Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
Boda Magdolna
  2019-01-08 21:45:30, kedd
 
 







BODA MAGDOLNA


Boda Magdolna (Csongrád, 1956 - ) Költő, író, Szegeden él.

Link








AHOGY SZÍNÉT A SZIROM


Ahogy színét a szirom,
zárványát a kő,
zöldjét a mező, kékjét a folyó,
röptüket a madarak,
úgy vigyáztalak.
Büszkén,
ahogy csúcsára büszke
az égbenyúló hegy.
Alázattal,
ahogy ölében őrzi
szépségét a völgy.
A folyó ezüstkéken
folyik lefelé az águkat
lógató parti fák között,
A nap vékonyodó sugara
arcomat cirógatja.
De nézd csak:
ezer felhő sorakozik a kék égen,
ünnep készül lenni.
A szép bús, de bátor búcsú ünnepe.
Majd lassan engedem el a kezed
és majd nem fordulok hátra,
nem mondom, hogy ég veled.
Hogy is mondhatnám?
Hogy is mondhatnám?







(AKKOR IS VÁRLAK)


Én még akkor is várlak
amikor már réges-régen itt leszel
- ilyen vagyok -
valahogy nem tudom
hinni a csodát
azt gondolom
ilyen csak két metaforában
történhet
fehér papíron kék
golyóstollal
- te ezt nem értheted -
gondolom én
és attól félek
hinnél nekem
és elmennél.







ALKONYI KÉP


Mintha nehezebben
bukott volna le a nap.
Sarokba szorított a lassan pergő idő.
Utolsó kézszorításod
még bizsereg tenyeremben.
Még bizsereg...
majd belefárad,
mint az ősz a remegő levelekbe.







(AMIKOR)


kisgyerek voltam
és nyáron lepasszoltak nagyanyámnak
leginkább a kukoricagóré alatt
szerettem játszani a csutkababámmal
bár irdatlan mennyiségű volt ott a bolha
csak pattogtak én meg naphosszat számoltam

a barátnőim már a bolha szóra is sikongattak
de én nem csípésük miatt utáltam meg őket
hanem mert nagyanyám rám parancsolt
vetkőzzek meztelenre és rázzam ki a ruhámat

aztán fogott egy nagy vödröt
és a hideg kútvízzel leöntött

most már tudom
ez épp olyan
mint mikor szemedbe mondják
nem szeretlek

csontig csurom vizes leszel
és sose száradsz meg







(AZ ÁLMOKNAK...)


Az álmoknak szükségük van ránk,
álmodókra és a penge-valóság
ott a vakmerőknek.
De ki látná a virágok színét,
s fricskázná az elfek orrát,
ki hallaná a zenében a szinkópát?
Csak repülők zúgnának
és autók tülkölnének,
villamosok vonítanának szüntelen.
Most villámok nélkül
dübörög az ég,
és az eső sem esik.
Megfulladunk a szárazfű
halálos illatában.
Napnak holdra,
télnek nyárra,
gyökérnek ágra,
esőnek hóra,
az álmoknak ránk van szükségük:
álmodókra.







(AZÉRT MÉG)


Máról holnapra
lótuszvirág szirmai között
ringatózva.
Álom lebegtet
és a reggel frissítő zápora
ver testemre
durva ébredést.
Azért még visszaintek
a Holdnak.







(AZT MONDTAD)


Azt mondtad
csak egy szűk csiga-
lépcső vezet föl,
de nem mondtad hová,
és azt se, hogy
minden lépés után
kihull az a lépcsőfok,
amiről elléptem,
nem mondtad,
hogy a visszaút
nincs is.







(BOLDOG IDŐK)


Azon a reggelen a nap
visszaesett a felhők zsebébe
minden csendes lett és szürke
egy csíkos házú csiga
himbálódzott a fűszálon
és a mágus csak
ült a kopaszágú fa alatt
azt mondta igen
aztán hogy nem
ő volt az egyetlen aki
nem kérdezett azon a
reggelen
mikor mindenki más igen
s amikor ősz
volt vagy tél
és a nap visszaesett
a felhők zsebébe.







BOLOND VILÁG


Fekszem a fűben,
nézem, ahogy a szél belekap a szálakba,
incselkedik,
... s a fűszálak játszadozva, cinkosan
összenevetnek az orrom előtt:
... bolond ez a világ.
Mosolyog a tinta is a papíron:
... kéket mosolyog...
... mert olyan jó eltévedni,
aztán csöndesen hazamenni,
nevetni,
megbánni.
szép nagy könnyeket sírni,...
... mert bolonddá tesz e bolond világ,
és olyan jó bolondnak lenni.
Olyan jó, hogy van nekünk
a cseresznyefán
pirosszemű elefánt,
amitől nem szakad le az ág,
és nem szakad le az ég sem.
Nem is kérdem,
hogy miért nem.

Ott vársz majd rám,
zöld tekintetbe öltözve,
... és szép lassan majd
helyére fordul a világ,
s állok majd fürkészőn, izgatottan
esetleg
esetlen,
fejem fölött a fű zöldjével,
talpam alatt az ég kékjében.







CELLUXSZAL ÖSSZERAGASZTVA


eltépett kockáslapok
celluxszal összeragasztva
levelek x-nek
levelek y-nak
levelek z-nek
tenyérbe írt
titkos üzenetek
sugdolódzások
az iskolapadok alatt
fizikaórán
mágneses kísérlet:
tenyered
tenyeremen







CÉLEGYENES


Eljutottam odáig,
hogy számolgatom
a kalóriát,
az éveket,
hogy méregetem,


ami rám rakódik,
az anyagmegmaradás törvénye
szerint honnan hiányzik,
s amim fogy, hol lesz majd fölösleg.







(CSAK AZÉRT)


Ha felébredek
Ha lefekszem
Csak azért
Csak azért
Hogy szeressen valaki
Hogy szeressen valaki
Hogy szeressek valakit
Hogy szeressek valakit
Csak azért
Ez a dolgok lényege
Ez minden dolog lényege
Ez a lényegek lényege
Alfa és Omega
Ezen kívül nem számít semmi sem







CSENDÉLET


egyszerű őrbódé volt
semmi security
vagy pisztolytáskás őr
netán kamerás figyelés
kicsipeszelt száradó
egyenruha az udvarban
az ing a nyakánál
gondosan összegombolva
a kert sarkában kivénhedt kutya
a ház ajtaja nyitva
pokróc az ablakon
ember meg sehol
odabenn a konyhaasztalon
kiterített újságpapír
a címlapon
két halott
afgán gyerek
felbontott tonhalkonzerv
és kenyérmorzsák
az arcukon
a hal olajos leve
az újságon
szanaszét csöpögtetve







CSILLAGOKBA REJTEM


Haldoklik a csend - túl üres a ház -
merész álmon ring a sorstalanság.
Sebet szaggat ma a cél nélküli vágy,
égő lüktetése jeges zsibbadás.

Hamis álarc szülte, múló, szép románc,
holtak szigetén egy csalárd látomás.
Hiába szól szelíden a végső vallomás,
kihunyt abból már az éltető parázs.

Homokszemekből álmodlak meg téged.
Felépítem belőlük az örök menedéket.
Hogyha indulni kell a fénynélküli éjbe,
az utolsó lépésem lépteid elérje.







(CSÖNDED VAGYOK)


Dalod és táncod lennék...
reggeli zöld-arany
kisszoknyában elsuhanó
lendület
téged üdvözlő tánc
mezítelen karral
és szívvel
ágyadba virágot hajító
s lennék én
déli polkád
vörösen lobogó
mosoly mögül
felcsillanó
csókod
is lennék
és este
lennék neked a
szikrázó sejtelem
pergő forgó vágy
örvény
ami földob leránt
aranypénzes sárga ruhám
fekete tüll lobogó selyem
bokámon holdfény
ezüstpénz
csípőmön kezed
szoknyám ráncából szerelem hull
eléd öledbe köréd szerteszét
lennék dalod és táncod
vagy csak síró hegedűmuzsikád.

De csak csönd vagyok
és a csöndedben telis-teli kétség.







(EBBŐL SEM)


ebből sem lesz vers
csak semmi
nem mozdulnak
a szavak
a papír felé
bár az érzékszervek dolgoznak


a molekulákat
némán nyelik
a receptorok
az érzékek összeköttetései épek
a gondolatok fogaskerekei
egymásbaölelkeznek
a vers
a vers
meg csak leszivárog
a gerincemen
mint esővíz a falon







(ECCER)


- Eccer!,- mondtad
mutatóujjadat felemelve,
s nem tudtam, hogy
az eccervoltra vagy egy majdeccerre
gondolsz.
- Eccer!, - mondtam
egyetértően,-
- eccer, - és átsuhant
bennem minden
volt vagy lehetett volna
eccerünk.







(EGYRE, EGYRE)


A homok csak hull egyre
egyre
egyre:
hiába.
Nincs hang, ami
a hívásra felelhetne.
Két karom
tépi két felé
az élet és múlás,
az itt és ott,
a mindig és soha,
a veled és nélküled,
látod?,
szeretlek,
hűséggel,
átkozott hűséggel.
Kutyavonítás
hallatszik és
értedsírásom
veri föl az éjjeli
csöndet.







EGYSZER ÍGY LENNE JÓ


Jó lenne egyszer olyan természetességgel ébredni, ahogy a nap csúszik fel az
égre, óvatosan bontogatva ki a világot.
Hogy álmosan kitántorogva a konyhába, a kávé illata jó reggelt kívánjon.
Hogy a dolgainkban ne legyünk éhesek önmagunkra
és a megszokottság ne törjön ránk.
Hogy ne kelljen autónk, bérletünk, határidőnaplónk, bankkártyánk, karóránk...
hogy cipőt se kelljen húzni és senki se csodálkozzon ránk.
Jó lenne egyszer közel engedni a csodát...
vándorolni hatalmas mezőkön és megállni egy elárvult vadrózsabokornál,
nem elvárva a mező zöldjét,
a virágok színét, illatát,
a szirmok bársonyát.
Csak állni a szépség előtt, egy idegen őszinte kíváncsiságával, készen új
értelmet adni a fogalmaknak
és kötni új barátságot a világgal és magunkkal
és nem válogatni, csokorba kötözgetni a dolgokat elvárt szabályok szerint
és eldobni minden nem a kupacunkba valót.
Úgy tenni, mint kisgyerek, aki a föltört dió héját nem dobja el, hanem
vízreereszti, mint kis hajót és ámulva csodálja a víz komoly sodrását.
Jó lenne egyszer a másnap gondja nélkül pihenni térni,
hogy ne bizseregjen bennünk a lekésett, elmulasztott dolgok pokla,
hogy, ahogy a pók fordul hálójába jóllakottan
bújjunk az éjszaka csendjébe...
végre kinyújtózva önmagunkban.
Egyszer így lenne jó.







(ESETLEN ESETLEGESSÉGEINK)


lehet talán,
bizonyára,
biztosan,
ismerlek,
vagy talán csak ismerősnek tűnsz,
bizonyára,
hasonlítunk:
én rád vagy
te rám.
Most már ne csukd rám az ajtót,
most már én sem csukom rád
az ajtód,
betoppanhatsz,
betoppanhatok,

megoszthatjuk vacsoránk,
ihatunk egy pohár bort is rá,
ágyba bújhatunk,
szerelmeskedhetünk,
párban lehetünk
egy elképzelt örök nyárban
Most már ugye...
ugye minden rendben?
Csak feltételes módokkal van még egy
kis baj.
Ki tudja,
most már ne csukd rám az ajtót.








ESTE


földből hajtott ki az este
az estikék közül
halványkéken
és mézes illatokkal érkezett
fölkúszott a frissen meszelt
fehér falon
láthatatlan borostyán
a bokámnál kiégett fűcsomók
ülök a ház előtti padon
vagy csak gondolom
összekötözöm a retket
a zöldhagymát kifejtem a borsót
vízzel töltött dunsztosüvegbe
gyűjtöm a krumplibogarakat
kitakarítom a tyúkólat
fölsöpröm az udvart
ha az kell számolom a napokat
mikor jönnek értem
csend olyan mint a kút
lefedetlen
arcom tükörképe nem válaszol
de látom a vízen
hogy repülnek fönn a repülőgépek
átlövik csíknyíllal az eperfa ágat
minden bennem volt már régen
boldogság és bánat
csak folyton egymásba kenődtek
mint az este meg az éjjel







ÉJJELENTE FELRIADOK


éjjelente felriadok
vizet és papírt akarok
botorkálok a sötétben
egy az asztalon felejtett
brosstűbe
belekapok
van aki alvajáró
és van aki alvaíró
reggelre az újjbegyem
piros
a vérre nem emlékszem
ott az asztalon
mint a kávé és a keksz







(ÉRINTÉSEINK)


A szavak a mi
érintéseink.
Minden o-betűbe
bezárjuk ami
bezárható,
és minden e-betűbe
elengedjük azt
ami végtelen,
mert a szavak
mi érintéseink.
A lélek origójától
a tollhegyig tartó
egyenes.
A szavak a mi porondunk,
díszletünk,
a hősök is mi vagyunk,
és a hősök színjátékai.
A szavaink közötti
töredék szünet
a mi csöndünk,
észrevehetetlen,
mozdulattalan
mozdulat.
A szavak a mi érintéseink,
ékezettelen szavak
és rájuk hulló
zokogó kérdő
és felkiáltójelek,
valamint pontok és pontok
és gondolatjelek.







ÉSZREVÉTLENÜL GYERE


Észrevétlenül gyere,
ha mégis jössz,
úgy, mintha te lennél
az a sétány melletti
ház, amely már
időtlen idők óta ott áll
mozdulatlanul;
úgy gyere,
hogy érkezésed
ne lépés legyen,
hanem várakozás,
s mintha
te lennél az idő is,
az az estenyolcóra,
ahol, s amikor
várlak,
s mintha te lennél
a rengeteg évem
ami most
letekeredik
az idő szorosszálú orsójáról,
ha mégis jönnél,
ne gyere egyedül,
hozz magaddal engemet,
hogy már ne kóboroljak,
hozz el ide
a sétány melletti
házba,
este nyolcra,
és tarts is magadnál örökre.







(FADOBOZ)


Kislánykoromban
volt egy fadobozom
abban őriztem kincseim
kavicsok
piros szíves könyvjelzők
szerelmem nyála áztatta
levélbélyeg
farsangi ruháról lehullott flitter
elmaszatolódott titkos
üzenetek
ma már nem elég a doboz
egy egész ház kell
egy város
a sok titok között
lopakodva járok
hogy rám ne ismerjenek
A város egyszer csak elsüllyed
egy kapaszkodó kéz marad
és riadt tekintet
és egy fadoboz
benne lapulva én.






(FÉNYKÉP)


minden amit elhagysz
csak fénykép marad
kimerevített színes
homályos kép
furcsa alakok
a háttérben
kéktenger szerte-
fröcskölve mint
szódavíz
átloccsan a bokádon
szétfolyik a köveken
a szíveken
lelkek albumjai telnek
sokasodik a bejárt föld
és vidék
történetek játszódnak
kinyitott tenyereden
arcok
tükörképek







(A FÖLD)


a föld ahol régen virágok nőttek
most gumiabroncsok
és pillepalackok hevernek
üzemképtelen háztartási
gépek - hulláink
a föld ahol régen
virágok között emberek éltek
nem létezik többé
most másik földet akarunk
szemétből gyártunk
magunknak bádogrózsát
papírlepkéket hajtogatunk
és emailen
forwardoljuk a szerelmet










HAJÓN


fehér vitorlák táncolnak a szélben
velük táncol lelkem selyme
tarkómon kezed
finom meleg
feltűzöm a hajam
ősz van de mintha nyár lenne
fűzöld szoknyám fújja a szél
keresem a jegyem
tárcámból megsárgult
fotógráfiák bújnak elő
töredezett lakkréteggel
ez itt a nagyanyám volt
az asztalon
Sauvignon Chardonnay
később Dom Perignon
a bakeliten
régi Aznavour slágerek
beakadt tű a szívemen
ismétlődő évszakok
lighthousok pulzáló fénye
látomások dögivel
kéz a kézben
meg ilyenek
beteggé tesz minden érintés
ami elmúlik vagy elenged
a kéz után nézek
ami elviszi tőlem az érintést
ugrik a tű megint
megfordítom a bakelitot
a hátulján csak recsegés










HÁT ELJÖTT AZ IDŐ


évszakot kell cserélnem
már hülyén nézek ki ebben a nyári
tarkavirágos ruhámban
loknis hajfürtjeimmel
amit festékkel színezek
hazug aranyságára
nevetséges
de évszakot kell cserélnem


- lejárt gramofonlemez -
ölelő őszre
puha barnára

kár hogy már csak egy
évszak van hátra a cserére
és a mostanság a hó - ha van is -
gyorsan olvad
nincs ereje a télnek

majd kavargok a háztetők felett
az össze-vissza fújó szélben







IDEGEN MADÁR


Idegen vagyok. Igaz már tudod,
hogy két cukorral iszom a kávét
és hogy reggelente nem fésülködöm.
Tudod, hogy tudom: jó a világ és rossz.
Hogy néha úgy megyek, hogy állok.
Idegen vagyok.

Tudod, hogy erős vagyok, néha mégis sírok,
ha elbukni látszom.
Hogy bátorságomban félek és hogy sokat beszélek,
de igazából már én sem figyelek magamra.
Idegen vagyok.

A bizonyosságok elhagytak. Idegen tenyerekből
idegen mosolyokat szemelgetek,
mint egy folyton éhes madár.
Mint egy folyton éhes idegen madár.

Vajon meddig tart az idegenség sivatagja,
vajon meddig tart e tikkasztó vándorlás?
Mikor mondod, hogy isten hozott?







(ISTENHOZOTTSZERELEM)


Az ablakon csüngő függöny
minden szála ismeri ujjaim
és ujjaim is ismerik
minden szála selymét
annyiszor lebbentettem szét
forrón kívánva lobogó jöttödet
és most a Fennendörgő
kegyelméből már enyim lehetnél
birtokom lehetne legnemesebb kincsed
eddig
csak
vártam


kivártam
sírva alázattal szolgáltam
a magányt
ugyanazt vágyva
ugyanarra várva
jöttödre
cipőkopogásra
üdvözlőszódra
jóestétcsókra
rád:
istenhozottszerelem.







(ISTEN VELÜNK)


jössz - ölelsz - mégy
jössz - ölelsz - mégy

örök éjbe lobbanó fény
mosolyogva bocsátlak el
'isten velünk';

mosolyogva bocsátlak el,
de félek, hogy holnap éjjel,
mint Psziché,
- pont úgy szívem, -

égő mécsessel kezemben
ágyadhoz settenkedem,
mert tudni akarom,
ki vagy. A titkot.
Ismerni akarom
arcod túlsó

homorú oldalát,
tudni, hogy honnan ered az
engem ölelő karodban
a mozdulás.
Félek,
ha kérdezni foglak
majd válaszolsz.







JÉG


csak egy jégdarab,
a folyó alvadt ezüströge,
kavicsok és apró faágak belefagyva
- majd elengedi, ha vége a télnek.
Kihullik belőle mind,
mint kihűlt tenyérből az élet.

Bedobom a folyó közepébe,
hadd vigye a víz,
ha egyáltalán továbbjut,
és nem akad fönn a bokor
vízbelógó ágain.

Én űrhajós akartam lenni,
megkerülni a Napot,
Holdat és csillagot,
itt maradtam mégis
veletek a földön,
s lettem azzá ami,
olvadó jégdarab,
kemény és belül fagyott,

de olykor egy pohár abszint,
és repülök,
nem mint űrhajós,
hanem mint bukott angyal.







(KÉK PILLANAT)


Olyan ez a délután,
mintha csak kék hangok
lennének egy zongorán
és én csak egy,
egyetlen egy
billentyűt ütögetek,
mert most ez tetszik,
ez a szilvakék bongás.







KÉRDEZNEK A FÁK


Kérdeznek a fák ágai.
szerettél? szerettem.
szerettek? szerettek.
illúziók árnya ring fejem fölött.
nem tudom
szórtam kristálycukrot a földre
és só sarjad belőle
és az is jó
a sarjad szó olyan
reményteljes

némely értelemben







LEVÉLRÉSZLET


Kellene ma a tegnapi megtartó hitem. Elbotorkáltam.
Nem lelem a hidat.
Nem tudom, hogyan lehet átjutni a mából a holnapba.
Épségben.
Kiáltanék: HÉ EMBEREK!! De nincs itt senki.
Senki. Jó lenne sírni.
Nem vagyok szomorú. Vidám sem. Csak vagyok.
És olyan jó lenne, ha bárki is örülne ennek.
Hogy valaki idelépne hozzám, két kezébe fogná arcom és azt mondaná:
kellesz.
Persze vannak akik ezt mondják: kegyes hazugság.
Én próbálom a hazugságot igaznak hinni,
mert nem kell már a küzdelem, hátha mégis veszíthetek.

Már a harc sem kell. Ilyenkor lenne jó menni.
Menni egyedül.
Jó messze.
Jó lenne a friss széna illata,
és jó lenne alkonyórán szembenézni a nappal.
Megkérdezni, mivégre tette útját.
Mennyi örömet és mennyi fájdalmat hagy maga után egy-egy nap,
mikor a horizont alá hajtja nagy busa fejét.

Tudod, jó, ha vannak olyan esőutáni fülledt,
párás, fojtogató napok,mikor egy hintaszékben ülni volna jó.
Ez most minden vágyam.
Szép nagy terv. Szép nagy vágy. Egyszerre sírnom és nevetnem kell.
Egy hintaszék. Egy kurvanagy hintaszék.
Úgy belehuppanni és kinevetni a világot.
Egy kedves hintaszék, ami, ha szomorú vagyok,
úgy kéz nélkül körbeölel és elhiteti velem: jó a világ.
Egy hintaszék.
Egy szentély, ahol a könnyek is édesek,
mert egy pont, ahol hihetem: van szeretet.
És hát persze, hogy van: majd én ülök ott, mosolyogva,
mert már rég becsaptam magam, amikor hittem: van jóság.
Vagy bármi más, amiért érdemes az ősz, a tél, a tavasz, a nyár.
Valami nagy titok, amiért a föld rója csendes köreit,
A titok, amiről az utolsó pillanatban tudom meg:
végig ott lapult a markomban.
Hát ilyen vagyok. Ilyen hülye vagyok.
Cinikus, konok, gunyoros, szelíd, élni-halni akaró,
vállraborulós fajta,
mitöbb szenvedélyes is és telhetetlen,
mert részletek helyett az egészet akarom,
mert nem osztozom, nem vonz falka. És lusta is,
. . . nagyon lusta, nagy gömbölyű formák,
a zöld és narancs szín ejt rabul, almaillat vagy barack.
Gyűlölöm a szegfűt és félek a harmatcseppes rózsáktól,
mert gyengévé tesznek.
Ilyen vagyok, sőt.







MAGZATVÍZ


Finom meleg a víz, harminchat fokos.
A szemem becsukom,
a gőzben súlyosabb a szempillám,
az erek lüktetnek halántékomon.

Könnyű vagyok: papírhajó.
Itt, az ajtón belül nincs kín, nincs vágy,
míg odakinn ott az élet, a harc vagy háború,
a valóság: A holnapi címlaptörténet.

Most embrió vagyok a magzatvízben,
nézem a faliórát: én festettem,
mandala minta, ritmusos, mint anyám szívverése;
számolom a másodpercmutató rámcsapásait.

Ujjaimon a bőr ráncosodni kezd.
Mégsem magzatvíz hát.
Nyugodtan elvághatom a múlt köldökzsinórját,
ha nem lesz mit,
majd csodálom a gyógyuló sebet.







(MAJD)


Majd elengedlek
mint Zeusz parancsára
szép rabtartója Odüsszeuszt
Majd elengedlek
parancsra
vagy
ha enged szívemen
a szerelem szorítása







(MARGARÉTÁK)


celofánba csomagolom
a margarétákat
hogy jól lássák majd ők is
a mosolyom
mikor átadom
hát persze hogy magamnak
ezzel is kifejezve
közöm van hozzám
kezemhez arcomhoz


megrémít
hogy holnap
széthullhatok ahogy
a reggelek: vezényszóra
ha úgy döntenek az istenek
de addig is tündöklök
celofán börtönébe őrzött
margarétáimnak.







MENTATEA


Szeretek mentateát főzni
az illata csecsemőkoromra emlékeztet
pedig a tudomány szerint nem is
lehetnének emlékeim abból az időből
ráadásul soha nem itattak velem
mentateát csecsemőkoromban
anyám legalábbis így emlékszik
fogalmam sincs
miért utaztat meg ez az illat
tegnap azt álmodtam hogy
kisgyereket itattam
mentateával
alumíniumbögréből
és azt szajkóztam
csijja csicsijja szentem
az álmoskönyv szerint
rosszat jelent
a folytonos utazás
de főként az alumíniumbögre







MERT TILTOTTAD


mert tiltottad, dacból marékszám
tömtem magamba a gyümölcsöt,
fanyar zöld barackot,
magostól az éretlen szilvát,
mindent bírtam,
de mindent emésztetlenül;
hajamat gyermekláncfűvel copfoztam,
fújtam pitypangbibét,
árokszéli mezítlábas nimfa,
cingár lábamszárán csalán nyoma,
plüssszívemen szögecses bakancs,
azt mondtad, soha semminek
nincs vége,
maradnak a szálak örök elvarratlan,
ezek itt már új pitypangok,
csak én a régi, nagy gyerek,
magamba nőttem kivehetetlenül,
mint cserépbe szorult növény;
a napok úgy úsznak el
előre felskiccelt életemmel,
mint folyón az uszadékfák,
ma is mosolygok tiltó szavaidon,
pedig már minden arcizmom fáj.







MINDIG ELKERÜLJÜK EGYMÁST


Amikor nem vagy itt,
mélyebben létezel bennem,
mint legmélyebb
csöndben a csönd.
Én ilyenkor
csak vándorolok,
magamból is kivetve,
árván, száműzetve, -
és keresem a dalt
és a reményt,
hogy egy napon
majd találkozunk
mi ketten
a metafizikai létezés
sűrű hálóján
túl,
az itt és ott
kereszteződésében
és felismersz a
csalogány énekében.







(NAGYANYÁM SIMOGATÓ KEZE)


Csak a kezére emlékszem
kemény durva
kérges keze volt
hüvelykujján ezernyi
fekete csík vagy metszet
mintha mindig darabolt volna
hol tököt főzött a malacoknak
hol zöldséget a levesbe
hű társa a magány
úgy kiürítette
hogy vére sem volt már
lehet hogy nem is volt soha
keserű savó
csordogált benne
és a rozsdás idő
naponta megmetszette
mind a tíz ujját
csak ez a kép maradt utána
és szekrényben a fekete ruhák







(NE KERESSETEK)


Most nem vagyok itthon senkinek.
A telefonom is néma.
Ne keressetek.
Csak a Napnak vagyok elérhető
és a Szélnek.
Fekszem egy mezőn
hanyatt mint egy halott
pedig nagyon is élek
bámulom az eget
fürdetem arcom a kékjében.
Munka? - fenéket!
most dogozzon rajtam a természet:
látassa magát szépnek.
Idő? - annyi van


vissza is adhatnék belőle
Pénz? - amit akarok úgysem
vehetnék érte
Szerelem? - ó ez már nem az?
Majdnem.
A szívem szabad;
Az lenne jó, ugye, ha
nem lenne más csak tavasz,
napokból csak vasárnap,
bámulva az eget,
feküdni a mezőn hanyatt.







(NEVESS CSAK)


Nevess csak,
nevess.
Se kezem érintését nem hagyom
neked,
se szoknyám selymes libbenését.
Úgy hagylak el.
Nevess csak,
nevess.
Összeborzolom lábnyomom
a homokban,
mintha sose
jártam volna nálad...
Nevess csak,
nevess,
egészen
a könnyekig.







(NÉZŐK)


Az elszakadt gyöngysor
szemei egyenként pattannak
a kockakövön
minek ez a sietség kérdem
akár felmegy a színházi
függöny akár nem
kezed ott pihen bal térdemen
és ülünk
a kettes sorban a hármas és
négyes széken
Tudod mit? mondtad
felejtsük otthon a színházjegyeket és
üljünk egy kocsmában könyökölve
és nézzünk hosszan
egymás szemébe







(OTTHON)


Ha azt kérded,
hol az otthonom,
s mire mondom azt, hogy
haza,
hát tudd meg, hogy nem ismerős házak,
vagy ismerős lombú fa,
ismerős illatú virágok
ismerős mosolyú emberek,
hanem két ölelő karod,
nyakamba hulló meleg
lélegzeted,
hízelgő szavad.
ez az én otthonom:
ölelésed.
De most már hontalan
vagyok.







(ÖLELŐ KAROD)


Ha festő lennék,
csak ölelő férfikarokat
festenék,
de nem ezerarcú könnyes
képzetekkel és lebegő
Síva-érintésekkel.
csak ölelő férfikarokat
a te karjaidat,
a te izmaid feszülését,
csak és kizárólag,
és folyton modellt állnék.
Szorosan ölelj,
hogy a színeken kívül
valami még összetartson.




>"




ŐRÜLT PILLANGÓK


játszottunk ugróiskolát
téptük sorba az akáclevelet
egymás után
szeret - nem szeret
még emlékszem
susanna seraffino
szerettem
volna lenni
vagy sikítozni
egy igazi
beatkoncerten
néha telhetetlenül
mindkettőt egyszerre
a sarkon túl
és a vécékben
cigarettáztunk
titokban
később volt még
homályos csehó és bár
tánc közben
matató kezek
a derekamnál
forró lehelet a nyakba
és nyál nyál nyál
istenem!
mint őrült pillangók
nekirohantunk
a fénynek

most ebből élek
ne oltsd el a lámpát







ŐSZ


Megint úgy jön el
az ősz, hogy egyetlen
reményem se
teljesül.
Csak jön,
bő lódenkabátját meglebbenti,


és barna ujjával
sietve körberajzolja
a gesztenye leveleit.
Megint.







(PERSPEKTÍVÁK)


vagy tévésztár lesz
egy valóságshow-ban
vagy ha nem jön össze
majd gyúrni jár
és biztonsági őr
a hipermarketben
talán lízingelhet
egy kocsit
egy nőt
esetleg
egy életet







PÉNELOPÉ EFFEKT


szövök
a hosszanti én
a keresztszál te volnál

a szálakból mintákat szövök
mikor mást már nem lehet

ujjaimon a szál
mint kígyó tekereg
csomózok
bogokat oldok meg

a konyhában megsavanyodott
húsleves
nem várok ebédre senkit

ha jönne
kenek neki zsíros kenyeret
*
már gyereknek se voltam jó anya
babáimat a babaházban hagytam
azt is elfeledtem hogy vannak

az utcákon fára másztam
az akácot utáltam
leginkább meggyfára

és jó mély zsebem volt

Gyuri bácsi mutatóujjával
fenyegetve azt kiáltotta utánam
hogy az ördög bújjon beléd

belém bújt

azóta folyik az ördögűzés
egyszer majdnem sikerült
elhordták alólam a rőzsét
puha szalmára fektettek

tévedtek
félútról visszaküldtek
*
nem kell hogy csomagolj
bőrönd útitáska
kalapdoboz
már rég minden
archiválva volt mielőtt
kigondoltad volna hogy
mehetnél

ki van a házból tiltva
kedvenc focicsapatod
sörös korsód
félig szívott cigid
sáros bakancsod

holnap fehérre
meszelem a házat
a kapun rossz a kilincs

és ha már a vasasnál járok

megszoktam

kell a csuklómra
egy új bilincs
*
úgy tartja poharát
a balkon párkányán
hogy látom a várost
a tenger egy darabját
a fél pohár pezsgő tetején
az üvegen át
esteledik
mosolyog
lazára veszi
hogy vállán ül a Hold
nem teher neki
két ujja közé
fogja a pohár szárát
hengergeti
szédülök bele
gyöngyözök gyöngyözik

azt mondja szép lesz minden
tudom
holnapra a szavak mint
apró buborékok elpattannak
marad a másnaposság
tompa fejgörcs

nézem a száját
hogy csusszannak ki rajta a szavak
elrontott playback
mégis hallgatnám

pici kavicsokat dobálok le
a balkon virágládáiból
a sűrű koppanás felráz
és hogy az íz is maradjon
elrágcsálok két petúniaszirmot

nézem a csillámló várost
a kis darabka tengert
arra várok kisétál
belőle valaki




l





(PIKTOGRAMOK)


mint pókháló
vagy mint ökörnyál
rabul ejtenek a napok
fény és árnyék
mint fehér fekete
piktogramok
kalauzolnak
jobbra és
balra
hogy
vigyázat
lépjünk hátrébb
de semmilyen nyíl
sincs előre
azt oda kell
látni
érezni
aztán
meg kell lökni
hogy guruljon
de figyelni kell az utat
valakinek
egyébként
nem látni
összezavar
a fény és árnyék
és mint pókháló
vagy mint ökörnyál
rabul ejtenek a napok







RAJZOK


A lány lehúzta kesztyűjét,
és egy szívet rajzolt a szűz hóba,
majd beleírt két nevet

Régen én is...
a homokba,

de elmosta a tenger.

Mint Atlantisznak.

valahol lennie kell
egy elveszett nevek
gyűjteményének.







REGÉNY


Csukott könyvből
széthulló lapok,
s, a könyvjelzőnél
újra és újra elakadok: ez
megint egy rólad szóló gondolat,
a mai első,
az örökké ismétlődő.
Szeretlek.
Ez az egyetlen szó
az első mondat.
Még mindig csak
itt tartok.
Nyitogatom, csukogatom,
így telik el a nap,
mint nappali éjszaka:
nappal-is-rólad-álmodó.
Az első korty kávéba
belesivít az induló troli,
hangtalan puffanással
lehull egy pipacs piros
szirma,
aztán lehull a csönd pirosa,
és csönd újra.
Így borul rám a délután
az asztalon
még mindig csukott
a könyv,
s lap-napjaim
álomvilágában,
szép
hasonlatot találok ki, és
kezemmel kapálódzom
egy metaforába,
hogy segíts ki a
valóság túlsó, tilos partjára.
A könyvjelzőm csak vándorol
mindig csak egy lappal tovább
érzékelteti a múló időt
a történet haladását.
Pedig nem!
Minden csak áll.
Az idő,
a tér és a teret kitöltendő
mozgás;
hiányzol
mondom:
hi-ány-zol.
Talán érted,
amit mondok.
Ha mégis igen,
majd megjössz,
kiszállsz a kocsiból,
napszemüveg lesz rajtad,
kezedben ölelés.
Este pedig kinyitod
a könyved
és betűről betűre
végigolvasol.
Nem is érdekes,
csak egy unalmas regény,
becsukhatod, mert:
szeretlek
lesz az utolsó mondat is.







RÉGI FÉNYKÉP


Hat éves koromig
hosszú sötét göndör hajam volt
aztán levágatták
azóta is rövid frizurát hordok
talán be sem göndörödne
hiába növeszteném
és már nem is sötét
talán meg is rémülnék
ha kiderülni milyen
a festék alatt

Szalagot is tettek bele jó nagyot
mikor fotóztak
igazán megigazíthatták volna
és a gomb is rosszul van a
pulcsin begombolva
azóta is megesik ez gyakran
Nézek előre gondtalan tekintettel
/ez már sokkal ritkábban/
se gázszámla vagy testsúlytöbblet
se elhagyott szerelmek...

Jobb kezem mutatóujja egy könyv lapján
mintha tudtam volna már akkor olvasni
pedig nem
mégis oly kitartóan szorítom a betűt a lapra
hogy ujjbegyem a szürke fotón fehér mint a liszt
Nézek előre a fotós biztos azt mondta
mosolyogjak vagy mondjam csíz
erre a szám kicsit elhúztam
de szorítom a szót azóta.
És felszólításra mosolygok is.











(SOKSZOR)


Sokszor elképzelem
hogy ülünk egy kávézó
teraszán
hűvös van
ezüst a hold
néha eléúszik egy felhő
átölel a karosszék
rámfonja
rokokós hidegét
egy fekete féminda
spirálisa
kavarom a kávém
beleejtem a kockacukrot
még egyet
még egyet
még egyet
annyit képzelődöm
már mindenütt
kockacukor







SEMMI ÉS MINDEN


A papucsod,
a fogkeféd,
a reggeli kávéd,
az újságod,
az első mosolyod,
az életed, úgy ahogy van,
a papaucsom,
a fogkefém,
a reggeli kávém,
az újságom,
az első mosolyom,
az életem, úgy ahogy van,
de szavaink,
és öleléseink
közös vagyonunk,
ennyi lehet
az, ami semmi
és minden
is lehetett volna.







SZERELMEINK


Hiányoztam, míg nem voltam.
Meglepett.
Pedig mindig ezt mondja,
mindig ő a kedvesebb.
Két keze feje alatt,
aztán csípője mentén, majd
csupasz hasán összefűzve.

Szép a melle.
Megsimogatom, mint magamat.
Tudom, ilyen vagyok én is pont,
kézmelegnek kiszolgáltatott.
Kicsit remegek, izgatottan
várok valamire.
Ismerős perspektíva:
gyilkos belenyugvással
bámulni a plafont.

Szerelmeink
kényszeres activity-játszmák.
Krisztina azt játssza, hiányoztam.
Szép a melle.
Megsimogatom, mint magamat.
(Jó csapatjátékos.)
Ilyen vagyok én is pont,
kézmelegnek kiszolgáltatott.







(TENYÉRJÓSLÁS)


üres a tenyerem
rajzolok bele vonalat
piros filctollal
többet is
és egy szívet is
ahogy az életvonal
átfut rajta







TÉLIFAGYI


Ugyanezen a padon ültünk
akkor tulipánok voltak a parkban
most fagyott árvácskák
Vaníliafagylaltot nyalunk
a csokit régen sem szerettük
akkor is hideg volt
ölünkbe tettük a kesztyűt
Most is

Sápadt vagy
fénytelen a szemed
már nem veszekszel velem
amiért nincs rajtam sál
nem is nézel rám
Talán észre se veszed
nem érsz hozzám

Egyik kezedben a fagyi
a másikkal a kesztyűddel babrálsz
én vizsgállak téged aprólékosan
hajad (az időt nem tenném szóvá)
a szájad: ezzel csókoltál
/vagy nem? azt mondják
hétévente kicserélődnek a sejtek/
a füled cimpáját
néha viccből finoman beleharaptam

Nem emeled fel a fejed
úgy mondod megnősültél
hogy azt lássam: bűntudattal
két gyereked van
tárcádból előkerül két kép
szépek milyen kár
nem ránk hasonlítanak

Tanácstalanul bámulom az árvácskát

akkor hát minden rendben
fontos vagy és szeretnek
mennék
Fölállok megigazítom kabátom
még elköszönök
kétoldali arcrapuszi

Elindulok a trolimegálló felé
belebújok a kesztyűmbe
két megálló között

belém karolnak az emlékek

késő
a számban a vanília íz

már rég átment keserűbe







(TÖREDÉK)


Az üvegen túl az éjszaka,
ideát pedig a lámpa
gyenge fényeszép szavak,
...és az emlékek polkát járnak az ablakom alatt.
Markomban függönyöm széle,
virrasztok, s álmaimban,
a csipkén átszűrődő éji fények,
neonok pislogó fémes kékje.
Arcom arcod tükörképe.
Micsoda különbség:
az üvegen túl az éjszaka,
ideát pedig a lámpa:
gyenge fénye.
Kinn: te,
idebenn: én, magam.







TÜKÖR ELŐTT


ahogy a tükör előtt
állok
és nézem
magam
én csak téged látlak
magam mögött és
velem szemben
pedig
semmi
hidd el
már így szoktam
meg
ha megjönnél
talán meg se
fordulnék







ÜZENETRÖGZÍTŐ


Az üzenet helyett
kérem,
hagyjon egy hosszú,
örömteli csendet.







(VAGY)


Vagy Isten múlt el vagy a szerelem,
különben kínomat látván már rég
elunta volna nyavalygásom,
és elém dobta volna,
vagy csak dobott volna annyit,
amennyitől élni lehet.
Ha létezik,
kipróbálhatná, hogy
tudok-e zsoltárokat
versek helyett.







(VISSZA)

A tündérek birodalmából érkeztem ide.
Ide, a sárkányok, boszorkányok,
gyötrelmes hétpróbák
világába,
és már nincs hova
hazamennem







(VONAT)


Néha a fotelemben ülve
elábrándozom arról
hogy szeretőim számtalanját
felteszem egy vonatra
hogy elvigye őket
nem tudom hova
mindegy
egy másik állomásra
ahová tényleg mentek

Eljátszadozom az ültetéssel
hogy kit ki mellé
és kit kivel szembe
kinek adnék útra sportújságot
kinek meg chipset
elképzelem ki kivel mit beszélget
mind mond rólam
ki látott szépnek
ki kedvesnek

ki emlékszik rám még barnán
ki meg már szőkén
ki vékonynak és kismellűnek
ki kövérnek nagy fenekűnek
hányan is voltak egyáltalán?
ülnék az állomás előtti padon
számolgatnám a vagonokat
unásig aztán elutaznék
más világba







 
 
0 komment , kategória:  Boda Magdolna  
Címkék: vadrózsabokornál, csecsemőkoromban, krumplibogarakat, esetlegességeink, gyermekláncfűvel, csecsemőkoromra, testsúlytöbblet, színházjegyeket, kíváncsiságával, összeköttetései, kiszolgáltatott, észrevehetetlen, megigazíthatták, elmaszatolódott, kislánykoromban, anyagmegmaradás, köldökzsinórját, határidőnaplónk, másodpercmutató, megsavanyodott, alumíniumbögre, pisztolytáskás, petúniaszirmot, összeragasztva, kivehetetlenül, kristálycukrot, címlaptörténet, felkiáltójelek, dunsztosüvegbe, homokszemekből, belenyugvással, gyűjteményének, hegedűmuzsikád, csutkababámmal, margarétáimnak, konyhaasztalon, égbenyúló hegy, folyó ezüstkéken, lassan pergő, remegő levelekbe, kukoricagóré alatt, bolha szóra, nagy vödröt, hideg kútvízzel, álmoknak szükségük, virágok színét, elfek orrát, álmoknak ránk, reggel frissítő, szűk csiga-, felhők zsebébe, csíkos házú, Boda Magdolna, BODA MAGDOLNA, AHOGY SZÍNÉT SZIROM, AKKOR IS VÁRLAK, ALKONYI KÉP, AZÉRT MÉG, BOLDOG IDŐK, BOLOND VILÁG, CELLUXSZAL ÖSSZERAGASZTVA, CSAK AZÉRT, CSILLAGOKBA REJTEM, CSÖNDED VAGYOK, EBBŐL SEM, EGYSZER ÍGY LENNE JÓ, ESETLEN ESETLEGESSÉGEINK, ÉJJELENTE FELRIADOK, ÉSZREVÉTLENÜL GYERE, Sauvignon Chardonnay, ELJÖTT AZ IDŐ, IDEGEN MADÁR, ISTEN VELÜNK, KÉRDEZNEK FÁK, MERT TILTOTTAD, MINDIG ELKERÜLJÜK EGYMÁST, NAGYANYÁM SIMOGATÓ KEZE, NEVESS CSAK, ÖLELŐ KAROD, ŐRÜLT PILLANGÓK, PÉNELOPÉ EFFEKT, Mint Atlantisznak, RÉGI FÉNYKÉP, SEMMI ÉS MINDEN, TÜKÖR ELŐTT, Vagy Isten,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Tudjátok ?
Belétünk a Sárkány évébe, béke vagy nagyobb háború vár ránk?
Még zöld a chili paprikám, ha beviszem a lakásba tovább fejlődik?
Tényleg hasznos gyógynövény a csalán?
Mi a teendő a novemberi Rododendron bimbóval?
Az álmoknak valóban van jelentése?
még több kérdés
Blog Címkék
Rendhagyó tavaszköszöntő Horto...  Szabó Norbert – Szabadsá...  Alvó cica  Szép estét kedves látogatóimna...  Tavaszról álmodom,  Meghitt estéken . . .  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Szeretettel  Aranyosi Ervin: Március 15. a ...  Facebookon kaptam  Sötétség és világosság  A nemzet csak akkor...  Paul David Tripp Március 16  Facebookon kaptam  Ibolya  Szent Pio atya!  Benned is ezerféle szín van  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Március 15 emlékére virágba bo...  Gyönyörködjünk a március 15 ti...  Alvó baby  A szív és a cselekvés egységes...  Szabó Norbert – Szabadsá...  Facebookon kaptam  Imádkozás Krisztus értelméért  Facebookon kaptam  Ne feledjük: a föld jóval több...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Esti kép  Rendhagyó tavaszköszöntő Horto...  Könnyáztatta asszonysorsok  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Jó éjszakát  Facebookon kaptam  Síró nő  Alvó baby  A szív és a cselekvés egységes...  Nem mindegy  A gyász  Facebookon kaptam  Házi botox  Éljen a magyar szabadság!  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Por  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Ne feledjük: a föld jóval több...  Március 15-re emlékve  Mély, puha álom - sárga féltés  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam Cs Ildikótól  Facebookon kaptam  Üdvözöllek az oldalamon  Ne feledjük: a föld jóval több...  Március 15-re emlékve  Facebookon kaptam  Nem foghatunk rá minden sérülé...  Por  Március 15-re emlékve  Facebookon kaptam  Tanuljuk meg tisztelni más ors...  Facebookon kaptam Cs Ildikótól  Szép estét kedves látogatóimna...  Illuziói ne legyen senkinek, a...  Könnyáztatta asszonysorsok  Intelem  Facebookon kaptam Cs Ildikótól  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Könnyáztatta asszonysorsok  Ez a miénk!  Nemzeti  mindent a népért...  Könnyáztatta asszonysorsok  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Jóga férfiaknak  Őri István - Dal az életről  Könnyáztatta asszonysorsok  1848. március 15-én  Facebookon kaptam  képre írva Március 15 -re emlé...  Ki volt valójában a rejtélyes ...  Könnyáztatta asszonysorsok  Aztán itt van egy másik szerep...  Isten áldja  Üdvözöllek az oldalamon  Lelkünk mélyén rejlik legnagyo...  Kokárda  Amikor 5 éves voltam,  Könnyáztatta asszonysorsok 
Bejegyzés Címkék
égbenyúló hegy, folyó ezüstkéken, lassan pergő, remegő levelekbe, kukoricagóré alatt, bolha szóra, nagy vödröt, hideg kútvízzel, álmoknak szükségük, virágok színét, elfek orrát, álmoknak ránk, reggel frissítő, szűk csiga-, felhők zsebébe, csíkos házú, mágus csak, szél belekap, fűszálak játszadozva, orrom előtt, iskolapadok alatt, anyagmegmaradás törvénye, dolgok lényege, lényegek lényege, kert sarkában, csalárd látomás, végső vallomás, éltető parázs, örök menedéket, fénynélküli éjbe, utolsó lépésem, csöndedben telis-teli, papír felé, érzékszervek dolgoznak, érzékek összeköttetései, gondolatok fogaskerekei, eccervoltra vagy, homok csak, hívásra felelhetne, kávé illata, elárvult vadrózsabokornál, mező zöldjét, szirmok bársonyát, szépség előtt, idegen őszinte, dolgokat elvárt, kupacunkba valót, másnap gondja, éjszaka csendjébe, pohár bort, elképzelt örök, estikék közül, frissen meszelt, bokámnál kiégett, zöldhagymát kifejtem, kell számolom, eperfa ágat, lélek origójától, tollhegyig tartó, hősök színjátékai, szavaink közötti, rengeteg évem, sétány melletti, város egyszer, bejárt föld, föld ahol, nagyanyám volt, hátulján csak, háztetők felett, össze-vissza fújó, bizonyosságok elhagytak, folyton éhes, idegenség sivatagja, ablakon csüngő, folyó alvadt, folyó közepébe, pohár abszint, szilvakék bongás, tegnapi megtartó, hazugságot igaznak, friss széna, hintaszékben ülni, kurvanagy hintaszék, kedves hintaszék, föld rója, utolsó pillanatban, egészet akarom, harmatcseppes rózsáktól, szemem becsukom, gőzben súlyosabb, erek lüktetnek, ajtón belül, harc vagy, holnapi címlaptörténet, másodpercmutató rámcsapásait, múlt köldökzsinórját, gyógyuló sebet, szerelem szorítása, illata csecsemőkoromra, tudomány szerint, álmoskönyv szerint, , ,
2024.02 2024. Március 2024.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 21 db bejegyzés
e év: 69 db bejegyzés
Összes: 4830 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 566
  • e Hét: 6910
  • e Hónap: 33533
  • e Év: 170905
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.