B. B. Nala gyémántdiplomás lírai költő csodás versei - GYÉMÁNTDIPLOMÁS LÍRAI KÖLTŐ CSODÁS VERSEI,Kecskés Beatrix Alicia,Verseit,AMIKOR DALOM SZÁLL,AMIKOR SZERELEM ARANYHÍDJÁN ÁLLOK,AMIKOR DALOM ÚJRAÉLED,ARANYKÖNNY PÁLMALEVÉLEN,ARANY LÁMPÁS AZ ÉJBEN,ARANYNÁD SZÉLBEN,ARANYSZÍNŰ HÚROK VALLOMÁSA,ARANYSZÍVET RAJZOL PERC VÉGTELENBE,ARANYSZÍNŰ SIVATAGI HOMOKVIHAR,ARANY TALIZMÁNT HORDOZ AZ ÉG,Sugaradban Szerelmem,ARANY TALIZMÁN NAPBAN,ÁLMAID TENGERÉN,ÁLMODÓ SZÍVVIRÁG,DALA AZ ÉJNEK,ÁLMOK HAJÓJÁN CSENDÜL FEL DALOM,Mely Nap,ÁLMOK HENNA-SZÍVE,ÁLMOK VILÁGA,ÁLMOS HOLDVILÁG,ÁLOM DALAI,BŰVÖLJ EL KÁRHOZAT TÜZÉVEL,CSILLAGFÁTYOL SELYEM-BALDACHINJA,CSILLAGOK FÜGGŐKERTEN,CSILLAGOK MESÉJE,Imádatom Hold,Imádlak Szívem,CSILLAGOK MESÉJE HALK SZERENÁD,CSILLAGOK MESÉJE LESZ AZ ÉNEKEM,CSILLAG-VÁNDOROK ÚTRAKELNEK,CSÖND ÉBREDÉSE,Érezd Szerelmem,DALOLJATOK SZERELEMRŐL FLAMENCO-GITÁROK,ELMERENGŐ SZÍVEM TITKA,ELVARÁZSOLT CSILLAG TÜNDÉRCSIPKÉBEN,ESTHAJNALCSILLAG ÉBREDÉSE,EZÜST FÁTYOLBA SZÖVŐDŐ CSILLAGOK,Egyetlen Szerelmem,EZÜSTKUPOLÁK CSILLAGOK KÖZT,FÜGGŐKERTEK MESÉJE CSODAKÚT TITKA,GYÖNGYHÁZ É - menusgabor Blogja

Továbbiak »

Belépés

			menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac /			Menus Gábor 1940.08.11 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

B. B. Nala gyémántdiplomás lírai költő csodás versei

2020-01-20 18:30:52, hétfő

	B. B. NALA GYÉMÁNTDIPLOMÁS LÍRAI KÖLTŐ CSODÁS VERSEI Az irodalomkedvelők körében nem ismeretlen ez a név. Tizenöt éve kezdett el verseket írni, de az internet világába való berobbanása igazán 2010-ben kezdődött. Beatrix 1978 szeptember 17-én született Sátoraljaujhelyen, érettségi után festészettel is foglalkozott, de az irodalomban talált önmagára. Eredete neve Kecskés Beatrix Alicia. Eddig már 10 kötete jelent meg, több száz verssel, és több száz verse vár még kiadásra. Verseit B. B. Nala írói álnéven publikálja. B. B. Nala költő Link Bemutatkozó oldala Link AMIKOR DALOM SZÁLL Az én szerelmem tiltott, ám megvallanám én, Illatával méhet csalogat a nyíló jázmin. Mint a szálldosó illat, olyan merengésem, Napsugarakat egyesít az aranyszárny a szélben. Mit mesél a halvány szirom a hajnalokon túl? Szerelem könnycseppje hullik a jázminbokorról. Illata az aranyszárnyú méhet csalogatja, Életemnek gyönyörét a létezésed adja. Olyan szenvedélyem, mint a jázminbokor álma, Napsugarak közt röppen a méh aranyszárnya. Hisz amikor elloptam egy sugarat tőled, Vágy hajnalán csillaggá változtak a könnyek. Szenvedélyemet a Sors napsugarakba írta, Aranyszárnyú méh szállt a nyíló jázminra. Illatot hordoz a szél, amikor dalom száll, Egyetlen perc többet mond ezeregyszáz szónál. Imádatom akár a jázminbokor álma, Illatozó szirmok közt rejtőzik csodája. AMIKOR A SZERELEM ARANYHÍDJÁN ÁLLOK Rólad mesélnek a percek, s az átvirrasztott órák Az én szerelmem gyönyörét rózsaágak bontják Te vagy nekem az álom, ha dal fakad a szívből Rózsaszirmok hullanak az álom függönyéből Az álmok aranyhídján állva ezer évig várnék A szerelem hajnalán kelő Nap sugárzik Elmerülök sugarad örök vonzásában Végtelenség vagy nekem a Föld forgásában Amikor a szerelem aranyhídján állok Dalként szállnak szívemből a csöndes vágyálmok Te jelented nekem a Föld örök forgását Álmok aranyhídja alatt a szerelem forrását Hisz te jelented titkát a kelő napsugárnak Mely úgy ébreszti a perc gyönyörét, mint egy rózsaágat AMIKOR DALOM ÚJRAÉLED Amikor dalom újraéled Titka a perzselő szenvedélynek Te vagy a Nap, ha rád találok, A szívem égő, hisz gyönyörre várok Kúszó borostyán meséli csendben Te vagy a csillag a harmatcseppben Álmom titkos, mint a borostyán Tündércsipkét sző a vágy tornyán Amikor a hangszer újra játszik Te vagy, kit a karomba zárnék A kelő Nap mesél terólad, Vágyam titka lett a toronynak Rád gondolok én minden órán Örök vágyam kúszó borostyán Melyen a harmat csillagnak látszik Szívem szüntelen suttogja; várj még Csillag-harmata vagy minden percnek Szerelmes dallama a hangszernek Álmok hajnala szövi a csipkét, A lázas, perzselő Nap szenvedélyét ARANYKÖNNY A PÁLMALEVÉLEN Hogyan mondjam el Szerelmem, hogy örökké várlak, Az elfojtott szenvedélyek tűzsugárrá válnak, A vágy dallá változtatja lázas szenvedélyem, Megcsillan az aranykönny a pálmalevélen. Egyetlen perc gyönyöre tűnő, mint a harmat, Ám sugaraddal szívemet tűzzé változtattad, Aranykönnyek varázsa hajnalokon ébreszt, Az örök vágy nyílvesszőként áthatja a szívet. Hogyan mondjam el, Szerelmem, hogy örökké várlak, Szenvedélyem titka a Nap tüzes sugarának, Örök vágyam titka az elhalkuló szónak, Szívem örökre tiéd, mit a perc tűzzé változtat. Megcsillan az aranykönny a pálmalevélen, Szerelmem, a Sorsomat csak neked ígérem, Harmatcseppként csöndbe tűnnek a hajnali órák, Örök vágyam tűz, melyet a perc változtatott át. ARANY LÁMPÁS AZ ÉJBEN Arany lámpás az éjben te vagy énnekem A csillagok közt szálló dal örök, végtelen Hisz magába rejti az éji babonát A te nevedet suttogja a lámpáson át Rejtett titok, mit suttog a lámpásnak az éj Elvarázsolt csillagok játéka a szél Te vagy nekem az álom s a narancsvirág Mit szerelmes szó suttog a vágy dalain át Arany lámpás az éjben, tűz az ajkamon Álom a narancsvidéken, kitárom karom Arany lámpás, narancsvirág, végtelen utak Láncra fűzném teérted a csillagokat Elvarázsolt csillagok közt rejtőzik csodám Te vagy nekem a holdfény a gyönyör kapuján Szerelmes szél hordozza a vágyálmokat Érintsd meg ujjaiddal a lámpásomat Hisz vágyam, hogy öleljelek, ám nem tehetem Álmom elvarázsolt könny a leveleken Elcsábít a narancsvirág és a csillagok Vágyak végtelen útján feléd haladok Titkos éji babonámat szívbe rejtem én Dalként száll a holdas éj csillag-tengerén Hisz álmom szele hordoz narancsvirágokat Érintsd meg ujjaiddal a lámpásomat ARANYNÁD A SZÉLBEN Álmod lennék én, esőként hullva rád, Merengő lelkem úgy rezzen, mint a nád. Éjszakák meséje, egyetlen pillanat, A tó álmosan tündököl a bársony Ég alatt. Örök szenvedélyem megvallanám neked, Ha vágyak szelében a náddal megrezzenek. Bőröd érinteném esőként hullva rád, Áthatsz sugaraddal, mint tűz a Hold-medált. Aranynád a szélben, kísértő szenvedély, Túl az éji meséken a dal lelkemhez ér. Tiltott gyönyöröm vagy, ám én megvallanám, Ha arany nádszál rezzen az örök vágy taván. Szerelmes dal hangzik a kéklő Ég alatt, Tüzes sugarából fátyolt sző a Nap. Merengő gyönyörben a dal mesékbe száll, Örök szenvedélyem titka aranymedál. Hogyan mondjam el, hogy dal vagy a szívemen? Hisz bársonyos bőröd nem érinthetem. Hajnal ébredése, egyetlen pillanat, Tűnő perceken át fátyolt sző a Nap. ARANYSZÍNŰ HÚROK VALLOMÁSA Varázsigém dallama a sóhaj Érted csendül éjszakákon át Olvadok az aranyszínű húrral Átélve a gyönyör mámorát Egyetlen szó, dallama a szívnek A te neved a varázsigém Mit mesél a csönd a messzeségnek? Hold tükre az aranyhúr színén Imádatom éj arany gitárja Dal, mely győz a messzeség fölött Ám a titkos szót magába zárja Az éj, melyet száz csillag szövött Aranyszínű húrok vallomása Tündérmesék a holdfényen át Ezüst köd a vágyam némasága Egy szív, mely a messzeségbe lát Mit mesél a csönd a messzeségnek? A szerelem arany húrjain Engemet a gyönyör láza éget Rózsák a vágy szökőkútjain Szökőkút, mely némaságban csendül Aranyhal, mely csillagokba lát Tündércsipke lesz az éji csendből Sóhajom csendít fel egy gitárt ARANYSZÍVET RAJZOL A PERC A VÉGTELENBE Titokzatos aranyszív a selymes lámpaernyőn, Szerelmesen várom, míg a perc csodája eljön. Hiszen örök vágyam nem foglalható szavakba, A fahéjvirág illatát a szél felkavarja. Nem szűnő szenvedélyem halk, szerelmes sóhaj, A szerelem démona vágyamról dalol majd. Egyesítve a perceket, s szívem éji álmát, Úgy adom neked sorsomat, mint fahéj virágát. Hold fényében tündököl a selymes lámpaernyő, Tiéd álmom, melyet száz csillag éjeken sző. Elvarázsolt perceken át aranyszívet rajzol, Örök vágyak éjében dalom csak neked szól. Lámpaernyő alatt állva újra elmesélem; Neked tündököl a Hold az éj lágy selymében. Szerelmes álmok között sző csillagot, százat, Hogyan valljam meg, hogy a szívemnek csodát adsz. Aranyszívet rajzol a perc a végtelenbe, Elvarázsolt éjen át nézlek elmerengve. Felcsendül a dal, amikor a gyönyört újraélem, Vágyam csillag a szerelem lámpaernyőjében. Tiéd a Hold, mit az éji láng színez aranyra, A fahéjvirág illatát a szél felkavarja. ARANYSZÍNŰ SIVATAGI HOMOKVIHAR Aranyszínű sivatagi homokvihar Olyan, mint a tűz tánca a széllel Napfény tánca főnixmadár szárnyaival Rád gondolok égő szenvedéllyel Homokvihar varázsa a tánc heve Szerelmes szárny a Nap sugarán át Vágyamat nem győzi le a vihar szele Hisz a szenvedély élteti lángját Sivatagnak viharában csendes szavam Tűz kristályán át napsugarak tánca Forró szívem olyan, mint az olvadt arany A szenvedély örök viharába Aranyszínű sivatagi homokvihar Egy érzés, mely megbűvölte lelkem Úgy hatott rám, mint legédesebb bájital Lázas szél sodor magával engem Homokvihar varázsában suttog a szél A főnixmadár csőrében álmot hoz Szárnyával az aranyszínű homokhoz ér Nap tüze hatja át az Égboltot ARANY TALIZMÁNT HORDOZ AZ ÉG Vágyak szelében forog a szélmalom, Hogy mondjam el, hogy te vagy a felkelő Napom? Te vagy álmom, amikor a szél suttog nekem, A szenvedély illattá vált ébredésemen. Vágyam örök, mint a Föld, mely a Nap nyomába jár, Halkuló szavak közt merengő szívem csodára vár. Csöndes a vallomás, mit szerelmes gyönyörben suttog a szív, Felhők vonulnak, ám arany talizmánt hordoz az Ég. Szélmalom forgása az én vágyam a kelő hajnalon, Szenvedélyem aranyszárnnyá vált a tüzes sugarakon. Hiszen oly halk gyönyörben szítod a véremet, Édes illat csalogat álmodozó méheket. Vágyódón tárják ki aranyszínű szárnyukat, Hogy gyönyörködve érintsék a tearózsa-szirmokat. Szenvedélyem dallá vált a hajnalok bűvöletén, Vágy szelében szálldosom örök szerelem méheként. Halkuló szavak közt merengő szívem csodára vár, Sugaradban Szerelmem soha nem múlik a nyár. Csöndes álmokon át Sorsom adom neked, Egyetlen perc gyönyöre kelő Nap a Föld felett. Rád gondolok, amikor dalként szállnak az imák, Percek váltakoznak a malom forgásain át. Terólad mesélnek a hajnali szelek, Minden vágyam, hogy Sorsod talizmánja legyek. Hiszen neked én csak álmom adhatom, Imádatom oly örök, mint a szélmalom. Szenvedélyem áthat, mint napsugár az Eget, Kereslek, mint a méh a virágzó völgyeket. Mely a perc bűvöletében tearózsára száll, Felhők vonulnak, ám a Föld a Nap nyomába jár. ARANY TALIZMÁN A NAPBAN Te vagy nekem az a szó, mely átrepít a gyönyör dallamán Álmot ringat a hajó egy csöndes, varázstükrű éjszakán Álmok hajója sodródik, az én szerelmem örök, végtelen Elvarázsolod a holdfényt, csillag lennék én a tengeren Csillag lennék, hogy egyesítsem, Hold fényében a hullámokat Teérted dobban a szívem, az iránytű a Nap felé mutat Merengésem tűnő hajnal, álmot sodor a hullámon át Egybeszőném száz csillaggal a lázas, tűnő órákon át Te vagy nekem az a szél, mely átrepít a gyönyör tengerén A szerelem csillagait Hold fényében egyesíteném Az én vágyam, hogy elmondhassam az elsodródó hullámon át Arany talizmán a Napban, az álmok tengerét hajózom át ÁLMAID TENGERÉN Tündércsipke lett a teliholdon Hajnalokon édes ébredés Imádatom a szívembe fojtom Hisz minden vágyam az ölelés Gyönyöre a kárhozat tüzének A bálványom, kit elrejt a szívem Pálmafák közt szerelmes az ének Az ezüstkupolák fényében Elixírcsepp az álom kelyhében Elbűvölőek e hajnalok Mint telihold a tündércsipkés Égen Olyan vágyam és a sóhajok Ezüstkupolák a csillagok közt Ki nem ürül az álom-kehely Én őérte szállok két világ közt Szívemre az éj tüzet lehel ÁLMODÓ SZÍVVIRÁG, DALA AZ ÉJNEK Szerelmes vágyálom, illat a szélnek Egyetlen pillantás, dallam a szívnek Malom, melyet a szél forgat százszor Vágyak dallamában vallom meg; hiányzol Úgy élem át a dalt, mint malom forgását Mely mandalává változik a szél játékán át Egyetlen pillantás, dallam a szívnek Éji szél meséje, hogy teérted élek Malom, melyet a szél forgat százszor Vágyam csillag-könnyként hull a szív-virágról Álmodó szívvirág, dala az éjnek Pillantásommal lelkedhez érek Lelkedhez érek, hogy elmondhassam; Vágyam szívvirág a kelő hajnalban ÁLMOK HAJÓJÁN CSENDÜL FEL DALOM Szerelmem folyója, a végtelen A vágyálom mélykék tengerébe ömlik Elsuttogom a csendben, Életem Teérted a napsugárba szöknék Szent folyó, mely sodorja az álmot A szívemet bűvöli szépséged Napsugár szőtte a némaságot A szerelmes vallomás egy ének Vágyam csendül szerelmem hajóján Már látom a tenger mélykék öblét Mely napfényt tükröz egy forró, déli órán Varázslatod átjár engem tűzként Szerelmem folyóján vágyam szellője Felkavarja a csillogó vizet Égő lelkem napsugárba szökve Varázsa a tenger tükrének Tenger álma a szemednek titka Mit szívem rejt gyöngy kagylójaként Eldalolnám a sugaraidba A szerelmes vágyak énekét Szerelmem folyója a te fényedben csillog Álmok hajóján csendül fel dalom Egy dal, mely elmeséli a titkot Mely Nap tüzeként ég az ajkamon ÁLMOK HENNA-SZÍVE A szerelem istennői tenyerükön hennával Tüzet gyújtanak szívemben lázas, kísértő lánggal Láng, melynek örök tüzét a szelek el nem oltják Az ezüstös baldachinra a henna-szívet rajzolják Én is a szerelem istennője vagyok Kiben egy pillanat kelt örök csodálatot Mit mondhatnék neked vágyaim hevében Imádatom csillag lett a henna-szívben Titokzatos jóslat az istennők tenyerén Ezüst baldachin száll az álmok képzeletén Az én Sorsom titka vágyak henna-szíve A szenvedély áldásként száll a szerelem istennőire AZ ÁLMOK VILÁGA Ezüstösen fénylik a tó, a Hold álom-tükre Hulláma rávetődik a homokba írt betűkre Eltűnnek a betűk, s a Hold tovább fénylik Elvarázsolt szívemet az álmok kísérik Ezüstös lesz a tó vize, s a hajnali álom Homokba van írva rejtett kívánságom Tündérrózsa a tó vizén, az álmok virága Szerelmesen nyílik ki selymes hullámába Tó vízén nyíló tündérrózsa, csoda lesz az álom Az ezüstös csillogásban én könnycseppnek látszom Tónak selymes hullámában eltűnik a könnycsepp Szívemben van csak nyoma a homokba írt betűknek Nyíló virág a habokban, a tó álmosan fénylik Átvirrasztott éjszakámat az álmok kísérik Szerelmes vágy kelti fel a Napot és a hajnalt Minden szava rólad szól a szívbe rejtett dalnak Nyíló gyönyör lesz a hajnal, mit szikrázó fény nyit Ébredésem perceiben a te arcod fénylik Aranyszínben fénylik a tó, a Nap csodatükre Minden cseppje szenvedély, a tündérrózsa könnye ÁLMOS HOLDVILÁG ÁLOM DALAI SZÁLLNAK Imádatom titokzatos, akár a kristályszív Úgy adom neked Sorsom, mint illatozó jázmint Mely a gyönyör kertjében szirmot bontogatva Illatozó virágport hint a virradatba Álmok csöndes jóslata tenyérbe hennát írt A szerelem édes illat, mint nyíló virág hint Napsugarak játéka az én szívem titka Álom harmata hullik a virágzó jázminra Lázas szó az ajkamon át forró, nyári szellő Sorsom álom-függönyébe a pillanat csodát sző Hogy mondjam el neked a szerelem kertjében Hogy minden egyes percben én a Sorsom kérem Hiszen minden vágyam, hogy láthassalak újra A gyönyör perce virágzó, mint kertek jázminbokra A szerelem tündére selymes szirmot számol Álom dalai szállnak a csönd virradatából Hisz az elfojtott szavak ajkaimon égnek Úgy bűvölsz el Szerelmem, mint Nap a kristályszívet Olyan vagy, mint az illat, mely a kertekből árad A szerelem hajnalán vágy dalai szállnak Az én Sorsom merengés, szívem tüzét szítja A gyönyör percét hennával tenyerembe írta BŰVÖLJ EL A KÁRHOZAT TÜZÉVEL Bűvölj el a kárhozat tüzével Elfojtott vágyakon át kísértő szenvedéllyel Amikor az éj hullat csillagot, százat Álmom gyönyörében karomba zárlak Vágyakozva élem át a flamenco dalát Te jelented az én Sorsom fénylő csillagát Elfojtott vágyakon át lelkedhez érek Éji dal titka, hogy örökre megkísértesz Amikor az éj hullat csillagot, százat Suttogok egy szót, titkát a holdvilágnak CSILLAGFÁTYOL SELYEM-BALDACHINJA Szerelmes vágy álom-elixírje Édes, mint az aranyszínű méz Elfojtott tűz lobban fel a szívbe Újra s újra a lelkemhez érsz Ezüstszínű éji csillagfátyol Az én dalom olyan, mint a csend Hogy mondjam el, hogy folyton hiányzol Ha Hold fénye kél a Föld felett Csillagfátyol, selymedet borítsd rám Örök vágyaimra esküszöm Csendes szélként az éj baldachinján A szenvedély folyton rám köszön Megízleltem én a vágy-elixírt Átjárta a lelkemet a dal Ajkaimra aranyszínű mézként Csöppent rá az édes bájital Csillagfátyol selyem baldachinja Szél dalában hallom eskümet Álmot küldjél az én napjaimba Hálóként szőve ezüstödet CSILLAGOK A FÜGGŐKERTEN Csillagok a függőkerten, szerelmes álom Vízesés tükre a csendben, arcod benne látom Gyöngyházfényű éj, mit száz csillag áthat Megtaláltam forrását a gyönyörök kútjának Gyönyörök kútja, rózsákkal körülvett Te adod varázsát a víztükörnek Felhangzik a dal, az éjnek meséje Csillagok hullnak a vágy függőkertjére Függőkert, melynek szerelem élteti virágát Varázs-elixírt cseppent a gyönyör kútján át Egyetlenegy csepp, álomként áthat Álmodozó szívemből a merengés árad Ki értheti gyönyörét a tiltott merengésnek? Mégis e varázs hatja át a tündérmeséket Gyöngyházfényű éj suttogó álma Legyen örökre tiéd szerelmem rózsafája Virágzó rózsafa, mit száz csillag ébreszt Vágyam függőkertjében neked szól az ének Gyönyörök kútja csendíti a tiltott, örök vágyat Hajnali csillaga vagy a merengő homálynak CSILLAGOK MESÉJE Imádatom Hold tükre a csöndes Níluson Rabul ejt az éj, terólad álmodom Csillagok meséje lesz az énekem, Tiltott a gyönyör, ám mégis kell nekem Álmodó szívem rabul ejti az éj Végtelen álmomról tündérrózsa mesél Szirmaiba rejti a Sors csöndes szavát, A csillagok meséjét, a gyönyört és a lázt Áthatod lelkem, mint Hold a Nílus vizét Teérted suttogom a titkos varázsigét A vágy folyója csöndes, akár a sóhajom Túl az éj meséin, s száz és száz csillagon Imádlak Szívem, mint éj a Hold sugarát, Álmodozó lelkem egy perc gyönyörre várt A tündérrózsákat rabul ejti az éj Suttogó szavak közt ujjam bőrödhöz ér Átélem a gyönyört, a halk simogatást, Mint a kelő hajnalt a tündérrózsa-tánc CSILLAGOK MESÉJE A HALK SZERENÁD Rád gondolok elvarázsolt perceken át, Csillagok közt felszökik a halk szerenád. Átölelnélek szerelem szárnyaival, Áthatottál szenvedély vulkánjaival. Érezd, Szívem, hogy szerelem szárnya ölel, Amikor a gyönyörök órája jön el. Virrasztok, hisz sugaradban lángol az éj, Szerenád szól, ha csillagok zápora kél. Átölelnélek szerelem szárnyaival, Halkuló tűzlángok között kél a vihar, Rólad mesél az éjben a halk szerenád, Egyetlenegy perc, melyet a Sorsom megáld. Amikor tűz sugarában lángol az éj, Illatozó, lágy szirmokat hordoz a szél, Szívem izzó vulkánját a vágy hevíti, A szerelem szirmát a szél repíti, Hisz csillagok meséje a halk szerenád, Sugaradban lelkem titkos kincsre talált. CSILLAGOK MESÉJE LESZ AZ ÉNEKEM Imádatom Hold tükre a csöndes Níluson Rabul ejt az éj, terólad álmodom Csillagok meséje lesz az énekem, Tiltott a gyönyör, ám mégis kell nekem Álmodó szívem rabul ejti az éj Végtelen álmomról tündérrózsa mesél Szirmaiba rejti a Sors csöndes szavát, A csillagok meséjét, a gyönyört és a lázt Áthatod lelkem, mint Hold a Nílus vizét Teérted suttogom a titkos varázsigét A vágy folyója csöndes, akár a sóhajom Túl az éj meséin, s száz és száz csillagon Imádlak Szívem, mint éj a Hold sugarát, Álmodozó lelkem egy perc gyönyörre várt A tündérrózsákat rabul ejti az éj Suttogó szavak közt ujjam bőrödhöz ér Átélem a gyönyört, a halk simogatást, Mint a kelő hajnalt a tündérrózsa-tánc A CSILLAG-VÁNDOROK ÚTRAKELNEK Vágyam dalba írt szava az örök szerelemnek, A csillag-vándorok az éjben útrakelnek. Imádatom Hold fénye az Ég bársonyán át, Dallá teszi a szívem csöndes, éji álmát. Rád gondolok, amikor a szavak elhalkulnak, Érted követem útját a csillag-vándoroknak. Álmok végtelenjében csak téged kereslek, Vágyam dalba írt szava az örök szerelemnek. Érints meg, mint éji szél a vadrózsa ágát, Elmerengő szívem a holdfényben talál rád. Rólad mesélnék álmokon át, merengő gyönyörben, Végtelen az én dalom, ám a perc elröppen. Elsuttogom vágyamat halkuló szavak közt, Az én szerelmem örök láng, szívem téged tükröz. Rád gondolok, amikor a szavak elhalkulnak, A vadrózsaágak a völgy-útra hajolnak. Hisz amikor a csillag-vándorok útrakelnek, Imádatom halk szava lesz a bűvöletnek. Vágyam áthatja az idő múlhatatlanságát, Éji álmok gyönyörében szerelmem dallá vált. A csillag-vándorok újra s újra visszatérnek, A szerelem völgy-útján a vadrózsák mesélnek. A CSÖND ÉBREDÉSE Egész éjen át a szél csak rólad dalolt Csipkebokrok között ezüst fényt szórt a Hold Hajnali harmat ébresztette vágyam Rád gondoltam én csöndes imában Könny simogatott végig bőrömön Olyan volt, mint harmat az ezüstfüggönyön Sóhajom ébresztette a Csillag-birodalmat A csipkebokron álommá vált a hajnali harmat Érted hangzott fel szívem imája A kelő Nap fényt szórt a nyíló virágra Szerelmes álmom ébresztette a csöndet Arcomon arannyá változott a könnycsepp Ezer évet adtam volna, hogy megérintsem ujjaidat Tenyered bársonyán érezhesd a csókjaimat Ezer évet adtam volna, hogy letöröld könnyem Ám csak imát mondhattam érted a csöndben Nem ölelhetlek, Sorsom mégis áldom Szívemet áthatja a csöndes álom Álom, mely virágként nyílt ki sugaradba Elixír cseppje lennék én a poharadba Érted áldozom életem minden percét Az imát, a sóhajt, a hajnal csendjét Érezd Szerelmem, hogy csak érted élek Szenvedélyes vágyak utamon kísérnek Titkos a szavam, csöndes az álmom Mi engem éget, neked ne fájjon Szerelmes vágyam szívembe fojtott Semmi sem számít, csak a te Sorsod Féltő gyönyörbe téved a lelkem Nevedet suttogom elfojtott csendben Ezer évet adnék, hogy megvallhassam A sors varázsgömbjét kezemben tartsam Szemedbe mondhassam az örök vágyam Mely virágként nyílt ki a fénysugárban DALOLJATOK SZERELEMRŐL FLAMENCO-GITÁROK Halk gyönyörök éjjelén csillagot számolnék, A rózsák már alszanak, ám a dal tovább szól még. A szívbe rejtett szavak a lángokba merülnek, Csillagokból szőtte az éj hálóját a ködnek. Az alvó rózsa szirma olyan, mint a bársony, Végtelen mesém szól a flamenco-gitáron. Melynek aranyszín húrját az éj csendítette, A szerelem harmatkönnyét lágy sziromba rejtve. A tűnő perc az éji ködön pereg lágy sziromként, Égre kelt a telihold, ám a dal tovább szól még. Hiszen csillagokba szökni látom én a lángot, Daloljatok szerelmemről flamenco-gitárok. Aranyszínű húrokon vágyam csendítsétek, A szenvedély számomra áldás, ám szüntelen éget. Az én vágyam örök tűz, mit eső sem olthat, Imádatom végtelenje lett a flamencónak. Száz és száz szó hangzik a szerelem dalán át, Számomra a tiltott perc jelent könnyet, s áldást. Felsóhajt a szél, amikor a rózsák ébredeznek, Nem szűnő szenvedély adott gyönyört életemnek. ELMERENGŐ SZÍVEM TITKA ELVARÁZSOLT CSILLAG A TÜNDÉRCSIPKÉBEN Beszökik a Nap a tündércsipkés ablakon át, Úgy éltetsz, mint a dal az aranyhárfa húrját. Te vagy nekem az a szó, mely felcsendül százszor, Vágyam a rózsák meséje, hisz Napként sugárzol. Rejtett csodát tükrözöl az álom-szentélyen, Vágyam elvarázsolt csillag a tündércsipkében. Éji imám egyesül a lázas pillanattal, Amikor illatozó rózsát bont a nyári hajnal. Elhalkuló szavakon át gyönyörködve nézlek, Úgy kelted bennem a dalt, akár a meséket. Te vagy nekem az a szó, mely szívemen áthat, Álmom tündércsipkéje a Nap-szentély falának. A rózsaszirom játéka a suttogó szeleknek, Szívem rejtett álmai a csöndbe tűnő percek. Aranylángokat keltesz a szívem tükrében, Vágyam elvarázsolt csillag a tündércsipkében. Rád gondolok Szívem, a hajnali órákon át, Úgy éltetsz, akár a dal az aranyhárfa húrját. Az ESTHAJNALCSILLAG ÉBREDÉSE Te vagy az én gyönyöröm, nem éltet engem más, Nem szűnő szenvedélyem fénylő csillag-lámpás. Mely szüntelen érted ég, soha el nem alszik, A halkan táncoló szelek szirmokat szórnak szét. Te ébreszted a szélben a tearózsa álmát, Úgy adom neked szívemet, mint a csillag-lámpást. Melynek tüze éjen át olthatatlanul ég, Szív alakú lángjával bűvöli a holdfényt. Dallá válik a szélben, mit el nem mondhattam, Vágyaimról suttognak a rózsaszirmok halkan. Elmerengő szívemben dallá vált az álom, A szenvedély ezüstöt olvaszt éjszakákon. Lennék szív alakú láng, hogy lelkedhez érjek, Olyan vagy nekem, mint csillag-lámpás az éjnek. Vágyam tüze fellobban a szél halk sóhaján át, Felébresztve dalomat, a tearózsa álmát. A halkan táncoló szelek szirmokat szórnak szét, Illatként árasztja el vágyam a holdas éjt. Te vagy titka Szerelmem, csillag-lámpásomnak, Neved suttogom, ha a láng ezüstöt olvaszt. Elvarázsolt éjen át szív alakban égve, Örök vágyam az Esthajnalcsillag ébredése. EZÜST FÁTYOLBA SZÖVŐDŐ CSILLAGOK Megérintenélek esőként hullva rád, Olyan az én mesém, akár a holdvilág. Ezüst fátylat sző merengő éjeken, Táncoló szirmok közt halkan száll énekem. Nem szűnő vágyak szerelmes hangszerén, Álom-esőként bőröd érinteném. Te jelented nekem a halk szívdobbanást, Elhalkuló szavak közt nézek lopva rád. Ezüst fátyolba szőve a perceket, Elmondani vágyam, szavakkal nem lehet. Ezüst fátyolba rejtem a szirmokat, Egyetlen Szerelmem, suttogd el álmodat. Hiszen minden vágyam az éjt dalolni át, Örök szenvedélyem, akár a holdvilág. Ezüst fátyolba szövődő csillagok, Száz szirom táncol, hordozva illatot. Átváltoztatod az esőcseppeket, Egyetlen pillanat nekem csodát jelent. Megérintenélek esőként hullva rád, Dalként ébresztve egyetlen perc varázst. EZÜSTKUPOLÁK A CSILLAGOK KÖZT Elixírcsepp az álom kelyhében Ajkam tűzzé váló sóhaja Egyre jobban bűvöl engem, érzem Csillagocskám éjsötét haja Éj bársonya simogatja szívem Pálmafák közt ezüstkupolák Minden percben a csodát átélem A szél is érzi ajkam sóhaját FÜGGŐKERTEK MESÉJE A CSODAKÚT TITKA Szenvedélyem örök tűz, mely sugarat áraszt, Amikor a függőkert szirmot hullat, százat. Érted merengek Szívem, a hajnalokon túl, Álmok dalát csendíti a megcsillanó húr. Úgy tükrözve vágyamat, akár a Nap fényét, Elmerengő lelkemet sugaraddal érintsd. Függőkertek meséje, a csodakút titka, Vágyam hevét a felszökő víz sem csillapítja. Te vagy az én életem, hisz várnék örökké rád, Titkom mesék világa az álmok függönyén át. Aranyköd csipkéin át leslek én titokban, Elhalkuló szavakon át szívem érted dobban. Szenvedélyem örök tűz, sugarakat áraszt, Álmom végtelen dala a szerelem-madárnak. Úgy keltetted vágyam, mint a csodakút meséit, Egyetlenegy pillanat varázsa megérint. Napsugárként hatottál át lelkemhez érve, Rózsaszirmok hullanak az álmok függönyébe. GYÖNGYHÁZ ÉS HOLDFÉNY Álomként csillog a gyöngyház és holdfény Szívem elrejt egy szót, mit csak neked suttognék Szerelmes szívem sóhajtozása Szépséged akár száz csillag varázsa Nézem a Holdat, mely gyöngyháznak fénye Táncolnék veled az álmatlan éjbe Álmatlan éjnek csendje megszédít Csillagok lelke szívemben máglyát szít Szerelmem álom, mit elrejt a gyöngyház Szívemben lobban az elfojtott tűzláng Álmodok rólad az éji fénybe Csillagot számol a csönd igéje Szerelmes dalnak örök varázsa Láthatatlan a csillagok lánca Gyöngyház a medál, közel a hajnal Holdfény tánca a fénylő smaragddal Napfénnyé válik a csillagok lelke Tűz jár át lázként rólad merengve Szívembe rejtem a gyöngyház meséjét S a vallomások álmatlan éjét Napfénybe téved a szerelmes álom Száz levél smaragdként csillog a fákon Szerelmem csodája álom és gyöngyház Áthatja szívemet a fojtó, örök láz A GYÖNYÖR HAJNALÁN A te nevedet suttogom a gyönyör hajnalán Álmodó esőcseppként a gránátalmafán, Melyet álomként hatott át az éji fény, A vágy démona talizmánt hordoz a szívén, Kit a gyönyör áthatott csöndes éjszakán, Tündércsipkét rajzolva az álom ködfalán. Vallomásom halk gyönyör, hisz csak suttoghatom, Hogy teérted ébredek minden hajnalon. Átélem álmaimban a tiltott szenvedélyt, Csöndes hajnal elvarázsolt esőcseppjeként. Te vagy az én életem, a felkelő Napom, A tündércsipke arannyá vált a ködfalon, Hisz a vágyak rabságából nincs szabadulás, Nyíló rózsák díszítik a gyönyör kapuját. Kapu, mit más nem nyit meg, csak a varázsigém, A vágy démona talizmánt hordoz a szívén, Mely az arcodat tükrözi, ha felkél a Nap, Terólad álmodom a gránátalmafák alatt. HAJNALI SZÉL HORDOZZA A BARACKVIRÁGOT Olyan az én szenvedélyem, akár a barackfa, A lágy szirmot a hajnali szél magával ragadta. Virágként nyílt szívemben álom és ígéret, Lázas pillantásaimmal a lelkedhez érek. Áthatottad szívemet bűvölő gyönyörként, Szív formájú amulettben arcod tükrözöm én. Hisz teérted a Napot lehoznám az Égről, Rád gondolok szüntelen, lázasan és féltőn. Érintsd meg szív formájú csoda-amulettem, Mely az álmok gyönyörében olvad el tüzedben. Úgy nézek az arcodra, mint virág a Napra, A lágy szirmot a hajnali szél magával ragadta. Halk szavakban egyesülnek percek és az órák, Szerelem dala hangzik az arany hárfákon át Mely álomként egyesíti az éjt és a hajnalt, Szüntelenül várlak, ám a percek elillannak. Érintsd meg a vágyak szív formájú amulettjét, Te vagy nekem a napsugár, mely a lelkemhez ért. Hisz egy perc gyönyöre jelent nekem minden álmot, Hajnali szél hordozza a barackvirágot. HALKAN KÍSÉRT A LÁNG Álmok gyönyörében suttogom a neved Sorsom a szerelem csillagfüggönye lett Mely alkonyon szövődik, ám fellebbenti az éj Száz csillagon át a csönd álmokat ígér Szívembe zárta a Sors a varázslatot Vágy hangszerén csendítve a lázas dallamot Aranyhúr meséje, mit nem élhetek át Álmok gyönyörében fel-feléled a láng Hogyan mondjam el, hogy a szívem a tiéd Eleven tűzként égek én az ajkaidért Lopva nézem arcod csillagfüggönyön át Álmok gyönyörében halkan kísért a láng Száz csillag hálózza be az éjt s az alkonyatot S a lázas érintést, mit Sorsom megtagadott Merengő gyönyörben suttogom a neved Mit az aranyhúrok fel-felcsendítenek Neked adom én az éjt s a hajnalokat Te vagy nekem Szívem, a tűzsugarú Nap A HEGY BÁRSONYA A szerelem völgyében, ha a tavasz ölt bársonyos ruhát Szívem ég vágyódó gyönyörében, amikor várom a csodát Virágnyílás lesz a perc, melytől a vágy édene illatozik Rád gondolok Szívem, most is, az én lelkem folyton álmodozik Nem ölelhetlek, mégse sírok, esőként hullatja vágyamat a tavasz Álmomban lágy szellővé válok, ki csókkal érinti ajkadat Lennék én virág, mely bársonyos gyönyörében öleli a hegyet Fák közt szálldosó madárként csak neked dalolnám énekemet Mit tegyek, ha a napfény virágot bont a sziklákon át? Szívem elfojtott dalának nem élhetem át a mámorát Eldalolnám könnyek között, hogy égő szívem csak neked él Kibontod Sorsom virágát, hisz megérintesz Nap heveként Virág, mely nyíló, bársonyos gyönyörében öleli át a hegyet Illatos, tavaszi szellőként érinteném a lelkedet Sziklák virága az álom, az én szerelmem olyan, mint egy csoda Tavasz játszadozó tűz-fényében nyílik ki a hegy bársonya HENNÁVAL RAJZOLT SZÍV SZERELEM-CSILLAGA Örök imádatom, mit neked adhatok S az álmok hennaszívében a szerelemcsillagot Túl a csöndes álmon s a perc bűvöletén Nem ölelhetlek át, ám sugarad enyém Hennával rajzolt szív szerelemcsillaga Áruld el, miért végtelen a csönd sivataga A vágy szele táncot jár fellobbanó tüzén Merengő lelkemben arcod tükrözöm én Dal kél a szívemben, ha tüzet szít a vágy Olyan a sivatag, akár az éjszakák Hiszen az éj csöndje lázas és végtelen Egybeforr a tűzben a vágy és a rejtelem Hennával rajzolt szív szerelemcsillaga Végtelen álmokat ébreszt a csönd szava Olyan vagy nekem, mint a hajnali szél Meg nem szűnő vágyak halk sóhaja kísér Érintsd meg Szerelmem vágyam sivatagát Merengő szívemet a gyönyör járja át Terólad mesél az éj és a nappalok Örök imádatom, mit neked adhatok Vágyam sivataga lázas és végtelen Elfojtott a tűz, ám éget elevenen Hiszen a szépséged úgy bűvöl, mint a láng Neked adom a hennaszív szerelemcsillagát A HOLDAS ÉJ FLAMENCÓJA Flamencót táncol a szerelem-tündér, amikor varázslat szövi álmát Imádatom forróbb a tűznél, vágy pengeti az éj gitárját Aranyszínű a holdfény csipkéje, csillagok közt a tűz világít Rózsákkal díszített kapu az éjbe, melyen a tündér szárnyon átvitt A vágy oly tüzes, mint a flamenco, amikor csillagfény szövi álmom Szerelmem rózsája az éjben alvó, összecsukódó szirma bársony Ám kinyílik a gitárszóra, ha a holdfényben tűz világít Elbűvöl engem az éji óra, szerelmes dallama szélbe játszik Tündér röppen a vágy kapuján át, ám a szívemben lassú tűz ég Megérintem az éjnek álmát, a csönd lelkemmel játékot űz még Hiszen a vágyak felszökő tüzét a feltámadó szél sem oltja Te adod nekem a játszadozó fényt, te vagy a holdas éj flamencója Te vagy a rózsák csillag-játéka, áttáncolnék én minden órát Dallamként csendülsz, ha az éj néma, áthatod a vágyak flamencóját HOLD BŰVÖLETÉBEN KÉKLŐ SZIROM Te vagy számomra a vágy és az álom Nap-talizmán gyönyörében nyíló virágom Virág, melynek kéklő a szirma Ám elhalkuló merengésben szívem tüzét szítja Vágyálmokon át elhalkulnak a dalok Szerelmem zálogául neked egy talizmánt adok Mely vágyam tüzét tükrözi az álmokon át Elhalkul a dal, ám kísértő a láng Kéklő szirom, ne csukódj be, suttogd el mesém Kísértő lángok közt csönd üzeneteként Vágyam kísértő láng a talizmánon át Úgy adom neked Sorsom, mint gyönyör zálogát KITÁRUL A SZERELEM CSIPKÉS LEGYEZŐJE Imádatom tündérdalként hatja át a völgyet, Tiéd az álom, melyet csipkés legyező rejt. Titka a felkelő Nap tüzes sugarának, Szerelmes vallomásaim szív-virágú ágak. Az én csodám, ha az arcodban gyönyörködöm én, Szenvedélyem kitárul csipkés legyezőként. Örök vágyam tündérdalként hatja át a hajnalt, Megérintve a Napot szerelmes szárnyakkal. A vágyak madarával a szélben útra kélek, Te vagy a virágzó völgyben felcsendülő ének. Álmok csipkés legyezője rejti a csodámat, Megremegnek a szélben a szív-virágú ágak. Egy perc gyönyöre jelent nekem minden álmot, Örök szerelem hajnalán, az aranyhídon állok. Hogy soha nem szűnő vágyam megvalljam ezerszer, Halk gyönyörben, amikor a szél útján a Nap felkel. Te vagy titka a szerelem tündérdalának, S az álom, mit az éjek szívvirágba zártak. Megérinti lelkem a vágy hajnali szellője, Kitárul a szerelem csipkés legyezője. LÁGYAN CSENDÜLŐ DAL Tündérdalként hatja át az örök vágy a szívet Megérintem szárnyaimmal a szivárvány-ívet Hiszen te vagy varázsa az ezerszínű Napnak, Te vagy az álom szentélyén kitáruló ablak Lázasan csendülő húrja vagy a muzsikának Te vagy nekem az a dal, mely szívemen áthat Te jelented nekem Szívem a mesék boltívét Szerelmemet elsuttognám, ha lelkedhez érnék Lágy szellőként hatja át a sóhajom a fákat, Lázasan csendülő húrja vagy a muzsikának Te vagy titka szívemben az elfojtott szavaknak Te jelented varázsát minden pillanatnak Egy perc jelenti varázsát az örök bűvöletnek Örök vágyam fogva tart, soha el nem enged Álomként száll meséje a felcsendülő húrnak, A szivárvány íve alatt tündérek dalolnak LÁGY SZIRMOKRA HULLATJA CSILLAGÁT AZ ÉJ Fahéjvirág meséi, halkuló szavak, Rólad mesél a sziklák közt sodródó patak. Vágyam dallá válik az éj múló percein, Az álmos telihold körül aranyszárny kering. Harmatkönnyes éjeken csak rád gondolok, A tűnő perc lágy szirom, mit a szél elsodort. Mit mesél a Hold fénye a sziklákon át? Te jelented nekem az egyetlen csodát. Csillaggá válik az álom a harmatcseppeken, Megvallanám százszor, hogy dal vagy nekem. Álmokat ébresztenek a halkuló szavak, Egyetlen vágyam, hogy újra láthassalak. Túl a csöndes perceken, s a tűnő éj dalán, Elvarázsolt csillagok közt arany lesz a szárny. Hisz az álmos telihold terólad mesél, Lágy szirmokra hullatja csillagát az éj. Ám szirmait becsukja a fahéjvirág, Feléd szállnék az álmok csöndes szikláin át. LEHOZNÁM AZ ÉGRŐL A NAPOT NEKED A vágyak ösvénye oly illatozó, Álmok gyönyörében elhalkul a szó. Vérvörös szirmok bontják szenvedélyemet, Illatuk áthatja az ösvényeket. Vágy szelében szálldos az aranyszárnyú méh, Nem hallani mást, csak a végtelen mesét. Az örök szerelem olyan, mint a láz, Felkelti a szélben a hajnalok dalát. Szívem álmodozón csak téged keres, Lehoznám az Égről a Napot neked. Amit érzek, a szemedbe mondanám, Hisz téged tükröz a szív a mandalán. Álmodó lelkem tiltott ösvényre ért, Egy illatot követve szálldos, mint a méh. Nevedet suttogja a szél elhalkulón, Merengő gyönyörben rólad álmodom. MEGCSILLAN A HOLDFÉNY AZ ARANYHIDAKON Csillagokkal egyesülnek a halkuló szavak, Szenvedélyem nem látja más, csak a holdsugarak. Fahéjvirág meséje csöndes sóhajom, Megcsillan a holdfény az aranyhidakon. Melyen csöndes éjben a vágy zarándoka jár, Ki sodródó szirmok közt egy perc csodára vár. Fahéjvirág titka a nem szűnő szenvedély, Lázas szívem felsóhajt a tűnő percekért. Dallal egyesül a vágy égő ajkamon, Szerelmem, én neked csak az álmot adhatom. Mely csillaggá válik az éj vándorútjain, Megcsillan a holdfény a vágy aranyhídjain. Hol merengő gyönyörben az éj zarándoka jár, Éjek suttogó szelében fahéj illata száll. Dallal egyesíti lázas sóhajomat, Nem látni mást a holdfényben, csak a lágy szirmokat. A fahéjvirág szirmával halkan táncol a szél, A vágy csöndes éje forró, akár a vér. Az aranyhidakon a vágy zarándoka jár, Egyetlenegy perc gyönyört fahéjvirágba zár. Csillagokkal egyesülnek a halkuló szavak, A zarándok álmát tükrözi a patak. Megcsillan a holdfény az aranyhidakon, Nem éltet engem semmi más, csak egy perc jutalom. Nincs nekem más vágyam, csak, hogy újra lássalak, Dalra kelti az örök vágy égő ajkamat. Aranyhidakon járva csak kereslek én, Égő szívem felsóhajt a tűnő percekért. Álmodó csillagok közt mesél a holdsugár, Elsuttogja, mit a Sors fahéjvirágba zár. MESÉK VÁNDORÚTJÁN Hold hangszerén csendül az éji muzsika Csillagokat szór a mesék vándorútjaira Nap birodalmába vezetnek a mesék, Változtasd arannyá a Hold ezüst hangszerét Minden egyes percem olyan, mint a mese Áthatja lelkemet az éj üzenete Egy perc bűvöletben a szív álomba merül Vágyak sugarán át a hálóba kerül Háló, mit függönyként szőttek a csillagok, Áldom a percet, hisz megszállottad vagyok Áthatja a lelkem az éji muzsika, Csillag-eső hull a hegyek rózsáira Sorsom ezüst hangszer, terólad szól mesém Csöndes varázslat vagy a hajnal tűz-szemén A te neveddel ébreszt a madarak dala, Számomra az álom színarany mandala Amikor rózsa nyílik a völgy útjain át Én szívemben hallom a felcsendülő muzsikát Merengő lelkemben a Hold hangszere szól Mesék vándorútján a rózsák szirma hull Száz szerelmes madár dalolja el neked, Szívemnek te jelentesz álmot, s ígéretet MINT A CSILLAG-JÁTÉK Vágyak húrján dallá vált halk gyönyörködésem, Imádatom szív-mandala a Hold ezüstjében. Olyan az én mesém, mint tündérrózsa titka, Szerelmes szenvedélyem száz csillag játéka. Te jelented égő szívem lázas dobbanását, Végtelen dalomat az éj-tündérek játsszák. Úgy hatottál lelkemre, mint lágyan csengő dallam, Mit tehetnék, hisz a szenvedélyem múlhatatlan. Hiszen sugaraiddal bűvölsz engem régen, Imádatom szív-mandala a Hold ezüstjében. Egyetlen perc gyönyörére ezer évig várnék, Úgy bűvölsz el Szerelmem, mint a csillag-játék. Az örök vágy tavában az alvó tündérrózsát, Hold sugara csillan az aranyhúrokon át. Úgy hatották lelkemre, mint lágyan csengő dallam, Egy végtelennek tűnő lázas pillanatban. Mit tegyek, hisz dallá vált halk gyönyörködésem, Álom-csipke szövődik a Nap függönyében. MINT A LÁGY SZIROM Úgy nézek az arcodra, mint virág a Napra Álmodozó lelkemet a gyönyör fogva tartja Neked adom szívemet s a halványsárga rózsát, Szerelmes vágyak dala szól az ajkamon át Álom táncaként élem át a bűvöletet Olyan vagy, mint szivárvány a vízesés felett Halványsárga rózsák között rólad álmodom, Lágy szirmok peregnek az aranyfátyolon Az én szerelmem oly csöndes, mint a rózsaág Egyetlen perc dallá vált a szivárványon át Szivárvány titka, hogy álmot kergetek, Álom táncaként kísérti a dal lelkemet Álmok virága nyílik, ha nézem arcodat A szerelem kibontja a rózsaszirmokat Vízesés titka, hogy az arcod tükrözöm Oly édes az illat, mely áthat bűvölőn Örök vágy dalain át álmot kergetek, A Nap aranyfátyolán lágy szirom pereg Az én szerelmem oly csöndes, mint a lágy szirom Egyetlen perc dallá válik az álmaimon - MINT VIRÁGNAK A MÉH Álom könnye egyesíti a virágok aranyszín porát A szél gyönyörbe repíti a szerelem selyem fátyolát Olyan a csend, akár a hajnal, amikor a Föld felforrósodik Mit álom könnye hordoz dallal, hisz a szívem rólad álmodik Átjárja lelkemet a szó, a tiltott gyönyör édes mámora A méh virággal játszadozó, szirmokból hull aranyszín pora Ébredésem édes illat, te vagy az én felkelő Napom Gyönyöre az álmaimnak, mely szívemben kél minden hajnalon. Illatos a virág pora, mint a napfény, oly aranyszínű Az én szerelmem, mint egy csoda, a vágy démona álmodó szívű Számára az álmodozás olyan, mint a virágnak a méh Szüntelen várja a csodát, sóhajtozva egyetlen dalért Ezer év is egy pillanat, mit álomként egyesít a szó Virág nyílik a hegy alatt, arany porát a szél hordozó NAP KÉL A TÓ FELETT Tündérrózsa, melyet az álmok kibontanak, A csöndes varázsigét fülembe súgja majd. Hisz dallá vált bennem, mit át nem élhetek, Hajnal gyönyörében Nap kél a tó felett. Szitakötő-szárnyak titka, halk szenvedély, A te nevedet hallom, ha Nap korongja kél. Te jelented az én végtelen álmomat, Szerelem taván a vágy szirmot bontogat. Bársonyos szirmok a szerelem taván, A hajnal meséje olyan, akár a tánc. Elvarázsolt csillag az aranyszárnyakon, Lelkemet átjárja a gyönyör hajnalon. A vágy tündérrózsái könnycseppet rejtenek, Szerelem hajnalán Nap kél a tó felett. Napsugarak húrján dalt kelt a szenvedély, Álmok dala hangzik, ha nappalra vált az éj. Álmot ébreszt bennem a gyönyör hajnala, Arcodat tükrözi a szerelem tava. Áthatottad lelkem csendülő dallamát, Nevedet suttogom, ha az éj nappalra vált. Bársonyos szirmok, melyet az álmok kibontalak, Elmerengő szívem csendülő húrja vagy. A vágy tündérrózsái könnycseppet ejtenek, Szerelem hajnalán Nap kél a tó felett. A NAPKORONG VIRÁGA NAP-TALIZMÁNT ŐRIZ A TENYEREM Hogyan valljam meg a vágyam, az én dalom az örök szerelem, Telihold fénylő sugarában Nap-talizmánt őriz tenyerem. Rád gondolok, amikor egyesül a nappal és az éj, Dallá válik a szélben, az elfojtott szó szívem rejtekén. Örök imádód vagyok, ki álmaiban magához ölel, Vágyakozó szívemnek a varázslat órája jön el. Eldalolnám Szerelmem, hogy Sorsom fénylő talizmánja vagy, Örök szerelem hajnalán oly tüzes flamencót jár a Nap. Megvallanám vágyamat, hisz dalom az örök szerelem, Az én dalom, hogy várjalak; te vagy számomra a tűz elem. Szívem hangszere csendítette álmok közt a dalba írt mesét, Örök szerelem hajnala a vágy vérvörös szirmát bontja szét. Szerelmesen ölelnélek, száz és száz elvarázsolt percen át, Titka a dal végtelenjének, hogy a szívemet perzselje vágy. Csöndes jóslat minden álom, mit a varázslat felhőkbe ír, Úgy halad a tűnő perc vágyak útján, mint ekhósszekér. Te vagy végtelen dalom, hisz folyton a csodát keresem, Ébredező hajnalon, Nap-talizmánt őriz tenyerem. NAP TÜZE AZ ARANYMANDALÁBAN Hogyan valljam meg neked a csöndes félhomályban? Imádatom Nap tüze az aranymandalában. Eldalolnám vágyamat halkan és merengve, Áthatja szívdobbanásom a Napkorong lelke. Egyetlen perc varázsa, mit újra s újraélek, Vágyam forró parazsa a szenvedély tüzének. Teutánad haladnék én a félhomályban, Halk, merengő gyönyörben, mint Föld a Nap nyomában. Sorsom, hogy örök vágyam a szívembe fojtsam, Hiszen a perzselő tűz te vagy hajnalomban. Te jelented nekem a múlhatatlan vágyat, Titokzatos varázsát az aranymandalának. Mely magába rejti álmom, a Napkorong lelkét, Elfojtott gyönyör a láz, mely a szívemben ég. NYÍLÓ VIRÁG TITKA Átadom az éjszakám a csöndnek Szív formájú tükrön át lelkemet bűvöld meg Csak én érthetem titkát a lángnak Hajnal bontja szirmát a nyíló virágnak Elmerengve élem át a hajnalt Mit fellobbant a tűz egyetlen pillanattal Egy vágy, mely a szívembe tévedt Nyíló virág titka, hogy teérted égek Csak én érthetem titkát a lángnak Szív formájú tükrön át csak téged látlak ÓCEÁN A KÉKLŐ ÉG ALATT Az én szerelmem csillag-lánc, mely el nem szakad, Holdfényben egyesülnek lágy szirmok s halk szavak Álmok hulláma sodor a vágy tengerén Lágy szirmok sodródnak az éj forró szelén Oly messze van még a perc, s a csöndes virradat Az én szerelmem óceán a kéklő ég alatt Lennék érted csillag-eső csöndes bársonyán Imádatom titokzatos, mint az óceán Hisz a csillagok lánca soha el nem szakad, Az én számomra a gyönyör csak egy pillanat Ám amikor az arcod újra látom én, Álmok hulláma sodor a vágy tengerén Megérintem az éjek kéklő bársonyát Telihold tükröződik az óceánon át Hiszen csak én érthetem vágyaim hevét, Mely illatként hatja át az éj forró szelét /Megjelent A Vágyak tündérdala száll című kötetében/ RÓLAD MESÉL A KINYÍLÓ TŰZLILIOM Hajnalokon neked nyílik a tűzliliom, Aranyszárnyú lepke lennék sugaraidon. Soha nem hittem el én, hogy a csoda vár, Elmerengek gyönyörében, ám a perc tovaszáll. A Föld a Nap körül kering folyton, szabadon, Megcsillanó hárfahúr csendíti dalom. Elmerengő szívemben a vágy örökkön ég, Forró, tüzes sugarát a Nap fonja köréd. Olyan a nyár évszaka, mint a szerelem, Álmodozó szívemben a tűz oly eleven. Soha nem szűnő vágyam felhőkbe írom, Rólad mesél a kinyíló tűzliliom. Vágyam végtelen, ahogy a Föld a Nap körül kering, Mit tehetnék, hisz a vágyam örökkön ég. Dallal egyesíted a Sors varázsszavát, Elmerengő szívemben nem szűnik a vágy. Forró sugárrá változtatod bennem gyönyörét, Soha nem szűnő vágyam a Nap fonja köréd. Te jelented nekem Szívem a nyár évszakát, Az aranyszárnyú lepke a végtelenbe szállt. Minden percét áthatják a napsugarak, Ha téged látlak, úgy érzem, a gyönyör elragad. Áthatod a csöndbe tűnő nyári évszakot, Álmodozó szívemnek a perc gyönyört adott. Az aranyszárnyú lepke a Föld körül kering, Forró szenvedélyemet a Nap fonja köréd. RÓZSÁKBÓL SZŐTT HINTA A HAJNALOM A halkan táncoló szél a szirmokat hinti szét, Szerelmem rózsafája örökre legyen tiéd. Hajnalok gyönyörében a dal messzeségbe száll, Terólad mesélnek a lágy szirmok a hegy oldalán. Szél simogatja az álmok virágszőnyegét, A szerelem szirmait a völgyben terítve szét. Rózsákból szőtt hinta a hajnalom, Te vagy nekem a napfény, mit a Sors szívembe lop. Amikor az olvadó hó megcsillan a hegytetőn, Amikor hajnalon virágot bont a rózsatő. Szívem rejtett vágya, hogy szemedbe mondhassam én, Illatot szór a hajnal rózsákból szőtt hintaként. Hogy mondjam el Szerelmem, hogy te vagy az én csodám, Az örök vágyak dala felhangzik a hegy oldalán. Napsugárrá váló húr az elvarázsolt hangszeren, Álmok ködcsipkéjén át szüntelen arcod lesem. A halkan táncoló szél a szirmokat hinti szét, A szív hangszerén szálló dal száz és száz csodát ígért. Amikor az olvadó hó megcsillan a hegytetőn, Napsugárrá váló húron át dalt ébreszt a csönd. SUGARAIDBAN VULKÁN VAGYOK Éji álmok gyönyörében egyetlenegy perc varázsol el, Tiéd az éj mandalája, mit szerelem tűzszárnya ölel. Vágyak szele ébreszti Hold fényében a varázslatot, Oly gyönyörű arcod lesni, sugaraidban vulkán vagyok. Éji láng, mely fellobban a csillagokkal átszőtt Ég alatt, Vágyam, hogy szüntelen daloljak, ha az álom bont tűzszárnyakat. Ezerszer eldalolnám soha nem szűnő szerelmemet, Áthatod lelkem, mint a vulkán a csillagokkal átszőtt Eget. Álmom tükröződő holdfény az elvarázsolt éji mandalán, Amikor úgy száll az ének, mint a csillagok felé szárny. Az én Sorsom szenvedély, mely a szívemnek gyönyört adott, Halkan suttogó a szél, fel-fellobbanó vulkán vagyok. Hisz vágyam, hogy elmondhassam a titkot, mit a Sors szívembe rejt, Álmok szárnya érinti a csillogó, arany boltíveket. SZÁRNYAK A HOLD TALIZMÁNJÁBAN Smaragdszín zápor lesz a vízesés, talizmán a Hold Eldalolnám egy éjen át, amit most halkan suttogok Hisz amikor a vízesésben elvesznek könnyeim Megvallanám szerelmes vágyam dalolva, könnyedén Egy vágy, mely teljesen átjár, érzem, megfojt a csendben Az éltető gyönyör te vagy az elfojtott könnycseppben Smaragdszín zápor zuhan lefelé a hegyláncról Behálóz engem az éj, ha áthat a csend százszor Könnyesen, dalolva suttogom el szerelmes vágyam Az én szerelmem örök, mint szárnyak a Hold talizmánjában Szívem nem alszik, tovább dalol, ha áthatja a csend A vízesés smaragd záporként zuhan lefelé a sziklás hegyen Tűzforró a szív, akár a szerelem szárnya a Holdban Örök időkön át ölelnélek téged, vágytól áthatottan SZÁRNY A NAPKORONGON ÁT Te jelented nekem a virágzó nyár titkait, Kelő Nap sugarából az álom sző baldachint. Aranyhúron csendül a vágy, dallá téve sóhajom, Te vagy az én gyönyöröm, mely virágként nyílt hajnalon. Úgy ittalak magamba, mint tearózsák illatát, Neked adom Sorsomat, mint titokzatos mandalát Mely álomként egyesít száz és száz aranyszívet, Szerelmes vágyam dala a Sors varázsigéinek. A virágzó tearózsa száz szirmot a völgybe szór, Nem szűnő szenvedélyem úgy csendül fel, mint a húr. Dallá téve elmerengő szívem lázas sóhaját, Egyetlen perc gyönyöre, mit számomra a Sors megáld. Érintsd meg a lelkemet, mint vágy szele a baldachint, Tiéd álmaim völgye, hol száz tearózsa nyílt. Mint vágyak elixírcseppjét, úgy ittam az illatát, Kincskereső lettem én, ki álom-csillagot talált. Amikor a tearózsa kibontja a szirmait, Egyetlenegy a vágyam, hogy láthassalak megint. Álmok mandalaszívében Nap tükrözi arcodat, Vágy szele kavarja fel a táncoló szirmokat. A gyönyör perce úgy röppen, mint szárny a Napkorongon át, Dallá teszi a hajnal a szívembe rejtett csodát. SZÁZ ÉS SZÁZ NIMFA DALOLJA ÉNEKEM Tűzlánggal egyesülnek az álmok és a halk szavak, Sorsom, hogy talizmánként a szívemen hordozzalak. Mit tehetnék, hiszen oly halkan kél a láng, Ám dallá válik az éji meséken át. Elvarázsolsz, mint csillag az éjek Egét, Felébresztve száz és száz nimfa énekét. Szenvedélyem csoda-talizmánként hordozom, Vágyam csillag-eső a jázminbokrokon. A Hold ezüstösen fénylik a talizmánon át, Simogatnálak, mint szél a szirmok bársonyát. Hiszen a szálldosó illat te vagy nekem, Száz és száz nimfa dalolja énekem. Szenvedélyem csoda-talizmánként hordozom, Vágy éjében neved csendül a húrokon. Elvarázsolsz, mint csillag az éjek Egét, Te vagy nekem a dal, mely a lelkemhez ért. Rólad mesél a harmatkönnyes jázminbokor, A csillagfátyol lágy selyemként rám borul. Rólad mesélnek az elhalkuló szavak, Sorsom, hogy talizmánként a szívemen hordozzalak. SZENVEDÉLLYEL ÁLDOTT MEG ÍZISZ Mit mesél a lassú fáklya-tűz S a csillagfénybe öltöző sziklák? Mélységébe a gyönyör játszva űz Elfojtott lángok keltik a szikrát Szerelmes szikra, mit az éj szétszórt Álmod lennék, ha szél dalol rólad Fáklya tüzében izzik a félhold Arany lángján csillagok táncolnak Szenvedéllyel áldott meg Ízisz A fényben látni arany ruháját Démon, kit a szépséged izzít Szívében érzi a tűz örök lángját Csönd varázsában tűnő a félhold Megérinti a csillag-eső Tűz, mit nem olt a könnyező égbolt Szerelmes tánc, lázas, merengő Imádatom az éj meséje Szenvedéllyel áldott meg Ízisz Démon, kinek parázs a vére Olyan vagyok, ha sugarad érint A SZERELEM CSERESZNYEVIRÁGA A szerelem cseresznyevirága Tenyerembe hullik tavaszon Amikor a nyár eljöttét várva Felhők közé szökik a dalom Örök szerelmem virágzó ágát Halk gyönyörben ringatja a szél Madár száll a gyönyör kapuján át Elröppen, ám folyton visszatér Neved hangzik csendülő dalába Túl a mesén, túl a tavaszon A szerelem cseresznyevirága Csak neked nyílik ki a Napon Madárdal az illatozó völgyben Álmodozó szívem járja át Nap sugara vagy az aranyködben Szél hordozza a nyár illatát Te vagy nekem a cseresznyeérés Illat hatja át a völgyeket Akár a dal égő szívem mélyét Napsugár kél a felhők felett Vágyam titka a dalosmadárnak A pagoda csipkés tetején Képzeletben karjaimba zárlak Ám csak a pillanat az enyém Számomra te vagy a völgy meséje Felhők közé szökik a dalom Elvarázsol az illat a szélbe Lágy szirom a napsugarakon A SZERELEM DALOSMADARA Vágy virága egyesíti a felkelő Nap tüzes aranyát Neked adom életemnek szüntelenül virágzó nyarát Hisz amikor a dalosmadár a szerelem fáján énekel Szívemben virágot bont a nyár, illatozó, mint álom-kehely Szerelmem dalát a völgyek egy perc gyönyörben egyesítik Imádatom csodák fája, melyen az ág örökké virít Égő szívem neked suttog, amikor az Égre kél a Nap Illatos virágot bontott selyembe borítva utadat Hisz álmom virága selyem, öleli az ébredő hegyet Dalosmadár szálldos velem, egyesít órát és perceket Óra s perc, szerelmes varázs, felkelő Nap tüzes aranya Az én virágzó fámra talált a szerelem dalos madara Nyár gyönyörében kelő hajnal kibontja a virág szirmait Szerelmes madár kelti dallal szívem elrejtett vágyálmait A SZERELEM HAJNALÁN MANDULA VIRÁGZIK A SZERELEM KÖRHINTÁJA Szív formájú tükör titka, mit üzen a Sors Szív-virágú ágak közt rejtőzik a Hold Hiszen álmodó lelkem a mesékbe jár, A szerelem körhintája soha meg nem áll Titokzatosan forog az ezüst Hold körül Csillagoknak játéka lett a szív-tükör Szívvirágokból varázsol éji mandalát Oly jó lenne Szerelmem, ha te is hallanád A szót, mely dalként csendíti az éj üzenetét A szerelmes vágy szele a mesékbe repít Minden egyes percben rólad álmodok, Csillagok játékában a körhinta forog Neked adom Szerelmem a szívvirágokat Hiszen csak te jelented éji álmomat Csak terólad mesélnek az éji szelek A csillagok játékai felébresztenek Szív formájú tükrön át csak gyönyörködök Az én Sorsom körhinta a csillagok között Szívvirágok rejtik a csendes jóslatot, Vágy körhintája egyesít Holdat és Napot A SZERELEM TENGERE Mélyvörös tenger a csillagok alatt Szívemben a vágy örök vulkán maradt Ne kérdezd soha, mitől vörös a tenger Hiszen a mélye szenvedélyt rejt el Szenvedély, melyet érted élek át Magamban hordozom örök viharát E vihar nem csillapszik, tombol szüntelenül S a lángoló szív a tengerbe merül Szerelmét a vize soha el nem oltja Terólad szól a perc s minden egyes óra Lángoló tűzzé válik a tenger Érted ég szívem s harcol a végtelennel Mégis gyönyörű, hogy teérted élek Csak én látom mélységét a szerelem tengerének SZERELMES KÖNNYEK AZ ORGONAFÁKON Szerelem démona ültet a völgybe álmok közt illatozó orgonafát Én a nevedet hallom a csöndbe, ha égő szívemben lobban a láng Elmondom százszor, suttogva, halkan, olyan a vágyam, mint májusi éj Démoni szárny a Hajnalcsillagban, minden percben terólad mesél Orgona virága te vagy a völgyben, szívem megdobban egy nyár éjszakán Szerelmes könny, mely zápor a csöndben, az ébredésem te vagy talán Orgonafák közt démoni szárnyak, Hajnalcsillag a vágyak Egén Álmodó könnyek terád találnak, oly édes illat száll énfelém Hajnalcsillagnak démoni tükre elvarázsolja az éjszakát Selymes virágon az eső könnye, álmodó lelkemet csönd járja át Terólad dalol egy démon halkan, miközben vágyamat elsuttogom Neved csengjen a szerelmes dalban, fénysugár vagy a könny-záporon Szerelmes könnyek az orgonafákon, te vagy a Nap a hajnal Egén Minden percben a szemedet látom, szenvedély szárnya száll énfelém Olyan vagy, mint az orgonák völgye, aranyszínű a varázstükör Szerelmes lelkem álomba szökve sugaraidban gyönyörbe merül SZIKLÁK BÁRSONYOS VIRÁGA Mit tehetnék Szerelmem, ha elhalkulnak a szavak Alvó sziklák közt máglyaként éled a Nap Mesélnék neked, ha a sziklák virága lehull Elsodródik a széllel, ám a vágy soha nem csitul Suttogd el nekem Szerelmem, ami bánt Hisz te élteted lelkem, akár a húr a gitárt Sziklák bársonyos virága tenyerembe hull Elhalkul a szó, csak a gitár hangja szól Csendes a szél, örök a dal, ha a kísértést élem át Az álmok szele elsodort, a vágy végtelenbe járt Végtelenben jártam én a vágyálmok között Szerelem nyila hatotta át a fénylő aranyködöt Felkélt a Nap, a sziklán elolvadt a jég Örökkévalóság a szó, mit egyetlen perc dalba írt Egyetlen perc, mely az aranyködön áthat Széllel sodort virágok közt napsugárnak látlak Vágyam dala járta át a völgy-utak csendjét Máglyaként éleszted bennem az örök merengést Mit mondhatnék Szerelmem, ha szól a gitár? A vágyakozás a sziklákra esőt szitál Mit mondhatnék Szerelmem, ha a völgy dalol? Szívembe az örök vágy nyila beléhatol Egyetlenegy perc varázsa a csöndbe vesző Megérinti a sziklákat az álom-eső Bársonyos virágok nyílnak ki szerelmesen Fénylő aranyködön át az arcod lesem SZÍVEMBEN CSENDÜL A SZERELEM HÚRJA Te vagy a szívemben felcsendülő dallam, Szirmok sodródnak az éji patakban. Te vagy a csillag, mely elbűvöl százszor, Vallomásom az álmok húrján szól. Lágy szirmok tánca az én szerelmem, Melyet szél sodor halk bűvöletben. Szívemben csendül a szerelem húrja, Vallomásom éji szél sodorja. Hold tükröződik a vágy patakjában, A dal tovább szól a gyönyör hajnalában. Hogy mondjam el, hogy bűvölsz régen? Varázsige hangzik a csönd esküjében. Te vagy titka a felcsendülő dalnak, Az álmok csillagát nekem te adtad. Lágy szirmok sodródnak a patak tükrén, Álmok szárnyán a Napot megkerülném. Te jelented nekem az álmok csillagán át, Hajnalokon túl a lágy szirmok táncát. Az életem vagy, hisz bűvölsz engem régen, Napsugárrá válik a húr szívem hangszerében. SZÍVEM HÚRJAI Álmok varázsszőnyege száll az éjen át Égő lelkem virrasztva a mesékbe járt Mesékbe járt, hogy elvigye neked szívemet Csillagok közt röpítve a varázsszőnyeget Vágy dala az ajkamon, mely mesékbe szól Minden percem a szerelem hangszerébe húr Eldalolja vágyamat hosszú éjeken Sokszor úgy érzem, Szívem, a Hold mesél nekem Alvó virág illata száll suttogva felém Vallomásom varázsszőnyeg lett az éj szelén Varázsszőnyeg, jázminillat, szívem húrjai Csillagok közt vezetnek a vágyak útjai Hogyan valljam meg szerelmem én az éjeken? Amikor a holdfényben a csend dalol nekem Álmok varázsszőnyege a meséken át Álomként bontja a nyár a jázmin illatát Te vagy a fény álmaim virágzó bokrain Vallomásom felcsendül szívem húrjain Alvó virág ébred, ha rólad álmodom Az éj ezüstös fényében neved suttogom Átvirrasztva az órákat lázas éjjelen Sokszor úgy érzem, Szívem, a Hold mesél nekem SZÍVEM TITKA Szívem titka a fékezhetetlen szenvedély Imádom a Szerelmemet, ki gyönyörűbb mindennél Tündöklőbb a Napnál, édesebb a méznél Többet jelent számomra a világon minden kincsnél Szívem oly édes titkot rejt magába Nem bánom, hogy felemészt teljesen a szenvedély rabsága A szenvedély aranyhálójában édes a létezés Gyötör a vágy egyfolytában, de nem kell az ébredés A SZÍV HANGSZERE Amikor a rózsafák édes illata száll Völgyek csendes útjain csak neked mesél a nyár Szerelmes dallam, olyan, akár a tűz heve Neked adom álmomat, ha csendül a szív hangszere Hangszer, mely dalában egyesít minden pillanatot Tűzként varázsolod el a hűvös alkonyatot Te vagy álmom, ha illatokat hordoz a szél Mit mondhatnék én, hisz a nyár rólad mesél Hisz te vagy a vágyak csendje, ha a rózsák alszanak Te vagy a tűz forrósága, ha hegy mögé bújik a Nap Egy pillanat gyönyör, mely illatként egyesít minden álmot Rád gondolva Szerelmem a szív hangszerén játszok Szív hangszerén játszok én, hogy átéljem a dalt Hisz tudom, hogy álmomat az éj meséli majd Imádatom csendülő dalként száll a völgyek útján A percek csöndben váltakoznak a szív csöndes húrján Egyetlen Szerelmem, terólad mesélnek a szerelmes húrok A Nap tűzsugarában a hegy mögé bújok Hegy mögé bújok, hogy megvallhassam vágyam Az én szerelmem örök tűz a végtelen nyárban Neked adom Szerelmem a vágy örök hangszerét Mely titkos vágyálomként elvarázsolja az éjt Amikor a rózsák völgye ébredésre vár Álmodó szívem hangszerén csak neked mesél a nyár SZÍV HANGSZERE CSENDÜL Hold tükre csillan a szerelem taván, Nem szűnő vágyamat ezerszer megvallanám. Tündérrózsa-tánc a fénylő hullámokon, Merengő gyönyörben szüntelen álmodom. Szív hangszere csendül a dalt ébresztve fel, Mit szerelem-tündér dalol az éjben el. Soha, de soha nem múló vágyamat, Nem látni mást, csak a szerelem-tavat. Álmom a tündérrózsa táncával egyesül, Rabul ejti lelkem egyetlen perc gyönyör. Holdsugár csillan a szív lázas hangszerén, Megvallanám vágyam az éjben ezerszer én. Tiéd sorsom s minden szerelmes vallomás, Az órák telnek, ám szól a dal tovább. Mit tehetnék, hisz az én dalom végtelen, A tündérrózsa álmát te adtad nekem. Hold tükrén megrezzen, tánca véget nem ér, Éjeken csendül száz szó a szív hangszerén. Halvány szirmokba zárt lázas sóhajok, Vágy tava tükrözi a Hajnalcsillagot. SZÍV A MANDALÁN Terólad mesélnek a lágy szirmú rózsák Örök vágyaimat tündérek dalolják A Nap fénye áthatja a boltíves kaput Szerelmemet felkeltik a lázas hajnalok Mit mesél az aranyszív a boltíven át Megérintem az álom-szentély tündöklő falát Miért bűn szerelmem, s hogy érted lángolok? Amikor a boltíves kapun átjutok Vágyam álom-szentély a gyönyör hajnalán Szenvedélyem tiltott, ám én megvallanám Mandala egyesít száz aranyszívet Áldozata lettem én a Nap szentélyének Mit mesél a harmatkönny a rózsaszirmokon? Én a gyönyör hajnalán veled álmodom Minden egyes vallomás szív a mandalán Örök vágy tükröződik a Nap-szentély falán SZÍVVIRÁG A CSILLAG-ESŐBEN Tűz sugara hatja át a szerelem csoda-amulettjét, Szívvirágba zárta a Sors az álmot, a dalt és a merengést Te vagy a szó, te vagy a dal, gyönyöre a holdas éjszakának Éj suttogó szavaival szenvedélyem szívvirágba zártad Álom-csipkét sző a Hold, ha csillag-eső hull a vágy szelében Egyetlen perc áthatott, azóta is tűzként szítja vérem Szívvirág a csillag-esőben, azt meséli; vágyam múlhatatlan Neved suttogom a csöndben, olyan, mint egy halkan csengő dallam Örök vágyam eldalolnám én egy átvirrasztott éjszakában, Merengésem suttogó láng, csillag rejtőzik a szívvirágban Vágyam csillag-esőjében, dallá válik lázas virrasztásom A telihold a perc csöndjében álom-csipkét sző az éjszakákon SZÍV-MANDALÁBAN ARANYHOLD Amikor eljön a csendes, álmos éji óra Szív-mandalában ébred a vágy arany Holdja Aranyholdnak gyönyörében nyílik ki virágom Vágyam, hogy az éj szívemre csillagot szitáljon Csillagok a mandalában, álmodó szív tükre Álmosan csillog a harmat az elvarázsolt ködbe Vágyak virága a csend, ha szirmok simogatnak Rád gondolok Szerelmem, s az Aranyhold elaltat Oly hosszú az éjszaka, s végtelen a vágyam Az örök időt egyesíti csillag-sugarában Csillagoknak varázsa ébredő gyönyörben Szív-mandala az én vágyam az örök időben Ki értheti vágyamat, mit megírt a sorsom? Hennával írt titkos betű lett az Aranyholdon Egyetlen betű az éjben a csönd vallomása Sugarakon repít át a szerelem varázsa Hosszan tartó éj gyönyöre lett a csöndnek titka Örök tüzet lobbant bennem egyetlenegy szikra Aranyhold a mandalában, érted dobban szívem Csillagot szitál a vágy a néma szenvedélyben Hisz a vágyam végtelen, én sem értem titkát Szívem titkos betűjét az Aranyholdra írták Egyetlen perc varázslat a végtelen időben Csillagoknak sugarából tündércsipkét szőttem Tündércsipke varázsa az éj baldachinján Egyetlenegy pillanat könny a virág szirmán Virág szirma meséli, hogy szívem érted ébred Szív-mandalában Aranyhold, a lassú tűz feléled SZÍVVIRÁGOK MESÉI AZ ÉJ DALAIN ÁT Szívvirágba zárta a Sors szenvedélyemet Mely hét átvirrasztott éjen át lázként égetett Hold-tükörben egyesítve éji álmokat Neked küldöm dalomat s a szívvirágokat Imádlak, s vágyaimra százszor esküszöm Olyan vagy, mint csillagok az ezüstfüggönyön Szívvirágok meséi az éj dalain át Te jelented lelkemben az örök lavinát Álom, mit a szenvedély szívvirága bont Szerelmesen suttogok, vágy tükre a Hold Sugarában egyesíti minden szavamat El-elmerengő lelkem lavinája vagy Mely csillagként szórja szét a múló perceket Álmaimban ezerszer átöleltelek TE VAGY A TŰZ... Te vagy a tűz, ha elmerengek Lelkedhez érek pillantásommal, Az aranykötélen száz csillag táncol majd. Te vagy a dal, ha elmerengek, A lágy szirmok a szélben remegnek. A csillagokkal én is táncolnék, Áthatva az éjben játszó fényt. Pillantásommal lelkedhez érve, A Hold mesél száz csodát ígérve. Lelkedhez érek pillantásommal, Megvallanám egyetlen szóval. Te vagy a tűz, ha elmerengek, Csöndes álma a bűvöletnek. Illat, mit a szelek felkavarnak, Az éj csodáját nekem te adtad. Halkuló szavak ígéretében, Száz csillag táncol az aranykötélen. Lelkedhez érek pillantásommal, Dal egyesül az éji álommal. TEVEKARAVÁN A VÁGYAK ÚTJÁN Tevekaraván a Hold fényében Álmok útja lesz a sivatag Titkokat sző száz csillag az égen Oly messze van még a virradat Hold és csillag éji találkozása Álmaimat küldöm el neked S ha elfárad a tevék karavánja Égő szívem lázasan mereng Álmodó szív merengő gyönyörben Rád gondolok egész éjszakán Baldachin-sátor a messzi csöndben Elindul a tevekaraván Álom tündököl a hold fényében Érted várom a virradatot Tűzsugárként bűvölöd a szívem Te jelented nekem a Napot Szívem és a fény találkozása Hajnali varázsban egyesül Olyan vagy, mint Napkorong varázsa Mit tűzsugárként szór a szív-tükör Tevekaraván a vágyak útján Szívem megérinti a Napot Mely álomként sugarakat szór rám Elárasztva a sivatagot TÜNDÉRKÖNNY A SZIKLÁN Tündérkönny a sziklán, éji harmat Álomként a vízesésbe hull Lágy csengés, mely mély gyönyörben altat Amikor a hárfa hangja szól Varázslat vagy a tündér könnyében Ha az éj hullat harmatcseppeket Álmaimban száz csodát átélek Mit száz dalként küldök el neked Tündérkönny az éj varázslatában A titkos, kék szárny a sziklákhoz ér Lágy csengés vagy a hárfa hangjában Mit lágy szélként hordoz szét az éj Varázslat a néma csillagok közt Fellobbantod égő lelkemet Sziklákon száz szerelmes tündérkönny Dallammá teszi az éjeket Tündérkönny a sziklán, éji harmat Kék szárnyak, álmodó csillagok A szél útja a titkos hárfa-hangnak Hisz csak álmomban dalolhatok TÜNDÉRRÓZSA, AMAZONAS LELKE Elfojtott tűz perzseli a vérem Amulettem izzó Napkorong Álmom dallá vált a délvidéken Érintsd meg a végtelen folyót Tündérrózsa, Amazonas lelke Mit kibont a forró napsugár Egyetlen szó szívemet perzselve Vágy dalaként végtelenbe száll Hogy mondjam el Szívem, hogy imádlak? Hiszen megszólalni sem tudok Neked adnám a tündérrózsákat Áthatva a végtelen folyót Vágy virága, szerelem vidéke Elvarázsol engem teljesen Napsugarak lázas érintése Szüntelenül csak mesél nekem Tündérrózsa, Amazonas lelke Kibontja a fénylő napsugár Dalosmadár mesél énekelve Egy vidéken, hol tűzforró a nyár VALLOMÁSOM ÁTHATJA SIVATAGOT Vágy sivatagában játszó hangszerek, Csillaggá változtatják a homokszemet. Homokszem, mit éjen át felkavar a szél, A Sorsomat örökre neked adtam én. Szenvedélyem szélként söpör a sivatagon, A lelkemet örök tűzzé változtatod. Telihold fényében az álmok húrja cseng, Szívem a szenvedély lángja érintette meg. Rád gondolok, ha homokszemekkel táncol a szél, El-elmerengő szívem egy dalt újraél. Mint holdfényben játszó láng, olyan e varázs, Halk szavakkal egyesül a szívdobbanás. Terólad mesélnek az éji hangszerek, Sorsom, hogy a szívemet e tűz kísértse meg. Úgy kelted bennem a dalt, mint a babonát, Szél hordozza a sivatag arany porát. Álmok húrja csendül, mely elandalít, Felébresztve égő szívem dalait. Vallomásom áthatja a sivatagot, Sugaradban arannyá változik a Hold. Akár a csendülő húr, a szívem úgy remeg, Felkavarsz, mint éji szél a homokszemet. VARÁZSGÖMB REJTI EL A VÉGTELENT Örök szerelem csillagával játszom, Vágyaimról dalol a szél forró éjszakákon. Varázsgömb titka az örök szenvedély, Tiéd, mit a szívembe elrejtettem én. Lennék lobbanó tűz, mely harcol a széllel, Vágyam éj palástjába rejtett csillagékszer. Életembe úgy jöttél, mint egy álom, Aranyat olvaszt a láng, forró éjszakákon. Hogyan mondjam el, hogy szívem tiéd, Benned élem át a vágy örök tüzét. Varázsgömb titka, egyetlen perc gyönyör, Álmokat ébreszt, túl az éji ködön. Egyetlen Szerelmem, rólad álmodom, Vágyaimról dalol a szél árulkodón. Amikor fellebben az ezüstös palást, Szerelem dala szól, nem hallani mást. Hold fényével egyesül az éji zápor, Álmok gyönyörében dalom tehozzád szól. Varázsgömb rejti el a végtelent, Éji tűz titka, mit át nem élhetek. Csillagot hullat az ezüstös palást, Olyan a lelkem, mint eleven parázs. Hisz a tűnő percek csillagékszerek, Sugarad a lelkem érintette meg. Álmok gyönyörében csak sóhajtozom, Merengésem holdfény az éji záporon. Varázsgömb rejti el a végtelent, Sorsom gyönyöre, ha arcod nézhetem. Amikor fellebben az ezüstös palást, Álomként ébreszti szerelmem dalát. A VÁGY EZÜSTTÜKRE Arany csipkévé változik az Ég, ezüsttükörré a Hold Egyetlen Szerelmem, mit tehetnék, hisz szüntelen csak rólad álmodok Terólad álmodok, amikor a csend a csillagokat egyesíti Égő szívemet egyetlen perc a végtelenbe repíti Imádlak Szerelmem, a vágy ezüst tükrében arany a csillag Vallomásom érezd a csendben, az éj dalában egyfolytában hívlak Neked adnám én a percet, mint éji láng örök kísértését Csillag-hálónak érzem a csendet, ezüsttükrön át látom a fényét Szívembe zárt titok a vágyam, hogy érted az éjt daloljam át Gyönyör vagy a virrasztásban, feláldozom a kertek illatát Rózsák illatozó kertje, szívem eleven láng az ezüsttükörben Kísértés az éjnek csendje, az örök szenvedély hálójába kerültem Sok-sok csillag közt, virrasztásban telik minden órám Gyönyöre vagy álmaimnak, az éj könnye harmat lesz a rózsán VÁGYAK FORRÁSKÚTJA TÜKRÖZI AZ ÁLMOT Elfojtott vágyak elixírcseppje, Kitárja szárnyai bársonyát a lepke. Minden vágya, hogy mesékbe szálljon; Nyíló rózsa a szív, csodakút az álom. Gyönyör kísérti, szálldos a csendbe, Álmok útjain át elmerengve, Szüntelen mereng hosszú úton át, Vágya virágzó völgy, hol nyílnak a rózsák. Elfojtott vágyak elixírcseppje, Rád gondolva folyton dal kél a szívembe, Kék lepke száll a szivárványon át, Megérintve az Ég bársonyát. Túl a felhőkön, s a szivárványon Arany virágpor csillag a kék szárnyon, Kísérti lelkét a csöndes naplemente, Rózsaszirmokra száll a kék szárnyú lepke. A gyönyör perceit átálmodja, Vágyódva merül el a bársonyba, A gyönyört kereste hosszú úton át, Szikla fakasztja a vágy forráskútját. Túl az álmokon arcodat nézem, Áldott merengésben megdobban a szívem, Olyan vagyok, akár a kék szárnyú lepke, Ki napsugarakon át szállt a hegyekbe, Hol szikla fakasztja a vágy forráskútját, Mely álom-elixírként öntözi a rózsát. Én egyetlen percet szüntelenül áldok, Vágyak forráskútja tükrözi az álmot, Tükröz egy álmot, a naplementét, Úgy ittalak, mint rózsák a vágy elixírcseppjét. A VÉGTELENSÉG LÁNCA Átjárod szívemet égető tűzként A végtelenség láncára fűztél Láncodon függök örök talizmánként Hisz nekem a szépséged tündöklő napfény-játék Átélem a csodálat édes mámorát Szívem tiéd, melyet végtelenség láncol át Te vagy életemnek örök talizmánja Úgy hatsz az én szívemre, mint napfény a sziklákra Az én sorsom csodálat, megláncoltad lelkem Végtelenség láncának örök rabja lettem VÉRVÖRÖS HAJNAL ARANY SZITÁJA Gyönyör hajnalán madárdal keltett Akár a napsugár a függőkertet Dal járta át a szívemet százszor, Rózsák hullottak Szemirámisz teraszáról Csöndes álomként éltem át a hajnalt Vágy függőkertjébe szöktem én a virradattal Gyönyörködve néztem a rózsafákat Illat andalított, madár dalai szálltak Napsugarak között virágzó terasz, Szenvedélyes álom, mit nekem te adsz Egy érzés, mely szívemet kelti álmából Rózsák hullanak Szemirámisz teraszáról Madár dala a szerelmes ígéret, Mely egy hajnalon a függőkertbe tévedt Azóta Sorsomat kíséri végtelen dalán át Rózsaágak bontják ki Szemirámisz álmát Madár dalol a végtelen vágyról Szerelmet vallva a gyönyör hajnalán túl Vérvörös hajnal arany szitája, Napsugarat szór az álmok teraszára Rózsaágak bontják ki a perc csodáit Rózsák közt éli át álmát Szemirámisz VIRÁGZÓ NARANCSFA Amikor egy tavaszon virágozni kezdett az álom Imádatom csillagként tündökölt a narancsfákon A virágzó narancsfáról a hajnal könnye hullt A szerelem madara egy ágon a vágyaimról dalolt Dalok szóltak imádatomról a fán S hogy miért is virrasztottam egész éjszakán Virrasztottam, hisz csak képzeletben lehetek veled Vágyaimról sóhajtoztak a harmatkönnyes levelek Mint a szerelem, úgy ért a gyümölcs a fán Egy hajnalon csillagként hullt a harmat könnye rám Én szüntelen csak sóhajtoztam, hallgatva, mit mesél a szél Korai nyár gyönyöre, ha a fák gyümölcse ér Hisz imádatom örök és édes, mint a narancs A szél meséjében nevedet suttogta a hang Te vagy a Nap, te vagy, kinek sugarában narancsfa ér Te vagy a dal, s az álom, mit a sorsom ígér Szívembe rejtem én örökre az ígéretet Vágyaimról suttognak a harmatkönnyes levelek Nem hallok mást Szerelmem, csak az éjszaka hangját Te vagy a nyári Nap, mely élteti a virágzó narancsfát VIDEÓK B. B. Nala: Dalosmadár meséje az álmodozás Link B. B. Nala: Halkan csengő szavak a gitárban Link B. B. Nala: Száz csillag láncra fűzve Link B.B. Nala képesversei Szív1 Link Vágy szelében játszadozó orgonák - B. B. Nala Link

0 komment , kategória: B. B. Nala

Címkék: hajnalcsillagban, hajnalcsillagnak, cseresznyevirága, csillagfüggönyön, esthajnalcsillag, szerelemcsillaga, irodalomkedvelők, narancsvirágokat, múlhatatlanságát, csillagékszerek, harmatcseppként, lámpaernyőjében, harmatcseppeket, varázsszőnyeget, hajnalcsillagot, tündércsipkében, aranymandalában, csillagfüggönye, aranymandalának, gyémántdiplomás, mandalaszívében, pillantásaimmal, aranyszárnyakon, harmatcseppeken, pillantásommal, szenvedélyemet, tündérrózsákat, ezüstfüggönyön, gyönyörködésem, elixírcseppjét, harmatcseppben, nyílvesszőként, rózsaszirmokra, szívdobbanásom, rózsaszirmokat, narancsvidéken, irodalomkedvelők körében, internet világába, irodalomban talált, nyíló jázmin, szálldosó illat, halvány szirom, aranyszárnyú méhet, létezésed adja, jázminbokor álma, sugarat tőled, nyíló jázminra, álmok aranyhídján, szerelem hajnalán, szerelem aranyhídján, perzselő szenvedélynek, vágy tornyán, GYÉMÁNTDIPLOMÁS LÍRAI KÖLTŐ CSODÁS VERSEI, Kecskés Beatrix Alicia, Verseit, AMIKOR DALOM SZÁLL, AMIKOR SZERELEM ARANYHÍDJÁN ÁLLOK, AMIKOR DALOM ÚJRAÉLED, ARANYKÖNNY PÁLMALEVÉLEN, ARANY LÁMPÁS AZ ÉJBEN, ARANYNÁD SZÉLBEN, ARANYSZÍNŰ HÚROK VALLOMÁSA, ARANYSZÍVET RAJZOL PERC VÉGTELENBE, ARANYSZÍNŰ SIVATAGI HOMOKVIHAR, ARANY TALIZMÁNT HORDOZ AZ ÉG, Sugaradban Szerelmem, ARANY TALIZMÁN NAPBAN, ÁLMAID TENGERÉN, ÁLMODÓ SZÍVVIRÁG, DALA AZ ÉJNEK, ÁLMOK HAJÓJÁN CSENDÜL FEL DALOM, Mely Nap, ÁLMOK HENNA-SZÍVE, ÁLMOK VILÁGA, ÁLMOS HOLDVILÁG, ÁLOM DALAI, BŰVÖLJ EL KÁRHOZAT TÜZÉVEL, CSILLAGFÁTYOL SELYEM-BALDACHINJA, CSILLAGOK FÜGGŐKERTEN, CSILLAGOK MESÉJE, Imádatom Hold, Imádlak Szívem, CSILLAGOK MESÉJE HALK SZERENÁD, CSILLAGOK MESÉJE LESZ AZ ÉNEKEM, CSILLAG-VÁNDOROK ÚTRAKELNEK, CSÖND ÉBREDÉSE, Érezd Szerelmem, DALOLJATOK SZERELEMRŐL FLAMENCO-GITÁROK, ELMERENGŐ SZÍVEM TITKA, ELVARÁZSOLT CSILLAG TÜNDÉRCSIPKÉBEN, ESTHAJNALCSILLAG ÉBREDÉSE, EZÜST FÁTYOLBA SZÖVŐDŐ CSILLAGOK, Egyetlen Szerelmem, EZÜSTKUPOLÁK CSILLAGOK KÖZT, FÜGGŐKERTEK MESÉJE CSODAKÚT TITKA, GYÖNGYHÁZ ÉS HOLDFÉNY, GYÖNYÖR HAJNALÁN, HAJNALI SZÉL HORDOZZA BARACKVIRÁGOT, HALKAN KÍSÉRT LÁNG, HEGY BÁRSONYA, Kibontod Sorsom, HENNÁVAL RAJZOLT SZÍV SZERELEM-CSILLAGA, HOLDAS ÉJ FLAMENCÓJA, HOLD BŰVÖLETÉBEN, KÉKLŐ SZIROM, KITÁRUL SZERELEM CSIPKÉS LEGYEZŐJE, LÁGYAN CSENDÜLŐ DAL, LÁGY SZIRMOKRA HULLATJA CSILLAGÁT AZ ÉJ, LEHOZNÁM AZ ÉGRŐL NAPOT NEKED, MEGCSILLAN HOLDFÉNY AZ ARANYHIDAKON, MESÉK VÁNDORÚTJÁN, MINT CSILLAG-JÁTÉK, MINT LÁGY SZIROM, MINT VIRÁGNAK MÉH, NAPKORONG VIRÁGA, NAP-TALIZMÁNT ŐRIZ TENYEREM, Eldalolnám Szerelmem, TÜZE AZ ARANYMANDALÁBAN, Imádatom Nap, NYÍLÓ VIRÁG TITKA, ÓCEÁN KÉKLŐ ÉG ALATT, Megjelent Vágyak, RÓLAD MESÉL KINYÍLÓ TŰZLILIOM, RÓZSÁKBÓL SZŐTT HINTA HAJNALOM, SUGARAIDBAN VULKÁN VAGYOK, SZÁRNYAK HOLD TALIZMÁNJÁBAN, SZÁRNY NAPKORONGON ÁT, Kelő Nap, SZÁZ ÉS SZÁZ NIMFA DALOLJA ÉNEKEM, SZENVEDÉLLYEL ÁLDOTT MEG ÍZISZ, SZERELEM CSERESZNYEVIRÁGA, SZERELEM DALOSMADARA, SZERELEM HAJNALÁN MANDULA VIRÁGZIK, SZERELEM KÖRHINTÁJA, SZERELEM TENGERE, SZERELMES KÖNNYEK AZ ORGONAFÁKON, SZIKLÁK BÁRSONYOS VIRÁGA, SZÍVEMBEN CSENDÜL SZERELEM HÚRJA, SZÍVEM HÚRJAI, SZÍVEM TITKA, SZÍV HANGSZERE, SZÍV HANGSZERE CSENDÜL, SZÍV MANDALÁN, SZÍVVIRÁG CSILLAG-ESŐBEN, SZÍV-MANDALÁBAN ARANYHOLD, Szív-mandalában Aranyhold, SZÍVVIRÁGOK MESÉI AZ ÉJ DALAIN ÁT, VAGY TŰZ, TEVEKARAVÁN VÁGYAK ÚTJÁN, TÜNDÉRKÖNNY SZIKLÁN, AMAZONAS LELKE, VALLOMÁSOM ÁTHATJA SIVATAGOT, VARÁZSGÖMB REJTI EL VÉGTELENT, VÁGY EZÜSTTÜKRE, Imádlak Szerelmem, VÁGYAK FORRÁSKÚTJA TÜKRÖZI AZ ÁLMOT, VÉGTELENSÉG LÁNCA, VÉRVÖRÖS HAJNAL ARANY SZITÁJA, Azóta Sorsomat, VIRÁGZÓ NARANCSFA,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]