2021-04-09 22:00:11, péntek
|
|
|
ÁRVAI EMIL VERSEI
Árvai Emil (Valódi név - civil név Szilágyi József), 63 éves, nős, családos, amatőr versbarát
Versei
Link
Link
AJTÓ . . . . . . . . . . . . . . . .
Becsuktam. Csönd lett hirtelen.
Béke lengte át szobám,
megbújt a félelem.
Felhívtam Őt, égi Atyánk,
úgy vágytam újra hallani
békét adó, örök szavát.
És szólt: "Ne félj, mert Én vagyok
a kezdet és a vég!"
Bár lelkem néha még vacog,
fenn tündökölt az ég.
ÁDVENTI VERS-KOSZORÚ
Új csillag!
Indulnak.
Júda
Királyát vajúdja.
*
Jöttek a bölcsek, királyt kerestek.
Rá is találtak: hajléktalanul.
Istállót melegre barmok leheltek.
Csillagot ringatott égi azúr.
*
Isten nagy titkáról lebbent föl a fátyol,
mikor Betlehemben bölcső lett egy jászol.
Akkor is foglalt volt minden szív és szálló,
így lett szülőszoba egy szerény istálló...
*
Hajléktalan újszülött istállóban...
katonák már akkor halálra keresték...
menekült-státus Egyiptomban...:
kétezer éves tűzkeresztség.
BARÁTAIM
Nevetés, Sírás: két jó barát.
Előbbi humorral földerít;
másik eljön, hol senki se lát,
s könnyével könnyíti könnyeim.
BETEGEN
Fekszünk, mint harctéren sebesültek...
Álmaink kifosztva menekülnek...
Nincs erő, csak jajgatás az élet...
Emlékek közt sírdogál a lélek...
BÖRTÖNLEVÉL
Nem valami szívderítő élmény
vasban ülni zordon börtön mélyén;
Pál apostol rövidebbet húzta,
fölvirradhat derűre, borúra.
Mégsem ér rá unatkozni bőven,
imádkozik ráérő időben;
vendégeit vigasztalja bátran,
bizonyság ő császár udvarában.
Érdeklődik, áll-e még az egyház,
néki már hű temploma a fegyház;
oly szívesen látogatná őket,
ám helyette írással vesződhet.
Ilyesmiket körmölget a sitten:
Én vagyok a legboldogabb itten;
örvendek, mert megvalósul terve,
Úr Igéje nincs bilincsbe verve...
Szentírás lesz. Nem gondolná akkor,
évek múltán kincset ér a pár sor;
amit küldött száz embernek egyszer,
majd milliók olvassák nemegyszer.
ELVESZETT PARADICSOM
...S elzárták az Éden kapuját;
Ádám, s minden ember kinn rekedt.
Bejutni magunktól nem tudnánk;
belülről van egy kulcs: a kereszt.
Így döntött a Mennyei Tanács,
nem volt könnyű döntés, gondolom:
Isten Fia áldozza magát
fel bűneinkért a vérpadon.
S elérkezett az a nehéz nap,
amire az egész világ várt:
kulcs fordult... a Messiás meghalt...
s kinyitotta Éden kapuját!
Halott volt a harmadik napig.
S akkor, mint egy új ,,ős-robbanás",
mely minden átkot s gúzst szétszakít,
robbant a hír: van feltámadás !...
...
Az emberiség ősi álma
beteljesült. Hála az Úrnak!
,,Elveszett Paradicsomába"
Jézussal ki-ki visszajuthat.
ÉLETÜNK, HALÁLUNK
(Ennyi?)
Megszületünk, felnövünk és
álmaink sorba halnak el;
marad a munka, megélhetés...
Lejár az óra, nem húzza fel
már senki...
Amikor meghalunk, tárgy leszünk,
X kiló romlandó matéria...
Sírnak bár, akiket megelőztünk,
megy tovább minden, nincs hiba...
(Nincs hiba?)
ÉNEKEK ÉNEKE
1.
Bevittél minket a nyugalomba,
örvendezünk és vigadunk Tebenned.
Bontogatjuk lassan, izgatottan
drága ajándékodat, a szerelmet.
2.
Te lettél nekem az élet múzsája,
én húgom, jegyesem, én galambom,
egy szerelmes fiú segítőtársa,
hogy férfi legyen és gyermek maradjon.
FENT ÉS LENT
Kincses napkeletről mágusok és bölcsek
királyfi-nézőbe Júdeába jönnek.
Fent a fővárosban mit se tudnak róla;
Betlehembe mennek, ős-próféta-szóra.
Megtelik a kis hely vendégfogadója,
dörzsölheti markát boldog fogadósa.
Sok külföldi vendég arannyal is penget;
csillagászok talán? égre gyakran lesnek!...
Egy szegény ácsmester, Názáretből jövet,
benn a panzióban nem talál már helyet;
pedig menyasszonya gyermeket vár éppen.
Krízis-helyzetben most hajléktalan-szálló
kinn a faluvégen egy csöndes istálló;
Gyermek lenn a szénán; csillag fent az égen.
GYERMEK SZÜLETIK
Pár lépés Betlehem,
most ez is sok:
már egyre sűrűbbek
a fájások.
Lassan sötétedik...
Józsefen gond:
nem tudja, hol lakik
régi rokon.
Nem baj, egy fogadó
kell hogy legyen,
kérdi is épp attól,
ki ott megyen.
... Ám zárva kapuja,
hervad remény:
hiába kopognak,
nincs hang, se fény.
Leszáll az éjjel, fent
csillag ragyog;
valahol zengenek
szent angyalok.
Sírnak szülők is, - de
sír a Gyermek!
Legnagyobb szülöttje
Betlehemnek.
GYÉMÁNT
SZÉNtiszta igazság,
kemény fiú.
Ne légy hiú!
Ha kristályrácsod kiforgatják,
lehetsz még grafit:
rajzolhatsz, írhatsz;
hangtalan sírhatsz,
ha rád fognak radírt.
Gyémánt, grafit, szén:
mint mi emberek.
Egyik szépfiú, kemény legény.
Másik melózik (m)eleget.
Harmadik, szegény,
firkál mint gyerek. Talán remekműveket.
HAJLÉKTALAN KARÁCSONY
Sötétedik, és nincs még szállás.
Erősebb, gyakrabb lesz a fájás.
Hiába no, ha több a vendég,
a gazdagoké az elsőbbség.
József már ideges; Mária nem,
sóhajtozik csak csöndesen.
Végül egy koldus ad tanácsot:
istállót mutat, benne jászolt.
Bölcsőnek jó lesz; mossák a jászlat:
titkon mégiscsak királyfit várnak...
...Csillagot gyújt aztán fölöttük az ég:
királyok királya, üdvözölve légy!
HÚSVÉT
Furcsa dolgok történnek a temetőkertben:
őrök szaladnak a városba ijedten;
s kik holtat balzsamozni jöttek sok kenettel,
megdöbbenve hallják: feltámadt a Mester!
IMÁDKOZNI
Van, aki nem tud imádkozni,
az Istenhez nincs egy jó szava.
Van, aki úgy tud imádkozni,
hogy nem jut szóhoz az Úr maga.
Van, akit imája fölemel,
bejut az égi trónterembe;
béke és boldogság tölti el,
erőt kap hitre, szeretetre.
JÉZUS SORSA
Sokaság tolongott hallani, látni,
Őt keresték az ünnepen...
Egy napon elhagyták mind egy szálig,
nem kellett Jézus senkinek sem.
Úgy beszélt, hogy csak hallgattak bölcsek,
visszarettentek a katonák...
Egy napon mégis botokkal jöttek,
megverték, nevettek, kigúnyolták.
Kezében volt égi hatalom,
rá fényes jövő várt, hírnév, karrier...
Kezébe szögeket vertek egy napon
kalapáccsal, meg a bűneinkkel...
(Kétezer év elmúlt azóta:
most se kell sokaknak, csak mesében.
Így fordult, látod, Jézus sorsa...
Ó, pedig sorsunk van kezében!)
KAPCSOLAT
Kezdetben
volt a kapcsolat. Virult.
Közömbösséggé langyosult
kezedben.
Nem végleg-
es, hogy így marad:
fásult, fárasztó színdarab.
Jer, térj meg!
KARÁCSONYI BOLDOGSÁG
Isten nagy titkáról lebbent föl a fátyol,
mikor Betlehemben bölcső lett egy jászol.
Akkor is foglalt volt minden szív és szálló,
így lett szülőszoba egy szerény istálló.
Itt és most ki lesz az, aki befogadja,
szívét és életét Úr Jézusnak adja?
Angyalok örvendtek Krisztus születésén;
ugyanígy ujjongnak egy szív megtérésén.
Találsz-e valakit, járd be a világot,
akinek szívügye a TE boldogságod?
Isten alig várja azt, hogy befogadjon,
s minden másnál nagyobb boldogságot adjon!
KATASZTRÓFA
Hallod a híreket: több ezer ember
távol Ázsiában...
Ki tudja, hányan
haltak meg, tűntek el,
lettek sebesültek, hajléktalanok,
özvegyek, árvák...
Nem tudni számát,
egy biztos: gyászolni megvan az ok.
Messze bár tőlünk e felhő,
mégis oly nagy, hogy árnyéka
egészen idáig eljő,
vezércikk, fő-téma,
képzelni rettentő...
Pár percig komorabb; s tán kissé komolyabb
lettél ma.
KÉRDÉSEK KÉRDÉSE
Van egy nagy kérdés
mindnyájunk szívében...
Tán nem is kérdés,
inkább kiáltás...
Válaszra várva
visszhangzik bennem:
ki szeret engem?!
KÖLTŐ
Játszik a szavakkal
,,életre - halálra" ...
Gubózik magába...
... Míg testet ölt
egy megfogant
gondolat,
új verset vajúdva világra.
LEGENDA
Süllyed a Titanic. Kegyetlen köd van.
Segítség messze. Kevés a csónak.
Valaki mégis, utolsónak,
énekbe kezd, már elhalóban...:
"Hadd menjek, Istenem, mindig feléd..."
... Hullámok csapnak, roncsok süllyednek;
örvénylő árból ím legendák születnek...
Csillagok hallgatják énekét. --
... Elsimul víztükör; felszáll a köd;
gyászol a könnyes-sós némaság...
Szél kap föl, dúdol új balladát...
Alszik egy dal lenn a roncsok közt...
LESZÁLLT AZ ÉJ...
Leszállt az éj a városra...
Kigyúlnak apró mécsek;
rab - szabadságát álmodja;
szabadra - les már a végzet.
Szorul a hurok: készen áll
a hóhér és az áldozat;
most utoljára vacsorál
együtt egy lelkes kis csapat.
Búcsúzik tőlük a mester:
vacsorát oszt, lábukat mossa,
példát mutat még egyszer...
...Zuhannak aztán álomba.
Éber csak két feszült ember:
Áldozat, és árulója.
A MAGÁNY
Isten nélkül árva az ember,
nem gyógyul pénzzel, szerelemmel;
sikeres pálya mit sem ér,
ha szíved szomja elkísér.
Boldog családban is talány,
mért kínoz néha a magány.
Mindig marad egy hiányérzet:
tudja-e valaki, mit érzek?
Érti-e valaki lelkemet,
mit kimondani nem lehet?
Ki tett ide erre a földre,
mint bábut a játékmezőre?!
Mi okból, mi célból tett ide?
S van-e értem aggódó szíve?
Izgul-e ÉRTEM igazából,
ki egy vagyok több milliárdból?...
...Halló!... Valaki beleszól?
...Vagy bolygok csak, mint meteor,
nem felel más, csak a visszhang,
s életem célja: egy sírhant...?
Tudod, Jézus már bizonyított:
halálával Ő ajtót nyitott.
Imában beléphetsz: RÁD VÁRNAK!
...És itt vége a nagy magánynak.
MAGVETŐ
- Magvető! Mért vetsz útszélre?
Fölkapkodják a madarak!
- Hátha megmarad egy-két szem,
hátha beérik néhány mag.
- Magvető! Mért vetsz kövek közé?
Gyökérnek kevés a föld!
- Netalán több lesz az esőzés,
s nem szárad el, ami zöld.
- Magvető! Tövisek közé szórsz!
Megfojtja vetésed a gyom!
- Látom; köszönöm azért, hogy szólsz,
majd nagyobb gonddal gyomlálom.
- Magvető! JÓ FÖLDBE jó magot!
Máshová nem is érdemes!
- Mindenütt hintem a jó magot,
még ma mindenki esélyes.
A MEGOLDÁS
Ballagsz életed útján...
Egy titkos kamera figyel,
szavaid, gondolataid
rejtett mikrofon veszi fel.
Kis korból emléked kevés;
talán rád nyomta bélyegét,
tudat alatt hordozod és
anélkül tán, hogy értenéd.
Aztán gyerekkor, ifjúkor,
szülők, barátok, iskola...
A félelem itt ért utol,
és jött a magány is lopva.
Felnőtt vagy, és mint kisgyerek
szeretet után sóvárogsz,
hogy fontos légy valakinek,
s gazdagítsad a világot...
Ballagsz az élet útjain;
a szemeddel azt keresed,
kit érdekelnek szavaid,
és önmagadért ki szeret?
...És ekkor, kétezer évnek
ködösített távolából
egy NÉV-nek betűi égnek,
mint messzi neonreklámok;
és mától szívedben suttog
a legédesebb ismeret,
mit ember valaha tudott:
Isten szeret. Isten szeret!
Mert JÉZUS bizonyította,
hogy szeret az Isten téged!
Ha hiszed, bizony boldog vagy...
S nem öl meg e földi élet.
MINT A MESÉBEN
(Feleségemnek)
Nélküled a lakás rideg lenne,
életemnek filmje színtelen,
karomon nem nyílna virág kelyhe,
számon a szó szürke, rímtelen...
Te csaltál ki rügyemből virágot,
fáradt tollból buzgó vallomást;
gazdag vagyok, mint kincses királyok,
s boldog is, mint mesében szokás.
MODERN TÉKOZLÓ FIÚ
Untam a banánt
untam apámat
kértem a lóvét
irány-surány
nagybetűs élet
pénz és szabadság
míg egyszer minden
elfogyott
itt állok pőrén
se pénz se posztó
kéne kis meló
legyen kaja...
Vágytam a többre
mint Ikarosz
kárral tanultam
hogy mi a rossz
Ádám és Éva
hű fiaként
vesztve az Édent
nyertem nyomort
mennék már vissza
szégyen és bánat
elveszítettem
Édesapámat!
MOST CSENDRE VÁGYOM
Most csendre vágyom - de magamban is,
hol gondolatoknak már zaja nincs.
Kérdéseimet is csendre intem;
halk, szelíd hangot keresek éppen.
A találkozás csendjére vágyom:
a Mindenható, hogy rám találjon...
NAPRAFORGÓ-VERS
Fordul a Föld, fordul a fény,
száz virág forog a Napra,
fiatalon, könnyű fejjel még
aranyló koszorút tartva.
Nincs köztük lenézett, különc vagy sztár,
nem lóg ki egy sem a sorból,
szívük az éltető fény rabja már,
s éretten is neki hódol
csak fejük elnehezedve.
Hálával hajtják meg maguk,
koszorú hervad, aratás kezdete
eljő, s befelé vezet az út,
az utolsó út, be a raktárba.
Sajtolnak belőlük arany olajat,
folyékony aranyuk száz konyha várja.
Fény-tánca nyárnak: szép emlék marad.
NOÉ
Csak esett az eső
már napok óta...
már hetek óta!...
Bárkába menekült be
nyolc ember, rengeteg állat...
Tengernyi szenvedés,
tenyérnyi remény...
Most még a ború;
holnap szivárvány,
galamb hoz csőrében
friss olajágat.
ŐSZ
1.
Reggel már fázom... igaz,
tegnap még átölelt a nap,
elpirult, s szaladt... El-vérző fák alatt
rőt ravatal: hullt lomb, tavalyi gaz.
Néha-néha meglegyint:
avart kavart a szél.
Erdő-rét halkan elalél...
jő a tél... didergünk megint.
2.
Festi a fákat lágy napsugár,
potyognak színes könnyeik:
szemfödél fáradt földre itt...
Langy légben gyászos varjú száll.
Előkerülnek kóborló cinkék,
szekrények zugába hantolt kabátok;
hűlt kályha gyomrában ébred zsarátnok;
kaparó torkomra meleget innék.
Síelni készül az ifjúság,
hóesést várnak gyermekek...
Őszülő nagyszülő elmereng:
ezt a dalt már nem neki húzzák...
SZÓKERESŐ
Szívem tolltartó: kotorászok
puha ceruzáért, s ha tompa
nem baj, csak ne legyen goromba,
nem rajzolok épp csatabárdot.
Rajzolok inkább halvány reményt,
hogy szót ért még ember és ember,
s tudunk egymásnak szeretettel
életet adni, lelki segélyt.
Mert én már vitázni nem bírok:
előre fáj minden sérelem,
amit kapok és amit adok.
Puha ceruzáért kutatok
hát: várj egy kicsit, mert keresem
a legszebb szót, hisz NEKED írok!...
TÉKOZLÓ FIÚ
Untam a jólétet, azt a tiszta rendet,
amit élveztem bár, mégsem értékeltem.
Vártak a kalandok; magam ura lettem,
mikor kizsaroltam örökségemet.
Míg a pénzem tartott, szabad ember voltam,
mindent megtehettem, de inkább a rosszat.
Aztán szolga-sorban hízlaltam disznókat,
éhesen, rongyosan, s jaj, magányosan.
Napnál világosabb így lett a számomra:
otthon a béres is szolgál boldogan,
jóban gyönyörködve szíve és a gyomra.
Elindultam haza. Apám nagyon várt ott:
Ő a szeretetét tékozolja jobban...
Új életet kaptam, mikor megbocsátott!
TÖRTÉNELMI LELKIZÉS
,,Könnybe mártott tollal" kéne írni:
szívünk kemény, nemcsak két kezünk;
nem tudunk a mások baján sírni;
nem fáj, mikor magunk vétkezünk.
Háborúból háborúba mentünk.
Egyikünk se jobb a másiknál.
Kiábrándult egész nemzedékünk;
iramot már csak a pénz diktál.
Küzdeni-bízni, mégis, érdemes:
még ha érdemnek senki se nézné,
akkor is légy jó és becsületes:
,,a jövő a béke emberéé".
UTOLSÓ VACSORA
,,Míg civakodtok a rangsoron,
addig a lábatok megmosom.
Eldől a sorrend nemsokára..."
...S egyedül ment a Golgotára.
VIRÁGÉNEK
Megszólalnak a néma virágok,
elszavalnak egy szívbeli álmot,
két remegő kéz amit dadog:
Tiéd vagyok!
Tiéd vagyok...
Mézes-hetekből évek lesznek,
s talaján az égi kegyelemnek,
megszínesítve a szürke világot,
nyílnak virágok,
nyílnak virágok...
...És ha a naptár úgy mutat,
meglepni édes párunkat,
szerelmes férj ma mi mást ad:
virágokat egy virágnak,
virágokat egy virágnak...
VOLTUNK-E
Tényleg rövid az élet,
az élők mind elenyésznek;
egy-két nemzedék múlva,
voltunk-e, senki se tudja...
Egyedül az ér csak valamit,
hogy szerettem szívből Valakit:
Ő lenyúl a halálba értem,
mint halász a gyöngyért a mélyben...
|
|
|
0 komment
, kategória: Árvai Attila & Emil |
|
Címkék: visszarettentek, vendégfogadója, kristályrácsod, temetőkertben, paradicsomába, hajléktalanul, gondolatoknak, hajléktalanok, közömbösséggé, elveszítettem, tűzkeresztség, megszínesítve, fölkapkodják, neonreklámok, csillagászok, visszhangzik, menyasszonya, bizonyította, megszületünk, legboldogabb, megszólalnak, fölvirradhat, remekműveket, megbocsátott, gyönyörködve, visszajuthat, feleségemnek, balzsamozni, kalapáccsal, boldogságot, katasztrófa, mindnyájunk, boldogságod, egyiptomban, trónterembe, kigúnyolták, szerény istálló, legboldogabb itten, egész világ, harmadik napig, élet múzsája, szegény ácsmester, csöndes istálló, városba ijedten, napon elhagyták, napon mégis, szív megtérésén, nagy kérdés, könnyes-sós némaság, roncsok közt, vagyok több, nagy magánynak, Árvai Emil, ÁRVAI EMIL VERSEI, Szilágyi József, Felhívtam Őt, ÁDVENTI VERS-KOSZORÚ, ELVESZETT PARADICSOM, Mennyei Tanács, Isten Fia, Elveszett Paradicsomába”, ÉNEKEK ÉNEKE, FENT ÉS LENT, GYERMEK SZÜLETIK, HAJLÉKTALAN KARÁCSONY, JÉZUS SORSA, KARÁCSONYI BOLDOGSÁG, KÉRDÉSEK KÉRDÉSE, LESZÁLLT AZ ÉJ, Izgul-e ÉRTEM, Mert JÉZUS, MINT MESÉBEN, MODERN TÉKOZLÓ FIÚ, MOST CSENDRE VÁGYOM, TÉKOZLÓ FIÚ, TÖRTÉNELMI LELKIZÉS, UTOLSÓ VACSORA,
|
|