|
2020-12-16 22:15:18, szerda
|
| |
| |
KIS REA VERSEI
Csendes percek
Link
ALÁZAT . . . . . . . 
ahol a lélek
meghajlik
és nincs már magyarázat
csak csend.
HAZAVISZEL URAM
Uram, mindhiába keresnélek
már nem tudlak
elfáradt bennem a lélek
összekuszálódtak előttem az utak
sárba tiporva kínlódnak az érzések.
Szövevényes ösvényeken
bolyongtam és eltévedtem
pofonütöttek, megaláztak
csendben szíven szúrtak
az igazak velem így bántak,
leütötték csillagaim
vígaszt-adó
kis hunyorgó
apró lámpásaim.
S én ma sötét eged alatt
összetörten ülök és várlak
talán meghallod imámat
talán ma megtalálsz
felemelsz
és hazaviszel Uram.
HEGYEK 
Uram, egyedül nem megy.
Terhem gránit-szikla hegy.
Látod: a súly alatt
egy összetört élet
görnyed, szenved.
Nincsenek már könnyek.
Túlcsordult tömlőt tart kezed,
és megpihen rajtam
áldott, szelíd szemed,
kereszten túllátó tekinteted.
És a jövőmet látod.
Melyben nincsenek hegyek.
KEGYELEM . . . . . 
Homokba írtál egykor Jézus,
és adtak volna szádba ezer szót
szilaj gyilkosok
te mégsem mondtad:
Megérdemli.
Tegyétek csak vad farizeusok!
Én álltam ott:
bűnös vádlott
szerencsétlen asszony
megszégyenült, odahurcolt.
Akkor egy-egy kézből a kő kihullt
a tömeg fejet lehajtva elvonult
és csend lett körülöttem, mély,
mikor arcod felémfordult.
Az az óra nem tűnt el nyomtalan
mert lelkemben szavad örök pecsétté vált;
de jaj, most a kövek hullanak
s alig látlak
azok záporán át
csak újra hallom
én, az elgyötört asszony
mit ajkad egykor megformált,
és kő helyett felém szállt
és csak nekem szólt, csak nekem:
"Kegyelem."
Ma, amikor megállítod majd az utolsó vádló kezet
azt hiszem, csend lesz, újra mély csend lesz...
Te rámtekintesz
és én tisztán látlak újra Jézus
mert bűneimtől szabad leszek!
KINCSED VAGYOK
Kallódunk a nagyvilágban
levegő-óceánban
lebegünk
s homokszemnyi létünk
a szél fújja tovább...
S mondhatnánk:
Uram, mit ér az neked,
ha egy porszem
ebben
a rengetegben
felajánlja
számodra
önként önmagát?
Mit tehetsz egy porszemmel?
Léte oly kicsi, s bár oly csodás
de mára már eltorzult ez az alkotás.
Te mégis tenyeredbe veszed
csendben szemléled
majd megtisztítod,
átformálod.
S én, a porszem
ámulva látom hát
magamon az isteni csodát:
hogy a lebegő homokszem
nálad kikötött
s te kincsként őrzöd
megtisztítva
egy örökléten át.
LÉLEK-LÁNGOK
Azt mondtad: Elmegyek,
hogy helyet
készítsek nektek.
és azóta hozzád megy
minden
áldott lélek,
akinek
lángját idelent
elfújod
és odaát
gyújtod meg.
MEGLÁTOGATTÁL
Meglátogattál.
Sarkig tártam ajtóm
s üres szívembe
betért a kegyelem.
Fénye átjárt
és gazdaggá tette
kincstelen
koldus életem.
NEHÉZ UTAK . . . . . 
Te megígérted: ott leszel velem
mikor át kell majd kelnem
a gyors sodrású folyóvizeken
a gyötrő-tikkasztó lángtengeren,
és az elsodró, mély örvényeken
keresztüljutok majd győztesen
igaz, könnyekkel a szememben
mert széttépett az élet
ronggyá szakadt a szívem,
de rólad valamit mégis megértve
akinek útja
vérzőn, sebesen
haldokolva
a Golgotán át vezetett
a mennybe,
és mégis eljöttél értem.
ÚRVACSORA
A gyülekezet
vacsorára készül
Uram, veled.
Milyen átható
a bor illata!
Ahogy készítem
szívem
az úrvacsorára,
az a gondolatom:
Bárcsak
Úr Jézus, a te véred
"miként illat
a termet"
egészen átjárna!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KisJenő,József,Judit,Irma,Rea |
|
|
|
Címkék: összekuszálódtak, keresztüljutok, meglátogattál, szerencsétlen, megszégyenült, pofonütöttek, felémfordult, homokszemnyi, folyóvizeken, lángtengeren, rámtekintesz, nagyvilágban, megtisztítva, megtisztítod, túlcsordult, rengetegben, szövevényes, mondhatnánk, összetörten, úrvacsorára, ösvényeken, tekinteted, megállítod, bolyongtam, körülöttem, átformálod, hazaviszel, csillagaim, gyülekezet, széttépett, megaláztak, eltévedtem, könnyekkel, farizeusok, kincstelen, keresnélek, igazak velem, súly alatt, összetört élet, jövőmet látod, tömeg fejet, kövek hullanak, elgyötört asszony, utolsó vádló, szél fújja, isteni csodát, lebegő homokszem, gyors sodrású, gyötrő-tikkasztó lángtengeren, HAZAVISZEL URAM, KINCSED VAGYOK, NEHÉZ UTAK,
|
|
Offline
