Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
Rainer Maria Rilke
  2020-11-09 22:30:50, hétfő
 
 







RAINER MARIA RILKE VERSEI


Rainer Maria Rilke (Prága, 1875. december 4. - Montreux, Valmont 1926. december 29.) osztrák impresszionista költő, a 20. század legnevesebb, német nyelven író költői közé tartozik.


Versei

Link



Művei fordításai Magyar nyelvre


Link








ADVENT


Havat terel a szél az erdőn,
mint pehely-nyájat pásztora.
S néhány fenyő már érzi sejtőn,
miként lesz áldott-fényű fa,
és hallgatózik. Szűz utakra
feszül sok ága, tűhegye-
szelet fog- készül, nő magasba,
az egyetlen szent éj fele.

( Fodor András fordítása )







ANGYALI ÜDVÖZLET


Te sem vagy az Úrhoz közelebb;
mi mind távol vagyunk.
De csodákkal áldott kezed
előtt meghódolunk.
Ily éretten nem ragyogott
más asszonyi kéz soha:
hajnal vagyok, harmat vagyok,
ámde te vagy a Fa.

Nagy volt az út, most sápadok,
elfeledtem, amit
ő - ki aranypáncélban ott
mint napfény, úgy vakít -
üzent neked, te révedő
(zavart a tér zaja).
Lásd: én kezdet vagyok, s a tő,
ámde te vagy a Fa.

Kiterjesztettem szárnyamat,
kitágultam nagyon;
elárasztja kis házadat
roppant ruházatom.
Alig tekint rám két szemed,
s magad vagy mint soha;
vagyok szellő liget felett,
ámde te vagy a Fa.

És minden angyal így borong,
s szétválnak; sohasem
volt még a vágy ilyen nagyon
s tétován végtelen.
Megtörténhet már - úgylehet -,
álmodból ismerős.
Légy üdvöz, lelkem van veled:
érett vagy és erős.
Hatalmas kapu életed,
s megnyílsz hamar, tudom.
Dalomnak fül, legkedvesebb,
érzem: hangom beléd veszett,
beléd, te dús vadon.

Így jöttem s beteljesedett
álmaid jóslata.
Az Úr rám nézett: égetett...

Ámde te vagy a Fa.

(Garai Gábor fordítása)







AZ ANGYALOK


A szája mindnek méla, bágyadt,
a lelkük fényes, végtelen.
S valami vágy (tán bűnre vágynak)
álmukban néha megjelen.

Egymáshoz mind hasonlít egyként.
Az Úr kertjének hajlatán
hallgatnak, néma hangközökként
az Ő hatalmas dallamán.

De egy-egy szárnymozdulatukra
a lég örvénnyel megtelik,
mintha szobrászkezébe fogva
az Úr lapozná sustorogva
a Kezdet súlyos könyveit.







AZ ÁHÍTAT


Most hajlik az óra, s nyúlva fölébem
fémtiszta ütése lecsap:
belereszket az elmém. Most tudok, érzem -
s kezemben már a szoborszerü nap.

Semmi se kész, míg rá nem néztem,
a jövendők csöndesen állnak.
Érett a szemem, s úgy lépnek elébem,
mint a menyasszony, a tárgyak.

Semmi se csepp, mindent szeretek,
hadd fesse aranyra a festék,
és fölmutatom, bár azt se tudom,
kinek szabadítja a lelkét -

Nemes Nagy Ágnes







ÁLDOZAT


Ó, mióta ismerlek, hogy árad
testem s benne hogy virul a csont;
frissebb lettem, járásom sudárabb,
mert te vársz ma rám: ki vagy te, mondd?

Nézd, hogy újulok, mindent feledtem,
mint levél, lehullt, mi régi volt.
S csillagként ragyog fel majd felettem
a mosoly, mely rajtad bujdokolt.

S mindaz, gyermekéveim ködébül,
mely mint víz ragyog s még névtelen,
rólad kap nevet, az oltár épül,
rajta izzó hajzatod sötétül
s melled fénylik, mint az értelem.

( Radnóti Miklós fordítása )







BENNÜK HISZEK, ÍM, EZEK A KERTEK...




Bennük hiszek, ím, ezek a kertek:
ha ágyásuk virága sápadozik,
avart ha a szél kavicsúton kerget,
s csorgatja a hárs csend-csermelyeit.

A kis tavon akkor, fénygyűrűjében,
szegélytől szegélyig hattyú lebeg.
S elsőül hozza meg égi terében
a holdat, szelíd-hideg derűjében,
homályba fúló partja felett.

( Tandori Dezső )







BÚCSÚ


Valahol virág nyílik: búcsúzik,
egyre, csak egyre szórja önmagát;
magunkhoz lélegezzük; surran
a szél: megérint a távozás.

Benő Eszter







CSAK ÁMULJ ÉS FÜLELJ, ÉLD CSÖNDEDET


Csak ámulj és fülelj, éld csöndedet,
mélyes mély életem, te;
mit akar a tőled, ah, értsd a szelet,
mire a nyír remegne.

Szól hallgatás hozzád, ne láss,
ne hallj, hagyd érzékeidet.
Add magad, engedj - s minden suhanás
ringat majd, úgy szeret.

S akkor, lelkem, terülj, kiterülj,
hogy élned sikerüljön,
áradj szét ünnepi öltözetül
mindenen itt eme földön.

(Fordította: Tandori Dezső)







A CSEND


Hallod-e, kedves, kezem fölemeltem -
hallod-e: zúg...
Ugye, a magányost, bármije rebben,
figyelik a dolgok: hogy mire jut?
Hallod-e, kedves, lehunyom a pillám,
zaj ez is, mire megközelít.
Hallod-e, kedves, újra kinyitnám...
...de mért nem vagy itt?

Moccanok épp csak - a selymes csendben
ott van a lenyomata; örökre látszik
a legparányibb indulat is, kitörölhetetlen,
a messzeség feszülő függönyén.
Ahogy én lélekzem, kelnek-tűnnek
a csillagok.
Ajkamra illatok itala árad,
és távol angyalok karának
csuklói derengenek felém.
De akire gondolok:
Téged nem látlak.

( Fordította:Tandori Dezső )







ELALVÁS ELŐTTRE


Szeretnék valakit becézni,
ülni és lenni valakivel,
téged szeretnélek dallal igézni
és álomba ringatni el.
Szeretnék az egyetlen lenni, aki
tudná: hideg volt az éj.
Szeretnék rád figyelni odaki:
mit mond a Mindenség s a Mély.
Az órák egymást hívó hangja bong,
látni az Idő fundamentumát.
És lenn egy idegen bolyong,
és riaszt idegen kutyát.
Mögötte csönd. Nagyra tárt
szemem rád zárom, köréd;
szelíden őriz s mindjárt elbocsájt,
ha valamit megmoccant a sötét.

( Kányádi Sándor fordítása )







E SÁRGA RÓZSÁT




E sárga rózsát tegnap
egy ifjú adta volt,
s ma visszaadom annak,
ki tegnap óta holt.

Vízcseppek csillagoznak
a szirmokon, melyek
tegnap még harmatoztak,
ma már csak könnyesek.

/Fodor András fordítása/







AZ EST AZ ÉN KÖNYVEM


Az est az én könyvem, Bíborban
pompáz a bársony fedelén:
színarany pántjait nyugodtan,
hűvöslő kézzel bontom én.

Eltölt a nyájas hang egészen,
míg első lapját olvasom,
második lapját csendbe nézem,
harmadikat már álmodom.

(Fodor András fordítása)







ESTE


Az este lassan leveti ruháit,
miket a vén fák karja tart alul;
nézel: s a táj előtted ketté válik,
ez égbe lendül, az mélységbe hull.

S magad maradsz: egészen egyiké sem,
nem oly sötét, mint ez a néma ház,
s nem úgy az öröklét igézetében,
mint esti csillag, mely az égre hág.

S veled marad (szó szét nem fejti ezt)
bús életed, mely érik égig érőn,
míg néha korlátoltan, néha értőn,
hol kő lesz benned, hol meg égitest.

( Farkasfalvy Dénes fordítása )







A FIÚ


Olyan szeretnék lenni, mint azok,
kik vad lovukkal szállanak az éjbe,
fáklyákkal, égre borzadó hajakkal,
a hajsza roppant viharába félve.
Legelöl állanék, mint egy ladikban,
nagy lennék, mint felgöngyölt lobogó.
Sötét, de rajtam fénnyel lobogó
aranysisak. S mögöttem a sötétben
tíz ember várna sorakozva szépen,
oly nyugtalan sisakkal, mint enyém,
sötét, öreg, vak s mégis csupa fény.
Mellettem lenne egy és fújna-fújna
a trombitával és száguldanánk
és trombitálna utat és magányt
és mint az álom szállnánk újra s újra;
a házak térden állanak elébünk,
a görbe utcán új és új magány int,
terek terülnek; és mindent elérünk,
zápor gyanánt zuhognak paripáink.

( Kosztolányi Dezső )







HA EGYSZER VÉGRE...


Ha egyszer végre teljes csönd lehetne.
Ha már a dolgok kósza véletlenje
elnémul, és a nevetések hangja
s a zaj, mely érzékeim fogva tartja
többé már virrasztásom nem zavarja,

akkor juthatnék olyan gondolatra,
mely ezermód téged gondol s megérint
sőt (egy mosolyra) birtokba vehet,
hogy árasszon, s légy minden életé mint
egy köszönet.

(Farkasfalvy Dénes fordítása)







HALKAN DÚDOL EGY PATAK


Hol halkan dúdol egy patak,
túl a piszkos városon;
a fákon lombok ringanak,
és rám bágyadtság oson.

Vad erdő, semmi nincs közel,
tiszta fényt dobog szívem;
sápadt magányom átölel,
s fejem lágy ölén pihen.

( Kolev András )







A HALK PATAK DALLAMA CSENG


A halk patak dallama cseng,
por s város messze mind;
fa csúcsa integet, s mereng,
elbűvöl minden itt.

Erdőben csend, távol világ,
szívemben tiszta fény;
körülölel halvány magány,
fejem nyugszik ölén.

( Szalki Bernáth Attila )







JÖJJ, NÉZD AZ ÉRKEZŐ TAVASZT


Jöjj, nézd az érkező tavaszt,
a tengernyi csodát.
Városon épp, hogy átszalad,
erdőben ver tanyát.

Messzire hátrál a hideg,
utcákon át suhan,
megadva magát szelíden -
elillan nyomtalan.

( Koosán Ildikó )







KARÁCSONYKOR LEGCSÖNDESEBB AZ ÉV


Karácsonykor legcsöndesebb az év,
a szívverésnek is hallani hangját,
mint órákét, az estidőt ha mondják:
karácsonykor legcsöndesebb az év.

Kerekre nyílik gyermekek szeme,
nézésüktől a dolgok nagyra nőnek,
anyai vágya támad most a nőnek
s kerekre nyílik gyermekek szeme.

Menned kell mostan messzi földre már,
érintetlen karácsonyéjbe látni,
városlakó, csak erre vagy kiváncsi,
így kell menned a messzi földre már.

Ott nagy egek borulnak majd föléd,
távolból fénylő erdőkön nyugodnak.
Cipőd alatt az utak is bolyongnak
és nagy egek borulnak majd föléd.

S a nagy egekben, fönt, egy csillag áll,
fénye kibomlik és az éjszakából,
akár egy hullám, közelít a távol
s a nagy egekben, fönt, egy csillag áll.

( Suhai Pál )







KEZDŐBETŰ


Bágyadt szökőkútként fakadnak
végtelen vágyból véges tettek:
mind rögtön reszketőn lelankad.
De mit belsőnk másként elhallgat
erőt és vígságot mutatnak
e könnyed táncoló könnycseppek.

(Farkasfalvy Dénes fordítása)







MAGÁNY


A magány olyan, mint a régen
készülő eső, alkony ellenében
a tengerből kél, s át a messzi réten
honába föl, az ég felé tolul.
S az égbe érve a városra hull.
Megáll a semmilyen órán, szemelget,
mikor hajnalba fordul minden utca,
s mikor a test, amely semmit se lelt meg,
csalódva búsan magát félrehúzza;
mikor egy párnak gyűlöletbe fúlva
hálniok mégis egy ágyban, együtt kell:
a magány akkor elfoly a vizekkel...

(Kányádi Sándor fordítása)







MIDŐN RÁM LELTÉL...


Midőn rám leltél kedvesem,
kicsiny voltam, szerény,
és mint egy hárság csendesen
beléd virultam én.

Kis lényemnek név sem jutott,
de bennem nőtt a vágy,
míg szóltál: már oly nagy vagyok,
név nem foghatna át.

S én, mint akit május, mítosz,
meg tengerár tetéz,
lettem újborként illatos,
a lelkeddel nehéz.

/Fodor András fordítása/







A NAP LENYUGSZIK...


A nap lenyugszik lágyan.
Bolyongok éberen.
A virrasztó magányban
kis csillag jár velem.

Szeme pillásan ég fenn,
ragyogva néz felém,
oly árva ott az égen,
akár a földön én.

/Fodor András fordítása/







NEM, SOHA NEM FELEDLEK


Nem, soha nem feledlek,
viszlek az éjbe,
édese földi tereknek,
hajdani fénye.

Bármit ígértél, ők azt
megadták híven;
mert megtörted erőszak
nélkül a szívem.

Senkim-semmim előtted,
tiszta jelenség;
értvén durva erőket,
vonz, ami gyengéd.

(Ford.: Tandori Dezső)







AZ OLAJFÁK KERTJE


Ment fölfelé, a szürke lombon át
oly szürke volt, az Olajfák sorába
és lehajtotta poros homlokát
forró, vonagló tenyere porába.

Ide jutott. És ez volt csak a cél.
Most megvakultan vágjak a homálynak
és hirdessem, hogy a hatalmad él,
hogy vagy, mikor magamba sem talállak.

Nem vagy én bennem. Jaj, te végtelen-nagy.
Sem másokban. És itt a kőben sem vagy.
Sehol se. És engem mindenki elhagy.

Itt állok minden emberek jajával,
mit enyhíteni vágytam kegyed által,
ki nem vagy. Ó, lelkem ezer halált hal...

S mondják: egy angyal jött az éjen által.

Miért egy angyal? Ah leszállt az éj
és közönyösen babrált a falombban,
gyermek riadt az éji nyugalomban.
Miért egy angyal? Ah leszállt az éj.

Az éj pedig nem is volt óriásibb,
így suhan el az éjek sora rég.
Kövek hevernek, néha egy eb ásít,
Bús éj, olyan az egyik, mint a másik,
mely vár amig megpitymallik az ég.

Mert ily könyörgőt angyalok csapatja
nem hallgat meg s az Éj se fogja föl.
Az Elveszőt a föld magára hagyja
és eltaszítja Őt tulajdon atyja
és nem fogadja be az anya-öl.

( Kosztolányi Dezső )







OLTSD KI SZEMEM...


Oltsd ki szemem: én mégis látva látlak,
tömd be fülem: én hallom hangtalan szád,
lábatlanul is elkúszom utánad,
és hogyha kell, száj nélkül esküszöm rád.
Törd le karom és megragadlak én,
szivemmel, mint egy kézzel tartalak,
fogd le szivem, agyam dobog hibátlan,
s ha lángod agyvelőmbe csap,
viszlek tovább, vérem zuhatagában.

( Nemes Nagy Ágnes )







ŐSZ




A lombok hullnak, hullnak, mintha túl
a messzi égi kertek hervadnának,
nemet mondón, lehullanak a mélybe.

És száll a súlyos földgolyó az éjbe:
a csillagok közül magányba hull.

Mindnyájan hullunk: nézd lehull kezem,
s a másoké is. Minden így van, meglásd.

De Egyvalaki van, ki mind e hullást
végtelen gyöngéd kézben tartja fenn.

( Farkasfalvy Dénes )







ŐSZI NAP




Beteljesült. Bő nyár volt s vége van.
Vond árnyaid a napórákra némán
s fújjon a rónán újra szél, Uram.

Rendeld a még éretlent: érjenek;
adj bár két napi délies verőt még,
sürgess tökélyre és nyilazz a tőkék
nehéz borába végső édeset.

Kinek most nincs, nem épít házat már
Ki most magányos, lesz hosszú időre,
olvas, hosszú levéllel bibelődve
virraszt, s riadtan meg-megállva jár
a fák alatt, ha lombra lomb süvölt le.

( Kányádi Sándor fordítása )







ŐSZI NAP




Itt az idő. Nagy volt a nyár, Uram.
A napórákra vess árnyat, s a réten
hadd zúgjon végig már a szélroham.

Adj még egy-két déliesebb napot,
érleld teljessé utolsó gyümölcsét;
s a végső édességek hogy betöltsék,
forrald sűrűvé, testessé a bort.

Kinek most nincs, nem is lesz otthona.
Ki most magányos, soká az marad majd.
Olvas, levelet ír, várja a hajnalt
ébren, nyugtalan jár ide-oda
a fák közt, míg a szél forgó avart hajt.

(Imre Flóra fordítása)







ŐSZI NAP


Készülj, Uram. Nagy nyáridőd letelt.
Napóráinkra jöjj el árnyvetőnek,
s a mezőket szélbe borítva szeld.

Késő gyümölcsöt sürgessen szavad;
add, még két napjuk délszakibb lehessen,
s amit kezdtél velük, kiteljesedjen,
csöpp el ne vesszen dús fürtből zamat.

Nem épít már, ki most hajléktalan.
Hosszú magányra vár, ki most magányos.
Virraszt: olvasáshoz, levélíráshoz,
és az allékat járja nyugtalan,
mikor a szél hullt lombot hajt a fákhoz.

(Fordította :Tandori Dezső )







SZERELMES DAL


Mint tartsam az én lelkem, hogy ne érjen
a te lelkedhez? Mint emeljem innen
más dolgokhoz fölötted, észrevétlen?
Jaj, csak lehetne a homályba vinnem,
rég elveszett magányba, a sötétben,
hol elhagyottan néma-tompa csend ül
s nem zeng a táj, ha mélyem mélye pendül.
De az, ami megérint téged, engem,
már egybefog veled s titkom kizengem,
a két iker húr egy hangot fuval.
Milyen hangszerre vonták szíveinket?
S milyen játékos tart kezébe minket?
Ó, égi dal.

( Kosztolányi Dezső )







SZERELMES VERS


Hogy tartsam lelkemet, hogy lelkedet
ne érintse? Hogyan emeljem át
más tárgyakat érinteni feletted?
Bár lelnék néki néma rejteket,
hol párjaként valami Elveszettnek
idegen csöndbe zárnám, mely tovább
nem rezdül, hogyha mélyeid rezegnek.
Mégis, mi minket ér, egybefogó
egy mozdulattal ér, mint a vonó,
mikor két húron egy hangot zenéltet.
Mily hangszerre vagyunk feszítve ketten?
Mily hang vagyunk mily játékos kezekben?
Ó édes ének.

( Nemes Nagy Ágnes )







A SZERELMES LÁNY


Így igaz, vágyom utánad. Ejtem,
elvesztem kezemből önmagam,
nem remélve, hogy tagadni merjem,
azt, mi tőled árad rezzenetlen,
és komoly, merő, rokontalan.

...rég: ó, mily Egy voltam, semmi engem
el nem árult és nem szólított,
mint a kőé, olyan volt a csendem,
mely fölött a forrás átcsobog.

Ám e lassú, párhetes tavaszban
engemet a néma, öntudatlan
évről most letörtek könnyedén.
Összezárva, langyos, árva létem
most valaki tartja a kezében,
s nem tudja, tegnap mi voltam én.

(fordította: Nemes Nagy Ágnes)







A SZERETŐK


Nézd hogy egymáshoz-növekednek,
szellem lesz ereikben a lét.
Páros-alakjuk tengelye reszket:
látni heves forgás közepét.
Szomjasak: isznak szomjra-hevülve;
ég a szemük: s íme lát, íme lát!
Így, egymásba merülve,
emelné egyik a másikát.

(Ford.: Tandori Dezső)







SZIKLATENGER TERPED ITT...


Sziklatenger terped itt,
törmelékbe merült cserje,
síri csönd. - Az ég ködterhe
rá fakó homályt terít.

Hol a zord kőszirt mered,
lepke leng át ernyedezve,
mint Isten-sugallta eszme
egy hitetlen szív felett.

( Franyó Zoltán )







A SZOMSZÉD




Bús hegedű, mért jársz utánam?
Hány messzi város magányában
faggatták éjem éjszakáid?
Százan zenélnek? Csak egy játszik?

Vannak tán minden nagyvárosban
kik nélküled régóta már
folyókba vesztek volna holtan?
S miért, hogy ez mindig rám talál?

Mért vagyok mindig szomszédja azoknak,
kik téged tépnek és zenélnek,
és búsan zengik: minden dolognak
terhénél terhesebb az élet?







A TÉKOZLÓ FIÚ TÁVOZÁSA


Elhagyni most minden kuszává szőttet,
a hozzánk nőttet, mi mégsem a miénk,
mi, mint a víz öreg kutaknak mélyén,
gyűrűzve gyűri tükrén a képeket;
kívül kerülni a sűrű bozóton,
hol ránk kapaszkodnak a hű tövisek;
elmenni, és azt, és azokat,
akiket a mindennap-nézéstől
már látni is alig lehetett, figyelni
most szelíd, békülő szemekkel,
egészen közelről, és mintha legelőször;
megsejteni, hogy saját szenvedésünk,
mibe a gyerekkor merült, mindenkié,
s fölöttünk is szállt csak, mint a szél -:
menni mégis, kitépni kézből a kezet,
mintha seb nyomán a gyógyulást szakítnánk,
elhagyni mindent, menni: merre? Tudhatatlan
tájra, mostoha országba, mi tetteink mögé
közömbös díszletnek szegődik (kertje a fala is lehet),
és menni: miért? Mert valami űz, kívül vagy belülről,
mert nincs türelmünk, és várásunk sötét,
és az érthetetlen elvette eszünk -

Magunkra venni mindezt, és hiába érni
bármihez: ha tartottuk is, kezünkből kihull,
egyedül halunk meg, magyarázatlanul -

Az új élet ajtaja akar így kinyílni?

( András Orsolya fordítása )







VEDD SZEMEM VILÁGÁT


Vedd szemem világát: s látom képedet,
tapaszd el füleim: hallom hangodat,
léptem láb nélkül is tehozzád vezet,
hangtalan ajkaim esküt mondanak.
Szakítsd le karjaim, s karomba tartalak
szívemmel, érezd, a kezem átölel,
állítsd le szívem, ritmusát agyam dobolja,
vesd tűzre agyam, hadd égjen el:
s véremben hordozlak, mint hűséges szolga.

( Koosán Ildikó )







VÉGSŐ TÖREDÉK


Te jöjj, te végső: elismerlek téged,
gyógyíthatatlan kín, testembe szőtt.
Ahogy lélekben égtem, benned égek:
a fahasáb sokáig küszködött
lángoddal: nem hagytam, hogy elemésszen,
de most táplállak, benned égek én,
s e rémség poklában lesz szelíd lényem
e földön túlvilági rém.
Tisztán, már terv nélkül, jövőtlenül
és szabadon a kín-máglyára léptem.
Mert nincs hol vennem jövendőt cserében
a szivemért, mely némán kimerül.
Még az vagyok valóban, aki ég?
Emlékeket sem tűrök idebenn.
Ó élet, élet: kinti lét.
S a lángban én. Nem ismer senki sem.

(Lemondás. Most nem úgy mint gyerekkorban
ha betegség jött. Haladék. Ürügy:
nagyobbá válni. Hangok, suttogások.
Ne keverd ebbe régi ámulásod.)

( Farkasfalvy Dénes )







ZÁRÓ DARAB


Nagy a halál.
Rajtunk a bélyeg,
bár nevet a száj.
Míg azt hisszük: körülvesz az élet, -
bensőnkben éled
sírása már.

( Lator László )







IDÉZETEK - Rainer Maria Rilke


Az életben nincsenek kezdőknek való osztályok,
az embertől mindjárt a legnehezebbet kívánják

Éljen most a kérdésekben. Talán lassanként, észrevétlenül,
egy távoli napon élete belenő majd a feleletbe.

Havat terel a szél az erdőn, mint pehely-nyájat pásztora.
S néhány fenyő már érzi sejtőn, miként lesz áldott-fényű fa.
/Karácsony/

Maradj nyugodtan, amidőn az asztalodhoz ül az angyal,
kezed simítsa félre halkan a ráncokat a teritőn.








 
 
0 komment , kategória:  Világirodalom  
Címkék: magyarázatlanul, kitörölhetetlen, gyógyíthatatlan, kiterjesztettem, impresszionista, aranypáncélban, fénygyűrűjében, szobrászkezébe, legcsöndesebb, karácsonyéjbe, kiteljesedjen, beteljesedett, megpitymallik, hangközökként, észrevétlenül, fundamentumát, legnehezebbet, karácsonykor, száguldanánk, szívverésnek, virrasztásom, kapaszkodnak, gyerekkorban, legkedvesebb, megtörténhet, elveszettnek, sziklatenger, nagyvárosban, szökőkútként, könnycseppek, gyermekéveim, szenvedésünk, legparányibb, csillagoznak, levélíráshoz, farkasfalvy, egyetlen szent, vágy ilyen, szája mindnek, lelkük fényes, jövendők csöndesen, oltár épül, szél kavicsúton, hárs csend-csermelyeit, nyír remegne, selymes csendben, legparányibb indulat, messzeség feszülő, egyetlen lenni, órák egymást, idegen bolyong, ifjú adta, Rainer Maria Rilke, RAINER MARIA RILKE VERSEI, Fodor András, ANGYALI ÜDVÖZLET, Garai Gábor, Nemes Nagy Ágnes, Radnóti Miklós, BENNÜK HISZEK, EZEK KERTEK, Tandori Dezső, Benő Eszter, CSAK ÁMULJ ÉS FÜLELJ, ELALVÁS ELŐTTRE, Kányádi Sándor, SÁRGA RÓZSÁT, Farkasfalvy Dénes, Kosztolányi Dezső, EGYSZER VÉGRE, HALKAN DÚDOL EGY PATAK, Kolev András, HALK PATAK DALLAMA CSENG, Szalki Bernáth Attila, NÉZD AZ ÉRKEZŐ TAVASZT, Koosán Ildikó, KARÁCSONYKOR LEGCSÖNDESEBB AZ ÉV, Suhai Pál, MIDŐN RÁM LELTÉL…, SOHA NEM FELEDLEK, OLAJFÁK KERTJE, OLTSD KI SZEMEM…, ŐSZI NAP, Imre Flóra, SZERELMES DAL, SZERELMES VERS, SZERELMES LÁNY, SZIKLATENGER TERPED ITT…, Franyó Zoltán, TÉKOZLÓ FIÚ TÁVOZÁSA, András Orsolya, VEDD SZEMEM VILÁGÁT, VÉGSŐ TÖREDÉK, ZÁRÓ DARAB, Lator László,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Tudjátok ?
Belétünk a Sárkány évébe, béke vagy nagyobb háború vár ránk?
Még zöld a chili paprikám, ha beviszem a lakásba tovább fejlődik?
Tényleg hasznos gyógynövény a csalán?
Mi a teendő a novemberi Rododendron bimbóval?
Az álmoknak valóban van jelentése?
még több kérdés
Blog Címkék
Vérnyomáscsökkentés  Esti Ima !  Facebookon kaptam Cs Ildikótól  Facebookon kaptam  képre írva  Facebookon kaptam  Alvó baby  A nagy természet  A máj egészségének javítása te...  Mire jók ?  Paul David Tripp Március 26  Haja van  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Játékos kis cicák  Benedek Elek - Virágvasárnap  Sok ember olyan,  Egy hét kihagyás  Levél lány  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Soli Deo gloria  Facebookon kaptam  Alvó baby  Sárkány  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Jó éjszakát  Minden kedves látogatómnak sze...  Apu  Nem jár  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam Mírjam barát...  Szép estét  A szeretetről  képre írva  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Alvó baby  Mi van, ha?  Úgy sajog ez a vad tavasz,  Facebookon kaptam  Soli Deo gloria  Szép estét kedves látogatóimna...  Kövesd a vezetőt  Rács mögé  Facebookon kaptam  Aki belekortyol  Facebookon kaptam  Most - segíts meg Mária ,  képre írva  Facebookon kaptam  Mi van, ha?  Facebookon kaptam  Fotó: Fiatal pár (Szék –...  Alvó baby  Facebookon kaptam  Nem azt látja  Az angyali üdvözlet  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Úgy sajog ez a vad tavasz,  Sadhguru idézet  Odaadja  Március 25. - Gyümölcsoltó Bol...  Nagyon furcsa szeretni valaki...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam Mírjam barát...  Szívet megérintő . . .  Graffiti bölcsesség  Úgy sajog ez a vad tavasz,  Facebookon kaptam Krisztinától  virágvasárnap  Facebookon kaptam  Nem hazudnak  Inkább ad  Nagyon furcsa szeretni valaki...  Reményik Sándor: Itt most virá...  Facebookon kaptam  Virágvasárnap: az élet és a re...  Esti kép  Esti Ima !  Facebookon kaptam  A csend aranyat ért  Boldogság  Esti kép  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Válaszok a halál után  Öröknek hinni . . .  A máj egészségének javítása te...  Devecsery László - Húsvét  A haj állapotának javítása egy...  képre írva  Alvó cica  Nagy Feró megmondta?  Nem hazudnak  Agárdi Gábor gondolata 
Bejegyzés Címkék
egyetlen szent, vágy ilyen, szája mindnek, lelkük fényes, jövendők csöndesen, oltár épül, szél kavicsúton, hárs csend-csermelyeit, nyír remegne, selymes csendben, legparányibb indulat, messzeség feszülő, egyetlen lenni, órák egymást, idegen bolyong, ifjú adta, bársony fedelén, nyájas hang, este lassan, mélységbe hull, öröklét igézetében, hajsza roppant, álom szállnánk, házak térden, görbe utcán, dolgok kósza, nevetések hangja, piszkos városon, fákon lombok, halk patak, érkező tavaszt, tengernyi csodát, dolgok nagyra, messzi földre, nagy egekben, magány olyan, messzi réten, égbe érve, városra hull, semmilyen órán, párnak gyűlöletbe, magány akkor, hárság csendesen, lelkeddel nehéz, virrasztó magányban, szürke lombon, angyal jött, éjen által, éjek sora, föld magára, kézzel tartalak, lombok hullnak, súlyos földgolyó, csillagok közül, napórákra némán, rónán újra, napórákra vess, végső édességek, marad majd, szél forgó, mezőket szélbe, allékat járja, szél hullt, homályba vinnem, hangot fuval, hangot zenéltet, forrás átcsobog, zord kőszirt, hitetlen szív, hozzánk nőttet, sűrű bozóton, gyerekkor merült, szél &#8211, gyógyulást szakítnánk, érthetetlen elvette, kezem átölel, fahasáb sokáig, kín-máglyára léptem, vagyok valóban, életben nincsenek, embertől mindjárt, legnehezebbet kívánják, távoli napon, magyarázatlanul, kitörölhetetlen, gyógyíthatatlan, kiterjesztettem, impresszionista, aranypáncélban, fénygyűrűjében, szobrászkezébe, legcsöndesebb, karácsonyéjbe, kiteljesedjen, beteljesedett, megpitymallik, hangközökként, észrevétlenül, fundamentumát, , ,
2024.02 2024. Március 2024.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 21 db bejegyzés
e év: 69 db bejegyzés
Összes: 4830 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1174
  • e Hét: 9411
  • e Hónap: 36034
  • e Év: 173406
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.