Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
Dömötör Ilona - keresztény versek
  2017-02-26 18:31:01, vasárnap
 
   
 







DÖMÖTÖR ILONA - Keresztény versek

Dömötör Ilona: (1899-1982) szeremlei református költő versei

Dömötör Ilona - Angyal szeretnék lenni







ADD URAM, HOGY LÁSSAK!


Ha most elébem állnál Jézusom
hideg csöndjén az éjszakának,
s szólnál: - Mit akarsz, hogy tegyek veled?
felelnék: - Azt Uram, hogy lássak...
Ó tedd látóvá lelkemnek szemét,
egy szikrát küldjön csak lángóceánod,
hadd vegyem észre, hogy hajnal dereng,
s ez a föld is a te világod...







ADVENTI ESTÉN


A sárra köd terül, vékonyka fátyol.
Sötétkék égen aranyhold világol.
A köd nem ér az égig.

A szívre gond borul, aggasztó, könnyes.
A kézhez bűn tapad, bomlasztó, szennyes.
A lélek az ég felé tör.








AMINT A TE AKARATOD


Ha le kell hullanom,
zajtalan hulljak, mint fonnyadt szirom.
Oly szépen tűnjek el,
mintha alkonyba úszó ladikon
valaki búcsúzó dalt énekel.

S ha élnem kell tovább,
mint repkényinda, tűrjem csöndesen
zivatarok villámos ostromát.
Bárhogy tépdessen a goromba lét,
dönthetetlen vár, boldog Istenem,
örök gyökérrel fogóddzam beléd!







ÁLMOK HÍJÁN


,,Ifjaitok látomásokat látnak,
Véneitek álmokat álmodnak."

Elmúlt a látomásos ifjúság,
nincsen itt még a álmot látó vénség.
Úgy fog körül az egyhangú jelen,
mint nyomasztó köd, tompa félsötétség.

Tervek nélkül, egy helyben, tétován
taposom a föld undorító szennyét.
Feszegeten köd-börtönöm falát
elepedve a kiderülő mennyért.

Eredménytelen, csúnya napokon
Te óvsz, Uram, hogy lelkem föl nem lázad.
Mint télre eltett, édes, szép gyümölcs,
hadd érlelődjék bennem az alázat.

Majd jönnek még, ha feltisztul a köd
csillaggyámánttal telehintett esték.
A Lélek galambszárnyán száll le rám
a dicső álmot látó, szent öregség.

1941







BOLDOGOK, AKIK ÉNEKELNEK!

Édesapám emlékére, aki énekelve halt meg.


Boldogok, kik mindhalálig énekelnek.
Dallamaik tél szakán is szárnyra kelnek.
Csukott házban, visszhang nélkül,
napfény nélkül
lelkükben a szenvedés is dallá szépül.

Kiket nem tesz némává az elhagyottság,
a részvétnek morzsácskáit felkapdossák,
s hálás szívük megzendülő hangja, kedve
feloldódik hálaadó, halk énekbe.

S ha mély hangon késő este üt az óra,
énekelve készülődnek nyugovóra.
Búcsúdaluk imádságos csenddé válik.
Áldottak, kik énekelnek mindhalálig!







BÚCSÚZÁS


Betoppant az ősz szürke köpönyegben.
Mosoly s könny nélkül talált itthon engem.
Egyszerű, kicsiny batyu volt csak nála,
de abban két kincs: a Béke s a Hála,
hitelesítve mennyei pecséttel,
mellyel a Földön semmi kincs nem ér fel.







EGYET KÉREK AZ ÚRTÓL


Csak egyet kérek, egyetlen Királyom
az évnek kezdetén:
hogy végeztéig mindegyik szavadra
igent mondhassak én.

Ha jóságod a vígság harmatcseppjét
szívemre ejtené,
nézzek fel Rád, mint hajnalkák nevetnek
a kelő nap felé.

Mikor munkát adsz boldog két kezembe,
legyen bármily kemény,
úgy végezzem, mintha úrasztalának
csipkéit hímezném.

Ha fáradt álom keze lesimítja
a Rád néző szemet,


utolsó szóul maradjon a számon
háromszorszent neved.

Ha szögesdróttal gáncsolják el utam
rossz szívű emberek,
dac nélkül fussak megvédő karodba,
mint űzött kisgyerek.

Ha lázzal fűtöd lelkem vályogházát:
veszendő testemet,
csak annál izzóbb parázzsal ragyogjon
feléd a szeretet.

Bár magasztalj fel, vagy ha kell, verj arcul
egyetlen hatalom,
csak azt ne tűrd, hogy valaha kimondjam:
,,Én nem így akarom“.







ESTI SZÉLCSEND


Esteledik. A hőség elmúlt,
és elültek a viharok.
Nem bontakoznak új virágok,
de durva por sem kavarog.
Gyümölcs alatt a földig hajlik
az alázatos régi ág.
A jókedvű nap lehanyatlott,
de itt a nyugodt holdvilág.

Öreg korban olyan a lélek,
mint a szélcsöndes esti táj.
Már nem dalolunk örömünkben,
és némán tűrjük, ami fáj.
Bízó békesség, csöndes hála
kulcsolja össze két kezünk,
amíg eljön a test halála,
s az örök fénybe érkezünk.







EZ MÁR AZ ŐSZ


Vissza se néznek a távozó fecskék.
Jönnek a felhők. Nőnek az esték.
Nőnek a gondok. Gyérül a móka.
Lassul a lépés. Halkul a nóta.
Fogynak a tervek, gyűlik az emlék.
Itt van az ősz már. Itt az öregség.

Hűvös kezű szél markol a fákba.
Nyílik a sírok lenge virága.
Rezdül a légben alkonyi ének.
Gyulnak a ködben útjelző fények.
Lassuló lépés hazafelé tart.
Hívójelt küld a mennyei révpart.







HARMÓNIA


Ó de jó ilyen csendesen élni...
Semmit se várni, semmit se kérni,
És lelki jókat kapni szüntelen.
Nem sikoltani és nem kacagni,
amit elvesznek, önként odaadni,
s mosolyogni a tűnő életen.

Mert ez a béke nagy-nagy ajándék,
Beteljesülő isteni szándék,
Földre leszállott fényes égdarab.
Könyörgök is, hogy töltsön be egészen,
semmisítse meg bűnös, földi részem
minél szentebbül, minél hamarabb.







HAZAFELÉ


Napról-napra mendegélünk,
lépegetünk hóban, sárban,
csillagfényben, napsugárban,
míg egyszer csak hazaérünk.

Ha meghajlik fáradt vállunk,
pirosbetűs ünnepeknek
zácslócskái integetnek,
s mosolyogva meg-megállunk.

Eltűnik a fénylő ünnep.
Tovább megyünk botladozva,
hol kacagva, hol zokogva.
Fejünk fölött felhők gyűlnek.

Aztán lassan besötétül.
Előrement kedveseknek
sírkövei emelkednek
utunk szélén kerítésül.

És egyszer csak nincs tovább út.
Kitárul a verem szája.
Ismeretlen világ várja,
ki azon a kapun átjut.

Nem tudjuk még, mi lesz ottan,
csak azt tudjuk - és elég ez
biztonságos békességhez -
csak azt tudjuk: Jézus ott van!







HÓESÉS


Pillangórajként repdes, leng a hó.
Lepkék beszédét, van-e aki érti,
titkok nyelvén tudó?

De szép a hó. Oly csillogó, puha.
Ünneplő dísze ez talán a földnek?
Fehér bársonyruha?

Menyasszonyfátyol a mezők felett?
Hajadonálmot álmodik mögöttea zsenge kikelet?

Királypaláston ékes, drága prém?
Hidegtől óvó, bolyhos, puha kendő
a fázó Föld fején?

Halkan beszélő, édes üzenet,
szelíd küldött a szent, hatalmas égből
szállong a föld felett.

Van váltság, értünk szent vért hullató,
s fehérre mossa vérszín bűneinket,
- erről tanít a hó.

Szentségre hívott minket Istenünk,
s készít számunkra hófehér ruhát,
erről beszél velünk.

Titkok szavát lelkünkbe suttogó,
légy üdvözölve égi nagy Királyunk
követje: tiszta hó.







HÓVIRÁG


Már újra van virág.
Gyöngécske, hófehér.
Parányi, reszkető,
de elmegy már a tél.

Deres kövek közül
kibújt az új remény,
piciny hajnalharang
gyötrelmek éjjelén.

Fagyos hetek után
jött, mint a gyógyulás.
Azt mondja: lesz öröm,
lehet megújulás.

Lélek, ne csüggedezz!
Hallgass el, rút panasz!
Él még a szeretet.
Van Isten. Lesz tavasz.


Dömötör Ilona - Hóvirág

Link








ISTEN MUNKATÁRSAI


Nekünk ellentmond minden e világon.
Velünk felesel a hullott haraszt,
Tövis sérteget törött téli ágon.
mi hivogatjuk mégis a tavaszt.
Ez a mi harcunk, Testvér.

Jövendőt mondunk az alvó rügyeknek,
Kifütyöl bár a februári szél:
Helyet készítünk a virágseregnek,


hol rút kórókat zörgetett a szél,
Ez a mi dolgunk, Testvér!

Letiprott földet verejtékkel ásunk,
Vetőmagunkat sírva hintjük el,
Nem látjuk még, lesz-e aratásunk,
vagy meg sem érjük, míg plántánk kikel.
Ez a mi terhünk, Testvér.

De tudjuk azt, hogy van Gazdánk az égben,
ki velünk plántál, öntöz, s majd arat.
Esőt s fényt ád a maga idejében,
míg megteremti a termő nyarat.
Ez a mi erőnk, Testvér!

Tudjuk, az Ige majd csírába szökken.
Rügyet duzzaszt a lelkeken a hit.
E tavaszt váró, áldott munka közben
tanuljuk a nyár zsoltárait.
Ez a mi győzelmünk, Testvér!







KEZDET


Csitt! Kezdődik az új szimfónia.
Lendül a pálca a Végzet kezében,
Csipke-hangfogós bölcső rejtekében
Mozdul a földnek egy kicsiny fia.
Alaktalan, halk, félénk hangolásra
Nyílik parányi rózsakehely-szája,
De Isten örök, nagy kéziratában
Már készen áll a lét szimfóniája.
S ha eljön az idő,
A szólamokat rendre végig játszák
Hangszerükön: az öröm, vágy, a kín,
A szenvedély, a szeretet, a szépség,
A gügyögés, a sikoly, s az imádság.
Sötét nézőtér megviselt világunk,
Eloltogatta már a bűn a lámpát.
Könyörgünk Hozzád, mennyei Művész,
E hangolódó, halk kis életen
Zúgasd végig a fény szimfóniáját!

II.

Vigyázz! Kezdődik egy új háború!
Torz fegyverüket fenik már a szörnyek,
Cipelnek csontváz-vállukon
Undok batyukban bajt, bűnt, bánatot,
Dacot, dühöt, kísértést, könnyet.
Felsír a föld piciny, fogoly fia
Gondokkal bélelt bölcső-börtönében
És ködbe fúl a fényszimfónia.
Valahol áll egy fényes bástyafok.
Szivárványzászlót lenget ott a béke.
A szeretet szegletköve,
Megfutott, kidőlt földi harcosok
Tisztára mosó menedéke.
Egy megbocsátó, égő, égi Szív
Ott minden imát pajzzsá kovácsol,
És aki nála menedékre lel,
Azért Ő vérével felel,
Ha vétek-rémek ellen harcbaszállni
Kibocsátja a biztonságos várból,
S örök rendjellel ékesíti végül
Mindazt, aki a földön Övé lett...

Szülőszívek! Bölcső testőrei!
Vigyázz! Imához! Kezdődik egy élet!







A KÓRÓ FOHÁSZKODIK


Kóró vagyok csak. Szúrós és üres.
Gyümölcsöt rajtam senki sem keres.
Nincsen jövőm. Csak visszanézni jó,
mikor még csüngött rajtam pár bogyó,
és csipegette éhes kis madár.
De énfelém már a madár se jár.

Nyílt rajtam régen színes kis virág,
hanem azóta más lett a világ.
Új rügyek nőnek ifjú ágakon,
új lábak járnak újult útakon.

Megvénült éltem egyet kérne még:
ne taposson rám sáros, rút kerék!
Égessen el egy szép tavaszi tűz,
mely minden lomot a rétről kiűz.
Ragyogja be az újuló utat
Felcsapó lángom, mely égre mutat.







KÖZELEDIK A KARÁCSONY


Közeledik a karácsony.
Sötétek az esték.
Ködkezével szívenszorít
szomorú csöndesség.

Sok-sok régi karácsonyfám
- kicsi kerek erdő -
Emlékezés kriptájából
kísérteni feljő.

Közeledik a karácsony.
Hidegek az éjek.
Rég eltört a fényes csengő,
rég elhalt az ének.

Álomképül járnak vissza,
akik egyszer voltak:
messzire ment kedves élők,
elsiratott holtak.

- Jertek, kik még közel vagytok,
jertek, kik még éltek!
Társkereső fázó kezem
Kinyújtom felétek.

Reménykedő, hálát adó,
bízó imádságra
fonjuk össze ujjainkat,
új örömre várva!

Élő hittel telik így be
a sívár üresség,
s, közeledik a karácsony:
áldottak az esték!

Hívő szívben újra csendül
betlehemi ének.
Fénylenek az éjek,
mert van örökélet!







MA SÜT A NAP


Ma süt a nap. Mit hoz vajon az este?
Tegnap váratlanul havat hozott.
Nagy szelídséget, puha tisztaságot.
S minden zavart békévé oldozott.

A hőmérőben mozdult a higanyszál.
Azt mosolyogta: itt az enyheség.
Bársonyfelhőbe dugta kedves arcát
a meglepetést szerző holdas ég.

Ma még összhang és békesség van bennem.
Apró munkákon babrál a kezem.
De vajon mit hoz a késő öregség?
A havas fénybe belekérdezem.

Hangfogós, békés hó takar be végül?
Csönd lesz bennem, vagy fájó zűrzavar?
Nézek a hóra s alázattal mondom:
az történjen, amit Isten akar.

Már délután van. Rövid téli ívén
aláfelé kezd siklani a nap.
Az olvadozó havú háztetőről
fényes megbékélt könnyek hullanak.







MEGBÉKÉLÉS


Krisztusom, te megértesz engem.
Te is embertest foglya voltál.
Csendesülő szívdobbanásom
Neved dicsérő néma zsoltár.

Véresre zúzott életemmel
Nem akarok jajgatva járni.
Hadd csituljak el közeledben,
Verjen meg bárki, érjen bármi.

Palástod ráncában megbújok,
Mint szelídülő, dacos gyermek.
Mosolygok már s szepegve mondom:
A Te akaratod legyen meg!







MENNYEI SZÉLZÚGÁS


Őskezdet óta jár földünk felett
,,Sebesen zúgó szélnek zendülése'',
Örök, tisztító, égi lehelet.

Kastélyok s viskók közt megy zúgva át,
Megzörgeti a bűnök lakhelyének
Hazugságfüggöny-fedte ablakát.

Alant terjengő füstöt szerteűz,
S haldokló, hamvas oltári parázson
Színarany fényű lángra kap a tűz.

Az érkezése, útja mély titok,
De szól: ,,Sas-szárnyam tollain emelve
Az égbe jutnak halk imáitok.''

Száll, zendül, zúg és nem pihenhet el,
Míg minden juhot amaz egy akolba
Az egy Pásztorhoz össze nem terel.







SAMÁRIAI ASSZONY


Ma elém szállt egy világító árnyék,
Emlékalak, ki ma is köztünk jár még.
Tespedt falun, forrongó városon
Így énekel, mint sebtén átoson
Népek nyomában hullongó haraszton
A sikárbeli asszony:

,,Napsütötte úton boldogan futok,
Szívemben dobban gyönyörű titok.
Buzogva csobban, mint forrás a kőben,
Kitörni készülőben.

Tegnapi éltem - törött kőveder -
A feledésnek útfelén hever.
Dicső jövendőm ma elébem intett:
Valaki rám tekintett.

A szeme fénylőbb, mint a déli ég,
Tüzétől minden földi vágy kiég.
Leperzselt, szomjas tarló lesz a lelkünk
Élő vízért esengünk.

Szava zápor. Égi áradat.
Vádolva ver, tikkasztva zúg, szakad.
Míg sajgó lelkünk öntudatra éled,
S felujjong, mert Övé lett.

Vásár, versengés, temetési jaj,
Duhaj, rikoltás, nevető zsivaj,
Ne fojtsd el a szót jó hírt mondó számon!
Repesve hadd kiáltom:

A Szent, az Áldott közelünkbe jött!
Hallgatva vár a városunk előtt.
Megtépett, kínzott, szennyes, árva lelkek,
A Kúthoz futva jertek!

Menekvő szívek, hajszolt életek,
Ne az én gyarló szómnak higgyetek!
Bocsássatok, hogy lábához omoljak
A csendben, ahol az élő víz csobog csak
Míg égigzengő kórusban kiáltjuk:
A Krisztust megtaláltuk!







AZ ÖREGEDÉS ELÉGIÁJA


,,És vevém egyik pálcámat,
a szépséget, és eltörém azt..."
Zakariás 11:10a

Elhessegette szép galambjainkat,
tövéből ásta ki liliomainkat
a ridegségig józan, komoly élet.
Játékos kedvünk mélabúvá érett.
Eltört kezünkben a szépség pálcája.
Mért is akartunk támaszkodni rája?
Mi szükség volt zenére, énekszóra?
Elsöpört mindent a jéghideg bóra.

Mégis: reggelén szent ünnepnapoknak
imádságaink összetalálkoznak.
S úgy táplálkozunk ugyanegy igéből,
mint galambok a gazdájuk kezéből.
S a keskeny úton, hol csak botorkálunk,
egy célba jutunk, hogyna meg nem állunk.
Nem fog eltörni az egység pálcája,
hiszen Istenünk maga vigyáz rája.







ÖREGES ESTI IMÁDSÁG


Ma este kérlek, engedd meg nekem
hogy hálát adjak, áldott Istenem
minden szabályos szívkökésemért,
mely zavar nélkül küldte szét a vért
sok megkopott, elnyűtt hajszálerembe.
S hogy ügyetlenné vénült két kezembe
adtál ma is még egy kevés erőt,
hogy a kiskertben, ablakom előtt
megöntözhettem pár virágtövet.
És hogy ma reggel, templomból jövet
a mosolygó Nap megsimogatott,
s homályosuló szemem láthatott
ujjongó, fényes, üde színeket:
fák zsenge zöldjét s tündöklő eget...
S hogy vannak még, kik nem untak rám. Szeretnek.
S hogy rám nevet még néha egy-egy gyermek,
kit nem riaszt el öreg, ráncos képem.
De azt köszönöm legeslegfőképpen,
hogy Megváltómat korán megismertem,
hogy kimentett a kárhozatból engem.
S hogy életemben, bármi terhet vittem
sosem mondhattam: ,,Elhagyott az Isten."







ŐSZI BÉKE


Erdőn-mezőn a békítő kezű ősz
pasztellkrétával fürgén festeget.
Törli az alkony piros kendőjével
horizontomról a rémképeket.

Arra tanít, hogy nem kell megriadni,
ha jégcsap-ujjal fenyeget a tél.
El kell fogadni erősödő hittel,
hogy nem veszhet el semmi, ami él.

Csírázó magban, sarjadó tavaszban,
örökéletben váltig hinni kell,
míg öreg testem, fáról hullt levélként,
földdé enyészve csendben tűnik el.







ŐSZ KÖZELEDTÉN


Ne jöjjön még az ősz, a könnyes, gyászruhás!
Ne jöjjön még a sár, a dér, a pusztulás!
Ázott, fonnyadt virágok, elkorhadt avar,
tépett fák, durva szél, sikoltó zűrzavar,
végül nagy, tompa csend, mely minden zajt legyőz...

Ne jöjjön még az ősz!

Ha itt lesz már az ősz, többé nem lázadok.
Lakóim lesznek a szelíd, nagy bánatok,
elfojtott zokogás, remegő, halk remény,
kigyúló síri mécs halottak éjjelén.
Végül mély lelki csend, mely minden zajt legyőz,

ha itt lesz már az ősz.







TESTVÉR


Ki segíteni kész mindig, mindenütt,
Ki ha megbántják, vissza sosem üt,
Ki együtt örül, együtt sír veled.
Kire számítani mindig lehet.
Ki bocsánatot kérni s adni is tud,
Ki a veszélytől gyáván sose fut.
Az igazságot bátran mondja ki,
De tévedését kész bevallani.
Ne hordjon bár jelvényt, egyenruhát,
A szíveden meleg áram fut át,
Valahányszor találkozol vele,
Mert rajta csillog a szentség jele,
Emberszemnek láthatatlanul,
Ki szüntelen Krisztustól tanul,
Az a testvér.







A VÉNSÉG CELLÁJÁBAN


Ránk csukódott az öregség cellája.
Fiatal kéz a kulcsát nem találja.
Nem érdekel már senkit, amit mondunk.
Csak magunknak fáj ezer csúf kis gondunk.

Itt összezárva mindenféle bajjal
szürke az alkony s nem piros a hajnal.
Tompul a látás, megremeg a kéz, és
bizonytalanná válik már a lépés.

Lesorvad rólunk lassacskán az élet.
Kóstolgatjuk a végső csendességet.
Ó, boldog, aki el tud csendesedni!
leveti önként, amit le kell vetni

Hittel párnázza ki sötét celláját,
zümmögi a megnyugvás zsolozsmáját.
Kis ablakát az ég felé kitárja,
a hazahívó atyai szót várja.







VELEM MARADNAK A VIRÁGOK


Már oly sokakat eltemettem,
s annyi baráttól elbúcsúztam...
Haldokló virágok közt járok
őszi kertemben csöndes-búsan.

Már oly sokakat elsirattam...
S hányaktól kell még elköszönni,
akik elmennek messze-messze,
és sose fognak visszajönni...

Velem maradnak a virágok,
ők feltámadnak majd tavasszal.
Példázzák, hogy van örök élet,
s mindig lesz Ige, mely vigasztal.

Hiszem: vannak még testvérlelkek,
S lesz mindig kéz, mely fölsegítsen.
Velem maradnak a virágok,
és sohasem hagy el az Isten.















 
 
0 komment , kategória:  Vallás  
Címkék: legeslegfőképpen, összetalálkoznak, pasztellkrétával, hazugságfüggöny, pillangórajként, megöntözhettem, csillagfényben, szívdobbanásom, galambszárnyán, háromszorszent, harmatcseppjét, királypaláston, bársonyfelhőbe, szívkökésemért, megsimogatott, hajszálerembe, szögesdróttal, virágseregnek, láthatatlanul, horizontomról, fényszimfónia, harcbaszállni, testvérlelkek, bizonytalanná, eredménytelen, ünnepnapoknak, galambjainkat, hangszerükön, kóstolgatjuk, csendességet, hajnalharang, vetőmagunkat, dönthetetlen, emberszemnek, lehanyatlott, szimfóniáját, szikrát küldjön, szívre gond, látomásos ifjúság, álmot látó, egyhangú jelen, föld undorító, kiderülő mennyért, dicső álmot, részvétnek morzsácskáit, évnek kezdetén, vígság harmatcseppjét, hőség elmúlt, földig hajlik, alázatos régi, nyugodt holdvilág, szélcsöndes esti, Dömötör Ilona, DÖMÖTÖR ILONA, HOGY LÁSSAK, ADVENTI ESTÉN, AMINT TE AKARATOD, ÁLMOK HÍJÁN, AKIK ÉNEKELNEK, EGYET KÉREK AZ ÚRTÓL, ESTI SZÉLCSEND, ISTEN MUNKATÁRSAI, Könyörgünk Hozzád, Azért, KÓRÓ FOHÁSZKODIK, KÖZELEDIK KARÁCSONY, MENNYEI SZÉLZÚGÁS, SAMÁRIAI ASSZONY, ÖREGEDÉS ELÉGIÁJA, ÖREGES ESTI IMÁDSÁG, ŐSZI BÉKE, VÉNSÉG CELLÁJÁBAN, VELEM MARADNAK VIRÁGOK,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Véleményezd!
04.07. 19:23 Koronavírus - Putyin a kényszerszabadság lerövidítéséről tanácskozott orvos...
04.07. 19:22 Krónika 11. rész (egyházak)
04.07. 19:22 Koronavírus - Folytatódik a kedvező tendencia Ausztriában: egy nap alatt is...
04.07. 19:13 Műgyűjtők segítenek a László kórháznak és a gödöllői kastélynak
04.07. 19:12 Washington: Stephanie Grisham távozott, új szóvivője van a Fehér Háznak
04.07. 19:12 Krónika 10. rész (közigazgatási törvénycsomag, egyházak)
04.07. 19:02 Koronavírus - Cuomo: New York államban csökken a fertőződések száma, de ism...
04.07. 18:53 Baleset miatt teljes útlezárás van a 6-os úton Iváncsánál
04.07. 18:52 Novemberben lesz a cselgáncs Európa-bajnokság
04.07. 18:52 Terelőúton érhető el szerdától a Kőszeg-Rattersdorf határátkelőhely
Tudjátok ?
Mi a teendő a novemberi Rododendron bimbóval?
Az álmoknak valóban van jelentése?
Hogyan lehet megszabadulni a kuponoldalak és a maikupon hírlevéltől ?
Kívánhatok, Boldog Új Évet, minden megmaradt Csatilakónak?
Káros az alkohol ? Ha igen akkor mennyire ?
még több kérdés
Blog Címkék
Szèp estét kedves látogat...  Virágvasárnapi református iste...  Virágzó fa  530 éve  Virágok kosárban  Rózsaszín rózsa  Kellemes délutáni pihenést  Virágvasárnapi szentmise Debre...  Húsvét  Karantén Passió 2020.04.05  Kislány nyuszikkal  Orchidea  Posertube  Facebookon kaptam  Happy easter  Tavaszi kép  Rózsa csokrok  Facebookon kaptam  Kislány csokorral  744 főre nőtt a beazonosított ...  Petőfi Sándor - A Virágok  Virágvasárnap - Prohászka Temp...  Facebookon kaptam  Focista  Png virág  Png virág  Húsvét  Gondolok rátok  Ananászok  Húsvét  Búcsúzunk megint  Png virág  Petőfi Sándor - A Virágok  Virágot hoznak  Nő sárkányt ereget  Hova világítsak  Facebookon kaptam  Rózsa csokrok  Áldott Ünnepet !  Facebookon kaptam  Kellemes délutánt  Mindenkinek van egy küldetése ...  Húsvét  Mindenek előtt szeretném őszin...  Virágvasárnapi szentmise  Berobban - Háromszáznegyedik n...  A fájdalmak megkezdődtek  Rózsaszín rózsa  húsvét előtti vasárnap  Húsvét  Facebookon kaptam  Tavaszi kép  Mai harmónia kártyám  Pihenő nyuszik  Húsvét  Virágvasárnapra szeretettel  Berobban - Háromszáznegyedik n...  Virágvasárnapra szeretettel  Virágvasárnap  Fagylalt csokival  Facebookon kaptam  Tulipán csokor  Udvardy György érsek nagyheti ...  Nyíló piros eózsa  Húsvéti tojások  Benedek Elek - Virágvasárnap  Fekete István: Nincs az a viha...  Virágvasárnap Veszprém 04.05  Happy easter  Kellemes délutánt  Facebookon kaptam  A sötétségben várd ki az Úr sz...  Erdő Péter virágvasárnapi vide...  Titokzatos Opera - Bolyky Zolt...  Happy easter  Kellemes délutáni pihenést  Macin alvó baby  Facebookon kaptam  Kutya és a cicabari  Nyíló piros eózsa  Húsvét  Betty Boop  02. Nagyheti-húsvéti szereplők...  Nő sárkányt ereget  Happy easter  Szép estét  Bízzunk a szeretet világformál...  Tavaszi kép  Aranyosi Ervin: Zene a hangsze...  Jó éjszakát  A Szentírás üzenete - 2020. áp...  Happy easter  Képes idézet . . .  A magyar fa  Rózsa csokrok  Képes idézet . . .  Rózsaszín rózsa  Png nő  Húsvét  Facebookon kaptam 
Bejegyzés Címkék
szikrát küldjön, szívre gond, látomásos ifjúság, álmot látó, egyhangú jelen, föld undorító, kiderülő mennyért, dicső álmot, részvétnek morzsácskáit, évnek kezdetén, vígság harmatcseppjét, hőség elmúlt, földig hajlik, alázatos régi, nyugodt holdvilág, szélcsöndes esti, test halála, örök fénybe, távozó fecskék, sírok lenge, légben alkonyi, ködben útjelző, mennyei révpart, tűnő életen, béke nagy-nagy, fénylő ünnep, verem szája, kapun átjut, mezők felett, fázó Föld, föld felett, hullott haraszt, alvó rügyeknek, februári szél, maga idejében, termő nyarat, nyár zsoltárait, szólamokat rendre, fény szimfóniáját, föld piciny, fényes bástyafok, szeretet szegletköve, biztonságos várból, szép tavaszi, rétről kiűz, újuló utat, fényes csengő, sívár üresség, hőmérőben mozdult, meglepetést szerző, késő öregség, havas fénybe, olvadozó havú, bűnök lakhelyének, égbe jutnak, világító árnyék, sikárbeli asszony, feledésnek útfelén, szeme fénylőbb, városunk előtt, ridegségig józan, szépség pálcája, jéghideg bóra, gazdájuk kezéből, keskeny úton, célba jutunk, egység pálcája, kevés erőt, kárhozatból engem, békítő kezű, alkony piros, veszélytől gyáván, igazságot bátran, szíveden meleg, szentség jele, öregség cellája, végső csendességet, megnyugvás zsolozsmáját, hazahívó atyai, legeslegfőképpen, összetalálkoznak, pasztellkrétával, hazugságfüggöny, pillangórajként, megöntözhettem, csillagfényben, szívdobbanásom, galambszárnyán, háromszorszent, harmatcseppjét, királypaláston, bársonyfelhőbe, szívkökésemért, megsimogatott, hajszálerembe, szögesdróttal, virágseregnek, láthatatlanul, horizontomról, fényszimfónia, harcbaszállni, , ,
2020.03 2020. április 2020.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 7 db bejegyzés
e év: 79 db bejegyzés
Összes: 3910 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1141
  • e Hét: 4160
  • e Hónap: 10860
  • e Év: 180603
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.