|
2017-05-06 20:30:20, szombat
|
| |
| |
ANYÁNAK LENNI JÓ 
Mottó:
Nehéz dolog anyának lenni, hisz mint Ő, nem szeret úgy senki.
Az anya az, aki bárkit tud helyettesíteni, őt viszont senki!
Ahogy a kavicsot a tenger,
Úgy minket Ti formáltatok...
AZ ÉDESANYA
Nincsen a gyermeknek
Olyan erős vára,
Mint mikor az anyja
Őt karjaiba zárja.
Nincsen őrzőbb angyal
Az édesanyánál,
Éberebb csillag sincs 
Szeme sugaránál.
Nincs is annyi áldás
Amennyi sok lenne,
Amennyit az anya
Meg ne érdemelne.
Ádám Istvánné: BÚCSÚ NÉLKÜL
Búcsúzni nem volt idő, hirtelen mentél,
küzdöttek érted, de te nem feleltél,
engedted lelked a magasba szállni,
vágytál az Úrhoz, nyugalmat találni.
Kemény évek jöttek, s te nem voltál nekem.
Úgy bántott, gyötört és nehéz volt az élet,
nem mondhattam el neked, hogy félek... 
Mennyire vágytam egy vigasztaló szóra,
ráncos, dolgos kezedtől simogatásra,
de te csak néztél a csillagok közül...
Sírtam érted fájón, s lelkem legbelül
érted kiált most is, annyi év után.
Nagyon hiányzol, DRÁGA ÉDESANYÁM!
Csanádi Imre: MI VAN MA, MI VAN MA?
Mi van ma, mivan ma?
Édesanyák napja
Pár szál virág a kezemben:
édesanyám kapja.
Azt is azért adja,
aki szorongatja:
Édesanyám, édesanyám
jó szívvel fogadja!
Csorba Piroska: MESÉLJ RÓLAM
Mesélj anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam?
És tehozzád hogyan szóltam,
amikor nem volt beszédem?
Honnan tudtad, mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?
Mesélj rólam!
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél,
meleg tejeddel etettél?
Akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem?
Úgy neveztél: kicsi lelkem?
És amikor még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány leszek?
Mesélj anya,
mesélj rólam!
Milyen lettem,
amikor már megszülettem?
Sokat sírtam
vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?
Ha én nem én lettem volna,
akkor is szerettél volna?
Donászy Magda: ANYÁK NAPJÁN
Tavaszodik, kis kertemben
kinyílik a tulipán.
Ragyognak a harmatcseppek
anyák napja hajnalán.
Kinyílott a bazsarózsa,
kék nefelejcs, tulipán,
neked adom anyák napján,
édes-kedves anyukám.
Donászy Magda: ÉDESANYÁMNAK
Te vagy a nap
fenn az égen.
Én kis virág
meseréten.
Ha nem lenne
nap az égen,
nem nyílna ki a virág.
Virág nélkül
de szomorú
lenne ez a
nagy világ.
Farkas Anna: SZERETET KÖNNYEIM
Ha még egyszer elmondhatnám Neked:
szívemből szeretlek!
Ha még egyszer elmondhatnám azt, hogy:
sohasem feledlek!
Ha még egyszer megölelhetnélek,
szívem megremegne,
Ha még egyszer lágyan megtehetném,
sok jót megköszönne.
Ha még egyszer örülhetnénk együtt 
illatos tavasznak,
Ha még egyszer virágaid Nekünk
kertedben nyílnának,
Istenhez küldeném Hálaimám
rebegő ajkakkal,
s ki nekünk életet adtál, Hozzád,
fájó alázattal.
Szeretetkönnyeim Anyák Napján,
Teérted hullanak.
Juhászné Bérces Anikó: VIRÁGOK KÖZT
Anyák napja ünnepén már nem köszönthetlek,
Nincs rá mód megmondani, mennyire szeretlek.
Bennem élő régi film - őrzöm a lelkemben, -
Pereg, s máris ott vagyok virágoskertedben.
Újra látom meseszép tengernyi virágát,
Velük együtt neveltél, mint emberpalántát.
Minden évszak virága otthonra lelt Nálad,
Készítettél számára puha virágágyat.
Tavaszhírnök hóvirág új tavaszt kiáltott,
A zöld páfrány tövében ibolya virágzott.
Babarózsa varázsolt rózsaszín világot,
Aranyeső hullajtott virágeső záport.
Jácint, nárcisz üdített csábos illatával,
Szellő pajkosan játszott a labdarózsával.
Nefelejcs virágözön tükre fenn az égen,
Piros, sárga tulipán hajlongott serényen.
Lila, fehér orgonák májust köszöntöttek,
Édesanyám csokrába ünnepelni jöttek.
Jázminbokor illata messze szállt a széllel, 
Gyöngyvirágot bújtatott mélyen az ölében.
Ház előtt a viola sűrű sorban állott,
Ontotta a mézédes krémszínű virágot.
Pünkösd napján tündökölt a pünkösdi rózsa,
Bólogató nagy feje rádőlt a karóra.
Rózsabimbó kifeslett a szép rózsafából,
Bokorrózsa elalélt finom illatától.
Óh, mennyei liliom, hófehér virágod
Büszkén állt, és hirdetett szűzi tisztaságot.
Járda mellett tűzpiros Salvia sor nyílott,
Napsütötte kelyhébe méhecskéket hívott.
Kivont karddal díszelgő színes kardvirágok
Szőnyegeként virultak a kukacvirágok.
Csillagvirág átölelt kerekes kútkávát,
Az estike őrizte a tündérkert álmát.
Piros muskátli szirma tortám díszítette,
Őszirózsa színpompa már az őszt jelezte.
Aranyszirmú krizantém sátort vert a kertben,
Emlékezni vágyott ki a temetőkertbe.
December volt, s pincében virultak a kálák,
Egész évi munkádat télen is hálálták.
A sor végén állok én, megtört virágszálad,
Kibe virág szereteted régen beplántáltad.
Ez a sok árva virág vágyik mind utánad,
Anyák napján ott lesznek a sírodon, Nálad.
Kamarás Klára: ANYÁM KÖTÉNYE
Emlékek között foszló kelme...
de szép is volt anyám szerelme!
Soha nem járt ő feketében,
pedig fagy fészkelt bús szívében.
Köténye tele volt virággal,
százszorszéppel és tulipánnal.
Fekete éjben virágillat,
viharfelhők közt is volt csillag, 
mert bánatát szívébe zárta,
ne lássa senki, milyen árva.
Jól emlékszem, hitt benne végig,
hogy fel fog szállni, fel az égig,
s két füstös felhő fenn az égen
összefonódik újra, szépen.
Kerecsényi Éva: ÁLMOMBAN BOLDOG VOLTAM
Csöppnyi leányka szalad át a réten,
kezét nyújtja, s anyját hívja, kérleli,
óvó kar, mint magot magába zárja,
öleli, s egy percre el nem engedi.
Ó, anyám, álmomban de boldog voltam,
jöttél, nevettél, s mondtad, nincs semmi baj,
hittem mesékben, a végtelen létben,
s lám, élted nem volt több, csak egy pillanat.
Bár mondtam volna, mennyire szeretlek,
miért fáj kimondani szép szavakat,
szeretnélek most is magamhoz ölelni, 
de életed széttörte egy rossz mozdulat.
Bocsáss meg kérlek, ha olykor lázadtam,
nyugtalan lelkem nem tűrt szabályokat,
megkopott fejfa idézi a múltat,
de szívem őriz csodákat, titkokat.
Régi fotóról egy angyal tekint rám,
mosolyog, s lelkem megrezzen csendesen,
ujjammal simítom lassan, gyengéden,
nyelem könnyem, s szeretve emlékezem.
Kerecsényi Éva: KINCS
Anyának lenni csodás érzés,
a legszebb talán az életben,
karomba zárni, megölelni,
édes kis lényét, a kincsemet.
Szuszogó csöppségből felnőtt lesz
lassan, s huss, kirepül hirtelen,
sodorja száz felé az élet,
nekem megmarad a mindenem.
Mit szeretnél, mit tegyek érted, 
átküzdöm magam zord tengeren,
a sárkánnyal is szembeszállok,
vigyázlak, sose légy védtelen.
A legszebb ajándékom te vagy,
mosolyod mindennél többet ér,
boldognak látni kedves arcod,
szívemig, a lelkemig elér.
Lilinek szeretettel
Kincses Zoltán: ANYÁK NAPJÁRA
Mikor hegyes szirtek között eltéved a lépted,
S az élet minden percét csak tehernek érzed,
Nézz csak bátran vissza, honnan indult lábad,
S meglátod mögötted az édesanyádat.
Ott állt ő mindig is kezeit tördelve,
Botlásaid látva szeme könnyel telve.
Veled fájt a szíve, ha gondok gyötörtek,
S veled örült ő is minden sikerednek.
Árnyékba húzódva tekintete rajtad,
Hisz, most aki te vagy, mindazt tőle kaptad.
Mikor a forgószél jövőd elragadta,
Ráncos kezeivel beletúrt hajadba.
Bár aggódott ő is, téged megvigasztalt,
Szíve melegével terít neked asztalt. 
Forró leves mellé kitette a lelkét,
Párolt kelkáposztán Szeretet a feltét.
Ott volt ő melletted, ha bántott az élet,
S mikor jól ment sorod, csendben hátralépett.
Köszönd meg hát neki minden egyes perced,
Örömöd, bánatod, kínod és szerelmed.
Mert ezt bizony mindet csak ajándékba kaptad,
S akkor lehetsz boldog, ha mindezt visszaadtad.
Nem vár köszönetet, mégis tedd meg érte
Isten szeretetét nagykanállal mérve.
Kósa Gabriella: HA VIRÁG LENNÉL
Anyuci, ha virág lennél,
piros pipacs lennél,
minden rétnek és mezőnek
legszebb éke lennél.
Anyuci, ha virág lennél,
harangvirág lennél,
csilingelő hangoddal
mindig rám nevetnél.
Anyuci, ha virág lennél,
kék ibolya lennél,
hideg télből szép tavaszba
kirándulni vinnél.
Anyuci, ha virág lennél,
akácvirág lennél,
reggel, vagy, ha beteg lennék,
friss mézzel etetnél.
Anyuci, ha virág lennél,
fehér jázmin lennél, 
finom illatoddal otthon
körülölelgetnél.
Anyuci, ha virág lennél,
piros rózsa lennél,
minden este a kádamban
szirmodban fürdetnél.
Anyuci, ha virág lennél,
csillagvirág lennél,
esténként az ágyikómban
tejútról mesélnél.
Anyuci, ha virág lennél,
kék nefelejcs lennél,
rólam soha egy percre sem
meg nem feledkeznél.
Anyuci, ha virág lennél,
én is virág lennék,
virágként is örökké csak
a te kislányod lennék.
KÖSZÖNTŐ
Egy kis verset súgott nekem
A szerető szívecském,
Megtanultam s el is mondom
Édesanyák ünnepén.
Reggel imám azzal kezdem,
Este azzal végzem,
Az én édes jó anyámat
Áldd meg s tartsd meg Isten.
Kun Magdolna: ANYAHIÁNY
Minden Anyák napján könnyes a szemem,
mert nekem már nincs kit felköszöntenem,
nincs, aki örülne a színes tulipánnak,
ki azt mondaná nekem -halálig vigyázlak-
Nekem minden Anyák napja éles késszúrás,
itt a szívtájékén, hol minden csupa gyász,
ahol mélységként tátong az a nagy anya-hiány,
amitől elhalkul a szó szép Anyák napján.
Nekem már megszokott dolog a sírás, zokogás,
akkor, mikor más ajkán ott a mosolygás,
és akkor mikor mások majd halkan azt súgják,
- jóságodért édesanyám áldás szálljon rád -
Kun Magdolna: EGY SZÁL TULIPÁN
Mondd, drága, anyám, van-e odaát,
tavaszfényben nyíló színes tulipán,
amit anyák napján adnak azon gyermekek,
kiknek szívében él még az anyaszeretet.
Vannak-e ott odaát, kik a mezők vadvirágát,
egy csokorba gyűjtvén néked odaadják,
és szép szavakkal tűzdelve megköszönik véle,
hogy édesanya voltál e röpke földi létbe.
Ha még sem lenne senki, aki felköszöntene,
ha majd eljön az édesanyák áldott ünnepe,
csak pillants le a földre, hogy biztos legyél abban,
feléd hajló kezemben egy szál tulipán ott van.
Kun Magdolna: EGY SZÁL VIRÁG A SÍRODRA
Boldog élet, anyám, neked sem jutott,
akármerre vetett, űzött a sorsod,
mert nem sikerült elérni azon vágyadat,
hogy könnyhullatás helyett örömöt kaphass.
Éveid úgy teltek el, hogy nem is vetted észre,
hogy lett egyre halkabb szíved lüktetése,
s hogy váltott hajadnak dióbarna színe,
napfényben csillanó ezüstös fehérbe.
Ami jutott, anyám, csak egy szál virág,
mely sírodon nyílik, sírodon pompáz,
s amely talán velem is megérteti azt,
hogy az élet nem több mint egy pillanat.
Minek bármelyik percben vége szakadhat,
mert öröklétet senki, de senki nem kaphat.
Én hiszem, hogy odaát boldog vagy, anyám,
hisz már nem tátong új seb szíved tájékán.
Kun Magdolna: MÁR NINCS KIT FELKÖSZÖNTENEM
Minden Anyák napján könnyes a szemem,
mert nekem már nincs kit felköszöntenem,
nincs, aki örülne a színes tulipánnak,
ki azt mondaná nekem - halálig vigyázlak -
Nekem minden Anyák napja éles késszúrás,
itt a szívtájékén, hol minden csupa gyász,
ahol mélységként tátong az a nagy anya-hiány,
amitől elhalkul a szó szép Anyák napján.
Nekem már megszokott dolog a sírás, zokogás,
akkor, mikor más ajkán ott a mosolygás,
és akkor mikor mások majd halkan azt súgják,
- jóságodért édesanyám áldás szálljon rád-
Kun Magdolna: MIKOR ANYÁM ELMENT
Mikor anyám elment, árva lettem én is,
mint az a gazdátlan kutya, kinek kesergésit
csak az Úr értheti meg ott a magasban,
ahol minden érző léleknek angyalszárnya van
Mikor anyám elment, nincstelenné lettem,
mert amim volt azt földporba temettem,
hisz az a gyémánt, amely egy világ kincsét érte,
nem volt más, mint anyám szíve melegsége.
Mikor anyám elment, magányossá váltam,
mert nem volt többé olyan kihez hazavágytam,
hisz az, aki elárvult, kinek nincsen anyja,
régi meleg fészkét már vissza nem kaphatja.
Így csak bolyong és bolyong a temetői úton,
hogy elárvult szívébe még emléktüzet lopjon
abból a pislákoló lángú viaszgyertya fényből,
mely lélekfényárt ont a kéklő messzeségből
Kun Magdolna: TÚL KEVÉS EGY ÉLET
Jó volna, anyám átölelni téged,
kendődre hinteni a vadvirágos rétet,
és csak nézni szelíden, mint csillan szemed,
mikor a tengernyi virág lágyan körbevesz.
Jó volna, anyám, hozzád bújni csendben,
hogy kötényed melegében újra érezhessem
azt az otthont adó fészket, mely egykor valaha
gyermekéveimnek volt boldog otthona.
Jó volna még, anyám, elmondani néked,
hogy hálám kifejezni túl kevés egy élet,
mert egy életbe nem fér bele az a szeretet,
amivel te megtöltötted szívem, lelkemet.
Kun Magdolna: VÉGTELENBE VESZVE
Úgy haltál meg, anyám, hogy nem voltam veled,
mikor fáradt szíved dobbanása hangtalanná lett,
mert nem bírta tovább azt az embertelen hajszát,
mit sorsod írta életed könnycseppekkel rótt rád.
Úgy mentél el, anyám, hogy ne fájjon majd látnom,
mint emelkedsz magasba könnyű pilleszárnyon,
és mint gördül le arcodon néhány bágyadt könnycsepp,
mikor láthatatlan nyomaid a végtelenbe vesznek
Úgy hagytál itt, anyám, hogy nem mondhattam el,
mindaddig míg én létezem te is létezel,
mert nem engedem emléked, nem engedlek téged,
hisz hozzád köt a vér, anyám, s hozzád köt az élet.
Kurczina Terézia: SZÍVEMBŐL
Szívemből köszöntöm
drága jó anyámat;
Azt kívánom, mindig
kerülje a bánat!
A sok szépre, jóra
ő tanított engem;
Mindezekért hűen
háladalom zengem.
Ha rózsákat adnék 
neki egész öllel;
Az sem mondaná el,
mi lelkemből tör fel.
Szeretném, hogy útját
boldogságban járja;
Legyen minden percén
Isten bő áldása!
Létay Lajos : ÉDESANYÁMNAK
Ha csak egy virág volna,
én azt is megkeresném,
ha csak egy csillag gyúlna,
fényét idevezetném.
Ha csak egy madár szólna,
megtanulnék a hangján.
Ami csak szép s jó volna
édesanyámnak adnám.
Lupsánné Kovács Eta: ANYUNAK
Ajándékom virág, ezt adom ma Neked!
Aranyszín aranyág, szeretetből szelet.
Én a kincsed vagyok, Te az anyukám,
mindig itt vagy nekem és vigyázol rám! 
Ha mosolyogsz felém, nem lesz baj, tudom,
a kezedben mindig megkapaszkodom.
Itt ragyog csillagod, töröld meg a szemed;
sose légy elhagyott, azt kívánom neked.
M. Laurens: ANYÁK NAPJÁRA 
Mondd, emlékszel-e még édesanyádra,
Halkan szelíd, csitító szavára,
Mikor keblén szoptatva, éhesen,
Füledbe súgta - Nagyra nőj életem! -
Mondd, emlékszel-e még arra a dalra,
Amit dúdolgatott drága ajka,
Láztól égő, kicsiny tested féltve,
Aggódó könnycsepp csillogott szemébe. 
Érezted-e,hogy testéből születtél,
S fájdalmából, létre emelkedtél.
Mert édes volt számára az a kín,
Melynek fizetsége az anyai cím.
És Ő büszke volt reá, mert megérte,
Gyermeke lelkében továbbélve.
S áldott testét oltárként imádva,
Leborulok elé, anyák napjára.
Pest- Buda, 2013. április 30.
Mészáros Lajos: ÉDESANYÁMNAK
Édesanyám már a mennyekbe költözött,
onnan néz le reám vándorfelhők között.
Virágot már neki temetőbe viszek,
lélekvándorlásban egyre inkább hiszek.
Hideg sírban pihen teste a föld mélyén,
lelke a mennybe szállt egy nyári nap éjén.
Onnan tekint le rám, az árva gyermekre,
óva vigyáz most is őszülő fejemre.
Egyengeti utam, nem hagy el ő soha,
ott is legfontosabb számára a fia.
Jó útra vezérel, nehogy félrelépjek,
élet útvesztőjén mindig révbe érjek.
Hogy háláljam én meg a sok gondoskodást?
Miért is okoztam egykor sok aggódást. 
Felnőtt fejjel most már én is másként nézek,
unokákat látom, egyre jobban félek.
Rohanó világban nincs idő semmire,
nem szánnak ők időt az öreg szülőre.
Kegyetlen az élet, talpon kell maradni,
de lehetne néha lassabban haladni.
Ez a világ már más, mint a te korodban,
nem él ma senki soha nyugalomban.
Testvér a testvérnek vájja ki a szemét,
hogy ő élvezhesse gazdagság reményét.
Anyák napján csendben sírodra borulok,
fájó, beteg szívvel tőled elbúcsúzok.
Szép csokor virágot teszek a sírodra,
kísérj majd a mennyből utolsó utamra.
Mysty Kata: ÉDESANYÁK IMÁJA FELNŐTT GYERMEKEIKÉRT
Mindenható te vagy, jóságos Istenem,
ezért csak téged kér az aggódó szívem,
alázatos szívvel, könyörögve kérlek,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
Amíg kicsik voltak, fogtam a kezüket,
de az én kezem már nem éri el őket,
soha meg nem unva, arra kérlek Téged,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
A Te kezed, Uram, mindenhová elér,
minden anyai szív ezért csak Téged kér,
egyedül Te vagy, ki mindent megtehet,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
Retteg az én szívem, az ordít,
minden sarkon a Rossz sunyin leselkedik,
te látod, Uram, hisz mindent lát szemed,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
Lelkem patakjából hozzád folyik hálám,
biztos vagyok benne, hogy meghallgatsz Atyám,
mindig legyen rajtunk drága tekinteted,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet !
Osvát Erzsébet: MESÉLTÉL ÉS MESÉLTÉL
Velem voltál örömömben,
velem voltál bajban,
velem voltál, ha sírtam,
velem, ha kacagtam.
Meséltél és meséltél
igazakat, szépet,
kívántam, hogy a meséd
sose érjen véget.
Mit adtam én cserébe?
Te azt sose kérted,
de talán a két szemem
elárulta néked.
ÖNTÖZGETEM
Öntözgetem rózsafámat,
De nem is hiába,
Anyák napja ünnepére,
Kihajt minden ága.
Nyílik kelyhe rózsa szálnak,
Úgy tűzöm a kebelére
Az édes anyámnak.
Kis madárka szólj az ágon,
Gyönyörűen, szépen,
Ne legyen ma bánat az én
Jó anyám szívében.
Dalod után enyhül minden bánat,
Dalolj, dalolj kis madárka,
Az édes anyámnak.
Pákolitz István: ANYÁMNAK
Hogyha virág lennék,
ölelnélek jó illattal;
hogyha madár lennék,
dicsérnélek zengő dallal;
hogyha mennybolt lennék,
aranynappal, ezüst holddal,
beragyognám életedet csillagokkal.
Virág vagyok: ékes,
piros szirmú, gyönge rózsád,
madár vagyok: fényes
dalt fütyülő csöpp rigócskád,
eged is: szépséges
aranynappal, ezüstholddal,
beragyogom életedet csillagokkal.
Schrenk Éva: BENNEM ÉLSZ
Vérem véredből,
sejtem sejtjeidből,
összekuszálva élnek
- nyomodba lépek.
Hallom a hangodat,
tükörben arcodat 
látom, mint fénylik
- mosolyod rémlik.
Egy ide, egy oda,
lépésem tétova.
Járd bent a táncot!
- Téged idéz lányod.
Stollmayer Beatrix: ANYÁK NAPJÁRA
Drága Anyám szép fekete haját belepte a dér,
kékeres áttetsző bőre még mindig márványfehér,
simogatom szép magas homlokán a tincseket,
finom kezénél szebbet, festő nem festhetett.
Álmodozom arról, hogy mindig megmarad nekem,
nem kell félnem semmitől, amíg ő fogja a kezem,
ostromlom az eget, legalább őt hagyja nekem,
a sok kedves arcból, már csak ő maradt velem.
Apró törékeny a teste, tán negyven kiló sincsen,
megtörte az élet, csak dolgozott, neki párja nincsen,
mikor elment édesapám, sírját némán simogatta,
menni akart utána, ki hatvan évig volt hű társa.
Nem voltam jó gyermek, mert folyton csak siettem,
úgy gondoltam... gyermekeim nélkülem elvesznek,
ma már másképp tennék..., leülnék mesélni neki,
arról, hogy az unokáik élete milyen boldogan telik.
Sajnos ezek csak emlékképek melyekről álmodozom,
tizennégy éve múlt már, hogy örökre, ő is itt hagyott,
ment az apám után..., épp csak két esztendő telt el,
hamarosan követem őket..., immár deresedő fejjel.
Nincs bennem félelem, ők taposták ki az utat nekem,
ott újra együtt leszünk szüleim és a szeretett testvérek,
ám ha maradhatnék még kicsit, azért megköszönném,
ha bevégeztem munkám e földön, könnyebben távoznék.
Szegő Judit: ANYÁK NAPJÁRA
Kezedbe tenném ezt a gyöngyvirágot,
Mint tettem régen, jaj, hány éve már!
Suttogtam izgatottan készülődve:
"Köszöntelek drága Édesanyám!"
Te voltál menedékem, létem őre.
Ha bánat ért, hozzád bújtam sírva.
Évek teltek, és én is anya lettem,
És ahogy a nagykönyvben meg van írva,
Ők is elém léptek, mind a ketten.
Feszít a meghatottság könnye belüről,
Szám szélén reszket a mosoly, 
Sós csepp folyik minden kimondott betűről.
Néztem a két kislányt, ahogy komoly,
Megfontolt arccal felém sietnek,
Kissé kókadt virággal apró kezükben.
Egyszer majd ők is anyák lesznek,
S ők is átélik mindezt gyermekükben...
De én, árvája ennek a sírkertnek,
Virágját nyújtva, fogadó kezet hol talál?
Adjam a földnek? Nem tudom, mit tegyek,
Hisz simító kezed is elvitte a halál.
Arcod is eltűnt már az emlék-fátyol mögött.
Isten áldjon Anyám! Nem láthatlak többé!
Borítson virág sírodon, minden áldott rögöt!
A szeretetem az, mi sosem válik köddé!
Tasnádi Bernadett: ANYÁMNAK
Most jöttem rá, ami mellett hosszú évekig elmentem
Most jöttem rá, hogy mit jelent
Az, mit Tőled kaptam
S még kapni fogok
Olyan természetes...
Bevallom szégyellem
Mert eddig észre sem vettem
Hogy mindig ott állsz mellettem
Ahogy senki
Láthatatlanul
Mikor az egész világ elfordul, összeomlik
Te ott vagy és
Osztozol velem
Minden örömömben és bánatomban
Most jöttem rá, hogy meg kell becsülnöm jobban Téged
Hogy vagy nekem
Hogy sokáig légy nekem
Mert ki vagy, nem lehet senki
Édesanyám
S félek, rettegek a naptól
Hogy lesz, mikor már nem leszel
Mondd, akkor mi lesz velem?
Mihez kezdek Nélküled?
Hogy mondhatnom el Neked:
Anyukám, mennyire szeretlek?!
Varjú Zoltán: MOST SZÓLJATOK MÉG
Most szóljatok még, addig amíg még lehet,
míg tárt karokkal várnak rád ölelő kezek,
míg minden csepp könny örömből fakad,
mert e pillanat szívedben örökre megmarad!
Most szóljatok még, addig amíg még lehet,
míg gyönyörű, szép szívét
elönti a szeretet,
míg minden egyes gondolata tebenned él
mert Ő benned hisz, neked él, és veled remél!
Most szóljatok még, addig amíg még lehet,
míg minden simogatását megköszönheted,
míg együtt lehettek anyák napja hajnalán,
és csak annyit mondj: szeretlek, édesanyám!
Vaskó Ági: ÖLBEN TARTOM
Ülj ölembe,
kicsi lányom,
csengő hangod dalát vágyom,
érinteni bőröd selymét,
mint legdrágább bársonykelmét.
Ülj ölembe,
kicsi másom,
bánat ül a szempillámon,
fájó könnyem alá rejtem,
meddig bírom, nem is sejtem.
Ülj ölembe,
drága kincsem, 
te vagy nekem, hidd el, minden.
Reményem vagy, simulj hozzám,
fájdalmamra enyhet hoz tán.
Rásimulsz a szívfalamra,
mosolyt hímzel az ajkamra.
Vérem vagy, a lüktetésem,
fénysugár a szemlencsémen.
Langy eső, ha láztól égek,
csillaga a morcos éjnek.
Ülj ölembe,
kicsi lányom,
a kért csodát már nem várom,
hisz a csodát ölben tartom;
Istenem, sokáig tartson.
Várnai Zseni: MAMA
Halott anyámról álmodtam az éjjel,
mióta meghalt, sokszor visszatér,
meglátogat éjjel, ha mélyen alszom,
bárhol vagyok, ő mindenütt elér.
Tudom, hogy meghalt, álmomban ha látom.,
és mégis úgy jön, mintha élne még,
s azt is tudom, hogy ébredésem percén
elhalványítja őt a messzeség.
Sohasem szól, csak mosolyogva néz rám,
mintha nem volna többé már szava,
s csak bólogat, mikor fölsír belőlem :
- bocsáss meg nékem, bocsáss meg, Mama!
Sokat vétettem ellened, míg éltél,
nehéz adósság nyomja lelkemet,
nem tudtalak oly végtelen szeretni,
mint te szerettél, Mama, engemet.
Egész szívem szülötteimnek adtam,
amint te tetted, ó, szegény Mama,
s hidd el, majd ők ezerszer visszaadják,
amit néked vétettem valaha.
Te értem, én meg őérettük éltem,
ők meg majd másért, bocsáss meg nekem,
én is előre megbocsátom nékik,
amit majd ők vétkeznek ellenem.
Zelk Zoltán: REGGEL ÓTA...
Reggel óta tanakodtam,
Mit mondhatnék teneked.
Olyan szépet gondoltam ki,
elmondani nem lehet!
Nem leltem rá szavakat,
még verset sem tanultam!
Minden amit elmondhatnék,
itt van egy szál virágban!
Anyák Napjára
Link
Anyák napjára.wmv
Link
Anyák napjára wmv /Kovács Kati - Úgy szeretném meghálálni/
Link
Emlékezés az Édesanyákra akik már nincsenek közöttünk
Ének: Csepregi Éva: Mama - Vers: Kibédy Ervin
Link
Anyáknak /Nadányi Zoltán - Anyu/
Link
Szegő Judit Anyák napjára /A videó aláfestő zenéje: Ó Mami/
Link
Anyák Napján emlékezem /A videó aláfestő zenéje: Hexina: Anyám Ne Sirj /
Link
Hexina: Anya csak egy lehet
Link
Holdviola " Látod édesanyám
Link
Márkus Sándor - ÉDESANYÁM, FELNÉZEK AZ ÉGRE....
Link
ÉDESANYA GYERE HAZA KÉRLEK
Link
ANYÁNAK LENNI JÓ
- Mert senki olyan bizalommal nem bújik hozzám, mint Ő!
- Mert nincs szebb hang a kisgyermek boldog nevetésénél, kacajánál!
- Mert csuda jó dolog este a gyerekek közé bújva, suttogva beszélgetni!
- Mert annyi mindent lehet tanulni a gyerekektől! Mennyi mindent másképp lát. mint mi! Felfedezhetjük velük együtt a világot újra!
- Mert nincs jobb cinkos, mint a gyermek. Annyi jó kis csibészséget ki lehet találni és megcsinálni, s aztán jókat kuncogni, tudva hogy egyikünk sem árulja el a "titkot"!
- Mert olyan jó érzés reggel felmotyózni a kis csapatot, körbepuszilni őket s utjukta bocsátani őket a suliba, ellátva őket anyai intelmekkel, miegymással.
- Mert annál sincs jobb, mikor a már kamaszodó, szórakozni induló nagyfiúnak csak annyit mondasz, mutatsz a a két ujjaddal: "Tudod... a zip fájl!" és az ezerszer szájbarágott intelmekre ő rávágja: "Na de anya!"
- És az is földöntúli jó dolog, mikor már a gyermekem úgy gondolja, hogy hiába tőlem tanult minden szépet-jót, ő bíz már olyan okos, hogy én mellette egy súlyosan maradi egyede vagyok az emberi nemnek...
- Mert hát tényleg okos mind, mert ki ebben, ki abban igazán kiváló, pl. a saját kézírását mind tényleg jobban tudja olvasni bárki másnál!
- Mert olyan jó érzés látni, ha megcsodálják sudár csemetéimet, s ha más szülökkel beszélgetünk, mindig irigy kis sóhaj kíséretében mondják:"igazán klassz gyerekeid vannak, szerencsés vagy!" Csak azon tűnődöm néha, én miért érzem időnként ugyanezt az ő gyerekükre gondolva...?
- És azért persze az is tök jó, hogy bár van 4 gyermekem, mégis én vagyok a családban a "kicsi", mert hát a legnagyobbnak a melléig érek, és a legkisebb is immár 2 büszke centivel fölém tornyosul... viszont legalább a függönyt már nem nekem kell leszedni!
- És az is milyen jó, mikor először látom féltve őrzött lánykámat kézenfogva sétálni az utcán egy nagyfülű kamasszal, s először hozza haza fiam az iruló-piruló (az álnok kis kígyó!) leánykát, s naná, hogy csukott ajtó mögött "tanulnak"!
Anyának lenni jó. Nagyon jó! De remélem, még nem egyhamar örvendeztetnek meg gyermekeim a hírrel, miszerint hamarosan a nagymamaságot is kipróbálhatom élesben...!
Ne felejtsd el, hogy édesanyád csak egy van
Ne felejtsd,hogy Édesanyád csak egy van, s azt pótolni nem lehet! Ezért, míg él tiszteld, és szeresd! Mert ha meghal hiába minden, onnan vissza nem jöhet! Hiába sírsz, hogy megbántad, jóvá nem teheted. Ha járod is az élet útját, örökké szeresd az Édesanyád! ő adta neked a földi életet, hogy élhess, nagyon sokat szenvedett. Két gyönge karja vigyázott rád, érted szenvedett a te szerető Édesanyád!
Ne felejtsd , hogy édesanyád csak egy van
Link
A legszebb versek anyák napjára
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Anyák napja - gyermeknap |
|
|
|
Címkék: szeretetkönnyeim, virágoskertedben, megölelhetnélek, gyermekéveimnek, százszorszéppel, körülölelgetnél, könnycseppekkel, megköszönheted, örvendeztetnek, felköszöntenem, megkapaszkodom, helyettesíteni, felfedezhetjük, harmatcseppek, körbepuszilni, tavaszfényben, gyermekeikért, könnyhullatás, legnagyobbnak, gyönyörködtél, pilleszárnyon, megvigasztalt, szembeszállok, kipróbálhatom, gyöngyvirágot, felköszöntene, köszönthetlek, elhalványítja, nagymamaságot, láthatatlanul, angyalszárnya, emberpalántát, labdarózsával, összekuszálva, szemlencsémen, szülötteimnek, magasba szállni, vigasztaló szóra, csillagok közül, öledbe hogyan, hasadban rugdalóztam, zöld páfrány, viola sűrű, mézédes krémszínű, pünkösdi rózsa, szép rózsafából, estike őrizte, tündérkert álmát, őszt jelezte, végtelen létben, rossz mozdulat, angyal tekint, ANYÁNAK LENNI JÓ, Ádám Istvánné, BÚCSÚ NÉLKÜL, DRÁGA ÉDESANYÁM, Csanádi Imre, Csorba Piroska, MESÉLJ RÓLAM, Donászy Magda, ANYÁK NAPJÁN, Farkas Anna, SZERETET KÖNNYEIM, Szeretetkönnyeim Anyák Napján, Juhászné Bérces Anikó, VIRÁGOK KÖZT, Kamarás Klára, ANYÁM KÖTÉNYE, Kerecsényi Éva, ÁLMOMBAN BOLDOG VOLTAM, Kincses Zoltán, ANYÁK NAPJÁRA, Kósa Gabriella, VIRÁG LENNÉL, Minden Anyák, SZÁL TULIPÁN, SZÁL VIRÁG SÍRODRA, NINCS KIT FELKÖSZÖNTENEM, MIKOR ANYÁM ELMENT, KEVÉS EGY ÉLET, VÉGTELENBE VESZVE, Kurczina Terézia, Létay Lajos, Lupsánné Kovács Eta, Pest- Buda, Mészáros Lajos, Mysty Kata, ÉDESANYÁK IMÁJA FELNŐTT GYERMEKEIKÉRT, Osvát Erzsébet, MESÉLTÉL ÉS MESÉLTÉL, Pákolitz István, Schrenk Éva, BENNEM ÉLSZ, Stollmayer Beatrix, Drága Anyám, Szegő Judit, Tasnádi Bernadett, Varjú Zoltán, MOST SZÓLJATOK MÉG, Vaskó Ági, ÖLBEN TARTOM, Várnai Zseni, Zelk Zoltán, REGGEL ÓTA…, Anyák Napjára, Kovács Kati, Csepregi Éva, Kibédy Ervin, Nadányi Zoltán, Szegő Judit Anyák, Anyák Napján, Anyám Ne Sirj, Márkus Sándor, FELNÉZEK AZ ÉGRE, ÉDESANYA GYERE HAZA KÉRLEK,
|
|
Offline
