|
2018-01-08 21:00:06, hétfő
|
| |
| |
TITOKZATOS IDÉZETEK HAZÁNK ESKÜVŐI MEGHÍVÓIN
Esküvői idézetek
Link
Esküvői meghívó idézetek
Link
A Nyelv és Tudomány még 2016 tavaszán érdekes levelet kapott a tatabányai József Attila Megyei és Városi Könyvtárból - az intézmény munkatársai egy tizenöt éves rejtélyt kíséreltek megfejteni:
,,Nemrégiben egy kéréssel fordult könyvtárunk tájékoztató osztályához egy fiatal házaspár. Meg akarták tudni, hogy ki a valódi szerzője egy versnek, hogy pontos hivatkozást írhassanak a vers alá a meghívójukra." - írta nekünk Nagy Ádám, a könyvtár kommunikációs munkatársa. A kérdéses négy sort számtalan weblapon megtalálni - bár ezek szinte mindegyike úgynevezett ,,idézetkereső" oldal, amelyek előszeretettel osztják ugyanazon részleteket, gyakran egymás oldaláról kölcsönvéve ezeket. Így szól a keresett és a házassági meghívókon kétségtelenül igen népszerű idézet(?):
Tanúm legyen a Föld, az ég s a tenger,
a sok madár, a Hold s minden ember,
Neked adom a szívemet, senki másnak,
mellé pedig az életem ráadásnak!
A kérdéses négy sor szerzője ugyanakkor élesen megosztja az idézetipar moguljait: a szájtok egy része egyszerűen Johann Wolfgang von Goethe-nek, másik része viszont Rabindranáth Tagore-nak tulajdonítja a vers(részlet?)et, mindenféle egyéb magyarázatot (vers címe, kötet neve, akármi) szégyenlősen elhallgatva.
A tatabányai könyvtárosokat azonban nem akármilyen fából faragták: komoly nyomozásba kezdtek. Mivel egyik szerzőnél sem tudták beazonosítani a keresett sorokat, a Libinfo oldalához fordultak. A Libinfo a magyar könyvtárak internetes tájékoztató szolgáltatása, amelynek számos magyar könyvtár a tagja és amit az Országos Széchenyi Könyvtár működtet. Itt hamarosan kiderült, hogy a kérdés már korábban is felmerült, azonban hiteles forrásra sem akkor, sem pedig most nem bukkantak a tájékoztató könyvtárosok. Ez bizony nem sok jót jelent.
A tatabányaiak arra is felfigyeltek, hogy a gyakori kerdesek.hu oldalon is komoly vita alakult ki a versről, már 2011-ben. Itt egy olvasó ,,100%-ig" állította, hogy ő bizony egy Geothe összes versei című kötetben olvasta a verset. A könyvtárosok megállapították, hogy pontosan ilyen című kötet a könyvtárban nem található - ami már csak azért sem meglepő, mert az Országos Dokumentum-ellátási rendszer oldalán sincs ilyen, ahol pedig szinte az összes nagyobb könyvtár katalógusára lehet keresni.
A könyvtárosok szerencsére még mindig nem adták fel és hamarosan rájöttek, hogy az idézet nem teljesen újkeletű. Többféle kulcsszóval keresve a Hungaricana oldalán megtalálták a vers egy alig néhány ponton eltérő változatát a Somogyi Néplap egy 1989-es számában. A cikkíró A nyomdász poéta című anyagában maga is megemlékezett erről vicces jelenségről.
Részlet a Somogyi Néplap 1989. október 2-i számából
Részlet a Somogyi Néplap 1989. október 2-i számából
(Forrás: http://library.hungaricana.hu/)
A tatabányaiak megállapították, hogy már 89-ben sem volt gazdája a versnek, no és már akkor is felváltva tulajdonították Tagore-nak vagy Goethe-nek a rigmust - és már azokban a változásszagú időkben is elsősorban esküvői meghívókon szerepelt az álidézet.
A történet - egyelőre - itt zárul, de ha bárkinek van hipotézise a versike eredetéről, netán konkrétummal tudnak szolgálni az alkotó személyét illetően, ne habozzanak megosztani azt az illetékesekkel, mivel mindeddig a probléma nem megoldott, sőt évek óta Ál-Ady-vers és Ál-József Attila-idézet terjed a neten!
Link
ÁL-JÓZSEF ATTILA IDÉZET TERJED A NETEN
Egy József Attilának tulajdonított idézetre is felfigyeltek:
A nagy szavak nem érnek semmit,
Elszállnak, mint az őszi szél
De a szeretet, ha tiszta szívből fakad,
Elkíséri az embert, amíg él...
Mint kiderült, széltében-hosszában megtalálható a neten - csakhogy aligha származhat a neves költőtől.
Az első rákeresés eredménye megmutatta, hogy az idézet számos helyen megtalálható, méghozzá József Attilának tulajdonítva, vagy éppen a szerző megjelölése nélkül. Az első találatok között nem volt olyan, amelyet megbízható forrásnak tekinthettek volna. Szerencsére abban biztosak voltak, hogy a Magyar Elektronikus Könyvtárban megvan a költő összes műve, így erre szűkítették a keresést. Az eredmény meglepő volt: az idézetet megtalálták, méghozzá szerzőjeként is József Attila volt feltüntetve. Csakhogy az idézet nem József Attila művei között szerepelt, hanem egy idézetgyűjteményben.
Jelenleg 99,9%-os biztonsággal kijelenthetjük, hogy az idézet nem az ismert költőtől származik. Egy kis esélyt azért meghagynak annak, hogy egy sokáig kallódó, későn megtalált, a gyűjteményes kötetekbe be nem került szövegről van szó. Az mindenesetre biztos, hogy József Attilát nem ezért a versszakért tartjuk nagy költőnek.
Izgalmas kérdés, hogy ki írta a verset, illetve hogy hogyan kezdett el József Attila neve alatt terjedni. Könnyen lehet, hogy a folyamat már jóval az internetkorszak előtt megindult, csak akkor még nem tűnt fel. Az sem érdektelen, hogy vajon még hány idézetet tulajdonítunk gyanútlanul olyanoknak, akik nem mondták vagy írták le az adott szavakat. Nem véletlen, hogy az esetről egy, szintén az interneten terjedő idézet jut eszünkbe.:
,,Az a baj az interneten terjedő idézetekkel, hogy nem tudod róluk megállapítani, valódiak-e."
(Petőfi Sándor)
Link
ÁL-ADY VERS TERJED A NETEN
Néhány éve figyeltek fel egy interneten megosztott Ady Endrének tulajdonított versre, mégpedig azért, mert a megosztott költemény nem származhat Ady Endrétől, sőt bűn-rossz versről van szó. Ady sosem használt olyan ritmikát, mint amiben ez a vers íródott. Nem is szólva arról, hogy még a korhűség sincs meg, ami az alábbi sorokból következik:
Forralt borral kezedben, a karosszékben,
Gyönyörködhetsz szebbnél-szebb zenékben.
Ady korában még nem gyönyörködött senki otthon szebbnél-szebb zenékben, mert még nem volt gramofon. Amerikában épphogy csak elkészítették az első darabokat, rádióról úgyszintén nem beszélhetünk.
Abban mindenképp egyet kell értenünk olvasónkkal, hogy a vers stílusa egyáltalán nem jellemző Adyra. A leghelyesebb, ha közzétesszük a valódi Az ősz dicsérete című Ady-verset, és mellette a hamisítványt is:
Ady Endre: AZ ŐSZ DICSÉRETE
I.
Evoé, Élet, be gyönyörű Ősz jött,
Talán legszebbik Ősze a világnak,
Ma mosoly-csokrát szórom szét a számnak,
(Megint virul e búra görbedett):
Evoé, Nap, nincsen baj égen-földön.
Evoé, Vágy, a Mind igazolója:
Él az Élet s az Élet nem beteg.
Csuklástól csókon-megistenülésig,
Élet, ma hallom csengőn a szavad:
Nem milliónyi ilyen-olyan ember,
De Ember az Isten igérete
S míg ember él, minden győzve halad
Teljesülésig, mit csak ember élt
S a legkülömbek szent vágy-zászlait
Továbbviszik a legkülönb maradtak
S Halál nincs a legfurcsább vágyra itt.
Evoé, Élet, be gyönyörű ősz jött.
II.
Ma belül és hősön élnek a hősök,
Igaz romlása nincsen semminek,
Az ősz megint csiklandós-szomorú,
Ragyogásos, nagy szivek a mezők
S ragyogásos, nagy mezők a szivek.
S ha fájtak a tikkadt, ősi legendák,
Hát új legenda kerül, ami lázaszt.
Talál a Vágy új legyűrnivalót,
Rettegő bút és aggodalmat százat
S a vígságos, hatalmas Úr előtt
Az Élet mit örömföldbe vetett,
Ma is drága és ma is szeretett,
Bár egy magyarul is megkötött sorsra
Minden egyéb ezerszer könnyebb volna,
De él az Élet s be gyönyörű Ősz jött.
III.
Támadjatok föl, jól-figyelő ősök:
Én tömeg-Mának nem adtam magam,
Nekem az Ember egy folytonos ember
S nekem semmi ma sem vigasztalan.
Most épitem vulkánokra a fészkem,
De fajtámra is mostan figyelek
S most hiszem el, hogy elhinni szabad,
Hogy milliókért élhet egy-nehány.
Dajka-nóták és tanító szavak
Fölzuhognak biborban egybeforrva:
Sohse vághat rosszat az Ember sorsa:
Ím, tábor vagyok gőgben, egyedül,
(Be jól van - vélem - minden, ami van)
Szívem napos, víg rétként elterül
(Hallom, hogy az egész föld dübörög
És átkozódnak, kik máskor imáznak):
Ma mosoly-csokrát szórom szét a számnak,
Evoé, Élet, be gyönyörű ősz jött.
1914
ál-Ady Endre
Egyszer csak, észrevétlenül
A fa alá avarszőnyeg kerül.
Megállsz a mélázó napsütésben,
Gyönyörködhetsz az őszi ködben.
Ezer színnel festett képek,
Mind a szívedbe égnek.
Nincs még egy évszak,
Mely ennyi pompát rejt
Fejedre kedvesen gesztenyét ejt.
Nézheted a vadludak vonulását
Ahogy őz keresi tisztáson a párját,
Szürettől hangos a hegyoldal
Itt, ott felcsendül egy dal.
A kertekben érik a dió
Hangosan kárál a szajkó.
Este, ha begyújtasz, fával a kályhába,
Tehetsz almát, krumplit a parázsba.
Mesebeli illat lengi át a szobát,
Megidézheted régi korok hangulatát.
Forralt borral kezedben, a karosszékben,
Gyönyörködhetsz szebbnél-szebb zenékben.
Este a csillagos eget nézve,
Felidézhetsz meséket,
Amiket egykor hallottál,
Amikor tiszta és jó voltál.
Ne bántsd az Őszt,
Fedezd fel inkább,
Amit nyújt,
Az összes titkát.
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép versek és idézetek |
|
|
|
Címkék: gyönyörködhetsz, tulajdonították, megállapították, internetkorszak, könyvtárosokat, illetékesekkel, előszeretettel, megistenülésig, kijelenthetjük, változásszagú, tulajdonított, gyönyörködött, elkészítették, legyűrnivalót, megállapítani, kommunikációs, szolgáltatása, megemlékezett, beazonosítani, tulajdonítunk, észrevétlenül, kétségtelenül, meghívójukra, katalógusára, beszélhetünk, magyarázatot, közzétesszük, könyvtárosok, hamisítványt, biztonsággal, leghelyesebb, megtalálható, szerzőjeként, felfigyeltek, felidézhetsz, tekinthettek, tatabányai József, intézmény munkatársai, tizenöt éves, kéréssel fordult, fiatal házaspár, valódi szerzője, könyvtár kommunikációs, kérdéses négy, házassági meghívókon, életem ráadásnak, idézetipar moguljait, része egyszerűen, tatabányai könyvtárosokat, keresett sorokat, magyar könyvtárak, tájékoztató könyvtárosok, TITOKZATOS IDÉZETEK HAZÁNK ESKÜVŐI MEGHÍVÓIN, József Attila Megyei, Városi Könyvtárból, Nagy Ádám, Johann Wolfgang, Rabindranáth Tagore-nak, Országos Széchenyi Könyvtár, Országos Dokumentum-ellátási, Somogyi Néplap, Ál-József Attila-idézet, ÁL-JÓZSEF ATTILA IDÉZET TERJED NETEN, József Attilának, Magyar Elektronikus Könyvtárban, József Attila, József Attilát, Petőfi Sándor, ÁL-ADY VERS TERJED NETEN,
|
|
Offline
