Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
Tavaszi versek
  2017-03-18 13:30:30, szombat
 
   
 










TAVASZI VERSEK


Végre újra itt a tavasz!

Elérkezett végre, amire már oly régen vártunk! Néhány napja még ámulva vártuk, most azonban láthatjuk, most már valóban tavasz lesz ...

A tél nem tart örökké; a tavasz nem marad el. Ha egyszer tavasz akar lenni: az összes jégpáncélok hiába erőlködnek és tiltakoznak. A Tavasz kiszabadítja a virágokat, hogy színesre fessék a nevető földet.

Tavasszal felélénkül az élet, virágba borulnak a növények, kizöldellnek az erdők és a mezők. Hosszabbodni kezdenek a nappalok. Végre megcsapnak minket az első langyos szellők, a madárcsicsergés, a rügyfakadás és persze a tavaszi programok pezsdülő világa. Kezdődnek a tavaszi fesztiválok sora, egyre mozgalmasabb a hazai klubélet... egy szó mint száz, nem lesz unalmas az idei tavasz sem!

Itt hát a kikelet!

A tavasz nem csak önmagában szép, nem csak önmagáért szereted. (...) A tavaszban ugyanis már ott van a nyár ígérete. A ragyogó napsütésé, a melegé, az életé. Még nincs nyár, de már tudod, hogy jön, hogy az következik. Így a boldog várakozás ideje is a tavasz. És így kétszeresen szép. De van egy még szebb tavasz. Ami a szívedben, a lelkedben ébred. És ez a tavasz a legszebb, a legfontosabb. Mert ha a szívedben, a lelkedben tavasz él, akkor az ablakon túl lehet tél, lehet vihar, lehet bármi... ha kinézel, te csak virágzó magnóliát, nyíló virágokat, repdeső katicákat, csörgedező patakot látsz. Mert a lelkedből látod. A tavaszt. Szíved tavaszát.

Tavaszi hangulatos szép napokat kívánok Mindenkinek!










A BOLOND ÉS AZ ÖREG VÁNDOR


A tél utolsó napján, a kerek erdő és nagy kaszáló találkozásánál, ahol a hegyek csúcsai a Napot szurkálják és ahol a Nap sugarai a mezőt simogatják, az egyik keresztútnál összetalálkozott a Bolond és az öreg vándor. Szívélyesen üdvözölték egymást, és a Bolond azt mondta:vandor

- Bátyámuram, üljünk le ide kicsit, élvezzük a természet szépségeit! - azzal a Bolond ledobta csörgősipkáját és leheveredett a friss fűbe. Az öreg vándor is leült egy útszéli kőre és fáradtan botjára támaszkodott.

- Látod amott a magas hegyeket, még itt-ott hó födi be csúcsokat! - mutatott büszkén a távolba az öreg.

- Látom bátyám, de szerencsére mára a hóból itt lent már csak a virág maradt meg! Nézd a hóvirágokat! - mondta hetykén a Bolond és az út szélére mutatott.

- Na és, érzed-e a levegő fagyott, csípős illatát? - kérdezgette tovább az öreg.

- Alig bátyám. A szellő zsenge hajtások üde illatát küldi felém! - felelte a Bolond vidáman.

- Bolond vagy te fiam! Csodállak, hogy nem érzed a hideget, hiszen ez itt mind az én birodalmam, és te, mint látogató tévedtél csak udvaromba. - mondta gőgösen az öreg.

- Fáradt vagy már bátyám! Pihenned kéne! - válaszolta a Bolond és csak kuncogott magában.

Egyszer csak egy szellő fújta át közöttük az út porát, ami finoman, selymesen kavargott az éterben. A szellő kecsesen körbefújta az öreg vándort is. Belébújt szakadt kabátjába, átjárta a gomblyukait, még a zsebébe is belebújt. Megérintette az öreg ráncos kezét, szélcsókot lehelt ajkára is. Az öreg hátrahőkölt meglepettségében.fa_1

- Miféle varázslat ez Bolond? A szél körbelibbent, lágyan megcirógatta arcomat, úgy siklott végig testemen, akár egy tengeri sellő a tenger habjain. Szakadt gúnyámat befoltozta, szakállamat kifésülte, lényével megrészegített teljesen. - a Bolond csak nevetett és az öreget ez bosszantotta.

- Fiatal vagy Bolond és szemtelen is! Mi volt ez? Ki volt ez? - értetlenkedett tovább az öreg.

- Ő nem volt más bátyám, mint a Szerelem. Megmutatta magát neked, hogy tudd, ő is újjá éled a tél távoztával.

- Messziről jössz fiam? Ki vagy te, s mi a tudományod? - kérdezte az öreg.

- Csak téged követtelek bátyám, végig szorosan a nyomodban voltam, és lám, végre utolértelek, hogy te nyugodtan pihenhess! - mondta a Bolond.

- Fiatalság, bolondság! - mondta az öreg. Már mindent értett. Megsimogatta hosszú szakállát, és megadva magát a természet akaratának átnyújtotta vándorbotját a Bolondnak, és azzal ő maga is köddé vált.

Így történt, hogy végre beköszöntött az a várva várt bolondos, szerelmes tavasz.







Andók Veronika: TAVASZ VAN


Cseppen a jégcsap, olvad a hó,
Csupasár dombon nincs takaró.
Hófehér csokrok bújnak elő,
Belezendül a vén tölgyerdő.

Kis cinege szólal: Nyitnikék!
Ibolya nyitja is kék szemét.
Hazatér lassan minden madár,
Fészkénél újra párra talál.

Kacag a gerle, nevet a nap,
Fák ezer virágot bontanak,
Tulipán kelyhén méhike zúg,
Füvekkel fut a kis gyalogút.

Leveles ágról lila virág
Sóhajtja szélbe szép illatát.
Barik születnek földre égre:
Tavasz van, tavasz van, végre, végre.







Aranyosi Ervin: ITT A TAVASZ


Megjött hát a tavasz,
rügyeznek a fák,
hallgasd a madárdal
vidám dallamát!
Frissül a levegő,
a szél is dalol,
Sándor, meg a József
itt jár valahol.
Lábnyomukban lépked
büszkén Benedek.
Zsákjukban meghozták
a várt meleget.
A világ fényben fürdik,
Ragyog a napunk,
mosolyog az ég is,
vidámak vagyunk.
Kedves Tavasztündér,
vártunk már reád
varázsold a telet,
szép tavaszra át.
Színes virágokkal
terítsd a mezőt!
Készíts új világot,
szebbet, élhetőt.







Aranyosi Ervin: TAVASZ


Ha a tél elolvad, rügy cseppen az ágra,
napfény búra borul a reszkető világra.
A szív is felolvad, már szeretni képes,
szellőn madárdal száll az élők szívéhez...

Mikor a szív ébred, büszkén, szebben dobban,
megtalálja célját a hétköznapokban.
Tavaszi szél sepri ki a nagyvilágot,
szebb jövőbe nézve dédelgethetsz álmot!

Hagyd hát felragyogni lelked tiszta fényét,
hadd mutassa neked összes szép erényét,
hadd vigyen előre, hisz teremteni képes,
szeretettel érhet a mások szívéhez.

Legyél hát a tavasz, legyél a kikelet,
és az emberiség gazdagodik veled.
Engedd lelked fényét más szívére hatni,
szeretet erejét más szívben is lakni.

Hisz csak adnunk kéne szeretetet, álmot,
újjá varázsolva a megfáradt világot,
hiszen a szeretet egyszerűn tud hatni,
sosem elvenni kell, hanem inkább adni!

Adj hát szeretetet, s észre fogod venni,
könnyű világodat boldogabbá tenni,
Visszatér majd hozzád, mi belőled árad,
sosem lesz hiányod, mindig ott lesz nálad!

Adj esélyt jó szóval, szép cselekedettel,
és versenyre kellhetsz a szép kikelettel.
mert, mikor az élet szívünkből virágzik,
megtelünk élettel, semmi sem hiányzik.

Légy magad a tavasz, a jó szél, madárdal,
ébresztgető napfény, mosolyragyogással,
hagyd, hogy a szeretet rügyet bontson végre,
hadd írja fel nevét a tavaszi égre!







Aranyosi Ervin: TAVASZCSALOGATÓ


Ébredj tavasz, szeretni vágyunk,
megöl a befagyott világ.
hadd nyíljon végre lét-virágunk,
süssön Napunk is újra ránk!

Anyagba fagyott érzéseink,
olvadjanak, s teljen szívünk!
Legyen reményünk, s élményeink!
Kelljen életre, miben hiszünk!

Madarak dala ébresszen fel,
jöjjön gyönyör, s harmónia!
Ébredjen jóra minden ember!
Ne kelljen már aggódnia!

Élesszük fel a szép világot,
élőn megélve minden álmot!







Aranyosi Ervin: TAVASZ MEGINT...


Néha kinyitja ablakát a nap.
és nagy vidáman köszönget reánk,
majd tovább lép egy felhőcske mögé,
s köddé fakul az árnyék glóriánk.

A hangulatunk így ingadozik.
Nevetni támad néha-néha kedvünk,
de elborong, ha árny borítja el,
ha sírni kell, ha néha fáj a lelkünk.

De fel a fejjel, itt már a tavasz,
a nap megérint langy meleg kezével.
A szív is olvad, nincs már több panasz.
s egy dalt dobog, mely felér egy zenével.


Aranyosi Ervin: Tavasz megint

Link








Aranyosi Ervin: TAVASZTÜNDÉR ELJÖTT KÖZÉNK


Tavasztündér, lám felébredt,
s vele az alvó természet.
Minden lélek csak őt várta,
szívét minden lény kitárta.
De jó, megjött, vártuk nagyon,
ki keleten, ki nyugaton,
ő is megunta a telet,
jöjjön végre a kikelet!
Varázspálcával kezében
a mezőre ballag szépen,
majd ellejti tündértáncát,
s lengeti a bűvös pálcát.
Varázsszavak hangolódnak,
véget vetve fagynak hónak,
forrás vize csilingelve,
nekiered vízre lelve.
Menekül a tél előle,
most kapunk csak új erőre,
szívünk örül, nagyot dobban,
télboszorkány összeroppan.
Bimbódzik a szép természet,
nézd csak, legyen benne részed!
Színes, fényes világ épül,
ami rút volt, most megszépül.
Tavasztündér eljött közénk,
rajta színes, szép öltözék.
Tavaszt varázsolt a földre,
a természet így vált zöldre!







Aranyosi Ervin: VIRÁGOK KÖZT...


Virágok közt kinyílik a lelkem,
ezt az ágat magamhoz öleltem!
A természet velem együtt éled,
lüktetését, talán te is érzed.
Úgy vágytam már fényes napsugárra,
virágokra, kirügyező fákra.
Elmúlt a tél, s véle minden panasz,
s ránk mosolyog a gyönyörű tavasz!







Áprily Lajos: KÖSZÖNET A NAPSUGÁRNAK


Tavaszodik. Holt tavaszok
fáradt szívembe visszajárnak.
S fáradtan is köszönni kell,
köszönni kell a napsugárnak.

Köszönöm, hogy hervadva is
tavaszi halk mámorba estem.
Köszönöm, hogy új fény ragyog
a főtéri aranykereszten.

Köszönöm, hogy kisgyermekek
mezítláb malomkerekeznek.
Ásott tövű vén almafák
fiatalos kedvvel rügyeznek.

Köszönöm a szél jóízét,
aromáját a barka-szagnak.
Köszönöm, hogy hegyoldalon
ibolyászó lányok kacagnak.

Köszönöm, hogy napos gyepen
fehér fénnyel vakít a vászon.
Köszönöm, hogy friss fák alatt
szelíd szívvel megint halászom.

Habos felhők fejem felett
vitorlásan feszülve szállnak.
Üzekedő játékait
köszönöm életnek, halálnak.







Áprily Lajos: MENNÉK ELÉD


Mennék eléd, mert itt vagy már közel.
A déli oldalon leselkedel.
Gyökerek hallják könnyű léptedet,
átküldesz egy-egy halk leheletet,
mely szűzies még és illattalan,
de sejtető, jó langyossága van.
Csak arcom érzi még, nem sejti más,
varázs van benne, keltető varázs.
Ahol jársz, néma éberség fogad,
keresed a rügyes sombokrokat,
hogy langyosságoddal rájuk lehelj
s kipattanjon a sárga kis kehely.
Feljössz az élre, melyet hó erez,
íj válladon, a hátadon tegez,
benne az arany nyílakat hozod,
melyekkel a telet megnyilazod.
Mennék eléd, s mint fényváró anyám,
még utoljára elkiáltanám
nevedet, melyből napfény sugaraz:
Tavasz, tavasz! Tavasz, tavasz, tavasz!







Bars Sándor: TAVASZ KÖSZÖNTŐ


Ma még foga van a hidegnek
de holnap már itt a tavasz!

Csivitel a sok veréb...
Télúrfiból már elég!

Zord február, tova fuss...
Itt vagy végre Március!

Zsenge lánya Napsugár..
Kicsi és nagy Téged vár!

Aranyhajad terítsd szét...
Zöldüljön ki minden rét!

Bontsál szirmot Hóvirág...
Hadd szépüljön a világ!

Fiúk, lányok táncba fognak...
Tavasz, tavasz lesz már holnap!







Bars Sári: TAVASZKÖSZÖNTŐ


Csivitel a sok veréb:
Télúrfiból már elég!
Zord Február, tova fuss,
Jöjj el hamar, Március
Zsenge lánya, Napsugár!
Kicsi és nagy téged vár.
Arany hajad terítsd szét,
Zöldüljön ki minden rét.
Bontsál szirmot Hóvirág,
Hadd szépüljön a világ.
Fiúk, lányok táncba fognak,
Tavasz, tavasz lesz, már holnap!







Beney Zsuzsa: TAVASZ


Gyere, kicsi lepke,
szállj le az ágra,
ragyogj föl, csillag,
világíts az ágra,
hullj, eső cseppje,
lágyan az ágra -
hadd dajkáljon száz kis bimbót
hajnal hasadtára.







William Blake: A TAVASZHOZ


Óh harmatosfürtü, ég angyala,
A reggel tiszta ablakain át
Tekints nyugati szigetünkre, mely
Kórusban zengi jöttöd, óh Tavasz!

A hegyek beszélik s a figyelő
Völgyek hallják; vágyó szemünk a te
Tündöklő sátrad lesi: gyere már
S tedd tájainkra szentelt lábodat.

Jöjj Kelet dombjairól, s szeleink
Hadd csókolják illatos köntösöd;
Lehelleted hív; szórd gyöngyeidet
Földünkre, melyet szerelmed emészt.

Óh, ékesítsék drága ujjaid;
Verje keblét csókod zápora; tedd
Arany koronád bús fejére, hisz
Szerény kontyát teérted tűzte fel!







Böszörményi Ilona: TAVASZI KÖSZÖNTŐ


Lehullt a jégbilincs,
Selymet bont a barka.
Tág, tavaszi széllel
Beszélget egy szarka.

Csengettyűs hóvirág
Levélházikóból,
Legényes tavasznak
Csilingelve bókol.

Violakék selyem
Az ég takarója,
Zöld rét felett lassan
Körözget egy gólya.

Ezüst tükrű a tó.
Döngicsél a dongó
Köszöntlek friss tavasz,
Rügyet, bimbót bontó!







Cobblah Ilona: KÖRFORGÁS


Barna avar alatt haldokló világ,
üvöltő szelek fújják a sorsszimfóniát.
Feketén gomolygó felhők palástja,
puha takaróként borul a világra.
Még kietlen és kopár a természet ágya,
de a felszín alatt rügyezik az új élet fája.
Még alussza álmát, szendereg a hegytető,
szélfuvolán játszik - a zöld tűerdő.
A cukorsüveg csúcsokat köd lepi be,
sejtelmes látványa mesébe illene.
Még szállnak a héják ágról - másik ágra,
kutatva az avaron lesz e héjanász ma.
Még tombol a fagy szele köpenyét forgatva,
csilingelő jégcsapok mosolyát kicsalva.
Lassan megnyílik a horizont palástja,
mit arannyal szegélyez a nap tüzes orcája.
Fényét nyalábban küldi a világnak,
melegétől a kispatak zubogva megárad.
Mozdul az avar is - bújik a csíra,
gyenge lábon ingadozva, összekapaszkodva,
egy lehulló harmatcsepp gyengéden locsolja.
Egyre szélesebbre tárul az égi színpad
függönye.
Teret nyer a fény, s éltető ereje.
Dermedésből olvad - színesedik a világ,
s a fuvallattá szelídült széllel
együtt dúdolja a tavasz szimfóniát.







Csanádi Imre: TAVASZI ÉBRESZTŐ


Ébredj új tavasz,
jégtörő, sugaras,
gallyat lombosító,
rügyet rojtosító,
mindenféle madarakat
víg versre tanító!







Csukás István: TAVASZI VERS


Az ablakhoz nyomul az orgona,
az ablaküvegen át rám nevet,
amit nem tudok megunni soha,
a kékszemű tavaszi üzenet.

Gyerek leszek egy percre újra én,
örökzöld időmből kipislogok,
a létezés halhatatlan ívén
a teremtésig visszacsusszanok.

Boldog részecske, együtt lüktetek,
s kinyílok mohón, mint tavaszi ág,
ledobjuk, unt kabátot, a telet,
s szívemmel ver a születő világ.

Mert jó élni, e gyermeki hittel
így fordulok én is a fény felé,
s tudom, hogy majd a többi szelíddel
lelkem földi jutalmát meglelé!







Donkó László: TAVASZ ÉKE


Barkabontó
napsugárka,
mézet gyűjtő
kis bogárka,
rügyfakasztó
boldog zápor,
csöpp levélke
almaágról,
fehér szirma
meggyvirágnak,
tavasz éke
a világnak.







Drégely László: TÉLKERGETŐ


Fenn az égen, lenne a réten
fúj a szél.
Felhőt kerget,
kis verebet nem kímél.
Hess szél! Hess szél!
Tvasz van már,
nem tél!







Dsida Jenő: TAVASZI BÉKE


Fürdik lelkem az illatos
Tavasz sugarában...
Kerestem a békességet -
Végre megtaláltam.

Minden madár, kicsi tücsök
Örömét zengi...
Legyek egyszer én is boldog,
Ne zavarjon senki!...







Farkas Luca Ágnes: A HARMÓNIA FESTMÉNYE


Egy szó, ami mindörökké gömbölyű,
Egy fogalom mely szép s gyönyörű.
Egy olyan érzés, mely leírhatatlan,
Ez a tavasz, ami megfoghatatlan.
Lelkes növények illatukat ontják,
Napsugarak a fák rügyeit bontják.
A huncut égi villany már most ragyog,
A réten színes virághad kanyarog.
A mező lágyan most karjaiba vesz,
Nincs már zaj, csak a friss, természetes nesz.
A napfény cirógat, a virág simogat,
Majd engem mindez most álomba ringat.
Bár sajnos, már hamar fel kell ébrednem,
Nem élhetem le itt az én életem.
Vége a tavasznak, hisz` egy pillanat.
Majd jön a nyár, s elmúlik ez illat.
Százezer, erőt adó gyémánt-szikra,
Hát ez csakugyan a tavasz nagy titka.
A napsugár sima vizeken táncol,
S mindent felold, már semmit sem láncol.
Üde illattól mámorba szállt a táj,
A sün a fűben magának vackot váj.
Este van, már a vércse sem kiabál,
Illatot kever a szél, mint fakanál.
E tavasz aromáját viszi széjjel,
Még most is ilyenkor, e csendes éjjel.
Az ringatja álomba ma a méhet,
Az csitítja el a kis virágkelyhet.
Kiújult a membrán minden növényben,
Harcol, mint hadirokkant csatatéren.
Ó, Isten két kezének teremtménye:
Jöjj, tavasz, te harmónia festménye!







Fodor József: TAVASZI DAL


A tiszta rétben kis bogár,
a szárnya arany és sugár,
ahogy megy, látni száz színét,
amerre jár.

S ha felszáll, hallasz züm-zenét,
mint pici szárnyát bontja szét;
arany-öröm, arany-bogár,
mert jön a nyár.







Gazdag Erzsi: FECSKENÓTA


Zeng a fészek
reggel óta,
felcsendült a
fecskenóta:
-Csit- csivit,
csit-csivit!
Itt a tavasz
Ittvan, itt!

Meg van még a
régi ház,
bár megkopott
rajt a máz.
Nosza, rajta!
Fecske módra
kimeszelik,
nótaszóra:
-Csit-csivit,
csit-csivit!
Itt a tavasz
Itt van, itt!










Gazdag Erzsi: ITT A TAVASZ


Itt a tavasz, tudod-e?
Leheletét érzed-e?
Virágszájjal rád nevet
virágszagú kikelet.

Rádfüttyent a bokorból,
füttyös madár torokból.
Rügyes ággal meglegyint
S érzed, tavasz van megint.







Gazdag Erzsi: TAVASZT HIRDETŐ PIPITÉR


,,Jön a tavasz! Jön bizony!
Itt lépked a pázsiton."
Ezt mondja a kis pipitér,
Kinek szava is százat ér.

Nézd, hogy virít, hogy integet!
Neked beszél, csakis neked.
Százszorszép szemét rád veti...
Higgyél neki! Higgyél neki!

Még minden bokor alszik itt,
Csupán a százszorszép virít.
A dermedt parknak gyér füvén
A tavaszt hirdeti szegény.

A tavaszt hirdeti szegény,
Gyenge kis árva pipitér.
Mindaddig mondja, hirdeti,
Míg a tavasz is hisz neki,

S kibontva napsugár-haját
Kacagva jön a parkon át.
A pipitér megöleli,
Öle virággal lesz teli.










Gősi Vali: ÉVSZAKOK KIRÁLYNŐJE


Ahogy fordul a föld, és vele az éjszakába a nappalok, lágyan, lassan, észrevétlenül suhanva, úgy fordul a zord tél a törtfényű tavaszból egyre perzselőbb nyárba, hogy onnan a mézszínű, lombhullató, krizantémillatú, elmúlást idéző ködös, őszi táj, bújával megint átszenderüljön a fagyos tél hótakarója alá.

Anyanyelvünk varázslatos szavakkal idézi a négy évszak, - a tavasz, nyár, ősz, és a tél - titokzatos hangulatát és folytonosságát. Ha néha befelé figyelünk, lelkünk is szinte hallja, hogy mindegyik szó - az évszak hangulatát idézve, lágyan, hevesen, mélabúsan, majd keményen, fagyosan - muzsikál.

A legszebb szó - és évszak is - közülük, számomra a tavasz, és a hozzá kapcsolódó csodálatos kifejezések: a rügyfakadás, rigófütty, pipitér, gólyahír, pázsit, és a tavasz hónapjai, - a március, április, május - melyek számomra mind-mind az életet hirdetik.

Hallgasd csak: tavasz! Lágyan muzsikál a szó, s ha becsukod a szemed egy pillanatra, lehet bármilyen sötét és zord a tél, lelked azonnal átlényegül.

Felengedsz fagyos mélabúdból, egyszerre megérzed a sarjadó fű friss illatát, becsukott szemeid mögött lombkoronát varázsol a tar ágakra a képzelet, hallod a rigók rekedt, riadt, erőtlen, hajnali énekét, a halkan surranó kis patak ébredő neszét, látod a tarka rétek színpompás virágait, a falusi udvarokon tipegő pelyhes kiscsibéket.

Érzed, ahogy ébred a természet, újraéled fű, fa, virág, s tavaszt idézel így a lelkedbe is. Enged a fagyos szorítás a szíved körül, élni akarsz, újjászületni a rügyfakasztó tavaszban, ahol a földből remegve bújik elő az első hóvirág, majd az ibolya, s a háztetőkön újra ott kelepel a gólya is.

A tavasz jöttével újraélednek lelkünk derűs hangjai. A langyos napsugártól átmelegszik szívünk, újra élünk, mosolygunk, szeretünk, erőtől duzzadunk, mint a kipattanó barkaág.

S míg lágyan suhanunk a múló idővel, hagyjuk, hogy a körforgásban hosszan öleljen a forró, mézillatú nyár, hogy felhevült testünket lágyan simogassák hűs folyók habjai. Ha ilyenkor a végtelen nyári ég csillagsátorára pillantunk, megállni látszik a tűnő idő is, míg lábunk elé nem hull egy kósza csillag, amely az időtlenségből felriaszt.

Aztán múlni kezd testünkből a nyári láz, esténként néha borzongva bújunk össze már. S míg bódultan szívjuk az őszirózsák, dáliák illatát, menekülünk a kósza ökörnyál pajkos, ragacsos csókja elől, addig hátunk mögül belopódzik újra az elmúlást idéző ősz. Halott lombkoronájukért még reccsenve lehajolnak néha a kopár fák vacogó, meztelen karjaikkal, de mindhiába. Fagyos, októberi szélben gyertyák lobbannak megint a holtakért, akiknek sírjain büszke, duzzadó virágú krizantémok dacolnak a faggyal az életért.

A végtelen körforgásban már hó és jég borít mindent, a kérlelhetetlen tél álomra int, hófehér takarót borítva a halott világra, hogy mély álmából zsongó, új tavaszra, a királylány csókjára ébredjen megint.







Gősi Vali: EZ MÁR TAVASZ...


Ez már a tavasz,
bár halkan pilinkél a hó,
délutánra néha kipiroslik a Nap,
és az is egy parányi vigasz,
hogy hajnalban, bágyadt hangon
ébresztőt fújnak már az ablak alatt
a pőre fákon ácsingó madarak,
és a fagyos földben mocorgó
gyökerekben új élet kereng,
boldogan viszik az életírt a kis hajszálerek,
a fű közül néhol kimerednek
a szégyenlős hóvirágfejek,
az erőtlen napmelegben ocsúdik
a remény, hogy az utolsó hópehely,
s a fagy utat enged végre
az újjászületés bimbóinak,
és harsány hangon élni hív megint;
ébredj, világ,
ez már a tavasz!







Gyenes István: TAVASZKÖSZÖNTŐ


Köszöntünk szép kikelet,
Ragyogjál a föld felett.
Áraszd meleg sugarad,
Hozzál termő szép nyarat.
Epret, mézet, szép virágot,
Embereknek boldogságot.







Gyulai Pál:TAVASZI REGGEL


A bércet már a hajnal aranyozza,
A völgy virágit gyönggyel harmatozza;
Fű és fa lombján hűs szellő legyint át,
Ébresztgeti a lepkét és pacsirtát.

A sullogó patak mintegy megbátrul,
Vadrózsa bokra ég a napsugártul;
Fény mindenütt, víg zaj minden zugolyban,
Az ég mosolyján a föld szíve dobban.

Oh fény és dal! Tavasznak enyhe napja'.
Elveszett fényét lelkem visszakapja,
Szívem megárad ifju érzelemben,
S ajkamra ismét víg dal hangja lebben.







Hamza Anikó Julianna: TAVASZ


Jön a tavasz, érzem, itt van már,
Nőnek a virágok, rügyeznek a fák.
Süt a nap, éledezik minden,
Éled a természet, ennél szebb nincsen.

Megjöttek a madarak, csicseregnek már,
Oly jó hallgatni a nyitni kéket ám.
Zöldell a mező, virágzik a rét,
Napos idő, úgy vártuk rég.

Nem kell a nagykabát, levehetjük már,
Előkerül a szoknya és a rövidnadrág.
Mehetünk kirándulni, mit várunk rég.
Természet lágy ölén sétálni oly szép.







Helen Bereg: ÉBRED A TAVASZ


Hideg, szürke lepellé szenderül a tél.
Északi széltől hosszú életet remél.
Hó alatt megbújva didereg a tavasz,
néha kinéz, meleget ad-e már a Nap.

Napok telnek várakozva nap-nap után.
Egy reggel nem csillan jégcsap a csatornán,
madár trillája új életre hívó nász,
avar palástján fehérlik a hóvirág.

Megrázza dermedt, csupasz ágait a tölgy,
rügybölcső duzzad, előbb barna lesz, majd zöld.
Lassan fehérből lilára vált a határ,
ibolyaszőnyeg illata messzire száll.

Fehérré lesz ismét a síkság és a hegy,
menyasszonyi ruhát ölt magára a meggy,
szűzi fehérben pompázó mandulafa
nektárra éhes méheknek lesz otthona.

Ó, hogy vártalak édes, színpompás tavasz!
Vártalak, mint esőre vár földben a mag,
páncélból kibújva magasra szökelljen
virágokat bontson, széllel nászra keljen.

Ó, hogy reméltem elvonul egyszer a tél!
Reméltem, mint aki szebb életet remél.
Fagyos arcomat simogató napsugár
ifjúság bódult erejével járja át.







Helen Bereg: NAPSUGÁR SIMOGAT


Ereszről csepegő jégcsapba fagyott tél
Szunnyadó tavasznak halk ébresztőt zenél.
Föld szomja beissza a jeges cseppeket,
Vékony hótakarón éled a természet.

Hűvös, szürke hajnal, a talajt köd lepi,
A Napot zúzmara csillaga köszönti.
Felmelegszik délre a levegő lassan,
Napsugár simogat, faágon rügy pattan.

Avar télszőnyegén hóvirág fehérlik,
Harangján szél csendül, felhallik az égig.
Még el sem hervadt már nyílik a pipitér,
Ibolya, kikerics, szivárvány lesz a rét.

Szántók barázdáján zöldül már a határ,
Árvalányhaj selyme ég pipacs pirosán.
Hónap hónap után lombkoronát növeszt,
Szárba szökken a mag, virágból gyümölcs lesz.

Szeretlek kikelet, szépséged varázslat
Csupasz gallyra pompás menyasszonyruhát adsz.
Felpezsdíted szívem, melegség járja át,
Szerelemre virul, mint réten a virág







Heltai Jenő: TAVASZ


Az éjszakába álmodozva jöttem,
Köröttem minden néma volt, sötét.
És legelőször éreztem az ifju,
Most született tavasz lehelletét.

A gólya hozta délrül, valahonnan,
Onnan, ahol a kisbaba terem,
És engem elfogott a dajka-érzés:
Táplálni őt poéta-keblemen!

Oh, mert ilyenkor úgy dagad a mellem,
Tággá dagasztja isten tudja mi,


Tán a reménység, hogy minden lezajlott
Tavasznál szebb lesz majd a mostani.

Szebb lesz az élet, nyájasabb a napfény,
Olcsóbb a pénz és kisebb a kamat,
Zöldebb a fű...E tengersok reménnyel
Szinte anyának érzem magamat.

Versek születnek majd e sok reménybül.
Tavaszi versek. Refrénjük: "Szeret?"
Nagy vajudással, kínos bömböléssel
A nagy hegy így szül egy kis gyereket.







Horváth Ilona /Hanoli: MEGINT TAVASZ


Pattan a rügy
pitt-patt
fehér virág
bontja szirmát,
új tavaszi sugár
járja táncát,
zöldül az élet,
borongós felhők alatt
madárdal tör a fény felé utat.

Itt lent
sajgó fájdalom enyhül,
az ágon egy rezzenő levél lendül,
szívedbe ültet édes dallamot
az új tavasz szivárványa:
csupa csend,
csupa béke,
csupa nyugalom
kapuját kitárja.

Megint tavasz van,
természet csodája,
mindez érted, neked,
hogy érezd,
élned kell
megújulva minden hajnalon,
újjászületni
bár kereszted súlya nyom,
gyermeki lélekkel
hinni a szépben, a jóban
Isten szent ege alatt
ez a küldetés valóban.







Horváth Piroska: KIKELETRE VÁROK...


Suttogásra várok, langyos leheletre,
kikeletfátyolba libbenő csodára,
cserebogártáncra, ízes, könnyed estre,
hangos zümmögésre, mézes, fodros fákra,

levélzöld-illatra, madárfüttyre vágyom,
fűzfa susogását szeretném íziben,
pille-röptű hajnal hintázzon az ágon,
tavaszragyogásban csillanna íriszem,

átható ösztönnel vágyom tisztaságát,
várom pattogását bomló rügyecskéknek,
lenge pongyolája mézédes illatát,
édes csicsergését játékos fecskéknek,

repce-sárga napfény simogatna engem,
felhők fodraiba pitypangokat fújnék,
szirmaira nyílna - kibomlana lelkem,
tavasztenyerében boldogan elnyúlnék,

várok és csak várok - türelmetlen vagyok -
jégvirágból végre szirompehely legyen,
zümmögjenek már a felbolydult méhkasok -
begyógyulna végre a tél-tépte sebem!







Horváth Piroska: TAVASZI SZÍNKAVALKÁD


Gyönggyé változtak az áttetsző könnycseppek,
remény-zöld jövő az azúrkék szempárban,
bodros felhők felett perdülnek a percek,
tarka lampionok - mindig erre vágytam,

rózsaszín tüllben a sziromtestű remény,
könnyed, hűs fuvallat érinti az arcom,
nárcisz-sárga napfény nyújtózkodik felém,
míg utol nem ér a bíborfényű alkony,

vékony karéj a hold, csillagkosztümjében
éjszaka hercege dölyfösen andalog,
kacéran pózol a kristálytó tükrében,
korom-szín palástján csillagparázs ragyog,

liliom-fehérben esküt mond a holnap,
fényezüst selyemmel szövi hajnalfátylát,
tintapatakokban tükrözi a holdat,
szivárványszalaggal összefűzi álmát...







Horváth Piroska: TAVASZTÜNDÉR LEHELETE...


Zenél az erdő - illatos úton
szárnyal a kecses, tüllszoknyás tavasz -
filigrán fruska, csicsergő kamasz,
csendül egy dallam pendülő húron,

zsongó rétpiac, bimbózó vessző,
virgonc zsibvásár - zümmögő varázs,
szertelen, fürge, csintalan bagázs,
lebben a csipke - kamillás mező,

szürkeségűző boldogságkámfor,
bimbózó lelket ringatja trilla,
sugárfonat közt rebeg a pilla,
repcetakarón mézillatmámor,

tülljét ledobta - szemérmetesen,
illatos fátyla virágzó vászon,
pasztellrózsaszín, szép, leányálom
szikraporosan röppen sebesen,

smaragdkavicsos, rügyező remény,
apró lábnyomban fodrozó pelyhek,
égig repkedő kikeletselymek -
tündérlehelet - illó tünemény.







Victor Hugo: TAVASZ...


Hosszabbodó napok, fény, lázak és szerelmek!
Tavasz van! Március, április ránk nevethet,
május és június, hónap-barátaink!

Álmos folyók fölött jegenyék törzse ring,
oly lágyan hajlanak, mint óriási pálma;
csöndes erdők alatt madárszárny csattogása;
egy-nevetés a táj s mint zöld, víg társaság,
egymásnak verseket mondogatnak a fák.

A nap kel, homlokán szelíd hajnal-füzérrel;
az este csupa vágy; s hallani olykor éjjel
az áldott ég alatt, a roppant árny felett
valami végtelen és boldog éneket.

Fordította: Nemes Nagy Ágnes







Jánosházy György: TAVASZI NESZ


Halk nesz lebben felém a pirkadatban
és megrezzen egy zöld tavaszi ág....
Egy pihegő kis bimbó szertepattan
és rám kacag,mint nagy,fehér virág.







József Attila: TAVASZ VAN! GYÖNYÖRŰ!


Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,
A vén Duna karcsú gőzösökre gondol,
Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik
Mezei szagokkal a tavaszi szél.

Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne,
Friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás.
Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán!
Minden gyerek lelkes, jóizű kacagás!

Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég!
Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél!
Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel -
A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!


József Attila - Tavasz van! Gyönyörű!

Link








Juhász Gyula: JAPÁNOSAN - KÖSZÖNTŐ


Minden tavaszból őrizz meg magadnak
Egy szál virágot, egy sor éneket,
Az évek akkor el hiába halnak,
Mindig dalosabb kerted lesz neked.







Juhász Gyula: ÖRÖKSÉG c. prózagyűjtemény


"Ha egyszer tavasz akar lenni: az összes jégpáncélok hiába erőlködnek és tiltakoznak."







Karádi Erzsébet: TAVASZ TÜNDÉR


Szellő szárnyán érkezett nesztelen.
Nyomában a természet ébredez.
Varázsporát szórja szerteszét,
Csodás menyegző veszi kezdetét.

Elsőként a hóvirág tör a fény felé,
Majd követik sorban a többiek.
Ibolyák, boglárkák, százszorszépek,
S mindenféle illatos szépségek.

Zöld fűszőnyeg borítja a földet,
Köztük apró, tarka tünemények.
Fehérek, sárgák, lilák, kékek...
Festeni se lehetne szebbet!

A fák fehér virágba borulnak,
mint szűz menyasszonyok virulnak.
Virágruhájuk tündököl a fényben,
Szél repíti fel, fel... a végtelenbe.

Rózsaszínbe öltözött társaik
A gyönyörű koszorúslányaik.
Megrészegítik a zsongó méheket,
Kik a bőség asztalánál dőzsölnek.

A mámor mindenkire átragad,
Arany sugarait ontja a nap.
Akác, bodza, hárs illatorgiája,
Csodás dallamok harmóniája.

E varázslatos újjászületést,
Az élet győzelmét és szépségét
Trillázó madarak dala zengi,
Sohasem lehet vele betelni!

Minden lüktetés, fényes ragyogás!
Magával ragad e titkos varázslás!
Köszönöm a Tavasz tündérnek:
e földi gazdagságot, szépséget.







Kányádi Sándor: KÖNYÖRGÉS TAVASSZAL...


Fölparittyázta az égre magát a pacsirta.
Dugja fejét a sok-sok pipevirág.
Tavasz van megint, tavasz van újra,
s az ember, az ember messzire lát.

Ó, szép tavaszom, kedvem kibontó!
Annyi, de annyi bús napon át
Tebenned bíztam, Tetőled vártam
keserű szívem szép igazát.
Bontsd ki a kedvem,
bontsd ki: lobogtasd!
Halovány arcom
fényedhez szoktasd.
Simogasson meg
barkáid bolyha,
sápatag vérem
fesd meg pirosra.
Remény-emlődből,
öröm tejével
szoptass meg engem -
igaz igékkel.

Szépíts, erősíts,
beszélj hozzám,
Tavasz-világom,
Tavasz-anyám.

Te szültél, te nevelj:
fiaddal ne perelj!
Elestem, emelj föl:
ne hagyj el, meg ne ölj.

Apaszd el bánatom,
könnyeim töröld le.
Ékesítsd fejemet,
ragyogjon fölötte
örökzöld május-ág.
S ringassák álmaim
illatos orgonák.

Fölparittyázta az égre magát a pacsirta.
Dugja fejét a sok-sok pipevirág:
Ó, add meg, tavaszom, Tavasz-világom,
keserű szívem szép igazát.







Kecskés Béla: SZÓL A TAVASZ


Szól a tavasz:
itt vagyok!
Eljöttem, mert
hívtatok.
Egész télen
hó alatt
álmodtam az
álmomat.
Szól a tavasz:
itt vagyok,
napsugárban
csillanok,
kezemben száz
szál virág -
annak adom,
aki várt!







Kiss Béla: NYITNIKÉK


Szőlővessző venyige,
rászállott egy cinege
Egy icinke-picinke
dalos csőrű kis cinke.

Dalrafakadt nyitnikék
Nyitni kéne, nyitni már
legyen szép zöld, piros, kék
Erdő-mező rét határ.







Koschir Andrea:TAVASZ


Ki az aki téged nem szeret?
Ki tagadná meg a te gyönyörű neved?
Te aki erőt adsz kicsinek és nagynak
profi üzlettársa a napsugaraknak.

Bizsergető érzést adsz az embereknek
nem kell hogy kérdezd miért is szeretnek.
Te vagy a szépség nagymestere
gyengéd érintésed felül múlja az eget.

Ki az akinek valamit megígérsz?
Mégis jössz,szó nélkül ide érsz.
Vidámságot hozol az emberek szívébe,
ajándékként teszed senki nem kérte.

Gyönyörű varázslat vagy te Tavasz
a természet törvénye.







Kovács Hajnal: TÁRD KI ABLAKOD


Tárd ki ablakod, engedd be a fényt

Megjött a tavasz, üdvözöld a reményt!
Madárdal zengje körbe a szobád,
Szívedet újra boldogság járja át!

Tárd ki ablakod, engedd be a kék eget,
Lágy szellő bódító virágillatot terelget...
A ragyogó nap beárasztja meleg sugarait,
Barackfa virága széthinti selymes szirmait...

Tárd ki ablakod, engedd be a hangokat,
Tartsd oda füledet, hadd hallja a szavakat!
Áldásról, békességről szólnak ezek neked,
Fogadd be, fogadd be, lelkedbe a szeretetet!







Kökény Éva: TAVASZI REMÉNY


Megújult a világ, itt a tavasz!
Újra hallani madarak énekét,
már érzem a lét új lényegét,
s élvezem a nap csókját, hevét -

éppúgy, mint egy kamasz,
csak a reményt ne öld meg, Tavasz!
Örülök megint, kedvem a régi,
bár fúj a szél, s hajat cibál,

épp ideje már, hogy valaki
átrendezze életem s a frizurám.
Megint úgy érzek, mint egy kamasz,
csak a reményt meg ne öld, Tavasz!







László Gyula: TAVASZKÖSZÖNTŐ


Fut a felhő fent az égen,
tavaszi szél hajtja.
Kizöldült a domb oldala,
pelyhedzik a barka.

Sürgönydróton fecskék ülnek,
hazajött a gólya:
ereszünknek, kéményünknek
újra van lakója.

Csiripelnek, kelepelnek,
köszöntik a tájat:
csöppnyi csermelyt, békás tavat,
országúti fákat,

pihenésre nincsen idő,
javítják a fészket.
Szalmaszálat gyűjtögetnek,
s puha tollpihéket.







LILA ORGONÁK

(régi orosz dal)


Lila orgonák, ó vigasztaljatok !
Mi lesz most velem, hogy így kinyíltatok ?
Hiába járok a kertbe, jobbra balra nézegetve,
Nem találok kedvesemre
Bárhogy is keresem.
A sok szép virág közt őt nem lelem...

Lila orgonák a bokrotok alól
Hallom, hogy az én szép kedvesem dalol.
Ha nem jön elő a párom, nem marad virág az ágon,
Mind letépem, s megtalálom.
Bárhogy is keresem.
A sok szép virág közt én meglelem...

Lila orgonák, oly dús a lombotok.
Egy szép barna lányt de elbújtattatok,
Mondj búcsút az orgonáknak,
Pompázzon csak a világnak,
Jöjj elő én csókkal várlak,
S megkérem a kezed.
Boldogok leszünk majd kettesben veled...







Lupsánné Kovács Eta: JÖN A TAVASZ


Elballag már lassan a tél,
nyomában a kikelet
noszogatja lágy szellővel
a sétáló hideget.

Festéket hoz, remény-zöldet,
átrajzolja a rétet,
aranysárga virágok lent,
égig dobja a kéket!

Gyengéd szellő illatot hajt,
a tavasznak barátja,
jókedvében borzol néha
a fűszálak hajába.







Lupsánné Kovács Eta: TAVASZ


Minden csupa fény
ébred a remény
boldog mosolyok
szív dobban.
Eljött a tavasz,
érzés ugyanaz
vágyod, akarod
még jobban

Álmok, remények,
jókedv temérdek
néhány kis rigó
szétrebben
Nyíló orgona
illat száll tova
fátyol pillanat
szél lebben

Poet.hu










Majtényi Erik: A TAVASZ


Csipkés rüggyel,
madárfüttyel
köszön rám,
köszön rád,
s majd egy reggel,
ha víg kedvvel
jól megráz egy
almafát,
és a fáról,
minden ágról
szirmok fellege havaz,
földön-égen
csodaszépen
tündöklik fel a tavasz.







Mentovics Éva: KÉSIK A TAVASZ


Tavasszal a három barát:
Sándor, József, Benedek -
teli pakolt három zsákot,
s cipelte a meleget...

Minden évben így volt eddig,
de most - lássatok csodát -
szőrén - szálán felszívódott
ez a három jó barát.

Sem a Sándor, sem a József,
s ugyanígy a Benedek -
nem hozott az idén semmit...


de főként nem meleget.

Fogunk vacog, ázunk, fázunk,
didereg a sok madár...
minden felnőtt, minden gyerek
három teli zsákra vár.

Nézegetem a naptárat:
Sándor, József, Benedek...
elmúlt már a névnapotok,
itt lenne a helyetek.







Mentovics Éva: TAVASZI ÖLTÖZÉKBEN


Félre kesztyű, szervusz sapka,
viszlát sál és nagykabát!
Szól a cinke, hallom üde,
tavaszhívó dallamát.

Bújj el te is, hótaposó,
bundás bakancs, ég veled!
Jövő télig biztos nő majd
lábam néhány méretet.

Gyere póló, lenge pulcsi,
vékony nadrág, félcipő!
Végre itt vagy, köszöntelek,
napsugaras, szép idő!







Mentovics Éva: TAVASZTÜNDÉR


Varázspálcám suhogása
felkelti a vidéket.
A tél végi utazásra
barátaim kísérnek.

Varázsigém hatalmával
elaltatom a telet.
Az ágakra rásuhintva
ébresztem a rügyeket.

Virág nyílik ahol járok,
ágak végén tipegek.
Tündérszárnyam nyomában már
ott virít a kikelet.


Mentovics Éva - TamásÉva Játéktára: Tavasztündér

Link








A. A. Milne: KICSI SÁRGA NÁRCISZ


Sárga kerti kalapja,
Zöld ruhája volt,
Bókolt a déli szélnek,
Fel és alá hajolt.
Nekifordult a Napnak,
Társának súg, beszél,
Sárga fejét himbálva:
"Meghal a tél."







Móra Ferenc: FECSKEHÍVOGATÓ


Villás farkú fecskemadár,
jaj de régen várunk!
Kis ibolya, szép hóvirág,
kinyílott már nálunk!

Fátyolszárnyú kis méhecskék
zúgva-döngve szállnak.
Cifra lepkék, kék legyecskék
ide-oda járnak.

Rózsa, rózsa, piros rózsa
nyitogatja kelyhét;
itt a tavasz, lessük, várjuk
a csicsergő fecskét.







Nemes Nagy Ágnes: TAVASZI FELHŐK


Bodzavirágból, bodzavirágból
hullik a, hullik a sárga virágpor.

Fönt meg a felhők szállnak az égen
,bodzafehéren, bodzafehéren.

Szállj, szállj felhő,
pamacsos,
hullj le, te zápor,
aranyos,
hullj le, te zápor,
égi virágpor,
égen nyíló bodzavirágból.










Osvát Erzsébet: HÁROM CIMBORA


Sándor, József, Benedek, hozza már a meleget.
Mindhármukon hátizsák, jönnek hegyen-völgyön át.
Elöl Sándor billeg-ballag, a nyomában József baktat.
Hátul szuszog Benedek, cipelik a meleget.
Sándor viszi a mezőre, József viszi az erdőbe,
A megmaradt meleget tóba szórja Benedek.







Osvát Erzsébet: HÓVIRÁGOS ZÖLD SZOKNYÁBAN


Sarkig érő
aranyhajjal,
kék kökörcsin
koszorúval,
hóvirágos
zöld szoknyában
érkezett meg
hajnaltájban.
Elámultam
és megálltam.
Ily gyönyörűt sose láttam.
- Szólj, hát ki vagy? -
kérleltem én
- Hogyan toppantál
így elém -
Megszólalt
a szépek szépe:
- Nap bújtatott
köpenyébe,
fürge szellő
szárnyára vett,
cinke dalolt
fejem felett.
Vidd el a hírt
nem titok már.
A tavasszal találkoztál.







Osváth Erzsébet: ITT A TAVASZ!


Kidugtam a fejemet,
hát mit láttam, gyerekek!
Erre szaladt Télapó,
a hátán hótakaró.

Megörültem, de meg ám!
Hívtam Szellő paripám,
ráültettem a Napot,
s hipp-hopp, hipp-hopp, itt vagyok!



Biztosan már tudjátok,
ki toppant be hozzátok.
Ismeritek zöld ruhám?
Tavasz jön a Tél után







Osvát Erzsébet: PATTAN A RÜGY


Tavaszt rikkant
a rigó,
itt van már a
gólya
Pattan a sok
rügy a fán,
mintegy varázsszóra.

Eltűnt a hó,
és a föld
nagy vidáman ébred.
Bimbót bont
az ibolya,
híre sincs a
télnek.

Tarka szoknyát
kap a rét
zöld ruhát
az erdő.
Ég kékjéről
csodálja
egy kis
kölyökfelhő.

Versenyez a
kék cinke,
sármány,
búbos banka,
hogy melyikük
repül fel
a legmagasabbra.

Tarka farkú sárkány
száll, száll fel az égig,
gyerekek bámulják,
madarak kísérik.







Parancs János: ISMÉT A TAVASZ


"...Erjed és pezseg újra a természet,
ki tudja hanyadszor, hány ezer éve,
hogy kihordja és világra szülje
az esélyt, a folytatás reményét.
Ez az évszak a bizalomé, a bizakodásé:
ilyenkor röstellem, hogy gyanakvó,
hitetlen és erőtlen lélek vagyok.
Mert gyönyörű ez a lázas igyekezet és lobogás,
gyönyörű ez az önfeledt, csapongó szárnyalás,
ez a lebírhatatlan, ösztönös és vegetatív remény.







Petőfi Sándor: KI A SZABADBA!


Ki a szabadba, látni a tavaszt.
Meglátni a természet színpadát!
Az operákban ki gyönyörködik?
Majd hallhat ott kinn kedves operát.

A természetnek pompás színpadán
A primadonna a kis fülemile;
Ki volna, énekesnők! köztetek
Merész: versenyre kelni ő vele?

Megannyi páholy mindenik bokor,
a melyben ülnek ifjú ibolyák.
Miként figyelmes hölgyek...hallgatván
A primadonna csattogó dalát.

És minden hallgat, és minden figyel,
És minden a legforróbb érzelem...
A kősziklák e vén kritikusok,
Maradnak csak kopáran, hidegen.







Poller Ildikó: TAVASZ


Szeretem tavasszal a nyíló ibolyát,
örömmel hallgatom a fecskék ricsaját.
Nézem az ágak közt bujkáló napsugárt,
az első rügyeket és a lomb koronát.

Tavaszi szél kering patakon, rét felett,
látom a víz színén lebegő levelet.
Csokorba szedem a mezei virágot,
melynek az illata betölti szobámat.

Hazafelé erdőn át vezet az utam,
némaság megtörik ha gallyra lép lábam.
Madarak szállnak el riadtan felettem,
sietve lépkedek vár már a kedvesem.

Erdőből kiérve, még egyszer megállok...
"természet ölelj át, nyugalomra vágyok
ledobva magamról, gondom és bánatom,
lelkemről lerázva fájdalmas jármom."

Most hazatérek, de máskor is eljövök,
mert az élet zűrös, a rohanás örök.
S ha újra csordultig telik a "pohár",
visszatérek ide, hol örökös béke vár.







Pósa Lajos: TAVASZKOR


Itt a tavasz, itt van itt!
Mesélek hát valamit.

Méhe mondja: "Züm, züm, züm,
Teljél, teljél, kis köpüm!"

Kutya mondja: " Ham, ham ,ham,
Dongó ne bántsd a farkam!"

Macska mondja: "Mióka,
Biz a tejföl jó vóna!"

Tehén mondja: "Mú, mú, mú,
Szopjál, szopjál kis borjú!"

Csikó mondja: "Nyehehe,
Kizöldellt már a here!"

Tyúk azt mondja: "Kot, kot, kot,
Ide csirkék, jót kaptok!"

Csirke mondja: "Csip, csip, csip,
Aki fürgébb, többet csíp!"

Pulyka mondja: "Rut, rut, rut,
Juj, a méreg hogy elfut!"

Liba mondja: Gigágá,
Pásztorleány, vigyázz rá!"

Kecske mondja: "Mek, mek, mek,
Nem ugrálok én kendnek!"

Kacsa mondja: "Tas, tas, tas,
Kis tavacskám, csak ringass!"

Kis fürj mondja: "Pitypalatty,
Szép tavasz, nyár, itt ne hagyj!"

Gyerek mondja: "Ott kinn jobb,
Nádparipám, hopp, hopp, hopp!"







Reviczky Gyula: TAVASZODIK...


Tavaszodik már az idő,
Beköszönt a napsugár.
Lelkem édes gondolatja
Fönt, a felleg-honba' jár.

Nem tudom, de olyan édes
Még a bánat is nekem,
Kék egével, napsugárral
A tavasz ha megjelen.

Kedves ábránd langy fuvalma
Vonul át a lelkemen.
Szép világ van, azt regéli,
Messze, túl a tengeren.

S hallgatom, bár ismerem jól,
Milyen az a szebb haza.
Halkan intek: Voltam én már,
Voltam én ott valaha!

Az a sugár, az az illat
Nem idegen énnekem;
Ha sivár az élet útja:
Gyönyörűnek képzelem!







Sánta J. Ede: JÖJJ TAVASZ! JÖJJ!


Drága tavasz, jöjj most el hozzám!
Úgy örülnék, ha mosolyt hoznál,
Vagy egy kis kósza meleget,
Hogy elöntse szívemet a szeretet!

Úgy szeretnék nyíló virágokat látni!
Énekes madarakat a magasban szállni!
Pajkos szellőt, és magas zöld fákat!
Színes szép mezőt, apró nyuszit, százat!

Drága tavasz, jöjj most el kérlek!
Hozzál nekem valami szépet!
Lehet az bármi, én örülni fogok!
Mert én tőled mindig szépet kapok.

Szeretném az arcomon a napot,
Ahogy süt le rám egy tavaszi napon!
Úgy örülnék, ha eljönnél drága tavasz!
S ha majd itt leszel, ugye örökre maradsz?







Sík Sándor: CSENDES TAVASZI DAL


Gyöngyvirágos szép tavasznap,
Testvérül ma elfogadj,
Kisgyereknek, szép-igaznak,
Önmagamnak visszaadj.
Fürge szellő, lég suhanca,
Légy te most a mesterem.
Míg szökellve szétsuhansz a
Friss füvön, jer, játssz velem!
Új tavasz, legyünk ma egyek!
Add, ma mindent elfeledjek,
Ami nem dal, nem derű,
Nem győzelmes-egyszerű.
Félre tőlem, téli rontás,
Zúzmarázó kételyek,
Sziromrázó részrebontás,
Gondok, árnyak, éjjelek.
Drága köntös, egyszerűség,
Tiszta tóga, légy ruhám;
Kék-fehér tükröd, derűs ég,
Arcom nézze vissza rám.
Zaj ha bennem, elcsituljon,
Csendnek ujja rám simuljon.
Angyalujjú rejtelem,
Tiszta béke, légy velem!







Shrenk Éva: TAVASZI IDILL


Madár röppen ágról-ágra,
nóta szökken szájról-szájra.
Lengedezik lebke szellő,
égen úszik bárányfelhő.

Virág réten illatozik,
legény s leány nem habozik.
Bódulatban, szédületben,
szemük meredt révületben.

Patakparton kövek ülnek,
rajtuk gyerkőcök csücsülnek.
Összejött a haditanács,
meg lesz róva Tibi s Tamás.

Ilyen a falusi élet,
örvendnek, kik benne élnek.







Simai Mihály: TAVASZI DÚDOLÓ


Szállj ide,
szállj oda,
ez a virágszálloda.

Égre nyíló ablaka,
rétre néző ajtaja,

lepkeszárny-függönye,
a csillárja száz bibe.

Szállj ide,
szállj oda:
most nyílt meg a szálloda.







Suri Zsolt: ÚJ TAVASZ


Még rajta csüngnek az utolsó hópelyhek a fák ágain,
feltöltődve várom a Tavaszt, hogy beteljesedjenek álmaim.
Színjátszó tükörben ébredezik a néma természet,
régi, múlt emlékek, melyek az emberek szívébe vésett.
Új év, új remény, a vágyak csak sorakoznak,
lelkek mélyén e szavak vidámságot hoznak.
Ezt kívánom én is mindenkinek, ki a verset olvassa,
kellemes Tavaszt, sok szerencsét és legyen szép a napja.







Szabó Lőrinc: NYITNIKÉK


Alszik a hóban
a hegy, a völgy;
hallgat az erdő,
hallgat a föld.

Mikor legutóbb
jártam itt,
nyár nyitogatta
pipacsait,

a nyár nyitogatta,
temette az ősz;
és volt, aki vesztett,
és nincs, aki győz.

Lombnak, virágnak
nyoma sehol,
fekete csontváz
a fa, a bokor,

s halotti csipke
a díszük is,
az a törékeny
tündéri dísz,

mit rájuk aggat
éjszaka
fehér kezével
a zuzmara.

Alszik a hóban
a hegy, a völgy,
hallgat az erdő,
hallgat a föld.

Egyszerre mégis
rezzen a táj:
hármat fütyül
egy kis madár.



Háromszor hármat
lüktet a dala,
vígan, szaporán,
mint éles fuvola.

Az a fuvolás
a Nyitnikék!
Már kezdi is újra
az énekét:

kék füttyre mindig
'kvart' lefelé:
nem sok, de örülni
ez is elég.

Nyitni kék, fütyüli,
nyitni kék,
szívnek és tavasznak
nyílni kék!

Nyitni, de - nyitni,
de - nyitni kék!
Fütyülöm én is
énekét.

Nyitni kék, fütyüli,
nyitni kék,
a telet bírni
illenék!

Bírni és bízni
illenék!
Fütyül és elszáll
a Nyitnikék.

Nyitni kék! -
fütyülök utána
s nézek az eltűnő
madárra.



Nyitni kék, fütyülöm,
nyitni kék,
hinni és bízni
kellenék,

mint az a fázó
kis madár,
aki sírja, de bírja,
ami fáj,

akinek tele rosszabb,
mint az enyém,
és aki mégis
csupa remény.

Nyitni kék, indulok,
nyitni kék,
fog az én szívem is
nyitni még.

Nyitni kék! Ébred
a hegy, a völgy,
tudom, mire gondol
a néma föld.

Ő volt a szája,
a Nyitnikék,
elmondta a holnap
üzenetét:

a hitet, a vágyat
fütyülte szét,
kinyitotta a föld
örök szivét:

fütty-fütty-fütty, nyitni kék,
nyitni kék -
Nyisd ki, te, versem,
az emberekét!







Szabó Lőrinc: TAVASZ


,,Mi az?" - kérdezte Vén Rigó.
,,Tavasz" - felelt a Nap.
,,Megjött?" - kérdezte Vén Rigó.
,,Meg ám!" - felelt a Nap.

,,Szeretsz?" - kérdezte Vén Rigó.
,,Szeretlek!" - szólt a Nap.
,,Akkor hát szép lesz a világ?"
,,Még szebb és boldogabb!"







Szebenyi Judit: A TAVASZRÓL ÁLMODTAM


Az éjjel a tavaszról álmodtam,
hogy megérkezett színes ruhájában.
Öröm és hála ragyogott arcomon,
felébredve, az eső szorgosan kopogott.

Télies hangulatban a kikeletre gondolva,
napfényre várva, a jövőt lapozgatva,
néztem lélekben az ablakon át az udvarra,
ébredeznek az alvó virágok lassan.

Hideg és nyugalom ölelte át a természetet,
hó védte a rétet, a megművelt szántóföldeket.
Néha egy hegedű szólt halkan a távolban,
hosszú, hideg hónapok most elballagnak.

Szomorkásan vagyok, de előrenézek,
szivárványt keresem az élet leheletében.
A szürke felhők fölött már napsugár kacsintott,
életre kelnek a gyönyörű tavaszi virágok.

A hóvirágjaim már sorolnak ablakom alatt,
nárciszaim már bimbósan várakoznak nyílásra.
Szebbnél szebb lesz a kertemnek varázsa.
jelt ad a világnak, az új élet erejét hozhassa.

Ami szívemben él, s velem együtt naponta,
álomból valóság lesz, kis türelem és akarat.
Hiszen reményre áhít lelkünk, s szebbet benne,
bízz ember, ne félj, csak szeretetben élj vele.

2015. április 11.







Székely Dezső: TAVASZVÁRÓ


Ibolyalevélen
bogárka- könnyek.
Nehéz a sírás,
nevetni könnyebb.
Derül az ég is,
örül a napnak.
Gyere szép tavasz,
ölbekaplak!







Szigeti Piroska: GÓLYAHÍVOGATÓ


Hosszú lábú gólyamadár,
Hej, de régen nem láttunk már.
Rég messze van ősz és tél,
De jó lenne, ha jönnél!

Megvan még a régi fészked
Ide kell hát visszatérned!
Gábor nap is elmúlt már,
Szépen zöldül a határ.

Mikor halljuk kelep, kelep,
Tudjuk itt van a kikelet.
Patak partján zöld a nád,
Gólyamadár, várunk rád!







Szilágyi Domokos: TAVASZ


Zöldülni tanul a fű,
nő, növekszik egyre, nézd!
S mit csinál a napsugár?
Tanulja a napsütést.

Bólogat a hóvirág,
szél tanítja rá - na nézd!
Hát a szagos ibolya?
Tanulja a kékülést.

Hazaszáll a fecskepár,
a szúnyogoknak hada, nézd!
még csak zizzenni se mer,
tanulja a remegést.

Zörögni is elfelejt
erdő alján a haraszt,
némán figyel: a világ
most tanulja a tavaszt.










Szuhanics Albert - TAVASZI IDILL


Szellő a réten
fülembe dalolja,
szép ez az élet,
csodás a világ!

Őrzi a szépet,
csókja szerelmes,
bólogat néki
sok réti virág.

Harmatos fűszál,
zsenge levélke,
tó tükre rezzen
ujja nyomán.

Aranyló könnyet,
hullat az égből
zöld horizontunk
lábainál.

Incselkedik szép
átlátszó testtel,
borzong a lényem
kellemesen.

Átölel engem
hozzám feszülve,
égve az égre
kúszik velem.







"A tavasz nem csak önmagában szép, nem csak önmagáért szereted. A tavaszban ugyanis már ott van a nyár ígérete. A ragyogó napsütésé, a melegé, az életé. Még nincs nyár, de már tudod, hogy jön, hogy az következik. Így a boldog várakozás ideje is a tavasz. És így kétszeresen szép. De van egy még szebb tavasz. Ami a szívedben, a lelkedben ébred. És ez a tavasz a legszebb, a legfontosabb. Mert ha a szívedben, a lelkedben tavasz él, akkor az ablakon túl lehet tél, lehet vihar, lehet bármi... ha kinézel, te csak virágzó magnóliát, nyíló virágokat, repdeső katicákat, csörgedező patakot látsz. Mert a lelkedből látod. A tavaszt. Szíved tavaszát."

Csitáry-Hock Tamás







Tornóczi Köles Ildikó: TAVASZTÜNDÉR


Aranyhaja libben
holdsugár tükrében,
Tavasztündér táncol
csillagfényes éjben.

Lágy, selymes hangja
bűvöli a tájat,
dallamára langyos szél
ringatja a nádat.

Táncol a holdnak,
a szélnek, a fáknak,
melengető szívétől
a folyó megárad.

Szikrázó lépte nyomán
jég és hó megolvad,
didergős, zimankós tél
táncától elhamvad.

"Tavasz van, tavasz van!"
Suttogják fák, bokrok,
meghajol egy fűzfa,
s köszöni a táncot.







Túrmezei Erzsébet: TAVASZ


Istenem, megint tavasz van.
Dicsérlek az új tavaszban,
s róla mondok éneket.
Szeretném rügyét, reményét,
minden illatát és fényét
megköszönni Teneked.
Minden lelkes cinkehangot,
minden hóvirágharangot,
hazatérő madarat,
simogató sugarat.

Áldalak a tarka rétért
és a sarjadó vetésért.
Áldalak, hogy a magot
alig hogy mi elvetettük,
reménységgel eltemettük,
hűs esővel áztatod.
Dolgos méhet, könnyű szellőt,
édes illatot lehellőt,
mindent köszönök neked.
Köszönöm az Életet.

Azt a húsvéti, hatalmas,
halálon is diadalmas
Életet, kit a tavasz
minden fénye hódolattal
szolgál, hirdet és magasztal:
a feltámadt Krisztus az!
Ne is érjen soha véget
ez a tavaszi dicséret:
hiszen azt az Életet
megköszönni nem lehet!







Vámosi Nóra: TAVASZ


Kikelet van, örvendj hát!
Napsütés a szívben,
Nézd csak nyíló pompáját
Sok tavaszi kincsnek!

Daloló csöpp madárkák
Csicsergése cserren,
Tavasztündér dala száll,
Megtöri a csendet.

Zümmögő méhek raja
Zendül üde ágon,
Bimbós ruhát ölt minden
Szerte hét határon.

Tarkabarka színfoltok
Fűben, fán és bokron,
Vidám fények táncolnak
Égen, felhőfodron.

Tavaszünnep látogat
Erdőket, friss mezőt,
Szelíd szellő simogat
Viháncoló felhőt.

Daloló rigó röppen
Virágszirmos ágra,
Szerelmes dalát fújja
Táncol fáról fára.

Üde, friss tavaszillat
Lengedez a légben,
Édes-mézes illatár
Kavarog a szélben.

Tavasz, drága szép Tavasz!

Szeretem éneked.
Madárdaltól zengő dalos,
Boldog, szellős és illatos,
Bimbóbontó varázslatos...
Ez vagy Te énnekem.







Várnai Zseni: CSODÁK CSODÁJA


Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés... tavasz!







Weöres Sándor: TAVASZKÖSZÖNTŐ


Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltűnik a szél,
Zsákban Benedek
Hoz majd meleget
Nincs több fázás, boldog aki él.

Már közhírré szétdoboltatik:
Minden kislány férjhez adatik,
Szőkék legelébb
Aztán feketék,
Végül barnák és a maradék.







Zelk Zoltán: CSILINGEL A GYÖNGYVIRÁG


Csilingel a kis gyöngyvirág.
Fehér a ruhája,
meghívja a virágokat
tavaszesti bálra.

Öltözködik az orgona,
lila a ruhája,
kivirít a kankalin, a
szegfű és a mályva.

A vadrózsa rájuk nevet,
bolondos a kedve,
a rigó is füttyent egyet:
hej, mi lesz itt este!

Táncra perdül a sok virág,
illat száll a légben,
őrt állnak a gesztenyefák,
illemtudón, szépen.

A szellő is megfürdik a
virágillatárban,
s arra ébredünk fel reggel:
napsugaras nyár van.







Zelk Zoltán: TAVASZI DAL


Egy, kettő, három, négy,
kis őzike, hová mégy?
- Elég, hogyha tudom én:
tavasz elé futok én!

Egy, kettő, három, négy,
te kis nyuszi hová mégy?
- Se erdőbe, se rétre:
a szép tavasz elébe!

Egy kettő, három, négy,
te kis madár vígan légy:
olyan szép dalt daloljál,
szebb legyen a tavasznál!







Vivaldi - Tavasz

Link

Link



Várnai Zseni: Csendes csodák

Link



Tavaszi virágok

Link



Tavaszköszöntő
/Közeleg a tavasz.Gyönyörű virágok,gyönyörű zene,Németh Tamással/

Link



Tavaszra várva
/Szép képek, andalító zene, madárcsicsergés/

Link



Tavaszra várva. AVI
/Zene: Johann Strauss: Frühlingstimmen/

Link



Újabb tavasz születése...
/Zene: Somewhere My Love - Zongorázik: R. Cleyderman/

Link

Link
Link


RICHARD CLAYDERMAN: FELL FREE TO SHARE FRIENDS

Link



Az én gólyáim

Link



Képgaléria

Link








"Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások. De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt, hogy a pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn, mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned. Nem veheti el senki tőled azt, hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van, és selymes puha keze, mint a jó tündéreknek."
Wass Albert


















Csók István: A tavasz ébredése




 
 
0 komment , kategória:  Évszakok  
Címkék: összekapaszkodva, összetalálkozott, menyasszonyruhát, cserebogártáncra, lombkoronájukért, tavasztenyerében, visszacsusszanok, meglepettségében, csillagsátorára, prózagyűjtemény, madárcsicsergés, virágillatárban, beteljesedjenek, smaragdkavicsos, hóvirágharangot, kikeletfátyolba, koszorúslányaik, boldogságkámfor, krizantémillatú, tintapatakokban, tavaszcsalogató, frühlingstimmen, malomkerekeznek, langyosságoddal, csörgősipkáját, fölparittyázta, varázspálcával, tavaszköszöntő, értetlenkedett, hétköznapokban, szétdoboltatik, levélházikóból, szántóföldeket, megfoghatatlan, kikeletselymek, tündérszárnyam, összes jégpáncélok, nevető földet, első langyos, tavaszi programok, tavaszi fesztiválok, hazai klubélet, idei tavasz, tavaszban ugyanis, nyár ígérete, ragyogó napsütésé, boldog várakozás, lelkedben ébred, lelkedben tavasz, lelkedből látod, kerek erdő, hegyek csúcsai, TAVASZI VERSEK, BOLOND ÉS AZ ÖREG VÁNDOR, Andók Veronika, TAVASZ VAN, Aranyosi Ervin, Kedves Tavasztündér, TAVASZ MEGINT…, TAVASZTÜNDÉR ELJÖTT KÖZÉNK, VIRÁGOK KÖZT, Áprily Lajos, KÖSZÖNET NAPSUGÁRNAK, MENNÉK ELÉD, Bars Sándor, TAVASZ KÖSZÖNTŐ, Bars Sári, Zord Február, Beney Zsuzsa, William Blake, Jöjj Kelet, Böszörményi Ilona, TAVASZI KÖSZÖNTŐ, Cobblah Ilona, Csanádi Imre, TAVASZI ÉBRESZTŐ, Csukás István, TAVASZI VERS, Donkó László, TAVASZ ÉKE, Drégely László, Dsida Jenő, TAVASZI BÉKE, Farkas Luca Ágnes, HARMÓNIA FESTMÉNYE, Fodor József, TAVASZI DAL, Gazdag Erzsi, TAVASZT HIRDETŐ PIPITÉR, Gősi Vali, ÉVSZAKOK KIRÁLYNŐJE, Gyenes István, Gyulai Pál, TAVASZI REGGEL, Hamza Anikó Julianna, Helen Bereg, ÉBRED TAVASZ, NAPSUGÁR SIMOGAT, Heltai Jenő, Horváth Ilona, MEGINT TAVASZ, Horváth Piroska, KIKELETRE VÁROK, TAVASZI SZÍNKAVALKÁD, TAVASZTÜNDÉR LEHELETE, Victor Hugo, Nemes Nagy Ágnes, Jánosházy György, TAVASZI NESZ, József Attila, Juhász Gyula, Karádi Erzsébet, TAVASZ TÜNDÉR, Kányádi Sándor, KÖNYÖRGÉS TAVASSZAL, Kecskés Béla, SZÓL TAVASZ, Kiss Béla, Koschir Andrea, Kovács Hajnal, TÁRD KI ABLAKOD, Kökény Éva, TAVASZI REMÉNY, László Gyula, Lévay László, Áradó Napot, LILA ORGONÁK, Lupsánné Kovács Eta, Majtényi Erik, Mentovics Éva, KÉSIK TAVASZ, TAVASZI ÖLTÖZÉKBEN, TamásÉva Játéktára, KICSI SÁRGA NÁRCISZ, Móra Ferenc, TAVASZI FELHŐK, Osvát Erzsébet, HÁROM CIMBORA, Elöl Sándor, HÓVIRÁGOS ZÖLD SZOKNYÁBAN, Osváth Erzsébet, Hívtam Szellő, PATTAN RÜGY, Parancs János, ISMÉT TAVASZ, Petőfi Sándor, Poller Ildikó, Pósa Lajos, Reviczky Gyula, Sánta, JÖJJ TAVASZ, CSENDES TAVASZI DAL, Shrenk Éva, TAVASZI IDILL, Simai Mihály, TAVASZI DÚDOLÓ, Suri Zsolt, Szabó Lőrinc, Szebenyi Judit, TAVASZRÓL ÁLMODTAM, Székely Dezső, Szigeti Piroska, Szilágyi Domokos, Szuhanics Albert, Csitáry-Hock Tamás, Tornóczi Köles Ildikó, Tóth Árpád, TAVASZI SUGÁR, Túrmezei Erzsébet, Vámosi Nóra, Várnai Zseni, CSODÁK CSODÁJA, Weöres Sándor, Zsákban Benedek, Zelk Zoltán, CSILINGEL GYÖNGYVIRÁG, Németh Tamással, Johann Strauss, Somewhere My Love, RICHARD CLAYDERMAN, FELL FREE TO SHARE FRIENDS, Wass Albert, Csók István,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Véleményezd!
12.14. 13:11 A GVH 1,176 milliárd forintra büntette a Vodafone-t, a cég bírósághoz fordu...
12.14. 12:51 Fidesz: mikor zárják ki a Párbeszéd frakciójából a nők elleni zaklatáson vi...
12.14. 12:51 Szilveszter-rali - Nemzetközi sorozat része lesz 2020-tól a verseny
12.14. 11:51 Női kézilabda-vb - A hollandok számára is meglepetés a döntőbe jutásuk
12.14. 11:51 Néhány centiméter mélyen víz lehet a Marson
12.14. 10:51 December 18-áig több mint 30 ezer vasutas részesül többletjuttatásban
12.14. 10:31 Szakértő: Magyarországnak jó hír, hogy Nagy-Britannia akár 2022-ig is fizet...
12.14. 10:31 MNB: ingyenes a bankjegyfelismerő applikáció
12.14. 10:21 ITM: malőrmentes volt a likőrök fogyasztóvédelmi vizsgálata
12.14. 10:11 Rövidülhet a kereskedési idő a londoni értéktőzsdén
Tudjátok ?
Mi a teendő a novemberi Rododendron bimbóval?
Az álmoknak valóban van jelentése?
Hogyan lehet megszabadulni a kuponoldalak és a maikupon hírlevéltől ?
Kívánhatok, Boldog Új Évet, minden megmaradt Csatilakónak?
Káros az alkohol ? Ha igen akkor mennyire ?
még több kérdés
Blog Címkék
Virág kompozició  Facebookon kaptam  Téli este  Hangulatos szép estét  Csokor vázában  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Kellemes délutáni kikapcsolódá...  Boldog szülinapot a ma ünneplő...  Lorettói szenthely  Luca-napi búzaültetés  Hangulatos szép estét  December 13 - Luca napja  A másnak szerzett öröm, boldog...  Luca-napi búzaültetés  Vasárnap Aranypor  Facebookon kaptam  Kellemes délutánt!  Hogy ne legyen  Kellemes délutáni pihenést  Márai Sándor: Idegen szerető  Fiú vagy lány  Hangulatos szép estét  Png rózsa  Szép estét  Keresztelő Jánosok után kiált ...  Facebookon kaptam  Szeretetben szeretnék élni. Ig...  Karácsonyi csend  Kellemes délutánt!  Luca nap - Vikipédia alapján  Szeretetben szeretnék élni. Ig...  Téli kép  Karácsony  Karácsony  Luca-napi hagymakalendárium  1. Advent  Png rózsa  Áldott készülődést  Karácsony  Kellemes délutánt kívánok  Téli kép  Nem adhatsz lángot a gyertyána...  Téli este  1. Advent  Boldog szülinapot a ma ünneplő...  Cuki kislány fenyőfával  Kellemes, szép napot!  Sexy nő  Kellemes délutánt!  Téli kép  Szent Lúcia szűz, vértanú 12.1...  Az ajándék legyen:  Kellemes délutánt!  Adj magadból maradandót!  Kellemes délutánt kívánok  Csokor vázában  Cuki kislány fenyőfával  Facebookon kaptam  Szèp estét kedves látogat...  Luca széke  Kellemes hétvégét  Kisfiú kutyával  Hóemberek  Nézem a rohanó várost. A műany...  Kun Magdolna: Hiányzik valaki ...  Guadalupei Boldogságos Szűz Má...  Remek délutánt  Roráte a Sziklatemplomból R...  Kisfiú kutyával  Naplemente  Boldogság  Luca-nap – dologtiltó na...  Luca-napi búzaültetés  December 13 - Luca napja (fejl...  Karácsony  Luca-napi jóslás  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Nő kendőben  Áldott készülődést  Kislány olvas  Facebookon kaptam  Kislány olvas  Fiú vagy lány  Esőben  Boldogság  December 13, péntek: Szent Luc...  Én a szeretetet vagyok  Facebookon kaptam  Luca-nap – dologtiltó na...  Meditáció  Téli kép  1. Advent  A másnak szerzett öröm, boldog...  Lesz ezer csillag, meg fény  Szeretetben szeretnék élni. Ig...  Luca nap - Vikipédia alapján  Kisfiú kutyával  Csupa csoki torta 
Bejegyzés Címkék
összes jégpáncélok, nevető földet, első langyos, tavaszi programok, tavaszi fesztiválok, hazai klubélet, idei tavasz, tavaszban ugyanis, nyár ígérete, ragyogó napsütésé, boldog várakozás, lelkedben ébred, lelkedben tavasz, lelkedből látod, kerek erdő, hegyek csúcsai, mezőt simogatják, egyik keresztútnál, öreg vándor, természet szépségeit, friss fűbe, útszéli kőre, magas hegyeket, virág maradt, levegő fagyott, szellő zsenge, szellő fújta, szellő kecsesen, öreg vándort, öreg ráncos, öreg hátrahőkölt, szél körbelibbent, tengeri sellő, tenger habjain, nyomodban voltam, természet akaratának, várt meleget, világ fényben, reszkető világra, élők szívéhez&#8230, szív ébred, mások szívéhez, emberiség gazdagodik, megfáradt világot, szeretet egyszerűn, szép kikelettel, élet szívünkből, szeretet rügyet, tavaszi égre, befagyott világ, szép világot, felhőcske mögé, árnyék glóriánk, dalt dobog, alvó természet, mezőre ballag, bűvös pálcát, szép természet, ágat magamhoz, természet velem, gyönyörű tavasz, főtéri aranykereszten, szél jóízét, déli oldalon, rügyes sombokrokat, hátadon tegez, arany nyílakat, telet megnyilazod, reggel tiszta, hegyek beszélik, természet ágya, felszín alatt, zöld tűerdő, cukorsüveg csúcsokat, héják ágról, avaron lesz, fagy szele, horizont palástja, kispatak zubogva, lehulló harmatcsepp, fuvallattá szelídült, tavasz szimfóniát, ablakhoz nyomul, kékszemű tavaszi, percre újra, létezés halhatatlan, teremtésig visszacsusszanok, születő világ, fény felé, többi szelíddel, fogalom mely, olyan érzés, réten színes, mező lágyan, napfény cirógat, virág simogat, tavasz nagy, napsugár sima, fűben magának, ringatja álomba, membrán minden, , ,
2019.11 2019. December 2020.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 10 db bejegyzés
e év: 255 db bejegyzés
Összes: 3869 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 388
  • e Hét: 6478
  • e Hónap: 18820
  • e Év: 408047
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.