Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
Trianoni magány
  2020-05-31 17:01:02, vasárnap
 
 










TRIANONI MAGÁNY




Stoffán György: TRIANON 100. - AHOGYAN ÉN ÉRZEM...

Stoffán György - 2020.05.18.


Életem legszebb pillanatai, legnagyobb fájdalmai és leginkább gondolkodásra késztető időszakai Erdélyhez és a Felvidékhez kötnek. Édesapám miszlókai származása a Felvidékhez, Kassa környékéhez, édesanyám családjának immár semmivé vált birtokrészei Pozsonyhoz, Horvátjárfaluhoz kötnek. Budai svábként nevelkedtem, de fiatalkoromban néhány erdélyi diákkal volt szerencsém megismerkedni, és jött az első nagy szerelem, a barátságok, a kézfogók, amelyekre meghívtak... az esküvők és a temetések... és soha nem éreztem, hogy külföldön vagyok.

Kassán éppúgy otthon voltam és vagyok, mint Csíkban, Pozsonyligetfalun, Torján vagy Kézdivásárhelyen. És ez ugyanolyan fájdalom, mint amekkora öröm. Mert ez a hazám. Csakhogy... az ember, ha ebben a szemléletben látja a hazáját, akkor bizony sokkal nagyobb fájdalom magyarnak lenni, mint amekkora öröm. Sokkal nagyobb felelősség is és sokkal nagyobb teher is - emiatt.

Mert látja-e valaki azok közül az amúgy lelkes magyarok közül - akik Csíksomlyón a nyeregben a pünkösdi mise alatt rántott húsos zsemléjüket eszegetik, s büszkék arra, hogy évente egyszer megjárják magukat a ,,határon túl" -, amit én látok, hallok, tapasztalok, a havonta megjárt erdélyi, felvidéki útjaimon?

Betérnek-e honfitársaim a romtemplomba, ahol egykor Botticelli ecsetje simogatta a frissen vakolt szentély falát? Van-e borzasztóbb látvány annál, mint amikor a magyar lelkű ember romhalmazok között bolyong, s tudja, hogy ott barokk kastély volt?

Van-e keserűbb dolog, mint végignézni a mezőn, ahol tudva tudom, hogy magyar emberek százai nyugszanak név és mindenféle jelzés nélkül, mert a megszálló hatalom válogatás nélkül ölte halomra őket... (és ilyen névtelen temető bizony akad minden égtájon ebben a Kárpát-hazában...)

Fáj-e minden magyar szíve, amikor az apró gyermek épp csak megszólal, és magyarul köszön, magyarul gondolkodik, s azt hiszi, jó helyre született... s csak négy-öt évesen rémlik fel neki, hogy a haza mindössze a ház, amelyben él, szüleivel, rokonaival?

Látták-e a csonka hon polgárai azt a félelmet, amely az elmúlt száz évben oly sokszor fehérre festette a magyar arcokat, mert ilyen-olyan hivatal, szerv vagy csak egy nacionalista járókelő belekötött... Szembe nézett-e a jó magyar polgár, aki torkaszakadtából üvölti a Székely himnuszt - persze nem rossz szándéktól vezérelve - olyan lelkésszel, pappal, aki magyarsága miatt Ilaván vagy Zsilaván megjárta a poklok poklát? ...

Trianon? Lezárt száz év? Nemzeti összetartozás? Ünnep? NEM! Minden magyarnak száz éve tartó nemzeti gyász, nemzeti megalázottság, pusztító ámokfutás, szörnyű kín ez!

Negyvenöt éve járom a Kárpát-hazát, s amikor beszívom a levegőt, amely éltette rokonaimat a Felvidéken, amely birtokainkon egykor átsuhanó szellőként, esőt hozó viharként nevelte, edzette a termést, amely vitte a körmenetek magyar népénekeinek hangját... belesajdul a szívem. Mert ez a vihar, ez a levegő belemosta a történelem folyamába a mi magyar hazánkat. A magyar szót, a magyar kultúrát, a magyar imát, a magyar dalt... s ami régen büszkeségünk volt, azért száz éve már csak pofonokat, kínokat vagy halált kapunk. Pedig nem követtünk el semmilyen bűnt, amelyért ezt érdemelnénk.

S amikor Erdélyt járom, s látom a múlt romlásnak indult, vagy már lerombolt épületeit, megtapasztalom, hogy a magyar szóért legjobb esetben is köpés, primitív megjegyzés jár, lelkem mélyén kardot rántok. Amikor ezernyi panaszt hallok, amikor látom a rablás nyomait - a lekopaszított hegyoldalakat, a sárba taposott magyar zászlót, a levert ,,Községháza" feliratot, a lefestett helységnévtáblákat, a magyar intézmények és birtokok visszaállamosítását... a tehetetlen düh fog el.

Ám mégsem ezek a legártóbbak, nem ezek a legrosszabb tapasztalataim. Hanem az, amikor a magyar a magyar ellen dolgozik anyagi érdekből, fenyegetettségből, vagy csak egyszerűen bárgyú ostobaságból. Amikor gyermekét idegen nyelvű iskolába íratja, mert akkor jobban érvényesül, amikor legyint, ha valamilyen pusztításról, épületbontásról vagy iskolabezárásról hall... vagy amikor a személyes szabadság megcsonkításába is belenyugszik, mert abból nem lehet baja... Amikor nem mondjuk ki, mi fáj, amikor titkoljuk azoknak a neveit, akik tehettek erről a szenvedésről, s akik ma is tehetnek róla.

Amikor hiszünk a liberális hazudozásnak és feladjuk saját jövőnket, mert - abból nem lehet baj... s amikor a gyásznapot nemzeti összetartozás napjaként emlegetjük, nehogy megsértsük azokat, akik minket száz éve tűzzel és vassal ,,sértegetnek".

Valami tehát nem őszinte. Valami csikorog a gépezetben, az oktatásban, a társadalom nemzeti elkötelezettségében, hitében és identitástudatában. Miközben Bukarest nemzeti ünneppé tette minden román állampolgár számára Trianon gyásznapját, addig Budapest nemzeti összetartozásról beszél, és azt ünnepli június negyedikén. Egy magyarországi politikai párt és az MVSZ pedig apolitikus és meggondolatlan, de eredményt aligha hozó módon, ártva a nemzet idegen főhatalom alatt élő részének, nagy hangon hirdeti, hogy felülvizsgáltatja a trianoni diktátumot. Az efféle olcsó politikai fogások sok esetben többet rontanak a magyarság helyzetén, mint amennyi haszonnal járnának sikerük esetében... hiszen nincs kivel felülvizsgáltatni, és nem is Trianont kellene felülvizsgáltatni, hanem 1947. február 10-ét, azaz, a párizsi békét.

Ám, végre egyet elértünk - ha igaz. A Kárpát-haza minden harangja megszólal június negyedikén.

Harminc éve, amikor a Magyar Keresztény Nemzeti Unió nevében magam kértem Paskai érsektől, hogy e napon legyen megemlékező szentmise a bazilika előtt, és szólhassanak a harangok, Paskai bíboros politikai hangulatkeltésre, nacionalizmusra és irredentizmusra hivatkozva utasította el kérésemet. Ma már szólhatnak a harangok... Igaz, sem Bukarestig, sem Nándorfehérvárig nem hallatszanak el... - talán, ha Pozsonyban, a koronázótemplom harangját meghallják...

Mi magyarok pedig, nem lévén komoly, határozott és erős hangunk, a nemzeti összetartozás napjával egyetemben, szép csendesen kiveszünk Európa népeinek térképéről.

Hiszen amíg örvendezünk, hogy az Eucharisztikus Kongresszusra jön Bergoglio is, addig a Felvidék maradék magyarjainak nincs magyar püspöke, a csángóknak tilos a magyar pasztoráció, a Szent László alapította váradi egyházmegyét kettévágta a Szentszék, Márton Áront elfelejtette boldoggá avatni Csíksomlyón Róma püspöke, s talán Mindszenty is addig vár a sorára e kérdést illetően, amíg az összes felterjesztett szlovák, román és szerb főpap el nem nyeri a mennyei mércével mérve aligha értékes oltárra emelést.

Száz év ezernyi magyar halottjáról, megaláztatásáról, máig tartó ütlegeléséről való megemlékezés ideje van... ám, a zászlókat ma már nem eresztik félárbocra, s a vitézi rend is jót bálozott e gyászév farsangján...

Ám az égiek valahogy csak elintézték, hogy ne lehessenek tömegrendezvények kettőezer-húsz, június negyedikén, a Kárpát-hazában... Mária országában - se pro se kontra.

Ha szerencsénk lesz, talán módot találunk arra, hogy egy gyászistentiszteleten, gyászmisén részt vehetünk ezen a napon... a magyar nemzet közös gyásznapján, itt a Kárpátok gyűrűjében.

Én pedig továbbra is járom azt a csodálatos Kárpát-hazát, amelyet sváb őseim választottak 1713-ban, de nem a sváb ősök immár muszlimmá vált bajor anyaországa miatt fáj a szívem, hanem azért a kicsi magyar gyermekért, aki - Miszlókán és Zágonban egyaránt -, mosolygó szemecskéivel rám tekint, és magyarul köszönt... Mert száz év alatt a régi gyávaságból, megfelelni akarásból semmit sem tettünk értük! Pedig sokat tehettünk volna...

Nekem ez fáj a legjobban ezen az évfordulón...


Stoffán György: Trianon 100. - ahogyan én érzem...

Link








TRIANONI MAGÁNY


Írta: Papp Sándor - 2020.05.22.


Kalondai elsőáldozók a II. világháború idején (Fotó: Papp Sándor archívuma)





Egyedül maradtunk. Teljesen. Pedig olyan sokan voltunk valamikor. A város főterén, aztán a falu kultúrházában. Lelkesen, nagy terveket szőve: földreform, úrbéres erdők, saját önkormányzat és határnyitás. Olyan szépen indult minden, mert sokan voltunk, magyarok.


Micsoda fintora a sorsnak, hogy megint zsákfalu lettünk a koronavírus-járvány miatt. Most alig van forgalom, kicsit jól is esne ez a csend, ha nem lenne ennyire síri...

Csak itt-ott hallani a gyerekzsivajt a focipályán, vagy az ófaluban, de már nem magyarul. Szlovákul. Csak szlovákul.

Az újranyitott kocsmateraszon az aktuális öregek még meg-megszólalnak palócul, de már csak egymás között. Ha letelepszik (vagy inkább betelepszik?) közéjük egy a másik fajtából, akkor váltanak, szlovákra, automatikusan.

Igazából nem izgat senkit a határzár, csak a kocsmárost, mert elesett a mély torkú ,,magyarok" pénzétől. Igen-igen, mert ők ,,a magyarok". Mi meg... hát szlovákok, nem?! Hiszen Szlovákiában élünk. Alkalmazkodunk.

Persze anno jó volt, amikor együtt énekelték a szomszéd ,,magyarokkal" meg Attilával a koncerten, hogy ,,ment a hűtlen nehéz fejjel... érzi, hálátlan lett sorsa, keserű könnye arcát mossa... hogy a magyar múltat soha ki nem tépheti szívéből". Csak hát Attila üzenete igazából nem ért célba a hűtleneknél.

Hűtlenek? Nem is tudják, hogy azok. Élet sodorta embermassza mozaikdarabjai. Nem is értik, nem is érzik, hogy elvesztettek valamit. Ők csak alkalmazkodtak, ez a ,,dolguk", az alkalmazkodás. Váltottak, na és?! Nem is fáj annyira, ,,cso?".

Tetszettünk volna megmenteni őket! De mi ezt nem tettük.


Az élőlánc egyik pillanata 2019-ben (Fotó: Papp Sándor)





Nem értük éltünk, hanem belőlük. Nem, nem a szlovák falta fel őket, hanem mi.

Magyarevő szörnyetegek vagyunk! Mindezért nincs isteni megbocsátás.

Végignézek a völgy fölé magasodó dombról, látom a falvainkat, amelyekben 2020-ban a gyermekkorú lakosság esetében a magyar gyermekek aránya 5% körül mozog.

A Losonc vonzáskörzetébe tartozó 15 kis palóc faluról írom mindezt. Még egyszer: a 0-18 éves korosztályban 5% a magyarok aránya!

Ülök a dombtetőn, az idegeneknek eladott akácfaerdőnk ontja illatos virágait a völgy felé, minden olyan szép. Csend van. Síri csend.

Egyedül ülök a csendben, csak Trianon ül a vállamon. Száz tonna elviselhetetlen Trianon.

A faluban egy kutya csahol. A kutyát még érdekli valami, de felénk már a kutya se néz.

Utóirat: Azt mondod, ez egy túl sötét gondolatfüzér? Akkor leírom harmadszor is: A Losonc vonzáskörzetébe tartozó 15 kis palóc falu 0-18 évesek korosztályában a magyarok aránya 5%.

Értitek?! Meghaltunk! Majd írjatok szép gyászbeszédeket rólunk!


Link



Trianon - több szemszögből /Felvidék.ma/

Link



Mi lenne ha Nagy-Magyarország újra megalakulna? | Trianoni békeszerződés 100. évfordulója

Link



A trianoni döntés száz éves apropóján nyílik fotókiállítás

Link













 
 
0 komment , kategória:  Tragédiák - katasztrófák  
Címkék: horvátjárfaluhoz, hangulatkeltésre, nándorfehérvárig, kézdivásárhelyen, megaláztatásáról, torkaszakadtából, összetartozásról, iskolabezárásról, irredentizmusra, nacionalizmusra, vonzáskörzetébe, koronázótemplom, gyászbeszédeket, épületbontásról, megcsonkításába, elviselhetetlen, meggondolatlan, fiatalkoromban, eucharisztikus, alkalmazkodunk, megtapasztalom, korosztályában, alkalmazkodtak, felterjesztett, mozaikdarabjai, kocsmateraszon, tapasztalataim, békeszerződés, összetartozás, alkalmazkodás, magyarországi, megismerkedni, megalázottság, hegyoldalakat, gyerekzsivajt, gondolatfüzér, első nagy, szemléletben látja, amúgy lelkes, pünkösdi mise, havonta megjárt, frissen vakolt, magyar lelkű, megszálló hatalom, apró gyermek, haza mindössze, elmúlt száz, magyar arcokat, nacionalista járókelő, poklok poklát, körmenetek magyar, levegő belemosta, TRIANONI MAGÁNY, Stoffán György, AHOGYAN ÉN ÉRZEM…, Miközben Bukarest, Magyar Keresztény Nemzeti Unió, Eucharisztikus Kongresszusra, Szent László, Márton Áront, Csíksomlyón Róma, Papp Sándor, Hiszen Szlovákiában,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Tudjátok ?
Belétünk a Sárkány évébe, béke vagy nagyobb háború vár ránk?
Még zöld a chili paprikám, ha beviszem a lakásba tovább fejlődik?
Tényleg hasznos gyógynövény a csalán?
Mi a teendő a novemberi Rododendron bimbóval?
Az álmoknak valóban van jelentése?
még több kérdés
Blog Címkék
Alvó baby  Ibolya  Nem kellett volna!  Facebookon kaptam  Az embernek fiatal korában van  Facebookon kaptam  Egyet értesz?  Facebookon kaptam  Az ünnepről  Facebookon kaptam  Szép álmokat!  Facebookon kaptam  Hernádkak  Hernádkak  Az ünnepről  Sajnos ezt elBalogozták  Benned is ezerféle szín van  Ne engedd el kezem!  Várnai Zseni - Petőfi márciusa  Facebookon kaptam  Keresd azt a valakit,...  Hernádkak  Tanuljuk meg tisztelni más ors...  Könnyáztatta asszonysorsok  Nemzeti  Dóró Sándor: Tétova lét  Lelkünk mélyén rejlik legnagyo...  Cicus virággal  Hernádkak  Szép estét kedves látogatóimna...  A csonk és a facsemete  1848. március 15-én  Facebookon kaptam  Nyíljatok meg  Facebookon kaptam  Nem kell ide békemenet  Imádkozás Krisztus értelméért  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Szép Álmokat  Tanuljuk meg tisztelni más ors...  Facebookon kaptam  Esti kép  gyöngyöstarjáni vérszilva faso...  Facebookon kaptam  Az ünnepről  Ne engedd el kezem!  Nemzeti  gyöngyöstarjáni vérszilva faso...  Ki volt valójában a rejtélyes ...  Alvó kislány  Szép Álmokat  Facebookon kaptam  Rochefoucauld - a bölcs  Vágy, élet és sugár  Aranyosi Ervin: Március 15. a ...  " A gondolat is rezgés. Minél ...  Ne engedd el kezem!  Facebookon kaptam  Szabó Norbert – Szabadsá...  Facebookon kaptam  Szabó Lőrinc: Egy kis értelmet...  Rendhagyó tavaszköszöntő Horto...  A magyar sajtó napja március 1...  Ne engedd el kezem!  Isteni zsebkendők  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  1848. március 15-én  Szép estét kedves látogatóimna...  Facebookon kaptam  Könnyáztatta asszonysorsok  Alvó cica  Facebookon kaptam  Rochefoucauld - a bölcs  Szent-Györgyi Albert gondolata  képre írva Március 15 -re emlé...  Könnyáztatta asszonysorsok  Amikor 5 éves voltam,  mindent a népért...  Por  Szent Pio atya!  Facebookon kaptam  Hernádkak  1848. március 15-én  Mély, puha álom - sárga féltés  A gyomorrontás tojással is kez...  Facebookon kaptam  Isteni zsebkendők  Müller Péter tollából  Nemzeti  Radnóti Miklós: Nem tudhatom.....  Paul David Tripp Március 17  Cicus virággal  Amikor 5 éves voltam,  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam 
Bejegyzés Címkék
első nagy, szemléletben látja, amúgy lelkes, pünkösdi mise, havonta megjárt, frissen vakolt, magyar lelkű, megszálló hatalom, apró gyermek, haza mindössze, elmúlt száz, magyar arcokat, nacionalista járókelő, poklok poklát, körmenetek magyar, levegő belemosta, történelem folyamába, magyar szót, magyar kultúrát, magyar imát, magyar dalt&#8230, múlt romlásnak, magyar szóért, rablás nyomait, lekopaszított hegyoldalakat, sárba taposott, levert &#8222, magyar intézmények, legrosszabb tapasztalataim, magyar ellen, személyes szabadság, liberális hazudozásnak, gyásznapot nemzeti, társadalom nemzeti, magyarországi politikai, nemzet idegen, trianoni diktátumot, efféle olcsó, magyarság helyzetén, párizsi békét, bazilika előtt, koronázótemplom harangját, nemzeti összetartozás, csángóknak tilos, magyar pasztoráció, összes felterjesztett, mennyei mércével, vitézi rend, égiek valahogy, magyar nemzet, csodálatos Kárpát-hazát, sváb ősök, kicsi magyar, régi gyávaságból, legjobban ezen, város főterén, falu kultúrházában, újranyitott kocsmateraszon, aktuális öregek, mély torkú, szomszéd &#8222, hűtlen nehéz, magyar múltat, élőlánc egyik, szlovák falta, völgy fölé, gyermekkorú lakosság, magyar gyermekek, 0-18 éves, magyarok aránya, idegeneknek eladott, völgy felé, kutya csahol, trianoni döntés, horvátjárfaluhoz, hangulatkeltésre, nándorfehérvárig, kézdivásárhelyen, megaláztatásáról, torkaszakadtából, összetartozásról, iskolabezárásról, irredentizmusra, nacionalizmusra, vonzáskörzetébe, koronázótemplom, gyászbeszédeket, épületbontásról, megcsonkításába, elviselhetetlen, meggondolatlan, fiatalkoromban, eucharisztikus, alkalmazkodunk, megtapasztalom, korosztályában, alkalmazkodtak, felterjesztett, mozaikdarabjai, kocsmateraszon, , ,
2024.02 2024. Március 2024.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 15 db bejegyzés
e év: 63 db bejegyzés
Összes: 4824 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 374
  • e Hét: 1870
  • e Hónap: 19014
  • e Év: 156386
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.