Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
Törő Zsóka
  2018-11-23 20:30:28, péntek
 
   
 







TÖRŐ ZSÓKA


Kacsa Istvánné Törő Zsóka (Nagykanizsa. 1948 09. - ) pedagógus költő. Versei elsősorban lelki életéről, az emberekhez fűződő kapcsolatairól, örömről és fájdalomról szólnak. Megtalálod bennük Őt, mert nyíltan, őszintén ír. Szereti az életet, szereti az embereket, a versek világát. Fogadjátok szeretettel lelkének dalait!

Interjúm Kacsa Zsóka pedagógussal, költővel

Link


Versei


Link


Link







AJÁNDÉK


Kaptam az élettől egy nagy ajándékot,
magam sem hittem el, olyan csodás, szép volt.

Apró kavicsok közt igazgyöngyre leltem,
selymesen csillogott, tenyerembe vettem.

Megéreztem benne különlegességét,
opál ragyogását, erejét, szépségét.

Kezem melengette, lelkem simogatta,
varázsos izzását mind, mind nekem adta.

Féltve őrizgettem , bársonyba rejtettem,
titkos ajándékom gyakran nézegettem.

Reggel felébredve máris őt kerestem,
minden bánatomat vele elfeledtem.

Vonzott, mint a mágnes, szívem dobogtatta,
áldottam az Istent, hogy őt nekem adta.

Azt hittem, hogy kincsem örökre enyém lesz,
visszamosolygott rám, biztatóan fénylett.

Aztán egy délután, boldogan sétáltam,
amikor egy síró gyermekre találtam.

Kérdeztem, mi bántja, mért hullat könnyeket ?
Azt felelte, kedvenc játéka elveszett.

Rázta a zokogás, magamhoz öleltem,
könnyáztatta arcát arcomhoz emeltem.

Tudtam, amit teszek, fájni fog majd nekem,
de nem volt más kiút, csak egyet tehettem.

Féltett kincsem kicsiny kezébe ejtettem,
közben összeszorult, reszketett a lelkem.

Felragyogott arca, csillogott a szeme,
ajándékom könnyes arcához emelte.

Megölelt, elszaladt, táncolt és kacagott,
nagy kincsem neki is boldogságot adott.

Én meg ott maradtam, szomorúan, árván,
mégis, csodálatos , édes béke szállt rám.

Biztosan éreztem, hogy jól cselekedtem.
Kincsem emlékével boldog lesz a lelkem...







ADVENT


Búcsúzik november,
kopogtat december,
a Remény csillaga
ragyog a szemekben.

Ahogy a Megváltó
érkezését várták,
úgy várja mindenki
szíve titkos vágyát.

Jöjj el hát, oly rég várt
békesség, szeretet,
tedd te boldogabbá
a jó embereket ...

Tisztítsa meg lelkünk
az ünnep várása,
a frissen hullott hó,
karácsony varázsa...

Felejtsünk haragot,
sértődést, bánatot,
tanuljunk Jézustól
sok-sok alázatot ...

Tanuljuk meg tőle,
mi a megbocsájtás,
ne legyen közöttünk
veszekedés, bántás ...

Adventnek idején
győzzön a Szeretet,
tegyük boldogabbá,
aki velünk lehet ...

Fedje be a rosszat
csillogó hólepel,
hiszen decemberben
minden szív ünnepel.

Ajándékba idén
adj forró ölelést,
lelket melengető,
erőt adó reményt ...

Ne legyen szívünkben
fájdalom és ború,
legyen a karácsony







ANGYALI AJÁNDÉK


Eljött hozzám nemrég
egy gyönyörű angyal,
tündöklő szemekkel,
arany fényű hajjal.

Megkérdezte tőlem,
mi a kívánságom.
Azt feleltem: Legyen
sok igaz barátom !

Mert mit ér az élet,
ha egymagam járom,
jutalmul ezt kérem,
soha meg nem bánom .

Mosolygott az angyal,
szeme is nevetett,
árasztott magából
tenger szeretetet.

Megkapod, Leányom,
ami lelked vágya,
sok jó, igaz ember
szíved megtalálja.

Veled lesznek mindig,
körülvesznek téged,


könnyebben elviselsz
minden veszteséget.

Hanem el ne feledd,
neked is lesz dolgod,
a barátság úgy jó,
ha mindig viszonzod.

Megígértem néki,
nem nehéz megtennem,
mindössze csak igaz
embernek kell lennem.

Tele van a lelkem
sok-sok öleléssel,
szeretetmorzsáim
szórom szerteszéjjel.

Nem félek, hogy elfogy,
minél többet adok,
attól, aki szeret,
mindent visszakapok.

Köszönöm, Angyalom,
szebb ajándék nem kell.
Fogadjátok ti is
igaz szeretettel!







ANGYALI ÁLDÁS


Kicsi Angyal, tárd ki szíved,
mutassa meg gyertyád fénye,
kinek kell a segítséged,
kinek magányos az éje...

Ajándékozz melegséget,
édes reményt életébe,
csodálatos békességet
töltsön lényed a szívébe...

Karácsonykor ne maradjon
senki szeme könnytől nedves,
minden ember mosolyogjon,
szeresd őket nagyon, Kedves..







ANYA NÉLKÜL
AZ ANYÁK NAPJÁT KÖVETŐ HÉTFŐ - AZ ANYA NÉLKÜL FELNÖVŐ GYERMEKEK NAPJA


Édesanyám, SZERESS ENGEM!
Látod, érted sír a lelkem...
Vajon mért hagytál el engem?
Áruld el, mi rosszat tettem!

Megígérem, hogy JÓ LESZEK,
mindent a kedvedre teszek,
rosszat én el nem követek,
ha újra veled lehetek...

IDEGENEK között élek,
gyakran bizony nagyon félek.
Egy közös jövőt remélek...
Szívem majd megszakad érted!

Én Istenem, SEGÍTS NEKEM,
lásd meg feléd nyújtott kezem,
gyógyítsd meg a szívem, lelkem...
Édesanyám hozd el nekem!

Éjjel, nappal jöttöd várom,
az élettől azt kívánom,
ez a legtitkosabb álmom:
ÉDESANYÁM MEGTALÁLOM...

Álmaimban látlak téged,
boldogít a közelséged.
Nézd, VIRÁGOT hoztam néked...
Bárhol vagy, FOGADD EL,kérlek!









APASZÍV


bús férfi álldogál
rozsdálló rácsoknál
két keze megremeg
szeméből könny pereg
gyermeke játszik ott
kit messze szakított
tőle a sors keze
de ő a mindene
szíve majd megszakad
ám szólni nem szabad
alig hall felőle
ennyi jut belőle
lelkében fájdalom
nincs semmi irgalom
két karját kitárja
gyermekét úgy várja
de tudja nem lehet
ölelni kit szeret
elballag csendesen
rozsdásan könnyesen







APÁM EMLÉKÉRE


Már sok éve nincs közöttünk,
akit annyira szerettünk.
Nehéz volt a gyermekkora,
korán elhunyt édesanyja.
Mostoha sors nem kímélte,
zárkózott emberré tette.

Okos volt és tehetséges,
mindenkivel emberséges.
Hogyha kellett, szigorú volt,
de a jóhoz kedvesen szólt.
Kertje volt a büszkesége,
sokat gyönyörködött benne.

Csodájára jártak, nézni,
dolgát mily tökéllyel végzi.
Érzékeny volt nagyon belül,
ki filmeken jókat derül,
de ugyanúgy meghatódott,
ha a téma szomorú volt.

Nekünk mindent megteremtett,
mire erejéből tellett.
Fiaimat szépre, jóra,
apjuk helyett tanította.
Ő volt, aki példát adott,
aki mindent megmutatott.

Nagyon soká akart élni,
ugyanúgy, mint az ősei.
De elvitte beteg szíve,
élete sok feszültsége.
Gonosz halál nem engedte,
el sem búcsúzhattunk tőle.

Amíg élünk, őt szeretjük,
soha, soha nem feledjük.


Sohasem feledünk







ARANY LEPKE


Erdő mélyén jártam,
arany lepkét láttam,
szárnyát hímpor fedte,
ragyogott a teste.

Szépségét csodáltam,
megbűvölten álltam,
fenséges volt röpte,
szemem őt követte.

Élveztem a fényét,
varázslatos lényét,
lelkemet kitártam,
megkaptam, mit vártam:

párom szép szerelmét,
életem értelmét,
örömöt, szépséget,
meghitt békességet.







ÁLDOTT ESŐ


Eső, eső, életmentő,
szomjas földek áhítottak,
tőled virul sok virágtő,
növényeink feltámadtak.

Elmostad a nagy hőséget,
lélegzethez jutunk végre,
tőled várjuk a bőséget,
áldva nézünk fel az égre.

Szép a nyár, és kell a napfény,
de a túl sok sohasem jó,
élhet bennünk még a remény,
nem lesz "puszta" e földgolyó.







ÁLMOK


Éjszaka van, és én nem alhatok,
Lehunyom szemem, és elképzelem,
Mellettem fekszel, és érint kezem,
Mindenem tiéd, mit csak adhatok.

Oly nagy a távolság, nem érlek el,
Álmomban karodban boldog vagyok,
Szemed úgy ragyog, mint a csillagok,
Azt mondja, imádlak, enyém leszel.

Álmaim szárnyain elrepülök,
Verdes a szívem, mert úgy örülök,
Ajkadra ezernyi csókot adok.

Szerelmes szívem most hazatalált,
Itt vagyok, az álmom valóra vált,
Szeress, s én örökre rabod vagyok...







ÁLOMKÉP


Éjszaka van, csak a Hold világol,
Szememre nem jön ma kegyes álom,
Lelkemnek békéjét nem találom,
Elszakít tőled a messzi távol...

Lehunyom pilláim, Rád gondolok,
Látom, hogy átölel drága karod,
Fájdalmad, bánatod hátrahagyod,
Érzem a szerelmed, boldog vagyok...

Nincs ennél édesebb álmodozás,
Lelkemet gyógyító szívdobbanás,
ott vagyok melletted...elképzelem...

Tündérek, angyalok, repítsetek,
Érezzem végre, hogy szerethetek,
Válhasson valóra képzeletem...







ÁTVÁLTOZÁSOK


Mondd csak, mit tehetek érted,
hogy boldognak láthassalak,
átváltozom, hogyha kéred,
hogy mindentől óvhassalak.

Leszek cirógató szellő,
bőröd lágyan simogató,
napot elborító felhő,
árnyék, neked enyhet adó.

Leszek bársony szirmú virág,
illatommal bódítalak,
derűsebb lesz így a világ,
színeimmel hódítalak.

Leszek tiszta vizű forrás,
csörgedező hegyi patak,
csillapítom ajkad szomját,
lehűtelek, megitatlak.

Leszek kicsiny dalos madár,
bárhol jársz is, reád lelek,
én leszek, ki válladra száll,
és csak neked énekelek.

Leszek bűvös álomtündér,
behintelek aranyporral,
párnád legyen virágfüzér,
megitatlak édes borral.

Leszek békét hozó álom,
csókkal zárom szemeidet,
titkos vágyad kitalálom,
teljesítem mindegyiket.







BÉKESSÉG


Ülök a vízparton magányos, vén padon,
lágyan csobban a víz a parti homokon.
Hagyom, hogy átjárja testem a nyugalom,
eltűnik lassanként végre a bánatom.

Kegyes most a Nap is, felhőn átszűrődve
simogat, s én nézek messze, eltűnődve.
Elszáll most agyamból minden gondolatom,
csendes békességben a vizet hallgatom.

Meglódul a szellő, cirógatja arcom,
elfújja lelkemből keserű bánatom.
Ez a nagy nyugalom szétáramlik bennem,
újjá varázsolja megtépázott lelkem.







BÉKÉRE VÁGYOM


Elfáradtam, mást nem kérek,
egészséget, békességet,
fűszerezve barátsággal,
dalom akkor szebben szárnyal.

Szeretem, ha napfény ragyog,
én már ettől boldog vagyok.
Nem akarok harcba szállni,
élő célkeresztté válni.

Olyan rövid ez az élet,
ajándékozz békességet,
tedd félre a haragodat,
visszahozza mosolyodat.

Máris jobb így. Ugye, érzed?
Felejtsd el a büszkeséged,
legyen szíved mélyén béke,
életednek menedéke










BOLDOG MEDVE


Mesebeli tarka réten
hempereg egy barna medve,
virágokkal játszik éppen,
játékosan csibészkedve.

Ismertem egy Drága Medvét,
virág nyílott szép szívében,
élvezhettük kedvességét,
huncutkodott jókedvében.
Bár az élet megtépázta,
szerette az embereket,
néha bizony sírás rázta,
megszenvedte az éveket.
Mégis mindig adott nekünk,
verseivel kényeztetett,
akit ma is úgy szeretünk,
kaptunk tőle nagy kincseket.

Most az égi tarka réten
virágot szed Kedvesének,
boldog ember ő a mennyben,
angyaloknak szól az ének.







BOLDOGSÁGOM


Elég, ha csak rád gondolok,
örömtáncot jár a szívem,
úgy érzem, már boldog vagyok,
csillagfény gyúl szemeimben.

Hogyha végre megpillantlak,
mosolyomtól megszépülök,
ha a karjaimban tartlak,
varázsodtól elszédülök.

Köszönöm hát, hogy vagy nekem,
életemnek szép tavasza,
ameddig így szeretsz engem,
nem szól hegedűm panasza.

Szavaidtól kékebb az ég,
szivárványszín az életem,
csókjaidból sosem elég,
csak légy velem, Szerelmesem...







A BOLDOGSÁGRÓL


Olyan a boldogság,
mint egy fényes tükör,
hogyha nem vigyázol,
eltörik, meggyötör.

Olyan a boldogság,
mint egy színes madár,
ha fogságban tartod,
sohasem dalol már.

Olyan a boldogság,
mint egy őszi levél,
hogyha el nem kapod,
messze viszi a szél.

Olyan a boldogság,
mint egy kényes virág,
hogyha nem ápolod,
elszürkül a világ.







BUBORÉKOK


Lassan fújom, csak lehelem
olyan ez, mint a szerelem
gyengédség a titka, nyitja
buborékom felnagyítja
gyermekszemek lesik, várják
szivárványszín gömbök árját
kicsiny kezek nyúlnak érte
kacajuk cseng, már megérte
drága szappanbuborékok
örömkönnyet varázsoltok
nagyanyai szívem büszke
messze tűnik minden tüske
köszönöm a szép perceket
szeretem a gyermekeket...







BÚCSÚ


Néha ölünkbe hull egy kincs,
mit akkor észre sem veszünk,
rádöbbenünk, hogyha már nincs,
hogy üres lett az életünk.
Saját gondunkon töprengünk,
nem látjuk, mi volt a lényeg,
a boldogság mellett elmegyünk,
mi megmarad, a szürke élet.

Kitárom most az ablakom,
kinn csodaszép napfény ragyog,
megakad szemem egy alakon,
ki lehajtott fejjel andalog.
Szívem dobban, ismerős arc,
láttam őt már nagyon régen.
Vállait nyomja néma harc,
s eltűnik a messzeségben...







DAL A HŐSÖKÉRT
Carmen óda


Értük szól most énekem,
Akik hősként haltak,
Nem volt bennük félelem,
Szent ügyért harcoltak.
Ez lebegett előttük
Az utolsó percben,
Szétszóródott a testük,
Sírjuk jelöletlen.

Nem fogták a kezüket
Haláltusájukban,
Nem látták szerettüket
Kínzó fájdalmukban.
Értünk adták annyian
Ifjú életüket,
Őrizzük meg méltóan
Dicső emléküket...

Kapjon ő is virágot,
Égjen mécses lángja,
Megvédte a világot,
Emlékezz ma rája...
Sose halványuljon el
Hőstettük emléke...
Szálljon hát az égbe fel:
Legyen végre béke...







CSEND


Elfáradtam, pihenj velem,
öledbe hajtom a fejem,
kérlek, simogasd az arcom...
Elfelejtem minden harcom.

Hallgassunk most, nem kell a szó,
megsemmisülni volna jó...
Ölelj lágyan, fogd a kezem,
talán a békém meglelem.

Csak a szívverésed hallom,
amit érzek, most bevallom...
Néha a csend szebben zenél,
szónál ékesebben beszél.

Ez a lelkem ünnepnapja,
bársonyos csend betakarja.
Hunyd le szemed, álmodj velem,
repüljünk át az életen...

Érzem, pehelykönnyű szárnyam,
békességem megtaláltam.
Köszönöm, mit értem tettél,
csendemnek hű társa lettél...







EGYENSÚLY


Jótettért jót ne várj,
hisz magad becsapod,
bizony, ez nagyon fáj,
de jobb, ha megszokod.
Nem vagyunk egyformák,
van, aki folyton ad,
másikuk elvárja,
áldozd fel önmagad.
Két véglet...sosem jó,
Ne légy hát áldozat!
De az sem vonzó, hogy
használj ki másokat...
Adni is, kapni is,
élni így szeretek,
megtalál általa
az igaz szeretet.







EGYMÁS MELLETT


Ki dönti el, mi ér többet,
tenger vagy a csendes patak?
Jól gondold meg, kettő közül
melyikhez sorolod magad!

Lenyűgöző, nagy a tenger,
vize néha simogató,
de ha vihar korbácsolja,
félelmetes, vad, riasztó.

Csörgedezve csorgó patak,
ülj le mellé, neked dalol,
kavicságyát egyre mossa,
folyójához fut valahol...

De a tenger erejével
hajókat hord széles hátán,
otthont ad sok csodalénynek,
embert dédelget a partján.

Olyan nagy úr a természet,
mégis békén megfér benne
tenger és a csendes patak,
hiszen ez az élet rendje.







ELVÁLÁS


Utolsó előtti
gyönyörű pillanat,
félúton megálló
tétova mozdulat,
utolsó mosolyok
szemedben, ajkadon,
talán már sohasem
érinthet két karom.
Utolsó szép szavak,
szívemnek kedvesek,
szemeim örömtől,
bánattól nedvesek,
utolsó érintés,
könnyű kis ölelés,
emléke megmarad,
de mégis, oly kevés...







ELVETEM, MEGŐRZÖM







ERŐSEBB A SZERELEMNÉL


Erősebb a szerelemnél?
Hát ez, vajon mi lehet?
Talán el sem hinnéd, de a
nagyszülői szeretet.

Szíved tele érzelemmel,
az időd meg rengeteg,
töltsd meg tehát értelemmel,
erre jó a szeretet!

Ki lenne rá méltóbb, mint az
én szeretett unokám,
okos, csibész, mégis oly' jó,
édes kicsi Adrián.

Elgyengülök puszijától,
mert az annyira finom,
főleg, ha párosan kapom!
Össze-vissza puszilom.

Szégyenlős, de tetszik neki,
felragyog a kis szeme,
hálából majd megengedi
azt, hogy játszhassak vele.

Én is gyermek leszek újra,
eggyé válhatok vele,
visszhangozza kacajunkat
lakás minden szeglete.

Látom hálás tekintetén,
ő is szeret engemet.
Van ennél nagyobb kincs, mint a
nagyszülői szeretet?

Ám, amikor este elmegy,
a szívem is megremeg.
Mama, ugye eljössz te is?
És én csendben felelek:

Mennék én, de nem férek be,
túl zsúfolt az autó.
S rádöbbenek elmerengve:
Szerelmem e kis lurkó!










ÉGI KÜLDÖTT

Karácsony a szeretet ünnepe


Megnyílott az éj bársonya,
fényárban egy égi csoda,
angyal szállt le a mennyekből,
szárnya fehér hópehelyből.

Arany színű haja lebben
csillagoknál fényesebben,
szemében a hold sugára,
ezüst békét hint a tájra.

Angyal ő, az ég küldötte,


lelked fénnyel betöltötte,
könnyű lépte tovalibben,
örömöt hagy minden szívben.

Ha a lelked kitakarod,
ajándékát befogadod,
boldogság kíséri lényét,
megleled újra a békét.

Karácsonyi gyertyák fénye
legyen jövőnk új reménye,
költözzön szívünkbe derű,
legyen az ünnep gyönyörű...










ÉLETEM


Úgy éreztem, szép életem
darabokra hullik széjjel,
szinte mindent elvesztettem,
mit szerettem szenvedéllyel.
Csillagjaim halványultak,
nem öleltek izzó fénnyel,
pislákolva kialudtak,
koromsötét lett az éjjel.
Szívem rideg kővé meredt,
nem lobogott lelkem lángja,
édes dalom bennem rekedt,
megindult a könnyek árja...

Régen volt-e vagy csak tegnap...
Lebegtem az ürességben.

Aztán felbukkant egy új nap,
ébredezem fényességben.







ÉLNI JÓ


Mostanában, kora reggel,
madárdalra ébredek fel.
Gyere, gyere, kis madárka,
szállj ide a fenyőfánkra !
Énekeld, hogy szép az élet,
hozzon dalod reménységet,
melegítsd fel a szívünket,
varázsold el a lelkünket!

Szépen csengő énekeddel


szívesebben ébredek fel,
vidámabban indul napom,
jókedvemet továbbadom
szomorkodó embereknek.
Utat nyit a szeretetnek...
Köszönöm hát, kicsi rigó,
daloljuk el, hogy ÉLNI JÓ!







ÉREZZ


Minden érzés viszonylagos,
annyi hatás érhet téged,
lehetsz néha nagyon okos,
máskor kínoz gyenge szíved.

Bezárhatod érzelmeid
lakattal egy ládikába,
megfeszülnek idegeid...
Rá kell jönnöd, mindhiába.

Hagyd hát, hogy a szíved győzzön,
akkor is, ha magad félted,
ne engedd, hogy meggyötörjön
magányosan töltött élted.







ÉSZ VAGY SZÍV


Csatáznak egymással
józan ész és a szív,
mióta ember él,
e kettő harcot vív.

Hogy végül melyik győz,
sorsokat dönthet el,
mérd fel a helyzeted
eszeddel, szíveddel!

Két út közt gyakorta
középen volna jó,
így lenne boldogabb
e beteg földgolyó...







FEKETE VARJAK

Bánat-madarak


Fekete varjak keringve szállnak,
fekete tollak, fekete árnyak,
fülemet bántja károgó hangjuk,
nem lehet semmit szeretni rajtuk.

Sötét a felhő, sötét a lélek,
hallgatom őket, szinte már félek.
Vészjósló érzés uralja szívem,
valami rossz jön, zsigerből érzem.

Fekete varjak, menjetek messze,
béklyó a bensőm végre eressze,
szeretnék hinni magamban, másban,
békére lelni egy jobb világban.







FOREVER


Régi, jó barátom, hozzád szól a dalom,
megszakadt már veled minden kapcsolatom.

A sok búcsúm érted, s nem ellened történt,
sohasem mondanék rólad én le önként.

Igaz barátságunk nem is lehet kérdés,
nálam nem változott semmit ez az érzés.

Örök nyomot hagytál egykor a szívemben,
mit irántad érzek, az ma is töretlen.

Szárnyaszegett madár oly búsan énekel,
rövid kis éneke hozzám nem érhet el.

Hinned kell a Jóban, hinned kell a Szépben,
szívem hálájában és Szeretetében!

Áldjon meg az Isten, sokáig éltessen,
drága kis családod neked örülhessen.

Én most arra kérlek, őrizd meg emlékem,
de ha kell, felejts el, s élj boldogan, szépen!







HAJNALI KÁPRÁZAT


Hajnalodik, ébred a természet,
rózsaszínű fényben úszik minden,
hűvös szellő suttog, levél lebben,
festményen se láthatsz ilyen szépet.

Harmatvízben megfürdeti arcát,
napfény csillan minden apró cseppen,
szivárványnak tündöklő színében.
Káprázat ez, nézd hát ezt a csodát!

Ragyog a Nap, csókjait hinti szét,
felszárítja színes harmatgyöngyét,
kibontja a virágok szirmait.

Minden éled, színesül a világ,
illatárját ontja ezer virág,
elénk tárja a természet titkait.







HAVAS SZÉPSÉGEK


Hólepkék szálldosnak,
keringnek lebegve,
pajkosan játszanak,
gyermekként nevetve.
Csillogó hókristály
öleli társait,
szűzhóval takart táj
felfedi bájait.

Szeretnék ma újra
ifjúvá változni,
habfehér dombokra
hóangyalt rajzolni.
Féktelen jókedvvel
napfénybe kacagni,
szárnyaló lélekkel
boldognak maradni.







HÁLAIMA


Köszönöm, Uram, hogy még élhetek,
erőd fényében vigaszt lelhetek,
csodát láthatok, mesés kincseket,
unokáimat, gyermekeimet.

Köszönöm Neked, azt, hogy szeretnek,
boldog mosollyal reám nevetnek,
mert a szeretet oly nagy hatalom,
amit érzek én, el sem mondhatom.

Köszönöm, Uram barátaimat,
kikkel megosztom bánataimat,
felemelnek ők, megvigasztalnak,
nehéz napokban mellettem vannak.

Köszönöm Neked szívem melegét,
társam áradó, nagy szeretetét,
Tőled kapom én minden örömöm,
áldásaidat szívből köszönöm.







HÍV A FOLYÓ


Teliholdkor gyakran
visszatérő álmom,
folyóparton járva
nyugtom nem találom,
zaklatott a szívem,
furcsa vonzást érzek,
hív a titkos mélység,
egyre beljebb lépek.

Lábaim csókolják
hízelgő hullámok,
magukkal sodornak,
lebegek, nem járok,
lágyan ringatózom
süllyedek a mélybe,
puha homok ágyba,
folyómnak ölébe.







HÓFEHÉR ÁLOM


Hófehér paripa
lehettem álmomban,
naphosszat nyargaltam
játékos habokban.
Tengernek hulláma
lábaim fürdette,
nyaldosta patáim,
homokkal befedte.
Sörényem lengették
bolondos, hűs szelek,
szőrömön csillogtak
tengervíz gyöngyszemek.
Életem fénypontja
mégis az este volt.
Jó gazdám szeretőn,
boldogan átkarolt,
etetett, itatott,
szőrömet ápolta,
hófehér fejemet
gyengéden csókolta.
Pajtába vezetett,
dúdolt egy dalt nekem,
szalmára fektetett,
s ott aludt mellettem.





. . .







HULLÓ LEVÉL


Te vagy a fa és
én a levél
itt van az ősz már
cibál a szél
jól tudom mégsem
eresztlek el
amíg csak bírom
enyém leszel
aztán ha elhagy


minden erő
elsodor tőled
majd az eső
lehullok ázva
aléltan én
küldjél egy sóhajt
akkor felém










JÓ EMBEREK


Azt mondják, hogy rút a világ,
érzéketlen emberekkel,
sárba hullik minden virág...
Mi lesz így a szeretettel?

Ám ha baj van, előbújnak
szerényen a jó emberek,
mosolyogva feléd nyúlnak,
támogatnak, segítenek.

Talán nem az, aki gazdag,
nem érzi át helyzetedet,
de akinek szíve oly nagy,
utolsóját nyújtja neked.

Érdemes hát hittel élni,
bizakodni társainkban,
kár mindenkit elítélni,
él a csoda napjainkban!







KÉPZELETEM JÁTÉKAI


Játszik velem még a képzeletem,
visszapergeti a mutatókat,
beszélgetünk újra együtt jókat,
kedveskedve mondod ki a nevem.

Élvezettel kávédat kevered,
két szemedben csillag fénye csillan,
huncutkodva titkon reám villan,
boldog vagyok, hiszen jó a kedved.

Aztán vége, szétfoszlik az álom,
arcodat már sehol nem találom,
lelkem üres, hiányzik az öröm.

Megtanulok lényed nélkül élni,
képzeletben néha felidézni,
bár jól tudom, nincs már hozzád közöm.







A KÉPZELET SZÁRNYÁN


Drága Képzelet, jöjj, segíts nekem,
Hadd növesszek én bűvös szárnyakat,
Átrepülhessek távolságokat,
Lázas éjszakán vár a kedvesem.

Vele élem át legszebb álmaim,
Keze bársonyát érzem arcomon,
Suttogásait újra hallhatom,
Teljesítsd be hát titkos vágyaim...

Halljam szívének dobbanásait,
Ajkam élvezze forró csókjait,
Hadd merüljek el szeme tükrében...

Ő az, akivel boldog lehetek,
Akit magamnál jobban szeretek,
Békém meglelem ölelésében.







KÖSZÖNET


köszönöm hogy szeretsz engem
szavaid most gyógyítanak
örülök ha bízol bennem
értelmet ad holnapomnak
örömkönnyek szemeimben
meleg tüzű szikrát szórnak
békességben fürdik lelkem
dalaim ma rólad szólnak
hálás vagyok minden percért
arany fénybe merítkezem
nem adnálak semmi kincsért
csak légy velem fogd a kezem







KÖSZÖNÖM


Köszönöm Uram a
napsugarat,
kitárom végre az
ablakomat,
élvezem melegét,
feléledek,
úgy érzem, nélküle
nem élhetek.

Köszönöm Neked a
szereteted,
kezembe simuló
drága kezed,
ölelő karodnak
meleg fészkét,
szívednek izgatott
lüktetését.

Köszönöm Élet, hogy
megláttalak,
először távolról
csodáltalak,
mosolyod varázsa
elcsábított,
végül a végzetem
nekem adott.

Köszönöm Kedvesem
szerelmedet,
fényedben fürösztöm
a lelkemet,
élvezem veled, hogy
szerethetek,
úgy érzem, nélküled
nem élhetek.







LELKEM DALAI


Lelkem húrjain szólnak dalaim,
Búsan dúdolva, lágyan remegve,
Szellő szárnyain szállnak lebegve,
Sírják világgá fájó szavaim.

Máskor örömdalt zengnek ujjaim,
Játszom kacagva, múltam feledve,
Minden gyönyörű újra szeretve,
Fényben ragyognak boldog napjaim.

Könnyes nevetés, édes fájdalom,
Érző lelkemen felcseng száz dalom,
Szívem kiteszem, lásd meg életem...

Nézd csak, ez vagyok, vándor énekes,
Szívből dalolok, mert így érdemes,
Szállok szabadon, várlak, jöjj velem...







LEVÉL A MIKULÁSNAK

Kicsi unokám nevében


Kedves Öreg Mikulás,
levelet írok neked,
jön az ajándékozás,
a nevemet ne feledd!

Remélem, hogy Rudolfod
éppen nem gyengélkedik,
hiszem, hogy a nagy zsákod,
ajándékkal megtelik.

Hidd el, olyan jó voltam,
rám sem lehet ismerni,
nagyon belefáradtam,
ne felejts el sietni!

Megírtam a listámat,
amit kapni szeretnék,
kisautót vagy hármat,
legyen közötte egy kék!

Csokoládé nagyon kell,


attól vidámabb leszek,
aznap a testvéremmel
egy kicsit sem veszekszek.

Hogyha eljössz, meglátod,
énekelek szépeket,
és ha nagyon kívánod,
mondok neked verseket.

Nagyon várlak, Mikulás,
vedd elő a szánodat,
mert az ajándékozás
nem egy könnyű feladat.

Befejezem levelem,
puszit küldök teneked,
én leszek majd, ígérem,
legkedvesebb gyereked.







LÉLEK


Azt mondod, hogy nincsen lélek.
De mi reszket, hogyha félek,
mi az , ami fáj itt belül,
ha a boldogság elkerül?

Néha szinte égig emel,
mint egy madár, szárnyakra kel,
máskor mardos, szorít, éget,
örök lelki harc az élet.

Varázslat ez, idegjáték,
átok, áldás vagy ajándék,
barátod vagy ellenséged,
ki ad választ, hogyha kérded?

Óvd a lelked, mint a kincset,
ne tegyenek rá bilincset,
legjobb, ha szabadon szárnyal,
tápláld békés boldogsággal!







LÉLEKHARC


Komisz dolog ez a lélek,
nem érdekli, hogyan élek,
nem szereti, ha itt belül
fájdalmaim kínja elül.

Valahányszor boldog lennék,
felbukkan egy régi emlék,
mérget cseppent poharamra,
átélem a rosszat újra.

Uram, vajon mit kell tennem,
nyugalmam hogy visszanyerjem,
segíts nekem, szépen kérlek,
jusson nekem békés lélek...

Örömökre vágyom régen,
éldegélni kéz a kézben,
feledni a bús napokat,
élvezni a holnapokat.







A LÉLEK TÜKRE


Azt mondják, a szemed tükre a lelkednek,
mindent, mi benned van, belőle megfejtek.

Megmutatja szemem, hogyha boldog vagyok,
legszebb drágakőnél ékesebben ragyog.

Nem tudom tagadni, ha elönt a bánat,
szemem tükre elé fájdalom von fátylat.

Megláthatod benne, ha valaki szeret,
szeméből meleg fény simogat, ölelget.

De ha veszteség ér, ellepi a ború,
nekem is fájdalom, ha szemed szomorú.

Hogyha beléd bújik olykor a kisördög,
huncut csillogása tükrözi örömöd.

Megláthatom azt is, hogyha félelem űz,
ilyenkor kialszik szemeidben a tűz.

Melegíti szíved, érzed, ha csodálnak,
szemeid ragyogó csillagokká válnak.

Ám, ha szemeidből könnyeid peregnek,
tudom, hogy hatalmas bánata szívednek.

De ha veled vagyok, gyengéden ölellek,
felszárad harmata csillogó könnyednek.

Felragyog szemeid tündöklő gyémántja,
jelzi, hogy veled van lelkednek barátja.

Szemeid csillaga ragyogjon örökre,
ne sírásra használd, csak az örömökre...

Hunyd le most két szemed, hadd jöjjön az álom,
én addig bársonyos pilláid csodálom.

Holnap egy új nap jön, szemeid fénylenek,
nevess rám boldogan, örülj az életnek...







LÉLEKÚT


"Porból lettünk, porrá leszünk",
mi megmarad, csak a lelkünk,
elengedi gyarló testünk,
elfelejti földi létünk,
amely csupán egy állomás,
öröm, bánat, vad álmodás,
mégis úgy fáj az elmúlás,
gyötrelmes kín, elszakadás.

Mikor jön el, örök titok,
nem tudhatom, hová jutok,
mi lesz azzal, kit itt hagyok,
léteznek-e az angyalok.
De azt érzem, hogy ott várnak,
szeretteim rám találnak,
lélek-karjaikba zárnak...
Földi dolgok már nem fájnak.







LIBIKÓKA


Egyszer fent és egyszer lent,
sorsunk sajnos nem csak móka,
örömöt bánat követ,
életünk egy libikóka.
Odatartod arcodat,
csókok helyett pofon csattan,
kitárod ablakodat,
üveg törhet a viharban.

Légy edzett, mint az acél,
felhevítve vízbe vetnek,
szíved legyen kőkemény,
másképp gyakran összetörnek.

De ha másnak születtél,
ne add fel valódi arcod,
érjen bánat, száz veszély,
örömödért vívd meg harcod...
Maradj mindig önmagad,
tükörbe csak így tudsz nézni,
vállald fel a fájdalmad,
boldogságod el fog érni...







MAGÁNYOS FA


Kietlen sziklafal
tört fel az ég felé,
ezernyi repedést
az idő rótt belé.
Gyakorta verdeste
eső és vad vihar,
szilárdan ellenállt
kőkemény falával.
Résében összegyűlt
talajba szél hozott
távoli vidékről
egyetlen, bús magot.
Maroknyi földjébe
ügyesen befészkelt,
esőtől csírázott,
gyökeret eresztett.
Kietlen sziklafal
dísze lett azóta,


töretlen büszkeség
segíti magasba.

Magányos emberként
végy példát e fáról,
ne búsulj, kapaszkodj,
tanulj a csodából!
Életed falában
keresd a réseket,
ne add fel, helyette
erősítsd hitedet!







MAMA


Régen elment, nem él már közöttünk,
mégis gyakran őrá emlékezünk.
gondoskodó, fürge, jó anyámra,
szép szemére, kedves mosolyára.

Látok én egy aranyhajú asszonyt,
aki színes lepke módra táncolt,
mosolyától fény szökött az égre,
befestette azúrszínű kékre.

Évek jöttek, háború és ínség,
mosolyából így lett keserűség,
mégis harcolt, erővel és hittel,
családjáért törhetetlen szívvel.

Haja őszült, arca mégis szép volt,
ha nevetett, ragyogott az égbolt.
Betegség és fájdalom gyötörte,
szeme fényét lassan letörölte.
.
Kismadár lett, aki sosem szárnyal,
kíntól szenved megcsonkított lábbal.
félmosollyal lassan búcsút intett,
láthatatlan képekre tekintett.

Tudta ő, hogy közel már a végzet,
Istenétől már csak egyet kérhet,
legyen újra aranyhajú lányka,
párja karján örömtáncát járja.







MÁRCIUS ÜNNEPE
Emlékezés 1848.március 15-re


Ma van népünk nagy ünnepe
forradalmunk lelkülete
járja át a magyarságot
felélesztve régi lángot...
Mit tehetünk érted, hazánk
felemeli okos szavát
minden érző, igaz ember
téged féltő szeretettel...
Ébredj ember , ünnep van ma


emlékezz a régi harcra
viseld büszkén a kokárdát
idézd fel az ősök álmát...
Nem kell ma már hősnek lenni
dolgod annyi, jól dönteni
méltósággal ünnepelni
igaz, magyar ember lenni...







MÁSSÁG


Hófehér hattyúk közt
feketén állok
egyedül vagyok én
párt nem találok
ne tollam nézzétek
feketeségemet
lássátok meg végre
hófehér lelkemet..







MEGKÖSZÖNÖM


Újra megköszönöm
forró szereteted
arcom simogató
dédelgető kezed
szívemet perzselő
szemed ragyogását
melegen ölelő
karod szorítását
becéző szavaid

édes áramlását
csábító csókjaid
mámoros izzását
Te vagy a világnak
legnagyobb csodája
éhező lelkemnek
mézédes nektárja
felfénylő csillaga
beborult egemnek
hűs vizű forrása
szomjazó szívemnek...







MEGTISZTULÁS


Újabb ünnep közeledik,
szívünk díszbe öltözködik.
Húsvét jön, a Feltámadás,
dolgunk most a megtisztulás.

Emlékezz az Úr fiára,
felment Ő a Golgotára,
életét is feláldozta,
kínhalálát választotta.

Csekély a mi áldozatunk,
annyi csak, hogy megtisztulunk.
Böjt tisztítja meg a testet,
elmélkedés majd a lelket.

Jézus küldött szeretetet,
tebenned is öltsön testet,
erősítsd meg bús lelkedet,
tedd nemessé életedet!

Ő a sírból feltámadott,
hívőinek reményt adott,
akkor történt meg a Csoda...
Ne veszítsd el hited soha!



Megtisztult már tested, lelked,
áldott lehet szép ünneped,
eljöhet a feltámadás,
erőt adó megújulás.

Akit szeretsz, öleld most meg,
fejezd ki az érzésedet,
ünneplő, friss ruhád mellett
legyen fehér bűnös lelked!

Áldozati bárány ne légy,
igazságért mindent megtégy,
harcolj meg a boldogságért,
kegyeletben újulásért!

Húsvét, tojás, megújulás...
Életünk egy nagy körforgás.
Egyszer fent és egyszer lent vagy,
emeld fel az Úrhoz magad!

Szüless újjá, legyél boldog,
legyen áldott jövőd, sorsod,
éljen benned lelki béke,
egy jobb jövő reménysége!







MESÉS ÉJ


A holdsugárral érkezel,
csak issza lényed két szemem,
mosoly dereng az arcomon,
szeretni hív a két karom.

Míg dédelgetnek ujjaim,
te játszol testem húrjain,
öröm hulláma önti el...
Ma éjszaka velem leszel.

Jaj, el ne tűnj, úgy vártalak,
szeress nagyon, én áldalak,
nem álom ez, csak jöjj felém,
csodát regél e költemény.

Ha karjaimban alszol el,
tudom, hogy újra itt leszel,
míg ránk vigyáznak csillagok,
mesés az éj, boldog vagyok.







MÉG MA


Mondd ki, ha szereted,
öleld, míg teheted,
hiszen az életed
kézbe nem veheted.

Talán van még esély,
talán van még remény,
de rejtély a sorsod,
titok a holnapod.

Tedd meg ma, mit tehetsz,
talán boldog lehetsz,
mondd ki, ha szereted,
öleld, ha teheted.







MONDJ EGY IMÁT


Mondj egy imát a Gyermekért,
ki még egyszer sem vétkezett,
mégis lakol bűneiért,
soha nem kap szeretetet.

Mondj egy imát az Asszonyért,
ki erőszak áldozata,
verés jár a szolgálatért,
nincs öröme, csak bánata.

Mondj egy imát az Emberért,
ki nyomorog és éhezik,
hálás minden adományért,
lelke közben összetörik.

Mondj egy imát Mindenkiért,
ki a fájdalomtól szenved,
könyörög egy jobb holnapért.
Uram, segítsd meg gyermeked..







NAGYMAMA


Nyelvünk egyik legszebb szava,
Nagyanyó, Mama, Nagymama.
Szíve, mint a színtiszta méz,
ha az unokáira néz.

Akkor van a legszebb napja,
ha a kicsiket láthatja.
Karját ölelésre tárja,
szeretetüket úgy várja.

Gyermekkorát éli újra,
könnyen rezdül szíve húrja.
Minden csínyre megkapható,
csupa lélek a Nagyanyó.

Becsüld meg hát, míg teheted,
érezze a szereteted,
ölelje át őt a család,
drága kincsét, a Nagyanyát...







NAPFÉNY CSALOGATÓ


Ébredj fel, Napsugár,
fényedet éhezzük,
engedd, hogy meleged
bőrünkön érezzük,
bontsd ki a virágok
szunnyadó szirmait,
ragyogd be életünk
szomorú napjait!

Simító sugarad
várja a természet,
te adsz a világnak
tengernyi szépséget.
Öltöztesd viruló,
fenséges pompába,
lelkünket hófehér,
ünneplő ruhába!







NAPFÉNY VOLTÁL


Te voltál a fényem, Napom,
éjszakánként szép Csillagom,
elmentél, most sötét az ég,
eltűnt veled minden szépség.
Helyem sehol nem találom,
hangod halljam, csak ezt várom.
Telefonom néma marad,
elraboltad tőlem magad...
Nyúlok feléd, el nem érlek,
gyere vissza, sírva kérlek,
hozd vissza a Fényt az égre,
hadd lehessek boldog végre...







OLVAD MÁR

Herczeg László emlékére


Olvad már a páncél
szívem burka körül,
amely úgy szorított
jégmarokként belül.
Félmosolyra készül
titokban az arcom,
nem rezzenek össze,
ha a neved hallom.
Érzem, megtaláltad
vágyott boldogságod,
beteljesült végre
régi, titkos álmod.
Lelked simogatja
szféráknak zenéje,
rád talált örökre
áhított békéje.







ÓVD A FÖLDET


Üde, zöld ruhába öltözött a faág,
szinte napok alatt megszépült a világ.
Virág borít mindent, itt a szép Kikelet,
feltölti lelkünket, feledjük a telet...

Ember, szereted-e gyönyörű Földedet,
vajon felméred-e felelősségedet,
kérdezlek, óvod-e természet kincseit,
megérzed-e végre éltünk veszélyeit...
Rengeteg vegyszerrel mérgezzük a vizet,
tán gyermekünk lesz az, aki ezért fizet.
Permetes gyümölcsök védik-e testedet,
vagy veszélyeztetik az egészségedet...

Ember, óvd a Földet, emeld fel a szavad,
mi az, mit megtehetsz, mi az, mit nem szabad,
úgy tekints bolygónkra, ez a te otthonod,
egyedül tőled függ, milyen lesz holnapod...







ÖLELJ ÁT!


ÖLELJ ÁT, ha reggel felnyitom a szemem,
karjaidnak fészke adjon helyet nekem,
simítsd ajkaiddal gondterhelt homlokom,
varázsold lényeddel békéssé otthonom...

ÖLELJ ÁT, ha aztán munkába indulok,
hadd vigyem magammal varázsos illatod ,
mosoly játszik tőle egész nap ajkamon,
emlékétől köddé válik a bánatom...

ÖLELJ ÁT, ha este végre megérkezem,
borítsd csókjaiddal megtört, fáradt szemem,
simulj hozzám lágyan, válj egy testté velem,
érezni akarom, milyen a szerelem...

ÖLELJ ÁT, ha néha kínoz a fájdalom,
egy emberként éld át velem a bánatom,
vigasztaló szóval, ezer apró csókkal
engedd, hogy feltörjön belőlem a sóhaj...

ÖLELJ ÁT, ha érzem, mindenem elveszett,
te nyújts felém akkor két segítő kezet,
érezzem, hogy árad felém a szeretet ,
ragyogtasd rám újra csillagfényű szemed...

ÖLELJ ÁT, ha öröm pezsdíti a vérem,
dalolj velem, táncolj, légy velem, ha kérem,
legyőzhetünk együtt minden nehézséget,
köszönöm, hogy felém vezetett a végzet...

ÖLELJ ÁT, ha néha távol vagyok tőled,
küldd el hozzám lelked, éteri erődet,
érzem jelenléted, lehunyom a szemem,
emlékedtől békém örökre meglelem...







ÖNZETLENÜL


Nem tartalak kalitkában,
szabad lehetsz, mint a madár,
helyed itt van, otthonomban,
két karom majd kitárva vár.
Repülj , szárnyalj száz vidéken,
élményekkel térj majd vissza,
énekeld meg szépségesen,
lelkem minden szavad issza.
Látod, lehet így szeretni,
önzetlenül, néma vággyal,
nem akarok mást keresni,
felér ez a boldogsággal.







ÖRÖK ÉLMÉNY


Te voltál a legszebb álmom,
féltett kincsem, ideálom,
még csak meg sem ismertelek,
máris szívből szerettelek.
Eljöttél, és veled a fény,
minden csókod örök élmény,
felszítottad szenvedélyem,
elbűvölted egész lényem.

Boldog voltam akkor veled,


megköszönök mindent neked.
Ennyi jutott, talán vége,
de megmarad a szépsége,
szemeidnek ragyogása,
szívünk együtt dobbanása.
Csókjaidat nem feledem,
voltál a fény, a szerelem.







ÖRÖK KÖRFORGÁS


Nézz körül a természetben,
festő nem alkothat szebben,
ezer csoda körülötted,
Uram, jó, hogy teremtetted!

Alszik télen fű, fa, virág,
tavasszal virul a világ,
nyáron fürdesz hűs habokban,
ősszel sétálsz rőt avarban.

Nappalokat éjszaka vált,
vágyó lelkünk fényért kiált,
megpihen az erdők csendjén.
Változunk, ez így van rendjén.

Megszületünk, növekedünk,
erőteljes ifjak leszünk,
aztán jön a leszálló ág...
Örök körforgás a világ!







ÖRÖK SZERELEM


Beléd szerettem, megbabonáztál,
Csillagod voltam, így szólítottál,
ifjúvá tettél, boldog voltam ott,
szívem szíveddel együtt dobogott.
Bejártam veled csodás helyeket,
közben meghitten fogtam kezedet,
kis lakásodban jövőt terveztünk,
ragyogott a fény, ahogy szerettünk.
Volt pár koccanás, kisebb szünetek,
de az én szívem érted lüktetett,
újabb csodákat éltünk át ketten.
éreztem, tán még sosem szerettem.

Aztán döntöttél, nem kell Csillagod,
életed eztán másképp akarod,
szívem érted sír, sokat szenvedek,
soha, senkit így nem szerethetek...







ÖRÖMVARÁZS


Betakarózom Nap sugarával
Elringatózom szél fuvalmával
Gyógyítom szívem álomvilággal
Elandalítom emlékvirággal
Itatom lelkem élményforrásból
Táplálom édes örömkosárból
Becézem színes reménysugárral
Ölelem forró szeretetárral







ŐSZIDŐ


Avar zörög lábam alatt,
nem látom az árnyékomat,
szürke égből eső szitál,
levelek közt hűs szél kószál.
Szomorú Ősz, nem szeretlek,
napfényt várok, úgy didergek,
hangulatom nyomaszt engem,
borús ősztől rossz a kedvem.



Kabátomat összehúzom,
otthon csak a kályhát bújom.
Áldott napfény, jöjj el, kérlek,
úgy hiányzik drága fényed,
mely a lelkem felvidítja,
sebeimet begyógyítja,
színeket fest a világra,
mosolyt rajzol minden szájra.







ŐSZI POMPA


Elővette őszünk
színes palettáját
díszesre festette
bokrok fák ruháját
bíborra vörösre
cserélte a zöldet
sárgába barnába
burkolta a földet
ámulattal nézem
színek orgiáját
napfényben tündöklő
természet csodáját
hamarosan lehull
lombdísze a fáknak
hideg őszi szelek
dühödten csatáznak
elhaló levelek
szőnyeget alkotnak
korhadva a földnek
táplálékot adnak
bölcs öreg természet
nem találom mását
várja már az élet
örök körforgását...







PACSIRTASZÍV


Rácsok mögé került
daloló pacsirta,
szemébe bánat ült,
hallgatott azóta.
Lelke még emlékszik
szárnyaló dalára,
reszketőn törekszik
szabadulására.
Énekes madarat
ne zárj kalitkába,
bár veled maradhat,
meghal bánatába'.
Engedd hát szabadon,
meglátod visszatér,
veled lesz utadon,
hálából elkísér.
Csak neked dalolja
szépséges énekét,
magába fogadja
szíved szeretetét.







PÜNKÖSDI RÓZSA


Pünkösdi rózsának
peregnek könnyei,
mielőtt virulna,
hullanak szirmai.
Szél viszi messzire
mámoros illatát,


örömmel széthintve
édeskés balzsamát.
Mindenki ünnepel,
mennybe megy a lélek,
eltölt az áhítat,
szeretem, hogy élek!







REJTÉLY


Fényből szőtt álmok szikrázva égnek,
lelkünkben édes remények élnek.
Mi az, mit nekünk szánt ez az élet,
csalódást avagy tündérmeséket.

Jövőnknek kútja még kiapadhat,
bő vizű forrást, kincset is adhat.
Szárnyakat növeszt ébredő vágyunk,
valóssá válik, amit úgy várunk.

Szeretnék újra csodában hinni,
feltétel nélkül tebenned bízni,
szivárvány színű virágot szedni,
sohasem sírni, mindig nevetni...







RÉGI DAL


Szeretem a szemed
kéklő csillogását,
szeretem a lelked
fénylő ragyogását,
szeretem a kezed
gyengéd simítását,
szeretem az ajkad
perzselő izzását.

Szeretem, ha testem
forrón hozzád simul,
szeretem, ha arcod
boldogan kivirul,
szeretem, ha ölelsz
lázas szenvedéllyel,
szeretném, ha sosem
múlna el az éjjel...







ROMÁNC


Egy napsütötte délelőtt
oly izgatottan vártam őt.

Örömmámorban érkezett,
ajkunk már csókra éhezett.
Csak ennyi volt, egy délelőtt,
pár óra míg éreztem őt.
Egy lángolás, egy érzelem,
emléke itt maradt velem.

Tudtuk, búcsúnk örökre szólt,
bár szívünk száz érzést dalolt.
Könnyes szemmel fölém hajolt,
csak némán állt, nem válaszolt.

Emléke most is bennem él.
A szél ma titkokról mesél...







RÓZSÁK


Édesapám rózsakertje
egykor maga volt a csoda,
szeretgette , dédelgette,
nem feledhetem el soha.

Mintha emberek volnának,
szólítgatta saját névvel,
simogató , kedves szóval,
felragyogó büszkeséggel

Ápolgatta, takargatta,
széltől, fagytól óvta, védte,
szemezgette, formázgatta,
szerető szívvel becézte.

Ő a virágok királya ...
kedvenceit így nevezte,
szépségüket megcsodálta,
illatukat ízlelgette.

Ma már csak az emléke él
régen elhunyt, jó apámnak,
de a rózsák itt maradtak,
eleven mementójának.

Minden rózsa virágában
az ő drága arcát látom,
talán ezért maradhatott
legkedvesebb, szép virágom







SZAVAK


Mi hát az Igazság,
tiéd vagy az enyém?
Attól függ, melyik van
az érme tetején...

Mi hát a Bátorság?
Őrülten állati
vagy csendes áldozat...
Melyik az igazi?

Mi hát a Szeretet?


Önzetlen ajándék,
érzelem áradás
vagy talán színjáték?

Mi hát a Gyűlölet?
Mardosó félelem
lelkednek mélyéből
vagy csupán sérelem?







SZERETEK


Szeretek örülni,
nevetni, játszani,
lángoló lélekkel
ifjúnak látszani,
szeretek vicceken
hangosan kacagni,
megsebzett lelkemmel
egyedül maradni.

Könnyezni egy filmen,
mélyen meghatódni,
aztán egy mosolytól
újra kivirulni.
Nevetni, szeretni,
mindig jókat tenni,
egész egyszerűen
csak embernek lenni.

Szeretek barátként
mindent odaadni,
szeretek mindenkor
szeretetet kapni.
Nem szeretek fázni,
szenvedni és félni,
szereteted nélkül
már nem tudnék élni.







A SZERETET EREJE


Hadd meséljek neked
ma a szeretetről,
lényünkből fakadó,
édes érzelemről.

Gyere, megölellek
Mindig, hogyha fázol,
bármerre is legyél,
tudd, nagyon hiányzol...

Szólj, ha fáj valami,
meggyógyítlak nyomban,
varázserő lakik
apró csókjaimban.

Szeretetcsokromból
átnyújtok egy szálat,
meglátod, eltűnik
keserűség, bánat.

Szeress hát, amíg élsz,
hozzon fényt és erőt,
színezze derűssé
lelkedben a jövőt...







SZERET MÉG


Szeret engem, tudom, érzem,
most is Csillagomnak nevez,
mindig ő lesz a szerelmem,
ilyent ember ritkán érez.
Volt egy csodás fellángolás,
sok örömmel teli az élet,
nem szűnt meg a ragaszkodás.
Őrzöm mind a régi képet.

Táncoltunk még nem is oly' rég,
megmutatott ezer csodát.
- Kultúrából sosem elég!
- mondta,s vitt a városon át.
Kiállítás, színház, mozi,
élveztük mi kéz a kézben,
nem számított, hogy ki nézi,
mentünk együtt, szerelmesen.

Aztán közbeszólt a végzet,
mely nem kímélt, irigykedett,
hozott súlyos betegséget,
sétáinknak véget vetett.
Köszönöm a sok emléket,
melyet sosem felejtek el,
drága kincsként őrzöm őket,
lelkem mélyén velem leszel...







SZÉPÍTŐ SZERELEM


Boldogságom szépít,
csillagszemet rajzol,
arcomon a vágyak
napsugara táncol.

Megszűnik a világ,
testem, lelkem örül,
ezer színes lepke
szálldos szívem körül.

Vagyok zengő hárfa,
húrjaimon játszol,
szól bennem a dallam,
hiába vagy távol.

Virág vagyok, rózsa,
szirmaimat bontom,
illatomnak árját
dúsan feléd ontom.

Leszakíthatsz bátran,
életem a tiéd,
szerelemmel szállok
madárszárnyon feléd.







SZÍVBŐL


Szívből szabad csak szeretni,
a világot átölelni,
egy szent célért lelkesedni,
bánatunkat elfeledni.

Zászlód lobogjon a széllel,
derűs arccal nézzél széjjel,
találd meg, mit szebbé tehetsz,
melyért küzdesz, és szót emelsz...

Szomorúak az emberek,
várják már a szeretetet,
mosolyokat és fényeket,
adj nekik új reményeket..




-


SZÍVFÁJDALOM


Hogyha akaratlan megsebzel egy szívet,
a fájdalom téged majd' ugyanúgy éget,
mert nem lehetsz vétlen, biztosan hibáztál,
valakit bántottál, talán megaláztál.

Szorítja lelkedet, kínoz a bűntudat,
nem látod, hogy merre keresd a kiutat,
hiszen tehetsz bármit, valami összetört,
valakit a bánat miattad meggyötört.

Kérlek, Uram, segíts, hogy békét lelhessek,
engedd meg, hogy újra a régi lehessek,
gyógyítsd be a sajgó, lüktető sebeket,
segítsd meg a mélyen érző embereket...







A SZÍV ZENÉJE

(szomorú szonett)


Mikor az életed fájón keserű,
szíved valakiért hiába dobban,
úgy érzed, nem szenved senki se jobban,
lelkedben akkor felsír egy hegedű.

Halkan valahol megpendül egy gitár,
édes-bús éneke teérted csendül,
mire feleszmélnél, mindenütt csend ül,
már nem hiszed el, hogy rád valaki vár.

Hangold fel hegedűd fáradt húrjait,
játssza el újra lelked panaszait,
szálljon az égig a szomorú dallam!

Elnémult gitár is, hallva e zenét,
visszhangozza majd hegedűd énekét,
összecseng a hangjuk fájóan, halkan.







SZÓLJ, HEGEDŰM!


Valamikor régen szépen hegedültem,
zenémnek szárnyain messzire repültem,
olyan volt a vonóm, mint egy varázspálca,
húrokat rezgető, apró manók tánca.

Elbűvölt felbúgó, édes-bús zenéje,
bánatos szívemnek titkos szenvedélye.
Eggyé váltam vele, lelkem is énekelt,
amikor játszottam, semmi sem érdekelt.

Gyere vissza újra, felsíró hegedű,
amikor az élet fájóan keserű,
vigasztald meg lényem, játszd el újra nékem,
legyen a régi dal végső reménységem...







TAVASZ


Nagyon szeretem a tavaszt,
millió kis bimbót fakaszt,
kipattan fa, virág rügye,
így lesz minden friss és üde.

Majd a táj virágba borul,
a hidegnek bealkonyul,
szerelemnek ideje ez,
szívünk pezsegve ébredez'.

Lágy szellő lebbenti hajunk,
úgy érezzük, semmi bajunk.
Ünneplőt ölt a természet,
festő nem fest ilyen szépet.







TAVASZVÁRÓ


Jöjj el, Tavasz, várlak téged,
hiányzik a fényességed,
virágoknak színvarázsa,
szelíd szellő suttogása,
madaraknak csicsergése,
méhek zsongó zümmögése,
fű, fa, bokor üde zöldje,
hajtást hozó kertek földje.

Lelkem tárva, téged várlak,
hozz örömöt a világnak!










TAVUNK VARÁZSA


Kicsi tavunk csupa titok,
természetnek kincsestára.
Unokákkal kirándulok,
rábukkanva sok csodára.
Meglapulva nádas mögött
kilesünk a tó tükrére,
összebújó ágak között
rátalálunk a békére.
Csendes a víz, néha csobban,
kíváncsi hal fickándozik,
odabenn a hűs habokban
méltósággal hattyú úszik.
Unokáim szeme csillan,
pír színezi kis arcukat,
a pillanat bár elillan,
lelkem őrzi mosolyukat.







TÉL VAN


Tél van az utcákon,
tél van a hegyeken,
jéghideg szél oson
megfagyott lelkemen.

Hol van a nevetés,
szomjazom, éhezem,
álmom egy ölelés,
nem talál két kezem.

Tavasz volt, szerettél,
élveztem fényedet,
tél van most, hideg tél,
úgy várom jöttödet.

Hozd vissza tavaszom,
hadd lássam kék egem,
rád fonom két karom,
ölelj át, Mindenem...







TÓPARTI VARÁZSLAT


Harsogó fényt hozott
hajában a Hajnal,
könnyű szél cicázott
habos hullámokkal.

Tavunk vize csobbant
lágyan a partokon,
Nap fénye megcsillant
felugró halakon.

Csend ült a padokon,
nem járt arra senki,
csak lelkemmel rokon
magányos szellemfi.

Könny hullott a fákról,
vízbe lecseppenve
eltitkolt bánatról
szólni nem volt kedve.

Jól értettük egymást,
vallotta mosolyunk,
könnyek között folyvást
kikacagtuk magunk'.

Búcsúzva intettek
barátként az ágak,
lelkemben repkedtek
könnyű madárszárnyak.







TÖVISMADARAK


Mondabeli tövismadár
fészkét hagyva messzire száll,
magát tövisre szúrja fel,
úgy énekel, mint még sosem.
Szebben dalol, mint más madár,
de tudja, rá a halál vár,
éneke száll a mennybe fel,
Istennél majd otthonra lel.

A költő is tövismadár,
ha fájdalmára rátalál,
tőrt forgat fájó szívében,
és úgy dalol, mint sohasem.
A bánat lassan megöli,
de közben újra énekli,
hogy nem szeret így senki más,
az élet csak egy állomás.
Dalát világgá zengi el,
sok bánatos szív ráfelel,
és együtt száll a hattyúdal,
míg lelkük lassan belehal.

Tanuld meg hát, az életben,
szeretetben, szerelemben,
semmi nincs ingyen, hiába -
végül fájdalom az ára.







TŰZTÁNC


Pattog a tűzben a rőzsenyaláb,
Reppen a szoknya és dobban a láb,
Izzik a hangulat, átmelegít,
Dob pereg, ritmusa égbe repít.
Arcodon érzed a vágy parazsát,
Lelkeden őseid harci dalát,
Tűz, te varázslatos, áldalak én,
Reszket a légben e fény-tünemény.
Mágikus táncomat néked adom,
Lásd, milyen isteni, nagy hatalom,
Reppen a lábam is, hallva zenét,
Átveszi testem a dob ütemét.
Lankad a ritmus és lassul a tánc,
Mágikus töltetű esti románc,
Hamvad a láng, csitul bősz tüze már,
Ránk tör a béke, az éj dala vár...







ÚGY SZERETNÉK...


Úgy szeretnék szellő lenni
fuvallattal simítsalak
úgy szeretnék eső lenni
cseppjeimmel mosdassalak
úgy szeretnék napfény lenni
melegemmel szárítsalak
úgy szeretnék virág lenni
illatommal bódítsalak
úgy szeretnék gitár lenni
dalaimmal ringassalak
úgy szeretnék csillag lenni
sugarammal altassalak
úgy szeretnék veled lenni
soha el ne hagyhassalak...







VÁGYAKOZÁS


Jó lenne még egyszer szerelmesnek lenni,
ifjúkori hévvel felhők közt lebegni.

Szeretnék valakit őszintén szeretni,
boldogan kacagni, könnyezve nevetni,
örülni a napnak, arca mosolyának,
bőre illatának, becéző szavának,
szabadon suhanó madarakként szállni,
csapongó képzelet játékává válni.

Megismer a szívem, hatalmasat dobban,
elvarázsolt lényem nem szerethet jobban.
Egy dallamra zenél lelkünkben az ének,
azt, mi neked tetszik, látom én is szépnek.
Add át magad nekem, törjön meg az átok,
te lehetsz az, akit oly régóta várok.

Érzem, hogy már itt vagy, tégy meg még egy lépést,
mutasd meg a régen
elfelejtett érzést...







VIRÁGOD VOLTAM


Kinyíltam neked, mint
bimbóból a virág,
ölelj hát, és megint,
felragyog a világ.
Feledd a tegnapot,
szólít a szenvedély,
add nekem a Napot,
tiéd lesz ez az éj...

Szeress hát, amíg élsz,
múlik a fájdalom,
megteszem, amit kérsz,
néked szól a dalom.
Mosolyod ragyogjon,
megszédít varázsod,
tüzed ma lobogjon,
leszek én a párod..







VIRÁGOK A SZIKLÁK KÖZÖTT


Szürke szikla az életem,
hideg minden, nincsen remény,
boldogságom hol keressem?
Csupán kőbe ütközöm én.

Félelmetes ez a világ,
létem rideg, bús peremén,
nincsen élet, nincsen virág,
lelkem üres, kerül a fény.

Kóborlok, mert hátha mégis
felfedezek holmi szépet,
lábam alatt keskeny rés nyílt,
megbontja a szürkeséget.

Követem, és csodát látok,
"oázis a sivatagban",
résben nyíló kis virágok,
szívem tőlük nagyot dobban.

Ez a virág jelkép nekem,
megtalálhat mégis a fény,
megváltozhat az életem,
szürkületből gyúl a remény!








 
 
0 komment , kategória:  Törő Zsóka  
Címkék: szeretetmorzsáim, szappanbuborékok, visszamosolygott, haláltusájukban, élményforrásból, megvigasztalnak, különlegességét, veszélyeztetik, felelősségedet, kapcsolatairól, reménysugárral, szárnyaszegett, szivárványszín, harmatgyöngyét, leszakíthatsz, átrepülhessek, megcsonkított, tündérmeséket, madárszárnyon, visszhangozza, szenvedéllyel, búcsúzhattunk, megtisztulunk, csillagszemet, feketeségemet, megsemmisülni, visszanyerjem, visszapergeti, madárszárnyak, gyermekszemek, szétszóródott, megbabonáztál, meggyógyítlak, gyönyörködött, szeretetárral, szerteszéjjel, emberekhez fűződő, versek világát, nagy ajándékot, síró gyermekre, ünnep várása, frissen hullott, gyönyörű angyal, kedvedre teszek, közös jövőt, legtitkosabb álmom, sors keze, jóhoz kedvesen, téma szomorú, nagy hőséget, álmom valóra, messzi távol, Törő Zsóka, TÖRŐ ZSÓKA, Kacsa Istvánné Törő Zsóka, Interjúm Kacsa Zsóka, ANGYALI AJÁNDÉK, ANGYALI ÁLDÁS, Kicsi Angyal, ANYA NÉLKÜL, ANYÁK NAPJÁT KÖVETŐ HÉTFŐ, ANYA NÉLKÜL FELNÖVŐ GYERMEKEK NAPJA, SZERESS ENGEM, SEGÍTS NEKEM, ÉDESANYÁM MEGTALÁLOM, FOGADD EL, APÁM EMLÉKÉRE, ARANY LEPKE, ÁLDOTT ESŐ, BÉKÉRE VÁGYOM, BOLDOG MEDVE, Drága Medvét, EGYMÁS MELLETT, ERŐSEBB SZERELEMNÉL, ÉLNI JÓ, VAGY SZÍV, FEKETE VARJAK, HAJNALI KÁPRÁZAT, HAVAS SZÉPSÉGEK, Köszönöm Neked, HÓFEHÉR ÁLOM, HULLÓ LEVÉL, KÉPZELETEM JÁTÉKAI, KÉPZELET SZÁRNYÁN, Drága Képzelet, Köszönöm Uram, Köszönöm Élet, Köszönöm Kedvesem, LELKEM DALAI, LEVÉL MIKULÁSNAK, Kedves Öreg Mikulás, LÉLEK TÜKRE, MAGÁNYOS FA, MÁRCIUS ÜNNEPE, MESÉS ÉJ, MONDJ EGY IMÁT, NAPFÉNY CSALOGATÓ, NAPFÉNY VOLTÁL, OLVAD MÁR, Herczeg László, ÖLELJ ÁT, ÖRÖK ÉLMÉNY, ÖRÖK KÖRFORGÁS, ÖRÖK SZERELEM, Betakarózom Nap, Szomorú Ősz, ŐSZI POMPA, PÜNKÖSDI RÓZSA, RÉGI DAL, SZERETET EREJE, SZERET MÉG, SZÉPÍTŐ SZERELEM, SZÍV ZENÉJE, TAVUNK VARÁZSA, TÓPARTI VARÁZSLAT, VIRÁGOD VOLTAM, VIRÁGOK SZIKLÁK KÖZÖTT,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Véleményezd!
09.21. 15:12 A Kaláka Ady-estet tart a Pesti Vigadóban
09.21. 15:12 Gulyás Tibor: biztosítanunk kell, hogy a felsőoktatásba lépve a fiatalok ki...
09.21. 14:52 Műszaki mentés miatt újra lezárták az M3-ast Füzesabonynál
09.21. 14:52 Szalmonella-gyanúval 54 gyereket kezelnek debreceni kórházakban
09.21. 14:22 Október első hétvégéjén rendezik meg az Európai Madármegfigyelő Napokat
09.21. 14:02 Szervátiusz Klára színes fotóiból nyílik kiállítás Budapesten
09.21. 14:02 Magyar Kupa - A címvédő Fehérvár hátrányból búcsúztatta harmadosztályú elle...
09.21. 14:02 Újabb akciót tartott a rendőrség az illegális gyorsulási versenyek visszasz...
09.21. 14:01 Birkózó-vb - Veréb István vasárnap a vigaszágon küzdhet tovább
09.21. 13:52 Felavatták a 90 éve született Kocsis Sándor szobrát a Groupama Arénánál
Tudjátok ?
Az álmoknak valóban van jelentése?
Hogyan lehet megszabadulni a kuponoldalak és a maikupon hírlevéltől ?
Kívánhatok, Boldog Új Évet, minden megmaradt Csatilakónak?
Káros az alkohol ? Ha igen akkor mennyire ?
Kívánhatok kellemes ünnepeket?
még több kérdés
Blog Címkék
Őszi kép  Kellemes délutánt kívánok  Jó reggelt kedves làtogat...  Őszi kép  Rózsa csokor vázában  Kardvirágok  Harmonia kártya után......  Nő kalapban  Vörös rózsa  Évközi 24. vasárnap 09.15  Rózsa üvegben  Boldog szülinapot a ma ünneplő...  Harmonia kártya után......  Rezsi Bözsi  Őszi levelek  Virágok kosárban  Rózsák gyertyákkal  Őszi kép  Png fiú  Modern automata kávéfőző  Aranyosi Ervin: Ne hagyd a szí...  Őszi kép  Őszi levelek  Kellemes hétvégét - festmény ...  A Szent Kereszt felmagasztalás...  Mozartról  Szép napot  Őszi kép  Kislány cicával  Kávé  Naplemente  Kardvirágok  Dévai gyerekek énekelnek  Megnyitották a XIII. Ars Sacra...  Hagyma család  Lelki értelemben vett gazdagsá...  Kellemes délutánt kívánok  Őszi kép  Őszi kép  Nyírfaszösz  Facebookon kaptam Krisztinától  Facebookon kaptam  Megnyitották a XIII. Ars Sacra...  Igazi nő vagy  Harmonia......  Van Gogh - Az öreg malom  A Szent Kereszt felmagasztalás...  Júdástallár  Őszi levelek vázában  Jó éjszakát  Facebookon kaptam  A Szent Kereszt felmagasztalás...  Vörös rózsa  Sajtkrémleves  Cuba  Különleges gerberák  Nézd, csodáld!  Éhe a betűnek  Boldogok, akiket üldöznek  Nő az ablakban űl  Png nő  Png virág  A szeretet határai..  Facebookon kaptam Krisztinától  Heinrich Heine : Búcsú  Facebookon kaptam  Hallo  A lelkedre figyelj. Mikor dönt...  Őszi ajtódísz  Naplemente  Őszi kép  Őszi kép  Őszi levelek vázában  Idézet: Albert Camus  Sárgadinnye krémleves  Őszi dekoráció  Piros rózsák  Túlzott napozás  Kellemes napot  Kellemes napot  Kislány cicával  Facebookon kaptam  Megnyitották a XIII. Ars Sacra...  Tóth Gábor Kukorica góré  A szerencse kis angyala  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Van Gogh - Az öreg malom  Őszi kép  Megigazulás  Megigazulás  Kellemes hétvégét  Túlzott napozás  Png virág  Virág kompozició  Kislány kalapban  Őszi kép  Kellemes hétvégét - festmény ...  Szempillantás  Facebookon kaptam 
Bejegyzés Címkék
emberekhez fűződő, versek világát, nagy ajándékot, síró gyermekre, ünnep várása, frissen hullott, gyönyörű angyal, kedvedre teszek, közös jövőt, legtitkosabb álmom, sors keze, jóhoz kedvesen, téma szomorú, nagy hőséget, álmom valóra, messzi távol, vízparton magányos, parti homokon, vizet hallgatom, nagy nyugalom, barna medve, élet megtépázta, karjaimban tartlak, fényes tükör, színes madár, őszi levél, kényes virág, szép perceket, boldogság mellett, szürke élet, utolsó percben, békém meglelem, szívverésed hallom, csend szebben, lelkem ünnepnapja, igaz szeretet, csendes patak, tenger erejével, élet rendje, annyira finom, szeretet ünnepe, hold sugára, lelked kitakarod, ünnep gyönyörű, könnyek árja, szíved győzzön, bensőm végre, jobb világban, virágok szirmait, természet titkait, titkos mélység, este volt, dalt nekem, csoda napjainkban, nagy zsákod, könnyű feladat, boldogság elkerül, régi emlék, rosszat újra, szemed tükre, aranyhajú asszonyt, régi harcra, ősök álmát, sírból feltámadott, nagy körforgás, jobb jövő, holdsugárral érkezel, imát Mindenkiért, fájdalomtól szenved, jobb holnapért, legszebb napja, kicsiket láthatja, neved hallom, szép Kikelet, testté velem, legszebb álmom, erdők csendjén, kályhát bújom, lelkem felvidítja, napsütötte délelőtt, virágok királya, érme tetején, csodás fellángolás, régi képet, világot átölelni, szent célért, fájdalom téged, bánat miattad, régi lehessek, mélyen érző, életed fájón, szomorú dallam, hangjuk fájóan, élet fájóan, hidegnek bealkonyul, bánat lassan, élet csak, vágy parazsát, dallamra zenél, virág jelkép, szeretetmorzsáim, , ,
2019.08 2019. Szeptember 2019.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 16 db bejegyzés
e év: 199 db bejegyzés
Összes: 3835 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 500
  • e Hét: 6850
  • e Hónap: 22443
  • e Év: 311508
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.