|
2021-01-24 21:00:37, vasárnap
|
| |
| |
VÍG ÉVA VERSEI 
A BARÁTOD VAGYOK
Nevetésed vidámmá tesz,
bánatod megkönnyeztet.
Haragodat csitítanám,
fájdalmadat simítanám.
Ha akarod meghallgatlak, 
ha szeretnéd békén hagylak.
De ha már kevés vagyok, s nem kellek,
add tudtomra - szó nélkül elmegyek
- mert a barátod vagyok.
ÉJJELI DAL
Ha az est leszáll,
s halkan döngicsél az álom,
befelé nézve,
csillagok meséit várom.
Az éj rám köszön,
s képzelet repít az égen,
virágok nyílnak 
a puha, bársony kék réten.
Vágyak tüze hamvad
csillagok porában,
szikrázó Nap-könnyek
mutatják... hajnal van.
HALOTT VIRÁGOK EMLÉKEZETE
Vázámban elpusztult virágok,
szirmaik szőnyege az asztalon.
Örökre elolvadt jégkockák
nyomai száradnak poharamon.
Hová lettél rózsák lovagja?
Hangodat elvitte a hazug szél.
Mosolyodból bimbók születtek,
sóhajaid visszhangozza az éj. 
Magamban keresem arcodat,
torz tükörre kusza emlék tapad,
vésőm fájdalom-köveket váj,
szilánkok nyomán könnypatak fakad.
Tengerbe ömlik minden bánat,
de rajta a remény hajója ring,
Rossz és Jó örök táncát járja,
s vele életünk végtelen kering.
HÓPELYHEK . . . . . . . . 
Nincs szerelem könnyek nélkül,
a rózsa sem adja ingyen tövisét,
mit el nem sirattál százszor,
az nem ragyogja feléd kagylókönnyét.
A feledés halkan jár.
Emlékekre, ha rá is lépne,
csendben tenné, ne halld meg
- s besöpörné nagy zsebébe.
Csend jár a mosolyok mögött,
benne olvad fel a szeretet.
Hópelyhek csillannak felém, 
mindahány szikrázó felelet.
Mesei tájakat teremt a tél,
belepett úton lassú a léptem,
csosszanó csendben csizmám hangja kél,
szűzi fehér táj takard el lelkem!
A szeretet különös utakat lel,
hogy végül odatalálhasson
egyik szemből a másik rejtekébe.
KOSZ BÁTYÓ
A város legsűrűbb tájékán,
élt egy öreg, ki megunta hajlékán
az állandó félelmet,
s asszonyától védelmet
keresett fű és fa alatt,
s így hajléktalan maradt!
Ő volt Kosz bátyó,
ki leköltözött a pincébe,
ha jól emlékszem,
lehet annak már vagy tíz éve.
Néha előbújik,
ha sétálni megy a kis térre,
de a kutyáktól fél; 
ne vágyjanak tőle friss vérre.
Ha jön a postás,
s hozzá vaksin lebotorkál,
a lépcső alján
kétszer kopogtat a falnál,
hogy az öreg meg ne ijedjen tőle,
s ne higgye: megtalálta dőre nője.
Kis nyugdíjból
bizony szegényes a koszt,
s maga alól
csak ritkán dobja ki a koszt,
de csendes élete
legalább békében telik,
hátát sodrófával
ma már ritkán verik!
"LELKEM A PORBAN HEVER..."
Ó, Istenem
nincs senki sem,
ki segítene rajtam.
Oly sok a teher
- már-már leteper,
és meg is botlok gyakran. 
Túl sokat terveztem
és nem jól szerveztem,
gátak kerültek elém.
A segítő kezek
így el nem érhetnek,
hiába nyúlnak felém.
S most belülről hallok
egy nagyon halk hangot:
- bízz!
ŐSZI SÉTA
Az idő utolér, leteper,
és lelked kiterítve hever,
míg a gödör föléd nő, eltakar,
mert tested még nem tudja mit akar;
csak feszül neki minden mának,
de szemeid már mit sem látnak
e világnak pislogó fényéből,
csak a dombot, mely szinte reád dől. 
Nem vagyok Tavasz,
s nyaram is elmúlt már.
Ősz-fáradt lelkem
hófehér telet vár.
S közben az őszi csendek mélyén,
zizzenve hullnak színes levelek,
s én beléd karolva fázósan,
zsebedben megkeresem kezedet.
RONGY SZERELEM
Szeretsz?
Bólogass hát nekem!
Te vagy
egyetlen szerelmem.
Libbenő,
fodros a szoknyám,
mosolygós,
piros az orcám.
Magamat
előtted billegetem, 
szalagom
kötődik már szíveden!
Kackiás
bajuszod felém nevet,
bizsergő
vágyammal, mit tehetek?
Szívem
is elég, ha látlak,
de rossz
lenni, rongybabának!
SZEMÜVEGES szaVAK
Ki tolla a motolla?
Édes-e a retorta?
Mit, hová ás a tojás?
Hol fog meg a nyafogás?
Robban-e a szexbomba? 
Szóda kell a kosborba?
Romos-e már a korom?
Van szemét irodalom?
Lemerül a szerelem?
Lehet lógni gyógyszeren?
Eszik füvet a fritőz?
Ezer kérdés kergetőz.
SZERESD MAGAD
Szelíd szemem
vigaszt vinne
szemedig,
nyugodt hangom
simogatást
füledig.
Indulatok
ne bántsák a
lelkedet, 
jeges vihar
ne fagyassza
szívedet.
Engedd el a ború lovát,
hadd fusson sok határon át;
vigye összes haragodat,
hogy végre szerethesd magad.
- Szeresd magad!
Hogy másokat
könnyebben szerethess,
s fájdalmakat elfeledhess.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Víg Éva |
|
|
|
Címkék: odatalálhasson, meghallgatlak, megkönnyeztet, kagylókönnyét, visszhangozza, rongybabának, elfeledhess, hajléktalan, fájdalmadat, fájdalmakat, leköltözött, mosolyodból, gyógyszeren, asszonyától, simogatást, szemüveges, megkeresem, lebotorkál, csillannak, könnypatak, szerveztem, sodrófával, billegetem, szerethesd, emlékezete, elpusztult, szerethess, könnyebben, nyugdíjból, csitítanám, megtalálta, csillagok, szexbomba, zsebedben, hópelyhek, vágyjanak, barátod vagyok, hazug szél, remény hajója, feledés halkan, mosolyok mögött, szeretet különös, másik rejtekébe, város legsűrűbb, állandó félelmet, lépcső alján, segítő kezek, nagyon halk, gödör föléd, őszi csendek, ború lovát, BARÁTOD VAGYOK, ÉJJELI DAL, HALOTT VIRÁGOK EMLÉKEZETE, KOSZ BÁTYÓ, LELKEM PORBAN HEVER, ŐSZI SÉTA, RONGY SZERELEM, SZERESD MAGAD,
|
|
Offline
