: A csavargó halá...  13. az ellenünk vétkezőknek me...  Csini baba  Őszi kép  Szép őszi napot  Tüneményes cicusok !  Facebookon kaptam  Őszi levelek  Facebookon kaptam  szerdai üdvözlet  Életünk szép feladata  Jó kívánságom !  Szèp napot kívánok kedves...  Posertube  Patrónusát ünnepelte Pannonhal...  Teás kanna  Tüneményes cicusok !  Életünk szép feladata  Kellemes kikapcsolódást  Személyi edző  szerdai üdvözlet  Facebookon kaptam  Őszi kép  Hallo  Facebookon kaptam  szerdai üdvözlet  Őszi kép  Mai harmónia kártyám  Png virág  szerdai üdvözlet  Egy kívánság - szerdára  Facebookon kaptam  Életének 72. évében elhunyt Sz...  Étel hordó  Mai harmónia kártyám  Hallo  Jó kívánságom !  Őszi kép  Jó éjszakát , szép álmokat  Ne siess. Pihenj.  Harmónia......  Könyv az avarban  Esős este  Harmónia......  November 13 A MAGYAR NYELV NAP...  Szép őszi napot  Őszi kép  Megváltás  Facebookon kaptam  Könyv az avarban 
Bejegyzés Címkék
rajz életről, kenyerem javát, szavak elégetnek, bántás erejével, gondolati képet, elmúlt néhány, ember sosem, vers feltöltődik, sorssal küzdenem, világ erejével, többi ember, test nélküli, szeretet lángja, boldogság cseppje, élet bántani, szívbe rejtve, szelíd nyár, szív kulcsát, vers videó, áldást hozó, süllyedő hajóra, eltékozolt pillanatok, őrangyalom akárhová, sivatag forrása, felhőn járó, világ édes, bátorságuk ahhoz, földön élnek, elillanó nyár, vándormadarak újra, őszi szél, őrült tombolásnak, csikorgó jég-telet, dér-fák íves, magányba fúlt, szelíd szavak, lelki vigaszt, távolság megszűnik, hófehér Karácsony, frissen esett, benne lévő, lábad nyomát, emlékeket őrzi, reménytelen napokat, kettétört vágyakat, megújuló tavaszt, erdő felől, narancssárga felhők, hideg szél, ábránd csillogó, igazi nagy, többi virágtárstól, különösen gyengéd, virág vakon, kíméletlen sorscsapás, szép virág, puha érintést, várakozás alatt, tövis merengését, szívben fényesednek, sors nékem, elkallódott álomvilág, szívem megszűnik, érzelem tüze, utolsó útra, lelkem halad, szívdobbanás lázadozón, földillatú széllel, utolsó erődig, fényben bújt, szív diktálta, szív hazug, fájdalom lakott, valós boldogság, szív által, emberöltőnyi könnyel, élet olyan, vidámságot örökjognak, lélek erejének, reggeli pirkadás, nyár volt, rózsaillat árja, mennyek kapuján, rigók fütyörésztek, terebélyes lombú, elmúlás nyomát, hullt levélben, szálló hópelyhet, romlatlan természet, szomorúság ellentmond, természetben megleled, ringató szavak, gyöngyökként hulló, szirmok tengerét, földdel összeütközik, bűvös varázs, régi kacagás, bizalom szívéből, örömteli napok, könnyet rejtő, esti imám, , ,
2019.10 2019. November 2019.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 10 db bejegyzés
e év: 232 db bejegyzés
Összes: 3862 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 960
  • e Hét: 6699
  • e Hónap: 17135
  • e Év: 367566
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.