2019-10-30 17:30:49, szerda
|
|
|
KATONA BÁLINT VERSEI
2.rész
Katona Bálint /Hajdúböszörmény 1950-11-05 - ) debreceni képzőművész, festő, költő, művészeti vezető. Versek mellett vizuális költeményeket készít.
VENDÉGÜNK: KATONA BÁLINT
Link
Alkotói adatlapja
Link
MAGAM
Magam szorgalmával,
magam ásta árok,
magam taposta úton.
magányosan járok...
Magam álmodom már,
ez magányos hatalom,
magamnak írt dalomat,
csak magam hallgatom...
Magam magánya egy
magam építette börtön.
hol a magam könnyeit,
is magam törlöm...
A MAGÁNY
Amikor egyedül vacsorázol
És magaddal bújócskát játszol
És otthonról hazamennél
Akkor érzed, hogy magányos lettél
Mikor a tükörben idegen az arcod
És eluntad végleg a harcot
Mert tudod, hogy sohase nyertél
Akkor érzed, hogy magányos lettél
És hiába mondod magadnak
Hogy nem vagy egyedül
Hogy más is ugyanúgy magányos
És másnak sem sikerül
Nem vigasztal, hogy sokan vagyunk
Hogy sokan vagyunk egyedül
A magány, az nem az, ami körülvesz
Hanem az, ami hiányzik - itt belül
Mikor az évek már összefolynak
És nem jelent semmit a holnap
És magadtól fel se kelnél
Akkor érzed, hogy magányos lettél
Amikor semmi sincs, ami fontos
És nincs már kedved a szóhoz
És mindegy, hogy kit szerettél
Akkor érzed, hogy magányos lettél
És hiába mondod magadnak...
A magány: Katona Bálint videó etűd /Szerző: Bródy János - Előadó és videó: Katona Bálint/
Link
MAKACS LEVELEK
Az ősz maga az elmúlás
levelek hullnak fejedre,
beletörődve várod, hogy
mások lépjenek helyedre.
Mielőtt az asztalodról
elfogy a félretett élelem,
fogyjon el szívedből is
a felgyülemlett félelem.
Csak menj bátran tovább,
merre kijelölt utad halad,
s ha végállomáshoz érsz,
fogadd örömmel magad.
Talán néha te is hibáztál,
de a sok jótetted is kitűnt,
hát mielőtt gyónni indulsz,
kövess el valami kis bűnt.
Rozsdás levelek között
még találsz zöldet is talán,
és néhány makacs levelet
a vedlésnek induló fán...
Katona Bálint: Makacs levelek (Hangos vers)
Link
A MARADÉK CSENDEM
Mondataim elmondtam,
vallottam szerelmet,
szavaim megfáradtak,
némaságért perelnek.
Álmain megálmodtam,
lángoltam már eleget,
vágyaimmal minden nap,
felszántottam az eget.
Szerelemmel ébredtem,
imádtam nyarat, telet,
ha vihar dúlt szívemben,
megbéklyóztam a szelet.
Szerettem, ahogy senki,
sokat nevettem sírtam,
s ami szívemet nyomta,
megfestettem, írtam.
Tudom, nem fontos már
Szirének után mennem,
most szobámban vigyázom,
a maradék csendem...
MARADÉK CSÓKJAIM
Jó lenne most elrejtőzni,
vagy tán eltűnni végleg,
eltévedni az éjben,
és nem szólni az égnek.
Mint a nyuszi, lapulni,
majd csak eltakar a zöld,
és várni a hívó szót,
ha majd befogad a föld.
De maradék csókjaim,
vágyom elcsókolni rég,
elmaradt ölelésekre
időt adjon még az ég...
MARADÉK IDŐ
Szeretni még egyszer,
halálosan, aki vár.
Mosolyt venni még,
mielőtt a bolt bezár.
Napot látni még,
mielőtt az est leszáll.
Élni még egy kicsit
mielőtt a szív megáll.
Utoljára valakiben
hinni volna jó,
ne vesszen kárba a kimondatlan szó.
Örülni valaminek,
ami szép, ami jó,
mielőtt a szívben esni kezd a hó....
Mert a maradék idő
már nem eladó...
Katona Bálint: MARADÉK IDŐ - Videó
Link
Link
MÁRCIUS
Gyönyörű álmokat
söpör a szél,
átfújt rajtam,
amikor elmentél.
Riaszt a csend,
a csókok kiszáradtak,
vétkezni vágyom,
s nem gyónni a papnak,
Köröző keselyűk
a szememet lesik,
talán könnyezem,
talán csak esik...
MÁR NEM IGAZ
Már nem igaz a szó
már nem igaz
a két cigaretta között
kiérdemelt csók,
már nem igaz a sírás,
s az írás sem igaz,
már nem igaz az sem
mi félelmetes, mi nagy,
már hazug a beteg
gyógyulását ígérő vigasz,
már a hallgatás is hazug,
már a hazugság sem igaz...
Gyötör
a sohaseholsehogysemjó
fáraszt
a bezzegmásokboldogabbak
vakká tesz
a befalazott jövő-ablak...
Könnyeid síromat ássák
rá keresztfát farag
a harag...
Nincs döntés,
nem készülök végső harcra,
nem fogom a reményt
átvinni a túlsó partra...
Már nem igaz a szó
már nem igaz
a két cigaretta között
kiérdemelt csók,
már nem igaz a sírás
s az írás sem igaz
már nem igaz az sem
mi félelmetes, mi nagy,
már hazug a beteg
gyógyulását ígérő vigasz,
már a hallgatás is hazug,
már a hazugság sem igaz...
...nem igaz már semmi,
csak az
(vagy már az sem igaz?!)
hogy nélkülem is velem
s
már
velem
is
nélkülem
vagy...
MÁR NEM TUDOM
Lassan elmúlik ez a nyár,
nyomában az ősz szele jár,
utamon hervadt falevél,
csak a szél zenél.
Tudom, egyszer ez a nyár véget ér,
de a bolond is hisz, mindig remél,
fölöttem felhős már az ég,
de tudod, hogy vissza várlak még.
Kósza szél, mondd el, hova mész,
bárhol jársz, engem megtalálsz,
utam talán egyszer véget ér,
és fáj, hogy hozzám sosem érsz.
Mert már bármit is remélsz,
a virág úgy hervad el, mint a lét.
Már nem tudom,
az álmok nélküled vajon mennyit érnek,
meddig lesz még kék még az ég.
Csak fújj őszi szél,
hulljon a falevél.
Meddig járok utamon,
nem baj, ha most még nem tudom.
A fény meddig jöhet még velem,
meddig kísért még a szerelem.
Itt az ősz, sápadt már a fény,
jól tudom egyszer véget ér,
bár fölöttem felhős már az ég,
de a bolond is örökké remél.
Már nem tudom,
az álmok vajon mennyit érnek,
meddig lesz még kék az ég.
Csak fújjon bátran az a szél,
amíg utam véget ér.
Fújjon bátran az a szél,
fújjon bátran csak a szél...
Katona Bálint: Már nem tudom - Videó
Link
MEGTANULTAM
Rég megtanultam járni,
s tudtam, jöhet bármi,
szerelem.völgyek, hegyek,
utamon tovább megyek...
Megtanultam lábaimon állni,
lábaimmal tévutakon járni,
de tudom még szerelem dúl,
a tévedés-hegyeken túl...
MENEDÉK
Mert nem értünk süt már a nap,
mert elválasztanak hideg falak,
a színpadra új szereplők lépnek,
értünk csak az esti gyertyák égnek.
Látod, az andalító pálmafák alatt,
csupán szürke árnyékunk maradt,
tudom, hasztalan lenne már égnem,
közelséged csak szívemmel érzem.
Bár elmúlt a múlt, véget nem ért,
a szerelem koldusa menedéket kért,
s a legszebb emlékeid közé tedd el,
ha már nem értünk ébred a reggel...
MERJÜNK
Amíg lehet, merjünk élni,
merjünk embernek lenni,
merjünk holnapot remélni,
bátorkodjunk lenni jónak,
merjük hinni: a harangok,
még nem értünk szólak...
MÉG HÁNYSZOR
Még hányszor halsz meg,
és hányszor kezded újra:
hányszor ébredsz
álnok
álmok mögé bújva?...
Feletted még hány
éjszaka virraszt,
s fel hány
boldogtalan nap kél:
amíg a kegyelem
kegyetlen tövise
remegő szívedig ér...?
MINEK?
Minek a szó,
ha süket a fül,
minek a kereszt,
ha rá senki
nem feszül?
Minek a vágy,
ha kihűlt az ágy?
Minek a zaj,
ha csak a dal
vigasztal?
És minek a vers,
minek,
ha mi fáj,
nem mondhatom el
senkinek?
MONDD
Mondd, ég-e még
a hamvasztó tűz,
a remény haldoklik?
vagy karjaidba űz?
Van-e még erő
az ölelő karban,
akarom-e még,
mit annyira akartam?
Befogad-e még
a csábító éden,
vagy bezárta kapuit
előttem régen?
MONDANÁM
Mondanám, hogy szeress,
mondanám: ölelj még,
vagy legalább nevess,
és kiderül az ég.
Mondanám, de a szavak
mostanában későn kelnek,
s maradék álmaim
a sarokban térdepelnek.
MORZSÁK A TÁNYÉRON
Az imádott múlt
mára darabokra hullt,
s a törött cserepek
megvágták a szívemet.
Már a múzsám sem
vágyik csókot adni,
csak morzsák a tányéron,
megyek mosogatni...
MOSOLY
Ha írunk, gyakran szenvedünk,
Az írás a szenvedés egyik fajtája,
a másik, ha nem írunk.
Minden bánat, minden szomorúság
forrása a fájdalom. Ha nem ismered
a fájdalmat, már nem is élsz...
A fájdalom gyökere a vágyakozás.
Életünkben mindig vágyakozunk valaki,
vagy valami után. De valaki, vagy valami.
mindig kioltja a tüzet, besötétíti a fényt.
Ám hiába a sötét, mert mindenkinek van
egy belső holdja, mit követ egy életen át.
Mindenki keres egy arcot, amely egyszer
majd rámosolyog, s ez a mosoly már akkor
létezett, mikor a világ még nem...
MOSOLYOD BÖRTÖNÉBEN
Édes arcod velem alszik,
letörli elsírt könnyeim,
örök derűd felszárítja
az eláztatott könyveim.
Sötét rácsok árnyékolnak,
amíg arcképedet nézem,
és én tovább raboskodom
szép mosolyod börtönében.
MOST
Megtettem már utam
nagyobbik felét,
halkan eljátszottam
minden zenét,
lábaim térdig koptatva
mentem eléd,
most békésen megfogom
a csendem kezét...
NEM PERELEK
Nem perelek,
sem magammal,
sem mással,
kezet fogok
az elmúlással.
Tegyen a sors
amit akar,
csak legyen föld,
ami magyar,
amely elbír,
s majd betakar.
NEM SZÁMOLOM
Peregnek a percek.
Fehér lovon
már nem jár a herceg.
Robognak a napok.
Ha többet adok is,
kevesebbet kapok.
Elfutnak velem az évek.
Már nem számolom,
mennyit is érek.
NEM VÁRLAK
Nem várlak,
már nappal is
az árnyak
üldöznek
az ágynak,
de a vágyak
még küszöbödön
hálnak...
NE SZERESS JOBBAN
Nem várlak,
már nappal is árnyak
üldöznek az ágynak,
de a vágyak
még küszöbödön hálnak.
Amikor vacog a vágy,
amikor dadog a szó,
amikor a páros ágy
már egyedül is jó,
amikor a szívemben
lassan leesik a hó.
Ilyenkor félve mondom,
hogy nagyon szeretlek,
de reggelre nem vagy,
hiába kereslek...
Ha túl akarod élni
a halálos szerelmet,
ne szeress jobban,
mint ahogy szeretnek.
Katona Bálint: Ne szeress jobban
Link
NE TEMESS
Ne szeress soha jobban,
csupán ahogy szíved dobban.
Legyél vihar, legyél tűz,
ami partjaidra űz.
Ne temess el még élve,
és ne vigyél kísértésbe,
magamtól is oda találok,
akár áldás, akár átok...
NE VESS KI
Szívedből ne vess ki,
inkább nevess ki -
mondtam, s Te nem nevettél,
de reggelre elmentél.
Valóság volt, vagy csak álom?
még ma is sajnálom,
de már nem fogok eléd menni,
ideje felébredni...
NINCS KEGYELEM
Amikor elfogy a hitem,
s fogytán a kenyerem,
amikor nincs ítélet,
és nincs kegyelem,
mikor magára marad a kéz,
s a szem is más után néz,
amikor a minden már kevés,
amikor a nincsből is elég,
olyankor úgy kell egy ölelés,
mint hajléktalannak az ebéd...
NÉHA
Néha nyakamba
szakad az eső,
máskor fényes
nap bújik elő.
Néha életem
értelmét keresem,
máskor értelmem
életét temetem.
Néha a szívem
tenyeremen hozom,
máskor a szerelem
foltjait mosom.
Néha azt hiszem,
hogy lássalak,
világgá kellene
mennem,
máskor úgy érzem,
hasztalan,
hisz itt rejtőzködsz
bennem...
OLYANKOR
Csak olyankor szép az éjjel
ha a csillagok értünk égnek.
Amikor megtöltjük fénnyel,
csak akkor látjuk szépnek.
Amikor értjük egymás szavát,
amikor értünk szól a dal.
Töltsd hát velem az éjszakát,
úgysem viheted magaddal...
ÖLELETLEN
Mennyit ér az álom,
több-e mint a semmi,
mit ér ébredésig
öleletlen lenni.
Talán fogy a sötét,
derűs reggel vár rám,
addig reménykedve
ölelem a párnám...
ÖLELKEZNI KELLENE
Nézni szeretnélek
ecsetem még fest,
de szemeimben már
gyertyát gyújt az est.
Emlékeimben még
táncot jár a múlt,
de lábaim fáradtak,
s az ég is beborult.
Ölelkezni kellene,
tovább menni még,
de előttem űr tátong,
mögöttem szakadék.
ÖREGSZEM
Öregszem, jól tudom,
már nem forr a vérem,
csak ölelj naponta,
kevéssel beérem.
Elég egy érintés,
egy halk becéző szó,
egyetlen pillantás,
egy kis reményt adó.
Elég egy puszi is,
csak forró csók legyen,
elég a kevés is,
csak végtelen legyen...
Katona Bálint: Öregszem
Link
ŐSZIDŐ (Apám emlékére)
Ló-vonta múltunk már sárba rekedt rég:
Nem sírnak az útszéli rögmadarak
De várnak a fák, ha arra megyek még,
- Bár életünk akkor itt abba maradt.
Apám keze tán még földre tapadna,
S a húrtalan hangszeren szólna zene,
Sár-haddal szemben is talpon maradna,
- De fedve az arca, s már csukva szeme.
Hallgatag földeken kopnak az évek:
Térdig a múltban elfogynak az érvek,
S a fájdalom bennem is társra talál.
Múlt-temetőben már csőszök sem élnek:
- Nézem a lombtalan bús jegenyéket,
S a vásott határra az ősz licitál...
PRÓBÁLOK
Szívem moraját hallgatom,
mely elszabadult a szélben.
próbálok megállni talpamon,
hogy ne kelljen félnem.
Próbálok még énekelni,
letérve az igaz útról,
megpróbálok vizet merni,
a kiszáradt kútból...
RAKJ TÜZET, HA FÁZOL
Elbujdokol az ősz,
látod, már ő is fél,
hatalmas sereggel,
támadja a tél.
Rakj tüzet, ha fázol,
ébreszd fel a parazsat,
rideg némaságban
melengesd a szavakat.
Bújj hozzám, ha fázol,
ha arcodba fúj a szél,
hallgasd dobbanását,
ahogy a szív beszél.
Rakj tüzet, ha fázol,
űzd el a rideg telet,
takarózz álmaiddal,
ha senki nem szeret.
Szorítsd meg a kezem,
ha velem teázol,
még egyszer szívedben
rakj tüzet, ha fázol.
Katona Bálint: Rakj tüzet, ha fázol... (Hangos vers)
Link
REGGELRE
Amikor hitetlen a vágy,
amikor dadog a szó,
amikor a páros ágy
már egyedül is jó,
amikor a szívemben
lassan leesik a hó.
Ilyenkor félve mondod,
hogy nagyon szeretlek,
de reggelre nem vagy,
s már nem is kereslek...
REJTŐZKÖDÖM
Rejtőzködöm.
Fölém a fények
már tompán érnek.
Pislákolok,
csak ritkán égek,
de még üzenete van
minden ölelésnek.
REMÉNY
Az idő robog
Csonka holdra néz
szemedben a fény
s a szíved dobog
Egy érintésért
remény araszol
de a hívott fél
már nem válaszol...
RÉG VOLT
Mikor az álmok
még valóra váltak,
mikor fölöttem
angyalkák szálltak,
mikor a pincében is
látszott az égbolt,
esküszöm, kék volt
belátom, rég volt...
SOK A TILTÁS
Sok a tiltás,
szól az írás:
Ne lopj, ne csalj,
és ne paráználkodj!
De élj boldogan,
akkor is, ha fáj!
Kevés, amit szabad,
de azt, muszáj...
SOSEM VAGY EGYEDÜL
Sosem vagy egyedül,
mindig akad társad:
olykor a szerelem,
olykor meg a bánat:
amikor lefekszel,
mindig veled hálnak
SÖTÉTBEN
Rég sötétben vagyok,
már az elmém sem ragyog.
Halomba gyűlik a szemét,
s mindenki becsukja szemét.
Számolom az utcán:
négy, öt, hat kupac alom,
itt hagyta maga után
valamelyik hatalom.
Én istenem, jó istenem
becsukódik már a szemem,
de a tiéd nyitva fiam,
magyarázd el, itt most mi van?
SÖTÉTBEN
Betegen vergődik a fény,
vagy fátyolos a szem?
kérdezem a szürke égtől,
jár-e még szerelem?
Mert elveszett csókjaid
sehol sem találom,
csak sötétben keresgélem
elkóborolt álmom,
Vagy már a gondolat sötét,
azért jön az este,
talán csak az ablakom lett
Feketére festve?
SZAVAK HELYETT
Mint öreg órában a rúgó,
lassan berozsdál a szív,
s bár még jöhet bármi,
a remény nem tud tovább várni.
Mert véges minden út.
egyszer kiapad minden kút,
csupán emlékeddel alhatok
és a szavak helyett, hallgatok...
SZEGÉNY VAGYOK
Az élet gyorsan pereg,
bennem üres terek.
Tudom kár oda menni,
ahol nem vár senki.
Látod, szegény vagyok,
mint a hajléktalanok.
De fényed átsül rajtam.
s amikor szeretek,
a vágy kitölti bennem
az üres tereket.
SZEMED
Szemed szerelmet áraszt,
és ha nem fáraszt,
ha nem törsz meg a félelemben,
én várok Rád egész életemben.
Nem kérem, hogy szeress,
csak nevess,
a mutasd meg a szemednek,
hogy mennyire szeretlek...
SZEMEMMEL FESTELEK
Szememmel festelek,
ecsetem már rest,
de szemeimben még
gyertyát gyújt az est.
Emlékeimben még
táncot jár a múlt,
de lábaim fáradtak,
s az ég is beborult.
Ölelkezni vágyom,
tovább menni még,
de előttem űr tátong,
mögöttem szakadék...
SZERELEMSZIGET
Nem a siker, nem a pénz,
nem a hit és nem az ész,
sem a kölcsönkapott szépség,
sem a testi-lelki épség,
sem a havas csúcsokat
meghódító ember,
sem a testet ölelő,
simogató tenger,
sem a szabadság illatú
hívogató liget,
...csak hajótörött szív,
csak szerelemsziget...
SZERETNI JÓ
Szeretni azokat, akik viszont szeretnek,
szeretni azokat, akik valaha is szerettek,
nem feledni azokat sem, kik már feledtek,
ünnepen közöttünk már sohasem lehetnek.
Ha nap süt, ha hull a hó
ha fogytán a szó, szeretni jó.
SZIRÉN ÉNEK
A vágyak egekig értek,
és imát mondtam az égnek.
Árnyak fedték be a partot,
álmaim takarták el arcod.
Sírtam, nagyon szerettelek,
pedig hasztalan kerestelek.
Véget fog érni, tudtam jól,
de a szirén-ének ma is szól.
SZÍN-JÁTÉK
A festő színeket kever,
s halkan dúdol magában,
szürke eminenciások
színes forgatagában...
Gondolatai kalandoznak,
kopott ecsettel kezében:
bíborra festett felhők alatt,
talpig feketében...
Színek tobzódnak:
újgazdagékra fröcskölt
sárga irigység,
átfestett vörösek,
rendszerváltás után
a nyugalom zöldjével sután
mázolt tespedés...
A remény kék madaraira irányított
szürke puska csövek,
fehér alapon fehérre álmodott
lelkiismeret...
Umbrák
okkerek
dílerek,
a délibáb szivárványa alatt ölre menő
zöld-fehér drukkerek...
Körös-körül üres tubus hever
...a festő színeket kever.
A SZÍVEMMEL LÁTLAK
Szemeimmel érezlek,
a szívemmel látlak,
rozsdás lakat alatt,
a szendergő vágyak.
De ha erre hoz a szél,
hozzám mindig nézz be,
Karjaim még erősek
egy gyöngéd ölelésre.
SZÜLETÉSNAPOMRA
A kilencvenet elértem,
hogy irigyeltek, megértem,
s ha lesznek még holnapok,
jég leszek, de olvadok.
Voltak nagyon boldog évek,
köszönöm, még párat kérek,
s ha a jövő már csak álom,
szerelemmel retusálom.
Párszor megcsorbult a hitem,
de ami maradt még, viszem.
s nem baj, ha a szívem fázik,
azért meg sem állok százig.
TALÁN
Talán a fák is
égig nőnek,
ha sorsát kezébe
adod a nőnek.
Ám, ha várod,
de nem jön el,
ha helyetted
már mást ölel,
kiszáradnak
kertedben a fák,
s elhervad
minden szál virág...
TALÁN BETEG
Talán beteg a hajnal,
nem jön, hiába várom,
csak a szél zilálja hajam,
míg a sötét utcát járom.
Árnyak követnek lopva,
még sem merek félni,
szeretném a szívemet
szívedre cserélni...
TAVASZ
Beszivárog a csend,
és kitágul a rés,
ami nincs, az túl sok,
ami van, túl kevés.
Megtépáz a rút szél,
hiába süt a nap,
tova szállt a remény,
és a szalmakalap...
TAVASZT BONTOK
Tavaszt bontok ecsetemmel
- tubusba zárt lázadást
gyökértelen reményekre
öntök lelki ráadást...
Az időnek mindig mindegy
ősz van, tél, vagy épp tavasz,
csak a hitünk ébred szebben,
ha nap süt és nem havaz...
Pilláim alá rejtett fény:
- bánat, fájdalom, gondok -
elveszített győzelem, ha
eltakarnak égi lombok...
TÁRT KAROKKAL
Meddig van a most,
és mikortól lesz a volt,
hiába vásárolnál, ha
végleg bezárt a bolt.
Hiába süt ki a nap,
hiába szép az álmod,
ha elfogy előtted az út,
bizony meg kell állnod.
A szeretet tányérjából
morzsákat csipegetve,
hiába szeretnéd már,
ha valaki szeretne.
Füstöl még a parázs,
de már rég nem ég,
tárt karokkal csupán
a volt szalad feléd.
Katona Bálint: Tárt karokkal (Hangos vers)
Link
TEST - ZENE
A tüdő sípol,
de még dobol a szív,
s billentyűin szól a dal,
mikor a vágy húrjain
kitartó türelemmel
penget a remény
TE VAGY
Te vagy az érintés
napjaim testén,
Te vagy a nappalom
Te vagy az estém,
a vigasz is Te vagy,
ha foghatom a kezed:
te vagy az álom is
mikor felébredek...
TISZTUL A KÉP
Lassan tisztul a kép,
már élesebben látom,
kopott köveken lépve,
a saját utam járom.
Érzem már az ösvényt,
amely enyém lehet,
csak még az homályos
meddig, s hová vezet...
TORZÓ
Meghajlok magam előtt,
mert előttem meghajlanak sokan
mint szél szavára
fák hajtanak fejet,
meghajlok az alázkodók előtt
alázkodás helyett.
Meghajt a kétség,
a kölyökben mocorgó
vétség.
meghajlok magam előtt
irtózatos mélység...
ÜRES TEREK
Az élet csak pereg
bennem üres terek.
Kár oda menni,
ahol nem jár senki.
Ilyenkor szegény vagyok,
mint a hajléktalanok.
De fényed átsüt rajtam,
s amikor szeretek,
az kitölti bennem
az üres tereket.
VÁGYOM MÉG
Vágyom még a szelet
visszafelé fújni,
bánatomban este
szoknyád alá bújni.
Akarom még ajkam
ajkadra temetni,
megpróbálni még egyszer
szívből szeretni,
Vágyom még derekad
átölelni lágyan,
megpihenni csípőd
tüzes hajlatában.
VÉGÜL
Végül megszelídül a bánat,
már nem egymásnak
vetjük meg az ágyat.
Végül nem fáj semmi,
álmainkért nem kell
immár semmit tenni.
Végül nem várjuk a csodát,
esténként egyedül
töltjük meg a szobát.
Végül tán haza se várlak,
itt maradnak velem
örökre az árnyak.
Legszebb emlékeimet
koporsóba zárom,
így már minden rendben,
eltemetem mélyen
az emlékezetemben.
Végül makacsul mondjuk:
nem történt semmi,
hazudjuk magunknak:
ennek így kellett lenni...
Katona Bálint: Végül
Link
VÉGÜL
Végül
mindenki megvénül,
minden bűn elévül.
Végül
minden szerelem véget ér,
minden utazó hazatér.
Kik nemrég
még szívből szerettünk,
most lessük
a felhőket felettünk.
Kik nemrég még
táncoltunk a borotva élén.
most ücsörgünk
a nagy semmi szélén...
VIHAR
Felhők rohannak át
az ég kékjén,
mint vágtató paripák
rúgják szét végleg
az útjukba álló,
gyönyörű álmokat.
Asszonyt sodor az ár,
s a férfi érte úszik.
különös a mentés.
öleléssel felér
s amíg a csók tart,
kit érdekel az ár,
kit érdekel a vihar,
s, hogy elkezdődött
a visszaszámolás.
Nem kell az oxigén,
nem kell a holnap,
kit érdekel most
a szárazföld,
kit érdekel az ágy,
ha magával sodor
a fosztogató vágy.
Most mindkettő
mindhalálig
csupán ölelni akart,
pedig sosem volt távol,
s most is közel a part.
VOLTAK PERCEK
Voltak percek,
melyek órákat értek.
Voltak órák,
melyek napokká értek.
Voltak napok,
melyek évvel felértek.
Voltak évek.
melyek örökké élnek.
Voltak döntések,
melyektől volt okom félni.
s voltak érzések,
melyekért megérte élni...
ZÁRVA
Diákom vagy,
de ne nevezz tanárnak
mert utunkba,
rideg jéghegyek állnak.
Tudom, itt vagy,
meg mégsem talállak.
Mennék feléd,
érzem, szíved várna,
de elkéstem,
a boldogságbolt zárva.
|
|
|
0 komment
, kategória: Katona Bálint & Andrea |
|
Címkék: hajdúböszörmény, születésnapomra, emlékezetemben, szerelemsziget, hajléktalannak, visszaszámolás, rendszerváltás, költeményeket, hajléktalanok, megbéklyóztam, végállomáshoz, kölcsönkapott, felgyülemlett, felszántottam, boldogságbolt, elválasztanak, összefolynak, eljátszottam, lelkiismeret, újgazdagékra, megfestettem, paráználkodj, eminenciások, forgatagában, szorgalmával, bátorkodjunk, szalmakalap, szerettelek, térdepelnek, szerelemmel, megszelídül, megcsorbult, megpróbálni, vágyakozunk, reménykedve, gyökértelen, magam könnyeit, tükörben idegen, félretett élelem, felgyülemlett félelem, vedlésnek induló, maradék csendem, hívó szót, bolt bezár, szív megáll, szívben esni, csókok kiszáradtak, szememet lesik, befalazott jövő-ablak, túlsó partra, szél zenél, nyár véget, Katona Bálint, KATONA BÁLINT VERSEI, KATONA BÁLINT, Bródy János, MAKACS LEVELEK, MARADÉK CSENDEM, MARADÉK CSÓKJAIM, MARADÉK IDŐ, MORZSÁK TÁNYÉRON, MOSOLYOD BÖRTÖNÉBEN, SZERESS JOBBAN, VESS KI, NINCS KEGYELEM, ÖLELKEZNI KELLENE, RAKJ TÜZET, SOSEM VAGY EGYEDÜL, SZAVAK HELYETT, SZEGÉNY VAGYOK, SZEMEMMEL FESTELEK, SZERETNI JÓ, SZIRÉN ÉNEK, SZÍVEMMEL LÁTLAK, TALÁN BETEG, TAVASZT BONTOK, TÁRT KAROKKAL, TISZTUL KÉP, ÜRES TEREK, VÁGYOM MÉG, VOLTAK PERCEK,
|
|