|
2020-11-22 18:30:34, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
SCHWARTZ LÉDA VERSEI 
Ajánló Schwartz Lédáról
Link
ATARAXIA
Szellő szökken az éjszakában,
Aranycsillag fürdik fényárban,
A cickafark lágyan megremeg,
Nyugtatja melengő szívemet.
A tiszta fény a sötétségben,
A fagyott test a melegségben,
Mind-mind egyetlen úttá olvad,
S azon hoz nyugalmat a holnap.
BOSSZÚ
Tudom, hogy nem szeretsz,
Csak játék voltam neked,
Tudom, hogy nem veled
Fogok eltölteni éveket.
Tudom, hogy hiába
Minden könny és bánat,
Nem imádod testemet,
Nem csókolod a számat.
Ígérem, hogy megbánsz
Mindent, amit tettél,
Ígérem, hogy becsaplak,
Hiszen te sem szerettél.
Ígérem, hogy bőgve
Esengsz bocsánatomért,
Tönkreteszlek téged,
Bosszút állok mindenért.
BÜNTESS
Büntess meg, bánts, égess el engemet,
Marcangold szét lángoló lelkemet,
Gyilkos méreg a szó hűs ajkadon,
Mar, ahogy iszom, de én akarom.
Könyörtelen vagy, s túlzottan hideg,
Sosem becsülöd, ami a tied.
Őrjöngsz, kínzol, belém is mardosol,
A földre lökve reám taposol.
Tégy bármit, nem bánom, ha szúr, ha fáj,
Ebben a vad játékban nincs határ.
A fájdalmam jel arra, hogy még élek,
S míg élek, szeretni foglak téged.
EGY SZÓ
Fojtogatja az ajkamat egy szó,
Elszédülök, mert elragad,
Pedig negédesen egyszerű,
Nem fenséges, nem gyönyörű,
Mégis vadul villan a hangsor,
Hisz egészében szívemből árad,
S ha holdsugaras éjszakában
Kimondanám egymagában,
Remegő forróság szállna a tájra,
Fojtogatja az ajkamat egy szó.
Fojtogatja az ajkamat egy szó,
Tűzbe jövök, ha eszembe jut,
S az éjjel és a nappal hevében égve,
Minden ódon álmot összetépve
Arra gondolok, ki kellene mondani
Édesen és készakarva,
Gyönyörűn és kedvesen,
Hogyha meghallod, te kegyetlen,
Te is érezd, amit én érzek,
Fojtogatja az ajkamat egy szó.
Fojtogatja az ajkamat egy szó,
Tiszta lelkemet befeketíti ez az
Izzó, rázó, reszkető valóság,
Belülről égető forróság,
Mely káprázó csillaghullást idéz,
Bájoló gyönyört igéz,
Mely a szivárványt megszínesíti,
A kelő hajnalt fényesíti,
Kitör belőlem, mint a vulkán,
S szerelmes szemekkel, halkan suttogom:
SZERETLEK
ENGEM NEM LEHET ELHAGYNI
Ha megtiltod, hogy a szemedbe nézzek,
Szemem csak azért is szemedbe téved.
Ha elhúzod ridegen a kezedet,
Megfogom azt, s ontok belé meleget.
Ha a hidegtől rázkódik a tested,
Hozzád simulok, s megvédem a lelked.
Ha majd elűzöl engem kővel, bottal,
Visszatérek én forró, nyári csókkal.
Mikor így kiáltasz: "Gyűlöllek téged!"
Újra elbolondítom bolond szíved.
A FÖLD NAPJÁN
Tejszínhabot ring az ág,
de az illattalan szirmok
lassan elhalnak:
egy újabb élet áldozatai.
Madárkák hasítják a levegőt,
egy kósza esőcsepp
megzörrenti ablakom,
de úgy érzem én,
furcsa ez a nyugalom,
Talán elhalt a gyilkoló hang
világ és világ között,
de a történelem lapjain
a fájó emlékezés mindvégig örök...
HÍRVIVŐ
Gyöngyfekvésű csillaggal
virrasztottam át az éjszakát,
éjféli hold bólintott le rám,
s oly édesen kacsintott,
Hogy minden mosolyra nyílott,
amivel szemezett,
amivel szeretett,
minden, mit meglesett...
A KETRECBŐL
Fáj, hogy nem értesz meg,
A csak nevetsz a fejem felett,
Fáj, hogy gúnyolódsz rajtam,
A hátam mögé bújva halkan.
Hazugság ez, vagy való,
Mely kitör belőled néha?
De ha rájövök, hogy ki a csaló,
Nem leszek többé esetlen préda.
Van múltam, van jövőm,
Csak jelenem nincs.
Életem magva
Felfedetlen kincs.
Megsebzel, fáj,
De nem érdekelt az soha,
Álmaim és titkaim
Nevetségek sora.
Ketrecben tarthatsz,
Magamra hagyhatsz,
S hogyhogy nem szeretlek?
Csak csodálkozhatsz.
KETTŐS SZERELEM
Hogyan szerethet két embert egy szív?
Talán a két kamra viselkedik így?
Hogyan felezhetném ketté az énem,
Hogy mindkettő szerelmét kielégítsem?
Miért szeretem a két ellentétet,
Mért kívánok egyszerre feketét is s fehéret?
Ha tudnák, hogy a kettő közül nem dönthetek,
Megvetnének, kigúnyolnának az emberek.
Azt hiszem, az volna a gyógyír a bánatra,
Ha a szívem hirtelen kettéhasadna.
Akkor nem kellene kettős életet élnem,
És bolond sikongatások közt feleslegesen remélnem.
KIJÁTSZOTT ÉRZELMEK
Ha égnek a kijátszott érzelmek,
Káprázó fájdalmat sikítanék,
De akkor is kínoznál, te gonosz,
Ha a gyötrelmekbe belehalnék.
Feledni való emlékként élek,
De én soha már el nem feledlek,
Mert érzem én, egyszer megfojtalak,
Ha égnek a kijátszott érzelmek.
KICSIT...
Kicsit szomorú vagyok,
Kicsit csorog a könnyem,
Kicsit hiányzik
Az elmúlt szerelem.
Kicsit eszembe jut
A sok csók és gyengédség,
Kicsit elmerengek,
Mért nem maradtam a tiéd.
Kicsit jó volt
Veled lenni,
Kicsit jó volt
Szeretgetni.
Ragaszkodtál volna
Kicsit jobban,
Nem zokognék ennyit
Másnál mostan.
Ígértél volna
Boldog meséket,
Ígértem volna
Örök hűséget.
Kicsit fáj a szívem,
Mert emlékezem,
Mert Őt még egy kicsit
Most is szeretem.
A MENEKÜLŐ NYÍRFA
Nyírfa vagyok.
Földbe gyökerezett lábakkal
Állok és várok.
Ha simogatja testemet,
Tiltakoznék, de érzem én,
A forró vágy eltemet.
Menekülnék, de mire elbújnék,
Újabb szél támadna engemet,
Előled futok, s ha most nem engedsz,
Holnap akkor is elmegyek.
NAPOM VAGY
Napom vagy, s én a te sugarad,
Medrem, s én benned hűséges patak,
Felhőgomoly az egész életed,
S én belőled hulló esőcsepp,
Sír vagy? Én vagyok a keresztfád.
Te rét vagy, s én a réten a virág.
Ha te orgona vagy, én az illat,
Te a mindenség, én a csillag.
Légy fa, én leszek a leveled.
Szél vagy? Porszemként sodródom veled.
Te tavasz vagy, én rügyező élet,
Bármi vagy, árnyék kísér téged.
A NEGYEDIK SZERETŐ
"Mi ketten egyre gondolunk,
eggyé váltunk már rég,
ismerem minden rezdülésed.
Iszonyúan vágysz rám,
úgy, ahogyan rád én is...
Az érintésedre, az ölelésedre,
az édes csókodra."
NÉVTELENÜL
Az önkínzás veszélye fenyeget halkan,
Saját testedet emészted meg lassan.
Húsod téped-marod, mint egy oktalan állat,
S ha kérdőre vonnak is, csak vonod a vállad.
Jó ez így, azt hiszed, kit érdekel a sorsod,
A jövőt magad építed, s magad is rontod.
Szenvedsz, mert jólesik, élvezed az éhet,
Kacagva ébredsz, ha a fájdalmat érzed.
Tüskéken táncolsz, véresen vonaglasz,
Ha megszólítalak, már meg sem hallasz.
De eltűnsz majd, mint egy kutya, névtelenül érsz véget,
És nem hagysz magad után egyetlen emléket.
NŐ VAGYOK
Túlzottan sejtelmes, túlzottan talányos,
Férfiszemmel csalfa, kecses, kívánatos.
Olykor könnyben fuldokló bőgőmasina,
Máskor vágygerjesztő, buja, vad domina.
Tudok lágy lenni, mint a friss tavaszi szél,
S ha kell, felsértelek, akár a pengeél.
Tűzforró szerelem, vagy kegyetlen bosszú,
Érzéseim tárháza vég nélkül hosszú.
Ajkait harapdáló, csábító dáma,
Szelíd vadként öldöklő amazon lánya.
Bár bolondulsz értem, s meg is őrülsz tőlem,
Imádod, hogy nő vagyok, veszélyes nőnem.
ŐRÜLT
Dühöngő rohamod fel-alá támad,
Pirosló vércsík ostorozza hátad,
Mintha felhőkkel táncolna oly vadul.
Magadat sebezed újra,
Míg le nem taszít a porba,
Ellenséged, kit üldözöl.
Menekülni már úgysem tudsz,
Önmagad elől hiába futsz,
Magaddal ne csatázz, te őrült.
RÓZSASZÍN FALAK KÖZT
Rózsaszín falak közt
Éltem át az életem
Rózsaszín falak közt
Született pár énekem
Rózsaszín falak közt
Sok könnyem hullt énnekem
Rózsaszín falak közt
A bú táncolt énvelem
Rózsaszín falak közt
Szerettem volna szeretni
Rózsaszín falak közt
Soha nem tudtam nevetni
Rózsaszín falak közt
Emléket kellett feledni
Rózsaszín falak közt
Máshol akartam ébredni
Rózsaszín falak közt
Egy őrült szív szenvedett
Rózsaszín falak közt
Abnormitás kergetett
Rózsaszín falak közt
Lelkem fel nem engedett
Mert rózsaszín falak közt
Fekete fényt keresett
SZALADOK
Szaladok
Az éj sötétje bennem ég
Szaladok
Taposom az árnyakat
S ők felsikítanak, hogy FÁJ
Szaladok
Mozdulatlanul mozog minden
Félek
Pedig rengeteg a csillag
Világit az égen
Szaladok
Miért reszketek?
Miért szaladok?
Előled vagy
Érted rohanok?
SZENVEDÉS
Ha közel vagy,
A pokolba kívánnálak,
Ha távol,
Szívembe hasad hiányod,
Messze, messze,
De oly szorosan,
Hogy fülembe hallik suttogásod...
SZERELEM VOLT
Szerelem volt, bájos bűvölet,
Hihetetlenül édes mámor,
Szemfényvesztő, forró tűzvarázs,
Még ha át is vertél, ó, hányszor.
Szerelem volt, csábos szótenger,
Mely magába ölelve csókolt,
Szívcsata az észérvek ellen,
Míg az értelem be nem hódolt.
Szerelem volt, de gyötrelem lett,
Hazug ígéretek képlete,
Szívrepesztő, égő, maró kín,
Egy hitvány rémálom érzete.
SZEREP
Néha rám törnek a zokogás órái,
Ilyenkor savas vért könnyezem,
és fáj, nagyon fáj az életem.
Fájdalmas görccsel fekszem éjjel,
S reggel kínos mosollyal ébredek,
Mert el kell játszanom az elégedett szerepet.
SZERETEM
Szeretem,
Amikor a kezed kezemben izzad,
És a tekinteted csillogása biztat.
Ha lágyan húzod a válladra a fejem,
De tudom, nyelved nyaldosná tüzes testem.
Szeretem,
Amikor mélyen búgsz bele a fülembe,
Sejtelmes hangod beleég a szívembe.
Sistergő szavaid izzó bókok tánca,
Lángoló vágyak heves, forró románca.
Szeretem,
Amikor hajamba bújva beszippantasz,
Karjaid féltő ölelésében tartasz.
Te vagy a menstváram, drága egyetlenem,
Az életem, a végzetem, a mindenem
SZERETNÉK
Rózsaszirmok közt kacarászva
Idilli tájon hahotázva
Szeretnék vidulni
Örökké virulni
A szerelemmel táncra kapva
Incselkedve és kacérkodva
Szeretnék vidulni
Örökké virulni
Gondom és bajom elfeledve
a sós könnyeket kinevetve
Szeretnék vidulni
Örökké virulni
Bohón és bugyután viselkedve
Az életet is megszeretve
Vidulni szeretnék és virulni
De szüntelen...
ÚJ VILÁG 
Egy új világot hazudok
Magam köré,
Mely se szebb, se jobb,
Mint az eredeti,
De legalább úgy rendezem be,
Ahogy én akarom.
Dolgokat hitetek el
Az emberekkel,
S ők majd kiszűrik,
Mit fogadnak el, mit nem,
Mit tartanak normálisnak,
Mit rendellenesnek,
Mi az, ami elfogadható,
Mi az, ami túl vad.
Bonyolult a lét,
Bonyolult vagyok én is,
Peregnek a percek,
Elmúlik az év is.
Változatlan a környezet,
De az elme működik,
Gyártja az új létezést,
Míg a régi felőrlődik.
Azt mondják, nem élhetek
Magam szülte álomvilágban,
A valós hiába egyszerű nekem.
Azt mondták, ne hazudjak
Olyan sokat, fogadjam el
Testreszabott életem.
Nem hallgattam rájuk,
Új világot hazudtam,
S most itt állok eltaszítva,
Megtagadva a porban.
VIHAR VAGY
Vihar vagy a szívemben, a lelkemben,
Mely magához ránt, majd durván megforgat,
Hideg hófelhő, végtelen könnyzápor,
A vágy, mit bennem senki el nem fojthat.
Bőröm alá kúszó bűnhődés vagy te,
Kínlódó rémálom, vergődő kétely,
Szégyentelen ábránd hevétől égő,
Pokoli katlan, felemésztő tégely.
Szél vagy a hajamban, tűz a szememben,
Rózsaszín pír, mely az arcomat csípi.
Vajon megérdemled-e, te önző átok,
Hogy egy törékeny nőt látsz érted sírni?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Schwartz Léda |
|
|
|
Címkék: csillaghullást, csodálkozhatsz, szemfényvesztő, rendellenesnek, gyöngyfekvésű, virrasztottam, kigúnyolnának, megszólítalak, vágygerjesztő, testreszabott, mozdulatlanul, tönkreteszlek, bocsánatomért, beszippantasz, álomvilágban, felsikítanak, hihetetlenül, férfiszemmel, tejszínhabot, megszínesíti, ragaszkodtál, aranycsillag, szégyentelen, sikongatások, gyötrelmekbe, kettéhasadna, feleslegesen, szívrepesztő, rózsaszirmok, elbolondítom, holdsugaras, megvetnének, visszatérek, incselkedve, megzörrenti, megszeretve, cickafark lágyan, tiszta fény, fagyott test, földre lökve, nappal hevében, szivárványt megszínesíti, kelő hajnalt, szemedbe nézzek, hidegtől rázkódik, illattalan szirmok, újabb élet, kósza esőcsepp, gyilkoló hang, történelem lapjain, fájó emlékezés, csak nevetsz, Schwartz Léda, SCHWARTZ LÉDA VERSEI, Ajánló Schwartz Lédáról, ENGEM NEM LEHET ELHAGYNI, FÖLD NAPJÁN, KETTŐS SZERELEM, KIJÁTSZOTT ÉRZELMEK, Mert Őt, MENEKÜLŐ NYÍRFA, NAPOM VAGY, NEGYEDIK SZERETŐ, RÓZSASZÍN FALAK KÖZT, SZERELEM VOLT, VIHAR VAGY,
|
|
Online
