Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
Tóbiás Tünde versei
  2019-10-08 20:00:40, kedd
 
 







TÓBIÁS TÜNDE VERSEI


Tóbiás Tünde - Tüzmadár

Link









AKAROM


Hiába próbálom, nem megy.
Hiába akarom, nem megy.
Akarom, próbálom, csinálom, nem megy.
Csak a fájdalom könyörtelen karma
bús komorsággal mar mind mélyebbre mellkasomba.
Akarom, próbálom, csinálom. Egyedül nem megy,
csak a fájdalom marta seb egyre mélyebb.
Szívemből akarom tövestől kitépni!
Vajon sikerülni fog? - Nem tudom ígérni.







ELBOCSÁTÓ SZÉP ÜZENET...

...a migrénhez


Jöttél, pedig nem is hívtalak,
elkeserít, hogy nem irányítalak!
Mikor csillámpóni táncol a szemem előtt,
már jól tudom, hogy érkezel mindenekelőtt!
Napokig maradsz, pedig nem is marasztaltalak,
téged én soha, de soha nem magasztaltalak!
Mégis újra és újra megtalálsz,
hónapról hónapra felzabálsz!
Éjjel-nappal kísérsz utamon,
ekkor tiéd az uralom!
Tehetek én bármit ellened,
te nem ismered a kegyelmet!
Olyan erős vagy és kitartó,
mondjam azt, hogy rabszolgatartó?
Lekötöd minden gondolatom,
minden apró hang ilyenkor borzalom!
A leghalványabb fénysugár is zavaró,
ilyenkor leszáll agyamban a ködtakaró!
Én már annyi mindent próbáltam,
nemcsak a lábamat lóbáltam!
Ősi, házi gyógymódot, mindenféle pirulát,
a lehetséges gyógymód okozott sok dilemmát!
Semmi és senki nem segít,
az inger a kagyló felé kényszerít!
Erős, görcsös hullámokban tör elő,
"róka" köszön rám, ami nem előkelő!
Majd néhány pillanatra megszűnik a fájdalom,
aztán folytatódik az egész kínzó bántalom!
Míg egy reggel arra ébredek,
elmúlt minden, újraszülettem.
Bárcsak ne is ismernélek!
Belőled többé nem kérek,
ezentúl sohasem akarlak érezni!
Ne akarj többé térdre kényszeríteni!
Tűnj el az életemből, mintha nem is lettél volna,
a boldogság engem azonnal homlokon csókolna!







EMLÉKEIM


Idegen helyen, idegen ágyban fekszem, álmodom,
emlékeimben kutatva felrémlik gyermekkorom.
Ismerős az idő, a hely, az ágy,
magam előtt látom drága jó nagymamám.
Csukva még a szemem, alszom, de már ébredek,
hallom, ahogy a konyhában készülnek az ételek.
Sürög-forog, arany-dolgos kezével kever-kavar,
szemhéjam mögött látom, ahogy egy bejglit felcsavar.
Sőt, orromban érzem a frissen sült kalács illatát,
tudom, mamám lehozná nekem az ég összes csillagát!
Ágyamat otthagyom, lábaim az ablakhoz visznek,
késő reggelen a ház szemén kitekintek.
Ablakom előtt vén fenyőfa untalan álldogál.
Egyik öreg ágán lustán lóg egy pókfonál.
De gazdáját nem látom. Vajon hol lehet?
Szemem körbejár a fán, de pókot nem lelek.
Á, de nocsak, kit látnak szemeim?
Nyújtanám is felé gyermekkezeim!
De nem is egyedül van. Párban ülnek az ágon!
Bárcsak újra valóság lenne! - Azt kívánom!
Látom, ahogy összebújva dalol a gerlepár,
mosolygom, lelkemet kitölti az érzelemár!
Boldog vagyok, és egyben könnyezem,
Kérdezem, az élet miért ily könyörtelen?
Mit ad, azt el is veheti. Ezt vajon miért teszi?
De emlékeim nekem örökre megmaradnak,
erőt adnak, nehéz napokból kiragadnak.
Ha magányomban vagyok, és a békét szomjazom,
becsukom szemem, és agyamba a múlt képeit csalom.
Nagymamám alakját újra és újra felidézem,
hagyom, hogy a gerlepár búgó hangja megigézzen.
Ágyamban fekszem. Idegenben. De nem vagyok többé egyedül,
A múlt és a jelen szeretetben, békében egyesül.







ENGEDD A CSODÁT!




Csoda történt, emberek,
köztünk jár a SZERETET.
Ünneplőbe öltözött,
a szívekbe költözött.

Nyisd ki Te is szívedet,
érezd, lásd a színeket!
Szép fenyőfa, örökzöld,
Remélj és Higgy, Anyaföld!

Micsoda fényes pompa,
akárcsak egy álomba!
Arany és ezüst díszek,
kékek és rózsaszínek!

Koszorún négy gyertyaláng,
akárcsak a fáklyaláng,
utat mutat, világít,
ez szívünkhöz irányít.

Nem látni, csak érezni,
ki kell ezt most élvezni,
Kis Jézuska, angyalok,
a szeretet felragyog!

Boldogságot elhozták,
a haragot elnyomják.
Ne engedjük megszökni,
csak egy év múlva jönni!







ÉDESANYÁMNAK



Születésnapodra


Még szíved alatt hordtál, már szerettél.
Még a napot nem láttam, már becéztél!
Még csókod akkor nem érte homlokom,
Szíved lágy dobbanása volt oltalom!

Gyermeklelkek fenn a mennyben ki tudja, meddig lebegnek,
tanulnak s figyelnek, majd döntenek, ki lesz jó szülőnek!
Leszáll, mint apró kis áldás, kit oly rég kívántak.
S tudja jól, megérkezett, kire oly rég vártak!

Ha ma áldás lennék, mint rég - egy apró kis lélek,
ma is hozzád szállnék, és téged szülőnek kérnélek!
Otthont lelnék boldogan vigyázó méhedben,
és te édesanyám maradnál dobogó szívemben.

Nem voltam mindig jó gyerek!
Gyakran csaltam ki könnyeket!
Most letörölném mind, mely érettem hullott,


szívemből kívánom, bár ne lett volna oly sok!

De felnőttem, s lám, a lélekből lett érett nő!
Sok harc s könny árán! - Mondaná a Teremtő!
Itt állok! Így, ahogy vagyok! Büszkén előtted!
Szemedbe néz, ki oly sokat kapott tőled!

Megköszönném! Bár lennének rá szavak!
Ha újra születek, csak téged választalak!
Hálát érzek, s még megannyi édes gondolat!
Édesanyám vagy, és te adtál szárnyakat!

Legyen e pár sorom előtted, mint apró ajándék!
Bár többet tudnék adni, bár többet tehetnék!
Születésnapod ma van! Alig csak pár szám!
Éltessen isten téged, drága Édesanyám!







ÉVSZAKVÁLTÁS


Álmos a nyár, szenderedne már.
Tikkasztotta izzó napsugár,
Vihar verte, eső áztatta,
A természet nyúzta, nyaggatta.

Küldetése idén hosszú volt.
Helytállásán nem volt semmi folt,
Hónapokig állta a sarat.
Nincs már erő... csak az akarat.

Szeptemberrel az ősz közeleg.
Nem maradhat a nyári meleg,
Mert szél úrfi messze kergeti,
Maradását meg nem engedi.

Jönnek a zord, szürke fellegek,
Mogorvává teszik az eget.
Zizegnek a hulló levelek:
- izzadtunk a nyáron eleget.

Elvesztette nyár az erejét,
Nem élvezi saját melegét.
Pihenésre hajtja le fejét.
Sokszínű ősz veszi át helyét.







FELVETTEM A SZÁRNYAKAT

Slang Anikó poeta tiszteletére


Nagy ajándékot adott nekem az ég,
az életem olyan, mintha játszanék.
Múltba vész a bú és a bánat,
a szeretet felém tisztán árad.
Csodás versek alkotói közül
boldogságomnak valaki szívből örül.
Vitával indult a mi barátságunk,
amit a mai napig nem is bánunk.
Vitánk végére pont került,
fiatalok becsülete megmenekült.
Barátságunk sziklaszilárd,
ez már mindkettőnknek kijárt.
Mit értem tett, nem felejtem el neki,
szeretetem iránta gyermeki.
Hálás, tiszta, mély és önzetlen,
szárnyaimat neki köszönhetem.
Látott ismert szelek hátán lebegni,
onnan a mélybe zuhanni, ott merengni...
Látta, hogyan csipegetem összetört részeim,
és hogyan bújik vissza fájdalom a résein.
Fáradhatatlanul olvasott, lelkével simogatott,
remek humorával nehéz napokon szórakoztatott.
Szinte soha nem kérdezett,
fél szavakból is mindent értett.
A szavak mögé mindig látott,
Kívánom, legyen élete áldott!
Lelke és teste sokat szenvedett,
szíve mégis önzetlenül cselekedett.
Soha nem panaszkodott, nem bánkódott,
boldogságom után nálam is jobban vágyódott.
Sok energiát fektetett a szárnyaimba,
rendületlenül kérte, higgyek álmaimba`!
Lelkem darabjait összeszedve,
nem mertem szállni a fellegekbe.
Ő tudta, mit én nem is sejtettem,
hogy lehet magasan szállni sebzetten!
A fájdalom elmúlik, helyére jó kerül,
törött szárnyú madár is meggyógyul, és újra repül.
Még csak próbálgattam frissen kapott szárnyaim,
máris teljesülni látszódtak titkolt vágyaim.
Szerelmet kaptam, hirtelen, nem is vártam,
Ő folyton biztatott, erős már a szárnyam.
Mondogatta, ne nézzek le a mélybe,
csak fel, a csodásan ragyogó, kék égre.
Most boldogan szállok a felhőtlen égen,
Slang Anikót örökre szívembe véstem!
Hálás vagyok érte az életnek, a sorsnak,
az utunkat egyengető angyaloknak.
Köszönöm, hogy életem részese lehet,
Tündérkeresztanyám! Ugye érzed? Szeretlek!







FŐNIXMADÁR


Főnixmadárként újra éledek,
darabokból rakom össze lelkemet.
Mi fáj és gyilkol, leteszem,
nem kell már a félelem...







GYŰLÖLET


Nem is értem, emberek,
hogy fér szívetekben gyűlölet?
Nem nehéz nektek cipelni súlyát?
Nem félitek az élet bosszúját?!
Persze, Te, olvasó, mondhatnád:
- Milyen álszent az író, igazi galád!
- Mit osztja itt a bölcs szavakat?!
- Miért nem növeszt inkább szarvakat?!
De nem, kedves olvasó, bújod a sorokat tovább,
s tán elülteti fejedben a gondolat magvát!
Hisz ha belegondolsz, te hordozod terhét,
ahelyett, hogy szíved szeretetbe öltöztetnéd,
és valós-vélt sérelmeidet elfelejtenéd,
szívedet pedig szeretettel felvérteznéd!
Hiszen hol egykor szeretet lakott,
most gyűlölet vés bele karcot!
Gyűlöleteddel nem annak ártasz, kire irányul,
csupán magad szívét irányítod silányul.
Magadnak okozol vele bajt és gondot,
hiszen míg gyűlölsz, nem lehetsz boldog!
Talán nem is én vagyok az, ki nem érti,
nem én vagyok az, ki saját lelkét sérti!
Szólhatna ez a vers egyetlen embernek,
de őt kikerülve ajánlom az erre tévedőknek!
Nincsenek benne mélyenszántó bölcsességek,
sem mindent elsöprő, romantikus ékességek,
csupán egy egyszerű gondolat, egy érzés!
Te, ki olvasod, érted-e?! Csak az itt a kérdés!







HÁLÁS VAGYOK!


Csillagtalan éjszaka
beülök az ablakba!
Két szemem az eget kémleli,
bár most nem látszanak fényeik,
ott ragyognak fent az égen,
ott van a helyük sok ezer éve.

Fejemben tengernyi gondolat,
most nem érzek súlyos gondokat,
nyugalom tölti ki belsőmet,
értékelem múló esztendőmet.
Peregnek előttem a képek,
érzem, enyém az élet!

Szívem hálával csordultig teli,
a világot képzeletben átöleli!
Köszönöm minden igaz barátnak,
ki pajzsát tartotta a támadásnak,
ki nem hátat fordított, és kacagott,
hanem kezét nyújtotta és elkapott.

Köszönet az otthonnak, családnak,
testvéreknek, apának, anyának!
Mellettem álltak minden percben,
az igazi bajban nem hagytak cserben!
Öleltek, karoltak, fogták a kezem,
mikor sírtam vagy kacagva nevettem.

Köszönöm az angyaloknak és Istennek,
hogy nem veszítettem el hitemet,
hogy részese lehettem mindennek!
Nehéz volt, többször térdre estem,
de a földről magam leporolva, mindig felkeltem!
Stabilan állok, fejem felszegtem, mosolyog a lelkem!

Köszönet hát érte mindenkinek,
egész vagyok testileg-lelkileg!
Nélkületek, kik szerettek, nem ment volna,
lelkemben a béke lángja még nem táncolna!
Köszönet, hála! Szeretetem veletek,
nem felejtem, mit értem tettetek!







HOZZ REMÉNYT!


A magány órája számomra végtelen,
egymás sokaságába kúsznak szüntelen.
Széttép, megperzsel, felemészt.

Magában tévelyeg a kárhozott lélek, bár a szíve tárva,
társát a vigaszban nem találja, Egyedül teng-leng az árva.










HÓTÜNDÉR ÉJI TÁNCA


Sötét éjszaka vonja be a tájat,
falevél már nem tarkítja a fákat!
Házak felett füst gomolyog a kéményből,
itt-ott kiszűrődik a szobák fényéből!

Kanyargó utcáit kicsiny falunak megfesti,
a sötétséget itt-ott finoman megtöri.
Béke, nyugalom takarja be a házak falát,
elfeledteti a világ búját-baját.

Valami készül ott fent az égen,
csillámló csoda születik éppen.
Felhők vízét a fagy megüli,
ezzel a hókristályt megszüli.

Csoda születik, mely a földnek lett szánva,
megkezdődött odafent égi tánca.


Kecsesen mozog a lég szárnyain,
nincs is szebb az ég téli vásznain.

Száz és százezer apró, égi csoda,
milliónyi hópihe, már nem felhő az otthona.
Értünk jött a világra, hogy a tájat betakarja,
lelkünk álló vízét megzavarja.

Békét áraszt a nyugalom, a csend,
fellegekből alászállva megfesti az édent.
Szeretet csillan az emberek lelkében,
meg van írva az ég végtelenjében.







IMA


Hozzátok szólok, angyalok,
kik kísértek földi utamon!
Kérlek, segítsetek nekem,
ne csak álmodjam életem!
Engedjük fel a láncokat,
ne törjék össze álmomat!
A boldogság hozzám megérkezett,
közben a belső harc megégetett.
Sebe nem fáj, balzsam rá a szeretet,
mi kitölti teljes lényemet!
Kérek erőt a mindennapi harchoz,
ne vezessen a félelem kudarchoz!
Tudom, itt vagytok, érezlek titeket,
hát kérem, húzzuk ki a töviseket!
Engedjetek szabaddá válni,
ne hagyjatok soká vacillálni!







ITT A TAVASZ, ITT VAN MÁR


Kisütött a napocska,
csörgedezik patakocska!
Madárka csiripel,
a tél minket irigyel.

Búcsút int neki a tavasz,
bár még visszaszökhet a ravasz.



Ide ne jöjjön már, nem várja senki,
a nap sugarait vágyja mindenki.
A kikelet üdén lengi be a tájat,
élettel hinti be a kopár fákat.

Beszökött a tavasz az ablakon át,
ragyogással vonja be a szobát.







ITT VAN AZ ŐSZ


Ágyamban fekszem nyugtalan,
Bensőmben tajtékzó kérdés, számtalan.
Ki vagyok én, és mit tegyek?
Mikor vonulnak el a fellegek?
Ősz jön, melyet fagyos tél követ?
Egek! Máris borzongás járja át bőrömet.
Ki vagyok? Ki voltam? Ki lehetek?
Éltem én? Vagy csak voltam?... remegek...
Ki életét éltem én?
Vagy ez volt az enyém?
Nem! Az nem lehet!
Elönt a rémület!
Merre tovább? Hogy legyen?
Kérdem én, de választ nem lelek!
...
Még mindig ágyamon fekszem,
Érzem, hogy lassan lehűl a testem,
Takaró után kutatok,
Gyorsan belebújok.
Igen, semmi kétség, itt az ősz...
Úgy tűnik, most az elmúlás győz...
Hmmm... fénysugár rohan át a szobán,
Gondolatsoromat fonom tovább...
Tél után jön majd a kikelet!
Meglátjuk, a végén ki nevet?!







KARÁCSONY MÁS MÓDRA


Meghatódott, öreg szempár,
olyan sok mindent látott már,
megélt számos jót, pár rosszat,
szebbnél szebb Karácsonyokat!
Sok hideg, fagyos ünnepet,
Jézus Krisztus megszületett!

Sok büszke, szülői szempár,
hallgatják gyermekük szavát,
ahogy ünneplőbe öltözve
betanult versüket szavalják!
Várják a nagy-pelyhes havazást,
gyermekként ez adta a varázst!

Néhány zavart tiniszempár,
nem tudja, mi az, mit elvár,
sok díszes ajándék legyen,
vagy szeretet, mi végtelen?
Egyszerre mindent és semmit,
magányt, lélegzetvételnyit!

Megannyi csillogó gyermekszempár
izgatva várja már a díszes fát,
alatta rengeteg ajándékát,
a színes füzér fényjátékát.
Együtt az egész nagycsalád,
lesi apa-anya mosolyát.

Az Ünnep kinek mit jelent?
Lehet az idős vagy gyerek,
e napok különlegesek!
Meghittség és szeretet,
örömkönnyek, mosolyok,
legyenek az emberek Boldogok!







KATALIN TRÉFÁJA


Kipp-kopp, kipp-kopp, ki kopog?
A tél az, hűsen dohog.
Megérkezett Katalin,
fagyot hozott odakinn.

"Ha Katalin kopog, Karácsony locsog." -
tartja a közmondás. - De ez így nem igazság!
Legyenek hótól szikrázó Karácsonyok,
ne a hegyi műpálya legyen a vigaszág!

Nincs ez így rendjén, ez így most nem mehet,
Karácsonykor szeretnék hópelyheket.
Hófehér tájat, vastag takarót a rétre,
hiszen ezért költöztek a madarak délre.

Tudják ők is, ha tél jön, hó érkezik,
hópaplan alatt étel nem ígérkezik.
De ma már ez sajnos nem így működik,
az ünnep gyakran hó nélkül telik.

Vágyom meghitt, ünnepi együttlétre,
a családdal elköltött estebédre.
Gyermeklelkem szánkózni vágy,
vívjunk együtt hógolyócsatát!










KÉRDEM ÉN...


Nem tudom, mit hoz a holnap, mi lesz velünk,
Tetteinkkel vajon nem önmagunk ellen teszünk?
Vagy meg van írva előre a sorsunk,
Mindegy, milyen döntéseket hozunk?
Netán` a mi kezünkben van minden,
Előre elrendelve pedig semmi nincsen?

Mi végre lettünk a semmiből teremtve?
Hogy odafent valaki hátradőljön nevetve?
Mi végre a sok nehéz óra?
Hogy felkészítsen a jóra?

Mit lehet tenni, ha kezünkből kicsúsztak a szálak?
Miből lehet építeni bevehetetlen várat?
Olyat, mely a lelket és a szívet védi,
Hogy soha többé ne kelljen félni.

Mi a különbség jó és rossz között?
Lesz-e jelentősége, hogy miként döntök?
Győzhet-e az ész a szív és lélek felett?
Vagy mi el lett rendelve, bevégeztetett?

Válaszokat kérdésemre okosan ki adhat?
Faggathatunk erről élőt, vagy csak holtakat?







KIFOGTAM AZ ARANYHALAT!


Felhúztam a gumicsizmám,
teleraktam a tarisznyám,
vállamon a horgászbotom,
sétabotra támaszkodom.

Elindulok a vízpartra,
ott leülök a vén padra,
botomat a vízbe dobom,
"Csak fogjak halat" - dúdolom.

Várom az én jószerencsém,
két keszeg a részeredmény.
Csak néhány röpke pillantás,
s botom végén újra kapás!

Lélegzetem is elakad,
kifogtam az Aranyhalat!
Aranyhalam némán tátog,
"Teljesítem kívánságod!"

Nagyobb öröm nem is érhet,
de hirtelen mit is kérjek?
Gondolkodom egy keveset,
s máris mondom igényemet.

"A Világ minden embere
tömhesse magát degeszre,
a Föld minden szegletében
az egészség érdekében!

A Világ minden részében
éljen mindenki békében,
ne legyen harc, se háború,
ne létezzen ki nyomorú!

A Bolygó egyetlen táján
se ismerjék ki a Sátán!
Ország-világ legyen boldog,
ne bántsanak senkit gondok!"

Mikor halam visszadobnám,
megszólal a csörgőórám,
felébredek, körbenézek,
véget ér a képzelgésem.

Ó, nem volt egyéb, csak álom,
akkor viszont azt kívánom,
Jóistenhez szól fohászom,
teljesüljön be az álmom.







KISIKLOTT ÜNNEP


Feslett lelkek csalfa násza,
képmutatás léha tánca,
nem veszitek magatok észre?
A szeretetet váltjátok pénzre?

Magányos szívetekben
vív-e harcot még a szeretet?
Vagy győzni tűnik ott bent
a változás, mely végbement?

Miért ölelitek sivatagi puszta, üres szellemetek?
Nem jobb ölelésben érezni, amint egyszerre dobban szívetek?
Miért nem húzod, bút felejtve kebledre régi haragosod?
Nem jobb érzés-e, mint mikor sérelem fájdalmát taposod?

Dühös vagyok! Dühös a világra!
Dühös a kapzsiságra!
Mikor értitek már meg végre?!?
Vagy erre vágytok?!? - A sötétségre?!?

Nektek mit jelent a karácsony?
Ti nem békességre vágytok?
Többet jelent a drága ajándék,
mint az önzetlen jó szándék?

Tanítsátok gyermekeitek önzetlenségre!
Gyengédségre, kedvességre, tisztességre!
Szeressétek őket tiszta szívvel, igazán!
Ne ismerjék meg soha, mi az a magány!

Tanítsátok gyermekeitek, mi az ünnep varázsa,
hol rejtőzik az őszinte szeretet szárnyalása!
Ne azt lássák, hogy a vagyon a valódi érték,
a szeretet lényegét már gyerekként megértsék.

A jövő napjai a mi kezünkben,
a jövőt alakítjuk jelen életünkben.
Rajtunk múlik, mivé lesz a karácsony!
Nem múlik máson, csak akaráson!

Bocsáss hát meg mindent, engedd el a múltat,
boldog, békés karácsonyt csak ez nyújthat!
Tégy jót, legyen bármily kicsi dolog,
lehet, valaki pont ettől lesz boldog!







KISKEDVENC


Van nekem egy pici cicám,
szereti őt minden porcikám,
vörös a pihe-puha bundája.
Nincs neki túl sok munkája.
Naphosszakat csak heverészik,
egy keveset néha egerészik.







MÉLÁZÁS

Haiku, vagy valami ahhoz hasonló


Behűtött pezsgő,
gőzölög a habfürdő,
belemerülök.

Lágy csók ajkamon,
kitárt karodba bújok,
biztos menedék.

Szél tépett fákat,
nézem az ablakon át,
csitult a vihar.

Tavaszi emlék,
vidám madárcsicsergés,
béke szívemben.

Most szitál a hó,
fehér lepel a tájra,
vastag takaró.

Közeleg a tél,
kopog lelkem ajtaján
éltető remény.

Újra lesz tavasz,
ölelő kar, finom csók,
szerelmes idill.







NEM ÉRTEM

Avagy "Engedd a Csodát!" című versem folytatása


Mi történt, emberek?
Hová lett a szeretet?
Annyira vártuk, hogy eljöjjön,
miért engedjük, hogy az egész megtörjön?
Hová lett a nagylelkűség, a jóakarat?
Miért épülnek újra körénk a falak?
Miért nem segíthetjük egymást egész évben?
Élhetnénk mind együtt, békességben.
"Dicsőség Mennyben az Istennek,
Békesség Földön az Embernek"
De hol a dicsőség? Hol a béke?
Ennyi volt? Máris vége?
Nem értem ezt, emberek!
Tényleg, csak ennyit ér a szeretet?
Miért jobb, ha a lélek közömbös?
Az élet így elég göröngyös!
Amott, oldalt egy koldus kartonpapíron kuporog,
Mögötte a kirakatban LEÉRTÉKELÉS vicsorog!
"Kihagyhatatlan" ajánlat csábítja a népet,
a nyomort észre nem veszi, közönyösen lépked.
Sétálok a szürkeségben, az eső csepereg,
közben a könnyem is elered.
Én nem értem ezt az egészet.
Lehetne szebb az élet!
Lehetne jobb hely a Földünk,
csak egymással kellene törődnünk.










NEMLÉT


töviskoszorú fejemen
rozsdás vaslánc a kezemen
rabiga fáradt lelkemen
meghurcoltak eltiportak
létembe életet mi hozhat







SZILVESZTER ÉJJEL


Újra itt a Szilveszter,
el kell most a nagy szvetter.
Kint röpködnek a mínuszok,
én meg buliba indulok.

Hajamat kontyba csavartam,
tükör előtt álltam zavartan,
sminkem nem úgy sikerült, mint akartam,
hát kínomban az államat vakartam.

Na, de ez most már így maradt!
Legalább a ruhám csinos darab.
Kezemben behűtött pezsgő,
ma ez a tuti nyerő.

Lábamat csizmába bújtattam,
a cipzárt húzva kicsit fújtattam.
De most már az út kövét taposom,
mára a gondolkozást napolom.

Ez az év utolsó napja!
A búnak odacsapva,
éljük meg az öröm ódáját,
várjuk így az új év első óráját!

Minden, mi rossz volt, engedjük el,
a tanulságát ne felejtsük el!
Az új év csak jót hozhat,
addig meg mindenki táncolhat!







TARTSON ÖRÖKKÉ!


Szívekben szeretet, lelkekben béke,
dicsőítő dallam száll fel az égbe!

Most mindenki segítő kezet nyújt,
kéz a kézben felezzük a bút.

Most mindenki kitárja a szívét,
szabadon érzi a szeretet ízét.

Most mindenki fogható a jóra,
ha másra nem, egy-két jó szóra.

Most mindenki ad kegyesen,
nem utasít kérő szót jegesen.

Most a gonosz háttérbe szorul,
eddigi helyéből kitolul.

Most a jó erősebb mindenek felett,
és minden rosszat legyőz a szeretet.

Most megéljük Karácsony ünnepén,
Én azt kívánom, tartson örökké!







TÉLI VERS


Medvecsalád bőszen durmol,
barlangjukban mély álom honol.
Kicsi-bocs álmában málnát burkol,
közben jó hangosan horkol,
szája mosolyra görbül!
Mami-maci nemkülönben,
mint amikor puska dördül,
üvölt fel dühödten,


álmában fiát csínytevésen kapta,
- megint rosszcsont volt az ebadta!
Mackó-papa jobbról balra fordul még egyet,
ébredéshez nem érzi az időt elérkezettnek,
árnyékát maga mögött meglátta,
így visszament a barlangjába.







ÚJRAHANGOLVA


Odabent, lent a mélyben,
húrok zendülnek éppen.
Kezdenek új dallamot,
a régi dal megkopott.

Kínzó emlékkel feldereng a régi,
szemem elé a múlt képeit idézi.
Fájó képek előttem peregnek,
fejem felett idézve bús felleget.

De felhők mögött mindig megbújik a nap,
tudom, leszek én még sokkal boldogabb.
Várom a szivárványt lelkem egén,
hogy madarak trillázva dalolják zeném.







ÚTON A FÉNY FELÉ

Amikor eljön az utolsó óra


A test még a Földön vár,
a lélek már messze száll!
Angyalok jöttek érte,
hogy elvigyék a szépbe!

Fogom a kezed,
érzem, még meleg.
Szólnék még - Maradj!
El még ne szakadj!

Önző módon nem tehetem,
lelked el kell, hogy engedjem!
Simogat még a tenyerem,
közben nedves a két szemem!

Hazatért a lelked,
itt maradt a tested,
nem pumpál már szíved,
leállt a légzésed!

A földi út itt véget ért,
megbocsátást nyertél vétkedért.
Tudtad, mi az, hogy szeretni,
betegség tanított szenvedni.

A test meghal, el lehet temetni,
a lélek örökké él, nem szabad feledni!










VÁLASZ ATTILÁNAK


Tavasszal kezdődik az élet,
A természet is újraéled,
Még látom a Világban a szépet,
Talpam alatt élvezem a virágzó rétet.
Szomjazom a jót, a vad, kalandos életet,
Vágyom a szerelmet, álmodom édeset.
Tavasszal türelmetlen várom a nyarat,
Nyárban élő gyerekek lelke szabad.

Beköszönt a meleg nyár,
Lassan felnövök hozzá,
Megtalál a szerelem,
Vele képzelem életem.
Nem egy fejezetet akarok,
Nem egy rövid évszakot,
Tartson örökké, erre vágyom,
De őszben mutatkozik elmúlásom.

Kezdődik az ősz, megérkezett,
Emlékeim festenek szép színeket,
Narancs, piros, barna, sárga


Okot ad nekem megnyugvásra.
A régi, forró szerelem elkísér,
Nyugodt, meleg telet ígér.

Ámde tél közeledtével hidegen fázom!
Mégsem tűnődhetem az elmúláson!
Jön még tél után tavasz, kikelet,
Leteszem terheim, mit rég cipelek.

Bár testem felett végül az elmúlás győz,
Lelkemben a múlt emléke mindent legyőz.
Egy kisgyerek bennem örökre megmarad,
Lelkem egy darabja büszkeségtől dagad!
Éltem életet, gyűjtöttem emlékeket,
Lassan elmegyek, de addig még élem az életet!











 
 
0 komment , kategória:  Tóbiás Tünde  
Címkék: gondolatsoromat, fáradhatatlanul, madárcsicsergés, születésnapodra, rabszolgatartó, főnixmadárként, kihagyhatatlan, mindkettőnknek, marasztaltalak, magasztaltalak, boldogságomnak, szórakoztatott, gyermekszempár, szeptemberrel, visszaszökhet, bevégeztetett, sziklaszilárd, gyermeklelkek, születésnapod, hógolyócsatát, önzetlenségre, leghalványabb, gyermeklelkem, karácsonyokat, végtelenjében, mindenekelőtt, barlangjukban, gyűlöleteddel, kényszeríteni, újraszülettem, gyermekkezeim, elérkezettnek, kartonpapíron, rendületlenül, elfelejtenéd, felvérteznéd, fájdalom könyörtelen, fájdalom marta, szemem előtt, leghalványabb fénysugár, lábamat lóbáltam, lehetséges gyógymód, kagyló felé, egész kínzó, reggel arra, boldogság engem, konyhában készülnek, bejglit felcsavar, frissen sült, ablakhoz visznek, élet miért, békét szomjazom, Tóbiás Tünde, TÓBIÁS TÜNDE VERSEI, ELBOCSÁTÓ SZÉP ÜZENET, ENGEDD CSODÁT, FELVETTEM SZÁRNYAKAT, Slang Anikó, Slang Anikót, HÁLÁS VAGYOK, HOZZ REMÉNYT, HÓTÜNDÉR ÉJI TÁNCA, KARÁCSONY MÁS MÓDRA, Jézus Krisztus, KATALIN TRÉFÁJA, Megérkezett Katalin, KÉRDEM ÉN, KIFOGTAM AZ ARANYHALAT, KISIKLOTT ÜNNEP, Dicsőség Mennyben, Békesség Földön, SZILVESZTER ÉJJEL, TARTSON ÖRÖKKÉ, TÉLI VERS, ÚTON FÉNY FELÉ, VÁLASZ ATTILÁNAK,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Tudjátok ?
Belétünk a Sárkány évébe, béke vagy nagyobb háború vár ránk?
Még zöld a chili paprikám, ha beviszem a lakásba tovább fejlődik?
Tényleg hasznos gyógynövény a csalán?
Mi a teendő a novemberi Rododendron bimbóval?
Az álmoknak valóban van jelentése?
még több kérdés
Blog Címkék
Vérnyomáscsökkentés  Aki belekortyol  Paul David Tripp Március 28  Esti Ima !  Játékos kis cicák  Az erdőterápia egészségre gyak...  képre írva  Facebookon kaptam  Alvó baby  Sonka vásár  Ratkós beszületései a szereplő...  Facebookon kaptam  Esti képek  Egy hét kihagyás  Virágvasárnap: az élet és a re...  Most - segíts meg Mária ,  A nagyhét eseményei  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Alvó cica  Facebookon kaptam  Zilahy Lajos - A régi ház küsz...  Alvó baby  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Alvó kutya  Szívet megérintő . . .  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam Krisztinától  Ne hagyd  Kövesd a vezetőt  Az idegen országok éghajlata  Inkább ad  Alvó baby  Rács mögé  Facebookon kaptam  Óraállítás  Facebookon kaptam Krisztinától  Facebookon kaptam  Levél lány  Virágvasárnap: az élet és a re...  Facebookon kaptam Cs Ildikótól  Facebookon kaptam  Egy hét kihagyás  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Alvó kisfiú  Inkább ad  Reményik Sándor: Itt most virá...  Facebookon kaptam Krisztinától  Facebookon kaptam  Az eper flavonoidjainak gyógyh...  Aki belekortyol  Alvó baby  Alvó kutya  Várnai Zseni - Éveim  Az izmaink nem csak testmozgás...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Alvó baby  Szép estét  Idővel az ember megérti, hogy ...  Ratkós beszületései a szereplő...  Egy hét kihagyás  Jó éjszakát  Facebookon kaptam  Amikor Jézusnak gondjai voltak...  Facebookon kaptam  Boldog virágvasárnapot minden...  Humor is meg nem is szerinted?  Sadhguru idézet  Magyarországon 1978 óta ünnepe...  Nárcisz  Esti kép  Szép estét  Facebookon kaptam  Sok ember olyan,  Boldog virágvasárnapot minden...  Apu  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Sonka vásár  Jó éjszakát  Manna OWell tollából  Facebookon kaptam  Minden kedves látogatómnak sze...  Facebookon kaptam  Leereszkedés és olvadás  Kőrösi Csoma Sándor gondolata  Kövesd a vezetőt  Mire jók ?  Paul David Tripp Március 27  A szeretetről  Reményik Sándor: Itt most virá...  A nagy természet  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  képre írva  Várnai Zseni - Éveim 
Bejegyzés Címkék
fájdalom könyörtelen, fájdalom marta, szemem előtt, leghalványabb fénysugár, lábamat lóbáltam, lehetséges gyógymód, kagyló felé, egész kínzó, reggel arra, boldogság engem, konyhában készülnek, bejglit felcsavar, frissen sült, ablakhoz visznek, élet miért, békét szomjazom, múlt képeit, gerlepár búgó, jelen szeretetben, szívekbe költözött, szeretet felragyog, haragot elnyomják, lélekből lett, természet nyúzta, nyári meleg, hulló levelek, nyáron eleget, életem olyan, szeretet felém, mélybe zuhanni, szavak mögé, fájdalom elmúlik, csodásan ragyogó, felhőtlen égen, utunkat egyengető, élet bosszúját, bölcs szavakat, sorokat tovább, gondolat magvát, vers egyetlen, erre tévedőknek, egyszerű gondolat, eget kémleli, világot képzeletben, igazi bajban, földről magam, béke lángja, magány órája, kárhozott lélek, szíve tárva, szobák fényéből, sötétséget itt-ott, házak falát, világ búját-baját, fagy megüli, hókristályt megszüli, földnek lett, tájat betakarja, emberek lelkében, boldogság hozzám, belső harc, mindennapi harchoz, félelem kudarchoz, kikelet üdén, kopár fákat, elmúlás győz, nagy-pelyhes havazást, színes füzér, egész nagycsalád, idős vagy, emberek Boldogok, hegyi műpálya, madarak délre, ünnep gyakran, családdal elköltött, semmiből teremtve, szívet védi, vízbe dobom, egészség érdekében, szeretetet váltjátok, drága ajándék, ünnep varázsa, őszinte szeretet, valódi érték, szeretet lényegét, jövő napjai, jövőt alakítjuk, pici cicám, pihe-puha bundája, keveset néha, egész megtörjön, lélek közömbös, koldus kartonpapíron, kirakatban LEÉRTÉKELÉS, nyomort észre, nagy szvetter, államat vakartam, ruhám csinos, tuti nyerő, cipzárt húzva, gondolkozást napolom, , ,
2024.02 2024. Március 2024.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 21 db bejegyzés
e év: 69 db bejegyzés
Összes: 4830 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 865
  • e Hét: 9102
  • e Hónap: 35725
  • e Év: 173097
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.