|
2020-07-31 20:30:28, péntek
|
| |
| |
KOCSIS DÁNIEL VERSEI 
Kocsis Dániel (1989. április 9. - )
AGÓNIA . . . . . . 
Haldoklom... Az életem nem tart örökké.
Eltávozom... Nem jövök vissza soha többé.
Fáj... Az élet eddig mindig csak bántott.
Vérzek... Elhagyom eme elfajzott világot.
Még élek... Nem sokáig úgyis vége lesz.
Ordítok... A fájdalom belülről tönkretesz.
Barátok... Kik azok voltak tőlük búcsúzok.
A Halál... Eljön értem és örökre elmúlok.
FÁJDALOM... 
Az én sorsom a fájdalom,
Nincs szívemnek nyugalom.
Lelkemben nagy vihar dúl,
A fájdalmam lassan elvadul.
A szerelmem irántad egy méreg,
Lassan felemészt engem végleg.
Csókod íze számon megmaradt,
Hiányodtól szívem majd megszakad.
A fájdalom átjárja egész testem,
De hol a legjobban fáj az a szívem és lelkem.
Miért tetted ezt velem, miért?
A lelkem tettem ki a boldogságodért.
Életem megpróbálom nélküled élni,
Azt nem hiszem hogy fog sikerülni.
A fájdalom hatalmas mit okoztál,
De a szívem még mindig odahúz hozzád.
JÓBARÁTOK
Ha segítség kell, bajban vagyok rájuk mindig számíthatok,
Örülök hogy itt vagytok nekem drága jóbarátok.
Szívembe zárlak titeket nem titkolom az érzelmeket,
Olyan jó ti veletek, hétvégén utunk mindig a boldogságba vezet.
Olyan sok segítséget adtatok nekem e nehéz időm alatt,
Most én következek hogy egy nagy mosoly legyen orrotok alatt.
Drága barátaim nagyon szeretlek benneteket nem tagadhatom,
Mindent mit adtatok olyan sok hogy soha vissza nem adhatom.
Az a sok boldog, felhőtlen, kellemes együtt töltött óra,
Mindig feldobott, segítettetek és nem futottam zátonyra.
Bár sokszor voltak rossz, hűvös, borús pillanatok,
Bocsánatot kérek többet rosszat nem csinálok.
Együtt lenni veletek örömet hoz, becsüllek bennetek,
Ha bármit meg kell oldani én hozzátok, ti hozzám jöhettek.
Házam kapuja mindig tárva van várlak benneteket,
Ha esetleg erre járnátok ide mindig nyugodtan benézhettek.
Nem vagyok a szavak embere, sem tökéletes ez igaz,
De a barátokkal töltött időm elfeledteti ez is igaz.
Máté Péter - Azért vannak a jóbarátokjától jött az ihlet,
Dala nagyon a szívemhez nőtt...jóbarátok köszönök nektek mindent.
RÓZSASZÁL A KERTEMBEN 
Nyílnak tavasszal kertemben a virágok,
Leülök a padra és azokat csodálom.
A virágok száma ott oly végtelen,
Mégis az egyiken megakad a szemem...
Fekete rózsa nyílik szépsége káprázatos,
Az a varázs mellyel elbűvöl oly csodálatos.
Rózsa, rózsa fekete rózsa maradj kertem része,
Ha elhervadnál akkor elveszne lelkem egy része.
Rózsaszál én gondodat viselem míg élek,
Nem hagylak magadra bármi történjen.
Öntözlek, gondozlak mindig gondozni foglak,
Kertem szépségét a te ragyogásod adja oda.
SZERELMES VÁMPIROK
Lassan lenyugszik a nap a messzi Erdélyben,
Ha megtörténik bál lesz a vámpírok kertjében.
A táj telis-tele eme teremtményekkel,
Soha nem öregszenek haladván az élettel.
Sok a vámpír szépen lassan gyülekeznek,
Hamarosan elegen lesznek és ünnepelnek.
Megtalálható köztük elég sokféle,
Malkvian, Nosferatu és Tremere.
Az összejövetel kezdetét is veszi,
Aki ember és odamegy az rosszul teszi.
Az asztalnál egy tremere nőstény sírdogál,
Pár nélkül jött pedig ez egy páros bál.
Szegény párának oly fiatalon romokban az élete,
Pedig ő semmi olyat nem tett hogy ez legyen az érdeme.
Párja a gonosz, szívtelen vámpírgróf elhagyta,
A lány érzéseit ezzel a föld alá tiporta.
Miközben ő ott egymagában sírdogál az asztalnál,
Táncra perdül az összes mulató vámpírpár,
Azonban nem csak ő van itt pártalanul, egyedül,
Vele szembe nem is oly messze egy tremere hím ül.
Ő is magányos és pártalanul érkezett a bálba,
Csak nézi a lányt és ott ül egymagába.
A fiú a lányt nem oly rég ismeri még,
De egy ideje úgy érzi feláldozná érte az életét.
Míg a szívtelen vámpírgróf párja volt ez a tremere,
A fiú egy idő után ő sem tudja hogy... szerelmes lett bele.
Érzelmeit titkolja azóta is, nem vallotta be neki,
Más vámpírokkal próbálta őt végleg elfeledni.
Az elmúlás nem következett be érzése iránta változatlan,
Nem is fognak elmúlni talán csak az eljövendő kárhozattal.
Tiszta szívből szereti, a lány meg még csak nem is tudja,
Agóniába volt a fiú emiatt nem túl távoli múltban.
Erőt vesz magán feláll a székről, elindul a lány felé,
Megpróbálja mintha: Most sikerülni fog! - ezt érezné.
Odalép hozzá, táncolni hívja és odanyújtja neki a kezét,
Felnéz rá a lány könnyes szemmel és megfogja a kezét.
Vámpírkeringőn az újdonsült pár táncolni kezd,
Számunkra igazán csak most kezdődik el ez az est.
A lány úszik a boldogságtól az arcára van írva,
Számára olyan ez a gesztus mint egy költői líra.
Zene elhallgat, tánc megszakad asztalhoz ülnek,
A férfiak próbálnak örömet szerezni kedvesüknek.
Ajándékokkal lepik meg életük egyetlen értelmét,
Sehogy sem lehet mérni a nőknek mostani örömét.
A mi párunknál a fiú is így tesz, így illendő,
A zsebe mélyéről előbukkan egy gyűrűn lévő drágakő.
Az ujjára húzza a gyönyörű párjának az ékszert,
A lány érzi hogy magának mindig is ilyen párt képzelt.
A bál lassan a végéhez ér tudják a párok ezt,
Igazán jól telt minden vámpírpárnak ez az est.
A mi párunk is lassan távozna, nyugovóra térne,
De a fiú nem tud mozdulni a lány kapaszkodik beléje.
Szemében látja hogy a lány valamit érez iránta,
A fiú próbálja tovább benntartani érzéseit, hiába.
Bevallja mit érez ami eddig nem ment neki,
A lánynak azonnal megerednek a könnyei...
Átöleli a fiút szorosan el sem engedi magától elkezd sírni,
A sírása lassan abbamarad és a fiú fejét a szájához emeli.
Én is szeretlek - mondta és egy csókot adott neki,
Vadul smárolnak és rájönnek: Megint, boldogok megint!
Rátaláltak egymásra annyi szenvedést kibírva,
Szorosan ölelik egymást ott az Erdélyi kastélyban.
Jó látni hogy egymásra találtak a bálban végre,
Együtt is maradnak míg életüknek nem lesz vége.
VALLOMÁS EGY LÁNYNAK
Szeretlek életem egyetlen szerelme,
Nélküled életemnek semmi értelme.
Hibáim ugyan vannak nem tagadom,
De ha újra itt lennél az életem is odaadom.
Szerelmem irántad nem akármilyen,
Én szeretlek örökre legyél bármilyen.
Mikor együtt voltunk rájöttem arra,
Ha te itt vagy nem vágyom a halálra.
Tűzben ég szívem, érzelmeim égnek,
Már az is jól esett hogy lehettem veled.
Ne hagyj magamra ebben a nagy világban,
Nem tudnék élni így egyedül, homályban.
Hozzád nem voltam méltó soha mégis,
Úgy szerettél engem ahogy téged én is.
Boldog napok voltak míg veled lehettem,
Hogy elhagytál azt magamnak köszönhetem.
Szeretlek továbbra is míg világ a világ,
Szívem mindig is odahúz majd hozzád.
És ha senki nem fog egyszer szeretni téged,
Én akkor is szeretni foglak és ott leszek neked.
VÉRZŐ LÉLEK
A lelkem vérzik minden nap,
Semmi jót nem hoz nekem a holnap.
A szenvedés oly hosszú és keserű,
Mintha lelkembe szúródott volna egy tű.
19 éve vérzik a lelkem megállíthatatlanul,
Az élet a képembe röhög pofátlanul.
Szenvedésem oly végtelen...
És lassan elmúlik az életem.
Lelkemnek nincsen nyugta soha,
Az ígérteknek bedőlök én ostoba.
Vértócsa gyűlik lelkem alatt,
Még soha nem voltam ennyire magam alatt.
És ha eljön értem a halál.
Nem kell félnie...otthon talál.
Kaszája a fejem fölé magasodik,
Lesújt vele...és egy fiú eltűnik.
VISZONZATLAN ÉRZELEM
Viszonzatlan érzelem,
Ez jellemzi életem.
A lelkemet kiteszem,
Hiába adom mindenem.
A szerelem nem talált meg eddig,
Vagy ha közel is volt elsuhant, ennyi.
Életem lassan véget ér,
Így jártam, de ez most mit sem ér.
Mondják sokan a remény örökké él,
De az ember élete gyorsan véget ér.
Kit a szerelem nem talál meg,
Az elveszett és a lelke soha nem gyógyul meg.
Viszonzatlan érzelem,
Ezzel leírtam egész életem.
Ha jön a vég a barátoktól elbúcsúzok,
Nem fognak hiányolni engem...lassan elmúlok.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kocsis Dániel |
|
|
|
Címkék: teremtményekkel, jóbarátokjától, boldogságodért, vámpírkeringőn, viszonzatlan, vámpírpárnak, összejövetel, segítettetek, megtalálható, boldogságtól, ajándékokkal, vámpírokkal, boldogságba, gyülekeznek, köszönhetem, benézhettek, változatlan, kapaszkodik, kárhozattal, elfeledteti, számíthatok, megpróbálom, kedvesüknek, benntartani, megtörténik, elhervadnál, szenvedésem, megpróbálja, következett, elbúcsúzok, tagadhatom, ünnepelnek, rátaláltak, pofátlanul, káprázatos, szenvedést, élet eddig, fájdalom belülről, fájdalmam lassan, szerelmem irántad, fájdalom átjárja, lelkem tettem, fájdalom hatalmas, boldogságba vezet, nagy mosoly, szavak embere, barátokkal töltött, jóbarátokjától jött, szívemhez nőtt, virágok száma, egyiken megakad, messzi Erdélyben, Kocsis Dániel, KOCSIS DÁNIEL VERSEI, Máté Péter, RÓZSASZÁL KERTEMBEN, SZERELMES VÁMPIROK, VALLOMÁS EGY LÁNYNAK, VÉRZŐ LÉLEK, VISZONZATLAN ÉRZELEM,
|
|
Offline
