|
2020-11-08 21:00:20, vasárnap
|
| |
| |
HEGYEK
Jártam a hegyeket, a hegyoldalakat borító erdőket, és csodáltam a természet szépségét, a fenséges tájakat...
SlidePlayer
Link
HEGYEK
Jártam a hegyeket, a hegyoldalakat borító erdőket, és csodáltam a természet szépségét, a fenséges tájakat...
... mindenekelőtt pedig imádkoztam
Valahányszor a hegyeket járom, és megcsodálom a hegyvidéki tájakat, mindannyiszor hálát adok Istennek a teremtett világ fenséges szépségéért.
Hálát adok Neki az Ő szépségéért - hiszen ezt a szépséget tükrözi az egész teremtett világ, mely épp ezáltal képes megérinteni és az Ő dicséretére indítani az érzékeny és fogékony lelkeket
Emlékszem, egyszer levelet kaptam egy tudóstól, mely mélyen meghatott. Szerzője ezt írja: a tudomány útján tulajdonképpen azt kell mondjam, nem találom Istent. Vannak azonban olyan percek, leggyakrabban, ha a természet nagyságával, pl. a hegyek szépségével szembesülök, amikor különös dolog történik velem: én, aki a tudás útján nem találom Istent, ezekben a percekben valami határozott bizonyossággal érzem, hogy Ő van.
És ez imára indít...
Az embernek szüksége van erre a szépségre, a hegyek szépségére, melyek Istent dicsőítik, és az embert is arra hívják, hogy hirdesse az Ő dicsőségét!
Hálát adok Istennek minden percért, melyet pihenéssel tölthettem a hegyek csendjében, ahol a fenséges tájak látványa a Teremtő bölcsességének és jóságának szemlélésére indítja az embert.
A vizet, a levegőt, a földet, az erdőket, az állatokat és a növényeket Isten teremtette, és az ember részéről tisztelet illeti meg őket.
A hegyekben nemcsak az elénk táruló nagyszerű látványokban gyönyörködhetünk. A hegyek az élet iskoláját jelentik számunkra, ahol megtanuljuk elviselni a nehézségeket a cél felé vezető úton...
Kölcsönösen segítjük egymást a nehéz percekben, együtt élvezzük a csendet, a hegyek nagyságával és fenségével szembesülve pedig felismerjük saját kicsinységünket.
A hegyekben lehetőségünk nyílik arra, hogy megtapasztaljuk a felfelé vezető út nehézségeit. A meredek emelkedők meghódítása formálja az emberi jellemet...
... míg a természettel való kapcsolat derűssé teszi a lelket.
Szükség van erre a szépségre, hogy lelkesítse, magával ragadja az embert, és felemelje - hogy emelt fővel járjuk életünk útját...
A természet szépsége mintegy áthatja az emberi szívet.
Az az ember, aki a teremtmények alapvető jóságában hisz, képes rá, hogy megfejtse a teremtés titkait
Ő, aki teremtett, látott - látta, ,,hogy ez jó" Látta, megtalálta mindenben önnön Létének, Saját teljességének valami nyomát - Látott: Omnia nuda et aperta sunt ante oculis Eius - Mezítelen és áttetsző - Igaz, jó és szép - Mennyire más az Ő látása, mint a miénk!
( II. János Pál pápa)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vallás |
|
|
|
Címkék: gyönyörködhetünk, kicsinységünket, megtapasztaljuk, tulajdonképpen, bölcsességének, bizonyossággal, mindenekelőtt, mindannyiszor, leggyakrabban, teljességének, hegyoldalakat, lehetőségünk, látványokban, teremtmények, nehézségeket, szemlélésére, valahányszor, természettel, szépségéért, kölcsönösen, megcsodálom, meghódítása, megtanuljuk, dicséretére, nagyságával, nehézségeit, szembesülök, szépségével, slideplayer, megérinteni, szembesülve, felismerjük, dicsőségét, hegyvidéki, szépségére, megtalálta, hegyoldalakat borító, természet szépségét, fenséges tájakat…, hegyeket járom, hegyvidéki tájakat, teremtett világ, szépséget tükrözi, egész teremtett, tudomány útján, természet nagyságával, hegyek szépségével, tudás útján, percekben valami, embernek szüksége, hegyek szépségére, hegyek csendjében, János Pál,
|
|
Offline
