2017-07-17 22:45:20, hétfő
|
|
|
MINDENNAPI HAZAÁRULÁSOK
Szentesi Zöldi László - 2017. július 17. 12:28
Mottó
"Mindig, mindent adjál oda hazádnak.
A világnak nincs semmiféle értelme hazád nélkül.
Ne várj jót a hazától, s ne sopánkodj,
ha megbántanak a haza nevében.
Mindez érdektelen.
Egyáltalán semmit ne várj a hazádtól.
Csak adjál azt, ami legjobb életedben.
Ez a legfőbb parancs.
Bitang, aki ezt a parancsot nem ismeri."
(Márai Sándor, Füveskert)
Aki nem hisz a mindennapi hazaárulók létében, iparkodjon végiggondolni az alábbiakat.
Hogy a liberálisnak se Istene, se hazája, közhely. Fontos persze, hogy ki állítja ezt: ha ő, akkor büszke rá, ha én, akkor letagadja. Imádom ezt a kettősséget bennük. Az is mókás, amikor ártatlan szemekkel elmondják, hogy Magyarország végül is csak egy hely, ahol szörnyű az élet, de ideje lelépni innen, lehetőleg végleg. Aztán amikor elhúznak, és külföldön magyarnak nézik őket, azonnal büszkén elsorolják, hogy mit köszönhet a világ a magyaroknak. Párásodik a szem, elbicsaklik a hang. Milyen kár, hogy miközben külföldön három percig emberként viselkednek, itthon szimpla hazaárulók. Előfordul aztán az is, hogy a külföldieknek mindent becsmérelnek, mindent lefitymálnak, ami magyar - sokszor már-már a külföldi helyezkedik magyarbarát álláspontra. Hallottam már ilyen beszélgetéseket. Mindennél megdöbbentőbb azonban, amikor itthon, magunk között játsszák el kisded játékaikat. Valahogy kényes az ember, amikor itt születettek úgy beszélnek rólunk (és elvileg önmagukról is), hogy ,,a magyarok". Számomra, a ,,mi" állapotból kifelé nézve felfoghatatlan, hogy aki fél lábbal idebent van, miért választja rutinszerűen a többes szám harmadik személyt.
Aki nem hisz a mindennapi hazaárulók létében, iparkodjon végiggondolni az alábbiakat.
Mi a hazaárulás? Ha valaki valamilyen ideológiai rögeszme, elkötelezettség, pénz, hatalom ígérete vagy a személyes törlesztési vágy miatt elfeledkezik arról a fontos erkölcsi szabályról, hogy az ember szereti a hazáját. Kétségkívül előfordulnak véletlen botlások is, de a hazát a leggyakrabban készakarva szokták elárulni. Ott van Hegedűs hadnagy az Egri csillagokból és Geréb Dezső A Pál utcai fiúkból, ők előre megfontoltan árulták el saját közösségüket. Van abban valami mélységesen undorító, ha az ember a törökkel levelezik, vagy a vörösingesekkel kvaterkázik a Füvészkertben, miközben a társai önvédelmi harcra készülnek. Ahhoz hasonlít, mint amikor az ember megtagadja az apját, anyját, elhazudja őket. Ilyet pedig egészséges ember nem tesz.
Egyszer motorbalesetben megsérült a Manowar nevű amerikai heavy metal zenekar gitárosa. Éppen turnéra készülődtek, és az újságíró megkérdezte Eric Adams énekest, hogy most akkor mi lesz, szerződtetnek-e másik gitárost arra a pár hónapra? ,,Miért szerződtetnénk?" - kérdezett vissza Adams. ,,Ha kirándulásra készülődik a család, és megbetegszik a nagymamád, mit csinálsz? Elviszed valaki más nagymamáját?"
A liberális sajtó a jelek szerint nagymamák tucatjait szerződtetné a turnéra, csak ne kelljen látni ezt a mostanit. Ezt a magyar nagyit.
Az uralkodó politikai széljárást összekeverni a haza dolgaival: szellemi békaperspektíva. A Balaton ugyanúgy hullámzik, a Hortobágyon ugyanúgy süt a nap akár Gyurcsány Ferenc, akár Orbán Viktor az ország miniszterelnöke. Tovább megyek: ha valaki nem főállású politikus, nem a politikából él, és a kedélyállapotára rátelepszik, hogy éppen melyik párt irányítja az országot és melyik nem; ha magánügyei fölé helyezi a kormánypártiságot vagy ellenzékiséget, akkor egészen rosszul fogja fel az életet. De amíg nem árt senkinek, legfeljebb magának, hogy a reggeli borotválkozástól a jó éjt pusziig naponta ötvenszer sziszegi el, hogy "rohadj meg, Viktor", sima hülye az illető. Akkor van baj, ha a rögeszme intézményesül, és a sajtóban, közbeszédben a módszeres, tudatos hazaárulás kerekedik felül. Amikor a kitervelői okosnak, nem pedig becstelennek láttatják magukat. És amikor azt hiszik, hogy a saját politikai céljaik miatt kötelességük elrontani egy egész ország jókedvét, közös ünnepét.
Az a példátlan uszítás, amelyet a balliberális sajtó intéz a vizes vébé ellen, hazaárulás. Pont. Ostobaságból vagy szándékosan a kormányt igyekeznek ütni, de a hazát találják el. Szerencse, hogy azok a külföldiek, akik csillogó szemmel nézték a megnyitót, és arra gondoltak, hogy Salzburg, Prága és Bécs sem rossz fesztiválváros, de Budapest káprázatos, nem olvassák, mondjuk az Indexet. Mert abban azt írták, hogy giccsparádé az egész. Szóval: Bogányi Gergely zongorajátéka giccses. Herczku Ági is giccses. A magyar történelmen átkalauzoló, színpompás zenés-táncos produkció, amelyet a legjobban terveztek, tanítottak be, adtak elő, úgyszintén giccs. Minden rossz, a magyarok is rosszak, hiszen ez a kormány vezeti őket.
Amit az Index előadott itt a megnyitó ürügyén, szimpla hazaárulás. És nem azért, mert ők az uralkodó kormány ellen vannak. Hanem azért, mert a hazájuk ellen szurkolnak.
A külföldiek jól érzik magukat Budapesten. Szakemberek szerint a vizes vébé után Budapest még úgy öt évig jobban vonzza a turistákat, négy-öt százalékkal többen jönnek majd, mint jönnének, egyszerűen azért, mert jól érezték magukat, visszalátogatnak és másoknak is ajánlják a magyarországi kirándulást. De jönnének egyébként is. Már most, július közepén megtelt Budapest, virágzik a turizmus, mert szép és biztonságos a város, nem is drága, sok a jó nő, érdekesek a programok, van hova menni. Budapest cool, Budapest szuper.
Ha van istenünk, ha van hazánk, akkor uralkodó széliránytól függetlenül megértjük Ottlik Géza javaslatát: ,,Az ember nem árulja el a hazáját; még ha rohadt is a hazája; ezt csinálja más; piszok munka; ember nem csinálja." Ottlik a legreménytelenebb, legsötétebb szocializmusban vetette papírra ezeket a sorokat, amikor valóban azt érezhette, hogy rohadt az a haza. De nem volt az, a haza soha nem rohadt, legfeljebb az állam vezetői rothasztanak. Ma azonban nincs diktatúra: szabadon választhatunk, szabadon beszélhetünk, szabadon cserélhetünk eszmét. Kizárólag nézőpont kérdése, hogy tetszik-e a kormány politikája, vagy sem, erről vitatkozhatunk. Egyet azonban nem tehetünk: nem árulhatjuk el a hazánkat.
A haza és az állam ugyanis nem ugyanaz. A száműzött magyarok soha nem az államról írtak verseket, nem arról álmodtak, nem abba kívánkoztak vissza. Hanem a hazába. Az állam ügyeiért soha nem dobhatjuk el a hazánkat. Különösen úgy nem, ha büdös nagy nullák vagyunk, akik egy szalmaszálat sem tettek keresztbe Magyarországért. Azokról beszélek, akik nem ismerik az országot, nem járnak az emberek közé, nincs élettapasztalatuk és képtelenek belátni, hogy természetes vágyaink a családi, települési, nemzeti közösséghez kapcsolódnak, nem pedig a négy fal közötti szellemi magömlésekhez.
A hazát elárulni ugyanolyan káros, mint érdemein felül dicsérni, eltelni a látszattal, hetvenkedni a beszűkült tudattal, provinciálisan. Egyik is, másik is, csak árt az országnak. De mit tegyünk: a nacionalista hőzöngővel közös a jelképrendszer, közös a mező, közös az eredet, mert ő legalább nem tagadja a haza létét. Majd meggyőzzük, hogy gondolkodjon másként, legyen nyitott, tanuljon, művelődjön, utazzon, gondolkozzon. A nacionalista hőzöngő a legtöbbször síkhülye, de - talán - még alakítható. Azzal azonban, akinek nincs hazája, aki a magyarság ellen drukkol, és gúnyos ajakbiggyesztéssel fogadja az apró és a nagy közösségi élményeket, sikereket, egyszerűen nincs miről beszélni. Illetve dumcsizhatnánk velük az emberek öt százalékát érintő ügyekről, de minek, olvasunk, hallunk eleget ezekről.
Nincs harag, csak lássuk be, hogy bár mindannyian magyar állampolgárok vagyunk, néhányunknak még hazánk is van pluszban. Legyen ez a nemzeti minimum a liberálisokkal!
KALÓZHAJÓK FELSÉGJEL NÉLKÜL
Magyar Hírlap / Csizmadia László - 2017.07.26.
A nagy francia forradalomra nagy hatással volt Jean-Jacques Rousseau, aki többek között fontosnak találta egy úgynevezett társadalmi szerződés megkötésének lehetőségét.
Magyarországon a 2010-es politikai helyzet már-már forradalomihletésű volt. A CÖF-CÖKA visszanyúlt a társadalmi szerződés eszközéhez. A 2010-es kormánybukás kétséget kizáróan igazolta, hogy a saját, önző érdekeit követő, népét kizsigerelő kormányzás eszmeileg beteges hajlamát művelve zátonyra futott.
Magyarországon, de Európában is hallhatóvá vált a sok évtizeden át ajnározott, szocliberális típusú társadalmi felépítmények recsegése, ropogása. A kitartó, szemellenzős követők a neoliberalizmus infúzióját hívták segítségül, amely ugyan lassítja az eszme pusztulását, de a végkifejlet megakadályozására alkalmatlan. Az Európai Unióban jelenleg játszódó jogi, politikai, gazdasági események a bekövetkező rekviemre utalnak.
A nemzetek szuverenitása melletti erős uniós szövetségnek már nem szolgálhatnak alapul a pusztán ideológiai nézeteket követő, a népek megosztására kialakított pártrendszerek.
Soros György ,,nyílt társadalomnak" nevezett dobozos kiszerelésű ,,gyógyszere" méregkapszulákat takar, nem más, mint Európa népeinek végzetét sürgető eutanázia rátukmálása az ötszázmillió polgárt számláló, javában életképes, zsidó-keresztény civilizáció gyökereiből táplálkozó közösségre. Mi, európaiak, szedtünk már úgynevezett csodagyógyszereket. Bizalmunkkal sokszor visszaéltek, így születhettek társadalmi és emberi torzók. A nyílt társadalom kapszulájába sűrített illegális migráció hatása túlmegy a gyógyszerérzékenység okozásán, elementáris erejű, az európai őshonos társadalmi berendezkedés immunitásának lebontásával az összeomláshoz vezet.
A CÖF-CÖKA 2010-ben, majd 2014-ben is átnyújtotta a megválasztott kormánynak a széles körben összegyűjtött, polgárok által megfogalmazott, a jövő társadalmának építését szolgáló javaslatait. Büszkék vagyunk arra, hogy az emberek támogató munkája nyomán ezek közül sok megvalósult. Látjuk azonban, hogy az eltelt évek során - elsősorban külső tényezők hatására - a nemzeteket érintő, befolyásoló tényezők felerősödtek, felgyorsultak. Felkészülten, autentikus válaszokat kell adni mindennap az új politikai és gazdasági kihívásokra. Egyre nehezebb előre látni a döntések sikerét vagy éppen kudarcát. A sok hatalomért versenyző párt ígérvényei a valóság világában szertefoszlanak, és megmaradnak az átvert választók, akik verhetik fejüket a falba, mert elfelejtették, hogy ,,jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok".
A mai időkben, amikor egy nagy többséggel megválasztott kormányzás folyamatosan bizonyítja rátermettségét, hozza az eredményeket, nehézzé és feleslegessé válik a hatalom megszerzéséért szervezkedő ellenzék akarata. Kiváltképpen azért, mert még mindig olyan politikusokkal próbálkozik, akikről a választók tudják, hogy az ország irányítása mellett az elvárt erkölcsiségből is csúfosan megbuktak.
Magyarországon ma már 4,4 millió polgár dolgozik és adózik, s munkája elmúlt nyolc évben kikapart gesztenyéjére hiába fáj a foguk a nemzeti vagyon tapasztalt eltapsolóinak. A politikai hazugságok nagymesterei garantált demokráciában lubickolnak és ígérgetnek. A magyar gazdaság volt zsebesei édent, korrupciómentességet és minden társadalmi rétegnek nyugati szintű megélhetést vizionálnak. Szerintük rövidesen az orvos fog hálapénzt fizetni a betegnek, olyan oktatási rendszert valósítanak meg, ahol a diák tartja majd az órákat a tanároknak, ezzel biztosítva oktatói fejlődését. A munkabérek pedig, a Jobbik javaslatára, egyezni fognak például a német vagy norvég jövedelmekkel. Ők a bolsevizmus talajából újból burjánzó agitátorok utódainak társaságához szegődtek. A rablóprivatizáció bajnokai, az offshore cégek adócsalói a választások idejére előveszik a népüktől elsíbolt milliárdokat, így akarnak 2018-ban ki- és befordított bundázással választást nyerni. A magyarok tartják, hogy a gyakorlat teszi és értékeli a mestert. Ezért sem maradhat ki az számvetésből a viszonylag újnak mondható Jobbik sem. Ez a párt kétségbeesett pálfordulásokkal, eszmei zűrzavartsággal a regnáló néppárt helyére igyekszik. Úgy tűnik, hogy székházában minden tükör összetört.
A magyar társadalom az elmúlt nyolc év során igyekezett megszabadulni a 2002 és 2010 közötti téves pártpolitikai irányítás és kormányzás hulladékaitól. Az ellenzékiek kalózhajóba szálltak, s a kidobott és lejárt személyi és eszmei selejtet igyekeznek összegyűjteni, felhasználni, ,,second hand" módon eladni. Nagyhangú rikoltozással kezdtek üzleti handabandázásba, ahogy az a vadkacsáknál szokás.
Mai életünk korszelleme azt sugallja, hogy a polgárok, egyéni szabadságjogukat megélve, önakaratuk szerint közvetlenül munkálkodjanak nemzetükért. Igyekezzünk elkerülni a sokszor torz pártpolitikai érdekek szerint felkínált svédasztalt. Minden magyar állampolgár, szívére és lelkiismeretére hagyatkozva, kösse meg a maga mindennapos szerződését a hazájával.
A kalózkodás kora lejárt!
Link
SZDSZ-es tempó: A magyar kormány ellen uszítja a vizes VB külföldi újságíróit a Momentum
Link
A liberális sajtó tegnap este a vízi világbajnokság megnyitóján bebizonyította: semminek sem tud örülni. Semmilyen nemzeti ügy sincs, amiben össze tudna fogni. Semmit sem gondol a világról. 100% cinizmusból van összerakva minden egyes firkászuk.
Link
Nagy Bandó ocsmány módon szállt bele a Vizes vb-be
Link
Nagy Bandó a víz alatt
Link
Frei Tamás is megmondta a frankót a vizes vébéről - Szürcsöljük a kávéját és kussoljunk.
Link
Elismerte az Európai Bizottság, hogy ideológiai agymosásra ad pénzt civil szervezeteknek
Link
A magyarok több mint háromnegyede támogatja a vizes vb-t
Link
Csisztu Zsuzsa keményen odacsapott a ballib károgóknak
Link
Liebe Merkel und Herr Schulz
Link
"MAGYARKODÓ GICCSPARÁDÉ"? Tényleg ennyit ért egyeseknek a vizes vb megnyitó?
|
|
|
0 komment
, kategória: Média |
|
Címkék: kedélyállapotára, méregkapszulákat, borotválkozástól, visszalátogatnak, szabadságjogukat, pálfordulásokkal, zűrzavartsággal, lelkiismeretére, magyarországért, motorbalesetben, miniszterelnöke, elkötelezettség, neoliberalizmus, szocializmusban, szertefoszlanak, békaperspektíva, beszélgetéseket, vörösingesekkel, handabandázásba, munkálkodjanak, fesztiválváros, megfogalmazott, provinciálisan, jelképrendszer, ellenzékiséget, magyarországon, megszerzéséért, rátermettségét, pártrendszerek, felfoghatatlan, politikusokkal, erkölcsiségből, liberálisokkal, dumcsizhatnánk, szerződtetnénk, világbajnokság, világnak nincs, haza nevében, legfőbb parancs, mindennapi hazaárulók, kettősséget bennük, külföldieknek mindent, külföldi helyezkedik, többes szám, személyes törlesztési, fontos erkölcsi, ember szereti, leggyakrabban készakarva, törökkel levelezik, vörösingesekkel kvaterkázik, társai önvédelmi, ember megtagadja, MINDENNAPI HAZAÁRULÁSOK, Szentesi Zöldi László, Márai Sándor, Geréb Dezső Pál, Eric Adams, Gyurcsány Ferenc, Orbán Viktor, Bogányi Gergely, Herczku Ági, Ottlik Géza, KALÓZHAJÓK FELSÉGJEL NÉLKÜL, Magyar Hírlap, Csizmadia László, Jean-Jacques Rousseau, Európai Unióban, Soros György, Nagy Bandó, Frei Tamás, Európai Bizottság, Csisztu Zsuzsa, Liebe Merkel, Herr Schulz, MAGYARKODÓ GICCSPARÁDÉ”,
|
|