Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
110 éve született DSIDA JENŐ
  2017-05-17 22:00:34, szerda
 
 







110 ÉVE SZÜLETETT DSIDA JENŐ (Szatmárnémeti, 1907. május 17. - Kolozsvár, 1938. június 7.) erdélyi magyar költő


110 éve született Dsida Jenő költő, újságíró, aki egyike volt a korszak legkifinomultabb, leghajlékonyabb verstechnikával bíró lírikusainak.

Dsida Jenő 1907. május 17-én született Szatmárnémetiben Binder Jenő Emil (Dsida Jenő 1923-ig viselte a Binder nevet) néven. Gyermekkorában átélte az első világháborút, majd a román megszállást. Budapesten, Beregszászon és Szatmárnémetiben végezte tanulmányait. Benedek Elek indította el költői pályáján. Tizenhat éves korától húszéves koráig, a Cimbora című folyóiratban jelentek meg a versei és a műfordításai. Szülei akaratát követve a kolozsvári egyetem jogi karára iratkozott be, de tanulmányait nem fejezte be. 1936-ban jegyezte el nagy szerelmét Imbery Melindát, 1937-ben összeházasodtak. Nemcsak versei, hanem levelezésük is méltó emléke kapcsolatuknak. Dsida Jenő szívbetegségben szenvedett. 1938-ban meghűlt, hónapokig feküdt a kolozsvári kórházban, de nem sikerült megmenteni. 1938. június 7-én csendben meghalt. A Házsongárdi temetőben temették el, a szertartást Márton Áron kanonok-plébános végezte.

Dsida Jenő korai líráját a századvégi és nyugatos költészet hatása jellemzi. Verseinek többsége vidám, bravúros rím- és ritmusjátékkal, melankolikus életérzéssel, a szépség és a jóság hirdetésének jegyében íródott. Ő maga így vall erről: "Hiszek a hitben, a bátorságban, az élet minden körülmények között megmaradó szépségében. Hiszek a mindenható mosolygásban".

A háború, a trianoni diktátum következménye és fiatalkori szívbetegsége rányomta bélyegét a költő életművére. A részvét, a szenvedőkkel való együttérzés költője volt, aki szeretettel fordult mindenki felé. Visszatérő témái a hazaszeretet, a mély katolikus vallásosság, a szerelem és a halálfélelem.

Dsida Jenő egyik leghíresebb verse, a Psalmus Hungaricus, amit a marosvécsi írótalálkozó résztvevőinek olvasott fel 1936 nyarán. ,,Mikor befejezte, könny volt mindenki szemében. Ekkor felállt Kós Károly, barázdás arcán hullottak a könnyek, odament Dsida Jenőhöz, megölelte és azt mondta neki: 'Te taknyos, hogy mersz ilyen szépet írni!' " A költeményt évekig szamizdatban, gépírással terjesztették.

Már halála után, 1940-ben látott napvilágot a Psalmus Hungaricus, melyben a közösséghez való hűség és a történelem előtti felelősség erkölcsét állítja mércéül az olvasónak. Hitet tesz a szétszórt magyarság és az anyanyelvi kultúra mellett, nemzeti egységre szólítva a történelem végzetes erőivel szemben. A halál előtti lelkiállapotról kevesen írtak olyan plasztikus részletességgel, mindent megfigyelő aprólékossággal, mint ő.

"Fejcsóválással, figyelmeztetéssel mit sem törődve élvezte a feketekávét és az éjszakát. Talán érezte, hogy neki gyorsan kell élnie, gyorsabban, mint másoknak."
- írta róla Szemlér Ferenc.

"Éveinek száma szerint a fiatal nemzedék tagja volt, de költeményeiben mint hűséges és kitűnő tanítvány sorakozott a Babits-Kosztolányi-vonal mögé. A szép és gazdag rím, a játékos hullámzású anapesztusos ritmus, a választékosan ügyes kifejezés, a könnyeden legyőzött önként vállalt nehézség költője volt. Tökéletes mestere a verselésnek, olyan kitűnő technikus, mint amilyen kevés akad ideát. De éppoly kevéssé volt hideg virtuóz, mint mesterei."
(Szerb Antal: Dsida Jenő)


Szakadt lelket foltozni, foltozni!
Tört szíveket drótozni, drótozni!
(Dsida Jenő: Menni kellene házról házra)







PSALMUS HUNGARICUS (Magyar Zsoltár) Részlet


I.

Vagy félezernyi dalt megírtam
s e szót: magyar,
még le nem írtam.
Csábított minden idegen bozót,
minden szerelmet bujtató liget.
Ó, mily hályog borult szememre,
hogy meg nem láttalak,
te elhagyott, te bús, kopár sziget,
magyar sziget a népek Óceánján!
Mily ólom ömlött álmodó fülembe,
hogy nem hatolt belé
a vad hullámverés morzsoló harsogása,
a morzsolódó kis sziget keserű mormogása.
Jaj, mindenből csak vád fakad:
miért kimélted az erőt,
miért kimélted válladat,
miért nem vertél sziklatöltést,
erős, nagy védőgátakat?
Elhagytam koldus, tékozló apámat
s aranyat ástam, én gonosz fiú!
Mily szent vagy te, koldusság
s te sárarany, te szépség, mily hiú!
Koldusapám, visszafogadsz-e,
bedőlt viskódban helyet adsz-e,
ha most lábadhoz borulok
s eléd öntöm minden dalom
s férges rongyaid csókkal illetem
s üszkös sebeid tisztára nyalom?
Nagy, éjsötét átkot mondok magamra,
verset, mely nem zenél,
csak felhörög,
eget-nyitó, poklot-nyitó
átkot, hogy zúgjon, mint a szél,
bőgjön, mint megtépett-szakállú vén zsidó
zsoltáros jajgatása
Babylon vízeinél:

Epévé változzék a víz, mit lenyelek,
ha téged elfelejtelek!
Nyelvemen izzó vasszeget
üssenek át,
mikor nem téged emleget!
Húnyjon ki két szemem világa,
mikor nem rád tekint,
népem, te szent, te kárhozott, te drága!

II.
Ó, én tudom, hogy mi a nagyszerű,
a minden embert megsímogató
tág mozdulat,
az élet s halál titkát kutató,
bölcsen nemes, szép görög hangulat.
A hűssel bíztató, közös és tiszta tó,
a szabadság, mely minden tengerekben
síkongva úszik, ujjong és mulat!
Kezem gyümölcsöt
minden fáról szedett.
Nyolc nemzet nyelvén szóltam életemben
és minden fajták lelke fürdetett.

S most mégis, mégis áruló vagyok,
a minden-eszme sajgó árulója,
most mégis bősz barlanglakó vagyok,
vonító vad, ki vackát félti, ója,
vadállat, tíz köröm
és csattogó agyar
s ki eddig mondtam: ember! ,
most azt mondom: magyar!
És háromszor kiáltom
és holtomig kiáltom:
magyar, magyar, magyar!
A nagy gyümölcsös fájáról szakadt
almából minden nép fia ehet,
de nékem nem szabad,
de nékem nem lehet.
Dalolhat bárki édes szavakat
és búghat lágyan, mint a lehelet
s bizvást nyugodhatik, hol várja pad,
s ha kedve támad, bárhová mehet,
de nékem nem szabad,
de nékem nem lehet.
Bűn a mosolygó pillanat, mit lelkem
elhenyél,
szívszakadásig így kell énekelnem
Babylon vízeinél:
Epévé változzék a víz, mit lenyelek,
ha téged elfelejtelek!
Nyelvemen izzó vasszeget
üssenek át,
mikor nem téged emleget!
Húnyjon ki két szemem világa,
mikor nem rád tekint,
népem, te szent, te kárhozott, te drága!

III.
Firenze képei, holland virágok,
zöld tengerek halk, álmos loccsanása,
ájultató gyönyörüségek,
Páris tüze, Velence csillogása,
még lelkemet is lehunyom,
bezárom, hogy ne lássa.
Ha atomokra bomlik is
miattuk minden sejtem,
ha arcom kékre torzul is,
mind, mind, mind elfelejtem!
Hajam csapzottra borzolom,
mint gubancos csepűt és szürke kócot
és gőggel viselem
fajtám egyenruháját:
a foltozott darócot.
Mert annak fia vagyok én,
ki a küszöbre téve,
a külső sötétségre vettetett,
kit vernek ezer éve,
kit nem fogad magába soha a béke réve!
Bolyongásom pusztáin,
a végtelen nagy éjen
csak az ő szíve fénylik,
ő a rögeszmém, végső szenvedélyem,
ráfonódom, rajta kuszom
fölfelé, mint szőlőkarón a kacs.
Mogorva lettem,
kemény, sötét és szótlan és makacs.
Vér csurgott rám és nem tudom lemosni.
Jajt hallottam és nem tudom feledni.
A holtakat nem tudom eltemetni.
Egy eszelős dal lett az utitársam,
rekedt dal, nem zenél,
csak hörög, mint a szél,
zúg, mint vihartól ráncigált fák
Babylon vízeinél:
Epévé változzék a víz, mit lenyelek,
ha téged elfelejtelek!
Nyelvemen izzó vasszeget
üssenek át,
mikor nem téged emleget!
Húnyjon ki két szemem világa,
mikor nem rád tekint,
népem, te szent, te kárhozott, te drága!

IV.
Mit nékem most a Dante terzinái
s hogy Goethe lelke mit hogyan fogant,
mikor tetszhalott véreimre
hull már a föld és dübörög a hant,
mikor e bús kor harsonája
falakat dönt és lelket ingat,
mikor felejtett, ősi szóra
kell megtanítni fiainkat,
mikor rémít a falvak csendje
s elönt a semmi árja minket
és szülni kell és nemzeni
s magunk képére kalapálni
vánnyadt gyermekeinket!
Mit bánom én a történelmet
s hogy egykoron mi volt!
Lehetsz-e bölcs, lehetsz-e költő,
mikor anyád sikolt?!
Európa, én nagy mesterem,
lámcsak mivé lett fogadott fiad!

Mily korcsbeszédű, hitvány,
elvetemült és tagadó tanítvány.
Addig paskolta áztatott kötél,
míg megszökött és elriadt.
Fáj a földnek és fáj a napnak
s a mindenségnek fáj dalom,
de aki nem volt még magyar,
nem tudja, mi a fájdalom!
Vallom, hogy minden fegyver jogtalan,
a szelid Isten könnyezett s úgy tanította ezt,
ám annak a kezében, kit fegyver szorongat,
a fegyver megdicsőül és ragyogni kezd.
Ezért nem is hányódom már magamban,
vallom, hogy igazam nincs
és mégis igazam van
és mától fogva énnekem
örökre ez az énekem:
Epévé változzék a víz, mit lenyelek,
ha téged elfelejtelek!
Nyelvemen izzó vasszeget
üssenek át,
mikor nem téged emleget!
Húnyjon ki két szemem világa,
mikor nem rád tekint,
népem, te szent, te kárhozott, te drága!

V.
Idegen-vérű és beszédű
kenyeres jópajtásaim,
kikkel együtt bolyongtam az emberség
ligetét,
kiket szerettem,
s kik szerettétek lágy szivem
nyitott és éneklő sebét,
nekem is fáj, higyjétek el,
hogy zord a szóm és homlokom setét.
Nekem is fáj, hogy búcsuzom,
mert immár más utakra kelle mennem,
de így zeng most a trónjavesztett
magyar Isten parancsa bennem
s én nem tagadhatom meg Őt,
mikor beteg és reszkető és nincs többé
hatalma,
mikor palástja cafatos és fekvőhelye szalma.
Nincs más testvérem, csak magyar.
Ha virrasztok, miatta állok poszton,
csak tőle kérek kenyeret
s csak ő, kivel a kenyeret megosztom.
Sok tévelygés és sok kanyar
után jutottam el ide:
ha bűnös is, magyar
s ha tolvaj is, magyar
s ha gyilkos is, magyar,
itt nincsen alku, nincsen semmi - de.
Gyűlöletes, ki ünneplő ruháját
s virágos lelkét fitogtatva henceg,
mi elesettek, páriák vagyunk,
testvérek a nyomorban és a bűnben,
sápadtak, torzak, bélyeges fegyencek.
Zúgjon fel hát a magyar zsoltár,
dúljon a boldog éji álmokon,
seperjen át a fekete,
tarajos és hideg hullámokon
vérkönnyet csepegő fáklyák fényeinél,
Babylon vízeinél:
Epévé változzék a víz, mit lenyelek,
ha téged elfelejtelek!
Nyelvemen izzó vasszeget
üssenek át,
mikor nem téged emleget!
Húnyjon ki két szemem világa,
mikor nem rád tekint,
népem, te szent, te kárhozott, te drága!

VI.
Száraz nyelvem kisebzett,
égő fejem zavart.
Elindulok, mint egykor Csoma Sándor,
hogy felkutassak mindenegy magyart.
Székelyek, ott a bércek szikla-mellén,
üljetek mellém!
Magyarok ott a Tisza partján,
magyarok ott a Duna partján,
magyarok ott a tót hegyek közt
s a bácskai szőlőhegyek közt,
üljetek mellém.
Magyarok Afrikában, Ázsiában,
Párisban, vagy Amerikában,
üljetek mellém!
Ti eztán születők s ti porlócsontu ősök,
ti réghalott regősök, ti vértanuk, ti hősök,
üljetek mellém!
Ülj ide, gyülj ide, népem
s hallgasd, amint énekelek,
amint a hárfa húrjait,
feszült idegem húrjait
jajgatva tépem,
ó, népem, árva népem!
s dalolj velem,
mint akit füstös lángokra szítottak

vérszínű, ósetét, nehéz, fanyar borok,
dalolj velem hörögve
és zúgva és dörögve,
tízmillió, százmillió torok!
Énekelj, hogy világgá hömpölyögjön
zsoltárod, mint a poklok tikkadt, kénköves
szele
s Európa fogja be fülét
s nyögjön a borzalomtól
és őrüljön bele! :
Mérges kígyó legyen eledelünk,
ha téged elfeledünk,
ó, Jeruzsálem!
Nyelvünkön izzó vasszeget
verjenek át,
mikor nem téged emleget,
ó, Jeruzsálem!
Rothadjon el lábunk-kezünk,
mikoron hozzád hűtlenek leszünk,
ó, Jeruzsálem, Jeruzsálem!!


Dsida Jenő - Psalmus Hungaricus /Csurka László/


Link













 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő   
Címkék: szatmárnémetiben, legkifinomultabb, verstechnikával, leghajlékonyabb, aprólékossággal, szívbetegségben, összeházasodtak, lelkiállapotról, részletességgel, fejcsóválással, gyermekkorában, trónjavesztett, költeményeiben, ritmusjátékkal, kapcsolatuknak, szívszakadásig, gyönyörüségek, gyermekeinket, következménye, szívbetegsége, visszafogadsz, terjesztették, résztvevőinek, választékosan, szatmárnémeti, sziklatöltést, beregszászon, tanulmányait, világháborút, mindenségnek, hömpölyögjön, mosolygásban, írótalálkozó, hazaszeretet, halálfélelem, egyenruháját, korszak legkifinomultabb, első világháborút, román megszállást, kolozsvári egyetem, kolozsvári kórházban, szertartást Márton, jóság hirdetésének, élet minden, mindenható mosolygásban, trianoni diktátum, költő életművére, szenvedőkkel való, mély katolikus, marosvécsi írótalálkozó, költeményt évekig, közösséghez való, DSIDA JENŐ, SZÜLETETT DSIDA JENŐ, Dsida Jenő, Szatmárnémetiben Binder Jenő Emil, Benedek Elek, Imbery Melindát, Márton Áron, Psalmus Hungaricus, Dsida Jenőhöz, Szemlér Ferenc, Szerb Antal, PSALMUS HUNGARICUS, Magyar Zsoltár, Csoma Sándor, Magyarok Afrikában, Csurka László,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Tudjátok ?
Belétünk a Sárkány évébe, béke vagy nagyobb háború vár ránk?
Még zöld a chili paprikám, ha beviszem a lakásba tovább fejlődik?
Tényleg hasznos gyógynövény a csalán?
Mi a teendő a novemberi Rododendron bimbóval?
Az álmoknak valóban van jelentése?
még több kérdés
Blog Címkék
Aztán itt van egy másik szerep...  Nyíljatok meg  Ez a miénk!  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  A tékozló és Isten gondviselés...  Kokárda  Aranyosi Ervin: Március 15-ére  Az agyat és a csontokat is erő...  Facebookon kaptam  Törött csészék  Szent Pio atya!  Ez a miénk!  Facebookon kaptam  Tanuljuk meg tisztelni más ors...  Por  Facebookon kaptam  Szép estét  Nem kell ide békemenet  A csonk és a facsemete  Facebookon kaptam  Dóró Sándor: Tétova lét  Ne feledjük: a föld jóval több...  " A gondolat is rezgés. Minél ...  ...és mégis ráismersz  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam Cs Ildikótó...  Talpra vándor  A magukat nyílt és őszinte emb...  Jó éjszakát  Rejtő Jenő versei  Jóga férfiaknak  Facebookon kaptam  Alvó kislány  Könnyáztatta asszonysorsok  Facebookon kaptam  Nem kellett volna!  A kávé  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Nyíljatok meg  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam Mírjam barát...  Tavaszról álmodom,  Ne feledjük: a föld jóval több...  Isteni zsebkendők  Facebookon kaptam  Mély, puha álom - sárga féltés  Facebookon kaptam  Szép estét kedves látogatóimna...  Facebookon kaptam  Ne engedd el kezem!  Szeretettel  Facebookon kaptam  Ez a miénk!  Az ünnepről  Ne feledjük: a föld jóval több...  Facebookon kaptam  Márciusi eső  1848. március 15-én  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Könnyáztatta asszonysorsok  Alvó kislány  Imádkozás Krisztus értelméért  Tanuljuk meg tisztelni más ors...  William Shakespeare-től idéze...  Esti kép  Nem kell ide békemenet  mindent a népért...  Facebookon kaptam  Könnyáztatta asszonysorsok  Házi botox  Facebookon kaptam  Heltai Jenő: Szabadság  Vágy, élet és sugár  Könnyáztatta asszonysorsok  Az agyat és a csontokat is erő...  Facebookon kaptam  Ne engedd el kezem!  Könnyáztatta asszonysorsok  A magyar sajtó napja március 1...  A csonk és a facsemete  Ted Engstrőm gondolata  Szép álmokat!  Facebookon kaptam  Hernádkak  Március 15-re emlékve  Lelkünk mélyén rejlik legnagyo...  Az élet  Szabó Lőrinc: Egy kis értelmet...  Szép álmokat!  Szép álmokat!  Facebookon kaptam  Mélységes szomorúsággal  A halolaj és a hal még a migré...  Facebookon kaptam  Törött csészék  Törött csészék 
Bejegyzés Címkék
korszak legkifinomultabb, első világháborút, román megszállást, kolozsvári egyetem, kolozsvári kórházban, szertartást Márton, jóság hirdetésének, élet minden, mindenható mosolygásban, trianoni diktátum, költő életművére, szenvedőkkel való, mély katolikus, marosvécsi írótalálkozó, költeményt évekig, közösséghez való, történelem előtti, szétszórt magyarság, anyanyelvi kultúra, történelem végzetes, halál előtti, fiatal nemzedék, játékos hullámzású, választékosan ügyes, könnyeden legyőzött, népek Óceánján, minden embert, hűssel bíztató, minden-eszme sajgó, nagy gyümölcsös, mosolygó pillanat, foltozott darócot, küszöbre téve, külső sötétségre, béke réve, végtelen nagy, falvak csendje, semmi árja, szelid Isten, fegyver megdicsőül, kenyeret megosztom, magyar zsoltár, bércek szikla-mellén, bácskai szőlőhegyek, hárfa húrjait, poklok tikkadt, szatmárnémetiben, legkifinomultabb, verstechnikával, leghajlékonyabb, aprólékossággal, szívbetegségben, összeházasodtak, lelkiállapotról, részletességgel, fejcsóválással, gyermekkorában, trónjavesztett, költeményeiben, ritmusjátékkal, kapcsolatuknak, szívszakadásig, gyönyörüségek, gyermekeinket, következménye, szívbetegsége, visszafogadsz, terjesztették, résztvevőinek, választékosan, szatmárnémeti, sziklatöltést, beregszászon, tanulmányait, világháborút, mindenségnek, hömpölyögjön, mosolygásban, írótalálkozó, hazaszeretet, halálfélelem, egyenruháját, szenvedőkkel, műfordításai, elfelejtelek, folyóiratban, szamizdatban, életérzéssel, melankolikus, korcsbeszédű, lírikusainak, anapesztusos, hirdetésének, szenvedélyem, közösséghez, , ,
2024.02 2024. Március 2024.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 21 db bejegyzés
e év: 69 db bejegyzés
Összes: 4830 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1087
  • e Hét: 7431
  • e Hónap: 34054
  • e Év: 171426
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.