|
2017-10-29 19:59:59, vasárnap
|
| |
| |
EMLÉKEZZÜNK HALOTTAINKRA
Virággal, koszorúkkal siető emberek zaja veri fel a temető csendjét. Emlékezünk... Mi, élők. Szeretteinkre, a holtakra. Nagyszülőkre, szülőkre, testvérekre, feleségekre, férjekre, gyermekekre, rokonokra, barátokra és ismerősökre, hősökre és áldozatokra.
Nem véletlen, hogy éppen november első napjai a közülünk eltávozottaké. Utolsó díszeit a kertek még ontják, ha nem hervasztotta le a korai fagy a virágokat. Betakarjuk velük a sírokat. Pompázzanak ott, míg lehet. A gyertyák esti fénye, kísérteties lobogása, a rokonok, ismerősök találkozása a hantok felett, halk beszédük, néma fájdalmuk, szipogásuk a titkot próbálja megfejteni. Hát ennyi? Ide jutunk mindannyian?!
A gyerekeknek tetszik a tűz, az izgő-mozgó lángnyelvek, de amikor felteszik a kérdést: - Hol van? - Zavarba jövünk mi, felnőttek. Mit feleljünk? A földben? Az égben? NEM! A SZÍVÜNKBEN! S aki nem ott keresi Őket, másutt sem találja. Sorra gyújtjuk mi is gyertyáinkat, mécseseinket. Nagyobbakat, kisebbeket, vastagabbakat, vékonyabbakat, drágábbakat, olcsóbbakat. Lassan tövig égnek. Egy darabig őrizzük, majd magukra hagyjuk.
Ilyen gyertyák, lángok fényei vagyunk mi is, s voltak az előttünk élők is. Fényüket szerteszórták, melegítettek vagy égettek, néhányan tűzvészt is csináltak... Éltek. S míg éltek, lobogtak. Ez a lobogás nem múlhat el belőlünk sem. A halottak napi gyertyák fénye biztasson mindannyiunkat!
Árasszunk fényt és meleget magunk körül! Melegítsünk, s ha kell, égessünk is! Hirdessük, hogy ennek a világnak díszei vagyunk, s éljünk úgy, hogy ékességévé is váljunk! Égessük a gyertyánkat, de ne egyszerre a két végéről! Ne rakjunk magunk körül mindent elemésztő tüzet, ne perzseljünk meg másokat! Vegyük észre, ahol fáznak, ahol sötétség honol! Világítson és melegítsen szeretetünk lángja! Égjünk és másokat is gyújtsunk lángra! De tudjunk takarékon is lobogni!
Az öncélú, önpusztító tűz után nem marad más, csak a hamu. A természet örök körforgásába pedig csak úgy tudunk bekapcsolódni, ha egy-egy kis szikrát elrejtünk gyermekeink, unokáink lelkébe, s ebből a ,,csillagfényű gyémánt"-ból kell az ,,örök győzelmet hirdető virradat"-nak felkelnie újra meg újra. Ez az élet misztériuma. Ez a világosság győzelme a sötétség felett, a fény uralma az árnyék felett, az élet diadala a halál felett.
Szeretteink emlékére...
Link
Alex Tamás - Emlékdal
Link
A temetők csendje
Link
HALOTTAK NAPJÁN
Minden csupa-csupa hófehér virág,
s mintha mécsesből állna az egész világ,
lobogva világít a sok-sok gyertya,
elment lelkek szeretetének lángja.
Szülő, nagyszülő, gyermek, testvér,
lelkük most hozzánk visszatér, 
körülállják mind az emlékező lángot,
itt vannak, látják ők a sok virágot.
Gyertyafüst száll őszülő hajunkba,
akár nagyszüleink keze, simogatva,
lecseppenő viasz mintha könnyük lenne,
összes fájdalmuk, szeretetük belerejtve.
Lelkük a miénkkel ismét összeér,
régi szép emlékeket velünk újraél.
Merengünk fájón, lelkünkből száll sóhaj,
imát mondunk értük alázatos szóval,
emlékezünk, legördülnek könnyeink,
hiányoztok nagyon, elment szeretteink!
Halottak napján ,apáink,anyáink ,szeretteink emlékére
Link
Bagi László: MINDENSZENTEKI FÉNYEK
A mai nap teljesen más,
lelkünket mélyen megérinti a gyász.
Szeretteink a földben nyugszanak,
nekünk pedig könnyeink hullanak.
Kiket éveken át annyira szerettünk,
nem lehetnek többé soha már mellettünk.
Testük a földben, lelkük az égbe szállt.
Minket egy életen át elkísér a gyász.
Emlék maradt csupán minden mozdulat,
melyet naponta láttunk életük alatt.
Elhagytak minket mindörökre már,
s helyettük ránk csak egy sírhalom vár.
Kőbe vésett név, mi utánuk maradt,
s vele egy szomorú, gyászos hangulat.
Tudjuk, hogy születtünk, élünk s meghalunk,
felfogni oly nehéz, hogy halandók vagyunk.
Halandók e Földön, vendégek csupán,
más világba lépünk a földi lét után.
Oda, hol ők vannak, kik elhagytak minket,
fájdalmat és gyászt a lelkünkre hintve.
Ezer mécses lángja lobban most a szélben,
így emlékszünk rájuk fájón minden évben.
Tegyük össze kezünk gyertyák fénye mellett,
kérjünk nyugodalmat nékik, s békességet.
Emlékezzünk rájuk örök szeretettel,
emlékük él bennünk most és mindörökre.
ÉLTEK KÖZÖTTÜNK
Éltek közöttünk hétköznapi hősök:
rokonok, barátok, kedves ismerősök.
Nagy történelmet létükkel nem írtak:
emberek voltak, nevettek, néha sírtak.
Nevük nem őrzi a világ krónikája,
csak bennünk élnek, szívünket kitárva.
Visszaemlékszünk, mikor még velünk voltak:
szebb volt a ma és teljesebb a holnap.
Ha a lelkünket olykor bánat érte,
mellettünk álltak, és volt, aki megértse.
Mosolygós kedvű, vígaszt hozó apák,
bölcsődalt dúdoló, kedves nagymamák.
Miattunk éltek és minket szerettek,
teltek az évek, s ők messze-messze mentek.
Nevüket csupán egy sírtábla őrzi,
de a kegyelet az időt is legyőzi.
Eljön a nap, s egy percre megállunk,
rohanás helyett kis temetőkbe járunk.
Virágot teszünk sok apró sírhalomra:
az emlékeket gyertyák lángja ontja.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mindenszentek, halottak napja |
|
|
|
Címkék: visszaemlékszünk, mindenszenteki, mindannyiunkat, vastagabbakat, eltávozottaké, vékonyabbakat, szerteszórták, szeretteinkre, bekapcsolódni, szeretetének, hervasztotta, körforgásába, csillagfényű, nagyszüleink, nagyszülőkre, melegítettek, halottainkra, gyertyáinkat, mécseseinket, drágábbakat, nagyobbakat, pompázzanak, szeretettel, olcsóbbakat, melegítsünk, szeretteink, gyertyafüst, történelmet, emlékezzünk, nyugodalmat, legördülnek, perzseljünk, lángnyelvek, gyerekeknek, mindannyian, kísérteties, temető csendjét, közülünk eltávozottaké, korai fagy, gyertyák esti, hantok felett, titkot próbálja, gyerekeknek tetszik, izgő-mozgó lángnyelvek, darabig őrizzük, előttünk élők, halottak napi, világnak díszei, természet örök, élet misztériuma, világosság győzelme, sötétség felett, EMLÉKEZZÜNK HALOTTAINKRA, Alex Tamás, HALOTTAK NAPJÁN, Bagi László, MINDENSZENTEKI FÉNYEK, ÉLTEK KÖZÖTTÜNK,
|
|
Offline
